Biztonságpolitika

2020. augusztus 27-én, néhány perccel 10 óra után, kiképzési feladat végrehajtása közben érte el a szolnoki Airbus H145M-flotta összesített repült ideje az ezer órát.

Az Emirates szeptember elsejétől ismét napi járatokat üzemeltet Dubaj és Bangkok között. Ezzel 78 elérhető nemzetközi desztinációra bővül a légitársaság hálózata a járványhelyzet miatti leállások után.

Újabb váltás következik a BAP (Baltic Air Policing) misszióban, 2020. szeptemberétől vezető nemzetként ismét az Olasz Légierő őrzi Typhoon-jaival a Baltikum légterét a litván Šiauliai légibázisról.

2020. augusztus 24-én, hétfőn folytatódott az üzemképtelen, leselejtezett technikai eszközök elszállítása a kecskeméti MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis területéről. Mutatjuk Olvasóinknak a helyszínen készült fotóinkat!

Donald Trump, az Amerikai Egyesült Államok elnöke az eddigi legnagyobb csapatkivonásra készül Németországból a hidegháború lezárása óta. A megosztó döntés váratlanul érte szövetségeseit, és aggodalomra adhat okot a NATO jövőjével kapcsolatban. Az elnök Németország ellen irányuló büntetésként állítja be a csapatkivonást, amiért az szerinte nem tesz eleget szövetségesi kötelezettségeinek. Nem meglepő tehát, hogy egyesek csupán kampányfogásnak és politikai manővernek nevezik a döntést, amely azonban Németországban sem maradt támogatók nélkül. A háttérben stratégiai szempontok is szerepet játszhatnak, a kérdés az, hogy ezeket mérlegelve valóban helytálló-e a döntés, és megéri-e a keletkező diplomáciai feszültséget.

A Ramstein amerikai légi támaszpont a németországi Kaiserslautern közelében 2020. június 25-én. A Ramstein az amerikai légierő európai és afrikai főparancsnoksága. Az amerikai kormányzat 9500 fővel csökkenti a Németországban állomásozó amerikai katonák létszámát és ez a Ramstein légi bázist is érintheti.
(Forrás: MTI/EPA/Ronald Wittek)

Amerikai jelenlét Németországban

Németországban a második világháború lezárásától állandó az Egyesült Államok katonai jelenléte. Az 1990-es újraegyesítéséig az amerikai csapatok kizárólag a mai országterület nyugati felében, az egykori Német Szövetségi Köztársaság területén állomásoztak, lévén az ország keleti része a szovjet blokk részét képezte. Az Európában ma található hét amerikai támaszpontból öt Németországban működik (Wiesbaden, Bavaria, Ansbach, Stuttgart és Rheinland-Pfalz), ezenfelül pedig egy Belgiumban és egy Olaszországban. A világon csak Japánban állomásozik több amerikai katona az Egyesült Államokon kívül, mint Németországban. 1945-ben még körülbelül kétmillió amerikai katona tartózkodott német területen, ez a szám azóta folyamatosan csökken. A Szovjetunió összeomlása óta a csapatkivonás felgyorsult, hiszen a Nyugat és Moszkva közti szembenállás közel sem olyan kiélezett, mint a hidegháború éveiben volt. Ennek ellenére továbbra is számolni kell orosz beavatkozással a kelet-európai térségben, ezt mutatja a Krím 2014-es annektálása vagy a kelet-ukrajnai szakadárok támogatása.

Diagram a Németországban állomásozó amerikai katonák számáról. (Forrás: Defense Manpower Data Center/ HVG)

A Németországban állomásozó amerikai erők nem csak az elrettentést szolgálják, Stuttgartban található az USEUCOM (United States European Command) és a USAFRICOM (United States Africa Command) központja is, melyek az amerikai csapatok európai és afrikai koordinációjárt és az ezzel járó tervezésért felelősek. Landstuhlban található a Landstuhl Regional Medical Center (LRMC), amely a legnagyobb amerikai katonai kórház az amerikai kontinensen kívül. A ramsteini légitámaszpont, amely az amerikai légierő legnagyobb létesítménye az Egyesült Államokon kívül pedig az iraki és afganisztáni missziók kulcsfontosságú infrastrukturális és koordinációs eleme. Innen indul az utánpótlás, és ide érkeznek be a sebesültek, továbbá innen irányítják a Közel-Keleten végrehajtott dróncsapásokat. Az Egyesült Államok által Németországban tárolt nukleáris fegyverek számát 20 darabra becsülik, ezeket 2007 óta a bücheli légitámaszponton tárolják.

Térkép az amerikai katonai létesítményekről Németországban. (Forrás: US Army & US Air Force/ DW)

A német-amerikai viszony

Trump többször hangot adott véleményének, miszerint a NATO-n belüli munkamegosztást nem tartja elégségesnek. Bírálta, hogy a tagállamoknak kisebb része (2019-ben az USA mellett Bulgária, Görögország, az Egyesült Királyság, Észtország, Románia, Litvánia, Lettország és Lengyelország, tehát az akkori 29 tagból mindössze 9) fordítja az éves GDP 2%-ának megfelelő összeget védelmi kiadásokra, ahogyan az a szövetség 2006-os megállapodása alapján elvárt lenne. A figyelem középpontjában álló Németország 2019-ben GDP-jének 1,38%-át fordította védelmi kiadásokra. 2024-re fogja az 1,5%-ot elérni, holott a 2014-es walesi csúcson a NATO tagok a 2%-os cél elérésére tettek ígéretet ekkorra. A németek 2031-re tervezik megütni a 2%-ot. Az Egyesült Államok ellenben az éves GDP 3,4%-át költi védelmi kiadásokra, amely nagyobb összeget jelent, mint az összes többi NATO tagállam védelmi kiadása együttvéve. Annegret Kramp-Karrenbauer német védelmi miniszter szerint azonban a GDP-százalékban való mérés alkalmatlan a tagállamok valós hozzájárulásának mérésére, kiváltképp a COVID-19 járvány okozta gazdasági visszaesés tükrében, ugyanis a tagállamok könnyebben tudják teljesíteni a célt, így torzul a kép. Szerinte látni kell, hogy a Németországban állomásozó amerikai csapatok a szövetség egészét védik, az Egyesült Államokat beleértve, így a csapatkivonás a NATO egészét gyengítené, nem csupán a német felet. Peter Tauber, a német védelmi minisztérium parlamenti államtitkára felhívta rá a figyelmet, hogy bár cél a 2% elérése, közben Németország már most is a szövetség katonai kapacitásának 10%-át adja.

 

Diagram az Egyesült Államok, továbbá Kanada és az európai tagállamok védelmi kiadásairól a NATO függvényében. (Forrás: NATO Public Diplomacy Division/ CNBC)

Trump június 15-én úgy fogalmazott, hogy Németország kötelességmulasztó (azaz „delinquent”) a NATO-val szemben, ráirányítva a figyelmet, hogy a németek nem érik el a 2%-os határt, amelyet az elnök egyébként is túl alacsonynak tart. A németek szerinte több milliárd dollárnyi összeggel adósak, amelyet a szövetség érdekében védelmi kiadásokra kellett volna költeniük, miközben a helyi német gazdaság bevételhez jut az ott állomásozó amerikai katonáknak köszönhetően. Emlékeztetett, hogy elnöksége alatt elérte, hogy a többi NATO tag 140 milliárd dollárral többet költsön védelemre. Kitért rá, hogy „nem működik” az, hogy Németország dollármilliárdokat fizet energiáért annak az Oroszországnak, amely ellen a NATO-tól védelmet kíván. Az Európai Unió, élén Németországgal szerinte nagyon rosszul bánik az Egyesült Államokkal kereskedelem terén.

A német-amerikai viszony legnagyobb rombolója jelenleg a Nord Stream 2 (Északi Áramlat II) gázvezeték ügye, amely a tervek szerint a Balti-tengeren keresztül fog földgázt szállítani Oroszországból Németországba. A Gazprom irányítása alatt megvalósuló projekt Angela Merkel német kancellár teljes támogatását élvezi. Az amerikai vezetés ezzel kapcsolatban is nemtetszését fejezte ki. Trump kétpárti támogatással az építkezést végző cégekre szankciókat vetett ki, ezzel lassítva azt. Az Egyesült Államok nem nézi jó szemmel az orosz terjeszkedést az európai energiaellátás területén, az elnök ezért főleg Németországot okolja. A német kancellár és Trump kapcsolata más területeken sem mentes súrlódásoktól. Míg Trump egyszerűen letett az iráni nukleáris alkuról, európai szövetségesei megpróbálták megmenteni azt. Hasonló, a szövetségeseket meglepő, és ellenkezésüket kiváltó döntés volt Trump tavalyi bejelentése, miszerint az amerikai csapatokat kivonja Észak-Szíriából.

Nem Trump azonban az első elnök, aki keveselli szövetségesei védelmi kiadásait. George W. Bush a 2006-os litvániai NATO csúcson érte el a 2%-os GDP arányra tett ígéretet, a 2008-as bukaresti csúcson pedig már sürgette a tagállamokat annak betartására. Barack Obama egy héttel Krím orosz annektálása után beszélt egy brüsszeli sajtótájékoztatón arról, hogy fenntartásai vannak egyes NATO tagok költekezésével kapcsolatban. Központi szempont azonban Trump alatt lett a tagállamok költekezése a NATO, mint szövetség értékének megbecsülésénél. A jelenlegi elnök narratívája szerint a többi tagállam az Egyesült Államoknak tartozik azzal a pénzzel, amelyet szerinte védelmi kiadásokra kellett volna fordítaniuk.

Diagram a NATO-tagállamok védelmi kiadásainak változásáról a 2014-2019-es periódusban a GDP függvényében. (Forrás: NATO Public Diplomacy Division/ CNBC)

Joe Biden, novemberi győzelme esetén megfontolná Trump döntésének felülbírálását, továbbá erősítené az Egyesült Államok és szövetségesei kapcsolatát, nyilatkozott a demokrata elnökjelölt külügyi főtanácsadója a Reuters-nek. Biden a jelenlegi elnökkel ellentétben nem adott hangot a NATO-val szemben való szkepticizmusának. Heiko Maas német külügyminiszter szerint azonban Trump leváltása sem jelentené automatikusan az Egyesült Államok és Németország közti feszültségek rendeződését.

A csapatkivonás

Trump június 15-ei nyilatkozatát megelőzően, június 5-én, a The Wall Street Journal számolt be róla, hogy az elnök csapatok kivonását tervezi Németország területéről. A lap ekkori értesülései szerint 34500 főből 9500-at vonnának ki, így 25000 amerikai katonai maradna Németországban, és ebben a 25000-as számban limitálnák az ott egyidejűleg állomásozható amerikai katonák számát.

Hivatalos pontosításra később került sor, Mark Esper amerikai védelmi miniszter július 29-én tartott sajtótájékoztatót, melyen bejelentette, hogy a németországi állományt annak egyharmadával tervezik csökkenteni. Az így kivont, körülbelül 12000 főből 5600 más európai NATO tagországba kerül azonnali áthelyezésre, ezen felül 6400 visszatérne az USA-ba, de később ezek is, rotációs alapon Európába kerülnének vissza. Ekkor Esper úgy nyilatkozott, hogy egyes mozgások már az elkövetkezendő hetekben megkezdődhetnek, míg másokra több időre lesz szükség. Esper elmondása szerint ezen lépések az Egyesült Államok stratégiai flexibilitását hivatottak fejleszteni, végső soron Oroszország és Kína elrettentését és a NATO erősítését szolgálják. A csapatkivonások és a különböző katonai központok áthelyezése több („egyszámjegyű”) milliárd dolláros költséggel fog járni. A védelmi miniszter stratégiai érvei tehát árnyalni próbálják Trump indoklását, aki Németország büntetéseként állítja be a döntést. Esper szerint az elnök csupán felgyorsította az egyébként is megvalósuló folyamatot, valamint kiállt az elnök álláspontja mellett, miszerint Németországnak többet, akár a 2%-nál is többet kellene költenie védelmi kiadásokra.

Az USEUCOM (United States European Command) a belgiumi Monsba kerül áthelyezésre Stuttgartból, amely a NATO Szövetséges Erők Európai Főparancsnokságának jelenleg is otthont ad. Így az intézmények közti együttműködés új szintre léphet, ettől a döntéstől a működési hatékonyság növekedését, és a költségek csökkenését várják. Szintén Belgiumba kerül át Stuttgartból az Amerikai Egyesült Államok Európai Különleges Műveleti Parancsnoksága (SOCEUR), több katonai egységgel együtt. Védelmi kiadások terén Belgium azonban nem tartja a 2%-os határt, az utóbbi években 0,93% körül mozgott az arány a Világbank adatai szerint. Trump megjegyzése Németország alacsonynak ítélt költekezésével kapcsolatban így súlytalannak tűnhet, főleg annak tükrében, hogy Németország és Belgium stratégiai szerepét és súlyát nehéz párhuzamba állítani.

Szintén nem tartja a 2%-ot Olaszország (itt az arány 1,2% körül mozog), azonban ide is áthelyezésre kerülnek amerikai egységek, pontosabban egy F-16-os repülőszázad az avianoi légitámaszpontra, valamint két zászlóalj a hadseregből. További lépés, hogy a légierő 2500 főjét, akiket az Egyesült Királyságból terveztek Németországba áttelepíteni, megtartják eredeti állomáshelyüket. Az USEUCOM mellett pedig az USAFRICOM (United States Africa Command) is elköltözik Stuttgartból, azt, hogy hova, azonban még nem tudni.

Németország nem az egyetlen hely, ahonnan jelenleg is zajlanak csapatkivonások, ilyen Afganisztán is, ahol 2001 óta tart a háború. Trump narratívja szerint nem az Egyesült Államok dolga messzi, idegen országok megoldhatatlannak tűnő és gyakran régóta elhúzódó problémáit kezelni. Kelet-Ázsiában ugyanakkor tavaly a Trump-adminisztráció a Dél-Koreában állomásozó csapatok – mintegy 28 000 fő – költségének Dél-Koreára eső részét meg akarta ötszörözni. Ez évi 5 milliárd amerikai dollárt jelentene, megállapodás nem született még az ügyben. Látszik tehát, hogy Trump kevesebb amerikai katonát akar látni idegen földön, és ezek költségeit is vissza akarja szorítani.

Trump 2016-os kampánya részben arra épült, hogy az Egyesült Államokat kivonja a tengerentúli konfliktusokból, az amerikai katonákat hazahozza, valamint csökkenti a NATO-hoz kapcsolható kiadásokat. Trump többször nyilatkozott úgy, hogy szerinte túl nagy költséggel járnak a messzi bázisok fenntartása, a Pentagon vezetői azonban mindig hangsúlyozták, hogy ezek a létesítmények stratégiai jelentőséggel bírnak az Egyesült Államok számára. A mostani csapatkivonás Trump felmutathatja kampányában, úgy, hogy nem kell közvetlen és gyors következményektől tartania. A döntés ebből a szempontból sokkal inkább politikai, mintsem katonai jelentőséggel bír. A döntést támogató Ted Galen Carpenter, a CATO Institute think-tank egyik szerzője szerint az amerikai csapatok Németországból való kivonása kevés kockázattal jár. Emlékeztet, hogy a Szovjetunió által jelentett totalitariánus veszély elhárult, a mai Oroszország csupán árnyéka az egykori Szovjetuniónak mind lélekszámban, mind gazdasági és katonai erő terén.

A Németországgal kapcsolatos döntés elsődleges bejelentése egyoldalú volt, az Egyesült Államok nem vonta be a döntési folyamatba szövetségeseit, még a német felet sem. Egy csapatkivonás lehetőségével kapcsolatban azonban már korábban is megnyilvánult az amerikai fél. 2019 augusztusában az Egyesült Államok németországi nagykövete, Richard Grenell már meglengette ennek a lehetőségét. Jens Stoltenberg NATO főtitkár azt állítja, Trump csak három nappal azután értesítette őt a csapatkivonás tervezetéről, hogy arról a Wall Street Journal június 6-án beszámolt. A későbbi részletek tárgyaláfsa alkalmával azonban már a német fél és Stoltenberg is értesítve lett az újabb nyilvános bejelentések előtt. Stoltenberg egy interjúban , hogy Németországnak fontosabb vezető szerepet kell betöltenie a NATO-n belül. Kiemelte, hogy a német védelmi kiadások folyamatosan növekednek, csupán az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság költ többet ezen a téren, az Európai Unióban pedig egyetlen másik állam sem.

Trump nemzetbiztonsági tanácsadója, Robert O’Brien úgy nyilatkozott még Esper sajtótájékoztatója előtt, hogy a jelenleg Németországban állomásozó csapatok más európai országokba is áthelyezésre kerülhetnek, ez Belgium és Olaszország esetében azóta bebizonyosodott. Ezen kívül kiemelte az indo-pacifikus régiót, mint az amerikai katonai jelenlét egy új lehetséges fókuszpontját, a növekvő kínai agressziót ellensúlyozni kívánandó. Szerinte elképzelhető egységek áthelyezése Guamra, Hawaiira, Alaszkába, Japánba és Ausztráliába. Mark Esper azonban cáfolta, hogy az Egyesült Államok tervezne újabb csapatokat vezényelni az indo-pacifikus régióba.

Diagram az aktív állományban lévő és külföldön állomásozó amerikai katonák számáról 2020 márciusában. (Forrás: Defense Manpower Data Center/ HVG)

Hatás a helyi gazdaságra

A Pentagon 2020 júniusi adatai szerint jelenleg 20 351-en a hadsereg, 12 914-en pedig légierő kötelékében teljesítenek szolgálatot Németországban, az ő munkájukat és ellátásukat pedig további körülbelül 19 000 amerikai civil segíti. A bázisok személyzetének gyakran a családja is Németországba költözik, szintén helyben vállalva munkát és ezáltal a helyi gazdaságba integrálódva. A kivonás és átcsoportosítás kivitelezésénél így figyelembe kell venni a családtagok lakhatási, tanulmányi és munkalehetőségeit is. Amerikai üzletek, iskola, posta és rendőrség is üzemel a bázisok körüli közösségekben, ahol gyakran az amerikai dollár a bevett fizetőeszköz. Rajtuk felül a bázisok közelében élő német lakosság is részt vesz a katonák ellátásában, egyes vállalkozásoknak nagy kiesést okozhat a környéken a csapatkivonás. Rosszul járhat például a kelet-bajorországi Grafenwöhr, ahol a 390 négyzetkilométeres bázis területén 12000 amerikai katona állomásozik (US Army Bavaria Garrison), vagy a kelet-németországi Spangdahlem.

A kisváros lakosságának közel felének, mintegy 3000 főnek a megélhetése függ valamilyen módon a közeli katonai bázistól, amely évente közel 660 millió eurós árbevételt termel. Ebből 60-70 millió euró az az összeg, amelyet a katonák a helyi boltokban és vendéglátó létesítményekben költenek el, nagyban hozzájárulva a környék gazdaságához. Trump erre a tényre is kitért sajtótájékoztatóján, felhívva rá a figyelmet, hogy Németország így is profitál az amerikai csapatokból. Kramp-Karrenbauer német védelmi miniszter bejelentette, hogy az érintett régiókban a német haderővel próbálják majd betölteni a keletkezett űrt, és az ebből adódó visszaesést.

A világ reakciója

Németország parlamentjének alsóháza, a Bundestag pártjai közül a baloldali Die Linke, valamit a jobboldali Alternative für Deutschland támogatják a csapatkivonást, programjuk részét képezi az amerikai erők teljes kivonása a Németországban tárolt amerikai nukleáris fegyverekkel együtt. Utóbbit a Zöldek is támogatják.

Ahogy a pártok, úgy a polgárok körében is megoszlanak a vélemények a kivonásokról. A YouGov közvélemény- és piackutató vállalat által, a német DPA hírügynökség megbízásából július 31. és augusztus 4. között 2076 válaszadóval végzett online közvélemény kutatás eredményei azt mutatják, hogy a németek 47%-a támogatja a csapatkivonást, ebből 25% a teljes kivonását állomány is támogatná. Ezzel szemben 32% ellenezte a döntést, és ebből csak 4% üdvözölné további csapatok érkezését. Ezen kívül a megkérdezettek 66% támogatná az amerikai nukleáris fegyverek kitelepítését, és csak 19% szerint kellene német területen maradniuk. 25% ért egyet Trumppal abban, hogy Németország túl keveset költ védelmi kiadásokra, 58% pedig ellenzi ezt a kijelentést.

Az orosz külügyminisztérium üdvözölte a döntést, nyilatkozatukban úgy fogalmaztak, hogy pozitív hatást fog gyakorolni az európai biztonságra. Maria Zakharova, a minisztérium szóvivője közölte, hogy minden lépést szívesen fogadnak, amely redukálja az Egyesült Államok katonai jelenlétét Európában, ugyanis az ilyen lépések csökkentik a konfrontáció esélyét, valamint a katonai és politikai feszültséget az euro-atlanti régióban. Hozzátette, hogy az USA csapatai a hidegháború maradványai, és hogy az amerikaiaknak ki kellene vonniuk atomfegyvereiket Németországból. Figyelmeztetett továbbá, hogy egységek Lengyelországba való áthelyezése csak további feszültségeket okozna. Oroszország szerint ugyanis új NATO csapatok elhelyezése Kelet-Európában sérteni az 1997-es, Oroszország és a NATO között köttetett megállapodást.

Otthon mind demokrata, mind republikánus oldalról érte támadás Trump döntését, szenátorok a kivonás megakadályozását próbálják elérni. Köztük van Mitt Romney, Utah republikánus szenátora, aki szerint nem érdeke a csapatkivonás a NATO-nak vagy Németországnak, és az USA szemszögéből geopolitikai szempontból értelmetlen.

Ben Hodges, aki az amerikai hadsereg európai parancsnoka volt 2014 és 2017 között, jelenleg nyugalmazott altábornagy szerint a csapatkivonás „ajándék lenne Putyinnak”. Kiemeli, hogy a németországi jelenlét nem csupán Németországot védi, hanem az Egyesült Államok legnagyobb európai előőrseként is funkcionál. Németországot az USA legfontosabb európai szövetségesének hívta. Mark Hertling nyugalmazott altábornagy szerint ez a lépés Trumptól nem stratégiai döntés nyomán született, hanem inkább egy személyes támadás Németország ellen.

Mit jelent ez Lengyelországnak?

Jelenleg 4500 amerikai katona állomásozik Lengyelországban. A lengyelek 2026-ra 50 milliárd dollárt fognak költeni ötödik generációs vadászgépekre, drónokra, harci helikopterekre, rövid hatótávú rakétákra, tengeralattjárókra és kibervédelemre. Az Egyesült Államok számára kiváló üzlet, hogy Lengyelország gyakran amerikai felszerelésekre cseréli a régi, szovjet gyártmányokat. Andrzej Duda lengyel miniszterelnök még júniusban tárgyalt Trumppal a Fehér Házban, a témák között szerepelt többek között a Nord Stream 2, a kiberbiztonság és gazdasági együttműködés is. Ezen tárgyalás eredménye a Georgette Mosbacher lengyelországi nagykövet által bejelentett csapatbővítés. Ezzel a csapatáthelyezéssel más formában, de megvalósulhat a megakadt „Fort Trump” projekt. További 1000 fővel növelik a katonai jelenlétet Lengyelországban, a tavaly bejelentett 1000 főn felül. Erről augusztus 15-én írt alá megállapodást Mike Pompeo amerikai külügyminiszter és Mariusz Błaszczak lengyel védelmi miniszter. A korábbi megállapodás egyébként hat új katonai létesítmény létrehozásáról is szól, többek között egy poznańi hadosztályparancsnokságról, drawsko pomorskie-i kiképzőközpontról, és további támaszpontokról, amelyek logisztikai, drón, és különleges egységeknek is bázisául fognak szolgálni. Cél először egy, majd további páncélos dandár-harccsoportok (ABCT) váltakoztatott állomásoztatása az országban.

Az Egyesült Államoknak jobban megérheti egy olyan országban állomásoztatni csapatait, melynek haderejére és infrastruktúrájára hosszútávon jobban támaszkodhat, valamint az orosz területek közelségének köszönhetően kevesebb katonával akár nagyobb nyomást képes gyakorolni. Az orosz félnek ez a fejlemény kellemetlenséget okozna, hiszen így az amerikai erők közelebb állomásoznának Kalinyingrádhoz, és magához az orosz anyaországhoz. Lengyelország teljesíti a NATO által elvárt 2%-os alsó korlátot, így Trump számára a lengyelek pozitív példaként hozhatóak fel Németországgal szemben.

Mit hozhat a jövő?

A legfontosabb kérdés talán az, hogy ki lesz a befutó a 2020-as amerikai elnökválasztáson. Amennyiben Trump elnyeri második ciklusát is, akkor a csapatkivonás nagy valószínűséggel végbemegy, és további négy évre marad a mostani NATO-narratíva a Fehér Házban. A demokrata Joe Biden győzelme esetén a folyamat azonban megakadhat, ő ugyanis semmissé teheti az áthelyezéseket, még azelőtt, hogy azok végbe mennének.

A kivonás azzal is járhat, hogy felrázza az európai NATO tagokat, és saját védelmi képességeik fejlesztésére fogja őket. Magyarországon a Zrínyi 2026 terv keretében a Honvédség modernizálása már több éve tart, ennek részeként szerzett be a magyar állam nemrég német gyártmányú Leopard 2A4HU típusú harckocsikat. Németország számára, amely most is a világ negyedik legnagyobb fegyverexportőre új lehetőség nyílhat fegyveripara további bővítésesre, amennyiben belföldön és Európában felélénkül a hadieszközök iránti kereslet. A jelenlegi német kormány nyilatkozatai alapján azonban a németek a haderő lassú növelése mellett kötelezték el magukat, így kérdéses, hogy javulni fog-e a német-amerikai viszony. Ezen felül Oroszországgal is számolni kell, ugyanis érdekei sérüléseként fogja kezelni, ha további amerikai csapatokat vezényelnek Kelet- és Közép-Európa országaiba.

Írta: Varga Domonkos Bálint

A magyar MiG-21-esek története Pápán kezdődött és az első gépek beérkezése után 39 évvel itt is ért véget. A Magyar Honvédség 2000. augusztus 24-én búcsúztatta a típust és egyben befejezte működését az MH 47. Pápa Harcászati Repülőezred. Az eseményre Váczi Lajos főtörzsőrmester A búcsú napja című, húsz esztendővel ezelőtt készült írásával emlékezem.

A repülés szeretete mindennél közelebb hozza egymáshoz az embereket. Azon kevesek, akiknek megadatott, hogy e területen dogozhatnak, egy nagy családot alkotnak. Különösen igaz ez a katonai repülőkre, mivel a repülési feladatok végrehajtása, kiszolgálása és egyéb irányú biztosítása mellett a haza védelmét is vállalják, sőt garantálják. Ők azok, akik kevés fizetésért sokat tesznek le az asztalra. Felelősségteljes, nagy figyelmet és mérhetetlen precizitást igénylő munka az övék. Megtanít tiszteletre, bajtársiasságra, és ami ebben a szakmában a legfontosabb, bizalomra. E nélkül nem megy.

Sajnos akkor sem megy, ha azt mondják: nincs rátok szükség. Hiába a jól működő, kitűnő eredményeket felmutató gépezet, hiába a szakértelem és a tisztelet; a gyorsan változó katonapolitika megfoszt bennünket a reménytől is. Magunk közt tiltakozunk, hangot adunk felháborodottságunknak, becsapott, megsértett lelkületünknek. Nagyokat nyelve mégis tesszük a dolgunkat. Katonák vagyunk. Parancsokat hajtunk végre még akkor is, ha azzal nem értünk egyet. Készültünk a búcsú napjára, hogy tisztességgel, emelt fővel, repülős emberhez méltóan elköszönjünk a MiG-21-estől, az ezredtől, a várostól, a katonatársaktól, egyszóval a családtól.

2000 júniusának végén összeszedtük maradék erőnket, büszkeségünket az utolsó nagy feladatra, amely igazi harcfeladatot jelentett mindannyiunk számára. A bennünk dúló érzelmek ellen kellett győzedelmeskedni úgy, hogy a díszelgő repülési feladat – mint légi győzelem – után mindent elveszítünk. Az ezredvezetés kitűnő, látványos programot állított össze, amelynek végrehajtása nem kis erőfeszítést igényelt, de felhívta a figyelmet egy nem mindenki által ismert fontos momentumra: a körülményekhez képest még mindig ütőképes, teljes harcértéket képviselő ezredet számolnak fel. A program 16 db (!) repülőgép kötelékrepülését írta elő, ami a hányatott sorsú légierőnkön belül mindenféleképpen figyelemreméltó teljesítmény. Gondoljunk csak a kecskeméti MiG-29-esek problémáira üzemképesség szempontjából.

Felsőbb katonai vezetők, látván a szokatlan, nagy volumenű készülődést, augusztus 16-án lemondták a 24-ére tervezett búcsúrendezvényt. Technikai okokra hivatkoztak. Hideg zuhanyként ért minket. Repülésen voltunk és a repelőtti eligazításon jelentették be. Gúnyosan mosolyogtunk, bár inkább sírtunk volna. Hát ennyi volt! – mondták többen. A légierőnél eltöltött hosszú évtizedek után még a tisztességes elköszönés lehetőségét is el akarták venni tőlünk. Pár nap csend következett, majd végül megkaptuk az engedélyt. Kissé felszabadultan, fáradtsággal nem törődve folytattuk a gyakorlást, a készülődést. Igen, gyakorolni kellett a 16 gépes díszelgő kötelékrepülést, mivel nem ez volt az ezred feladatköre. Mi CSAK az országunk légterét őriztük. Dolgoztunk, mint ahogyan most is.

A fogadó zónában kissé hátrébb kiállítottunk 46 db MiG-21-est, 7 db Szu-22-est és 7 db MiG-23-ast, egy statikus sort alkotva. Ezeket a repülőgépeket már korábban kivonták a rendszerből, de mivel nem csak a 21-estől kellett búcsúznunk, hanem magától az ezredtől is, méltóképpen járultak hozzá a búcsú nehéz pillanataihoz.E gépsor mellett kissé elkülönítve egy fegyverzeti kiállítást is berendeztünk. Három gépet, a 9150-es MiG-21MF-et, a 11-es oldalszámú MiG-23MF-et és a 08-as Szu-22M3-ast fegyvereztük fel. Mindhárom géptípus 1997 elején került kivonásra a rendszerből. A déli 1-es zónában a repülési feladatot végrehajtó 16 db MiG-21-est sorakoztattuk fel: 8 db Bisz-t a 2. Griff századtól és 8 db UM-et, az 1. Sámán század kiképző-gyakorló gépét. E repülőgépek közül kettőt egyedi festéssel láttunk el. A 6115-ös MiG-21Bisz-t nemzeti színekbe öltöztettük, mivel ez a gép lett kijelölve a szólórepülésre. A gép festését Nagy Ervin és Szabó Attila főtörzsőrmesterek végezték sok-sok, éjszakába nyúló túlórával. A 48-as lajstromú MiG-21Bisz-t sólyomfestéssel díszítettük a szabad szárnyalás jelképeként. A madár feje a gép oldalán elől volt, míg a tollazata és a karmai a gép szárnyai alá kerültek. E gép díszítését Róka József és Kindert Gyula századosok végezték el, hétvégi szabadidejüket feláldozva. Közeledett a nagy nap. Persze nem ment minden simán. Az előző napi főpróbán ugyanez a gép meghibásodott és bizony a javító osztály egy különítménye az éjszakában túlórázott, hogy minden rendben legyen.

2000. augusztus 24-én reggel a repülőtér kapui megnyíltak. A repülés előtt ünnepi állománygyűlésre került sor, ahol a Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség, a Légierő Vezérkar és a város vezetőin kívül jelen voltak a korábban Pápán szolgálatot teljesítők, köztük Farkas Bertalan és Magyari Béla űrhajósok is. Megindító volt Tobak Tibor jelenléte is, aki a legendás második világháborús Puma század vadászpilótájaként szolgált. A műszaki állomány ez idő alatt a repülőgépek repüléshez való előkészítését végezte. Az időjárás kegyes volt hozzánk. Igazi verőfényes nyári nap volt. Családtagok, barátok, a repülés szerelmesei érkeztek egyre nagyobb számban a kettes zónában kialakított területre ahol – egyelőre a távolból – megcsodálhatták a kiállított repülőgépeket. Zene és egy-egy repülőgép-bokszban kialakított vendégváró biztosította a kellemes közérzetet.

Mintegy előzetesként adott ízelítőt Nagy Ernő alezredes, az utolsó repülés vezetője, amikor elstartolt az időjárás felderítő repülésre. Feladata végeztével többször alacsonyan áthúzott a repülőtér fölött. Az eligazítás után elkezdődött a tényleges program. Mi műszakiak az indítási zónában vártuk a hajózókat, hogy beültessük és bekössük őket a hevederekbe és a hajtóműindítás és az ellenőrzések után elengedjük őket a búcsúrepülésre. Tudtuk, hogy most utoljára teszzük azt, amit annyira szeretünk, amihez annyira kötődünk. Sorban indultak be a hajtóművek és a nagyfokú figyelem és összpontosítás kikapcsolta számunkra a külvilágot. Legalább akkor nem gondoltunk arra, hogy mi lesz ezután.

A díszelgő- és bemutató repülést 24 hajózó hajtotta végre. Ők a felszállás után 3x5-ös kötelékbe rendeződve húztak át az immár több ezerre nőtt nézősereg feje fölött több alkalommal. A köztes időben Kristóf Tamás őrnagy repült szólót. Műrepülése megmutatta, hogy mire képes ez a gép, ha megfelelő kezek irányítják. A végrehajtott nyitott futós orsó, a kellően bedöntött billegtetés nemcsak a laikusokat kápráztatta el. Ámulattal nézték az igazán szűk harcfordulókat is, amikor a forszázs mennydörgő hangja helyettünk szólt. Ő szállt le elsőnek. Amikor szomorúan kilépett a gépből, nagy taps fogadta elismerésül a páratlan bemutatóért. Az ötös kötelékek a legutolsó bejövetelnél alacsonyan „oszolj”-t hajtottak végre majd méltóságteljesen sorban nyitottak fékernyőt a kifutópályán.

Igazi meglepetésként hatott a nézőkre a velük szemben végrehajtott égi rózsa, amit az egyik formáció hajtott végre. Utolsónak Lanecker József ezredparancsnok szállt le, de előtte magányosan billegtetve még egyszer elköszönt, immár mindentől. Egy feladata maradt hátra, ami keservesebb volt mindennél. Jelentenie kellett Talla Istvánnak, a légierő vezérkari főnökének, hogy végrehajtotta az utolsó leszállást. Tisztelgéssel és zászlólevonással fejeződött be a pápai búcsúrepülés. Mi a gépek előtt és mellett álltunk vigyázzban, a nagyközönséggel szemben, repülőgép-vezetőinkkel együtt, várva az utolsó fájdalmas vezényszót.

- Oszolj! - mondta elcsukló hangon parancsnokunk. Mindannyian tudtuk, hogy mit jelent ez a szó. Katonásan kiléptünk és elvegyültünk a családtagok és barátok között. Mi lesz ezután? Van, aki leszerel, van, aki nyugdíjba megy. Kevesen vállalták a költözést, egy más alakulatnál történő továbbszolgálást. Nem könnyű! Új emberek, új közösség, más technika. Szélnek eresztettek egy ütőképes, megbízható ezredet. Bárhová is vet a sors minket, egy biztos: mi mindannyian egy nagy családhoz tartozunk. A repülők nagy családjához. Az emlékeket pedig nem veheti el tőlünk senki.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

El is felejtettem, hogy Dánianak voltak harckocsijai Afganisztánban, sőt nem felejtettem el, mert idáig nem is tudtam róla. Annak kapcsán jöttem rá erre, hogy a dán védelmi minisztérium készített annak idején egy prima kis videot arról, hogy milyen is a tankosok élete Afganisztánban. 
A dán kontingenst egy szakasznyi (három darab) Leopard A25DK jelentette, amí egy zászlóalj harccsoport részeként volt kint. A dánok végig Dél-Afganisztánban, Helmandban a britekkel szorosan együttműködve, az ő kontingensük részeként tevékenykedtek. Az integrációnak régi hagyományai vannak és jellemzően időként brit alegységek voltak dán irányítás alatt.  
 

A videoból nagyon érdekes és még érdekesebb lenne, ha tudnék dánul. Az átjön, hogy mindenki megszólal, gondolom bemutatja a feladatát, a vezető, az irányzó, a töltőkezelő és a parancsnok is. A képek a jármű belsejéről önmagukban is forrásértékűek, mert ilyet egy ideig a magyar gépekről nem fogunk látni. 

Az külön érdekes lesz, hogy a dánok a saját A5ös verziójukat és A7V-re azaz az A7-es továbbfejlesztett verziójára építettik át. Egyes források szerint mi is ugyanezt a verziót vesszük meg, csak gondolom újonnan építve. Biztos vagyok benne, hogy fogunk még látni dán harckocsikat belülről, úgyhogy csak idő kérdése, hogy mikor látjuk a magyar verziót magyar vagy dán verzióban.

 A kubinkai Patriot múzeum egyik legjobb darabja egy deszantra felkészített BTR-D volt. Ahogy elnézem a wiki-t, ez a típus a BMD-1 csapatszállító változata volt, torony nélkül, kicsivel hosszabb test és gyengébb páncélzat (és gyalogsági harcjármű helyett páncélozott szállító harcjármű, IFV helyett APC). Afganisztánban intezíven használták, és számos ex szovjet haderőben a mai napig használják a járművet. 

Romániába két újabb Lockheed Martin F-16-os érkezett meg az elmúlt héten. 2020. augusztus 14-én szállt fel Monte Realból (Portugália) a 1614 (a Portugál Légierőnél egykor 15132) és a 1616 (a Portugál Légierőnél egykor 15135) oldalszámú F-16AM példány. Bukarest ez év októberében további két gépet, míg 2021 elején még egyet vehet majd át, így összesen 17 darab F-16AM/BM vadászbombázóval fognak rendelkezni.

Szerbiában a jövőben tovább szeretnék növelni a légierő gépmennyiségét. Az elképzelés szerint 20 darab újabb harci gépet vásárolnának meg. Egyesek tudni vélik, hogy a közös amerikai/svéd fejlesztésű T-7A Red Hawk sugárhajtású kiképzőgép beszerzésével kacérkodik Belgrád. Amennyiben Washington nem járulna hozzá ehhez az üzlethez, úgy az utóbbi években újra jól bejáratott orosz beszerzés kerülhet előtérbe. Ebben az esetben a Szuhoj Szu-25-ös csatarepülőgépek szerbiai rendszeresítése várható.

Az Ukrán Légierő parancsnoka megerősítette, hogy az ország felülvizsgálja harci/kiképző repülőgépeinek jövőjét, amely szerepet jelenleg az Aero Vodochody L-39 Albatrosz tölti be. Utódként ismét az Embraer A-29 Super Tucano felfegyverezhető kiképzőgép lett megemlítve. Ismét, hiszen nagyjából egy éve lehetett arról olvasni, hogy Brazíliában az ukrán légierő parancsnoka repülés közben is kipróbálhatta az Embraer A-29 Super Tucano felfegyverezhető kiképzőgépét. A típus minél jobb megismerése mellett az esetleges beszerzés lehetőségeit is megvitatták már akkor a felek. Tették ezt azért, mert a repülések során megállapítást nyert, az A-29 képességei megfelelnek azoknak, melyeket elvárnak az ukránok. Ukrajna jelenlegi helyzete kedvezhet az akár precíziós fegyverzettel végrehajtott harci feladatok mellett felderítésre, megfigyelésre és hírszerzésre is alkalmas A-29 Super Tucano beszerzésének. A gyártó részéről a kelet-európai régióban történő megjelenés elősegíthetné az cseh Aero Vodochody L-39-es volt, vagy jelenlegi alkalmazóinak elcsábítását a világ számos táján már igen sok megrendelést hozó Super Tucano irányába.

Németországban már folynak a Boxer gyalogsági harcjármű légi szállítási próbái. A Német Légierő Lufttransportgeschwader (LTG) 62 szállítórepülő ezredénél ehhez természetesen az Airbus A400M Atlas szállító repülőgépet veszik igénybe. Az A400M belső tere gond nélkül képes elnyelni a páncélost, azonban a lenyitható teherrámpa csak 32 tonnát bír el. Egy Boxer pedig legalább 35 tonnát nyom, így a tehertérbe be és kihajtás csakis a cserélhető modul nélkül valósítható meg az Atlas esetében. Éppen ezért a jövőben két Boxer légi szállítását három A400M-el lehet csak megoldani. Egy-egy Atlas magukat a járműveket viszi, míg harmadik társuk a cserélhető modulokat cipeli. Bent a tehertér padlóján körülbelül 300 rögzítési pont található, ezek segítségével a Boxer könnyedén rögzíthető. A lenyűgözést 15 ilyen pont felhasználásával lehet megvalósítani.

Első alkalommal augusztus 19-én indítottak TP45-ös torpedót egy finn HAMINA-osztályú rakétás-gyorsnaszádról. A finnek 2017-ben kezdték el keresni eme hajók, illetve a jövőbeli POHJANMAA-osztályú korvettek felszín alatt alkalmazható fegyverzetét. A négy egységből álló hajóosztály 2019 és 2021 kerül modernizációra ("Squadron 2000", "SQ 2000 'vagy' Laivue 2020 korszerűsítési program) így 2030-ig szolgálatban maradhatnak. A könnyűsúlyú torpedók legfőbb feladata a tengeralattjárók elleni hadviselés lesz. A héten a TORNIO-ról indított Saab TP45-ös típus helyett azonban a korszerűbb TP47-es kerül majd rendszeresítésre Finnországban 2023-tól kezdődően. Ez az indítás csak arra szolgált, hogy megvizsgálják, hogyan alkalmazhatók a torpedók a HAMINA-osztályú rakétás-gyorsnaszádokról. A TP47 egy könnyűsúlyú torpedó, amelyet kifejezetten a tengeralattjárók elleni műveletekhez fejlesztettek a sekély part menti vizekben. Sokoldalú tulajdonságai miatt rendkívül jól alkalmazható a Balti-tenger és a finn partok közelében is, így egyértelmű volt a megrendelése.

A HAMINA-osztályú rakétás-gyorsnaszádok korszerűsítése során a dél-afrikai Denel Dynamics Umkhonto légvédelmi rakéták modernizációja is meg fog történni. A Dél-Afrikában már több mint 10 éve szolgálatba lépett légvédelmi rakétára elsők között a finnek figyeltek fel. Ők a balti szigetvilág környezetében jobban teljesítő MkII-es változatot hozták létre egy érzékenyebb infravörös kereső integrálásával. Az Umkhonto MkII jelenleg négy HAMINA-osztályú rakétás-gyorsnaszádon és két HAMEENNMAA-osztályú aknaszedőn áll hadrendben. Az eredetileg 125 kilogrammos indulótömegű és 12 kilométeres hatótávolsággal bíró rakétából már elkészült a 20 kilométeres hatótávolságú variáns. Ennek a hatótávolságát növelték meg egy leváló, az infravörös keresőfej előtti burkolatnál sokkal aerodinamikusabb kialakítású orrkúp alkalmazásával. Ez nem okoz az érzékelő számára gondot, mivel az csak a repülés végfázisában aktivizálódik, nagyjából 3 kilométernyire a célponttól. Az 5 kilogrammnál könnyebb orrkúpot piropatronokkal választják szét két részre és ezek így válnak majd le az Umkhonto EIR infravörös önirányítású légvédelmi rakétáról, ami így már 25-35 kilométeres hatótávolsággal bír.

Hibrid meghajtást fognak tesztelni a Brit Hadsereg járművein.  Az Egyesült Királyság Védelmi Minisztériuma 3 millió fontnyi összeget biztosított egy-egy Foxhound és a Jackal 2 jármű módosítására. Az elektromos meghajtás biztosította csendesség jól jöhet számos esetben, de a hatótávolság növekedése is joggal várható el a mai korszerű hibrid meghajtási rendszerektől. Továbbá a megnövekedett fedélzeti elektromos teljesítmény lehetővé teszi az ilyen járművek számára, hogy a legújabb technológiákat alkalmazzák. A járművekben alkalmazott innovatív hibrid elektromos hajtásrendszert a Coventry-ben működő NP Aerospace fejleszti ki. A tesztelésre szolgáló prototípusok létrehozásában munkájukat a General Dynamics UK, a Supacat és a Magtec fogja segíteni. Érdemes megemlíteni, hogy a brit hadsereg 2050-re nulla értékre szeretné leszorítani a fosszilis tüzelőanyagokra való támaszkodásának a mértékét.

Új akkumulátorokat fejlesztene ki a spanyol Navantia tengeralattjárók számára. A cél a 20%-al nagyobb energiasűrűség elérése, amihez a partnereik tudásán felül új összetevők alkalmazását is igénybe vennék. A lítium, vas, mangán, foszfát, röviden az LFMP akkumulátorok a remények szerint nagyobb energiasűrűséget és alacsonyabb kisülési feszültséget biztosíthatnak, mint társaik. A biztonságosabb teljesítmény leadás mellett ezek nagyobb hőstabilitással is rendelkeznek. A Navantia reményei szerint ezek az akkumulátorok a spanyol S-80-as osztályba tartozó tengeralattjárók mellett megjelenhetnek majd az indiai egységekben is.

Oroszországban újabb repülőgép beszerzést jelentettek be. Ennek keretén belül az Orosz Légierő számára 21 darab Szuhoj Szu-30SzM2-es vadászbombázó, valamint 25 darab Jakovlev Jak-130-as sugárhajtású kiképzőgép kerül megvásárlására. Az összesen 1,4 milliárd dolláros beszerzésről a döntés már megszületett, a szerződések aláírása az év végig megtörténik. A Szuhoj Szu-30SzM2-es vadászbombázó az Oroszországban már rendszeresített Szu-30SzM továbbfejlesztése. Hajtóművei már a Szaturn AL-41F1Sz-ek. A tolóerő elfordítására minden irányba képes erőforrások mellett ez az alváltozat megkapja még az Irbis N035 fedélzeti rádiólokátort, a Thales VEH-3022 HUD-ot a hazai IKS-1 K/1M típus váltja majd fel, továbbá a szintén külföldről beszerzett, francia gyártmányú Thales SMD55S 5x5 hüvelykes többfunkciós kijelzők is lecserélésre kerülhetnek.

A TASzSz orosz sajtóügynökség által 2020. augusztus 19-én közzétett információk szerint az orosz Védelmi Minisztérium megállapodást írt alá további BMP-3-as gyalogsági harcjárművek beszerzéséről. Több mint 14 milliárd rubel értékben Moszkva összesen 168 darab lövészpáncélost szerez be. Ezekből 53-at még ebben az évben át fognak adni, míg a fennmaradó 115-öt a 2021-es évben. A hírek szerint ezek a BMP-3-ok már a továbbfejlesztett BMP-3A modifikációk lesznek.  Ezek erősebb védelemmel rendelkeznek a páncéltörő rakétákkal szemben, valamint modern optikai és elektronikus eszközökkel is el lettek látva. A hírügynökség arról is beszámolt, hogy ezek a páncélosok a déli katonai körzet 5-6 gépesített lövész zászlóaljainak átfegyverzésére fognak szolgálni. Az orosz haderő számára csak a 2015 és 2017 közötti időszakban, illetve a rákövetkező két évben 200-200 BMP-3-as került beszerzésre.

Éjszakai körülmények között tette próbára korszerűsített Mil Mi-24P Hind harci helikoptereit az Orosz Hadsereg. A törzs oldalára mereven beépített kétcsövű 30 milliméteres gépágyúval ellátott változatot a személyzetek természetesen éjjellátó szemüveggel repülték, hiszen a cél a napszállta utáni időpontban történő helikopterek elleni alkalmazás volt. A próbák sikert hoztak, ezek során kidolgozták az ellenséges forgószárnyasok ellen alkalmazható légi manővereket is.

Az Almaz Antey Group csütörtökön bejelentette, hogy a jövő héten megrendezésre kerülő Army-2020-on bemutatja az Antey-4000-es légvédelmi rendszerét. Ez nem más, mint, az S-300V4 komplexum exportverziója. Az egyidejűleg 24 célpont ellen tevékenykedni képes Antey-4000-es légvédelmi rendszer hatótávolsága 400 kilométer lesz. A lánctalpas 9A83M-2E jelzésű indító, illetve a 9A84M-1E utántöltő-indító járműveken a 9M83ME és 9M82ME rakétákat rejtő tubusok lesznek megtalálhatók.

Törökországban nem tettek le az 1,5 milliárd dolláros bevételt eredményező, TAI (Turkish Aerospace Industries) T129 ATAK harci helikopterek eladásáról Pakisztán számára. A jól induló történetbe belerondított a török-amerikai viszony megromlása. Így a helikoptereket a levegőbe emelő, az amerikai Honeywell és a brit Rolls-Royce közös vállalkozásaként működő LHTEC gyártmányú T800-4A gázturbinák elérhetetlenné váltak. Meg kell jegyezni, hogy már 2017 februárjától Törökországban megkezdték a hasonló paraméterekkel rendelkező TS1400 jelzéssel ellátott hazai gázturbina kifejlesztését is.

Ezt az erőforrást szeretnék felhasználni a Turkish Aerospace Industries T625 közepes méretű, több célra is felhasználható helikopteren is. A megjelenésében igencsak Agusta jegyeket mutató szerkezet fejlesztése 2010-ben kezdődött. A Pakisztán által 1,5 milliárd dollárért megvásárolni kívánt 30 darab T129 ATAK harci helikopter előállítása, valamint leszállítása is így a beépíthető hajtóművek hiánya miatt legalább egy évet késhet a 2019-es keltezésű török hírek szerint, amelyből már csak pár hónap van hátra. Talán ennek, na és az eddigi előre nem lépésnek tudható be az, hogy Törökország egy ügyvédi iroda segítségével próbál meg lobbizni amerikai kongresszusi képviselőknél és a Fehér Házban is az eladás megvalósulása érdekében. Pakisztán mindenesetre már jelezte, amennyiben a török T129-ek megvásárlása záros határidő belül nem rendeződik, kész kínai gyártmányú Z-10-es harci helikopterek beszerzésére.

Számos helyen rendszeresítették a szovjet időkben kifejlesztett Mil Mi-24 Hind harci helikoptert, valamint annak továbbfejlesztett, korszerűsített változatait. A pakisztániak is vásároltak a Mi-35-ös változatból 4 darabot. A 2017-ben megérkezett forgószárnyasokkal a már több mint 30 éves szolgálati múltat maguk mögött tudó Cobrák nagy magasságokban történő elerőtlenedését szerették volna ellensúlyozni. Nem tudni mi okból, de az emlegetett 20 darab Mi-35-ös megvásárlása már évek óta nem szerepel a tervekben, ellenben egyre inkább hajlanak arra, hogy Kínából vásárolják meg az indiai AH-64E-kel ellensúlyt képező harci helikoptereket. A kiszemelt típus az évek során továbbfejlesztett CAIC Z-10ME lett.

A korai változatú Z-10-ből állítólag 3 darab már szolgálatba állt Pakisztánban 2015-ben, ezeket Peking ajándékaként kapták meg. Meg nem erősített információk alapján úgy lehetett tudni, a pakisztániak nem voltak teljesen megelégedve a kínai helikopterekkel. Leginkább az alacsony motorteljesítmény volt az elégedetlenkedés oka. Ezekben a helikopterekben még a WZ-9-es gázturbinák voltak megtalálhatók és ezekkel sok esetben a normál fegyverterhelésnek számító 16 darab AR-1/HJ-10 irányított páncéltörő rakétával a helyi viszonyok között nem voltak képesek a kitűzött repülési feladat végrehajtására a Z-10-ek. Az erősebb WZ-16-os hajtóművek fejlesztését már évekkel ezelőtt elkezdték a kínaiak, ezek talán mostanra kellően kiforrottak lettek. Mindenesetre a kialakult helyzet azt eredményezi, hogy a kínaiaknak lehet esélye. Legvalószínűbb egy 17 darabos Z-10ME megrendelés megvalósulása az elkövetkező hónapokban, hacsak a nemzetközi helyzet nem alakul a pakisztániak és leginkább más gyártók számára kedvezően.

Iszlámábád 48 darab Bell AH-1F Cobra helikoptereit szeretné lecserélni már egy jó ideje, de eddig eredmény nélkül. Első körben a kései utód, az AH-1Z Viper került megrendelésre 15 darabos mennyiségben. A még 2015 áprilisában született megállapodás a forgószárnyasokon felül tartalmazott továbbá 1000 darab AGM-114R Hellfire II lézervezérlésű rakétát is. A Pakisztánban alkalmazott Cobra harci helikopterek utódjai közül az első két példány még 2017-ben készült el. Azonban leszállításra már nem kerültek, mert 2017 augusztusában az Egyesült Államok bejelentette, befagyasztja az eddig nyújtott katonai támogatását Pakisztán irányába. Az eltelt idő alatt 9 darab frissen legyártott AH-1Z Viper harci helikopter került tartós tárolásba az USA területén. A 2019-es év közepén újabb két példány volt jól megfigyelhető a tárolás helye felé vezető repülőúton. Ezek is az amerikai tengerészgyalogság számára gyártott Viper-ektől eltérő, sötétebb festést viselték és a faroktartón lévő „PAKISTAN ARMY” felírat első szava le volt festve. Az amerikai típus után került a képbe a Törökországban gyártott TAI (Turkish Aerospace Industries) T129 ATAK harci helikopter.

A törökök mellett mások is fognak erősen lobbizni a térségből. Méghozzá Izrael, igaz ellentétes előjelekkel. Hiába a közelmúltbéli izraeli-egyesült arab emírségi békülési kezdet, a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok közelmúltbeli normalizálódása képben, Tel-Avivban továbbra is azon lesznek, hogy az Arab-öböl térségébe nem kerüljön eladásra a Lockheed Martin F-35 Lightning II-es vadászbombázó. A külügyminisztérium tájékoztatója szerint Izrael és az Egyesült Arab Emírségek közötti történelmi békeszerződés nem tartalmazta Izrael hozzájárulását az Egyesült Államok és az Egyesült Arab Emírségek közötti fegyverkereskedelemhez. Az Egyesült Államok kormánya 2017-ben bejelentette, hogy előzetes megbeszéléseket folytatott Abu Dhabi-val az F-35-ök esetleges eladásáról, de később elálltak a lehetséges üzlettől. Ehelyett az Egyesült Arab Emírségek Lockheed Martin F-16E/F Block 60 vadászgépeinek korszerűsítésére összpontosítottak a tárgyalások során.

Izraelből Németországba repült át hat F-16-os. 2020. augusztus 17-én a Hatzor légibázison állomásozó 101. és 105. Skorpió repülőszázadok F-16C/D Barak vadászbombázói érkeztek meg a nyugat-németországi Nörvenich légibázisra. Itt két hétig tartózkodnak majd és részt vesznek a Luftwaffe-vel közös Blue Wings 2020 hadgyakorlaton, ami augusztus 17-én kezdődött el. Ez a gyakorlat az egyetlen nemzetközi gyakorlat, amelyet az Izraeli Légierő idén külföldön hajt végre a COVID-19 terjedése miatt, valamint ez az első alkalom, hogy izraeli gépek Németországban vannak hadgyakorlaton. Az izraeli kontingenst az ATOMI 1-6 hívójelű gépeken felül még három Boeing B707 Re'em tartálygép (GIANT1-2-3 hívójel), egy G550 CAEW Nachshon-Eitam radargép (GLORY 1 hívójel), valamint egy C-130 Hercules alkotta.

Az izraeli légierő parancsnoka, Amikam Norkin vezérőrnagy felfüggesztette a Sikorsky UH-60 Black Hawk helikopterek repüléseit, kivéve azokat, amelyek hadműveleti okokból szükségesek. A helikopterek földhöz szögezésének az oka az elmúlt két hónapban bekövetkezett meghibásodások sorozata. Az egyik legnagyobb port felkavaró esemény az volt, amikor az izraeli védelmi erők vezérkari főnöke, Aviv Kochi tábornok annak a helikopternek a fedélzetén volt, amelyiknek egyik T700-as gázturbinájánál meghibásodás lépett fel. A helikopter kényszerleszállást hajtott végre Tel Nofában. A tábornok a Knesszetből egy nyilvánosságra nem hozott katonai bázisra repült. A Tel Nofie-i kényszerleszállás leszállás után egy másik helikopterrel folytatta útját a főtiszt.

A hadsereg hivatalos közleménye szerint a helikopter személyzete az előírások szerint kezelte a meghibásodást, míg mások tudni vélik, hogy véletlenül a működő gázturbinát állították le, így egy meredek, 30 méteres nem kívánt süllyedést előidézve. Akárhogy is történt, ez az eset rávilágított arra, hogy az elmúlt két hónapban sok technikai probléma merült fel az izraeli UH-60-ok hajtóműveiben. Most az erőforrások alapos átvizsgálása folyik az okok kiderítése érdekében.

Izrael 1994-ben kapta meg az első tíz Black Hawk-ját az Egyesült Államokból, és héber nevet is adtak nekik: Yanshuf ami azt jelenti, hogy bagoly. Ezeket az 1970-es évek végén gyártották és az USA hadseregétől történt nyugdíjazásuk után kerültek Izraelbe. Négy évvel később új Black Hawk helikoptereket szereztek be a gyártótól, néhány módosítással az izraeli előírásoknak megfelelően, különösen az elektronikus harci rendszerekben és a kommunikációban. További 24 UH-60-at vásároltak 2000-ben, így napjainkra a különféle UH-60, S-70 és SH-60F változatókból már 48 darab viseli az izraeli felségjelet.

Erősen visszaesett az iraki Légierő Lockheed Martin F-16C/D vadászbombázóinak a hadrafoghatósága az utóbbi időben. Állítólag a 27 F-16-ból már csak 5 repülőképes. Az ok, a műszaki támogatása és a karbantartás hiánya. Ez annak a következménye, hogy ezeket a feladatokat amerikai szakemberek segítségével végezték. Azonban az elmúlt időben több iraki bázist ért rakétatámadás. Többek között az F-16-ok támaszpontját, Balad-ot is, aminek hatására az amerikaiak távoztak. Az időszakos karbantartások és a meghibásodások okozta javítási munkák elmaradása miatt igen alacsony lett az iraki F-16-ok bevethetősége. A baladi bázis ideális az elhelyezkedés szempontjából, hiszen innen Irak minden pontja elérhető az F-16-al légi utántöltés nélkül. Gyaníthatóan Bagdad és az amerikaiak nem hagyják veszi, az igen értékes és roppant fontos típust az országban, így hamarosan megoldás fog születni erre a problémára.

Iránban az ország védelmi minisztere számára augusztus 13-án bemutatták a helyben korszerűsített T-72-es harckocsit. A páncélos új tűzvezető rendszert, lézeres távolságmérőt, ballisztikai számítógépet kapott. A páncéltest vezetőelőtti, valamint a torony első részét reaktív páncélzattal, a motortér oldalsó és hátsó részét rácsos előtét páncélzattal, míg a vezetőteret-küzdőteret oldalról védő kötényezést hagyományos páncéllemezekkel erősítették meg. A módosított parancsnok kupola mögé a 12,7 milliméteres légvédelmi géppuska egy távirányítású állványra került felszerelésre.

Pár hónapon belül talán elkezdődnek India első hazai építésű repülőgép-hordozójának az INS VIKRANT-nak a tengeri próbajáratai. A hírek szerint a móló melletti tesztek már befejeződtek. A 26 repülőgép és 10 helikopter számára otthont biztosító hajóba már az összes berendezés beépítésre került, akárcsak azok, amelyek a próbák alatti mérésekhez, illetve az adatrögzítéshez szükségesek. Amennyiben a tengeri tesztek a várt határidőn belül befejeződnek, úgy az INS VIKRANT 2023-ban hadrendbe állhat.

Jelenleg hivatalos helyről még nem erősítették meg azokat a híreket, melyek szerint Indiában éleslövészeten használták fel a francia MBDA MICA légiharc-rakétát. A légi célok ellen alacsony magasságból történt két rakéta indítása és mind a kettő eltalálta a célt augusztus 17-én és 18-án. Az igazi meglepetést az jelenti, hogy az indításra szolgáló típus nem a Dassault Rafale volt, hanem a Szuhoj Szu-30MKI. Továbbá azt sem lehet tudni, hogy a 0,16 méter törzsátmérőjű, 3,1 méter hosszú, 112 kilogramm súly rakéta az aktív radaros (MICA-RF), vagy éppen az infravörös önirányítású (MICA-IR) változatát használták fel. Ez utóbbi integrációja könnyebben megvalósítható.

Már folyik az első harci alegység típusátképzése az Apacs harci helikopter legújabb változatára. A Lewis-McChord támaszponton a 1-229-es támadó felderítő zászlóalj, a Tigersharks lesz az első, ezt a variánst repülő alegység. Ők még ez év októberében megkapják gépeiket. Típusátképzésük már folyik, ehhez négy korszerűsített AH-64E V6-ot használnak. A jelenleg még AH-64E V6 megnevezést viselő forgószárnyast másodikként a Dél-Koreában állomásozó 4. Légi Felderítő Zászlóaljnál fogják hadrendbe állítani. A gép rendszereit és szoftvereit egyaránt érintő Version 6-os képességfejlesztés fő iránya a tengeri alkalmazhatóság. A helikopterek sárkányszerkezetét és a rotorlapátokat már ez előtt is különös gonddal tették ellenállóbbá a sós víz jelentett korrózió ellen. Most a rádiólokátor tengeri célpontok elleni alkalmazhatóságát fogják tovább javítani kisméretű célpontok esetében, ez a felderítési távolság növelésével is jár. Továbbfejlesztésen fognak átesni a hajtóművek és az erőátviteli rendszer is, de a rotorlapátok összecsukása és szétnyitása is gyorsabban lesz végrehajtható.

Elkezdődtek a Boeing F/A-18 Super Hornet síugrósáncos indítási tesztjei az Amerikai Haditengerészet Patuxent River-i bázisán. Ezekben most az az érdekes, hogy a körülményeket egyenesen az Indiai Haditengerészet, mint esetleges megrendelő, igényeihez, feltételeihez igazítják. Ugyanis Új-Delhi 57 darab többfeladatú repülőgépet keres a már meglévő VIKRAMADITYA, illetve a VIKRANT repülőgép-hordozói fedélzetére. Az MRCBF (Multi-Role Carrier Borner Fighter) tenderre esélyes még a Dassault Rafale M, beépített rendszereiben az F3-R szabványnak megfelelő hordozófedélzeti változat is.

Egy fejlesztésnek köszönhetően a nevadai Nellis légierő támaszpont F-35-ös szimulátoraiba beülő pilóták immáron már típusok szimulátoraiban helyet foglaló személyzetekkel is végrehajthatnak virtuális repüléseket, bevetéseket. A négy F-35-ös szimulátort alkalmassá tették a más bázisokon található F-15, F16, F-22, illetve E-3A szimulátorokkal történő együttműködésre. A fejlesztés következő légcsőjében nem csak új típusok, hanem új haderőnem is megjelenik majd az F-35-ös pilóták virtuális terében, ugyanis a Lemoore és a Miramar bázisokon telepített szimulátorokkal is kiépítésre kerül a kapcsolat.

Ha már F-35, akkor arról is szólni kell, hogy tovább csúszik egy rég várt teszt. Korunk legkifinomultabb orosz, kínai és iráni légvédelmi rendszerei elleni sikeres alkalmazást bebizonyítóról van szó. Ezt már sokan nagyon várják, azonban a Lockheed Martin szerint a koronavírus járvány miatt erre még további öt hónapot kell szánni.

Peruban eladósorba került három darab Mil Mi-26T nehéz szállító helikopter. A hadseregnél használt gépek évek óta nem emelkedtek a levegőbe. A beszámoló szerint a Motor Szics D-136-as gázturbináik, segédhajtóműveik és reduktoraik mind nem javítható állapotban vannak. Ezenkívül a hidraulikus, az elektromos, a kommunikációs és a navigációs rendszerek sem működőképesek, továbbá, a sárkányszerkezeteken belső és külső sérülések is felfedezhetők. Újbóli repülőképessé tételük jelentős összeget emésztene fel. Lima 1995-ben vásárolta meg körülbelül 10 millió dollár ellenében a három Mi-26T-t, amelyek azelőtt az Aeroflot színeiben repültek. Az EP-705, EP-706 és EP-707-es lajstromjelet kapó helikopterek perui felségjelet viselve alig repültek. A helikopterek tizenkét, tizenhét és huszonegy éve nem emelkedtek a levegőbe. A szörnyű műszaki állapot ellenére a peruiak úgy vélik, hogy a helikopterek más Mi-26 felhasználók számára még érdekesek, értékesek lehetnek, és tartalék alkatrészekként szolgálhatnak.

Végrehajtotta első repülését egy Saab JAS39 Gripen E fedélzetén az első brazil pilóta. A helyi jelölésrendszerben F-39-es jelzést viselő Gripen 2020. augusztus 20-án Cristiano de Oliveira Peres őrnaggyal a pilótafülkéjében szállt fel Linköping repülőteréről. A gép mintegy 50 percet repült a Balti-tenger térségében. A berepülőpilótai jogosítással is rendelkező őrnagy január óta tartózkodott Svédországban a típusátképzés okán.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Aérospatiale AS 332L1 Super Puma

Boeing E-3G Sentry

Eurofighter Typhoon EF2000

Northrop F-5N Tiger II

Szuhoj Szu-24M Fencer

Lockheed Martin F-22A Raptor

Alenia C-27J Spartan

Gulfstream Aerospace G-V Nachshson Shavit

Dassault Mirage 2000C

Boeing E-7 Wedgetail

PZL-Mielec TS-11 Iskra

Convair QF-106A Delta Dart

MiG-29K Fulcrum D

Sikorsky CH-53GA

Szuhoj Szu-25UB Frogfoot

Panavia Tornado F.3

McDonnell Douglas F-15C Eagle

MiG-21BiszD

LTV Aerospace A-7E Corsair II

Macchi MB-326H

Lockheed P-3C Orion

Szuhoj Szu-27Sz Flanker

Gulfstream Aerospace G-550 Nachshson Eitam

Hawker Hunter F.58

McDonnell Douglas F-4E Phantom II

Berijev Be-12

General Dynamics F-16D Barak

Sepecat Jaguar GR.3A

Csapatunk három tagja elhatározta, hogy 2020. augusztus 6-án meglátogatják a szolnoki Reptár múzeum tárlatát. A tárlat több szempontból is kiemelkedőnek tekinthető, amiről látogatásunk során meg is bizonyosodhattunk. Mai adásunk, a kapcsolódó képanyag és kommentár mind azt a célt szolgálják, hogy felkeltsék az érdeklődést, remélhetőleg támogatva ezzel a múzeumot, megismertetve az érdeklődőt a helyszínnel, a tárlattal. Bemutatjuk, miért érdemes meglátogatni a múzeumot, mivel ahogy az a továbbiakban is ki fog derülni, ezt mi sem bántuk meg.

[...] Bővebben!

Bő egy hónappal a Hősök terén történt altisztavatás után, ezúttal jóval kellemesebb időjárás mellett, a hagyományos augusztus 20-i tisztavatás alkalmából hajtottak végre díszelgő repülést a főváros felett a szolnoki helikopterbázis és a kecskeméti repülőbázis gépei. A díszelgő kötelékek idén nem a Duna, hanem a tisztavatásnak helyszínt adó Kossuth tér felett húztak át, így azt a tervet, hogy a díszelgők és a Duna-parti környezet egy képre kerüljenek, csak részben sikerült megvalósítani. 

A Gellért-hegy irányából feltűnik az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis köteléke.

A Parlament előtt a budai oldal felé fordul ki a Mi-17-es vezette kötelék.

A H145M-ek szépen követik a Budavári Palota felé forduló zászlós vezért.  

A következő rárepülésből megtörténik az áthúzás a tisztavatás helyszíne felett.

A forgószárnyasok a Margit híd előtt visszafordulnak déli irányba és arra távoznak, amerről érkeztek.

A helikopterek fotózása közben csendben lopakodva megérkezik a kecskeméti Gripen-kötelék is. A kétüléses vezért két együléses kíséri.

A vadászgépek egy emelkedő bal forduló után, a budai oldal felett vették fel a hazavezető irányt, a helikopterek viszont valamivel a Citadella szintje alatt repültek el – az ott tartózkodó spotterek örömére.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Mint ahogy arról már lapunkon is beszámoltunk 2020 elején megkezdődött a finn HX tender pályázóinak tesztelése, kiértékelése. A védelmi minisztérium napokban tett bejelentése alapján azonban a koronavírus erre a programra is hatással van.

Az Európai Repülőterek Nemzetközi Tanácsa (ACI) részletes forgalmi elemzést adott ki az európai légiforgalom alakulásáról 2020 első felére vonatkozóan.

A Gyöngyös-Pipishegyi repülőtérről általában a Magyar Honvédség évente megrendezett légi kutató-mentő gyakorlata illetve újabban a H145M helikopterek kiképzési repülése kapcsán hallunk. Ezúttal a Készenléti Rendőrség Légirendészeti Szolgálatának R903-as oldalszámú MD 902 Explorer helikoptere és egy, a gép tankolását biztosító tartálykocsi települt ideiglenesen a gyönyörű természeti környezetben elhelyezkedő reptérre. A látogatás célja a parlagfüves területek légi felderítése volt, amely 2015 óta tartozik a légirendészet feladatrendszerébe. Az augusztus 17-én, több fordulóval végrehajtott repüléseken Heves megye képviselői mellett az Agrárminisztérium és a Hatvani Földhivatal munkatársai vettek részt.

* * *

Forrás és fotó: Colin Penny

A mai napon, 2020. augusztus 18-án a nyugállományú katonák és honvédségi nyugdíjasok találkozója alkalmából a kecskeméti MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázisra látogatott dr. Benkő Tibor honvédelmi miniszter.

Az Emirates szélestörzsű B777-300ER repülőgépei szeptember 4-től heti kettő, október 7-től pedig heti három menetrendszerinti járattal szállítanak utasokat Varsóba, ezzel pedig 75 elérhető célállomásra bővült a légitársaság nemzetközi hálózata.

 A tegnap este robbant a "bomba", a Rheinmetall német hadiipari vállalat Magyarországon fog gyárat alapítani. Az erről kiadott MTI hír szerint: ...a felek vegyesvállalatot és gyártóüzemet alapítanak a legkorszerűbb Lynx gyalogsági harcjárművek gyártására Magyarországon. Ezzel Magyarország az első olyan NATO- és EU-tagállam, amely a düsseldorfi székhelyű cég új fejlesztésű, innovatív terméke mellett döntött az előzetes piackutatások után." Azaz nem csak megvesszük az egyik legkorszerűbb, hanem gyártani is fogjuk. A sokat kritizált Maróth Gáspár védelmi fejlesztésekért felelős kormánybiztos koncepciója egyre nyilvánvalóbb, az sok száz milliárd (lassan ezermilliárdot elérő) beszerzésekből, amit lehet itthon költsenek el. 

Mondhatnánk, hogy ez magától értetődő és logikus, de annyi mindent lehet látni az elmúlt két-három évtizedben, ami magától értetődő és logikus volt, aztán még sem úgy történt. Airbus üzem Gyulán, Krauss Wegmann Maffei leányvállalat nem emlékszem hol (de talán a tatai dandár környékén), és most a Rheinmetallal közös vegyesvállalat. Nem derült ki a hírből, hogy mennyit fogunk beszerezni a Lynx-ebből, én olyan 200-ra saccoltam korábban, a Népszava is ennyit gondolt tavaly csak a szintén német Pumákból. Persze közben megjelent a török vonal is, tavaly magyar felségjellel szerepeltek török páncélozott szállító járművek Budaörsön, idén török források több száz jármű beszerzéséről magyarországi eladásáról írtak. Akkor sokan azt gondolták ez lesz a BTR-80-asok váltótípusa, miközben a NATO felé vállalt nehézdandárhoz azok elégtelenek lennének. Most itt a válasz, de persze ettől még vehetünk török járműveket is nagy számban (vagy más kerekes szállító vagy harcjárművet), mert a nehézdandár mellett még van egy közepes és egy könnyűdandárunk is, és ott is le kell cserélni a járműveket. A szolnoki Különleges Műveleti Dandár nem csak operátorokból áll, oda lett beolvasztva az egykori 88. Könnyű Vegyes Zászlóalj is. A debreceni székhelyű közepes dandárunk (5. Bocskai) meg három lövészzászlóaljjal és egy felderítő ezreddel (az egyéb támogató alakulatokat most nem számolva) szintén jelentős járműparkra tarthat "igényt".

A haderő- és hadiiparfejlesztés ékköveként, ipari együttműködés keretében, a Rheinmetall Lynx gyalogsági harcjárművel (IFV) folytatódik a nemzeti védelmi szféra rehabilitációja Magyarországon.

  

A leendő magyar Lynx makettje az aláírási ceremónián Unterlüßben.

A megállapodás magyar és német aláírói a jármű prototípusa előtt.  

Hiúz közel szemből. A BMP-1 kivonása óta hiányzott ez a kategória a honvédség hadrendjéből, a BTR-80A nem pótolhatta tökéletesen. 

Még egy fotó, ezúttal felülről a majdani magyar Lynx makettjéről :-)

Zord

 

 

Mi a hátránya amerikai fegyvert veszünk? Érzékeny kérdés, ha múlt héten bejelentett NASAMS beszerzésről akarnék írni, de egyelőre csak egy konkrét iraki esetről akarok írni.

A 2003-as inváziót követően az iraki katonai vezetés megőrizte a Szaddam és az előtti időszakra is jellemző védelmi beszerzési gyakorlatot (érdekes és rendszereken átívelő jelenség) és továbbra is több forrásból szerzett be fegyverrendszereket.

Biztos örültek, hogy M1 Abrams harckocsikat vehettek és megkapták az F-16-osokat is, amelyekkel szíriai, iráni és jordán összehasonlításban máris potens légierővé váltak (jó, talán túlzok). Érdekes módon végül mindkét amerikai technika megemészthetetlenné vált az iraki hadseregnek az eltérő szervezeti és karbantartási kultúra miatt (talán a pénz és egy kicsit a politika is belejátszott, de ennek kevesebb szerepet tulajdonítok). Az M1-esek mellett 2003 után is fenntartották a szovjet/orosz haditechnikai kultúrát (ezek voltak a magyar T-72-esek) és elmúlt években mintegy 100 T-90-es is rendeltek, az amerikai gépek meg mentek a másodvonalba.

A múlt héten a F-16osok sorsáról is megjelent egy érdekes oknyomozó anyag (fizetős). A 36 vadászbombázó a kezdetektől fogva a Balad-I légibázison állomásozik, a gépekkel egy amerikai kontraktor is járt 700 millió dollárért (bár nem jöttem rá, hogy ezt az amerikai kormány vagy Irak fizeti-e). A gépek, amelyek az Iszlám Állam elleni háborúban is csak korlátozott szerepet tudtak játszani (lásd még átfestett iráni Szu-25ösök Moszul elestét követően és az amerikai légikoalíció) mára már nem tudnak levegő-föld támadásokat végrehajtani az elégtelen karbantartás és az iraki légierő és az amerikai kontraktor részéről meglevő korrupció.

Az cikkben említett Sallyport Global nevű amerikai cég felelős a Baladi bázis ellátásáért és biztosításáért. Már a feladat is elég erőltetett és átlátszó, de hogy mennyire nem megy ez egy amerikai cégnek Irakban, arról már 2017-ben is kisebb botrány megy. Az AP cikkében leírtakban nincs túl sok meglepő iraki szempontból. Jön az egyik milícia egy daruval azt leemeli és elviszi az egyik több tonnás generátort, mindezt a biztonsági őr szeme előtt. A szabályok be nem tartása, alkoholizálás, vagy az etióp örömlányok alkalmazása mint takarítók. Az részletek végül is oda vezettek, hogy az iraki védelmi beszerzés legnagyobb tétele, az amerikai-iraki katona együttműködés „ékkőve” fogja szimbolizálni a kétoldalú stratégiai kapcsolatok lassú kihűlését és eltávolodását.

Molnibalage részletes videón magyarázza el a szovjet főváros védelmére fejlesztett és és hosszú évtizedekig rendszerben tartott Sz-25 Berkut működését.

Zord