Biztonságpolitika

Már csak két hónapig, június 30-ig érvényesek a koronavírus-járvány miatti veszélyhelyzet alatt lejárt okmányok, köztük a személyi igazolványok, a jogosítványok, útlevelek és a forgalmi engedélyek – közölte György István.

A Miniszterelnökség területi közigazgatásért felelős államtitkára kifejtette, hogy számos olyan élethelyzet van, ahol a lejárt okmányok kellemetlenséget jelentenek, így például a banki ügyintézésnél, a postákon az ajánlott levelek átvételénél, a patikákban bizonyos gyógyszerek kiváltásánál, autóvezetésnél, külföldi utazásoknál, valamint a közösségi közlekedés bérletvásárlásainál.

Az államtitkár mindenkitől azt kérte, hogy minél előbb újítsa meg a 2022. május 31-e előtt lejáró személyi okmányait (személyi igazolványát, jogosítványát, útlevelét) a kormányhivatalokban, míg akiknek a műszaki engedélye járt le, azoknak a gépjármű vizsgaállomásokat kell felkeresniük.

A kormányablakok az ország több mint 300 helyszínén akár időpontfoglalás nélkül is fogadják az ügyfeleket. A jogosítvány meghosszabbítása az Ügyfélkapun keresztül online, automatikusan is megoldható, ha már megvan az orvosi alkalmassági engedély, amelyet a háziorvosnál lehet beszerezni.

“Kérjük éljenek ezzel a lehetőséggel és minél hamarabb történjen meg az okmányok megújítása, hiszen az utolsó pillanatra hagyott ügyintézés jelentős nehézséget okozhat” – mondta az államtitkár.

 

The post Már csak két hónapig érvényesek a járvány alatt lejárt okmányok appeared first on .

HQ-22/FK-3 légvédelmi rakétakomplexumokat vásárolt Szerbia, ezek első nyilvános bemutatására került sor ma Batajnicán.

 

A célmegvilágító és rávezető állomás.

A "forró" indítás elvén működő rakétahordozó- és indtójárművek egyenként négy gyártmányt visznek.

A felderítő rádiólokátor állomás.

Érkezés, még április második hetében a Kínai Légierő Y-20 repülőgépével.

Zord

Mióta Oroszország kirobbantotta Ukrajna elleni invázióját nem jó diplomatának lenni. Egyre több ország dönt orosz diplomaták kiutasításáról, válaszul Oroszország is rengeteg diplomatát utasít ki.

Moszkva kiutasít 40 német diplomatát
Oroszország kiutasítja Németország oroszországi nagykövetségének negyven alkalmazottját – közölte az orosz külügyminisztérium. A tárcához hétfőn bekérették Geza Andreas von Geyrt, Németország moszkvai nagykövetét, akivel közölték, hogy a német kormány döntésére adott szimmetrikus válaszként a német külképviseletek negyven oroszországi alkalmazottját nemkívánatos személynek minősítették. A misszióvezetőnek az orosz külügy határozott tiltakozását fejezte ki Berlin április 4-i, “nyíltan barátságtalan” döntése miatt, hogy a németországi orosz diplomáciai intézmények negyven alkalmazottja “persona non grata” minősítést kapott. A nagykövettel közölték: Moszkva elfogadhatatlannak tartja Annalena Baerbock német külügyminiszter nyilatkozatát, “amelyben a német hatóságoknak ezt a lépését azzal a teljesen hamis állítással indokolta, hogy az említett alkalmazottak munkájának célja a «német szabadság» és a «német társadalom egységének» aláásása volt, valamint az Ukrajnában zajló eseményekre vonatkozó gyanúsító célzásokkal”.

Jevgenyij Ivanov orosz külügyminiszter-helyettes az orosz parlament felsőházában azt mondta, hogy a háború kezdete óta 28 nyugati országból mintegy négyszáz orosz diplomatát utasítottak ki. Vezető helyen Lengyelországot, Németországot, Szlovéniát, Szlovákiát, Horvátországot, Franciaországot, Olaszországot és Spanyolországot említette meg. Elmondta, hogy a konzuli képviseletek kapacitása megcsappant számos országban, ami megnehezíti a segítségnyújtást az ott élő orosz állampolgároknak. A sajtótitkárok kiutasítása ellehetetleníti az információk közvetítését. “A Nyugattal fenntartott diplomáciai kapcsolatoknak a korábbi szinten való helyreállítása finoman szólva minden forgatókönyv szerint sokáig fog tartani és nehéz lesz” – mondta a miniszterhelyettes.

Moszkva kiutasította a moszkvai svéd nagykövetség három munkatársát
Oroszország nemkívánatos személynek nyilvánította a moszkvai svéd nagykövetség három diplomatáját – közölte az orosz külügyminisztérium. A tárca kedden bekérette Svédország oroszországi nagykövetét, akinek határozott tiltakozását fejezte ki a svéd hatóságok “barátságtalan” lépései – a stockholmi orosz nagykövetség három munkatársának “indokolatlan”, április 5-én bejelentett kiutasítása, a “kijevi rezsimnek” nyújtott katonai támogatás, valamint az ukrán nacionalisták “a Donyec-medence és Ukrajna békés lakossága ellen elkövetett bűncselekményeinek eltussolása” – miatt. Moszkva ellenlépésnek minősítette a svéd diplomáciai munkatársak nemkívánatos személynek nyilvánítását.

Reagálásában Ann Linde svéd külügyminiszter indokolatlannak és aránytalannak nevezte, hogy Oroszország kiutasítja a királyság négy diplomatáját. A svéd diplomáciai tárca a TASZSZ hírügynökség érdeklődésére megerősítette, hogy a miniszter nem tévedett, amikor azt állította, hogy négy diplomatát utasítanak ki Oroszországól, mert az orosz lépés a szentpétervári főkonzulátus egy munkatársát is érinti.

Moszkva kiutasít nyolc japán diplomatát
Bekérették az orosz külügyminisztériumba a moszkvai japán nagykövetség képviselőjét és közölték bele, hogy Moszkva a kölcsönösség elve alapján nemkívánatos személynek nyilvánította a képviselet nyolc munkatársát. A japán diplomatával a tárcánál közölték, hogy a Tokió nyíltan ellenséges, oroszellenes irányt vett az Ukrajna ellen elindított orosz “különleges hadművelet” ügyében. Moszkva szerint a Kisida-kormányzat azzal, hogy részt vesz az Oroszország elleni, a Nyugat által irányított “rágalomkampányban”, olyan “példátlan” lépéseket tett, amelyek megsemmisítik a kölcsönösen előnyös együttműködés hosszú évek alatt felhalmozott pozitív előnyeit.

Az orosz diplomáciai tárca kifogásolta, hogy Japán nyíltan támogatja az Ukrajnában működő “neonáci formációkat”, valamint hogy politikai, gazdasági és katonai segítséget nyújt “a kijevi rezsimnek”. A minisztérium szerint mindezt a japán társadalomban emellett oroszgyűlölő hisztéria kíséri, emellett pedig az orosz diplomáciai képviseletek normális működése elé komoly akadályokat gördítenek, megsértve ezzel a diplomáciai kapcsolatokról szóló 1961-es bécsi egyezményt.

Moszkva kiutasít három norvég diplomatát
Oroszország három diplomatát utasít ki a moszkvai norvég nagykövetségről és büntetőintézkedéseket vezet be brit 287 képviselő ellen – közölte szerdán az orosz külügyminisztérium. A tárca bekérette a Norvég Királyság nagykövetét és határozott tiltakozását fejezte ki nála Oslo “indokolatlan” döntése ellen, amelynek értelmében kiutasították a norvégiai orosz nagykövetség alkalmazottait. Az orosz külügyminisztérium azt is kifogásolta, hogy a norvég kormány katonai segítséget nyújt “a kijevi rezsimnek”, és “eltussolja az ukrán nacionalisták által Donyec-medence és Ukrajna békés lakossága ellen elkövetett bűncselekményeket”. A misszióvezetőnek elmondták, hogy a norvég hatóságok barátságtalan irányvonala komoly károkat okoz a kétoldalú kapcsolatoknak. A nagykövetnek átadták a moszkvai norvég nagykövetség három diplomatáját a kölcsönösség elve alapján nem kívánatos személlyé nyilvánító jegyzéket.

Moszkva a brit parlamenti alsóház 287 tagjával szemben bevezetett megtorló személyi korlátozásokat azzal indokolta, hogy London március 11-én szankciókat vezetett be az Állami Duma 386 tagja ellen. A brit képviselők, akik Moszkva szerint részvevői voltak a brit oroszellenes szankciós eszközök létrehozásában és hozzájárulnak a “megalapozatlan oroszgyűlölő hisztériához” Nagy-Britanniában, ezentúl nem léphetnek be az Oroszországi Föderáció területére. Az orosz külügyminisztérium kilátásba helyezte a szankciók kibővítésének lehetőségét.

The post Moszkva mindenkit kiutasít 3. epizód appeared first on .

A javuló járványügyi helyzetnek köszönhetően május 1-től ismét látogathatók a fogvatartottak az ország valamennyi büntetés-végrehajtási intézetében – közölte a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BvOP).

Mint írták: a fogvatartott egy időben legfeljebb két látogatót fogadhat, havonta egyszer, maximum hatvan percig. A látogatás a fogvatartottak és hozzátartozóik közötti plexilappal elválasztott asztalnál történhet, a fizikai érintkezés teljes kizárásával – tették hozzá.

A tájékoztatás szerint a személyes látogatás mellett a büntetés-végrehajtási szervezet továbbra is lehetőséget biztosít a digitális kapcsolattartásra; a Skype-beszélő havonta egy alkalommal, legfeljebb hatvan percre vehető igénybe. Az a fogvatartott, aki bármely okból nem tudja személyesen fogadni a hozzátartozóit, legfeljebb heti két alkalommal, legfeljebb hatvan percben Skype-olhat a kapcsolattartójával – írta a BvOP.

 

The post Vasárnaptól újra látogathatók az elítéltek appeared first on .

Ukrajnai most az ENSZ alapokmányát is védi – jelentette ki Volodimir Zelenszkij ukrán elnök, miután megbeszélést folytatott Kijevben António Guterres ENSZ-főtitkárral.

A találkozót követő sajtótájékoztatón az Interfax-Ukrajina hírügynökség szerint Zelenszkij kiemelte: fontos, hogy a főtitkár személyesen látta a Kijev melletti Bucsában és Borogyankában az orosz hadsereg által elkövetett háborús bűnök következményeit.

Az államfő megköszönte Guterresnek, hogy Putyinnal folytatott keddi megbeszélésén megvitatta mariupoli civilek és sebesültek kimenekítésének kérdését. Kijelentette: Ukrajna számít az ENSZ segítségére a Mariupolban ukrán ellenőrzés alatt lévő Azovsztal acélipari üzem blokádjának megszüntetésében is, és az ottrekedt ukrán katonák és civilek élve kijuthatnak a területről.

Zelenszkij az ENSZ-főtitkárral folytatott találkozóján azt követelte, hogy állítsák le az ukrán állampolgárok erőszakos áttelepítését Oroszországba. Fontosnak nevezte, hogy az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága el tudjon jutni az ukrán állampolgárokhoz, és biztosítsa hazatérésüket.

Az elnök felszólított továbbá az ukrán élelmiszer-export számára nélkülözhetetlen kikötők blokádjának feloldására is, rámutatva arra, hogy a bolygón 400 millió ember függ az ukrán élelmiszerektől.

Irina Verescsuk ukrán miniszterelnök-helyettes bejelentette, hogy újabb fogolycserét hajtottak végre az orosz féllel. Szavai szerint 45 ukránt, köztük 13 tisztet, öt sebesült katonát és 12 civilt szabadítottak ki orosz fogságból. Arra nem tért ki, hogy cserébe értük hány orosz katonát engedtek el.

The post Orosz agresszió: Zelenszkij szerint Ukrajna az ENSZ alapokmányát is védi appeared first on .

A brit külügyminiszter szerint a nemzetközi közösségnek el kell érnie, hogy az orosz haderő Ukrajna egész területéről kiszoruljon.

Liz Truss, aki a londoni City polgármesteri rezidenciáján – Mansion House – szerda este rendezett politikai fórumon szólalt fel, kijelentette: az ukrajnai háború “mindenki háborúja”, mivel Ukrajna győzelme mindenki számára stratégiai fontosságú. Hozzátette, fel kell futtatni a nehézfegyverek, a harckocsik, a harci repülőgépek gyártását, és el kell érni, hogy Putyin sehol ne találjon finanszírozási forrást az ukrajnai háborúhoz.

Truss szerint ennek egyik módja az, hogy a Nyugat “egyszer és mindenkorra” leállítja a nyersolaj és a földgáz importját Oroszországból. A brit külügyminiszter kijelentette: amikor a fegyverek végre elhallgatnak Ukrajnában, biztosítani kell, hogy Kijevnek meglegyenek a forrásai a biztonság fenntartásához, a további támadások elrettentéséhez és az újjáépítéshez. Nagy-Britannia éppen ezért dolgozik egy vegyesbizottság létrehozásán Lengyelországgal annak érdekében, hogy Ukrajna NATO-normáknak megfelelő fegyverzethez jusson. London emellett elkötelezetten dolgozik az Egyesült Államokkal, az Európai Unióval és más szövetségesekkel egy új Marshall-terv összeállításán is Ukrajna számára – mondta a brit külügyminiszter.

Truss szerint le kell vonni az ukrajnai háború tanulságait.

Nagy-Britannia már jóval a háború kitörése előtt küldött fegyvereket Ukrajnának és ukrán katonákat is kiképzett, a világnak azonban még többet kellett volna tennie az invázió elhárításáért. “Ezt a hibát még egyszer nem követjük el” – fogalmazott a miniszter. Kijelentette: néhányan azzal érvelnek, hogy Ukrajnának nem szabad nehézfegyvereket szállítani, mert félő, hogy ez a jelenleginél is rosszabb helyzetet provokálna ki.

“Az én véleményem azonban az, hogy a tétlenség lenne a legnagyobb provokáció. Most nem az óvatoskodásnak, hanem a bátorságnak van itt az ideje” – fogalmazott a brit külügyminiszter. Hozzátette, hogy a NATO “nyitott ajtók” politikája “szent és sérthetetlen”, és ha Finnország és Svédország az orosz agresszióra válaszul úgy dönt, hogy csatlakozik az észak-atlanti szövetséghez, akkor ezt a két országot a lehető leggyorsabban integrálni kell. Kijelentette, hogy a NATO szerepét globálissá kell tenni. Ez nem más térségekben lévő országok felvételét jelenti, hanem azt, hogy a NATO-t alkalmassá kell tenni globális szinten felmerülő fenyegetések kezelésére – mondta a brit külügyminiszter.

Truss szerint mindez azonban erőforrásokat igényel, és ezért el kell érni, hogy a NATO-tagországok számára elvárásként megfogalmazott két százalékos GDP-arányos védelmi kiadási arány ne a védelmi költségvetések plafonja, hanem a minimuma legyen. Truss utalást tett arra, hogy a Nyugat kész Kínával szemben is a határozottabb magatartásra. Kijelentette: az egyes országoknak be kell tartaniuk a szabályokat, és ez Kínára is vonatkozik.

Hozzátette: Peking nem ítélte el az orosz inváziót és az Oroszország által elkövetett háborús bűncselekményeket, sőt a Kínába irányuló orosz export az idei első negyedévben csaknem harmadával nőtt. Kína felemelkedése azonban nem magától értetődő, és ez a felemelkedési folyamat nem fog folytatódni, ha Kína nem tartja be a szabályokat – fogalmazott a brit külügyminiszter. Hangsúlyozta, hogy Kínának szüksége van a hét vezető ipari hatalom csoportjával (G7) folytatott kereskedelemre, és a G7-országoknak vannak választási lehetőségeik, mivel ők adják a világgazdaság teljesítményének felét.

“Oroszországgal szemben már megmutattuk, hogy milyen választási lehetőségek alkalmazására állunk készen a nemzetközi szabályok megsértése esetén, és megmutattuk azt is, hogy készek vagyunk a biztonságot és a szuverenitás tiszteletben tartását a rövid távú gazdasági előnyök elé helyezni” – mondta a brit külügyminiszter.

Hozzátette: a Nyugat most már felismeri, “hogy a kleptokráciákból kiszivattyúzott olcsó földgázra és tőkére” alapozott növekedés valójában futóhomokra alapozott növekedés, amely nem ugyanaz, mint a magasabb termelékenységből és a nagyobb arányú innovációból eredő tényleges, tartós növekedés.

Rakéták csapódtak be Kijev belvárosában
Két nagy erejű robbanás rázta meg az ukrán főváros, Kijev központját csütörtök este, Vitalij Klicsko polgármester közlése szerint az orosz erők rakétatámadást hajtottak végre. Klicsko közölte, hogy a rakéták Kijev Sevcsenkivi kerületében csapódtak be. Szvitlana Vodolaha, az ukrán katasztrófavédelmi szolgálat szóvivője a Hromadszke televíziónak nyilatkozva közölte, hogy a támadásnak vannak sebesültjei, de pontos számuk még nem ismert. Az egyik rakéta egy pontosabban meg nem nevezett objektumot, a másik a mellette lévő lakóépületet találta el. “A becsapódás az alsóbb szinteken történt, a felső emeleteken pedig emberek tartózkodtak” – tette hozzá.

“Rakétatámadás történt a főváros központja ellen az ENSZ-főtitkár hivatalos látogatása alatt. Tegnapelőtt António Guterres egy hosszú asztalnál ült a Kremlben, ma pedig egy kilométerrel tőle robbanások történtek” – írta a rakétacsapásokra reagálva Mihajlo Podoljak,az ukrán elnöki iroda vezetőjének tanácsadója, a Moszkvával tárgyaló békeküldöttség tagja a Twitteren. A tisztségviselő feltette a kérdést: “miért lehet még mindig tagja Oroszország még az ENSZ Biztonsági Tanácsának?”

The post Orosz agresszió: a brit külügyminiszter szerint az orosz haderőnek Ukrajna egész területéről távoznia kell appeared first on .

Beismerte egy pécsi bankfiók kirablását a rendőr, akit szerdán vettek őrizetbe – közölte a Központi Nyomozó Főügyészség.

Azt írták: a Kaposvári Regionális Nyomozó Ügyészség erőszakos vagyon elleni, hivatali és közbiztonság elleni bűncselekmény miatt nyomoz, és szerdán elfogták az elkövetéssel gyanúsítható rendőrt. A férfit gyanúsítottként hallgatták ki és kétrendbeli rablással, hivatali visszaéléssel, valamint lőfegyverrel és lőszerrel visszaéléssel gyanúsítottak meg.

Hozzátették: a rendelkezésre álló adatok szerint 2020. május 12-én 15 óra körül a férfi bement egy pécsi bankfiókba, és egy maroklőfegyverrel – vagy annak látszó tárggyal – az alkalmazottakat fenyegetéssel arra kényszerítette, hogy a kasszában lévő készpénzt adják át. Az elkövető mintegy 5,7 millió forintot szerzett meg, majd elmenekült a helyszínről.

Ezt követően, 2020 novemberében a férfi a rendőrségi nyilvántartási rendszerben hatáskörét túllépve, célirányosan rákeresett a rablás miatt indult eljárás ügyiratára, és abból iratokat töltött le azért, hogy jogtalanul információkat szerezzen a nyomozás állásáról – írták.

A főügyészség közölte azt is, a rendőr az elfogása előtt szolgálati maroklőfegyverét és a hozzá rendszeresített 6 lőszert a szolgálati helyéről engedély nélkül kivitte, és azokat magánál tartotta. A tájékoztatás szerint a gyanúsított beismerte ezeknek a bűncselekményeknek az elkövetését.

A főügyészség tudatta azt is, a megalapozott gyanú szerint a férfi 2019 novemberében is követett el rablást ugyanabban a bankban, de ezt a bűncselekményt a kihallgatásán nem ismerte el. Az ügyészség indítványozza a rendőr letartóztatásának elrendelését, a kényszerintézkedésről pénteken dönt a Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa.

A Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság (BMRFK) csütörtök délután a police.hu-n közölte, a pécsi rendőrkapitány fegyelmi és méltatlansági eljárást indít a pénzintézeti rablásokkal és más bűncselekményekkel gyanúsított rendőr ellen. “A rendőrség teljes mértékben elhatárolódik a férfi cselekményétől, és elítéli azt” – rögzítették.

A BMRFK kitért arra is: az ügy felderítésén dolgozó nyomozók “mindvégig bűnözőként tekintettek az elkövetőre”, majd amikor felmerült a gyanú, hogy az elkövető feltehetően a rendőrség hivatásos állományú tagja, értesítették a Nemzeti Védelmi Szolgálatot, és a beszerzett bizonyítékok alapján az ügyet – a további nyomozati és vizsgálati cselekmények elvégzése céljából – megküldték a Kaposvári Regionális Nyomozó Ügyészségnek.

 

The post Beismerte a rendőr a fegyveresen elkövetett rablást appeared first on .

Február 26-án kezdődött és március 11-én fejeződött be az a művelet, amelyet India kormánya az Ukrajnából kimenekült állampolgáraik hazaszállítására indított. Az indiai légitársaságok és a légierő repülőgépeivel végrehajtott művelet a Gangesz nevet kapta. 

A február 24-én megindított orosz invázió előtt az indiai külügyminisztérium adatai szerint mintegy húszezer állampolgáruk tartózkodott Ukrajnában. Többségük az ottani egyetemeken tanuló diák volt. India kijevi nagykövetségén keresztül február közepén adta ki az első figyelmeztetést, amelyet követően - még az orosz támadás és a polgári légiforgalom leállítása előtt - nagyjából négyezer indiai hagyta el Ukrajnát és utazott a szomszédos országokba, vagy haza. Az indiai külügyminisztérium a nagy létszámú indiai közösség hazaszállítására, polgári repülőgépek bevonásával egy légihidat szervezett.

[...] Bővebben!

Amennyiben Finnország és Svédország benyújtja NATO-tagságra vonatkozó kérelmét, felvételük gyorsan megvalósulhat – jelentette ki Jens Stoltenberg NATO-főtitkár.

Az EP házbizottságaként működő Elnökök Értekezletének tagjaival tervezett tanácskozása előtt Stoltenberg hangoztatta: a két ország az észak-atlanti szövetség legközelebbi partnere, hadseregeik színvonala megfelel a NATO legmagasabb elvárásainak.

Szavai szerint erős politikai üzenetet hordoz, ha a szövetséges országok úgy döntenek, elfogadják Finnország és Svédország tagsági kérelmét, és ezzel kinyilvánítják, hogy a két ország biztonsága fontos minden NATO-tagállam számára. Hangoztatta továbbá: Helsinki és Stockholm szabad döntése, hogy csatlakozik-e a NATO-hoz. “Amennyiben így döntenek, Finnországot és a Svédországot a NATO tárt karokkal fogadja” – tette hozzá.

Oroszország ukrajnai beavatkozásával kapcsolatban a NATO főtitkára azt monda, a “brutális orosz agresszió” megmutatta azon országok, köztük Moldova és Georgia “technikai és politikai támogatásának” fontosságát, amelyek nem tagjai sem a NATO-nak, sem padig az Európai Uniónak.

Roberta Metsola arról beszélt, hogy az Európai Unió régóta a biztonsági unió kiépítésén dolgozik a tagországok védelmének biztosítására. A két észak-európai uniós tagállam, Finnország és a Svédország katonai integrációja tovább erősítené az unió stratégiai biztonságát – közölte.

Az ukrajnai háborúval kapcsolatban kijelentette: az Európai Parlament mindent megtesz azért, hogy az EU Oroszországgal szemben bevezetett szankcióit betartsák és a lehető leghatásosabbak legyenek. Támogatja továbbá azokat az intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik Ukrajna számára, hogy megvédje magát az orosz támadással szemben.

Az európai uniós integrációra vonatkozóan feltett újságírói kérdésre válaszolva az EP elnöke azt mondta, az Európai Parlament mindig szívesen látja azokat az országokat, melyek Európát otthonuknak tekintik. Az ukrajnai orosz háborúra utalva Metsola közölte: az EP megérti azokat a fenyegetéseket, amelyeknek néhány ország ki van téve, és ha eljön az ideje, az Európai Parlament kész támogatni uniós integrációjukat.

 

The post Stoltenberg: Finnország és a Svédország felvétele a katonai szövetségbe gyorsan megvalósulhat appeared first on .

Németország is szállíthat páncélosokat az orosz háború ellen védekező ukrán hadseregnek, egy gyártó már meg is szerezte a kormány támogatását az exporthoz – jelentették német hírportálok.

A Süddeutsche Zeitung című lap és a dpa hírügynökség információira épülő beszámolók szerint a védelmi minisztérium támogatja a német védelmi ipar egyik legnagyobb szereplője, a Krauss-Maffei Wegmann (KMW) tervét, miszerint eladnak Ukrajnának nagyjából ötven Gepard típusú, légvédelmi löveggel és radarral felszerelt lánctalpas, páncélos járművet, amelyeket korábban a német hadsereg, a Bundeswehr használt.

A gyártó hetek óta igyekszik előmozdítani az ügyet, amelyet nemcsak az hátráltatott eddig, hogy a legnagyobb kormánypártban, a szociáldemokratáknál (SPD) sokan ellenzik Ukrajna támogatását úgynevezett nehézfegyverekkel, hanem az is, hogy ezt a fegyverrendszert nemigen használják már, így lőszer is alig van hozzá. Ezt a gondot sikerült megoldani olyan országok segítségével, amelyek hadseregében van még Gepard légvédelmi páncélos – írta a Süddeutsche Zeitung, példaként említve Brazíliát. Hozzátették, hogy az ukrán hadseregnél nem ismerik a rendszert, ezért használatba vétele előtt képzésre lesz szükség.

A KMW nagy versenytársa, a Rheinmetall is értékesítene járműveket Ukrajnának. Steffen Hebestreit kormányszóvivő hétfői berlini tájékoztatóján elmondta, hogy a vállalat engedélyt kért száz Marder típusú lövészpáncélos exportjára. Sajtóértesülések szerint a Rheinmetall 88 Leopard-1 típusú harckocsit is szállítana az ukrán hadseregnek. A cég ajánlata tartalmazza a személyzet németországi képzését, a karbantartási képzést, a szerszámokat, a pótalkatrészeket, a németországi szervizbázist és a lőszert is.

Németország a legnagyobb fegyverexportőrök között van, rendszerint a harmadik helyen áll az Egyesült Államok és Oroszország után. Az exportügyletekhez be kell szerezni a kancellárból és a kormány több miniszteréből álló úgynevezett szövetségi biztonsági tanács hozzájárulását. A testület zárt üléseken tárgyal az engedélykérelmekről, még az ülések napirendje is szigorúan titkos, és sem a parlamentnek, sem a nyilvánosságnak nem tartozik elszámolással. Tevékenységéről csak összefoglaló adatokat közöl a hadiipari ágazat kivitelének alakulásáról szóló kormányzati jelentésekben.

A szövetségi kormány az Ukrajna elleni orosz háború harmadik napján, február 26-án a válságövezetekbe irányuló fegyverexportot elutasító álláspontját megváltoztatva úgy döntött, hogy mégis küld fegyvereket az ukrán hadseregnek. Azt is elhatározták, hogy létrehoznak egy százmilliárd eurós pénzügyi alapot Németország védelmi képességeinek fejlesztésére, és ezenfelül minden évben a hazai össztermék, a GDP két százalékát meghaladó összeget fordítanak védelemre.

Az ukrajnai fegyverszállítás beindítása és a nagy arányú – a NATO-tagoktól elvárt, GDP-arányosan két százalékos védelmi költségvetést meghaladó mértékű – haderőfejlesztés irányváltás a hidegháború vége óta követett német politikában. A kormány indoklása szerint mindkettő elkerülhetetlen, mert az Ukrajna elleni orosz háború fordulópont az európai történelemben, és az új korszakban új politika szükséges az ország, a szabadság és a demokrácia megvédéséhez.

Berlin eddig védekezésre szolgáló, úgynevezett könnyű fegyverzettel, főleg vállról indítható rakétákkal támogatta Ukrajnát az orosz csapatok elleni védekezésben. A nehézfegyverek exportjának engedélyezése sajtóértesülések szerint a hetek óta erősödő bel- és külpolitikai nyomás eredménye, bejelentése kedden várható a Rajna-vidék-Pfalz tartományi Kaiserslautern térségében fekvő Ramstein amerikai légi támaszponton, ahol Lloyd Austin amerikai védelmi miniszter meghívására harmincnál is több ország képviselői tárgyalnak arról, hogy miként lehetne még inkább támogatni az Oroszország ellen védekező ukrán erőket.

The post Orosz agresszió: Németország is szállíthat páncélosokat Ukrajnának appeared first on .

Jogerősen tizenhárom év börtönbüntetésre ítélte a Gyulai Törvényszék csütörtökön azt a csorvási férfit, aki 2020 nyarán 49 késszúrással megölte az édesanyját.

A törvényszék a közleményében azt írta: a különös kegyetlenséggel elkövetett emberöléssel vádolt férfi a Békés megyei Csorváson élt az édesanyjával, aki ragaszkodásával és gondoskodásával kisajátította és teljesen irányítása alá vonta a 42 éves vádlottat. A férfi szeretett volna elköltözni, önálló életre és társra vágyott, azonban az édesanyja ezt nem engedte, emiatt az érzelmi feszültség folyamatosan fokozódott.

2020. július 16-án reggel az anya a számítógép előtt ült, amikor a vádlott elkérte tőle albérlőik telefonszámát. Az anya szóvá tette a fiának, hogy “miért nem tud várni”, majd – miközben felírta a telefonszámokat -, az elítélt által flegmának ítélt megjegyzéseket tett. A férfi ezen feldühödött, és több alkalommal megütötte az anyját, majd magához vett egy disznóvágáskor használatos kést, amellyel negyvenkilencszer megszúrta a nőt. A sértett a bántalmazás következtében elhunyt. A vádlott a holttestet az udvaron ásott gödörbe temette. Ezután megreggelizett, és mivel arra az álláspontra jutott, hogy úgysem fogja megúszni, bevallotta tettét a rendőrségen.

A múlt héten tartott előkészítő tárgyaláson a kirendelt védő a vádlott súlyos személyiségzavarára, a férfinak az édesanyjával fennállt terhelt kapcsolatára és beismerő vallomására hívta fel a figyelmet.

Az utolsó szó jogán a férfi elmondta, hogy nagyon megbánta, amit tett, és bocsánatot kért.

 

The post Tizenhárom évvel megúszta az édesanyját brutális kegyetlenséggel megölő csorvási férfi appeared first on .

Ukrajna bármilyen módon megvédi magát az orosz katonai agresszió ellen, beleértve az Oroszországi Föderáció raktárai és bázisai elleni csapásokat is – jelentette ki Mihajlo Podoljak, az ukrán elnöki iroda vezetőjének tanácsadója, a Moszkvával tárgyaló ukrán békeküldöttség tagja.

Az Ukrajinszka Pravda hírportál beszámolója szerint a tisztségviselő értésre adta, hogy a világ elismeri Ukrajnának a jogát erre, és utalt Antony Blinken amerikai külügyminiszter ezzel kapcsolatban tett kijelentésére. “Ukrajnának magának kell eldöntenie, hogy csapást mér-e orosz katonai célpontokra – mondta Blinken. Oroszország megtámadta Ukrajnát és civileket gyilkol. Ukrajna bármilyen módon megvédi magát, beleértve az orosz bérgyilkosok raktárai és bázisai elleni csapásokat is. A világ elismeri a jogunkat erre” – fogalmazott Podoljak.

Közben Irina Venegyiktova ukrán főügyész a Facebookon közölte, hogy hivatala eddig tíz orosz katonát azonosított, akik részt vettek a Kijev környéki Bucsában polgári lakosok megkínzásában.

Mikola Zsirnov, a kijevi katonai adminisztráció vezetője a Telegram üzenetküldő alkalmazáson kijelentette, hogy az ukrán fővárosban a védelmi műveletek február 24-től április 2-ig tartottak, mostanra befejeződtek, a veszély azonban nem múlt el, mert Oroszország továbbra sem adta fel agresszív szándékait. “A védekező művelet katonai alakulatok által végrehajtott egyik formája a hadműveleteknek. A kijevi védelmi művelet célja az volt, hogy megakadályozzák az ellenség bejutását a fővárosba. Ezt február 24-től április 2-ig hajtották végre. A művelet célja megvalósult” – fejtette ki Zsirnov. Kiemelte, hogy az ukrán fegyveres erők megállították az orosz hadsereget Kijevnél, utóbbi komoly veszteségeket szenvedett, zavar keletkezett a logisztikai rendszerének irányításában és személyi állománya demoralizálódott. Szavai szerint az orosz csapatok Kijev környékéről azért voltak kénytelenek visszavonulni Fehéroroszországba, hogy ne kerítsék be őket az ukrán védelmi erők. Hangsúlyozta, hogy a veszély azonban nem múlt el, ezért az ukrán erőknek továbbra is készen kell állniuk a főváros védelmére.

Mikola Olescsuk, az ukrán légierő parancsnoka csütörtöki felhívásában közölte, hogy az ukrán fegyveres erők légierejének még több korszerű, közepes és nagy hatótávolságú légvédelmi rakétarendszerre, valamint modern vadászgépekre van szüksége az ukrajnai városokat bombázó orosz repülőgépek ellen. “A Stinger és a Starstreak típusú hordozható, rövid hatótávolságú rendszereket elsősorban alacsony magasságú célpontok, például helikopterek megsemmisítésére tervezték, így nem alkalmasak azoknak az orosz repülőgépeknek a lelövésére amelyek több kilométerről dobnak bombákat városainkra. Ehhez modern közepes és nagy hatótávolságú légvédelmi rakétarendszerek szükségesek a légtér hatékony rakétafedéséhez, például amerikai Patriot vagy a norvég-amerikai gyártású NASAMS légvédelmi rendszerek. Ezen felül korszerű vadászgépekre is szükség van a légtér hatékony védelméhez – magyarázta a parancsnok.

Regionális kormányzók beszámolói szerint csütörtökre virradóra az orosz hadsereg folytatta Harkiv, Luhanszk és Donyeck megye ágyúzását, igyekezett előrenyomulni Mikolajiv és Krivij Rih felé, Mikolajiv réióban rakétatámadást indított Sevcsenkove falu ellen.

Az ukrán vezérkar reggeli helyzetjelentése szerint az orosz erők fokozták harci tevékenységüket főként a keleti országrészben, harkivi és a donyecki irányban, erősítést küldtek a Harkiv megyei Izjumhoz, a megyeszékhelyt, Harkivot ismét tüzérséggel lőtték. Támadóműveleteket hajtanak végre a Donyec-medencében, hogy ellenőrzésük alá vonják Donyeck és Luhanszk megye egészét, továbbá szárazföldi összeköttetést létesítsenek az Oroszország által 2014-ben önkényesen elcsatolt Krím félszigettel. Donyeck megyében igyekeznek bekeríteni az ukrán alakulatokat, több helyütt támadóműveleteket hajtottak végre. A Zaporizzsja megyében orosz megszállás alá került melitopoli repülőtéren Szu-25-ös támadórepülőgépeket, Ka-52-es és Mi-8-as helipkopterek állomásoztat, illetve indít onnan támadások végrehajtására.

A Zaporizzsja megyei katonai adminisztráció közölte, hogy az oroszok rakétacsapást mértek a megyeszékhelyre, legalább hárman, köztük egy gyermek sérült meg.

Szvjatoszlav Palamar, a Mariupolban védekező Azov ezred parancsnokhelyettese a Telegramon arról számolt be, hogy az éjjel az orosz erők mintegy ötven légitámadást indítottak a város ellen, nagy mennyiségű foszforbombát dobtak le. Az ukrán nemzeti gárdába integrált, eredetileg szélsőséges ultranacaionalista egység ismételten felszólította a kijevi katonai és politikai vezetést, hogy gondoskodjon a város blokádjának feloldásáról vagy legalább a város védőinek és az ottrekedt civileknek a kimenekítéséről.

A kijevi vezérkar legfrissebb, összesítése szerint eddig hozzávetőlegesen 22 800 orosz katona esett el, mintegy ezer került fogságba. Az ukrán erők megsemmisítettek 187 orosz repülőgépet, 155 helikoptert, nyolc hadihajót, 970 harckocsit, 2389 páncélozott harcjárművet, 431 tüzérségi és 72 légvédelmi rendszert, valamint 151 rakéta-sorozatvetőt.

The post Orosz agresszió: Ukrajna orosz katonai célpontokat fog támadni appeared first on .

Háborús bűnök miatt nyolc év letöltendő börtönbüntetésre ítélt egy egykori bosnyák tábornokot egy boszniai bíróság.

Sakib Mahmuljint a bíróság bűnösnek mondta ki, mert bizonyítást nyert, hogy a tábornok az 1992 és 1995 közötti boszniai háború idején, konkrétan 1995 júliusa és szeptembere között katonai vezetőként több mint ötven szerb fogoly kivégzéséért volt felelőssé tehető. A gyilkosságokat a közép-boszniai Vozuca és Zavidovici térségében követték el.

2021-ben a bíróság első fokon tíz év börtönbüntetésre ítélte a volt katonai vezetőt, ami ellen fellebbezett. A másodfokú ítélet jogerős, fellebbezésnek nincs helye.

Az al-Dzsazíra katari hírtelevízió balkáni irodájának beszámolója szerint Mahmuljint azért találták bűnösnek, mert nem akadályozta meg, hogy a csapatában a Közel-Keletről származó önkéntes mudzsahid harcosok háborús bűnöket kövessenek el a szerbek ellen. A tábornok korábban ártatlannak vallotta magát, mert – mint mondta – nem volt valós befolyása a mudzsahid egység felett.

A boszniai háborúban több mint százezren haltak meg, és legalább egymillió embernek kellett elhagynia az otthonát.

 

The post Nyolc év börtönre ítéltek egy volt bosnyák tábornokot appeared first on .

A holland rendőrség legfrissebb statisztikái szerint az országban tavaly megemelkedett a rendfenntartó szervekkel szembeni erőszakos cselekmények száma, főként a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos intézkedések elleni tüntetések miatt.

Az NLTimes hírportál azt írja, hogy a hivatalos személy elleni gyilkossági kísérletről szóló bejelentések száma 2021-ben több mint kétszeresére nőtt Hollandiában, a hatóságok 15 esetről számoltak be. Múlt évben 108 esetet jegyeztek be rendőrök elleni gázolási kísérletről, míg 2020-ban csak ötvenet. A letartóztatások során az erőszakos ellenszegülések száma 2433-ról mintegy 2700-ra nőtt.

A rendőrség szerint a járványügyi intézkedések elleni tüntetések jó alkalmat szolgáltattak azok számára, akik kifejezetten azért vettek részt a demonstrációkon, hogy erőszakosan lépjenek fel a rendfenntartó hatóságokkal szemben. A DutchNews hírportál arról számolt be, hogy megnőtt a családon belüli erőszakos esetekben beavatkozó rendőrök elleni agresszív cselekmények száma is. Peije de Meij rendőrségi szóvivő a hírportálnak elmondta: a hatóságok aggódnak a hivatalos személyek elleni növekvő agresszió miatt.

“Vannak bizonyos társadalmi csoportok, akik már nem fogadják el a hivatalos személyek tekintélyét. Fontos lenne, hogy a politikusok felhívják arra a figyelmet, hogy a rendőrök elleni erőszak elfogadhatatlan” – jelentette ki.

Őrizetbe vettek egy férfit, aki rendőrre támadt Budapesten
Hivatalos személy sérelmére elkövetett emberölés kísérlete miatt gyanúsítottként hallgatta ki és őrizetbe vette a Budapesti Regionális Nyomozó Ügyészség azt a 22 éves férfit, aki a gyanú szerint egy késsel nyakon akart szúrni egy rendőrt – közölte a Központi Nyomozó Főügyészség. Azt írták, hogy a nyomozás adatai alapján a 22 éves gyanúsítottat hétfőn 23 óra körül csendháborítás miatt a kerületi rendőrjárőrök intézkedés alá vonták budapesti lakóhelyén. Ezt követően a rendőrök beültek a szolgálati gépkocsiba, amikor egyikük észlelte, hogy a fiatalember a rendőrautó felé fut. A kocsi jobb első ülésén ülő rendőr az ablakot lejjebb engedte, amikor azonban a vezetőülésen ülő kollégája figyelmeztette, hogy a férfinél kés van, az ablakot elkezdte felhúzni. Az ablak még mintegy 15 centiméternyire nyitva maradt, amikor az elkövető jobb kézzel benyúlt, és egy 10 centiméteres pengehosszúságú késsel a rendőr feje és nyaka irányába szúrt. Az őrmester igyekezett védeni a nyakát, így végül a kés a jobb felkarját érte, és 3-4 centiméteres felületi, vágott sérülést okozott. Az ügyészség közleménye arra is kitér, hogy a férfi ellen hasonló bűncselekmények elkövetése miatt már több büntetőeljárás is indult. A minősített emberölés bűntette tíztől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő.

The post Hollandiában megnőtt a rendőrök elleni erőszakos fellépések száma appeared first on .

Az orosz csapatok Ukrajnában több irányba is megpróbáltak offenzívát indítani sikertelenül – írta az ukrán vezérkar helyzetjelentésében.

A közlemény szerint a nap folyamán az orosz erők egyebek mellett rakéta-sorozatvetőkkel lőtték a keleti országrészben Harkivot, Derhacsit és Prugyankát. Izjum közelében támadóműveletet indítottak, de nem jártak sikerrel, veszteségeket szenvedtek és visszavonultak. Korábban a védelmi minisztérium szóvivője arról számolt be, hogy két települést próbáltak az orosz csapatok elfoglalni Izjumtól mintegy 20 kilométerre, a megyeszékhelyre, Harkivra pedig tüzérségi és légi csapásokat mértek. Áldozatokról nem érkezett jelentés.

A Donyec-medencében a harcok ismét kiterjedtek az ukrán és a szakadár területek közti frontvonal teljes hosszára, az orosz erők aknavetőkkel és ágyúkkal lőtték az ukrán állásokat. A Donyecktől mintegy ötven kilométerre nyugatra fekvő Kurahove településnél megkísérelték áttörni az ukrán védelmi vonalat, de nem jártak sikerrel.

Pavlo Kirilenko Donyeck megyei kormányzó azt állította, hogy az oroszok foszfortartalmú lövedékeket vetettek be Avigyijivka településen. Reggel légi csapást is mértek a városra, legalább egy civil megsérült. A kormányzó szerint foszforbombákkal kétszer lőtték a várost, először kedd este a helyi kokszüzem környékén, majd szerdán a városközpontban csapódtak e ilyen lövedékek. A csapások több helyen tüzeket okoztak a településen.

A kijevi vezérkar információi szerint a kelet-ukrajnai Zaporizzsja megye elfoglalt részeiben az orosz katonák átkutatják a helyiek házait, hogy azonosítsák az ukrán fegyveres erők tagjainak lakhelyét, és összeírják a helyieket. Az elfoglalt területen személyazonosító okmány nélkül tilos az utcára menni.

A dél-ukrajnai Herszon megye megszállt területein az úgynevezett népszavazás megrendezésére készülnek az orosz erők, zajlik a szavazólapok kinyomtatása, valamint a helybeliek személyes adatainak ellenőrzése. Az orosz csapatok továbbra is akadályozzák, hogy civilek elhagyják a megszállt területeket.

Az ukrán állami vasúttársaság közölte, hogy újabb orosz rakétatámadás miatt megsemmisült a dél-ukrajnai Odessza megyében a Dnyeszter torkolatán átívelő közúti és vasúti híd, emiatt nem közlekednek az elővárosi vonatok Bilhorod-Dnyisztrovszkij felé.

Szerhij Volinszkij, az Azovi-tenger partján fekvő Mariupolt védő ukrán 36. tengerészgyalogos dandár parancsnoka szerdai videoüzenetében azt kérte, hogy az 1940-es dunkerque-i művelet mintájára mentsék ki a város védőit. A náci németek 1940-ben teljesen bekerítették a francia és a brit katonákat Dunkerque közelében. A szövetséges csapatokat katasztrófa fenyegette, de a német parancsnokság elrendelte, hogy állítsák le az offenzívát, és ne közelítsék meg Dunkerque-et tíz kilométernél közelebb. A mentőakció során több mint 300 ezer francia és brit katonát evakuáltak – emlékeztetett az Ukrajinszka Pravda hírportál.

“Hatvankét napja teljes blokád alatt harcolunk, most területileg az Azovsztal acélipari üzemben helyezkedünk el, és az Azov ezred egységeivel, illetve más alakulatokkal együtt látjuk el a feladatokat. A csapatunkban több mint 600 különböző súlyosságú sérült van, nagy szükségük van orvosi segítségre, nincs gyógyszer, nincs személyzet, aki segíthetne rajtuk. Emellett civilek is megsérülnek, akiknek lehetőségeinkhez mérten segítséget nyújtunk. Civilek százai, gyerekek tucatjai, sok fogyatékos és idős ember van velünk. Nehéz a helyzet, gondok vannak a vízzel is. A fő üzenetem: mentsék meg a mariupoli helyőrséget. Alkalmazzák ránk a kivonási eljárást. Nem 1940 van, hanem 2022. Az emberek egyszerűen meghalnak itt. Meghalnak a sebesültek, mások pedig a csatákban. Civilek halnak meg itt velünk az óvóhelyeken, magánházakban és többemeletes épületekben, ahol egyszerűen agyonlövik őket” – mondta a parancsnok a Facebookon közzétett üzenetében. Hozzátette, hogy Mariupol védői segítséget remélnek.

Közben Ihor Terehov harkivi polgármester azt ígérte a Telegramon, hogy Ukrajna győzelme után az első tanácsülésen javasolni fogja az összes, Oroszországra utaló közterületnév megváltoztatását.

Orosz-amerikai fogolycsere
Hosszas tárgyalások eredményeként kicserélték az Oroszországban elítélt Trevor Reed volt amerikai diákot és tengerészgyalogost Konsztantyin Jarosenko orosz pilótára – közölte Marija Zaharova orosz külügyi szóvivő. Jarosenko ügyvédje, Alekszej Taraszov szerint a csere egy harmadik országban történt meg. A Rosszija 24 hírtelevízióban bemutatták, ahogy Reedet a moszkvai Vnukovo reptérre szállították. Jarosenkót 2010. május 28-én fogtak el Libériában a DEA kábítószer-kereskedelem elleni harccal foglalkozó amerikai ügynökség emberei és helyi rendőrök. Drogcsempészettel vádolták meg és kiadták az Egyesült Államoknak, ahol húszévi börtönre ítélték. A 2019. augusztus 16-án Moszkvában őrizetbe vett Trevor Reedre 2020 nyarán szabtak ki kilencéves szabadságvesztést hatósági személy elleni erőszak címén amiatt, hogy agresszívan lépett fel a közte és a barátnője közötti hangos szóváltást követően a helyszínre kiszálló rendőrökkel. A tárgyalásán Reed nem ismerte el bűnösségét, és azt állította, hogy nem emlékszik a történtekre, mert ittas volt. Állítása szerint a súlyos ítélet egyértelműen politikailag motivált volt. Washington “abszurd színjátéknak” nevezte a tárgyalást.

The post Orosz agresszió: az orosz erők több irányban hajtottak végre sikertelen támadásokat appeared first on .

Az Iráni Iszlám Köztársaság fegyveres erői (a reguláris hadsereg, a Forradalmi Gárda és a rendőrség) egyaránt jelentős szerepet töltenek be Irán függetlenségének, területi integritásának, állammodelljének, nemzetbiztonságának, belső rendjének és az iszlám forradalom vívmányainak fenntartásában, illetve az ország külpolitikai céljainak megvalósításában. Mindezt az 1979-ben elfogadott iráni alkotmány, valamint annak a Khomeini ajatollah halálát követő módosításai is tükrözik. Az elemzés áttekinti a Pahlavi uralkodók főbb katonapolitikai elképzeléseit, illetve megvizsgálja az iszlám forradalmat követően kialakult hadseregszerkezetet, kiemelt figyelmet fordítva a Forradalmi Gárda gazdasági erejére és bővülő feladatkörére. A jelen elemzés nem tér ki az iráni fegyveres erőkhöz tartozó rendőrség feladatainak és szervezeti felépítésének bemutatására. Az egységes iráni hadsereg megteremtése és fejlesztése Reza Khán idején

Khomeini ajatollahnak és híveinek a fegyveres erőkkel kapcsolatos nézetére nagy hatást gyakorolt a Pahlavi uralkodók katonapolitikája. Az 1921-ben fegyveres államcsíny nyomán hadügyminiszterré lett Reza Khán széleskörű modernizációs programjának egyik alapeleme az állam- és nemzetépítés szempontjából kulcsfontosságú egységes iráni hadsereg, az ›Artes‹ megteremtése, valamint a férfiak számára kötelező kétéves katonai szolgálat bevezetése volt. [1] Az Irán kiszolgáltatott helyzetére és pénzügyi instabilitására tekintettel nem lévő program részét képező gazdasági reformprogramok egyik része a hadsereghez és a nemzetbiztonsághoz köthető. Az utóbbiak a védelmi ipar és a hadsereg logisztikája fejlesztését szolgálták. Miután Irán a koncessziók felmondásával függetlenítette magát a külföldi befolyás alól és területén olajmezőket fedeztek fel, a fegyveres erők költségvetési kerete jelentősen megnövekedett. A hadseregre szánt pénzügyi források 1926 és 1941 között az ötszörösére emelkedtek. Ennek köszönhetően az iráni hadsereg modern – amerikai, belga, brit, csehszlovák, francia, német és orosz – fegyverekre és harci eszközökre, valamint különleges képességekre is szert tett. Mindez közvetett módon hozzájárult a sah hatalmának a megszilárdításához. [2]

Ennek ellenére a törzsek nomád életmódjának felszámolására és a társadalmi kohézió megteremtésére is hivatott hadsereg nem vált ütőképessé, miután az állam nem orvosolta a szervezet alapvető hiányosságait, többek között az alkalmazott harci eljárások elavultságát, a katonák elégtelen ellátását és harci tapasztalatát [3], a logisztikai és kiképzési problémákat, illetve a szervezeten belüli bizalmi válságot. [4] A Közel-Keleten elsőként bevezetett kötelező katonai szolgálattal Reza Khán ugyan nagy létszámú hadsereget teremtett (a reguláris hadsereg létszáma 1941-ben elérte a 127.000 főt, amelyet a mozgósítással együtt 400.000 főre tudtak növelni), [5] de az ország legnagyobb harcértéket jelentő katonai elemét továbbra is az irreguláris törzsi kontingensek képviselték. [6]

Az iráni hadsereg modernizálása Mohamed Reza Pahlavi sah uralkodása idején

Az iráni fegyveres erők képességeit illetően jelentős változások csupán Irán második világháborús megszállását követően következtek be, miután a tengelyhatalmakkal baráti viszonyt kialakító Reza Khánt a szövetséges hatalmak 1941-ben lemondatták. Ezt követően fia, Mohamed Reza Pahlavi került hatalomra, aki az Amerikai Egyesült Államokkal és Izraellel stratégiai szövetségi viszony kialakítására törekedett. A hadsereg modernizációját a belpolitikai stabilitást biztosító csendőrség amerikai segítséggel történő felállítása tette lehetővé a ›GENMISH‹ [Gendarmerie Military Mission/Csendőrségi Katonai Misszió] keretében 1942-től, amelynek során az amerikaiak nem csupán tanácsadói, hanem végrehajtói hatalommal is rendelkeztek. [7]

Az 1950-es évektől kezdődően az Egyesült Államok megbízható szövetségesre talált a sah személyében a fenyegető kommunista térhódítás megakadályozásában. Így komolyabb, a nukleáris iparra és a rakétaprogramra is kiterjedő érzékeny, de ekkor még kezdetleges védelmi-katonai együttműködés kezdődött a három szövetséges között. 1950-ben érkezett Iránba a ›MAAG‹ [Military Assistance Advisory Group/Katonai Segítségnyújtási Tanácsadó Csoport], amely a korábbi küldetésekkel ellentétben már kiterjedt katonai és pénzügyi támogatást is nyújtott Iránnak, új katonai és félkatonai parancsnoki struktúrát hozott létre, valamint a kereskedelmi és a kormányzati fegyvereladásokban is részt vett. 1953 és 1979 között a ›MAAG‹ az iráni katonai és rendőri erők valamennyi ágazatával együttműködött, illetve befolyással bírt Irán nemzetgazdaságának csaknem minden szektorára. [8] A két ország közötti együttműködésért Irán köteles volt egyebek mellett a rendelkezésére álló nyersanyagokat – elsősorban az olajat – az Egyesült Államok számára biztosítani. Ezáltal a ›MAAG‹ az Egyesült Államok politikai-gazdasági érdekérvényesítő eszközeként funkcionált. [9]

Az 1973-as olajárrobbanás miatt Irán szénhidrogéniparból származó bevételei jelentősen megnőttek, így 1970 és 1977 között az ország védelmi költségvetése a tízszeresére nőtt. A hadseregre szánt állami kiadásokat elsősorban a légierő fejlesztésére fordították. Ennek köszönhetően a szárazföldi erőből, légierőből és haditengerészetből álló, több mint 400.000 fős iráni hadsereg a Közel-Kelet legnagyobb [10] és legütőképesebb fegyveres erejévé vált, amellyel az uralkodó Iránt a térség ›csendőrévé‹ kívánta tenni. [11] Az iráni erőkivetítő képességek erősödését jelzi, hogy Irán az 1970-es évek elején a brit gyarmatosító erők kivonulását követően több olyan szigetet is magához tudott csatolni a Hormuzi-szoros térségében, amelyre az Egyesült Arab Emirátusok is jogot formált. [12]

Irán ekkoriban az állami kiadások egyharmadát költötte a hadsereg amerikai segítséggel történő modernizálására és karbantartására, amely pénzösszeg hiányát a nemzetgazdaság számos szektora, illetve a társadalom több rétege is megérezte. [13] A hadsereg fejlesztésére szánt pénzösszegek egyenlőtlen eloszlása a szervezeten belül is jelentős feszültségforrássá vált, miután a sah – maga is képzett pilótaként – kitüntetett figyelmet szentelt a légierőnek. További problémát jelentett, hogy a szervezeten belül már a Reza Khán idején is meglévő bizalmi válság még inkább fokozódott. Mohamed Reza Pahlavi ugyanis minden szervezeten belüli előléptetéssel, a fizetség megállapításával, valamint a katonai beszerzéssel kapcsolatos döntéseket magához vonta, továbbá megtiltotta a különböző egységek közötti horizontális kommunikációt, növelve a tisztek közötti bizalmatlanságot. Az uralkodó a hadsereg személyi állományát arra is ösztönözte, hogy minden gyanús eseményt jelentsenek neki. Mindezzel egy esetleges katonai hatalomátvétel lehetőségét kívánta megakadályozni. [14]

A duális szerkezetű hadsereg elmélete

Az iráni iszlám forradalmat követen az iráni fegyveres erők jelentősen átalakultak, azonban az új alkotmányban a hagyományos iráni katonai gondolkodás bizonyos elemei tovább élnek. Ennek megfelelően Irán fegyveres ereje és a biztonsági apparátusa az államszervezet kiépítésére is jellemző kettőzött struktúra koncepcióját követte. Ez az elképzelés az iráni hadseregszervezést már a 3. században létrejött Szászánida Birodalom óta jellemzi, és a fegyveres erőkön belüli nagyobb erőközpontok kialakulását igyekszik megakadályozni a központi állami hatalom védelme érdekében azzal, hogy egymással versengő seregtesteket hozott létre. [15] A tradíció továbbélése a Pahlavi-időszakban is megfigyelhető volt a rendőrség, a ›SAVAK‹ elnevezésű titkosrendőrség és a csendőrség közötti munkamegosztás révén. [16] Ez a katonapolitikai felfogás az iszlám forradalmat követő időszakban is fennmaradt. Ennek megfelelően a fegyveres erők 1979-et követően két szervezetileg is elkülönült csoportból állnak: a hagyományos hadseregből és a forradalom évében létrehozott Forradalmi Gárdából. Az alkotmány számukra eltérő feladatokat ír elő, és ekképpen a két fegyveres szervezet eltérő állami és társadalmi megítélés alá esik.

Az iráni fegyveres erők az 1979-es alkotmányban

A fegyveres erőkről az iráni alkotmány 9., a ›Hadsereg és a Forradalmi Gárda‹   fejezetében találunk  információt. Az alkotmány 151. cikkelye kimondja, hogy az állam kötelessége a muszlim szellemiségét figyelembe véve biztosítani az állampolgárai számára a katonai kiképzést az ország fegyveres védelme érdekében. [17] A 146. cikkely nem engedélyezi az Irán területén működő külföldi katonai bázisokat még akkor sem, ha azok békés célokat szolgálnának. [18] A 110. cikkely szerint a két fegyveres szervezet főparancsnokát a Legfőbb Vezető nevezi ki, [19] akinek a közvetlen parancsa nélkül a fegyveres erők központi vezérkara békeidőben sem adhat utasítást a csapatok mozgatására. Ezen szerkezeti felépítés révén biztosított a fegyveres erők – amelyben az alkotmány 145. cikkelye alapján csak iráni állampolgárok szolgálhatnak [20] – politikai hatalom iránti hűsége. [21]

A reguláris hadsereg a forradalom idején

A Reza Khán által egységesített iráni reguláris hadsereg – az ›Artes‹ – szervezetileg nem vett részt az iráni iszlám forradalomban, hivatalosan semleges maradt. Azonban az iráni monarchiához – és ezáltal az Egyesült Államokhoz is – leginkább lojális légierő technikai személyzetének [homáfarán] jelentős része, és számos tiszt is átállt a Párizsból visszatérő Khomeini ajatollah oldalára.  Ehhez a csoporthoz csatlakozott az 1979. február elején a katonai akadémia végzős kadétjainak egy része is, akiknek tisztté avatásakor az esküjükben a sah iránti hűség fogadalma már nem szerepelt. A hadseregnek a forradalommal szimpatizáló rétege jelentős mennyiségű fegyverre tett szert a katonai bázisokon történt fosztogatások során, majd összecsaptak a monarchiához és a még hivatalban lévő kormányhoz hű katonákkal. A városokra is átterjedt harcok miatt a kormány a kijárási tilalom bevezetése mellett döntött. Khomeini azzal fenyegette meg a hadsereget, hogy amennyiben kitartanak a monarchia mellett – a forradalom ellenében – kénytelen lesz ellenük szent háborút [dzsihád] hirdetni. [22] Mohamed Reza Pahlavi korábban sikeres, a katonai hatalomátvételt meghiúsító ›oszd meg és uralkodj‹ elvre épülő politikája 1979-ben visszafelé sült el, miután a különböző haderőnemek vezetői nem tudtak megegyezni a sah támogatását illetően. [23]

A reguláris hadsereg a forradalom után

A Khomeini ajatollah támogatók az iráni hadseregben a népet elnyomó hatalom eszközét, valamint az állami kiadások 35%-át felemésztő gazdasági terhet látták, így többen – köztük a baloldali Modzsáhedin-e Khalq – a megszűntetését követelték. Meggyőződésük szerint ugyanis a hadsereg megtartása az iszlám forradalommal össze nem egyeztethető szellemiséget képvisel, mert az túlságosan is a Pahlavik által kialakított államszervezethez illeszkedik. A kérésüket a Khomeini által miniszterelnöknek kinevezett Mahdi Bázárgán vezette átmeneti kormány elutasította egy esetleges belpolitikai zűrzavar kialakulásától tartva. Khomeini és társai tehát pragmatikus döntést hoztak, elsősorban az iráni területi integritást veszélyeztető, már 1979 márciusában jelentkező etnikai – arab, azeri, beludzs, kurd és türkmén – szeparatista törekvések veszélye miatt. Azonban a hadsereg iránti bizalmatlanságuk jeleként a fegyveres szervezetet jelentősen átalakították. A közvetlenül a Bázárgán-kormány bukását követően felállított forradalmi bírságok hét hónap alatt több mint 400 tisztet ítéltek halálra, [24] közöttük magasrangú vezetőket is, így a ›SAVAK‹ vezetőjét és a légierő parancsnokát. Másokat bebörtönöztek, külföldi száműzetésre ítéltek, kényszernyugdíjaztak, vagy a baloldali és marxista csoportok likvidáltak. A hadseregben tapasztalható tisztogatások 1980 őszéig a tisztikar mintegy 40%-át érinthették, [25] a hadsereg létszáma pedig közel a felére csökkent. A legjelentősebb létszámcsökkenést a szárazföldi haderőnem szenvedte el, de a képzett és nagy technikai tudással bíró tisztek, illetve technikai személyzet elvesztése a legnagyobb mértékben a légierőt sújtotta. [26] A hadsereg harci értékére és elrettentő képességére további csapást jelentett, hogy 1979 áprilisában kezdődő és 444 napig tartó teheráni túszdrámát követően az Egyesült Államok befagyasztotta az iráni hadsereg fenntartásával és további modernizációjával kapcsolatos technológiai-pénzügyi támogatást, valamint visszahívta az iráni hadsereg munkáját segítő technikai személyzetet. A folyamatos karbantartást igénylő fejlett haditechnika utánpótlásának leállítása és a technikai személyzet hiánya miatt a hadsereg szárazföldi ereje által használt harci eszközök 30%-a és a légierő felszerelésének 50-60%-a [köztük a helikopterek 60%-a] használhatatlanná vált. [27]

A politikai vezetésben az ekkorra már nagymértékben meggyengült hadsereggel szembeni idegenkedés és ellenszenv – amely abban is megmutatkozott, hogy a hadsereg költségvetését nagymértékben csökkentették – a nyolc évig tartó és az iráni védelmi iparnak súlyos veszteségeket okozó iraki-iráni háború (1980–1988) kitörésével megváltozott, miután Irak az iráni belpolitikai válságot kihasználva három irányból támadást intézett Irán ellen. Az 1979 májusában a Khomeini ajatollahot támogató fegyveres csoportosulások összeolvadásából létrejött az ekkor még önkéntes alapon szerveződő Iszlám Forradalmi Gárda [Szepáh-e Pászdárán-e Enqeláb-e Eszlámi] az iraki erőkkel szemben ekkor még szerény katonai erőt képviselt, ezért az államnak még az ›Artes‹ súlyos károkat elszenvedett haditechnikájára és megtépázott, mintegy 100.000 fős személyi állományára is szüksége volt. [Annak ellenére, hogy a hadsereg a karbantartási munkálatok hiánya miatt jelentős technikai veszteségeket szenvedett, a sah idején felhalmozott nagy lőszer- és fegyverkészletek továbbra is rendelkezésre álltak.] [28] A két szervezet egyesítésére az előzetes tervekkel ellentétben nem került sor, mert az veszélyeztette volna a Forradalmi Gárda ideológiáját, illetve a duális hadseregszerkezet fenntartásával egy, a Forradalmi Gárdán belüli erőközpont létrejöttének esélyét is csökkentették. [29] A két fegyveres szervezet összeolvasztásának gondolatáról Iránban Akbar Hásemi Rafszandzsáni 1989-ben történő elnökké választását követően mondtak le véglegesen. A két fegyveres erő vezetőit tömörítő központi vezérkar az alkotmány 1988–1989-es módosítását követően jött létre. Az iraki-iráni háború keserű harci tapasztalatai nyomán felálló egység feladata a hagyományos hadsereg és a Forradalmi Gárda közötti kommunikáció és együttműködés biztosítása lett. [30] Ennek ellenére a két fegyveres erő közötti intézményi rivalizálás – többek között az önálló parancsnoksági láncolatok léte miatt – a mai napig érzékelhető. [31]

A reguláris hadsereg az 1979-es iráni alkotmányban

Az iráni alkotmány több cikkelye kapcsolatos a hagyományos hadsereggel.  Az iráni alkotmány 144. cikkelye szerint az Iráni Iszlám Köztársaság hadseregének muszlim hadseregnek kell lennie. A kifejezés arra utal, hogy a hadseregben szolgálókat illetően elvárás, az iszlám vallás és az iszlám forradalom ideológiájának elkötelezett támogatása, valamint a forradalom megvalósításáért folytatott megingathatatlan küzdelem. [32] A 147. cikkely kimondja, hogy a kormány béke idején felhasználja a hadsereg személyi állományát és technikai felszerelését az esetlegesen előforduló segélyműveletekben úgy, hogy azzal nem veszélyezteti a hadsereg harckészültségét és a muszlim szellemiségét követő igazságszolgáltatás kritériumait. [33] Az alkotmány továbbá megnevezi a hadviselés klasszikus megközelítését képviselő, hagyományos hadsereg feladatait. A 143. cikkely szerint elsődleges feladata az ország függetlenségének, területi integritásának és az állam rendjének a védelme. [34] A belbiztonsági feladatokért nem felelős.  A mintegy 350.000 aktív főből álló ›Artes‹ szerkezeti felépítése az iszlám forradalmat követően alapvetően nem változott. Ennek megfelelően közel három évtizeden át ugyanazzal a három haderőnemmel – szárazföldi erők, légierő és haditengerészet – rendelkezett. A sorkötelezettségen alapuló, közepesen kiképzett állománnyal rendelkező iráni hagyományos hadsereg 2009-ben kiegészült egy negyedik haderőnemmel, a légierőből kiváló légvédelemmel. A hadsereg által alkalmazott haditechnika már korszerűtlen, modernizálása pedig az Iránra kirótt nemzetközi szankciók és fegyverembargó következtében akadozik. A hagyományos hadsereg – amelynek az összetétele az iszlám forradalom óta jelentősen megváltozott – emiatt az utóbbi évtizedekben figyelemreméltó védelmi ipart fejlesztett ki, de a Forradalmi Gárdával ellentétben a nemzetgazdaság csupán néhány szektorában rendelkezik érdemi befolyással. [35]

A Forradalmi Gárda létrejötte

Az 1979 májusában a Khomeini ajatollah rendeletének megfelelően  az őt támogató különböző fegyveres csoportosulások összeolvadásával létrejövő Forradalmi Gárda – a ›Szepáh‹ – mára az Iráni Iszlám Köztársaság legerősebb biztonsági és katonai szervezetévé vált, amely az iráni állam és társadalom valamennyi szférájára jelentős befolyást gyakorol. A hagyományos hadsereggel párhuzamos új fegyveres erő létrehozásával Khomeini és köre az iszlám forradalom sikerére nézve romboló hatású erők dominanciáját kívánták megakadályozni, így a toborzás során különös figyelmet fordítottak arra, hogy a baloldali Modzsáhedin-e Khalq tagjai ne tudjanak a szervezet soraiba beszivárogni.  A Forradalmi Gárda létrehozásában is fontos szerepet játszott az iráni katonai gondolkodást jellemző duális hadsereg elmélete. Khomeini és támogatói kezdetektől fogva bizalmatlanok voltak a sah hagyományos hadserege iránt. Ezt még inkább fokozta, hogy 1980 júliusában az újonnan kikiáltott Iráni Iszlám Köztársaság elleni sikertelen államcsínyt a ›SAVAK‹ és az ›Artes‹ tisztjei szervezték. [36]

A Forradalmi Gárda az iraki-iráni háborúban

Történeti fejlődése szempontjából az iraki-iráni háborúnak – amely az iráni köztudatban mint ›szent védekezés‹ [defá-e moqaddasz] ismeretes – különös jelentősége volt, amely hozzájárult az eredetileg alulról szerveződő Forradalmi Gárda katonai, politikai és gazdasági értelemben vett megerősödéséhez. A háború első évében az iráni politika bizonyos tényezői az akkor 20-30.000 főt számláló és szabadabb irányítás alatt álló Forradalmi Gárdát képzetlen fegyveres erőnek tekintették, és nem akarták bevonni a katonai-védelmi beruházások kedvezményezettjeinek körébe. A hagyományos hadsereg sikertelen offenzívája, valamint a Khomeini és köre számára kedvező iráni belpolitikai változások a Forradalmi Gárdának is javára váltak, mert egyrészt szervezete bizonyos szempontból már a hagyományos hadsereg felépítéséhez hasonlított, másrészt mind több hadműveletben vett sikeresen részt, és szélesebb körű politikai támogatottságra tett szert. [37]

A Forradalmi Gárdában szolgálatot teljesítő iráni veteránok [razmandegán] visszaemlékezései arra utalnak, hogy a háborúban felmutatott sikerük és túlélésük arra a sajátságos jelenségre vezethető vissza, hogy a ›Szepáh‹ összetartását s a soraikban harcolók harci motivációját sajátos karizmájuk alapozta meg. Ezt a karizmát pedig a síita hagyományokban központi szerepet betöltő ›önfeláldozás‹ [eszteshád]  sajátos értelmezése teremtette meg. Ez utóbbi mint fő szervezési elv reaktiválása többek között megmutatkozott a harmadik imám, Husszein és családja karbalái tragédiájához kapcsolódó, Muharram havi síita gyászünnepségek [azádári], valamint  a hajdani  eseményeket felidéző  síita passiójáték [taziyye] megtartásában, különösen a harci cselekmények előtt. A Forradalmi Gárdában a háborúzás síita interpretációja ekképpen informális hierarchiát is teremtett az ekkor még többnyire központi irányítást nélkülöző fegyveres erőn belül. A veteránok visszaemlékezéseiből az is kiderül, hogy ez a kialakult sajátos azonosságtudat képezte a legnagyobb eltérést a Forradalmi Gárda és az ›Artes‹ katonáinak szellemisége között. [38]

A Forradalmi Gárda a forradalom után elfogadott iráni alkotmányban

A ›Szepáh‹ háború során mutatott helytállásának köszönhetően rövid idő elteltével teljes belpolitikai támogatottságra tett szert. Khomeini meggyőződése szerint Irán egyenesen a Forradalmi Gárdának köszönheti fennmaradását, és ezt a feladatát az iraki-iráni háborút követően is teljesíteni hivatott. [39] A Forradalmi Gárda jelenlegi különös jogállása az 1979-es iráni alkotmányban még nem tűnik fel. Meghatározó politikai-gazdasági erőre hosszú évek során tett szert. [40] A 150. cikkely szerint az iráni iszlám forradalom kezdetén létrehozott Forradalmi Gárda feladata a forradalom és annak vívmányainak megőrzése. Felelősségi területét a törvények szabályozzák, ügyelvén a más fegyveres erőkkel való együttműködésre. [41] Az, hogy az alkotmány ily szűkszavúan szól a Forradalmi Gárda feladatairól, lehetővé teszi, hogy a ›Szepáh‹ változó és bővülő felelősségi területeit az alkotmány megváltoztatása nélkül is módosítani lehet. [42] Az évek múltával azonban a Forradalmi Gárda alkotmányban rögzített feladatkörének kialakult egy kiterjesztett értelmezése, amelynek révén már lényegesen szélesebb feladatkörrel rendelkezik. Ez a fegyveres szervezet azon túl, hogy belbiztonsági feladatokat lát el a társadalmi tiltakozások és az ellenzéki fellépések elfojtásával, nemzetvédelmi erőként a határokat is védelmezi, külföldi katonai műveleteket is megvalósít, valamint biztosítja a fennálló államszervezet társadalmi támogatottságát. Speciális feladatkörének és kedvező politikai kapcsolatainak köszönhetően a Forradalmi Gárda az ›Arteshez‹ viszonyítva jobban  hozzájut az anyagi forrásokhoz és a katonai felszerelésekhez. [43]

A Forradalmi Gárda szervezeti felépítése

A mintegy 120.000 fős ›Szepáh‹ jelenleg három haderőnemből épül fel, és ezeket külön parancsnokok irányítják. [44]  Az alapvetően az aszimmetrikus hadviselésre törekvő Forradalmi Gárda a három hagyományos haderőnemen kívül paramilitáris és speciális alakulatokkal, illetve különleges szervezetekkel is rendelkezik. A ›Szepáh‹ két legjelentősebb paramilitáris alakulata a Legfelsőbb Vezető Irodájának alárendelt ›Baszídzs Milícia‹ és a ›Qudsz Erők‹. Az elhárító és hírszerző szolgálathoz hasonlóan az antiterrorista egység és a Legfelsőbb Vezető védelméért felelős testőrség egyaránt főparancsnokságtól függetlenül működik. Ezenkívül az Irán területi integritását veszélyeztető kurd kisebbségre és a védelmi szempontból kihívást jelentő keleti határvidékre külön egység ügyel. A hatályos törvények értelmében a Forradalmi Gárdát hivatalosan a főparancsnok irányítja, de az ő hatalma és befolyása a gyakorlatban ennél szerényebb. A többnyire 16 és 40 év közötti férfiakból toborzott állománya sorkötelezett, állandó, időleges és speciális személyzetből áll. [45] A Forradalmi Gárdának a hagyományos hadsereghez hasonlóan saját katonai akadémiái vannak. A felvételi szabályzat nem zárja ki az iráni szunnita állampolgárok jelentkezését, de az iráni fegyveres erők szolgálati szabályzata olyan ideológiai feltételeket határoz meg – így a Legfelsőbb Vezető és az új, muszlim államrend iránti feltétlen lojalitást –, aminek a szunniták rendszerint nem felelnek meg. A Forradalmi Gárdában szolgálók számára előírják, hogy katonai tanulmányaikat a ›Dánesgáh-e Emám Hoszajn‹ intézményben folytassák. A jelentkezők közül a mártírok és hősi halottak leszármazottai kivételes elbírálásban, természetesen előnyben részesülnek. [46]

Az iráni katonapolitikára jellemző duális hadseregszervezet gondolata a Forradalmi Gárda és a hagyományos hadsereg haderőnemei feladatrendszerében is megjelenik. Az ›Artes‹ és a ›Szepáh‹ egyaránt rendelkezik haditengerészettel, amelyek átfogó rendeltetéssel és felelősségi körrel ellátottak – egy 2007-es reformot követően a feladatrendszerükre a magasabb fokú differenciálás jellemző – de kiképzésmódjuk, technikai felszereltségük és harcmodoruk jelentős különbségeket mutat. A hagyományos hadseregen belül működő Iszlám Köztársaság Haditengerészete az Arab/Perzsa-öbölben, az Arab-tengeren és az Indiai-óceánon hagyományos haditengerészeti feladatokat lát el, többek között a kalóztevékenység elleni küzdelmet az Ádeni-öbölben. A Forradalmi Gárda műveleti területe viszont az Öböl-vidékre koncentrálódik, ahol kisebb méretű, gyors hajókkal a fegyvereres konfliktusok megvívásának új formáját képviselő aszimmetrikus hadviselést folytat. [47]

A Forradalmi Gárda gazdasági ereje

A Forradalmi Gárda történetében a második jelentős mérföldkövet az iraki-iráni háborút követő nemzeti újjáépítés jelentette. A harci tapasztalatok leszűrését követően az iráni politikai elit a fegyveres erők modernizálása mellett döntött. Fejlett nehézfegyverzetet – erős fegyverzettel és vastag páncélzattal ellátott harckocsikat, nehézfegyverzet hordozására alkalmas harci repülőgépeket és tengeralattjárókat – valamint fontos fegyverrendszereket – így légvédelmi és rakétaelhárító fegyverrendszert – állítottak rendszerbe, elsősorban a Forradalmi Gárdán belül. A ›Szepáh‹ technológiai dominanciája ezen felül egy másik területen is megmutatkozik. A Forradalmi Gárda két legkiemelkedőbb fejlesztése az iráni védelmi és biztonságpolitikai gondolkodás központi elemének számító nukleáris és a ballisztikus rakéta programhoz kötődik, amellyel az új államrend fenntartását, valamint az ország területi integritását és szuverenitását kívánják biztosítani. A hagyományos hadsereget az ipari-gazdasági újjáépítés során is háttérbe szorították. A legtöbb állami beruházást – többek között az autópályák, alagutak, gátak, vízelterelő rendszerek, víz-, gáz- és olajvezetékek építését és a tengeri építkezéseket – a Forradalmi Gárdához kötődő, a több mint 800 céget tömörítő ›Khátam al-Anbiyá‹  pénzügyi vállalkozási csoport nyerte el. [48] A ›Szepáh‹ az 1967-ben megnyitott Teheráni Értéktőzsde egyik legfontosabb szereplőjévé vált, befolyással rendelkezik az iráni bankszektorban, az oktatás, propaganda és kultúra területén, illetve 2009 óta többségi tulajdonos a biztonsági szempontból érzékeny telekommunikációs szektorban. A Khomeini ajatollah által létrehozott ›Khátam al-Anbiyá‹ az ipari és fejlesztési projektek terén Irán egyik legnagyobb kivitelezője és a legjelentősebb technológiai-mérnöki központ a Forradalmi Gárdán belül. Biztonsági okokból az Iránban és kívüle is jelenlévő pénzügyi csoportosulásra nem vonatkozik a vámellenőrzés, és 1993 óta adóznia sem kell. Az állam által különleges kedvez-ményekben részesülő Forradalmi Gárdát az iráni parlament [Madzslisz] és a kormány sem vonhatja felelősségre, csak a Legfelsőbb Vezető. Gazdasági erejét tovább növeli, hogy több száz olyan vállalattal működik együtt szorosan, amelyek bár magánvállalkozások, de a ›Szepáh‹ veteránjai irányítják azokat. [49] Ezen kívül a Forradalmi Gárdához jelentős gazdasági befolyással rendelkező, hivatalosan nem kormányzati szervként működő alapítványok [bonyád-há] is kötődnek. Utóbbiak között a legnagyobb a ›Bonyád-e Mostazafán‹, melynek elődje a Pahlavi-időszak jelentős politikai befolyással rendelkező alapítványa, a ›Pahlavi Foundation‹ volt, amely gazdasági hálózatként működött. A jogutód alapítvány és a Forradalmi Gárda közötti szoros kapcsolatra utal, hogy korábbi elnöke a volt védelmi miniszter és a Forradalmi Gárda veteránja, Mohamed Forúzande volt. [50] A Forradalmi Gárda gazdasági dominanciáját jól mutatja, hogy a 2012-es adatok szerint az importált termékek 57%-a és Irán – olajipartól független – exporttermékeinek 30%-a a ›Khátam al-Anbiyá‹ vállalkozási csoportosulás tevékenységéhez kapcsolódik. Nemzetközi becslések szerint a stratégiai ágazatokat irányító Forradalmi Gárda gazdasági tevékenysége az iráni GDP 20–50%-át teszi ki. [51]

A Forradalmi Gárda gazdasági tevékenységének kritikája

A Forradalmi Gárda vezetői a fegyveres erő szerteágazó gazdasági tevékenységét többnyire az alkotmány már említett 147. cikkelyére alapozzák. Az állami vállalatok privatizációjában való részvételükkel kapcsolatban újabban a 44. cikkelyre hivatkoznak. [52] Persze a Forradalmi Gárda gazdasági tevékenységét vannak, akik keményen bírálják. Több iráni parlamenti képviselő azzal vádolta meg a Forradalmi Gárdát, hogy tevékenységének egy részét illegális módon végzi. Egyikük azt is állította, hogy a ›Szepáh‹ 60 illegális kikötőt tart fenn. Egy másik kritika szerint az Iránba importált áruk egyharmada a feketepiacon át jut be az országba, és ellene a Forradalmi Gárda érdemben nem tesz semmit sem. [53] A Forradalmi Gárda Iránon kívüli – elsősorban az Irántól függő, illetve megbízott szervezetekként működő szíriai, iraki és jemeni síita fegyveres csoportok – tevékenységével összefüggő pénzügyi bevételeiről régóta hangoztatják, hogy annak jelentős részét pénzmosás útján legalizálják. [54]

A Forradalmi Gárda Mohamed Khátami elnöksége idején (1997–2005)

A Forradalmi Gárda gazdasági ereje a reformista és az Irán nemzetközi gazdasági integrációját elősegítő Mohamed Khátami elnöksége (1997–2005) idején tovább erősödött. Ebben a időszakban a töredezetté váló iráni belpolitikában a ›Szepáh‹ Irán legfontosabb biztonsági szervezetévé vált és jelentős politikai befolyásra tett szert. A rendszer egyik pilléreként működő Forradalmi Gárda persze tartott attól, hogy a társadalmi reformokat bevezető, olykor a  ›Gorbacsov ajatollah‹  néven gúnyolt elnök politikája veszélyeztetheti az iszlám forradalom vívmányait, ezért a szervezet magasrangú vezetői Khátamit katonai hatalomátvétellel fenyegették meg. [55] A Forradalmi Gárda politikai befolyását és hatalmát mutatja, hogy a 2000-es évek első évtizedében a ›Szakértők Gyűlése‹ [Madzslesz-e Khobregán] tagjainak 6%-a, az iráni parlament képviselőinek 19%-a, a kormány tagjainak pedig  66%-a ›Szepáh‹ veteránjai közül került ki. [56]

A Forradalmi Gárda Mahmúd Ahmadinezsád elnök idején (2005–2013)

A konzervatív Mahmúd Ahmadinezsád elnöksége idején (2005–2013) a Forradalmi Gárda politikai-közigazgatási térnyerése az adminisztratív forradalomnak nevezett folyamatban jutott tetőpontjára. Ennek során – miután a reformereket kiszorították – a Forradalmi Gárdát támogató konzervatívok kerültek fontos államigazgatási pozíciókba. [57] A Forradalmi Gárda politikai-gazdasági hatalmának további – elsősorban az olaj- és gázszektorban megmutatkozó – erősödését az Irán ellen kiszabott, egyre bonyolultabbá és többszereplőssé váló nemzetközi szankciók is segítették. Eközben az Iránban a be nem jelentett araki és natanzi nukleáris létesítmények leleplezése után olyan gazdasági helyzet alakult ki, amelyben az Iránban történő beruházások a belföldi magánszektor, valamint a nemzetközi vállalatok számára rendkívüli nehézségekkel jártak. A  ›Szepáh‹ és az olajipar közötti szoros kapcsolatra utal, hogy Mahmúd Ahmadinezsád elnök a ›Khatam al-Anbiyá‹ vezetőjét 2011-ben olajügyi miniszterré nevezte ki. [58]

A Forradalmi Gárda elsőbbsége a hagyományos hadsereggel szemben a gazdasági területen túl a költségvetésben is megmutatkozott. Míg a Forradalmi Gárda a 2010–2011-es évben 5.8 milliárd dollárral rendelkezett, addig az ›Artes‹ – a több mint 2.5-szeres személyi állománya ellenére – csupán 4.9 milliárd dollárral. [59] A reformista Hasszán Róḥáni első elnöki ciklusa (2013–2017) során megkísérelte, hogy a Forradalmi Gárda gazdasági-politikai befolyását visszaszorítsa, de az a Legfelsőbb Vezető beavatkozása miatt nem járt sikerrel. [60] Ennek nyomán a ›Szepáh‹ rendelkezett a 2017–2018-as év honvédelmi költségvetésének közel 60%-ával, a hagyományos hadseregnek juttatott összeg közel háromszorosával. [61] Az általunk felhasznált szakértői vélemények szerint a Forradalmi Gárda különleges jogállása és jelentős politikai befolyása a hajdani római elit, a Praetorianus Gárda testőrségével mutat hasonlatosságot, amely mint állam az államban létezik. [62] Sőt, a Forradalmi Gárdához tartozó ›Qudsz Erők‹ volt parancsnoka, Qászem Szolejmáni nézete szerint a Forradalmi Gárda egyenesen szavatolja Irán fennmaradását. [63]

A reguláris hadsereg és a Forradalmi Gárda társadalmi megítélése

A két fegyveres erő társadalmi megbecsültségével kapcsolatban nincs egységes vélemény a szakirodalomban. A kutatók egy része úgy véli, hogy a Forradalmi Gárda az iráni politikai vezetőkön túl az iráni társadalomban is nagyobb presztízsre tett szert mint a hagyományos hadsereg, minthogy a ›Szepáh‹ kedvezőbb szakmai lehetőséget és pénzügyi előnyöket – többek között lakáshoz jutást és kamatmentes hiteleket – kínál a soraiban szolgálatot teljesítőknek. A közvélemény szerint a Forradalmi Gárdában történő katonai szolgálat egyfajta ugródeszka a sikeres karrier felé, ezáltal jelentős társadalmi tőkét biztosít a ›Szepáh‹ veteránjai számára. [64] A kutatók másik csoportja azon az állásponton van, hogy az iráni társadalom széles rétege a Forradalmi Gárdát elnyomó erőnek tekinti, és felelősnek tartja a nyolc évig tartó, az iráni nemzetgazdaságot igen megterhelő iraki-iráni háborúért is. Ezzel szemben a hagyományos hadsereg politikai semlegességének és katonai professzionalizmusának köszönhetően jelentősebb társadalmi megbecsülésnek örvend. [65]

A szektáns milíciák támogatása

Irán/Perzsia a térségében az ókortól kezdődően mindig rendelkezett valamiféle regionális hatalmi státusszal. Regionális hatalmi törekvése a 20. századi teljes történetét végigkíséri: a Pahlavi uralkodók ezt egy erős hadsereg létrehozásával kívánták elérni, Khomeini ajatollah pedig az 1979-es iráni iszlám forradalmat akarta exportálni a térség muszlimok lakta államaiba.  [66]

Az utóbbi elképzelés több helyen fellelhető az Iráni Iszlám Köztársaság 1979-es alkotmányában. Az alkotmány preambulumában két helyen is kinyilvánítják ezt a forradalom sikere után megfogalmazott törekvést. Az ›Iszlám szellemiségének megfelelő kormányzati szerkezet‹ fejezetben az elnyomottakat felszabadító muszlim forradalom képezi a  folytatást Iránon belül és kívül. [67] A ›Vallási alapon működő haderő‹ részben közlik, hogy a reguláris hadseregnek és a Forradalmi Gárdának az iszlám vallás szellemisége és tanítása szerint kell működnie. A határok védelmén túl pedig vallásos misszió keretében szent háborút [dzsihád] kell vívniuk és terjeszteniük kell az isteni törvény felsőbbrendűségét a világ bármely pontján. A Forradalmi Gárda ideológiai elkötelezettségét a szervezet emblémája is tükrözi: az AK-47-es gépkarabélyt tartó ököl felett található földgömb az iszlám forradalom globális méretű exportját jelzi. Mindezt a Korán egyik verssorával [K. 8.60] támasztják alá. [68] Az alkotmány 9. ›A hadsereg és a Forradalmi Gárda‹ fejezete 154. cikkelye bár kinyilvánítja, hogy az Iráni Iszlám Köztársaság más országok belügyeibe nem kíván beavatkozni, ugyanakkor támogatja a világban élő elnyomottak [musztadhafún] küzdelmét a ›fennhéjázókkal‹  [musztakbirún] szemben. [69] A forradalom utáni államrend, s az új rendszer első teoretikusa, Mohamed Dzsavád Láridzsáni nemzetközi terén kialakított elmélete, a ›Nazariyyat umm al-qurá‹ is ezt erősíti meg. Ekképpen az iszlám forradalom exportja Irán hivatalos külpolitikájának részévé vált. [70] Irán az 1980-as években több országgal és muszlim szervezettel alakított ki szoros kapcsolatokat. Először a síához tartozó alawita [nuszajri] vallási kisebbség által kormányzott Szíriával, majd a libanoni síita ›Hezbollah‹ és a szunnita palesztin ›Hamász‹ csoportosulásokkal. A Szíria, Irán, ›Hezbollah‹ és ›Hamász‹ közötti szövetségben  a vallási kötelékeken túl a reálpolitikai célok is kezdettől fogva jelen voltak. [71]

A forradalmi hevület visszaszorulása

Irán több, a Forradalmi Gárdához kapcsolódó szervezeten keresztül tett kísérletet a régió muszlimok lakta államaiban az 1979-es iráni iszlám forradalomhoz hasonló felkelések kirobbantására, amit a környező országok létüket fenyegető veszélyforrásként értékeltek. A Forradalmi Gárda Irakban, Kuvaitban, Bahreinben és Libanonban is fegyveres támadásokat hajtott végre. A ›Szepáh‹ szárazföldi erők parancsnokának nyilatkozata szerint a Forradalmi Gárda az iraki síiták felszabadítása után rövidesen Jeruzsálemet is visszahódítja az izraeli uralomtól, előkészítvén a 12. ›rejtőző‹ [gháib] imám visszatérését. A forradalom katonai eszközökkel történő exportjának gondolata azonban az iraki-iráni háború elhúzódásával a háttérbe szorult, mert Irán képtelen volt többfrontos harcot vívni. E mellett a forradalom kirobbantását célzó próbálkozások is sikertelennek bizonyultak, és tovább mélyült a konfliktus Szaúd-Arábiával az 1987-es zarándoklaton [haddzs] történt események után. Khomeini ajatollah 1984-ben iráni diplomatákhoz intézett beszédében már megmutatkoztak a forradalmi ideológia mérséklődésének első jelei. Az új elgondolás teljes kibontakozására azonban Khomeini haláláig várni kellett. A forradalmi ›hevület‹ visszaszorítására  az 1989-ben elnökké megválasztott Akbar Hásemi Rafszandzsáni idején került sor. Az ő meggyőződése szerint az iszlám forradalmat nem erőszak útján kell más államokba exportálni, hanem az iszlám szellemiségén alapuló, a fejlődést előtérbe helyező társadalmi-gazdasági modellt kell a többnyire elnyomott, kisebbségben élő síita népességnek megmutatni. [72] A módszertani irányváltás – amelynek során a külpolitikában a forradalmi radikalizmus gondolatát a pragmatikus nézőpont és a nemzetállami geopolitika vette át – bár nem enyhítette a regionális feszültségeket, de az iráni külpolitikát a vele szembenálló országok számára is kiszámíthatóbbá tette. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy Irán közelebb kerüljön regionális hatalommá válásához. Az Irán nemzetközi izolációját csökkenteni kívánó Mohamed Khátami elnöksége idején a Khomeinihez kapcsolódó univerzalista külpolitikai stratégiával történt szakítás nyomán a síita iszlámizmus forradalmi lendülete még inkább alábbhagyott. [73]

Hatalmi átrendeződések az ezredfordulón és az erre adott iráni válasz

Az évezred elején a közel-keleti hatalmi egyensúly jelentősen megváltozott. Az Egyesült Államok Afganisztán (2001) és Irak (2003) elleni inváziója nyomán új erőviszonyok alakultak ki a régióban. Egyrészt Szaddám Husszein rendszerének bukásával Irak már nem tudta betölteni az Iránnal szembeni korábbi ellensúly szerepét, és az ország lakóinak többségét alkotó síiták ragadták magukhoz a politikai hatalmat. Másrészt pedig az amerikai invázió által elindított geopolitikai átrendeződés Irán megerősödéséhez vezetett. Az újra regionális nagyhatalommá váló Irán arra törekedett, hogy a ›síita újjáéledés‹ [tasajju] révén egy országokon átívelő, összefüggő síita övezetet – ún. ›síita félholdat‹ – hozzon létre. Ennek az Afganisztántól egészen Libanonig húzódó övezetnek az elképzelését a térségbeli szunnita államok nemzetbiztonsági fenyegetésként fogadták, minthogy az együtt járt saját politikai dominanciájuk meggyengülésével. A szunnita állam-hatalommal szembehelyezkedő síiták fellépését Irakban már az 1960-as években is szektás [táifiyya] megmozdulásnak tekintették. [74]

Az Egyesült Államok közel-keleti politikájára tekintvén az iráni politikai vezetés meg volt arról győződve, hogy az afganisztáni és iraki rendszerváltás után Amerika célja az 1979-ben létrejövő iráni állami berendezkedés megdöntése lesz. Az iráni félelmeket a 2011 elején kezdődő ›arab tavasz/iszlamista tél‹ eseménysorozat tovább erősítette. Irán ezért az alapvetően pragmatista, de retorikájában számos forradalmi-ideológiai elemet vegyítő Mahmúd Ahmadinezsád elnöksége óta nemzeti szuverenitásának egyik garanciáját a nukleáris és ballisztikus rakéta program folytatásában látja, valamint abban, hogy a ›síita újjáéledés‹ során a térség különböző síita szervezeteit a korábbinál is nagyobb mértékben támogatja, elsősorban saját regionális befolyásának megerősítése, nemzeti szuverenitása, illetve az iszlám forradalom győzelme után létrejött államrendjének fenntartása érdekében. [75] Ezt a feladatot a gyengébb képességekkel rendelkező reguláris hadsereg helyett a hagyományos és aszimmetrikus képességekkel is bíró Forradalmi Gárda külpolitikai szárnyaként működő, az 1990-ben létrehozott és mintegy 15.000 főből álló ›Qudsz Erők‹ hajtja végre. Az eredetileg a forradalom exportálásáért felelős számtalan fegyveres csoportosulás egyesítésével megalakuló különleges egység feladatának középpontjában nem a közvetlen harci tevékenység áll. A bevetési területen megbízható erőket hoz létre, és velük hosszútávú partnerkapcsolatot alakít ki. Ennek során az együttműködő katonai erőknek katonai kiképzést és pénzügyi támogatást nyújt, valamint tanácsadói és összekötői szerepet is betölt. Külföldi hírszerzési feladatot is ellát, s gyakran alkalmazza a nem hagyományos hadviselés különböző módjait. A hagyományos képességek hiányát elsősorban terrorcselekmények [76] és kibertámadások végrehajtásával igyekeznek pótolni. Irán a nukleáris létesítményeit és űrprogramját veszélyeztető külföldi kibertámadások miatt döntött kiberhadviselési képességeinek fejlesztéséről. [77] Alapvetően a Forradalmi Gárdára összpontosító katonai doktrínájában kiemelkedő szerepet tölt be a terrorizmus alkalmazása. A ›Qudsz Erők‹ 2011 és 2013 között több mint 30 alkalommal hajtott végre terrortámadást a világ számos pontján, s egy alkalommal Szaúd-Arábia Egyesült Államokbeli nagykövetét is megkísérelte megölni. [78]

Az Iránhoz köthető közel-keleti proxyk

A térség több országban – Irakban, Szíriában, Szaúd-Arábiában és Jemenben – 17 Iránhoz kötődő, megközelítőleg 300.000 katonát tömörítő fegyveres társszervezet található. Ezek közül a legjelentősebb az Irán szíriai nagykövete által 1982-ben alapított ›Hezbollah‹. A Khomeini ajatollah forradalmi ideológiáját követő szervezet politikai és katonai szárnyból áll, fegyveres ereje 45.000 főt számlál, harcértéke pedig a libanoni hadseregét is felülmúlja. Megalakulása óta küzd a szomszédos Izrael Állam és az Egyesült Államok ellen, valamint 2012-től az Irán által is támogatott alavita Bassár el-Aszad elnök oldalán harcol a szíriai polgárháborúban. Az Irán által pártolt iraki társszervezetek közül többek között a ›Katáib Hezbollah‹, a 2014-ben alapított  és mintegy 100-120.000 harcost számláló al-Hasd as-Sabi‹, és az 1982 óta létező, 20.000 fős ›Munazzamat Badr‹  síita milíciák a jelentősebbek. Számukra az iráni Kermánsahr tartományban biztosítanak kiképzést a Forradalmi Gárda elitegysége, a ›Qudsz Erők‹ bázisán. Szíriában a 10.000 fős ›Liwá Abu Fadl al-Abbász‹, a pakisztáni síitákat tömörítő, 5.000 főből álló ›Liwá Zaynabiyyún‹ és a 3.000 harcosból álló ›Szaráyá Taliyat al-Khurászáni‹ a legfontosabb Irán által támogatott társszervezetek. Elképzelhető, hogy a közeljövőben Irán kísérletet tesz a Szaúd-Arábiában, Bahreinben és Kuvaitban is működő, 1997-ben felbomlott síita milícia, a ›Hezbollah al-Hidzsáz‹ újjászervezésére. A jemeni síita zajditák alkotta ›Anszár Allah‹ milícia támogatása révén Iránnak lehetősége nyílik alacsony költséggel az ellenséges Szaúd-Arábia megtámadására rakétákkal. Ezen társszervezetek Irán számára azért jelentősek, mert sikeres együttműködésükkel segítik az iráni külpolitikai célok elérését úgy, hogy az nem az iráni fegyveres erőknek okoz majd veszteségeket. [79]

Az iráni érdekek ›soft power‹ útján történő terjesztése

A szektáns milíciák fegyverrel és katonai kiképzéssel történő támogatása mellett Irán hosszú ideje komoly figyelmet fordít arra, hogy befolyását útján terjessze. Egyes országokban – főként Jordániában, Szíriában, Szudánban, Algériában és Marokkóban – a szunnita iszlámról a síita iszlámra történő áttérés növekszik, de ennek nagyságrendjéről pontos számadatok nem állnak rendelkezésre. Irán állítólagos intenzív missziós tevékenységét [dawa] a szunnita államokban különös aggodalommal figyelik, és benne a hajdan erőteljes síita asszimilációs politikát folytató ›Szafavidák visszatérését‹ látják. A folyamatra több ország biztonságpolitikai veszélyként tekint, s a visszaszorítására törekednek. [80]

Felhasznált irodalom

[1] Savory, Roger, M., Social Development in Iran during the Pahlavi Era, in G. Lenczowski [ed.], Iran under the Pahlavis. Stamford 1978, 95.

[2] Ward, S. R., Immortal. A Military History of Iran and its Armed Forces, Washington 2009, 133–135, 141–143.

[3] Ward, 145–147.

[4] Cronin, St., in The Making of Modern Iran. State and Society Building under Riza Shah, 1921-1941, London/New York 2003, 48.

[5] Cronin, 45.

[6] Cronin, 40.

[7] Ricks, T. M., U.S. Military Missions to Iran, 1943–1978: The Political Economy of Military Assistance, IS 3–4/1979, 168–173.

[8] Ricks, 176–177.

[9] Ricks, 178–179, 187.

[10] Ricks, 196.

[11] Ward, 181, 193–194.

[12] Tagavi, J., The Iran-Iraq War: The First Three Years in Iran since the Revolution. Internal Dynamics, Regional Conflict, and the Superpowers, New York, 1985, 63.

[13] Ward, 195.

[14] Cann, Rebecca/Danopulos, Constantine, The Military and Politics in a Theocratic State: Iran as Case Study, AF&S 2/1997, 273–274.

[15] N. Rózsa Erzsébet, Hagyomány és modernitás. Az iráni külpolitika kihívásai a 21. század elején. Bp. 2020, 30.

[16] N. Rózsa, 30.

[17] Az Iráni Iszlám Köztársaság Alkotmánya (Qánún-e Asási-ye Dzsumhúri-ye Eszlámi-ye Irán), 151. cikkely.

[18] Az Iráni Iszlám Köztársaság Alkotmánya, 146. cikkely.

[19] Az Iráni Iszlám Köztársaság Alkotmánya, 110. cikkely.

[20] Az Iráni Iszlám Köztársaság Alkotmánya, 145. cikkely.

[21] Almaraghy, F. A., The Relationship between the Military Institution and the Iranian Political System in Light of Compatibility Theory, in Military Institution in Iran between Revolution and Statehold, Norderstedt 2020, 28–29.

[22] Ward, 222–223.

[23] Cann/Constantine, 274.

[24] Almaraghy, 22–23.

[25] Ward, 228–229.

[26] Ward, 244.

[27] Ward, 245.

[28] Tagavi, 65, 67.

[29] N. Rózsa, 30–31.

[30] Rizvi, M. M., Evaluating the Political and Economic Role of the IRGC, SA 4/2012, 584.

[31] Ward, 245–246.

[32] Az Iráni Iszlám Köztársaság Alkotmánya, 144. cikkely.

[33] Az Iráni Iszlám Köztársaság Alkotmánya, 147. cikkely

[34] Az Iráni Iszlám Köztársaság Alkotmánya, 143. cikkely

[35] N. Rózsa, 31.

[36] Rizvi, 584, 586.

[37] Alemzadeh, M., The Islamic Revolutionary Guards Corps in the Iran-Iraq War: an unconventional military’s survival, BJMES 4/2019, 623, 629–630.

[38] Alemzadeh, 624–627, 633–638.

[39] Shamsuddin, L. A., The Economic Activities of the Iranian Revolutionary Guards Corps. Tools and Implications for Iran and the Region, in Military Institution in Iran between Revolution and Statehold, Norderstedt 2000, 145.

[40] Rizvi, 588.

[41] Az Iráni Iszlám Köztársaság Alkotmánya, 150. cikkely.

[42] Almaraghy, 25.

[43] N. Rózsa, 31–33.

[44] Sáfrán József, A Forradalmi Gárda terrorszervezetté nyilvánítása, Hadtudományi Szemle 13/4/2020, 124, vö. N. Rózsa, 31–32. [A szakirodalom néhol három, néhol öt haderőnemet nevez meg a Forradalmi Gárdával kapcsolatban. Az öt haderőnem úgy jön ki, hogy a három hagyományos haderőnemhez hozzáveszik a Forradalmi Gárda két paramilitáris egységét is.]

[45] N. Rózsa, 31–32.

[46] Almaraghy, 26–28.

[47] N. Rózsa, 32 és Sárfán, 125.

[48] Garduño, G. M., Le modèle des Pāsdārān-Artesh: Préoccupations internes et défis dand le cadre du printemps arabe, MM 4/2012, 72–75.

[49] Rizvi, 590–592 és Almaraghy, 30.

[50] Wehrey, F., Economic Expansion: The IRGC’s Business Conglomerate and Public Works in, F. Wehrey, [ed.] The Rise of the Pasdaran. Assessing the Domestic Roles of Iran’s Islamic Revolutionary Guards Corps, Santa Monica, 56–57.

[51] Shamsuddin, 148.

[52] Alfoneh, A. Iran Unveiled: How the Revolutionary Guards is Turning Theocracy into Military Dictatorship, Washington 2013, 166–167.

[53] Rizvi, 592.

[54] Almaraghy, 33.

[55] Rizvi, 585, 589 és Almaraghy, 32–33.

[56] Garduño Garcia, 74.

[57] Almaraghy, 33.

[58] Forozan, H./Shahi, A., The Military and the State in Iran: The Economic Rise of the Revolutionary Guards, MEJ 1/2017, 77–78.

[59] Garduño Garcia, 74.

[60] Forozan/Shahi, 82–83.

[61] Almaraghy, 30–31.

[62] Forozan/Shahi, 68–70.

[63] Salama, M. M., The Military Doctrine of the Iranian Armed Forces Considering the Dual Army and the Revolutionary Guards, in M. S. Alsulami/ F. A. Almaraghy [ed’s], Military Institution in Iran between Revolution and Statehold, Norderstedt 2020, 57.

[64] Garduño Garcia, 75, Forozan/Shahi, 73.

[65] N. Rózsa, 33.

[66] N. Rózsa, 49.

[67] Az Iráni Iszlám Köztársaság Alkotmánya, Preambulum.

[68] Az Iráni Iszlám Köztársaság Alkotmánya, Preambulum.

[69] Az Iráni Iszlám Köztársaság Alkotmánya, 154. cikkely.

[70] Arjomand, Said Amir, After Khomeni. Iran under his Successors. New York 2009, 134.

[71] Rostoványi Zsolt, Iszlám és a 21. század. Kihívások és válaszok. Bp. 2020, 158.

[72] Arjomand, 134-137, 142.

[73] Jany János, Az iszlamizmus. Eszmetörténet és geopolitika. Bp. 2016, 127–129.

[74] Rostoványi, 156–158, 165.

[75] Vakil, S., Iran in A. Moghadam [ed.] Militancy and Political Violence is Shiism. Trends and Patterns, London/New York 2012, 87–89.

[76] N. Rózsa, 33.

[77] Rezaei, F., Iran’s Military Capability: The Structure and Strength of Forces, IT 4/2019, 197–200.

[78] Salama, 65.

[79] Rezaei, 189–192.

[80] Rostoványi, 166–168.

 

Írta: Kmeczkó Sára

Kiemelt kép forrása: flickr.com

A Az Iráni Iszlám Köztársaság fegyveres erői: a reguláris hadsereg és a Forradalmi Gárda bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

A Gazprom orosz energiavállalat bejelentése, miszerint egyoldalúan leállítja a gázszállítást az európai ügyfeleknek, indokolatlan és elfogadhatatlan, újabb zsarolási kísérletet jelent Oroszország részéről – jelentette ki Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke szerdán arra reagálva, hogy a Gazprom leállította a gázszállítást a bolgár Bulgargaz és a lengyel PGNiG vállalatnak, mivel nem fizettek rubelben a megállapított határidőn belül.

Von der Leyen közleményében kijelentette: a gázszállítás leállítása ismét megmutatta, hogy Oroszország mint gázszolgáltató megbízhatatlan.

“Felkészültünk erre a forgatókönyvre. Szoros kapcsolatban állunk valamennyi tagállammal. Azon dolgozunk, hogy az Európai Unióban biztosítsuk az alternatív szállításokat és a lehető legjobb tárolási szinteket” – fogalmazott. Elmondta, a tagállamok vészhelyzeti terveket dolgoztak ki egy ilyen forgatókönyvre vonatkozóan. A gázellátás koordinálására nemrégiben létrehozott csoport pedig megtartja ülését, hogy feltérképezze a helyzetet és összehangolt uniós szintű választ dolgozzon ki – közölte.

Aláhúzta továbbá: az Európai Unió továbbra is együtt fog működni a nemzetközi partnerekkel az alternatív gázszállítások biztosításában, miként az európai és a nemzetközi közösség más vezetőivel is azért, hogy az európai energiaellátás biztonsága szavatolt maradjon. Az európaiak bízhatnak az unió egységében és teljes szolidaritásában azokkal a tagállamokkal, amelyek az új kihívással szemben kiemelten érintettek – mondta. “Az európaiak számíthatnak teljes támogatásunkra” – tette hozzá.

Az Európai Bizottság elnöke szerdán délután tartott sajtótájékoztatóján közölte: a bizottság mindent megtesz, hogy a gázszolgáltatás leállása a lehető legkevesebb hatással járjon az európai fogyasztókra. Elmondta, Lengyelország és Bulgária gázellátását uniós szomszédai biztosítják, ami a szolidaritás kifejezése mellett az energiahálózatok összekapcsoltságának jelentőségét és hatékonyságát is kiemeli.

“Ma a Kreml ismét kudarcot vallott abban, hogy megossza az európaiakat. Az orosz fosszilis tüzelőanyagok korszaka Európában véget ér. Európa előre lép az energia kérdésének terén” – fogalmazott.

Von der Leyen emlékeztetett a testület március elején előterjesztett javaslatára, amely egyebek mellett diverzifikálni kívánja a gázellátást, gyorsítani a megújuló energiahordozók elterjedését, valamint számos intézkedést vázol az emelkedő európai energiaárakra történő reagálástól az európai gázkészletek mielőbbi feltöltéséig. Megemlítette továbbá az Európai Unió és az Egyesült Államok között március végén létrejött, a cseppfolyósított földgáz leszállítását (LNG) az európai piac számára biztosító megállapodást is.

“Oroszország agresszív lépése újabb emlékeztető, hogy megbízható partnerekkel kell együttműködnünk, és ki kell építenünk energiafüggetlenségünket” – fogalmazott.

Ezzel összefüggésben közölte: az uniós bizottság május közepén mutatja be a zöld átállás felgyorsítására vonatkozó terveit. “Minden euró, melyet a megújuló energiaforrásokba és az energiahatékonyságba fektetünk, a jövőbeli energiafüggetlenségünk előlege” – tette hozzá Ursula von der Leyen.

Putyin  árcius 23-án rendelte el, hogy az Oroszországgal szemben “barátságtalan” országokkal folyó gázkereskedelemben át kell állni a rubelalapú elszámolásra. Mint mondta, az orosz fél nem fogadja el az ilyen szerződések alapján történő kifizetéseket “kompromittált valutákban”, beleértve a dollárt és az eurót. A Gazprom értesítette a lengyel és a bolgár importőr vállalatot, hogy szerdától felfüggeszti a gázszállításokat, mivel nem hajlandók orosz rubelben teljesíteni a végső kifizetéseket. Az orosz szövetségi vámszolgálat szerint a Lengyelországba irányuló orosz gázszállítások tavaly 9,4 százalékkal, 10,58 milliárd köbméterre emelkedtek, a Bulgáriába irányulók pedig megduplázódtak, és 3,15 milliárd köbmétert tettek ki. Lengyelország évente mintegy 20 milliárd köbméter gázt használ fel.

The post Orosz agresszió: az Unió szerint zsarolás az orosz gázszállítás leállítása appeared first on .

Természetes folyamatnak és a bűnösök megbüntetésére irányuló isteni beavatkozásnak nevezte Mihajlo Podoljak, az ukrán elnöki iroda vezetőjének tanácsadója, a Moszkvával tárgyaló ukrán küldöttség tagja az Ukrajnával határos három oroszországi régióban történt éjszakai robbantásokat.

“Mivel Önök úgy döntöttek, hogy megtámadnak egy másik országot, tömegesen megölnek ott mindenkit, békés embereket zúznak halálra tankokkal, miközben a területükön lévő raktárakat használják a gyilkosságok biztosítására, akkor előbb-utóbb meg kell fizetniük ezért. Az ilyen intenzitással és volumennel zajló Ukrajna elleni orosz katonai inváziót nem lehet megúszni. Ezért a belgorodi és voronyezsi gyilkosok raktárainak elpusztítása teljesen természetes folyamat. A karma kegyetlen dolog” – hangoztatta a tisztségviselő.

Szavai szerint most Oroszország belgorodi, voronyezsi és kurszki régiói is “kezdik aktívan tanulmányozni”, mit jelent az a kifejezés, hogy “demilitarizálás”. Podoljak mindazonáltal nem erősítette meg, hogy az ukrán fegyveres erők mértek volna csapásokat oroszországi területekre. Megfogalmazása szerint különböző okai lehetnek annak, hogy üzemanyag- és lőszerraktárak robbannak fel és égnek Oroszországban.

“Akár isteni beavatkozás is lehet ez a bűnösök megbüntetésére, akik tömegével gyilkoltak meg embereket az ukrán Mariupolban” – jegyezte meg a tanácsadó.

Az Ukrajinszka Pravda hírportál emlékeztetett arra, hogy szerdára virradó éjjel tűz ütött ki egy lőszerraktárban a belgorodi régióban. Személyi sérülés nem történt. A kurszki régió kormányzója nem sokkal később arról számolt be, hogy helyi lakosok olyan robajokat hallottak, mintha a légvédelem lépett volna működésbe. Voronyezsben pedig két robbanásról számoltak be, a helyi kormányzó közlése szerint a légvédelem semmisített meg egy felderítő drónt. A hírportál rámutatott arra is, hogy az orosz védelmi minisztérium kedden másodjára figyelmeztette az ukrán vezetést, hogy Kijevet fogják támadni, ha Ukrajna orosz területen lévő objektumokra mér csapást.

Podoljak emellett szerdán a Twitteren azt írta: “rossz hír Oroszországnak”, hogy a Németországban előző nap tartott nemzetközi fórumon több mint negyven ország tett ígéretet az ukrán hadsereg további megsegítésére fegyverszállításokkal. “Oroszország egyik fura követelése a háború kezdetén Ukrajna teljes demilitarizálása volt. Nos, a világ negyven védelmi miniszterének tegnapi, mérföldkőnek számító találkozója után nagyon rossz hír érkezett az Oroszoroszági Föderáció számára. Mennyiség, sebesség, egyszerűsített logisztika, kibővített fegyverkínálat, mindez jóval erősebbé teszi Ukrajnát” – hangoztatta a tanácsadó.

Közben a hivatalosan Moldovához tartozó, nemzetközileg el nem ismert Dnyeszter menti szakadár terület “belügyminisztériuma” azt állította, hogy a területükön lévő egyik orosz lőszerraktárt Ukrajna felől tűz alá vették. A közlés szerint személyi sérülés nem történt. Ukrán híradások szerint mindeközben az orosz csapatok által megszállt dél-ukrajnai Herszon városában az oroszok könnygáz bevetésével feloszlattak egy újabb Ukrajna-párti tüntetést, négy helyi lakos sérült meg.

Ljudmila Denyiszova ukrán emberi jogi ombudsman egy tévéinterjúban elmondta, hogy április 1. és 14. között csaknem négyszáz ukrán fordult írásos beadványban hivatalához orosz katonák által elkövetett nemi erőszak miatt. Az ukrán déli műveleti parancsnokság arról számolt be, hogy a szintén orosz csapatok által elfoglalt Kígyó-szigeten az ukrán erők támadást hajtottak végre az oroszok állásai ellen, eltaláltak egy parancsnoki állomást és megsemmisítettek egy Sztrela-10 típusú légvédelmi rakétarendszert.

A kijevi vezérkar legfrissebb, szerdai összesítése szerint eddig hozzávetőlegesen 22 400 orosz katona esett el, mintegy ezer került fogságba. Az ukrán erők megsemmisítettek 185 orosz repülőgépet, 155 helikoptert, nyolc hadihajót, 939 harckocsit, 2342 páncélozott harcjárművet, 421 tüzérségi és 71 légvédelmi rendszert, valamint 149 rakéta-sorozatvetőt.

Kigyulladt egy lőszerraktár az orosz Belgorod megyében
Egy lőszerraktár kigyulladásáról számolt be az Ukrajnával határos, oroszországi Belgorod megyében lévő Sztaraja Nyelidovka faluból szerda hajnali Telegram-bejegyzésében Vjacseszlav Gladkov, a régió kormányzója. Gladkov szerint lakóépületekben nem keletkezett kár, civil áldozatok nem voltak. A kormányzó később azt közölte, hogy a lőszerraktárban keletkezett nyílt tüzet eloltották. Az Interfax hírügynökség az írta, hogy ezt megelőzően, helyi idő szerint hajnali háromkor robbanás hallatszott Belgorod város központjából, majd fél óra múlva újabb három. Alekszandr Guszev, Voronyezs megye kormányzója arról számolt be, hogy a régió azonos nevű székhelyének közelében az orosz légvédelem megsemmisített egy ukrán felderítő drónt. A Szabadság Rádió (SZR) orosznyelvű hírportálja szerint a városban két detonáció hallatszott. Roman Sztarovojt, Kurszk megye kormányzója a helyi sajtó szerint arról számolt be, hogy a megyeszékhely lakói robbanásokat hallottak, és működésbe lépett a légvédelmi rendszer. Sebesülés a tisztségviselő szerint nem történt.

The post Orosz agresszió: Podoljak isteni beavatkozásnak nevezte az oroszországi robbantásokat appeared first on .

A Gazprom leállította a gázszállítást a bolgár Bulgargaz és a lengyel PGNiG vállalatnak, mivel nem fizettek rubelben a megállapított határidőn belül – erősítette meg szerdai közleményében az orosz gázipari holding.

“A Gazprom Export értesítette a Bulgargaz és a PGNiG vállalatot a gázszállítások április 27-től kezdődő felfüggesztéséről és a (Vlagyimir Putyin orosz elnök által kiadott) rendelet által meghatározott rend szerinti kifizetésig” – közölte a Gazprom, hozzátéve, hogy a Gazprom Export az április 26-i munkanap végéig nem kapott fizetést ezektől a vállalatoktól az áprilisi gázszállításokért.

A Gazprom emlékeztetett arra is, hogy Bulgária és Lengyelország tranzitország, így ha az orosz gáz harmadik országokba irányuló tranzitmennyiségéből jogosulatlanul kivesznek, a tranzitszállítások ezzel a mennyiséggel csökkennek. A TASZSZ hírügynökség azt írta, hogy a hír hatására a gáz ára Európában 21 százalékkal ugrott meg, meghaladva az ezer köbméterenkénti 1370 dollárt.

Putyin elnök március 23-án rendelte el, hogy az Oroszországgal szemben barátságtalan országokkal folyó gázkereskedelemben át kell állni a rubelalapú elszámolásra. Mint mondta, az orosz fél nem fogadja el az ilyen szerződések alapján történő kifizetéseket “kompromittált valutákban”, beleértve a dollárt és az eurót.

A Gazprom értesítette a lengyel és a bolgár importőr vállalatot, hogy szerdától felfüggeszti a gázszállításokat, mivel nem hajlandók orosz rubelben teljesíteni a végső kifizetéseket.

Az orosz szövetségi vámszolgálat szerint a Lengyelországba irányuló orosz gázszállítások tavaly 9,4 százalékkal, 10,58 milliárd köbméterre emelkedtek, a Bulgáriába irányulók pedig megduplázódtak, és 3,15 milliárd köbmétert tettek ki. Lengyelország évente mintegy 20 milliárd köbméter gázt használ fel. Varsó közölte: megtalálta a módját annak, hogy ne használjon többé orosz földgázt, mivel cseppfolyósított földgázt vásárol az Egyesült Államokból és Katarból, valamint Norvégiából is importál.

Putyin óva int a külső beavatkozástól
Ha valaki kívülről be akar avatkozni az ukrajnai háborúba, és stratégiai fenyegetést hoz létre Oroszország számára, “villámgyors csapásra” számíthat – figyelmeztetett Putyin. “Ha bárki kívülről akar beavatkozni az Ukrajnában zajló eseményekbe és fenyegetni akarja Oroszországot, a válaszunk villámgyors lesz” – mondta Putyin, “Az Oroszország stratégiai biztonságát veszélyeztető fenyegetés esetén végrehajtandó villámgyors csapásokról szóló összes döntést meghoztuk” – tette hozzá.

The post Orosz agresszió: leállította a Gazprom a gázszállítást Bulgáriába és Lengyelországba appeared first on .

Három évre ismét Bódizs Kornélt, az InHold Zrt. és a Sigma Faktoring Zrt. vezérigazgatóját választotta az elnöki feladatok ellátására a Magyar Követeléskezelők és Üzleti Információt Szolgáltatók Szövetsége (MAKISZ).

A szervezet szerdai közleményében az újraválasztott elnök kifejtette: a negyven taggal rendelkező MAKISZ tagjai kizárólag olyan pénzügyi vállalkozások lehetnek, amelyeknek sikerült a behajtási piacon szabálykövető, etikus, méltányos, mégis sikeres üzleti modellt felépíteni és működtetni.

Szakmai hátterére támaszkodva a MAKISZ folyamatosan véleményt és javaslatokat megfogalmazva folytat párbeszédet a jogalkotóval és a felügyeleti hatóságokkal.

Bódizs Kornél emellett az egyik legfontosabb eredménynek azt tartja: tagjaik évente több ezer együttműködő ügyfélnek biztosítják azt, hogy az anyagi helyzetüket figyelembe véve egyedi megállapodások megkötésével tudjanak kilábalni az adósságok okozta nehéz élethelyzetből.

Az elnök a MAKISZ jövőbeni legnagyobb kihívásának egy átfogó, a szakma sajátosságait figyelembe vevő, szektoriális jogszabály előkészítésének és megszületésének támogatását látja. Egy olyan jogszabályét, amely mindenki számára átlátható, a társadalmi és fogyasztói elvárásoknak megfelelő jogi környezetet teremtve megkülönbözteti és védelemben részesíti az együttműködő adósokat, működési és szakmai elvárásokat támaszt a követeléskezelőkkel szemben, emellett a követeléskezelői szakma számára felhatalmazást ad az ügyfelekkel való hatékony és fenntarthatóbb kapcsolattartásra – áll a közleményben.

The post Újraválasztották a követeléskezelők szövetségének elnökét appeared first on .