Feed aggregator

<< Le Canard enchaine >> revele que des agents des renseignements exterieurs faisant leur jogging se sont laisse pieger par le logiciel Strava. Explications.

Plenary session and committee meetings in Brussels

Source : © European Union, 2018 - EP

Alors que Macron exige des « victoires », la ministre des armées dévoile que 450 terroristes ont été « neutralisés » depuis 2014.

Mit dem nächsten Mehrjährigen Finanzrahmen (MFR) legt die EU nicht nur die finanziellen, sondern auch politischen Schwerpunkte bis 2030 fest. Während der MFR-Verhandlungen stellt sich damit die Frage, welche politischen Ziele die EU künftig verfolgen will. Die durch die EU entscheidend mitgestaltete Agenda 2030 für nachhaltige Entwicklung und ihre 17 Sustainable Development Goals (SDGs) sollten für diese Debatte richtungsgebend sein.
In der EU-Binnenpolitik sollte die Agenda 2030 dazu beitragen, das europäische Budget stärker auf sozial benachteiligte Gruppen zu fokussieren, den ökologischen Fußabdruck der EU zu reduzieren und ein nachhaltiges Wirtschaftswachstum zu befördern. Dadurch könnte der MFR zugleich die Unterstützung der Bürgerinnen und Bürger für Europa stärken. In den EU-Außenbeziehungen erfordert die Agenda, nicht nur kurzfristige sicherheits- und migrationspolitische Interessen in den Vordergrund zu rücken, sondern das Budget auch an langfristigen entwicklungspolitischen Zielen auszurichten. So könnte die EU sich international und gegenüber Industrie-, Schwellen- und Entwicklungsländern als Vorreiter für nachhaltige Entwicklung positionieren.
Für die Berücksichtigung der Agenda 2030 im nächsten MFR sind zwei Fragen zentral. Wo hat die EU die größten Defizite in der Umsetzung der Agenda 2030 und der SDGs? In welchen Bereichen kann der MFR wichtige Beiträge leisten? Wir machen fünf Vorschläge zur Berücksichtigung der Agenda 2030 im nächsten MFR. Diese Vorschläge sind komplementär und sollten parallel verfolgt werden:
(1) Prinzipien der Agenda 2030 im MFR verankern: Einzelne Prinzipien der Agenda 2030 wie Leave no one behind, Universalität und Politikkohärenz für nachhaltige Entwicklung fordern die EU auf, die SDGs nicht nur in den Außenbeziehungen, sondern z. B. auch in den Agrar- oder Strukturfonds zu berücksichtigen, die negativen Auswirkungen von EU-Politiken für Drittländer zu reduzieren und positive Wechselwirkungen zu fördern.
(2) Den SDGs einzelne Rubriken zuordnen: Der MFR sollte den globalen SDGs einzelne Rubriken zuordnen und Mindestkriterien festlegen, zu wie vielen SDGs und Targets jede Rubrik mindestens beitragen sollte. Alle Rubriken sollten die drei Dimensionen von Nachhaltigkeit – Ökonomie, Ökologie und Soziales – befördern.
(3) Nachhaltigkeitsprinzip mainstreamen: Das Nachhaltigkeitsprinzip sollte bereichsübergreifend verankert werden. Das heißt, das Klima-Mainstreaming müsste um Ziele für soziale und ökonomische Nachhaltigkeit ergänzt werden.
(4) In Rubrik IV (Außenbeziehungen) müsste die bilaterale Kooperation an den SDG-Strategien der Partner ausgerichtet werden. Es sollten zudem drei bis vier thematische Flagship-Programme zur Kooperation mit Ländern aller Einkommensgruppen bspw. in den Bereichen Urbanisierung, Ungleichheit oder Klimawandel geschaffen werden.
(5) Querschnittsthemen: Der Nachfolger des Programms Horizon 2020 sollte mehr in die Forschung zu Nachhaltigkeit investieren. Die Impact Assessments sollten stärker die soziale und ökologische Dimension von Nachhaltigkeit berücksichtigen. Der nächste MFR sollte klare Vorgaben zu nachhaltiger Beschaffung machen.

Je prend soudain conscience que le camp du bien a sincèrement le sentiment, que dis-je, la conviction, qu'il défend la liberté. Toutes les libertés. Politiques, économiques, sociales, sociétales (mot qu'il a d'ailleurs inventé, pour contrer ce social qui sonne tellement "de classe").

Ce qui explique son désarroi puisque certains des bénéficiaires du bien, y compris ses peuples, ne partagent plus cette "vision" du monde.

Que beaucoup veulent de la justice - ce qui n'est pas la même chose. Que d'autres encore (ces catégories sont poreuses) préfèrent un peu plus de communauté (pour ne pas dire fraternité) à cette liberté parfois si menaçante.

Mais ça, le camp du Bien ne le saisit pas. Je ne suis d'ailleurs pas sûr de très bien le saisir mais au moins, je n'ai pas cette sublime assurance du "Bien". Même si l'on sent que le camp du Bien est désorienté par la montée justement de ces défis, qui ne sont pas simplement, malgré qu'il en ait, le camp du Mal.

O. Kempf

In this press kit you will find a selection of press releases from the European Parliament that show MEP’s priorities and what they have been pushing for in relation to the topics on the summit agenda, as well as contact details of the MEPs involved. All documents and resolutions printed in the press kit, plus additional information, can be found on the European Parliament’s website.

Source : © European Union, 2018 - EP

In this press kit you will find a selection of press releases from the European Parliament that show MEP’s priorities and what they have been pushing for in relation to the topics on the summit agenda, as well as contact details of the MEPs involved. All documents and resolutions printed in the press kit, plus additional information, can be found on the European Parliament’s website.

Source : © European Union, 2018 - EP

In this press kit you will find a selection of press releases from the European Parliament that show MEP’s priorities and what they have been pushing for in relation to the topics on the summit agenda, as well as contact details of the MEPs involved. All documents and resolutions printed in the press kit, plus additional information, can be found on the European Parliament’s website.

Source : © European Union, 2018 - EP

In this press kit you will find a selection of press releases from the European Parliament that show MEP’s priorities and what they have been pushing for in relation to the topics on the summit agenda, as well as contact details of the MEPs involved. All documents and resolutions printed in the press kit, plus additional information, can be found on the European Parliament’s website.

Source : © European Union, 2018 - EP

A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap „Vállalatok K+F+I tevékenységének támogatása” című pályázati felhívásán 115,90 millió Ft állami támogatást nyert el az EN-CO Software Kft. A cég 185,88 millió forint összköltségű projektje során új képfelismerési technológiát integráló, sertéstenyésztői szakágazatra optimalizált döntéstámogató keretrendszer kutatása és fejlesztése valósul meg.

A projekt ötletét egy működő, a kutatásban résztvevő sertéstelepen megjelenő valós probléma adja. A telepmenedzsmentnek igen nagy kihívás, hogy eldöntse: mikor optimális a sertések vágása. Mivel ehhez egyszerre több, folyamatosan változó adatot kell napi szinten figyelni (állomány tömege, sertéshús felvásárlási ára, takarmány ára), a döntés elég nehezen optimalizálható, és az emberi döntés nem mindig a legmegfelelőbb, az esetek többségében valamiféle veszteség mindig van. Egy kis vagy közepes, párszázas állománnyal dolgozó sertéstartó gazda egy optimalizált döntéssel súlyos pénzeket takaríthat meg.

Bár a piacon léteznek mind farm-menedzser programok, mind kezdetleges kamera-mérlegek, egy sertés csoport súlyának automatizált monitoringjára, 100%-os automatizált működésre, és a költséghatékonyság szempontjából igazán fontos trendek felismerésére és elemzésére egyik ilyen rendszer sem képes. A projekt eredményeként egy olyan komplex döntéstámogató módszer jön létre, amely - amellett, hogy önmagában tudományos újdonságnak számít - a piacon ma megtalálható farm-menedzser rendszereknél egy jóval hatékonyabb, több funkciót integráló, és a gazdáknak ténylegesen hasznos segítséget nyújtó változatává válhat, amely a sertések súlyát képes fényképek alapján megbecsülni, majd a külső automata adatinputok alapján automatikusan kiszámolja mikor vágásérett egy sertés.

Az NKFI Alap „VÁLLALATI KFI_16” pályázati kiírásán 115 902 150 Ft állami támogatást elnyert, 185 876 500 Ft összköltségvetésű projekt 2018. január 1-én indult és várhatóan 2019. december 31-én zárul.

A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap „Vállalatok K+F+I tevékenységének támogatása” című pályázati felhívásán 115,90 millió Ft állami támogatást nyert el az EN-CO Software Kft. A cég 185,88 millió forint összköltségű projektje során új képfelismerési technológiát integráló, sertéstenyésztői szakágazatra optimalizált döntéstámogató keretrendszer kutatása és fejlesztése valósul meg.

A projekt ötletét egy működő, a kutatásban résztvevő sertéstelepen megjelenő valós probléma adja. A telepmenedzsmentnek igen nagy kihívás, hogy eldöntse: mikor optimális a sertések vágása. Mivel ehhez egyszerre több, folyamatosan változó adatot kell napi szinten figyelni (állomány tömege, sertéshús felvásárlási ára, takarmány ára), a döntés elég nehezen optimalizálható, és az emberi döntés nem mindig a legmegfelelőbb, az esetek többségében valamiféle veszteség mindig van. Egy kis vagy közepes, párszázas állománnyal dolgozó sertéstartó gazda egy optimalizált döntéssel súlyos pénzeket takaríthat meg.

Bár a piacon léteznek mind farm-menedzser programok, mind kezdetleges kamera-mérlegek, egy sertés csoport súlyának automatizált monitoringjára, 100%-os automatizált működésre, és a költséghatékonyság szempontjából igazán fontos trendek felismerésére és elemzésére egyik ilyen rendszer sem képes. A projekt eredményeként egy olyan komplex döntéstámogató módszer jön létre, amely - amellett, hogy önmagában tudományos újdonságnak számít - a piacon ma megtalálható farm-menedzser rendszereknél egy jóval hatékonyabb, több funkciót integráló, és a gazdáknak ténylegesen hasznos segítséget nyújtó változatává válhat, amely a sertések súlyát képes fényképek alapján megbecsülni, majd a külső automata adatinputok alapján automatikusan kiszámolja mikor vágásérett egy sertés.

Az NKFI Alap „VÁLLALATI KFI_16” pályázati kiírásán 115 902 150 Ft állami támogatást elnyert, 185 876 500 Ft összköltségvetésű projekt 2018. január 1-én indult és várhatóan 2019. december 31-én zárul.

Mon édito du jour dans l’Opinion

Loin de l'impetuosite de Trump, la << Nuclear Posture Review >> du departement de la Defense propose une vision plus classique des armes nucleaires. Interview.

Qui est le general Daniel Menaouine qui dirige le groupe de travail sur ce service national dont, dans l'armee, a peu pres personne ne veut ?

Last week, The New York Times entered the world of dance.

In an interview, Israeli-American choreographer Hadar Ahuvia talked about her latest work - Everything you have is yours? To Ahuvia, that is no idle question. She is the granddaughter of Eastern European Jews who came to Israel -- and then years later, her parents moved with her to Florida and then Hawaii. Ahuvia has developed an interest in what she sees as the Israeli mimicking of Palestinian Arab culture.


Ahuvia touched on this in her interview:
One issue you explore is cultural appropriation, how the pioneers of Israeli folk dance, mostly Eastern European women, drew from social dance forms like Palestinian dabke.

It’s well-documented that these women went to Palestinian villages and watched them dancing and felt they held the steps for what new Israeli dances could be. And so they borrowed steps and wrote new music and created dances that were directly synchronous to the new music, and in this way it becomes a new Israeli dance.

This was their way of participating in the nation-building and what for them was this revolutionary moment. I don’t think that cultural exchange is bad, but I think it’s about the context of whose narratives get told and seen.In a guest post she wrote for a blog, four days after the interview, Ahuvia goes further:
Increasingly our home [in Florida and Hawaii] began to mimic the Arab essence that is claimed as fundamentally Israeli. Hummus, tahini, olive oil zaatar, pita, baklava. And beside the Palestinian shepherd salad, the syncopated dabke and Yemenite steps, Turkish and Druz inspired melodies of early Hebrew songs and their synchronous dances. These kept us marinating in a Mediterranean Israeli identity, our distinction from the American Ashkenazi diaspora encroaching on us-- ameripoop-- treacherously symbolized by applesauce on latkes.Ira Stoll, who writes a column for Algemeiner dedicated to exposing examples of New York Times bias, addresses how New York Times Accuses Jews of Stealing Folkdances From Palestinian Arabs.

Stoll addresses the one-sided view presented by the interview and supplies context with the opposing view ignored by the New York Times:
o  Former New York Times correspondent David K. Shipler, in his 1986 book Arab and Jew, also wrote about the accusation of cultural theft. He quotes a Ibrahim Kareen of East Jerusalem who claims, “The Israelis have stolen a lot of Palestinian culture...For instance, many dances. The Hora. This is Palestinian. Many dishes.” But Shipler goes a step further and writes, "The roots of folk dance are old and tangled, and while the Hora does bear resemblance to Arab dances, the origins are too deeply buried for any side to make clear proprietary claims.” o  According to the Jewish Women’s Archive article on the history of Israeli Folk Dance, "During the Second and Third Aliyah periods, between 1904 and 1923, the halutzim danced only dances that they had brought with them from the Diaspora — the Horah, Polka, Krakowiak, Czerkassiya and Rondo, with the Horah becoming the national dance." o  According to the Israeli Ministry of Foreign Affairs Israeli folk dance is “an amalgam of Jewish and non-Jewish folk dance forms from many parts of the world,” describing the Hora as Romanian, and then continues that “Widespread enthusiasm for dance followed, bringing with it the creation of a multifaceted folk dance genre set to popular Israeli songs, incorporating motifs such as the Arab debka, as well as dance elements ranging from North American jazz and Latin American rhythms to the cadences typical of Mediterranean countries.”We can even go a little further.

The Encyclopedia of World Folk Dance has a list of dances and their countries of origin. It includes the dabke. Not surprisingly, the dance is not a Palestinian dance -- it is an Arab dance.



And that fact does not negate the Jewish cultural history of the Jewish dance, The Hora:


(pages 138-139)

According to this, if the Palestinian Arabs are going to accuse Jews of stealing their dance, they will just have to stand in line -- behind Rome, Turkey, Romania, Bulgaria, Montenegro, Macedonia, Serbia, Slovenia, Georgia and Russia.

The Hora, as featured on stamp of Moldova

Interestingly, according to this encyclopedia, the similarities of the Hora to the dabke are attributed to external flourishes to a dance that was already adopted.

All this raises the question of whether the Palestinian Arabs have ever copied anything from the Jews.

Daniel Pipes answers yes.

In Mirror Image: How the PLO Mimics Zionism, Pipes writes that "Palestinian nationalists have time and again modeled their institutions, ideas, and practices on the Zionist movement. This ironic tribute means that the peculiar nature of the PLO can be understood only with reference to its Zionist inspiration."

The similarities go beyond copying the purpose of the organization, such as the National Association of Arab-Americans emulating the American Israel Public Affairs Committee (AIPAC).

Some Palestinian organizations mimic the original Zionist organization as well:

Palestinian OrganizationZionist OrganizationAnti-Discrimination CommitteeAnti-Defamation Leaguethe Holy Land Fundthe Jewish National Fundthe United Palestinian Appealthe United Jewish Appeal
Pipes writes that the emulation goes beyond organizations and agencies:
o  Palestinian Arabs sometimes refer to themselves as the "Jews of the Middle East"
o  They claim that like Jews, they suffer prejudice, dispossession and expulsion despite being more educated than the majority population
o  Just as Jews were thrown out of multiple countries, they were forced out of Jordon, Lebanon and Kuwait in only 20 years
o  Palestinian Arabs claim their treatment by Israel is analogous to the treatment of Jews during the Holocaust
o  The Palestinian claim to a "Right of Return" mimics the Israeli "Law of Return"And then, of course, there is Jerusalem:
Jerusalem is the only capital of a Jewish state, as well as a unique city in Jewish history, religion, and emotions. In contrast, the city is so minor in Islam, it is not even once mentioned in the Qur'an. Nor did it ever serve as a political capital or cultural center...But based on what Israel has been able to accomplish, it is not surprising how far the Palestinian Arabs have gone in order to copy the very Zionists they condemn. The Jews wanted a state, the re-establishment of the Jewish state, so they were not content just to live off of the land.
The Jewish accomplishment during the Mandatory period was indeed impressive: by developing the Jewish Agency into a proto-state institution, Zionists created the bases for the full-fledged government that emerged in 1948. They already had a political authority, a military wing, an educational system, a mechanism to distribute welfare, and so forth. In contrast, Palestinians failed to match these institutions, and so found themselves disorganized when the British withdrew from Palestine in 1948...In effect, the Palestinians are trying half a century later to make up for their mistakes of the Mandatory period.But we can go a step further. More than what Zionism inspired in Palestinian Arabs in the 20th century, what have Jews contributed to Arabs in general, and to Islamic culture overall, over the generations?

Could be quite a bit.

In Battleground: Fact and Fantasy in Palestine, Shmuel Katz quotes Philip K. Hitti, a Lebanese American professor and authority on Arab and Middle Eastern history. Hitti writes in his History of the Arabs
But when we speak of 'Arab medicine' or 'Arab philosophy' or 'Arab mathematics', we do not mean the medical science, philosophy or mathematics that are necessarily the product of the Arabian mind or developed by people living in the Arabian peninsula, but that body of knowledge enshrined in books written in the Arabic language by men who flourished chiefly during the caliphate and were themselves Persians, Egyptians or Arabians, Christian, Jewish or Moslem.

Indeed, even what we call 'Arabic literature' was no more Arabian than the Latin literature of the Middle Age was Italian...Even such disciplines as philosophy linguistics, lexicography and grammar, which were primarily Arabian in origin and spirit and in which the Arabs made their chief original contribution, recruited some of their most distinguished scholars from the non-Arab stock (Battleground, p. 111)Bernard Lewis writes similarly in his book, The Arabs in History:
The use of the adjective Arab to describe the various facets of this civilisation has often been challenged on the grounds that the contribution to "Arab medicine", "Arab philosophy", etc, of those who were of Arab descent was relatively small. Even the use of the word Muslim is criticised, since so many of the architects of this culture were Christians and Jews.

During the period of greatness of the Arab and Islamic Empires in the Near and Middle East a flourishing civilisation grew up that is usually known as Arabic. It was not brought ready-made by the Arab invaders from the desert, but was created after the conquests by the collaboration of many peoples, Arabs, Persians, Egyptians and others. Nor was it even purely Muslim, for many Christians, Jews and Zoroastrians were among its creators. (p.14, 131)With all that shared history and shared culture over 1,400 years, maybe the Arabs can share a dance or a falafel for old times sake.

-----
If you found this post interesting or informative, please it below. Thanks!

Volt múltkor egy nagyobb lövöldözés  a kurd/amerikai és a szír/orosz erők között Kelet-Szíriában. Nyilván a pikáns az volt benne, hogy amerikaiak oroszokat lőttek, de a szerencse az volt, hogy az oroszok nem reguláris erők voltak, hanem a egy magán katonai vállalat alkalmazottjai. Igen, Wagner csoportnak hívják a szervezetet, ezt a poént nem szoktam lelőni.

Írtam a 24.hu-nak egy cikket, erről, ide most csak azt akarom megírni amit nem írtam bele az előkészületekről. (ott arra hegyeztem ki, hogy végre az oroszok is ráeszméltek a magán katonai vállalatok alkalmazásából származó előnyökre)

Korábban az Eufráteszen az oroszok - ők gondolom regulárisok, utászok voltak - vertek egy hadihidat, és a folyó jobb partján hidfőt létesítettek. Az amcsik azóta biztosan figyelték a területet. A támadás előtt pár nappal egy kisebb árhullám vonult le a folyón, ami elmosta a hadihidat (a gátak fentebb a kurdok kezén, állítólag jobb híján így jelezték a kormányerőknek, hogy nem kellene próbálkozni). Akkor láttam a fotót a hadihírdról, de nem értettem a jelentőségét.

Ezek után választani kellett a szír/Wagner erőknek, hogy valahogy visszabumliznak, vagy akkor már nekivágnak. Nekivágtak, ráadásul éjszaka.

A cikk megírása után jelentek még meg frissebb cikkek, asszem az veszteségek még magasabbak lettek. De hát nem is ez volt a cikk lényege, hanem a politikai lehetőségek

Il avait publié «  De l’autre côté de l’eau » en 2009.