Biztonságpolitika

A napokban lehetőséget kaptam arra, hogy egy készülő cikkhez légifotókat készítsek a honvédség egyik H145M helikopteréről. A 86. Szolnok Helikopter Bázis körzetében végrehajtott félórás repülés során készült képekből egy mini albumot állítottam össze, a cikk a nyomtatott megjelenést követően kerül fel majd az Air Base blogra.

A repülés első perceiben a Mi-24-essel körberepültük a futópályával párhuzamos füves pálya felett függő könnyű helikoptert.

*

Kíséret jobbról és balról 

*

A szürke géppár másik helikoptere a fotósokat szállító 332-es Mi-24P volt.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

India hosszú ideje keresi a megoldást a harci repülőgép flottájának korszerűsítésére: hogy melyik típus less a befutó, még nem dőlt el. Most az F-15EX is versenybe száll.

Az első négy LUH konfigurációjú H145M tavaly év végi érkezése, a hazai üzem s vele együtt a kiképzési repülések megkezdése után idén újabb epizódokkal folytatódik a könnyű helikopterek beszerzésének magyarországi története. 2020-ban a tervek szerint összesen 12 példány - köztük az öt kutató-mentő (SAR) illetve a felfegyverzettek (MP) közül három - érkezik meg Magyarországra. Közben zajlanak a németországi típus- és szaktanfolyamok a hajózó és a műszaki állomány számára, a hazai kiképzési repülések és infrastrukturális fejlesztések.

200218, 1323. A 02-es oldalszámú LUH Szajol fölött, a 332-es Mi-24P-ből fotózva. 

A felújított hangárból vontatják ki repülésre a 03-ast - a csúszótalpas helikopterek földi mozgatásának kellékei, így a TLD-16-os elektromos vontató, a vontatókeret (rúdnak, vagy villának nem nevezném...lásd lejjebb) és a vendégfutók segítségével. 

És akkor jöjjenek a csúszótalpas helikopter gurulóképessé tételének főbb mozzanatai és szereplői. A hidraulikus vendégfutóra emelés...

...a szolgálatkészen előállt LICO vontatókeret...

...illetve annak rögzítése a csúszótalpak mellső részéhez a gép megbillentésével (lásd a gép farkánál álló műszakit).

Rövid és lassú földi út a hosszú és gyors repülőút előtt :-) 

Az új gépek "indító- és fogadózónájaként" jelenleg a torony előtti placc szolgál, ahol stílszerűen a honvédség korábban jelentős számban rendszerben tartott könnyűhelikopter típusának, a Mi-2-esnek az egyik példánya is őrt áll.  

Zord 

Nagy megelégedéssel és büszkeséggel beszélnek az Airbus H145M típusú helikopterekről azok a szolnoki katonák, akik feladata e huszonegyedik századi csúcstechnika levegőbe emelése.

Kuvait védelmi minisztériuma 2016-ban írta alá a szerződést 30 db H225M többfeladatú, közepes szállító helikopter megvásárlásáról. Az első két példányt már szállítaná a gyártó, Kuvait viszont egyelőre nem veszi át a forgószárnyasokat.

Malajzia fővárosa, Kuala Lumpur kiváló lehetőségeket kínál a repülőgép fotózás szerelmeseinek. A közelmúltban magyar spotterek is eljutottak Ázsiába, az útról természetesen nem hiányozhattak a repülőgépes fotók sem.

Szankciós politika

Ukrajna

A Tanács újabb 5 embert vett fel az ukrajnai helyzethez köthető korlátozott személyek és szervezetek jegyzékébe. A korlátozó intézkedések alá eső személyek részt vettek a jogellenesen annektált Krími Autonóm Köztársaságban és az ukrajnai Szevasztopol városában 2019. szeptember 8-án tartott orosz helyhatósági választások megszervezésében. A jegyzékbe szereplő személyek aláásták Ukrajna szuverenitását és területi integritását, emiatt az EU területén belül található vagyoni eszközeik befagyasztásra kerültek, valamint a szankciók hatálya alá eső személyek, szervezetek részére uniós személy vagy szervezet nem bocsáthat vagyoni eszközöket. A jegyzékben szereplő természetes személyek száma 177-re növekedett a 44 szervezet mellett.

 

Venezuela

Juan Guaido, magát egy éve Venezuela elnökének kikiáltó ellenzéki politikus, európai körútján, Madridban sürgette az uniós szankciók kiszélesítését a venezuelai kormánnyal szemben. Hangsúlyozta az déli részén kitermelt arannyal szembeni korlátozó intézkedések fontosságát, melynek kitermelése a kormányzat egyik fő jövedelemforrása, valamint óriási károkat okoz a helyi lakosságnak és a környezetnek egyaránt.

(forrás: Arkansas Democrat Gazette)

Szomszédságpolitika

Líbia

A líbiai szituáció eszkalálódása kapcsán az Európai Unió is kifejezte aggodalmát. Josep Borrell, az EU külügyi- és biztonságpolitikai képviselője kifejezte az eset kapcsán aggodalmát a tekintetben is, hogy Tripoli körül is eszkalálódhat  az erőszakos összecsapások sorozata. Illetve, kifejtette az EU elköteleződését a líbiai helyzet békés politikai megoldás kidolgozása mellett. Emellett, felszólította a feleket, hogy az ENSZ égisze alatti politikai folyamatokba kapcsolódjanak be.  A Líbiában dúló konfliktus eszkalációja kapcsán, január 8-án a Európai Tanács elnöke, Charles Michel és Josep Borell Fajez esz-Szarrádzs-dzsal találkoztak Brüsszelben, ahol a líbiai konfliktus eszkalálódásáról esett szó elsősorban. Továbbá, január 19-én Berlinben konferenciát tartottak a legbefolyásosabb régiós és nemzetközi szereplők részvételével a líbiai helyzet rendezésével kapcsolatban. Az esemény nagy sikernek könyvelhető el, hiszen 55 pontban megegyeztek, többek között abban, hogy a felek a továbbiakban tartózkodni fognak a katonai támogatástól, illetve minden olyan félmegoldástól, amely a fegyverszünetet veszélyeztetné.

Izrael

Az izraeli telepes mozgalom kapcsán, január 5-én és 6-án ismét újabb incidens történt: az izraeli hatóságok közel 2000 lakóegység felépítését engedélyezték. Ezzel kapcsolatban, az EU kifejezte álláspontját, miszerint Izrael Állam tevékenysége a nemzetközi jogi normákba ütközik és hátráltatja a két-állami megoldás elérését. Az Unió emellett felszólította Izraelt, hogy fejezze be ezen tevékenységét és továbbra sem fogadják el az 1967-es határok bárminemű megváltoztatását.

 

Fehéroroszország

Január 8-án az EU és Fehéroroszország vízumkönnyítési megállapodást és visszafogadási megállapodást írt alá. A vízumkönnyítési megállapodás megkönnyíti a belorusz állampolgárok számára a rövid távú vízumok megszerzését az Európai Unióba történő látogatáshoz.

 

Irán

Január 11-én az EU nyilatkozatot adott ki az Ukrainian Airlines PS752 járatának az iráni főváros, Teherán közelében, 2020. január 8-án történt balesetét követően.  A nyilatkozat szerint az EU elítéli a tragédiát, valamint részvétét fejezi ki az áldozatok családtagjainak. Emellett felszólították az iráni vezetést, hogy minden tekintetben működjön együtt az átfogó vizsgálatok során.

 

Ukrajna

Január 28-án az EU és Ukrajna Brüsszelben megrendezésre került a Társulási Tanács hatodik ülése. Az ülés során az ukrán küldöttséget Oleksiy Honcharuk miniszterelnök, az EU küldöttséget pedig Josep Borrell az EU kül és biztonságpolitikai főképviselője vezette. A Társulási Tanács újfent megerősítette a felek folyamatos elkötelezettségét Ukrajna politikai társulásának és gazdasági integrációjának az EU-val történő megerősítése mellett, a társulási megállapodás, annak szabadkereskedelmi övezete, valamint a benne foglalt közös értékek alapján.

(forrás: EU Neighbours East)

Örményország

Február 3-án az Európai Tanács elnöke, Charles Michel és Örményország miniszterelnöke, Nikol Pashinyan telefonon keresztül folytatott megbeszélést.  A felek megvitatták az EU és Örményország közötti kapcsolatokat, valamint ígéretet tettek a kétoldalú kapcsolatok továbbfejlesztésére, ideértve a kereskedelmi kapcsolatokat is. A beszélgetés középpontjában az örmény reformtervezetek álltak.

 

Regionális politika

Január 28-án mutatta be Donald Trump amerikai elnök a Fehér Házban közel-keleti béketervét, Benjamin Netanyahu izraeli miniszterelnök társaságában. A tervezetet palesztin részről határozottan elutasítják, míg Izrael szerint ez lenne a jövőbeli béke záloga. Az Európai Unió közös kül-és biztonságpolitikai főképviselője, Josep Borrell szerint a tervezet nem felel meg a nemzetközi jog normáinak, többek között azért, mert az USA a palesztin vezetéssel egyáltalán nem tárgyalt előzetesen. Emellett a főképviselő szerint a Palesztina határairól és Jeruzsálem végleges státuszáról való megegyezés nélkül nem jöhet létre tartós béke, ezeket pedig Trump javaslata nem rendezi megfelelően. Ezen nyilatkozatára reagálva az izraeli külügyminisztérium sajnálatosnak és furcsának nevezte Borrell kijelentéseit. A külügyminisztérium szóvivője szerint az EU Közel-Kelet-politikája jól mutatja, hogy a szervezet szerepe a nemzetközi tárgyalások során “minimalizálódik”. Az EU egységesen nem ismeri el a palesztin államot, viszont számos tagja, köztük Magyarország is, már a diplomáciai kapcsolatokat is felvette a Palesztin Autonómiával.

 

Brexit

 A decemberi választások után felállt brit parlament alsóháza január 9-én jóváhagyta Boris Johnson kilépési megállapodását. Az alsóházi képviselők 330 – 231 arányban szavazták meg a javaslatot, amit ezután a parlament felsőházának küldtek fel mérlegelésre. A Lordok háza január 21-én számos módosítással együtt jóváhagyta a megállapodás. Mivel azonban ezek a módosítások ellentétben álltak a parlamentben többségben lévő Konzervatív Párt érdekeivel és elképzeléseivel, ezért másnap a parlament alsóháza ismét napirendre vette a javaslatot és kiszavazta belőle a felsőház módosításait. Az ismételten felküldött megállapodást a Lordok Háza ezúttal már módosítások nélkül jóváhagyta, ezzel a brit törvényhozás egészén átment a kilépési megállapodás. Ezt követően január 24-én az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen, illetve Charles Michel, az Európai Tanács elnöke aláírta azt. A következő lépéshez a kilépés végrehajtásában az Európai Parlamentre volt szükség, amelynek szinten el kellett fogadni az Egyesült Királyság kilépéséről szóló megállapodást. Az Európai Parlament egy érzelmes, de formális vitát követően szintén elfogadta a megállapodást. 621 képviselő szavazott mellette, 49 ellene, 13-an pedig tartózkodtak. Így már semmilyen jogi akadály nem állhatott az Egyesült Királyság útjába, hogy január 31-én kilépjen az Európai Unióból.

(forrás: European Parliament.eu)

A kilépés egyelőre azonban formális, mivel egy átmeneti időszak veszi kezdetét, amely idő alatt az uniós szabályok továbbra is érvényben vannak a szigetországban, azonban a döntéshozás folyamatában már nem vehetnek részt a britek. Az átmeneti időszak 2020 végéig tart és ez a 11 hónap alatt kell végezni a kilépési tárgyalások második szakaszával. Az Európai Uniónak és az Egyesült Királyságnak a következő hónapokban a későbbiekben folytatott kereskedelem és gazdasági kapcsolatokról. Az uniós tisztviselők és szakértők ezt az időt kevésnek gondolják a megtárgyalandó témák nagysága miatt. Egy ilyen átfogó kereskedelmi megállapodás elkészülte akár évekbe is telhet a szakértők szerint. Ennek ellenére a brit parlament törvénybe iktatta, hogy az átmeneti időszak nem hosszabbítható és Boris Johnson kormányfő magabiztos a határidő betartásával kapcsolatban. A közeli határidő miatt január 31. után megindul a versenyfutás a tárgyalások befejezése érdekében.

Erről beszélt felszólalásában Daljit Singh, az Indiai Légierő nyugállományú parancsnoka a 2020. február 4-5. között Szingapúrban megrendezett Electronic Warfare Asia szimpóziumon.

Pontosan egy hónapja fogadja az utasokat a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren az új beszállítócsarnok. Az 1-es móló névre keresztelt épület első ütemben elkészült, északnyugati szárnyát a január 15-i átadása óta 300 ezer induló és érkező utas használta.

„Vízkonfliktusok” sorozat

A Biztonságpolitikai Szakkollégium Geopolitika Műhelye cikksorozatot indít, melynek célja, hogy a tagok önfejlesztés keretében rövid ismertető elemzéseket készítsenek a  világban jelenlévő lehetséges vízkonfliktusokkal kapcsolatban.

A víz a földi élet alapja. Ebből kifolyólag az emberiség egész történelme alatt kulcsszerepet játszott a túlélésben és a civilizációk fejlődésében. Napjainkban a globális klímaváltozás, valamint a társadalmi és gazdasági változások következményei egyre jobban terhelik édesvízkészletünket. Egyre nagyobb számban alakulnak ki konfliktusok, melyek, ha nem is kizárólag csak a vízhez köthetőek, mégis valamiféle módon kapcsolódnak hozzá. Ezeket nevezzük vízkonfliktusoknak.

Európában a Duna-medence régiója lehetne alkalmas egy potenciális vízkonfliktus kirobbanására. Itt azonban nem valószínű a klasszikus ivóvízért folytatott harc megjelenése, és gazdasági szempontból is csupán a bős-nagymarosi vízlépcső ügye körül alakult ki feszültség. A térségben elhelyezkedő országok az Európai Unió Duna Régió Stratégiájának keretein belül 2011 óta folyamatosan együttműködnek egymással, célul kitűzve a jólét és biztonság megvalósítását. Ebből kifolyólag úgy gondolom, hogy a térség országai közt leheletnyi az esélye egy „vízkonfliktus“ kitörésének, sokkal inkább a kormányzatoktól független belső és külső, a Dunához köthető, potenciális veszélyekre és fenyegetésekre, valamint ezek semlegesítésére szükséges koncentrálnunk. Ugyanis az egész Európai Unióban Magyarországon és Románián kívül nincs olyan ország, amely folyami fegyveres erővel rendelkezne, ennélfogva a Duna fegyveres védelme nem biztosított. Ez egy olyan hiányosság, melyet szükséges lenne megoldani annak érdekében, hogy egy esetleges jövőbeli, a biztonsági dimenziók bármelyikéhez és egyben a vízhez köthető konfliktus kirobbanásakor azonnali és eredményes választ adhassunk. Elemzésemben Dr. Balogh Tamás és Szilágyi Zsolt ezredes gondolatait felhasználva mutatom be a probléma megoldásának lehetőségét.

A Duna – jellemzők

A Duna a németországi Fekete-erdőből ered és Romániában a Fekete-tengerbe torkollik. Mintegy 2850 kilométerével Európa második leghosszabb folyójaként tudható számon, mely 10 országon halad át közvetlenül, s emellett 4 további állam tartozik a medencéjéhez. Ezek közül kilenc Európai Uniós tagállam (Ausztia, Bulgária, Csehország, Horvátország, Magyarország, Németország, Románia, Szlovákia, Szlovénia) és öt Unión kívüli (Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Moldova, Szerbia, Ukrajna).

A Duna sokrétű összeköttetést jelent a vízgyűjtő területéhez tartozó országok között. Kiemelt jelentőséggel bír a turizmus, az energiagazdálkodás, valamint a folyami közlekedés és kereskedelem szempontjából. 2010-ben 99,7 millió tonna áruforgalmat bonyolítottak le a folyón (lásd 1. ábra), továbbá az EU közlekedési miniszterei 1994-ben beemelték a hét legfontosabb fejlesztendő transzkontinentális közlekedési folyosó közé. A gazdasági faktorokon kívül a Dunára édesvízkészletként is tekinthetünk.

A Dunán lezajló áruforgalom 2010-ben. Forrás: ines-danube.info

Együttműködés a Duna-medence államai közt

2011 júniusában hagyták jóvá az Európai Unió második makro-regionális stratégiáját, a Duna Régió Stratégiát, mely tagjai közt tudhatja számon mind a 14 Duna-medencében elhelyezkedő államot. A koncepció négy pillérre épül, melyek a Duna-régió összekapcsolása (közlekedés, energia, turizmus és kultúra), környezetének védelme, a jólét növelése a régióban és a régió megerősítése. A stratégia projektjeit a pillérekhez tartozó 12 prioritási területen keresztül valósítják meg, amelyek közül Magyarország három darabért vállalta a felelősséget. Elsőként „a fenntartható energia használatának ösztönzését“ koordinálja Csehországgal közösen, másodszor „a vizek minőségének helyreállításának és megőrzésének“ a területén működik együtt Szlovákiával, harmadszor „a környezeti kockázatok kezelésé“-ben vesz részt Romániával összefogva.

A dunai makro-stratégia megteremti az együttműködés új, hatékonyabb formáit, javítja a hajózás feltételeit. Keretet biztosít a fejlesztéspolitika összehangolására, hozzájárul a nagyfokú regionális fejlettségbeli különbségek felszámolásához, lényeges mérsékléséhez. Európai politikaként kell elfogadni és végrehajtani, s eközben szorosabbra fűzni az uniós tagsággal nem rendelkező országokkal a kapcsolatot, elősegíteni csatlakozásukat az EU-hoz.

Az együttműködés irányítása soros elnökségi rendszerrel valósul meg. Magyarország 2017-ben töltötte be ezt a pozíciót, jelenleg Romániát 2020-tól Horvátország fogja követni a sorban.

Kockázatok

A Duna mentén számos kockázattal kell szembe nézniük az államoknak. Elsőként az édesvíz kérdéskörét említeném meg. Mint a bevezetőben már utaltam rá, az édesvizek felbecsülhetetlen értéket képviselnek, miközben vízkészleteink egyre terheltebbek. Az édesvizek mennyiségi és minőségi értékének, továbbá fenntartható hasznosításuk érdekében magas szintű együttműködést kell kiépíteni az érintett szereplők és államok között. Ez az ún. „felelős vízkormányzás“ kialakítását igényli, melyben össze kell hangolnunk és egyszerre megvalósítanunk a stratégiai vízkészletek megőrzését és a vízigények (ivóvízigény, ipari, közlekedési, ökológiai vízigények) biztosítását.

A Duna vízlépcsői. Forrás: hydroinfo.com

Másodrészt kockázatot jelent, hogy Magyarországon belül nincs egy vízlépcső sem a Dunán. Ennek következtében nem tudjuk megfogni a Duna vizét, az csupán átfolyik rajtunk. Míg Németországban 25, Ausztriában 12, Szlovákiában 1 vízlépcső található (lásd 2. ábra). Továbbá a szerb-román határon van kettő, a román-bolgár határon pedig egy. A “felettünk” található vízlépcsőkkel a németek, osztrákok, szlovákok képesek megfogni a Duna vizét , ami ezáltal nem jut le hozzánk. Valamint ha felduzzasztják a vizet, majd egyszerre engedik el, árvizet okozhatnak. Ez nagy biztonsági kockázatnak számít.

Harmadrészt nagy kihívás elé állítja az államokat a régióban jelen lévő szervezett bűnözés, a súlyos bűncselekmények (csempészet, emberkereskedelem), a határokon átnyúló feketepiac működése és a tömeges migráció. Ezen tényezők ellen harcol a 2013-ban létrehozott Dunai Folyami Fórum struktúrájának létrehozása (Setting up the Structure of a Danube River Forum, DARIF), mely az EU Duna Régió Stratégiájának 11. prioritási területéhez kapcsolódóan (biztonság javítása a súlyos bűncselekmények és a szervezett bűnözés jelentette kihívásokkal való megküzdés közös munkával) lát el feladatokat. A projekt résztvevői: Ausztria, Bulgária, Horvátország, Moldova, Magyarország, Németország, Románia, Szerbia, Szlovákia, és Ukrajna. Magyarország koordináló szerepet lát el, a magyar résztvevők körét a rendőrség, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatósága, a folyami információs szolgáltatásokat működtető Rádiós Segélyhívó Infokommunikációs Országos Egyesület, valamint a Fórum működtetéséhez csatlakozó Duna-régió országaiból delegált vízi és határrendészeti, bűnügyi, vám és hajózási, valamint folyami információs szakterületen együttműködő szervek vezetői, összekötő tisztviselői, és szakértői alkotják.

A DARIF résztvevő államai.

A DARIF célja, hogy a Duna-menti országok hatékonyabban léphessenek fel napjaink fenyegetéseivel szemben, közösen megerősítve a vízi biztonságot, biztosítva az összehangolt fellépést és az operatív, határokon átívelő rendészeti szakmai együttműködést. Mindehhez a fórum technikai hátteret biztosít.

Védelem

A DARIF megszületésével megindult a rendészeti együttműködés a Duna-menti régió  több országa közt, azonban a fórum nem fedi le teljes egészében a Duna-medencét, melynek  ezenfelül fegyveres védelméről napjainkig nem született átfogó megállapodás.

A Dunán nemcsak kereskedelmi forgalom zajlik, hanem veszélyes anyagok legális szállítása és potenciálisan bármilyen hadi vagy egyéb anyag, akár illegális szállítása is. Ez is indokolttá teszi a védelem kialakítását, habár a magyar és román flotillán kívül egy uniós ország sem rendelkezik folyami fegyveres erővel. Sőt, Románia csupán az al-Duna védelméért tud felelni, a Duna felső és középső szakaszának fegyveres védelme a Magyar Honvédségre hárul, melyben az I. Tűzszerész és Hadihajós Ezred rendelkezik a feladat végrehajtásához szükséges szakosodott- és résképességekkel. Felszerelésük tartalmaz Nestin-osztályú MS-25 típusú aknamentesítő hajókat, AN-2 típusú aknásznaszádokat (tűzszerész járőrhajó), parancsnoki motorosokat, roham- és gumicsónakokat.

A HTHE tűzszerészmentesítő feladatai közül több köthető a vízhez:

• ellenőrzi, szükség szerint aknamentesít a hajózható vízi utakat,
• biztosítja a folyami műtárgyak úszóaknák elleni védelmét,
• kiképzi a személyi állományt a béke és háborús alkalmazás érdekében,
• az ország területén, valamint külföldi műveletek során végzi az improvizált robbanószerkezetek felderítését, hatástalanítását és megsemmisítésé

Továbbá végrehajthatnak járőrtevékenységet, hajózási és folyamzár-telepítési szempontból felderítési feladatokat, mentési feladatok vízi biztosítását, valamint búvárok részére merülési hely biztosítását. Egy tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet során a vízi utakra áttevődő illegális határátlépések megakadályozása érdekében folyamzárakat telepíthetnek a rendőrséggel együttműködve, valamint mobil platformként kiegészíthetik a folyóparti megfigyelőtornyokat.

Ezen feladatokat a Dunán csak Romániában végzik, Ausztriának, Horvátországnak, Németországnak, Szkovákiának nincs hadihajós alakulata, azaz a Duna az alsó szakaszától eltekintve védtelen. A kockázatok kezelésére a hadihajós alakulatok potenciálisan jóval nagyobb mértékben alkalmasak, mint a szárazföldi- vagy a légierő, s hozzájárulhatnak egy uniós közös védelmi képesség kialakításához, biztosítva a Duna-medence védelmét.

Szerző: Szilágyi Laura

Ausztriában február 3-tól újra repülhetnek a Luftstreitkräfte (légierő) állományába tartozó Saab 105OE sugárhajtású kiképző repülőgépek. A december végétől életbe léptetett, majd két hónapos földre kényszerülés oka a törzsvégi szekciókat a farokrésszel összekötő csapszegek repedése volt. A valaha még 40 darabos mennyiségben beszerzett gépekből 19 példány volt még hivatalosan hadrendben, ezekből azonban az utóbbi időben csak 10-12 volt alkalmas a repülésre. Az osztrákok a 2020-as évben tervezték a Saab 105OE-k kivonását. Az alapos átvizsgálás során a 12 105OE-ből 10-ben találtak repedt csapszegeket, amiket természetesen kicseréltek.

Dániában a hadsereg részére átadták az első Leopard A7V szintre korszerűsített harckocsikat. A holstebroi laktanyában megjelenő új variáns egyre nagyobb darabszámban lesz majd megtalálható az európai haderőkben, hiszen az Európai Védelmi Ügynökség javaslata alapján több NATO tagállam is az A7V-re fogja korszerűsíteni meglévő régebbi páncélosait.

Két napos késést elszenvedve, február 9-én érkeztek meg a Lockheed-Martin F-35A Lightning II vadászbombázói a finnországi Pirkkala támaszpontra. A típusból négy példány indult el Európába még február 5-én a Luke támaszpontról. Azonban a rossz időjárási viszonyok miatt csak két Lightning volt képes tankertámogatással átrepülni az Atlanti-óceánt és vasárnap este sötétben landolni a finn repülőtéren. A másik géppár kénytelen volt visszafordulni. A finn légierő 2020. január 9-től kezdődően végzi a jövőbeli 64 darabos megrendelést elnyerő típus kiválasztását eredményező folyamat helyszíni próbáinak első szakaszát. A HX Challenge-nek nevezett tesztidőszak központjaként a Pirkkala légi bázis lett kijelölve, ahol a téli üzemeltetési lehetőség vizsgálata a fő szempont, de a tesztrepülésekre Finnország egész területén sor kerül. Az öt jelölt (Boeing F/A-18 Super Hornet, Dassault Rafale, Eurofighter Typhoon, Lockheed Martin F-35, és Saab JAS39 Gripen) mindegyike hét munkanapra eső tesztelési időszakon vesz részt, egészen február 26-áig bezárólag.

Ezek során ellenőrzésre kerülnek a gyártók által megadott paraméterek valósága is. A típusokból 2-4 darab települ át a próbák idejére Finnországba. A repülési feladatok többségét elsősorban 8 és 16 óra között fogják végrehajtani, de sort kerítenek majd néhány éjszakai repülésre is. A szimulált légi csatákban a megrendelésért versenyző típusoknak a légierő jelenlegi gépeivel, az F/A-18 Hornet és BAE Hawk repülőgépekkel kell szembenézniük. Összességében a HX Challenge célja nem a jelöltek rangsorolása, hanem annak bizonyítása, hogy az ajánlati felhívásokra adott válaszokban feltüntetett teljesítményértékek valóban érvényesek-e az ilyenkor igencsak zord finn környezetben. Az így ellenőrzött adatokat a képességértékelés második és harmadik szakaszában tervezik felhasználni, ahol már a háborús helyzetben való alkalmazhatóságé lesz a főszerep. A finn kormány 2021-ben dönt a 10 milliárd eurós beszerzésről.

Február 11-én elkészült az utolsó HC.4/HC.4A verzióra korszerűsített AgustaWestland Merlin HC.3/HC.3A helikopter is. A Brit Királyi Haditengerészet gépeit, melyeket 2015 júliusában vettek át a RAF, vagyis Brit Királyi Légierő kötelékéből, a Leonardo Helicopters vette kezelésbe a Yeoviltonban lévő üzemében. A brit tengerészgyalogosok szállítását végző égi paripa összecsukható főrotort, a faroktartó mellé hajtható farokrészt, a hajófedélzeti üzemnek jobban megfelelő futóművet, nyűgöző pontokat, valamint a gyorsköteles ereszkedéshez függesztési pontokat kapott. Az eddig megszokott zöld festés is már a múlté lett, hiszen a HC.4/HC.4A verzióra korszerűsített forgószárnyasok szürke színben tündökölnek. A pilótafülkébe a haditengerészet HM.2-es variánsáról már ismert nagyméretű kijelzők kerültek beszerelésre. A tengerészgyalogság 25 forgószárnyasa jelenleg két század állományában található meg, a 845. és a 846. század is a Yeovilton-i bázison települ. A 2016-tól folyó korszerűsítéssel egybekötött átépítés mind a 25 példányt érinti, de még hátra van hét átmenetinek tekintett iHC.3-as forgószárnyas korszerűsítése. Ezeket a gyorsabb hadrendbe állítás végett a korszerűbb fedélzeti elektronika beépítése, az új futóművek, illetve a faroktartó mellé hajtható farokrész alkalmazása nélkül tették alkalmassá a hajófedélzeti üzemre.

Két hír is szólt az Airbus Helicopters 12 utast 222 kilométerre elszállítani képes, 2013-ban fejleszteni kezdett H160-as típusáról. Az egyik azt tette köztudomásúvá, hogy 2022-től négy példányt fog használni tíz éven át a Francia Haditengerészet kutató-mentő feladatokra a kiöregedett Aerospitale SA316B Alouette III-ok helyett. A gyártó és partnerei (Babcock és a Safran Helicopter Engines) fogják biztosítani a civil változatú H160-ok rendelkezésre állását. A flottától érkező visszajelzéseket alaposan hasznosítani fogják, hiszen a második híradás alapján 2021-től teljes gőzzel fejleszteni kezdik a katonai feladatokra módosított H106M variánst is. Az öt különféle helikopter (hadsereg-Gazelle, flotta-Alouette III, Dauphin, Panther és a légierő-Fennec) pótlására szánt H160M Guépard (Gepárd) szállítása a 2019 májusában bejelentett, két évvel felgyorsított ütemtervnek köszönhetően 2026-tól kezdődik meg és várhatólag Párizs 168 darabos mennyiséget fog majd beszerezni ezekből. Modularitásának és sokoldalúságának köszönhetően a Gepárd lehetővé teszi majd a fegyveres erők számára, hogy különféle küldetéseket hajtsanak végre. Ez lehet majd a fegyveres felderítés, tűzoltás, a különleges erők szállítása mélyen az ellenség hátországába, vagy orvosi evakuálás. Ezenkívül, hajók elleni bevetésekre is képes lesz az új típus a kutató-mentő feladatok mellett. Mindezt a H160-on is alkalmazott, a hagyományos kialakítású rotorlapátoknál 100 kilogrammal nagyobb emelőerő előállítására képes és 50%-al halkabb Blue Edge rotorlapátok és a Spheriflex rotoragy jelentősen fogja támogatni az 1100 és 1300 lóerős tartományban elhelyezkedő Arrano gázturbinákkal együtt.  Ezek fogyasztása 10-15%-ak kevesebb, mint az előző generációba tartozó erőforrásoké.

Több napon át már többször is az elvártak szerint működött a francia Naval Group, korábban DCNS tengeralattjárók számára tervezett FC2G (Fuel Cell 2nd Generation) második generációs levegőtől független meghajtó rendszere. Az üzemanyagcellás FC2G már többször is üzemelt 18 napon át a franciaországi Nantes melletti telepen, így a fejlesztők szerint közeleg az az időpont, amikor is beépítésre fog kerülni egy tengeralattjáróba. Erre igencsak készültek a tervezők, hiszen a szárazföldi prototípus befoglaló métereit is úgy alkották meg, mintha az egy tengeralattjáróba kerülne rögtön beépítésre. A legalább hat méteres törzsátmérővel rendelkező egységek számára fejlesztett FC2G az eddigi üzemanyagcellás rendszerekkel szemben nem a nyomásálló testen kívül lévő tartályokban elhelyezett hidrogént használ az elektromos áram előállítására. A robbanásveszélyes hidrogént a dízelolajból közvetlenül hevítéssel állítják elő az FC2G esetében. Ez fokozza a biztonságot, hiszen így nincs eltárolt hidrogéngáz a tengeralattjáró közvetlen közelében. További előny, hogy az üzemanyagcellák élettartama is növekszik, hiszen az így előállított hidrogén több mint 99,999%-os tisztaságú lesz. Ugyanis a gázolajból lett hidrogénben gazdag szintetikus gázkeverékből a következő lépésben eltávolítják a szén-monoxidot, és azt szén-dioxiddá alakítják át.

Ezt a gázt membránok segítségével tisztítják tovább, és így érik el az igazán tiszta hidrogént. Az energiatermeléshez szükséges másik összetevőt, a folyékony oxigént azonban külön tartályban helyezték el és ennek mennyisége lehetővé teszi a tengeralattjáró személyzetének levegőellátását is. Az FC2G amellett hogy csendesebben is működik, és kevesebb mellékterméket állít elő, még több villamos energiát is termel, mint a hasonló méretű és súlyú régebbi levegőtől független meghajtó rendszerek. Nagyfokú automatizáltságának köszönhetően mindössze egy főnyi kezelőszemélyzet szükséges hozzá. A 8 méter hosszú FC2G levegőtől független meghajtó rendszert 10000 üzemórás élettartamra tervezték, teljesítménye 250kW. Ez a jelenlegi tengeralattjárók számára az ideális 5 csomós, leghalkabb cirkáló sebesség elérését lehető teszi, hiszen ehhez típustól függően 130-180kW szükséges. A többletteljesítményt akkumulátorokban tárolják el a fedélzeti rendszerek ellátására, illetve a nagyobb sebesség elérésének lehetőségének biztosítása érdekében. Egy évre számolva mindössze 3 hetet kell majd az FC2G levegőtől független meghajtó rendszerrel ellátott tengeralattjárónak karbantartáson tölteni, ezenfelül a világtengereken, vagy nem honi kikötőkben történő üzemanyag utánpótlás is sokkal egyszerűbben megoldható az általánosan használt dízelolaj okán.

Február 7-én vette át a második Lockheed Martin KC-130J Super Hercules légi utántöltő/szállítógépét a Francia Légierő (Armée de l'Air) az USA Georgia államában található Mariettában. A franciák által megrendelt két hosszabb törzzsel épített C-130J-30-as szállítógépet 2017-ben és 2018-ban adták át, míg első KC-130J-t 2019 szeptemberében. A francia tehergép-flottát így már a C-130H Hercules, a C-160 Transall és a Casa CN-235–ös mellett ezek az új gépek is alkotják. A két KC-130J-t a 2/61 Franche-Comté szállítórepülő-század üzemelteti az Orleans-Bricy légibázison, amely rendelkezik a két C-130J-30-mal is. A 2021-es évben azonban a Super Hercules-ek áttelepülnek az Evreux légibázisra, ahol a hat német C-130J-el együtt fognak egy közös, francia-német századot alkotni.

Túl van a második lövészeten is az MBDA Marte ER hajók elleni robotrepülőgépe. A 260 kilogrammos fegyvert az MBDA olasz részlege fejleszti, az első indításra még 2018 végén került sor. A gázturbinás meghajtással rendelkező fegyver Eurofighter Typhoon vadászbombázóra történő integrációja is elkezdődött már. A 2016 második félévében elindított, 16 hónapos első fázis során földi függesztési próbákat is végrehajtottak, amelyhez az olasz tulajdonban lévő IPA2-es jelzésű Eurofighter példányt használták. Ennek során bebizonyosodott, hogy a Marte ER igen gyorsan, mindössze 3 perc alatt elhelyezhető a Eurofighter Typhoon szárnya alatti felfüggesztőjén, a szállítókocsiról történő felemelést követően. A hírek szerint több Eurofighter Typhoon alkalmazó és esetleges megrendelő is élénken figyeli a típus hajók elleni alkalmazhatóságának megvalósítását. A Szardínia szigetéről történt aktuális indítást követően a Marte ER 100 kilométert tett meg a célpontjáig. A mostani próba során a robotrepülőgép fedélzetére telepített telemetriai rendszer hatalmas mennyiségű adatot rögzített. Ezek a repülési adatok nagyon jól igazodtak a szimulációs eredményekhez, de jól vizsgázott az új navigációs és az MBDA Seeker Division által kifejlesztett célravezető rendszer is.

Az Airbus és Szingapúr február 12-én megállapodtak abban, hogy együttműködnek az A330 SMART MRTT többfunkciós légi utántölt/szállítógép kidolgozásában a Szingapúri Köztársaság Légiereje számára. Ez a változat olcsóbb üzemeltethetőséggel és az A3R (Automatic Air-to-Air) automatizált üzemanyag átadó rendszerrel térne el az eddigi példányoktól. Ez utóbbiról 2018 második felében szóltak a legtöbbször a híradások, mivel Spanyolország partjainak közelében 2018. június 20-án több alkalommal is az A3R automata rendszer segítségével kapcsolódott össze egy ausztrál KC-30A MRTT (MultiRole Tanker Transport) tartálygép az Airbus légi tesztekhez használt A310-ével. Egészen pontosan két óra alatt hét csatlakozás történt az A310-es törzse alatt lévő merevcsöves feltöltő rendszerhez, melynek fogadónyílásba irányítását emberi beavatkozás nélkül végezték el minden alkalommal. A feltöltendő repülőgép esetében a megközelítés és a feltöltés közbeni pozíciótartás ugyan úgy zajlik, mint amikor ember irányítja a teleszkópikus boom-ot. Éppen ezért a fogadó gép esetében módosítás nem szükséges az automatikus üzemanyag felvétel végrehajtásához.  Ellenben a töltőgép esetében a munka dandárját képalkotó szoftver végzi el, mely az A3R rendszer egyik fontos alkotóeleme. A 6000 méteres magasságban és 425 kilométer per órás sebesség mellett végzett tesztek bebizonyították az A3R rendszer alkalmazhatóságát, így az Airbus folytathatta az A330-as tankergépeken történő bevezetés felé megkezdett útját. Ennek érdekében az első A3R rendszerrel ellátott A330-al 2021-ben befejeződnek majd meg a légi próbák és a rendszer várhatólag igen rövid idő alatt szolgálatba állíthatóvá fog válni. Szingapúr 2014-ben az öreg Boeing KC-135R gépeinek lecserélésére hat Airbus A330MRTT gépet rendelt meg, ezekből az elsőt 2018 augusztusában kapta meg és 2019 végére már 4 darabbal rendelkezett.

Új fegyverzet jelenhet meg a Tupoljev Tu-160-as Blackjack szuperszonikus nehézbombázók eszköztárában. Az orosz TASSZ védelmi iparból származó közlése szerint, ugyanis a légi indítású K-47M2 Kindzsal (Tőr) típusú hiperszonikus rakéták eme bombázókra történő telepítésének lehetőségét mérlegelik Moszkvában. Ezek az előzetes tervek fogják igazolni, vagy cáfolni azt az elképzelést, mely szerint a belső bombakamrákban lévő két forgótárra összesen 12 darab Kindzsal helyezhető el. A 2018-as évben az orosz védelmi iparból származó információ szerint a modernizált Tu-22M3M Backfire szuperszonikus közepes bombázók fegyverzetében is megjelenhet a légvédelmi rendszerek számára eddig is komoly kihívást jelentő Kindzsal típusú hiperszonikus rakéta légi indítású változata is. Ebből akár négyet is elhelyezhetnének majd a Tu-22M3M-en, a szükséges módosításokat követően. A minél gyorsabb hadrendbe állítás okán a már meglévő MiG-31BM Foxhound típust repülő vadászalakulatokat teszik alkalmassá a Mach 10-es sebességre képes, 2000 kilométeres hatótávolságú K-47M2-es bevetésére.

A lap értesülései szerint ezek a Kindzsalok már hajók ellen is kellő hatékonysággal lesznek bevethetők. Az új feladatkör ellátása jelentős módosítást igényel a Foxhound-okon, így a vadászfeladatok ellátása ezek után már nem lesz végrehajtható a MiG-31K alváltozatokkal. Ugyanis a fedélzeti rádiólokátor eltávolításra kerül, de a belső üzemanyag-kapacitást plusz tartályok beépítésével megnövekedik. Jelenleg a haditengerészet két MiG-31-et repülő ezreddel rendelkezik. Az Északi Flotta parancsnoksága alatt a moncsegorszki, és a Csendes-óceánon Flotta alárendeltségében a Kamcsatka félszigeten található jelozovói repülőtéren repülik a típust. Az előbbi bázist 2013-ban, míg az utóbbit 2016-ban újították fel és korszerűsítették. Moncsegorszkból felszállva Izland partjaitól a Kara-tengerig nyílik majd mód a Kindzsal bevetésére, míg a kamcsatkai MiG-31K-k a Kelet-Szibéria partvidékétől kezdve, a Bering-tengeren és az Ohotszki-tengeren lévő hajókra jelenthetnek a jövőben veszélyt.

Nem csak a Tu-160-as kaphat új fegyverzete, hanem a Mil Mi-28NM harci helikopter is. Erről az Izvesztyija napilap tudósított. A szárnycsonkok alá az eddig merevszárnyú repülőgépekkel hírbe hozott R-74ML (RVV-MD néven is ismert) levegő-levegő rakéták kerülhetnek majd felfüggesztésre. Az immáron a rakéta hossztengelyéről 75 fokra minden irányba kitéríthető, továbbfejlesztésen átesett Karfagen infra és ultraibolya tartományban is érzékelni képes önirányító rendszer, a néhány centivel hosszabb hajtóműszekció, a 40 kilométeres kinematikai hatótávolság, és a Jantar lézeres közelségi gyújtó tartozik ezen alváltozat legfőbb jellegzetességei közé.

Iránban február 9-én mutattak be egy új ballisztikus rakétát. A rövid hatótávolságú Raad-500 szerkezeti eleminek gyártásánál nagyszámban használtak fel szénszálas kompozitot a súlycsökkentés érdekében. Ennek köszönhetően tömege csak fele az elődjének tekinthető, főként acélból épített Fateh 110-hez viszonyítva, bár főbb méreteik megegyeznek. Hatásosságát jelentősen megnövelte az újfejlesztésű rakétamotor az irányítható fúvókákkal, melyet egyébként műholdak szállítására tervezett rakétákhoz alkottak meg. Így pályamódosításra is képessé vált a légkörön felüli magasságokban, megnehezítve ezzel az ellentevékenységet. Az 500 kilométeres hatótávolságú Raad-500-as harci részét 3000 fokos hőmérsékletnek is ellenálló hőpajzzsal védik a légkörbe való visszatérés okozta hőhatás káros hatásától.

Indiában befejeződött a hazai építésű INS VIKRANT (IAC-1) repülőgép-hordozó hajtóműveinek kikötői tesztelése. A próbákat a 2019-es év decemberétől végezték és ezek során mind a négy gázturbinával, és a nyolc dízel-generátorral is sikerült teljesíteni az elvárásokat. Meg kell említeni, hogy a négy General Electric LM2500 + gázturbina több mint 80 megawatt (110 000 LE) teljesítmény leadására képes. Az állami tulajdonú Cochin Hajógyárban épülő 40000 tonnás, 262 méter hosszú, 60 méter széles egység az eredeti tervekhez képest már több éves késében van. Tervezését 1999-ben kezdték meg, míg az építését 2009 februárja óta végzik, és a legújabb hírek szerint csak 2021 márciusában adják át a flotta számára és csak 2022-ben éri majd el a bevethetőségét. Becslések szerint a teljesen felszerelt VIKRANT majd 5 milliárd dollárba fog kerülni, míg fegyverzet és a tervezett 30 darab légi jármű (20 MiG-29K/KUB és Tejas Mark 2 mellett 10 Kamov Ka-31 helikopter) nélküli ára csak 2 milliárd dollár. 2020. február elején még nem rendelték meg a VIKRANT fedélzetére szánt repülőgépeket az oroszoktól, de más országtól sem, így az első időkben valószínűleg a már meglévő MiG-29K/KUB példányok fognak megjelenni a hajón. Érdekes adat, hogy 2003-ban még csak 500 millió dolláros kiadással számoltak esetében fegyverek és repülőgépek, valamint helikopterek nélkül. A hordozó főbb szerelési munkálatai befejeződtek, így a kikötői próbákat 2020. április 10-től tengeri tesztek fogják követni. A következő indiai hordozó, a 65000 tonnás IAC-2-es INS VISHAL már katapulttal fog rendelkezni, a VIKRANT (IAC-1) síugró sáncával szemben.

Indonéziában a PT Dirgantara Indonesia vállalat befejezte a földi tesztlövészetet a csatarepülőgéppé átalakított CN-235 -220-as teherszállító repülőgéppel. A tehertérbe egy oldalra tüzelő 30 milliméteres DEFA 553-as gépágyú került beszerelésre. Az 1200 lövés per perces tűzgyorsaságú fegyver újrahasznosítva lett, hiszen egy már kivonásra került Douglas A-4H Skyhawk vadászbombázóból került kiszerelésre. A célok felderítéséhez elengedhetetlen egy célzótorony alkalmazása is. A törzsön és a szárnyak alatt fegyverzet felfüggesztési pontokat is kialakítanak rakéták és bombák számára. A demonstrációs platform várhatólag hamarosan elkezdi majd a légi próbákat, amiket a fejlesztők reményei szerint a 2020-as évben be is fejeznek majd. Az indonézek reménykednek benne, hogy a hazai megrendelésen felül a közel-keleti, afrikai, közép- és délkelet-ázsiai régiókból (Fülöp-szigetek, Pakisztán, Egyesült Arab Emírségek, Katar és Szenegál) érkeznek majd megrendelések az új változatra.

Fülöp-szigetek FNSS Defense Systems Kunduz, régebben AZMIM (Amfibik Zırhlı Muharebe İstihkam İş Makinesi = kétéltű páncélozott harci földmunkagép) kétéltű páncélozott földmunkagépeket vásárol meg Törökországból. Fülöp-szigetek lesz így az első dél-ázsiai ország, amelyik beszerzi ezt a különleges járművet. A megállapodás részletei a következő két hónapban kerülnek véglegesítésre, és a járművek leszállítása 2021-ben kezdődik. A török cég kevesebb, mint négy év alatt fejlesztette és vette gyártásba az Ankara által 12 darabos mennyiségben megrendelt Kunduz kétéltű páncélozott földmunkagépet. A tulajdonságaiban egyedülálló jármű legfontosabb feladata a folyamátkeléseknél történő földmunkák elvégzése a partváltás megkönnyítése érdekében, megfelelő védelmet biztosítva a kezelőknek. A Kunduz legénysége két főből áll, legnagyobb sebessége 45 kilométer per óra és nappali, valamint éjszakai kamerarendszerrel is ellátták.

Japánban február 10-től folynak a továbbfejlesztett Type 12-es hajók elleni robotrepülőgépekkel a légi tesztek az Acugi légibázisról felszállva. Ennek során a fegyver négy példányát függesztették fel egy Kawasaki P-1 tengeri járőrgép szárnyai alá. A fotókon a két belső hajtómű közötti részen félszárnyanként 2-2 Type 12-es hajók elleni robotrepülőgép volt látható piros-sárga pepitamintás festéssel. A 300 kilométeres hatótávolságú robotrepülőgépekből a P-1-es akár 8 darabot is hordozhat.

Ausztrália számára az Egyesült Államok február 7-én jóváhagyta 200 darab Lockheed Martin AGM-158C LRASM nagy hatótávolságú hajó elleni robotrepülőgép beszerzését. A korszerű légi indítású fegyverek a Boeing F/A-18F Super Hornet vadászbombázók eszköztárát fogják bővíteni. A 900-990 millió dolláros beszerzés okán Ausztrália lett az első külföldi LRASM megrendelő.

Tovább apadhat az Amerikai Légierő Rockwell B-1B Lancer stratégiai nehézbombázóinak állománya. A hadrendben lévő 59 példány közül a légierő vezetése 17 darabot vonna ki már a 2021-es évben. Persze ezek a gépek azok lennének, melyek szerkezetét a legalaposabban megviselte az eltelt pár évtized. Ennek köszönhetően gépenként több 10 millió dolláros nagyjavítás után lennének csak képesek hosszabb távon továbbra is szolgálatba maradni. A helyreállításukra folyósítandó összeget a továbbra is hadrendben maradó példányokra költené el a légierő vezetése és a meglévő alakulatok sem kerülnének felszámolásra a lecsökkent gépállomány ellenére sem.

Valami hasonlóra készülnek az Amerikai Haditengerészetnél is. Itt szintén a 2021-es év került a célkeresztbe, mivel ez lenne az az utolsó év, amikor újgyártású Boeing F/A-18E/F Super Hornet repülőgépek kerülnek kifizetésre. A 2019-ben 4 milliárd dollárért megrendelt 78 darab Super Hornet átadása 2021-ben befejeződik. A 2022 és 2024 között megvásárolni tervezett 36 F/A-18E/F-re szánt pénzt a régebben F/A-XX, újabban NGAD (Next Generation Air Dominance = Következő Generációs Légi Fölény) néven emlegetett következő generációs repülőgép fejlesztésére csoportosítanák át, ezzel is megtámogatva a 4,5 milliárd dolláros, ötéves fejlesztési keretet. Ezekkel a repülőgépekkel szemben elvárás, hogy legalább 1800 kilométeres hatótávolsággal rendelkezzenek.

Amikor az Egyesült Államokban felfüggesztették a nukleáris meghajtású repülőgépek fejlesztését, a munkában igencsak alaposan elmélyült General Electric nem szerette volna, ha a kutatásai és fejlesztései veszendőbe mennek. Ezért a kisméretű reaktorok egyéb célú hasznosítási lehetősége után néztek. Hamar találtak is egy területet, mégpedig a hajók és tengeralattjárók meghajtását. Az addigi elképzelésekkel szemben a kisméretű reaktor és segédberendezései, valamint a gőzturbina és az erőátvitel a hajócsavarokkal együtt mind egy egységben került volna, egy hidrodinamikailag kedvező kialakítású konténerbe. Ezt a konténert hadi-vagy akár civil hajók teste alá rögzítve a nukleáris fűtőanyag elhasználódásáig alkalmazták volna a meghajtásra. A fűtőanyag kimerülése után a konténert egyszerűen lecserélték volna egy másikra. A tengeralattjárók esetében a hajótest hátsó traktusa alá felfüggesztett, oldalanként egy-egy konténer biztosította volna a mozgatáshoz szükséges energiát.

A felszín alatti egységek esetében a 15000 lóerős verzió 215 tonnát, a 30000 lóerős változat pedig 245 tonnát nyomott volna. A tengeralattjáró egyéb rendszereit egy hasonlóan kisméretű, de beépített reaktor látta volna el energiával. Az éppen akkor építés alatt álló SKIPJACK-osztály módosítására átszámolva, a 601B típusú külső konténerekkel megvalósuló nukleáris meghajtás esetén igen jelentős, 20%-al kisebb vízkiszorítást eredményezett volna. Az elérhető legnagyobb sebesség a 38 csomó körül alakult volna. Egyik hátránya a sugárzás mértéke volt, a General Electric is elismerte, hogy a hajótesttől nagyjából 1,5 méterre kellene elhelyezni a konténereket, amik második hátrányukként várhatólag igencsak zajosak lettek volna. A várható környezetszennyezés, valamint a nem kellő kiforrottság így aztán végleg lehetetlenné tette a kisméretű reaktorok felhasználását abban az időben.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Westland Apache AH.1

Lockheed Martin F-35A Lightning II

Aérospatiale SA 342M Gazelle

McDonnell Douglas KC-10A Extender

Dassault Mirage IIIRS

Northrop T-38A Talon

Eurofighter EF-2000 Typhoon

Boeing P-8A Poseidon

Saab JAS39D Gripen

Douglas A-4N Skyhawk

Dassault Rafale C

Boeing F/A-18F Super Hornet

Dassault/Dornier Alpha Jet A

Goodyear FG-1D Corsair

KAI T-50 Golden Eagle

Grumman C-2A Greyhound

AgustaWestland Merlin HC.3

Lockheed UP-3D Orion

Hawker Siddeley U-125A

Lockheed F-104S-ASA Starfighter

Szuhoj Szu-47 Berkut

2020. február 4-én új típussal bővült a Brit Királyi Légirő flottája: az első P-8A Poseidon MRA1 tengerészeti felderítőgép az USA-ból az észak-skóciai Kinloss Légibázisra repült át.

Hétvégi érkező és induló gépek Ferihegyen, a ködös napokat felváltó napfényes időben, a naplementét megelőző órában.

A drót mögött a Ryanair London Stanstedről érkező járatán csillog a napfény.

Az easyJet Switzerland Genf-Budapest járatát teljesítő A320-asa érkezik,…

… és indul vissza Genfbe egy óra múlva.

Helyükre húzódnak a futóművek a Wizz Air A320-asán.

Nehéz idők járnak a török fapados légitársaságra, a Pegasusra. Egy hónapon belül két B737-800-asuk futott túl az isztambuli pályán és tört össze. Két évvel ezelőtt egy harmadikat is selejtezni kellett, miután Trabzonban lecsúszott a pályáról.

Egyelőre még a rövid életű Joon festését viseli az Air France A321-ese.

Irány Doha - indul a Qatar A330-asa.

 * * *

Fotó: Szórád Tamás

Növekvő utasforgalom, fejlődés és fenntarthatóság jellemezte a budapesti repülőtér elmúlt évét.

Az Amerikai Egyesült Államok és Irán kapcsolata az 2015-ös atomalku megkötésével rendeződni látszott. Donald Trump azonban 2018-ban egyoldalúan bejelentette, hogy országa kilép a 21 hónapnyi tárgyalás eredményeként létrejött szerződésből. Mindez a történelem során egyébként is feszült amerikai-iráni kapcsolatokra meglehetősen rányomta a bélyegét, amelyet a napokban kezdődött orosz-kínai-iráni közös haditengerészeti gyakorlat tovább terhelt.

Az amerikai-iráni kapcsolatok áttekintése

Az Amerikai Egyesült Államok és Irán kapcsolata a bipoláris korszak kezdetén még korántsem volt olyannyira gondterhelt, mint manapság. A két ország kapcsolata meglehetősen kedvezően indult, hiszen a Szovjetunió térségbeli ellensúlyozásában, s a kommunista eszmék terjedésének megállításában Washington szerepet szánt Teheránnak, s az ország geopolitikai helyzete (Perzsa-öböl, Ománi-öböl, Hormuzi-szoros, olajlelőhely) is rendkívül fontossá tette az államot a korszakban. A két állam közötti kapcsolat 1953-ban vált szorossá, Moszadek elnököt eltávolították, s helyére a nyugatbarát Reza Pahlavi sah került. A sah vezette ország atomprogramjának beindításában is elsősorban az USA segédkezett az 1960-as években, s ezt követően, Irán is csatlakozott az 1968-as atomsorompó szerződéshez.

A két ország kapcsolata az Amerika-barát sah, Reza Pahlavi elmozdítását és az 1979-es iszlám forradalom győzelmét követően romlott meg, amelyet a teheráni amerikai nagykövetséget ért támadás, majd az 1981-ig tartó túszdráma és annak következményei tovább mélyítettek. Az 1980-as években Washington és Teherán konfliktusa tovább mélyült: az 1980-88-as irak-iráni háború során az amerikai fél Bagdad támogatása mellett kötelezte el magát, s 1984-ben az USA Külügyminisztériuma Iránt a terrorizmust támogató országok listájára helyezte. Mindezzel ellentmondásos az USA azon cselekedete, amikor különböző fegyvereket szállított az iszlám köztársaságnak a Libanonban fogvatartott amerikai túszokért cserébe. Emellett, számos szankcióval is sújtotta az évek folyamán az Egyesült Államok Iránt, s a perzsa retorikában is az USA-t általában a „Nagy Sátán”-ként emlegették.

Az 1988-as évet újabb mélypontként lehet számon tartani a két ország közötti kapcsolatban: a Perzsa-öbölben tartózkodó USS Vincennes amerikai hadihajó két rakétával megsemmisített egy F-15-ösként azonosított, azonban 300 utast szállító iráni polgári gépet. Az eset hatalmas port kavart, Irán az amerikaiakat barbár mészárlással vádolta és bosszút helyezett kilátásba a mártír áldozatokért. Az 1990-es években az USA számára Irán a Perzsa-öböl biztonságát fenyegető tényezőként volt jelen, s ennek megfelelően igyekezett a nemzetközi porondon is elszigetelni Iránt, illetve megnehezíteni az iszlám köztársaság szándékait. A két állam kapcsolata 1997-ben ismét elkezdett javulni ugyanis Irán élére Mohamed Khatami került, aki sokkal inkább nyitott volt a reformokra, s a nyugati világ felé, a két ország számos lépéssel igyekezett újra normalizálni kapcsolatát.

A posztbipoláris korszak történetének mérföldkövét 2001. szeptember 11. jelentette, amely az amerikai külpolitikai gondolkodást is gyökeresen megváltoztatta. Ugyan Teherán az elsők között nyilvánította ki részvétét Washington számára, Bush 2002. januári beszédében mégis Iránt a „gonosz tengelye” országai közé sorolta Észak-Koreával egyetemben. Hámenei ajatollah erre reagálva, az Amerikai Egyesült Államokat ismét a „nagy sátánként” emlegette, illetve kifejezte Irán büszkeségét az iránt, hogy ismét Washington gyűlöletének célpontja. 2003-tól Washington szövetségeseivel fizikailag, jelentős katonai erővel is megjelent Irán közvetlen szomszédságában (Irak, Afganisztán). Teherán számos, a nyugati világ érdekeit szolgáló ajánlatot tett annak érdekében, hogy Washington feloldja a szankciókat és a nemzetközi elszigetelést az iszlám köztársasággal szemben, a Bush-adminisztráció azonban következetesen elutasító álláspontot tanúsított. 2003-tól a nyugati világ számára is nyilvánvalóvá vált, hogy Irán megkezdte nukleáris képességeinek fejlesztését, amely fokozta a feszültséget a két ország kapcsolatában is, s újabb amerikai, EU és ENSZ szankciók célpontja lett Irán a kétezres években.

Barack Obama fontos feladata lett 2009-es győzelmét követően a nemzetközi színtéren, hogy leállítsa Irán egyre bővülő atomprogramját, s ehhez meggyőzze az teheráni vezetést, hogy tárgyalóasztalhoz üljön. Obama elsősorban folytatta elődje politikáját, s újabb szankciókat helyezett kilátásba az iszlám köztársaságra. Azonban, Irán hatalmi törekvéseit a térségben jelentősen megkönnyítette az USA 2011-es iraki kivonulásával, majd az Afganisztánban állomásozó erők csökkentésével. A fordulópont 2013 szeptemberében következett be, amikor Irán élére a sokkal mérsékeltebb irányzatot képviselő Haszán Róháni került. Ekkor került sor arra – több, mint 30 év után -, hogy a két ország vezetője közvetlenül, telefonon beszéljen. Ezt követően került sor az Obama-adminisztráció egyik nagy sikerére, amely már az iráni atomalku előzményének is tekinthető: a szankciók feloldásáért cserébe Irán és a P5+1 (USA, Oroszország, Egyesült Királyság, Kína, Franciaország+Németország) aláírták a 6 hónapra szóló genfi megállapodást, amely Irán nukleáris tevékenységét és helyszíni ellenőrzését lehetővé tette. Az atomalku végleges formájának aláírására 2015. július 14-én került sor, végrehajtásának határidejét 2016 januárjára határozták meg.

A Trump-adminisztráció Irán-politikája

Donald Trumpot 2016-ban választották meg az elnökké. Trump Iránhoz fűződő kapcsolatáról már kampánya alatt sok elem napvilágot látott, többek között számos alkalommal élesen kritizálta az atomalkut, a valaha megköttettet legrosszabb megállapodásnak titulálta, amelyet szerinte – a Hatok tiltakozása ellenére – újra kellene tárgyalni. 2018 májusában az Egyesült Államok végül kilépett az alkuból, s újra szankciókkal sújtotta Teheránt, valamint a vele kereskedő országokat. Azonban, az USA ezzel a legfőbb szövetségeseinek, és a nyugati világnak is hátat fordított. Az európai országok ugyan biztosították az iszlám köztársaságot a megállapodás védelméről, azonban a legtöbb vállalat nem kockáztatta üzleti kapcsolatait Washingtonnal Irán kedvéért.

Az USA atomalkuból való kilépését követően a két ország viszonya mélypontra esett, s számos konfrontáció, provokáció történt a felek részéről. Trump szankcióit az elmúlt közel két évben tovább bővítette és mélyítette, s így Irán is többször felvetette a megállapodásból való kilépésének lehetőségét. Mi több, Róháni 2018-ban felszólította a muszlimokat az Amerika ellen való összefogásra, ahelyett, hogy „vörös szőnyeget terítenének ezek elé a bűnözők elé”. Az évben – főként a közösségi média platformjain – tovább folytatódott a két ország vitája: Trump elsősorban Twitteren keresztül üzent az iszlám köztársaságnak, Mike Pompeo, a Trump-adminisztráció külügyminisztere beszédében maffiához hasonlította az iráni vezetést, majd az újabb szankciók lehetőségének felvetése után elmondta, hogy az Amerikai Egyesült Államok célja a teljes nyomásgyakorlás Iránra, mindezt követően a két ország kölcsönösen terroristának titulálta a másikat.

A konfliktus „legforróbb” szakasza 2019 nyarán, az Ománi-öbölben és a Hormuzi-szorosban kezdődött. 2019 májusában Washington a térségbe küldte az USS Abraham Lincoln repülőgép-hordozóját, majd B-52H Stratofortress-eket a katari légitámaszpontjukra. Róháni már 2018 júliusában megemlítette, hogy Irán jelentősen meg tudná zavarni az olajkereskedelmet a szorosnál, s 2019 májusában és júniusában két jelentős incidens is történt, amelyek során 6 hajót – köztük két szaúdit – megtámadták a szorosban, amellyel Washington Teheránt gyanúsította. Mindez hatalmas port kavart, az USA erre kibertámadással válaszolt, olyan célpontok ellen, amelyek valószínűsíthetően a tankerek elleni támadás kivitelezésében vettek részt Ugyanebben a hónapban a feszültség egyre fokozódott, Washington 1000 katonát küldött a térségbe, majd Irán lelőtt egy, a térség felett elhaladó amerikai Global Hawk megfigyelő drónt. Erre válaszul, Donald Trump elmondása szerint, „10 perccel támadás előtt állította le azt a titkos akciót, amely számos ember életébe került volna és mely három helyszínt érintett volna Irán szerte”. Júliusban Washington azt állította, hogy az USS Boxer hadihajó egy fenyegető iráni drónt lőtt le a szoros felett, mindezt azonban Teherán tagadta. Irán ez követően, bemutatta a Kian drónt, amely nagy pontosságú felderítő és harci drón és 1000 kilométeres távolságig működik és az orosz S-300-al is vetélkedő rakétarendszert. A 2019-es évben az újabb forrópontot a szaúdi olajfinomító ellen indított húszi dróntámadás jelentette szeptember 14-én, amellyel Rijád és Washington is Teheránt gyanusította, miszerint az iszlám köztársaság támogatta a jemeni felkelőket. A támadás hatalmas botrányt keltett, így Washington újabb szankciókat helyezett kilátásba, majd szeptemberben az USA ismét nagyszabású kibertámadást intézett Irán ellen.

A közös gyakorlat

2019. december 27-én kezdődött az előbbiekben is bemutatott, konfliktusok terhelte Ománi-öbölben, valamint az Indiai-óceánon, az a nagyszabású, négynapos haditengerészeti gyakorlat, amelyben az USA riválisának tekinthető, Oroszország és Kína is részt vesz Irán mellett. Az iráni fél elmondása szerint „a közös gyakorlat üzenete a béke, barátság és a tartós biztonság elérése az együttműködésen és egységen keresztül, s mindez eredménye lesz, hogy Irán bebizonyítja, hogy nem lehet őket elszigetelni”. Mindezek alapján, az üzenet címzettje elsősorban az USA, ahogy a gyakorlaton résztvevő országoknak is van egyfajta üzenetértéke Washington számára. Mindemellett, az iráni állami televízióban levetített riportban a három országot az új tengeri erőháromszögként nevezte meg.

Az orosz fregatta megérkezése a gyakorlatra (forrás: https://www.aljazeera.com/news/2019/12/china-russia-iran-joint-naval-drills-191227183505159.html)

Hadihajók az Ománi-öbölben a gyakorlat második napján (forrás:https://www1.cbn.com/cbnnews/national-security/2019/december/iran-joins-forces-with-russia-and-china-to-send-strong-message-to-the-us)

 

Teherán együttműködése Pekinggel és Oroszországgal régre nyúlik vissza, habár a három ország vezetői szerint a mostani gyakorlat igazán jelentőségteljes közös történelmükben. A három állam együttműködését nagyban erősíti, hogy az Amerikai Egyesült Államok az évek folyamán, igyekezett őket valamilyen formában elszigetelni, esetleg törekvéseiket megnehezíteni, amely nyugat- vagy amerikaellenesség kialakulásához vezetett, s rivális hatalomként tekintenek Washingtonra. Mi több, mind Kína, mind Oroszország élesen kritizálta és elítélte az USA-t az iráni nukleáris megállapodás felbontásakor. Emellett, már csak a gazdasági kapcsolatok miatt is, kiemelten fontos Peking és Moszkva számára Irán és a térség, amellyel élesen szembemegy az amerikai fokozódó katonai jelenléttel, s az Iránt sújtó nyugati szankciókkal szemben. Így, ez a gyakorlat ennek ellensúlyozásaként is értékelhető, hogy a három ország megmutassa jelenlétét, s képességeit a térségben, amelyek az USA-val is fel tudják venni a versenyt. Különösen fontos ez számukra, az előzőkben bemutatott egyre fokozódó feszültség miatt.

Irán és Amerika kapcsolata tehát rendkívül feszült, amelyet a hasonló gyakorlatok még tovább fokoznak. Megemlítendő, hogy egyre több érdekelt fél, szövetséges érkezik a térségbe, s ilyen formában vesz részt a két ország közötti konfliktusban. A jemeni húszik támadása után Washington bejelentette, hogy megerősíti katonai jelenlétét a térségben és szövetségeseivel műveletet indít a térségben történő hajózás biztosítására. A gyakorlat kezdetének napján az USA szövetségesnek számító Japán bejelentette, hogy katonai erőket küld a térségbe, de nem csatlakozik az USA vezette koalícióhoz.

A feszültség további eszkalálódásának elkerülése érdekében, kiemelten fontos lenne Washingtonnak és Teheránnak, hogy újra tárgyalóasztalhoz üljenek, s a nemzetközi közösség megnyugtatására, az iráni atomalku újratárgyalásában megegyezzenek. Erre némi remény látszik a jövőben, hiszen a Japán miniszterelnök, Sinzó Abe 2019 májusában bejelentette, hogy szívesen közvetítene mediátorként az amerikai-iráni konfliktus megoldásában, illetve az atomalku újratárgyalásában. Pozitív, hogy mindezt Donald Trump is szívesen fogadta, s a napokban az iráni média hírt adott arról, hogy Haszán Róháni látogatást tesz Japánba. Azonban, továbbra is kettős ez a kapcsolat, hiszen a tárgyalási szándékok mellett, Washington 2019. december 30-án bejelentette, hogy a következő év folyamán újabb szankciókat vet ki Teheránra, amely tovább lehetetleníti el az iszlám köztársaságot. A napokban végrehajtott iraki és szíriai célpontok elleni amerikai támadás is rányomhatja a bélyegét a két ország közötti kapcsolatra, hiszen a Pentagon szerint ezek a célpontok Irán által támogatottak.

(írta: Mészáros Kinga)

1995. december 12-én, helyi idő szerint 10 óra 23 perckor szakadt meg a rádió- és radarkapcsolat az Orosz Vitézek három, kötelékben repülő gépével. Az orosz csapat a vietnami Cam Ranh repülőterét közelítette meg, kifejezetten rossz látási viszonyok között.

Mint ahogy arról már lapunkon is beszámoltunk, Szenegál lehet az első külföldi ügyfél, mely megvásárolhatja az L-39NG típust. A szerződés alakulásáról a cseh védelmi minisztérium tájékoztatta a sajtót – a Szenegáli Légierő 4 darab kiképzőgépet vásárolna.

Európa országútjain az újhidegháborús időknek megfelelően érezhetően megnőtt a katonai konvojok mozgása, amiből az amerikai erők kimagasló részarányt tudhatnak a magukénak. A LégierőBlogger a minap a vicenzai 173. légideszant dandár támogató zászlóaljának (173RD BSB)  konvoját előzte az észak-olasz A4-es Serenissima autópályán.

A Warfighter Information Network-Tactical (WIN-T) rendszer kommunikációs hálózati központjai HMMWV alvázra illetve utánfutóra kerültek az FMTV teherautókról. Ez a Tactical Communications Node-Lite (TCN-L), mely oszlopmenetben (SATCOM on the move - SOTM), rövid megállásból is tud összeköttetést létesíteni, illetve települt harcálláspontot is ki tud szolgálni.

Zord

„Vízkonfliktusok” sorozat

A Biztonságpolitikai Szakkollégium Geopolitika Műhelye cikksorozatot indít, melynek célja, hogy a tagok önfejlesztés keretében rövid ismertető elemzéseket készítsenek a  világban jelenlévő lehetséges vízkonfliktusokkal kapcsolatban.

A folyók a történelem során mindig fontos szerepet játszottak a civilizációk kialakulásában és azok fennmaradásában, így történt ez Mezopotámiában, Egyiptomban és Indiában is. India leghosszabb folyója a Brahmaputra, ezt követi a Gangesz, és az Indus. A szubkontinens számára a folyók napjainkban is hatalmas szerepet játszanak, leginkább gazdasági szempontból. Az ország gazdaságát ugyanis a mezőgazdaság dominálja, a népesség megközelítőleg 70%-nak megélhetése közvetlenül vagy közvetetten a fő folyóktól függ. A gazdasági szerep mellett India kultúrájában és a hindu vallásban mélyen gyökerezik a folyók tisztelete, és leginkább a Gangesz kultusza.

India vízrajza. Forrás: prokerala.com

A vízhiány

Az Éghajlat-változás Kormányközi Testülete (IPCC) elemzése szerint Indiát fogja az egyik legsúlyosabb módon érinteni a klímaváltozás. Az MIT álláspontja pedig, hogy amennyiben sikerülne is csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását, a klimatikus viszonyok akkor is az emberi szervezet tűréshatárát fogják fenyegetni az ország számos pontján. Az Indiában kialakult helyzet már ezévben humanitárius krízissé, a világ eddigi legnagyobb vízhiányává eszkalálódott. A probléma kialakulásában a robbanásszerű népességnövekedés, a klímaváltozásból fakadó időjárási anomáliák, mint a monszunos időszak átalakulása, a rossz vízgazdálkodás valamint a politikai hanyagság együttes hatása is közrejátszott. A több mint egymilliárd fős és folyamatosan növekvő népességnek az egyre fogyó ivóvíz problémájával kell szembenéznie. 600 millió ember magas, vagy extrém vízhiányban szenved, évente pedig 200.000 ember hal meg emiatt. A folyók, melyek táplálják vidéken a mezőgazdaságot apadnak, a klímaváltozás miatt pedig a területen jellemző monszun időszak megváltozott, jóval rövidebb, de intenzívebb lett, a csapadékot pedig nem megfelelően, valamint kis arányban (a szennyvíz 15, az esővíz 8 %-át) hasznosítják. Emellett a folyók szennyezettsége is hatalmas probléma, ilyen körülmények között hamar felütheti fejét a kolera vagy malária is. India a mért 122 országból 120. helyen áll a víz minőség indexen, a vizek 70%-a fertőzött, egy 2014-es felmérés szerint pedig a világ 15 legszennyezettebb városa közül 10 indiai, az első helyen pedig Delhi áll.

A világ 15 legszennyezettebb városa. Forrás: ohmyindia.com

A lakosság megközelítőleg 70-80%-a él szegénységben, 14%-uk pedig éhezik. A kormány közbenjárása hatására ezek a számok évről évre csökkennek, a kialakult vízproblémát azonban nem tudják megfelelően kezelni. A háztartások 75%-ának nincsen közvetlen hozzáférése ivóvízhez, a vidéki háztartások 84%-a pedig nem rendelkezik vezetékes vízzel. A rászoruló falvakba hetente, központilag küldenek ki kamionokat víztartállyal, melyek bizonytalan minőségű vizet szállítanak. Ezekből a tartályokból a lakosok fejadagot kapnak, ezt pedig kénytelenek beosztani, akkor is, ha a következő adag víz nem időben érkezik, hiszen bármilyen más forrásból származó víz emberi fogyasztásra alkalmatlan, szennyezett. Éppen azokban a régiókban, ahol legnagyobb arányban nő a népesség, és ahol a mezőgazdaság az elsődleges megélhetési forrás, tűnik az állam a legtehetetlenebbnek. Különböző régiók között egyre nagyobb ellentét alakul ki, hiszen az apadó folyók vizén osztozni egyre nagyobb kihívást jelent.

Az észak-indiai népességnövekedés. Forrás: mapsofworld.com

2019 nyarán India autóipari központjában és hatodik legnagyobb városában, Csennaiban még nem látott vízhiány alakult ki. A víztározók, melyek eddig képesek voltak ellátni a körülbelül ötmillió fős várost, teljesen kiszáradtak, így a környező területről voltak kénytelenek vizet szállítani kamionokkal, a szegényebb rétegek pedig attól tartva, hogy csak a tehetősebb rétegeknek jutna víz, úttorlaszokat építettek. A város rendelkezik ugyan egy sótlanító üzemmel, amely tengervízből készít fogyasztásra alkalmas vizet, azonban ez rendkívül drága megoldás, másrészt közel sem elég ahhoz, hogy kielégítse a város igényeit. A krízis a kasztrendszerben gyökerező, hatalmas osztályellentéteket is felszínre hozza: a sokak szerint alanyi jogon járó vízhez a gazdagabb rétegek sokkal könnyebben hozzá tudnak jutni annak hiánya esetén.

Felmérések szerint egy éven belül 21 indiai nagyvárosnak, köztük Delhinek teljesen el fog fogyni a talajvize. 2030-ra India vízigénye a mai kétszeresére fog nőni, a teljes lakosság 40%-a egyáltalán nem tud majd vízhez jutni. 2050-re pedig az ország GDP-jének legalább 6%-a fog elveszni a válság miatt.

A lehetséges megoldások

A vízzel való gazdálkodás és a krízishez való hozzáállás mind állami, mind helyi szinten problematikus. Bangalore a 8 millió fős dél-indiai nagyváros évente 800-900 milliméternyi esővizet kap, amely nem számít alacsonynak. Ha ennek az esővíznek a felét hasznosítaná, azzal a város annyi ivóvízzel rendelkezne, hogy egy személyre egy éven keresztül naponta 100 liter jutna, ami bőven elég lenne személyes használatra. Annak ellenére, hogy az esővíz gyűjtését törvényekkel szabályozzák, a város rendkívüli módon lemaradt ezen a téren. Ehelyett a közelben lévő Cauvery folyóból nyer vizet, azonban a lakosság negyede még ehhez sem jut hozzá. Bangalore, és más indiai városok esetében az elsődleges lépés az lenne, hogy az esővíz gyűjtését általánossá teszik, a talajvizet pedig, mely drasztikusan fogy, ezzel pótolják. Ezt azonban központi irányítás nélkül megoldani szinte lehetetlen, a politikai hanyagságot pedig tükrözi az is, hogy a város kormányzati esővízgazdálkodás részlegén mindössze hat ember dolgozik.

A kormány a krízis megoldása érdekében egy tervezetet dolgozott ki, melynek lényege, hogy a nagyobb folyókat egy csatornával összekötik, így a kiszáradt, vagy elapadni kezdő folyókba ismét víz jutna. Az első próbálkozás ennek megvalósítására a Ken és a Betwa folyó összekötése, mely egyfajta tesztként fog megvalósulni. A környezetvédők azonban szkeptikusan állnak a kísérlethez, mind a folyók vízi világa, mind a szárazföldi környezetért aggódva. A tervezett csatorna ugyanis a Panna Nemzeti Parkot fogja átszelni, amely a veszélyeztetett indiai tigris élőhelye.

A tervezett, folyókat összekötő csatornarendszer. Forrás: mapsofindia.com

A vidéki lakosság esetén egyének és kisebb csoportok összefogására lenne szükség, kutak ásása a falvakban és az esővíz nagyarányú gyűjtése az esős időszakban nagy előrelépést jelentene, így mind a mezőgazdaságban, mind emberi fogyasztásra felhasználható lenne. A mezőgazdaság megreformálása is szükséges a gyökeres változásokhoz: környezetbarát megoldások és ahol lehetséges, a fejlettebb technológia használata, vagy a kormány által is támogatott ’Zero Budget Natural Farming’, vagyis alacsony költségű, vegyszerek nélküli természetes növénytermesztést, mely az ősi indiai módszereket és a modern tudományt ötvözve növelné a termelést, eközben védené a környezetet.

Szerző: Ustea Dóra

Németországban egyre inkább rendszeresítésre éretté fog válni a Krauss-Maffei Wegmann (KMW) által fejlesztette RCH 155 önjáró tarackágyú. Ez a Boxer lövészpáncéloson alakul, melynek eddig alkalmazott cserélhető moduljainak helyére illeszthető egy 155 milliméteres tarackágyút és annak automata töltőrendszerét, illetve még néhány rendszert magába foglaló teljesen automatizált tüzérségi modul. A 2016 júniusában, az Eurosatory kiállításon Párizsban bemutatott, 360 fokban körbeforgatható toronnyal ellátott RCH 155 önjáró tarackágyút a gyártó a PZH 2000-es kiegészítésére szánja. A Boxer 38,5 tonnás legnagyobb tömeg lehetővé teszi egy ilyen tüzérségi eszköz létrehozását a bázisjármű felhasználásával. A kézi lőfegyverek lövedékei és a tüzérségi gránátok repeszei ellen védelmet nyújtó alumíniumpáncélzattal védett toronyban lehetőség van 40 lőszer elhelyezésére is a fent említett tömeghatáron belül, úgy, hogy a tarackágyú az eredeti L/52-es kaliberhosszúságú csővel rendelkezik. Így az RCH 155-ös képes 40, de akár 56 kilométeres távolságra is ellőni, vagyis egy olyan fegyverrendszer, mely megfelel a kor követelményeinek. Nemrégiben lefolyatott próbák során bizonyította, egy 8 lövésből álló tűzcsapás után 90 másodperccel már el képes hagyni a tüzelőállást. Tehette ez azért, mivel nincs szüksége a tűzkiváltás előtt letalpalásra, így igen mozgékony ebből a szempontból is, a mindössze kétfős legénységgel rendelkező RCH 155-ös önjáró tarackágyú.

Ezen a héten befejeződött a svéd Saab JAS39E Gripen finnországi tesztelése. A 39-10-es együléses E mellett a kétüléses 39-7-es Gripen is átrepült a Tampere közelében lévő Pirkkala repülőtérre. Azonban a svédek magasabbra tették a lécet, ugyanis egy GlobalEye radargép is megérkezett a légi tesztek idejére a légtérbe és így mutatták be az új Griff képességeit a finneknek. Tették mindezt ezért, mert felajánlották a GlobalEye beszerzési lehetőségét is Helsinki számára. A svédek szerint a Gripenek konkurenciához mért alacsony üzemeltetési költségei lehetővé teszik, hogy egy kicsit több pénzért a GlobalEye-ok is elérhetővé váljanak. Kis újdonság, hogy a finn megrendelésre készülő radargépek a Bombardier Global 6500-ös típuson alapulnának, nem pedig az Egyesült Arab Emírségek légiereje számára megépített három repülőgéphez felhasznált 6000-on.

A légi, tenger és szárazföldi felderítésre egyaránt alkalmas gép a törzs fölé épített, gallium-nitrid (GaN) félvezető technológiát tartalmazó, elődjéhez képest zavarvédettebbé tett Erieye ER (Extended Range) AESA antennájú rádiólokátornak köszönhetően 650 kilométeres felderítési képességgel rendelkezik. Az Erieye ER tömege majd egy tonna. A törzs alá, a szárny bekötési pontja előtt a tengerfelszín ellenőrzésére képes Leonardo Seaspray 7500E radar nyert elhelyezést, míg ez előtt egy Star Safire 380HD szenzortorony került felszerelésre. A 11 órányi repülési idővel rendelkező GlobalEye személyzete kétfőnyi pilóta és öt rendszerkezelő. A típust elsőként az Egyesült Arab Emírségek légiereje rendelte meg még 2015-ben két példányban 1,24 milliárd dollárért, a harmadikat 2017 elején rendelték meg 238 millió dollárért. Ebből már mind a három példány repül 2018 márciusa, illetve 2019 januárja és augusztusa óta. Az átadás a 2020-as évtől kezdődik majd meg az arab állam részére. Itt kell megemlíteni, hogy a GlobalEye megrendelésre esélyes jelenleg még Dél-Koreában is.

Február 4-én megérkezett a RAF első Boeing Poseidon MRA Mk.1-es (Maritime, Reconnaissance, Attack) tengeri járőrgépe Skóciába, ahová két Eurofighter Typhoon FGR.4 biztosította a díszkísérete a Pride of Moray nevet viselő gépnek. Az új típus otthona Lossiemouth-ba van, de ott még nincs készen minden, az új létesítményeken még jelenleg is folyik a munka, így került a Poseidon Kinloss repülőterére, amit egyébként régebben a Nimrod MR.2 tengeri járőrgépek tudhattak otthonuknak. A RAF a 2020-as év végére már három Poseidon MRA Mk.1-el fog rendelkezni. A Boeing P-8A Poseidon repülőgépeket elsőként a 120. század fogja üzemeltetni a szigetországban, a másik alegység, amelyik repülni fogja a típust a 201. század lesz. London 9 darabos Poseidon beszerzését 2016-ban sikerült tető alá hozni, az utolsó gép 2021 novemberéig került majd átadásra. A megrendelésből brit cégek is alaposan részesültek.

A brit gyártók speciális alrendszereket, összetevőket biztosítanak a P-8A számára, például Marshall Aerospace & Defense Group készíti a kiegészítő üzemanyagtartályokat, a Martin Baker a személyzet üléseit állítja elő, a GE készíti a fegyverfelfüggesztőket és a GKN Aerospace szállítja a pilótafülke szélvédőit. A brit megrendelésre elkészült első példány, a ZP801-es lajstromjelt kapta és 2019. október 29-én adták át a megrendelőnek a gyártó Seattle-ben lévő üzemében, nagyjából három és fél hónappal első repülése után. Első alkalommal 2019. július 12-én repült, amikor felszállt a Boeing Renton-i gyárból, és átrepült a Seattle-i Boeing Fieldre, 2020. február 4-én viszont már hazarepült Angliába. További, a brit Poseidon-okhoz tatozó hír, hogy február 5-én átadásra került a 2. megépült gép, a City of Elgin. A ZP802 lajstromszámot viselő gép a Jacksonville-i haditengerészeti légibázison lesz megtalálható egy ideig.

Végrehajtotta első felszállását az alaposan modernizált Tupoljev Tu-160M Blackjack változtatható szárnyilazású, stratégiai bombázó február 2-án. A 37 percig tartó repülésen az elért legnagyobb magasság 1500 méter volt. A legénység jelentései szerint a repülés eseménytelen volt, az összes rendszer és a fedélzeti berendezés normálisan működött. A Tu-160-as bombázók korszerűsítési programja alaposan megcsúszott, az első tervek szerint az első 3 példányt 2015. december 31-ig kellett volna átadni, míg a 16 géppel 2017-re kellett volna elkészülni. A pénzügyi háttér azonban az eltelt évek során végig stabilnak látszott a felmerült problémák ellenére, így a program törlése ezen okból még szóba sem került. Mindenesetre az elsőnek elkészült példányt még 2019 novemberében átszállították a földi-és légi próbák helyszínére a korszerűsítést végző Kazáni Repülőgépgyártó Termelési Egyesülés, a KAPO üzeméből. Szintén ebben az üzemben készülnek fel a típus gyártására, ami jelentős beruházásra késztette a cégvezetést.

Ez leginkább a titánt megmunkáló gépeket érinti, hiszen a típusnál jelentős a titánból készült alkatrészek mennyisége, mivel ez az össztömeg 38%-át teszik ki és mivel a Tu-160-as egy igencsak nagyra sikeredett repülőgép, ezért ezek mérete is tekintélyes. A törzs hosszanti főtartója tulajdonképpen egy titán gerenda, ami 12,4 méter hosszú és 2,1 méter széles. Mivel a titán levegőn végzett hegesztése nehezen oltható tüzet okoz, ezért ezt a kényes és veszélyes műveletet vákuumban, vagy semleges gáz segítségével szokták elvégezni. Az ezt segítő, igencsak elhanyagolt állapotban lévő, gépek és épületek helyreállítására a gyár majd 30 millió dollárt volt kénytelen áldozni. A Kuznyecov NK-32-es hajtóművek gyártása már a 2018-as évben elkezdődött, sőt továbbfejlesztésen is átestek, így csökkent a fogyasztásuk. Ennek köszönhetően a korszerűsített Tu-160M hatótávolsága 1000 kilométerrel lesz több. Arról, hogy sikerült-e a hajtóművek élettartamát megnövelni és hogy mennyivel, jelenleg még nincs megbízható információ. Moszkva jelenleg nagyjából 16 bevethető Tu-160-assal bír, ezek darabszámát a gyártásnak köszönhetően legalább 30-ra szeretnék emelni a jövőben.

Visszatérve a modernizált változathoz, a Tu-160M új fegyvereket, továbbfejlesztett elektronikát és repülőelektronikát fog kapni, így harci hatékonysága a legalább a kétszeresére fog emelkedni. Ezt fogja elősegíteni egy új bevonat alkalmazása is a pilótafülke plexijén. Az elődjénél kétszer nagyobb radarhullám elnyelő képességű fém-oxid réteget alkalmazni tervezik a Tu-160-as mellett a Szu-30-as, a Szu-34-es, a Szu-35-ös és a MiG-29-es típusokon is. Az Orosz Légierő számára az első Tu-160M-et 2021 végén tervezik átadni. A 2019-es év közepén látott napvilágot az a hír, mely szerint nem sok újdonsággal fog szolgálni a nyugati hírszerzés számára a majdan szolgálatba lépő Tu-160M, mivel sikerült az orosz korszerűsített szuperszonikus stratégiai bombázók titkait megszerezni egy, vagy több a nyugati hírszerző szolgálatnak. Persze meg nem erősített hírek szerint. A bombázókba beépítésre került új berendezések, rendszerek minősített adatait talán még a gyártóknál, fejlesztőknél sikerült elcsenni. Ezeket egy Oroszországban igen közkedvelt tea csomagolásában rejtették el. Ugyanezt a teát viszik magukkal a Tu-160-as bombázók személyzetei is fedélzeti ellátmányként a nagy távolságú repüléseik során. Így történt ez 2018-ban is, amikor Venezuelába repült át két Blackjack, egyikük fedélzetén a nagy titkokat rejtő teásdobozzal.

A 13 órás repülőutat lezáró leszállást követően a fedélzeten történt takarítás során ez is a szemétbe került, amit egy beépített ügynök megkeresett és eljuttatta a megfelelő helyre, állítólag a CIA embereihez, akik egy caracasi szállodában várakoztak.  A több nyugati hírszerző szervvel megosztott adatok a hírek szerint tartalmazzák az új Kuznyecov NK-32-es hajtóművek, az Obzor-K helyett beépített Novella NVI.70 fedélzeti radar, a DISS-021-70 navigációs radar, az A737DP műholdas navigációs rendszer, az ABSU-200MT robotpilóta, az S-505-70 kommunikációs rendszer és a K-042KM navigációs rendszer (amely magában foglalja a BINS-SP-1 inerciális navigációs rendszert, az ANS-2009M csillagászati ​​navigációs berendezést és egy navigációs számítógépet) adatait is.

Ezekben a napokban a még korszerűsítésre nem került Tu-160-ok is hallattak magukról. Ugyanis január 31-én két példányuk egy 16 órás repülőutat teljesített. A Barents-tenger, a Norvég-tenger és a Jeges-tenger semleges vizei felett végzett repülést a 94108-es gyártási számú Vaszilij Szenko, illetve a 94114 gyártási számú Vlagyimir Szudec hajtotta végre.

Február 4-én a La Tribune francia újság arról számolt be, hogy Egyiptom nagyon közel áll ahhoz, hogy megállapodást kössön az olasz Fincantieri-val a két újabb FREMM-osztályú fregatt beszerzésére. A lap azt is tudni véli, hogy az 1200 millió euróra becsült anyagi fedezetet majd felét egy olasz folyósítású, 500 millió eurós kölcsön biztosítaná. Továbbá az sem elképzelhetetlen az újság szerint, hogy ezek a hajók a két utolsó, olasz megrendelésre építeni kezdett egység képében jelennének meg. Vagyis az eddig SPARTACO SCHERGAT és az EMILIO BIANCHI kerülne eladásra a már hadrendbe állított, de Franciaországban épített TAHYA MISR mellé. Ez a tengeralattjárók elleni harcra felszerelt egység egyébként eredetileg francia megrendelésre épült és egy ideig a NORMANDIE nevet viselte. Azért kerültek képbe az olasz hajók, mivel Egyiptom és Franciaország között az utóbbi időben megromlott a kapcsolat, olyannyira, hogy további 12 Dassault Rafale vadászbombázó beszerzése is függőben maradt. További érdekesség, hogy a tavalyi évben még hat MEKO-osztályú fregatt beszerzése szerepelt az egyiptomi tervekben, méghozzá Németországból.

A kenyai légierő megkapta első két C-27J Spartan szállító repülőgépét az olasz Leonardo-tól. A két repülőgép (a 222-es és 224-es oldalszámú) január 30-án érkezett az Olaszországból a Jomo Kenyatta nemzetközi repülőtérre Nairobiba. Kenya 2017 végén rendelte meg három C-27J Spartan szállító repülőgépét a de Havilland Canada DHC-5 Buffalo gépek pótlására. Ezen talján repülőgépek ellenértékét egy 198 millió dolláros olasz hitelből fedezték. Így Kenya lett a negyedik afrikai nemzet, amely Marokkó, Csád és Zambia után megrendelte a C-27J-t. Az első kenyai C-27J-vel 2018 szeptemberében, míg a másodikkal fél évvel később készült el a gyártó. Hamarosan tovább fog erősödni az afrikai ország légi szállítási kapacitása, hiszen ebben az évben kerülnek leszállításra az Egyesült Államoktól használtan vásárolt, lengyel gyártású C-145A Skytruck könnyű szállítógépek is, amelyekből ugyancsak 3 darabot vásároltak meg.

Indonéziában ebben az évben kezdetét veheti a törökökkel közösen fejlesztett Kaplan MT, vagy ahogy helyben ismerik a Harimau, vagyis Tigris páncélosok sorozatgyártása. A török FNSS és az indonéz PT Pindad által kifejlesztett Kaplan MT közepes harckocsiból az előzetesen várt 18 darabos mennyiséget rendelte meg Jakarta. Ezt a típusú harckocsit már 2018 májusában igen alaposan megismerték az ázsiai államban, hiszen hazai környezetben folyattak le egy majd 2 hónapos tesztet. A most megrendelt mennyiségből a prototípust még 2020 vége előtt átadják, míg a többi 17 páncélos kézbesítésére a 2021-es esztendőt tűzték ki célul. A gyalogsági harcjárműből fejlesztett harckocsin mindössze 2014-ben kezdődött el a közös munka, aminek eredménye egy elektronikus vezérlésű sebességváltóval ellátott, minimum 20 LE/tonna arányt felmutató, minimum 450 kilométeres hatótávolságú harckocsi lett. A 3 fős személyzetű páncélos legnagyobb sebessége 70 kilométer per óra, fegyverzetét egy CMI (Cockerill Maintenance & Ingenierie SA Defense) Cockerill 3105 toronyba szerelt, csőszájfékkel és automata töltőberendezéssel ellátott 105 milliméteres löveg alkotja, de egy párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuska is helyet kapott a toronyban. Indonézia távlati terveiben összesen 400 darab harckocsi rendszeresítése szerepel. A térségben még két állam szemezget a török-indonéz páncélossal, ugyanis Fülöp-szigetek és Banglades is igen élénk érdeklődést mutat iránta már 2018-tól kezdődően.

A malajziai királyi légierő két CN-235 szállítógépét tengeri járőrgéppé tervezi átalakítani. Mindezt tenné a saját ipari kapacitása és az Egyesült Államok által biztosított fedélzeti rendszerek felhasználásával. A PT Dirgantara Indonesia (PTDI) a Merlin fedélzeti rendszereket szerelné be a szállítógépekbe, ezeket már használják Indonéziában a haditengerészet két, illetve a légierő egy CN-235-ös gépén. A CN-235-ből 1998-ban Malajzia 8 darabot rendelt meg, ezek közül 2016 februárjában egy példány a tengerbe veszett. Az első maláj CN-235-ös átalakítása még ebben az évben kezdetét veszi.

Jelenleg még nem tudni mennyi gyártási hibásnak tekinthető Lockheed Martin F-35-ös készült el. Ugyanis mint az a tavaly év végén kiderült, az amerikai Fort Worth-ben és az Olaszországban létesített F-35-ös gyártósoron is összekeverték a típushoz használatos kétféle szegecsfajtát. A titánból készült mellett az előírt helyekre egy Inconel nevet viselő nikkel-és króm ötvözetből készültet is használnak a gyártás során. Utóbbit ott használják, ahol nagyobb szilárdságra és korrózióállóságra van szükség, míg a titánszegecseket olyan területeken kell használni, ahol szilárdságuk és könnyűségük segít csökkenteni a súlyt. A titán azonban kisebb nyírószilárdsággal rendelkezik, mint az Inconel. A titán szegecsek mindegyike körülbelül 5 dollárba kerül, míg az Inconel alkatrészek mindegyike körülbelül 20 dollárt kóstál. A Lockheed szóvivője szerint a két szegecsfajta vizuálisan nagyon nehezen különböztethető meg. Ennek segítésére számozással látták el ezeket. Úgy látszik ez nem volt eléggé feltűnő a gyártást végzők számára, mivel Japánon kívül mindenütt összekeverték a szegecseket. A gyártó szerint jelenleg nem kell földre parancsolni a már elkészült gépeket egy alapos átvizsgálásra, mivel a szegecsek méretezése a várható igénybevétel kétszerese, ennek köszönhetően a titánnak elegendő szilárdsága van az Inconel-ből készült szegecsek helyett használt helyeken is.

A teljesebb kép érdekében meg kell említeni, hogy egy F-35A esetében több mint 48919 darab szegecset használnak fel, ezekből 848 az ami Inconel-ből készül. Az F-35B-ben 50603 darab szegecs van, ezekből 877 az, ami nem titán. Az F-35C-nél 51353 szegecset használnak fel, ezek közül 1813 darab az ami Inconel-ből készül. Mint az már meg lett említve, a gyártó eddig nem nyilatkozott a nem megfelelően elkészített F-35-ök darabszámáról. Jó megközelítéssel azonban ki lehet jelenteni, hogy a tévedés 2019. novemberi felfedezése óta a tavalyi év utolsó 11-14 példánya, na és a 2020 januárjában elkészülteknél nem lehet szó a szegecsek helytelen alkalmazásáról. Persze a dolog nem maradt ennyiben, a Lockheed Martin már vizsgálja a titán szegecseket érő strukturális hatásokat olyan helyeken, ahol eredetileg az Inconel-ből készültet alkalmazták volna, és ennek fényében döntenek majd a szükséges cserékről.

Sikeresen befejeződtek az Egyesült Államok legújabb repülőgép-hordozóján, a USS GERALD R. FORD-on (CVN 78) végzett repülőgép kompatibilitási próbák. Január közepétől kezdődő fedélzeti tesztek során összesen 211 repülőgép indítására és leszállására került sor különféle tömeggel és szélsebességgel párosítva. A próbákhoz használt típusok listája szinte az összes amerikai fedélzeti repülőgéptípust felsorolja: T-45C Goshawk, E/A-18G Growler, F/A-18F Super Hornet, E-2D Advanced Hawkeye, és a C-2A Greyhound. Az elektromágneses katapult és a repülőgépek lefékezését a korábbi rendszereknél kíméletesebben végző rendszer erőhatásai az elvárt értékek között maradtak. A több téren is forradalmi újdonságot hordozó hajó hadrendbe állítását és bevethetővé tételét 2021 októberére szeretnék elvégezni, természetesen ennek feltétele a megbízható működési képesség. A FORD fedélzetén még a 2018. januári tesztek során 747 fel-és leszállást hajtottak végre, bár nem ennyire színes típus kavalkáddal.

Február 2-án megérkezett az amerikai haditengerészet teszteléseket végző Patuxent River-i bázisára az első Bell Textron-Boeing CMV-22B Osprey billenőrotoros szállítógép. Ez a példány ez év január 21-én hajtotta végre első repülését. Eme alváltozat képességeit vizsgáló HX-21-es repülőszázad a szükséges teszteket két géppel fogja elvégezni. A CMV-22B változat leginkább a szállítási feladatok ellátása érdekében megnövelt 2130 kilométeres hatótávolságában, magas frekvenciájú rádióiban és utastájékoztató rendszerében fog eltérést mutatni a tengerészgyalogság által jelenleg is használt MV-22B változattól. Az új, 2,7 tonnáig terhelhető szállítógépre igencsak szükség mutatkozik majd hamarosan, hiszen hamarabb kivonná szolgálatból Grumman C-2A Greyhound szállítógépeit az Amerikai Haditengerészet. A típus nyugdíjazását 2027-re prognosztizálták, azonban ezt 2018 utolsó negyedévében már 2024-re tették át. Leváltásukra csakis a CMV-22B Osprey billenőrotoros gépek szolgálnak majd, ezekből eddig 44 darabot rendeltek meg. A 2018-as év augusztusában a USS GEORGE HW. BUSH (CVN 77) repülőgép-hordozó fedélzetén hajtottak végre rövid nekifutással felszállásokat, illetve rövid kifutással végzet leszállásokat is az Osprey képességeit vizsgálva. Az így megvalósított fel-és leszállások előnye, a függőlegesen végzet fel-és leszállásokhoz képest, a nagyobb megengedhető tömeg. A teszteléseket végző HX-21-es repülőszázad személyzete ezen próbák során a majd 26 tonnás CMV-22 Osprey konvertiplánnal is gond nélkül landolt és szállt fel a hordozó repülőfedélzetéről. Meg kell említeni azt is, hogy a leváltásra ítélt C-2A Greyhound hordozófedélzeti szállítógépek maximális tömege a 22 tonna volt.

A flottánál fennálló tankergondok okán, a gép képességeit bővítő, légi üzemanyag-átadást megvalósító VARS (V-22 Aerial Refueling System) készlet minél előbbi alkalmazhatósága jól jönne a CMV-22B számára is. A szállítótérbe könnyedén beszerelhető VARS alapját a Cobham FR300-as hajlékonycsöves légi üzemanyag átadó rendszere alkotja és segítségével 4500 kilogrammnyi üzemanyag válik átadhatóvá más gépek számára repülés közben. A CMV-22B sorozatgyártása 2020-ban veszi kezdetét és 2021-től várható az első három példány megjelenése a repülőgép-hordozók fedélzetén. A C-2A Greyhound szállítógépek kivonását az igen alacsony hadrafoghatóságuk indokolja, hiszen ebben a tavalyi évben ez 40% körül mozgott, ami nem túl fényes eredmény, de mindenképpen jobb, mint az azt megelőző évé, amikor ez 32% volt. A másik tényező, ami a váltást gyorsíthatja, az a CMV-22B Osprey gyártási kapacitása. A Bell-Boeing páros képes a gyártási ütemet tartani, amivel a kiképzés is szinkronban van, hiszen a tengerészgyalogságnál könnyedén folyhat a haditengerészeti személyek képzése is. 2018 utolsó hónapjában felállította első, Bell-Boeing CMV-22B Osprey billenőrotoros szállítógépekkel repülő századát az Amerikai Haditengerészet. A VRM-30 Titans a nyugati parton lesz megtalálható, míg a keleti parton a VRM-40-es század fog diszlokálni. A flotta VRM-30 Titans százada 2020 nyarától kapja majd meg CMV-22B gépeit és 2021-ben lesz majd bevethető.

Új automata lőfegyver fog megjelenni az Amerikai Légierő repülőgépein. A GAU-5A ASDW (Aircraft Self Defense Weapon) űrmérete 5,56 milliméter és meglepő módon nem repülés közben fogják majd használni. Ez a fegyver ugyanis nem más, mint a jól ismert M4-es gépkarabély rövidebb változta, mely a kurtításnak köszönhetően elhelyezhető az ACES II-es katapultülések túlélő készletében. Így lehetővé teszi a gépük elhagyására kényszerül repülőszemélyzet számára, hogy ellenséges területen nagyobb önvédelmi képességgel rendelkezzenek, mintha csak a szokásos maroklőfegyverrel lennének ellátva. Persze, hogy elférjen a szabványos 406x356x89 milliméteres helyen a fegyver, ezért a válltámasza betolható, de a markolat is a válltámasszal párhuzamosan behajthatóvá vált, valamint a fegyvercső is könnyedén eltávolítható kialakítású lett. A fegyvercsövet körülölelő mellső ágyon lévő gyorszáraknak köszönhetően a szétszedett, mindössze 3,2 kilogrammos GAU-5A 30 másodpercen belül tűzkésszé tehető. Az irányzást felhajtható irányzékok segítik, a lőtávolság 200-300 méter. Egyes lövések leadása mellett rögzített hármas sorozatok lövésére is képes a gépkarabély. Az első megrendelt mennyiség több mint 2000 katapultülés túlélőkészletének kiegészítésére lesz elég.

Ez év tavaszán várhatólag befejeződik az USAF még 2017 novemberében elindított korszerűsítési programja. Ez a Lockheed Martin F-22A Raptor-okat érintette és az Update 6 nevet viselte. Ebbe beletartoztak a 3.2B korszerűsítési csomagból kimaradt szoftverfrissítések, valamint lehallgatás védettségi továbbfejlesztése a Link 16 adatkapcsolat, illetve az ultramagas frekvenciájú rádiós kommunikációhoz egyaránt.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Antonov An-26

McDonnell Douglas AV-8B Harrier II

Dassault Mirage F1B

Sikorsky CH-148 Cyclone

Saab J35Ö Mk.II Draken

McDonnell Douglas F-15E Strike Eagle

Mitsubishi F-2A

Lockheed S-3B Viking

Chengdu JF-17 Thunder

Bell/Boeing CV-22B Osprey

Piaggio PD808GE1

Lockheed P-3C Orion

Eurofighter Typhoon EF2000

McDonnell Douglas KC-10A Extender

Airbus A319

Grumman EA-6B Prowler

Saab JAS39D Gripen

Lockheed Tristar KC.1

MiG-21bisz

Douglas A-4N Skyhawk

Hawker Siddeley Harrier T.8

Lockheed F-104G Starfighter

Panavia Tornado IDS

Fairchild A-10C Thunderbolt II

Sud Aviation SA.318C Alouette II

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet