Biztonságpolitika

Két évvel ezelőtt a légiforgalmi irányításról, a rádiókapcsolat felvételét elmulasztó közforgalmi repülőgépekről és az azonosításukról készülő cikkek írása során, miközben fényképeket kerestem az illusztrációhoz, szembesültem azzal, hogy a polgári repülőgépes archívumom reménytelenül elavult. A frissítés nem volt sürgős, így ennek is köszönhető, hogy csak a napokban látogattam ki a ferihegyi repülőtérhez, hogy egy átmozgató jellegű spottingolással lencsevégre kapjam egy péntek délelőtt forgalmát. A helyszín a 31R (jobb) pályaküszöb közelében magasodó spotter domb volt. 

A török ULS Airbus 310-es kargó gépe Isztambul felé indul rakományával.

A reggeli szűrt fényben érkezik az izraeli Up Boeing 737-ese.

A bolgár Cargo Air B737-400-asa egy alig több mint félórás belgrádi útvonalhoz gurul ki.

A török Pegasusnál ugyanazok a színek álltak rendelkezésre, mint a Cargo Air-nél.  

Megjött a kis francia, vagyis az Air France A318-asa.

Az Air Dolomiti karcsú Embraer ERJ-195-öse taxizik a felszálláshoz.

A kargó gépek reggelét a légcsavaros-gázturbinás Saab 340-es zárja. Úti célja Temesvár.

A holland Transavia 737-ese áll fel a pályára.

A görög Blue Bird B737-300-asa máltai lajstrommal repül.

UNICEF logóval díszített EasyJet Airbus 319-es.

A váróponton az Aegean A320-asa vár a sorára.

Finnair Airbus 319-es a 31R küszöb felett.

A Wizzair gépek az üzemelés kezdete, 2004 óta viselik ezt a festésmintát. 

Ezen a Wizz Airbus 320-ason az első változathoz képest már helyet cseréltek a színek.  

A napi számtalan Ryanair egyike.

A Lufthansa A320-as törzsének tetején a fedélzeti internet szolgáltatáshoz szükséges műholdas kapcsolattartás antennáját rejtő burkolat dudorodik.

A szlovén Adria Airways CRJ-900-asa mögötti szélzsák oldalszelet jelez a pálya földet érési zónájánál.

Pratt & Whitney PW1100G hajtóművekkel repülő A320neo.

A ČSA OK-PET lajstromú A319-ese a SkyTeam ezüst színében.

Qatar Airways A320-as Dohából.

Az izraeli Israir A320-asa.

Ugyanazok a színek, de más a dizájn ezen a svájci lajstromban lévő Easy A319-esen, mint a fenti, UNICEF logós gépen. 

Türelmes várakozás amíg a  következő leszálló után szabad lesz a pálya. 

Érkezik az Emirates Dubaj-Budapest járatának Boeing 777-ese.

Földet érnek a tripla hetes főfutóinak hátsó kerekei.

Barátian alacsony árakat ígér a Jet2 B737-800-asának ezüst törzsén olvasható felirat.

A Hollandiához tartozó Aruba szigetén lajstromozott privát Airbus 319CJ.

Juan Sebastian Elcano az elsők között volt, akik körülhajózták a Földet, miután 1522-ben, hároméves távollét után Magellán flottájának maradékával (és Magellán nélkül) visszaérkezett Spanyolországba. A neves felfedező és hajós képmása a Norwegian Boeing 737-800-asának vezérsíkjáról tekint vissza.  

Olasz színek és ír lajstrom az Alitalia Airbus 320-asán.

A lengyel kormányzati repüléseket a LOT-tól bérelt Embraer ERJ-175-ösökkel (is) végzik.

A Qatar Airways kargó ágazatának Airbus 330-asa.

A Wizzair A321-ese várja a színes orrú géptestvér leszállását.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Két évvel ezelőtt a légiforgalmi irányításról, a rádiókapcsolat felvételét elmulasztó közforgalmi repülőgépekről és az azonosításukról készülő cikkek írása során, miközben fényképeket kerestem az illusztrációhoz, szembesültem azzal, hogy a polgári repülőgépes archívumom reménytelenül elavult. A frissítés nem volt sürgős, így ennek is köszönhető, hogy csak a napokban látogattam ki a ferihegyi repülőtérhez, hogy egy átmozgató jellegű spottingolással lencsevégre kapjam egy péntek délelőtt forgalmát. A helyszín a 31R (jobb) pályaküszöb közelében magasodó spotter domb volt. 

A török ULS Airbus 310-es kargó gépe Isztambul felé indul rakományával.

A reggeli szűrt fényben érkezik az izraeli Up Boeing 737-ese.

A bolgár Cargo Air B737-400-asa egy alig több mint félórás belgrádi útvonalhoz gurul ki.

A török Pegasusnál ugyanazok a színek álltak rendelkezésre, mint a Cargo Air-nél.  

Megjött a kis francia, vagyis az Air France A318-asa.

Az Air Dolomiti karcsú Embraer ERJ-195-öse taxizik a felszálláshoz.

A kargó gépek reggelét a légcsavaros-gázturbinás Saab 340-es zárja. Úti célja Temesvár.

A holland Transavia 737-ese áll fel a pályára.

A görög Blue Bird B737-300-asa máltai lajstrommal repül.

UNICEF logóval díszített EasyJet Airbus 319-es.

A váróponton az Aegean A320-asa vár a sorára.

Finnair Airbus 319-es a 31R küszöb felett.

A Wizzair gépek az üzemelés kezdete, 2004 óta viselik ezt a festésmintát. 

Ezen a Wizz Airbus 320-ason az első változathoz képest már helyet cseréltek a színek.  

A napi számtalan Ryanair egyike.

A Lufthansa A320-as törzsének tetején a fedélzeti internet szolgáltatáshoz szükséges műholdas kapcsolattartás antennáját rejtő burkolat dudorodik.

A szlovén Adria Airways CRJ-900-asa mögötti szélzsák oldalszelet jelez a pálya földet érési zónájánál.

Pratt & Whitney PW1100G hajtóművekkel repülő A320neo.

A ČSA OK-PET lajstromú A319-ese a SkyTeam ezüst színében.

Qatar Airways A320-as Dohából.

Az izraeli Israir A320-asa.

Ugyanazok a színek, de más a dizájn ezen a svájci lajstromban lévő Easy A319-esen, mint a fenti, UNICEF logós gépen. 

Türelmes várakozás amíg a  következő leszálló után szabad lesz a pálya. 

Érkezik az Emirates Dubaj-Budapest járatának Boeing 777-ese.

Földet érnek a tripla hetes főfutóinak hátsó kerekei.

Barátian alacsony árakat ígér a Jet2 B737-800-asának ezüst törzsén olvasható felirat.

A Hollandiához tartozó Aruba szigetén lajstromozott privát Airbus 319CJ.

Juan Sebastian Elcano az elsők között volt, akik körülhajózták a Földet, miután 1522-ben, hároméves távollét után Magellán flottájának maradékával (és Magellán nélkül) visszaérkezett Spanyolországba. A neves felfedező és hajós képmása a Norwegian Boeing 737-800-asának vezérsíkjáról tekint vissza.  

Olasz színek és ír lajstrom az Alitalia Airbus 320-asán.

A lengyel kormányzati repüléseket a LOT-tól bérelt Embarer ERJ-175-ösökkel (is) végzik.

A Qatar Airways kargó ágazatának Airbus 330-asa.

A Wizzair A321-ese várja a színes orrú géptestvér leszállását.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Mint ahogy arról korábban már lapunkon is beszámoltunk, Lengyelország újabb M-346-os kiképzőgép vásárlást fontolgatott, amiből máris valóság lett, ugyanis aláírták a szerződést további négy példányra.

Budapestre érkezett a világ egyik legkorszerűbb, kanadai fejlesztésű sugárhajtású utasszállító repülőgépe! Az airBaltic színeiben repülő Bombardier CS300-as a mai naptól a Budapest-Riga útvonalon közlekedik, heti három alkalommal, éves szinten 13 000 plusz ülőhelyet kínálva a magyar és a lett főváros között.

A Szíriai Demokratikus Erők egy magas rangú képviselője szerint az Egyesült Államok megkezdte egy katonai bázis építését a Deir Ez-Zor tartományban, hogy ellenőrzés alá vonhassa az ország legnagyobb olajtartalékát.

Tovább olvasom

Március 23-a volt a magyar ejtőernyőzés centenáriuma. Katonai és civil összefogásban három helyszín hat rendezvényén emlékeztek meg az utódok a magyar katonai és polgári ejtőernyőzés 100. évfordulójáról.

A Wizz Air, Európa egyik leggyorsabban növekvő légitársasága elindította legújabb járatait a norvégiai Stavangerbe és a görög fővárosba, Athénba

Szaúd-Arábia fővárosára lőttek ki ballisztikus rakétákat a húszi lázadók - Az amerikai rakétavédelmi rendszer ismét kudarcot vallott; két Patriot rakéta célt tévesztett, az egyik lakott területen csapódott be.

Tovább olvasom

Feladatokban zsúfolt, sikeres évet tudhatnak maguk mögött az MH Légijármű Javítóüzem dolgozói. A kecskeméti alakulatnál tartott évértékelő és feladatszabó értekezleten Bozóki János ezredes, az alakulat parancsnoka foglalta össze 2017 szakmai tapasztalatait, s határozta meg a 2018-ra vonatkozó elvárásait.

Az „Iszlám Állam” elleni küzdelem egyik nagy újdonsága volt a terrorszervezet által bevetett „mini légierő”. A drónok alkalmazása bizonyítja: az ellenség is halad a korral, és ismeri a megfelelő beszerzési forrásokat.

A tíz évvel ezelőtti tavasz hat KC-135-ös légi utántöltő gépet hozott Budapestre. Az első három tanker 2008. március 24-én érkezett, a másik három pedig március 28-án települt Ferihegyre. Feladatuk az április 2-4. között megrendezett bukaresti NATO-csúcs támogatása volt a Noble Endeavour művelet keretében.

A KC-135-ösök ferihegyi áttelepülését több teherautó és egy C-17-es érkezése előzte meg, amelyek földi kiszolgáló eszközöket hoztak. Az amerikaiak csak a tankoláshoz és a repülőgépek őrzéséhez kértek segítséget továbbá irodahelyiségeket vettek igénybe. Ezután érkeztek a tankerek, amelyek a bulgáriai Burgaszban települő többi KC-vel a bukaresti NATO-csúcs huszonnégy órás légi biztosítását végző vadászgépek utántöltését végezték. A vadászőrjárat gerincét F-15C-k és F-15E-k adták, előbbiek Bulgáriából, Graf Ignatyevóból, utóbbiak Romániából, Campia Turzii (Aranyosgyéres) repülőteréről. Az amerikai légierő mindkét országban szerzett már tapasztalatot. A tankerek rendszeresen dolgoztak Burgaszból, kiszolgálva a közel-keleti műveleteket, az F-15-ösökkel és egy tankerrel pedig 2007-ben vettek részt egy romániai gyakorlaton. (Erről a gyakorlatról hazafelé repülve kellett kényszerleszállást végrehajtania Ferihegyen az egyik F-15-ösnek.)

A párás, fénytelen időben váltás indul Budapestről, ami azt is jelenti, hogy rövidesen visszatér egy másik tanker, így egy gép mindig ott van az utántöltési légtérben.

A Malév Fokker 70-esei előtt gurul el a feladatról visszatérő tanker.

A budapesti amerikai nagykövetség jóvoltából érkezésük után három nappal meglátogathattuk a kontingenst.

A 100. légi utántöltő ezred jelvényében a második világháborús elődök B-17-esét is megjelenítették. Idén lesz 75 éve, hogy a Flying Fortressek először indultak bevetésre Angliából. A kezdetben vadászkíséret nélkül repülő bombázók vesztesége rendkívül magas volt.

A tanker függőleges vezérsíkján díszeleg az ezrednek otthont adó RAF Mildenhall jelvénye a mottóval: Hogy a sasok repülhessenek

A román légtérben őrjáratozó F-15-ösök töltése a merev csöves rendszert igényelte, de Budapestre olyan tanker is érkezett, amelyet a hajlékony csöves-kosaras töltőrendszerrel szereltek fel. 

Amerikai tartálykocsik egy magyar lajstromú Il-76TD teherszállító gép mögé parkolva. A tartály feliratait leragasztották.

A kisebb kiszolgáló eszközöket raklapokon rögzítették. A mögöttük álló vontató valószínűleg a C-17-es fedélzetén érkezett Budapestre.

A kiszolgáló eszközök között számos világítóberendezést is láthattunk, takaros rendben letárolva.

„Ne használd, áttelepülésre előkészítve” – írta fel valaki az egészségügyi oxigén zöld palackjait szállító kocsira még az angliai bázison.

Az egyik boom operátor a töltés technikájáról tart egy rövid ismertetőt.

Az operátor hajózóruhájának bal karján szakmája jelvényét viseli. A pajzs alakú felvarró lényegre törő: a nemzeti színek mellett a merev töltőcső és az ezred száma látható.

A 351. légi utántöltő század 1958 óta érvényes jelvénye már többet mesél. A sötétkék és a sárga a légierő színei, a kék az eget, a sárga a Napot és a kiválóságot jelképezi, a pajzs és a felette lévő római sisak a századot. A bomba a század második világháborús bombázó tevékenységére, vörös színe a vérontásra utal, a jelvénybe illesztett két olívaág a béke jelképe. A század mottója: Pax Opus Nostrum – Hivatásunk a béke

A 2008-ban még újdonságnak számító, világos árnyalatú gyakorlót viselő műszaki a beszállólétrát készíti elő, hogy a fedélzetre mehessünk.

Amint a fedélzetre lépünk, a beszálló nyílásra rács kerül, nehogy beleessen valaki.

A létra a pilótafülkébe vezet. A kommunikációs és navigációs berendezéseket érintő Pacer CRAG (Compass, Radio And GPS) korszerűsítési program feleslegessé tette a navigátort. A legutóbbi módosítások már a pilótaülések kartámaszába épített kapcsolókat is tartalmazzák, így a pilótáknak már nem kell mindenért a műszerfalhoz nyúlniuk.

A tankeren utazók, például a műszakiak, elhelyezésére szolgáló ülések.

A gép két segédhajtóművének egyike.

Az oxigéntartályok rekesze mellett kétoldalt lehet lelépni a boom operátor munkahelyére.

Fekhelyek a pincében vagyis a boom operátor munkahelyén, a tehertér padlójának szintje alatt, a gép végében. A kezelő a középső helyet foglalja el, kétoldalt oktatók, megfigyelők vagy a sajtó szerencsés tagjai hasalhatnak.

Közben zajlik a nemzetközi repülőtér mindennapi élete. A Malév kékorrú Boeing 737-esei mögé a lengyel LOT egyik gépe sorol be.

Az elstartoló 737-esek után a LOT Embraer ERJ 170-ese áll a 31 bal pályára.

A régi 1-es terminál felől ugyancsak a 31 bal pályára igyekszik az ír Air Contractors ATR42-es teherszállítója…

…és a Cargolux Boeing 747-ese a másik irányból.

*

Ferihegyről kilenc évvel korábban már üzemeltek amerikai tankerek. Akkor a Pennsylvania légi nemzeti gárda KC-135E gépei települtek tartósan Budapesten, hogy az 1999. március 24-én megindított Allied Force műveletben bevetett repülőgépeket töltsék újra.

Keystone Lady a kerozinon kívül sok egyebet is elcipel, a rakodáshoz a nagyméretű ajtót nyitják ki.

Az USAF 1957-ben vette át az első KC-135-öst és 1965-ben az utolsót. Az öreg tankerek orrán hazafias nose art-ok díszelegnek. A közelebbi gépen látható jelvény a hadifoglyokra (POW) és az ütközetben eltűnt (MIA) bajtársakra emlékeztet.

Erről a tankerről Pennsylvania állam különböző korokat idéző őrei tekintenek le. 

A KC-135-ös E (Echo) változata a kecses Pratt & Whitney TF33-as hajtóművekkel repült.  

A merev töltőcső végére a hajlékony csöves rendszer kosarát szerelték olyan gépek utántöltésére, mint pl. az F/A-18 Hornet. A rövid hajlékony cső kevés mozgásteret adott a vadászgépek pilótáinak, akik között ez az Iron Maidennek nevezett rendszer sosem volt népszerű. 

A tanker-sor előtt az USAF Ferihegyre érkező C-37A gépe gurul el. 

A C-37-es a Grumman Gulfstream V katonai változata. A hosszútávú repülésekre alkalmas géppel elsősorban az USAF tábornokai utaznak.

* * *

Fotó: Szórád Tamás (2008) és Air Base archív (1999)

A Bundeswehr már 35 olyan Marder 1A5 gyalogsági harcjárművel rendelkezik, melyeket alkalmassá tettek a MELLS, irányított páncéltörő rakéták alkalmazására. Ez a név a világszerte jól ismert és igen elterjedt Spike huzalvezérlésű rakétát takarja. A 4000 méteres hatótávolságú fegyverből első körben (2017 decemberében) 44-et vásároltak meg a Marder-ek páncéltörő képességének visszaállítására, amit eredetileg a Milan rakéták képviseltek. Az integrációt tavaly sikeresen befejező Rheinmetall a jövőben a Marder 1A3 és 1A5A1 változatokat is alkalmassá szeretné tenni a MELLS bevetésére. A felszerelés egyébként a lehető legegyszerűbb módszerrel valósult meg, ugyanis a rakéta indítóállványát a búvónyílás mellett helyezték el, így csak a járműből félig kibújva végezhető el a cél befogása és a rakéta indítása.

Március 20-án két Airbus A400M Atlas teherszállító repülőgép átadására is sor került. A 60. és a 61. megrendelőhöz kerülő példányokon Németország és Franciaország osztozott meg. Berlin így már 18, míg Párizs 14 európai tervezésű és gyártású, 37 tonnányi felszerelést szállítására képes teherszállító repülőgéppel rendelkezik. Franciaországban hamarosan elkezdődnek a Dassault Rafale vadászbombázók légi csatlakozási, majd üzemanyag átadási próbái is az elegendő számú és képességgel rendelkező, akár tanker feladatok ellátására is képes Atlas-oknak köszönhetően. A 15. francia A400M átadása már a következő évben fog megtörténni, míg 2025-re 25 darabon lesz majd megtalálható a francia felségjelzés.

Új irányított rakétát keres a francia hadsereg az Airbus Helicopters EC665 Tigre HAD (Hélicoptère d'Appui Destruction) harci helikopterek számára, az Mk3-as szabványra történő modernizálását követően. A MAST-F (Missile Air-Surface Tactique Futur) program célja, hogy leváltsa a jelenleg alkalmazott Lockheed Martin AGM-114K1A/114N1A Hellfire II rakétákat. A versenyben esélyes lehet a Brimstone 3, illetve a jelentős hazai támogatása miatt a MMP (Missile Moyenne Portée - közepes hatótávolságú rakéta) is.

Tajvanon a Védelmi Minisztérium tagadta azt a helyi lapértesülést, mely szerint a szigetország légvédelmét amerikai F-15-ös vadászgépek bérlésével tervezték megerősíteni. A hét elején megjelent írás szerint, az amerikai légierő használt C/D verziójú gépeiből kerültek volna átalakításra a tervezőasztalon lévő elképzelések közül a 2040-es, vagyis a legmodernebb szintre a jelentős üzemidő-hosszabbításon is áteső példányok. A kínai aggályok féken tartására a forrás szerint a külső illeszkedő üzemanyagtartályok nem kerültek volna felszerelésre a több mint 10 légiharc-rakéta hordozására képes gépekre. Az USA-tól való hadfelszerelés bérlése nem lenne új keletű Tajvanon, hiszen évekkel ezelőtt két KNOX-osztályú fregatt mellett, 40 darab Northrop T-38 Talon sugárhajtású kiképzőgép erősítette a tajvani haderőt átmeneti jelleggel.

Haditechnikával foglalkozó heti híradónkba bekerült a HIRADO is, ugyanis Japánban a flotta átvette a második AWAJI-osztályú aknamentesítő hajóját is a JS HIRADO-t (305).  A három hajóból álló hajóosztály építéséhez nagyrészt kompozit erősítésű üvegszálas műanyagot alkalmaznak, így kisebb mágneses térrel rendelkeznek. A 60 fős legénységű, 690 tonnás vízkiszorítású egység 67 méter hosszú, 11 méter széles és 5,2 méteres merüléssel rendelkezik, mozgatásáról két darab 2200 lóerős dízelmotor gondoskodik. A tavalyi év februárjától épített HIRADO után elkészülő egység várhatólag 2021-ben áll majd hadrendbe.

Japán számára várhatólag idén átadásra fog kerülni az első Bell-Boeing MV-22 Osprey billenőrotoros repülőgép a megrendelt 17-ből, azonban a típus települési helye körül nagy por verődött fel. A médiában megjelenő, a típushoz kapcsoló balesetek miatt ugyanis a helyi vezetők a lakosság támogatásával nem szívesen látnák a gépeket a környékükön. Az MV-22-esek ugyanis a hamarosan felállításra kerülő két tengerészgyalogos dandár állományát szállítaná a Kína által is igényelt Senkaku-szigetek védelmére, amennyiben úgy adódna. Az egyik legkedvezőbb fekvésű, az Ariake-öbölben levő Saga repülőtéren éppen azért még el sem kezdődtek az építési munkálatok. A dolgok jelenlegi állása szerint itt nem is lesz bázisa a billenőrotoros gépeknek. Ebből kifolyólag most alternatív helyszínek megtalálása köti le leginkább a katonai vezetők figyelmét.

Egymás után már a hatodik sikeres teszten vannak túl a Lockheed Martin a hajók elleni AGM-158C LRASM (AGM-158B JASSM-ER módosítása) robotrepülőgéppel. A mostani indítást is egy Rockwell B-1B Lancer szuperszonikus stratégiai bombázóról végezték el a Kalifornia állam partjai mentén található Point Mugu tengeri lőtéren. Célpontként, egy hajó fedélzetén felhalmozott konténerek szolgáltak. Az LRASM várhatólag még az idén bevethetővé fog válni a B-1B-ről és 2019-ben már a Boeing F/A-18E/F Super Hornet vadászbombázók fegyverzetében is meg fog jelenni.

Új rádiólokátort szeretne az F/A-18C/D Hornet vadászbombázóiba az amerikai tengerészgyalogság. A meglévő Raytheon AN/APG-73-as radarok üzemben tartása egyre nehezebb, képességeik felett lassan eljár az idő. A megbízhatóbb, jobb képességekkel és üzembiztonsággal működő AESA antennájú berendezések egyre elterjedtebbeké válnak. Pontosan ilyen rádiólokátor az, amit a bőrnyakúak szívesen látnának az egyre öregedő Lódarazsaikban. 2020-tól 2022-ig összesen 98 Hornet kapna új radart, valamint további 14 berendezést is megvásárolnának tartalék gyanánt. A beszerzés egyik legesélyesebbje a Raytheon APG-79(V)X jelzést viselő radarja, mely a Super Hornet-be épített rádiólokátor átgyúrt változata, pont akkora mérettel, ami befér a régebbi Hornet-ek orr-részében rendelkezésre álló helyre. Ezt a berendezést pár éve, igaz még csak próbaképpen, a tesztek elvégzésének idejére már beépítették a haditengerészet egyik C változatú Hornet-jének orrába.

Peruban a már meglévő eszközök felhasználásával tervezik erősíteni a hadsereget. A dél-amerikai országban ez nem újdonság, hiszen a már meglévő francia AMX-13-as könnyű harckocsik alvázának felhasználásával jött létre az AMX-13RA5 rakétás páncélvadász 9M14-2T Maljutka irányított páncéltörő rakétával, vagy az AMX-13RA8 rakétás páncélvadász az ukrán P-2 Barrier irányított páncéltörő rakétával, illetve az Alacran rakétás páncélvadász Kornet-E irányított páncéltörő rakétával ellátva. Most, a még meglévő AMX-13-ok felhasználásával egy önjáró tarackot alkotnának meg a hazai iparra és tudásbázisra támaszkodva. A 105 milliméteres löveggel ellátott harckocsikból már nem használt, nagyjából 40 darabos mennyiségére a szovjet/orosz eredetű D-30-as, 122 milliméteres tarack kerülne felszerelésre, így létrehozva az AMX-D30 Vulcano önjáró tarackot.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Kawasaki T-4

Panavia Tornado IDS

CASA C-101EB Aviojet

Fairchild A-10C Thunderbolt II

Kawasaki P-1

McDonnell Douglas F-18C Hornet

AIDC F-CK-1A Ching Kuo

McDonnell Douglas F-15C Eagle

Mitsubishi F-2A

Rockwell B-1B Lancer

Eurocopter EC665 Tiger UHT

General Dynamics F-16AM Fighting Falcon

Gulfstream Aerospace G-V-SP Gulfstream G550

Dassault Mirage 2000N

Sepecat Jaguar GR.1A

A Bundeswehr már 35 olyan Marder 1A5 gyalogsági harcjárművel rendelkezik, melyeket alkalmassá tettek a MELLS, irányított páncéltörő rakéták alkalmazására. Ez a név a világszerte jól ismert és igen elterjedt Spike huzalvezérlésű rakétát takarja. A 4000 méteres hatótávolságú fegyverből első körben (2017 decemberében) 44-et vásároltak meg a Marder-ek páncéltörő képességének visszaállítására, amit eredetileg a Milan rakéták képviseltek. Az integrációt tavaly sikeresen befejező Rheinmetall a jövőben a Marder 1A3 és 1A5A1 változatokat is alkalmassá szeretné tenni a MELLS bevetésére. A felszerelés egyébként a lehető legegyszerűbb módszerrel valósult meg, ugyanis a rakéta indítóállványát a búvónyílás mellett helyezték el, így csak a járműből félig kibújva végezhető el a cél befogása és a rakéta indítása.

Március 20-án két Airbus A400M Atlas teherszállító repülőgép átadására is sor került. A 60. és a 61. megrendelőhöz kerülő példányokon Németország és Franciaország osztozott meg. Berlin így már 18, míg Párizs 14 európai tervezésű és gyártású, 37 tonnányi felszerelést szállítására képes teherszállító repülőgéppel rendelkezik. Franciaországban hamarosan elkezdődnek a Dassault Rafale vadászbombázók légi csatlakozási, majd üzemanyag átadási próbái is az elegendő számú és képességgel rendelkező, akár tanker feladatok ellátására is képes Atlas-oknak köszönhetően. A 15. francia A400M átadása már a következő évben fog megtörténni, míg 2025-re 25 darabon lesz majd megtalálható a francia felségjelzés.

Új irányított rakétát keres a francia hadsereg az Airbus Helicopters EC665 Tigre HAD (Hélicoptère d'Appui Destruction) harci helikopterek számára, az Mk3-as szabványra történő modernizálását követően. A MAST-F (Missile Air-Surface Tactique Futur) program célja, hogy leváltsa a jelenleg alkalmazott Lockheed Martin AGM-114K1A/114N1A Hellfire II rakétákat. A versenyben esélyes lehet a Brimstone 3, illetve a jelentős hazai támogatása miatt a MMP (Missile Moyenne Portée - közepes hatótávolságú rakéta) is.

Tajvanon a Védelmi Minisztérium tagadta azt a helyi lapértesülést, mely szerint a szigetország légvédelmét amerikai F-15-ös vadászgépek bérlésével tervezték megerősíteni. A hét elején megjelent írás szerint, az amerikai légierő használt C/D verziójú gépeiből kerültek volna átalakításra a tervezőasztalon lévő elképzelések közül a 2040-es, vagyis a legmodernebb szintre a jelentős üzemidő-hosszabbításon is áteső példányok. A kínai aggályok féken tartására a forrás szerint a külső illeszkedő üzemanyagtartályok nem kerültek volna felszerelésre a több mint 10 légiharc-rakéta hordozására képes gépekre. Az USA-tól való hadfelszerelés bérlése nem lenne új keletű Tajvanon, hiszen évekkel ezelőtt két KNOX-osztályú fregatt mellett, 40 darab Northrop T-38 Talon sugárhajtású kiképzőgép erősítette a tajvani haderőt átmeneti jelleggel.

Haditechnikával foglalkozó heti híradónkba bekerült a HIRADO is, ugyanis Japánban a flotta átvette a második AWAJI-osztályú aknamentesítő hajóját is a JS HIRADO-t (305).  A három hajóból álló hajóosztály építéséhez nagyrészt kompozit erősítésű üvegszálas műanyagot alkalmaznak, így kisebb mágneses térrel rendelkeznek. A 60 fős legénységű, 690 tonnás vízkiszorítású egység 67 méter hosszú, 11 méter széles és 5,2 méteres merüléssel rendelkezik, mozgatásáról két darab 2200 lóerős dízelmotor gondoskodik. A tavalyi év februárjától épített HIRADO után elkészülő egység várhatólag 2021-ben áll majd hadrendbe.

Japán számára várhatólag idén átadásra fog kerülni az első Bell-Boeing MV-22 Osprey billenőrotoros repülőgép a megrendelt 17-ből, azonban a típus települési helye körül nagy por verődött fel. A médiában megjelenő, a típushoz kapcsoló balesetek miatt ugyanis a helyi vezetők a lakosság támogatásával nem szívesen látnák a gépeket a környékükön. Az MV-22-esek ugyanis a hamarosan felállításra kerülő két tengerészgyalogos dandár állományát szállítaná a Kína által is igényelt Senkaku-szigetek védelmére, amennyiben úgy adódna. Az egyik legkedvezőbb fekvésű, az Ariake-öbölben levő Saga repülőtéren éppen azért még el sem kezdődtek az építési munkálatok. A dolgok jelenlegi állása szerint itt nem is lesz bázisa a billenőrotoros gépeknek. Ebből kifolyólag most alternatív helyszínek megtalálása köti le leginkább a katonai vezetők figyelmét.

Egymás után már a hatodik sikeres teszten vannak túl a Lockheed Martin a hajók elleni AGM-158C LRASM (AGM-158B JASSM-ER módosítása) robotrepülőgéppel. A mostani indítást is egy Rockwell B-1B Lancer szuperszonikus stratégiai bombázóról végezték el a Kalifornia állam partjai mentén található Point Mugu tengeri lőtéren. Célpontként, egy hajó fedélzetén felhalmozott konténerek szolgáltak. Az LRASM várhatólag még az idén bevethetővé fog válni a B-1B-ről és 2019-ben már a Boeing F/A-18E/F Super Hornet vadászbombázók fegyverzetében is meg fog jelenni.

Új rádiólokátort szeretne az F/A-18C/D Hornet vadászbombázóiba az amerikai tengerészgyalogság. A meglévő Raytheon AN/APG-73-as radarok üzemben tartása egyre nehezebb, képességeik felett lassan eljár az idő. A megbízhatóbb, jobb képességekkel és üzembiztonsággal működő AESA antennájú berendezések egyre elterjedtebbeké válnak. Pontosan ilyen rádiólokátor az, amit a bőrnyakúak szívesen látnának az egyre öregedő Lódarazsaikban. 2020-tól 2022-ig összesen 98 Hornet kapna új radart, valamint további 14 berendezést is megvásárolnának tartalék gyanánt. A beszerzés egyik legesélyesebbje a Raytheon APG-79(V)X jelzést viselő radarja, mely a Super Hornet-be épített rádiólokátor átgyúrt változata, pont akkora mérettel, ami befér a régebbi Hornet-ek orr-részében rendelkezésre álló helyre. Ezt a berendezést pár éve, igaz még csak próbaképpen, a tesztek elvégzésének idejére már beépítették a haditengerészet egyik C változatú Hornet-jének orrába.

Peruban a már meglévő eszközök felhasználásával tervezik erősíteni a hadsereget. A dél-amerikai országban ez nem újdonság, hiszen a már meglévő francia AMX-13-as könnyű harckocsik alvázának felhasználásával jött létre az AMX-13RA5 rakétás páncélvadász 9M14-2T Maljutka irányított páncéltörő rakétával, vagy az AMX-13RA8 rakétás páncélvadász az ukrán P-2 Barrier irányított páncéltörő rakétával, illetve az Alacran rakétás páncélvadász Kornet-E irányított páncéltörő rakétával ellátva. Most, a még meglévő AMX-13-ok felhasználásával egy önjáró tarackot alkotnának meg a hazai iparra és tudásbázisra támaszkodva. A 105 milliméteres löveggel ellátott harckocsikból már nem használt, nagyjából 40 darabos mennyiségére a szovjet/orosz eredetű D-30-as, 122 milliméteres tarack kerülne felszerelésre, így létrehozva az AMX-D30 Vulcano önjáró tarackot.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Kawasaki T-4

Panavia Tornado IDS

CASA C-101EB Aviojet

Fairchild A-10C Thunderbolt II

Kawasaki P-1

McDonnell Douglas F-18C Hornet

AIDC F-CK-1A Ching Kuo

McDonnell Douglas F-15C Eagle

Mitsubishi F-2A

Rockwell B-1B Lancer

Eurocopter EC665 Tiger UHT

General Dynamics F-16AM Fighting Falcon

Gulfstream Aerospace G-V-SP Gulfstream G550

Dassault Mirage 2000N

Sepecat Jaguar GR.1A

2018. március 22-én, csütörtökön este lezuhant a Török Légierő egyik F-16C típusú vadászbombázója az ország középső területén, Nevsehir tartomány közelében, Közép-Anatóliában.

Immár négy gépen folyik az MH 86. Szolnok Helikopter Bázison a leendő pilóták felkészítése, miután használatba vették az újabb két Zlin típusú kiképző-repülőgépet.

Az ötödik egymást követő alkalommal nyerte el a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér a Skytrax „Kelet-Európa legjobb repülőtere” díját.

A német kormány le kívánja cserélni a kiöregedő Panavia Tornado vadászbombázóit, ez már köztudott. Március 8-án a defensenews.com internetes portálon megjelent egy cikk, amelyben Daniel Gouré, a Lexington Intézet alelnöke nyilatkozott arról, hogy a Luftwaffe-ban miért nincs alternatívája az F-35 Lightning II-nek.

Több mint 70 éve az Indiai szubkontinens egyik fő biztonsági kihívását a Pakisztán és India közt zajló, Kasmírt övező konfliktus jelenti. A két ország 1947-es függetlenedését követően többször került sor fegyveres konfliktusra a vízben gazdag, változatos földrajzi képet mutató, csodálatos régióban.

Az elmúlt napokban azonban ismét fellángoltak az események. Több tucat tiltakozás vette kezdetét Kasmír vitatott himalájai területein, Sophian központtal, miután indiai katonák megöltek 4 civilt és 2 feltételezett harcost. A civil áldozatok az indiai hadsereg szóvivője, Rajhes Kalia ezredes állítása alapján felkelőket támogató személyek voltak.

A vasárnap késő esti lövöldözést követően a hatóságok lezárták a sűrűn militarizált területek egy részét katonák és tömegoszlatásra kiképzett rendőrök segítségével. Kijárási tilalmat rendelt el a kormányzat, valamint az iskolák bezárását, az internet hozzáférés korlátozását is. Azonban a szeparatisták közt indult sztrájhullám csak fokozta a helyiek indulatait, több ezres tömegeket mozdítva meg az indiai hadsereg és Kasmír indiai fennhatósága ellen. Továbbá militánsok egy kormánypárti vezetőt is megtámadtak Szrinagar külvárosában.

A hasonló halálos katonai beavatkozások száma megnövekedett a közelmúltban, amit Kasmír kormányzata sem néz jó szemmel. Mehbooba Mufti – az indiai ellenőrzés alá tartozó Kasmír első női miniszterelnöke 2016. óta, a jobboldali BJP-vel együttműködve – a Pakisztánnal való párbeszéd felélénkítését sürgeti. Azonban a Pakisztánhoz közeledés vegyes érzelmeket váltott ki nem csak az államon, hanem a kormányzó párton belül is. Sokan nem tartják helyesnek a közeledést, a pakisztáni kormány felkelő milíciáknak nyújtott nyílt támogatása miatt. A párbeszédet ellenzők szerint a határokon belüli törvényes fellépést kellene szigorítani, habár a kritikusok szerint ez az út már korábban kudarcot vallott.

A múlt eseményei

A Pakisztán és India közti konfliktus 1947-ben az indai szubkontinens szétdarabolását és Pakisztán létrejöttét követően alakult ki, amelynek központjában a himalájai területek állnak. A függetlenedést követően Kasmír kikiálthatta volna függetlenségét és egy önálló állam jöhetett volna létre. Azonban ennek védelmére reguláris erők hiányában nem lettek volna képesek, így a pakisztáni támogatású muzulmán felkelés hatására az Indiához való közeledés mellett döntöttek. A térségben eszkalálódott feszültség már ebben az évben fegyveres összeütközésekké csúcsosodtak.

1948. januárjában az ENSZ Biztonsági Tanácsának rendelete alapján egy bizottságot állítottak fel (UNCIP), melynek feladata egy tűzszüneti megállapodás elérése a két fél között, csapatok kivonásának elérése és a konzultáció a stabilizáció érdekében, valamint a kasmíri lakosság akaratának az érvényre juttatása. Viszont mire a nemzetközi közösség képviseletében az UNCIP megjelent a területen, Pakisztán már felvonultatta reguláris erőit. Majd 1949-ben az ENSZ közreműködésével a két ország katonai képviselői Karacsiban egyezségre jutottak; egy demarkációs vonal létrehozásával felosztották a himalájai régiót: Pakisztáné lett a területek egyharmada, a maradék pedig Indiáé, azonban a kínai háború során ennek egy része kínai fennhatóság alá került.

Kasmír a kínai háborúban (forrás: http://actuallynot.de)

1954-ben Dzsammu és Kasmír ratifikálta Indiához való csatlakozását és az állam berendezkedését elkezdték átalakítani indiai mintára.

Ezt követően 1965-ig viszonylagos béke uralta a területet, amikor ugyanis a pakisztáni kormányzat rejtett offenzívát indított a demarkációs vonalat átlépve. Ennek hatására háborús helyzetté nőtték ki magukat az összeütközések. Ezt egy csupán 5 évig tartó béke követte, ugyanis az kelet-pakisztáni függetlenségi háborúban India a bengáliakat támogatva becsatlakozott a harcokba.

Az 1987-es dzsammu és kasmíri törvényhozói testületi választásokon elkövetett visszaélések miatt újabb lázadás hullám vette kezdetét, amely során a lakosság két csoportra bomlott: a Pakisztánhoz való közeledés és a függetlenedés híveire. A pakisztáni kormányzat ekkor már nem csak a milíciák támogatásával, hanem diplomáciai úton is támogatta az államot. Ezekben az években a konfliktus ideológiai eltolódása figyelhető meg. Az Afganisztánban Szovjetunió ellen háborút vívott pakisztáni harcosok beáramlásával a nacionalizmust felváltották az iszlamista nézetek.

Az ezredfordulót megelőzően Pakisztán és India is nukleáris teszteket hajtottak végre. Ezt a nemzetközi közösség nem nézte jó szemmel, és először Japán és az USA, majd a G8 országok is befagyasztottak minden, az indiai szubkontinensre áramló hitelt, segélyt és a kereskedelmet is.

Habár a két állam politikai vezetése nem egyszer tett hitet a konfliktus békés rendezése mellett, ezek a próbálkozások általában kudarcba fulladtak, ugyanis Pakisztán nem hagyott fel a militánsok támogatásával, amire India határmenti terrorizmusként hivatkozik. A kétezres évek elején azonban példátlan irányváltás következett be India és Pakisztán kapcsolatában és az Ellenőrzési Vonalon keresztül szabad kereskedelmet hirdettek.

Újabb visszaesés a biztonsági helyzetben

A 2010-es évek óta újabb visszaesés figyelhető meg a térségben, ennek kezdetét a több, mint 100 fiatal halálát okozó India-ellenes tüntetések voltak. Majd 2016. júniusában az indiai biztonsági erők rajtaütést követően tűzpárbajban megölték a Hizbul Mujahideen nevű milícia vezetőjét. Ezzel egy 50 napos demonstrációsorozat vette kezdetét Kasmírban, amely alatt 68 civil, 2 reguláris erőkhöz tartozó katona vesztette életét és megközelítőleg 9000 ember sérült meg.

Az Ellenőrzési vonal (forrás:http://aaj.tv/)

Napjainkig sem csendesedtek el a kedélyek. Míg a felek tavaly összesen 860 alkalommal szegték meg a tűzszüneti egyezményt, az idei év első két hónapjában mintegy 633-szor és 12 civil és 6 katonai személyzet, valamint 4 BSF (Border Security Force – határőrség) személyzet vesztette életét. A határsértések száma 2017-ben kiemelkedően magas volt, 123 végződött sikerrel és 59 esetében a határsértő terroristák megölésével. Januárban ez a szám 5 sikeres és 4 halálos kísérletre tehető.

Hansraj Gangaram Ahri, India belügyminisztere szerint ők nyitottak a békés, bilaterális rendezésre, azonban ezt terror és erőszak segítségével nem lehet elérni. A terrorcselekmények száma idén márciusig 60 volt, amelyben 17 terrorista és 15 biztonsági személyzet, valamint 2 civil vesztette életét. Az elmúlt év 39 hasonló esetéhez képest ez a szám már most kiemelkedően magas.

Ezek a számok az elmúlt napokban is tovább növekedtek. Nem véletlen, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának ülésén, közel 50 év után, Zeid Ra’ad Al-Hussein főmegbízott több, mint 500 nemzetközi emberjogi szervezet képviselőjének jelenlétében a Kasmírban uralkodó helyzetet súlyossá nyilvánította. Így 2016-ban felkerült a humanitárius katasztrófák hivatalos listájára Szíriával és Mianmarral együtt. Al-Hussein Burhan Wani ifjúsági felkelő meggyilkolását követően hozta ezt a döntést. Az egyre kritikusabb körülményekre figyelemmel az ENSZ 2018 júniusában elkészíti Kasmírról szóló szakjelentését.

Arról sem szabad megfeledkezni, hogy mindkét fél nukleáris fegyverekkel rendelkezik és a mai napig sem léptek be az ezt szabályzó szerződésekbe a többi atomhatalommal együtt. A megnövekedett határsértések már nem egyszer vezettek fegyveres ütközetekhez, és 1999-ben az atomháború lehetőségéhez is közel sodródott a két ország. Ezt máig sem vetették el és nukleáris arzenáljukat folyamatosan fejlesztik, bővítik.

A közösségi médiában elterjedt fotó a fegyvert ragadó értelmiségi fiatalról (forrás:https://theprint.in/)

Vajon sikerül megfékezni az egyre szélesebb körben terjedő – már az értelmiségieket is megszólító – terrorizmust, az egyre szaporodó vérengzéseket, és a mindennapos emberi jogi sérelmeket, ezzel pedig enyhíteni a lakosság elégedetlenségét a szubkontinensi területen? Ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, minden félnek fel kéne adnia területi igényeit és a béke fenntartására törekedni, mind politikai és társadalmi szinten is.

2018. március 20-án, kedden lezuhant a Brit Királyi Légierő világhírű Red Arrows bemutató csapat, illetve az Indiai Légierő egy-egy Hawk típusú kiképző repülőgépe.

Sor kerülhet egy Trump – Kim Dzsongun találkozóra a közeljövőben. Az események megváltozott irányvonala azonban rengeteg kérdést vet fel, kételkedésre ad okot. Mi lesz a tárgyalás kimenetele? Létrejöhet valamiféle bizalom az államok között? Mi lesz a térség jövője? A szakértők között is megoszlanak a vélemények.  Vannak, akik optimizmussal fogadják az eseményeket: Mintaro Oba, korábbi amerikai diplomata a hangzatos „mosolyogjon, bólogasson, de ne egyezzen meg semmiben” tanácsot adja az elnöknek. “Ragadjon meg minden lehetőséget, ami a békét és a nukleáris leszerelést segíti. Az elhamarkodott ígéretek helyett, egy jól kidolgozott programra van szükség, ami lehet hónapokig, akár évekig is eltarthat.”

Az USA és Észak-Korea közötti feszültség a nukleáris fegyverkezési program felgyorsulásával nőtt, a kísérleti robbantások a nemzetközi közösség figyelmét a koreai-félszigetre irányították. Trump tweetjeiben Rakétaembernek nevezte az észak-koreai diktátort, akit válaszul a rakétakísérleteire tűzzel és haraggal fenyegette („fire and fury”) és gazdasági szankciókkal próbált hatni a rezsimre.

A 2018-as év elején úgy tűnt, nem fog javulni a fagyos viszony. Az évre előrevetítették az újabb teszteket, amikkel bizonyítást nyerhet, hogy a ballisztikus rakéták elérhetik az Egyesült Államok összes nagyvárosát.

Újévi beszédében a diktátor úgy nyilatkozott, hogy a „nukleáris programjuk már valóság, nem csak egy fenyegetés” és ebben az évben folytatni fogják a nukleáris program fejlesztését. Arra a kijelentésre, hogy a nukleáris rakéták indítógombja „az asztalán van”, egy korábbi amerikai tisztviselő reakcióként kijelentette, hogy az Észak-Koreával való nukleáris háború közelebb van, mint eddig bármikor és nem tud elképzelni egy diplomáciai megoldást a krízisre. Trump szokásához híven egy twitter bejegyzésben válaszolt, miszerint az ő nukleáris gombja nagyobb.

Az indítógombok méregetése után az észak- és dél-koreai viszonyban azonban meglepetésszerű enyhülést hozott a téli olimpia. Kim Dzsongun bejelentette, kész delegációt küldeni a Szöulban megrendezésre került téli olimpiára. Az sportdiplomácia nem először oldana fel egy hosszú, fagyos viszonyt két állam között. Elég csak az 1971-es pingpong diplomáciára gondolnunk, ami áttörést hozott a kínai-amerikai kapcsolatokban.

Azóta életre hívták a 2016. óta nem használt forródrótot észak és dél között, március elején pedig a diktátor fogadott egy dél-koreai delegációt. A küldöttség legfontosabb pontjai a félsziget nukleáris leszerelése (ez természetesen a hosszú távú cél) és az Egyesült Államokkal való találkozás előkészítése volt. A feszültség csökkentése a két Korea között mindkét félnek érdeke, azonban Moon Jae-in, Dél-Korea elnöke szerint nem tekinthetnek el a nukleáris kísérletek tényétől.

A Trump adminisztráció vegyes érzésekkel fogadta a tárgyalásokat. A szkeptikusok szerint Kim Dzsongun éket akar verni Washington és Szöul közé. Trump nyitott a tárgyalásokra, szerinte a téli olimpián való részvétel az általa meghirdetett „fire and fury”-nek, az erőteljes fellépésnek, és a szigorú szankcióknak köszönhető.

Csung Ej Jong a dél-koreai nemzetbiztonsági hivatal vezetője jelentette be, Trump kész tárgyalni Kim Dzsongunnal. A csúcstalálkozót májusig szeretnék tető alá hozni. Az amerikai vezetés bizonytalan a tárgyalási stratégiát illetően, Rex Tillerson külügyminiszter távozása is nehezíti a helyzetet, illetve az a tény, hogy Dél-Koreában még mindig betöltetlen a nagykövetségi pozíció.  Észak-Korea nukleáris hatalomként egyenlő félnek tekinti magát az USA-val, de kérdéses, hogy ha sor kerülne egy megállapodásra, a tényleges leszerelés vagy korlátozás mennyiben rendítené meg a diktátor helyét a rezsimben. Az elnököt tanácsadói szkepticizmusra és óvatosságra intik, sokak szerint nem lesz eredményes a találkozó. Akármilyen kompromisszum születik – vagy nem születik – a felek között, mindenképpen mérföldkőnek tekinthető az amerikai – észak-koreai kapcsolatokban.