Biztonságpolitika

2019 decemberében került sor az utolsó Tranche 3A Eurofighter (31.53) átadására a Luftwaffe számára. Ezzel a repülőgéppel a Typhoon-flotta gépszáma 143 darabra nőtt – az első, még Tranche 1 verziót 2003-ban kapta meg a Luftwaffe.

Idén augusztusban lesz húsz esztendeje, hogy véget ért a magyar MiG-21-es üzemeltetés 1961-ben kezdődött és harminckilenc éven átívelő története. A maradék üzemképes huszonegyes ekkor már Pápán üzemelt – a taszári Boszorkány és Turul századok gépei a pápai Griff és Sámán századoknál repültek.

Gál József 1995 februárjában és júniusában még saját fészkükben, Taszáron, a 31. Kapos Harcászati Repülőezrednél fotózta az együléses MiG-21biszeket és a kétüléses MiG-21UM-eket. Abban az évben, amikor a taszáriak megkezdték ideiglenesnek remélt, de véglegesnek bizonyult áttelepülésüket a 47. Pápa Harcászati Repülőezred bázisára. Az első kötelék 1995. december 8-án repült át Pápára. Az áttelepülés a következő évben is folytatódott és 1996 végén a taszári ezred megszűnt. A képeken látható MiG-21biszek a hetvenes évek második felében, a MiG-21UM-ek tíz évvel később kerültek Magyarországra és többségük a kivonásig, 2000-ig repült. Nem mindegyik gép lett az enyészeté, néhányat magángyűjteményekben, múzeumokban láthatunk.

* * *

Fotó: Gál József

Napjainkban a szakértők által Latin Amerika mintaállamának nevezett Chile a jobboldali diktátor Augusto Pinochet 1990-es bukása óta történelme legnagyobb tüntetéssorozatával néz szembe.

A 2018-ben megválasztott államfő Sebastian Pinera, a tüntetésekre válaszul kihirdette a szükségállapotot, valamint parancsot adott a hadsereg bevetésére a közrend visszaállításának érdekében. Civil szervezetek a demonstrációsorozatot az eddigi halálesetek, a kormány reakciói, valamint az demonstrálók száma miatt a demokratikus Chile legnagyobb hatású tiltakozásának tekintik.

A tüntetés kiváltó okai:

A tüntetések október 7.-én kezdődtek amikor a bérlet- és jegyáremelésekre válaszul középiskolások és egyetemisták csoportjai szervezetten megtagadták a menetjegyek kifizetését. Egy héttel később a folyamatosan növekvő tiltakozók csoportjai összecsaptak a metró biztonsági személyzetével, valamint a rend helyreállítására kivezényelt rendőrökkel.

A tüntetők szerint a demonstrációk mozgatórugója az országban tapasztalható egyenlőtlenség. A demonstrálok szerint a mindennapi életet jelentősen nehezítik a magas lakhatási költségek, a részben privatizált oktatási és egészségügyi rendszer, valamint több bírálat érte a privatizált nyugdíjrendszert is.

A társadalmi csoportok között valóban jelentős egyenlőtlenségek tapasztalhatók, 2017-ben a chilei lakosság leggazdagabb 20%-a 8-9-szer többet keresett, mint a lakosság legszegényebb 20%-a, a fejlett országok között sehol máshol nem található ilyen méretű eltérés. Bár az elmúlt évtizedben a szegénységi ráta is jelentősen csökkent, valamint reálbérnövekedés történt, még így is csak a lakosság fele éri el a chilei bérek mediánjának megfelelő 400 ezer (kb.550$) pezo havi keresetet.

A tüntetések:

A tüntetések október 18-án eszkalálódtak amikor is a tüntetők összecsaptak a rendőrökkel a chilei főváros Santiago utcáin, az összecsapások során több épület is jelentős károkat szenvedett, valamint az egész metróvonalat le kellett zárni a folyamatos támadások miatt. A demonstrációk hevessége miatt a kormány a rendőrség megerősítése miatt bevetette a hadsereget, első alkalommal a demokratikus Chile történetében. Az összecsapások során összesen 11 ember vesztette életét, valamint a kormány kihirdette a vészhelyzetet mely értelmében korlátozhatók a gyülekezés szabadsága, emellett a nagyobb városokban kijárási tilalom lépett érvénybe. A kormány a szükségállapot kihirdetését a privát és magántulajdon védelmével magyarázta. Sebastian Pinera elnök egy TV beszéde során kijelentette, hogy az utcákon randalírozó és a rendőrökkel összecsapó emberek nem mások, mint bűnözők, valamint kifejtette, hogy a demonstrációk mögött bűnözői szervezést és szervezettséget észlel. Pinera elnök beszédében kijelentette, hogy minden káresetért felelősségre fogják vonni az elkövetőket.

Forrás: New York Times

Michelle Bachelet az ENSZ emberi jogi főbiztosa, Chile korábbi elnöke közleményt adott ki, melyben a chilei közélet politikai és civil szereplőit egy békés megoldást garantáló párbeszéd megkezdésére sürgeti. A főbiztos fokozottan felszólította a fegyveres erők tagjait, hogy munkájuk során tartsák be a nemzetközileg is elfogadott emberi jogi normákat, emellett elítélte az eddigi rendőri túlkapásokat. A főbiztos véleménye szerint a helyzet békés rendezéséhez a közélet minden szereplőjére szükség van.
Közeledési kísérletek:
A folyamatos tüntetések hatásra, Sebastian Pinera egy TV által közvetített bocsánatkérés során több reformtervezetet jelentett be:
• a kormány által garantált minimálbér;
• a kormány által támogatott nyugdíjak;
• villamosenergia árának csökkentése;
Az elhúzódó tüntetések hatására a Pinera elnök bejelentette, átalakítja a kormányát, hogy jobban megfeleljen a chilei polgárok igényeinek, ezért felmentette 8 miniszterét, köztük a belügy és pénzügyminisztert. Azonban Pinera ígéretei nem tudták lecsillapítani a tüntetőket, akik nem tartották elégségesnek a kormányzat eddigi lépéseit.
Az országban tapasztalható feszültségeknek köszönhetően Pinera elnök úgy döntött, hogy lemondja a tervezett APEC (Ázsiai-Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés) csúcstalálkozót, amelynek Chile a házigazdája lett volna. A találkozó során tárgyalta volna meg Donald Trump amerikai elnök és Xi Jinping kínai államfő a két állam közötti kereskedelmi megállapodás első kérdéseit.
Az APEC konferencia mellett lemondásra került az ENSZ COP25 elnevezésű klímakonferenciája is melynek december 2. és 13. között szintén Chile adott volna otthont, a konferencia során a Párizsi egyezmény bevezetésnek lehetőségeit fogják megtárgyalni. A klímakonferencia lemondása tovább szította az elégedetlenséget, a chilei fővárosban Santiagoban előfordultak olyan tüntetések is amiken a 1 millió demonstráló vett részt.
A tüntetések hatására több városban „tanácsokat” szerveztek melyek részeként, a chilei polgárok elmondhatták véleményüket az országot érintő fontos problémákról. A résztvevők szerint továbbra is szükséges fenntartani a nyomást Pinera elnökön, hiszen így változásokat kényszeríthetnek ki az egészségügyi és a nyugdíjrendszerben.
A legfontosabb kérdés a chilei polgárok szerint egy új alkotmány bevezetése, mivel a jelenleg érvényben lévő chilei alkotmány 1980-ban August Pinochet diktatúrája alatt került elfogadásra. Az alkotmány ellenzői szerint, nem garantálja megfelelően az alapvető emberi jogokat, valamint nem biztosítja kielégítően a részvételi demokrácia védelmét, ezért nem jelképezi megfelelően a modern Chilét. November 10.-én Gonzalo Blumel belügyminiszter kijelentette, hogy a kormány elfogadta a tüntetők követelését egy új alkotmány kidolgozásáról. A belügyminiszter ezt azután jelentette, hogy tanácskozott a kormányfővel, valamint a kormánykoalíciót alkotó jobboldali pártok képviselőivel. A belügyminiszter szerint a legjobb megoldás, egy alkotmányozó nemzetgyűlés összehívása lenne, melynek munkájában a lakosság széleskörűen részt vehet. A közvéleménykutatók mérései szerint a lakosság 78%-a támogatja egy új alkotmány létrehozását. Korábban a kormányzó jobboldali koalíció leszavazta az előző elnök Michelle Bachelet alkotmánytervezetét, melynek fő pontjai, mint az egészséghez, az oktatáshoz való jog megjelentek a tüntetők főbb követelései között is.
Szakértők szerint a kormány vállalása nem feltétlenül elég a tüntetések azonnali felfüggesztéséhez, de lehetőséget nyújt a tüntetők többségét kitevő középosztály kibékítéséhez. A hírekre a piac is reagált, mivel az új alkotmány bejelentésének hatására a chilei pezo értéke tovább csökkent a dollárhoz képest, és ennek köszönhetően elérte a 760,43 pezo/1$ árfolyamot, ami az eddig mért legalacsonyabb a pezo története során.

Sebastian Pinera elnök. Forrás: BBC

Mit hozhat a jövő?

A tüntetők eddig visszautasították Pinera legtöbb reformtervezetét és a lemondását, valamint egy új alkotmány megalkotását követelik, amire a feszült helyzet és a bizonytalan politikai klíma nem teremt sok esélyt. Szakértők szerint Sebastian Pinera előtt egy nehéz csata áll, meg kell fékeznie a demonstrációkat, vissza kell nyernie a chilei polgárok támogatását, hiszen támogatottsága a tüntetések kezdete óta 14%-ra csökkent. A legnehezebb feladatnak az új chilei alkotmány megalkotása és elfogadása tűnik, hiszen az ellenzék többségben van a chilei kongresszusban, így valószínűsíthető, hogy a kérdésben legkésőbb a 2021-ben esedékes választások után születik döntés.

Szerző: Párducz Árpád

2020. január 11-én érkezett meg Szlovákiába az utolsó három UH-60M Black Hawk többcélú szállítóhelikopter, mellyel teljessé vált a korábban megrendelt, 9 gépes flotta.

Még 2019. december 20-án került sor 4 darab, többcélú S-70i Black Hawk helikopter ünnepélyes átadására az 1. Varsói Légiszállító alakulat Varsó-Okecie-i repülőterén.

A Budapest Airport 2019-es éve újabb rekordot hozott a számok tekintetében.– Tavaly, a repülőtér történetében először, több mint 16 millió utas fordult meg a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren.

70. évforduló

2019. 12. 03. – A NATO vezetői Londonban gyűltek össze a Szövetség 70. évfordulója alkalmából (Györgyi Dominika)

A szövetséges állam- és kormányfők 2019. december 3-án, Londonban találkoztak a NATO 70. évfordulója alkalmából. A vezetők döntöttek a Szövetség további megerősítéséről és a változó biztonsági környezethez való alkalmazkodás folytatásáról. Az est folyamán II. Erzsébet királynő tartott fogadást a NATO vezetőinek a Buckingham-palotában.

December harmadikán, Jens Stoltenberg NATO Főtitkár a nagyszabású diplomáciai rendezvényen adott tájékoztatást a tárgyalás fő témáiról. Másnap a tisztviselők a The Grove Hotelben találkoztak az aktuális biztonsági kérdések megvitatása céljából, valamint döntéseket hoztak a NATO jövőbeli adaptivitásának növelése érdekében. Tárgyalás zajlott a szövetséges erők készenlétének további javításáról, az űr operatív területként való elismeréséről és a NATO terrorizmus elleni cselekvési tervének frissítéséről, stratégiai vitát tartottak Oroszországról, a fegyverzet-ellenőrzés jövőjéről, valamint Kína felemelkedéséről.

A védelmi beruházások növekvő tendenciái alapján az európai szövetségesek és Kanada, 2020 végére 130 milliárd USD értékben járulnak hozzá a szövetség terheinek megosztásához, mely összeg 2024 végére 400 milliárd dollárra növekedhet.

 

2019. 12. 04. – Stoltenberg: ahogy a világ, úgy fog a NATO is változni (Tóth Milán)

A NATO megalapításának hetvenedik évfordulója alkalmából, december 4-én Londonban ült össze az évben utoljára a Szövetség vezetése annak érdekében, hogy megoldást találjanak a következő évtized kulcskérdéseire. A gyűlés sikerességét méltatva Jens Stoltenberg NATO Főtitkár az ülés végén kifejtette, hogy a Szövetség maradt az egyetlen olyan platform, ahol Európa és Észak-Amerika államai a mindennapi biztonságukat érintő stratégiai fontosságú kérdéseiket hatékonyan megvitathatják.

A NATO vezetői számos lényeges területen tudtak döntést hozni annak érdekében, hogy a szervezet készenléti képességeit növelni tudják. Ennek keretében az űrt hivatalosan is új hadszíntérré nyilvánították, valamint elköteleződtek a telekommunikációs infrastruktúra védelmének biztosítására. Hangsúlyozták továbbá a terrorizmus elenni közös fellépés fontosságát is, melynek gyakorlati megvalósítása érdekében egy erre vonatkozó tervezetet is elfogadtak. Jens Stoltenberg szerint immáron ötödik éve, hogy a NATO államai évről-évre folyamatosan növelik védelmi kiadásukat. Kiemelte továbbá az európai tagországok és Kanada egyre növekvő szerepét a költségek vállalásában, melynek eredményeként a jelenlegi 130 milliárd dollárról 2024-re 400 milliárd dollárra szeretnék emelni a NATO-s védelmi ráfordításaikat.

A találkozón szó esett még Oroszországról is, illetve a fegyverkorlátozás sem maradt napirenden kívül. Ez utóbbival kapcsolatban a Főtitkár elmondta, hogy sikerült leküzdeniük a Kína által generált problémákat, és reményét fejezte ki, hogy a jövőben az ázsiai ország is részt fog venni fegyverkorlátozásról szóló egyezmények megkötésében.

 

Fejlesztések és változások

2019. 12. 11. – Többnemzetiségű légierő-kiképző bázis nyitotta meg kapuit Horvátországban (Gönczi Róbert)

Horvátország mellett Bulgária, Magyarország és Szlovénia is részt vett azon a zárai ceremónián szerdán, december 11-én, ahol hivatalosan is elindították a Nemzetközi Speciális Légierő Kiképző Programot. A centrum feladata egy repülőgép  kezelőszemélyzet kiképzése lesz, amely felelősen el tudja látni a különleges műveleti erők szállításának teendőit.

A megnyitó házigazdája a honvédelmi miniszter és miniszterelnök-helyettes Damir Krstičević volt, aki vendégül látta a másik három ország védelmi minisztereit, valamint egyéb képviselőit, szintúgy, mint a horvát fegyveres erők parancsnokát, Mirko Šundov tábornokot, a NATO védelmi beruházásaiért felelős helyettes főtitkárt Camille Grandot, illetve a NATO különleges műveleti parancsnokát, Eric P. Wendt altábornagyot.

„A Nemzetközi Speciális Légierő Kiképző Program tömören összefoglalja miről szól a NATO – a szövetségesek együtt többet érhetnek el, mint egyedül bármelyikük” – fogalmazott Grand helyettes főtitkár.  „Azzal, hogy komoly kiképzésnek vetjük alá a különleges műveleti erők következő generációját, befektetünk egy olyan jövőbe, ahol sokkal zökkenőmentesebben mennek a közös műveletek.” – tette hozzá.

A kiképző központ 2020-ban fogja megnyitni akadémiáját, a légi-kiképzést pedig 2021-től fogják megkezdeni az intézményben. Zára nem véletlenül lett a központ helyszíne: a régió számos egyedi földrajzi lehetőséget biztosít a helikopteres személyzet kiképzésére, így hegyek közt, a tengeren és szigeteken is gyakorolhatnak az itt tanulók.

A Nemzetközi Speciális Légierő Kiképző Program (NSLKP) fő patrónusa a NATO Különleges Műveleteinek Központja, akiknek a lehetőség kifejezetten jó alkalmat biztosít állományának feltöltésére, valamint a résztvevő szövetséges államok számára. Ez a fajta különleges műveleti együttműködés egyedi jelenség a NATO-ban. A NATO szabványok alkalmazásával lehetőség nyílik az átjárhatóság bővítésére a résztvevők között, így a szövetség és a NATO partnerek között. Azzal, hogy már meglévő, vagy jövőbeli NATO partnerek majd csatlakozhatnak az NSLKP-hoz, azzal a szövetség egy lehetséges kiterjedés-köri bővítését segíthetik elő.

 

2019. 12. 17. – A NATO és az EU kibervédelmi együttműködése (Kertai Zoltán Péter)

A NATO és EU szakértői 2019. december 17-én ültek össze a NATO brüsszeli főhadiszállásán, hogy megbeszéljék a múltban kialakult kibervédelmi együttműködést, továbbá, hogy a jövő lehetséges perspektíváit kilátásba helyezzék. Az eddigi eredmények közé tartozik, hogy a két szervezet kibervédelemre szakosodott egységei valós idejű információcserét folytatnak, közös gyakorlatokat és kutatásokat végeznek. Kijelentették, hogy a jövőben a következő generációs hálózatok védelmét kívánják erősíteni, valamint a kiberstabilitást biztosítani az államok között, illetve a rosszindulatú kibertevékenység megelőzésére, elrettentésére, válaszadására is tettek javaslatokat. „Tartanunk kell a lépést, miközben tovább mélyítjük az együttműködésünket” – nyilatkozta Pawel Herczynski az EU részéről. A közös stratégiai érdekek miatt a NATO és EU együttműködése számos más területre is kiterjed, de a kibervédelem kiemelten fontos szerepet fog betölteni a jövőben – jelentette ki.

 

2019. 12. 30. – Lengyelország átvette a NATO VJTF vezetését (Szilágyi Laura)

Németországtól a lengyel hadsereg vette át 2020 januárjában a NATO Nagyon Magas Készenlétű Összhaderőnemi Műveleti Erő (VJTF) vezetését és ezer katonát állított készenlétbe, akik pár napon belül bevethetőek lennének egy esetleges incidens bekövetkezése esetén.

Jens Stoltenberg köszönetét fejezte ki az országnak a feladat elvállalásáért, mely „jelentősen hozzájárul a kollektív védelemhez és Lengyelország képességeinek erőteljes megjelenítéséhez“.

A VJTF ereje azonnal rendelkezésre áll a Szövetség megvédése érdekében, bármilyen fenyegetés ellen, ami a jelenlegi biztonsági kihívások közt még fontosabb, mint valaha – jelentette ki.

Idén a lengyel haderő egységei mellett bolgár, brit, cseh, magyar, lett, litván, olasz, román, spanyol, szlovák és török erők fognak szolgálni a VJTF-ben.

A VJTF a NATO Reagáló Erőinek (NRF) részeként szárazföldi, légi, tengeri és különleges erőkből áll. Létrehozásáról a 2014-es Walesi Csúcstalálkozón határoztak válaszul a megváltozott biztonsági környezetre (ide értve a Krím-félsziget oroszok általi illegális annexióját).

 

(írta: Györgyi Dominika, Tóth Milán, Gönczi Róbert, Kertai Zoltán Péter, Szilágyi Laura)

(szerkesztette: Szilágyi Laura)

Szerbiában már a tavalyi év végétől a hadsereg tesztjein van az M-80-as gyalogsági harcjármú továbbfejlesztett változatának prototípusa. A Szerb Katonai Műszaki Intézet működött közre a BVP M-80A gyalogsági harcjármű modernizált prototípusának, a BVP M-80AB-1-nek az elkészítésében. A célkitűzés az volt, hogy növeljék a páncélvédelmet és a tűzerőt is. Ezért plusz páncéllemezek felszerelésével megerősítésre került a páncélzat, így elölről a 30 milliméteres, oldalról a 14,5 milliméteres, míg hátulról a 7,62 milliméteres páncéltörő lövedékek ellen nyújt védelmet. A BVP M-80AB-1 csöves fegyverzete egy 30 milliméteres gépágyúból és egy 7,62 milliméteres géppuskából áll. Ezeket egy egyszemélyes toronyban helyezték el, míg a két Maljutka 2T5 irányított páncéltörő, vagy Maljutka 2F változatú rakéta a torony tetejének jobb oldalán került elhelyezésre.

A gépágyú 2000 méretig, míg a rakéták 5000 méterig alkalmazhatók. A huzalvezérlésű Maljutka 2T5 a továbbfejlesztés során tandem robbanófejet kapott, így már 1000 milliméteres homogén páncélzat átütésére képes. A Maljutka 2F változatot termobarikus harci résszel látták el, így a szétporlasztott majd begyújtott folyékony robbanóanyag 8 kilogrammnyi TNT-vel egyenértékű robbanást okoz. A torony páncélzatának kialakítása megváltozott a majd 3 évvel ezelőtt bemutatott példányhoz képest. Akkor ferde páncéllemezekkel volt látható, most viszont a mellső páncélzat ék alakú lett. A gépágyútól jobbra és balra ebben az ék alakú páncélzatban nyert elhelyezést oldalanként 4-4 ködgránát vető.  A mozgékonyság szinten tartása érdekében megnövelték a BVP M-80AB-1 motorjának a teljesítményét. Szerbiában a hadvezetés egyik fő prioritása az M-80-ok korszerűsítésének végrehajtása.

Lengyelországban újra nekifutnak a flotta számára történő helikopter-beszerzésnek. A Kaman SH-2G Super Seasprite forgószárnyasok hadrendben tartása az idő előre haladtával egyre költségesebb. Ez egyrészt adódik abból, hogy a gépek mindegyike csaknem 30 éves, másrészt viszonylag kis példányszámban gyártott típusról van szó, így a rendelkezésre álló alkatrészek mennyisége is igencsak korlátozott. A Kondor nevű többcélú haditengerészeti helikopter-tenderre 2020 májusa és júliusa között várják majd a jelentkezőket. A tengeralattjárók elleni harcra is képes helikopterekkel szembeni egyik követelmény, hogy maximális felszálló tömegük kevesebb, mint 6500 kilogramm legyen. Varsó várhatólag négy-nyolc darab új helikoptert szándékozik vásárolni majd a haditengerészet részére.

Decemberben hajtották végre azt a próbát, melynek során első alkalommal indítottak el egy Rafael Advanced Defense Systems SPIKE LR huzalvezérlésű irányított rakétát egy BAE Systems Hägglunds CV90-es gyalogsági harcjárműről. A nehéz sarkvidéki körülmények között zajló tesztre Svédország északi részén került sor, sarkvidéki viszonyokat idéző tartósan fagypont alatti hőmérséklet mellett, heves havazással és az ebből adódó rossz látási viszonyokkal nehezítve. Mindezek ellenére a lövészetet teljes sikerrel hajtották végre.

Spanyolországban hamarosan elkezdik majd keresni a Northrop F-5BM sugárhajtású kiképzőgépek utódját. A 2012-es gépveszteség után már csak 19 példány használható a haladó pilótaképzés esetében ebből a típusból. Lecserélésüket a 2025 és 2028 közötti években tervezik végrehajtani. A típus egyébként most január 7-én ünnepelte Spanyolországban az 50. évfordulóját. Ugyanis 1970-ben ezen a napon érkezett meg az első 5 gép, amelyeket még 1965-ben rendeltek meg. Az amerikai típus gyártását a CASA getafei gyárában 1967-től végezték, az első itt készült példány 1968. március 22-én hajtotta végre első repülését. Összesen 70 darab viselte a spanyol felségjelet.

Megrendelés érkezett az Elbit Systems Iron Fist Light Decoupled (IFLD) aktív páncélzatára, méghozzá országhatáron belülről. Ugyanis az izraeli védelmi erők ezzel kívánja felszerelni az Eitan lövészpáncélosait. A 31 millió dolláros szerződés teljesítési ideje öt év. Az izraeli védelmi minisztérium az Iron Fist Light Decoupled aktív páncélzatot 2019 augusztusában választotta ki az Eitan gyalogsági harcjármű és a D-9 buldózerek számára. Az optikai érzékelőket és radarokat is használó rendszer 360 fokos védelmet biztosít az ezzel ellátott járművek számára. Az Iron Fist Light Decoupled nyílt terepen és városi területeken egyaránt nagy megbízhatósággal használható. Ezt a rendszert a kompakt mérete és az alacsony súlya teszi a kisebb és könnyebb harci járművekhez egyszerűbben adaptálhatóbbá a többi társával szemben. A 2018-as év novemberi hónapjában az is kiderült, hogy az addig hangoztatott 2020 helyett csak egy évvel később, vagyis 2021-től kezdődhet majd meg az Eitan lövészpáncélosok gyártása. A vietnami háború időszakából származó, bár azóta többször is korszerűsített amerikai M113-as lövészpáncélosok nyugdíjazása (melyekből több mint 1000 darabbal rendelkezik Izrael) így bizonyosnak tekinthető. Az IAI, az IMI és a Rafael által fejlesztett és 2016-ban bemutatott Eitan-t ugyanis több száz darabos mennyiségben tervezik hadrendbe állítani. A 8x8-as kerékképletű 35 tonnás Eitan könnyebb és olcsóbb, mint a Merkava alapján kifejlesztett Namer. A védelmét aktív páncélzattal is erősítő Eitan 3 fős személyzet mellett még 9 lövész szállítására képes.

Az aktív páncélzat mellett a moduláris páncélzat is alkalmazásra került a defekttűrő abroncsokkal egyetemben a járművön. Ezekkel 50 kilométer per órás sebesség mellett legfeljebb 16 kilométer tehető meg. A 2014-es gázai konfliktus tapasztalatait is felhasználó páncélos a 750 lóerős motornak köszönhetően képes elérni a 90 kilométer per órás sebességet, fegyverzetét egy  távirányított torony fogja alkotni. A szállított lövészek számát nem csökkentő, igen alacsony toronyban egy 30 milliméteres gépágyú, (a fotók alapján Orbital ATK Mk44 Bushmaster) és egy 7,62 milliméteres párhuzamosított géppuska került elhelyezésre. A célpontok felderítését, megfigyelését, valamint a fegyverzet irányzását két független optikai rendszer teszi lehetővé. A torony jobb oldalán lévő, 360 fokban körbeforgatható a parancsnok, a másik, a bal oldalon lévő az irányzó számára jeleníthet meg képeket és adatokat a kijelzőn. A torony hátsó részén egy behúzható rakétaindító került kialakításra. Ez a két SPIKE-MR irányított rakéta elhelyezésére képes indító megléte így bizonyossá tette, hogy a következő évtizedek izraeli lövészpáncélosainak fegyverzetéből nem fog hiányozni az irányított rakéta. Érdekesség az Eitan-nal kapcsolatban, hogy jelenleg az összetevők többsége külföldről (nagyrészt az Egyesült Államokból) kerül megvásárlásra, így inkább tekinthető helyben összeszerelt páncélosnak, mint helyben gyártottnak, de a jövőben ezen az izraeliek változtatni szeretnének. Az Eitan gyalogsági harcjármű második prototípusa 2018 júniusában készült el. Ezen az első példánnyal szerzett tapasztalatok alapján számos átalakítást hajtottak végre, módosításra került a személyzet elhelyezése, a futóművek felfüggesztése, a fékrendszer, az erőátvitel és a kormányzás is.

Újra behúzták a kéziféket Törökországban az Altay harckocsi esetében. A janár első hetében tett bejelentés szerint 18 hónappal elcsúsztatják a páncélos sorozatgyártásának megindítását, mivel nem sikerült erőforrásokat szerezni az első példányok számára. A német MTU mindössze 4 motor szállítását vállalta erre az évre, így, mivel más erőforrás nem állrendelkezésre, ez az egyetlen egy lehetőség maradt a törökök számára. A 2019-es év végén pedig úgy tűnt az addigi kitérővágányon töltött idő után újra a jó irányba vezető sínen van az Altay harckocsi programja. Az egyhelyben járást a meghajtást biztosító erőforrás körül kialakult probléma okozta. Történt ugyanis, hogy a dél-koreai K2-es Black Panther licenc alapján Törökországban épülő Altay harckocsik számára erőforrásokat gyártó, egyébként magántulajdonban lévő Tumosan, a motor előállításához és továbbfejlesztéséhez külföldi partnert keresett. A partner egy osztrák cég, az AVL List lett. A török kormány ragaszkodott ahhoz, hogy a kutatás-fejlesztés során kitalált és megalkotott részek mind török szellemi tulajdont képezzenek, a szerződésben foglalt 200 millió dollár ellenében. Ausztria viszont szertett volna beleszólást a majdani exportra kerülő erőforrások eladásába, ebbe viszont Ankara és a Tumosan egyaránt nem egyezett bele.

A vita végül a felek szakításához vezetett, aminek következében már akkor látható volt, hogy ez a (félre)lépés további csúszást fog okozni az Altay harckocsi programjában, de hogy ez mekkora lesz, azt akkor még nem lehetett tudni. Pár hónappal későbbi hírek szerint a törökök Ukrajnát keresték meg, mint lehetséges motorbeszállítót. A volt szovjet tagköztársaságban még 2017-ben teszteket végeztek egy, az Altay számára is megfelelőnek tűnő erőforrással. Ezek során bebizonyosodott, hogy még 55 fokos környezeti hőmérséklet esetén is képes az 1500 lóerős teljesítmény leadására a folyadékhűtéses, 6TD sorozatba tartozó, hathengeres, kompresszoros motor legújabb változata. Az elsősorban harckocsik erőforrásaként reklámozott erőforrás légszűrőrendszere még sivatagi körülmények között is 99,8% hatékonysági mutatóval volt képes a levegőben található porszemcsék kiszűrésére. Meg kell említeni, hogy a 3, illetve 5 hengeres „kistestvérei” a 3TD, illetve az 5TD jelzést viselik és 280-600, valamint 700 és 1050 lóerő közötti teljesítménykategóriába tartoznak.

Török részre az Altay további két változata, a műszaki harckocsi és az aknamentesítő harckocsi is egyaránt az első szériás Altay-T1-en (amelyből 40 darab fog elkészülni) kerül majd kifejlesztésére. A 2018-as év végén vált véglegessé, hogy az Altay harckocsik gyártásának a jogát a BMC nyerte el, így az első 250 darab harckocsit ők építhetik meg.  A BMC 2018. júniusban megállapodást írt alá az Hadiipari Igazgatósággal (SSB-vel), hogy kifejleszthet egy 1500-1800 lóerős dízelmotort és más rendszereket az Altay páncélosokhoz. Persze a motorfejlesztés nem megy egyik napról a másikra, így az első 40 darab török Altay-T1-es jelzést viselő harckocsiba is a német MTU Friedrichshafen GmbH 1500 lóerős motorjait tervezték beszerelni, de már akkor közölték, hogy amennyiben a németek elzárkóznának az erőforrások eladásától, készen állnak alternatív megoldás felhasználására is. Az első sorozatgyártásúnak tekinthető páncélost nagyjából a 2020-as év végére tervezték elkészíteni és a következő 210 darab, immáron Altay-T2-őt készek módosítani az első 40 darabos gyártási széria tapasztalatai alapján felmerült igények szerint.

Ankara a későbbiekben akár 1000-1500 darabot is megvásárolhat majd az Altay-ból, hiszen jelentős számú elavult harckocsival rendelkezik a hadsereg. Elég csak megemlíteni a 930-as és az 1370-es darabszámban rendszeresített M60-as és M48-as amerikai páncélosokat, de a 382 darab német Leopard 1-es sem mai darab. Néhány modernizáláson átesett régebbi harckocsin (a 2000-es évek közepén az izraeli Israel Military Industries már korszerűsített 169 darab M60-as páncélost a Sabra Mk II csomaggal, majd 700 millió dollárért) kívül csak a 338 Leodard 2-es tekinthető korszerű páncélosnak Törökországban.

Már biztossá vált az is, hogy az Altay-T2-en fog majd bevezetésre kerülni a sikeres teszteket maga mögött tudó, Törökország saját fejlesztésű aktív páncélzata az Akkor Pulat. A rendszert az Aselsan török ​​vállalat és az ország legfőbb tudományos testülete, a Törökországi Tudományos és Technológiai Kutatási Tanács (TÜBİTAK) kifejlesztette ki. Az aktív páncélzat modularitásának köszönhetően többféle páncélos járműre is könnyedén felszerelhető. A 2018-as évben a török állami hírforrásokban felbukkant hír igazi érdekessége maga az aktív páncélzat léte, hiszen a török médiában addig nem foglalkoztak vele. Ugyanis ez a rendszer valójában az ukrán Zaslon könnyűsúlyú, Zaslon-L változata, amellyel a 2017-es évben fejeződtek be a vizsgálatokat Ukrajnában, majd utána egy gyorsított tesztsorozatot végeznek vele Törökországban is. Az integrációt végző Aselsan már munkálkodik a Zaslon-L török páncélosokra történő felszerelésének kidolgozásán.

A teljesen hazai motorral és erőátviteli rendszerrel ellátott Altay változat talán 2023-ra készülhet el és ez után kerülhet majd sor a hazai rendszeresítés és az export megkezdésére. Törökországi sajtóértesülések szerint a kicsit távolabbi jövőben gyártásba kerülő Altay harckocsi harmadik gyártási szériája, vagyis az Altay-T3 gyökeresen különbözni fog az elődjeitől. A 2024 után bemutatkozó Altay-T3 legénysége 3 fő lesz, a löveget egy töltőautomata fogja kiszolgálni. A torony szerkezete más lesz, hiszen a személyzet mindhárom tagja az orosz T-14 Armata harckocsihoz hasonlóan a páncéltestben helyezkedik majd el, így a torony teljes egészében távirányítású lesz.

Szintén kérdésessé vált a Pakisztán által megrendelt TAI (Turkish Aerospace Industries) T129 ATAK harci helikopterek beszerzése. Ugyanis a török gyártású harci forgószárnyasok több összetevőjét is USA béli székhellyel rendelkező cégek állítják elő. Ilyen például a forgószárnyasok levegőbe emelkedéséhez szükséges LHTEC T800-4A gázturbina is, melyekből kettő kell egy ATAK-ba. Ezek előállítását a LHTEC közös vállalat végzi, mely az amerikai Honeywell és a brit Rolls-Royce közös gyermeke. Éppen ezért az igencsak elmérgesedő amerikai-török viszony az F-35-ök el(nem)adása mellett a T129-es helikopterek előállítására is rányomja bélyegét. Meg kell jegyezni, hogy már 2017 februárjától Törökországban megkezdték a hasonló paraméterekkel rendelkező TS1400 jelzéssel ellátott hazai gázturbina kifejlesztését is. Ezt az erőforrást szeretnék felhasználni a Turkish Aerospace Industries T625 közepes méretű, több célra is felhasználható helikopteren is. A megjelenésében igencsak Agusta jegyeket mutató szerkezet fejlesztése 2010-ben kezdődött. A 6 tonnás forgószárnyas a 2 pilótán felül 12 fő szállítására képes. A nagyrészt török előállítású T625-ben kerülnek külföldről is alkatrészek, például a hidraulikus rendszerekért a spanyol CESA felel. A Pakisztán által 1,5 milliárd dollárért megvásárolni kívánt 30 darab T129 ATAK harci helikopter előállítása, valamint leszállítása is így a beépíthető hajtóművek hiánya miatt legalább egy évet késhet a legfrissebb török hírek szerint.

Több mint öt évtizedes szolgálat után a Malajziai Királyi Légierő (RMAF) azt tervezi, hogy véglegesen leállítja régi Sikorsky S-61 A-4 Nuri helikoptereit, amik az SH-3 Sea King helikopter továbbfejlesztett változatai. Az utóbbi időben nagyon költségessé vált a típus üzemben tartása. A csere alkatrészekre történő várakozási idő az egykori két hét helyett most akár 18 hónapot is igénybe vehet. A 12 darab még szolgálatban álló gép jelenleg felszállási tilalom alatt áll, pedig 2015 után élettartam-hosszabbításon és korszerűsítésen mentek át. A forgószárnyasok egy része már éjjellátó szemüvegekkel kompatibilis, színes kijelzőkkel ellátott pilótafülkét kapott ez előtt, de ezt követően új farok- és főrotorlapátok, valamint reduktorok is felszerelésre kerültek. Ezeket digitális adatátviteli rendszer, önvédelmi eszközök és páncélozás egészítette ki, de mint kiderült, ezek sem tudták sokkal megnövelni a veterán típus élettartamát. Az 1967 és 1978 között 38 darabos mennyiségben rendszeresített, a 2012-ben tervezett kivonását alaposan túlélő típus 29 példánya 2015-ben még 3 századnál repült, 2 VIP feladatokra használt AS-61N1-el közösen, mivel a beszerzett 12 Eurocopter EC725-ök darabszáma kevésnek bizonyult a feladatok ellátására. Utóbbiakból most felmerült további példányok beszerzése az S-61 A-4 Nuri helikopterek pótlására.

Az Egyesült Államok jóváhagyta 12 Lockheed Martin F-35B Lightning II lopakodó repülőgép eladását Szingapúr számára. Az üzlet becsült költsége, amely magában foglalja a kapcsolódó felszereléseket, 13 Pratt&Whitney F135-ös hajtóművet és a szükséges logisztikai támogatást is, elérheti a 2,750 milliárd dollár. Az ázsiai városállam egyébként négy darab F-35B megvásárlási lehetőségét kérte Washington-tól 2019 márciusában, a másik nyolc a típus legdrágább (jelenlegi darabára 115,5 millió dollár) változatából csak opcióként szerepelt a dokumentumban. Így Szingapúr lehet az első ázsiai állam, aki beszerezheti a rövid távon fel-és függőlegesen leszálló vadászbombázókat. Az F-35-ök várhatóan 2030-ig leváltják Szingapúr összes F-16-os Block 52/52 + C/D repülőgépét.

A 2019-es évben lefolytatott sikeres tesztlövészetek eredményeként az amerikai hadsereg az izraeli Rafael Advanced Defense Systems által gyártott SPIKE NLOS rakétákat fog vásárolni. A nagy hatótávolságú, 25 kilométeres lőtávval rendelkező rakétákat a Boeing AH-64E Apache harci helikopterek fogják majd alkalmazni. 2009 végi bemutatása óta a SPIKE NLOS a rakétacsalád legnagyobb indulótömegű (70 kg) és hatótávolságú változata. Feladatkörének bővülését jelzi a harci részének cserélhetősége, így már hajók ellen is alkalmazható. Ezekből már Fülöp-szigetek és Dél-Korea is rendelt AugustaWestland AW159 Wildcat helikoptereik számára. Az izraeli AH-64-ek már évek óta alkalmazzák a SPIKE több változatát is. Az amerikai hadsereg a lövészeti tesztek során kilenc SPIKE NLOS rakétát indított az AH-64E-ről. Ezek során történt éjszakai indítás is, de egy valami közös volt bennük, mégpedig az, hogy minden alkalommal sikerült a célt leküzdeni Arizona hegyvidéki sivatagában. Jelenleg még csak átmeneti megoldásként tekintenek az izraeli rakétára, míg a hasonló képességű amerikai rakéta el nem készül. Amennyiben a jövőben mégis nagyobb mennyiség megvásárlásról születne döntés, a helyi gyártásban várhatólag a Lockheed Martin fog együttműködni az izraeli céggel.

Brazília 2016-tól kezdődően vette át első M577A2 parancsnoki változatú M113-as páncélosait. Az amerikai hadsereg által használt, majd a kivonást követően eladásra kerülő járművekből akkor 34 darabot vehettek át. Nemrégiben újabb lehetőség nyílt további eltárolt járművek beszerzésére az Egyesült Államokból. Ennek köszönhetően további M577A2 parancsnoki változatú M113-ok kerülnek majd a dél-amerikai hadsereg állományába. Egészen pontosan 60 darab megvásárlását hagyta jóvá a brazil hadsereg.

Új év, új remények, szól a jól ismert közmondás. Igaz ez Argentínában is, hiszen január elején arról cikkeztek, hogy argentin admirálisok most két kicsi, 1040 tonnás, norvég ULA-osztályú tengeralattjáró megvásárlását fontolgatják. Norvégia hat egységet állított szolgálatba az 1980-as évek második felében a német tervezésű Type 210-ekből. Ezek hajótesteit Norvégiában gyártották, és Németországban szerelték össze a Thyssen Nordseewerke cégnél. A harci rendszerek között megtalálható volt német és francia szonár, valamint Kongsberg gyártott összetevők is. Az ULA-osztály 2,2 méterrel rövidebb, mint az alapnak számító Type 209-es osztály egységei és 110 tonnával kisebb a vízkiszorításuk is. Ezeket a módosításokat a norvég partok közelében elvégzendő harci feladatok miatt eszközölték a tervezők. A hideg vizekre tervezett tengeralattjárók felét később módosították, így már melegebb vizekben is elegendő hűtési kapacitással futhattak ki. A kisebb méret hátránya a kevesebb ellátmány és üzemanyag, így ezek a tengeralattjárók feleakkora hatótávolsággal rendelkeznek, mint a nagyobb Type 209-ek. Kényelem szempontjából viszont jobban teljesítenek a norvég hajók, hiszen itt a legénység minden tagja számára külön hálóhely került kialakításra. A 8 darab szabvány 533 milliméteres vetőcsőből 14 darab Atlas Elektronik DM2A3 torpedó indítható. A fedélzeti rendszerek modernizációjára 2008-tól került sor, így ezen korszerű berendezésekkel ellátott tengeralattjárók valódi minőségi ugrást jelentenének az argentinok számára.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Eurofighter F-2000A Typhoon

Boeing Vertol CH-47F Chinook

Aerospatiale SA-342M Gazelle

Szuhoj Szu-22M4 Fitter K

General Dynamics F-111E Aardvark

Saab Sk37E Viggen

Lockheed Martin F-35C Lightning II

Berijev A-50U Mainstay

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet

MiG-29A Fulcrum

General Dynamics F-16CM Fighting Falcon

Fiat G-91R/1A

Rockwell B-1B Lancer

Saab JAS39C Gripen

Northrop F-5E Tiger II

Szuhoj Szu-35Sz

Boeing RC-135V Rivet Joint

Tupoljev Tu-22M3 Backfire

Lockheed P-3C Orion

PZL-Warszawa PZL-130 TC2 Orlik

Boeing C-17A Globemaster III

Kawasaki C-2

McDonnell Douglas F-4EJ Kai

Kamov Ka-52 Alligator

LTV Aerospace A-7E Corsair II

Dassault Rafale B

Douglas A-4N Skyhawk

Panavia Tornado IDS

Grumman EA-6B Prowler

NHIndustries NH90TTH

Bell-Boeing MV-22B Osprey

Kawasaki C-1

Célegyeneséhez érkezik a finn Hornetek leváltására indított HX vadászgép tender, ugyanis megkezdődött a szóba jöhető típusok tesztelése Finnországban, a Pirkkala légibázison. Mutatjuk a tervezett menetrendet.

Malajzia légiereje kapcsán legutóbb a visszavont és azóta is talonban tartott vadászgép tender kapcsán írtunk, most az 1960-as években beszerzett S-61A-4 Nuri helikopterek a hírek szereplői, negatív értelemben.

Anatolij Kvocsur nevét már nem kell bemutatni Olvasóinknak, sokszor írtunk lapunkon a szovjet legendáról, akit a világ egyik legjobb pilótájaként tartanak számon. Kvocsur a közelmúltban Csehországba látogatott.

Az elmúlt évek, és persze az elmúlt napok is rámutatnak: a technológia fejlődésének (különösen a precíziós rávezetés elterjedésének) köszönhetően végérvényesen megváltoztak a légtérből érkező fenyegetések sajátosságai, s erre minden folyamatban lévő (lég)védelmi fejlesztésnek tekintettel kell lennie. Bár lehetőség szerint továbbra is mindent meg kell tenni a csapás megelőzősére (ebbe beleértve a légi, földi vagy vízi hordozó-indítóplatformok elleni harcot), bizonyosan nem lehet megúszni a hatást közvetlenül kiváltó (pusztító)eszközök elleni, jellemzően kisebb távolságban lefolytatott tevékenységet sem. Magyarán szólva a tüzérségi lövedékek, ballisztikus rakéták, bombák, robotrepülőgépek, irányított rakéták, drónok semlegesítését, aktív-passzív, kinetikus és nem kinetikus (manőver, álcázás-megtévesztés, EW, stb.) értelemben egyaránt.

Sajtótájékoztató ma reggel a HM-ben, az asztalnál a honvédelmi vezetéssel, a videokonferencián keresztül pedig a napokban ballisztikus rakétatámadás hatókörébe került magyar (MH IKBK Erbíl) katonákkal.

Zord       

Abdullah bin Rashed Al Khalifa, Bahrein Egyesült Államokbeli nagykövete meglátogatta a Lockheed Martin dél-karolinai Greenville-i gyárát, ahol megkezdték az első F-16 Block 70 összeszerelését a Bahreini Légierő számára.

Ez pedig az al Asad légibázis. Ez az bázis Nyugat Irakban, amely mindentől távol van és ahol az amerikai és egy két koalíciós ország (ausztrál, holland, dán katonákra emlékszem, de nem ellenőriztem) képezik az iraki hadsereg egyes egységeit. Az iráni támadás fő célpontja ez volt, ide ment több rakéta. A bázis hatalmas, 23 km csak a külső határa. A 7 gépesített hadosztály bázisa is egyben. Azért volt érdekes 2014-ben az Iszlám Állam ostrom alá vette, bár inkább "ostrom" alá, mert nyilván nem lehet körbezárni katonai erővel főleg a IÁ katonai erejével. A kiképzés úgy folyt akkor, hogy akik megkapták a kiképzést, azok mehettek is egyből harcolni az Iszlám Állam ellen.
Itt még sajnos nem voltam, ez nem saját fotó az erbilivel ellentétben.
A kép forrása: https://twitter.com/roberttollast/status/1214830397739192320/photo/1


Az iráni rakétatámadás után készült egy friss műhold fotó a bázisról. Az első feltételezések szerint az irániak nem találtak el semmit, de ez a fotó inkább azt mutatta, hogy TALÁN szándékosan nem találtak el amerikai katonákat mert egy két létesítményt telibe találtak. Konkrétan a hangárokat, ahonnan a feltételezésük szerint a drónok indultak megfigyelni és kilőni Kaszem Szulejmanit. Szimbolikus.

Lehet, hogy véletlenül találták el a hangárokat csak? Persze lehet. Amiért mégis valószínűsítjük hogy azt találnak el amit akarnak, az az elmúlt két év eredményei. Irán 2018 óta három alkalommal bizonyította, hogy képes precíziós támadást intézni. Először az iraki kurdisztánban levő Koyaban találtak el egy épületet, ahol épp egy iráni ellenzéki kurd párt vezetése ülésezett. Telitalálat volt. Hónapokkal később az Iszlám Állam egyik bázisát találták telibe Szíriában. 2019-ben szaúdi olajlétesítményeket találtak el drónokkal és cirkálórakétákkal, de olyan pontosan , hogy csak néztünk.  Szóval lehet hogy most véletlen volt, de a korábbi jelek másra engednek következtetni. Forrás: példul innen: https://www.dialog.ua/war/198579_1578515614


Magáról a bázisról készültek korábbi fotók is, ezen a 1990-es évek állapotát látjuk. A bázist Tom Cooper visszaemlékezése szerint négy másikkal együtt jugoszláv cégek építették, ezek a H-2, Balad, al Qut, Tallil és az al Asad voltak.  MIndegyik legalább 24 megerősített bunkerrel, egy méternyi vasbeton "tetővel" a repülőgépeknek, mély alagútrendszerrel, vezetési pontokkal, tagolt taxi utakkal.

Az Air Base blogra eddig kevés repülőnapos bejegyzés került fel. Ennek oka, hogy az elmúlt tíz évben nagyszabású (nemzetközi) repülőnapon nem jártam, inkább a kevésbé látványos, de sokkal érdekesebb hétköznapokra fókuszáltam. Azonban a polcaimon sorakozó fotóalbumokban és az adathordozókon ott lapulnak az 1990 és 2010 közötti repülőnapokon és nyílt napokon készült fotók ezrei. A régi repülőnapokat felidéző sorozatban az eddig nem publikált képekből válogatok. A válogatások érdekességét az adhatja, hogy időközben jónéhány típus végleg eltűnt nemcsak a repülőnapokról, hanem a mindennapi szolgálatból is.

Az első bejegyzést három Slovak International Air Display (SIAD) képeiből állítottam össze. Mindhármat Pozsonyban, a szlovák politikusról és pilótáról, az 1919-ben repülőbalesetben elhunyt Milan Rastislav Štefánikról elnevezett nemzetközi repülőtéren rendezték meg.

 

IAD ’99 - 1999. június 5.

A ma ismert C-27J Spartan alapjául szolgált Aeritalia G.222-es. A Pozsonyban látott, 1988-as gyártású gépet az olasz légierőtől történt kivonása után az afgánoknak adták át, ahol később selejtezték és 2014-ben szétbontották. A délszláv háború idején az olaszok egy ilyen gépet vesztettek, amikor 1992. szeptember 3-án a szarajevói repülőtér megközelítése közben G.222-esüket vállról indítható rakétával lelőtték.

A SIAD ’99 idején néhány olasz bázison még 24 órás készültséget adtak az F-104S ASA-M gépek. (Ugyanekkor még zajlott a NATO Jugoszlávia elleni Allied Force művelete, amely a következő héten, június 10-én ért véget.) Az olasz pilóták körében rendkívül népszerű Starfightereket öt év múlva, 2004 májusában, egy nagyszabású repülőnappal búcsúztatták a Róma melletti Pratica di Maréban.

Az ukrán légierő több ilyen, hangsúlyos nemzeti színekkel díszített Szu-27-essel járta az akkori repülőnapokat. A mirgorodi (Közép-Ukrajna, poltavai régió) 831. vadászezred fekete 48-as gépe is így jutott el a ’99-es SIAD-ra.

Szlovákiában 2011 szeptemberéig tartott a Mi-24-es harci helikopterek üzemeltetése, de ez 1999 nyarán még messze volt. Az egyik szlovák Mi-24-est egy évvel a típus kivonása előtt, egy váratlan repülési lehetőség során a levegőben is sikerült lencsevégre kapni.

A sivatagi homokszín helyett immár szürkében az 1991-es Öböl-háború 47 bevetéses veteránja, a RAF Coltishall 54. századának Jaguar GR 1-ese. A gép orrába lézer távolságmérőt építettek, a beömlőnyílások alatt mindkét oldalon egy 30 mm-es Aden Mk 4-es gépágyú volt.

A kiképzési célokat szolgáló Jaguar T2A változatnál az egyik gépágyút megtartották. A Pozsonyban járt példány megmenekült a szétbontástól, múzeumi darab lett Angliában.

Egy GR 5-ös változatnak készült, később GR 7-es és GR 9-es szintre felhozott Harrier II-es, amely 2010 után a Royal Air Force és a Royal Navy közös ezredében, szárazföldről és repülőgép-hordozóról egyaránt üzemelt. Kivonása után alkatrészbázisként az amerikai tengerészgyalogságnak adták át, végül a Davis-Monthan légierő bázis sivatagi tárolójában kötött ki.

A British Aerospace a nyolcvanas évek közepén hozta létre a Hawk többfeladatú, együléses változatát, a Hawk 200-ast. A gyári géppel Graham Wardell tesztpilóta repült bemutatót Pozsonyban, azonban a vasárnapi demó szerencsétlenül végződött: az egyik manőver során a Hawk lezuhant, pilótája életét vesztette. Az égő roncs eltalált egy reptéri épületet, ahol szintén életét vesztette egy ember. A nyolcvanas évek végén Wardell volt az első nem amerikai pilóta, akit átképeztek az F-117-esre.

*

SIAD ’02 - 2002. június 8.

Az ukrán légierő 185. gárda nehézbombázó ezredének Poltaváról érkezett Tu-22M3 nehézbombázója. A kék 96-os megúszta a kétezres évek első felében, amerikai szorgalmazásra végrehajtott darabolást és a Kijev-Zsuljani repülőtér szomszédságában létesült ukrán állami repülési múzeumba került. A kék 96-os oldalszámot ma már hiába keressük, a felújítás után a bombázó piros 57-es számot kapott.

A 185. ezred jelvénye a bombázó szélvédője alatt.

Az USAFE 493. századának F-15C-je, amelynél 2007. május 4-én, egy romániai gyakorlatról visszatérőben olajnyomás probléma lépett fel az egyik hajtóműnél. A pilóta nem kockáztatta az egyhajtóműves repülést a zsúfolt európai légtérben, és géppárjával együtt megszakította az útját Ferihegyen. A gép két nappal később, a törött olajvezeték kijavítása után folytatta útját angliai bázisa, a RAF Lakenheath felé.

A szlovák kormányzati repüléseket lebonyolító két Jak-40-es egyike. Mindkét gépet Fokker 100-asok váltották, az egyik Jak a kassai repülőmúzeumba került, a képen látható OM-BYL lajstromjelű példány a zsolnai (Žilina) repülőtéren van kiállítva.

Eredetileg a csehszlovák kormány gépe volt ez az 1989-es gyártású Tu-154-es, amely 1993-ban Szlovákiába és a következő évben szlovák lajstromba került. Nagyjavítását követően kormányzati repülést teljesített, majd 2016-ban egy Airbus A319-es váltotta. Az OM-BYO lajstromjelű Tu-154-es szintén a kassai repülőmúzeumban látható.

A holland királyi légierő Fokker 60-asából mindössze négy darab készült. A Fokker 50-es meghosszabbított változatára egy nagyméretű teherajtó került, hogy akár egy F-16-os hajtóművét is szállíthassa. A szárny alá zavarótöltet-kivető konténert függeszthettek, a szárnyvégnél és a törzs végén a dán Terma elektronikai hadviselési rendszerének szenzorai kaptak helyet. 2010-ben mind a négy gépet eladták Perunak.

A volt csehszlovák közösből Szlovákia tizenegy darab MiG-21UM-et kapott. A pozsonyi SIAD ’02 talán az utolsó áttelepülése volt a szliácsi alakulat 5026-os oldalszámú gépének, mert az év végétől a szlovák légierő maradék huszonegyesei végleg földön maradtak. Az 5026-os a pöstyéni múzeum szabadtéri kiállításán látható.

A Luftwaffe 61. szállítóezrede 1979 és 2013 között repült UH-1D helikopterekkel – ezek egyike látogatott a SIAD 2002-re. A legendás Huey H változatát D (Deutschland) jelzéssel, 352 darabos mennyiségben gyártotta a Dornier.

Osztrák indián, azaz egy OH-58B Kiowa könnyű helikopter. A 3C-OK oldalszámú gép a típus ausztriai üzemeltetésének huszonötödik évfordulójára különleges festést kapott: egy kiowa harcos és fegyvere valamint az egykori életterét szimbolizáló préri került fel a kisméretű forgószárnyasra.

A 831-esek Szu-27-esei a SIAD visszatérő vendégei voltak. A kék 08-as a korai Szu-27-eseken használt zöld orrkúppal repült.

Egy teherszállító Boeing 707-es pilótafülke nélküli maradványa. A ghánai lajstromú gép 1999. február 7-én Csádba indult volna, de a pozsonyi felszállás közben két hajtóműve is meghibásodott. A 707-es a pályán túlfutva állt meg és javíthatatlanul sérült, a háromfős személyzet és a négy utas sértetlenül élte túl a balesetet.

*

SIAD ’04 - 2004. június 13.

2004-ben sem múlt el SIAD Szu-27-es jelenlét nélkül. Itt éppen a kék 56-os gurul ki a felszálláshoz. Pilótáját, Fedor Viscsuk alezredest választották a 2004-es SIAD legjobb egyéni bemutató pilótájának.

Magyar repülőműszakiak ismerkednek a kék 08-assal.

A szlovák belügyminisztérium Mi-171-es helikoptereinek a pozsonyi nemzetközi repülőtér volt a bázisa, innen indultak határőrizeti feladatokra, hegyi mentésre…

… vagy tűzoltásra.  

A szlovák MiG-29-es géppár infracsapdákat és sűrű fekete füstöt hagy hátra.

A szliácsi Tigris század 3911-es oldalszámú MiG-29-esén még friss a festés; a Trencsénben kapott világosszürke-szürke kombináció az eredeti csehszlovák színeket váltotta. A gép navigációs és kommunikációs rendszerét a NATO-n belüli együttműködés miatt később modernizálták, és a típusjelzés MiG-29AS-re módosult.

Belgium a hetvenes évek végén 33 Alpha Jet 1B-t rendszeresített, amelyeket hazai üzem, a SABCA szerelt össze. A belga gépek az ezredfordulón a navigációs berendezéseket érintő korszerűsítésen estek át és szemmagasságú kijelzőt (HUD) kaptak, amelynek képe a hátsó fülkében is megjeleníthető volt.

A belga géptől eltérően hegyes orral hasította a levegőt ez a portugál Alpha Jet A. Portugália ötven ilyen gépet kapott kompenzációként, miután a Luftwaffe 1993-ban végleg kivonult az országból, ahol éleslövészet gyakorlása miatt települt állandó jelleggel. A portugál légierőnél haladó kiképzésre használt Alpha Jetek utolsó hat példánya 2018-ig repült.

Az osztrák légierőnél 1983-ban rendszeresített PC-7 Turbo Trainer alapvetően kiképzőgép, de „marni” is tud: a szárnyak alá géppuska-konténer és nem irányított rakéták blokkja függeszthető. Talán ezért is került fel 2003-ban, a rendszeresítés huszadik évfordulójára egy viperát ábrázoló festés a 3H-FG oldalszámú gépre.

A német kormány 1993-ban két olyan L-410 UVP repülőgépet adott át Lettországnak, amelyek korábban a Német Demokratikus Köztársaság légierejében repültek. Az egyik két évvel később lezuhant és megsemmisült, és a képen látható 145-ös oldalszámú példány sem repül már.

Figyelő szemek az L-410-es szélvédője mögött.

Szokatlan árnyalatú terepminta a lengyel légierő An-26-osán. A lengyel Ancsákat immár egy évtizede hogy kivonták, helyükre CASA C-295-ösök kerültek.

Ejtőernyősök ugratására használt civil Dornier Do-28-as. A magyar lajstromú, egykori Luftwaffe gépen az eredeti Lycoming boxermotorokat az L-410-esen is használt Walter M601-es gázturbinák váltották.

A pozsonyi bázissal üzemelő Air Slovakia 1994-ben kezdte meg működését és 2010-ig repült. Az OM-ERA lajstromjelű 1979-es gyártású Boeing 737-200-as átfestésére nem költöttek, a félretolt gépen az előző tulajdonos, az amerikai Southwest Airlines festésmintája van.

A közforgalmi gépek menetrendjük szerint, a repülőnap programjába illesztve indultak és érkeztek. Pozsonyból repült a Slovak Airlines is, amely működését később kezdte és előbb fejezte be, mint az Air Slovakia. A B737-300-asból hármat üzemeltetett, a képen egy ilyen érkező Boeing kezdi meg a fékezést.

A SkyEurope Pozsony és Kassa között közlekedő, harminc utast szállító Embraer 120 Brasilia gépe a felszálláshoz gurul a futópályával párhuzamos gurulóúton.

Újabb Boeing a pozsonyi futópályán, mégpedig a SkyEurope ex-litván B737-500-asa. A térség első diszkont légitársasága - ahol sok magyar hajózó is repült - 2009 őszén szűnt meg.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Mikor először raktam fel az erbili repülőtérről ezt a térképet, kaptam utána fejemre, hogy ez így veszélyes (kb. 2015-ben lehetett). A tegnapi iráni rakétatámadás után keresgélni kezdtem, de nem találátam a blogon, úgyhogy felrakom mégegyszer.
A reptér és a bázis már rég tovább bővült, Iszlám Állam már nincs, és ha az iráni titkosszolgálat az én térképemet használná egy következő támadáshoz, az régen rossz lenne. Ezért teszem fel nyugodt lelkismerettel a térképet megint.
Ha akar, Irán tud sebészi pontossággal kilőni rakéták. Ezt már bizonyította legalább kétszer. Ha mellé talált most, az nem volt véletlen (nagy valószínűséggel).

Mint ahogy arról korábban már lapunkon is beszámoltunk, Ukrajna is az Airbus Helicopters típusait választotta helikopter flottájának megújítására. Az első két H125-ös 2020. január 3-án érkezett meg Kijevbe.

Megérkezett az első dedikált cargo járat, egy Boeing 747 típusú óriásgép és a BUD Cargo City ezzel megkezdte működését a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren.

Az Airbus Defence and Space és a Cseh Légierő között megköttetett a szerződés további 2 darab C-295 közepes katonai szállítógép beszerzéséről – a költségekről nem közöltek részleteket.

Elkészült az utolsó, ötödik L-159T1 ALCA kétüléses gép időszakos nagyjavításával is a cseh AERO Vodochody AEROSPACE 2019 decemberében. A cseh légierő Čáslav-i bázisán nyolc darab kétüléses ALCA segítségével folyik a pilóták típusátképzése. Ezekből öt L-159T1 + és három L-159T2 változatú. Előbbieket 2000 levegőben töltött óra, vagy 8 év elteltével kell nagyjavításnak alávetni. Az első még 2017-ben került vissza gyártóhoz, majd 2018-ban már két gépen végzeték el a munkát, míg ebben ez évben a fennmaradó két gép került sorra. A típus hadrendben tartásával a csehek 2030-ig, 2035-ig számolnak.

Az elkövetkező 12 hónapban az Egyesült Királyság fel szeretné gyorsítani a következő generációs lopakodó vadászgépe, a Tempest kifejlesztésére irányuló tervét. A Tempest modelljét 2019 szeptemberében mutatták be a DSEi védelmi kiállításon, Londonban, de még az elmúlt év első felében Olaszország mellett a svéd Saab is csatlakozott a fejlesztéshez. Jelenleg velük együtt a BAE Systems, a Rolls-Royce, a Leonardo, és az MBDA munkálkodik a Tempest megalkotásán. Ezt a munkát a brit kormány két milliárd fonttal támogatja 2025-ig. A Eurofighter Typhoon utódjának szánt Tempest London elképzelései szerint 2035-től állhat majd hadrendbe.

Görögország 280 millió dolláros szerződést kötött a Lockheed Martin F-16C/D Fighting Falcon vadászbombázó repülőgépeinek korszerűsítésére. Athén 2027-re szeretné Block 70/72 Viper szintre modernizáltatni 114 együléses C és 39 kétüléses D változatú gépes flottájából legalább 84 darabot. Ennek a folyamatnak a becsült összköltsége 1,5 milliárd dollár körül fog alakulni.

A finn légierő 2020. január 9-től kezdődően fogja elkezdeni a jövőbeli 64 darabos megrendelést elnyerő típus kiválasztását eredményező folyamat helyszíni próbáinak első szakaszát. A HX Challenge-nek nevezett tesztidőszak központja a Pirkkala légi bázis lesz, ahol a téli üzemeltetési lehetőség vizsgálata lesz a fő szempont, de a tesztrepülésekre Finnország egész területén sor kerül. Az öt jelölt (Boeing F/A-18 Super Hornet, Dassault Rafale, Eurofighter Typhoon, Lockheed Martin F-35, és Saab JAS39 Gripen) mindegyike hét munkanapra eső tesztelési időszakon fog részt venni, egészen február 26-áig bezárólag. Ezek során ellenőrzésre kerülnek a gyártók által megadott paraméterek valósága is. A típusokból 2-4 darab fog a próbák idejére áttelepülni Finnországba.

A repülési feladatok többségét elsősorban 8 és 16 óra között fogják végrehajtani, de sort kerítenek majd néhány éjszakai repülésre is. A menetrend szerint január 9-től 17-ig a Eurofighter Typhoon, január 20-tól 28-ig a Dassault Rafale, január 29-től február 6-áig a Saab Gripen NG, február 7-től 17-ig a Lockheed Martin F-35, és zárásként február 18-tól 26-ig a Boeing F/A-18 Super Hornet bizonyíthat majd. Összességében a HX Challenge célja nem a jelöltek rangsorolása, hanem annak bizonyítása, hogy az ajánlati felhívásokra adott válaszokban feltüntetett teljesítményértékek valóban érvényesek-e az ilyenkor igencsak zord finn környezetben. Az így ellenőrzött adatokat a képességértékelés második és harmadik szakaszában tervezik felhasználni, ahol már a háborús helyzetben való alkalmazhatóságé lesz a főszerep. A finn kormány 2021-ben dönt a 10 milliárd eurós beszerzésről.

Orosz hírforrások alapján a számítógépes kormányrendszerben, egészen pontosan a függőleges vezérsíkok irányításában fellépett probléma okozta a decemberben veszteséglistára került Szuhoj Szu-57-es Frazor vesztét, az előzetes információk szerint. Annyi bizonyos már az esettel kapcsolatban, hogy a szerencsétlenül járt gép adatrögzítőiben található adatok elemzését megkezdték. A Szu-57-es állítólag 10000 méteren repült, amikor a vezérsíkok ellentétes irányú kitérése következtében olyan mozgásban kezdett, amit pilótája nem tudott megszüntetni, majd sebességét elvesztve a Szuhoj új masinája zuhanni kezdett. A pilóta 2000 méteres magasságban katapultált a menthetetlenné vált gépből. A csökkentett észlehetőséggel rendelkező típusból 2020-ban terveznek nagyobb mennyiséget átadni az orosz légierő számára. Jelenleg még nem tudni mennyi, de újabb adag Szuhoj Szu-34-es is megrendelésre került Moszkvából. Ezek azonban már a továbbfejlesztett Szu-34M változatok lesznek, melyek a gyártó szerint kétszer hatékonyabbak lesznek a harcmezőn, továbbfejlesztett fedélzeti rádiólokátoraik és navigációs rendszereiknek is köszönhetően. Továbbá felderítő repülések végrehajtására is alkalmasabbak lesznek az előző szériához viszonyítva. Ezen verzió első prototípusa várhatólag 2022-ben hajtja végre első felszállását.

Előrébb tart a Mil Mi-26T2V nehézhelikopter programja. 2019 decemberében ugyanis kezdetét vette a várhatólag egy éven át tartó állami tesztsorozat. Ezek során ellenőrzik a korszerűsített típus főbb jellemzőit és az új berendezések megfelelő működését. A maximum 56 tonnás felszállótömegű, 20 tonnányi teher szállítására képes Mi-26T2V leginkább a korszerűsített fedélzeti elektronikában különbözik elődjeitől. A színes kijelzőkkel ellátott pilótafülkét a NPK90-2V (BREO) integrált repülőelektronika tölti meg élettel. Méghozzá olyan mértékben, hogy a személyzet létszámát 3 főre lehetett csökkenteni az eddigi 5-ről. A műholdas navigációs rendszer segítségével végzett repüléseket robotpilóta könnyíti meg, egészen a leszállóhelyig történő bejövetelig. Az éjjellátó szemüvegekkel kompatibilis kabinvilágítás már megtalálható volt a Mi-26T2-es változaton is, de a Mi-26T2V a Vityebszk önvédelmi rendszerrel is el lesz látva, a túlélőképességének javítása okán. Szintén e célból a repülőszemélyzet számára új, energiaelnyelő ülések kerültek beszerelésre. A 2018-ben elkészült prototípus a gyári próbák során megmutatta, hogy a gép összteljesítménye a modernizáció miatt jelentősen javult. A földgolyón 136 darab Mi-26-os repül, ezekből 44 az orosz légierőnél, valamint megrendeltek már további 15 darabot is. Második legnagyobb üzemeltetője Algéria, 14 darabbal.

Ebben az évben az orosz haderő több mint 20 darab különféle harci helikopterrel erősödött. Ezek az új gyártású gépek Ka-52 Aligátor, Mi-35M, Mi-28N, Mi-28UB és Mi-28NM Night Hunter típusúak. A tökéletesített Mi-28NM, mely a Mi-28N harci helikopter továbbfejlesztett változata, jelentősen eltér az elődjétől, mivel módosított törzzsel, továbbá korszerűsített hajtóművekkel rendelkezik. Személyzete a sisakkijelző mellett alkalmazhatja az rotoragy fölött elhelyezett N025 radart is. 2028-ig 100 darabot terveznek majd hadrendbe állítani ebből a variánsból. 2019 márciusának elején nem tűnt egyszerűnek a Mi-28NM harci helikopterek rendszeresítéséig vezető út, ugyanis a hadsereg túl magasnak tartotta a gépek árát, ezért nem rendeltek még belőle. A megrendelés előkészítési fázisánál kisebb szünet következett be a folyamatban. Felszólították viszont a gyártót a darabár mérséklésére, majd az újabb ajánlat megtételére a beszerzés véglegesítése előtt. Március végén pedig arról szóltak a tudósítások, hogy Szíriában, a Hmeymim légibázison volt megfigyelhető a Mil Mi-28NM harci helikopter prototípusa. Az Izvesztyija hírügynökség információi szerint az orosz hadsereg meg akarta vizsgálni a helikopter új berendezéseit, ez alatt leginkább a rotoragy fölé szerelt rádiólokátort értették. Az elmúlt időszakban szintén javítottak a személyzet sisakkijelzőjén, a hajtóművön, a Mi-28NM kommunikációs rendszerein, amik szintén alapos ellenőrzésre szorultak. Gyaníthatóan a gép fegyvereit is tesztelték a szíriai sivatag magas hőmérsékletében és porviharaiban.

Oroszországban a United Engine Corporation (UEC) 2018 végére kifejlesztett egy erősebb hajtóművet a Mil Mi-28NM Night Hunter harci helikopterek számára. A VK-2500-as alapváltozathoz képest a VK-2500P teljesítménye 2700 LE-ről 2800 LE-re emelkedett vészhelyzeti üzemmódban és 2400 LE helyett, immáron 2500 LE áll rendelkezésre a normál körülmények közötti repülési feladatok végrehajtására. További előrelépés, hogy a VK-2500P élettartama az eddigi üzemidő harmadával megemelkedett. Az új VK-2500P erőforrások gyártására a Klimov gyár felkészült, az ezt megelőző próbák végrehajtására az egyik Mi-28NM prototípus lett kiszemelve. Tehát az ukrán építésű TV3-117VMA hajtóművek kiváltása megoldható és az eddigiektől eltérő nagyobb méretű porkiválasztó is megfigyelhető volt a típuson. Az új variáns vezethetőségi szempontból könnyebben irányíthatóvá vált, de az új fejlesztésű rotorlapátok az új erőforrással együtt megnövelték az elérhető sebességet is. Az új rotorlapátok nagyobb emelőképességet képesek biztosítani magas hőmérsékleti viszonyok, illetve nagy tengerszint feletti magasságon is. A Mi-28NM megtartja a régebbi 9M-120-1 Ataka-VM irányított rakétákat is, de az N025-ös rádiólokátornak köszönhetően a 9M123M Krizantém (AT-15 Springer) kombinált lézeres/radaros irányítórendszerrel ellátott rakéták is megjelenhetnek a fegyverzetében. Ezekből megalkották a páncélosok elleni változat mellett az élőerő ellen hatásos F jelzésű thermobarikus, valamint a légi célok ellen használható VM variánsokat is.

Orosz források szerint egy új, minden eddiginél nagyobb hatótávolságú rakétát is fejlesztenek a Mil Mi-28NM harci helikopter számára. A páncélozott járművek és erődítmények megsemmisítése a nappali és éjszakai körülmények között egyaránt alkalmas, most még 305-ös kódnéven emlegetett fegyver hatótávolsága 25 kilométeres lesz, és tömege lehetővé fogja tenni, hogy egy felfüggesztési ponton kettőt is, vagyis legfeljebb nyolc darabot hordozhasson belőle a Mi-28NM. Mivel ekkora távolságról van szó, a 305-ös rakéta a célpont adatait indítás előtt a helikopter rendszerétől kapja meg, majd az indítás után a fedélzeti inerciális navigációs rendszere segítségével közelíti azt meg. A rakéta a végfázisban aktiválódó rendszere segítségével találja meg a célpontot, azonban a helikopter személyzete egy védett kommunikációs csatornának köszönhetően láthatja majd ezt a képet és pontosíthatja a becsapódás helyét. Erről a fegyverről igen szűkszavúan nyilatkoznak eddig, nem zárható ki, hogy a több mint 10 éve, 2009-ben bemutatott, a KBP által létrehozott Hermes-A továbbfejlesztéséről lehet szó. Ennek ugyanis már akkor is 15-20 kilométeres volt a hatótávolsága, hossza 3,5 méter, átmérője 130 milliméter, tömege 110 kilogramm, ebből a harci részé 28 kilogramm.

Algéria források szerint az észak-afrikai ország nagymennyiségű repülőeszköz beszerzéséről írt alá, vagy írhat majd alá 2020-ban szerződést Oroszországgal. A több századnyi gépmennyiséget 14 Szuhoj Szu-34-es, 14 Szu-35-ös és 14 Szu-57E alkotja. Amennyiben az információ valós, úgy az utóbbi típusból Algéria lesz az első külföldi megrendelő (az "E" az exportra kifejlesztett változat, amit a 2019-es MAKSZ-on mutattak be). A 2025-re teljesítendő, nagyjából 2 milliárd dollárosra becsült beszerzésben a Szu-34-es, a Szu-35-ös, és a Szu-57-es esetében is egyaránt további 14-14 darabos opció szerepel. Érdekesség, hogy az algériai beszerzési eljárásokról szóló törvényben benne foglaltatik a helyi teszt végrehajtása, aminek mélysége a Szu-57E esetében kérdéses lehet, hiszen ez könnyedén olyan mértéket is elérhet, ami az oroszok nemtetszését válthatja ki.

December 27-én elkészült az első kétüléses JF-17B (FC-1B Xiaolong) a PAC (Pakistan Aeronautical Complex) Kamra-i repülőgépgyárában. A kétüléses változat sorozatgyártásának elindítása mérföldkőnek bizonyul a JF-17 program fejlesztése szempontjából. Kiemelkedő teljesítmény, mivel ennek a gépnek az építéséhez 5 hónappal ezelőtt láttak hozzá a szakemberek. Az első kétüléses példány után még legalább hét legyártását fogja elvégezni a cég, míg a légierő terveiben 26 kétüléses JF-17B beszerzése szerepel. Az első kétüléses JF-17B a Kínában található Csengduban készült el még 2017-ben, és ez a példány még az év áprilisban fel is szállt. A JF-17B prototípus függőleges vezérsíkjának magasságát megnövelték, valamint a gép fesztávolsága is megnövekedett fél méterrel és vaskosabb lett a második ülés mögötti gerincrész is. Ide gyaníthatóan üzemanyag-tartályok kerültek beépítésre, a hatótávolság csökkenését megakadályozandó. A módosított orr-részbe egy AESA antennával ellátott fedélzeti rádiólokátor kerülhet beépítésre. A ki-és átképző feladatokon felül harci képességekkel is rendelkező kétüléses változat tömege így kissé magasabb lehet, mint az együlésesé. Eredetileg a kétüléses változatba a MiG-29-ből származó RD93-as sugárhajtómű helyett a Dassault Rafale M88-át szánták. A hírek szerint összesen három kétüléses prototípust építettek meg. A JF-17B változattal még 2017-ben egy pakisztáni pilóta is megismerkedhetett a levegőben.

Következő hírnek is a JF-17-es lesz a főszereplője. Ugyanis még 2019. december 15-én hajtotta végre első felszállását az elsőnek elkészült Block 3-as verzió Kínában. Eme jelenleg legkorszerűbb változat mondhatni már a tervezőasztalról elkelt, hiszen Pakisztánban évekkel ezelőtt eltervezték, hogy legalább 50 darabot rendszeresítenek majd belőle. 2022-re a megrendelt 50 darab JF-17-es Block 3-ból már 28 darab állna hadrendbe, ezekből csak kettő épülne Kínában, a többi 26 pakisztáni gyártású lenne. A korszerűbb pilótafülkével és jobb avionikával is ellátott Block 3-as Thunder-ekbe a kínai Nanjing Research Institute of Electronics Technology (NRIET) által kifejlesztett és 2016-ban bemutatott KLJ-7A AESA antennájú rádiólokátort szánták beépítésre, megnövelve ezzel a felderítési távolságot és a zavarvédelmet is. Az elmúlt évben hír érkezett arról, hogy egy másik AESA radar is beépíthető lesz a gépekbe. A LETRI LKF601E szintén AESA antennával rendelkezik és előnye a KLJ-7A-val szemben az egyszerűbb hűtőrendszere mivel ez már levegőhűtésű, míg a KLJ-7A folyadékhűtésű. A gyártó elmondása szerint a KLJ-7A beépíthető lesz a Block 1-es és 2-es JF-17-ekbe is. A radarok képesek egyidejűleg 30 célpontot követni. A 3000-es oldalszámot viselő prototípus állítólag még rádiólokátor nélkül hajtotta végre elő repülését. Azt, hogy a két berendezés közül melyik fog beépítésre kerülni a gépekbe a felderítési távolság és a zavarvédelem mellett az üzemeltetési/karbantartási jellemzők, na és persze a költségek mind befolyásolják. Külső jegyek alapján nehéz különbségeket felismerni a JF-17 korábbi verziói és az új Block 3-as között.

A Block 3-as pilótafülkéjében egy, a J-20-on használthoz igencsak hasonló külső megjelenéssel bíró nagyméretű, holografikus széles látószögű HUD is megtalálható. Az elektronikai rendszerek tekintetében több, a J-20-as gépen alkalmazott rendszer is beszerelésre került, ilyen például az infravörös tartományban dolgozó rakétákra figyelmeztető rendszer is. A Block 3-as JF-17-hez terveztek egy új hajtóművet is, de jelenleg arról sincs hír, hogy a prototípusba mi került beszerelésre. A JF-17-es Thunder vadászbombázók precíziós csapásmérési képességének megteremtésén is fáradozik Pakisztán. Első körben a francia Thales Damoklész célmegjelölő konténer integrációs lehetőségéről kezdtek tárgyalásokat a gyártó képviselőivel Párizsban, a 2017-es év első felében. A Damoklész exportot nem nagyon fenyegető francia eredete mellett szól még az is, hogy már harci körülmények között is próbára lett téve és ott bizonyította képességeit. Tervezik továbbá illeszkedő póttartályok kifejlesztését is a JF-17-hez, ez azonban jelentősen megváltoztathatja a gép súlyponthelyzetét, ezért nagyon körültekintően kell eljárni a megtervezése során. A többzáras bombafelfüggesztők szinték kifejlesztésre fognak kerülni, mindezeket megpróbálják minimális külföldi segítséggel megvalósítani. Mivel sok konkrétum most még nincs a Block 3-as verzió képességeiről, így az idő majd eldönti mi igaz abból a gyártói állításból, mely szerint ennek a képességei közel állnak az F-16V Viper képességeihez, de ahhoz képest 50%-al olcsóbb.

Indiában nem túl nagy médiafigyelemtől kisérve, de folyik egy ötödik generációs harci gép fejlesztése, már a 2010-es évek elejétől. A mostanság már Szuhoj Szu-57-es típusjelzéssel ellátott gép indiai változata, az FGFA (Fifth Generation Fighter Aircraft - ötödik generációs vadászgép) a folyamatosan emelkedő költsége, a lassú fejlesztés, az elvárt képességektől való elmaradás, és talán az oroszok nem megfelelő hozzáállása is hozzájárult ahhoz, hogy végül Új-Delhiben kiszálltak a fejlesztésből és saját úton indultak el. Ez az út arrafelé igencsak rázós, sok esetben döcögős, vagy mint az előbbi esetben is látható tévút is lehet. Mindenesetre az AMCA program szépen halad, jelenleg már a léptékarányos modell rádiólokátoros felderíthetőségének jellemzőit vizsgálják. Várhatólag hamarosan elkezdik az első gép építését is, ami 2024-ben, vagy 2025-ben végrehajthatja majd első repülését. A tesztprogramhoz további négyet építenek majd meg és ezekkel lehetővé fog válni, hogy a sorozatgyártást 2028-ban, 2029-ben elindítsák.

Az AMCA esetében jellemző lenne a kompozitok széleskörű használata, a lopakodó kialakítás, a belső fegyvertér, tolóerővektorálható hajtómű, az AESA antennájú rádiólokátor, valamint a számítógépes kormányzás, de a fedélzeti rendszereket már a száloptikás adatbusz kötné össze. Ez a gép elsősorban az MiG-27M és a SEPECAT Jaguar vadászbombázók feladatkörét venné át, tehát elsősorban földi célpontok megsemmisítése lenne a feladata. Új-Delhi elképzelése szerint a hajtómű és a fedélzeti elektronika tekintetében csupa hazai fejlesztés lenne megtalálható az AMCA belső tereiben. A legjobb lopakodó képesség esetében a 20 tonnás gép 5 tonna fegyverzet szállítására lenne képes a belső tereiben, míg a félszárnyak alatti 3-3 felfüggesztési pont alkalmazásával további 6,5 tonna lenne felszerelhető. Ebben az esetben a belső fegyverterekbe 1200-1300 liternyi üzemanyagot helyeznének el, így akár 1000 kilométerre lévő célok elérése is lehetővé válna. Mindezek miatt két 11000 kilogrammos tolóerővel rendelkező sugárhajtómű lenne szükséges az AMCA számára. Ezek kifejlesztése téren támogatásra számítanak a francia Safran-tól.

Olybá tűnhet, minden rendbe van a T-90-es harckocsikkal Indiában, hiszen a 2019-es év végén további megrendelést véglegesítettek. Az újabb 464 darab páncélosért Új-Delhi 3,12 milliárd dollárt fizet majd ki. A T-90-es megjelenéséből a helyi ipar is profitál már egy ideje, ugyanis jelentős mennyiségű alkatrészt hazai üzemekben állítanak elő. A legdrágább importált T-90 alkatrész a motor és a hozzá kapcsolódó mechanikus rendszerek. Jelenleg 40%-os az Indiában gyártott összetevők részaránya, ezt szeretnék 80%-ra feltornászni. Csakhogy ennek nem örül mindenki és nem csak oroszok közül kerülnek ki ezen személyek. Az eddigi tapasztalatok alapján kijelenthető, a T-90-ek esetében a legfőbb probléma éppen a hazai ipar által előállított alkatrészek okán keletkezett. A silány minőségű komponensek eléggé lerontják a T-90-es hadrafoghatóságát, így ezen a téren jelentős előrelépésre lenne szükség.

Bár a teljes körű bevethetőséget igazoló próbák még zajlanak, jó évet tudhat maga mögött a Lockheed Martin F-35-öse. 2019-ben ugyanis 131 példány átadása volt betervezve és ezt a mennyiséget egy kicsivel sikerült is túlteljesítenie a gyártónak. Ugyanis 134 példány gördült le a gyártósorról a tavalyi évben, ami 47%-os növekedést jelent 2018-hoz képest, és majdnem 200%-os termelésnövekedést jelent 2016-os gyártási darabszámmal összevetve. A 134. F-35-ös repülőgépét december 30-án adták át az amerikai tengerészgyalogságnak, ami természetesen egy rövid távon fel-és függőlegesen leszállni képes B variáns volt. Jól jellemzi az külföldi eladások sikerét, hogy ebből a mennyiségből mindössze 81 darabra került csak fel az amerikai felségjelzés. A 2020-as esztendőben 141 példány elkészítését várják, ami abból kiindulva, hogy az elmúlt 3 évben rendre sikerült az elvárt mennyiséget előállítani, bizakodásra ad okot. Akárcsak az egyre csökkenő darabár, amelyik már igencsak versenyképes az egy generációval előbbi repülőgépekével is. Egy F-35A ára már 77,9 millió dollár, ráadásul ezt az árat a vártnál egy évvel korábban tudta elérni a gyártó! Mindezt igen rövid idő alatt érték el, hiszen jelenleg már több mint 490 darab különféle változatú F-35-ös repül. Igaz, a hadrafoghatóság éppen csak elérte a 75%-ot, de 2015 óta már több min 35%-al sikerült csökkenteni az üzemeltetési költségeket.

Nem ennyire sikertörténet a USS GERALD R. FORD (CVN 78) nukleáris meghajtású repülőgép-hordozó eddigi létezése. Az Egyesült Államokban több mint 8 évig tartott a FORD megépítése, és bár ez több forradalmi újdonságot is hordoz magában, messze nem mondható teljesen kiforrott konstrukciónak. A nem a tervek szerint alakuló próbái következében kialakult politikai össztűzben már megkapta a 13 milliárd dolláros úszó kikötői bárka jelzőt is. A több téren is forradalmi újdonságot hordozó hadrendbe állítását és bevethetővé tételét 2021 októberére szeretnék elvégezni, természetesen ennek feltétele a megbízható működési képesség. Ezért egy részletes tervet alkottak meg arra nézve, mikorra hol kell majd tartani a képességek tesztelésében. 2020 márciusának végére befejeződnek a fedélzetre szánt repülőgépek kompatibilitási próbái, valamint a fékező és indítórendszereknek is megfelelően kell majd üzemelniük. 2020 nyarának végére a legénységnek kell elsajátítani mindent a hajón végzendő teendőkkel kapcsolatosan. 2020 végére a legutóbb nagy por felverő fegyverlifteknek is az elvártak szerint kell majd működniük. 2021 júliusáig pedig a hajó harci rendszereknek kell bizonyítaniuk képességeiket.

Az amerikai légierő úgy döntött, hogy fél milliárd dollárt költ a 16 darab Boeing E-8C Joint STARS (JSTARS) radarrepülőgép felújításának és korszerűsítésének megkezdésére. Ezzel az E-8C-k további 40, vagy 50 évig működhetnek majd, köszönhetően az átvizsgált szerkezetüknek és a kicserélt alkatrészeiknek. Az E-8C repülőgépek már régiek és több mint egy évtizede annyi frissítést hajtottak végre rajtuk, amennyit a légierő megengedhetett magának. Ez a mostani terv is csak az E-8C repülőgépek 2030-ig történő repülésben tartását fogja biztosítani. Az utóbbi években az amerikaiak felismerték, hogy nem lesznek képes új fejlesztésű, ilyen típusú repülőgépet építeni egy kisebb, két sugárhajtóművel ellátott repülőgépet alapul véve, mint például a Boeing 737. A közelmúltig sokan azt hitték, hogy a JSTARS következő verziója akár egy nagy UAV is lehet, mint például a Global Hawk, az összes emberi kezelővel teljes biztonságban a földi irányító központban elhelyezve.

Ennek a megvalósítása azonban túl hosszú időt és éppen ezért túl sok pénz venne igénybe, így a jelentős felújítás a légierőnek évtizedekre biztosítja a csere elhalasztását. A több 100 kilométeres távolságba is ellátó fedélzeti rádiólokátort leggyakrabban két üzemmódban használják. Az egyiknél egy 20-25 kilométeres területet lehet megfigyelni általa, míg a másiknál ez lecsökken 4-5 kilométerre, de jóval részletesebb a radarkép. A már elkészült radarképek a fedélzeten kerülnek tárolásra és bármikor előkereshetők, így megfigyelhetők a változások és a mozgások is. Egy 2013-ben elvégzett korszerűsítés után már mód van az UAV-k és az ultra könnyű repülőgépek víz felett történő követésére. Szoftverfrissítéssel javítottak a kisméretű hajók és motorcsónakok észlelésén is. Érdekes megemlíteni, hogy addig a tengerhullámzás okozta hatás gyakran hamis adatokat eredményezett. Az MS-177 nagyon nagy felbontású digitális kamera integrálása viszont nem úgy valósult meg, ahogy eltervezték.

Az MS-177 80 kilométeres távolságból képes megkülönböztetni egy autót egy kisteherautótól, míg az E-8C JSTARS 11200 méter magasságban repül. Az MS-177-et összekapcsolták a JSTARS navigációs rendszerével, így a pontos helymeghatározás is lehetővé vált. Az MS-177 nélkül a JSTARS radarja csupán azt jelezte, hogy valami mozog, és hogy az milyen méretű. A sikeres teszt ellenére a légierő az E-8C-k közül csak egyet tudott felszerelni az 591 kilogrammos kamerával, illetve párat még alkalmassá tettek a használatára. Ennek oka az, hogy a kamera 15 millió dollárba kerül, és a repülőgépbe történő beszerelése további 4 millió dolláros költséget eredményez. 2010-től vette kezdetét az E-8C-k új hajtóművekkel történő ellátása, repülőgépenként 112 millió dolláros költséggel. A kiszemelt JT8D mérete és súlya nagyon hasonló volt az addig használt JT3D sugárhajtóműhöz. Ez megkönnyítette és olcsóbbá tette a régebbi hajtóművek cseréjét. A korszerűségének köszönhetően a JT8D 17%-al kevesebbet fogyaszt, mint elődje és amellett, hogy kevesebb karbantartást igényel még több elektromos energia előállítására is képes. Az első repülést az új hajtóművekkel 2011-ben hajtotta végre az első E-8C, majd még egyet építettek át. A két géppel végzett sikeres üzemeltetés következményeként a többi 15 is megkapta a JT8D-ket, amint a költségvetés engedte.

Brazil részről lezárultak azok a 2017 óta folyó egyeztetések, melyek két tengeralattjáró eladásáról szóltak Peru számára. A TUPI-osztályú (IKL-209/1400) TIMBIRA (S-32) és TAPAJÓ (S-33) tengeralattjárók megvásárlása iránt több ország is érdeklődött. Elsőként a szomszédos Argentína neve merült fel, mint lehetséges vevő. Buenos Aires esetében a jelenleg is szolgálatban lévő 5 egységből 4 tengeralattjáró megvásárlási szándékáról cikkeztek. A szomszédos ország szinte folyamatos gazdasági nehézségei azonban bonyolulttá tehették volna az üzletet. A tavalyi év második felében a lengyel Radio Gdansk arról számolt be, hogy az európai ország védelmi minisztériuma is érdekelődést mutatott a brazil tengeralattjárók vásárlása iránt. A rádió értesülései szerint az üzlet értékét 200 és 300 millió dollárra lehetett becsülni. Később Argentínán és Lengyelországon kívül már Perut is megemlítették a brazil tengeralattjárók lehetséges megszerzése iránt érdeklődő országokkal kapcsolatos spekulációkban. Jelenleg már csak a perui jóváhagyásra vár a megvásárlás, a belső bürokratikus eljárások várhatólag 2020 első negyedévében befejeződnek. A brazil egységeket a Lockheed Martin által gyártott, egyik legkorszerűbbnek tartott AN/BYG 501 Mod1D integrált harcvezetési rendszerrel látták el pár évvel ezelőtt. Jelenleg úgy tűnik, a két tengeralattjáró nagyjavítás nélkül kerül majd eladásra. Ezeket a munkálatokat majd a peruiaknak kell elvégezniük, elvégeztetniük.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Saab JAS39C Gripen

McDonnell Douglas Phantom FGR.2

Dassault Mirage IVP

Eurocopter EC665 Tiger

Republic F-105D Thunderchief

Eurofighter Typhoon FGR.4

McDonnell Douglas F-15J Eagle

Airbus Atlas C.1

Dassault Mirage 2000-5BG

General Dynamics F-16A Fighting Falcon

Agusta A-129A Mangusta

Szuhoj Szu-30SzM

Lockheed Martin F-35A Lightning II

Panavia Tornado GR.1

Boeing Vertol/Kawasaki Hkp4C

Fiat G-91T1

Northrop F-5N Tiger II

Hongdu L-15

Saab RF35 Draken

McDonnell Douglas F/A-18A Hornet

Dassault Rafale C

British Aerospace Hawk Mk.120

Lockheed P-3C Orion

Westland WG-13 Super Lynx Mk.88A

Agusta-Bell AB-205A-1