Air Power Blog

A Vertoljoti Rossziinál történt nagyjavítás után, de nem a Volga Dnyepr jóvoltából érkezett ma haza a 701-es Mi-17-es. A gépet a kilencvenes évek fénykorát idéző, sejtelmes küllemű Il-76-os hozta Kecskemétre (direkt) Vnukovóból.

A RA-76846 érkezése a 30-as pályára.

Előbújik az utolsónak nagyjavított magyar közepes szállítóhelikopter az ikonikus Iljusin klasszik hátsójából.

Emberhajtású helikopter mozgásban a Limán.

Daruzásra várva.

Zord

Régóta nem vették (nyilvánosan) igénybe a bakonyi gyakorló- és lőtérkomplexum tótvázsony-nagyvázsonyi szekcióját. A közeli szovjet atomtároló, más néven "kis Moszkva" alakulatai, illetve más JuGV és MN egységek által a rendszerváltozásig sokat használt területre most viszont az EDA ETAP-T gyakorlatán légideszantot dobtak.

Lengyel Herky az ikonikus vöröstéglás lőtéri torony mögött.

A dobás előtt pár órával az ETAP-T résztvevőinek bérelt autói, illetve honvédségi járművek jelentek meg a DZ-ben, bejárva azt, majd elekronikus és vizuális navigációs eszközöket telepítve.

Ejtőernyősök ugranak a Powidzból érkezett C-130E-ből.

A fotó koordinátabélyegének alternatívája, ha látszik, hol készült :-)

Ejtőernyős földet érés előtt. A háttérben jól látszik a DHCS központi atomtároló objektuma, melyet tótvázsonyi mellett zsófiapusztaiként is szoktak emlegetni. Jobbra a fűben felsejlik a "fogadóbizottság" által kihelyezett neonnaracssárga jelzőpanel.

Luftwaffe C-160D a rárepülés utolsó másodpereceiben...

...amely során egy teherimitációt juttatott a földre, mint a minap, Szolnokon.

Szpottervárakozás. Csendélet rádióval, objektívvel, ájtatos manóval :-)

A tótvázsonyi lőtérrész az úrkúti út mindkét, keleti és nyugati oldalára kiterjedt. Több helyütt beton szekciók tették lehetővé a nehéz (láncos) eszközök áthaladását.

Ez a beton megfigyelőkupola a nagyvázsonyi oldalon lapul a fűben.

Zord

Ezúttal Nap nélkül, mindenféle maradékfényekkel követtük az ETAP-T gyakorlatot Szentkirályszabadján.

Olasz Hercules közelít a képzeletbeli dobózóna felé.

Jól látható a nyitott rámpa.

An-26-os áthúzás a kísértetjárta bázis felett.

Tűzoltókocsik a torony körül.

Húzza a csíkot a leszálló Hercules (fényszóró) és a géppárja (piros villogó) leszállás közben a 34-es pályára. A háttérben Balaton-parti települések fényei látszódnak.

Zord

Ezúttal Nap nélkül, mindenféle maradékfényekkel követtük az ETAP-T gyakorlatot Szentkirályszabadján.

Olasz Hercules közelít a képzeletbeli dobózóna felé.

Jól látható a nyitott rámpa.

An-26-os áthúzás a kísértetjárta bázis felett.

Tűzoltókocsik a torony körül.

Húzza a csíkot a leszálló Hercules (fényszóró) és a géppárja (piros villogó) leszállás közben a 34-es pályára. A háttérben Balaton-parti települések fényei látszódnak.

Zord

Érdekes mozzanatokat tartogat az ETAP-T mindazok számára, akik jó pozícióból figyelik, jókor. Tegnap a sportrepülőtéren zajló ejtőernyős deszantot fotóztunk a szolnoki katonai repülőtérről, majd az orrunk előtt zajló fűreszállások zaj- és porélményében történő immerzió következett. Közben azon morfondíroztunk, hogy anno az An-26-osok számára sem volt idegen (például a kenyeri) fű.

Míg a kontinenslakók beérték egy-két teher dobásával gyakorlásként, a RAF szokás szerint komolyan vette a feladatát. Train as you fight, fight like a train.

A britek által dobott hat teher, immár szétválva libeg ejtőernyője alatt a sportrepülőtér füve felé.

Honvédségi Rába viszi vissza Pápára az összegyűjtött terheket (víztartályok, traktorabroncs-kötegek) és ejtőernyőiket.

A norvég Herky a fájnelen a szolnoki kényszerplacc felé, a rövidfalon egy másik hosszú J-30-as következik...

...akarom mondani, éppen a brit C.4-es. Ők voltak talán az egyetlenek, akik a füves pályán elsőre a földön maradtak, és elpattanva azonmód nem szálltak le másodjára is :-)

Zord

Érdekes mozzanatokat tartogat az ETAP-T mindazok számára, akik jó pozícióból figyelik, jókor. Tegnap a sportrepülőtéren zajló ejtőernyős deszantot fotóztunk a szolnoki katonai repülőtérről, majd az orrunk előtt zajló fűreszállások zaj- és porélményében történő immerzió következett. Közben azon morfondíroztunk, hogy anno az An-26-osok számára sem volt idegen (például a kenyeri) fű.

Míg a kontinenslakók beérték egy-két teher dobásával gyakorlásként, a RAF szokás szerint komolyan vette a feladatát. Train as you fight, fight like a train.

A britek által dobott hat teher, immár szétválva libeg ejtőernyője alatt a sportrepülőtér füve felé.

Honvédségi Rába viszi vissza Pápára az összegyűjtött terheket (víztartályok, traktorabroncs-kötegek) és ejtőernyőiket.

A norvég Herky a fájnelen a szolnoki kényszerplacc felé, a rövidfalon egy másik hosszú J-30-as következik...

...akarom mondani, éppen a brit C.5-ös. Ők voltak talán az egyetlenek, akik a füves pályán elsőre a földön maradtak, és elpattanva azonmód nem szálltak le másodjára is :-)

Zord

A korunkra jellemző társadalmi-technológiai változások egyik fontos hozadéka a funkcionális analfabetizmus illetve a beszédértés gyengülésének terjedésével párhuzamosan a képi információközlés jelentőségének fokozódása. A közlő egyre inkább direkt képi információk útján kénytelen közlendőjét megfogalmazni és továbbítani a (nagy)közönsége felé, hogy a kívánt hatást elérje, hiszen a társadalom egyre kisebb hányada képes az olyan önkényesen rejtjelezett átviteli formák dekódolására, mint az írás, illetve a beszéd.

Ebben a helyzetben a képi tömegtájékoztatási médiumokra - melyek működése egyelőre sajnálatosan humán operátorokra támaszkodik - fontos feladat hárul. Ha ők sikeresen megalkotják a képi információt, lehet esélye annak, hogy a megrendelő által megfogalmazott üzenet célba talál.  

A képalkotás alapvető fizikai feltétele a fény, melynek a természetben, nappal a Nap nevű égitest a legfontosabb forrása. A kívánt képi információ tárgyát fény kell hogy érje, hogy az láthatóvá váljon. A másik fontos tényező, hogy a fény honnan érkezik. Bár a megvilágítás forrásából közvetlenül érkező fény mellett rendszerint indirekt (reflexiós, vagy szórt) sugárzás is rendelkezésre áll, a képalkotás akkor a legsikeresebb, ha az direkt fényben történik. Ez az oka, hogy képi tömegtájékoztatási médiumok operátorai tárgyuk napsütötte oldalát preferálják az árnyékos oldalával szemben. A kedvező képalkotáshoz tehát arra kell törekedni, hogy a fényforrás a képalkotó háta mögött, a tárggyal szemben helyezkedjen el. Abban az esetben, ha a fényforrás a képalkotóval szemben, a tárgy pedig a fényforrás és a képalkotó között helyezkedik el, a képalkotás a legjobb esetben is csak szuboptimális jelzővel illethető. A szuboptimális képalkotás alacsony hatásfokú információátvitelt eredményez, mely megrendelőoldali kielégületlenségben és az ezáltal triggerelt irracionális cselekvéssorban kulminálódhat.

Annak megállapításához, hogy a Földgolyó tetszőleges koordinátáján adott időpontban a Nap milyen irányból sugároz, csillagászati táblázatok, illetve többek között a suncalc.net internetes oldal nyújt pontos tájékoztatást.

Akinek nincs internetes kapcsolata, vagy hozzáférése a releváns adatbázisokhoz, annak néhány ökölszabály is a segítségére lehet, aminek az a lényege, hogy az északi féltekén a Nap reggel keleties, dél környékén délies, este pedig nyugatias irányból süt. A képalkotóknak tehát ezekben a napszakokban nyugatias, északias illetve keleties irányba kell nézniük az optimális munka érdekében. Bár külön nem hívtuk fel rá a figyelmet, a leírtakból következik, hogy az égitestek egymáshoz képesti elmozdulása következtében a megvilágítási irány folyamatosan változik. Egy adott helyszínen jónak minősülő délelőtti beállítás délutánra elfogadhatatlanná válik, és fordítva. Hasonlóképpen, a délelőtti panaszok délutáni orvoslása sajnos nem vezet eredményre, sőt, ellenkezőleg.

A rendelkezésre álló adatokból az is megállapítható, hogy a kérdést érdemben olyan lépések sem befolyásolják, mint a képalkotási helyszínen történő fűnyírás, illetve a terület körbekordonozása.

Zord

A korunkra jellemző társadalmi-technológiai változások egyik fontos hozadéka a funkcionális analfabetizmus illetve a beszédértés gyengülésének terjedésével párhuzamosan a képi információközlés jelentőségének fokozódása. A közlő egyre inkább direkt képi információk útján kénytelen közlendőjét megfogalmazni és továbbítani a (nagy)közönsége felé, hogy a kívánt hatást elérje, hiszen a társadalom egyre kisebb hányada képes az olyan önkényesen rejtjelezett átviteli formák dekódolására, mint az írás, illetve a beszéd.

Ebben a helyzetben a képi tömegtájékoztatási médiumokra - melyek működése egyelőre sajnálatosan humán operátorokra támaszkodik - fontos feladat hárul. Ha ők sikeresen megalkotják a képi információt, lehet esélye annak, hogy a megrendelő által megfogalmazott üzenet célba talál.  

A képalkotás alapvető fizikai feltétele a fény, melynek a természetben, nappal a Nap nevű égitest a legfontosabb forrása. A kívánt képi információ tárgyát fény kell hogy érje, hogy az láthatóvá váljon. A másik fontos tényező, hogy a fény honnan érkezik. Bár a megvilágítás forrásából közvetlenül érkező fény mellett rendszerint indirekt (reflexiós, vagy szórt) sugárzás is rendelkezésre áll, a képalkotás akkor a legsikeresebb, ha az direkt fényben történik. Ez az oka, hogy képi tömegtájékoztatási médiumok operátorai tárgyuk napsütötte oldalát preferálják az árnyékos oldalával szemben. A kedvező képalkotáshoz tehát arra kell törekedni, hogy a fényforrás a képalkotó háta mögött, a tárggyal szemben helyezkedjen el. Abban az esetben, ha a fényforrás a képalkotóval szemben, a tárgy pedig a fényforrás és a képalkotó között helyezkedik el, a képalkotás a legjobb esetben is csak szuboptimális jelzővel illethető. A szuboptimális képalkotás alacsony hatásfokú információátvitelt eredményez, mely megrendelőoldali kielégületlenségben és az ezáltal triggerelt irracionális cselekvéssorban kulminálódhat.

Annak megállapításához, hogy a Földgolyó tetszőleges koordinátáján adott időpontban a Nap milyen irányból sugároz, csillagászati táblázatok, illetve többek között a suncalc.net internetes oldal nyújt pontos tájékoztatást.

Akinek nincs internetes kapcsolata, vagy hozzáférése a releváns adatbázisokhoz, annak néhány ökölszabály is a segítségére lehet, aminek az a lényege, hogy az északi féltekén a Nap reggel keleties, dél környékén délies, este pedig nyugatias irányból süt. A képalkotóknak tehát ezekben a napszakokban nyugatias, északias illetve keleties irányba kell nézniük az optimális munka érdekében. Bár külön nem hívtuk fel rá a figyelmet, a leírtakból következik, hogy az égitestek egymáshoz képesti elmozdulása következtében a megvilágítási irány folyamatosan változik. Egy adott helyszínen jónak minősülő délelőtti beállítás délutánra elfogadhatatlanná válik, és fordítva. Hasonlóképpen, a délelőtti panaszok délutáni orvoslása sajnos nem vezet eredményre, sőt, ellenkezőleg.

A rendelkezésre álló adatokból az is megállapítható, hogy a kérdést érdemben olyan lépések sem befolyásolják, mint a képalkotási helyszínen történő fűnyírás, illetve a terület körbekordonozása.

Zord

Ha valaki nem ismerné a brevity kódokat: június 13-14-én történelmi pillanatokra került sor a svédországi Vidsel lőterén. Közel 17 évvel az első magyar Gripen-lízingszerződés aláírása után megtörtént a repülőgép releváns földi célok elleni fegyverzetének (értsd: nem gépágyú) első valós használata. Bár a kecskeméti (MH59), szolnoki (MH86 ERICS) és ÖHP állomány által végrehajtásra kerülő Légi Fölény 2018 fedőnevű gyakorlatból még egy hét hátra van, a LégierőBlogger a helyszínről azt jelentheti kedves olvasóinak: néhány AGM-65H és G2 levegő-föld irányított rakéta (ez utóbbi esetében "fahegyi gyerek" nyomta a gombot :-) , illetve GBU-12 lézerirányítású, valamint Mk 82 irányítás nélküli bomba már felhasználásra került - a hot debrief szerint  teljes sikerrel.

Videó a főbb függesztési mozzanatokról.

Függesztik a fegyveresek az egyik éles GBU-12-est.

GBU-12 és AGM-65G2 együtt a bal szárny alatt.

Mark 82 modifikáció és modularitás. A legtávolabb gyakorló bombatest alapkonfigurációban, aztán inert bombatest teljes Paveway II kittel, legközelebb pedig az éles bombatest a felszerelt lézeres irányítófejjel (Computer Control Group)...

...a ledobás után kinyíló szárnyszekció (Airfoil Group) pedig most érkezik hozzá. Az MXU-kat szerelés előtt a baloldalt látható légmentes hordókban tárolják.

Ez bizony éles.

Inert Mk 82-es várja a dobást tároló-szerelőhelyen cápapofával díszítve. Miként máshol a világon, a bombafegyverzet itt is megihlette a személyi állomány képzőművészeti hajlamú tagjait.

Ugrik tábornok kecskeméti bázisparancsnok, gyakorlatvezető tájékoztatója. Aki figyel: Müller Adrien, hazánk stockholmi nagykövete, Sáfár tábornok ÖHP pkh, légierő haderőnem főnök és Kilián tábornok véderőattasé.

A 31-es kismagasságú útvonalra indul 11-es irányba, háttérben a régi, immár használaton kívüli torony.

Ez már a díszfestésű 40-es és az új torony. Talán a megváltozott körülményeknek köszönhetően, de jelentős építkezések vannak folyamatban az északi tesztbázison, ahová a LégierőBloggernek most sikerült harmadszor eljutnia az LF12 és az EDA HTIC13 után.

Helyi sajátosság: meglepően sok port vernek fel itt a repülőgépek úgy általában, de most az építkezések miatt pláne.

A lassú közelítés jegyében most már sikerült egész közelről megcsípni a ROVER DL antennát a podokon. Az éles fegyverhasználatok alkalmával maximalizálták a szolnoki JTAC közreműködését, de történtek száraz rávezetések, a második héten pedig tervben van svéd irányítók bevonása is.

Hogy némi perspektívába helyezzük a fenti tényközlést, mindez azt jelenti, hogy hosszas hiátust követően pótlásra került a magyar honvédségben korábban rendszerben állt szovjet harci típusok inherens, és többé-kevésbé realizált (nem irányított) bombavető képessége; helyreállt a Szu-22-es 1997-es kivonásával elvesztett, az 1980-as évek közepén először megteremtett precíziós (nagy pontosságú levegő-föld) képesség; végül pedig a honvédség repülői bekerültek azon (köztük térségi, például román) légierők közé, amelyek ténylegesen képesek a napjainkban is még korszerűnek mondható módon földi célok elleni tevékenységre. Csak emlékeztetőül: a direct attack precíziós levegő-föld fegyverzet elterjedése éppen az elektrooptikai önirányítású Maverick, illetve a félaktív lézeres Paveway családdal az 1960-as évek végétől kezdődött meg az amerikai légierőben.

Bár az elmúlt években sokan keverték a szezont a fazonnal, a Gripen-fegyverrendszer technikai lehetősége csak ezekkel a lépésekkel lépett elő valós katonai képességé. Mondhatnánk úgy is: a százmilliárd forintos nagyságrendű JAS-beruházás újabb harmadát (a J után az A betű által jelöltet) sikerült realizálni.

Köszönet a munkáért azoknak, akiket illet, nem feledve természetesen, hogy az LF18 során az újdonság A-G mellett a szokásos A-A gépágyúlövészeti, illetve Sidewinder (Rb74) rakétalövészeti, valamint kis magasságú navigációs feladatokra is sor kerül.

...sem jöhetett volna létre a Teve-század nélkül, mely Luleába, az F21 ezred bázisára repítette a szemlélő elöljáró mellett a LégierőBloggert és a katonai sajtó képviselőit is.

Irány észak, fütyülnek a...CFM56-osok a honvédség Airbus A319-esének szárnyai alatt. Diszkrét hidegháborús nosztalgiaként megjegyezném: a távolban látható Gotland, kb. abban a pozícióban vagyunk (csak persze úgy 12 kilométerrel alacsonyabban) ahol az amerikai SR-71-esek anno ellentétes, déli irányban átdörrentek a Baltic Express feladatok során a semleges svéd szárazföld és sziget közti keskeny nemzetközi "légtérfolyosón".

Belső- és külső toborzással töltik fel a légikísérő-állományt. Egyikük mutatja az új Teve-patchet.

Zord

Ps: köszönet azoknak, akik az elmúlt hetekben tettek azért, hogy erről a fontos fejleményről a helyszínről tudósíthassak.

Június 13-14-én történelmi pillanatokra került sor a svédországi Vidsel lőterén: közel 17 évvel az első magyar Gripen-lízingszerződés aláírása után megtörtént a repülőgép releváns földi célok elleni fegyverzetének (értsd: nem gépágyú) első valós használata. Bár a kecskeméti (MH59), szolnoki (MH86 ERICS) és ÖHP állomány által végrehajtásra kerülő Légi Fölény 2018 fedőnevű gyakorlatból még egy hét hátra van, a LégierőBlogger a helyszínről azt jelentheti kedves olvasóinak: egy-egy AGM-65H és G2 levegő-föld irányított rakéta (ez utóbbi esetében "fahegyi gyerek" nyomta a gombot :-) , illetve két GBU-12 lézerirányítású, valamint egy Mk 82 irányítás nélküli bomba már felhasználásra került - a hot debrief szerint  teljes sikerrel.

Ugrik tábornok kecskeméti bázisparancsnok, gyakorlatvezető tájékoztatója. Aki figyel: Müller Adrien, hazánk stockholmi nagykövete, Sáfár tábornok ÖHP pkh, légierő haderőnem főnök és Kilián tábornok véderőattasé.

Hogy némi perspektívába helyezzük a fenti tényközlést, mindez azt jelenti, hogy hosszas hiátust követően pótlásra került a magyar honvédségben korábban rendszerben állt szovjet harci típusok inherens, és többé-kevésbé realizált (nem irányított) bombavető képessége; helyreállt a Szu-22-es 1997-es kivonásával elvesztett, az 1980-as évek közepén először megteremtett precíziós (nagy pontosságú levegő-föld) képesség; végül pedig a honvédség repülői bekerültek azon (köztük térségi, például román) légierők közé, amelyek ténylegesen képesek a napjainkban is még korszerűnek mondható módon földi célok elleni tevékenységre. Csak emlékeztetőül: a direct attack precíziós levegő-föld fegyverzet elterjedése éppen az elektrooptikai önirányítású Maverick, illetve a félaktív lézeres Paveway családdal az 1960-as évek végétől kezdődött meg az amerikai légierőben.

Bár az elmúlt években sokan keverték a szezont a fazonnal, a Gripen-fegyverrendszer technikai lehetősége csak ezekkel a lépésekkel lépett elő valós katonai képességé. Mondhatnánk úgy is: a százmilliárd forintos nagyságrendű JAS-beruházás újabb harmadát (a J után az A betű által jelöltet) sikerült realizálni.

Köszönet a munkáért azoknak, akiket illet, nem feledve természetesen, hogy az LF18 során az újdonság A-G mellett a szokásos A-A gépágyúlövészeti, illetve Sidewinder (Rb74) rakétalövészeti, valamint kis magasságú navigációs feladatokra is sor kerül.

A posztot rövidesen további, szakmai képekkel bővítem.

...sem jöhetett volna létre a Teve-század nélkül, mely Luleába repítette a szemlélő elöljáró mellett a LégierőBloggert és a katonai sajtó képviselőit is.

Irány észak, fütyülnek a...CFM56-osok a honvédség Airbus A319-esének szárnyai alatt. Diszkrét hidegháborús nosztalgiaként megjegyezném: a távolban látható Gotland, kb. abban a pozícióban vagyunk (csak persze úgy 12 kilométerrel alacsonyabban) ahol az amerikai SR-71-esek anno ellentétes, déli irányban átdörrentek a Baltic Express feladatok során a semleges svéd szárazföld és sziget közti keskeny nemzetközi "légtérfolyosón".

Zord

Ps: köszönet azoknak, akik az elmúlt hetekben tettek azért, hogy erről a fontos fejleményről a helyszínről tudósíthassak.

A tavalyi helikopteres Fire Blade után az Európai Védelmi Hivatal (EDA) szállítórepülős standardizációt célzó gyakorlatát, az ETAP-T is Magyarországon rendezi. Vigyázat, alacsonyan szálló, ejét dobó A400M, Herkyk és Transallok várhatóak.

Dekkpucolás közben a lengyel Hercules személyzete. A Herky változatokon és konfigurációkon morfondírozni hosszadalmas elfoglaltság, azt támasztja alá a polyák C-130E, és a mögötte álló olasz C-130J összevetése is. Előtérben egy német C-160-as, melyet a jelen állás szerint C-130J, illetve A400M típusok váltanak.

Impresszív sor. A régi kutyanyelvekről kitolatás a divat, akárcsak a tavalyi Saber Guardian idején, a tengerentúli Herkykkel.

Taktikai leszállás, szép bedöntés egy ekkora jószágtól.

Francia A400M (F-RBAK) fordul vissza az állóhelyére.

A Thales MIRAS rakétaindításjelzője az Airbus katonai szállítógépének svanca alatt. Két diszpenzer helye is látszik. 

Ez már egy RAF C-130J-30, azaz brit jelzéssel Hercules C.4 (érdekes a folytatódó részvétel a Brexit dacára egy EDA-s programban), ráadásul a különleges erőket kiszolgáló 47. század állományából.

AAQ-24(V) Nemesis dörkom torony a törzs bal oldalán. A törzsön lévő sötétebb panelek nagyobb ellenállóképességű festéket/bevonatot jelölnek, melyet a tábori repülőterekről történő üzemeltetés miatt felrepülő kavicsok tettek indokolttá.

A brit gépek EW érdekessége még, hogy a típuscsaláddal normájával szemben a besugárzásjelző antennáját (ALR-39) kirakták a szárny törővégére a kabin elől, illetve a törzs végéről.

A powidzi lengyel C-130E négytollú 54H60 srófjai örvényeket húznak a párás levegőben. Érdekes, hogy az aktuális légállapot az J-k hattollú Dowty légcsavarjainál nem eredményezett ilyen markáns látványt.

AAR-54-es indításjelző a Luftwaffe C-160-asán. Érdekes a cockpit tetején használt homokszín.

Zord

A tavalyi helikopteres Fire Blade után az Európai Védelmi Hivatal (EDA) szállítórepülős standardizációt célzó gyakorlatát, az ETAP-T is Magyarországon rendezi. Vigyázat, alacsonyan szálló, ejét dobó A400M, Herkyk és Transallok várhatóak.

Dekkpucolás közben a lengyel Hercules személyzete. A Herky változatokon és konfigurációkon morfondírozni hosszadalmas elfoglaltság, azt támasztja alá a polyák C-130E, és a mögötte álló olasz C-130J összevetése is. Előtérben egy német C-160-as, melyet a jelen állás szerint C-130J, illetve A400M típusok válanak.

Továbbiak hamarosan...

Zord

Legnagyobb sajnálatunkra a magyarországi szövetséges légvédelmi gyakorlat leginkább várt résztvevői, az amerikai bajtársak Patriot és Avenger rendszerei nem jelentek meg a Tobruq Legacyn, ahogy az alájátszásban sem jeleskedik a OAR-megerősítés közel száz járulékos forgószárnyasából egynehány. De sebaj, szakmailag rendkívül sokszínű csoportosítást sikerült így is összehozniuk a szervezőknek a Bakonyba, melyet a hollandokat nem számítva kelet-közép-európai országok lérakosai alkotnak.

A TOLY18 "nagy puskái" az amerikai Patriot távolmaradása miatt a hollandok "joint" (szf és légierő) lérak-kontingensének komponensei lettek, így a két TRML-3D lokátor, NASAMS-indítók, illetve a C2 kabinok. Ők maguk alkották a "0" pont mellett települt erőket. Pók a központi MEZ hálójában.

Az egyik holland NASAMS-indító. Sixpack konténereiről nem szabad elfelejteni, hogy nem tároló-indító funkciójú egységekről van szó, hanem "csak" a rakétát és a LAU-129 indítósínt tűzszolgálatban az időjárás viszontagságaitól megvédő dobozokról. Az AMRAAM tárolókonténere a fémszínű lapos koporsó (CNU-431) az indító mellett a fűben. Jól látszik az adatközlő antenna is. Azt nem kell mondani, hogy ez a rendszer miért tarthat komoly érdeklődésre számot idehaza...a LégierőBlogger igencsak kíváncsi, hogy végül a magyar döntéshozó mire jut Gripen-fegyverzet kontra lérak, akarom mondani AMRAAM vs Meteor, Raytheon (Kongsberg) vs MBDA, NASAMS vs MICA NG VL, európai vs amerikai kérdésekben. Azt azért érdemes tisztázni, hogy bár a céges brosúrák mindent elbírnak, de ezek a rakéták a gyakorlatban nagyon erőlködve nyújtózkodnak túl a SHORAD 25 kilométeres zónáján, bele az MRAD-ba.

Az Ei immár a "0" pontnál lévő drónos csapata az egyik Meteor-3MA-t indítja.

Hogy a nagyobb vasaknál maradjunk, a győriek ezúttal nem hozták el magukkal a saját SZT-jüket, de ezt megtették a szlovákok saját, helyileg modernizált SZT-68MSK változatukkal. Körös-hegyen a Tin Shield.

Újdonság Magyarországon a román lérakos, de komplexumuk (az anno holland illetőségű) HAWK is. Itt a félaktív rendszer HPIR alávilágító lokátorának ikerantennája és a kis magasságú célok elleni CWAR, a körös-hegyi lőtérrészen, a keleti szektorban. Háttérben Öskü házai.

Az egykori impulzusüzemű parabolikus reflektoros antennás felderítőlokátor, a PAR helyén a román HAWK-konfigurációban a FAR-os izraeli IAI (ELTA) EL/M-2106 ATAR (70-110 km) kapott helyet.

A hármas indítóállvány.

És mi is jöhetne a MIM-23 HAWK után, mint a 2K12 Kub, a honi helyett csapatlégvédelmi csomagolású ~ekvivalens félaktív szovjet rendszer. A győriek egyik komplexumának SzPU-ja 3M9ME gyakorló rakétákkal a Rátóti Nagy-mezőn...

...illetve SzURN-ja, háttérben a Cica bácsi könyveiből jól ismert Papoddal...

...ahonnan egy tér(idő)ugrásnak köszönhetően vissza is tudunk ugyanide nézni :-)

És akkor jöjjenek a  VSHORAD harcosok! Amikor 2014 augusztusában aláírták a Mistral rakétakészlet megújítási (M3+M2 SLEP) szerződést, melynek részét képezte a megnövelt zónájú rakéta hatékony alkalmazásához szükséges Matis MP3 többfunkciós kamerák (az Atlason ülő légvédelmi lövész előtt) beszerzése is, nem gondoltam volna, hogy csak ma tudom lefotózni az új, fontos szenzort...

...de a lényeg, hogy megvan. Jól látszik a gyakorló Mistral rakéta (ATPS), melynek BCU-jából alul kiágaznak (az élessel szemben) hosszú idejű hűtés/táplálás vezetékei.

A Mistral szakasz felett ottjártunkkor célként a T-SCR dolgozott.

Lett RBS 70-es indító...

...illetve vezetési pontjuk, melynek kommunikációs antennái ugyanolyan felemelhető árbócra kerültek...

...mint PS-70 lokátoruk. A gyakorlóteret kettéosztó erdősáv (hátul a Majer Antal-kilátó) fölé magasodó antenna jól mutatja, miért is jó a zsiráf elrendezés.

Csak hogy az egész állomást is lássuk, platformostul, esőfüggönyön keresztül.

A közelben egy litván családtag is meghúzódott, a Boleticéből, a TOLY15-ről már ismerős Mk4, Bv206 alvázon.

Ez ismét a Körös-hegy, a nyitrai dandár iglásai nem a saját, speciális PVO-változatú, hanem "sima" APC-változatú OT-n "lovagolnak".

Itt pedig, szintén a keleti MEZ-ben a lengyel Grom-mal felszerelt szakasz. A tűzalegység parancsnok a tripodra szerelt IFF-antennával, előtte egyik lövésze a csővel. Nem kell, hogy minden indítóra jusson interrogátor, a feladat megoldható így is.

A lengyelek nagy hangsúlyt fektettek a technika és a személyi állomány álcázására. Itt ZUR-23-2 kg ágyú/rakétás (szintén Grom) komplexumuk háló alatt. Ahogy a MANPADS-lövészek esetében, a készültségi foktól függ a fedettség, tüzelés előtt közvetlenül lekerül az álcaháló.

Magyar Mi-17-es célrepülés közben. A profil, akárcsak a Gripenek esetében nem azt tükrözte, hogy a lérakosok dolgának a megnehezítése lenne a cél. Persze az együttműködés, a szenzorok, vezetési rendszerek adatainak összefésülése - ami a TOLY-sorozat célja - nem is lenne úgy elképzelhető. A fokozatosság jegyében persze oda sem ártana eljutni...

A teljesen körbegyodázott körös-hegyi figyelőnél lévő vezetési pont mellett kivehető egy lengyel Soła lokátor is.

Zord

Legnagyobb sajnálatunkra a magyarországi szövetséges légvédelmi gyakorlat leginkább várt résztvevői, az amerikai bajtársak Patriot és Avenger rendszerei nem jelentek meg a Tobruq Legacyn, ahogy az alájátszásban sem jeleskedik a OAR-megerősítés közel száz járulékos forgószárnyasából egynehány. De sebaj, szakmailag rendkívül sokszínű csoportosítást sikerült így is összehozniuk a szervezőknek a Bakonyba, melyet a hollandokat nem számítva kelet-közép-európai országok lérakosai alkotnak.

A TOLY18 "nagy puskái" az amerikai Patriot távolmaradása miatt a hollandok "joint" (szf és légierő) lérak-kontingensének komponensei lettek, így a két TRML-3D lokátor, NASAMS-indítók, illetve a C2 kabinok. Ők maguk alkották a "0" pont mellett települt erőket. Pók a központi MEZ hálójában.

Az egyik holland NASAMS-indító. Sixpack konténereiről nem szabad elfelejteni, hogy nem tároló-indító funkciójú egységekről van szó, hanem "csak" a rakétát és a LAU-129 indítósínt tűzszolgálatban az időjárás viszontagságaitól megvédő dobozokról. Az AMRAAM tárolókonténere a fémszínű lapos koporsó (CNU-431) az indító mellett a fűben. Jól látszik az adatközlő antenna is. Azt nem kell mondani, hogy ez a rendszer miért tarthat komoly érdeklődésre számot idehaza...a LégierőBlogger igencsak kíváncsi, hogy végül a magyar döntéshozó mire jut Gripen-fegyverzet kontra lérak, akarom mondani AMRAAM vs Meteor, Raytheon (Kongsberg) vs MBDA, NASAMS vs MICA NG VL, európai vs amerikai kérdésekben. Azt azért érdemes tisztázni, hogy bár a céges brosúrák mindent elbírnak, de ezek a rakéták a gyakorlatban nagyon erőlködve nyújtózkodnak túl a SHORAD 25 kilométeres zónáján, bele az MRAD-ba.

Hogy a nagyobb vasaknál maradjunk, a győriek ezúttal nem hozták el magukkal a saját SZT-jüket, de ezt megtették a szlovákok saját, helyileg modernizált SZT-68MSK változatukkal. Körös-hegyen a Tin Shield.

Újdonság Magyarországon a román lérakos, de komplexumuk (az anno holland illetőségű) HAWK is. Itt a félaktív rendszer HPIR alávilágító lokátorának ikerantennája és a kis magasságú célok elleni CWAR, a körös-hegyi lőtérrészen, a keleti szektorban. Háttérben Öskü házai.

Az egykori impulzusüzemű parabolikus reflektoros antennás felderítőlokátor, a PAR helyén a román HAWK-konfigurációban a FAR-os izraeli IAI (ELTA) EL/M-2106 ATAR (70-110 km) kapott helyet.

A hármas indítóállvány.

És mi is jöhetne a MIM-23 HAWK után, mint a 2K12 Kub, a honi helyett csapatlégvédelmi csomagolású ~ekvivalens félaktív szovjet rendszer. A győriek egyik komplexumának SzPU-ja 3M9ME gyakorló rakétákkal a Rátóti Nagy-mezőn...

...illetve SzURN-ja, háttérben a Cica bácsi könyveiből jól ismert Papoddal...

...ahonnan egy tér(idő)ugrásnak köszönhetően vissza is tudunk ugyanide nézni :-)

TOLY18-oon felvonultatott VSHORAD technikával rövidesen jelentkezem!

Zord

Két érdekességet is sikerült ma elcsípni a Bakonyban...

HAW teherdobás a Rátóti-Nagy-mező felett.

Ma a villámvédelem is gyakorlati kérdéssé lépett elő a TOLY18 résztvevői számára.

Zord

Két érdekességet is sikerült ma elcsípni a Bakonyban...

HAW teherdobás a Rátóti-Nagy-mező felett.

Ma a villámvédelem is gyakorlati kérdéssé lépett elő a TOLY18 résztvevői számára.

Zord

Most, hogy hétfőn (június 4.) immár magyarországi (központi) helyszínnel kezdetét veszi a Tobruq Legacy 2018 lég- és rakétavédelmi gyakorlat, ehhez illő képpel nyitom a júniusi hírbejegyzést. SzPU ül a fűben, valahol a Bakonyban.

Zord

Most, hogy hétfőn (június 4.) immár magyarországi (központi) helyszínnel kezdetét veszi a Tobruq Legacy 2018 lég- és rakétavédelmi gyakorlat, ehhez illő képpel nyitom a júniusi hírbejegyzést. SzPU ül a fűben, valahol a Bakonyban.

Zord

Rövidesen kezdődik a TOLY18, magyarországi központi helyszínnel megrendezésre kerülő szövetségi lég- és rakétavédelmi gyakorlat. Gyülekeznek a szereplők, s a rendezvény szakmai házigazdái, a győri lérakosok is  gyakorolnak - Kecskemét, Szolnok és HM Ei közreműködéssel - a Bakonyban.

Magyar Kub SzPU gyakorló 3M9ME rakétákkal iparkodik tüzelőállást foglalni.

Az alájátszó Gripen manőverezik a MEZ-ben. Élesben most kellene infracsapdázni.

Ha minden igaz, ezzel jött a holland NASAMS :-)

A román 1. Nicolae Dascalescu légvédelmi rakétadandár Hawk ütegének egyik DAF-ja és az általa vontatott HPIR célmegvilágító lokátor. A teherautóra a szerelvény másik kocsiján szállított konténer kerül.

Zord

Rövidesen kezdődik a TOLY18, magyarországi központi helyszínnel megrendezésre kerülő szövetségi lég- és rakétavédelmi gyakorlat. Gyülekeznek a szereplők, s a rendezvény szakmai házigazdái, a győri lérakosok is  gyakorolnak - Kecskemét, Szolnok és HM Ei közreműködéssel - a Bakonyban.

Magyar Kub SzPU gyakorló 3M9M3 rakétákkal iparkodik tüzelőállást foglalni.

Az alájátszó Gripen manőverezik a MEZ-ben. Élesben most kellene infracsapdázni.

Ha minden igaz, ezzel jött a holland NASAMS :-)

A román 1. Nicolae Dascalescu légvédelmi rakétadandár Hawk ütegének egyik DAF-ja és az általa vontatott HPIR célmegvilágító lokátor. A teherautóra a szerelvény másik kocsiján szállított konténer kerül.

Zord