Biztonságpolitika

Régi adósságomat tudtam le a napokban, amikor a csitári hegyek legismertebb csúcsára, a Nyitra fölött magasodó Zoborra kapaszkodtam fel. Nemcsak az érdekes panoráma, de két "kincs" is várt odafenn...

A fő látványosság, az 1896-os milleniumi emlékoszlop cseh legionáriusok által felrobbantani nem tudott (erdélyi gránitból készült!) talapzata ma az innen startoló siklóernyősök szélzsákját "hordozza". De várjunk csak! A kép bal alsó sarkában egy másik érdekes objektum figyel...

...ami nem más, mint a P-12-es méteres lokátor vontatott változatának kabinja és antennák nélküli antennaárbóca.

Ez pedig az emlékoszlop információs táblája, meglehetősen korrekt szöveggel. Ha az angol mellett magyarul is meglenne, egy szót sem szólhatna a magyarországi látogató.

Ez pedig a pár kilométerrel keletebbe lévő Alsócsitár községháza, melynek falán...

...emléktábla hirdeti, hogy Kodály Zoltán itt gyűjtötte az A csitári hegyek alatt kezdetű népdalt

Zord

Szijártó István sajtótájékoztatón beszámolt arról, hogy a villanyszerelő végzettségű munkanélküli férfiak egykori hadszíntereken, fémkeresőt használva leltek rá a veszélyes tárgyakra, amelyeket otthon rendszereztek, voltak, amelyeket szét is szereltek.

Ékes Zoltán, a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság nyomozója elmondta, hogy a megyei rendőrség, a Terrorelhárítási Központ és a Készenléti Rendőrség október 26-27-i közös akciója keretében három helyszínen tartottak házkutatást, aknavető gránátokat, tüzérségi lövegeket, és egyebek mellett puskákat is lefoglaltak, ezeket szakértők vizsgálják.

Szijártó hangsúlyozta, a visszaélés lőfegyverrel és lőszerrel, valamint a náluk talált drog miatt kábítószertartással is gyanúsított férfiak éveken keresztül maguknak gyűjtötték a második világháborús tárgyakat, további bűncselekmények elkövetését nem tervezték.

Hozzátette, hogy az eljárásban közreműködnek, megmutatták, hol van az az egyébként mezőgazdasági művelés alatt álló terület, ahonnan a fegyverek és robbanószerek származnak. Mindketten nagy veszélyben voltak – mondta a főkapitány-helyettes, aki azt kérte, hogy ha bárki ilyen eszközöket talál, ne vigye haza, értesítse a rendőrséget.

“Amikor a múlt héten tudomásunkra jutott, hogy nőknek ajánlottak fel pénzt azért, hogy szexuális zaklatással vádolják meg a különleges vizsgálóbizottság vezetőjét, azonnal értesítettük és nyomozásra kértük fel az FBI-t” – tudatta közleményében Peter Carr, Mueller szóvivője kedden este.

Az amerikai médiában hírek jelentek meg arról, hogy jelentkezett egy nő, aki azt állította: egy férfi dollár tízezreket ajánlott fel neki azért, hogy megvádolja Muellert, aki mellett korábban jogászként dolgozott. A lapok meg is nevezték a nőt, de az általa megjelölt ügyvédi iroda közölte: ilyen nevű munkatársuk sem mostanában, sem korábban nem volt.

Mueller hivatala azt követően tette közzé közleményét az FBI-nyomozásról, hogy Jack Burkman washingtoni ügyvéd és republikánus lobbista kedden a Twitteren bejelentette: csütörtökön “felfedi a különleges vizsgálóbíró szexuális zaklatásainak első áldozatát”. Burkman később a Reuters brit hírügynökségnek azt mondta: öt áldozatról van szó, az egyiküket Mueller bizonyítottan zaklatta, míg a másik négy nő állításai még ellenőrzésre szorulnak. Az ügyvéd cáfolta, hogy pénzt ajánlott volna fel a nő vallomásáért.

A Szövetségi Nyomozó Iroda nem kívánta kommentálni az ügyet.

A minisztérium közleménye szerint a kínai hírszerzők és a velük együttműködő számítógépes hackerek repülőgép-technológiai információkat akartak eltulajdonítani 2010 és 2015 között.

A kaliforniai San Diego szövetségi bíróságán két kínai hírszerző és hat, általuk irányított számítógépes hacker, valamint egy francia gyár két kínai székhelyű alkalmazottja ellen emeltek vádat. A gyanú szerint egyikük információkat adott ki a kínai hírszerzésnek a vállalat hackertámadás miatt elrendelt belső vizsgálatáról, a másik pedig kémszoftvert telepített a vállalati számítógépes rendszerre.

A vádlottak nemcsak az Egyesült Államokban próbáltak ipari és kereskedelmi titkokat megszerezni: Ausztráliában, az Egyesült Királyságban és Franciaországban, összesen 13 vállalatnál kémkedtek. Egyelőre csak a Los Angelesben lévő, gázturbinákat gyártó Capstone Turbines cég neve került nyilvánosságra.

“Ez csak a kezdet. Szövetségi partnereinkkel együtt megkétszerezzük erőfeszítéseinket Amerika találékonyságának és beruházásainak védelmében” – fogalmazott John Demers, az igazságügyi tárca nemzetbiztonsággal foglalkozó részlegének vezetője.

Október elején Belgium kiadott az Egyesült Államoknak egy kínai ipari kémet, aki szintén repülőgépekre vonatkozó kereskedelmi titkokat próbált meg kifürkészni. Szeptemberben pedig egy kínai születésű amerikai tartalékos katonát tartóztattak le, mert a gyanú szerint a kínai hírszerzéssel együttműködve segített amerikai ügynököket beszervezni.

A washingtoni kínai nagykövetség egyelőre nem kommentálta a történteket.

– Az elmúlt öt esztendőre visszatekintve látható bármilyen pozitív trend Magyarországon az alkohol- és drogfogyasztással kapcsolatban?
– Az abszolút számokat tekintve igen: évek óta emelkedő tendenciát mutat mind az alkohol-, mind pedig a drogfogyasztás. Az iróniát félretéve: az látható, hogy a kábítószer-használaton belül egyre intenzívebb a szegénységi drogok fogyasztása, nő a szintetikus anyagok és a marihuána „piaci részesedése” a lakosság körében. A fogyasztási szokások változása úgymond természetes dolog, ahogy a világ változik, úgy egyes szerek eltűnnek, mások előtérbe kerülnek. Például azóta, hogy a dizájnerdrogok bekerültek a piacra, Magyarországon szinte teljesen eltűnt a heroinfogyasztás, míg az Egyesült Államokban ez továbbra is erőteljesen jelen van. Nyugat-Európában egyébként most a dizájner típusú, ópiátszármazékok szedik az áldozatokat. A legutóbbi adatunk, hogy Magyarországon 2016-ban 28 haláleset történt kábítószer-fogyasztással összefüggésben.

– Nemzetközi kitekintésben hol helyezhető el Magyarország a drog- és alkoholfogyasztási térképen?
– Az Európai Unióban a droghasználati statisztikákban az alsó harmad tetején állunk, vagyis némi iróniával: jobban állunk, mint a magyar futball. Persze ez változó értéket mutat, ha az egyes szerekre bontva nézzük a fogyasztási szokásokat – így például az ecstasyfogyasztásban feljebb, a marihuánát tekintve lejjebb helyezkedünk el. Ugyanakkor az alkoholfogyasztásban és az ezzel részben összefüggő öngyilkossági mutatók alapján ugyancsak a „csúcson” állunk: Magyarországon a várható élettartam 8-10 évvel kevesebb, mint az európai élmezőny átlaga. Nincs mit szépíteni a helyzeten, a lakosság a túlsúlyosságot, elhízást tekintve is nagyon rossz helyen áll.

– Lát olyan kezdeményezéseket, amelyek példaértékűek lehetnek Magyarországon az egészségtudatosság terén?
– Erről nagyon sokat lehet hallani többek között a médiában is, és valóban van egy olyan réteg a lakosság körében, amely hajlandó ezzel foglalkozni, illetve áldozni rá. De egyben ez a kulcs is: az egészségtudatosság ugyanis pénzbe kerül, így azt is mondhatjuk, hogy ez a szemléletmód nem érhető el egyformán mindenki számára. Azt is különböző statisztikai adatok bizonyítják, hogy az alacsonyan kvalifikáltak körében a dohányosok aránya kétszer olyan magas, mint a felsőfokú végzettségűek között, tegyük hozzá, az alacsonyan iskolázottakat ez kevésbé is érdekli. Világosan látható, hogy ezek a történetek generációról generációra „öröklődnek”. Ha egy gyerek olyan környezetben nő fel, ahol az üdítőket, az alkoholt, a csipszet – hogy keményebb cuccokat ne is említsek – rendszeresen és válogatás nélkül fogyasztják, akkor mégis miben lenne majd ő más felnőttként?

– Ezek szerint a valódi és értékes példamutatás ma Magyarországon szigetszerű jelenség.
– Gondoljunk bele: mennyire érdekes és figyelemfelkeltő lenne, ha a nyilvánosság elé állna egy celeb, aki kendőzetlen felvállalja, hogy alkoholista, de próbál ezen változtatni és segítséget kér hozzá.

– E tekintetben az állam „jó gazdának” tekinthető hazánkban?
– A megfelelő motivációnak felülről kell jönnie. Fantasztikus lenne, ha akár egy-egy politikusunk mutatna példát azzal, hogy akár csak a súlyfeleslegétől nyílt beszéddel és publikusan próbálna megszabadulni. Nagyon fontosak és hasznosak lennének ezek a vállalások a nyilvánosság elé kiállva, példaértékű lehetne egy-egy ilyen gesztus. Hiába mondanak nagyon sok rosszat a politikusokról, miért ne lenne elképzelhető, hogy egy vezető politikus a nyilvánosság elé áll? Attól, hogy valaki miniszterelnök, frakcióvezető vagy éppen egy híres színész, miért lenne más ember, mint bármelyikünk? Az ilyen kiállások véleményem szerint akár mozgalmat is indíthatnának.

– Ha már a szenvedélyekről beszélünk, van, amivel önnek is meg kell küzdenie a hétköznapokban?
– Azt fontosnak tartom megjegyezni, hogy a saját függőségeit az ember mindig teljesen normálisnak látja, úgy gondolja, hogy ezekben nincs semmi patológiás vonás. Ez azért van így, mert mindenki a saját függőségi körében áll, de abból csupán egy szeletet lát. Én személy szerint 42 éve pipázom, és jelenleg semmi motivációm nincs, hogy leszokjak – mondom ezt orvosként! Emellett koffeinfüggő is vagyok, de nem kávéval, hanem teával viszem be a „napi adagot”. Persze időnként alkoholt is fogyasztok, mert néha le kell szedni a motorról az ékszíjat. A csokoládéfüggőségem örök. Hozzáteszem, mindezek mellett rendszeresen eljárok futni, persze ahogy az időm engedi. Ha ezek az edzések tartósan elmaradnak, idegessé, feszültté válok. Mindent egybevéve, remekül együtt élek a függőségeimmel.

(Cikkünk nyomtatásban 2018 februárjában jelent meg a Biztonságpiac Évkönyvben. A -szerk- megj.)

A csoport emlékeztet arra, hogy a nemzetközi jog tiltja a háborús propagandát és a megszálló országnak saját hadserege népszerűsítését.

Az UNIAN ukrán hírügynökség jelentése szerint a fenti adatot Szevasztopol “kormánya” hozta nyilvánosságra. A jogvédők a város “parlamentjének” honlapjára hivatkozva közölték, hogy az “iskolások orosz mozgalma” és az “ifjúsági hadsereg” nemrég 1800 új tagot vett fel.

“A nemzetközi dokumentumot, amely tiltja a gyermekek olyan irányú nevelését, hogy pozitív kép alakuljon ki bennük a katonai, illetve paramilitáris csapatokról, a háborúról, valamint kedvet csináljon nekik a megszálló hadseregben való szolgálatra, Oroszország 1993. augusztus 23-án ratifikálta” – mutatott rá Irina Szedova, a jogvédő szervezet szakértője.

Elmondása szerint az efféle “katonai, hazafias nevelésnek” titulált foglalkozásokon a Krím félszigeten élő gyerekeket és fiatalokat lőfegyverekkel való bánásmódra, egyenruha viselésére oktatják. A tinédzser korúakat megismertetik a különböző típusú fegyverekkel, ökölharcot oktatnak, valamint a katonai tudományok alapjait tanítják nekik.

“Az egyik legalapvetőbb érték, amit a tudatukba ültetnek ezeken az órákon, az a háborús győzelem. Az efféle nevelésnek köszönhetően a gyermekek tudatában végbemegy a Krím megszállásának és a félkatonai alakulatoknak a legalizálódása” – fejtette ki a szakértő hozzátéve, hogy felnőtté válva ezek a gyerekek megtanulják magukat Oroszország állampolgárainak érezni, és megvédeni a megszálló hatalom érdekeit akár paramilitáris fegyveres csoportok tagjaiként is, mindez pedig a szakértő szerint súlyos megsértése a nemzetközi humanitárius jogi normáknak.

Az a 18 éves Vlagyiszlav Roszljakov, aki október 17-én 20 embert megölt és további mintegy ötvenet megsebesített a Krím félszigeti Kercs egyik középiskolájában, engedéllyel tartotta magánál azt a lőfegyvert, amellyel iskolatársait lemészárolta, és tette elkövetése előtt járt lőgyakorlatra is.

Közben Volodimir Jelcsenko ukrán ENSZ-nagykövet a világszervezet Biztonsági Tanácsának (BT) szerdai ülésén arra hívta fel a figyelmet, hogy Oroszország változatlanul semmibe veszi az emberi jogokat az általa megszállt Krímben. Adatai alapján 2014 és 2017 között 108 ezer embert telepítettek át Oroszországból a Krímbe egyértelműen azzal a szándékkal, hogy megváltoztassák az elcsatolt félsziget etnikai összetételét. Továbbra sem engedélyezik a krími tatárok érdekképviseleti szervezetének, a medzslisznek a működését. Az ukrán nyelven tanulók száma pedig drasztikusan visszaesett: a 2013-2014-es tanévben még több mint 13 ezren voltak, a 2017-2018-as évben már csak 172 diák maradt.

A Krím 2014 tavasza óta tartó megszállása alatt eddig már több mint 12 ezer krími lakost hívtak be sorkatonai szolgálatra az orosz hadseregbe. Most ősszel esedékes a nyolcadik sorozás, mintegy háromezer krímit terveznek behívni katonai szolgálatra – írta az UNIAN.

A táblabíróság jelentős mennyiségű kábítószerre elkövetett kábítószer birtoklásának bűntettében mondta ki bűnösnek a 45 éves vádlottat.

A korábban már büntetett férfi 2016 májusában szívességi használóként beköltözött egy ismerőse csengődi tanyájára, és ott indiai kendert kezdett el termeszteni azzal a céllal, hogy az előállított marihuánát értékesítse. Az Ausztriában beszerzett vetőmagokból palántákat nevelt, majd a növényeket egy fóliasátorba kiültetve gondozta mindaddig, míg termőre nem fordultak. A feldolgozásra érett részeket – ágvégeket, virágzatot – leszüretelte, majd szárítani kezdte.

A rendőrök július 26-án tartottak házkutatást a tanyán, amelynek környezetében jellegzetes, marihuánára jellemző szag terjengett. A fóliasátorban 212 tő indiai kendert találtak, ezek harmadát már részben leszüretelte a vádlott. Az épületben 9,75 kilónyi kábítószer-alapanyag száradt.

A táblabíróság megváltoztatta a Kecskeméti Törvényszék elsőfokú ítéletét, enyhítette a vádlottra kiszabott tízéves fegyházbüntetést, mondván: a törvényszék helytelenül minősítette a bűncselekményt különösen jelentős mennyiségű kábítószerre elkövetettnek.

A biztos arra a moszkvai hírre reagált, amely szerint a két ország hét-hét elfogott tengerészt cserélt ki kedden a krími Armjanszk határátkelőhelynél. Az ukránok az Azovi-tengeren március 25-én tiltott halászat és a Krímbe való beutazásra vonatkozó szabályok megsértése címén elfogott Nord halászhajó legénységét engedték el, az oroszok pedig a május elején az elcsatolt félsziget közelében, a kizárólagos orosz gazdasági övezetben orvhalászat címén feltartóztatott JaMK-0041-es halászhajóét – olvasható a TASZSZ orosz hírügynökség jelentésében.

Denyiszova azonban kijelentette: nem fogolycseréről van szó, mert az Ukrajnába visszatért tengerészekkel ellentétben a Nord legénysége nem volt fogva tartva, ők szabadon mozoghattak Ukrajna területén.

Az ukrán határőrszolgálat hasonló tartalmú közleményt adott ki honlapján. A dokumentum szerint nem felel meg a valóságnak az orosz médiában megjelent információ, amely szerint orosz határőrök által őrizetbe vett hét ukrán állampolgárt cseréltek volna ki a Nord halászhajó legénységére.

A közlemény szerint a Nord hét tengerésze saját akaratából tért vissza az ideiglenesen megszállt Krímbe a kalancsaki átkelőn keresztül, ahol a jogszabályoknak megfelelően regisztrálták kilépésüket Ukrajnából.

Az emberjogi biztos ugyanakkor hozzátette: a krími megszálló hatóságok eközben hét ukrán állampolgárt engedtek szabadon, őket az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) határőrsége különböző alkalmakkor a Fekete-, illetve az Azovi-tengeren vette őrizetbe állítólagos orvhalászat, valamint az elcsatolt félsziget partjának megközelítése miatt.

Az ukrán határőrség hozzáfűzte: nem tudni, miért éppen ezen a napon döntöttek a Nord tengerészei a hazatérés mellett, hiszen azt már több hónapja megtehették volna. A kijevi közlemény szerint az orosz média fogolycserére vonatkozó híradása azért sem felel meg a valóságnak, mert valamennyi tengerész – beleértve a Nord legénységét is – ukrán állampolgárságú.

A szerdán megkezdett orvosszakértői vizsgálattól várnak választ arra, kié a csontváz, amelyet a római nunciatúra, vagyis Vatikán Állam római diplomáciai képviseletének területén találtak. Az első hírek szerint női csontokról van szó, ami miatt rögtön felmerült, hogy az 1983-ban titokzatos módon eltűnt Emanuela Orlandié is lehetnek.

A római ügyészség hivatalból vizsgálatot indított gyilkosság gyanújával ismeretlen tettessel szemben. Jelenleg a csontok DNS-vizsgálata folyik.

A csontokat egy, a Vatikántól távolabbi római kerületben, az apostoli nunciatúra kertjében találták meg a portásfülke padlózata alatt hétfőn. Munkások éppen a padlót törték fel, amikor egy majdnem egészben maradt csontvázat és más csontokat találtak. Az olasz hatóságokat a Vatikán értesítette.

A csontváz az első nem hivatalos hírek szerint egy nőé lehetett. Ez, valamint az a tény, hogy két személy csontjait találták meg, táplálta azt a feltételezést, hogy a maradványok akár Emanuela Orlandié és Mirella Gregorié is lehetnek. A két római lány 1983-ban tűnt el egy hónap különbséggel. Mindketten 15 évesek voltak, nem ismerték egymást, de Mirellát egy vatikáni biztonsági emberrel látták utoljára, Emanuela pedig egy Vatikánban dolgozó olasz alkalmazott lánya volt. Eltűnésüket majdnem azonnal emberrablásnak minősítették a hatóságok.

Emanuela elrablását a Szürke Farkasok török terrorszervezet is magára vállalta, és a lányért cserébe Ali Agca, II. János Pál merénylőjének a szabadon engedését követelte.

Emanuela eltűnésének töb szála is a Vatikán felé vezetett. A családot több alkalommal egy magát “Amerikainak” nevező férfi hívta fel telefonon, aki – mint később kiderült – Paul Marcinkus érsek, az IOR vatikáni bank elnöke volt. Emanuela elrablásának hátterében állt a Rómát akkor uraló Magliana-banda bűnszervezet is, amely az IOR-ban mosta tisztára pénzét.

Emanuela és Mirella családja azóta is a Vatikántól sürget választ a két lány sorsának tisztázására. Egyikük holtteste sem került elő azóta.

“Magyarázatot várunk a nyomozóktól és a Szentszéktől arra, hogyan találták meg a csontokat, és felfedezésüket miért hozzák összefüggésbe Emanuela Orlandi vagy Mirella Gregori eltűnésével” – jelentette ki egy szerdai római sajtótájékoztatón az Orlandi család ügyvédje, Laura Sgro, aki sérelmezte, hogy túl kevés információt kapnak a Vatikántól.

Olasz sajtóvélemények szerint az eltűnt lányokkal kapcsolatos feltételezéseket az is erősíti, hogy a nunciatúrán dolgozott Piero Vergari, a vatikáni területnek számító római Sant’Appolinare templom plébánosa, ahol Enrico De Pedist, a Magliana-banda egykori vezérét temették el. Ebben a templomban is keresték már Emanuela csontjait.

– Hogyan értékeli a BM OKF elmúlt évi működését, fejlesztéseit a stratégiai célok megvalósításának tükrében?
– A katasztrófavédelem esetében minden év mozgalmas, hiszen mindennap számtalan helyen kell beavatkoznunk, rengeteg hatósági feladatot látunk el, és gyakorlatilag minden évszakban a természet adta kihívások is megdolgoztatják az állományt. Az elmúlt évben még áprilisban is extrém hóhelyzetben kellett helytállniuk az egységeknek, és a nyári viharos napok is sok munkát adtak. Azt azonban ki lehet jelenteni, hogy az ilyenkor adódó feladatokat rutinosan kezelik a tűzoltók. Számtalan hatósági területen kellett az év folyamán összetett munkát végezni, a kéményseprőipari közszolgáltatásban pedig 2017 volt az első teljes év. Nyugodt szívvel mondhatom, hogy valamennyi területen sikerrel vettük az akadályokat. Külön említést érdemelnek a fejlesztések, szinte nincs olyan szakterület, ahol ne történt volna valamilyen előrelépés. Annál is inkább, mert számos projekt fut a katasztrófavédelemnél, némelyik már látványos eredményeket hozott.

– Melyek voltak a BM OKF legfontosabb fejlesztései és eredményei az elmúlt esztendőben?
– Jelenleg több mint húsz uniós projekt fut a katasztrófavédelemnél, ezek a hivatásos szervezet mellett az önkéntes tűzoltó egyesületek és mentőszervezetek életében is igen jelentős előrelépést tesznek lehetővé. A beavatkozásokban éppúgy éreztetik hatásukat, mint a hatósági munkában, több projekt révén az informatikai, térinformatikai háttértámogatás erősödik. Amit a sok projekt közül mégis kiemelnék, az a tűzoltógépjármű-parkunk fejlesztése. A hazai gyártású tűzoltófecskendőből összesen 108 készül, tavaly decemberben már a hatodik ünnepélyes átadást tudtuk megtartani. Ekkora léptékű fejlesztés talán még sohasem volt a szervezetnél. Szintén fontosnak tartom megemlíteni a hivatásos tűzoltókból álló Hunor és az önkénteseket felsorakoztató Huszár mentőszervezet októberi újraminősítését. Nagyon kevés ország büszkélkedhet ilyen tudással és felszereltséggel rendelkező mentőcsapatokkal. Szintén jelentős előrelépés, hogy az önkéntes tűzoltó egyesületek és mentőszervezetek 600 millió forintnyi eszközzel és képzési lehetőséggel gyarapodtak.

– Hogyan változtak a BM OKF stratégiai feladatai és működése az újkori biztonságpolitikai kihívások tükrében?
– A katasztrófavédelem – alapfeladatából fakadóan is – a váratlan helyzetek kezeléséről szól. A reggel szolgálatba álló tűzoltó akár két perc múlva olyan szituációban találhatja magát, amellyel addig nem találkozott. A folyamatos változás a többi szakterületre is igaz: ha nem is percenként, de évről évre biztosan találkozunk új feladatokkal. 2014 óta a katasztrófavédelemnél van a vízügyi és vízvédelmi hatósági jogkör, 2016 júliusában pedig a kéményseprői közszolgáltatás került a szervezethez, ma már az ország nagy részén a mi kéményseprőink tevékenykednek. Ha pedig előre tekintek, 2018 egyik nagy kihívása az információbiztonság területén lesz. Megfelelő felkészülés után ennek a kihívásnak éppúgy meg fogunk felelni, ahogyan az eddigieknek is. Rendvédelmi szervként természetesen a katasztrófavédelem is érintett a migrációs kérdések és az egész világot érintő terrorfenyegetettség kezelésében, de a mi munkánk e tekintetben kevésbé látványos, elsősorban a társszerveknek adjuk meg a szükséges háttértámogatást.

– Mindezek alapján milyen fejlesztésekre lesz szükség a következő években?
– Bármilyen változásról, új kihívásról is van szó, az első és legfontosabb feladat az érintett személyi állomány képzése, hiszen a legnagyszerűbb fejlesztés, a legmodernebb informatikai eszközök sem visznek előrébb bennünket, ha nincs meg a kezelésükhöz szükséges tudás. Ha ez mind megvan, elmondhatjuk, sikerült javítanunk a szervezet reagáló képességét. Ez a beavatkozásokra éppen úgy igaz, mint a hatósági munkára. Szintén elengedhetetlen, hogy kövessük a változásokat. Ezt tesszük, amikor a lakosságot, az egyes településeket és az országot veszélyeztető tényezőket kutatjuk, vagyis prognózisokat figyelünk és készítünk. Ezek nélkül ugyanis nem lenne esélyünk felkészülni a várható kihívásokra. Így is időről időre szembesülünk váratlan eseményekkel, helyzetekkel, amelyeket szintén kezelni kell. Fontos, hogy ami tervezhető, arra fel is készülnünk. Hogy csak egy mindenki által érthető hétköznapi példát említsek: egyre szélesebb körben használják a hibrid és elektromos meghajtású gépjárműveket, az új technológiával kapcsolatban mi már évekkel ezelőtt speciális képzéseket tartottunk a beavatkozó tűzoltók számára. Hasonlóan kiemelt feladatunk a kritikus infrastruktúrák védelme, hiszen ezek kiesése rendkívül szerteágazó körben okozhat károkat mind a lakosság, mind a gazdaság számára. Persze nemcsak felkészülünk, hanem a már megtörtént eseményeket, azok kezelését elemezzük is, hiszen ez a feltétele annak, hogy legközelebb mindent még jobban csináljunk.

– Melyek lesznek a BM OKF technikai fejlesztéseinek főbb irányai a következő években?
– Számos területen zajlanak fejlesztések, nyilván vannak látványos és kevésbé látványos beruházások. A sajtó és természetesen az állampolgárok is fokozottan figyelnek azokra az eseményekre, amikor gyönyörű, új tűzoltóautókat, valamint a hétköznapi ember számára ismeretlen eszközöket vesznek birtokba a tűzoltók. Az is érdekes, amikor újonnan épült vagy felújított laktanyába költöznek, az azonban már kevésbé, amikor a hatósági munkát támogató program működni kezd. Holott a mindennapokban ez ugyanolyan fontos, de ez a dolgok természete, így van ez jól. Sokszor az is elég, ha egy-egy fejlesztésről csak annak használója tud, a lényeg, hogy a sok kis mozaik egy egésszé álljon össze. Ez teszi működőképessé a rendszert. Mindezek a fejlesztések természetesen nem egy-két hónap alatt zajlanak le, többségük évekig tart, a megvalósítást minden esetben átgondolt stratégiai tervezés előzi meg. A jelenleg futó projektek közül az egyik legfontosabb az új, magyar gyártású tűzoltógépjárművek rendszerbe állítása. A katasztrófavédelem készenléti gépjárműparkjának megújítását és egységesítését célzó projekt még 2014-ben, a prototípus legyártásával vette kezdetét, a folyamat végére pedig országszerte összesen 108 új, hazai gyártású gépjárművet használhatnak a tűzoltók. Ehhez a projekthez részben kapcsolódva nagyban javítjuk a szabadtéri és erdőtűzoltási képességeinket is, amelyek keretében már el is készült a vízszállító gépjármű prototípusa. És ezek tényleg csak a leglátványosabb fejlesztéseink, hiszen abból a több mint ötvenmilliárd forintból, amelyet legkésőbb 2020-ig elkölthetünk, nagyon sok területen előbbre tudunk lépni.

(Cikkünk nyomtatásban 2018 februárjában jelent meg a Biztonságpiac Évkönyvben. A -szerk- megj.)

Erdogan kifejtette: a projektben a török Védelmiipari Igazgatóság, a török Tudományos és Technológiai Kutatóintézet (TÜBITAK), valamint az ASELSAN, illetve a ROKETSAN török hadiipari vállalatok vesznek részt. Mint fogalmazott: egyelőre csak a nevét fedem fel ennek a történelmi jelentőségű projektnek, “Lövészárok”. Az első darabok átadását 2021 végére tervezzük – tette hozzá.

Erdogan beszédében hangsúlyozta: “ahhoz, hogy napjaink világában függetlenségünket stabil alapokra helyezzük, minden területen saját technológiát kell kifejlesztenünk”. Törökországnak nincs más választása, minthogy a védelmi iparhoz hasonlóan a többi területen is tervező, fejlesztő, gyártó és exportáló országgá válik – mutatott rá a török elnök.

Ezzel párhuzamosan Hulusi Akar török védelmi miniszter a múlt héten azt nyilatkozta, hogy Ankara 2019 októberétől kezdi meg az Oroszországtól vásárolt Sz-400-as légvédelmi rakétarendszerek telepítését. Akar akkor azt mondta: jelenleg a személyzet kiválasztásának fázisában tartanak, a megfelelő embereket 2019 elejétől küldik Oroszországba továbbképzésre.

A török védelmi miniszter közölte azt is, hogy Törökország az Sz-400-asokat a NATO-rendszertől “eltérően és függetlenül” használja majd. Egyúttal hangsúlyozta: indokolatlannak tartja ezzel kapcsolatban az Egyesült Államok és a NATO aggodalmait, mert Törökország nem fogja hagyni, hogy az orosz rendszer az ő rendszereiknek “kényelmetlenséget” okozzon.

Az Sz-400-asok ügye az utóbbi hónapokban egyre inkább terheli az amerikai-török viszonyt. Donald Trump augusztus közepén írta alá a washingtoni kongresszus által megszavazott védelmi költségvetést, amely kiköti, hogy a Pentagon mindaddig nem engedélyezheti F-35-ös harci repülőgépek eladását Törökországnak, amíg Ankara nem vállal kötelezettséget arra, hogy nem vesz több orosz fegyvert. A törvény értelmében amíg el nem készül az a jelentés, amely Törökországnak az F-35-ös vadászbombázók fejlesztési programjában való részvételét hivatott felülvizsgálni, az Ankara által vásárolt gépek leszállítását is felfüggesztik.

Augusztus végén Erdogan kijelentette, hogy az Sz-400-asok vételéről szóló üzletet a török és az orosz fél már megkötötte, ugyanakkor Törökországnak több mint 120 darab F-35-ös vadászbombázóra is szüksége van az Egyesült Államoktól.

A 63 éves bolgár Sz. I. Ivanov egy budapesti kávézóban találkozott az 53 éves szerb H. Ahmettel és a 63 éves Cs. Lászlóval. Rövid megbeszélés után távoztak, majd négy óra múlva visszatértek a kávézóba. Cs. László egy pénzzel teli papírtasakkal érkezett, amelyet H. Ahmet a parkolóban lévő autójában elrejtett. A kocsiból pedig elővett egy szatyrot, amelyben 1054 gramm kokain volt, és átadta két társának.

A közbelépő rendőrök a bolgár férfi kabátja alatt még 232 gramm kokaint találtak. A szerb férfi pedig a nyomozóknak megmutatta a gépkocsijában lévő rejtekhelyet, amelyből további 1054 gramm kokain, valamint a korábban átvett 39 600 euró került elő.

A Nemzeti Nyomozó Iroda az elfogott férfiakat gyanúsítottként hallgatta ki, őrizetbe vette őket és kezdeményezte letartóztatásukat – olvasható a police.hu oldalon.

Október 16-án az EU főtárgyalója tájékoztatta az Brexit-tárgyalások állásáról a 27 tagú formációban ülésező Általános Ügyek Tanácsát. Szó esett többek között a Dominic Raab, brit brexit-miniszter és Michel Barnier közötti legutóbbi megbeszélésről. Az EU főtárgyalója szerint intenzívek a tárgyalások, de néhány alapvető fontosságú kérdés továbbra is lezáratlan. Ilyen az Írország és Észak-Írország közötti határellenőrzés elkerülésének kérdése. Az uniós miniszterek hangsúlyozták az uniós tárgyalóküldöttség vezetője iránti bizalmukat, ennek ellenére elmondták, hogy minden eshetőségre fel kell készülni.

„Most a brexitről folytatott intenzív tárgyalások kulcsfontosságú szakaszába lépünk. Az elnökség számára a legfontosabb kérdés és a legnagyobb kihívás az EU27-ek egységének megőrzése. Michel Barnier, a brexitről tárgyaló uniós küldöttség vezetője folyamatos támogatásunkat élvezi.” – nyilatkozta Gernot Blümel, Ausztria Európai Unióért felelős, valamint művészeti, kulturális és médiaügyi minisztere.

Összefoglaló az Általános Ügyek Tanácsának október 16-i üléséről. Forrás: consilium.europa.eu.

Az uniós vezetők október 17-én egy munkavacsora keretében tekintették át a tárgyalások állását. Az ülés előtt Theresa May, brit miniszterelnök tájékoztatta az EU27 vezetőit az Egyesült Királyság aktuális álláspontjáról. Mindez után az Európai Tanács (50.cikk) ülésén ismételten megerősítették az egység iránti elköteleződésüket, és feltétlen bizalmukról biztosították Michel Barniert a tárgyalások töretlen folytatására. Megállapították, hogy az intenzív tárgyalások dacára nem sikerült kellő előrelépést elérni a tárgyaló feleknek.

Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke elmondta, hogy kész a főtárgyaló jelzése esetén rendkívüli európai tanácsi ülést összehívni a brexit témájában. Továbbá leszögezte, hogy a 21 hónapra tervezett átmeneti időszak meghosszabbítása nem került elő a tanácsülésen, de ha az Egyesült Királyság ezt szükségesnek tartja, akkor bizonyos abban, hogy az uniós vezetők azt pozitívan fogadnák. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke valószínűnek tartja a 21 hónap megtoldását, ugyanis az véleménye szerint időt adna a hosszú távú kapcsolatrendszer kialakítására.

Az átmeneti időszak alatt, azaz 2020. december 31-ig a kapcsolatrendszer minimálisan változna csak. Ha azonban ez idő alatt sem sikerül megállapodni a jövőbeli kapcsolatokról, arra az esetre szólna egyfajta „tartalékterv” az ír határ kapcsán, ami garantálná, hogy nem áll vissza a vámhatár. A tartalékterv részleteiről azonban még nem állapodtak meg a felek, így nem tudni, mi lenne benne és meddig tartana pontosan. A brit politikum egy jelentős része folyamatosan bírálja Theresa May brit miniszterelnököt, mivel egy korábbi kabinettag állítása szerint az átmeneti időszak 2021 végéig való kitolása több mint 15 milliárd fontba kerülne a szigetországnak. May szerint pedig már csak az ír határ kérdése van hátra, mivel a megállapodás már 95%-ban elkészült.

A miniszterelnök azt reméli, hogy a decemberi csúcs előtt sikerül megállapodni a határkérdésről is. Theresa May emellett ismételten elutasította egy újabb brexit-népszavazás ötletét, mivel azt a „politikusok szavazásának” tartja, nem az átlagpolgárokénak.

A német védelmi miniszter, Ursula von der Leyen szerint fontos, hogy az Egyesült Királyság a brexit után is gond nélkül részt vegyen a projektekben a PESCO-n belül, illetve az Európai Unió misszióiban. Válaszként Gavin Williamson, brit védelmi miniszter azt nyilatkozta, mivel az Egyesült Királyságnak továbbra is fontosak maradnak az európai védelmi ügyek, ebben egyezségre fognak jutni a tárgyalások során.

Több mint 140 szakértő vett részt a Konzultációs Fórum a Fenntartható Energiáért a Védelmi és Biztonsági Szektorban elnevezésű konferenciasorozat második állomásán Varsóban, október 16-17-én. Az esemény célja az információk megosztása, az energiagazdálkodás, az energiahatékonyság fejlesztése és a megújítható energia használata a védelmi szektoron belül. A lengyel védelmi miniszterhelyettes szerint a rengeteg résztvevő azt mutatja, a zöldebb energiaforrások használata a védelmi szférában fontos ügy az Európai Uniónak.

Federica Mogherini, kül-és biztonságpolitikai főképviselő nyilatkozatot tett a Külügyek Tanácsának megbeszélését követőn az EU nevében a venezuelai válságról, megerősítve ezzel a Tanács 2018. májusában elfogadott következtetéseit. Nyilatkozatában felszólította a dél-amerikai ország kormányát, hogy tartsák tiszteletben a nemzetgyűlés tagjainak mentelmi jogát, biztosítsák a sajtószabadságot, valamint működjenek együtt az ENSZ-szel az emberi jogokat illetően. Az EU hangsúlyozta, minden segítséget megad a válság demokratikus rendezéséhez, a migrációs válság enyhítéséhez, és a jövőben is figyelemmel kíséri majd az események alakulását.

Október 15-én a Tanács 2020. április 17-ig meghosszabbította a 2017. április 16. óta működő EUAM Irak megbízatását, és 64,8 millió eurós költségvetést fogadott el az időszakra. A misszió tevékenysége három stratégiai célkitűzésre irányul. Szakmai tanácsadással segíti az iraki hatóságokat a biztonsági ágazati reform végrehajtásában, emellett felméri, hogy az EU mely területeken nyújthat még ehhez segítséget. Feladata továbbá, hogy koordinálja a reformhoz nyújtott uniós és tagállami támogatást. Az EUAM Irak a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelemhez is hozzájárul, tevékenységét egyéb, Irakban fontos szerepet játszó nemzetközi szereplőkkel, például a NATO-val együttműködve végzi.

Az Afrikából érkező migráció megfékezése

Az Európai Unió egyes országain, legfőképpen Görögországon és Olaszországon azután csökkent a nyomás, hogy létrejött az EU-Törökország megállapodás, és az Unió vállalta 6 milliárd euró kifizetését Törökországnak. A Politico megkérdezett több neves szakértőt is, hogy mondják el véleményüket arról, ha az Unió ekkora összeget költene el Afrikában is, akkor ott is orvosolható lenne átmenetileg a probléma. Dimitris Avramopoulos, a migráció, a belügyek és az állampolgárság európai biztosa azt nyilatkozta: „Európa harmadik országokkal való elkötelezettsége nem a pénzről szól. (…) A menekültügyi vagy migrációs válságokat nem fogja csupán a humanitárius segítségnyújtás megoldani.” Az előbb említett cikkre érkezett a Politico szerkesztőségéhez egy levél, ami többek között azt tartalmazta, hogy Európa azon gondolata, hogy lezárja határait, az cseppet sem csökkenti a migrációs nyomást Afrikában, sőt, fenntartják a segélyektől való függést és arra fogják késztetni az ott lakók tömegeit, hogy hagyják el saját otthonukat.

Az Európai Unió vezetői ázsiai országok támogatását kérte az iráni megállapodások megtartásáért és a globális felmelegedés elleni fellépésért, ahol olyan országok voltak a résztvevők, mint Kína, Japán és Oroszország. Ezt nem lehet másként értelmezni, mint egy üzenetet az egyre inkább protekcionistább Egyesült Államok irányába.
Az 51 támogatói aláírás elég fajsúlyos ahhoz, hogy pártfogásba vegye a Világkereskedelmi Szervezetet, mert Donald Trump azzal fenyegetőzött, hogy az Egyesült Államok kilép a nemzetközi szervezetből.

Kontrát Károly az egyes belügyi tárgyú és más kapcsolódó törvények módosításának általános vitájában az előterjesztés egyik fontos újításaként beszélt az úgynevezett “szitakötőprojektről”, amely első ütemben Budapesten valósul meg a közterület-felügyelet és a Budapesti Közlekedési Központ felvételeinek révén, a jogszabály kihirdetését követő hatodik hónapban.

Hangsúlyozta, a javaslat megalkotásában aktívan közreműködött a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság, amelynek az észrevételeit teljes mértékben beépítették a tervezetbe.

Az államtitkár elmondta azt is, hogy a törvényjavaslat meghosszabbítja az engedély nélkül létesített kutak bírság nélküli bejelentésére vonatkozó határidőt 2020. december 31-éig.

Az FSZB közlése szerint a konspirációban működő csoport tagjait egy, a belügyminisztériummal és a nemzeti gárdával közösen végrehajtott különleges művelet során fogták el Naberezsnije Cselni városban. A terrorista sejtet külföldről irányították.

A szolgálat arról tájékoztatott, hogy a tizennyolc helyen végrehajtott házkutatás során a hatóságok lőfegyvereket és hozzájuk való lőszert, továbbá szélsőséges irodalmat és IÁ-jelvényeket foglaltak le. A csoport tagjai azt tervezték, hogy terrorcselekményeket hajtanak végre, majd Szíriába távoznak. Toborzással is foglalkoztak.

Vlagyimir Grigorjev, a Független Államok Közössége (FÁK) tagállamai Terrorelhárító Központjának osztályvezetője keddi moszkvai sajtótájékoztatóján közölte, hogy alvó terrorista sejtek jelenleg a világ 60 országában működnek. Elmondta, hogy ilyenek vannak Oroszországban és más FÁK-tagállamokban is.

Az alvó sejteket Grigorjev szerint hadszínterekről visszatérő terroristák hozzák létre. Mint mondta, a FÁK-országokra a biztonsági szervek tevékenységének köszönhetően nem jellemző, hogy a harcokat túlélt csoportok központosított és szervezett módon térnének vissza. Szavai szerint a harci cselekmények részvevőinek mintegy 30 százaléka tér vissza hazájába, egyebek között a menekültáramlással visszaélve.

A terrorelhárító központ adatai szerint Oroszországban az év eleje óta hat terrorcselekményt akadályoztak meg, és 50 terroristát likvidáltak.

Vlagyimir Putyin azt mondta, hogy az FSZB az első kilenc hónap folyamán 26 terrorista indíttatású bűncselekményt, köztük 15 terrorcselekményt akadályozott meg.

Grigorjev közölte, hogy csak az Észak-Kaukázusban nemzetközi terrorszervezetek 20 alvó sejtjének tevékenységét gátolták meg. Ezeknek több mint 120 tagjuk volt, többnyire fiatalok.

Marianna Kocsubej, a terrorelhárító központ tudományos konzultatív bizottságának elnöke kijelentette, hogy az internetes toborzás túlnyomórészt a FÁK-országokról kívülről, többnyire Európából történik. Mint mondta, a szakelemzés azt bizonyítja, hogy Oroszország ellen “valóban információs háborút folytatnak”.

A Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének parlamenti közgyűlése egyébként kedden Moszkvában ajánláscsomagot fogadott el a tagállamok – Oroszország, Fehéroroszország, Örményország, Kazahsztán, Kirgizisztán, és Tádzsikisztán – közötti jogharmonizációról, egyebek között a terrorszervezetté minősített csoportok listájának egységesítése terén. A tanácskozáson elfogadták a terrorizmus és a szélsőségesség elleni információs harcról, valamint a kritikus fontosságú objektumok védelméről rendelkező törvénytervezet mintáját is.

Recep Tayyip Erdogan kifejtette: Fidan egyúttal megkérdezte al-Muadzsibtól, hogy ki küldte Isztambulba a gyilkosság napján, október 2-án a végrehajtókat, valamint, hogy ki az a “helyi kapcsolat”, akinek a szaúdi ellenzéki újságíró, Dzsamál Hasogdzsi holttestét állítólag átadták.

A török államfő úgy fogalmazott: nem hagyhatjuk tisztázatlanul ezt az ügyet, különben “közös adósai maradunk az emberiségnek”.

Az isztambuli főügyészség “előre kitervelt és különös kegyetlenséggel végrehajtott emberölés” bűntette miatt múlt pénteken kérelmezte a 18 gyanúsított kiadatását. Szombaton Ádel al-Dzsubeir szaúdi külügyminiszter azonban kijelentette, hogy a bűnrészes embereket Szaúd-Arábiában fogják bíróság elé állítani.

A szaúdi főügyész hétfőre virradóra érkezett Isztambulba, ahol napközben Fidannal tartott megbeszélést. A találkozó 75 percen át tartott. Al-Muadzsib ezt követően vizsgálatot folytatott az isztambuli szaúdi főkonzulátuson, a gyilkosság helyszínén.

Miközben Mevlüt Cavusoglu török külügyminiszter hétfőn egy isztambuli sajtótájékoztatón hasznosnak nevezte, hogy a török és a szaúdi főügyész megosztja egymással a két fél párhuzamosan folytatott vizsgálatainak információit, a Yeni Safak török kormányközeli napilap kedden arról írt, hogy bár al-Muadzsib a török hatóságok kezében lévő tárgyi bizonyítékok, hang- és videofelvételek átadását kérte a hétfői találkozó során, kérését visszautasították. Fidan csak a kihallgatott főkonzulátusi alkalmazottak vallomásait osztotta meg kollégájával – számolt be róla a Yeni Safak.

A napilap úgy tudja, hogy a szaúdi főügyész – a szaúdi külügyminiszterhez hasonlóan – leszögezte: a 18 gyanúsítottat Szaúd-Arábiában fogják bíróság elé állítani. Al-Muadzsib ugyanakkor megígérte, hogy Rijád “egészséges” eljárást folytat majd a gyanúsítottak ellen és felajánlotta Fidannak, hogy a török hatóságok akár személyesen is figyelemmel követhetik a pert.

Az Anadolu török állami hírügynökség keddi jelentése szerint a szaúdi főügyész kedden ismét tárgyalt török kollégájával, ezúttal is nagyjából egy órán keresztül, majd, ahogy hétfőn, ezúttal is a vahhábita királyság isztambuli főkonzulátusára látogatott.

A szaúdi monarchiát élesen bíráló 59 éves Hasogdzsit, aki egyebek mellett a The Washington Post című amerikai napilap munkatársa is volt, október 2-án gyilkolták meg, az után, hogy bement országa isztambuli nagykövetségére, hogy a török menyasszonyával való házasságkötéséhez szükséges iratokat beszerezze.

Rijád először azt mondta, hogy az újságíró élve hagyta el a konzulátust, majd nyomásra beismerte, hogy “dulakodás közben” meghalt, majd újabb, egymásnak ellentmondó magyarázatokkal állt elő. A szaúdi főügyész a múlt héten jelentette ki először, hogy a gyilkosság “kitervelt” volt.

A szíriai polgárháború mielőbbi lezárásáról, és a harcokat követő újjáépítés politikai és gazdasági kérdéseiről folytattak tárgyalásokat az október 27-én, Isztambulban megrendezett négyhatalmi találkozón. A rendezvényt leginkább a résztvevők névsora tette érdekessé, ugyanis az asztanai folyamatban meghatározó szerepet játszó Moszkva és Ankara (Irán nem volt jelen az összejövetelen) első ízben tárgyalta meg a kérdést Berlinnel és Párizzsal együtt.

Egyetértés az alkotmányozás kérdésében

A megbeszéléseket követő közös sajtótájékoztatón a négy jelenlévő ország vezetője (Angela Merkel, német kancellár; Emmanuel Macron, francia elnök; Recep Tayyip Erdogan, török; és Valagyimir Putyin, orosz elnök) egyetértett abban, hogy csakis politikai megoldás lehet az elfogadható olyan eszköz, amely a hét éve zajló véres konfliktus lezárásához vezethet. A részvevők továbbá felszólították az Alkotmányozó Bizottságot (az év elején Szocsiban megrendezett konferencián döntöttek a Bizottság felállításáról azzal a céllal, hogy előkészítse az ország új alkotmányát), hogy az év végéig készítse el az alkotmánytervezet szövegét. A konfliktusban részt vevő belső (kormányerők, lázadók), valamint külső szereplők (asztanai hármak, ENSZ, stb.) által elfogadott új alaptörvény jelentené az első lépést a háború utáni új politikai helyzet megteremtéshez.

A megbeszélésen résztvevő államok vezetői kiemelt figyelmet fordítottak a polgárháború lezárást követő újjáépítésre, valamint az idlíbi helyzetre.

Az ország újjáépítésének kérdésénél Putyin orosz elnök próbálta meggyőzni nyugat-európai társait arról, hogy érdemes nagyobb összegekkel támogatni Szíria újjáépítést. A német kancellár, bár kifejezte hajlandóságát az ország rekonstrukciójának támogatásával kapcsolatban, azt is kifejtette, hogy Berlin csak a politikai rendezést követően hajlandó érdemben foglalkozni az újjáépítés kérdésével.

A politikai rendezés homályos kérdése: Aszad

A találkozó azonban nyitva hagyta a háború utáni politikai rendezés kérdését. A felek az alkotmányelőkészítő munka felgyorsítására szólították fel a Bizottságot, ugyanakkor a találkozón nem foglalkoztak érdemben a damaszkuszi rezsim élén álló Bassár al-Aszad elnök jövőbeni sorsával. Az, hogy a találkozón elmaradt az Aszad elnökkel kapcsolatos kérdések mélyebb megvitatása, egyértelműen a tárgyaláson résztvevő hatalmaknak a damaszkuszi kormánnyal szembeni eltérő megítélésére vezethető vissza. Míg Moszkva (valamint a találkozón részt nem vevő Irán) szóban és tettekben (Oroszország a levegőből, míg Teherán a szárazföldön segítette győzelemre az Aszad elnök mögött felsorakozott szíriai erőket) egyértelműen Damaszkusz mögött áll, addig a nyugati hatalmak és Ankara (Törökország támogatásban részesített több, a damaszkuszi rezsim ellen harcoló felkelő csoportot) az Aszad-rezsim mielőbbi távozást szeretnék elérni. A találkozón résztvevő négy hatalom vezetői továbbá megerősítették elkötelezettségüket Szíria területi integritása és egysége mellett; ez a kötelezettségvállalás Aszad elnök jövőbeni sorsa mellett az ország egyharmadát uralmuk alatt tartó kurdok kérdését is nyitva hagyta.

Kiállás a tűzszünet mellett

Az újjáépítés kérdése mellett az idlíbi események alakulására is jelentős figyelmet fordítottak a megbeszélés résztvevői. A közel-keleti ország északi részén található Idlíb tartomány maradt mára az Aszad-ellenes erők utolsó nagyobb bástyája. A kormányerők által a tartománnyal szemben megindítandó offenzíva réme komoly félelmet kelt Ankarában, illetve az Európai Unió számos tagállamának vezetésében. Idlíb tartomány ugyanis a megközelítőleg kilencvenezer itt tartózkodó Aszad-ellenes felkelőn túl (túlnyomó többségük egymással is ellenséges viszonyban álló erők, amelyek között éppen úgy megtalálhatóak a szekuláris ellenzék egységei, mint az Iszlám Államhoz vagy az al-Kaidához köthető dzsihadista csoportok) három millió civilnek is otthont ad, akik egy esetleges támadást követően nagy számban menekülnének a közeli Törökországba. Ankara már jelenleg is megközelítőleg három és fél millió szíriai menekültnek biztosít menedéket Törökország területén.

Egy újabb nagyobb menekülthullám Törökország mellett akár az Európai Unió országait is elérheti; ennek fényében érthető az, hogy az európaiak és a törökök miért tesznek meg minden tőlük telhetőt az idlíbi vérfürdő megakadályozására. Az idlíbi katasztrófa elkerülése érdekében hozott erőfeszítések sorában kiemelkedik Erdogan török és Putyin orosz elnöknek az oroszországi Szocsiban megrendezett  találkozója, ahol a két államfő a humanitárius katasztrófa elkerülése érdekében a kormány- és az Aszad-ellenes erőket elválasztó demilitarizált zóna létrehozásáról állapodott meg. Mindezek ellenére nem nyugodtak le a harcok, az isztambuli találkozót megelőző napon hét civil veszítette életét Idlíbben, a kormányerők által végrehajtott tüzérségi támadás következtében.

Az előző napi eseményre is reflektálva a négy ország vezetője egy stabil és fenntartható tűzszünet kialakításra szólította fel a feleket. Továbbá abban is megállapodtak, hogy az ország egész területén biztosítani kell a segélyszervezetek akadálytalan munkáját. Emmanuel Macron, francia elnök a sajtótájékoztatót kihasználva felszólította Moszkvát, hogy a tűzszünet betartása érdekében gyakoroljon nyomást damaszkuszi szövetségesére.

Nyerésre álló Moszkva?

A cikk szerzőjének megítélése szerint az isztambuli találkozó egyértelműen Moszkva szíriai szerepének erősödést jelezte. Oroszország (illetve Irán) a maga javára tudja felhasználni az európaiak és a törökök egy megújuló menekülthullámmal kapcsolatos félelmét. Feltehetőleg a következő hónapokban Putyin elnök megpróbálja kihasználni az Ankarával és az európaiakkal szemben fennálló előnyét (menekülthullám elindítása) annak érdekében, hogy a polgárháborút követő szíriai rendezésben minél jobban érvényesíteni tudja Oroszország stratégiai érdekeit.

Túl azon, hogy a Zrínyi 2026 haderő-fejlesztési program keretében beszerzett Airbus A319-es szállítógépek a honvédség légiszállító képességének régóta várt növelését jelentik, új távlatokat nyitottak a pilóták és repülőműszakiak előtt is. Erről beszélgettünk Ugrik Csaba dandártábornokkal, az Airbusoknak otthont adó MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis parancsnokával.  

- Az A319-esek beszerzésével együtt képzést is vásároltunk, amit úgy szeretnénk kihasználni, hogy elsősorban azokat képezzük át, akik a honvédségen belül vannak. - vázolta fel az első lépéseket Ugrik tábornok. - Először tehát azoknak a hajózóknak az átképzésével számoltunk, akik az An-26-ost repülték. Az új típus bevezetésével szükségünk volt olyan pilótákra is, akik a típusátképzés után egyenesen az Airbus kapitányi ülésébe ülhetnek. Őket a tapasztalt An-26-os gépparancsnokok közül választottuk ki. Természetesen gondoltunk arra, hogy külsősöket is bevonunk a projektbe. A külső toborzás arra irányul, hogy olyan embereket vegyünk fel, akik már rendelkeznek típusjogosítással az A320-as típuscsaládra, van tapasztalatuk és vállalják a katonai szolgálatot. Már vannak jelentkezők, olyan külsősök, akik szívesen jönnének egy későbbi időpontban. Ez egy kicsit hosszabb folyamat, de néhány fővel már tárgyalunk.

- A fiatalokat mindenképpen be akarjuk vonni – folytatta a parancsnok. - Elindítottunk egy olyan programot, hogy az NFTC-nek csak egy szakaszát végezzék el külföldön, és utána hozzánk kerülve szállítórepülőként folytassák tovább. Már most is van pályakezdő pilóta az Airbus-hajózók között, aki az Egyesült Államokban végezte az alapképzését, és amikor hazaérkezett, bekerült a csoportba. Azt gondolom, hogy ez jó ötlet volt. Miért? Mert amíg az An-26-oson egy bizonyos készség kellett a gép vezetéséhez és a kiszolgálásához, addig az Airbus egy szoftver alapú repülőgép. Ha azt nézem, hogy a fiatalok milyen nyelvi előképzettséggel rendelkeznek, az NFTC-n vagy Amerikában milyen színvonalú képzést kapnak, milyen a gondolkodásmódjuk, akkor ez pontosan elég volt ahhoz, hogy egy kezdő, akinek se vadász, se szállító háttere nem volt, a típusra üljön. Aki a tengerentúlon tanult, az hozza magával annak ismeretét, hogy hogyan készüljön fel egy összetett feladatra, hogyan hajtsa végre a különböző repülőterek megkövetelte eljárásokat és egyáltalán, a katonai géppel hogyan illeszkedjen a polgári repülés rendszerébe. A mi kezdőnk is ezt hozta magával, neki a típust kellett elsajátítania. A visszajelzések alapján jól döntöttünk.

*

A NATO-ban megszokott, hogy aki vadászgépen repül, annak egy bizonyos életkor elérése után lehetősége van arra, hogy szállítógépen folytassa pályafutását. A jövőben ezt a mintát követi a Magyar Honvédség is.

- Az An-26-os csapat és a fiatalok mellett van egy harmadik csoportunk, a Gripen pilóták csoportja. Most is van már volt Gripen-pilótánk az Airbuson és a jövőben is lesznek olyanok is, akik a JAS39-esről kerülnek át az A319-esre. Ők már tudják milyen egy negyedik generációs géppel repülni – glass-cockpit, fly-by-wire, rendszerkiszolgálás - nekik a szállítórepülés sajátosságait kell megtanulni – folytatta a hajózóképzéssel kapcsolatos terveket Ugrik tábornok, megemlítve azt is, hogy nagyjából ezt az utat - vagyis volt An-26-os és Gripen hajózók átképzését - követik a légierő legújabb típusa, a Dassault Falcon 7X esetében is.

- Még egy csoporttal számolhatunk – kanyarodott vissza az An-26-oshoz a dandártábornok. - Azokkal, akik az An-26-oson a „hátsó sorban” ültek, vagyis a fedélzeti technikusokkal, navigátorokkal és a rádiósokkal. Közöttük is vannak olyanok, akiknek már van előképzettségük, rendelkeznek kereskedelmi pilóta szakszolgálati engedéllyel. Felterjesztettünk az ÖHP-ra egy olyan javaslatot, hogy az ő bevonásuk is lehetséges legyen, hazai körülmények között. Nekik itthon kell megszerveznünk azokat a tanfolyamokat, amelyek után mehetnek a szimulátoros képzésre.

*

Az elméleti és szimulátoros képzésre, egy adott létszámra vonatkozó szerződés alapján Csehországban került sor, és az iskolaköröket is ott repülték a CSA cseh nemzeti légitársaságtól bérelt A319-eseken. Akik a közeljövőben még ennek a szerződésnek a keretében mennek, azok szintén Prágában kapják meg az alapképzést.

- Ugyanaz a cég biztosítja az oktatókat, amelytől a gépeket vásároltuk. Volt már itt cseh, angol, szlovák oktató. Érdekesség, hogy volt itt olyan cseh oktató, aki annak idején az én MiG-21-es oktatóm volt Prerovban, később a cseh nemzeti légitársaság Airbus-oktatója lett. Annak idején nekem a MiG-et, most a fiataloknak az Airbust oktatja – tért át a parancsnok a képzés kérdésére. - Amikor megvan az alaptréning, kezdődik az útvonalrepülés gyakorlása. Meg van határozva, hogy milyen útvonalra, milyen oktatói gárdával tudunk menni. Úgy választjuk ki a reptereket, hogy az adott pilóta tudjon gyakorolni. A repülőtereket A, B és C kategóriába sorolják forgalmi és eljárásbeli bonyolultságuk szerint. A kettő összefügghet, mert az eljárást befolyásolja, hogy hol van elhelyezve az adott reptér. Az A kategóriás reptér a legegyszerűbb, azzal kezdtük. Repül a növendék és az oktató és ugyanúgy viszik magukkal az utaskísérőket – akik szintén gyakorolják a saját feladataikat - mintha hadműveleti repülés lenne. Lépésről lépésre alapon az egyre bonyolultabb felé haladunk. Aki a szükséges számú repülést végrehajtotta, továbblép a B majd a C kategóriás reptérre. Aztán amikor a szakszolgálati engedélyért folyamodik, akkor ő már a C kategóriás reptérről is repül. Miután megvan a szakszolgálati engedély, az illető még nem teljesen kiképzett pilóta. Ahhoz még további repült órák szükségesek, de akkor már nem kell oktatóval repülnie, elég, ha a fülkében van egy teljesen kiképzett pilóta, aki szükség esetén segíteni tud. VIP-szállítás esetén ez az út nem járható, akkor két tapasztalt, oktatói jogosítással is rendelkező pilóta repül.

*

Egy új típus rendszeresítése a műszaki állomány átképzését is maga után vonja. Ez az A319-es esetében első körben tizenkét fős műszaki csoportot jelentett, akiknek az átképzése szintén Csehországban történt. Többnyire An-26-os műszakiakról van szó, de a Légijármű Javítótól és Szolnokról is érkezett ember. Náluk előzetes nyelvi felkészítésre is szükség volt, hiszen ők az orosz technikán dolgoztak napi szinten, ezután viszont az Airbus kézikönyveiben, utasításaiban kell eligazodniuk, amelyek angol nyelven íródtak.

- Egy motivált társaságról beszélhetünk – mondta Ugrik tábornok - akik megkapták az elméleti majd az OJT-t (On Job Training) formájában a gyakorlati képzést. Ehhez a logisztikai csoportfőnökség kötött üzemeltetési szerződést az Aeroplex-szel. Kettéosztottuk a társaságot. Amíg az egyik az OJT-n gyakorolta az előkészítést, addig a másik az Aeroplexnél gyakorolt, hogy hogyan kell például egy szűrőt vagy szivattyút cserélni. Ezzel a forgalmi karbantartást, előkészítést, hibaelhárítást (line maintenance) végezzük, az ennél mélyebb karbantartást, ahogy a Gripennél sem, úgy az Airbus esetében sem vásároltuk meg. Sem eszközben, sem tudásban. Két gép esetén gazdaságosabb, ha szerződés szerint egy tapasztalt cég csinálja. Miután a műszakijaink szakszolgálati engedélyt szereznek, továbbra is szerződésben maradunk az Aeroplex-szel, és őket bízzuk meg, ha a napi kiszolgálásnál nagyobb feladat kerül sorra. Amíg a saját embereink szakszolgálati engedélyt szereznek, addig úgy repülünk, hogy az Aeroplex embere is fent van a fedélzeten és meghibásodás esetén ő intézkedik.

*

Az Airbusok megjelenésével egy újabb beosztás betöltésére is embereket kellett toborozni, hiszen ezen a típuson szükség van légiutas-kísérőkre is. Ezt első körben belülről próbálták megoldani, de kezdeményezték a külső toborzást is.

- A jelenlegi légiutas-kísérők három irányból érkeztek a honvédségi Airbusok fedélzetére – tért át a légiutas-kísérők kérdésére a bázisparancsnok. Az első csoportot azok alkotják, akiket házon belül toboroztunk. Így lett például An-26-os rádiósból vagy adminisztratív vonalon dolgozó altisztből utaskísérő. Ők Csehországban kapták meg a vészhelyzeti eljárásokra vonatkozó felkészítést, a többit pedig itthon, azoktól a szakszolgálati engedéllyel és oktatói jogosítással rendelkező légiutas-kísérőktől, akik egy hagyományos légitársaságtól érkeztek és megbízási szerződés alapján, ideiglenesen vannak nálunk. Ők alkotják az utaskísérők másik csoportját. A harmadik csoportot a szintén szakszolgálati engedéllyel és légitársasági tapasztalattal rendelkező légiutas-kísérők alkotják, akik magyar és ír fapados cégektől és az egyik öbölbeli légitársaságtól érkeztek és érkeznek a közeljövőben a honvédséghez. Mivel ők állományban lesznek, az altiszti akadémián végig kell csinálniuk a tizenegy hetes katonai alapképzést is. Van, aki ezen már túl van – kiváló eredménnyel - és már az elkövetkező hónapokra is vannak beiskolázott légiutas-kísérők.

A bázisparancsnok úgy véli, hogy a honvédség szociális hálója sokat nyom a latba, amikor valaki azt mérlegeli, hogy a civil szférából, a közforgalmi repülésről vált a katonai szállítórepülésre és légiutas-kísérőnek jelentkezik hozzájuk. A honvédségnél az adott hónapban teljesített repülések számától független, fix fizetésért repülnek a légiutas-kísérők, tehát biztos jövedelemmel lehet számolni. Tervezhető a szabadság és száz százalékos táppénz jár a betegszabadság idejére is. Ugyancsak sokat számít a család közelsége, ami nem mindig oldható meg, ha egy légitársaság külföldi bázisán kell dolgozni. Végül, a fiatalabb generáció egy része folyamatosan keresi a kihívást, az újabb feladatokat. Ők azok, akik azt a monotonitást szeretnék felváltani valami újjal, amelyet a megszokott útvonalak és gyors fordulóidők teljesítése jelent.

A jelentkezőkkel, ahogy a repülőgép-vezetőkkel és a műszakiakkal is, tanulmányi szerződést köt a honvédség, hasonlóan egy civil céghez, amely nagy értékű képzést ad a munkavállalóinak.

* * *

Fotó: Snoj Péter / honvédelem.hu, Magyar Honvédség, Szórád Tamás

A cikk nyomtatott változata az Aeromagazin 2018. októberi számában jelent meg.

“Érdekel bennünket Európa reagálása az Egyesült Államoknak arra a döntésére, hogy kilép az INF-szerződésből. Azt szeretnénk, ha Európa tudatában lenne, hogy milyen hatása lesz annak, ha közepes hatótávolságú rakétákat telepítenek Európába” – mondta.

“Ami a közepes és rövid hatótávolságú rakétákat illeti, úgy tűnik nekünk, Európában távolról sem mindenki érti, hogy ez a döntés komoly következményekkel jár majd Európára számára is, pontosabban szólva, elsősorban Európa számára. És úgy tűnik nekünk, hogy nagyon helyes lenne ezt a döntést szélesebb körben megvitatni az EU-n és a NATO-n belül” – tette hozzá.

Donald Trump október 20-án jelentette be, hogy az Egyesült Államok fel kívánja mondani az INF-szerződést arra hivatkozva, hogy Oroszország szerinte azt megsértette. Moszkvában magas rangú tisztségviselők a lépés veszélyeire figyelmeztettek.

Az INF-szerződés, amelyet 1987. december 8-án Washingtonban írt alá Ronald Reagan amerikai elnök és Mihail Gorbacsov szovjet államfő, a kommunista párt főtitkára, három évtizede lépett hatályba. A paktum a szárazföldi indítású, hagyományos és nukleáris robbanótöltetekkel felszerelt közepes (500-5500 kilométeres) hatótávolságú ballisztikus rakéták és robotrepülőgépek megsemmisítéséről rendelkezett. Az egyezmény, amely mérföldkő volt a hidegháború lezárásában, megtiltotta az ilyen eszközök gyártását, birtoklását és tesztelését.

Az Egyesült Államok 2013 óta állítja, hogy Oroszország a Novator 9M729 típusú manőverező robotrepülőgépek telepítésével megsérti az INF-szerződést, mert a fegyver hatótávolsága meghaladja az 500 kilométert. Moszkva ezt tagadja, és a maga részéről azzal vádolja Washingtont, hogy a Lengyelországba és Romániába, valamint a Távol-Keletre telepített ballisztikusrakéta-elhárító rendszerének kilövőállásai Tomahawk típusú manőverező repülőgépek indítására is alkalmasak, ami ellentétes a megállapodással. Az orosz fél azt is kifogásolja, hogy szerinte az amerikai csapásmérő drónokra és a ballisztikus rakétaelhárítási gyakorlatok célpontjául kifejlesztett rakétákra szintén vonatkoznak a szerződésben foglalt korlátozások.

A negyvenöt éves apának az élettársától három gyermeke született. A figyelemzavaros, illetve látássérült, sajátos nevelési igényű gyerekeket túlzott szigorral igyekezett fegyelmezni, őket és az édesanyjukat is rendszeresen bántalmazta és megalázta.

A férfi a családgondozó által felajánlott segítséget nem fogadta el, a gyerekeknek felírt gyógyszereket nem volt hajlandó kiváltani, és amikor élettársa mégis megvette, előfordult, hogy elégette mindet. Tizenkét éves lányát többször szexuálisan is bántalmazta, és fenyegette, hogy ezt senkinek ne merje elmondani.

A törvényszék – helybenhagyva a Siófoki Járásbíróság elsőfokú döntését – a férfit szexuális és kapcsolati erőszak, valamint kiskorú veszélyeztetése miatt nyolc év börtönre ítélte és megszüntette szülői felügyeleti jogát.