Feed aggregator

Une promotion "chef d’escadrons de Neuchèze" à l'Ecole spéciale militaire

Mardi 7 juillet 2015, à plus de 9 000 kilomètres de la métropole française, un vibrant hommage a été rendu au Transall C-160 de l’escadron de transport 50 « La Réunion », qui quittera définitivement l’océan Indien cet été.

General : Literacy, women’s rights and free movement in the EU were the most liked topics on the Parliament’s Facebook page this year between January and June with Sakharov Prize laureates Malala Yousafzai and Hauwa Ibrahim's messages on equal access to education and women’s rights proving to be the most popular

Source : © European Union, 2015 - EP

Általános : Az oktatásról, a nők jogairól és az EU-n belüli szabad mozgásról szóló posztok kapták a legtöbb lájkot az EP Facebook-oldalán az első félévben. A Szaharov-díjas Hauwa Ibrahim és Malala Yousafzai üzenetei az oktatáshoz való egyenlő hozzáférésről és a nők jogairól is a legnépszerűbb témák között voltak az EP Facebook-oldalát követő közösség körében.

Forrás : © Európai Unió, 2015 - EP

General : Literacy, women’s rights and free movement in the EU were the most liked topics on the Parliament’s Facebook page this year between January and June with Sakharov Prize laureates Malala Yousafzai and Hauwa Ibrahim's messages on equal access to education and women’s rights proving to be the most popular

Source : © European Union, 2015 - EP

Général : Le Parlement européen est présent sur Facebook depuis 2009 et la page compte actuellement 1,8 million de « j'aime ». Quelles ont été les publications les plus populaires du premier semestre 2015 ? Découvrez-le dans notre article.

Source : © Union européenne, 2015 - PE

Allgemeines : Bildung, Frauenrechte und Schengen. Das sind die Themen der beliebtesten Postings, die auf unserer Facebook-Seite von Januar bis Juni veröffentlicht wurden. Unsere Beiträge über die Sacharow-Preisträgerinnen Hauwa Ibrahim und Malala Yousafzai haben dabei besonders gut abgeschnitten.

Quelle : © Europäische Union, 2015 - EP

(Own report) - Berlin is legitimizing German military intervention by alleging it is to combat the causes of fleeing. The Bundeswehr must undertake operations in Mali, "so that people will no longer have to flee the violence and hopelessness," claimed Defense Minister Ursula von der Leyen, early this week during her visit in Mali's capital Bamako. She is using the current refugee crisis in Germany to arouse sympathy for the Bundeswehr's interventions. However, with its aggressive foreign policy, Germany is actively helping create the causes for people to flee. A prime example is the Federal Republic of Germany's Afghan policy since the 1980s. Together with other western governments, Bonn had exacerbated the Afghan civil war with its support for the Mujahidin. Millions of Afghans had to flee the country and Afghanistan has never recovered from its political, economic, and social devastation. The Bundeswehr's deployment in Afghanistan, which began in 2001 and whose main mission was ended last year, has provoked a new wave of refugees.

Líbiában négy évvel Muammar Gaddafi és rezsimjének bukása után egy tripoli bíróságon a mai napon (07.28.) jelentették be, hogy hosszú tárgyalások után távollétében halálra ítélték az egykori vezér egyik fiát, politikai hagyatékának örökösét és a korábban lehetséges utódjának tartott, Saif al-Islam Gaddafit és vele együtt Gaddafi utolsó miniszterelnökét, Baghdadi Mahmoudit, az egykori titkosszolgálati vezetőt, Abdallah Senoussit (mindkettejüket egy másik ország adta át Líbiának pénzjutalomért cserébe) és további hat, kevésbé ismert egykori tisztviselőt. Mindannyiukat a 2011-es líbiai forradalomban betöltött szerepük és annak során elkövetett tetteik miatt ítélt sortűz általi halálra a nemzetközi közösség által el nem ismert tripoli kormányzat által felhatalmazott bíróság, de Saif al-Islam Gaddafin valószínűleg nem fogják tudni végrehajtani az ítéletet, hiszen a fiú jelenleg is a tripoli vezetés ellenségének tartott Zintan városában tartózkodik, amely város vezetése és milíciái elutasították kiadatását Tripolinak és a Nemzetközi Büntetőbíróságnak is, sőt utóbbi megbízottjait többször megtámadták és 2012-ben el is rabolták a városban. Ez a hír viszont most tökéletes apropót szolgáltat ahhoz, hogy röviden végigfussunk rajta, a Gaddafi-örökség valódi örököseiről, tehát gyermekeiről mit is tudunk. Az egykori vezetőnek 10 gyermeke volt, 8 fiú és 2 lány, akik közül 2 adoptált gyermek – a számok ismerete után rá is térhetünk a biztosan ismert tényekre:

A fiatalságának legnagyobb részét Münchenben bulikkal töltő Saif al-Arab Gaddafi még a forradalom kezdetén, 2011. április 30-án veszítette életét egy NATO- légicsapásban Tripoliban, amelyet ugyan Gaddafi kormánya elismert azonnal, sokáig viszont a NATO és kormányellenes lázadók csak kampányfogásként tekintettek a haláleset hírére.

Khamis Gaddafi az előbb említett Saiffal ellentétben igen aktívan vett részt a forradalmi eseményekben, a nevét viselő Khamis-dandár vezetőjeként több komoly katonai akció is fűződik a nevéhez, emiatt pedig a harcok során végig fontos célpont volt a lázadók és a NATO számára, amely utóbbi végül 2011. augusztus 29-én a Tripolitól 60 kilométerre fekvő Tarhuna mellett bombázta a Khamist szállító konvojt, végezve a katonai parancsnokkal. Halálának híre elég sokáig kérdéses és kétséges maradt, még egy évvel később is voltak pletykák arról, hogy életben látták, de a jelenlegi ismeretek szerint a 2011-es légitámadásban életét veszítette.

Mutassim Billah Gaddafi szintén a hadseregben töltött be vezető pozíciót, privát rendezvényein Beyoncé és Mariah Carey is fellépett, de végül a forradalom során apjával együtt 2011. október 20-án a sirtei csatában elfogták majd kivégezték.

Saif al-Islamról már esett szó fentebb, ő jelenleg is Zintanban van házi őrizetben, ahol várja további sorsát, hiszen a zintani városvezetés nem ismeri el a mostani halálos ítéletet, a fiú ügyében egy teljesen másik tárgyaláson szeretnének majd ítéletet hozni.

Gaddafi legidősebb gyermeke, a politikai szerepvállalás iránt nem túlságosan nagy érdeklődést mutató és jelenleg sem körözött vagy keresett Muhammad Muammar 2012 végén Algérián keresztül Ománba menekült, ahol politikai menekültstátuszt kapott és számára ezzel végetért a menekülés és a félelem korszaka.

Az apjának köszönhetően nagyon gyorsan futballkarriert építő és playboyként ismertté vált Al-Saadi Gaddafi 2011. szeptemberében a sivatagon átkelve jutott el Nigerbe, ahol hosszú eljárás után végül az a döntés született, hogy kiadják Líbiának, ami meg is történt 2014-ben és így jelenleg Tripoliban van őrizetben és ugyanitt zajlik is a tárgyalása egy 2006-ban eltűnt, valószínűleg meggyilkolt labdarúgó ügyében.

Valószínűleg a fiúk közül a legkevesebbet a hihetetlen költekezéseiről, ittas vezetéseiről, párizsi, svájci balhéjairól ismert Hannibalról tudni, aki 2012-ben Muhammaddal együtt menekült Ománba, ahol állítólag jelenleg is tartózkodik.

Az örökbefogadott unokaöccs, Milad sorsa szintén eléggé ismeretlen (őt egyébként azért fogadta örökbe az egykori elnök, mert állítólag 1986-ban megmentette az életét), egy-egy korábbi hírben feltűnt még, például amikor hackerek próbáltak pénzt szerezni a nevével, de a legvalószínűbb álláspont szerint a család nagyobbik részével szintén Ománba menekült.

Az ENSZ jószolgálati nagyköveteként is dolgozó egyetlen vérszerinti Gaddafi lány, a szintén brutális költekezéseiről (színaranyból készült kanapéja is volt villájában) ismert Alsha 2012-ben a többiekkel együtt menekült Ománba Algérián keresztül, további sorsa ismeretlen.

Az örökbefogadott Hanaa esetén sokszor még létezésében sem lehetett biztos a nemzetközi közvélemény, sokáig úgy gondolták, hogy örökbefogadását is csak kitalálták, aztán arról szóltak a hírek, hogy 1986-ban, egy bombázásban életét veszítette, de később bizonyítékok láttak napvilágot életéről, most pedig már tudjuk, hogy testvéreivel együtt Ománba menekült. További sorsa ismeretlen.

twitter.com/napiafrika

2 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.

De l’argent sale en provenance de l’entreprise américaine Hewlett-Packard a aidé l’autocrate russe Vladimir Poutine à consolider son pouvoir, révèlent dans une enquête au long cours David Crawford et Marcus Bensmann, journalistes pour notre partenaire allemand CORRECT!V. La cour de justice régionale de Leipzig devrait bientôt statuer sur cette vaste affaire de corruption.
Les faits

• En novembre 1999, Vladimir Poutine lance une procédure d’achat d’un réseau informatique pour les services du procureur général. Le fabricant américain Hewlett-Packard remporte le contrat, bien que son offre ne soit pas la moins chère. HP exprime sa reconnaissance en payant au moins 7,6 millions d’euros en pots-de-vin.
• L’argent finit dans les poches de fonctionnaires russes, parmi lesquels on trouve des procureurs et des agents des services secrets. Depuis, aucun procureur général russe n’a lancé d’enquête sur Poutine.
• Le contrat n’aurait pas été possible sans l’aide des Allemands : la transaction d’HP était couverte par une garantie d’exportation d’Euler Hermes, qui appartient au groupe allemand Allianz.

La cour de justice régionale de Leipzig devrait bientôt statuer sur une vaste affaire de corruption. Le ministère public accuse l’entreprise américaine Hewlett-Packard (HP) d’avoir payé au moins 7,6 millions d’euros de pots-de-vin à de hauts fonctionnaires russes, afin de protéger sa position dominante sur le marché russe.
En réalité, les documents révèlent un scandale bien plus important. C’est Vladimir Poutine lui-même qui a autorisé cette affaire. Les pots-de-vin d’HP lui ont permis d’acheter la loyauté de toute une bande de procureurs, l’aidant ainsi à prendre le contrôle de tout le système judiciaire russe.
Le scandale peut être résumé en une phrase : l’argent sale de l’entreprise américaine Hewlett-Packard a aidé l’autocrate russe Vladimir Poutine à asseoir son pouvoir.
Lire la suite ici.

Der Iran und die EU wollen nach der "Einigung im Atomstreit":http://de.euronews.com/2015/07/14/der-lange-weg-zum-historischen-abkommen/ ein neues…

Le 24 juillet dernier, les représentants du Parlement européen ont annoncé la liste des films en compétition pour le prix LUX qui récompense le cinéma européen. Parmi les trois finalistes, une œuvre sort du lot : 'Mustang'.

Date: 17 AoûtDate de fin: Vendredi, Août 28, 2015Région: Bretagne

La base navale de Brest se visite à pied, du lundi au vendredi jusqu'au 28 août inclus (sauf les week-ends, jours fériés et le 14 août).
Les visites se déroulent de 10h à 16h en continu depuis la porte de la Grande Rivière située sous la Corniche à Brest.
La base navale est ouverte aux ressortissants de l'union européenne, des pays membres de l'OTAN  ou de la Suisse sur présentation de la carte nationale d'identité en cours de validité (pour les personnes hors union européenne, veuillez contacter au préalable le service des visites).

Pour les visites individuelles et familiales : 0800.523.535
Bureau des guides : 02 98 22 23 68
Ou à l'adresse : visiteorganisees@premar-atlantique.gouv.fr