Biztonságpolitika

Az Egyesült Államok egy 2010-es szerződés alapján adta el Tajvannak a Black Hawk helikoptereket, melyek azóta teljesen megbízhatatlannak bizonyultak. Egy hétfői incidens után az összes gépet kivonták forgalomból.

Tovább olvasom

Törökország január 20-án megindította az Olajág hadműveletet a Szíria északnyugati részén található kurdok által uralt Afrín ellen.

Az Olajág offenzívát több tényező együttesen váltotta ki. Egyrészt a térségbeli turkománokkal szembeni atrocitások, valamint a török belpolitika (2019-ben elnök- és parlamenti választások lesznek). Másrészről pedig a kurd autonómiatörekvések, melyek már régóta aggasztják Törökországot, mivel saját területén is felerősödhetnek a kurd szeparatista törekvések. A korábbi Eufráteszi Pajzs hadműveleten kívül (2016. augusztus – 2017. március) azonban nem lépett fel eddig Törökország a szíriai kurdok ellen. A legfőbb tényező, ami az új török hadműveletet előidézte Egyesült Államok jövőbeli tervei voltak.

Észak-Szíria február negyedikén (Kép forrása: syria.liveuamap.com)

Az Amerikai Egyesült Államok egy Szíriai Határvédelmi Erőt (BSF) kívánt létrehozni ez év elején. A határvédelmi alakulat 30 000 fősre volt tervezve, és a felét az az Egyesült Államok támogatását élvező Szír Demokratikus Erők (SDF) adta volna, aminek a nagy részét a kurd Népvédelmi Egységek (YPG) teszik ki. A BSF-et a szír-török határon és a szír-iraki határon, valamint az Eufrátesz mentén helyezték volna el, hogy a dzsihádisták visszaáramlását megakadályozzák, és az SDF által uralt területeket stabilizálják. Ankara számára elfogadhatatlan volt az, hogy a török határ mentén amerikaiak által kiképzett és felfegyverzett kurdok legyenek. Az Egyesült Államok hibázott, nem vette figyelembe Törökország félelmeit.

Törökország szemében a kurdok milíciája, a Népvédelmi Egységek (YPG) nem más, mint a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) nevű törökországi terrorszervezet szíriai ága, tehát őket is terroristának tartják, és fel akarják számolni az úgynevezett terrorista hátországukat. Török értelmezésben nem a kurd nép a támadás célpontja, hanem a kurd „terrorcsoportok”, akik ellen önvédelemre hivatkozva fel lehet lépni.

A törökök célja nem más, mint a kurd fegyveresek meggyengítése, a határ mentén pedig egy 30 kilométer mély biztonsági sáv kialakítása. A török offenzíva egyelőre az afríni kantonra irányul, azért mert ez egy enklávé, nincs semmilyen összeköttetése a többi kurd területtel a korábbi török hadművelet, az Eufráteszi Pajzs miatt.

Már a 2016-ban indított Eufráteszi Pajzs hadművelet is elsősorban a kurdok ellen irányult, célja az volt, hogy a török-szír határ mentén ne jöhessen létre egy egybefüggő kurd terület. Ez akkoriban csak részben járt sikerrel, hiszen fő célját elérte, de mivel a szír kormányerők délről előrenyomultak, az amerikaiak pedig Manbídzsnál az SDF-fel törtek előre, a törökök offenzívája leállt.

Ahhoz, hogy a határ mentén létrejöjjön a biztonsági sáv a török hadseregnek Afrín elfoglalása után az Olajág hadműveletet kelet felé folytatnia kell. A kérdés az, hogy mi fog történni Manbídzsnál. Törökország kérte az amerikai katonák kivonását a városból, ígéretet viszont csak arra kaptak, hogy leállítják a fegyverszállítmányokat a YPG-nek, Manbídzst nem tervezik elhagyni, nem fogják kivonni az ott állomásozókat. Ez tovább ronthatja a két ország közötti kapcsolatokat. Jens Stoltenberg NATO-főtitkár tárgyalásokat sürgetett a NATO két legnagyobb hadseregével rendelkező országa között.

Törökország elszigetelődése a hadművelet miatt

Szíria elítélte az offenzívát és szuverenitása megsértéseként értelmezte azt. A török-szír kapcsolat december végén romlott meg jelentős mértékben, mikor Recep Tayyip Erdogan török elnök terroristának nevezte Bassár el-Aszad szíriai elnököt.

Irán és Törökország közötti viszony sokat erősödött az elmúlt időszakban, év elején az iráni tüntetésekkor a török külügyminisztérium aggodalmát fejezte ki és felszólította a külföldi hatalmakat arra, hogy ne avatkozzanak bele Irán belügyeibe. Az Olajág hadművelet ártott a kapcsolatoknak, Irán a hadművelet azonnali leállítása mellett foglalt állást, és kiállt Szíria területi integritása és szuverenitása mellett.

A török offenzívára az oroszok hallgatólagos jóváhagyása nélkül nem kerülhetett volna sor. A hadművelet kapcsán Oroszország visszafogottságra szólította fel a harcoló feleket, valamint Szíriai területi integritásának tiszteletére. A Törökország által támogatott Szabad Szír Hadsereg a török hadsereg támadásával egy időben Afrínt délről támadta meg, ahelyett, hogy délre vonulva az olyan szélsőséges csoportok ellen harcolt volna mint a Dzsabhat Fatah es-Sám vagy a Haját Tahrír as-Sám . Az utóbbi dzsihádista csoport lőtte le február harmadikán az orosz légierő Szu-25-ös gépét, mindez valószínűleg tovább rontja a hadművelet orosz megítélését.

A Németország és Törökország közötti együttműködés rendezéséről, majd erősítéséről egyezett meg Sigmar Gabriel német és Mevlüt Cavusoglu török külügyminiszter még január hatodikán. Aztán a hadművelet keretében a törökök bevetették a német Leopard 2-es harckocsikat, ezek korszerűsítését bár Németország elvállalta, de felfüggesztik ideiglenesen, mivel a kurdok elleni harcot elítélik a németek.

A szlovák védelmi minisztérium a napokban arról tájékoztatta a sajtót, hogy a MiG-29-esek esedékes váltására az F-16-os és a Gripen az esélyes.

A Wizz Air, Közép- és Kelet-Európa legnagyobb diszkont légitársasága 2018. február 2-án jelentős mérföldkövet ért el Debrecenben, amikor üdvözölte egymilliomodik utasát második hazai bázisán.

A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, illetve az MH Légijármű Javítóüzem munkatársaiból álló négyfős csapat tett látogatást a Svéd Légierő linköpingi múzeumában a napokban.

Szankciók Venezuelával szemben

Az Európai Unió Tanácsa 7 venezuelai állampolgárra vetett ki szankciókat a dél-amerikai országban folyamatosan romló politikai és gazdasági válság miatt. A Tanács egyhangúlag döntött a magas pozíciójú állami tisztségviselők beutazási tilalmáról, illetve számláik befagyasztásáról. A szankciók célja, hogy a venezuelai rezsim tárgyalóasztalhoz üljön minden politikai szereplővel egy békés, demokratikus és jogszerű politikai megoldásért. Az Unió álláspontja szerint az ország sorsáról hosszútávon csak a venezuelaiak dönthetnek, ezért minél előbb meg kell történnie a kiegyezésnek, hogy a lakosság szükségei kerülhessenek a középpontba. Az EU megerősítette állásfoglalását, miután a venezuelai hatóságok persona non grata-nak nyilvánították Spanyolország caracas-i nagykövetét.

Szankciók Észak-Koreával szemben

A Tanács az ENSZ BT 2397-es (2017) határozata értelmében további észak-koreai személyekre és intézményekre vetett ki beutazási tilalmat és vagyonbefagyasztást. Ezzel 120-ra nőtt a szankcionált személyek és 64-re a hasonló intézkedéssel sújtott állami szervezetek száma. A határozat a KNDK nukleáris fegyverek, interkontinentális ballisztikus rakéták és egyéb tömegpusztító fegyverek kifejlesztésére tett törekvéseire adott válaszként született meg. Az EU további jogi lépéseket helyezett kilátásba, amennyiben a Kim-rezsim továbbra is figyelmen kívül hagyja a korábbi BT határozatokat.

Új Irak-stratégia

Új stratégiát fogadott el az Európai Unió Tanácsa Irakkal kapcsolatban. A tízoldalas dokumentum hét fő pontba szedve jelöli ki a Közösség céljait az országban: az ország területi egységének és szuverenitásának, valamint az etnikai-vallási sokszínűségének fenntartása; az iraki lakosság támogatása; az ország politikai rendszerének demokratikus újjáépítése; a helyi hatóságok támogatása a helyreállításban; a fenntartható és inkluzív gazdasági növekedés támogatása; hatékony és átlátható igazságügyi rendszer felépítése; migrációs diskurzus kialakítása az elmenekültek hazatelepítésére; valamint Irak kapcsolatainak helyreállítása a környező országokkal. A dokumentum alapja a Da’esh (Iszlám Állam) által elfoglalt területek felszabadítása a koalíció segítségével, amelynek az EU is tagja.

Az EU és Törökország tárgyalnak

Január 25-én Brüsszelben találkozott Federica Mogherini, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője és Ömer Çelik, Törökország EU ügyekért felelős minisztere. A találkozó témája a régió helyzete volt, különös tekintettel a szíriai polgárháborúra és az afríni török offenzívára. A találkozó ellen több európai fővárosban is tüntettek, tiltakozva a 2016 nyarán megkísérelt puccsot követő tömeges bebörtönzések és emberi jogi korlátozások ellen. A két fél kapcsolatát a törökországi rendkívüli állapoton kívül a csatlakozási tárgyalásokban beállt patthelyzet is terheli. Legutóbb Emmanuel Macron francia elnök nyilatkozata váltott ki heves reakciókat mindkét oldalon, miután az elnök a teljesjogú tagság helyett egy megerősített partnerségi kapcsolatot ajánlott fel. Ankara ezt a lehetőséget elutasítja és a migrációs egyezmény felbontásával fenyegeti az EU vezetőit, amennyiben nem folytatódnak a tárgyalások.

Az EU nyomon követi az iráni helyzetet

A Tanács “aggodalommal figyeli” az iráni tüntetések menetét és az arra adott hatósági válaszokat. Az alapvető emberi jogok, mint a szabad és békés véleménynyilvánításhoz való jog mindig központi kérdését képezte az EU-Irán kapcsolatoknak, ennek tükrében pedig az EU minden érintett féltől elvárja az erőszaktól való tartózkodást, aminek betartása érdekében “közelről monitorozzák” az eseményeket a síita országban.

Németországban az igények meghatározása során világossá vált, hogy az idős Sikorsky CH-53G/GA/GS változatokat majdan pótló új, nehéz kategóriás forgószárnyas estében elengedhetetlenül fontos képesség lesz a légi üzemanyag felvétel. Nem véletlenül kerültek bele a Franciaországgal közösen üzemeltetett repülőalakulat gépállományába a Lockheed Martin KC-130J légi üzemanyag átadásra is képes Super Hercules variánsok. A 2019-ben kiválasztásra kerülő győztes a Lockheed CH-53K King Stallion és a Boeing CH-47F Chinook közül kerülhet ki. Előbbi előnye lehet, hogy már eleve rendelkezni fog ezen képességgel, míg a tandemrotoros társ esetében ez csak a különleges műveletek támogatására kifejlesztett MH-47G esetében jelenthető ki.

Törökország Szíriában végrehajtott katonai beavatkozása minimum késleltetheti a Németországtól beszerzett 354 darab Leopard 2-es harckocsi korszerűsítését. Berlin már le is állította a munkálatokban érdekelt német vállalatokat, mivel megvárják a hatalomra kerülő új vezetés döntését az ügyben. A Rheinmetall vezette társaságok a török hadseregben használt harckocsik páncélzatát voltak hivatva erősíteni.

Az Egyesült Királyság Királyi Légiereje (RAF) 16 Eurofighter Typhoon-t von ki a szolgálatból. A gépek mindegyike kétüléses változat és leállításukkal 1,13 milliárd dollárost megtakarítást szeretnének elérni a légierő vezetői. A kivonás ellenére mégis emelkedni fog a repülést végrehajtó Typhoon-ok példányszáma, ugyanis a típus alkatrészhiányos állapotát éppen a kivont példányokból kiszerelésre kerülő összetevőkkel fogják orvosolni.

Szintén anyagi okokra visszavezethető egy képesség elvesztése is a brit helikopteres erőknél, mégpedig a repülés közbeni üzemanyag felvételé. A Merlin HC.4/4A variánsai elláthatók a fogadócsővel és 2008-ban sikeresen le is zárultak a légi utántöltési próbák, amelyekben KC-130 Herculesek adtak át üzemanyagot a Merlin-eknek. A személyzetek erre irányú kiképzéséhez és szinten tartásához azonban a szükséges pénzügyi lehetőségek nincsenek meg a szigetországban.

Az NH Industries (NHI) reménykedik abban, hogy ez idén véglegesítésre kerülhet két rendelés is az NH90-es helikopterek esetében. Katar esetében már négy éve függőben van 12 TTH szállító és 10 NFH tengerészeti helikopter beszerzése. A másik félbemaradt megrendelés Spanyolországhoz kötődik. Madrid évekkel ezelőtt 45 darab NH90-es megvásárlási tervét jelentette be, de ezt gazdasági megfontolásból 22 példány megrendelése után felfüggesztette. A 23 TTH változatú forgószárnyas beszerzésének tető alá hozását ez év vége előtt szeretnék lezárni az NH Industries értékesítési részlegénél.

További megrendelés is befuthat, ez azonban nem gyártás lehet, hanem átépítés, vagy módosítás lehet, mivel Finnországban kevésnek tűnik a tengeralattjárók elleni harcra megrendelt NH90-esek darabszáma. A hat NFH mellé Oslo 8 másikat is rendelt, de ezek csak tengeri kutató-mentő feladatok ellátásra képesek. A 2019-ig átadásra kerülő mennyiség feladatait a legutóbbi tanulmány elemezte ki, ebből derült ki, hogy a tengeralattjárók felderítésére szükséges repülési idő évente 5400 óra körül fog alakulni. Ezt 6 gép képtelen teljesíteni, így a többit kell alkalmassá tenni eme feladatkör betöltésére. A tengeri kutató-mentő feladatok ellátását akár polgári helikopterek bevonásával, vagy akár pilóta nélküli gépek alkalmazásával is elláthatónak vélik.

Új félszárnyakat fejlesztett ki a Leonardo a Brit Királyi Haditengerészetnél hadrendbe állított AW159 Lynx Wildcat HMA.2 helikopterek számára. Az oldalanként két-két felfüggesztési ponttal ellátott szárnyakra az MBDA Sea Venom hajók elleni rakéták, a Thales LMM (Lightweight Multirole Missile) rakéták mellett (ezek egyébként olyan kis tömeggel rendelkeznek, hogy egy felfüggesztési ponton akár 5 darab is elhelyezhető lesz) a BAE Systems Stingray könnyű torpedók és az MK.11-es mélységi bombák is felszerelhetők lesznek. A repülési kísérletek ebben az évben elkezdődőnek majd az új fejlesztésű félszárnyakkal.

Japán és Dél-Korea után már Spanyolország is az Lockheed Martin F-35B Lightning II-es haditengerészeti felhasználási lehetőségén gondolkodik. A JUAN CARLOS I (L 61) partraszállást támogató helikopterhordozó kisebb módosításokkal akár képes is lehet a típus üzemeltetésére. A repülőfedélzet és a hangár lehetővé tenné 10 darab körüli F-35B tartós kiszolgálását. Amennyiben Spanyolország a jövőben is fenn kívánja majd tartani a haditengerészeti repülés hordozófedélzeti merevszárnyú válfaját, úgy az AV-8B Harrier II+ gépek kivonása után az igen drága, de képességeiben roppant korszerű F-35B lehet a megoldás.

Nagy-Britanniában már folyik az első francia pilótacsoport típusátképzése az amerikai Lockheed Martin KC-130 Super Hercules teherszállító repülőgépekre. Az oktatást a RAF Brize Norton-i légibázisán végzi a 24. Repülőszázad.

A tavalyi évben nagy médiavisszhangot kapott Németország tengeralattjáróinak igencsak alacsony hadrafoghatósága. Svédországban is hasonló a helyzet, bár ott a meglévő négy egység közül kettő éppen modernizáláson tartózkodik. Az egyik GOTLAND-osztályú egység 2018 decemberében, míg a másik egy évre rá tér vissza a szolgálatba. Addig mindössze két tengeralattjáróra hárul az összes feladat, ami nem éppen kedvező helyzetet teremt. Az elvárt feladatok miatt hat-hét tengeralattjáróból álló erő lenne a legkedvezőbb, azonban ez a jövőben sem biztos, hogy megvalósulhat. A kormány döntése értelében csak két A26-os osztályba tartozó egység fog megépülni, a harmadik megépítése nem kapott politikai támogatást. Mindezen változások még jobban szembeötlőek, ha visszatekintünk 30 évvel ezelőttre, amikor 12 tengeralattjáróval rendelkezett Svédország.

Franciaországban február elsején vízre került a hatodik francia megrendelésre épített FREMM-osztályú fregatt, a NORMANDIE. Ha csak a nevet nézzük ez egyszer már megtörtént, mégpedig 2012. október 18-án, ugyanis a harmadiknak elkészült fregatt viselte eredetileg ezt a nevet, ezt azonban az idő sürgetése miatt exportálták. Tehát most a NORMANDIE II-ről van szó, amit rekordidő alatt, 12,5 hónap alatt állítottak össze a hajógyári munkások, fanyarul meg lehet jegyezni, könnyű volt, egyszer már megtették. Tehát a NORMANDIE (II) az ősszel kezdi majd el tengeri próbajáratait és 2019 nyarán lép majd szolgálatba.

Oroszországban a BMP-2M korszerűsített gyalogsági harcjárművek átadását hamarosan elkezdik. Elsőként az Orenburgi katonai körzetben fognak megjelenni a páncélosok. Moszkva 540 darab BMP-2-es gyalogsági harcjármű modernizálásáról döntött még a tavalyi év folyamán. Ennek köszönhetően a BMP-2M variánson bemutatott és Algéria által már 2015-ben 340 darabos mennyiségben megrendelt Berezhok harci modul kerül majd felszerelésre az orosz lövészpáncélosokra is. Ez egészen pontosan a régi torony lecserélését jelenti, a fegyverzettel együtt. A kétfős torony oldalaira felszerelt két-két 9M133 Kornet-E irányított rakétát rejtő tubust. Ezekből a 9M133-1 tandem robbanófejjel ellátott 1000-1200 milliméteres homogén páncélzat átégetésére képes páncéltörő, 9M133F-1 thermóbárikus harci résszel ellátott 100 métertől 5500 méterig alkalmazható rakéták indíthatók.

Továbbá használhatók a megnövelt hatótávolságú, 8000 méterre elrepülő 9M133M-2 1300 milliméteres homogén páncélzat átégetésére képes páncéltörő és a még nagyobb hatótávolságú, ezért nagyobb rakétamotorral felszerelt 9M133FM-3 thermóbárikus harci résszel felszerelt, akár helikopterek ellen is bevethető variánsok is. Ezeket egy új stabilizátorral, valamint ballisztikai számítógéppel is pontosabbá tett 30 milliméteres 2A42 gépágyú (200 lövedékkel), egy, a torony hátsó részén, kívülre felszerelt AGS-30 30 milliméteres automata gránátvető (300 gránáttal) és egy, a gépágyúval párhuzamosított 7,62 milliméteres PKT géppuska (2000 lövedékkel) egészíti ki, modern, légi célok ellen is alkalmazható tűzvezető és célfelderítő rendszerekkel együtt. A parancsnok és az irányzó számára külön célzórendszer kerül beépítésre, amikben 10 kilométeres mérési képességű lézeres távolságmérő, és hőkamerák is megtalálhatók. A BMP-2M-ben használt 370 lóerős teljesítményű UTD-23 motor okán jó esély mutatkozik még a páncélzat megerősítésére is.

Január végén hajtotta végre első repülését a TAI (Turkish Aerospace Industries) Hurkus B katonai célokra módosított turbólégcsavaros kiképzőgép első példánya. A Hurkus A modell mellett, mely leginkább a civil képzésben fog helytállni, a B változat mellett tervbe van véve a fegyveres bevetések végrehajtására képes C változat létrehozása is. A Hurkus B 100 kilogrammal könnyebb, mint az A változat és a pilótafülkében rendelkezik a műszerfalba szerelt többfunkciós kijelzőkkel, a BAE Systems által gyártott  LiteHUD szemmagasságú kijelzővel, valamint Martin-Baker Mk T16N dupla nullás katapultülésekkel is. A légierőhöz való átkerülés előtt a Hurkus B-n 90 órás repülési tesztprogramot végeznek el. A légierő a SIAI-Marchetti SF-260 utódját látja a hazai gyártású gépben, amiből első körben 15 darabot rendeltek meg, majd a későbbiekben még további 40 darabra tartanak igényt.

Az indiai haditengerészet március 31-én, szerdán, a mumbai Mazagon Hajógyárban tartott ünnepség során vízre bocsátotta a harmadik, SCORPENE-osztályú tengeralattjáróját, az INS KARANJ-ot (S52). A tervek szerint a hazai építésű KALVARI-osztályból hat darab fog megépülni. Az első két tengeralattjáró a KALVARI (S50) és a KHANDERI (S51) közül az első 2017. december 14-én állt szolgálatba, míg a januárban vízre került másodikkal jelenleg is az átadás előtti próbákat hajtják végre, és júniusban megkezdi majd tengeri próbajáratait. A lemerülve 1775 tonnás vízkiszorítású, 12000 km-es hatótávolsággal, 350 méteres merülési mélységgel rendelkező 67,5 méter hosszú, 12,3 méteres törzsátmérővel rendelkező KALVARI-osztály 37 kilométer per órás maximális sebességre képes, fegyverzetét a francia gyártmányú, 50-70 kilométeres hatótávolságú SM39 Exocet tengeralattjáróról indított hajó elleni rakéták is erősítik, a Varunastra torpedók és aknák mellett. A tengeralattjáró belső terében 360 darab akkumulátortelep van elhelyezve, ezek mindegyike 750 kilogramm súlyú.

Thaiföldön a hadsereg eddig igen elégedett a Kínából beszerzett VT4-es (MBT-3000) harckocsikkal. A már megvásárolt 28 VT4-es mellé a következő rendelési állományt 10 páncélos alkotja, míg a harmadik beérkezésével válik majd teljessé a 49 darabos thaiföldi állomány. A VT4-es, vagy más néven MBT-3000-es harckocsit 2012 közepén mutatták be, mint külföldre is eladható terméket. Az MBT-3000-es a szintén exportra ajánlott MBT-2000-es, más néven VT1A továbbfejlesztése. Ez utóbbi egyébként a kínai hadseregben rendszeresített Type 98/99-es harckocsikon alapul. Az MBT-3000-es erősebb, vízhűtéses, turbófeltöltős, elektronikus vezérlésű, 1300 lóerős, Kínában gyártott motorral és páncélzattal, valamint új felfüggesztéssel és futóművel lett ellátva. Erőátviteli rendszerként a hidromechanikus C1000B került beépítésre.

A teljesen digitális elektronikával ellátott MBT-3000-es műholdas navigációs rendszerrel, távirányítású géppuskával, a lövegirányzó és a parancsnok számára külön irányzórendszerrel lett ellátva, ami éjszakai viszonyok között is jobb célfelderítést tesz lehetővé. Ez utóbbi által válik elérhetővé, hogy miközben az irányzó célba veszi az ellenséget és tüzel, addig a parancsnok már új célpontot keressen. A 49 tonnás MBT-2000-es képest némileg súlyosabb, immáron 51 tonnás MBT-3000-es legénysége 3 fő, 125 mm-es lövegéhez természetesen töltőautomata csatlakozik, teljesítmény-lóerő aránya 25 LE/t, hossza löveggel együtt 10,1 méter, szélessége köténnyel együtt 3,50 méter, magassága 2,40 méter. Legnagyobb közúti sebessége 67 km/h, hatótávolsága 500 km, fegyverzetét egy 7,62 mm-es koaxiális, valamint a már említett távirányítású 12,7 mm-es géppuska egészít ki. Lőszerkészlete 38 darab, ebből 22 a 8 lövés/perces tűzgyorsaságot garantáló töltőautomatában kerül elhelyezésre.

Sikeres indítási és repülési próbát hajtott végre a Lockheed Martin az MHTK (Miniature Hit-to-Kill) tüzérségi lövedékek elleni védelmi rendszerhez (C-RAM) fejlesztett rakétával. A rakétákat, aknavetőből vagy ágyúból útjukra indított lövedékeket az ütközés energiájával megsemmisítő MHTK alig hosszabb, mint 76 centiméter, átmérője 4 centiméter, tömege 2,5 kilogramm és kellően mozgékony ahhoz, hogy a becsapódás előtt megsemmisítse ezen eszközöket. Olcsóságának és könnyű telepíthetőségének köszönhetően az elkövetkező években a világ számos pontján oltalmazhat területeket a MHTK.

Az elmúlt időszakban számos dokumentum látott napvilágot a szerencsétlenül járt argentin SAN JUAN tengeralattjáróval kapcsolatban. A tragédia előtti időszakra vonatkoztatva ezekből megállapítható, hogy a SAN JUAN műszaki állapota és felszereltsége még az utolsó útjára történő indulásakor is hagyhatott maga után kívánnivalót. Egy 2016. novemberi irat szerint a merülési mélység korlátozva lett 100 méter mélységre, mivel a kellő szivárgásmentességet nem ellenőrizték le kellőképpen. A szelepeket és csöveket is érintő vizsgálatokat a gyártó írja elő, ezeket hajógyári körülmények között kell megvizsgálni. A SAN JUAN esetében a korlátozásra azért volt szükség, mert a gyártó által előírt időintervallum kétszerese után sem történtek meg az ellenőrzések.

A tavaly augusztus közepén kelt jelentés szerint több alkalommal is meghibásodás lépett fel a meghajtórendszerben, illetve a hidraulikus rendszer is alaposan eresztett, hiszen naponta 50 liternyi olaj pótlására volt szükség. A lemerült állapotban a felszínre emelkedést biztosító legénységi mentőruhák - amikből egyébként 80 darab volt a 44 fős személyzetű tengeralattjárón - szavatossági ideje lejárt, valamint a vészhelyzeti oxigénellátást biztosító 100 darab légzőkészülékből mindössze 14 darab volt üzemképes. Mindezek ellenére a SAN JUAN számos alkalommal kifutott a nyílt vízre és 2017. július 9-én 19:48 perctől kezdődően három alkalommal is észleltek az őrjáratozási területen egy tengeralattjárót. Mindhárom szonárkezelő egyöntetű véleménye az volt, hogy a 10, 6 és 2 percig hallott hangok nukleáris meghajtású egységtől származhatnak. Július 10-én, 03:45-kor a nukleáris tengeralattjárót újra észlelték és ekkor 4 percen át sikerült a hangmintáit rögzíteni.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Dassault Mirage IIIRS

Changhe Z-8K

Antonov An-26

Boeing AH-64DN Apache Longbow

Sepecat Jaguar GR.3A

Northrop F-5T Tiger II

Kawasaki C-1

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet

Eurocopter AS-532AL Cougar

General Dynamics F-16AM Fighting Falcon

CASA C-101EB Aviojet

Sikorsky S-70A-28E Black Hawk

Mitsubishi F-2B

Lockheed Martin F-22A Raptor

Berijev A-50U

Airbus A330-243MRTT

Agusta Westland HH-101A Caesar

Zord

Ma bemutatták a szerdán-csütörtökön Kecskemétre érkezett honvédségi Airbus A319-es többfunkciós kormányzati szállítógépeket a nyilvánosságnak. A nemzeti légiszállító képesség helyreállításának folyamata kétségtelenül óriásit lépett előre, de itt is igaz, hogy a puding próbája az evés, és hogy a magyar honvédelmi szféra elmúlt negyed százados teljesítménye alapján egyszerűen nem vetíthető előre siker. Meg lesznek-e belátható időn belül valósítva a tervezett átalakítások (önvédelmi rendszer, stb.), átképzések, papírozások? Ki lesz-e használva a kapacitás, le lesz-e repülve az ígért éves 1500-1800 óra? Az Airbus-rendszeresítéssel párhuzamosan repül-e addig az Ancsa, fenntartják-e az igazi katonai szállítási tudás- és készségbázist, amíg megjön az új "rámpás" szállítógép?

Szállítógépek a kecskeméti előtéren. Előtérben a jó ideje nem repült 407-es, hátul a jövőjét fürkésző 605-ös.

A gépek orrára felkerült a Teve század jelvénye, a kabinablak alá az oldalszám is, itt a 604-es...

...ahogy a hajtóműgondolára is.

A bal szárny a lépcsőről nézve. Jó tudni, hogy a világ legsikeresebb sugárhajtóműve csatlakozott a honvédségi flottához.

Gyári tábla a bal első ajtón, rajta a 605-ös 2009 januári gyártási dátumával.

Pilótafülke.

Az első négy sornyi business-ülés kivételével a gépek végig "be vannak parasztozva". Az igények függvényében így lehet majd konfugurálni:

- csapatszállító

- Medevac modulok...

- melyek ide kerülnek

A svancra két helyre is felkerült az oldalszám. A feladatrendszer miatt itt nem biztos, hogy ragaszkodni kellett volna a lo-vis felségjelzéshez, csakúgy, mint a Zlinek esetében.

Zord

A kecskeméti MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázison ma bemutatták a honvédség két új szállítógépét. Az A319-esek beszerzésével a sugárhajtású korszak kezdődik a magyar katonai légiszállítás történetében. 

Airbus katonai festéssel és az állami légijárművek ék alakú felségjelével. Nemzeti légitársaság híján ezek a gépek képviselik majd Magyarországot a katonai és nemzetközi repülőtereken. Az átfestés mellett a gépeken elvégezték azokat az előbeépítéseket, amelyek majd a később beépítendő berendezésekhez kellenek. 

A szállítórepülő század tevés jelvénye akárcsak az An-26-oson, a pilótafülke ablaka alá került. 

Az egyterű utastér első részében 2x2-es elrendezésben, mögötte 3x3-asban vannak az ülések. Az utastér végén lehet majd elhelyezni a súlyos sérültek szállítására alkalmas intenzív ellátási egységet illetve a három fekvő sérült elhelyezésére alkalmas hordágyrendszert. Ezekből az eszközökből több is beépíthető lesz, a használatukat először a földön majd valós repülések során gyakorolja be az egészségügyi személyzet.  

Az Airbust kétfős személyzet irányítja, az An-26-oson repülő navigátorok a repülések navigációs előkészítésében kapnak feladatot. 

Az Airbus pilóták szarvkormány helyett sidesticket markolnak. A további kiképzési repülések a gépek átvételét követően kezdődnek meg.

Egérszürke szállítók. A zajos Ancsa az ordító egér, a jóval csendesebb Airbus elnevezése még várat magára.

A CFM56-os hajtómű.

Az A319-esek napi üzemeltetését a kecskeméti műszakiak végzik majd.

Az A319-es valamivel rövidebb az A320-asnál; a törzs szárny előtti szakaszából két méter, a szárny mögöttiből másfél méter hiányzik. 

Mini statik a kecskeméti zónában kiképző-, vadász- és szállítógéppel. 

A szolnoki forgószárnyas kollégák is átrepültek Kecskemétre egy Mi-17-essel ... 

... és egy AS350-essel. A Mókusokra rövidesen nagyjavítás vár.

Az Airbusok mellett - a váltótípus megérkezéséig - az Ancsa is tovább húzza az igát.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Partnerkapcsolatok

2018.01.03. – Hivatalos himnusza lett a NATO-nak

A NATO elfogadta hivatalos himnuszának az 1989-ben, a NATO 40. évfordulójára komponált indulót. A szerző André Reichling, a luxemburgi hadsereg katonai zenekarának karmestere.

2018. január 16. – A NATO és Katar együttműködési megállapodást kötött

Katar és a NATO együttműködési megállapodást kötött az Isztambuli Együttműködési Kezdeményezés (ICI – Istanbul Cooperation Initiative) keretén belül.

A korábban is ICI partnerországok (Katar, Egyesült Arab Emirátusok, Bahrein és Kuvait) immár egyéni biztonsági egyezményt is kötöttek a NATO-val, amely a bizalmas információk cseréjének védelmét biztosítja és az Egyéni Partnerségi és Együttműködési Programot  (IPCP ) vetíti elő.

2018.01.17. – A NATO vezérkari főnökei megbeszélést tartottak

Összegyűltek a szövetséges vezérkari főnökök a katonai bizottsági ülésén a NATO brüsszeli központjában. Az első nap folyamán a Szövetség politikai és katonai prioritásaira összpontosítottak, melyek magukba foglalták többek között a katonai hozzájárulást Európa déli szomszédainak biztonsága érdekében, a NATO parancsnoki struktúrájának (NCS) alkalmazását, valamint a globális koalíciót az ISIS ellen és a NATO szerepét Irakban. A második napon a NATO Ukrajnával és Grúziával folytatott együttműködéséről volt szó.

2018.01.22-23. – A NATO az Öböl-menti partnereivel tárgyalt
Sor került a negyedik ICI (Istanbul Cooperation Initiative) politikai tanácsadói csoporttalálkozóra a NATO és a Perzsa-öböl menti partnerországok ülésén, ezúttal Kuvaitban. A központi témák a résztvevő ICI-országok – Bahrein, Katar, Kuvait, Egyesült Arab Emírségek –, valamint Szaúd-Arábia, Omán és a GCC (Gulf Cooperation Council) képviselői között a kooperáció eredményei és annak továbblendítésének lehetőségei voltak. A NATO különösen fontosnak tartja ezen államok stabilitását és az euroatlanti régióval való együttműködést. Egy ízben a találkozó a kuvaiti NATO-ICI Regionális Központ céljainak továbbfejlesztésére is platformot nyújthatott, hiszen szolgált helyszínül ennek az eseménynek.

Műveletek

2018.01.08. – Dánia és Olaszország megkezdték a balti államok légterének felügyeletét

Dán F-16-osok Litvániába, olasz Eurofighterek pedig Észtországba települnek, hogy a Észtország, Lettország és Litvánia légterét felügyeljék. Ez a NATO feladata mióta az előbbi államok csatlakoztak a Szövetséghez,

2018.01.15. – A NATO haditengerészeti alakulatai fölött parancsnokváltás történt

Belga és dán parancsnokok vették át az irányítást a NATO két haditengerészeti alakulata fölött, amelyek segítenek a tengerbiztonság tartós fenntartásában. Søren Thinggard Larsen, a dán haditengerészet hajóosztálíy-parancsnoka vezeti a NATO egyes számú Haditengerészeti Készenléti Kötelékét (Standing NATO Maritime Group 1 – SNMG1) 2018-ban, ami 2017-ben végig norvég fennhatóság alatt állt. A NATO egyes számú aknamentesítő flottaegységét (Standing NATO Mine Counter-Measures Group 1 – SNMCMG1) 2018-ban Peter Ramboer, a belga haditengerészet parancsnoka veszi át.

A saría is jó lesz nekik - A liberális lap értékelése szerint egy brutális szigorral irányított diktatúrával is lehet gazdasági sikereket elérni.

Tovább olvasom

Törökországban a Vörös Félhold szervezete szíriai menekültek újabb hullámának érkezésére készül, miután a török fegyveres erők offenzívát indítottak a kurd milíciák ellen észak-Szíriában, Afrin közelében.

Tovább olvasom

Ma megérkezett Kecskemétre a honvédség első Airbus A319 típusú többfunkciós kormányzati repülőgépe. A gép 9H-AGN ideiglenes máltai lajstrommal, még lematricázott magyar felségjelekkel repült haza Ostravából, ahol az igényelt módosításokat elvégezték rajta, miután a HM megvásárolta a csődbe ment Air Berlin állományából.

A Titan-Airbus vegyes kötelék a 12-es pálya szerinti hosszúfalon.

Újfent spontán "civil" repülőnap volt a kecskeméti kerítésnél.

A gépek szerencsére CFM56-os hajtóművel szerelt változatok.

A mai üröm az örömben, hogy a keszi még mindig nélkülözni kénytelen a Fox 2 fegyverzetet.

A második gép hazarepülése:

 

180201. Ostravai indulás után az FR24-en a második gép, 9H-AGM ideiglenes lajstrommal.

Zord

2008 fekete évként vonult be a magyar katonai repülés történetébe; fél év leforgása alatt életét vesztette három hajózó, megsemmisült egy helikopter és két repülőgép. A szomorú eseménysorozat éppen tíz éve kezdődött, amikor 2008. január 31-én az esti órákban a Törökszentmiklóshoz tartozó Óballánál, külső leszállóhelyen végrehajtott leszállás során szerencsétlenül járt a Szolnok Helikopter Bázis 10445-ös oldalszámú Mi-8-as helikoptere. A gép négyfős személyzetéből hárman sérülésekkel ugyan, de el tudták hagyni a lángba borult forgószárnyast, Lükő Zsolt főtörzsőrmester, oktató fedélzeti technikus azonban életét vesztette. Február 12-én szülőfalujában, Ácsteszéren katonai tiszteletadás mellett helyezték végső nyugalomra.

* * *

2008. január 28-án Kecskeméten, az 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázison hivatalosan is átadták az immár teljessé vált, 14 gépes Gripen flottát. Az első öt gép két évvel korábban, 2006. március 21-én érkezett Kecskemétre, a többit 2007 végéig szállították le. A Gripenek 2008 decemberében álltak készültségi szolgálatba, akkor még a MiG-29-esekkel felváltva, majd 2011-től már csak egyedüli típusként.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

A Luftwaffe a január 12-én kapta meg a 15. Airbus A400M Atlas teherszállító repülőgépét. Ez a példány egyébként már az 56. amelyik lekerül a szerelősorról.

Ebben a hónapban az Israel Aerospace Industries (IAI) a második Gulfstream G550-es üzleti repülőgépen alapuló CAEW G550 légtérfelderítő repülőgépet is leszállította az olasz légierőnek. Az Israel Aerospace Industries leányvállalata, az ELTA Systems által 12 éve kifejlesztett típus beszerzését Rómában 2012-ben határozták el. A NATO-kompatibilis kommunikációs rendszerrel (amelyet az Elta és az olasz Leonardo Communications közösen fejlesztett ki) ellátott gépekből az első példány még tavaly került leszállításra és az eddigi megszerzett tapasztalatok igen kedvezőek vele. Olaszország és Izrael közötti 750 millió dolláros megállapodás szerint Izrael 30 Leonardo M346-os sugárhajtású kiképzőgépet kapott az egyezség szerint, valamint az olaszok a két CAEW G550 légtérfelderítő repülőgépen felül egy IAI/MBT Space Division által épített OpSat-3000-es felderítő műholdhoz is hozzájutottak.

Spanyolországban szeretné értékesíteni KT-1 Woong-Bee turbólégcsavaros kiképzőgépeit a dél-koreai Koreai Aerospace Industries (KAI). Az ipari együttműködési lehetőséggel megspékelt ajánlat nem hagyta hidegen a maradisággal nem vádolható madridi döntéshozókat, így a két ország védelmi miniszterei már el is kezdték a tárgyalásokat ebben az ügyben.

A BAE Systems ezen a héten bemutatta a CV90 gyalogsági harcjármű legújabb variánsát, amely számos frissítést és módosítást tartalmaz. A CV90MkIV jelzést viselő páncélos új, aktív  felfüggesztést, egy 1000 lóerős Scania motort és egy X300-as erőátviteli rendszert kapott, így terepen történő mozgékonysága a tömegnövekedést jelentő módosítások ellenére sem csökkent. Olyannyira nem, hogy a céges ismertető szerint a 35 tonnáról 37 tonnára növekedett harci súly ellenére a CV90MkIV az elődökkel összevetve a terepen végzett mozgékonysági mutatói akár 40%-al is javulhatnak. Az igencsak virgonc páncéltestre a megrendelő igényeit könnyedén kielégítő torony szerelhető fel. Ez a D-sorozatú moduláris torony, amelybe igény szerint 25, 30, 35, 40, 50 mm-es kaliberű fő fegyverzet is beszerelhető, de a gépágyúk helyett egy 120 milliméteressel is ellátható a CV90MkIV.

A célfelderítésre és célzásra használatos optikai rendszerek szintén igény szerint választhatók ki, akárcsak a főfegyverzettel párhuzamosított, ám mégis a torony bal oldalára felszerelésre kerülő másodlagos fegyverzet. Szintén többféle távirányítású fegyverállvány szerlehető fel a D-sorozatú moduláris toronyra. Az új jármű a legújabb NATO szabványú elektronikus architektúrát is tartalmazza, így a jövőbeli fejlesztések előtt is nyitva áll az ajtó. Az egyik legújabb ilyen a BAE Systems iFighting rendszere, mely többek között a személyzet sisakjaira szerelhető kijelzőjét (Q-Sight) és a teljes körű lefedettséget biztosító Battleview360-as kamerarendszert tartalmazza, amivel könnyedebben szemmel tartható a páncélozott jármű környezete a jármű belsejéből. Természetesen a védelem erősítésébe az aktív páncélzat is részt fog vállalni a CV90MkIV esetében. A CV90-esből eddig hét állam (ezek közül négy NATO tag) rendelt 15 változatban 1280 darabot.

Oroszországból évek óta érkeznek hírek a különféle új és modernizált repülőeszközök beszerzési terveiről, vagy konkrét megrendelésekről is. Az átadások, hadrendbe állítások egy kicsit ritkábban kerülnek az újságok, weboldalak címlapjaira. Most egy kis összefoglaló következik a 2012-től átadott darabszámokról, típusokra és éves mennyiségre lebontva.

A Szuhoj Szu-34-es bombázókból 2012 előtt 15 darabot adtak át, ezt követte 2012-ben 10, 2013-ban 14, 2014-ben 18, 2015-ben szintén 18, 2016-ban 16 és 2017-ben ugyancsak 16. Eddig 107 példány került legyártásra.  A Szuhoj Szu-35Sz típusból 2012-ben 2, 2013-ban 8, 2014-ben már 24, 2015-ben 12, 2016-ban ugyancsak 12 és 2017-ben 10 példány került átadásra. Vagyis eddig 68 példányra került orosz felségjel.  A Szuhoj Sz-27SzM3-as típusból 2012 előtt 12 darabot adtak át, ez idáig újabbak nem kerültek átadásra. Messze szaporább volt a kétüléses Szuhoj Szu-30SzM variáns. Ebből 2012-ben 2, 2013-ban 14, 2014-ben 21, 2015-ben 27, 2016-ban 19 és 2017-ben 17 került a repülőcsapatok állományába. Eddig kerek 100 példány került legyártásra. A Szuhoj Szu-30M2-ekből 2012 előtt 4 darabot adtak át, 2013-ban 3, 2014-ben 8, 2015-ben szintén 3, 2016-ban 2 példány. Eddig mindössze 20 példány került legyártásra.

A MiG tervezőiroda termékei nem voltak olyan kapósak, mint a Szuhoj-ok. A MiG-29SzMT/UBT változatokból 2012 előtt 28/6 darabot kaptak meg, ezeket követte 2015-ben 3/2, majd 2016-ban 11 SzMT változat kézbesítése. Eddig 42 együléses és 8 kétüléses feltuningolt Fulcrum került átadásra. A flotta számára az áttervezett MiG-29KR/KUBR variánsok kerültek átadásra 2013-ban 2/2, 2014-ben 8/2, 2015-ben viszont már csak az együlésesből volt átadás, méghozzá 10 darabos. A haditengerészet így 24 darab újgyártású, repülőgép-hordozóról is bevethető vadászbombázóval lett gazdagabb az évek folyamán. Belföldön is sikeresnek tekinthető a Jakovlev Jak-130-as sugárhajtású felfegyverezhető kiképzőgép is, amiből 2012 előtt 12 darabot adtak át, ezt követte 2012-ben 15, 2013-ban 18, 2014-ben 20, 2015-ben szintén 14, 2016-ban 10 és 2017-ben csak 6. Eddig hazai felhasználásra 95 példány került legyártásra.

A legnagyobb létszámnövekedést 2014-ben könyvelhették el a repülőcsapatok, ez évben összesen 101 darab repülőgép került átadásra, míg 2012-ben a legkevesebb, csak 29. Mindent összevetve ez 560 darab korszerű repülőgépet jelent, ezekből csak 77 példány 2012 előtti gyártású. Ezeket egészíti ki a hadrendben álló 100 Szu-27-es, 150-170 MiG-29-es, 150 MiG-31-es és több mint 200 Szu-24-es és Szu-25-ös. Ezek túlnyomó részét az elkövetkező 10 évben kivonják a szolgálatból, vagy modernizálják, így legalább 700 taktikai repülőgép (ezek közül nagyjából 450 darab Szuhoj gyártmányú) fogja alkotni egy évtized múlva az orosz légierőt. A Szu-25-ös csatarepülőkből jó eséllyel 120-140 darab fog korszerűsítésre kerülni. A Szuhoj Szu-34-es bombázókból a Szu-24-ek kivonásával további 90-100 darab kerülhet még rendszeresítésre.

Ezen a héten újra jelezte a jelenben gyökeredző jövőjét az orosz légierő, ugyanis első repülését hajtotta végre az Iljusin Il-78M-90A légi utántöltő repülőgép prototípusa. Az PS-90А-76 új generációjú, magas kétáramúságú sugárhajtóművel ellátott típus zaj-és károsanyag kibocsátása is csökkent, de ugyanilyen fontos, hogy a takarékosabb üzemnek köszönhetően a fogyasztás is csökkent 12-14%-al, így növelve a lerepülhető távolságot, vagy az átadható üzemanyag mennyiségét.

Megerősítést nyert, hogy Egyiptomba is kerültek az Egyesült Arab Emírségek által megvásárolt AT-802-es csatarepülőgépekből. A közel-keleten 2010 novemberétől összesen 24 darab AT-802U csatarepülőgépet adtak át az emírségek részére, két egymástól némileg eltérő gyártási szériában. Néhány AT-802U ezek közül már felbukkant Jordániában és Jemenben és egy ideje rebesgették, hogy Egyiptomba is került a típusból. A közelmúltban már műholdképek alapján volt megállapítható, hogy 12 turbólégcsavaros csatarepülőgép erősíti az ország légierejét. A 394 kilométer per órás sebesség elérésére képes, 3400 kilogrammig terhelhető, 11 felfüggesztési ponttal rendelkező AT-802U fegyverzetét Mk 82-es bombák, Hellfire rakéták, M260 rakétaindítók és a GAU-19 Gatling-rendszerű géppuskát alkothatják.

Jordániába január 17-én megérkezett az első Mil Mi-26T2-es óráshelikopter. A 20 tonnás terhelhetőségű típusból 4-et rendeltek meg. A modernizált elektronikájú, nappal vagy éjszaka, jó és rossz időjárási körülmények között is repülhető Mi-26T2 teher helyett 82 fő szállítására képes. Sorozatgyártása 2015. május 22-én kezdődött meg, eddig exportra csak Algériába került.

Kósza hírek után most már biztosra vehető, hogy Kínában dolgoznak egy hordozófedélzeti légtérfelderítő repülőgépen. A hivatalos forrás szerint a KJ-600-as jelzésű típus első példányát már el is kezdték építeni a Xian Aircraft Corporation üzemében. Az amerikai Northrop Grumman E-2 Hawkeye légtérfelderítőre külső megjelenésében és elrendezésében igencsak hasonlító, 25-30 tonnás felszállótömegű KJ-600-as AESA antennájú rádiólokátorral lesz ellátva. Az üzemeltetése természetesen csak a katapulttal rendelkező hordozóról lesz megvalósítható, így a harmadiknak hadrendbe álló és már a Sanghajban épülőfélben lévő kínai egységen debütálhat majd a KJ-600-as.

Újabb biztos megrendelés érkezett a Boeing repülőgépgyártó vállalathoz a P-8A Poseidon tengeri járőrgépek tekintetében. A 9. rendelési állomány 10 példányt foglal magába, a rendelés értéke 1,2 milliárd dolláros. A megrendelt darabok közül három az Egyesült Királyság felségjelével fog majd hadrendbe állni.

Bár jelenleg még nagyjából háromszor annyiba kerül mint legfőbb riválisa, az Amerikai Tengerészgyalogság mégis az M27-es gépkarabélynak szavaz bizalmat. Darabonkénti 3000 dolláros árával jóval felülmúlja az 1000 dolláros amerikai M4-et, azonban a Heckler&Koch HK416-on alapuló, 5,56 milliméteres lőszert kilövő M27-es a próbák és a harci felhasználás során is egyaránt bizonyította, hogy megéri az árát. A 2010 óta tartó amerikai siker sztori a jövőben igazi happy end-be is átcsaphat, ugyanis a tengerészgyalogság szeretné minél több katonáját ellátni ezzel a fegyverrel. A havi szinten 300-1500 M27-et legyártani képes Heckler&Koch a közelmúltban számos megrendelést elnyert, például a francia hadsereg is a HK416-ost rendszeresíteni 100000 darabos mennyiségben. Tavaly május 3-án Franciaországban már át is átadták az első 400 darab Heckler&Koch HK416F gépkarabélyt a Direction Générale pour I´ Armement (DGA) védelmi beszerzési ügynökségnek. A német fegyver az 1979-ben rendszeresített bullpup kialakítású FAMAS gépkarabélyt váltja le.

Kétfajta csőhosszal, összesen 102000 darab lőfegyver kerül majd a francia haderőhöz, ezek mellé 10767 HK2969F (44 mm x 46 mm) cső alá szerelhető gránátvető is beszerzésre kerül. Éppen ez az ami a tengerészgyalogság malmára hajthatja a vizet, ugyanis bíznak egy kedvezőbb beszerzési ár kialkudásában. Ugyanis tavaly kiderült, új gépkarabélyt kapnak a német különleges erők katonái is. A G36-ot váltó G95-ös (Gewehr 95) nem más, mint a Heckler&Koch HK416A7, melynek csőhossza 368 milliméter, tömege 3,7 kilogramm. A fegyverből összesen 1745-öt vásárolnak meg, ezekből 40 darab még a múlt év végéig átadásra került. A fennmaradó 1705 darab 2019 januárjától 2019 végéig fog leszállításra kerülni. A pontos és megbízható M27 további „személyre szabásán” is gondolkodnak az Atlanti-óceán túloldalán, ugyanis nagyobb tárkapacitással és rövidebb csőhosszal még jobban megfelelne igényeiknek a fegyver, amennyiben a felár nem lesz túl borsos.

A tavaly októberi hivatalos átadása után január 24-én megérkezett az első 5 Agusta Bell 206B1 helikopter az argentin hadsereg Campo de Mayo repülőterére. Az olasz csendőrségtől megvásárolt 20 Augusta-Bell AB-206B1 elsősorban kiképzésre fog szolgálni a dél-amerikai országban, de a felderítés is a betöltendő szerepkört képviseli és ezt is ellátják majd. Ez utóbbira Argentínában M134 típusú Gatling géppuskákkal, valamint 70 milliméteres nem irányított rakétákkal lesznek ellátva. A vásárlással kapcsolatos tárgyalások 2009-ben kezdődtek, és a végleges szerződéskötésig a 2017-es év második feléig kellett várni. A többi 15 forgószárnyas várhatóan február vége előtt érkezik új hazájába.

 

NETARZNÁL GALÉRIA

 

Kawasaki C-1

Szuhoj Szu-30SzM

Eurocopter EC-665 Tiger HAP

Lockheed F-117A Nighthawk

Korea Aerospace FA-50 Golden Eagle

McDonnell Douglas F-15J Eagle

Airbus A400M Atlas

Lockheed P-3C Orion

Dassault Rafale C

General Dynamics F-16AM Fighting Falcon

T-129A ATAK

Boeing 737-7ES Peace Eagle

Mitsubishi F-2B

McDonnell Douglas EF-18A(M) Hornet

Sepecat Jaguar A

McDonnell Douglas F-4F Phantom II

Mil Mi-35M

LTV A-7D Corsair II

Dassault Mirage F1CR

Panavia Tornado GR.4

Kawasaki T-4

Európai gyártmányú rádióelektronikai eszközöket és fegyvereket találtak Szíriában a terroristák egy konvojának megsemmisítése után; úgy tűnik, az EU bőségesen ellátta fegyverrel a terroristákat.

Tovább olvasom

Brit-orosz vetélkedés a XIX. század első felében

A cikksorozat első részében a krími háborút (1853-1856) megelőző négy évtizedet kívánom ismertetni az európai hatalmi vetélkedés szemüvegén keresztül. A nagyhatalmak közötti versengésnek az 1814-1815 között Bécsben megtartott kongresszuson próbáltak egyfajta szabályozó keretet adni azáltal, hogy a kifinomult diplomáciai technikák és a legitimitás elvén keresztül minimálisra próbálták csökkenteni a konfliktusokat. A Napóleoni háborúkat lezáró Bécsi Kongresszuson a győztes nagyhatalmak (Egyesült Királyság, Orosz Birodalom, Poroszország és a Habsburg Birodalom) által megteremtett új politikai rend, minden belső problémája ellenére egészen a krími háborúig képes volt egyensúlyt teremteni a kontinensen. A Bécsben létrehozott rendszer alapját két tényező biztosította. Egyrészt a koronás fők félelme az újból fellángoló forradalmaktól, másrészt annak az elkerülése, hogy bármelyik európai ország a kontinens hegemón hatalmává váljon. Ezen két cél érdekében két együttműködést is létrehoztak a győztesek. Míg a négy győztes hatalom által létrehozott Négyes Szövetség feladata a franciák kordában tartása, addig a három közép és kelet-európai uralkodó által létrehozott Szent Szövetség a legitimitás elvéből kiindulva próbálta elejét venni a forradalmi megmozdulásoknak.

A Bécsi Kongresszus Európája

Napóleon bukását követően Bécsben ültek össze az európai államok vezetői, hogy megteremtsék az új európai rendet. Az I. Párizsi Béke rendelkezései szerint a négy nagy győztes hatalom képviselőit illette meg a kérdések eldöntésének a joga. A házigazda Ausztriát Metternich herceg képviselte a kongresszuson. Az osztrák külügyminiszter briliáns diplomáciai érzékének köszönhetően a konferencia vezéregyéniségé vált, aki remekül tudott közvetíteni a mérsékeltebb álláspontot képviselő Castlereagh brit külügyminiszter és a franciákkal szemben keményebb fellépést képviselő I. Sándor cár között. A kontinens közepén elhelyezkedő soknemzetiségű Habsburg Birodalomban az európai hatalmi rendszer legkisebb változása is komoly politikai következményekkel járó folyamatokat volt képes elindítani. A birodalom kiszolgáltatottságának a tudatában Metternich mindent elkövetett annak érdekében, hogy az egymással sok tekintetben ellentétes érdeket és értékeket valló nagyhatalmakat egységbe tömörítse az európai hatalmi egyensúly fenntartása érdekében. Bár a négy nagy győztes képviselő egymástól igen eltérő Európaképpel rendelkezett, a kontinensen való hatalmi egyensúly fenntartásában egyetértettek. A Castlereagh által képviselt Nagy-Britannia nem akart európai területekkel gazdagodni (bár Málta szigetét a birodalomhoz csatolta), célja a jövőbeni francia és orosz ambíciók megfékezése volt. Ennek érdekében a Franciaország szomszédságában lévő kisebb államok területeit mesterségesen megnövelték. Így jött létre Hollandia és a korábbi Osztrák-Németalföld (a mai Belgium) egyesítéséből az Egyesült Németalföldi Királyság, biztosították Svájc semlegességét, Piemontot pedig területének megnövelésével akarták felerősíteni. London célja egy olyan gyűrű létrehozása volt, amely képes ellenállni egy esetleges francia katonai agressziónak. Annak érdekében, hogy a Franciaországot körülvevő cordon sanitaire minél hatásosabban működjön, Poroszország Rajna menti területeket kapott.

Európa politikai térképe a bécsi kongresszus után.

Párizs ambícióinak letörése mellett a kontinensre nehezedő orosz befolyás visszaszorítása volt London bécsi politikájának másik szempontja. Sándor cár megfékezésének az eszközét Castlereagh leginkább a Habsburg Birodalomban látta. Ausztriának szánta azt a szerepet, hogy nyugatról az esetleges francia, keletről pedig az orosz előrenyomulást felfogja. Ausztriát nyugati területeinek elvesztése miatt (Osztrák-Németalföld) itáliai területekkel kárpótolták a kongresszuson. Ennek következtében Piemontot leszámítva közvetlenül vagy közvetve a félsziget területének nagy részét az ellenőrzése alatt tartotta. A Német-Római Császárság helyén létrehozott Német Szövetség szintén Ausztria pozícióját erősítette, hiszen a szövetségen keresztül Bécs megkapta a kis és közepes német államok feletti ellenőrzés lehetőségét. Bár Poroszország az oroszok számára átadott lengyel területekért cserébe jelentős német területekkel gazdagodott, a német ügyek befolyásolásában csak másodlagos szerepet tudott betölteni Ausztria mellett. Oroszország a többi hatalom által rettegett kolosszusként vett részt a bécsi rendezésben. Sándor cár birodalma a lengyel területek nagy részének bekebelezésével valós realitásként jelent meg a közép-európai térségben. Franciaország viszonylag enyhe feltételekkel úszta meg a császárság összeomlását. Az országot a forradalom előtti határai közé szorították vissza, továbbá jóvátételt kellett fizetnie, illetve el kellett tartania az országot megszállva tartó 150 ezer fős koalíciós haderőt. Bár a poroszok keményebb békefeltételeket kívántak Párizsra rákényszeríteni, az angolok és Metternich világosan látta, hogy a jövőbeni hatalmi rendszert csak egy együttműködő Franciaországgal lehet fenntartani. A franciákkal szembeni nagyvonalú bánásmód kialakításban a nyers hatalmi megfontolások mellett nagy szerepet játszottak a Párizst képviselő Talleyrand diplomáciai bravúrjai is. A Bécsben létrehozott új európai rendszernek két alappillére volt. A hatalmi egyensúly, amelynek a biztosítására a győztes hatalmak 1815. november 20-án létrehozták a Négyes Szövetséget. Az együttműködés a megújuló francia agresszióval szemben biztosította volna a nagyhatalmak közös katonai fellépését. A rendezés másik alapját a legitimitás elve jelentette. Ezen fogalom alatt a korábbi korszakok monarchikus uralmi rendszerének fenntartását értették. Ennek az elvnek a védelmére jött létre 1815 szeptemberében a Szent Szövetség, amelyet a három közép és kelet-európai abszolutista uralkodó hozott létre. A Szövetség a francia forradalom következtében kibontakozó liberális és nemzeti mozgalmakkal szembeni konzervatív válasz volt. Az Egyesült Királyságot és a pápát leszámítva valamennyi európai uralkodó csatlakozott a Szent Szövetséghez. A kongresszuson résztvevő diplomaták és uralkodók nem voltak hajlandók tudomást venni a nemzeti eszme jelentőségéről. A Bécsben létrehozott hatalmi egyensúly szilárdnak látszott, a legitimitás elvének betartatására pedig a hatalmas orosz hadsereg vállalta a garanciát.

A rendszer repedései

A bécsi rendezés első repedései igen korán megjelentek. Bár a nagyhatalmak 1818-as Aacheni konferenciáján a Bourbon restauráció Franciaországa csatlakozott az európai koncerthez, az évtized végén kirobbanó forradalmak mégis komoly kihívások elé állították a rendszert. Az évszázad első forradalmi hulláma Spanyolországból kiindulva szétterjedt Dél-Európában. Madrid után Lisszabon és Nápoly következett. A Troppau-ban majd Laibach-ban összeülő hatalmak a forradalmi eseményekkel szembeni fellépés mellett döntöttek. Itáliában Ausztria, az Ibériai-félszigeten Franciaország állította vissza a status quo-t. A kiéleződő „keleti kérdés” azonban már előre vetítette a jövőbeni brit-orosz vetélkedést. Az egykor dicsőséges oszmán Birodalom a XVIII. század második felétől a végelgyengülés jeleit mutatta. Az omladozó birodalom egyre nehezebben tudta kezelni a Balkánon felerősödő függetlenségi mozgalmakat. A belső etnikai és vallási feszültségek mellett további problémát okozott Konstantinápolynak a többi európai állammal szembeni technikai és gazdasági elmaradottsága. A Török Birodalom gyengülése lehetőséget biztosított az orosz cárok számára, hogy kiterjesszék befolyásukat a Balkánra és a tengerszorosokra. Oroszország a Krími Kánság meghódítása óta szerette volna megkaparintani a Boszporusz és a Dardanellák feletti ellenőrzést. Bár az 1821 márciusában kirobbant görög felkelést Sándor cár a legitimitás elvével összeegyeztethetetlenek minősítette, de a későbbiekben mégiscsak a puszta hatalmi érdek határozta meg a cárnak az ügyhöz való hozzáállását. Ausztria minden diplomáciai erejét latba vetette, hogy megakadályozza a balkáni háború kitörését. Metternich tisztában volt azzal, hogy az ortodox vallású Orosz Birodalom balkáni előretörése aláaknázhatja a Habsburgoknak a félsziget északi részén betöltött pozícióját. A britek egyelőre kivártak, ugyanakkor élénken érdeklődést tanúsítottak Sándor cár lépései iránt.

A következő évek eseményei azonban kimozdították a nagyhatalmakat a kezdeti passzív magatartásukból. Alapvetően két esemény változtatta meg az európai hatalmak hozzáállást. 1825-ben új cár került az Orosz Birodalom élére I. Miklós személyében. Miklós elődjével ellentétben nagyobb prioritást szentelt az orosz hatalmi érdeknek, mint a legitimitás elvének. Bár az új cár a terjeszkedés lázában élt, ez önmagában még nem szükségszerűen indokolta az európai koncert magatartásának a megváltozását. A keleti kérdésben a fő fordulatot, Mohamed Ali egyiptomi alkirálynak a görög ügybe való beavatkozása hozta. A kétségbeesett szultán Mohamed Alitól kért segítséget a görög ügy megoldásában, cserébe Kréta szigetét, valamint Moreát (Peloponnészoszi-félsziget) ajánlotta fel egyiptomi megmentőjének. Az albán származású Mohamed Ali a század eleje óta állt a fáraók földjének az élén, uralma alatt francia segítséggel modernizálta az egyiptomi flottát és hadsereget. Nem titkolt célja volt egy, az oszmán uralomtól független arab birodalom létrehozása, ezen törekvése rémülettel töltötte el a térségben érdekelt briteket és oroszokat. Az egyiptomi beavatkozásra válaszul London és Szentpétervár közösen cselekedett. A Kairóval jó viszonyt ápoló Párizs szintén csatlakozott az oszmánellenes koalícióhoz. A britek bár a cárral közösen léptek fel Konstantinápoly és Mohamed Ali ellen, ez nem halványította el az orosz expanziós politikával kapcsolatos félelmeiket. Maga a közös fellépés is ebből a félelemből született: a britek a szultánellenes együttműködésen keresztül kívánták ellenőrzésük alatt tartani Miklós cárt. A Foreign Office fő feladatának az orosz-török háború elkerülést tartotta, George Canning külügyminiszter az oroszokkal való kooperációval akarta megakadályozni a két keleti hatalom közötti háború kibontakozását. A koalíciós erők 1827-ben Navarinó-nál szétverték a török-egyiptomi hajóhadat, a tengeri ütközet következményei azonban ellentétesek lettek a Londonban elvártaktól. A Navarinó-i közös hadművelet az orosz-török háború kirobbanásához vezettet. A háborút lezáró Drinápolyi békében a cár megerősítette a Török Birodalmon belüli befolyását. Alighogy lecsillapodtak keleten a harcok, az európai koronás fők és diplomaták újabb a bécsi rendezést megingató eseménysorozattal találták szembe magukat. A Párizsból kiinduló forradalmi hullám változást hozott a Bécsben kialakított status quo-ban. Franciaországban a forradalom eredményeként rezsimváltásra került sor, a rendezés egyik fő tartó oszlopának számító Bourbon-dinasztia megtört a párizsi polgárok barikádjain. X. Károly bukása a „nagy” francia forradalom megismétlődésének a rémképét vetítette Európa konzervatív urai elé. A régi rend híveinek félelmei azonban alaptalannak bizonyultak, Párizs forrongó utcái nem a köztársaságot hozták vissza, hanem Lajos Fülöp „polgár királyságát” juttatta az ország élére. Az Orleansi-házból származó új király kettős kommunikációt folytatott: míg országán belül a régi rend ellenfelének, addig a külföld felé a status quo hívének mutatta magát. London amint meggyőződött arról, hogy az új francia vezetés nem kíván visszatérni az 1815 előtti expanziós politikájához, azonnal elismerte Lajos Fülöp uralmát. Az események azonban nem álltak meg a francia határnál, a forradalmi megmozdulások a Bécsben létrehozott Németalföldi Királyság szétrobbanásához és a független Belgium létrejöttéhez vezettek. Az európai koncert tagjai igen eltérően reagáltak az eseményekre. A britek elfogadták a változások eredményeit, a Habsburg Birodalom a kiújuló itáliai forradalmakkal volt lekötve, Poroszország és a cár azonban katonai beavatkozást sürgetett. Sándor cár kész volt csapatokat küldeni a belga forradalom leverésére. A britek az orosz beavatkozás elkerülése érdekében ismerték el a frissen létrejött Belgiumot, ugyanis mindenféleképpen meg akarták akadályozni Szentpétervár befolyásának a kontinensen történő további növekedését. Miklós cár intervencióját a britek ellenzése és az osztrákok közönye mellett tovább gátolta, hogy a forradalmi megmozdulások a cárok elzárt birodalmát is elérték. A Varsóban kirobbant lengyel felkelés egy időre lekötötte az orosz hadsereg erőit. Alighogy leverték a forradalmakat, a bécsi koncert tagjainak máris az újra kiéleződő keleti kérdésre kelet megoldást találniuk. Az egyiptomi Mohamed Ali nem mondott le arról a tervéről, hogy a Portától függetlenedve létrehozza saját a Földközi-tenger keleti medencéjére kiterjedő birodalmát. 1832-ben háborút indít a szultán ellen és győzelmek sorát aratva Konstantinápoly falai alá érkezet. Ali győzelmei a hatalmi egyensúly felborulásával fenyegettek. Sem az angoloknak, sem a cárnak nem állt érdekében, hogy a gyönge és befolyásolható Oszmán Birodalom helyét egy kiszámíthatatlan új hatalom vegye át. Arról nem is beszélve, hogy Kairó jó kapcsolatokat ápolt Franciaországgal. Félő volt, hogy Ali hatalmának megnövekedése a franciák térségbeli befolyásának növekedését vonja maga után. Az új brit külügyminiszter Palmerston az Oszmán Birodalom integritása mellett állt ki, az oroszok a szavakon túl konkrét lépéseket is tettek. Miklós cár egy expedíciós haderőt küldött a török főváros védelmére, Ali nem merte felvenni a harcot az oroszokkal így inkább visszavonult. A szultán a háborút lezáró Unkiár-Iszekelesz-i szerződésben az orosz cár védelme alá helyezte a birodalmát. Oroszország befolyása tovább növekedett a térségben, a szerződés értelmében a Boszporuszt és a Dardanellákat a törökök elzárták az idegen hatalmak hadihajói előtt. Ez sérelmesen érintette a térségbeli brit érdekeket. A Mohamed Ali mögött álló franciák az oroszokhoz hasonlóan szintén növelni tudták térségbeli befolyásukat. Mohamed Alinak meghagyták az Oszmán Birodalom arab területei feletti uralmat, bár névleg el kellett ismernie a szultán főhatalmát. A konfliktusból üres kézzel távozó britek a Török Birodalommal fenntartott szoros gazdasági kapcsolataikon keresztül próbálták megcsappant befolyásukat visszaállítani. Ausztria a cár lépésében a status quo fenntartásának szándékát látta ezért Metternich üdvözölte az orosz lépéseket.

Az évtized végén azonban újra a török-egyiptomi konfliktus került a nagyhatalmak külpolitikájának a középpontjába. A franciák támogatását maga mögött tudva Mohamed Ali újra nekilátott a mediterráneum keleti felében fennálló erőviszonyok átalakításához. Palmerston és Miklós cár újfent a Porta mellé álltak, míg Franciaország nyíltan Egyiptom mellé. Lajos Fülöp Adolphe Thiers-t nevezte ki miniszterelnöknek, aki harcias megnyilatkozásaiban jutatta az európai hatalmak tudomására, hogy Franciaország akár fegyveresen is kész megvédelmeznie szövetségesét. A francia kormányfő arra számított, hogy a nagyhatalmak a bomló Török Birodalom érdekében nem fognak háborút kirobbantani. Thiers számítását Palmerston keresztül húzta: egyrészt nyilvánvalóvá tette, hogy London kész Konstantinápolyt akár fegyveres úton is megvédeni; másrészt a többi nagyhatalommal közösen jelezték, hogy készek kollektív védelmet biztosítani a szultán számára. Ezt követően angol hadihajók jelentek meg Szíria és Libanon partjainál, ennek hatására Franciaország kénytelen volt meghátrálni. A törökök újbóli megmentését követően a britek saját érdekeiknek megfelelően alakíthatták át az Unkiár-Iszekelesz-i szerződésben foglaltakat. 1841 nyarán Londonban öthatalmi (Egyesült Királyság, Oroszország, Franciaország, Habsburg Birodalom és Törökország) konferenciát tartottak a Fekete-tengeri szorosok kérdésében. A tárgyalásokon sikerült a tíz évvel korábbi egyezményt úgy átalakítani, hogy a Boszporusz és a Dardanellák vízi útvonalai minden nemzet hadihajói előtt lezáruljanak. Palmerston ezen lépése a térségben egyre inkább növekvő orosz befolyást próbálta visszaszorítani. A tengerszorosok lezárásával ugyanis a Fekete-tengeri orosz flotta nem tudott megjelenni a Földközi-tengeren és nem tudta fenyegetni a britek térségbeli érdekeit.

Míg a korábbi évtizedek konfliktusai inkább az európai nagyhatalmi egyensúlyt, addig a 40-es évek incidensei a legitimitás elvét veszélyeztették. A nemzeti és liberális eszmék terjedése erre az időszakra teljesen aláásta a korábbi korszakok legitimációs elveit. A nemzet és az ahhoz kapcsolódó nemzetállamiság vált a feltörekvő európai polgárság fő legitimációs elvévé. A bécsi rendezés kereteit egyre jobban feszegették az Európa-szerte megjelenő nemzeti és liberális mozgalmak. A nemzeti mozgalmak elsősorban a soknemzetiségű Közép-Európában jelentettek komoly problémát. A térséget uraló Habsburg Birodalom minden erejét lekötötték a német és olasz területeken zajló mozgolódások, ebből kifolyólag egyre kevésbé tudott eleget tenni a Bécsben megfogalmazott egyensúlyozó szerepének. A lengyel és az olasz felkelések pusztán csak előszelei voltak a régi Európát fenyegető újabb robbanásnak. A robbanás központja újból a francia főváros volt (bár 1848 első forradalma valójában Nápolyban robbant ki), februárban újra barikádok emelkedtek Párizs utcáin. A párizsi események – ahogy szűk két évtizeddel korábban – most is rezsimváltást eredményeztek. Lajos Fülöp polgárkirályságát köztársaságra cserélték a franciák. A párizsi események ugyan Európa szerte riadóztatták a régi rend híveit, de a forradalmi hullám olyan gyors ütemben söpört végig a kontinensen, hogy képes volt megakadályozni a konzervatív erők fellépést (ez alól az Orosz Birodalom kivételt képez). Párizs után a sok kis államra tagolódott Németország következett. A Frankfurt am Main-ban összeülő össznémet nemzetgyűlés a német egység gondolatával lépett fel. Ausztriában előbb az olasz területeken majd Bécsben és Magyarországon törtek ki forradalmi megmozdulások. Poroszországot a berlini felkelés egy időre szintén bénult állapotba taszította. Végül a régi rend hívei Franciaországot leszámítva mindenhol képesek voltak leverni a nemzeti és liberális törekvéseket. Diadaluk azonban pürrhoszi győzelemnek bizonyult, ugyanis 1848-49 eseményei végkép aláásták a Bécsben felépített rendszer alapjait. A legitimitás elvére egyre kevésbé lehetett már hivatkozni a tömegeket megmozgató nemzeti és liberális elvekkel szemben, ugyanakkor a hatalmi egyensúly olyan gondosan felépített rendszere is válságba került. A bécsi rendezés alapját a kontinensen egymást kordában tartó nagyhatalmakból álló Európa adta. A forradalmi események azonban megmutatták, hegy sem Ausztria, sem pedig Poroszország nem képes az oroszokat ellensúlyozó szerepét betölteni. A magyar szabadságharcot Bécs csak orosz segítséggel tudta leverni, ennek következményeként Ferenc József császár Miklós cár lekötelezettjévé vált. A német kérdés megoldásában szintén szerepe volt az erős orosz nyomásnak. Mindezek következtében az Orosz Birodalom az 1850-es évek elejére hatalmának csúcsára érkezett. Hatalmas demográfiai súlyának és erősen centralizált politikai rendszerének köszönhetően ezekben az években az Orosz Birodalom megállíthatatlannak tűnt. A következő évek eseményei azonban megmutatták, hogy az ijesztő látszat ellenére a cárok birodalma gazdaságilag, technikailag és társadalmilag messze lemaradt a nyugati államok mögött.

Robbanó konfliktus: a krími háború okai és kezdete

Miklós cár a forradalmak leverést követően ereje teljében érezte a birodalmát. Mivel jól érzékelte a kontinensen felborult hatalmi egyensúlyt, ezért elhatározta, hogy pontot tesz a Fekete-tengeri szorosok ügyére. Az 1841-es öthatalmi londoni konferencián kialakított szabályozás komoly akadályokat állított a közel-keleti orosz terjeszkedés útjába. Szent Pétervárnak kapóra jött a katolikusok és az ortodoxok között kialakult konfliktus a palesztinai szent helyek használatával kapcsolatban. A felekezeti ellentéteket felhasználva Miklós cár követén keresztül követelte a szultántól a két keresztény csoport közötti vita rendezését, valamint, hogy a szultán ismerje el az orosz cárt az Oszmán Birodalomban élő ortodox keresztények védelmezőjeként. Konstantinápoly elutasította az orosz követeléseket, ezt követően az oroszok megszállták a román fejedelemségeket (Havasalföld, Moldova). Bár az oroszok megpróbálták Bécset is bevonni a törökök elleni háborúba, végül Ausztria ellenállt a cár nyomásának. Bár Ferenc József az 1849-es segítség miatt lekötelezettje volt az oroszoknak, jól felfogott hatalmi érdekei azt diktálták, hogy ne segítse Miklós cárt balkáni befolyásának a növelésében. London szintén feszülten figyelte az eseményeket, az orosz expanzióban a közel-keleti brit érdekek igen komoly veszélyeztetését látták. Azonban 1853 elején még semmilyen nyoma nem volt egy esetleges oroszellenes brit fellépésnek. Bár a krími háború a majd fél évszázados orosz-brit hatalmi versengésnek a betetőzését jelentette, a fegyveres fellépés ötlete mégsem a londoni Foreign Office-ból hanem Párizsból érkezett. A 1848-as forradalom következtében először az elnöki majd a császári trónra ülő Charles-Louis Napoléon Bonaparte mindent megtett annak érdekében, hogy országát sikeresen kivezesse a nemzetközi elszigeteltségből. Ezért az egyre fokozódó brit-orosz ellentét kapóra jött III. Napóleonnak, a francia császár 1853 májusában egy közös angol-francia fellépést javasolt az Orosz Birodalom ellen. A britek ekkor még nem akartak nyílt konfliktust vállalni a cárral. Azonban az orosz terjeszkedéstől való angol félelem szép lassan az együttműködés irányába tolta a briteket. Szeptemberben egy francia-angol hajóraj jelent meg a Boszporuszon Konstantinápoly védelmének a céljából. A cár az 1841-es londoni egyezmény megszegésével vádolta a nyugati hatalmakat. A britek és franciák lépésüket azzal indokolták, hogy Oroszország a dunai fejedelemségek megszállása óta háborús viszonyban van a Portával. November 4-én a szultán hadat üzent az Orosz Birodalomnak. November 30-án a Szinope-i tengeri csatában az orosz flotta győzelmet aratott a török hajóhad felett. A britek és franciák 1854 májusában hadat üzentek Oroszországnak.

A bécsi rendezés mérlege

A fentiekben leírtak jól szemléltetik, hogy a győztesek kongresszusát követően szinte azonnal felszínre törtek a rendszer azon belső problémái, amelyek hosszútávon azzal a veszéllyel fenyegettek, hogy szétfeszítik a Bécsben felépített rendszert. A kontinensen tíz évenként végigsöprő forradalmi hullám, illetve az annak talaján kibontakozó liberális és nemzeti mozgalmak a rendezés ideológiai alapját képző legitimitás elvét kezdték veszélyeztetni. Ugyancsak a struktúra egyre erősebb belső zavaraként jelent meg az Orosz Birodalomnak a többi európai állammal szembeni katonai túlsúlya. Oroszország ambivalens módon viszonyult a bécsi rendszerhez, egyrészt Szentpétervár volt a Szent Szövetség legfőbb oszlopa, a kontinensen megjelenő forradalmi erőkkel szembeni fellépések legaktívabb szereplője. Ugyanakkor hatalmi érdekeinek érvényesítése egyre inkább veszélyeztette a kontinens ingatag hatalmi egyensúlyát. Az Európára nehezedő orosz nyomás legfőbb ellensúlyozója az Egyesült Királyság volt. Nagy Britanniának, mint tengeri hatalomnak elsődleges külpolitikai prioritásai közé tartozott annak elkerülése, hogy a kontinensen valamelyik hatalom hegemón szerepre tegyen szert. Ebből kifolyólag London már a görög felkeléstől kezdve mindent elkövetett annak érdekében, hogy megakadályozza Oroszországot azon szándékában, hogy uralma alá vonja az összeroskadó Oszmán Birodalmat. Az egyre erősödő brit-orosz vetélkedésből származó európai konfliktust tovább mélyítette a két német hatalom (Habsburg Birodalom, Poroszország) gyengesége, valamint a megerősödő Franciaország azon törekvése, hogy aktívan formálhassa a nemzetközi politikát. Mindezek a folyamatok az 1850-es évekre a forradalmak által már amúgy is megtépázott rendszer összeomlásához és a krími háborúhoz vezettek.

Források:

Diószegi István: Nemzetközi Kapcsolatok Története 1789-1918, Tankönyvkiadó Budapest 1977.

Ormos Mária-Majoros István: Európa a Nemzetközi Küzdőtéren, Osiris Kiadó Budapest 2003.

Vadász Sándor szerkesztésében: 19. Századi egyetemes Történelem 1789-1914, Osiris Kiadó Budapest 2011.

Henry Kissinger: Diplomácia, Panem Könyvkiadó Budapest 2008.

Egy szíriai katonai vezető a Szputnyik hírügynökségnek nyilatkozva beszélt az amerikai koalíció szíriai tevékenységéről. Elmondta; az amerikai fegyveresek megszálló erőként vannak jelen az országban, a beavatkozásukat senki nem kérte.

Tovább olvasom