Biztonságpolitika

Háromnapos repülőprogram várja idén a szegedi repülőnap látogatóit!

Mevlüt Cavosoglu török külügyminiszter szerint a német politikusok ellátogathatnak az Incirlik légibázisra, ha jól viselkednek, és a parlament döntése ellenére nem ismerik el az örmény genocídiumot.

Tovább olvasom

A tervek szerint 2018-ban kezdődhet el az a projekt, amelynek keretében a Szu-34 frontbombázó alapjain hoznak létre egy új csatarepülőgépet.

Megérkezett a hajmáskéri vasútállomásra tegnap az ismerős 4-2 felderítő zászlóalj az Európában állomásozó amerikai haderő 2. felderítő lövész ezredéből (2. Cav), a németországi Vilseckből.

Az egyik RV változatú nyolckerekű.

Alakulatjelzés, fényszóró, duda és ködvetők közelről.

Strykerek a kora reggeli nap fényében a pőrekocsikon.

Szemben a lánctalpas Bradleykkel, a gumikerekes járművek oldalt hagyták el a kocsikat.

A vasútállomás pirkadatkor.

Személyvonat suhan át az amerikaiakkal megrakott szerelvény, itt éppen két különleges felépítményt hordozó Humvee mögött.

80 fokon kelt ma, 0611-kor.

Indul az élet Hajmáskéren. Az előtérben egy páncélozott Humvee vontatmánnyal és egy tankerváltozatú HEMTT.

Zord

Hát szeptemberben mégiscsak a hosszú évekig elmaradt helikopternagyjavítósdi beindulása viszi a prímet...

Zord

Július 6-án jelent meg a Pokemon Go nevű játék; az első olyan, okostelefonra írt applikáció, ami vegyíti a valós és virtuális világot. Az aranyos külső mögött azonban a világ egyik legmodernebb katonai alkalmazása rejtőzhet.

Tovább olvasom

It is more than visible that parliamentary elections are coming in Croatia. Although Croatian-Serbian relations tend to decline before each and every elections no matter which country they take place in, the recently used harsh rhetoric from both sides clearly reflects the intention to mobilize voters and gain pubic support.

It would be foolish to think that Serbia actually expected the European Union to at least criticize the Croatian government. However, this does not necessarily mean that Croatia was right and behaved correctly. The usual remark following statements like Milanovic’s ‘miserable people’ during any campaign is that we have to take into consideration that the person in question is ‘only’ the leader of the opposition (and does not represent the Government or the country). Nevertheless, in this case one should not forget how Milanovic spoke about Hungary while he was the incumbent PM of Croatia.

Meanwhile Serbian PM Aleksandar Vucic stated that neither him, nor his government is going to reflect on any accusation arriving from Zagreb. No matter how constructive this looks at first glance, he did so when he met all representatives of the diplomatic corps and heads of foreign missions and institutions in Serbia – with the exception of Croatia. His exclusion does not fit in the good neighborhood policy either.

The announcement of Vucic that he will not attend the Dubrovnik Forum came as no surprise under the abovementioned circumstances. As the crisis was further escalated by the alleged spy case, official meetings of political leaders do not seem likely in the near future, which means that the biggest role and value of these conferences or workshops would be to help them sit at the same table – both literally and metaphorically.

Cseh parlamenti képviselők utaztak azon a repülőgépen, amely a Svájci Légierő egyik gyakorlata során a vadászgépek célpontja volt.

Hillary Cinton szerint Oroszország akar elnököt választani az Amerikai Egyesült Államokban, és megkíséreli a választások kimenetelének befolyásolását. Érdekes vádak egy olyan amerikai politikustól, aki egyébként maga is megmondaná, ki legyen Oroszország elnöke.

Tovább olvasom

A virtuális égboltról sem hiányozhat a magyar katonai repülés.

Megépítik a második példányt is.

Nem feltétlenül hoz békét Kolumbiában a FARC és a kormány közötti megállapodás. A gerillaszervezet szétszakadhat, így tovább folytathatja a drogkereskedelmet és az emberrablást, de az is kétséges, hogy az emberek - az október 2-i népszavazáson - rábólintanak-e a békeszerződés feltételeire – mondta a honvedelem.hu-nak Nagy Sándor Gyula, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója.

A 2004 novemberében megszüntetett sorkatonai szolgálatot mindenki másként élte meg. A többség elfecsérelt időként tartja számon és igyekszik elfelejteni, de vannak, akik kihívásokkal és élményekkel teli hónapokat tudhatnak maguk mögött még akkor is, ha ezek a hónapok olykor keservesen teltek is.

Vári Tamás a csapat légvédelemnél töltötte sorkatonai szolgálatát, egy ZSZU-23-4 Silka önjáró légvédelmi gépágyú főkezelője volt. Bár az akkori államrenddel finoman szólva nem értett egyet, a szolgálat szakmai részére ma, közel harminc évvel leszerelése után is szívesen emlékszik vissza.

A szabadszállási Silkák

- 1985 augusztusától 1987 februárjáig voltam sorkatona. A bevonulásom után Szabadszálláson derült ki, hogy a csapat légvédelemhez kerülök. Szabadszállás és Nagyatád, a két harckocsizó ezred és Lenti, a gépesített lövész ezred kiemelten kemény helyek voltak, évtizedekig ez volt a három legrettegettebb alakulat. A bevonulásom idején annyit tudtam, hogy harckocsizó és vegyivédelmi katona nem akarok lenni. Igazság szerint meg sem fordult a fejemben, hogy az ágazati mozi szakmáim, a hobbi szinten akkor már hat éve űzött fotózás, fekete-fehér labortechnika és a 8 mm filmezés mellett én nem stúdiós leszek. Naiv voltam, a politikai megbízhatatlanság bennem fel sem merült.

Fotó: Vári archív

Szabadszálláson három harcoló és egy kiképzőzászlóalj volt a harckocsizóknál és ezeket a kiszolgáló alegységek, vagyis az ellátó, javító, híradó, kommendáns és vegyivédelmi századok és a ZSZU-23-4 Silka önjáró légvédelmi gépágyúval felszerelt légvédelmi üteg szolgálta ki. A kommendáns és a légvédelem volt az a kettő, ahová többnyire civil szakma nélküli embereket raktak. A többi kiszolgáló alegységhez döntően szakmai kötődésű emberek kerültek. Például a javító századhoz autószerelők, a híradókhoz elektrotechnikusok, tv-szerelők, az ellátóhoz szakácsok és így tovább.

A kommendáns század, ahová eredetileg kerülnöm kellett volna a mozi-üzemvezetői és mozigépész szakmám miatt, politikai megbízhatatlanság miatt ki volt zárva, kép- és hangrögzítő eszközök közelébe nem kerülhettem. Erről az operatív elhárító tiszt személyesen intézkedett. Maradt a légvédelmi üteg és a Silka. Amikor a harmincnapos alapkiképzés végén, még az eskütétel előtt beosztottak minket, a sorban előttem álló bajtársam is az üteghez került. Megkérdezték tőle, mi a szakmája. Miután megmondta,  hogy repülőgép-szerelő, közölték vele: „Eddig szerelte a repülőgépeket, most le fogja őket lőni".

*

- Az alapkiképzést követő három hónapos szakmai kiképzésre tartós vezényléssel Szabadszállásról átvezényeltek Nagyorosziba. Szeptember végén az alapkiképzés után letettem az esküt, akkor kaptam a többi kopasszal (újonc, első időszakos) együtt egy eltávozást. Vasárnap este otthonról vissza, hétfő reggel a málhazsákommal és a többi leendő Silkással irány Nagyoroszi.

ZSZU-23-4 Silka  Fotó: Haditechnika archív

A kiképzés után 1986 januárjában visszakerültem Szabadszállásra. Először „lőszeres" lettem. Ők ültek a Silka küzdőterében jobb oldalt, ők adták meg az irányszöget. Az őrvezetői rendfokozatba való előléptetésem és gumi (köztes, másodidőszakos) korom kezdetén  „főkezelő" lettem. A főkezelők ültek középen, az indikátorernyőn meghatározták a távolságot, vagy az optikai irányzék segítségével tüzeltek. Balra ült a parancsnok. Ez a Magyar Néphadseregben akkoriban tiszthelyettesi beosztás volt. Ennyiben eltért a harckocsizó egységek szervezeti rendjétől, ahol a harckocsi parancsnok sorállományú, a harckocsi szakaszparancsnok tiszthelyettes, a harckocsi századparancsnok pedig tiszt volt. A Silkában Szabadszálláson őrmesteri rendfokozatú hivatásos tiszthelyettesek szolgáltak ebben a beosztásban. Nagyorosziban képezték őket, két éves tiszthelyettesi iskolában.

*

- A szabadszállási MN 7038 jelű harckocsizó ezred akkor még nem dandár volt, csak 1989-ben lett az és még nem volt kiképzőbázis sem, amivé a rendszerváltás után alakították. Akkor még úgynevezett első lépcsős, vagy harcoló alakulat volt. Az egyik kiképzési napon elmondták nekünk, hogy a Varsói Szerződés hadműveleti terveiben Szabadszállásnak az a feladata, hogy megnyissa az utat a Szovjet Déli Hadseregcsoport előtt Alsó-Ausztriában, Észak-Olaszország felé. Közölték azt is: a szabadszállási ezrednek nincs külső körlet kijelölve Ausztriában, hanem a legelső lépcsőben felmorzsolódott ezred megmaradt egységeit berakták volna a megfelelő szovjet alakulatokhoz. A szerepe a legelső hullámban az lett volna, hogy annyira felpuhítsa a nyugati védelmet, hogy a szovjet harckocsik áttörése gyorsabb  és egyszerűbb legyen.

A Silka még a szolgálati időmben is titkos technika volt. A telephelyen zárt ajtók mögött tárolták és volt egy menetrend is, amit frissítettek, hogy mikor nem lehet kihozni a műhold átrepülések miatt. A Silkában a legfélelmetesebb a komplexitása és ugyanakkor a végtelen egyszerűsége volt. Tudott felderíteni és tüzelni lokátorral vagy optikával, éjszaka infrával, de akár szabad szemmel is. A tornyot és a gépágyút lehetett mozgatni kézzel vagy hidraulikával. A hidraulikát fel lehetett tölteni turbináról, de a jármű motorjáról is üzemelhetett. A négy 23 milliméteres gépágyút fel lehetett húzni sűrített levegővel és kézzel is. A főkezelő tudott tüzelni kézzel, de volt pedál is. Ha a főkezelő meghalt vagy megsebesült, akkor a parancsnoknak is volt optikai irányzéka és tüzelni is tudott.

Egy harcfeladatot ellátó üteg négy Silkából és egy parancsnoki járműből állt. A parancsnoki jármű egy átalakított BTR volt, amelyik az ezredhálóval tartotta a kapcsolatot és adta ki a célfelderítéshez, célkövetéshez majd tűzvezetéshez szükséges adatokat.

Parancsnoki BTR áll fel egy vasúti kocsira. Fotó: Magyar Honvédség archívuma

A Silkák csapatban vadásztak, de tudtak önállóan is tevékenykedni. Az üteg is, és az ütegen belül egyetlen harcjármű is. Ha az ezred megszűnt, az üteg ment tovább. Ha az üteg megszűnt, akkor a harcjármű önállóan dolgozott. Igazából ahhoz, hogy teljesen veszélytelen legyen vagy mindenkinek meg kellett halnia, vagy teljesen meg kellett semmisülnie a járműnek. Nem volt olyan része, amelyiknek a kiiktatása teljes működésképtelenséget okozott volna.

Hétköznapok, gyakorlatok, élmények

- A hétköznapok a Magyar Néphadsereg akkori kiképzési rendje szerint teltek. Féléves ciklusok voltak a bevonulási és leszerelési rend alapján. Szinte naponta beültünk a járműbe. Elméleti oktatások, gyakorlati kiképzés, karbantartás és gyakorlat. Szombat délelőtt karbantartási nap volt telephely takarítással és mellette gép- és harcjármű karbantartással.

Az üteg teljes készlete a külső raktárban volt. Ez a laktanya melletti területen volt, külön úgynevezett külső őrséggel és külső telephellyel. Minden századnak, ami az ezredet alkotta, külön külső raktára és telephelye volt, bemálházva, teherautókra rakva. Az üteg harc- és gépjárműveiből a következők voltak a laktanyán belül: négy Silka, a parancsnoki BTR, a javító-szerviz URAL és két Csepel teherautó. Minden más, felmálházott jármű a külső raktárban volt.

Indulásra előkészített Csepel és sofőrje, Szűcs Attila a külső lőszerraktárban. Fotó: Szabadszállás MN 7038 Kossuth Lajos laktanya Facebook oldala

Riadó esetén a laktanya ÜGYAL (Ügyeletes Alegység) Csepeljei kivitték a beosztott gépjárművezetőket a külső raktárba, ahonnan az alegységek málhája megindult a külső körletbe. A laktanyában található harc- és gépjárművek a negyvenedik percben elindultak a külső körletbe. A harcjárművek éles lőszerrel való feltöltése, a személyi állomány éles lőszerrel való ellátása is ott történt meg. Az egész folyamat rendkívül precízen fel volt építve. A belső és külső őrséget is azonnal leváltották, és ki volt jelölve az a két század, amelyik kitelepülés esetén ezt a két őrséget azonnal felvette.

1986-ban legalább féltucat olyan riadó volt, amelyik külső körletbe való kitelepüléssel járt együtt. Ez a külső körlet a Kiskunsági Nemzeti Park területén volt akkoriban. A hadműveleti tervek szerint onnan vagoníroztak volna be minket és indultunk volna nyugatra. Vagonírozásra, vasúton történő szállításra is évente többször volt szükség.

Ennyi maradt a főkezelő helyéből egy kiállítási célra megőrzött magyar Silkában. A lokátor indikátorernyője alatti markolat jobbra-balra forgatásával a tornyot lehetett forgatni, előre vagy hátrabillentésével pedig a gépágyúkat le-fel állítani. A markolat egyik gombjával a jobb ülésben ülő kezelő által bemért adatokat rögzítették. Ezután a torony egyetlen gombnyomásra ráfordulhatott a célra és a giroszkóp, ha be volt kapcsolva, célon tartotta a rendszert akkor is, ha a jármű menetben volt. A másik gombbal - ez a markolat jobb oldalán volt - tüzelhetett a főkezelő. Fotó: Szórád Tamás

A harcjármű parancsnok tűzkiváltó markolata. A parancsnok ült a küzdőtér bal szélén. Fotó: Szórád Tamás

A bevonulásom előtt néhány hónappal az ezred ott volt a Tranzit 85 és a Duna 85 gyakorlatokon is. Mindkettő Varsói Szerződés szintű volt. Ezredszintű gyakorlat legalább egy tucat volt. Az üteg az én szolgálati időm alatt háromszor mozgott országon belül. Először 1986. január közepén, ezen még én is részt vehettem. Kitelepítettek minket Győrbe, ahol a Kub volt rendszerben és Varsói Szerződés szintű szolgálatot látott el az üteg 3-4 hétig. A kialakított tüzelőállásban leponyvázva álltak az éleslőszerrel feltöltött Silkák. Jött a riasztás és négy percen belül tűzkész állapotban kellett várni a honi légvédelem központjából érkező információkat. Egy hónapig ruhában és bakancsban aludtunk, mert az a négy perc nagyon rövid volt, főleg januárban, amikor a téli ruhát félig felvéve, rohanás közben öltözve kellett kijutni a kb. kétszáz méterre lévő tüzelőállásba, ott a motort és a turbinát indítani, lokátort felemelve célt keresni, majd követni. Több ellenőrző berepülés is volt, azt nem tudtuk, hogy magyar vagy szovjet részről.

1986 májusában célkövetési gyakorlat volt Kecskeméten, júniusban pedig éleslövészet a Nagyoroszi-Drégelypalánk lőtéren. Volt egy fegyverbalesetem, ezért mindkét gyakorlatról lemaradtam, ezt életem végéig sajnálni fogom. Azok a katonatársaim, akik ott voltak, azt mondták fantasztikus élmény volt. Ráadásul a szabadszállási Silkák a kilencven százalék feletti lőeredményükkel az első helyen végeztek.

1987 januárjában, amikor a „Nagy tél" volt, a gépjármű és harcjármű-vezetők kétóránként mentek le a telephelyre és ki a külső telephelyre. Indítás, melegítés majd húsz percig járatták a motorokat. A szabadszállási ezred a fél Alföldön tevékenykedni tudott. Szülő nőtől a kenyérszállításig minden volt, az ezred egy része folyamatosan kint volt a terepen.

Az optikai irányzék prizmáit belülről mozgatható védőkupak takarta, a képen az egyiket elmozdították. Fotó: Szórád T.

*

- A legemlékezetesebb élményem a ’86. januári győri éles szolgálat volt. Előtte sokat gyakoroltuk, hogy hogyan lehet hozni a négyperces szintidőt. Akkor lett kialakítva az a rendszer, hogy a tüzelőállásban a ponyvát nem rögzítettük minden pontján, hogy két ember egy mozdulattal le tudja húzni annyira, hogy a lokátort be tudjuk kapcsolni.

Az egyik berepülésnél ott voltunk a küzdőtérben és hirtelen iszonyatos füst jött be és beindultak az automata oltógépek. Mindenki ugrált kifelé, akkor láttuk, hogy a turbina szívónyílása, amelyik bekapcsolásnál lenyílik, beszívta a ponyvát és a turbina nem kapott levegőt. Szerencsére nem gyulladt ki vagy robbant fel. Kitakarítás után - ez már Szabadszálláson történt - minden jól működött. Fél év múlva az elhárító tiszt ezt, mint tudatos szabotázs akciót, rám akarta fogni.

Az 1986. április 23-án történt fegyverbalesetem, nyugaton élő rokonaim és politikai nézeteim miatt kemény meghurcoltatásban volt részem a katonaidőm második felében. Ennek (is) köszönhetően a tizennyolc hónapos sorkatonai szolgálatom alatt mindössze hatszor voltam otthon Budapesten. Abból egy az eskü utáni eltávozás volt, amit minden újonc megkapott. Kétszer engedtek el Nagyorosziból, a negyedik a fegyverbaleset utáni egészségügyi szabadság volt, az ötödik 1986 szeptemberében egy eltávozás mezőgazdasági munkáról, majd a hatodik a leszerelés előtt a civil ruháért való eltávozás. Akkoriban még nem volt civil ruha a laktanyákban. Mindez annyit jelent, hogy normál eltávozásom nem is volt.

A fegyverbaleset miatt harminc nap fogdát kaptam és 1986. december 1-én lefokoztak; kiállítottak az ezredsorakozón és letépték rólam a rendfokozati jelzéseket.

Leszerelő csoportkép, Vári Tamás a jobb szélen áll. Fotó: Vári archív

Summázva: rengeteg katonatörténetet hallottam akkor is most is. Állandó fókáztatásról, szívatásról, kerítésen való dobbantásokról, kocsmázásról, szolgálatban való alvásról, az őrtorony mellett éjszaka elkapott lányokról. Igen, ilyenek is voltak, lehettek. Beszélnek arról is, hogy a Magyar Néphadsereg gyenge volt, a kiképzés mit sem ért, a felszerelés elavult volt.

Nekem más volt minden, mást láttam, mást éltem meg. Szabadszállás, mint első lépcsős harcoló ezred, egy kemény hely volt. Keményen kiképeztek bennünket, egy-két nap alatt minden visszajönne fejben. Amiben kevesebb lennék, az a fizikai állóképesség. Nem mindegy, hogy egy 85 kg-os 20-22 évesről beszélünk, vagy egy 110 kg-os 51 évesről.

Évek óta gyűjtöm életemnek ehhez a részéhez kapcsolódó emlékeket, mert úgy látom, hogy ami nincs időben dokumentálva, az egy idő után örökre elvész. Egyszerűen felszívódik, eltűnik az időben.

* * *

Ma elszállítják a Vertoleti Rosszii (valószínűleg) novoszibirszki üzemébe nagyjavításra a honvédség négy Mi-17-esét.

Itt az egyik N változatot húzzák be a Volga-Dnyepr Ruszlánjába (RA-82081).

Közepes esőben jött be a 30-as pályára.

0943 loc. A kecskeméti fénysor fölött a "Gelekszkij". A kutatóintézeti út felől dolgoztunk.

Reggel egy tréler hozta Kecskemétre az Malév GH vontatóját, mely a behemótnak földi mozgékonyságot biztosított. A 30-as végéről a gurulóra sasszézva fordították meg a pakoláshoz.

Érkezik a fenti első gép az Ancsához.

Várakozik a maradék három Mi-17-es. A középsőnél valaki nagyon vicces kedvében volt.

Az An-124-es útja Szófiából vezetett Kecskemétre a Flightradar24 tanúsága szerint...

...és este helyi idő szerint éjfél körül ment el szép hosszú útjára Novoszibirszkbe.

 

Napi tanulságok: Az óriásgép érkezése előtt akiknek a blokkolás miatt menniük kellett, elmentek. A titániumból készült csapatot követte Dongó 57 is, hasonló konfigurációban, lásd szárnyvég. HUF 406 vitte a földieket. Nem tudom, hogy fordult-e elő már ilyen időtartamban távollétük, és éjszakázás is Szolnokon vagy másutt, mindenesetre jól illusztrálta, hogy települni idehaza is lehet, és kell(ene) is, nemcsak a Baltikumba, vagy még egzotikusabb helyekre. Merthogy a HONvédelem az elsődleges feladat. Persze ettől függetlenül a kecskeméti HNS képesség/infrastruktúra korlátairól is sokat elmondott a mai nap, ahogy annak idején a C-5/Abrams (2002) és An-124/Mi-8 (2014) esetében is.

Zord

2016. augusztus 27-28-án került megrendezésre a SIAF '16.

Ismét sikeres volt a Runway Run!

Lengyelországban a légierő használtba vette a MiG-29-es vadászgépekhez készült új szimulátorát. A lengyel KenBIT és a szlovák Virtual Reality Media által létrejött szimulátor pótalkatrészekkel, karbantartással és képzési támogatással együtt 6 millió dolláros kiadást jelentett. A virtuális külvilág képét hat projektor állítja elő, ezekkel 180 fokos vízszintes és 80 fokos függőleges látómezőben van lehetőség Lengyelország, a balti térség és egy sor közeli légibázis és kereskedelmi repülőtér megjelenítésre.

További Lengyelországhoz kapcsolódó hír, hogy egy új harckocsi prototípusa is bemutatásra került. A PT-16 a jól ismert T-72-es családfán egy újabb hajtás, mivel a PT-91 Twardy jelentősebb módosításával jött létre. Bár a lengyel páncéloserők gerincét a német Leopard 2-es jelenti, a hazai gyártású harckocsinak is lehet jövője, de az sem elképzelhetetlen, hogy az exportpiacon lesz sikeresebb. A torony formáját a hegesztett páncélzattal tettél erősebbé és szögletessé. A löveg 120 milliméteres, eredetét jelenleg még homály fedi, lehetséges, hogy a német Rheinmetall terméke, de francia, vagy ukrán eredetű is lehet. Az biztos, hogy a szabvány NATO 120 milliméteres lőszerek kilövésére képes és automata töltőberendezéssel rendelkezik.

A páncéltesten is látható a páncélzat megerősítése, mint a frontrészen, mint az oldalán. Ez utóbbinál, a szovjet/orosz típusokról jól ismert, gumiból készült kötény felett vélhetőleg már kompozit anyagból is készülhetett a páncélzat. A védelem további erősítése is látható a PT-16-os harckocsin, ugyanis a torony két oldalán lézerbeugárzás-érzékelők lettek elhelyezve. A páncélos meghajtásáról egy Szerbiából származó 1000 lóerős erőforrás gondoskodik. A parancsnok figyelőrendszerét a távirányítású, 7,62 milliméteres géppuskával ellátott fegyverállványra szerelték.

Azerbajdzsán aláírta az ukrán Antonov An-178-es katonai teherszállítógépek beszerzéséről szóló szerződést. Az azeriekkel, mint az típus lehetséges első külföldi megrendelőjével nem is olyan régen kezdődtek a tárgyalások, a 18 tonnányi rakományt 1000 kilométeres távolságra elszállítani képes gép 12 példányának megvásárlásáról.

Litvánia a beszerzésre kerülő 88 ARTEC Boxer lövészpáncélos számára a Samson Mk2 távirányítású fegyverállványokat vásárolta meg. Az izraeli Rafael Advanced Defense Systems Ltd.-vel kötött szerződés értéke nagyjából 400 millió eurót kóstál. A litván Boxerek fegyverzetét a 4 kilométeres hatótávolságú Spike LR irányított rakétákon felül 30 milliméteres gépágyúk és 7,62 milliméteres géppuskák fogják alkotni.

Hamarosan megkaphatja fegyvereit az Egyiptom számára a DCNS Lorient-i hajógyárában épülő GOWIND 2500 osztályú korvett. A jövőre átadásra kerülő egységet további három fogja követni, ezek azonban már Alexandriában fognak megépülni. A Gowind 2500 teljes hossza 102 méter, szélessége 16 méter, vízkiszorítása 2600 tonna, maximális sebessége 25 csomó, hatótávolsága 15 csomós sebességgel számolva 6800 kilométer. A 65 fős személyzetű hajón egy EC 725 Cougar méretű helikopter fogadására képes leszállóhely is található. Fegyverzetét egy 57 milliméteres gépágyú, VL-MICA légvédelmi rakéták és MM40 Exocet felszíni célpontok elleni rakéták alkothatják.

Augusztus 29-én Indiában két üzemanyag póttartály is gondot okozott a haditengerészet egyik MiG-29K vadászbombázóján. A flotta Dega támaszpontjáról 10 óra környékén kiképzőrepülésre felszálló gépére függesztett két póttartály közül az első véletlenül esett le még a bázis határain belül, kisebb tüzeket okozva. A Fulcrum folytatta a repülést és megpróbált a másiktól is megszabadulni a tenger felett, de ez nem járt sikerrel. A bázisra visszafelé tartva a le nem oldott tartály egy parkoló felett vette búcsút a vadászbombázótól és eset le. Itt szerencsére sem emberéletet nem követelt és a parkoló járművekben sem okozott jelentősebb kárt.

Dél-Koreában az északi testvérállam által végrehajtott rakétakísérletek okán további ellenlépések megtételére készülnek. Ezek egyike a Korea Air and Missile Defense, vagyis KAMD, egy hazai fejlesztésű rakétavédelmi rendszer megalkotás lesz. Erre már a következő évben szeretnének nagyobb összeget elkülöníteni a költségvetésből. A tengeralattjáróról történt rakétaindítás másik hozománya lehet, az amerikai Boeing P-8A Poseidon tengeri járőrgépek beszerzése is. Az ázsiai országban jó ideje az amerikai haditengerészet által már évek óta, egészen pontosan 2009 óta kivont és tartós tárolásba került Lockheed S-3 Viking hordozófedélzeti tengeralattjáró-vadászok 12 példányának beszerzése volt a beszédtéma a 16 P-3CK Orion tengeri járőrgép pótlására. A Viking-nél nagyobb hatótávolságú és járőrözési idővel rendelkező P-8A-ból 4 gép megvásárlása merült fel ötletként.

Kínában a légierő átvette az első Hongdu L-15 szuperszonikus, kéthajtóműves, kétüléses kiképzőgépét. Az első repülését még 2006-ban végrehajtó típus fegyverzettel is ellátható, ezek között megtalálhatók a PL -8 levegő-levegő rakéták és az LS -6 műholdas irányítású bombák is. A korszerű kijelzőkkel ellátott műszerfallal és a számítógépes irányítórendszerrel ellátott L-15-öt gyaníthatóan a haladó pilóták képzésében fogják alkalmazni.

Tajvanon, egy éleslövészeten bekövetkezett esemény után ideiglenesen beszüntették a CM11-es harckocsikkal végzett lövészetet. Történt ugyanis, hogy a második lövés leadását követően az egyik harckocsi 105 milliméteres lövegének csöve, a füstgáz elszívót követő résznél eltört. A harckocsi személyzete sérülések nélkül megúszta az esetet. Jelenleg Tajvan legnehezebb harckocsija a hazai gyártású CM11 Brave Tiger, mely az M60A3 testének és az M48H módosított tornyának kombinációja. Ez a páncélos 54 tonnás és 450 darab áll szolgálatban belőle.

A tajvani páncéloserőket további 300 M48-as és 250 CM12-es (M48H teste a CM11-es tornyával párosítva) alkotja. Az ország földrajzi viszonyai miatt a hegyes terepen nehezen mozogna a már évek óta pedzegetett, 120-200 darabos mennyiségben megvásárolni szándékozott M1 Abrams. De az urbanizált környezetben is gondot jelenthet a tömege, hiszen a hidak nagy többségét nem 60 tonnánál súlyosabb járművekre méretezték. Hadműveleti alkalmazáskor az Abrams nagy sebesség miatt a jelenleg használt páncélosok többsége nem lenne képes lépést tartani az új szerzeményekkel. Az M1A2 120 mm-es lövegéhez jelenleg a helyi ipar nem gyárt lőszert, így ezek beszerzése, vagy licencének megvásárlása, esetleg saját fejlesztési programok elindítása csak tovább növelné a kiadásokat.

Augusztus 26-án a Luke légitámaszpontra megérkezett a 100. F-35A Lightning II. A repülőgép (14-5099 "LF" AF-100). A bázison 2014 márciusától van jelen a típus, ahol immáron három század állományát alkotja.

Már készülődik a USS AMERICA (LHA 6) személyzete az F-35B Lightning II-es fedélzeti üzemére. A gép idén ősszel fog megérkezni első alkalommal az AMERICA fedélzetére, mely egység tavasz óta már átalakítás alatt áll. A fedélzeti személyzet 30-40 tagja már ismerkedik a típussal, ugyanis a tengerészgyalogság Dél-Karolina-i Beaufort bázisán vesznek részt oktatáson, a földi-fedélzeti kiszolgálás okán. Az F-35B több érdekes kérdést is felvetett, ugyanis a belső fegyvertér miatt egy esetleges fedélzeti tűz miatt a fegyverzet vízzel történő hűtése külön megoldást igényelt. A hajtómű nagy zaja miatt a hallásvédelem növelése is előtérbe került. Az F-35B Lightning II-es a következő évben a USS WASP (LHD 1) és az ESSEX (LHD 2) fedélzetén már a közel-kelten is meg fog jelenni.

400 millió dollár értékben rendelték meg az amerikai hadsereg számára az amerikai-izraeli koprodukcióban megvalósult M1 Abrams harckocsi hídvető variánsát a JAB-ot (Joint Assault Bridge). A jármű létrehozására az Israel Military Industries és az amerikai DRS Technologies fogott össze és járt sikerrel. Ugyanis ez év június 22-én ezt a párost jelentették be, mint győztest és reménykedhettek a minimum 273 darabos, de akár 365 darabos széria előállításában. Az izraeli partner magát a hidat tervezte meg és fejlesztette ki, míg az amerikaiak az integrációban és a fejlesztési projekt összefogásában vették ki részüket a munkából. Az első két prototípus így 2013-ban került bemutatásra, majd azt követően kiértékelésre a hadsereg részéről.

Február végén, vagy március elején-közepén érkezik majd meg a hajóbontóba az egykori USS INDEPENDENCE (CV 62). A FORRESTAL-osztály utolsónak elkészült, negyedik egysége 1959. március 10-én állt szolgálatba. A bontásra Brownsville-ben kerül majd sor, ahová már vontatva fog megérkezni a nagyjából 61000 tonnás egykori repülőgép-hordozó, akárcsak a RANGER és a CONSTELLATION hordozók. Az elkövetkező időben a hajótestet alaposan ellenőrzik a vízbetörési, szivárgási helyek után fognak kutatni. Éppen az ilyen esetekre egy riasztórendszer is beépítésre fog kerülni az INDEPENDENCE testébe, ami majd a vontatóhajó fedélzetére ad vészjelzést.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Dassault-Dornier Alpha Jet H.

Szuhoj Szu-25.

McDonnell Douglas CF-188A Hornet.

NHI NH90 NFH.

Hawker Siddeley Harrier T.8.

Grumman  S-2T Turbo Tracker.

MiG-29G.

McDonnell Douglas F-4E AUP Phantom II.

Dassault Mirage F1C.

Agusta Westland Wildcat HMA.2.

Lockheed Martin F-16DJ Fighting Falcon.

Sepecat Jaguar IS.

AIDC F-CK-1B Ching Kuo.

Eurofighter Typhoon FGR.4.

Boeing RC-135W Rivet Joint.

Dassault Mirage 2000-5Ei.

Nemzetközi biztonsági képzést tartottak a budapesti repülőtéren.

A szíriai kormány beleegyezését adhatta a Jarablusban zajló török hadmozdulatokhoz, hogy ezáltal megakadályozza, hogy a kurdok Szíriától elszakadva egy amerikai vazallus-államot hozzanak létre.

Tovább olvasom

A NATO Stratégiai Kommunikáció Kiválósági Központja 2016. augusztus 30-31. között rendezte meg a „Strategic Communication – Insights from the commercial sector” elnevezésű szakértői szemináriumot. A rendezvényen, amelyen 17 ország képviseletében mintegy 80 fő vett részt, azt célozta meg, hogy a védelmi területen – de különösen a NATO-ban – a fenti területen tevékenykedő civil és katonai szakértők használható megoldásokat és ötleteket merítsenek az üzleti élet szereplőitől. Ennek megfelelően alakították ki a szeminárium programját, amely – az egyes panelek tematikáját alapul véve – az információs környezet megértését, a hallgatóság (audience) meghatározását, a tervezési és stratégiai kérdéseket, az alkalmazást, valamint az értékelés területeit célozta.

(A stratégiai kommunikáció mindazon elveket, módszereket és eszközöket jelenti, amelyek az adott szervezet célkitűzései elérését segítik elő az adott narratíva a kiválasztott vagy nem kívánt hallgatósághoz történő eljuttatásával.)

„Az üzleti élet szereplői a legjobb elbeszélők, legsikeresebb story-tellerek…” – hangsúlyozta megnyitójában Benjamin Heap a központ szakértője, egyúttal a rendezvény felelőse – „…s ez az, amit a kormányzati, védelmi szektor kevésbé jól csinál”.

Hol vagyunk, merre tartunk?

A kommunikáció trendjei kapcsán hangsúlyozták a résztvevők, hogy az elmúlt évtizedek során a „mit, miért, ki, hogyan, mikor” időszakai után jelenleg a „hol” korszakát éljük, amelynek lényege a mobil és közösségi média területein való tevékenység. A következő időszakban azonban még fontosabbak lehetnek az integrációt, a szinergiát és a többcsatornás felméréseket minden lehetséges platformon előtérbe helyező megoldások. A jövő kihívásai között meg kell említeni a komplexitást, a sebességet, az érzelmek fontosságát, a nem-lineáris folyamatokat, illetve azt a tényt, hogy a kommunikációs költségek csökkentésére komoly igény mutatkozik.

Ügyfél és/vagy állampolgár?

A stratégiai kommunikáció értelmezésekor nagyon fontos azt meghatározni, hogy a hallgatóság, célcsoport milyen jellegű attitűdökkel rendelkezik, hogyan látja őket a kommunikációs kampányt kialakító csapat. Nem mindegy ugyanis az, hogy ügyfélről van-e szó, akit alapvetően a gyors, megbízható és olcsó szolgáltatásokhoz, termékekhez való hozzáférés motivál vagy olyan állampolgárról, aki számára a biztonság, a jólét a legfontosabb s ezért hajlandó áldozni is. Mindezek alapvetően meghatározzák az üzenetek, azaz a „narratíva” tartalmát és jellegét. Fontos hangsúlyozni azonban azt is, hogy a határ az ügyfél és az állampolgár között elmosódik, sőt számos átjárás lehetséges, gondoljunk csak arra, hogy az adott állam mit és hogyan szolgáltat a polgárai, mint „ügyfelek” számára (lásd közszolgálat). Az egyéni attitűdök azonban teljesen megváltozhatnak, amikor közösségekről vagy csoportokról beszélünk, s épp ezért a stratégiai kommunikációban erre is ügyelni kell. A fenti helyzetet tovább bonyolítja az, hogy napjainkban céltudatos, határozott és felkészült ügyfelekkel és állampolgárokkal kell boldogulni, emiatt pedig más jellegű és tartalmú odafigyelés szükséges. A résztvevők szerint az üzleti élet kiszámíthatóbb, mint a nemzetközi élet, s míg az előzőben a fő cél az ügyfelek elégedetté és boldoggá tétele, addig az utóbbiban mások a lényegi motivációk.

Gondolkozzunk multidiszplináris és kreatív csapatban!

A résztvevők hangsúlyozták, hogy az eredményes stratégiai kommunikációhoz olyan multidiszciplináris csapat kell, amelyben akár biológusnak, fizikusnak is helye lehet, attól függően, hogy az adott cél és kommunikációs környezet mit követel meg. A közösségi médiában a kreativitás rendkívül fontos, s ezek a képesség mindenki számára adottak lehetnek, viseljen egyenruhát az illető vagy sem. A túl sok módszert felvonultató megoldásokkal azonban csínján kell bánni, hiszen az a csapatmunka rovására mehet.

Komplexitás vs. hozzáférhetőség

Köztudomású, hogy a közösségi médiában a kapcsolati menedzsment nagyon fontosnak tekinthető, azonban számos olyan új módszer jelent meg (például topic modeling), amelyek azt jelzik előre, hogy a dinamikus technológiák előbbre törnek. Ezek növekvő számát és működésüket a rendelkezésre álló vagy további lehetséges alkalmazási dimenziók tovább bonyolítják.  A közösségi média nem csak abból az aspektusból értelmezhető, hogy abban milyen válaszokat találunk, hanem abban is, hogy mire van szükség? E tekintetben pedig arra jutottak a résztvevők, hogy rendkívül egyszerű kérdésekre kell egyértelmű, gyors és hiteles választ adni. Ilyen kérdés például az, hogy „kell-e esernyő, amikor kilépek az utcára”, amelyre olyan bonyolult és számos változót magában foglaló rendszer hivatott válaszolni, mint az időjárás előrejelzés. Mégis az emberek nagy része úgy szeretne erre valódi választ kapni, hogy a kérdést beírja a keresőbe. Mindez pedig a komplexitás és a hozzáférhetőség közötti feszültségre mutat rá. Biztonság(politika)i szempontból vizsgálva a kérdést számos hasonló megközelítéssel találkozhatunk, hiszen az egyértelmű adatokhoz, információkhoz való hozzáférés mikéntje, annak tartalma számos kérdést és szükséges megoldást felvet. De példaként hozható az is, hogy az Iszlám Állam rendkívül egyszerű és brutális „megoldásokat” kínál olyan komplex kérdésekre, mint a vallás vagy az élet értelme.

A szemináriumi életkép. A kép forrása: a szerző felvétele

Tényleg digitálisan viselkedünk?

A (stratégiai) kommunikáció egyik legfontosabb kutatási területe az emberi viselkedés, s ennek jelentősége az üzleti szféra számára legalább olyan nagy mint az állam számára. Az a tény önmagában is elgondolkoztató, hogy jelenleg több ember fér hozzá mobiltelefonokhoz, mint tiszta, iható vízhez vagy ételhez. A digitális információkhoz való hozzáférés óriási mértéke pedig jelentős hatást gyakorol az emberek viselkedésére, s így azok szinte „digitálisan” viselkednek. Ez pedig igaz a háborúval sújtott övezetekre csakúgy, mint a békében lévő területeken élőkre. (Egy bemutatott példa szerint a Szíriában élő 18-25 év közötti fiatalok 94%-ának van mobiltelefonja, s közülük 92% ezeken keresztül használja az internetet!) A digitális életre való törekvés tehát adott, azonban a fizikai környezetet sem szabad elhanyagolni, ugyanis rendkívül fontos szegmensnek – s egyúttal hallgatóságnak – tekinthetők azok, akik nem láthatók és elérhetetlenek a közösségi platformokon. Hozzájuk pedig el kell menni, fel kell keresni őket, különösen akkor, ha meg akarjuk érteni őket.

Mire koncentráljunk a stratégia alkotásban?

A résztvevők szerint a hagyományos stratégia-alkotó módszerek nem mindig vagy csak részben alkalmazhatók. Az ennek megalkotását célzó erőfeszítések középpontjába leginkább azt kell helyezni, hogy mit, milyen hatást akarunk elérni és azt milyen környezetben akarjuk megvalósítani? A hiányzó eszközöket be lehet szerezni, új alkalmazások is fejleszthetők, összeállítható egy kiváló csapat is, de a kulcsfontosságú momentum az, hogy pontosan tudjuk: az adott hallgatóságot milyen irányba kívánjuk – ha egyáltalán szükséges – elmozdítani. Ebben pedig a pozitív érzelmi megközelítésre kell fektetni a hangsúlyt, de nem szabad lemondanunk az értelemre ható üzenetekről, narratíváról sem.

Milyen nehézségekkel nézünk szembe?

Bár a stratégia-alkotásnál említetteket is ide sorolhatnánk, mégis három további lényeges motívum folyamatosan megjelent a jelenlévők elbeszélései alapján. Az egyik a területen dolgozó egyes szervezeti elemek között sok esetben kialakuló irigység. Miről is van szó? Arról, hogy a marketing, PR, sales területek közötti tevékenység során olyan versenyhelyzet alakulhat ki, amelynek eredményeként az egyik terület jobban pozícionálhatja magát a vezetés szemében, s így nagyobb elismeréshez juthat. Vajon lehetséges-e ugyanez a katonai műveletet végrehajtó szervezeti elemek között, legyen szó akár a felderítéssel, a pszichológiai műveletekkel vagy a katonai közkapcsolatokkal foglalkozókról? Ha azt vesszük alapul, hogy itt is emberek tevékenykednek, akkor a válaszunk igen. Ennél a pontnál jelenik meg azonban a határozott vezetés fontossága. A második nehézség pedig ehhez kötődik, hiszen a vezetés, a legfelsőbb döntéshozók felőli iránymutatás huzamos hiánya a legsúlyosabb probléma, legalábbis a felszólalók véleménye szerint. A tiszta, világos és egyértelmű feladatszabás pedig nem csak a végrehajtásban jelent gondokat, hanem katonai műveletek esetében, akár emberi életekbe is kerülhet. A harmadik nehézséget pedig a rugalmasság hiányában fedezhetjük fel, amely nem csak emberi (vezetői) tényező, hanem sokszor a bürokratizált – a katonai szféra esetében az elöljárók felé irányuló jelentési kötelezettségekről is beszélhetünk – túl sok fékkel és egyensúllyal megterhelt működésről beszélünk.

Mit tegyen a NATO?

Végül, de utolsó sorban szót kell ejteni arról is, hogy az üzleti szféra szereplői szerint a NATO-nak vissza kéne térnie azokhoz a gyökerekhez, időszakokhoz, amikor valóban sikereket ért el. Bár a virtuális dimenzió megjelenése jelentős változásokat eredményezett, mégis a NATO stratégiájának középpontjába a pozitív kommunikációt, a „nyerő sztorit” kéne helyezni. Ezt azonban rendkívül nehéz úgy és akkor megvalósítani, amikor egy rendkívül változó környezetben, hibrid kihívások közepette kell egy hatalmas méretű szervezetnek politikai és katonai sikereket elérnie.