Biztonságpolitika

Miért ne lehetne kilenc élete egy helikopternek is, ha azt egy híres macskaféléről nevezték el? Szüksége is van erre az adottságra az 1965 óta gyártott Pumának, amely szinte minden hadszíntéren szerephez jutott, ahol brit vagy francia katonák megjelentek.

2018. február 23-án, pénteken mutatták be Linköpingben a SAAB új AEW&C korai előrejelző és légtérellenőrző repülőgépét, a GlobalEye-t. A repülőgép első üzemeltetője az Egyesült Arab Emirátusok lesz.

Az indiai beszerzési politika megköveteli az ország érdekeinek és hagyományainak tiszteletét – úgy tűnik, ezért kell módosítani az Indiai Légierő korszerűsítésére vonatkozó tendert.

A 28 éves férfi menekültként érkezett Németországba, és tagja egy fegyveres csoportnak, ami aktívan részt vett a szíriai háborúban.

Tovább olvasom

Az Egyesült Államokat fenyegető szovjet szuperszonikus bombázógépek ellen kellett volna helytállnia. Ehhez képest első harci bevetésein az „Iszlám Állam” állásait és afganisztáni droglaborokat bombázott le.

A Szovjetunió 1957-ben fellőtte a Szputnyikot, s ezzel megnyitotta a hidegháború egy új szakaszát. Az Egyesült Államokban valóságos pánik tört ki, és a két fél az atomtöltetek célba juttatására alkalmas rakéták fejlesztése mellett egyre nagyobb figyelmet fordított a világűrre is. Sokáig ezt a területet a különböző állami fejlesztések uralták. Ők rendelkeztek a megfelelő költségvetéssel és eszközökkel ehhez, valamint a technológia szigorúan titkosnak minősült. A Szovjetunió és az Egyesült Államok versengésének csúcsa talán az első ember Holdra juttatása körül bontakozott ki. A NASA költségvetése 1966-ban az Egyesült Államok költségvetésének 4,41%-át tette ki, ami elképesztő arány a mai 0,5% körüli értékhez képest. Ekkor létezett egy olyan cél, ami az egész közvéleményt foglalkoztatta, és a szovjet oldalról rájuk nehezedő nyomás serkentette a versenyt.

Kína felemelkedése és ezzel párhuzamosan a kínai űrprogram jelentős eredményei egy erősödő nyugtalanságot keltenek Washingtonban. Különösen, mivel ezt az űrprogramot a kínai fél katonai képességeinek javítására is fel tudja használni. Erre az egyik legjobb példa egy ASAT (Anti Satellite) rakéta sikeres tesztelése volt, 2007-ben. Az Egyesült Államok jelenleg előnyben van, ami az űr területét illeti, de ez az előny csökken, ami nyilván nincs ínyükre az amerikai stratégáknak. Így nem meglepő, hogy Donald Trump fokozni kívánja az űrbéli tevékenységet. Ennek érdekében sor került több látványos lépésre. Ezek egyike az 1993 óta nem működő Nemzeti Űr Tanács (National Space Council) újbóli felállítása, amit az alelnök vezet. De a hangzatos célok mögött milyen valós tartalom rejlik? Milyen anyagi forrásokat rendeltek a célok eléréséhez? A jelenlegi anyagi források nem feltétlen teszik lehetővé a Marsra való utazást, de még a Hold újbóli elérése is kérdéses. A költségvetés legnagyobb részét a védelmi kiadások, az egészségügy és a nyugdíjak emésztik fel. Növekedésre 2018-ban csak nagyon kevés terület számíthatott, azok is főleg a védelmi területhez kötődtek, a NASA nem tartozik ezek közé.  Az ügynökség költségvetésének nagy része, jelenleg a már futó programokra és a létező eszközpark, például a jelentős műholdállomány fenntartására megy el. Az új adminisztráció ráadásul az oktatási és a Földdel kapcsolatos kutatás forrásait csökkentette radikálisan. Ez utóbbi a klímaváltozás vizsgálatát is magába foglalja. Olyan vélemények is elhangzottak, hogy a költségvetés elosztása szándékosan a privát cégek bevonása felé akarja eltolni az amerikai űrhajózási tevékenységet, főleg az alacsony orbitális pályák tekintetében. Emellett terveik vannak a nemzetközi űrállomás kereskedelmi hasznosításának irányában is.

A NASA költségvetési problémák szerencsére nem feltétlen jelentik az űrhajózás megrekedését. Az utóbbi évtizedekben egyre erősebben jelen lévő privát cégek, melyek műholdak fellövésére is vállalkoznak egy olyan lehetőséget jelentenek, ami a kormányok figyelmét sem kerülte el, beleértve Kínát és az Egyesült Államokat is. Nemrégiben a Rocket Lab nevezetű cég elsőként juttatott műholdat az űrbe, bármiféle kormányzati segítség nélkül. Más szereplők is megjelentek a piacon, mint a Blue Origin, vagy a SpaceX. Ez utóbbiban Trump elnök kifejezetten nagy lehetőségeket lát. A cég óriási lépést tett előre, mikor sikeresen leszállt egy rakétájával, ezzel utat nyitva a rakéták újrafelhasználásához, ami a költségek drasztikus csökkenésével fog járni. Az amerikai kormány eddig is igénybe vette a SpaceX szolgáltatásait, de ez a Falcon Heavy nevű rakéta 2018. február 6-ai sikeres indítása után még inkább igaz lesz.

Erről az indításról két dolgot kell megjegyeznünk. Az első, hogy ezzel egy olyan teherhordó képességű rakéta áll ismét az Egyesült Államok rendelkezésére, amire az 1960-as évek óta nem volt példa. A holdraszállást sikerrel végrehajtó Apolló program Saturn V rakétáinak teljesítményét ugyan még nem éri el, de ez sem tűnik távoli célnak. Emellett egy Falcon Heavy rakéta útja 90 millió dollárba kerül, ami összevetve a NASA által fejlesztett Space Launch System becsült 1 milliárd dollár/út költségével nagyon is kedvező. A kiválasztott keringési pálya sem véletlen. Ez lehet a pálya, amin egy későbbi Föld-Mars ellátó rendszer létesülhet.

Forrás: theguardian.com

A másik, ami miatt érdemes szót ejtenünk róla, az a rakéta rakománya. Rakéták tesztelésekor gyakran helyeznek el a jövőbeli rakományt szimuláló súlyokat, például betontömböket. De Musk úgy döntött inkább a Tesla által legyártott Roadster típusú autót küldi fel, egy benne ülő bábúval, amely egy SpaceX űrruhát visel. Az autó hangszóróiból David Bowie Space Oddity című száma szólt. A járműre elhelyezett feliratok egyike „made by humans on Earth”, ami nem vethető össze a Voyager űrszonda korábbi komoly üzenetével. Emellett a műszerfalon egy „Don’t panic!„ felirat lett elhelyezve, ami utalás a klasszikusnak számító Galaxis útikalauz stopposoknak című regényre. Mi értelme ennek? A hasznosság tekintetében nem sok, de a figyelemfelkeltésre, illetve a cég presztízsének növelésére kitűnően alkalmas. Az interneten fellelhető reakciók nagyon is kedvezőek voltak. Elon Musk ambíció között szerepel emberek eljuttatása a Marsra, amihez egy még nagyobb rakétát szeretne építeni a cég. Hogy mennyire ötvözik a komoly eredményeket az abszurd humorral azt jól mutatja, hogy a rakéta elnevezése B.F.R. (B, mint “big” és R, mint “rocket”). A cég máris rendelkezik megbízásokkal a következő Heavy indításokhoz. A megbízók között a Légierő is ott található.

A nagyobb népszerűség természetesen nagyobb erőforrásokhoz juttathatja a céget. Emellett azonban bepótol egy lemaradást. A szondák és robotok világűrbe küldése ugyan komoly tudományos eredményeket hozhat, így szükségesek. De szükséges egy történet, valami olyan elem, amihez a szélesebb néprétegek is kapcsolódni tudnak. Ennek egyik módja egy történet elmesélése, olyan jelképek használata, amihez lehet kötődni akár érzelmi téren is. Az ilyen típusú propagandát érintő kérdésekben a kínaiak ezidáig előnyben voltak. A Jáde Nyúl elnevezésű holdszondát egy képregényben elevenítették meg, aki elmesélte kalandjait a Hold felszínén. Mikor halottnak nyilvánították sok rajongója meggyászolta, bármit is jelentsen ez számukra.

Mit is jelent tehát egy sportkocsi az űrben? Egy soktényezős és bonyolult játszma egy jól látható mozzanata. Ezek a propaganda lépések amennyire szórakoztatóak, annyira véresen komolyak is. Nem csak cégek, de rajtuk keresztül bizonyos államok vetélkedését is befolyásolják. Ezért a privát űrhajózási cégek felemelkedése nem csak gazdasági, hanem biztonságpolitikai szempontból is figyelmet érdemel.

 

A napokban hoztak nyilvánosságra néhány friss felvételt a jópár éve már nem repülő, RF-12037 lajstromú Tu-134-esről, ami valójában egy katonai kiképző változat, Tu-134UBL megjelöléssel. A repülőgép megújul és hamarosan az orosz haditengerészeti légierő szolgálatába áll.

A második világháború idején az angol repülőipar számos legendás típust alkotott. Az akkoriban megszokott gépek között volt egy bombázó, amely elavultnak tűnő építési módja ellenére kitűnően bevált.

A lassan magunk mögött hagyott tél kevés havat hozott, így a budaörsi repülőteret csak ideig-óráig takarta fehér lepel. Gondolatébresztőnek azonban elég volt a havas reptér látványa, ezért az idei első kisgépes bejegyzéshez elővettem a többségükben 1994 és 2006 között készült régi képeket és kiegészítésképpen egy-két ideit is.

Kilátás a toronyból 1995 telén. A megtisztított pályaszakaszról a rövid pályás üzemre alkalmas gépek startolhattak el addig, amíg fagyott, a felolvadt talajra nem volt célszerű rágurulni. 

Két strapabíró vas, egy MAZ tartálykocsi és egy Kamov 32-es.

A korábban orosz és ukrán lajstrommal is repült civil Mi-8-as Magyarországon a HA-HSA lajstromot kapta. Festése kifejezetten esztétikusra sikerült (szerintem). 

Kamov Ka-32T a behavazott Budaörsön. Nem ez volt az egyetlen Ka-32-es magyar lajstromban, így a dolog a későbbiekben még egy bejegyzést megér majd.

Valaha a MÉM Repülőgépes Szolgálat gépe volt a kétmotoros Cessna 337 Skymaster, amely toló-húzó elrendezése miatt a "push-pull” becenevet kapta. 

A bika felcsatlakoztatása után a Bell 206 JetRanger indítására vár az egyik szerelő 1994 telén. A rozsdamarta hangárajtó előtt az akkor már megszűnt Német Demokratikus Köztársaság járműiparának emblematikus termékei, egy Wartburg személyautó és egy IFA tartálykocsi állnak.

Egy szépen felújított L-200 Moravát motoroznak a délelőtti napsütésben 2005 körül.

Szárnyvég-póttartályokkal és ötágú légcsavarral felszerelt L-410 UVP-E 2002 telén.

 Egy átlag Ancsához képest luxusbelsővel bírt a HA-DAC lajstromjelű An-2-es.

Az első fotón látható négyüléses Jak-18T (valószínűleg a HA-JAJ) szemből nézve. A gép még az eredeti orosz festést viseli.

Légireklám transzparens vontatása után a budaörsi hosszúfalon készül leszálláshoz a Mike Golf Oscar lajtromjelű Z-37 Cmelak.

Szlovén An-2-es a fagyott állóhelyen. A kilencvenes években még szép számmal álltak Ancsák a betonozott hangárelőtér szélén, a füvön sorakozva.

Kilátás a megtisztított pályaszakaszra tartó Cessna 152-esből. A gép mindjárt keresztezi a Kőérberki utat.

Az 1998 telén hullott hó még a Pilatus Porternek is sok volt, ezért a gépet egy ferihegyi átrepülésre készítették elő, hogy napi feladatait onnan teljesíthesse. 

Egy kakukktojás a budaörsi képek között. A ferihegyi 31 bal pálya megközelítése Pilatus Porterrel, a fent említett okból. 

Egy még orosz lajstromban lévő Jak-18-as a szabadban nyűgözve, vászon- és hótakaró alatt várja az olvadást.

Kamov Ka-26-os sor a hóban 2005-2006 telén. Az egykori MÉM RSZ mezőgazdasági gépei ekkor már magánvállalkozásoknál repültek tovább. 

A körépület közelében a légimentők felszerelését szállító tréler pihen, a mentőhelikopter a hangárban van. 

Látvány ugyanakkor, ugyanott, egy hátra arc után. A hangárajtó "behegesztve", semmi mozgás a reptéren. 

A 305-ös oldalszámú MiG-21F-13 a típus hazai üzemeltetésének kezdetétől, 1961-től húsz éven át repült a Néphadseregnél.

A légimentők 2006 óta repülik az EC135-öst. Kezdetben a budaörsi reptéren települtek a gépek.

A leszállótrepnit és a rajta álló helikoptert minden reggel egy traktor vontatta ki a hangárból a körépület elé; a gép onnan indult életet menteni.

Ez már egy idei, 2018-as kép. Az ex-honvédségi Mi-8-as hatástalanítva eladásra vár.

A MiG-21bisz ősszel még a reptér másik felén fürdött a napfényben.

Budaörs An-2-essel az igazi, legyen az utolsó kép is Ancsás. Budaörsi repülőtér, 2018. január 23.

 * * *

Fotó: Szórád Tamás

Hollandia számára Washingtonban jóváhagyták a Boeing AH-64D Block II Apache harci helikopterek átalakítását AH-64E variánssá. 1,191 milliárd dollár ellenében mind a 28 AH-64D átépítésre fog kerülni, így például a megnövelt teljesítményű T700-GE-701D hajtóműből 51 darab kerül beszerzésre. Ezeknek köszönhetően az AH-64E esetében magas tengerszint felett elhelyezkedő repülőtérről, magas hőmérséklet mellett felszállva sem kell súlykorlátozás miatt nélkülözni a rotoragy fölé szerelhető rádiólokátort. Érdekesség, hogy míg Hollandia számára a számos pótalkatrésszel együtt egy Apache modernizálása 42,5 millió dollárba fog kerülni, addig az ez évi költségvetésében az amerikai hadsereg 911,1 millió dollárt fizet a 48 AH-64D hasonló átalakításáért. Az amerikai harci helikopterek darabjára csak 18,9 millió dollárt kell elkölteni.

Nagy-Britanniába megérkezett az első két Beechcraft T-6C Texan II-es turbópropelleres kiképzőgép, melyekkel 2019-től mind a légierő, mind a haditengerészet számára fognak repülőgép-vezetőket oktatni. A típusból összesen 10 példány került majd a RAF Valley támaszpontjára, ahol a szintén itt repülő BAE Systems Hawk T.2-es sugárhajtású kiképzőgép előtti, illetve az alapképzést szolgáló Grob 120TP Prefects utáni lépcsőfokként fognak szolgálni a Texan-ok.

Svédországban jól halad a Saab a JAS-39E Gripen berepülési programjával. Az eddigi repülések során gyűjtött adatok az elvártaknak felelnek meg, sőt egyes egyetekben a prototípus jobb eredményeket produkált, mint amit vártak. A második prototípus az év vége előtt fog csatlakozni tárásához, míg az első két, immáron sorozatban gyártottnak tekinthető példányt a következő évben adják és a svéd és a brazil légierőnek.

Február 23-án pedig a Linköping-i gyárban mutatták be az elsőnek elkészült GlobalEye radargépet. A Bombardier Global 6000-es üzleti repülőgépre épített rendszer egyaránt képes a légtér, a földfelszín, valamint a tengerfelszín ellenőrzésére. A géptörzs fölé épített, gallium-nitrid (GaN) félvezető technológiát tartalmazó, elődjéhez képest zavarvédettebbé tett Erieye ER (Extended Range) AESA antennájú rádiólokátor felderítési képessége 650 kilométer, tömege majd egy tonna. A törzs alá, a szárny bekötési pontja előtt a tengerfelszín ellenőrzésére képes Leonardo Seaspray 7500E radar nyert elhelyezést, míg ez előtt egy Star Safire 380HD szenzortorony került felszerelésre. A 11 órányi repülési idővel rendelkező GlobalEye személyzete kétfőnyi pilóta és öt rendszerkezelő. A típust elsőként az Egyesült Arab Emírségek légiereje rendelte meg még 2015-ben két példányban, a harmadikat 2017 elején rendelték meg. Az elsőnek elkészült gép még az idén végrehajthatja első repülését.

Elkezdte első Sikorsky HH-60W helikopter végszerelését az amerikai gyártó. Az amerikai légierő harci kutató-mentő egységeinél hadrendbe állítandó típus az öregedő HH-60G Pave Hawk helikoptereket váltja majd le. A HH-60W számos területen jelent majd előrelépést, ugyanis nem csak egy másik HH-60G-ről van szó. Elég csak megemlíteni a majd kétszeres űrtartalmúra növekedett, kb. 3000 literes üzemanyag-rendszerét, vagy a Tactical Mission Kit (TMK) nevet viselő rendszer együttest, amiben megtalálhatók radarbesugárzás-jelzők és egyéb védelmi rendszerek is.  Az első repülését várhatólag még idén teljesítő Sikorsky HH-60W-ből az elkövetkező években 103 darab állhat majd hadrendbe.

Március 9-től az amerikai légierő kivonja a szolgálatból a General Atomics Aeronautical Systems Inc (GA-ASI) MQ-1 Predator távolról irányított repülőgépeit. A majd 100 darabos flotta jövője most még nem világos. A Davis-Monthan bázis közelében lévő repülőgép tároló, vagy akár múzeumok is lehetnek a típus következő előfordulási helyei. Azonban folynak tárgyalások is, jelenleg éppen a haditengerészet képviselőivel, akik igen komolyan érdeklődnek a MQ-1 Predator felhasználhatóságáról.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

McDonnell Douglas F-4G Phantom II

Lockheed L-1011-385-3 TriStar KC.1

McDonnell Douglas F-15E Strike Eagle

AgustaWestland AW-159 Wildcat HMA.2

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet

MiG-29A

Boeing 737-7ES Peace Eagle

CASA C-101EB Aviojet

General Dynamics F-16C Fighting Falcon

Dassault Mirage 2000D

McDonnell Douglas F-4EJ Kai Phantom II

Szuhoj Szu-25SzM

LTV Aerospace A-7E Corsair II

Sud SE-3160 Alouette III

McDonnell Douglas F-15C Eagle

MiG-21UMD

Hollandia számára Washingtonban jóváhagyták a Boeing AH-64D Block II Apache harci helikopterek átalakítását AH-64E variánssá. 1,191 milliárd dollár ellenében mind a 28 AH-64D átépítésre fog kerülni, így például a megnövelt teljesítményű T700-GE-701D hajtóműből 51 darab kerül beszerzésre. Ezeknek köszönhetően az AH-64E esetében magas tengerszint felett elhelyezkedő repülőtérről, magas hőmérséklet mellett felszállva sem kell súlykorlátozás miatt nélkülözni a rotoragy fölé szerelhető rádiólokátort. Érdekesség, hogy míg Hollandia számára a számos pótalkatrésszel együtt egy Apache modernizálása 42,5 millió dollárba fog kerülni, addig az ez évi költségvetésében az amerikai hadsereg 911,1 millió dollárt fizet a 48 AH-64D hasonló átalakításáért. Az amerikai harci helikopterek darabjára csak 18,9 millió dollárt kell elkölteni.

Nagy-Britanniába megérkezett az első két Beechcraft T-6C Texan II-es turbópropelleres kiképzőgép, melyekkel 2019-től mind a légierő, mind a haditengerészet számára fognak repülőgép-vezetőket oktatni. A típusból összesen 10 példány került majd a RAF Valley támaszpontjára, ahol a szintén itt repülő BAE Systems Hawk T.2-es sugárhajtású kiképzőgép előtti, illetve az alapképzést szolgáló Grob 120TP Prefects utáni lépcsőfokként fognak szolgálni a Texan-ok.

Svédországban jól halad a Saab a JAS-39E Gripen berepülési programjával. Az eddigi repülések során gyűjtött adatok az elvártaknak felelnek meg, sőt egyes egyetekben a prototípus jobb eredményeket produkált, mint amit vártak. A második prototípus az év vége előtt fog csatlakozni tárásához, míg az első két, immáron sorozatban gyártottnak tekinthető példányt a következő évben adják és a svéd és a brazil légierőnek.

Február 23-án pedig a Linköping-i gyárban mutatták be az elsőnek elkészült GlobalEye radargépet. A Bombardier Global 6000-es üzleti repülőgépre épített rendszer egyaránt képes a légtér, a földfelszín, valamint a tengerfelszín ellenőrzésére. A géptörzs fölé épített, gallium-nitrid (GaN) félvezető technológiát tartalmazó, elődjéhez képest zavarvédettebbé tett Erieye ER (Extended Range) AESA antennájú rádiólokátor felderítési képessége 650 kilométer, tömege majd egy tonna. A törzs alá, a szárny bekötési pontja előtt a tengerfelszín ellenőrzésére képes Leonardo Seaspray 7500E radar nyert elhelyezést, míg ez előtt egy Star Safire 380HD szenzortorony került felszerelésre. A 11 órányi repülési idővel rendelkező GlobalEye személyzete kétfőnyi pilóta és öt rendszerkezelő. A típust elsőként az Egyesült Arab Emírségek légiereje rendelte meg még 2015-ben két példányban, a harmadikat 2017 elején rendelték meg. Az elsőnek elkészült gép még az idén végrehajthatja első repülését.

Elkezdte első Sikorsky HH-60W helikopter végszerelését az amerikai gyártó. Az amerikai légierő harci kutató-mentő egységeinél hadrendbe állítandó típus az öregedő HH-60G Pave Hawk helikoptereket váltja majd le. A HH-60W számos területen jelent majd előrelépést, ugyanis nem csak egy másik HH-60G-ről van szó. Elég csak megemlíteni a majd kétszeres űrtartalmúra növekedett, kb. 3000 literes üzemanyag-rendszerét, vagy a Tactical Mission Kit (TMK) nevet viselő rendszer együttest, amiben megtalálhatók radarbesugárzás-jelzők és egyéb védelmi rendszerek is.  Az első repülését várhatólag még idén teljesítő Sikorsky HH-60W-ből az elkövetkező években 103 darab állhat majd hadrendbe.

Március 9-től az amerikai légierő kivonja a szolgálatból a General Atomics Aeronautical Systems Inc (GA-ASI) MQ-1 Predator távolról irányított repülőgépeit. A majd 100 darabos flotta jövője most még nem világos. A Davis-Monthan bázis közelében lévő repülőgép tároló, vagy akár múzeumok is lehetnek a típus következő előfordulási helyei. Azonban folynak tárgyalások is, jelenleg éppen a haditengerészet képviselőivel, akik igen komolyan érdeklődnek a MQ-1 Predator felhasználhatóságáról.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

McDonnell Douglas F-4G Phantom II

Lockheed L-1011-385-3 TriStar KC.1

McDonnell Douglas F-15E Strike Eagle

AgustaWestland AW-159 Wildcat HMA.2

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet

MiG-29A

Boeing 737-7ES Peace Eagle

CASA C-101EB Aviojet

General Dynamics F-16C Fighting Falcon

Dassault Mirage 2000D

McDonnell Douglas F-4EJ Kai Phantom II

Szuhoj Szu-25SzM

LTV Aerospace A-7E Corsair II

Sud SE-3160 Alouette III

McDonnell Douglas F-15C Eagle

MiG-21UMD

Románia védelmi minisztere, Mihai Fifor a napokban számolt be arról, hogy meglévő 16 darabos F-16-os flottájukat kiegészítenék 4 példánnyal, a jövőbeli terv pedig további 36 Falcon beszerzése.

Döntő csapásra készül a Bassár al-Asszad vezette szír kormány, hogy felszámolja az utolsó lázadó kézen lévő kelet-gútai enklávét. A hét elején felerősödő bombázások is számos emberéletet kioltottak, azonban a tervezett szárazföldi támadás végrehajtásával az egekig emelkedhet a halottak száma.

            A szír kormányerők bombázásainak következtében hétfőn legalább 100 ember, közülük alsó hangon 20 gyermek veszítette életét a lázadó kézen lévő Kelet-Gútában, Damaszkusz közelében  – tette közzé az Egyesült Királyságban működő, szíriai emberi jogokkal foglalkozó megfigyelő csoport (Syrian Observatory of Human Rights, a továbbiakban: SOHR). Ezzel február 19-e lett a körzet leghalálosabb napja egészen annak 2013-ban elkezdődött ostroma óta. 2017 decembere óta a kormány által szervezett támadások során több mint 400 civil, közöttük 100 gyermek vesztette életét. A veszteségek száma tovább nőhet, ha az eddigi bombázások helyett nagyszabású szárazföldi támadásba kezdenek a szír kormány erői a kelet-gútai régióban, melynek csapdájában jelenleg is emberek ezrei élnek.

            A Szíriai Polgári Védelem – vagy közismertebb nevükön a Fehér Sisakosok – közleménye szerint a bombázás kedd reggel is folytatódott. Már korábban a hónap folyamán a szír karhatalmi erők megpróbálták irányításuk alá vonni a régiót, mely próbálkozás több mint 200 áldozatot követelt csupán négy nap leforgása alatt. Jelen esetben két nap (február 19-e és 20-a) elég volt ahhoz, hogy a halottak száma meghaladja a 200-at, a számláló kedd végeztével már 250-nél járt, így ez az időszak vált a háború legpusztítóbbjává a 2013-as vegyi támadás óta, állapította meg a SOHR. Ilyen jellegű támadás azonban nem akkor történt utoljára. Idén február 5-én a Fehér Sisakosok képviseletében tevékenykedő orvosok és aktivisták beszámolói szerint a szír kormány helikopterei klorin-bombákat dobtak le mind Kelet-Gúta, mind pedig Saraqeb területére, melyek további emberéleteket követeltek.

            De miért is olyan fontos Kelet-Gúta a Bassár al-Asszad vezette szír kormány számára? A terület az utolsó jelentős enkláve a főváros, Damaszkusz közelében, s mint ilyen, teljesen a kormány fennhatósága alatt álló területekbe ágyazódik be, így érthető, hogy miért akarja mihamarabb fennhatósága alá vonni a térséget Szíria kormánya.

            A február 18-án, vasárnap felerősödő támadások nem csupán a civil lakosságra irányultak, hanem az ő túlélésük számára nélkülözhetetlen pékségekre, raktárakra és minden egyéb olyan épületegységre, amelyről feltételezték, hogy alkalmas élelmiszer raktározására. Ezen létesítményeken kívül további bombatalálatok értek és tettek szinte használhatatlanná számos főutat, így az enkláve lakosai számára biztosítandó segítség eljuttatása, illetve az esetleges kimenekítő akciók is nem várt nehézségekbe ütköznek. A szír kormány bombái az egészségügyi épületek közül is számosat a földdel tettek egyenlővé – közöttük négy ideiglenes kórházat, beleértve egy szülőotthont is –, így a sebesültek ellátásának hiánya miatt jelentősen megnőtt a halálesetek száma.

            Már az eheti pusztítás előtt is – segélyszervezetek szerint egészen pontosan tavaly decembertől – válságos állapotok uralkodnak a régió fölött, mivel óriási élelmiszer-, üzemanyag- és gyógyszerhiány mutatkozik. Az ENSZ regionális humanitárius koordinátora, Panos Moumtzis úgy véli „sürgősen véget kell verni a kelet-gútai emberek értelmetlen szenvedésének”.  A koordinátor azt is hozzátette, hogy „a legtöbb lakosnak nincs más választása, mint az alagsorokban és földalatti bunkerekben menedékbe húzódni, a gyermekeikkel együtt”. Vele ellentétben az orosz külügyminiszter, Szergej Lavrov véleménye szerint „Az ENSZ-ben a kelet-gútai és idlibi humanitárius problémák nagymértékben el vannak túlozva”, tette közzé az orosz média. A hatalmas pusztítás és emberi veszteségek láttán az ENSZ Biztonsági Tanácsa egy 30 napos tűzszünet megkötésének tervezetét fontolgatja, hogy támogatást, illetve humanitárius segélyt nyújthasson a szír rászorulók számára.

            Minden eddiginél több jel mutat a szárazföldi támadás megindítására az al-Asszad által vezetett szíriai kormány fegyveres erőinek részéről, adta hírül a SOHR. Al-Asszad seregei már felsorakoztak, és a legtöbb hírforrás szerint a katonák már csak a parancsra várnak a szárazföldi támadás megkezdéséhez.

            Jövő hónapban, tehát 2018 márciusában fog a szíriai konfliktus nyolcadik évébe lépni. Az eddig eltelt hét év alatt emberek százezrei veszítették életüket, valamint megközelítőleg ötmillióan hagyták el az országot. Az ottmaradók továbbra bizonytalanságban élnek, napi szinten küzdenek a túlélésért a legzordabb körülmények között. „Gúta sorsa ismeretlen számunkra. Egyedül Isten kegyelmében és az alagsoraink által nyújtott menedékben bízunk” – fogalmazta meg Alaa al-Din, egy 23 éves állampolgár.

Oroszország ötödik generációs harci repülőgépe, a Szu-57-es egyike azon típusoknak, melyet repülős berkekben kiemelt figyelem övez: mikor áll hadrendbe, milyen fegyvereket hordoz majd, mikor kapja meg az új hajtóművet stb. mind-mind olyan kérdések, melyek naponta visszaköszönnek a repülős fórumokon.

2018. február 16-án került sor a norvég F-35-ös fékernyőrendszerének első helyi tesztjére, melynek a norvég Ørland légibázis adott otthont. A fékernyő nem "tartozéka" az F-35-ösnek, a gyártó a norvég fél kérésére integrálja a rendszert a saját példányaikon.

Orosz hírforrások a napokban számoltak be arról, hogy az Orosz Haditengerészet Szu-30SzM pilótái először gyakorolhatták a légi utántöltést, mutatjuk róla a nyilvánosságra hozott videót.

Lengyelország védelmi minisztériuma a napokban jelentette be, hogy indul a lengyel pilóták képzése az M-346 Master (lengyel megnevezéssel "Bielik") kiképző repülőgépeken, a lengyel oktatópilóták már teljesítették első repüléseiket az új típuson.

Az Egyesült Államok légiereje a B-52H bombázóit új hajtóművekkel látná el és nyugdíjazná a Rockwell B-1 és Northrop Grumman B-2-es flottáját, amint a Northrop újgenerációs B-21-esének megkezdődne a sorozatgyártása.

Sokkal költségesebb a svéd fegyveres erők Hkp 14 (leánykori nevén NHIndustries NH90) taktikai helikoptereinek üzemeltetése, mint amit korábban terveztek.

Volt múltkor egy nagyobb lövöldözés  a kurd/amerikai és a szír/orosz erők között Kelet-Szíriában. Nyilván a pikáns az volt benne, hogy amerikaiak oroszokat lőttek, de a szerencse az volt, hogy az oroszok nem reguláris erők voltak, hanem a egy magán katonai vállalat alkalmazottjai. Igen, Wagner csoportnak hívják a szervezetet, ezt a poént nem szoktam lelőni.

Írtam a 24.hu-nak egy cikket, erről, ide most csak azt akarom megírni amit nem írtam bele az előkészületekről. (ott arra hegyeztem ki, hogy végre az oroszok is ráeszméltek a magán katonai vállalatok alkalmazásából származó előnyökre)

Korábban az Eufráteszen az oroszok - ők gondolom regulárisok, utászok voltak - vertek egy hadihidat, és a folyó jobb partján hidfőt létesítettek. Az amcsik azóta biztosan figyelték a területet. A támadás előtt pár nappal egy kisebb árhullám vonult le a folyón, ami elmosta a hadihidat (a gátak fentebb a kurdok kezén, állítólag jobb híján így jelezték a kormányerőknek, hogy nem kellene próbálkozni). Akkor láttam a fotót a hadihírdról, de nem értettem a jelentőségét.

Ezek után választani kellett a szír/Wagner erőknek, hogy valahogy visszabumliznak, vagy akkor már nekivágnak. Nekivágtak, ráadásul éjszaka.

A cikk megírása után jelentek még meg frissebb cikkek, asszem az veszteségek még magasabbak lettek. De hát nem is ez volt a cikk lényege, hanem a politikai lehetőségek