Feed aggregator

A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap „Vállalatok K+F+I tevékenységének támogatása” című pályázati felhívásán 115,90 millió Ft állami támogatást nyert el az EN-CO Software Kft. A cég 185,88 millió forint összköltségű projektje során új képfelismerési technológiát integráló, sertéstenyésztői szakágazatra optimalizált döntéstámogató keretrendszer kutatása és fejlesztése valósul meg.

A projekt ötletét egy működő, a kutatásban résztvevő sertéstelepen megjelenő valós probléma adja. A telepmenedzsmentnek igen nagy kihívás, hogy eldöntse: mikor optimális a sertések vágása. Mivel ehhez egyszerre több, folyamatosan változó adatot kell napi szinten figyelni (állomány tömege, sertéshús felvásárlási ára, takarmány ára), a döntés elég nehezen optimalizálható, és az emberi döntés nem mindig a legmegfelelőbb, az esetek többségében valamiféle veszteség mindig van. Egy kis vagy közepes, párszázas állománnyal dolgozó sertéstartó gazda egy optimalizált döntéssel súlyos pénzeket takaríthat meg.

Bár a piacon léteznek mind farm-menedzser programok, mind kezdetleges kamera-mérlegek, egy sertés csoport súlyának automatizált monitoringjára, 100%-os automatizált működésre, és a költséghatékonyság szempontjából igazán fontos trendek felismerésére és elemzésére egyik ilyen rendszer sem képes. A projekt eredményeként egy olyan komplex döntéstámogató módszer jön létre, amely - amellett, hogy önmagában tudományos újdonságnak számít - a piacon ma megtalálható farm-menedzser rendszereknél egy jóval hatékonyabb, több funkciót integráló, és a gazdáknak ténylegesen hasznos segítséget nyújtó változatává válhat, amely a sertések súlyát képes fényképek alapján megbecsülni, majd a külső automata adatinputok alapján automatikusan kiszámolja mikor vágásérett egy sertés.

Az NKFI Alap „VÁLLALATI KFI_16” pályázati kiírásán 115 902 150 Ft állami támogatást elnyert, 185 876 500 Ft összköltségvetésű projekt 2018. január 1-én indult és várhatóan 2019. december 31-én zárul.

A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap „Vállalatok K+F+I tevékenységének támogatása” című pályázati felhívásán 115,90 millió Ft állami támogatást nyert el az EN-CO Software Kft. A cég 185,88 millió forint összköltségű projektje során új képfelismerési technológiát integráló, sertéstenyésztői szakágazatra optimalizált döntéstámogató keretrendszer kutatása és fejlesztése valósul meg.

A projekt ötletét egy működő, a kutatásban résztvevő sertéstelepen megjelenő valós probléma adja. A telepmenedzsmentnek igen nagy kihívás, hogy eldöntse: mikor optimális a sertések vágása. Mivel ehhez egyszerre több, folyamatosan változó adatot kell napi szinten figyelni (állomány tömege, sertéshús felvásárlási ára, takarmány ára), a döntés elég nehezen optimalizálható, és az emberi döntés nem mindig a legmegfelelőbb, az esetek többségében valamiféle veszteség mindig van. Egy kis vagy közepes, párszázas állománnyal dolgozó sertéstartó gazda egy optimalizált döntéssel súlyos pénzeket takaríthat meg.

Bár a piacon léteznek mind farm-menedzser programok, mind kezdetleges kamera-mérlegek, egy sertés csoport súlyának automatizált monitoringjára, 100%-os automatizált működésre, és a költséghatékonyság szempontjából igazán fontos trendek felismerésére és elemzésére egyik ilyen rendszer sem képes. A projekt eredményeként egy olyan komplex döntéstámogató módszer jön létre, amely - amellett, hogy önmagában tudományos újdonságnak számít - a piacon ma megtalálható farm-menedzser rendszereknél egy jóval hatékonyabb, több funkciót integráló, és a gazdáknak ténylegesen hasznos segítséget nyújtó változatává válhat, amely a sertések súlyát képes fényképek alapján megbecsülni, majd a külső automata adatinputok alapján automatikusan kiszámolja mikor vágásérett egy sertés.

Az NKFI Alap „VÁLLALATI KFI_16” pályázati kiírásán 115 902 150 Ft állami támogatást elnyert, 185 876 500 Ft összköltségvetésű projekt 2018. január 1-én indult és várhatóan 2019. december 31-én zárul.

Mon édito du jour dans l’Opinion

Loin de l'impetuosite de Trump, la << Nuclear Posture Review >> du departement de la Defense propose une vision plus classique des armes nucleaires. Interview.

Qui est le general Daniel Menaouine qui dirige le groupe de travail sur ce service national dont, dans l'armee, a peu pres personne ne veut ?

Last week, The New York Times entered the world of dance.

In an interview, Israeli-American choreographer Hadar Ahuvia talked about her latest work - Everything you have is yours? To Ahuvia, that is no idle question. She is the granddaughter of Eastern European Jews who came to Israel -- and then years later, her parents moved with her to Florida and then Hawaii. Ahuvia has developed an interest in what she sees as the Israeli mimicking of Palestinian Arab culture.


Ahuvia touched on this in her interview:
One issue you explore is cultural appropriation, how the pioneers of Israeli folk dance, mostly Eastern European women, drew from social dance forms like Palestinian dabke.

It’s well-documented that these women went to Palestinian villages and watched them dancing and felt they held the steps for what new Israeli dances could be. And so they borrowed steps and wrote new music and created dances that were directly synchronous to the new music, and in this way it becomes a new Israeli dance.

This was their way of participating in the nation-building and what for them was this revolutionary moment. I don’t think that cultural exchange is bad, but I think it’s about the context of whose narratives get told and seen.In a guest post she wrote for a blog, four days after the interview, Ahuvia goes further:
Increasingly our home [in Florida and Hawaii] began to mimic the Arab essence that is claimed as fundamentally Israeli. Hummus, tahini, olive oil zaatar, pita, baklava. And beside the Palestinian shepherd salad, the syncopated dabke and Yemenite steps, Turkish and Druz inspired melodies of early Hebrew songs and their synchronous dances. These kept us marinating in a Mediterranean Israeli identity, our distinction from the American Ashkenazi diaspora encroaching on us-- ameripoop-- treacherously symbolized by applesauce on latkes.Ira Stoll, who writes a column for Algemeiner dedicated to exposing examples of New York Times bias, addresses how New York Times Accuses Jews of Stealing Folkdances From Palestinian Arabs.

Stoll addresses the one-sided view presented by the interview and supplies context with the opposing view ignored by the New York Times:
o  Former New York Times correspondent David K. Shipler, in his 1986 book Arab and Jew, also wrote about the accusation of cultural theft. He quotes a Ibrahim Kareen of East Jerusalem who claims, “The Israelis have stolen a lot of Palestinian culture...For instance, many dances. The Hora. This is Palestinian. Many dishes.” But Shipler goes a step further and writes, "The roots of folk dance are old and tangled, and while the Hora does bear resemblance to Arab dances, the origins are too deeply buried for any side to make clear proprietary claims.” o  According to the Jewish Women’s Archive article on the history of Israeli Folk Dance, "During the Second and Third Aliyah periods, between 1904 and 1923, the halutzim danced only dances that they had brought with them from the Diaspora — the Horah, Polka, Krakowiak, Czerkassiya and Rondo, with the Horah becoming the national dance." o  According to the Israeli Ministry of Foreign Affairs Israeli folk dance is “an amalgam of Jewish and non-Jewish folk dance forms from many parts of the world,” describing the Hora as Romanian, and then continues that “Widespread enthusiasm for dance followed, bringing with it the creation of a multifaceted folk dance genre set to popular Israeli songs, incorporating motifs such as the Arab debka, as well as dance elements ranging from North American jazz and Latin American rhythms to the cadences typical of Mediterranean countries.”We can even go a little further.

The Encyclopedia of World Folk Dance has a list of dances and their countries of origin. It includes the dabke. Not surprisingly, the dance is not a Palestinian dance -- it is an Arab dance.



And that fact does not negate the Jewish cultural history of the Jewish dance, The Hora:


(pages 138-139)

According to this, if the Palestinian Arabs are going to accuse Jews of stealing their dance, they will just have to stand in line -- behind Rome, Turkey, Romania, Bulgaria, Montenegro, Macedonia, Serbia, Slovenia, Georgia and Russia.

The Hora, as featured on stamp of Moldova

Interestingly, according to this encyclopedia, the similarities of the Hora to the dabke are attributed to external flourishes to a dance that was already adopted.

All this raises the question of whether the Palestinian Arabs have ever copied anything from the Jews.

Daniel Pipes answers yes.

In Mirror Image: How the PLO Mimics Zionism, Pipes writes that "Palestinian nationalists have time and again modeled their institutions, ideas, and practices on the Zionist movement. This ironic tribute means that the peculiar nature of the PLO can be understood only with reference to its Zionist inspiration."

The similarities go beyond copying the purpose of the organization, such as the National Association of Arab-Americans emulating the American Israel Public Affairs Committee (AIPAC).

Some Palestinian organizations mimic the original Zionist organization as well:

Palestinian OrganizationZionist OrganizationAnti-Discrimination CommitteeAnti-Defamation Leaguethe Holy Land Fundthe Jewish National Fundthe United Palestinian Appealthe United Jewish Appeal
Pipes writes that the emulation goes beyond organizations and agencies:
o  Palestinian Arabs sometimes refer to themselves as the "Jews of the Middle East"
o  They claim that like Jews, they suffer prejudice, dispossession and expulsion despite being more educated than the majority population
o  Just as Jews were thrown out of multiple countries, they were forced out of Jordon, Lebanon and Kuwait in only 20 years
o  Palestinian Arabs claim their treatment by Israel is analogous to the treatment of Jews during the Holocaust
o  The Palestinian claim to a "Right of Return" mimics the Israeli "Law of Return"And then, of course, there is Jerusalem:
Jerusalem is the only capital of a Jewish state, as well as a unique city in Jewish history, religion, and emotions. In contrast, the city is so minor in Islam, it is not even once mentioned in the Qur'an. Nor did it ever serve as a political capital or cultural center...But based on what Israel has been able to accomplish, it is not surprising how far the Palestinian Arabs have gone in order to copy the very Zionists they condemn. The Jews wanted a state, the re-establishment of the Jewish state, so they were not content just to live off of the land.
The Jewish accomplishment during the Mandatory period was indeed impressive: by developing the Jewish Agency into a proto-state institution, Zionists created the bases for the full-fledged government that emerged in 1948. They already had a political authority, a military wing, an educational system, a mechanism to distribute welfare, and so forth. In contrast, Palestinians failed to match these institutions, and so found themselves disorganized when the British withdrew from Palestine in 1948...In effect, the Palestinians are trying half a century later to make up for their mistakes of the Mandatory period.But we can go a step further. More than what Zionism inspired in Palestinian Arabs in the 20th century, what have Jews contributed to Arabs in general, and to Islamic culture overall, over the generations?

Could be quite a bit.

In Battleground: Fact and Fantasy in Palestine, Shmuel Katz quotes Philip K. Hitti, a Lebanese American professor and authority on Arab and Middle Eastern history. Hitti writes in his History of the Arabs
But when we speak of 'Arab medicine' or 'Arab philosophy' or 'Arab mathematics', we do not mean the medical science, philosophy or mathematics that are necessarily the product of the Arabian mind or developed by people living in the Arabian peninsula, but that body of knowledge enshrined in books written in the Arabic language by men who flourished chiefly during the caliphate and were themselves Persians, Egyptians or Arabians, Christian, Jewish or Moslem.

Indeed, even what we call 'Arabic literature' was no more Arabian than the Latin literature of the Middle Age was Italian...Even such disciplines as philosophy linguistics, lexicography and grammar, which were primarily Arabian in origin and spirit and in which the Arabs made their chief original contribution, recruited some of their most distinguished scholars from the non-Arab stock (Battleground, p. 111)Bernard Lewis writes similarly in his book, The Arabs in History:
The use of the adjective Arab to describe the various facets of this civilisation has often been challenged on the grounds that the contribution to "Arab medicine", "Arab philosophy", etc, of those who were of Arab descent was relatively small. Even the use of the word Muslim is criticised, since so many of the architects of this culture were Christians and Jews.

During the period of greatness of the Arab and Islamic Empires in the Near and Middle East a flourishing civilisation grew up that is usually known as Arabic. It was not brought ready-made by the Arab invaders from the desert, but was created after the conquests by the collaboration of many peoples, Arabs, Persians, Egyptians and others. Nor was it even purely Muslim, for many Christians, Jews and Zoroastrians were among its creators. (p.14, 131)With all that shared history and shared culture over 1,400 years, maybe the Arabs can share a dance or a falafel for old times sake.

-----
If you found this post interesting or informative, please it below. Thanks!

Volt múltkor egy nagyobb lövöldözés  a kurd/amerikai és a szír/orosz erők között Kelet-Szíriában. Nyilván a pikáns az volt benne, hogy amerikaiak oroszokat lőttek, de a szerencse az volt, hogy az oroszok nem reguláris erők voltak, hanem a egy magán katonai vállalat alkalmazottjai. Igen, Wagner csoportnak hívják a szervezetet, ezt a poént nem szoktam lelőni.

Írtam a 24.hu-nak egy cikket, erről, ide most csak azt akarom megírni amit nem írtam bele az előkészületekről. (ott arra hegyeztem ki, hogy végre az oroszok is ráeszméltek a magán katonai vállalatok alkalmazásából származó előnyökre)

Korábban az Eufráteszen az oroszok - ők gondolom regulárisok, utászok voltak - vertek egy hadihidat, és a folyó jobb partján hidfőt létesítettek. Az amcsik azóta biztosan figyelték a területet. A támadás előtt pár nappal egy kisebb árhullám vonult le a folyón, ami elmosta a hadihidat (a gátak fentebb a kurdok kezén, állítólag jobb híján így jelezték a kormányerőknek, hogy nem kellene próbálkozni). Akkor láttam a fotót a hadihírdról, de nem értettem a jelentőségét.

Ezek után választani kellett a szír/Wagner erőknek, hogy valahogy visszabumliznak, vagy akkor már nekivágnak. Nekivágtak, ráadásul éjszaka.

A cikk megírása után jelentek még meg frissebb cikkek, asszem az veszteségek még magasabbak lettek. De hát nem is ez volt a cikk lényege, hanem a politikai lehetőségek

Il avait publié «  De l’autre côté de l’eau » en 2009.

The legacy of the virus which spread through three West African countries.

The legacy of the virus which spread through three West African countries.

Mind the Gap: How France and Germany Can Spearhead Joint Foreign Policy Initiatives Now  (extraits du dossier dirigé par Claire Demesmay, DGAP, Berlin) : lire ici
Edited by Claire Demesmay 
In light of the current instability on Europe’s borders and uncertainties about the international role of the US under the administration of President Donald Trump, it is high time for Franco-German foreign policy initiatives. With a possible new German government in sight, a window of opportunity opens for new joint action by the two countries at the core of the EU. At the same time, differences between France and Germany, both on policy issues and in terms of their strategic cultures, could impede any such cooperation. This study shows how Paris and Berlin can bridge – and exploit – these gaps to facilitate joint initiatives, even in the short term, on four key topics: Russia, transatlantic relations, Syria and Turkey.
Syria: Associating German with French InitiativesFrédéric Charillon & Andreas Rinke  
The conflict in Syria currently stands at the center of much of the international debate because it triggered a destabilization of the entire Middle East region – with the military involvement of a large number of foreign countries. The armed conflict also sent huge numbers of refugees to neighboring countries and Europe. As a result, Syria swiftly climbed to the top of the diplomatic agenda
for Germany and France. Despite the shared urgency, however, both countries have very different views on the conflict: This is due partly to historical reasons, and partly to the fact that France and Germany play different roles in world politics and hold different views on the use of military power. Nonetheless, the time for joint initiatives is now better than ever before – frstly, because  both countries share common interests in the Middle East, and secondly, because the election of French President Macron might help fnd a common stance. A common French-German strategy for Syria, and for the wider Middle East, is both possible and necessary, and the EU offers the best framework in pursuing this. Paris made it clear that it wanted to promote new initiatives. Associating Germany with them would be indispensable.
France and Germany: Different Approaches Toward Syria
Germany and France diverge widely in their approaches toward Syria for at least three reasons. These relate to the two countries’ different historical involvement in the region, to their divergent attitudes on the use of military force, and lastly, on the context of current terrorist attacks.
The historical factors at play in the issue date back to colonial times: Unlike Germany, which does not have any colonial background in the Middle East, France used to exert tutelary power in both Lebanon and Syria and has kept strong links with the Levant ever since. Paris’ political clout in Lebanon somewhat decreased when frst, the Syrian, and then the Iranian grip on the country intensifed after the Civil War (1975-1989). But a struggle for influence between the West – mainly France and the US – and the Syrian-Iranian camp remained. Several attacks on the French territory in the 1980s, as well as the assassination of the French Ambassador in Beirut in 1981 and
later the killing of French hostages were attributed to Damascus, Tehran and their local allies, such as Hezbollah.  
Lire la suite

Committee meetings, Brussels

Source : © European Union, 2018 - EP

Az elmúlt években több ízben is elkísérhettem feladataira a pápai Nehéz Légiszállító Ezred (HAW) hajózóit. Ott lehettem teherdobásnál, ejtőernyősök ugratásánál és légi utántöltésnél is. Illő volt tehát, hogy azokhoz is ellátogassak, akik a repülőgépek légialkalmasságát biztosítják, vagyis a Boeing műszaki csapatához, amelynek immár hatvan százaléka a befogadó ország szakembereiből, magyarokból áll.

A Nehéz Légiszállító Ezred C-17-esei körül manapság sok olyan műszakit látni, akik a Magyar Honvédség más repülőtereiről ismerősek. Ez nem meglepő, hiszen a HAW gépeit karbantartó és kiszolgáló Boeing magyar műszakijai egy fő kivételével valamennyien a katonai repülésből érkeztek. Az egyéni életutak változatosak. Vannak, akik korukból adódóan megélték a honvédség leépítését, a típuskivonásokat és azt, hogy mindezek következtében egy ideig választott hivatásuktól távol kellett boldogulniuk. A fiatalabb generációnak efféle törést nem kellett megélni, ők aktív repülőműszakiként Szolnokról, Kecskemétről vagy helyből, Pápáról érkeztek a Boeing kötelékébe. Meglehetősen érdekes tehát a magyar csapat összetétele. Szu-22-es, MiG-21-es, MiG-23-as, MiG-29-es, Mi-8-as és Gripen üzemeltetői múlttal rendelkező műszakiak egyaránt dolgoznak a C-17-eseken, sőt, a Boeing pápai menedzsmentjében immár magyar mérnök is van, mégpedig az, aki korábban a repülőműszaki zászlóaljat irányította a kecskeméti repülőbázison.

Egykori kecskeméti műszakiak, ma már C-17-esen dolgoznak.

A professzionális munkakörnyezet vonzó a repülőműszaki szakemberek körében, de az is igaz, hogy a váltással együtt járó költözést Pápára nem mindenki tudja vállalni. Aki viszont vállalja és a Boeing is elfogadja a jelentkezését, az először egy alapszintű képzésen (PLC - Partial Licence Course) vesz részt. A Boeing által tartott PLC során az új kolléga megismeri a biztonsági előírásokat, a mozgást a reptéren, azután a repülőgéppel kapcsolatos számítógépes tréning (CBT - Computer Based Training) következik, majd munka közben ismerkedik tovább a C-17-essel (OJT - On Job Training). Mindez 4-6 hónapig tart és a végén egy jogosítást kap (AMPL – Aircraft Maintenance Partial License), hogy repülés előtti ismételt ellenőrzéseket végezhet.

A magyar műszakiak amerikai kollégájuktól tanulják a pilótafülkében elvégzendő feladatokat.

A képzés következő állomása az Egyesült Királyság, azon belül Farnborough, ahol attól függően, hogy mechanikus vagy avionikus lesz, 6 vagy 8 hetes teljes típustanfolyam vár rá a Boeing nemzetközi oktatási központjában. Itt olyan műszaki szimulátorok segítik a képzést, amelyekben például hajóművet lehet indítani vagy meghibásodásokat imitálni. A szigetországból hazatérő műszaki ismét munkába áll, tovább mélyíti a C-17-essel kapcsolatos ismereteit és immár teljes aláírási joggal rendelkezik. A továbblépés a specializációk felé lehetséges, a hajtóművel vagy például a repülőgép kompozit elemeivel kapcsolatos tréningek keretében.

A főfutó ellenőrzése.

Gumiszerelő gép a C-17-eshez szükséges méretben.

A pápai C-17-eseken dolgozó műszakiak munkarendje ötnapos és három műszakos, de nem egyforma elosztásban, mert éjszaka kisebb létszám is elég. Nekik viszont az összes jogosítással rendelkezniük kell, hogy a repülőgépen elvégzett valamennyi munkát alá tudják írni. A többiek egyforma létszámban vannak elosztva a délelőtti és délutáni műszakban. A tanulás szempontjából a délutános műszak a fontosabb, mert jellemzően reggel mennek el a gépek és délután jönnek vissza a hibákkal. Ha valamilyen munka átcsúszik éjfél utánra, akkor az éjszakai műszak foglalkozik vele. Műszakváltáskor a műszakok egyórás átfedéssel egyszerre vannak bent.

Az elkövetkező feladatok áttekintése a laptopon.

Minden műszak egy briefinggel kezd, ahol a napi feladatokat beszélik meg a műszakvezetővel, akit itt koordinátornak hívnak. A koordinátor műszakváltás előtt tájékozódik a végrehajtandó feladatokról, és a briefing alkalmával kiosztja azokat a képességek és jogosultságok figyelembevételével. Utána folyamatosan figyelemmel követi a feladatok alakulását és szükség esetén segítséget nyújt a munkavégzőknek azzal, hogy vezeti a dokumentációt, alkatrészt rendel vagy kijuttatja a repülőgéphez. Ha a végrehajtandó munkák tekintetében szűkös a létszám, akkor besegít nekik. A nap végéhez közeledve szintén a koordinátor feladata megbizonyosodni arról, hogy mindent elvégeztek, mindent ledokumentáltak mind papíron, mind elektronikusan. Ellenőrzi, hogy az összes szerszám és eszköz, amit kivittek a szerszámtárolóból, maradéktalanul visszakerüljön. Repülés előtt a koordinátor - távollétében az arra jogosult személy - engedélyezi a gép repülését, az aláírásával igazolva azt, hogy a repülőgép teljesen üzemképes, a szükséges üzemanyaggal, és oxigénnel feltöltötték és az összes szükséges ellenőrzést végrehajtották. Továbbá a koordinátor az a személy, aki a menedzsment távollétében az egyszemélyi felelős mindenért, egyben kapcsolattartó a HAW és a NATO légiszállítást kezelő programirodája, a NAMP felé.

A délutános műszak briefingjét tartó koordinátor egykor Szu-22-eseken dolgozott.

A briefing után a következő állomás a szerszámszoba, vagyis a CTK (Consolidated Tool Kit), ahol a szerszámokat, a fogyóanyagokat, a mérő- és ellenőrző eszközöket és berendezéseket valamint a munkavédelmi felszereléseket tárolják. Ennek kezelésére vannak állandó és helyettesítő emberek, köztük magyarok is. Munkavégzés előtt a műszakiak innen veszik fel a szükséges általános és speciális szerszámokat, fogyóanyagokat, eszközöket, mégpedig a nyomon követhetőség érdekében személyre szólóan. Ami itt nem elérhető, azt az alkatrészraktárból kapják, szintén a CTK-n keresztül. A munka végeztével szigorú ellenőrzés mellett mindent itt adnak le. A szigort a repülésbiztonság követeli meg, nehogy bármi a zónában vagy rosszabb esetben a repülőgépen maradjon, esetleg olyan helyen, ahol komoly problémát okozhat. Másképp fogalmazva "addig senki sehova", amíg az összes kivitt dolog vissza nem került a CTK-ba, legyen az akár egy kicserélt műszerizzó.

Szerszám átvétel a CTK-ban.

A felvételezett eszközökkel és anyagokkal a műszakiak a zóna felé veszik az irányt, ahol a C-17-eseket készítik elő a következő repülésre. Többféle előkészítési mód van. A legmélyebb szintű a repülés előtti/utáni általános ellenőrzés (BPO/PR - Basic Postflight/Preflight), ami 72 óráig érvényes. Amennyiben hosszabb idő telne el az előző BPO/PR és a következő felszállás között, akkor a gép leszállását követően ezt az ellenőrzési formát hajtják végre. Ha a gép nem repül a BPO/PR utáni napon vagy napokon, akkor a következő repülést megelőzően egy PR Update-et végeznek el, aminek szintén 72 óra az érvényessége. Hosszabb utakon a HAW egyik műszakija, egy FCC (Flying Crew Chief) is a géppel utazik. Az ő munkájának megkönnyítése érdekében a BPO-t attól függetlenül végrehajtják, hogy lejár-e vagy sem. A következő ellenőrzés az ismételt repülésre felkészítés, a TH (Thru Flight). Ezt akkor végzik, ha a repülési terv szerint a gép még azelőtt visszaérkezik mielőtt a BPO érvényességét veszti, vagyis 72 órán belül (az FCC-k általában ezt az ellenőrzési formát alkalmazzák).

Az önjáró, felemelhető platformról a gép magasban lévő ellenőrzési pontjai is elérhetőek.

A legegyszerűbb ellenőrzési forma az a gyorsított ellenőrzés (Quickturn), amely csak a leszállásban érintett legfontosabb szerkezeti elemek vizsgálatát foglalja magába, valamint szükség esetén üzemanyagtöltést, esetleg sürgős hibajavítást, amit a személyzet nem tud elvégezni. Ez maximum három óra földön tartózkodást jelent a repülőgép számára és aztán folytatja az útját.

Volt MiG-21-es műszaki a C-17-es kondicionáló rendszerét ellenőrzi.

Ezeket az ellenőrzési változatokat és munkapontjaikat a műszakiak bibliája, a technológiai utasítás, a TO (Technical Order) tartalmazza. A műszakkezdéskor a műszakiak egy ütés- és vízálló laptopot is felvesznek. Azon vannak a technológiai utasítások, az ellenőrző listák, a gép teljes műszaki adatbázisa. Használata elengedhetetlen a repülőgépen végzett munka során.

Az ütés- és vízálló laptopon az éppen a folyamatban lévő ellenőrzési pont látható.

120 naponta vagy 600 óránként a generátor és a hajtómű olajrendszerét ellenőrizni kell.

Egy-egy ellenőrzést egy-egy személy hajt végre és ír alá. Visszaellenőrzőre csak abban az esetben van szükség, ha olyan alkatrész vagy berendezés cseréjét kell végrehajtani, amely miatt a repülőgépet üzemképtelenné kell minősíteni. Ekkor a dokumentáláskor két személy aláírására van szükség, a munkavégzőére és az ellenőrzőére. Természetesen az ellenőrző csak arra jogosult személy lehet, akinek több éves tapasztalata van és egy kijelölt vizsgabizottság előtt vizsgát tett, és a menedzsment is felhatalmazta rá.

A megbontott gépen egy rögzítő szerkezet akadályozza meg a kormányok mozgatását.

A minőségbiztosításért (QA - Quality Assurance) a Boeing saját minőségbiztosítási szakemberei és a HAW velük együttműködő minőségbiztosítási ellenőrei felelősek. Az előírások szerinti munkavégzést, a technológiai utasítás használatát, az előírt szerszámok, a hiteles műszerek és eszközök használatát, a dokumentáció vezetését, a jogosultságok meglétét, és az előírt személyi védőeszközök használatát ők ellenőrzik. Az ellenőrzések nem mindennaposak, de a műszakiak nem lazíthatnak; mindig úgy kell dolgozniuk, mintha a minőségbiztosítási ellenőrök ott lennének velük.

Nemcsak a kapcsolókra, de egyes biztosítékokra is figyelmeztető felirat kerül a karbantartás idejére.

A Magyar Honvédség a C-17-esek előkészítésének egy kis szeletét tudhatja magáénak azzal, hogy tűzoltókocsival biztosítja a zónát, eltávolítja a fedélzeti mosdó tartalmát és tartálykocsikkal a géphez szállítja a kerozint. A tankolást már a Boeing műszakijai végzik, ahogyan a téli időszakban a jégtelenítést is. 

 A tankolás egyszerre két csövön is történhet.

Miközben a délutános műszak végzi a dolgát, a menedzsment 16:30-kor leül a napi meetingek egyikére. Azért ebben az időpontban, mert ez Indiától az Egyesült Államok nyugati partjáig olyan időzónákat fed le, ahol mindenki ébren van és részt tud venni a 30-60 perces konferencián. Ebben az időpontban ugyanis az összes, C-17-est üzemeltető Boeing-képviselő bejelentkezik egy konferenciahívás formájában. Mindenki egyesével elmondja a pillanatnyi státuszt, hogy melyik gép miért üzemképtelen és várhatóan mikor lesz készen. A beszélgetésen a teljes C-17-es vezetés is részt vesz - logisztikusok, főmérnökök, stb. - és bárhol bárkinek gondja van és segítséget kér, akkor ott helyben azonnal döntés születik, sok esetben megoldás is.

Időszakos ellenőrzés a 03-ason a pápai hangárban.

2016 novembere óta a Boeing pápai bázisa az a modern komplexum, amely a C-17-es befogadására alkalmas hangárból és a köré csoportosuló irodákból, raktárakból és a feladatspecifikus műhelyekből áll. A hangárba került C-17-esen ugyanazok dolgoznak, akik a zónában készítik elő, mivel a honvédségi módszertől eltérően itt nincsenek külön hangárba és zónába beosztott műszakiak.

Két magyar műszaki a Pitot-cső ellenőrzéséhez kezd.

A hangárba két okból kerülhet egy C-17-es. Vagy egy olyan meghibásodás miatt, amelynek kijavítása a hangárban célszerűbb vagy a minden 180 nap után esedékes időszakos javítás, a HSC (Home Station Check) miatt. A HSC-nél négy különböző ellenőrzés van, amelyek egymást követik. Minden egyes ellenőrzésnek meghatározott munkapontjai vannak, ezzel minden ellenőrzés kétévente ismétlődik. Vannak ismétlődő munkapontok is, főleg a hajtóműveknél, de van néhány olyan munkapont, amely csak egy-egy ellenőrzési szintnek az eleme.

Az emelőkosárban álló műszaki a felségjel melletti nyitott panelhez igyekszik.

A gép hasában húzódó szervizalagút a tehertérből és kívülről is megközelíthető.

A függőleges vezérsíkban lévő alagútban a vezérsík tetejére lehet jutni.

A kötéllel biztosított műszakiak visszamásznak a függőleges vezérsíkba, miután a 17 méteres magasságban végeztek a zsírzással. 

Az üzemeltetés egyik kulcsfeltétele az alkatrészek biztosítása. A megrendelők rendelkezésre állás után fizetnek, itt órára számolják a repülőgépek üzemképességét, ezért megengedhetetlen, hogy az alkatrészellátás késedelme miatt a szükségesnél hosszabb ideig álljon egy C-17-es.

A hét minden napján reggel 7-től éjfélig nyitva tartó raktárban már a magyarok vannak többségben. Elsősorban a HAW gépeit szolgálják ki, de bárhol a világon egy C-17-esnek szüksége van alkatrészre és a pápai raktár van legközelebb, akkor is segítenek és szükség esetén egész éjjel nyitva vannak. A raktárban külön tárolják a Boeing és a DLA (Defence Logistic Agency) alkatrészeit. A Boeing-alkatrészeket az Egyesült Államokból, egy központi raktárból, esetleg más bázisokról küldik Pápára. A papírmunka minimális, a raktárosok az amerikai légierő számítógépes rendszerével dolgoznak. Minden ezen az adatbázison megy ki-be, az alkatrészeket folyamatosan nyomon követik. Pápán a Boeing készletére látnak rá, a DLA-készletre nem. Velük közvetlenül kell beszélni, hogy az alkatrészt Pápára hozathassák. A Boeing-alkatrészek rendelése kilencven százalékban automatikus. Az Egyesült Államokban lévő vagyonkezelő szakemberek (asset manager) követik, hogy egy adott bázis hogy áll alkatrésszel. Meghatározzák, hogy egy-egy bázison mennyi alkatrész lehet illetve mi az a pont, amelyet elérve a rendelés automatikusan elindul. Ugyancsak ők határozzák meg, hogy egy évben mennyi pénzt szánnak javításra. Az alkatrészfogyás és a büdzsé állása határozza meg, hogy a javítható alkatrészekből - például elektronikából, keréktárcsákból, fékekből - mennyit kell visszaküldeni javításra. Amikor a műszakiak leadják a lecserélt alkatrészt, az felkerül a hibás, de javítható alkatrészek polcára. Akár 2-4 hónapig is ott lehet, amíg a vagyonkezelő menedzser azt mondja, hogy mehet. Ekkor előkészítik szállításra és a szerződött fuvarozó elszállítja. A DLA-tulajdonú, jellemzően kisebb fogyó alkatrészek rendelése nem automatikus, azt a pápai raktárosok intézik. Bármi kell a C-17-esekhez, utánanéznek és beszerzik, legyen az bárhol.

Ha külföldön meghibásodik a három gép valamelyike, a menedzsment megszervezi az alkatrészek, a szerszámok és a műszakiak odajuttatását. Minden eszköz, ami ehhez szükséges, a rendelkezésükre áll.

Tavaly nyáron volt az első olyan külső helyszínen végrehajtott javítás, amelyet kizárólag magyar műszakiakból álló hibaelhárító csapat (MRT - Maintenance Recovery Team) hajtott végre. Júniusban történt, hogy Bulgáriában a 02-es oldalszámú C-17-es repülés előtti ellenőrzésekor a repülésvezérlő rendszer hibát jelzett. A többszöri próbálkozás ellenére a hibajelenség megmaradt, a gép nem szállhatott fel. A gépen utazó FCC felvette a kapcsolatot a Boeing pápai központjával, jelentette a helyzetet és műszaki segítséget kért. A menedzsment és a koordinátorok kiválasztották a megfelelő jogosításokkal és tapasztalattal bíró műszakiakat. Ők leadták a szükséges szerszámok és alkatrészek listáját, amelyeket a Boeing ellátó részlege összeállított és elindított Bulgáriába. A három magyar műszaki másnap egy menetrendszerinti járattal repült a veszteglő C-17-eshez, ahol azonnal megkezdték a késő estébe nyúló munkát és addig maradtak a bolgár repülőtéren, amíg a 02-es immár kijavítva fel nem szállt.

Olajcsere

Külföldre nem csak az ilyen váratlan esetekben juthatnak el a C-17-es műszakiak. Ha valaki jelzi, hogy váltani szeretne és továbbállna Pápáról, akkor a Boeing megnézi, hogy a saját rendszerében milyen lehetőséget tud felkínálni az illetőnek. Ennek is köszönhető, hogy vannak olyan magyar műszakiak, akik Kuvaitban találták meg a számításaikat és az ottani C-17-eseken dolgoznak.

***

Fotó: Szórád Tamás

A cikk nyomtatott változata az Aeromagazin 2017 novemberi és decemberi számaiban jelent meg.

Delegations

Source : © European Union, 2018 - EP

Madame, Monsieur,

C’est avec plaisir que nous vous informons de l’ouverture de notre nouveau site internet  www.eu-logos.org qui remplacera le Blog.

L’équipe d’analystes politiques fournit des dossiers et policy papers soigneusement élaborés sur les défis auxquels l’Union européenne et ses États membres sont confrontés dans le domaine de la lutte contre le terrorisme, la cyber-sécurité, la politique de sécurité et de défense, la migration et la protection des droits fondamentaux.

Ce site a été pensé pour nos lecteurs, mais aussi pour nos partenaires, et vous permet de laisser des commentaires, de participer à des conférences, de suivre notre activité sur les réseaux sociaux, et de vous inscrire à notre newsletter http://www.eu-logos.org/?page_id=18953

Nous vous souhaitons une bonne découverte du site.

 

Dear Mister,

Dear Miss

We are happy to announce the launch of our new website www.eu-logos.org, which will replace the Blog.

The team of policy analysts provides dossiers and policy papers on the challenges facing the European Union and its Member States concerning the fight against terrorism, cybersecurity/data protection, security and defense policy, migration and the protection of fundamental rights.

This site has been designed for our readers, but also for our partners, and allows you to leave comments, to participate in conferences, to follow our activity on social networks and to subscribe to our newsletter http://www.eu-logos.org/?page_id=18953

Sharing is caring

Les états-majors ont fait prévaloir leur point de vue : plutôt consolider le modèle d’armée existant que se lancer dans de nouveaux projets, surtout en l’absence de percée européenne.

L’Objectif de Développement Durable 17 accorde une importance essentielle aux approches multi-acteurs et multi-niveaux pour l’atteinte des Objectifs de Développement Durable (ODD). Quels avantages et quels effets une approche multi-acteurs a-t-elle dans des programmes de décentralisation?
L’approche multi-acteurs a pour objectif l’implication de toutes les parties prenantes qui sont importantes pour un processus de réforme, issus de la politique, de la société civile et de l’économie privée. Dans le cadre des programmes de décentralisation, cette approche prévoit, la plupart du temps, une coopération simultanée avec les acteurs politiques (offre) et la société civile (demande). Elle doit s’appliquer à tous les niveaux d’un Etat (donc national, régional et communal).
Il y a jusqu’à ce jour peu d’études qui indiquent la contribution qu’une approche multi-acteurs pourrait apporter au succès de la décentralisation et comment elle pourrait déployer pleinement son potentiel. Cet article défend l’argumentation selon laquelle l’approche multi-acteurs et multi-niveaux soutient l‘effectivité ainsi que la durabilité de la décentralisation. Un aspect im¬portant, pour la promotion de la décentralisation, c’est une coopération horizontale et verticale dans un système multi-niveaux:

• Le renforcement simultané de l’offre et de la demande augmente l‘effectivité des réformes de la décentralisation. L’exemple de la participation citoyenne montre ce qui suit: la collaboration avec la commune facilite l’accès de la société civile; la collaboration avec la société civile lui permet une participation plus effective. Si la participation citoyenne est ainsi renforcée, elle contribue plutôt à l’amélioration des services communaux.
• Si la collaboration a lieu dans un système multi-niveaux, la décentralisation peut être promue de façon plus durable: les acteurs internationaux peuvent, par exemple, aux côtés de la société civile, intégrer des expériences du niveau communal dans la législation nationale et accompagner finalement la mise en œuvre au niveau communal.

Pour exploiter pleinement le potentiel de l‘approche multi-acteurs et multi-niveaux, il est important de connaitre ce qui suit:

• Les acteurs internationaux devraient trouver un équilibre quant à l‘appui des acteurs étatiques et non étatiques dans les processus de décentralisation. La demande (non-étatique) retient souvent moins l’attention. En voulant appuyer les différents acteurs, il ne s’agit pas de choisir entre l’un ou l‘autre, mais de prendre les deux à la fois.
• La participation citoyenne devrait mener à des résultats visibles, afin que la disposition à s’engager au plan de la société civile soit établie à long terme. C’est pourquoi le suivi de la participation citoyenne du côté de l’offre et de la demande est important.
• La continuité et l’intensité de l‘appui sont importants pour un succès durable des réformes.

Ces résultats proviennent d’un projet de recherche de l’Institut Allemand de Développement / Deutsches Institut für Entwicklungspolitik (DIE) qui mesure l’effet des programmes de gouvernance.