Biztonságpolitika

2018-ban szeptember harmadik hétvégéjén rendezték meg a csehországi Ostravában a NATO Days repülőnapot, mely minden évben tartogat látnivalót a helyszínre érkezőknek. Olvasóinknak most a szombati nap dinamikus programjából állítottunk össze egy képgalériát.

Immár harmadjára találkozott egymással a két országrész vezetője, Kim Dzsong-Un és Mun Dzse-In államfő, annak érdekében, hogy előmozdítsák a félsziget fegyvermentesítését. Megállapodás született további pufferzónák kialakításáról, valamint arról, hogy október elsejétől a demilitarizált övezet közvetlen közelében közösen számolják fel a polgárháború idejéből még fennmaradt harceszközöket. A Korea-közi kapcsolatok fejlődése kedvezően hatott Észak-Korea Egyesült Államokhoz kötődő viszonyára is. 

Szeptember 19-én Phenjanban észak-koreai és dél-koreai védelmi miniszterek egyezményt adtak ki arról, hogy a két országrészt elválasztó katonai demarkációs vonaltól (Military Demarcation Line–MDL) visszavonják tüzérségi erőiket, valamint felfüggesztik az ezred szintű manőverezési és tüzérségi hadgyakorlatokat a vonaltól számított 10 km-es körzetben. Ezzel a lépéssel elméletben csökkentik a meglepetésszerű támadás lehetőségét és megelőzhetik a határmenti gyakorlatok véletlen károkozása miatti konfliktusok háborús agresszióvá eszkalálódását. A megállapodás azt a törekvést is előrevetíti, hogy további légi és tengeri fegyvertilalmi zónákat alakítsanak ki, amely tiszteletben tartását egy közösen felállított katonai bizottság felügyelné.

Az ellenőrző bizottság felállítása, és a demilitarizált zóna közös ellenőrzés alatt álló területén (a panmindzsoni közös biztonsági terület–Joint Security Area) állomásozó észak- és amerikai-dél-koreai határőrök leszerelése fontos előrelépés a két országrész közti bizalomépítés tekintetében. A tervek szerint november elsejére vezetik be a repüléstilalmi övezetet a szárazföldi határ mentén. A katonai fenyegetettséget a felek a Sárga-tengeren is csökkentik, felfüggesztik a haditengerészeti gyakorlatokat és megkezdik a hadihajók kivonását az északi korlátozó vonal (Northern Limit Line–NLL) közeléből, amely a szárazföldi demarkációs vonal meghosszabbítása és de facto tengeri határként szolgál a két országrész között. A Koreai-félsziget ezen nyugati tengerszakaszán gyakoriak az északi tüzérségi hadgyakorlatok és tengeralattjáró aktivitás miatti összetűzések, amelyeket mindeddig sikerült kezelni, azonban az igazán hatékony prevenciót a bizalomépítés második fokaként, a gyakorlatokkal kapcsolatos információmegosztással és az átláthatóság biztosításával lehetne garantálni, amelyre jelenleg még nincs kilátás. Az NLL tengerszakaszon az új bilaterális egyezmény alapján csak a járőrözés, illetve a halászati és az ezt felügyelő tevékenység megengedett. Az áprilisi panmindzsoni nyilatkozatban foglaltak szerint a Sárga-tengeren sor kerül egy „tengeri béke övezet (maritime peace zone)” kialakítására is, ahol közös halászati zónát jelöl ki a katonai bizottság. A kereskedelmi kapcsolatok megerősítése mellett ez elősegítheti a tengeri határszakasz pontos helye körüli viták rendezését is.

Forrás: https://sunburstkorea.blogspot.com/2018/02/northern-limit-line

A törékeny Korea-közi kapcsolatok további fejlődése kedvezően hatott az USA és Észak-Korea bilaterális viszonyára is, amely Mike Pompeo külügyminiszter phenjani látogatásának júliusi lemondása óta stagnált. Trump elnök kilátásba helyezett egy újabb személyes találkozót Kimmel, amelyet a dél-koreai elnök is szorgalmazni kíván jövő heti washingtoni látogatása során. Az újabb találkozó és a nukleáris mentesítéssel kapcsolatos párbeszéd újbóli megindítása komoly előrelépés a Kim-rezsim részére, mert erősíti az államalakulat legitimációját azzal, hogy az USA egyenrangú tárgyalópartnerként kezeli. Az észak-koreai vezetők hosszú évtizedek óta igyekezenek kivívni a rezsim fennállásának hivatalos nemzetközi elismertségét, amelyet sok állam, köztük az USA-val szövetségben álló Japán sem ismer el a koreai háborút lezáró békeszerződés hiányában.

/Lektorálta: Bartók András/

Hazánk után Németország is civil légitársaságtól beszerzett Airbus repülőgéppel erősítette meg légi szállító kapacitását, mintegy 90 millió euró (106 millió dollár) ellenében. Az Airbus 321-es típusú gép az elvégzett módosítások során, melyek darabszáma 180 volt, majd 4 tonnányi tömeggyarapodást volt kénytelen elkönyvelni. Cserébe viszont a korábbi Lufthansa gép egy új víztartályt, valamint két új üzemanyagtartályt kapott a bendőjébe, így a repült ideje és hatótávolsága jelentősen megnövekedett ez utóbbiaknak köszönhetően. A kormányzati szállítások miatt szükséges kommunikációs képesség terén is módosítások történtek, így új antennák és rádió adó-vevők kerültek beépítésre. A belső tér két részre lett osztva. Az egyik 14 személy számára nyújt komfortot és egyértelműen VIP feladatokra lett kialakítva. A másik rész pedig 70 fő elhelyezését teszi lehetővé, kevésbé fényűző körülmények között. Ezt a hátsó traktust a Luftwaffe elmondása alapján a szükséges elektromos és levegőcsatlakozások kiépítésének köszönhetően az átalakítás során alkalmassá tették egészségügyi kiürítési feladatok ellátására is, az ehhez szükséges eszközök beszerelését követően.

Bulgária számára is elérhetővé vált a Lockheed Martin F-16-os vadászbombázójának legfejlettebb variánsa, a Viper. Érdekesség, hogy a helyi média csak a Block 72-öt említette meg a hír kapcsán, vagyis a gépek a Pratt&Whitney sugárhajtóművekkel lennének ellátva, míg a konkurens Block 70-ről, vagyis a General Electric hajtóművel ellátott modifikációról nincs említés. Szintén itt közölték azt is, hogy Franciaországtól használt és új Dassault Rafale ajánlatot, Németországból új Eurofighter Tranche 3 ajánlatot, Olaszországból használt Eurofighter Tranche 1 ajánlatot, Svédországból használt Gripen C/D-re vonatkozó ajánlatra számítanak, míg Portugáliából korszerűsített F-16AM/BM, Izraelből szintén korszerűsített F-16C/D verziókra várnak ajánlatot a döntéshozók.

A Leonardo és a dél-afrikai Paramount csoport szándéknyilatkozatot írt alá az M-345-os sugárhajtású kiképzőgép felfegyverezhető változatának létrehozásáról. A dél-afrikai vállalat erre a célra a SWIFT (Smart Weapons Integration on Fast-Jet Trainers) rendszerét tervezi felhasználni. A SWIFT a Paramount FLASH (Flexible Light Armaments System for Helicopters) fegyvereire és szenzorcsomagjára épül, ami egyébként a közel-kelten már rendszeresítésre került AS550 Fennec helikoptereken és a Mokopa lézeres félaktív önirányítású rakéta is megtalálható benne. A világon eddig nem túl sikeres M-345-ös egyik reménnyel kecsegtető piaca lehet Afrika, az olaszok szerint. A helyi viszonyokat jól ismerő Paramount csoport segítségére lehet a gyártónak a térségben történő eladások megszervezésében. Tény, az M-345-ös repülés teljesítményben több alapkiképzésben használatos típust felülmúl, így a már eleve korszerű kabinnal rendelkező gép (HOTAS rendszer, az első fülke műszerfalán 3, a hátsón 4 darab színes, folyadékkristályos kijelző), amennyiben még fegyverzet hordozására is képessé válik, alacsony beszerzési és üzemeltetési költségeivel több afrikai állam figyelmét is felkeltheti. Az olaszok szerint a későbbiekbe a Paramount bevonása is lehetségesé válhat az SF-260 programba és annak logisztikai, támogatási szolgáltatásaiba is egyaránt.

USA-ból szerez be tengeralattjárókat az Egyesült Királyság Haditengerészete. A három egység a mini-tengeralattjárók kategóriájába tartozik és az MK 11 SWCS (Shallow Water Combat Submersibles) megjelölést viselik. A harci búvárok, különleges erők és felszereléseik, vagy titkos ügynökök tengeralattjárókról a part közelébe szállítását végző MK 11 SWCS-k becsült teljes programköltsége 90 millió dollár. A Teledyne Brown Engineering Inc. által gyártott mini-tengeralattjáró az MK 8 SDV-t (SEAL Delivery Vehicle) helyettesíti az amerikai haditengerészetnél. A SDV, szintén 3 darabos mennyiségben megtalálható a királyi haditengerészetnél is a speciális alakulatok sorába tartozó Különleges Csónakos Egység állományában. A fejlettebb számítógépes rendszerekkel és jobb navigációs rendszerekkel, valamint elektrooptikai periszkóppal, érzékenyebb szonárral és az automatikus dokkolást lehetővé tevő rendszerekkel ellátott MK 11 SWCS 1,8 tonnával súlyosabb és 30 centiméterrel hosszabb, valamint 15 centivel magasabb az MK 8-as SDV-nél.

Éppen ezért a tengeralattjárók testének felső részére szerelhető, a különleges erők vízfelszín alatti ki- / bejárását segítő DDS (Dry Deck Shelter) szárazdokk is módosításra fog kerülni, nagyjából 1,3 méterrel fogják meghosszabbítani a szárazdokk-ként szolgáló részt. Ugyanis a DDS három részből áll, a szárazdokk előtt a tengeralattjáróval összeköttetést létesítő zsilip található. Ennek másik végén, a tengeralattjáró tornya felé eső részen van egy dekompressziós kamra is, ami szintén a zsilipből érhető el. Az MK 11 SWCS-k esetében lehetőség van közvetlenül a tengeralattjáróból is beszállni egy zsiliprendszernek köszönhetően. Egy MK 11 SWCS a hat küldetést végrehajtó személy mellett, a kétfős legénység, a kormányos és navigátor szállítására képes. Mozgatásáról lítium-polimer akkumulátorok gondoskodnak, maximum 4 csomós sebességgel.

Párizs az eddig vártnál előbb szeretne szert tenni az Airbus A330-200 MRTT (Multi Role Tanker Transport) légi utántöltő/szállítógépeire. A franciaországi szolgálatban Phénix-nek nevezett gépből első körben 9 darabot rendelt meg Párizs, további 3 opcióként szerepelt a tárgyalások során, ezeket nemrégiben véglegesítették. A törzs alatt merev (Air Refueling Boom System = ARBS), míg a szárnyak alatt hajlékony tömlős rendszerekkel is felszerelt gépek az eddig gyártottakhoz képest strukturális módosításokat, valamint aerodinamikai fejlesztéseket is tartalmaznak, ennek köszönhetően a Phénix-ek 1%-al kevesebb üzemanyaggal kevesebbet fogyasztanak, mint elődeik. A Rolls-Royce Trent 700 hajtóművekkel ellátott Airbus A330-200 MRTT légi utántöltő/szállítógép 271 üléssel is ellátható, de lehetőség van 10 sérült személy ellátására képes, francia fejlesztésű MORPHEE rendszerrel való felszerelésére is, ennél még 88 ülés is elhelyezhető a gép belső terében. Az eddig megrendelt gépek utolsó tagjának átadási időpontja annak idején még 2025-re lett kitűzve, ezt most a franciák módosították 2023-ra.

Oroszországban vízre került a második LADA-osztályú tengeralattjáró.  A KRONSTADT (B-586) nevű egység építését még 2005-ben kezdték el, de finanszírozási gondok miatt, építését 2009-ben felfüggesztették és 2013-tól folytatták, így csak most jutott el a vízrebocsátásáig. A Project 677-ként is emlegetett tengeralattjárókból az orosz flotta eddig egy darabot, a SZENTPÉTERVÁR-t vette át. A LADA-osztály vízkiszorítása 1750 tonna, hossza 66,8 méter, szélessége 7,1 méter, maximális sebessége 21 csomó, legénysége 35 fő és hat 533 milliméteres vetőcsövéből a torpedókon felül képes, a több mint 500 kilométer feletti hatótávolságú, hajók és szárazföldi célpontok ellen egyaránt alkalmazható Kalibr 3M54 (NATO-kód: SS-N-27 Sizzler) csapásmérő robotrepülőgépek hordozására és indítására is.

Szaúd-Arábia Haditengerészete átvette az első Sikorsky MH-60R SeaHawk helikopterét. A 10 forgószárnyas beszerzéséről 2013-ban kezdődtek el a tárgyalások, amik a 2015-ben aláírt 1,9 milliárd dolláros szerződéssel fejeződtek be. A közel-keleti állam tengerészeti forgószárnyas erejét jelenleg 6 Airbus Helicopters AS365 Dolphin, 12 Airbus Helicopters AS 532SC Cougar és 15 Airbus Helicopters AS565SA Panther alkotja.

Kenya hivatalosan is megerősítette azokat a híreket, melyek szerint egyhajtóműves AS550 Fennec (H125) helikoptereket vásárolt meg. A NETARZENÁL-on is olvasható információk részben igaznak bizonyultak, ugyanis összesen kilenc helikoptert szereztek be az Egyesült Arab Emírségekből.

Négy sikeres tesztindítással bizonyította a megbízhatóságát a dél-afrikai-brazil közös fejlesztésű Denel Dynamics A-Darter (más néven V3E Agile Darter) infravörös önirányítású légiharc-rakéta és ezzel befejeződtek a minősítési tesztjei. Az Overberg tesztlőtéren végrehajtott sikeres éleslövészet jelzi, hogy utolsó szakaszának végéhez érkezett a Dél-Afrika és Brazília által 11 éve folyó fegyverfejlesztés. Az első indításra, ami még csak a géptől való biztonságos eltávolodás vizsgálatára volt hívatott, még 2012 márciusában került sor. A 2,98 méter hosszú, 0,16 méteres törzsátmérővel rendelkező és 90 kilogramm súlyú A-Darter fejlett fedélzeti elektronikájának, 100G-t kibíró szerkezetének és tolóerővektoros kormányzásának köszönhetően képes az indítást végző repülőgéptől oldalirányban, illetve hátul elhelyezkedő légi célok megsemmisítésre is. Brazil részről a helyi gyártást a Mectron, az Avibras és az Opto Eletrônica végzi, a dél-amerikai ország egyébként 2006-tól részese a fejlesztésnek. A technológiaátadásnak köszönhetően a rakétához az optikai, a navigációs és egyéb összetevők gyártása indult meg a partnernél.

Majd egy évvel ezelőtt az Armscor kénytelen volt elismerni, hogy bizony kétéves lemaradásban vannak a Brazil segítséggel fejlesztett A-Darter rövid hatótávolságú légiharc-rakétával. A repülési, indítási és éleslövészeti próbák voltak akkor még hátra a déli féltekén rendszeresítésre kerülő JAS-39 Gripen, valamint a brit Hawk sugárhajtású kiképzőgépek, illetve az F-5BR és A-1M vadászbombázók egyik alapfegyverének szánt rakétával. A két fél következő közös projekt egy 100 kilométeres hatótávolságú légiharc-rakéta megalkotása lenne. Az új rakétánál az Umkhonto föld-levegő rakéta és az A-Darter egyes elemeit is tervezik felhasználni a minél gyorsabb és kockázatmentesebb fejlesztés érdekében. A legutóbbi lövészeteket a dél-afrikai Overberg Tesztterületen hajtották végre. Az első során, 2017. november 17-én a célpontként szolgáló Denel által gyártott SKUA célrepülőgép befogása az indítás után történt meg csak. A második alkalmával, 2017. november 29-én az indítás után 180 fokos fordulatot hajtott végre az A-Darter és így semmisítette meg a SKUA-t. A harmadik és a negyedik indítás során a valós harci helyzetet szimuláló zavaró tényezők nehezítették meg, a végül sikerrel végződő lövészetet.

Készen áll a termelésre a Dél-Afrikai Köztársaságban létrehozott Milkor 4x4 páncélautó, a gyors, mindössze kétéves fejlesztési folyamat után. Az üzemeltetés, valamint a karbantartás könnyebbé tétele érdekében a jármű több alkatrészét is már készen, a polgári célra gyártottak közül választották ki. Az alul V alakú páncéltest szilárdságát növelendő csak a járműtest hátulján alakítottak ki ajtót a nyolc szállított személy és a két kezelő számára. A test tetejére távirányítású torony is elhelyezhető, illetve további négy búvónyílás található a tetőn, a szállított lövészek számára. A 236 lőerős motorral mozgatott Milkor 4x4 páncélautó üres tömege 9,5 tonna, maximálisan 15 tonnát nyomhat, legnagyobb sebessége 110 kilométer per óra, hatótávolsága 1000 kilométer. A 6x6-os, illetve a 8x8-as kerékképletű változatok tervezése már elkezdődött.

Nemrégiben mutatta be a dél-koreai hadsereg igényei szerint kifejlesztett K600-as műszaki harckocsiját a Hyundai Rotem. A több mint 60 tonnás páncélos elsősorban a műszaki zárak hatástalanítására lett megalkotva. Aknamentesítő harckocsiként a test elején egy, a Pearson Engineering által gyártott és már több járművön is alkalmazott aknakifordító eke, valamint az indukciós aknák idő előtti működését előidéző rendszer nyert elhelyezést. A K1A1-es harckocsi módosított alvázának végére a mentesített útvonal megjelölésére szolgáló kitűzőpálca adagoló került felszerelésre. A kétfős személyzetnek bőséges helyt adó felépítmény mellett, a jobb oldalon egy többfunkciós hidraulikus kar került felszerelésre, ami a markolókanál mellett egyéb eszközök alkalmazására is képes.

Viszont a továbbfejlesztésen átesett Biho önjáró légvédelmi gépágyúk első példányai már szolgálatba is álltak. A még 2010-ben indított programban a Doosan Defense Systems & Technology, a Samsung Thales és a LIG Nex1 vett részt, célja a légi célok megsemmisítési távolságának növelés volt. Ezért a Biho tornyának két oldalán két-két hazai fejlesztésű, 7 km-es hatótávolságú KP-SAM Shin-Gung légvédelmi rakéta szállító-indító konténerét helyezték el. A vizsgálatok a 2013-as évben sikerrel zárultak, így a kibővített fegyverzetű Biho megjelenésére már számítani lehetett a szárazföldi csapatoknál. A K200-as páncélozott szállító harcjármű alvázán létrehozott K30 Biho két 30 milliméteres gépágyújának pontos célzását egy integrált tűzvezető rendszer, valamint egy TPS-830K felderítő és tűzvezető radar és egy infravörös kamerarendszer is segíti, melyet a K30-as tornyán helyeztek el.

A Shin-Gung integrációja következtében megnövelték az elektromos rendszer kapacitását és természetesen módosították a tűzvezető rendszert is. A TPS-830K radar képes észlelni és nyomon követni a 2 négyzetméteres radarkeresztmetszetű légi célokat 17 km-es távolságból. A gépágyúk elméleti tűzgyorsasága 600 lövés/perc, lőtávolságuk 3000 méter. A K30-as barát-idegen felismerő rendszerrel is el lett látva, valamint a K200-hoz képest megnövekedett tömege miatt (13 tonnáról 25 tonnára) egy 520 lóerős MAN - Doosan D2840L motort és erősebb erőátviteli rendszert kapott. A K30 Biho önjáró légvédelmi gépágyú legnagyobb sebessége 60 kilométer per óra, hatótávolsága 500 kilométer. A dél-koreai Doosan DST eddig majd 200 darabot gyártott le a K30 Biho önjáró légvédelmi gépágyúból. Ezek az 520 példányban meglévő K263A1 Chungung 20 mm-es Vulcan önjáró légvédelmi gépágyúkat egészítik ki.

Kínából származó információk szerint a haditengerészet hordozófedélzeti képesítéssel rendelkező repülőgép-vezetői éjszakai körülmények között is teljesítették a bevetésekhez szükséges fel-és leszállási mennyiséget, valamint túl vannak az éjszakai körülmények közötti harci kiképzésen is. A repülésekre használható hordozó, a LIAONING, jelenleg még átépítésen tartózkodik. A felépítménye hátsó részén végeznek átalakításokat, ott ahol a repülésvezető munkahelye van. Amikor elkészül, érdekes tényre derülhet majd fény, hiszen a másodiknak megépített Type 001A hordozóval előbb-utóbb együtt kell majd megjelenni a tengeren. Ugyanis meg nem erősített hírek szerint, a flotta légiereje jelenleg nem rendelkezik két hordozófedélzeti repülőezred számára elegendő, vagyis 2 x 26 darab Shenyang J-15-ös vadászbombázóval. A nagyjából 40 darabos mennyiséggel is gondok vannak, a haditengerészet vezetése nem elégedett az üzemeltetési, valamint a harci képességeivel.

Megkapta első Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázóját az Ausztrál Királyi Légierő (RAAF) 3. repülőszázada. A jelenleg még Boeing F/A-18 A/B Hornet vadászbombázókat repülő egységnél az első új gép az A35-009-es lett. Ugyanis az eddig legyártott nyolc, kengurus felségjelet viselő Lightning II-es az USA-ban található Luke légibázison található meg, ahol több nemzet gépeivel együtt a típusátképzést segítik. Az Ausztrál Királyi Légierő 2020 decemberére tervezi az új típus bevethetőségének elérését, míg a Hornet-ek (55 együléses F/A-18A és 16 kétüléses F/A-18B) közül az utolsók 2022-ig maradnak szolgálatban.

Igény szerint módosítható, modulárisan kialakított antennával rendelkező rádiólokátort mutatott be a Northrop Grumman Corporation. A Vanguard névre hallgató, repülőgép fedélzetre telepített földfelszínt felderítő radar síkantennájának méretét az azt alkotó elemek darabszámának növelésével, illetve csökkentésével könnyedén lehet alakítani. Ezek mindegyike önállóan is képes a rádiólokátor antennájaként működni, de egymás mellé helyezve és összekapcsolva őket egy nagyobb méretű, jobb felbontóképességű radart alkothatnak. A gyártás során az AN/APG-81-es és az AN/APG-83-as rádiólokátorokkal szerzett tapasztalatokat is felhasználták.

Biztatónak tűnik a brazil Embraer KC-390 taktikai teherszállító/tanker repülőgép jövője. A típus repülési alkalmasságát igazoló bizonyítvány az év végéig kiállításra kerül majd a helyi szervezet által. Jelenleg a gyárban két gép a végszerelés állapotában található meg, további kettő gyártása előrehaladott állapotban van, míg egy további KC-390-es gyártása még csak a legelején tart. A helyi légierő 28 példányra tart igényt, ezekből 2014 májusában, rendeltek meg 24 darabot 2,23 milliárd dollár értékben. Továbbá Portugáliával előrehaladott tárgyalások folynak 5 gép beszerzéséről, valamint lehetőséget jelentettek be 1 további példány beszerzésére is. Az európai országban a berepülési programját még be sem fejező KC-390-el a nyár végén annyira elégedettek voltak, hogy már fontolgatták a Lockheed C-130H Hercules szállítógépek modernizálási programjának megszüntetési lehetőségét is.

Lisszabon 2010-ben csatlakozott a brazil programhoz még az elsők között. Érdeklődik még a KC-390 iránt Argentína, Chile, Kolumbia és a Cseh Köztársaság. Jelenleg a gyártás üteme még igencsak visszafogott, de látnak rá esélyt, hogy a nemzetközi export beindulása esetén havonta 1,5-2 repülőgép is kigördülhessen a szerelőcsarnok kapuján. Az első rendszeresítő természetesen a helyi légierő lesz, amelyik számára az elkövetkező esztendőben 3 darab KC-390 taktikai teherszállító/tanker repülőgép átadását tervezik. Fél évvel ezelőtt még arról beszéltek a gyártó vezetői, hogy ebben az évben megkapja az első két sorozatban gyártott KC-390 repülőgépét a brazil légierő, melyek az Anápolis-i légibázisra fognak kerülni.

Argentínában a Cordobában található FAdeA a (Fábrica Argentina de Aviones) üzemében elkészült a harmadik modernizált Lockheed C-130H Hercules teherszállító repülőgép. A típust az amerikai L3 Communications segítségével fiatalodik meg az amerikai kontinens déli végében. Az öt példányra kiterjedő modernizáció első gépét még az USA-ban, egészen pontosan texasi Waco-ban alakították át és 2016 márciusában érkezett haza. A második gépet még abban az évben befejezte az argentin repülőgépgyár és az amerikai partner közösen, de már Argentínában. Ez a gép (lajstromjele TC-61) 2016 decemberében hajtotta végre első repülését. A most elkészült harmadik gépen, a TC-70-es lajstromjelűn már csak az argentinok dolgoztak, nagyjából 150-en. A 2011-ben létrejött megállapodás értelmében az utolsó példány is el fog készülni 2019 végéig. Az elvégzett munkálatok várhatóan 20 évvel meghosszabbítják az argentin C-130-as flotta élettartamát.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Dassault Rafale M

Bell UH-1N Iroquois (212)

MiG-29UB

General Dynamics F-16D Fighting Falcon

Saab J32B Lansen

Airbus Helicopters H145M

McDonnell Douglas EAV-8B+ Harrier II

Agusta Westland Merlin

McDonnell Douglas TA-4J Skyhawk

Saab J35Oe MkII Draken

Iljusin IL-76MD

Lockheed C-130H Hercules

Aerospatiale SA-316B Alouette III

Bell/Boeing MV-22B Osprey

CASA C-101EB Aviojet

Boeing AH-64D Apache

Alenia Aermacchi M-346

McDonnell Douglas C-15 Hornet

Tupoljev Tu-95 Bear

AIDC F-CK-1D Ching Kuo

Boeing B-52H Stratofortress

Eurocopter EC665 Tiger HAD

Canadair CT-133 Silver Star 3

Saab Sk37E Viggen

McDonnell F-101B Voodoo

Szuhoj Szu-25SzM Frogfoot

Lockheed Martin F-22A Raptor

Szuhoj Su-27UB Flanker

Nagy-Britannia 2016. június 23-án tartott népszavazást az EU tagságot illetően. Az eredmények ismertek. A tárgyalások, hacsak nem hosszabbítják meg a határidőt, 2019 márciusában véget érnek és a kilépés 2019. március 29-én ténylegesen megtörténik. Még mindig nem tudni pontosan, miképpen rendeződik az EU és Nagy-Britannia kapcsolata. Érdemes megjegyezni, hogy egyesek a brit referendumot már a szavazás előtt is egy zsarolási kísérletnek tartották, amivel csak előnyöket próbáltak kicsikarni az amúgy éppen nehéz helyzetben lévő Európai Uniótól. Most a szigetországban akad számos olyan vélemény, amely szerint néhány európai politikus meg kívánja leckéztetni a briteket, mintegy bosszúból, amiért elárulták az európai (rém)álmot.

Ezek a hangulati elemek – a másik félről alapvetően valamiféle aljas hátsó szándékot feltételező vonások – mindkét oldalon megtalálhatóak, és átszínezik a diskurzust. A tényleges tárgyalásokon elvileg a kölcsönösen előnyös együttműködés a cél. Ugyanakkor mindkét fél megmozgat minden követ, hogy a maga számára előnyös feltételeket biztosítsa. Emellett a Brexit-tárgyalások farvizén evezve egyes kényes kérdések ügyében  az uniós tagállamok nyomást kívánnak gyakorolni a kilépő szigetországra. Egyik legjobb példája ennek a spanyolok lépése, akik felvetették, hogy esetleg az 1713 óta brit fennhatóság alatt álló Gibraltár ügyében is rendezni kellene néhány kérdést. Habár hangsúlyozták, a fennhatóság kérdése nincs ezek között, ez így is tovább bonyolítja a helyzetet.

A tét meglehetősen nagy, és nem csak a gazdasági vonatkozások miatt. Feszültséget teremt számos olyan kérdés is, amely a közös szervezeteket és projekteket érinti. Az egyik problémakör, hogy vajon milyen legyen a brit részvétel az európai űrprogramban? Ennek egyik sarkalatos pontja a Galileo navigációs rendszerhez való hozzáférés. Még a 2018-as év tavaszán merült fel annak a lehetősége, hogy a Brexit után a brit hozzáférést nagymértékben korlátozni fogják. Ez nem csak a civil területre vonatkozik, hiszen a brit haderőnek ugyanúgy szüksége van a pontos helymeghatározásra. Ezt a Galileo rendszeren belüli PRS (Public Regulated Service) tudná nyújtani. Felmerült, hogy a britek visszakérik az általuk befektetett pénzt, de az is, hogy alternatív navigációs rendszert hoznak létre. Ez a felvetés egyrészt az EU felé intézett fenyegetés volt, másrészt a saját lakosság megnyugtatása miatt is erősen hangsúlyozták. Állítólag Brüsszelt nem nagyon hatotta meg a fenyegetés, tekintve, hogy évekbe telne egy új rendszert megtervezni és felállítani, a felmerülő költségekről nem is beszélve.

Bizonyos veszteségek már így is érték a briteket. Egy eddig a dél-angliai Swanwickben elhelyezkedő létesítmény Spanyolországba, pontosabban Madridba költözött. Fő feladata a Galileo rendszer biztonságának garantálása, különösen, ha valami történne a Párizsban elhelyezkedő központtal. Ezenfelül egyes cégek eleshetnek számos jövedelmező megrendeléstől. Az Airbus cég a britek további részvétele mellett kardoskodott, de a cég azt is jelezte, hogy kész áthelyezni számos tevékenyégét valamely EU országba, hogy elnyerjen egy megbízást.

Mindezek ellenére vannak tényezők, amelyek Nagy-Britannia részvételének engedélyezése mellett szólnak. Jelenleg léteznek olyan brit területeken lévő állomások, ilyen a Falkland-szigeteken, illetve Ascension-szigetén elhelyezkedő állomás is, amelyek szükségesek a Galileo rendszer működéséhez. Még ha találnának is új, alkalmas területeket, a létesítmények helyettesítése idő és pénz. A hírek szerint az ESA mindenesetre már elkezdte felmérni a lehetőségeket. Egyes Franciaországhoz tartozó területek, mint a csendes-óceáni Wallis-szigetek, helyet adhatnának egy új bázisnak.

A Galileo rendszer földi állomásai. Forrás: ESA

A saját brit navigációs megteremtését továbbra is napirenden tartják. Habár kétséges, hogy ebben mennyi a valós, komoly szándék, és mennyi számít egy az EU-nak szánt üzenetnek. De az biztos, hogy a mindkét fél részéről kívánatos közös védelmi együttműködés esélyét, valamint hatékonyságát nagyban ronthatja a korlátozás. Arról sem feledkezhetnek meg a döntéshozók, hogy a brit űrprogram és a mögöttes iparág sem elhanyagolható szereplő. Nemrégiben a skóciai Sutherlandben végeztek terepszemlét egy lehetséges új kilövőközpont építését illetően, amelynek kivitelezője a Highlands and Islands Enterprise lenne. Fokozott szerepet szánnak a fellendülőben lévő kisméretű műholdak űrbe juttatásának is. Sokkal jobb lenne egy ilyen szerepelővel együttműködni, mint egy űrversenyt indítani és ezáltal az erőforrásokat esetlegesen szétforgácsolni.

További érv az együttműködésre, hogy Nagy-Britannia amúgy sem zárható ki teljesen az európai űrtevékenységből. Az indoklás egy jelentős részét az 1975-ben alakított ESA, vagyis a European Space Agency (francia: Agence spatiale européenne német: Europäische Weltraumorganisation) léte adja. Vezetője egyszerűen bejelentette, az ESA nem tartozik az EU alá és Nagy-Britannia ESA tagságát nem fogja érinteni a Brexit. A PRS-hez való hozzáférésről pedig harmadik féllel is folytak már tárgyalások. Ezek közé tartozik például Norvégia is. Így a briteket kitessékelni legalábbis kérdéses lépés lenne. A brit álláspont szerint azonban nem lenne elegendő, ha csak felhasználóként vehetnek részt; aktívan részt kívánnak venni a fejlesztésben is, hogy saját szükségleteiknek megfelelően is formálhassák a rendszert. Ez a brit tudósok és mérnökök részvétele mellett brit cégek hozzáférését is szükségessé tenné, ami viszont szembemenne az EU azon elképzelésével, hogy nem adhatják a fejlesztést nem EU országok kezébe, hiszen akkor függésben lennének egy kívülálló hatalomtól, még akkor is, ha az szövetséges.

Mint látható, a probléma összetett és számtalan részlet várat még kidolgozásra. De annyi bizonyos, hogy a végeredmény nagyban befolyásolja majd Nagy-Britannia és az Európai Unió védelmi együttműködését is. Egy megbízható szövetséges aktívabb támogatása, vagy egy zártabb európai műholdas hálózat között választani pedig nem egyszerű döntés.

Szeptember 20-án délután az amerikai hadsereg három AH-64 Apache harci helikoptere érkezett Ferihegyre. A U.S. Army Colorado állambeli Fort Carson bázisához tartozó helikopterek a nyár folyamán, tengeri úton érkeztek Rotterdam kikötőjébe, hogy azután saját forgószárnyaikon folytassák útjukat németországi bázisukra. Az AH-64-esek az Atlantic Resolve művelet keretében Európa más pontjain is felbukkannak, amikor Illesheimből ideiglenesen továbbtelepülnek.  

Az Apache-ok közeledését elárulta mély, morajló hangjuk, de csak akkor váltak láthatóvá, amikor a fák takarásából kibukkantak. Ezért a vezérgépről csak egy ilyen fotó készülhetett.

Szépen csillog a napfény a másodikként érkező, Bigg Thirty nevű harci helikopter oldalán.

A helikopterek a 4. lövész hadosztály 4. repülő zászlóaljának 17. lovassági ezredéhez, azon belül a 6. felderítő századhoz tartoznak. Az alakulat piros-fehér jelvénye a pilótafülke mellett látható.

Az Apache-ok egy nem irányított rakéta konténerrel és egy Hellfire rakétával függesztve érkeztek. A sort a Wanda nevű gép zárja.

Később még két UH-60 Blackhawk helikopter is leszállt Ferihegyen, de azok a sűrű nagygépes forgalom miatt nagyobb távolságot tartottak a futópályától.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Úgy érzed többre vagy hivatott, mint csak a kötelezőket teljesítő hallgatók?
Érdeklődsz a társadalomtudományok, ezen belül a biztonságpolitika iránt?
Hallottál már a Biztonságpolitikai Szakkollégiumról?
Jelentkeznél, de még mindig vannak megválaszolatlan kérdéseid?
Tudni szeretnéd milyen előnyökkel és kötelezettségekkel jár egy szakkollégiumi tagság?
Érdekel a felvételi eljárás?

Van egy jó hírünk számodra! 

2018. szeptember 26-án, szerdán 17:00-kor kerül megrendezésre a Biztonságpolitikai Szakkollégium Felvételi infóestje a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (Ludovika Főépület, 1. előadó), ahol garantáltan minden kérdésedre választ kapsz.
Az eseményen vendégünk lesz Dr. Kaló József, a BSZK elnöke és Dr. habil. Jobbágy Zoltán ezredes úr.

Az infóestre minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk!

Jelezzetek vissza Facebook-eseményünkre is, hogy ne maradjatok le semmiről!

Az infóest kötetlenebb formában a ToBORzás 2.0 eseményünkkkel folytatódik. Bővebb információk hamarosan!

Az izraeliek provokációja miatt lőtték le az oroszok Il-20-asát – jelentette ki az Orosz Védelmi Minisztérium közleménye. Annak ellenére, hogy a szírek Sz-200 légvédelmi rendszerének rakétája okozta a 2018. szeptember 17-i katasztrófát, a felelősség az izraelieket terheli.

Kecskeméten, az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázison mutatták be a Magyar Honvédség által beszerzett új, mobil harcászati meteorológiai megfigyelő rendszerek, azaz a TACMET-eket.

A Wizz Air, Közép- és Kelet-Európa legnagyobb diszkont légitársasága, Európa egyik leggyorsabban növekvő légitársasága ma bejelentette a Wizz Air Pilóta Akadémia indítását magyar lakosok részére.

A Rosztech-hez tartozó Orosz Helikopterek cég nem vállal semmilyen felelősséget az afgánok által üzemeltetett és Szlovákiában – az oroszok szerint illegálisan – nagyjavított szállító helikopterrel kapcsolatban.

Koszovó és Szerbia viszonyában a 2008 óta, mikor a koszovói parlament egyoldalúan kikiáltotta függetlenségét, ugyan történtek előrelépések, pozitív változások; például a 2013-as brüsszeli megállapodás, melynek értelmében a felek nem akadályozzák egymás EU-tagság megszerzésére irányuló törekvéseit, de összességében a két ország kapcsolata még mindig számos feszültséggel terhelt. A legfrissebb fejlemények azt mutatják, hogy a felek területcseréről folytatnak tárgyalásokat, melynek megvalósulása azonban nem biztos, hogy pozitív következményekkel járna a térség jövőjére nézve.

Az elképzelések szerint a Szerbia déli részén elhelyezkedő, többségében albánok által lakott Presevo-völgy Koszovó részévé válna, míg az Ibar folyótól északra található Mitrovica körzet, mely többségében szerb lakosú, Szerbiához csatlakozna. A tervezett határmódosításnak két fő motivációja van; egyrészt, hogy a kiigazításnak köszönhetően szerb és koszovói többségű területek kerülnének anyaországi fennhatóság alá, másrészt, hogy egy kompromisszumos megállapodással mindkét ország jelentős előrelépést tenne az európai uniós, illetve Koszovó az ENSZ tagság irányába.

A tervezett határkorrekció eltérő fogadtatásban részesült belföldi és nemzetközi színtéren egyaránt. Számos külföldi megfigyelő és politikus adott hangot nemtetszésének, köztük Németország kancellárja, Angela Merkel is, aki Horvátország, Montenegró és Bosznia-Hercegovina vezetőivel folytatott találkozói során hangsúlyozta a területi integritás fontosságát. Michael Roth, a német kormány európai ügyekért felelős minisztere Twitter-üzenetben írt arról, hogy szerinte a határmódosítások veszélyes láncreakciót indítanának el a soknemzetiségű Nyugat-Balkánon. Az Egyesült Államok azonban Németországgal ellentétes álláspontot képvisel az ügyben, John Bolton nemzetbiztonsági tanácsadó ugyanis kijelentette, amennyiben a két országnak sikerül egységes álláspontra jutni, akkor az USA akár egy területcserét is kivitelezhetőnek tart. Kulcskérdés továbbá, hogy mint a térségben különösen érdekelt nagyhatalom, Oroszország milyen álláspontot képvisel a kérdésben. Az orosz külügyminisztérium szóvivője kifejtette, hogy Oroszország csak abban az esetben támogatna egy esetleges megállapodást, ha az Szerbia érdekeit tükrözi.

A reakciókból azt láthatjuk, hogy a közvélemény alapvetően óvatosan közelít a kérdéshez, hiszen a Balkán mindig is egy soknemzetiségű, különböző vallásokat gyakorló népesség otthona volt, és az eltérő etnikumok között nem csak a történelem során, hanem még a közelmúltban is számos alkalommal zajlottak fegyveres konfliktusok. A számos különböző nép sokszor nem anyaországában, hanem azzal szomszédos területeken él, így a térség viharos múltját is figyelembe véve félő, hogy egy esetleges Koszovó és Szerbia közötti területcsere mintául szolgálna a hasonló helyzetben lévő lakosságnak máshol is, és ez láncreakciót váltana ki.

2018. szeptember 8-án az előzetes tervek alapján Aleksandar Vucic szerb és Hashim Thaci koszovói államfő Brüsszelben találkozott volna, hogy Federica Mogherini, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének társaságában tárgyalásokat folytassanak a határkérdésről is. A személyes megbeszélésre végül nem került sor, ugyanis a két államfő a találkozó napján váratlanul lemondta azt, így csak külön-külön egyeztettek Mogherinivel. A tárgyalás meghiúsulása mindenképpen bizonytalanná teszi a határkiigazítás jövőbeli megvalósulásának lehetőségét.

A brüsszeli egyeztetést követően Vucic két napos koszovói útra indult, melynek egyik állomása a szerb többségű Banje falu lett volna, ám az odavezető utat háborús veteránok elbarikádozták, így végül a tervezett látogatást törölték. Az eset kiválóan bizonyítja, hogy milyen mély ellentét húzódik Szerbia és Koszovó között, így továbbra is a jövő kérdése marad, hogy mikor normalizálódik a két ország kapcsolata.

Egy érdekes jelenséget figyelhettek meg azok, akik augusztus végén a kecskeméti repülőbázis központi zónájában fotózták az éjszakai repülésről visszaérkező gépeket. Az egyik Gripen a hajtómű leállításakor hatalmas füstöt fújt a magasba. A ritkán látható jelenség a hajtómű leállításkor végbemenő folyamattal magyarázható.

Miután a leszálláskor mindhárom futó berugózott helyzetbe kerül, automatikusan elindul a segédhajtómű (APU), amely beindulását követően azonnal táplálni kezdi a kondicionáló rendszert (ECS), azaz a hajtóműtől már nem történik levegő elvezetés.  Természetesen a hajtómű is jár még - hiszen valamivel el kell jutni az állóhelyig - és egy mechanikus kapcsolaton keresztül hajtja a segédberendezés házat, amelyen többek között a váltóáramú generátort és a két  hidraulika szivattyút is elhelyezték. A hajtómű leállításakor ezek értelemszerűen leállnak, azonban a repülőgép ekkor még nem maradhat elektromos áram, és hidraulikanyomás nélkül.

Ezért a hajtómű leállításakor az APU kompresszorától levegőt vezetnek el a kisegítő segédberendezés házhoz, amelyen már csak egyetlen hidraulikaszivattyú, és egy generátor van. Ezeket az APU-tól elvezetett levegővel táplált kisegítő légturbina hajtja a segédberendezés házon keresztül. A hajtómű akkor áll le, amikor ez a kisegítő segédberendezés ház már felpörgött – legalábbis elvileg, de gyakorlatilag már akkor, amikor a pilóta a hajtóművezérlő kart „stop” állásba teszi, vagyis a hajtómű leállításával egy időben.

Az APU-tól a kisegítő turbinába vezetett levegőt ezután ki kell vezetni a szabadba. Vélhetően ez a turbina engedi az olajat, amely repülés közben összegyűlik a turbina mögötti kivezető csőben. Amikor a hajtómű leállítását követően a sűrített levegő megérkezik az APU-tól, akkor egy nagy beporlasztott olajködként távozik. Szemből nézve valóban úgy tűnik, hogy az APU fújja ki, hiszen az APU szívónyílása és kivezető nyílása egy vonalban van a kisegítő turbina kivezető nyílásával. 

A hajtóművező helyen álló Gripenen jobbról balra láthatóak az APU kivezető nyílásának elszíneződött zárólemezei, a szívónyílás lemezei és előttük a NO STEP feliratnál a kisegítő turbina kivezető nyílása.

Logikus lehetne az APU füstölése is, hiszen a hajtómű leállításával egy időben levegőt vesznek el tőle, és az automatika csak plusz kerozin betáplálásával tudja a fordulatszámot tartani. Ekkor azonban fekete füsttel találkoznánk, de a Gripenből távozó füstfelhő színe inkább az olajra utaló szürke, így a füstfelhő minden bizonnyal a kisegítő turbinából jön.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

2018. szeptember 8-án ünnepélyes keretek között adta át a Boeing Seattle-ben, a Paine Field-i gyár repülőterén az első széria KC-46A Pegasus légi utántöltő repülőgépet.

A kivitelezők a mai napon elvégezték a 100. zajvédő hangszigetelést egy rákoshegyi lakóházon, aminek a költségeit a Budapest Airport állta. A Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőteret üzemeltető cég nemcsak a főváros XVII. kerületében, hanem Pestszentlőrincen és Vecsésen is sikeres lakossági ablakszigetelési programot hajtott végre.

Balkezessége miatt a vadászpilóta pályafutásról szőtt álmoknak búcsút mondhatott, de forgószárnyasokkal repülve immár 30 éves hivatásos katonai karriert tudhat magáénak Stark Péter őrnagy, az MH 86. Szolnok Helikopterbázis Rubik szállítóhelikopter-zászlóaljának rajparancsnoka.

Bemutatókkal színesített családi napot szervezett a dolgozói és családtagjaik részére szeptember 15-én az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis.

Évek óta első alkalommal komoly érdeklődés mutatkozik a BAE Systems F-CEV Terrier műszaki harckocsi iránt. A páncélosból eddig csak Nagy-Britannia vásárolt egy kisebb mennyiséget, ezeket 2013 júniusától 2014 augusztusáig át is adták. A 2009-ben megkötött, 386 millió font értékű szerződésben foglaltak szerint a brit cég összesen 60 Terriert adott át a hadseregnek, ahonnan további megrendelések nem érkeztek a vezeték nélküli távirányítással is működtethető műszaki harckocsira. A BAE Systems a legyártott járműveken felül ezért az összegért szimulátorokat és logisztikai csomag is szállított a megrendelőnek.

A Terrier terepen képes lépést tartani a Warrior gyalogsági harcjárművekkel és a Challenger 2-es harckocsikkal, légi szállítását pedig egy A400M Atlas is képes megoldani. A 31,5 tonnás, 6 méter hosszú, 2,5 méter széles és 2 méter magas Terrier kimagasló terepjáró képességgel rendelkezik, kezelőszemélyzete 2 fő, maximális sebessége eléri a 70 kilométer per órát, fegyverzetét egy 7,62 mm-es géppuska alkotja. Mostanában Párizsból érdeklődnek a BAE Systems F-CEV Terrier műszaki harckocsi után, persze jó okkal, hiszen amennyiben Londonban Nexter VBCI gyalogsági harcjárművek és/vagy a CAESAR önjáró tarackok beszerzése mellett döntenének, Franciaország a műszaki páncélosból szerezne be néhány darabot.

Spanyolországban az eddig megrendelt 22 darab NHIndustries NH90 TTH szállítóhelikopter mellé továbbiakat is be fognak szerezni, egy szeptember eleji döntés értelmében. Az első megrendelésre került példányokból eddig nyolcat vett át a spanyol haderő. Az idén Katarból befutó 28 darabos megrendelést nem múlja felül a spanyolok 23 darabos újabb beszerzése, de ebben az évben mégis a második legnagyobb megrendelésnek számít. A helikoptereket az NHI konzorciumi tag, az Airbus Helicopters Albacete-i létesítményében szerelik össze.

A Lockheed Martin bejelentette, hogy hamarosan elindítja 85 darab görög F-16-os vadászbombázó Blokk 70/72 Viper szintre történő frissítési programját. Az első két év a mérnöki tervezési munkát fogja felölelni, a harmadikban elkészül az első prototípus, míg a negyedikben már kezdetét veszi a görög pilóták átképzése.

Oroszországi hírek szerint a T-14 Armata harckocsi egy újfejlesztésű, harckocsiágyúból indítható irányított rakétát is kapott. A lézeres félaktív irányítású fegyver a 9K119M Reflex-M fegyveren alapul, de a tandem páncéltörő fejrész hatásosságát megnövelték. Továbbá a cserélhető fejrésznek köszönhetően a felhasználási köre is bővült. Az 5 kilométeres hatótávolságú, 125 milliméteres átmérőjű rakéta képes eltalálni akár 70 kilométer per órás sebességgel haladó célpontokat is. A jövőben szeretnék növelni a fegyver helikopterek és repülőgépek elleni alkalmazhatóságát is az orosz mérnökök.

Ez év végén, vagy a következő év végén aláírásra kerülhet majd a Berijev A-100 Premier légtérfelderítő repülőgépekről szóló szerződés Moszkvában. A légi és bizonyos földi tesztekre is egy kísérleti példány szolgál, ennek A-100LL (a szovjet/orosz kísérleti gépeknél megszokott „repülő laboratórium” rövidítése) a típusjele és már egy ideje végzi a légi próbákat. A fedélzeti rendszerek egy Il-476-os (Il-76MD90) teherszállító repülőgép átépített sárkányszerkezetébe kerültek elhelyezésre.

Kuvaitban a 2018-as 2019-es pénzügyi évben sikerült elkülöníteni 1,1 milliárd dollárt, amit a Eurofighter Typhoon vadászbombázók beszerzésére szeretnének fordítani, ugyanis eddig a szükséges anyagi fedezet nem állt rendelkezésre a gépek megvásárlására.

Múlt héttől Kelet-Franciaországban már folyik a francia Dassault Rafale vadászbombázókra szóló átképzés az indiai légierő tagjainak. Az első csapatot egy pilóta, egy mérnök és négy technikus alkotja, akik a Saint-Dizier légibázison ismerkednek meg a típus rejtelmeivel. Az elkövetkező hónapokban további csoportok is érkeznek majd Franciaországba Indiából, hiszen az első indiai gépek leszállítási időpontjaként 2019 szeptembere van meghatározva, míg az első négy gép a következő év elején készül majd el. Az első rendelési csoportot alkotó 36 gépet 2022 áprilisáig fogják leszállítani Új-Delhi számára.

Ezek az új francia vadászbombázók az Ambala és Hasimara közelében lévő támaszpontokra fognak kerülni. Felszereltségükben jelentős eltérését fognak majd mutatni az eddig gyártott Rafale-okhoz képest, így képesek lesznek magasan fekvő repülőterekről is biztonságosan üzemelni (hajtóművet indítani), a repülési adatrögzítők adattárolási ideje 10 órás időtartamra kerül kibővítésre, új lesz a sisakkijelző, az alacsony frekvenciatartományban működő zavarórendszer, a vontatott radarcsali és a rakéták indítására, valamint a radarbesugárzásra figyelmeztető rendszerük is. Az ezen rendszerek légi próbapadjaként funkcionáló Rafale, az RB008-as kétüléses variáns, a múlt hónapban már végre is hajtotta első repülését. Az újdonságok tesztelése 67 hónapon keresztül fog tartani és amennyiben az új képességekkel igazolták megbízhatóságukat, csak azután kerülnek majd beszerelésre a többi repülőgépbe is.

Indiában az Arjun Mk II-es harckocsik minél előbbi gyártásának megkezdése érdekében több civil vállalkozást vontak be az építésbe. A megrendelésre került 118 darab harckocsi páncéltestének és tornyának előállítási jogát a Reliance Infra nyerte el még 2017-ben. A cég nemrégiben jelentette, hogy a tervezethez képest hat hónappal előbb kész az első páncéltest és torony átadására. Indiában igencsak nagy vargabetűket tesz az Arjun harckocsik fejlesztési és továbbfejlesztési programja is. A tavalyi év vége felé úgy tűnt végképp vége a programnak és letesznek az Arjun harckocsik nagyobb mennyiségben történő rendszeresítéséről, ugyanis már lassan el fog indulni egy 1770 harckocsi beszerzését eredményező program. A szovjet/orosz T-72-ek utódjának szánt járművel szemben követelmény a hazai gyártás, a több alváltozat (műszaki, önjáró tarack, hídvető stb.) megléte, az elkövetkező 40-50 év során el nem avulás, a percenként 6-8 lövés leadására képes 120, vagy 125 milliméteres löveg, amelyből irányítható rakéták is indítható, valamint a nagyjából 50 tonna körüli tömeg. Éppen ez utóbbi elvárás volt amit sikerült a döntéshozókkal elfogadtatni, vagyis a továbbfejlesztett Arjun Mk II-es tömege elfogadhatóvá vált akár 68 tonnásan is.

Ennek köszönhetően a tavalyi évben prognosztizált hét évvel későbbi hadrendbe állítás időpontja is előrébb kerülhet. Akkor ugyanis úgy tűnt, hogy az elvárások miatt jelentősen át kell tervezni a páncéltest és a torony szerkezetét, továbbá a védelmi szint megtartása mellett új, könnyebb páncélzat alkalmazása is szükségessé válna a harckocsi 68,6 tonnás tömegének csökkentése érdekében. Éppen a páncélos nagy súlya az, ami leginkább a döntéshozók nemtetszését kiváltotta az idestova 35 éve futó fejlesztési és gyártási program legutóbbi lépésének eredményeként. Igazán elfogadható eredményt pedig ideje lenne felmutatni, hiszen több száz T-72-es harckocsi cseréje pár éven belül időszerűvé fog válni és erre mi sem lenne jobb megoldás, mint egy hazai ipar által gyártott páncélos.

Az Arjun harckocsi Mk I-es változatából 124 példány került rendszeresítésre két páncélos ezred a (43. és a 75. kötelékében), míg a továbbfejlesztett Mk II-es változatból szintén alig több mint 100 darabos megrendelést sikerült eddig realizálni. Ezzel szemben az orosz T-90-es változataiból majd 1000-es nagyságrendű beszerzésről beszélnek. A problémákat tetézte, hogy 2015-ben újra alacsony szintre zuhant a helyi fejlesztésű Arjun MK I-es harckocsik hadrafoghatósága. A 124 páncélost, akárcsak pár évvel ezelőtt, ismét a kevés cserealkatrész döntötte le lánctalpáról. A helyzet megváltoztatásra már 2016 áprilisának végén felállítottak egy bizottságot, de a páncélos jó hírének ez az eset sem tett jót. Az izraeli Israel Aerospace Industries (IAI) által gyártott LAHAT páncéltörő rakéta integrációs programját az Arjun Mk II-es harckocsik esetében szintén felfüggesztették három évvel ezelőtt. A 13 kg-os LAHAT a harckocsi lövegéből indítható útnak és félaktív lézeres irányítással vezérelhető a maximum 8 km-re lévő célba. A továbbfejlesztett Arjun Mk II-es harckocsival végzett próbák során a 16 nagyobb és 56 kisebb változtatást felvonultató páncélossal mintegy 60%-os eredményt értek el. A legtöbb hiányosság a löveg tűzvezető rendszerében és az izraeli eredetű LAHAT csőből indítható páncéltörő rakétánál volt.

A lövések pontosságának növelését helyben orvosolják, azonban a LAHAT indítását követően megmaradó nagy mennyiségű füst esetében a gyártó, az Israel Aerospace Industries segítségét próbálták meg igénybe venni. Pótlására három éven belül terveztek kifejleszteni egy hasonló képességekkel bíró rakétát, amiről nem sokat hallani a sajtóban. Meg kell jegyezni, hogy Indiában az eddig elvégzett tesztek alapján elégedettek a helyi gyártású Arjun Mk II-es harckocsikkal. Tűzgyorsaságban, találati pontosságban felülmúlja a T-72-es, T-90-es harckocsikat, akárcsak mozgékonyságban, azonban 67 tonnás súlya nem teszi majd lehetővé a Pakisztánhoz közeli térségben történő alkalmazását. A térségre jellemző csatornák és folyók szabdalta terület és az itt található hidak teherbírása lehetetlenné teszi az Arjun Mk II-es hatékony alkalmazását. Így az esetleges pakisztáni páncélosokkal vívott harcok során az indiai T-72-esek és T-90-esek nem számíthatnak az Arjun-ok tűzerejére. Légi szállítása csak a C-17-es Globemaster III-asok segítségével valósítható meg. Mindezek miatt a 124 MK I-es mellett nem is olyan rég még csak 118 MK II-es beszerzésével számoltak Új-Delhiben.

Az Arjun Mk II-es egyik legfőbb erényének a lövegcsőből indítható izraeli eredetű LAHAT félaktív lézervezérlésű páncéltörő rakétát tartották, bár a helyi gyártású 120 mm-es löveghez – mely állítólag minden paraméterében felülmúlja a szovjet-orosz lövegeket - több, szintén helyi fejlesztésű lőszer bevezetése is várható. Az egyik ilyen a thermobarikus lesz, mely intenzív nyomáshullámmal fog pusztítani. A szintén helyi gyártású reaktív páncélzat elemei azonosak lesznek a T sorozaton használtakkal, ezeknek állítólag jobbak a védelmi képességeik, mint a szovjet-orosz vetélytársaiknak. A védelem növelésében számítanak az izraeli Trophy rendszerre is, valamint jelentős mennyiségű aknakifordító ekét is beszereznek a harckocsik részére. Ezek (reaktív páncélzat + Trophy rendszer + aknakifordító eke) azonban jelentős, 3 tonnányi pluszsúlyt fognak jelenteni, éppen ezért az Mk II-esek felfüggesztését úgy módosították, hogy az megbirkózón a 70 tonnával is. Szintén az aknák elleni védelmet szolgálja az, hogy a vezető ülését sok páncélozott szállító harcjárműhöz, gyalogsági harcjárműhöz, az MRAP-ekhez hasonlóan a járműtest felső részéhez rögzítik a fenékpáncél helyett, az aknarobbanáskor keletkező sérülések csökkentése végett.

A megnövekedett tömeg miatt megváltoztatták a lánctalp szélességét és a sebességváltó áttételét is, ennek következtében az Mk I-es 72 km/h-s végsebességhez képest az Mk II-es végsebessége 58 km/h-ra csökkent. A módosított áttételezésből adódó nagyobb nyomatéknak köszönhetően azonban a változatlanul hagyott motor mellett javult a páncélos gyorsulása és nem emelkedett jelentősen az üzemanyag-fogyasztása. Negatívumként említhető viszont az Mk I-es és talán majd az Mk II-es estében is az alacsony legyártott mennyiségből adódó gyenge alkatrész ellátottság. Ezt a problémát megpróbálták orvosolni, bár ha további megrendelések nem futnak majd be az Arjun-okra a viszonylag kis mennyiség még okozhat majd gondokat a jövőben. A távlati tervekben az Arjun alvázán műszaki harckocsi, 155 mm-es önjáró tarack, illetve hídvető harckocsi is megvalósulhatna, ezzel jelentősen könnyítve az alkatrész ellátottságot.

Mivel április és augusztus között sikerrel vették a csapatpróbákat, megkezdődhet a dél-koreai Hyundai Rotem által 2012 és 2016 között a dél-koreai hadsereg igényeinek megfelelően kifejlesztett KW2 Scorpion WAV (régebben K808) lövészpáncélosok gyártása. Szöul terveiben 600 darab lövészpáncélos beszerzése szerepel az elkövetkező évek alatt, ezekből 500 darab lesz a 8x8-as kerékképletű variáns. A hegesztett acélpáncélzatú 20 tonnás 8x8-as kerékképletű KW2 Scorpion WAV új variánsát 2017 végén mutatták be. Az alapverziónak tekinthető változat kétfős legénysége mellett tíz lövész szállítására képes gyalogsági harcjármű fegyverzetét egy 30 milliméteres gépágyú és egy 7,62 milliméteres géppuska alkotja. A KW2 közúti sebessége elérheti a 110 kilométer per órát, míg vízben 10 kilométeres óránkénti sebesség elérésére képes.

„Kistestvére” a 16 tonnás 6x6-os kerékképletű KW1 (régebben: K806), elsősorban felderítésre szolgál. Szintén kétfős legénység mellett tízfőnyi lövész szállítására képes. Fegyverzetét egy 40 milliméteres automata gránátvető és egy 7,62 milliméteres géppuska alkotja. Pár évvel ezelőtt bemutatásra került a rakétás páncélvadász változat is, ami egy távirányítású fegyverállványon elhelyezett 30 milliméteres gépágyúval, valamint a gépágyútól balra két Raybolt irányított páncéltörő rakétával került felszerelésre, továbbá egy 120 milliméteres önjáró aknavetővel ellátott változatot is kifejlesztettek. Várhatólag a páncélosokból évente 100 darab fog elkészülni.

Szeptember 4-én az első acéldarab vágásával kezdetét vette Thaiföld első S26T dízel-elektromos támadó tengeralattjárójának építése. Ezt Kínában végzik, lévén ez a kínai Type 41-es YUAN-osztályú tengeralattjárók módosított verziója. A Type 41-es YUAN-osztály már-már a LADA-osztály színvonalát közelíti meg. A Type 41-es tengeralattjárók megjelenésükben és a rajtuk alkalmazott technológiai megoldásokban egyre inkább kezdenek különbözni a szovjet/orosz KILO elődöktől, ami a Type 41-nél már igazán szembetűnő, bár az eredetet nem lehet letagadni. Évekkel ezelőtt még arról szóltak a hírek, hogy a Type 41-esen alkalmazott levegőfüggetlen meghajtás még nem veszi fel a versenyt a nyugaton alkalmazott két-három hetes üzemelést lehetővé tevő társaival, de folytak-folynak a fejlesztések és ezek bizakodásra adnak okot a flotta vezetésében. Mindenesetre a S26T (T=Thaiföld) variánsból három egység fog megépülni, vízkiszorításuk 2600 tonna, hosszuk 77,7 méter, törzsátmérőjük 8,6 méter, merülési mélységük 300 méter, fegyverzetük 16 torpedó, vagy 30 akna, illetve ezek kombinációja lehet.

Akár közös harckocsikat érintő beszerzés is megvalósulhat a Fülöp-szigetek és Banglades vonatkozásában. Ugyanis a két állam lépéseket tett a török FNSS és az indonéz PT Pindad által kifejlesztett Kaplan MT közepes harckocsi rendszeresítésére. A gyalogsági harcjárműből fejlesztett páncéloson mindössze 2014-ben kezdődött el a közös munka, aminek eredménye egy elektronikus vezérlésű sebességváltóval ellátott, minimum 20 LE/tonna arányt felmutató, minimum 450 kilométeres hatótávolságú harckocsi lett. A 3 fős személyzetű páncélos legnagyobb sebessége 70 kilométer per óra, fegyverzetét egy CMI (Cockerill Maintenance & Ingenierie SA Defense) Cockerill 3105 toronyba szerelt, csőszájfékkel ellátott 105 milliméteres löveg alkotja, de egy párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuska is helyet kapott a toronyban. Indonéziában jól haladnak a hadrendbe állítás felé vezető úton, a prototípusokkal végzett próbák sikerrel zárultak. Fülöp-szigetek és Banglades országonként 40-50 Kaplan MT közepes harckocsi megvásárlását fontolgatja.

Japán az eddig megrendelt négy Northrop Grumman E-2D Advanced Hawkeye légtérfelderítő repülőgép mellé további kilencet is megvásárol. Washington hozzájárult a beszerzéshez, aminek becsült költsége 3,135 milliárd dollár lesz, amennyiben azt a Kongresszus sem vétózza meg. Az Egyesült Államok haditengerészete után a világon a második legnagyobb Hawkeye alkalmazó Japán, ahol 1983-tól kezdve, jelenleg is 13 E-2C Hawkeye repülőgépet alkalmaznak, négy Boeing E-767-es mellett. Az E-2C a Japán által első ízben 2014-ben megrendelt E-2D régebbi változata. A mostani 9 géphez huszonnégy Rolls-Royce T56-A-427A hajtóművet és tíz Lockheed Martin AN/APY-9 AESA antennával ellátott rádiólokátort vásárolnak meg, számos tartalék alkatrész mellett. A Tokió által beszerzendő példányok szárnyába üzemanyagtartályok kerülnek elhelyezésre, amik az amerikai haditengerészet gépeiben (az eddig átvett 31-ben, valamint a megrendelt 24-ben és további opcióként szereplő szintén 24-ben) nincsenek, így repülési idejük 5 óráról, 8 órára növekedik.

Washingtonban eldöntötték, új jelölésrendszert vezetnek be az M1A2 Abrams harckocsik SEPv3 és SEPv4 továbbfejlesztési lépcsőinek. Teszik mindezt azért, mert az eddig alkalmazottak nem jelzik kellőképpen a továbbfejlesztések fontosságát. Éppen ezért augusztus végétől a 2017 októberétől már a csapatoknál is megtalálható SEPv3 korszerűsítésen átesett páncélosok a M1A2C, míg az eddigi SEPv4 modifikációk a M1A2D megjelölést fogják viselni.

A héten elnyert 51 millió dollárnak köszönhetően a Lockheed Martin hozzáfoghat az AGM–158 JASSM csapásmérő robotrepülőgépének legújabb változatának fejlesztéséhez. A JASSM-XR (Joint Air-to-Surface Standoff Missile Extreme Range), vagyis tovább növelt hatótávolságú modifikáció fejlesztési szakasza várhatóan 2023. augusztus 31-ig befejeződik majd be az Amerikai Légierő részére. A JASSM-XR-el szemben elvárás az 1600-1800 kilométert elérő, vagy azt meghaladó hatótávolság, akár majd egy tonnás tömegű bunkerromboló fejrésszel is felszerelve. Mindebből következik, hogy az új fegyver igencsak termetes és súlyos lesz, tömege várhatólag 2000 kilogramm körül fog alakulni, ezért majdani alkalmazására csak a nagyobb fegyverterheléssel rendelkező típusok (F-15E, B-1B, B-2, B-21, B-52) lehetnek képesek.

Szeptember 15-én kezdődtek volna el a Lockheed Martin F-35-ös fedélzetén a legújabb, immáron teljes körű bevethetőséget garantáló Block 3F szoftvercsomag próbái. Csakhogy az igen összetett program nem áll készen a bevezetést megelőző tesztelés megkezdésére. A nem teljesen részletezett hibasor alapján gondok vannak az AIM-120 AMRAAM légiharc-rakéták alkalmazásával, az üzemeltetési háttér megkönnyítésére megalkotott ALIS (Autonomic Logistics Information System) szoftver továbbra sem képes ellátni feladatait az elvártak szerint, számos esetben emberi beavatkozás vált szükségessé. Valamint a gépágyúval végzett földi célpontok elleni lövészetek során is problémát adódtak a Block 3F szoftvercsomaggal, aminek így a tesztelése várhatólag további két hónapot fog késni.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Agusta-Westland HH-101A Caesar

Fairchild A-10A Thunderbolt II

Szuhoj Szu-27P1M

General Dynamics F-16C Fighting Falcon

Airbus A400M Atlas

Lockheed Martin F-35A Lightning II

Dassault Rafale B

General Dynamics F-111E Aardvark

Agusta-Westland EH-101 Merlin Mk.512

LTV Aerospace A-7E Corsair II

Eurofighter Typhoon EF2000

Helibrás HA-1 Esquilo

Boeing 737-7ES Wedgetail

Kawasaki C-2

North American RA-5C Vigilante

CASA C-101EB Aviojet

Boeing AH-64D Apache

Panavia Tornado ECR

Vought F-8E(FN) Crusader

Martin EB-57B Canberra

Alenia Aermacchi M-346 Master

2018. szeptember 4-7. között rendezték meg Kielce-ben az MSPO védelmi kiállítást, mely a legnagyobb repülőgépgyártóknak is alkalmat adott arra, hogy tájékozódjanak a Harpia programról, melynek keretein belül a MiG-29 és Szu-22 flottát váltanák le.

Kedves hallgatók! Hosszú szünet után podcastunkban ismét élménybeszámolóval jelentkezünk, ezúttal dél-angliai hadimúzeumokról. Az adás letölthető innen, a korábbi adások pedig innen. Jó szórakozást!   

[...] Bővebben!

Ünnepélyesen is felavatták a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér vadonatúj, több, mint tízezer négyzetméteres utasforgalmi épületét, a 2B Terminálhoz tartozó 2B oldali utasmólót, vagyis a pier B-t.