Biztonságpolitika

Ausztrál Pilatus PC-9-esek érkeztek Németországba 2020. augusztus 11-én. Ezek a hajón, majd közúton, szétszerelt állapotban szállított turbópropelleres kiképzőgépek a kenguruk földjén már kivonásra kerültek, eladásukat 2020 márciusában kezdték el. Öt gép, mely egykor az A23-017, A23-025, A23-026, A23-037, A23-049 lajstromjelet viselte megérkezett Európába, sőt a The Roulettes bemutató kötelék festése még rajta van az A23-025-ös példányon. A PC-9-ek az Eschbach-i Meier Motors of Eschbach üzemébe érkeztek meg, amely cég eddig leginkább régebbi gépek helyreállításáról volt híres. A vállalat elmondása szerint a még jelentős üzemidővel rendelkező Pilatus PC-9-esek egy alapos átvizsgálása után Európában fognak repülni.

Hollandiában már kézzelfogható közelségbe került a Boeing AH-64D Apache harci helikopterek korszerűsítése. Az AH-64E szintnek megfelelő képességet mind a 28 darab holland helikopter meg fogja kapni. Az első forgószárnyast augusztus 12-én már el is kezdték előkészíteni az Egyesült Államokba történő szállításra. Az 1997 óta szolgáló Apache harci helikopterek korszerűsítési programja várhatólag 2025-ben fog lezárulni.

A Lockheed Martin a Fort Worth-i üzemében megkezdte az első F-35A Lightning II vadászbombázó repülőgép gyártását a Dán Királyi Légierő (RDAF) számára. Az L-001-es számú gép összeszerelése elkezdődött, így a berepülést követően a következő évben átadásra kerülhet majd az európai megrendelő számára. Egy ideig ez is az arizonai Luke támaszponton lesz majd megtalálható, ahol részt fog venni az RDAF légi és földi személyzetének átképzésében. Dánia eddig összesen 27 F-35-öt rendelt meg, ezeket 2027-ig készít el majd az amerikai gyártó. Hazai földre várhatólag csak 2023-ban érkezik meg az F-35A Lightning II, amely a Skrydstrup légibázist tudhatja majd otthonául. Dánia mondhatni igencsak későn, 2013 és 2016 között választotta ki az F-16AM/BM (MLU) Fighting Falcon gépek utódjául az F-35-öt.

Norvégiában elkezdődött a NoMS HELGE INGSTAD (F-313) fregatt selejtezési eljárása. A spanyol F-100-as osztály továbbfejlesztésével létrejött FRIDTJOF NANSEN vagy F-310-es osztály 2000-ben történt megrendelését követően 2006. április 5-én már átadásra került az első egység a híres norvég felfedezők neveit (HNoMS FRIDTJOF NANSEN-F-310, HNoMS ROALD  AMUNDSEN-F-311 átadva 2007. május 21, HNoMS OTTO SVERDRUP-F-312 átadva 2008. április 30, HNoMS HELGE INGSTAD-F-313 átadva 2009. szeptember 29, HNoMS THOR HEYERDAHL–F-314) viselő hajóosztályból. A 133,25 méter hosszú, 16,80 méter széles és 7,6 méteres merülésű 5290 tonnás fregattok az elsődlegesen tengeralattjárók elleni harcra készül OSLO-osztályhoz képest már igaz többfunkciós egységek lettek. Légvédelemre 32 darab továbbfejlesztett RIM-162-es Sea Sparrow (ESSM) légvédelmi rakéták szolgálnak MK41-es nyolccellás függőleges indítókonténerekben tárolva.

A felépítmény jellegzetes alakú árbocában a Lockheed Martin AEGIS légvédelmi rendszer radarjai nyertek elhelyezést. Felszíni célpontok ellen nyolc Kongsberg Naval Strike Missile (NSM) áll rendelkezésre, míg légi és felszíni célok ellen egyaránt bevethető az OTO Melara 76mm-es Super Rapid ágyúja. A fegyverzetet a tengeralattjárók ellen használatos Stingray torpedók teszik teljessé. A fregattok 4500 tengeri mérföld (8330 km) megtételére képesek, a legénység létszáma 127 fő.  A fregattok fedélzetére az NH90 NFH helikoptert vásárolták meg a norvégok. 2009 augusztusában a HNoMS FRIDTJOF NANSEN már az Ádeni-öbölben tevékenykedett a szomáliai kalózok elleni flottakötelék tagjaként, az NH90-es helikopterek késedelmes szállítása véget, 40000 lóerős motorjai által elérhető 26 csomós (48km/h) sebességére és két motorcsónakjának gyorsaságára támaszkodva.

A HELGE INGSTAD fregattot 2018. november 8-án érte utol a végzete Norvégia nyugati partjai közelében. Ekkor a NATO Trident Juncture gyakorlatról hazafelé hajózva összeütközött a SOLA tartályhajóval és a part közelében szinte teljesen víz alá került. Az értékes egység kiemelését 2019 februárjában hajtották végre, akkor úgy tűnt, egy 70 millió eurós helyreállítást követően újra hadrendbe állhat majd. Az alapos állapotfelmérés után ez az összeg vállalhatatlanul magas lett, így végül is a selejtezés mellett döntöttek a norvégok.

Messze nem jött még el a BAE Systems Hawk Mk127 sugárhajtású gyakorlógépek leváltási ideje a BAE Systems Australia és a Defence Science and Technology (DST) szerint. A Hawk Ausztráliában használatos változatának sárkányszerkezetén végzett fárasztási teszek bebizonyították, sokkal több üzemidő van még ezekben a repülőgépekben, mint az várható volt. Egészen pontosan 50000 kirepülhető órát állapítottak meg a vizsgálatok, ami majd tízszerese annak, amit az eddig legtöbbet a levegőben töltött Hawk Mk127 sugárhajtású gyakorlógép esetében megemlítettek. A típusból biztonságosan kirepülhető időt megállapító tesztelési program 2006 februárjában indult el. Ezzel azt szerették volna bizonyítani, hogy a számított 10000 órás repült élettartam többszöröse található meg a Hawk-ok sárkányszerkezetében. A tesztelés 2020. június 5-én fejeződött be és jó esély mutatkozik arra, hogy a típus példányai még a 2040-es években is megtalálhatók legyenek a levegőben.

Augusztus 10-én megérkezett az Eindhoven-i repülőtérre a második Airbus A330MRTT (Multi-Role Tanker Transport) többfunkciós repülőgép is, amelyeket az európai NATO szövetségesek közül egyre többeket tömörítő nemzetközi alakulat fog üzemeltetni és repülni. A T-054-es lajstromjelű gép 13:00-kor szállt fel a spanyolországi Getafe repülőteréről és kétórányi repülés után szállt le. Az első Airbus A330MRTT (T-055) június 30-án érkezett meg ugyanide. Ezek az első időben leginkább a képzésben fognak rész venni, de a 2020-as év végére már ezekből egyre kevesebb lesz, mivel eddigre egyre több lesz azon repülések száma, amire a gépeket tervezték és megvásárolták. A harmadik, a negyedik és az ötödik repülőgép jelenleg már átalakítás alatt áll a Getafében lévő Airbus Defense létesítményben. A harmadik repülőgép leszállítását 2020 októberében tervezik, a negyedik pedig a 2021-es év elején lesz átadva. Innentől kezdve évente egy A330MRTT átadása szerepel a tervekben. Az ötödik A330-at a hónap elején repülték át Toulouse-ból Getafe-re, ahol az átalakítások folynak.

A 260-300 utas, vagy 45 tonnányi rakomány és/vagy 111 tonnányi üzemanyag elszállítására, valamint betegszállításra is képes tartálygépekkel Belgium, a Cseh Köztársaság, Németország, Luxemburg, Norvégia és Hollandia ilyesféle igényeit fogják kielégíteni a jövőben. Amszterdam és Luxemburg 2016 közepén határozta el a közös egység létrehozását, ehhez 2017-ben csatlakozott Berlin és Osló is. A megnövekedett feladatok miatt ekkor már 5 A330MRTT beszerzése szerepelt a tervekben, majd Brüsszel 2018 eleji csatlakozásával alakult ki a jelenlegi nyolc gépből álló mennyiség. Prágában csak ezek után, 2019 októberében döntöttek a programban való részvétel mellett. A megállapodás alapján ezek a többfeladatú repülőgépek majd az Eindhoven-i bázison fognak települni, de az egység rendelkezni fog egy előretolt műveleti bázissal is, ennek Köln-Wahn ad majd otthont. Hollandiában öt A330MRTT lesz majd megtalálható, míg Németországban három. Eddig a fent említett hat ország írta alá az együttműködésről szóló programot 8 repülőgép üzemeltetésére. A szerződés jelenleg még opcióként további 3 repülőgépre is vonatkozik.

A gépenként 1100 repült órából Németország 5500-at, Hollandia 2000-et, Belgium 1000-et, Luxemburg 200-at, míg Norvégia és Csehország 100-100-at tervez igénybe venni. A jelenlegi egészségügyi válság ellenére folyamatosan halad ez a program, és a szállítások az eredeti ütemtervet követik, csak korlátozott késések várhatóak. A földi és a légi személyzet képzésében kisebb fennakadás volt, de a pilóták és a szerelők első csoportja a járvány kitörésének idejére már teljes képzésben részesült, és most készen állnak az ismereteik felelevenítésére, mivel ez a repülőgép üzemeltetéséhez vezető út utolsó lépése. A legénység többi tagjának képzése már újraindult a spanyolországi Sevilla-ban, az Airbus oktatóközpontjában. A következő repülőgépet, a T-056-ot várhatóan 2020. novemberében szállítják majd le, de már a németországi repülőtérre.

Megtették az első lépést a NATO közös üzemeltetésben lévő Boeing E-3A AWACS flotta majdani cseréjéhez. A németországi Geilenkirchen légibázison állomásozó, immáron csak 14 gép utódtípusát 2023-ig ki fogják választani. Persze a váltótípus 2035-ben történő megjelenésig hátralévő időben még számítanak az 1982-ben megjelent Sentry-kre. Éppen ezért egy élettartam-hosszabbító program is még végrehajtásra kerül az 1982 óta szolgáló légtérellenőrző repülőgépeken, 1 milliárd dollár értékben. Az új gép képességeivel szembeni követelményeket 2020 végéig meg fogják állapítani. Gyártóként az Airbus, a Saab, a Boeing és a Northrop Grumman várható, hogy részt fog venni a tenderen.

Oroszország Komszomolszk városában lévő, Jurij Gagarin nevét viselő Komszomolszki Repülőgépgyártó Termelési Egyesülés, a KnAAZ repülőgépgyárban megkezdték a Szuhoj Szu-57-es repülőgépek gyártósorának a felállítását. A típus előállítása már folyik az üzemben, azonban a 2028 végére 76 repülőgépre szóló moszkvai megrendelés a termelékenység növelését tette szükségessé. Ugyanis a rövidre szabott határidő tartása végett évente 12-13 darab Szu-57-es elkészítése válik majd szükségessé.

Ugyanitt hamarosan egy másik új megrendelés teljesítésén is munkálkodni fognak. Ugyanis hivatalos forrásból tudhatóvá vált, hogy Moszkva az év végéig egy 927 millió dollár értékű szerződést fog aláírni. A megrendelni szándékozott típus a Szuhoj Szu-35Sz lesz, aminek gyártása szintén a KnAAZ repülőgépgyárban folyik. Méghozzá 2019 óta az addig sebességhez képest gyorsabban, ugyanis gyártási idő 30%-os lerövidítését a munka átszervezésével és az alapanyagok, alkatrészek megfelelő időben történő, a munkások, szakemberek keze ügyébe készítésével érték el. A változtatás előtt a teljes munkaidő mindössze 55%-a jutott a tényleges gyártásra, a többi a különféle beszerzésekre, anyagmozgatásra, ügyintézésre, valamint a raktárban tárolt anyagok kivételezésre ment el. Ezt a gyártásszervezést elsőként ebben a gyárban vezették be.

Egy amerikai RQ-4B Global Hawk távolról irányított felderítő repülőgépet fogott el az Orosz Légierő készültségi raja kedden. A kémrepülőgépet a Csukcs-tenger felett, mely a Jeges-tenger egyik peremtengere Ázsia és Észak-Amerika partjainál, a Kelet-szibériai-tenger és a Beaufort-tenger között található, észlelték a rádiólokátorok. Az Oroszország határai felé repülő Global Hawk elfogására 3 MiG-31-es vadászgép szállt fel. A még nemzetközi légtérben repülő RQ-4B-t a nemzetközi előírásokat betartva közelítették meg az orosz nehézvadászok, majd az elfogást követően az amerikai gép irányt változatott és távolodni kezdett.

Újabb információ látott napvilágot az orosz Tupoljev Tu-160M2 és Tu-22M3M bombázók jelenleg is folyó korszerűsítésével kapcsolatban. A Ruselectronics Group közleménye szerint a modernizált csapásmérők kommunikációs csomagját az ötödik generációs Szuhoj Szu-57-es vadászgép számára létrehozott kommunikációs platformon fejlesztették ki. Fő előnyei, a nagyfokú megbízhatóság, a gyors információátvitel, kis súly, valamint az energiahatékonyság. Jelenleg ennek a kommunikációs rendszernek már folynak a légi tesztjei, ezek alatt magas megbízhatóságot tudott felmutatni.

Augusztus 4-én újabb 4 darab Lockheed Martin F-35I Adir vadászbombázó érkezett meg Izraelbe. Oldalszámaik: 924, 933, 935 és 937. Érdekesség, hogy a 924-es oldalszámú repülőgép gerincének középvonalában, a középponttól kissé hátrafelé eltolva egy késantenna látható. Ez telemetriás adatok átvitelére szolgál és a fedélzeti berendezések légi próbáihoz (is) fogják használni. Így Izrael az első olyan külföldi ország lett, amely kísérleti célokra szolgáló Lightning II-t üzemeltet. További kacsolódó hír, hogy az elmúlt fél évet intenzív típusátképzéssel eltöltő alegység, a 116. Dél Oroszlánjai század is hadrendbe állt az Izraeli Légierőben az új típussal augusztus 6-án. Mindazonáltal a 116. Dél Oroszlánjai század személyi és gépállománya sem teljes most még, ez az elkövetkező hónapokban fog majd teljessé válni.

Az Indiai Védelmi Beszerzési Tanács (DAC) jóváhagyta 106 darab Hindustan Aeronautics Limited (HAL) gyártmányú alapfokú oktató repülőgép beszerzését az Indiai Légierő (IAF) pilótaképzési követelményeinek kielégítése érdekében. A légcsavaros HAL HTT-40-es típust a HPT-32 Deepak gépek utódjaként kezdték el fejleszteni. Viszontagságos út vezetett eddig a megrendelésig, 2012 decemberében még az is megtörtént, hogy elálltak a típus beszerzésétől, mondván, a HTT-40-es darabára több mint a duplája a svájci Pilatus PC-7-es gépekének. Most a Honeywell TPE331-12B hajtóművel ellátott, valójában két részeltben (70+36) megrendelt gépért 1,17 milliárd dollárt fognak kifizetni. Ez azt is jelenti, hogy Indiában nem lesz több Pilatus PC-7-es beszerzés, mivel a svájci céggel kapcsolatban 2019 augusztusában korrupció gyanúja merült fel.

Dél-Korea Védelmi Minisztériuma közzétette a 2021–2025 közötti középtávú védelmi tervét. Ebből többek között megtudható, hogy az ázsiai államban a következő évtől kezdetét veszi egy könnyű repülőgép-hordozó megalkotása. Méretileg az Amerikai Haditengerészet AMERICA-osztályú könnyű repülőgép-hordozóinak méretivel vetekedő egység üresen 30000 tonnás vízkiszorítással rendelkezik majd. Felépítménye némileg hosszabb lesz a tengeren túli társainál és ez két kéménynek is helyet fog biztosítani. A katapultokat és szögfedélzetet egyaránt nélkülöző hajót egyértelműen a Lockheed Martin F-35B Lightning II-es gép üzemeltetésére tervezik felhasználni. Az eddigi kiállításokon LPX-II-ként ismertetett hajót elárasztható dokkfedélzettel mutatták be, de most kiderült, ez mégsem lesz rajta megtalálható, mivel nem egy partraszállást támogató helikopter hordozót fognak megépíteni a Koreai Köztársaságban a Hyunadi Heavy Industries hajógyáránál.

Bár Dél-Korea számára az USA-val kötött nukleáris paktum igencsak megköti az atomenergia katonai célú felhasználását, Szöulban ez szeretnék a közeli jövőben felülvizsgálni. Ugyanis elképzeléseikben szerepel egy 4000 tonnás vízkiszorítású, nukleáris meghajtású tengeralattjáró kifejlesztése is. Ennek fegyverzetében ballisztikus rakéták is megtalálhatók lennének.

Japánban 2017 júniusa után újra mérlegelik a Northrop Grumman RQ-4 Global Hawk Block 30i pilóta nélküli felderítő repülőgépek megvásárlásától történő visszalépés lehetőségét. Tokióban ugyanis aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy az Amerikai Légierő a 2021-es költségvetési év végén kivonná 21 darab Global Hawk Block 30 repülőgépét. Ezután a típust már csak Dél-Korea és Japán üzemeltetné, ami reális japán számítások szerint a karbantartásának költségek megemelkedésével fog járni. Japán egyébként három Global Hawk beszerzését határozta el 2018-ban 490 millió dollár ellenében.

Augusztus 5-én hajtotta végre egy Lockheed Martin HC-130J Combat King II tartálygép segítségével az első légi üzemanyag felvételét a Sikorsky HH-60W Jolly Green II harci kutató mentő helikopter. Az Alabama állam déli részén történt esemény az első lépése egy két hetes vizsgálatának. Az egész repülési feladat 2 órát vett igénybe, a csatlakozás sebessége 203 kilométer per óra, míg magassága 914 méter volt.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Panavia Tornado F.3

Boeing EA-18G Growler

Dassault Rafale B

Lockheed Martin F-16C Fighting Falcon

Hawker Siddeley Nimrod MR.2

McDonnell Douglas KDC-10-30CF

Airbus A400M Atlas

Grumman EA-6B Prowler

Westland Sea King ASaC7

McDonnell Douglas F-4E Phantom II

Fiat G-91R3

Lockheed TF-104G-M Starfighter

Vickers 1106 VC-10 C.1

McDonnell Douglas CF-188 Hornet

Saab J35J Draken

Lockheed Martin F-35A Lightning II

Eurofighter EF-2000 Typhoon

Boeing CH-47D Chinook

Sepecat Jaguar GR.3A

2020. július 30-án teljesítette szűzfelszállását az első, belga részre készült A400M közepes, katonai szállító repülőgép. Az új Atlas az Airbus Sevilla-i üzemének telephelyéről emelkedett a levegőbe az Airbus tesztpilótáival.

Az első példány (T-055) június végi megérkezését követően másfél hónapot sem kellett várni a NATO közös tankerflottájának 2. A330MRTT-jére: 2020. augusztus 10-én köszöntötték a T-054 jelzésű példányt Eindhovenben.

A Honvédelmi Minisztérium lakossági tájékoztatásának hála ma eredményes szpotterestre kerülhetett sor a Szolnok Helikopterbázis térségében a kijelölt szpotterállomány fegyelmezett részvételével :-O

Az esti nap fényénél a 02-es fájnelen szerencsénk lehetett ma a ritkán látott V-k egyikéhez, a 711-eshez...

...a bővülő H145M flotta legutóbb megérkezett, 11-es oldalszámú tagjához...

...nem utolsó sorban pedig a mai szandai ugratások fő enableréhez, a 704-eshez.

Hosszú árnyékot vet a lemenő nap fényében a helikopterhez vonuló ejés kőevők csoportja Szandaszőlősön.

És indul is a verkli.

Bekötött ugrás a kagylók helyén át.

A deszantzsák súlya nem terheli az ugrót földet éréskor ezzel a módszerrel.

Közel a teljes sötétség, beszállóban egy újabb körre.

Hosszú expozíción a Mi-17-es felszállása...

...és ezen a közel függőleges tengelyűn a gép fényeinek nyomvonalából kiágazva az ejések fejlámpái.

A nyugati égbolt utolsó fényei még épp értékelhető sziluettjét rajzolják ennek a paplanernyősnek.

Három gép (két Okostojás és egy 17-es) repülési pályái rajzolódnak ki bejövetel közben illetve a második rövidfalon. 

Zord

Június 23-ára elkészült, augusztus 12-én pedig az utasok is birtokba vehették a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér vadonatúj, 1. móló névre keresztelt beszállítócsarnokának teljes területét.

A tíz éves kerek évforduló adta az ötletet, hogy a Régenvolt repülőnapok sorozat újabb részében az addigi legsikeresebb kecskeméti repülőnap kerüljön sorra. Ha a NATO Express ’97-et és ’98-at is beleszámítjuk, akkor ez volt sorrendben a nyolcadik, nagyszabású nemzetközi repülőnap, amelyet 2010. augusztus 7-8-án rendeztek meg. Ekkorra már olyan híre lett a kecskeméti rendezvénynek, hogy volt, aki csak ezért utazott Magyarországra – Japánból.

Nemzeti színek az 574-es Mi-24D egyik forgószárny lapátján, amely - négy másik társaságában - korábban a 714-es oldalszámú, díszfestésű Mi-24V felett forgott. Az 574-es ma az egyik szolnoki körforgalomban látható.

Felszálláshoz gurul ki a Gripen – MiG-29 vegyes kötelék.

Itt még kötelékben repülnek a gépek, de légiharc bemutatóra is sor került a két típus között.  

A nagyközönség ezen a repülőnapon láthatta utoljára a MiG-29-est. A típust 2010 végén kivonták a rendszerből.

Gripen-fióka.

An-26-os Gripen kísérettel. Az Ancsát két hónapja búcsúztatta a honvédség, a szűkebb szakmai közösség augusztus 28-án, egy találkozóval emlékezik majd a típusra.

A Vihar és az Orrszarvú, az izraeli légierő F-16I Sufa és C-130H Karnaf gépei.

Izraeli szektor a statikus zónában. Szombat reggel a köd miatt még a pályáig sem lehetett ellátni, pedig az nincs messze a zónától. 

A Karnafokat 1976 óta a Nevatim légibázis két százada, az „Elefántok" és a „Sárga Madár" közösen üzemelteti. Ezek a századok vettek részt az 1976-os entebbei akcióban is négy C-130-assal (a 208-as nem volt köztük).

A Ramon légibázis 201. századának („Egyes") nevét elegánsan bedolgozták az álcázó festésbe.

Sufa-idomok a délutáni fényben.

Kutató-mentő Mi-17 LPZS a szlovák légierő eperjesi (Presov) bázisáról. Állítólag a 2006-os hejcei katasztrófa adott lökést a szlovák kutató-mentő képesség fejlesztésének, de ezt 2010-es eperjesi látogatásomkor a katonák cáfolták. Elmondásuk szerint a fejlesztésre mindenképpen sor került volna.

A helikopter orra alatti szenzortornyot a másodpilóta is kezelheti egy kihúzható joystick segítségével.

Ha a helikoptervezetők nagyon elfoglaltak, a feladatot egy operátor is átveheti.

Lakk-fekete Pilatus PC-9-es a bolgár légierőtől. A légcsavaros kiképzőgépek egy tematikus repülőnap szereplői lehetnének, akár gázturbina, akár dugattyús motor forgatja a srófot.

Az új évezred elejére jellemző pixel-mánia a szlovákokat is elérte, a szliácsi bázis néhány MiG-29-esére is ilyen festésminta került.

Hollandia a nemzet atyjának tartott Orániai (Orange) Vilmos emléke előtt tiszteleg a narancssárga színnel.

Az olaszok AMX-e se sűrűn fordult meg felénk, ezért 2008 őszén  meglátogattuk őket Istranában. Időközben a Zseb Tornadónak nevezett, kissé lesajnált típusból precíziós csapásmérő lett, célfelderítő és célmegjelölő konténerrel felszerelve.

Román MiG-21 LancerB fékernyős érkezése. Ahogy a mindennapokból, úgy a repülőnapokról is lassan eltűnik ez a látványelem.

A rendőrségi MD500-as előtt cseh lajstrommal egy Sokol repül. Nem véletlen a párosítás: a magyar légirendészet ilyen merevszárnyú típussal kezdett repülni az ötvenes években.

Az azóta már áttelepített közelkörzeti radar előtt egy francia Rafale emelkedik. Bő fél év múlva, 2011 tavaszán, az Armée de l’Air gépei - köztük a Rafale-ok - Líbia fölé indultak éles bevetésre.

A spanyol Ejército del Aire új és Katartól átvett használt Mirage F.1-eseket egyaránt üzemeltetett, elsősorban elfogóvadász szerepben. A Kecskemétre érkezett F.1-esek az Albacete légibázis 14. ezredénél repültek, helyüket EF 2000-esek vették át.

Tíz évvel ezelőtt svájci és spanyol Hornetet egyaránt láthattunk Kecskeméten. Itt az utóbbi, a zaragozai ezred gépe látható, diszkrét tigrismintával a szárnytő feletti áramlásterelőn.

Szintén a spanyol légierőé ez a levegőben is utántölthető CASA C-295-ös.

Az ukrán légierő sárga 04-es oldalszámú An-26-osa a statikus soron. A 2013-as repülőnapon is feltűnt, de akkor csak a Szu-27-esek kísérőjeként szállított műszakiakat és felszerelést, a repülőnapon nem állították ki.

Az USAFE ramsteini ezredénél ekkor már a C-130J változatok repültek. A Hercules mögött egy C-27J Spartan áll. A gépek mögött már oszlik a köd.

A Spartant a levegőben is láthattuk és meglepő lett volna, ha a pilóták nem forgatják a hátára.

Az orrfutóját emeli a cseh légierő Jak-40-ese, amelynek kivonása néhány héten belül megtörténik.

Szlovák légierő malackai (Malacky) bázisának L-410UVP-E szállítógépe.

Gumifüstöléssel ér földet a pápai nehéz légiszállítók (HAW) C-17-ese.

A fékezés után a gép a sugárfordító segítségével tolat a pályán. A nyitott ajtóból az egyik loadmaster figyel hátrafelé.

Itt éppen felhőárnyékban repüli remek bemutatóját a PC-9-esekkel felszerelt horvát Krila Oluje (A Vihar Szárnyai) kötelék.

A svájci őrjárat, a Patrouille Suisse F-5-ösei zárt alakzatban. Itthon 1992-ben, Taszáron láthattuk őket először. Akkor még a Hawker Huntert repülték, amelyből egy a szolnoki repülőmúzeum gyűjteményének darabja lett.

A svájciakhoz hasonlóan F-5-össel repül a török Türk Yildizlari (Török Csillagok), bár egy másik változattal, az együléses NF-5A-val és a kétüléses NF-5B-vel. A szárnyvégen lévő üzemanyag tartályokat a színes füst előállítása miatt átalakították festéktartálynak, ahonnan szivattyú juttatja a festéket a hajtómű fúvócsövébe.  

A második világháborús amerikai táborhelyen egy makulátlan Willys Jeepet láthattunk.

A német táborban egy, a 4. „Polizei” SS hadosztály jelvényével díszített oldalkocsis motor díszeleg, a fűben egy MG 42-es géppuskát állítottak fel.

*

Pillanatképek a dinamikus zónából

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Kanadában évek óta húzódik már a kiöregedő Hornetek leváltása, most viszont úgy tűnik, új lendületet vett a tender, hiszen három pályázat érkezett a kanadai kiírásra. A Saab Gripen E-je a Lockheed Martin F-35-ösével és a Boeing Super Hornetjével versenyez.

A Magyar Légierő napján ünnepelték az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis területén található reptér fennállásának 80. évfordulóját augusztus 7-én, pénteken. A rendezvényen részt vett dr. Böröndi Gábor altábornagy, a Magyar Honvédség parancsnokának helyettese is.

Az idén fennállásának 100 évfordulóját ünneplő Libanon egykoron a „Közel-Kelet Svájca”, napjaink híreibe legutóbb a Bejrút kikötőjét megrázó hatalmas robbanással (melyben a Hezbollah érintettsége sem kizárható egyes szakértők szerint), továbbá a mélyülő gazdasági és pénzügyi válságával, illetve az ennek nyomán kitörő tüntetés-sorozataival került be. A korrupció-ellenes és politikai reformokat szorgalmazó demonstrálók jelentős részét nem győzték meg a januárban alakult „technokrata”-kormány ígéretei (melyek javarészt a mai napig ígéretek maradtak, legutóbb a külügyminiszter Nassif Hitti lemondásának okaként is az ország jövőjére vonatkozó elképzelések és a strukturális reformok megvalósításához szükséges hatékony akarat hiányát jelölte meg). Az elmúlt években-évtizedekben libanoni állam életében egyértelműen meghatározó befolyásra szert tevő Hezbollah, a mostani pénzügyi és koronavírus válság hatására hatalmas nyomás alá került és a párt támogatói közül is sokan elégedetlenek a kialakult helyzettel. A továbbiakban azt fogjuk körbe járni, mégis, hogyan válhatott a radikális síita Hezbollah (amelyet a legtöbb nyugati és számos arab ország is terrorszervezetként ismer el), egy vallásilag diverz országban megkerülhetetlen tényezővé.

Hezbollah szimpatizánsok Bejrút utcáin. (Forrás: AFP)

Új frakció a síita oldalon

A Hezbollah (Ḥizbu ‘llāh, Isten pártja) megalakulása az 1975-óta tartó libanoni polgárháború idejére tehető (a pontos dátumról vita folyik, mindenesetre 1982-85 között több síita radikális csoport együttműködéseképp létrejött az amit ma Hezbollahként ismerünk), már az alapításban jelentős szerepet játszottak az Iráni Iszlám Köztársaság Forradalmi Gárdájának egységei, fémjelezve, hogy a radikális síita iszlámot támogató erők 1979-es iráni hatalomra kerülése után, most már Libanonban is számolni kell velük (a Hezbollah és Irán kapcsolata azóta is virágzik, utóbbi hatalmas mennyiségű harcianyaggal és pénzügyi segítséggel finanszírozza a szervezet működését, lehetővé téve a közös fellépést a regionális konfliktusok során, ami például a szíriai és jemeni polgárháborúk esetében is látható).

A libanoni síiták helyzetéről (egyébként az országban legmagasabb népszaporulattal bíró közösség, amely majd a politikai küzdelmekben fog fontos szerephez jutni) általánosan megállapítható, hogy a polgárháborúból és az izraeliekkel való konfliktusokból megerősödve kerültek ki. A szekulárisabb Amal (Ḥarakat Amal) mozgalom után megjelenő Hezbollahra ez különösen igaz, ha azt a tényt vesszük alapul, hogy a polgárháborút lezáró békemegállapodás (1989-es Taif egyezmény) minden keresztény, szunnita és drúz milíciát a fegyvereik leadására kötelezett, az egyedüli kivételt a csupán a síita Hezbollah képezte (amely egyezményben foglaltak megvalósulását aztán a megszálló szíriai csapatok biztosítottak). Ezt katonai téren mutatkozó előnyt pedig a szervezet ki is használta kíméletlen hatékonysággal, egyfelől megerősítette az államon belüli pozícióit, továbbá a 2005-ös szíriai csapatok kivonulása után a különböző politikai folyamatokban is egyre inkább szerepet vállalt, hogy jobban tudja saját (és Irán) érdekeit érvényesíteni és képviselni. Másrészről a dél-libanoni területeket megszállva tartó Izrael elleni küzdelmem élére állt (később nem nyílt módon ez kibővült a ENSZ által Dél-Libanonba kirendelt békefenntartó UNIFIL-egységek elleni fellépéssel), ezzel népszerűségre szert téve nemcsak a síiták, hanem egyes szunniták és keresztények, sőt az egész arab világ körében.

Isten pártja kalasnyikovval

Abbasz al-Muszawi 1992-es meggyilkolása után a főtitkári pozíciót a Legfelsőbb Tanácsban (a Hezbollah legfontosabb döntéshozó szerve) Hassan Nasrallah vette át, aki azóta is vezeti a szervezetet, melynek katonai ereje hozzávetőlegesen 25 ezer harcost számlál, kiegészülve további 20-30 ezer tartalékossal. Szakértők az évek alatt felhalmozott rakéta arzénált 100-150 ezerre teszik (ezek közül több száz nagyhatótávolságú, azaz 200-700 km-re lévő célpontokat is támadhatnak vele), ami kiegészül több ezer tankelhárító (ezek egy része harmadik generációs rendszerű ATGM, amely egyes nyugati országok hadseregei és az IDF által használt páncélzaton is képes áthatolni), továbbá légelhárító és hajóelhárító rakétával is. Az utóbbi időben erőfeszítések történtek a távolról irányított légi képességek bővítése terén is pl.: robbanószerrel felszerelt drónok, felderítő drónok stb. A jelentések szerint a szomszédos szíriai harcok során egyes Hezbollah harcosok orosz gyártmányú harckocsikon kaptak kiképzést és vettek részt az ütközetekben (főként T-55, T-62 és T-72-esekről van szó), továbbá a Hezbollah eszköztárában megtalálhatóak még páncélozott személyszállító járművek, terepjárók, motorkerékpárok
is.

Hezbollah harcosok díszszemlén. (Forrás: Marwan Naamani/ dpa/ Alamy Live News)

A szíriai polgárháborúban való aktív szerepvállalás a kormányerők oldalán, jelentős harci tapasztalattal ruházta fel a Hezbollah harcosait, jóllehet egy az Izraellel való összeütközés esetén, kétséges, hogy bevetnék az ott alkalmazott taktikákat (irreguláris-reguláris ellenség elleni harc különbözősége). A reguláris hadseregek elleni harcban mutatkozó fogyatékosságuk idén májusban az Idlib körüli harcok idején már megmutatkozott, amikor is a  török hadsereg ellen, a Hezbollah elit alakulatát (a Radwan-egységet) súlyos vereség érte.  Az évek során elszenvedett veszteségek ellenére, viszont kétségtelen, hogy szír-orosz hadsereggel történő összehangolt harctevékenység során olyan felbecsülhetetlen operatív tapasztalatot szereztek, amelyek jelentősen javították a Hezbollah addigi szervezési és parancsnoklási képességeit.

A szíriai beavatkozás ugyanakkor, a Hezbollah megítélésének romlásával járt a muszlim világban (a szunnita részén), hiába igyekezett az egészet Libanon érdekének és az ország védelme érdekében tett lépésnek beállítani, a felkelőkkel szembeni harc, mégis azt eredményezte, hogy többen a szervezetet a szunniták elleni felekezeti háborúval vádolták meg.

Elapadó iráni pénzcsap, diaszpóra és drogkereskedelem

A Hezbollah kiterjedt tevékenységének finanszírozása (katonák fizetése, hadianyag vásárlás, szociális kiadások stb.) koránt sem egyszerű feladat, és számos forrásból történik. A legjelentősebb tétel az Irán által nyújtott pénz, ami évi több száz millió dollárt jelent (és ez még kiegészül a hadianyag szállítmányokkal). Hassan Nasrallah pár éve ezt egy nyilvános szereplés alkalmával beismerte, amikor azt mondta: „Nyitottak vagyunk azzal a ténnyel kapcsolatban, hogy a Hezbollah költségvetése, jövedelme, kiadásai, minden, amit iszik és eszik, a fegyverei és rakétái, az Iráni Iszlám Köztársaságból származnak.” A befolyó bevételek második köre, a legális és illegális kereskedelmi tevékenységből származik, utóbbiba drogkereskedelem (pl.: kaptagon és hasis termesztés a Bekaa-völgyben), pénzmosás, csempészet stb. tartozik, továbbá fontos megemlíteni még a libanoni diaszpóra őket támogató tagjaitól kapott adományokat is. Az USA, hogy elvágja a Hezbollahot jövedelmei egy részétől, szankciókat (2015-ben a HIFPA) helyezett kilátásba minden olyan pénzintézettel szemben, amely a radikális síita szervezet pénzét kezeli és azon cégekkel akik üzleti tevékenységet folytatnak vele. A Hezbollah válaszul 2016-ban az egyik vezető libanoni bank bejrúti bankfiókja előtt robbantott, jelezve a bankszektor résztvevőinek, ha elkezdik alkalmazni az amerikai szankciókat, az megtorlást fog maga után vonni. A patrónus szerepét betöltő Irán ellen kivetett nemzetközi szankciók különösen fájdalmasan érintik a Hezbollahot, mivel a romló gazdasági mutatók miatt a irániak is a korábbiakhoz képest kisebb összegeket tudnak rendelkezésre bocsátani, így a párt is kénytelen egyre inkább saját bevételi forrásaira hagyatkozni.

Bombaraktárak nyomában Európában és a koronavírus, kétes ügyek a párt körül

Sokan a Hezbollahot okolják a koronavírus libanoni megjelenésével, ugyanis a párttal szoros kapcsolatot ápoló Iránban már sebesen terjedt a járvány, azonban Libanonban még mindig fogadták a Teheránból érkező repülőgépeket, melyek utasai között bizonyítottan jelentős számú Hezbollah-tag is volt. Az biztos a Hezbollah gyanúsan hallgatásba burkolózott az egész üggyel kapcsolatban, egyes jelentések szerint, fertőzött tagjait a nyilvánosság szemei elől távol helyezte el, a felelősséget kerülendő.

A már korábban említett Bejrútban történt robbanás körülményei már csak azért is figyelemre méltók, mert az ott felrobbant (egyébként mezőgazdaságban is használt), mintegy megközelítőleg 2750 tonna ammónium-nitrát, a terroristák egyik kedvelt alapanyaga robbanószer gyártáshoz (a rakományt szállító hajó kapitánya ugyancsak megerősítette, hogy mielőtt kikötöttek volna Bejrútban az eredeti úti cél egy afrikai robbanószergyár volt Mozambikban, érdekes módon ezt az illetékes mozambiki hatóságok tagadták). Az elmúlt években az izraeli titkosszolgálatok európai kollégáikkal együttműködve többek között Nagy-Brittaniában és Németországban is nagy mennyiségű ammónium-nitrátra bukkantak Hezbollahoz köthető személyeknél (melyet vélhetően a kontinensen európai és zsidó célpontok elleni támadásoknál használtak volna fel).

Bejrút kikötője a robbanás után. (Forrás: Twitter)

A bejrúti robbanásnál ezért is nagy kérdés a felelősségre vonás, hogy megtalálják-e a felelősöket (minden bizonnyal „muszáj lesz” a jelenlegi felfokozott, amúgy is feszültségektől terhes közegben) és ha igen, az elítélésük miként fog zajlani, amennyiben azonban ez elmaradna, az újabb bizonyítékul szolgálna az állami intézményrendszer inkompetenciájának és működésképtelenségének, egyúttal tovább rontaná a már eleve kedvezőtlen megítélését. A kialakult közhangulatot szemléletesen illusztráló párbeszéd zajlott le a helyszínre kitűnő érzékkel látogató francia elnök Emmanuel Macron és a helyi lakosok között: „Segítsen rajtunk, Ön az egyetlen reményünk”, „Kérem ne adjon pénzt a korrupt kormányzatunknak” stb. amely során ilyen és ehhez hasonló kétségbeesett kijelentések hangzottak el.

A deep state kiépülése és működése

A Hezbollah és a hozzá hasonló szervezetek útja a hatalom megszerzéséig három fázisú. A kezdeti szakaszban a katonai-politikai kapacitás kiépítése történik meg külső segítséggel (esetünkben ezt Irán biztosította), hogy aztán ezt kövesse a „beépülés” az állam politikai, gazdasági, adminisztratív, igazságügyi stb. intézményeibe. Utolsó lépésként, pedig megtörténik a közvetlen ellenőrzés és irányítás érvényesítése, amikor a szervezet (illetve az őt finanszírozó idegen ország) érdekeit a nemzet érdekeként tüntetik fel (amelynek természetesen a letéteményesei is ők). Végeredményben tehát megállapítható, hogy az adott állam szuverenitásának mértéke teljesen beszűkül vagy megszűnik.

A Hezbollah előtt álló egyik legnagyobb kihívás épp az volt, amikor a biztonsági és katonai hatalmával a háta mögött megpróbálta az állam intézményeit és politikai rendszerét is az ellenőrzése alá vonni. A maronita (legnagyobb keresztény felekezet Libanonban) Michael Aoun 2016-os elnökké választásával a Hezbollahnak ugyan ezt sikerült elérnie (ők javasolták személyét a jelölésre), viszont egyúttal soha nem látott megpróbáltatások elé nézhetett a párt. Ezzel a Hezbollah olyan útra lépett, ahol a libanoni nemzet és saját szervezete sorsának alakulását összekötötte, továbbá a körülmények megváltozásával az is járt, hogy többé nem hagyatkozhatott kizárólagosan katonai erejére.

A 2018-as parlamenti választások is a Hezbollah és szövetségesei győzelmét hozták, amivel a törvényhozásban kényelmes többséget tudtak szerezni (a számos vele szövetséges kis és közepes méretű párt katonai erő hiányában alá van rendelve a Nasrallah akaratának). A párt befolyását mutatja a tény, hogy a vele szemben álló maroniták jelöltjét sikeresen megvétózta a védelmi miniszteri poszt esetében. A „technokrata” kormány felállása sem hozott változást ezen a téren és továbbra is többségben Hezbollah-barát/báb erők kapták a pozíciókat. Hivatalosan a jelenlegi kormányban közvetlen a Hezbollah csak két tárcát visz, egyik ezek közül az egészségügyi, ami jelenleg a koronavírus okozta válsághelyzetben kulcsfontosságú, ezenfelül a legnagyobb büdzsével rendelkező minisztériumok közé tartozik (szakértők is felhívták rá a figyelmet, hogy a járvány elleni harcra az ENSZ által küldött több tíz millió dolláros összeg és orvosi felszerelés rossz kezekbe kerülhet).

A libanoni fegyveres erők feletti hatalom átvételnek is kiemelt szerepet szánt a Hezbollah, melyek állományának létszáma ugyan meghaladja a terrorszervezet erejét, de a belső kohéziót és egységet tekintve egyértelműen utóbbi az erősebb, ha összehasonlításra kerül sor (a hadsereget már régóta az országra is jellemző szektariánus ellentét és széthúzás gyengíti). Az izraeli hadsereg arról számolt be, hogy Dél-Libanonban a libanoni hadsereg és Hezbollah között mindennapos az együttműködés és többször láttak már, a terrorszervezethez köthető harcosokat a hadsereg egyenruhájában, továbbá, hogy az ország déli részére vezényelt katonák és tisztek jelentős része síita és a Hezbollah szimpatizánsok köréhez tartozik (ezért is volt fontos a védelmi miniszteri poszt biztosítása, amint arról korábban írtunk).

A belső biztonság szempontjából kiemelt szerep hárul a titkosszolgálatokra, melyek közül Libanonban négy is található. A legnagyobb és legfontosabb a GSDG, Abbasz Ibrahim irányítása alatt áll (szintén síita és Hezbollah-párti), aki a libanoni bankok és a párt között játszott fontos közvetítő szerepet még a szankciókat követő robbantás idején. A szolgálatok közti hatalmi harcokban az is megeshetett 2012-ben, hogy az ISF (egy másik, szunnita vezetésű, hezbollah-ellenes titkosszolgálat) vezető kulcsfiguráját Wissam Hassam ezredest autóba rejtett bombával meggyilkolták, vélhetően a szunnita miniszterelnök Rafik Haríri merényletet követő nyomozásban és az egykori információs miniszter Michael Samaha (a szír titkosszolgálatokkal együttműködve csempészett robbanószert az országba) elfogásában betöltött szerepet miatt. Az gyilkosság kitervelése és végrehajtása mögött természetesen a Hezbollahot sejtik.

Kihívások és küzdelem a fennmaradásért

A Hezbollah ha szeretné megvédeni a hatalmát két fronton kell helytállnia. Ez egyrészről jelenti a regionális vetélkedésben való sikeres szereplést (szír polgárháború lezárása, békerendezéssel és kivonulás az országból például ilyen lehetne), másrészről pedig azt, hogy a Libanont érintő gazdasági és belpolitikai problémákra megoldást talál.

Korrupció-ellenes tüntetők Michael Aoun maronita elnök felakasztott papírmásával fotózkodnak. (Forrás: Twitter)

A szakértők felhívták rá a figyelmet, hogy a Hezbollahnak síita támogató bázisára is nagyobb figyelmet kell fordítania, ha elakarja kerülni, hogy elforduljanak tőle (síita oldalon ott van még a jelenleg szövetséges Amal, ami alternatívát tud jelenteni a kiábrándult hívek számára, a polgárháború idején is volt már rá példa, hogy a két síita frakció egymás ellen harcolt). Ez azért is sürgető, mert a jelenlegi gazdasági helyzet kifejezetten hátrányosan érinti a Hezbollah szimpatizánsok körét, akik hozzá voltak eddig szokva a párt pénzügyi és gazdasági támogatásaihoz (amely a szankciók miatt rendelkezésre álló bevételi források szűkülésével egyre nehezebben valósul meg). Ehhez kapcsolódik egy már korábban megjelent probléma is, mégpedig a korrupció, ami mostanra számottevő mértéket öltött, köszönhetően annak, hogy a párt hatalmának növekedésével haladva, egyre kiterjedtebb bürokráciát kénytelen fenntartani. A kétes hírnév, korábban nem volt jellemző pénzügyi szempontból a szervezetre, azonban mostanra a Hezbollah tagjainak belső kohézióját és morálját veszélyezteti a jelenlévő korrupció, amelynek felszámolása csak nagyon nagy erőfeszítések árán érhető el (sokszor nem is sikerül).

Összefoglalás

Áttekintésünk végére érve, összegzésképpen a következő megállapításokat tehetjük a Hezbollahhal kapcsolatban:

-A Hezbollahal szövetséges pártok blokkja a politikai életben egyaránt uralja a törvényhozói és végrehajtó hatalmat, így dominálni tudja a döntéshozatali és döntésvégrehajtási folyamatokat

-A katonai szempontból a legerősebb és legütőképesebb hadsereggel rendelkezik Libanonban és jelentős befolyással rendelkezik szimpatizánsai révén a fegyveres testületekben

-A belső biztonság területén, a legjelentősebb nemzetbiztonsági szolgálat a közvetlen ellenőrzése alatt áll, így ezen a téren is meghatározó szerepe van

-A gazdasági és pénzügyi életben egy hatalmas legális és illegális tevékenységet egyaránt folytató gazdasági birodalom élén áll

Az itt felvázolt nagymértékű összefonódás az állami intézményekkel és hatalom átvétel a politikai élet (és a libanoniak mindennapi élete) felett, a jelenlegi konfliktusokkal és megoldatlan problémákkal terhelt időkben a visszájára fordulhat és Libanon bukása (bizonyos mértékig) egyúttal a Hezbollahét is jelentené.

Írta: Hende Olivér

Ukrajna MiG-29 Fulcrum vadászgépeinek egy részét (a nagyjából 60 darab még repülőképessé tehetőből 21 darab van használatban) az izraeli Elbit Systems fogja korszerűsíteni a jövőben. Ez a munka igen csak átfogónak ígérkezik, ugyanis a gépek az új fedélzeti számítógép mellé több üzemmódú rádiólokátort is kapnak. Érdekes kérdés lesz a légi célok elleni fegyverzet összetétele, hiszen Ukrajnában mai napig gyártják az R-27-es közepes hatótávolságú rakéták utódjait, melyet egy kicsit tovább is sikerült fejleszteniük. Az Elbit Systems-szel folytatott előzetes tárgyalások szerint, amelyekre 2019-ben került sor, 11 MiG-29 vadászgép modernizálásáról volt szó. Tavaly még azt állították, hogy a továbbfejlesztett repülőgépek vadonatúj funkciókkal és a legújabb fegyverekkel fognak rendelkezni a légi harchoz. Ugyanakkor az előzetes becslések szerint az egyes repülőgépek korszerűsítésének költsége körülbelül 40 millió dollár lesz. Érdekes lesz ez a továbbfejlesztés, mert amennyiben megvalósul, össze lehet majd hasonlítani a román-izraeli összefogással csak prototípus szintig eljutott MiG-29 Sniper verzió képességeivel.

Az ukrán katonai szakértők úgy vélik, hogy ez a korszerűsítési csomag valóban lehetővé teszi az ukrán légierő számára, hogy valódi minőségi ugrást tegyen a MiG-29 repülőgépek harci képességeinek növelésében, ami hazai kivitelezésű MiG-29MU1, és MiG-29MU2-es korszerűsítési szintek esetében nem volt igaz.  A MiG-29MU1 2012-től jelent meg igen alacsony darabszámban az ukrán légierőben. 2018 közepéig mindössze 8 darabot adtak át ebből a változatból. Ezeknél még elsősorban a vadászfeladatok ellátására törekedtek a munkát végző Lviv-i gyár szakemberei. Ennek köszönhetően ez a változat egy nagyobb teljesítményű N019-19 radart kapott, valamint SzN-3307 műholdas navigációs rendszert és az ukrán Radionix vállalat Omut elektronikus védelmi rendszerét, melynek két verziója is beszerzésre került. Az egyik beépítésre került a repülőgépbe, míg a másik konténerben nyert elhelyezést és külső felfüggesztésként valósulhat meg az alkalmazása.

Ezek a beavatkozások egy minimális modernizáción és az üzemidő növelésén túl (a hátralévő 8-ról 12 évre) alig nyújtottak többet, mint a biztonságos repülés folytatásának képességét. Az eddig egyetlen egy példányban elkészült MU2-es esetében már a csapásmérő képesség növelése is szerepet játszott. A beépítésre kerülő 20PM fegyverkezelő rendszer lehetővé teszi a K-29T irányított rakéták és a KAB-500KR irányított bombák bevetését is. A pontosabb navigációról az A-323 RSzBN navigációs rendszer gondoskodik és az MSD-2000 adatbusz is megjelent a MiG-29MU2 belső terében.

Az Elbit javaslata azonban egy sokkal mélyebb korszerűsítés. Egy új radar és fedélzeti számítógép integrálására összpontosít, továbbá lehetővé teszi új fegyverek és célzó, vagy rádióelektronikai konténerek használatát is. Rádiólokátorok esetében a fő esélyesek az ELTA EL-2032 mechanikus mozgatású antennával, vagy a sokkal korszerűbb AESA antennával ellátott EL-2052. Amennyiben az izraeli szakemberek sikerrel korszerűsítik az ukrán MiG-29-eket nem zárható ki, hogy felkérését kapnak majd a nagyobb potenciállal rendelkező, de szinték koros Szuhoj Szu-27-ek modernizációjára is.

Július 30-án, csütörtökön az MSN106 sorszámú Airbus A400M Atlas teherszállító/légi utántöltő repülőgép sikeresen befejezte első tesztrepülését. A CT-02-es lajstromjelű MSN106-os Belgium részére épült. Ez a példány hét másik, Belgium által megrendelttel együtt Belgiumban, a Melsbroek légibázison lesz majd megtalálható. A Belgium és Luxemburg által megrendelt összesen 8 repülőgépet 2023 végéig fogja leszállítani a gyártó. Az CT-01-es lajstromjelű, MSN104 gyártási számmal rendelkező repülőgép Luxemburg számára került legyártásra. Üzemeltetése a belgiumi Melsbroek repülőtérről, belga segítséggel fog megvalósulni a 15. Légiszállító Ezred állományában és használata is a két ország általi lesz.

A Eurofighter partnerországok, az Egyesült Királyság, Németország, Olaszország és Spanyolország több mint 50 millió eurós kötelezettség vállalással támogatják a típus fegyverzetét, fedélzeti elektronikáját, valamint hajtóműveit érintő kutatási programot. Ennek során a pilótafülkébe új műszerfalat, korszerű rádióelektronikai harcra képes rendszert, többirányú adatátvitelre képes berendezést nagyobb tolóerejű, kevesebbet fogyasztó, hosszabb élettartamú hajtóművet is kifejlesztenek a jövőbeli Typhoon részére.

Július 23-án, csütörtökön a Francia Haditengerészet Westland Lynx Mk4 helikoptere utolsó alkalommal szállt fel a LATOUCHE-TRÉVILLE (D646) rombolóról. A típust már csak a 34F század repüli, itt nyolc forgószárnyas található meg. Meg kell említeni, hogy 1979-ben ugyanez a század volt az első, amelyiknél megjelent a Westland Lynx. Ezek egy kivételével mind korszerűsítésre kerültek, hogy 2022-ig el tudják látni feladataikat. Azonban az üzembentartási költségek nem várt módon megemelkedtek a Lynx esetében, így Párizsban azt a döntést hozták meg, hogy 2020 közepén leállítják a típust. Éppen ezért képességhiány fog fellépni a két még meglévő GEORGES LEYGUES-osztályú (F70-es osztály) romboló esetében, ugyanis ezek nem képesek a nagyobb NHindustries NH90NFH Caiman haditengerészeti helikopterek üzemetetésére, mivel ezek nagyobbak és nehezebbek, mint a Lynx. A Lynx-en megtalálható DUAV-4-es aktív merülőszonár fogja jelenteni azt a képességhiányt, amit nem lehet pótolni, ugyanis a két még szolgálatban álló romboló, a LA MOTTE-PICQUET (D645), és a LATOUCHE-TRÉVILLE közül az utóbbi jó eséllyel a Dauphin N3/N3+ helikopterekkel fogja befejezni szolgálatát, ezeken viszont nincs merülőszonár. A LA MOTTE-PICQUET kivonására a 2020-as év van megjelölve.

Oroszországból származó források szerint elindult a T-14 Armata harckocsik sorozatgyártása. A hírek szerint a bemutatkozástól eltelt időszakot a motorban és a hőkamerás rendszerben talált hibák kiküszöbölésével töltötték el. Így a motor már képes azokat a paramétereket teljesíteni, amit elvárnak tőle, továbbá a hőkamrás célfelderítő és célzórendszer képességei is felveszik a versenyt a nyugati hasonló berendezésekkel. Még 2018 augusztusában jelentették be, hogy Moszkva összesen 132 darab T-14-es harckocsit, valamint T-15-ös gyalogsági harcjárművet rendelt meg. A legutóbbi hírek szerint az orosz csapatok 2021-ben kapják majd meg a T-14 Armata harckocsikat. Várhatólag ezek a páncélosok már a 2017 augusztusában bejelentett, hideg időjárási körülményeknek jobban megfelelő T-14 Armata harckocsik lesznek. Az akár -50 fokos hőmérsékleten is probléma nélküli motorindítást és a fedélzeti rendszerek áramellátását szuperkondenzátorok segítségével valósítják meg az akkori információk szerint. Az akkumulátoroknál kisebb helyigényű, de nagyobb teljesítmény leadására képes áramforrás a motor indítása mellett képes lesz több elektromos rendszer működtetésére is, így a torony forgatására és a lövegcső emelésére-süllyesztésére is a generátort hajtó belsőégésű motor beindulásáig. Így a személyautókból már ismer "start-stop" technológiához hasonló megoldás fog megjelenni a páncélos járművek világában.

A T-14 Armata harckocsi egy újfejlesztésű, harckocsiágyúból indítható irányított rakétát is kaphat majd. A lézeres félaktív irányítású eszköz a 9K119M Reflex-M rakétán alapul, de a tandem páncéltörő fejrész hatásosságát megnövelték. Továbbá a cserélhető fejrésznek köszönhetően a felhasználási köre is bővült. Az 5 kilométeres hatótávolságú, 125 milliméteres átmérőjű rakéta képes eltalálni akár 70 kilométer per órás sebességgel haladó célpontokat is. A jövőben szeretnék növelni a fegyver helikopterek és repülőgépek elleni alkalmazhatóságát is az orosz mérnökök. Az Uralvagonzavod alá tartozó, Jekatyerinburgban található 19-es számú üzemben egy pár éve már minden eddiginél pontosabb, a nyugati szemmel is igen korszerű gyártósoron készülnek a 125 milliméteres lövegek.

A csökkentett hátrarúgású 2A46M5 125 milliméteres sima csövű löveg, mely egyaránt megtalálható a T-72B3-as, a T-90MSz, harckocsikon és a 2S25 Sprut-SzDM deszantharckocsin is, itt készül. De legújabb orosz harckocsi, az T-14 Armata 2A82-1M jelű lövege is ebben az üzemben kerül előállításra. Ennek a lövegnek az elődjének tekinthető a 2A46 család. A pontosabb fúrás (ez a 2A46M5-ös löveg esetében egy 6 méter hosszú cső előállítását jelenti) és az egyéb, szintén kisebb hibaszázalékkal végrehajtott gyártási (hegesztés, lézeres, vagy plazmás vágás) műveletek eredményeképpen a lövegek pontossága 15-20%-al is megnövekedhet az üzem vezetői szerint.

Törökországban már működik az a gyár és fejlesztőközpont, amit a TF-X (Turkish Fighter - Experimental) vadászbombázó megalkotása okán hoztak létre. A 63000 négyzetméteres alapterületű létesítményben 3000 mérnök dolgozik, de ugyanitt lehetőséget teremtettek a 3D-s nyomtatásra, valamint található itt szélcsatorna is, továbbá egy olyan rész is, ahol a repülőgépek és ezek részegységeinek villámcsapás által okozott sérüléseinek vizsgálatára keríthetnek sort.  Törökországban helyi nyilatkozatok szerint teljes sebességgel folyik a hazai tervezésű, ötödik generációs harci repülőgép, a TF-X hajtóművének fejlesztése. A gázturbina kutatási és fejlesztési központjának a TR Engine számít, de munkájukat mások is segítik. A kéthajtóműves TF-X számára elképzelt erőforrás körül már 2017-ben elkezdődtek a munkák a Kale Group-nál, ahol a brit Rolls-Royce mérnökeinek segítségét is igénybe vették. A helyi rövidítéssel MMU-nak (Milli Muharebe Uçagi) nevezett, elsősorban légi harcra fejlesztett gép felszállását 2029-re várják, így a gázturbina 2026-ra, 2027-re kerülhet kifejlesztésre. A tervezett török típushoz kapcsolódó hír, hogy Ankara szorosabb együttműködésre szeretné rávenni Malajziát. Az ázsiai állam jelenleg kompozit alkatrészek előállításával veszi ki részét a programból. Mélyebb együttműködés lehetőségével a Turkish Aerospace Industries szintén megkereste Indonéziát, Pakisztánt, Bangladest, és Kazahsztánt is.

Kínai állami média tudósítása szerint augusztus 5-én, szerdán elkezdődtek az első Type 075-ös (YUSHEN-osztályú) partraszállást támogató helikopterhordozó tengeri tesztjei. A kifutást augusztus 1-jére tervezték, azonban a rossz időjárás miatt ezt elhalasztották. Az első Type 075-öt 2019. szeptember 25-én bocsátották vízre, míg testvérhajója 2020. április 22-én követte. Ez mindössze egy nappal a Kínai Néphadsereg Haditengerészetének megalakulásának 71. évfordulója előtt történt. A frissen elkészült partraszállást támogató helikopterhordozó tolóhajók segítségével hagyta el az építésére szolgáló dokkot. A két időpont között azonban történt még valami, ugyanis április 10-én a sanghaji Hudong-Zhonghua hajógyár dokkjában kigyulladt az elsőnek megépült Type 075-ös partraszállást támogató helikopterhordozó. Az internetre felkerült fotókon látható volt, hogy a hajó középső és hátsó részén tomboló tűz okozta füst a hajó középső részén és az elárasztható dokkfedélzet hátsó ajtaján dőlt ki.

Az egységen a tüzet gyorsan eloltották, de a hadihajón okozott károk mértéke eddig még nem ismertek. Azonban az, hogy rövid idő elteltével képes volt a kifutásra és a tesztek elkezdésére okot ad arra a megállapításra, hogy a tűzkár nem volt nagymértékű. Szokás szerint ezen az első próbajáraton a hajó főbb rendszereit, (meghajtás, kommunikáció, navigáció) ellenőrzik le. Várhatólag ha nagyobb hibára nem derül fény az az első Type 075-ös partraszállást támogató helikopterhordozó 2021-ben, vagy 2022-ben áll majd szolgálatba. A kínai Type 075-ök méreteik megfelelnek a legnagyobb ilyen típusú hajókénak, hiszen vízkiszorításuk 40000 tonna, teljes repülőfedélzetük 250 méter hosszú, szélessége pedig 30 méter. A 30 darab helikopter szállítására képes egységek rendelkeznek elárasztható dokkfedélzettel és két légpárnás partraszállító járművel is. Összesen hat Type 075-ös megépítéséről szólt eddig a kínai haditengerészet terve.

Kínában a hadsereg helikopteres alakulatai a közelmúltban egy olyan gyakorlatot hajtottak végre, amire eddig még nem volt példa az országban. Z-10, Z-9 és Mi-171 katonai helikopterek szárazföldi bázisról felszállva, landoltak a haditengerészet egy Type 071-es osztályú partraszálló hajójának fedélzetén. Itt a szállítóhelikopterek katonákat vettek a fedélzetükre, majd a harci helikopterek fedezet mellett alacsony repülésben érkeztek meg a kirakási pontra.

Elkezdték a JHMCS II sisakkijelző repülés közbeni tesztelését a Lockheed Martin F-16V Viper változatán. Ezen eszközön már javítottak, így például máshová került az egész sisak súlypontja, így csökkentve a nyak megterhelését, ami növeli a pilóta biztonságát és kényelmét. A JHMCS II-t a Collins Elbit Vision Systems (CEVS), a Collins Aerospace és az Elbit Systems of America közös vállalkozása állítják elő az USA-ban.

A Boeing 265 millió dolláros szerződést kötött további kilenc MH-47G Block II-es Chinook helikopter szállításáról. Ezek a forgószárnyasok az amerikai hadsereg különleges műveleteket végrehajtó parancsnoksága, az USASOAC számára kerülnek majd legyártásra. Az első MH-47G Block II-es Chinook átadására még ebben az évben sort fognak keríteni, amelyekből a fenti szerződéssel kiegészítve, már 24 darabra érkezett megrendelés.

A Lockheed Martin egy 182 millió dolláros szerződés értelmében 39 darab AN/AQS-22 helikopterfedélzeti merülőszonárt fog elkészíteni. Ezt a mennyiséget három megrendelő között fogják szétosztani. A Sikorsky MH-60R Seahawk haditengerészeti helikoptereken alkalmazott berendezésekből 24 darab indiai, 8 darab amerikai, míg 7 darab dániai forgószárnyasokba kerül majd beszerelésre 2024 decemberének végéig.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Airbus A319

Grumman EA-6B Prowler

Antonov An-26

McDonnell Douglas F-15C Eagle

Kawasaki T-4

Szuhoj Szu-22M4 Fitter-K

Lockheed P-3C Orion

British Aerospace Harrier GR.7

Boeing EA-18G Growler

Pilatus PC-7

Northrop F-5A Freedom Fighter

Airbus A400M Atlas C.1

Douglas A-4N Skyhawk

Sepecat Jaguar GR.1A

Eurofighter EF-2000 Typhoon

Cessna A-37B Dragonfly

Agusta A129D Mangusta

McDonnell Douglas KDC-10-30

Panavia Tornado F.3

General Dynamics F-16CG Fighting Falcon

Dassault Mirage IIIE

Szuhoj Szu-27P Flanker

Boeing Vertol CH-46E Sea Knight

Aermacchi MB-326H

Rockwell B-1B Lancer

Dassault/Dornier Alpha Jet A

McDonnell Douglas RF-4EJ Phantom II

MiG-31BM Foxhound

General Dynamics F-111C Aardvark

Saab JA37 Viggen

AMX International AMX ACOL

Lockheed TF-104G Starfighter

MiG-21Bisz

2020. július 29-én érkezett meg az első öt Rafale vadászbombázó India Ambala légibázisára: az ötgépes kötelék július 27-én indult útnak a Dassault Merignac-i üzemének területéről.

Az Emirates 70 célállomásra bővítette személyszállítási szolgáltatását augusztusban, így a világjárvány előtti úti céljainak több mint fele már újra elérhető.

A Budapest Airport a napokban köszöntötte a Cargolux légitársaság 3500. légiáruszállító járatát a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren. A luxemburgi központú légitársaság immár 18 éve biztosítja a légi összeköttetést a világ repülőterei, a légiszállítási iparág szereplői és a Budapest Airport között.

Sikeres lövészetet követően megszabadul 9M113 Konkursz rakétái üres konténereitől a tatai 36. Páncéltörő Rakétaosztály egyik 9P148-as harci gépe (képünk 2017-ben készült). Az irányított páncéltörő rakéták és mai, nagyban megnövelt hatótávolságú, többfunkciós, third party célmegjelölést fogadni és precíziós tűztámogatást nyújtani (csapást mérni) képes leszármazottaik egy egyszerű kérdést vetnek fel az emberben. Vajon a haragossal szemben törzskocsmájában, bandatagjaival körbevéve, ökölharcban érdemes inkább helytállni, vagy egy falun kívüli leshelyről, jó messziről lepuffantani távcsöves puskával, hogy esélye se legyen visszavágni?

 

(A helyes válasz, mint mindig, kompromisszum: a csapatban keménykötésű, vasöklű "bunyósra" éppúgy szükség van, mint "mesterlövészre". Persze a technológiai fejlődésnek hála az utóbbira manapság jóval nagyobb arányban, mint a múltban, ahová tudjuk, sokakat hív a szív és a nosztalgia. De 1989 nem jön vissza többé, nekünk a 21. század első felét dobta a gép...)

Zord

Légierőnk légi szállítási kapacitását hosszú időn keresztül biztosították az 1974-ben rendszeresített An-26-os repülőgépek, amelyek további üzemben tartása már nehezen volt megoldható.

A közforgalmi repülés köré szerveződött számtalan repülőtéri munkakör egyike a járatkiszolgálási koordinátor vagy, ahogy a mindennapokban nevezik: a rampás. Ő felel egy-egy gép teljeskörű kiszolgálásáért, hogy a járat a számára kiadott résidőben elindulhasson.

Ebben a munkakörben külföldön is dolgoznak magyarok. Egyikük Antal Lajos, aki a közelmúltig Németország második legforgalmasabb légikikötőjében, a müncheni Franz Josef Strauss nemzetközi repülőtéren végezte ezt a tevékenységet.

• Miért éppen Németországot választottad?

- Eredetileg műszaki tanári végzettséggel rendelkezem, később környezetvédelmi szakmérnöki diplomát szereztem. 2012-ben egy olyan élethelyzetbe kerültem, hogy úgy döntöttem, külföldön próbálok szerencsét. Németország és azon belül Bajorország a közelsége, és stabilitása miatt jó választásnak tűnt.

• Kifejezetten reptéri munkát kerestél?

- Igen. Kisgyerekként menetrendeket gyűjtöttem, majd maketteztem, később pedig fotóztam, és amikor csak tehettem, utasként repültem.  Első repülési élményem az 1979-es, dunaújvárosi női vitorlázórepülő EB volt, amikor a HA-SBC lajstromjelű PZL-101-es géppel utasként repültem. Nagy géppel 1980-ban repültem először, ami egy Budapest-Drezda-Budapest utat jelentett a Malév Tu-154-es gépein. Gyerekkori vágyam volt, hogy a repülésben dolgozhassak, ezért célirányosan a reptéren kerestem munkát.

A Goldtimer Alapítvány Li-2-ese is megfordult Münchenben.

• Mi vonzott a reptéri munkában?

- Utasként a közeg varázsolt el. Az utazás hangulata, a benne részt vevő emberek és eszközök egy életre rabul ejtettek. Amikor eldöntöttem, hogy az életemnek egy részét a repülésben szeretném eltölteni, még nem tudtam, hogy mit szeretnék a reptéren csinálni, csak azt, hogy ott szeretnék lenni a repülőgépek között. Több céget is megkerestem, és végül annál kötöttem ki, amelyik rampás tanfolyamot szervezett Budapesten. A rampás feladata az, hogy a repülőgép körül folyó tevékenységeket úgy összehangolja, hogy végül a járat biztonságban és időben tudjon elindulni. Ezek a tevékenységek az utasok ki- és beszállítása, a csomagok ki- és berakodása, a gép kitakarítása, tankolás, utashíd-vezető rendelése és a gép hátratolása (push back). Szükség esetén szerelőt hív, megrendeli a jégtelenítést vagy az indító berendezést (Air Starter Unit), amire akkor van szükség, ha nem működik a gép segédhajtóműve vagy segítséget (Mobility Service) rendel a kerekes székes utasokhoz. Egyes légitársaságoknál a terhelés- és súlypontszámítás is a rampás feladata.

Katari Airbus 350-es kiszolgálása. 

A rampás tanfolyam kezdete éppen a Malév csődjének napjára esett. A féléves kurzuson nagyon jó elméleti alapokat kaptam, de magamat illetően kételyeim támadtak, hogy képes leszek-e felelősségteljes munkát végezni. 2012 júniusában kaptam meg a szakszolgálati engedélyemet, és azt gondoltam, hogy annak birtokában különösebb nehézség nélkül tudok majd elhelyezkedni a szakmában. Mint később kiderült, ez hatalmas tévedés volt.

• Milyen lehetőségek adódtak?

- Mivel akkor már eldöntöttem, hogy Bajorországba fogok költözni, a müncheni repülőtéren kezdtem el munka után nézni. Rampás munkát kerestem, mert azt gondoltam, hogy az érdekes lehet, és a betonon, a gépek körül dolgozhatok majd. Valóban kerestek rampást, de gyakorlattal, az pedig nem volt nekem, sőt akkor még a tanfolyamom sem kezdődött el, ráadásul a német nyelvtudásom is elég gyenge volt még. Egyszer felhívtam egy német kiszolgáló céget, amelyik azonnal telefoninterjút készített velem. Néhány perccel később letették a kagylót azzal, hogy nem beszélek elég jól németül. A sors furcsa fintora, hogy négy évvel később éppen annál a cégnél kötöttem ki. A tanfolyamom kezdete után tovább folytattam az álláskeresést, de rampás munkát nem találtam, így 2012 nyarán rakodóként kezdtem Münchenben a reptéri pályafutásomat. A rakodás, majd később egy rövid ideig a repülőgéptakarítás nehéz munka volt, de így utólag azt gondolom, hogy hasznos is volt, amit rampásként jól tudtam hasznosítani. Két nehéz év után kezdtem el rampázni.

Az orosz kormány Il-96-osa Münchenben.

• Hogyan néz ki egy munkanapod?

- Nyáron általában reggel öt órakor kezdődik a munkanap és mindig más időpontban ér véget. Általában hét-tíz órás műszakjaim vannak, amelyekben öt-hét induló járatot kezelek. Bemegyek a reptérre, átöltözés után megkapom a napi „műsoromat”, a telefonomat, és az autómat, majd előkészítem az első járatomat, ami hat óra körül indul el. Egy járat előkészítése azt jelenti, hogy megnézem a várható utas- és csomagszámot, az esetleges slotot (résidőt), utánanézek, hogy lesz-e különleges kezelést igénylő utas - például egy VIP vagy egy kerekes székes utas - lesz-e teheráru, azon belül veszélyes anyag, vagy lesz-e élőállat. Egy jól előkészített járat fél siker, mert jó esetben nem ér meglepetés.

Éjszakára minden lelassul. Csendélet Fokker 100-assal.

Indulás előtt egy órával megyek ki a géphez, és a személyzet is körülbelül akkor érkezik meg a fedélzetre. Ilyenkor egyeztetjük a szükséges üzemanyag mennyiségét, a várható utasszámot, az esetleges különleges kezelést igénylő utasokat, és a teherárut, ha van. Indulás előtt negyven perccel kezdődik a csomagok berakodása, fél órával pedig az utasok beszállítása. Jó esetben pontosan megy ki a gép, majd utána gyors előkészítést követően irány a következő járat. Ha minden rendben lezajlik, akkor fél óra, negyven perc van két járat között, de arra is van példa, hogy az induló gépem késik, az érkező pedig korábban jön, így szünet nélkül dolgozom tovább. Ha valamilyen okból annyit késik az induló járat, hogy nekem már a következő gépen kellene lennem, a cég kiküld egy másik kollégát ahhoz a járathoz. Amint végeztem, leváltom őt.

Májusi napsütés és egy színpompás Boeing 737-es.

Téli szezonban egy órával később kezdődik a délelőttös műszak, és olyankor négy-hat induló gépet szolgálok ki. A délutános műszakokban kevesebb járatunk van. Késő este már csak az éjszakázó gépeket kell fogadnom. Este tíz óra után, amikor kinyílik a bejövő gép ajtaja, a személyzet és az utasok is fáradtak, és mindnyájan azt várják, hogy végre haza vagy a szállodába mehessenek. Ezeknél a járatoknál mindig meg kell várnunk, hogy az utolsó utas is elhagyja a fedélzetet, majd a személyzet tagjainak rendelünk egy külön (crew) buszt, ami a személyzeti kijáróhoz viszi őket.

A szürke, téli napok egyike.

Nemcsak minden munkanap, hanem minden egyes járat más és más. A hétvégék általában erősebbek a sok charter miatt, a hét közepe pedig kicsit nyugodtabb. Erőteljesen érezzük, ha iskolaszünet vagy valamilyen sportesemény, esetleg síszezon van. Nem panaszkodhatunk, hogy unalmas lenne a munkánk.

• Hogyan fogalmaznád meg a rampás munka szépségét és miben látod a nehézségét?

- A szépsége az, hogy a szemünk láttára vonul a világ, amikor a különböző légitársaságok személyzeteivel dolgozunk együtt, vagy amikor híres emberekkel találkozunk. Amikor a kapitány búcsúzáskor azt mondja, hogy „Thank you, good job - Köszönjük, jó munka volt!”, akkor érezzük úgy, hogy a reptér egy remek hely és jó ott dolgozni. Természetesen nem lehet elhallgatni a reptéri munka árnyoldalait sem: túlterhelt, alulfizetett alkalmazottak, sok stressz és tervezhetetlen élet. Utóbbi azt jelenti, hogy két hétre kapunk műszakbeosztást és a pihenőnapok sem tervezhetően követik egymást. Az alacsony fizetések miatt sok, jól képzett szakember fordít hátat az iparágnak.

Közös kép Szentgyörgyi Dezsővel a kuvaiti Airbus pilótafülkéjében.

• Rampásként bizonyára volt rálátásod más reptéri munkákra. Tervezted, hogy más munkakörre váltasz?

- Külföldiként nagyon nehéz jobban fizető beosztásba kerülni a reptéren belül. Van olyan tevékenység - például a diszpécseri munka - amihez valamennyi szükséges végzettségem és engedélyem megvan, de többször is sikertelenül pályáztam…

• Mi a legszebb emléked a müncheni reptérről?

- Mindig örömmel töltött el, amikor magyar személyzetekkel és utasokkal találkoztam. Emlékezetes volt számomra a magyar Li-2-es, a HA-LIX müncheni érkezése, Szentgyörgyi Dezső barátom gépének kezelése, egy München - Alicante - München út a pilótafülkében, utasként, Buliczka Péter kapitánnyal, vagy a BASe Kft. kis Embraerjének kiszolgálása, a Germania magyar utaskísérőinek, Kemény Gabinak, Kern Juditnak és Balázs Ildinek a kedvessége. Volt szerencsém több Ruszlánnal és Il-76-os géppel is dolgozni, és a csúcsélményeim között tartom számon az orosz Il-96-os müncheni kiszolgálását is.

Megannyi gép kiszolgálása után Antal Lajos a pilótafülkében élhette át, hogy hogyan történik egy járat teljesítése.

• Mit tanácsolnál azoknak, akik a repülést kiszolgáló ágazatok valamelyikében keresnek munkát?

- Meggyőződésem, hogy a reptéren csak szerelemből lehet dolgozni. Szeretni kell a közeget, a repülőgépeket, az olykor nehéz utasokat is és persze tisztelni kell valamennyi szolgálatot és az ott dolgozókat.

* * *

Fotó: Antal Lajos

Az interjú az ágazatot válságba sodró koronavírus-járvány előtt, 2020 márciusában készült.  Nyomtatott változata az Aeromagazin 2020. júliusi számában jelent meg.

Ukrajnában korszerűsíteni fogják a 9P149 Sturm-Sz önjáró rakétás páncélvadász járműveket. A szovjet érában tervezett és gyártott lánctalpasok modernizálását természetesen a hazai ipar bevonásával fogják megvalósítani. A prototípus már el is készült keleti szomszédunkban. Természetesen megmarad a MT-LS jelzést viselő lánctalpas jármű, mint hordozóplatform. Az 5 kilométeres hatótávolságú 9K114 Sturm (AT-6 Spiral) félautomata rádióirányítású páncéltörő rakétarendszert a félaktív lézeres önirányítású RK-2V Barrier-V váltja fel. A 6 kilométeres hatótávolságú rakéta számára a célok felderítését és a célra vezetést az Izjum Műszergyártó Vállalat által kifejlesztett OPSzN-I rendszer végzi. Ez a célzótoronyba szerelt egység a jármű jobb elején helyezkedik el, ott ahol az eredeti járművön a rádiós irányítóegység volt megtalálható, Megfelelő időjárási viszonyok esetén optikai rendszereinek köszönhetően 14,5 kilométerre lévő célok felderítésére is alkalmas. Érdekesség, hogy a szétnyíló páncéllemezekkel védett OPSzN-I rendszert eredetileg légi eszközökön való felhasználásra alkották meg.

Videón mutatta be a német Rheinmetall a Leopard 2-es harckocsik egyik jövőbeli lehetséges korszerűsítési útját. A páncéltest mellső része, a vezető búvónyílásától jobbra és balra is plusz páncélzatot kapott, megjelenése így igencsak hasonlóvá vált a brit Challenger harckocsik ezen részéhez. Új lett a torony is, melynek formáján felül további érdekessége a beleépített 130 milliméteres simacsövű löveg. Ezt a tornyot illetve a beleépített, 3 tonna tömegű, 6630 milliméter hosszú, L/51-es kaliberhosszúságú új tűzfegyvert első alkalommal 2016-ban lehetett megtekinteni az Eurosatory kiállításon. Az új toronyhoz és az új löveg mellé egy automata töltőrendszer, valamint új célzórendszer is dukál, a jövőbeli Leopárd számára.

Belgiumban július 23-án, csütörtökön kivonták a szolgálatból egy negyedik C-130H Hercules-t is. Ezek a gépek 1972 októbere óta álltak szolgálatban. A CH-04 lajstromjelű példány nélkülözése nem fog hosszú időt átölelni, hiszen az első Airbus A400M Atlas a megrendelt hétből hamarosan hadrendbe fog állni. A Melsbroekben székelő 15. Szállítórepülő Ezred az első Hercules-ét, a CH-08-at, 2017 decemberében búcsúztatta. Majd leállították a CH-10-et is 2018. decemberben, és ezt követte a CH-03 2019. novemberben. Az eredetileg tizenkét C-130H-ból az utolsó példány, amelyeket 1972-ben vásároltak az öreg Fairchild C-119 Flying Boxcar és a DC-3/C-47 Dakota szállítógépek pótlására, 2021 decemberében kerül majd kivonásra. A CH-06 1996. július 15-én balesetet szenvedett, míg a CH-02-es 2006. május 4-én semmisült meg a Sabena Technics társaság hangárában. A CH-13 2009 márciusában került megvásárlásra az USA-ból, ahol 1965-ben gyártották le, mint C-130E változatot, és ott hurrikánvadásznak használták kivonásáig. Belgium a nyugdíjazott C-130H-kból kilenc darabot, valamint alkatrészeket és üzemeltetéshez szükséges eszközöket tervezi értékesíteni. Ehhez természetesen Washington belegyezése szükséges.

Az Egyesült Államok Külügyminisztériuma jóváhagyta 16 darab AIM-120C-8 AMRAAM légiharc-rakéta és a kapcsolódó felszerelések eladását Hollandia számára. Ez a beszerzés az európai állam számára 39 millió dolláros költséget jelent majd.

Átadták a múlt héten az első hat Ares páncélozott szállító harcjárművet a brit hadsereg számára. Az Ajax járműcsalád tagjai (Ares, Apollo, Atlas, Athena, Argus) lesznek az elkövetkező évtizedekben a brit haderő legnagyobb darabszámban rendszeresítésre kerülő lánctalpas futóművel rendelkező járművei. A felderítésre használható Ares-t, valamint a járműcsalád többi tagját is a General Dynamics fejlesztette ki a brit hadsereg számára. London 2014 szeptemberében 3,5 milliárd font összegű szerződést kötött a General Dynamics-al, melynek értelmében 589 darab páncélost fognak elkészíteni.

Kényszerleszállást hajtott végre a Brit Királyi Légierő egyik Boeing CH-47 Chinook nehézhelikoptere július 28-án. A repülési feladatát Walesben végző tandemrotoros gép villanyvezetékkel ütközött. Az orr-részen, illetve a pilótafülke szélvédőin keletkezett sérülés, illetve a legénység egy tagja sérült meg könnyebben az ütközésben.

Svájc számára augusztus 1-ig kell eljuttatnia ajánlatát a Eurofighter konzorciumnak. Svájcnak ki kell cserélnie öregedő F-5-ös és F-18-flottáját, amelyeket 2025 és 2030 között terveznek majd fokozatosan kivonni. Az alpesi ország 36 darab repülőgépet kíván beszerezni pótlásukra, de további 4 darabra is opciót jelenthetnek majd be a jövőben. Bern a repülőgépek beszerzési árának 60%-át szeretné látni visszaforgatva az ország iparába. Számos különféle fegyverzet konfigurációval repülve térképezték fel a svájci pilóták a Typhoon képességét Németországban és az Egyesült Királyságban. Ezek a repülések a jobb megismerést szolgálták, hiszen eltérő változatú példányokkal emelkedtek a levegőbe. A légi kíséretet sok esetben egy svájci F-18-as adta a repülések során, ezzel azonnali összehasonlítási alapot biztosítva még a levegőben.

Érdekes volt, hogy a svájci próbák során a Typhoon vadászbombázók mellett egy Airbus A400M is a repülőtérre érkezett, mint szárnyaló alkatrész raktár. Azonban a tesztidőszakot a vadászbombázók meghibásodás nélkül tudták le, ezzel igencsak jó benyomást téve a svájciakra. Szintén szót érdemel az a svájci tapasztalat, mely szerint nem éppen szerencsés egy típust akkor megvenni, amikor az már nem sokáig van gyártásban. Erre az F/A-18 Hornet esetében jöttek rá, ahol az életciklus költségek az idő múlásával jobban emelkedtek, mint ahogy azt várták. Éppen ezért jelentős beruházásokat kell végrehajtaniuk az F-18-as flottájuk működtetése érdekében. Tény, Svájc az utolsó ország volt, melyik a Hornet C/D változatát megrendelte. Ezért Svájc számára nagyon fontos az a közelmúltban tett bejelentés, mely szerint az Eurofighter-ek 2060 után is repülni fognak, mivel nem akarnak még egyszer ugyanabban a helyzetbe kerülni.

Jelentős fejlesztések fognak lezajlani a Spanyol Légierő háza táján az elkövetkező években. Ezen a héten 3 darab Airbus A330 MRTT légi utántöltő/szállító repülőgép, valamint 4 darab Airbus C-295 MPA tengeri járőrgép beszerzését jelentették be.

Görögországban is eldöntötték, hogy a flotta forgószárnyas gépeinek mennyiségét növelni fogják. Meg nem nevezett értékben 4 darab Sikorsky MH-60R Seahawk haditengerészeti helikoptert tereznek megvásárolni. Továbbá azt is közzé tették, hogy másik négy régebbi gyártású S-70B6 Agean Hawk helikoptert modernizálni fognak.

Továbbfejlesztésen esnek át az orosz tervezésű és gyártású Pancír Sz légvédelmi komplexumok. A rövid hatótávolságú rendszerek hatásosságát mesterség intelligencia bizonyos fokú alkalmazásával fogják növelni. Ez az automatizált rendszer képes emberi beavatkozás nélkül tüzet nyitni légi célpontok ellen gépágyúkkal, vagy akár rakétákkal is. Az algoritmusok segítenek a célok észlelésében és azok osztályozásában az általuk jelentett veszélyességi szint szerint. Ez a frissítés lehetővé teszi a Pancír Sz légvédelmi komplexumok számára, hogy hatásosan alkalmazhatók legyenek a kis időkülönbséggel, különböző irányokból közeledő célok esetén is. A szoftver figyelembe veszi a taktikai helyzetet, a célok helyét, az azok által jelentett veszély mértékét és egyéb paramétereket. Ezek alapján választja ki majd a legjobb taktikát a támadás visszaverésére. Az új fejlesztés nemcsak jelentősen megnöveli a rendszer hatékonyságát, de megtakarítást is jelenthet a felhasználásra kerülő lőszerek és rakéták esetében is.

Korszerűsítik az Orosz Haditengerészet kötelékében repülő Szuhoj Szu-24M Fencer bombázógépeket. Az első példányok már meg is érkeztek a Krím-félszigeten települt alakulathoz. Így már itt is repülik a Szuhoj Szu-24M2 bombázókat, az ezeken használatos Gefest SzVP-24 számítógéppel, ami pontosabb fegyveralkalmazást tesz lehetővé. Az Északi, valamint a Balti flotta repülőerőinél csak ezek után fognak majd megjelenni a Szu-24M2-es bombázógépek. Ez az alváltozat már bevetésre került Szíriában, ahol bizonyította, hogy az SzVP-24 számítógéppel ellátva harci hatékonysága háromszorosára emelkedett, irányítást nélkülöző bombákkal pontosabban volt képes bombázni. Gyaníthatóan ez a képessége megvan a gépnek a vízfelszíni célok támadása során is.

Miután sikerrel végződtek a csapatpróbák, Üzbegisztánban elkezdődhet a T-64-es harckocsik átalakítása T-64MV típusra. A reaktív és rácsos előtétpáncélzattal is felszerelt T-64MV digitális rádiórendszert is kap. A legnagyobb újdonság azonban az lesz, hogy az öthengeres 700 lóerős 5TDF dízelmotort lecserélik a 840 lóerős V-84 motorra, amelyet a T-72-es harckocsikban is használnak.

Még ebben az évben elkészül három Sikorsky MH-60R Seahawk haditengerészeti helikopter abból a 24-ből, melyeket India rendelt meg 2,6 milliárd dollárért. Ezek a forgószárnyasok azonban átépítéssel fognak megszületni, vagyis csak a fennmaradó 21 darab MH-60R lesz teljesen új gyártású, a 2020 februárjában megrendelt gépek közül.

Indonézia továbbra is kitart a 2018. évi megállapodása mellett, amit Oroszországgal kötött. Ebben a szerződésben Szuhoj Szu-35-ös vadászbombázók megvásárlásáról van szó. A szerződés 1,1 milliárd dollár értékű és ezért 11 darab Szu-35-ös szállítása várható.

Ezen a héten Dél-Koreában elkezdték a Bell UH-1 Huey helikopterek kivonását a hadsereg állományából. A legendás forgószárnyasok 52 évvel ezelőtt jelentek meg az országban. Azóta 129 UH-1H-ra festették fel az ázsiai ország felségjelét, amit összesítve 792000 repült órán keresztül viseltek. Ez idő alatt a helikopterek 146 millió kilométert repültek le. Utódjuk természetesen a Korea Aerospace Industries (KAI) és a Eurocopter által kifejlesztett Surion KUH-1 többfeladatú helikopter lett.

Készen áll a dél-koreai Hanwha Defense arra, hogy Ausztráliába küldje helyi tesztelésre az AS-21 Redback gyalogsági harcjárművét. Canberra az Australian Land 400 tender keretében vásárolna meg 450 darab páncélost. Az igencsak nagy bevételt eredményező beszerzés harmadik, helyi kiértékelést is tartalmazó részébe a dél-koreai AS-21 mellett a német Rheinmetall KF41-ese jutott be. Az ázsiai ország haderejében K-21 típusjellel rendszeresített gyalogsági harcjármű továbbfejlesztéseként létrejött AS-21 Redback-ből 2 példány indul majd el Ausztráliába hamarosan. Itt novembertől a következő és augusztusáig fogják tesztelni a 42 tonnás tömegű, egy 40 milliméteres gépágyúval, egy 7,62 milliméteres géppuskával, egy 12,7 milliméteres légvédelmi géppuskával, valamint irányított rakétákkal is felfegyverzett, a 3 fős kezelőszemélyzet mellett még 8 lövészkatona szállítására is képes AS-21-eket.

Mégsem lesz ebben a hónapban átadva a Fülöp-szigetek számára az egyik Lockheed C-130T Hercules teherszállító repülőgép. Washington tájékoztatta Manilát, hogy az első Hercules csak októberben kerül átadásra, míg a másik ez év helyett csak jövőre fog megérkezni. A felújított gépek késedelmes szállításának okaként az egészségügyi válság okozta zavarok kerültek megemlítésre.

Több mint 30 hónappal az első repülése után, az AVIC AG600 Kunlong repülőcsónak prototípusa július 26-án hajtotta végre első felszállását tengervízről. A gép szárazföldi repülőtérről szállt fel, majd leszállt a nyugodt tengerfelületre, ahonnan nagyjából 4 perc elteltével emelkedett fel újra. A jövőben természetesen nagyobb hullámokon és erősebb szélben is próbára teszik majd az AG600-as képességét. Édesvízről még 2018 októberében szálltak fel a világ legnagyobb ilyen jellegű repülőeszközével, amely első repülését még 2017-ben teljesítette.  Az 53,6 tonnás AVIC AG600 Kunlong repülőcsónak 12 órán át maradhat a levegőben, 37 méter hosszú és a 38,8 méteres szárnyfesztávolságú, vagyis nagyjából Boeing 737 méretű. Meghajtásáról négy WJ-6 légcsavaros gázturbina (az Ivcsenko AI-20-ok leszármazottjai) gondoskodik, utazósebessége 500 kilométer per óra.

A Kínai Haditengerészet újabb képességéről került fel a világhálóra filmes bizonyíték. Ezen az látható, amint egy J-15-ös a törzse alatti középső felfüggesztési ponton hordozott utántöltő konténer segítségével egy másikat lát el üzemanyaggal. Tették a gépek és pilótáik mindezt éjszakai körülmények között. Ez a képesség különösen fontos lehet a kínai pilóták számára, hiszen a jelenleg használt hordozókon nincsenek katapultok, így a J-15-ök felszálló tömege korlátozott. Több fegyverzettel és kevesebb üzemanyaggal való felszállás, majd a levegőben történő tankolás természetesen jelentősen kibővítheti a J-15-ök alkalmazásának skáláját.

Megállapodás született a Boeing és a Mitsubishi Heavy Industries (MHI) között a szigetország F-15J/DJ Eagle gépeinek F-15JSI (Japan Super Interceptor) szintre történő korszerűsítéséről.  Az igencsak egyoldalú típus japán példányainak eme továbbfejlesztéséről a politikai jóváhagyás már 2019. október 30-án megszületett, ami egy nagyobb, 4,5 milliárd dolláros modernizációs program része. Ennek értelmébe 98 darab gép kapja majd meg az új pilótafülkét, a Raytheon APG-82(v)1 rádiólokátorokat (103 darab megrendelve) és az BAE Systems AN/ALQ-239 DEWS digitális elektronikai hadviselési rendszert (101 darab megrendelve). A törzs középvonalában lévő felfüggesztési ponton az F-15JSI képes lesz Lockheed Martin AGM–158B JASSM, vagy AGM-158C LRASM csapásmérő robotrepülőgépek hordozására és indítására. Jelenleg még nem világos azonban, hogy Japán elfogadja-e a Boeing javaslatát, az F-15-ös által hordozható Raytheon AIM-120 AMRAAM közepes hatótávolságú levegő-levegő rakéták számának növeléséről 20 darabra. Ezt a lehetőséget - amit már több megrendelő igényelt a F-15 Advanced Eagle modellre – az amerikai cég korábban, még 2016-ban bemutatta egy kiállításon is Japánban. A 2022-ben kezdődő munka első lépésben két gép átépítésével fog elindulni.

Mivel megszületett a további 105 darab F-35-ös megrendeléséről szóló, 23 milliárd dolláros megállapodás, így biztossá vált az is, hogy a jövőben is üzemelni fog a szigetországban a típus gyártósora. A helyi előállítás még 2018 végén került veszélybe, amikor is megállapításra került, az akkor még csekély mennyiség miatt nem lesz kifizetődő a gyártás megvalósítása. Mivel azonban Tokió szerződésben rögzítette, hogy igényt tart 105 A, valamint 42 darab B változatra megmenekült a gyártás is, mivel így egy példány ára alacsonyabb lesz, mintha külföldön készülne el.

Egy másik M1A2 Abrams harckocsit talált egy amerikai páncélos egy lövészet során. A Fort Bliss területén tartott gyakorlat folyamán a harckocsik tűzfeladatot is végrehajtottak a 120 milliméteres lövegükkel. A mozgó célpontra való lövészet alkalmával, eddig tisztázatlan körülmények között egy Abrams eltalált egy másikat. A nagyjából 2600 méteres távolságból történt találat következtében egy fő sebesült meg. A sérült harckocsizót azonnal orvosi ellátásban részesítették. Szerencsére a lövészetre a kiképzéshez használatos M1002 többcélú gyakorló gránát került málházásra (ez az M830A1 ballisztikai tulajdonságaival rendelkezik), így az éppen csak több mint 8 kilogrammos lövedék nem okozott komoly kárt.

Megkapta első Boeing F/A-18E Super Hornet repülőgépét az Amerikai Haditengerészet bemutató csapata a Blue Angels a 11-ből. A pensacolai bázisra július 28-án, kedden megérkező gép, na és persze társai a több mint 30 éve üzemeltett F/A-18A, C, B és D modellek utódjai lesznek itt is. A Hornet-ek ezen első változatai messze tovább szerepeltek a kötelékben, mint eddig bármelyik másik típus.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Alenia Aermacchi M-346 Master

McDonnell Douglas AF-1B Skyhawk

Kamov Ka-52 Alligator

Lockheed P-3C Orion

English Electric Canberra TT.18

Tupoljev Tu-142M3

Boeing EC-135H

Dassault Mirage 2000N

Lockheed Martin F-35A Lightning II

Szuhoj Szu-30SzM

Sepecat Jaguar GR.1A

McDonnell Douglas T-45C Goshawk

Dassault/Dornier Alpha Jet A

Blackburn Buccaneer S.2B

Agusta A129D Mangusta

Lockheed Martin F-16AM Fighting Falcon

Eurofighter Typhoon FGR.4

McDonnell Douglas F-4E Phantom II

Panavia Tornado GR.1

NHIndustries NH90NFH

Lockheed C-5M Super Galaxy

English Electric Lightning F.3

Dassault Rafale M

Lockheed L-1011 TriStar K.1

Mil Mi-35M Hind

Boeing P-8A Poseidon

Dassault Mirage F1EJ

A szerző doktorandusz (Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Hadtudományi Doktori Iskola), e-mail: petruskasz@gmail.com

 Hashim Thaçit, Koszovó jelenlegi köztársasági elnökét 1999 februárjában, a rambouilleti békekonferencia koszovói albán tárgyalódelegációjának fiatal, karizmatikus vezetőjeként ismerte meg a világ. Jelen tanulmány célja, hogy rávilágítson a fegyveres felkelés gondolatával szimpatizáló diákból önmagát élvonalbeli politikussá kinövő, ellentmondásos megítélésű ex-gerilla sarkalatos szerepére az egykori jugoszláv autonóm tartomány önálló állammá való alakulásának és fejlődésének folyamatában.

A tanulmány szerzője célul tűzte ki továbbá, hogy rámutasson Thaçi szerepére a Koszovót érintő legfrissebb történésekben is, az életrajzi könyve megjelenésétől 2020 júniusáig eltelt időszakban, a Koszovói Felszabadítási Hadsereg tagjainak háborús bűntetteit vizsgáló Különleges Ügyészség Thaçi elleni vádiratáról szóló nyilatkozatának nyilvánosságra hozásával bezárólag.

 

Kulcsszavak: Hashim Thaçi, Koszovói Felszabadítási Hadsereg, NATO intervenció, szuverenitás, Belgrád-Pristina párbeszéd, Különleges Törvényszék és Különleges Ügyészség

 

Will the role of Hashim Thaçi change in shaping the status of Kosovo?

 

Hashim Thaçi, the current president of Kosovo became known for the world in February 1999 as the young, charismatic leader of the Kosovo Albanian negotiating delegation at the Rambouillet peace conference. The aim of this study is to highlight the crucial role of this contradictory judged ex-guerrilla – who has become leading politician from a student sympathising with the idea of the armed rebellion –  in the transformation and development of the former autonomous province of Yugoslavia into an independent state.

Further aim of the author is to point out Thaçi’s role in the latest developments concerning Kosovo, from the publication of his biography to June 2020, when the Specialist Prosecutor’s Office – aiming to investigate the war crimes of the members of the Kosovo Liberation Army – published its statement about the indictment against Thaçi.

 

Keywords: Hashim Thaçi, Kosovo Liberation Army, NATO Intervention, Sovereignty, Belgrade-Prishtina Dialogue, Specialist Chambers and Specialist Prosecutor’s Office

 

Bevezetés

 

A 2018 nyarán megjelent, New State, Modern Statesman: Hashim Thaçi – A biography című életrajzi mű különleges olvasmány. Egy kortárs nemzeti hős története bontakozik ki belőle, aki tizenéves kora óta számtalan áldozatot hozott Koszovó függetlenedése érdekében, szinte egyedüli letéteményese az eddig elért sikereknek, s kezében van az állam további sorsa. „Thaçi útja Koszovó útja” – summázza Bob Dole amerikai szenátor[2] a könyv előszavában.

Más források azonban jelentősen árnyalják ezt a csaknem makulátlan képet. Tanulmányom egyik célja, hogy alapvetően a Roger Boyes – Suzy Jagger brit újságírópáros által jegyzett életrajzra támaszkodva bemutassam Thaçi életének fontosabb állomásait és egyúttal szerepét Koszovó státuszának alakulásában. Emellett azonban törekszem arra, hogy a leginkább kirívó esetekben más szemszögből, a legfrissebb információkra támaszkodva is megvizsgáljam az eseményeket. Hiszen ahogy Koszovó önálló államisága kapcsán a világ számos országa teszi, úgy Hashim Thaçi modern államférfiként való említésekor is indokolt lehet kitenni a kérdőjelet.

 

A Drenica-völgytől a Pristinai Egyetemig

 

Hashim Thaçi 1968. április 28-án született Koszovóban, a megközelítőleg 300 házból álló Buroja településen. Szülei, Hyra és Haxhi Thaçi kilenc gyermeket, hét fiút és két lányt neveltek fel, közülük Hashim sorrendben a hetedik.

Hashim Thaçi A kép forrása:http://www.britannica.com/biography/Hashim-Thacii, a letöltés dátuma: 2020.július 10.

Szülőfaluja a Drenica-völgyben, a Koszovó középső részén elterülő, csaknem kizárólag albánok lakta dombvidéken található.[3] (Környéke az albán ellenállási mozgalmak történetében többször is jelentős szerephez jutott, innen származott pl. Hasan Prishtina bég is, a koszovói albán nemzeti mozgalom 20. század első harmadában tevékeny, kiemelkedő alakja.)[4]

A Thaçi család mezőgazdálkodásból élt, tagjai gyakran járták a környéket vadászat céljából – a későbbi fegyveres ellenállás során nagy hasznát vették az eközben szerzett kiváló terepismeretüknek és fegyverhasználati tapasztalatuknak. Hasonlóan fontos körülmény, hogy a testvérek általános- és középiskolai tanulmányaiknak köszönhetően lassanként a környék valamennyi lakóját megismerték, akik a későbbiekben jól működő hálózatként, jelzőrendszerként működtek.[5] (A család archaikusnak ható életkörülményeibe tanulságos betekintést nyújt Kakuk György Koszovó tűzfészek című könyve, aki 1998 januárjában tett spontán látogatást házukban.[6]) Thaçi formálódó nézeteire nagy hatással volt a közeli Prekazban élő Adem Jashari (a koszovóiak későbbi nemzeti hőse), akit elmondása szerint középiskolás kora óta ismert és tisztelt.[7]

Az 1980-as évek Jugoszláviáját az albánok szerbek általi fokozódó elnyomása jellemezte, mely 1989-re a tartomány autonómiájának felfüggesztéséhez vezetett. Thaçi továbbtanulását erősen motiválta, hogy a Pristinai Egyetem az ellenállás központjának számított. Történelem és filozófia szakos diákként hamarosan saját bőrén is tapasztalta az albánellenes intézkedéseket (ez az oktatásban kezdetben kvóták felállítását, apartheid-jellegű intézkedéseket jelentett, majd 1991-től az albán nyelvű oktatás már csak föld alatti mozgalomként maradhatott fenn). Thaçi diákküldöttként részt vállalt az egyetem vezetésében, s egyre inkább belevetette magát a szerb-ellenes szervezkedésbe is (ezzel együtt a szerb titkosrendőrség megfigyelése alá került). Az ellenállásban kezdetben a Diák, majd a Kígyó fedőneveket használta (utóbbi az albán folklórban pozitív jelentést hordoz, a háztartás védelmezőjének tekintik).

A kelet-közép-európai rendszerváltozásokat figyelve meggyőződésévé vált, hogy Jugoszlávia esetében nem képzelhető el hasonlóan békés átalakulás, a koszovói albánok is csak fegyveres harccal érhetik el céljaikat. Elképzelései már egyetemista korában megértésre (és anyagi támogatásra) találtak a jelentős létszámú koszovói albán diaszpóra körében.[8]

 

A Koszovói Felszabadítási Hadsereg létrehozása és kezdeti akciói

 

Az 1990-es évek első felében a koszovói albánok többsége még bízott abban, hogy a pacifista dr. Ibrahim Rugova vezette passzív ellenállásuk a Nyugat támogatásához, ezáltal autonómiájuk békés visszaállításához vezethet. A koszovói albán diaszpóra által fenntartott párhuzamos intézményeik a szerbek által is megtűrt státuszban létezhettek (akik így az egykori Jugoszlávia egyéb részein zajló háborúkra összpontosíthattak).[9]

Thaçi életrajza nem bánik kesztyűs kézzel néhai politikai ellenfele, Rugova emlékével. Döntésképtelen, gyáva, megalkuvó alkoholistaként mutatja be a 2006-ban elhunyt, de sokak által máig a nemzet atyjaként tisztelt egykori elnököt, minden alkalmat megragadva, hogy alakjával szembeállítva kiemelje a jelenlegi elnök vezetői kvalitásait és erkölcsi fölényét.[10]

A koszovói albánok egy kisebb csoportja az 1990-es évek elejétől a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (Ushtria Çlirimtare e Kosovës – UÇK) létrehozásán dolgozott, melynek eleinte „alvó sejtjeit” az Albánia és Koszovó határán húzódó hegyvidéken keresztül csempészett fegyverekkel látták el. Az életrajz döntő jelentőséget tulajdonít ebben Hashim Thaçinak, aki 1993-ban Bécsben, majd rövidesen a Zürichi Egyetemen kezdett posztgraduális tanulmányokba, politikatudományból és dél-kelet-európai történelemből. Lakhelyváltoztatását személyes biztonsága is motiválta. A szerbek először 1993-ban adtak ki ellene letartóztatási parancsot, ezt 1994-ben egy újabb követte, amely 15 év börtönt helyezett számára kilátásba felforgató tevékenység miatt. Hamis okmányokkal azonban továbbra is részt vett a fegyvercsempészetben.[11] (Jellemző, hogy a könyv sem e helyütt, sem később nem ejt szót a Thaçi érdekkörén kívüli személyek, köztük pl. Ramush Haradinaj[12] és családja érdemeiről az előkészületekben, illetve a későbbi fegyveres harcban.)

A koszovói albánok állítása szerint a fegyveres ellenállás pénzügyi hátterét külföldön élő honfitársaik célirányos gyűjtéssel teremtették meg. Ezzel kapcsolatban azonban számos alternatív elképzelés létezik pl. a szervezett alvilág, egyes muzulmán országok, a Nyugat, sőt Szerbia közreműködését feltételezve.[13] A szakirodalomban máig vitatott a gerillaszervezet alapításának időpontja, körülményei. Valószínűsíthető, hogy az UÇK-t kezdetben szedett-vetett csoportosulások összessége alkotta, amelyek még végső céljuk tekintetében – független állam vagy Nagy-Albánia – sem képviseltek egységet.[14] (Az 1996-97-es gazdasági válság következtében kaotikus állapotok uralta Albánia leginkább az UÇK kiképzőtáborainak színhelyei, illetve a feketepiacra került nagy mennyiségű fegyver kapcsán játszott szerepet a koszovói eseményekben.)

Hashim Thaçi – dacára az őt gépfegyverrel pózolva megörökítő fényképeknek – állítása szerint nem ért jól a fegyverhasználathoz. Idősebb fiútestvéreivel ellentétben ő nem szolgált a jugoszláv hadseregben, e téren csak egy 1996-os rövid UÇK-s kiképzésen elsajátított tudására támaszkodhatott.[15] Gani és Blerim nevű bátyjai szintén részt vállaltak az ellenállásban, előbbit ezért 1997 végén elhurcolta és kínzásoknak vetette alá a szerb titkosszolgálat, melynek maradandó egészségügyi következményei lettek. Szülőházukat többször átkutatták bűnjelek után kutatva, kétszer fel is gyújtották.[16]

Az UÇK tevékenysége 1993-tól 1997-ig kisebb merényletekből állt, melyeket szerb rendőrök, illetve kollaboránsnak tekintett albánok ellen követtek el. Az életrajzi írás nem közöl ezekről részleteket, ellenben hosszú bekezdéseket szentel annak, hogy tisztázza Thaçit azon vádak alól,[17] amelyek összefüggésbe hozták őt lakótársa, Ali Uka halálával (az alapvetően UÇK-szimpatizáns, de azzal szemben kritikát is megfogalmazó újságírót 1997 nyarán bérelt lakásában brutálisan meggyilkolták). A koszovói elnök állítása szerint őt ezekben a napokban titkos kihallgatásra vitték az albán titkosszolgálat emberei és csak szabadon bocsátását követően értesült a gyilkosság részleteiről – amely feltételezése szerint épp ellene irányulhatott…[18]

 

A fegyveres konfliktus, béketárgyalások és légicsapások

 

Hashim Thaçi 1997 végén, Svájcban vette feleségül diákkori szerelmét, Lumnijét. Az UÇK is ez idő tájt lépett először a nyilvánosság elé, a szerbekkel vívott összecsapásaik egyik áldozatának temetésén. Az addig alacsony intenzitású konfliktus 1998 elejére jelentősen fokozódott. Februárban a szerb erők brutális támadás során, 20 családtagjával együtt megölték Adem Jasharit, akit az UÇK első parancsnokaként tisztelnek. Thaçi számára világossá vált, hogy vissza kell térnie Koszovóba, feleségével bizonytalan időre el kell szakadniuk egymástól.

Rugova és köre továbbra is bízott a tárgyalásos megoldásban – amely azonban legfeljebb Koszovó tartományi autonómiájának visszaállításával kecsegtetett. Thaçiék céljai ambíciózusabbak voltak, ám ők is belátták, hogy a szerbek ellen csak a Nyugat segítségével érhetnek el sikert. Politikai ellenlábasaik azonban az UÇK hiteltelenítésén dolgoztak. Az amerikai Robert Gelbard balkáni különmegbízott ráadásul iszlamista terrorcsoportnak titulálta a gerillaszervezetet, ami jó lehetőséget kínált Miloševićnek, hogy „az iszlám terroristák elleni harcban” az USA szövetségeseként tetszeleghessen. Eközben a koszovói albánok egyre szélesebb köre vált etnikai tisztogatások áldozatává.

A gerillaszervezet elfogadtatásában fontos szerepet játszott Richard Holbrooke balkáni különmegbízott, aki a new yorki diaszpóra közvetítésével szerezte meg a szervezet vezetői, Hashim Thaçi, Xhavit Haliti és Azem Syla nevét és telefonszámát. A parancsnokok, felismerve a közeledés jelentőségét 1998 júniusában lehetővé tették számára, hogy Kelet-Koszovóban találkozhasson az UÇK néhány helyi vezetőjével, és gondoskodtak róla, hogy a találkozóról készített képek bejárták a világsajtót. Ekkortól tekintették a gerillákat is tárgyaló félnek.[19]

A szerbek nyári hadműveletének hatására több százezer albán kényszerült lakhelye elhagyására. Humanitárius katasztrófától tartva a nemzetközi közösség súlyos szankciók kilátásba helyezésével elérte, hogy október 13-án a felek aláírják az ún. Holbrooke-Milošević paktumot, amely többek között a jugoszláv erők kivonásáról, fegyvertelen EBESZ megfigyelők telepítéséről szólt. Thaçi ezt a kezdetektől működésképtelen egyezménynek tartotta, de belátta, hogy ez is segíthet nemzetközi szintre emelni az ügyüket.[20] Ezen kívül lélegzetvételnyi szünetet biztosított az UÇK átszervezéséhez, ami például világosabb parancsnoki struktúrát, jobb kapcsolattartást eredményezett.[21]

1998 végén újrakezdődtek az összecsapások. 1999 januárjában a szerbek Račak településen 45 albán civilt mészároltak le, ami a médiának köszönhetően Koszovóra irányította a világ figyelmét. A nemzetközi összekötő csoport[22] 1999. február 6-i kezdettel békekonferenciát hívott össze a franciaországi Rambouilletben, amelyen Hashim Thaçi, akit állítása szerint a gerillák szavazással választottak ki a képviseletükre, „az UÇK politikai vezetőjeként” lépett a nagyvilág elé. Hatalmas súly nehezedett rá, hiszen egyrészt a gerillák harmada ellenezte a részvételt a konferencián, másrészt meg kellett győznie a Nyugatot arról, hogy az UÇK vezetősége nem gengszterek gyülekezete, s egyedül ők lehetnek képesek elfogadtatni az albán felkelőkkel a konferencia eredményeit.

Az életrajzi könyv leginkább magával ragadó része az, amely Thaçi rambouilleti útját írja le. Eszerint az elszánt fiatal politikus az ellene kibocsátott szerb elfogatóparancstól tartva gyalogszerrel, bakancsban-hátizsákkal kelt át Albániába a magashegységi, helyenként elaknásított ösvényeken keresztül, majd a zürichi repülőtéren vásárolt magának új szerepéhez méltó ruházatot.

A konferencián Milošević nem vett részt, a szerb tárgyalódelegáció pedig látványosan nem vette azt komolyan. A 16 fős koszovói albán tárgyalódelegációt Thaçi vezethette, annak ellenére, hogy Rugova is jelen volt.[23] A fiatal gerillaparancsnokra hárult a felelősség, hogy Koszovót elindítsa a függetlenség útján, miközben nem veszíti el sem az UÇK tagjainak, sem a szervezetet egy évtizede pénzelő diaszpórának a bizalmát. Az elhúzódó konferencia hamar az idegek játékává vált számára, álmatlanság is kínozta, átérezvén, hogy mekkora személyes és politikai kockázatot vállalt. Sok időt töltött a nyugati politikusokkal, igyekezett mindegyikükkel jó viszonyt kialakítani, de közülük is kiemelkedett Madeleine Albright. Az amerikai külügyminiszter volt az, aki segített olyan narratívát teremteni Thaçinak, amellyel meg tudta győzni az UÇK-t, illetve marginalizálni annak időközben ellene fordult tagjait. Nevezetesen: ha a koszovóiak aláírják a terveztet, de a szerbek nem, akkor sor fog kerülni a már korábban felvetett légitámadásokra.[24] A gerillák nehezen fogadták el, hogy a Nyugat ennek feltételéül szabta az UÇK háború utáni demilitarizálását – Thaçi ezért ragaszkodott az „átalakítás” szóhoz. A másik kritikus pont az volt, hogy az albánok a későbbiekben népszavazással kívántak dönteni Koszovó státuszáról. Ez végül Albright javaslatára csak sejttetéssel, a népszavazás szó kikerülésével szerepelt a szövegben. Thaçi a konferencia közepette haza is látogatott (ismét a hegyeken át, gyalogszerrel), hogy meggyőzze társait a terv helyességéről. Életrajza a Nyugatnak szánt gesztusként említi, hogy „a koszovói delegáció átmeneti kormány alakításáról döntött”, amely valamennyi pristinai frakciót magába foglalta. (Más források szerint Thaçi egyoldalúan bejelentett kormányalakítása koszovói és nemzetközi körökben is meglepetést keltett.[25])

A koszovóiak február 23-ra készek voltak aláírni a megállapodást, a szerbek azonban megtagadták azt, a külföldi katonai jelenlétre vonatkozó részére tekintettel. Újabb tanácskozást tűztek ki március 15-ére Párizsba, azonban az sem járt eredménnyel.[26]

A NATO 1999. március 24-én bombázni kezdte Jugoszláviát. A koszovói albánok számára ez hatalmas eredmény volt, mely azt sugallta, hogy a szerbekkel szemben őket tekintik a nyugati értékek képviselőinek. Milošević időközben az albán lakosság teljes kiűzését tűzte ki célul Koszovó területéről. Thaçi nyilvánvalóan tisztában van azzal, hogy az UÇK közreműködése a NATO-val a bombázások idején nem volt döntő jelentőségű,[27] a háború utáni pozíciójuk szempontjából azonban kiemelkedő jelentősége van annak, hogy az együttműködést hősies partnerségként állítsák be.

Mindeközben a légitámadások körüli viták (az ENSZ BT jóváhagyásának hiánya, a bombázások civil áldozatai stb. miatt) a Nyugat számára is emelték annak a tétjét, hogy hogyan alakul a háború után Koszovó sorsa.

 

A kumanovói békétől a független Koszovóig

 

A koszovói háborút 1999. június 9-én zárták le a kumanovói megállapodással. Ezt egy nap múlva az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244. számú határozata is megerősítette. Koszovó Szerbia részeként nemzetközi igazgatás alá került, irányításában a helyi politikai szereplőknek eleinte limitált szerep jutott.

A szerb erők kivonása és a NATO békefenntartó missziója telepítése kaotikus körülmények között ment végbe. Ezt kihasználva az albánok agresszív támadásokat követtek el a helyi szerbek, romák és a kollaboránsnak tekintett nemzettársaik ellen, ami a kisebbségi lakosság tömeges menekülését idézte elő.[28] Thaçi – aki későbbi vádak szerint, szervezett bűnözői körökhöz való kapcsolódása révén maga is súlyos bűntettekért tehető felelőssé[29] – állítása szerint megdöbbenéssel szemlélte az eseményeket. Szembe kellett néznie azzal is, hogy pozíciója honfitársai körében és a nemzetközi színtéren egyaránt jelentősen gyengült.

Nagy kihívást jelentett számára lebonyolítani az UÇK beígért lefegyverzését, miközben a gerillaszervezet e tekintetben sem képviselt egységes véleményt. Sokan személyes biztonságuk garanciájának tartották a fegyverviselést, aggódtak a szerbek esetleges újabb támadása, vagy az orosz agresszió miatt. A tudatosan „transzformációnak” nevezett folyamatot végül sikerült a tervezett három hónap alatt levezényelni, s nagyrészt a gerillahadsereg tagjaiból szervezték meg a nemzeti gárda jellegű Koszovói Védelmi Hadtestet (Trupat e Mbrojtjes se Kosovës, TMK). (Ez a későbbiekben nem bizonyult sikertörténetnek. Az önmagukat nemzeti hősnek tekintő tagok nem tartották megfelelőnek a rájuk bízott feladatokat, ráadásul szoros kapcsolatokat ápoltak szervezett bűnözői körökkel.[30] 2009-ben a szervezetet átalakították, Koszovói Biztonsági Erő (Forca e Sigurisë së Kosovës, FSK) néven működött tovább.[31])

Thaçi 1999 tavaszán, az UÇK politikai szárnyából alapította meg a Koszovói Demokrata Pártot (Partia Demokratike e Kosovës, PDK), amely legitimitását a rambouilleti sikerekből és a nemzetközi közösség támogatásából vezette le.[32] Az UÇK alapjain egy másik országos jelentőségű párt, a Szövetség Koszovó Jövőjéért (Aleanca për Ardhmërinë e Kosovës, AAK) is létrejött, melyet Thaçi riválisa, a nyugat-koszovói harcokban érdemeket szerzett Ramush Haradinaj alapított.[33]

A háború végeztével Koszovó elsődleges érdeke a gyors újjáépítés és működőképes állami intézményrendszer felállítása volt. A gerillák azonban leginkább saját mítoszaik megteremtésére koncentráltak, így a 2000 októberében megtartott önkormányzati választásokon jelentősen alulmaradtak a lényegesen tapasztaltabb politikusnak számító Rugova pártjával, a Koszovói Demokratikus Ligával (Lidhja Demokratike e Kosovës, LDK) szemben.[34] Átmeneti kormánya megszüntetését követően Thaçi politikai karrierje az Átmeneti Igazgatási Tanács tagjaként folytatódott. A 2001-es országos választásokon ismét az LDK szerezte meg a legtöbb szavazatot, a második helyen a PDK végzett, s 2004-ig az AAK-val hármas koalícióban irányították Koszovót.[35]

A háborút követő helyreállítás üteme elmaradt a várakozásoktól, az ENSZ-adminisztráció nem bizonyult hatékonynak. A nemzetközi közösség a „standardok a státusz előtt” politika jegyében halogatta a státuszkérdés napirendre tűzését. Mindez 2004 márciusában Mitrovica térségében etnikai zavargások kirobbanásához vezetett, melyek végigsöpörtek az egész tartományon. Az agresszió a nemzetközi szervezetek ellen is irányult. Thaçi nyilvánosan elítélte a történteket, azokat „szerb provokáció következményének” minősítette, amely „a nemzetközi rend hiteltelenítését és Koszovó felosztását célozta”. Az események azonban világossá tették számára a multikulturalizmus jelentőségét. A zavargások pozitív hozadékának tekinti továbbá, hogy újra a középpontba került Koszovó státuszának kérdése.[36]

A 2004 őszén tartott választások egy Thaçi-ellenes kormánykoalíció létrejöttét eredményezték, amelyben Haradinaj és Rugova pártja szövetkezett. Thaçi a kezdeti csalódását követően egy erős ellenzék megszervezésére koncentrált, riválisai pedig idővel, rajta kívül álló okokból félreálltak az útjából. (Rugova két év múlva súlyos betegség következtében elhunyt, míg Haradinaj ellen a hágai Nemzetközi Törvényszék indított vizsgálatot feltételezett háborús bűntettek ügyében, ezért 2005 elején lemondott miniszterelnöki hivataláról.)[37]

2007 februárjára készült el a Koszovó státuszának rendezését célzó Ahtisaari-terv, az ehhez kapcsolódó tárgyalásokon Thaçi is részt vett Koszovó képviseletében. A dokumentum a mindkét fél számára elfogadható értékekre összepontosított (biztonságos, multietnikus állam létrejöttét támogatta, amelyben a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság nemzetközileg garantált), mégis vegyes fogadtatásra talált helyi és nemzetközi szinten egyaránt. (A szerbek továbbra sem békéltek meg a koszovói függetlenség gondolatával, orosz szövetségeseik a Nyugat előretolt bástyáját látták a potenciális új államban, a koszovói albánok a szerbeknek biztosított jogok miatt aggódtak, nemzetközi szinten pedig a precedensteremtéstől tartottak más szeparatista népcsoportok számára…)

A terv kizárta mind Koszovó felosztásának, mind Nagy-Albánia létrehozásának lehetőségét. Thaçi a 2001-es macedóniai zavargások során már bizonyította, hogy a minden albánt egyesítő államról szőtt álmokkal szemben is képes együttműködni a nemzetközi közösséggel. Tehetségét Ahtisaari is elismerte, megállapítása szerint „a koszovói albán politikusok közül ő értett a legtöbbet a geopolitikából” (felismerte például, hogy az USÁ-nak a gyors rendezés állna érdekében).[38]

2007 novemberében Thaçi pártja – amerikai tanácsadók által segített kampányt követően – első helyen végzett a parlamenti választásokon. Ekkorra már világos volt, hogy Szerbia és Oroszország semmiképp nem fogja elfogadni az Ahtisaari-tervet. A függetlenség kinyilvánítására – szintén amerikai javaslatra – ezért egyoldalúan került sor, 2008. február 17-én. A függetlenség napja minden részletében gondos koreográfiát követett. A szerb elnökválasztás utánra időzítették, amikor Szlovénia Európai Uniós soros elnöksége is Thaçiéknak kedvezett. Egy nappal előtte született döntés az EULEX misszió[39] elindításáról, amely egyfajta garanciának ígérkezett arra nézve, hogy Koszovó nem válik majd gengszter-állammá. Thaçi ünnepi beszédében az albán identitás helyett az európai értékekre helyezte a hangsúlyt és szerbül is mondott néhány szót. Az új nemzeti lobogó az EU színeiben pompázott, hat csillagával a koszovói kisebbségeket szimbolizálva.

Az új államot rövid időn belül, szintén előre megkomponált módon a világ számos országa elismerte. Szerbia azonban nem nyugodott bele ebbe a helyzetbe, az ENSZ hágai Nemzetközi Bíróságának jogi állásfoglalását kérte a koszovói függetlenségről.[40]

 

A háborús bűntettek kísértete és az elmúlt évtized kísérletei a koszovói helyzet végleges rendezésére

 

Thaçi személye máig megkerülhetetlen a koszovói politikában. 2014-ig miniszterelnökként, majd két évig külügyminiszterként szolgált, 2016 óta tölti be a köztársasági elnök szerepét.

A koszovói vezetés 2010 júliusában sikerként könyvelte el, hogy a Nemzetközi Bíróság tanácsadó véleménye szerint a koszovói ideiglenes nemzetgyűlés nyilatkozata, amely kikiáltotta a tartomány függetlenségét, nem ellentétes a nemzetközi joggal.[41] Thaçit december 12-én újra miniszterelnökké választották, de örömét beárnyékolta, hogy még ugyanaznap olyan feltételezések jelentek meg a világsajtóban, melyek kapcsolatba hozták őt a leszámolásokkal, drog- és fegyverkereskedelemmel, prostitúcióval, sőt szervkereskedelemmel foglalkozó, legveszélyesebbnek tartott koszovói szervezett bűnözői körökkel. Természetesen tagadta (és tagadja) a vádakat – erre vonatkozó stratégiájának kidolgozásában a brit Sir Geoffrey Nice segítette (aki korábban ügyészhelyettesként működött közre Milošević hágai perében). Az életrajzi könyv hangsúlyozza, hogy a balkáni szervkereskedelem mítosza régóta visszatérő elem a szerb propagandában.[42] Az UÇK parancsnokait először 1999-ben hozták kapcsolatba hasonló rémtettekkel, egy amerikai oknyomozó újságíró, Michael Montgomery vizsgálódásai nyomán. Ennek hatására az UNMIK is vizsgálatot indított és a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnöket vizsgáló hágai Nemzetközi Törvényszékhez is eljutottak a vádakat alátámasztani látszó tanúvallomások. A 2010 végén napvilágot látott jelentést az Európa Tanács megbízásából készítette a svájci Dick Marty, amihez Carla Del Ponte 2008-ban megjelent életrajza adott ösztönzést. A volt hágai főügyész könyvében elfogultsággal és a bizonyítékok hanyag kezelésével vádolta az ügyben korábban eljáró szervezeteket, miközben az albán hagyományok és tanúvédelmi hiányosságok rovására is írta, hogy az ügy(ek) kivizsgálása komoly kívánnivalókat hagy maga után.[43] Thaçi életrajzi írása több ellentmondást is felvonultat a vádakkal kapcsolatban. Különösnek találja például, hogyan lett a – gyanúsan jól időzített – vád alanya Thaçi, miközben Montgomery kiindulási anyagában a szálak Haradinajhoz és családjához vezettek. Másrészt alaptalannak tartja a gerillák elleni vádak összemosását a 2008-ban Pristinában leleplezett szervkereskedő csoport ügyével.

Az UÇK parancsnokok háborús bűntetteinek kivizsgálása napjainkig húzódó ügy, 2015-ben ezt elősegítendő állították fel a koszovói jog alapján működő, de hágai székhelyű Különleges Törvényszék és Különleges Ügyészség (Specialist Chambers and Specialist Prosecutor’s Office, SCSPO) nevű szervet. Thaçi életrajzában hangsúlyozza, hogy a vonatkozó szavazás előtt maga győzködte a parlamenti képviselőket, hogy támogassák az intézmény létrehozását.[44] (Arról azonban nem ejt szót, hogy később ő és Haradinaj is szót emelt a vonatkozó jogszabály visszavonása mellett – ám az nemzetközi nyomásra érvényben maradt.[45]).

A nyugati világ ma a térség biztonságának és stabilitásának zálogát a nyugat-balkáni államok euroatlanti integrációjában látja, amely gazdasági szempontból is azok jól felfogott érdeke. Az EU az integráció feltételéül szabta Szerbia és Koszovó számára kapcsolatuk normalizálását, s ennek érdekében 2011 óta párbeszédet ösztönöz Belgrád és Pristina között. A párbeszéd kezdeti időszakában technikai jellegű kérdéseket tűztek napirendre, majd 2013-ban tető alá hozták a mérföldkőként emlegetett brüsszeli egyezményt, melynek keretében a felek ígéretet tettek arra, hogy egyik fél sem fogja a jövőben akadályozni a másik európai integrációs törekvéseit. A megállapodás kiemelten fontos eleme az ún. Szerb Községek Közösségének létrehozása. Thaçi hamar azonosult azzal a véleménnyel, hogy a Belgrád befolyása alatt álló észak-koszovói területek helyzetének rendezése érdekében elengedhetetlen bizonyos önrendelkezési jogok biztosítása a szerb kisebbség számára.

A brüsszeli egyezményben foglaltak megvalósítása – főképp a kölcsönös bizalmatlanságnak köszönhetően – nem halad előre a kívánt mértékben. Szerbia máig az ország déli tartományának tekinti Koszovót és mindent megtesz, hogy megakadályozza annak különböző nemzetközi szervezetekhez történő csatlakozását. Thaçi úgy véli, Szerbia véleménye önmagában nem döntő jelentőségű Koszovó számára, de ez utóbbi lobbitevékenység nagyban nehezíti önálló államiságának megerősítését.

Az EU 2014 januárjától folytat tényleges csatlakozási tárgyalásokat Szerbiával, Koszovóval pedig 2015-ben stabilizációs és társulási megállapodást kötött. Bizonyos ezzel kapcsolatos elvárások (pl. az SCSPO felállítása) teljesítése heves ellenállásba ütközött Koszovóban. Az EU ugyanakkor az adott feltételek teljesítése ellenére sem törölte el a koszovóiakkal szemben a vízumkényszert. Thaçi ezt nagyban sérelmezi, rámutatva arra, hogy mindez jelentősen csökkentheti honfitársai Európa iránti lelkesedését.[46]

A koszovói társadalom egyik legnagyobb problémája a hatalmas méreteket öltött korrupció. Az Európai Bizottság egy 2015-ös jelentésében úgy fogalmaz, hogy „az állam a korrupció elleni harc, illetve igazságszolgáltatási rendszer kialakításának kezdeti szakaszában van”. Thaçi erre adott reakciója figyelemre méltó: bár mindezt nem tagadja, de felhívja a figyelmet arra, hogy az EULEX misszió állandó jelenléte miatt náluk nagy eséllyel derül fény a visszaélésekre.[47] Előszeretettel hivatkozik ugyanakkor arra, hogy Koszovó elkötelezetten részt vesz a vallási extrémizmus elleni küzdelemben, 2016 őszén pl. a Koszovói Titkosszolgálat segített megakadályozni egy albán stadion elleni merényletet.[48]

Az életrajzi könyv már nem érinti azt a 2018 nyarán a szerb és a koszovói elnök részéről felvetett ötletet, amely Szerbia és Koszovó kapcsolatának normalizálását egy addig politikai tabunak tartott megoldással, a határ módosításával kívánta elérni. A részleteiben nem ismertetett terv számos találgatást vont maga után, az érintett országok lakosságát és a nemzetközi közvéleményt is megosztotta. Bár elveivel és technikai kivitelezhetőségével kapcsolatban egyaránt aggályok merültek fel, az idő előrehaladtával egyre inkább úgy tűnt, hogy az EU, az USA és Oroszország is hajlandó elfogadni ezt megoldásképp a két fél megegyezése esetén.

2018 őszétől kezdődően azonban, az Észak-Koszovó körüli politikai csatározásból kiindult eseménysorozatnak köszönhetően Koszovó és Szerbia közeledése megakadt. Koszovó a szerbek által megakadályozott Interpol-felvételét követően, önállósága elismerését követelve vámháborút indított Szerbia ellen (100%-ra emelte a Szerbiából és Bosznia-Hercegovinából Koszovóba érkező áruk vámját), illetve 2018 decemberében a Koszovói Biztonsági Erő hatáskörének bővítésével lényegében létrehozta nemzeti hadseregét (amely elviekben csak a szerb kisebbség beleegyezésével, alkotmánymódosítást követően történhetett volna meg).[49] Míg a NATO és az ENSZ aggodalmát fejezte ki emiatt, az USA történelmi jelentőségűnek nevezte a lépést,[50] ami az egykori gerillavezérek szemében hatalmas eredménynek számított. A vámháború és az ehhez kapcsolódó kritikák kapcsán azonban Haradinaj és Thaçi kevésbé értett egyet. Thaçi úgy vélte, kár lenne ilyesmi miatt elveszíteni a Nyugat támogatását. Haradinaj viszont a területcsere ötletét ellenezte zsigerből, sok honfitársához hasonlóan. Ez is közrejátszott abban, hogy 2018 decemberében Thaçi befolyásának csökkentése érdekében 15 fős brüsszeli tárgyalódelegációt állítottak fel.[51]

A területcserén alapuló megegyezés esélye 2019 elejére elillanni látszott,  mi több, a koszovói parlament 2019 márciusi állásfoglalásában leszögezte, hogy államuk nem hajlandó kompromisszumra, viszont gyakorlatilag függetlensége elismerését követeli Szerbiától.[52]

2019 első felében a nemzetközi közösségnek nem sikerült elmozdítani a feleket az álláspontjukról. A Haradinaj-kormány az EU és az Egyesült Államok ellenében is kitartott a büntetővámok fenntartása mellett, ami az első jelentősebb nézeteltérést jelentette Koszovó és az USA kapcsolatában.[53] Egyes feltételezések szerint nem véletlen, hogy Haradinaj épp 2019 júliusában kapott váratlanul idézést az SCSPO-tól, aminek hatására lemondott a miniszterelnöki tisztségéről,[54] majd október 6-ára előrehozott választásokat tűztek ki Koszovóban.

2019 második felétől az EU mellett az USA is megkülönböztetett figyelemmel fordul Koszovó státuszának rendezése felé, ami többek között két térségi különmegbízott kinevezésében is megmutatkozott. A háttérben valószínűleg az áll, hogy Donald Trump elnök a 2020-as amerikai elnökválasztási kampányban látványos külpolitikai sikerként mutathatná fel a Belgrád-Pristina viszony rendezését jelentő megállapodás tető alá hozását. Ennek kapcsán a területcsere lehetősége is visszatért a politikai retorikába.[55] Az EU ugyanakkor 2019 októberében az Albániával és Észak-Macedóniával folytatandó csatlakozási tárgyalások megkezdésének halogatásával, a Nyugat-Balkán számára kínált EU-s perspektíva gyengítésével rontotta a Szerbia és Koszovó közti megbékélés esélyét.[56]

Az októberi előrehozott választás eredményeképp a 2016 óta kormányzó, egykori gerillák uralta pártok alkotta „háborús szárnyat” a baloldali radikális Albin Kurti vezette Vetëvendosje párt LDK-val alkotott koalíciója váltotta Koszovó élén, amely hosszas tárgyalásokat követően 2020. február 3-án állt fel. Kurti Belgrád-Pristina párbeszéd kapcsán képviselt álláspontja jelentős akadályokat gördített az Egyesült Államok gyors rendezést célzó tervei elé, az új miniszterelnök ugyanis kezdetben a belpolitikai kérdésekre, reformokra kívánt koncentrálni, majd ezt követően Belgrád helyett a koszovói szerb kisebbséggel tervezett párbeszédet folytatni. Hangsúlyozta, hogy a 100%-os vám eltörlése csak viszonossági alapon történhet.[57] (A Szerbiából érkező áruk esetében a vámot végül nemzetközi nyomásra, átmenetileg hajlandó volt felfüggeszteni.[58]) A területcsere lehetőségét kategorikusan elutasító Kurti vitatta továbbá Thaçi köztársasági elnökként a párbeszédben betöltött szerepének jogszerűségét.[59]

Időközben az EU – feltehetőleg a koronavírus-világjárvány várható következményeire is tekintettel, nyugat-balkáni befolyásának fenntartása érdekében – márciusban zöld utat adott a csatlakozási tárgyalások megkezdésének Albánia és Észak-Macedónia esetében.[60]

Az eleve ingatag lábakon álló Kurti-kormány nem bizonyult hosszú életűnek. A COVID-19 járvány kezelése kapcsán kialakult vita a koalíciós partnerek között kezdetektől létező ellentétek további mélyüléséhez vezetett. Mindebben lényeges szerepe volt Hashim Thaçi elnöknek is, aki szükségállapot elrendelését szorgalmazta – amivel a belpolitikai jogosítványai lényegesen bővültek volna. A Thaçit támogató Agim Veliu belügyminiszter (LDK) menesztését pártja a koalíciós megállapodás felrúgásaként értékelte és bizalmatlansági indítványt nyújtott be Kurti ellen, amely március 25-én a kormány bukását eredményezte.

A belpolitikai válságot fokozta, hogy a Vetëvendosje új miniszterelnök-jelölt állítása helyett a járványt követően újabb választások kiírásához ragaszkodott, Thaçi azonban e helyett idővel inkább az LDK-nak ajánlotta fel a jelölés lehetőségét. Mindezt a Kurti kezdeményezésére indított alkotmánybírósági vizsgálat május 28-án jogszerűnek ítélte, így június 3-án Avdullah Hoti vezetésével új koszovói kormány kezdhette meg működését,[61] amely egyik első intézkedéseként eltörölte a 100%-os vámot[62], ezáltal elhárult az akadály a Belgrád-Pristina párbeszéd folytatása útjából.

A szerb és koszovói vezetők – Vučić szerb elnök, valamint Thaçi koszovói elnök és Hoti koszovói miniszterelnök – első találkozójára Richard Grenell, Trump elnök Belgrád-Pristina párbeszéddel foglalkozó különmegbízottja meghívására június 27-én Washingtonban került volna sor. Június 24-én azonban az SCSPO – szokatlan módon – egy közleményt tett közzé a honlapján, amely arról nyújtott tájékoztatást, hogy a Különleges Ügyészség április 24-én emberiség elleni és háborús bűncselekmények miatt vádiratot nyújtott be a Különleges Törvényszékhez, amelyben Hashim Thaçi köztársasági elnököt és Kadri Veselit, a PDK jelenlegi elnökét közel száz fő – köztük egykori politikai ellenfeleik – haláláért teszik felelőssé, akik között koszovói albán, szerb, roma és egyéb etnikumú személyek is találhatóak. A vádirat jelenleg a Különleges Törvényszék előzetes vizsgálata alatt áll, azonban az ügyészség meggyőződése, hogy a hosszas nyomozati munka eredményeképp bizonyíthatóak a vádak. A közlemény kitér arra is, hogy a nyilatkozatot azért tartották szükségesnek közzétenni, mert az érintett politikusok mindent megtettek annak érdekében, hogy személyes érdekeiket mindenek fölé helyezve ellehetetlenítsék a Különleges Ügyészség munkáját, egyebek mellett titkos kampányt folytattak az SCSPO megalakítását lehetővé tévő jogszabály módosítása érdekében.[63]

A közlemény hatására a koszovói, majd a szerb fél is lemondta a washingtoni találkozót. Mindez ugyanúgy szolgálta Trump elnök politikai ellenfeleinek érdekeit, mint a Belgrád-Pristina párbeszédben korábban kulcsszerepet betöltő EU-ét. A háttérben húzódó indokok között felmerülhet továbbá egy esetleges területcserés megoldástól való félelem, vagy akár az SCSPO tevékenységének megszüntetését is magába foglaló washingtoni megállapodás lehetősége is.

Hashim Thaçi először június 25-én a közösségi médiában nyilvánított rövid véleményt a történtekről. Ez az UCK emblémájának közzététele mellett mindössze egy mondatból állt: „Senki nem írhatja újra Koszovó történelmét!”.[64] Június 29-i nyilvános beszédében ugyanakkor ígéretet tett arra, hogy amennyiben a Különleges Törvényszék megerősíti a vádakat, azonnali hatállyal lemond elnöki hivataláról. Egyúttal bírálta az SCSPO-t az ellene irányuló támadás miatt, és megjegyezte, hogy az EU kettős mércét alkalmaz Szerbia és Koszovó esetében. Mindemellett hangsúlyozta az Amerikai Egyesült Államokba vetett rendületlen bizalmát.[65]

A párbeszéd újrakezdése tehát egyelőre várat magára, s miközben az EU és az USA érezhetően nem képvisel egységes álláspontot a koszovói helyzet rendezésének mikéntje kapcsán, Hashim Thaçi számára kétségessé vált, hogy életműve megkoronázásaként részese lehet-e a Szerbia és Koszovó közötti viszony normalizálását, Koszovó államiságának elismerését jelentő történelmi egyezmény megszületésének.

 

Összefoglalás, következtetések

 

Az elmúlt három évtizedben Koszovó hatalmas változásokon ment keresztül, melynek során nagyjából tízévente fontos mérföldkövekhez érkezett. 1989-ben a Milošević-rezsim felfüggesztette Szerbián belüli tartományi autonómiáját. 1999-ben a NATO légicsapásai véget vetettek a koszovói háborúnak és a tartomány nemzetközi felügyelet alá került. 2008-ban egyoldalúan kikiáltotta függetlenségét Szerbiától. A 2019-es és 2020-as évek szintén magukban hordozták egy nagy változás, a szerbekkel való kapcsolat normalizálása ígéretét.

Az 1968-as születésű Hashim Thaçi fiatal felnőttkorától fontos részese volt ennek a folyamatnak. A NATO beavatkozása óta kétségtelenül ő Koszovó kulcsembere a helyi politikai elit Nyugattal, ezen belül különösen az Egyesült Államokkal ápolt jó viszonya tekintetében. Mindez egyfajta kölcsönös függőségen alapul. A legfiatalabb európai állam önállósága ugyanis, mint láthattuk, sok szempontból ingatag lábakon áll. A nyugati világ motivációjának pedig lényeges eleme, hogy nem engedheti, hogy megkérdőjeleződjön a Koszovó melletti kiállásának jogossága és ezzel együtt kárba vesszenek a térség biztonsága és stabilitása terén eddig elért eredmények.

A húsz éve tartó „átmenet” azonban napjainkra felerősítette azokat a koszovói hangokat, amelyek túlzott mértékűnek tartják a „nyugati és a szerb érdekek kiszolgálását”,[66] miközben a nemzetközi közösség részéről is érezhető a türelmetlenség a koszovói helyzettel kapcsoltban. Koszovó és Szerbia azonban továbbra sem tűnik képesnek a békés megegyezésre, bár vezető politikusaik retorikája folyamatosan ezt a szándékot sugalmazza.

Az egykori gerillaparancsnokokból kialakult koszovói politikai elitet kétségtelenül egyfajta „Janus-arcúság” jellemzi. A koszovói albánok támogatásának megtartásához a hosszú múltra visszatekintő albán ellenálláshoz, hagyományokhoz való kapcsolódás hangsúlyozására, új (albán) nemzeti hősök mítoszának megteremtésére volt szükségük, míg kifelé a multikulturális értékek felé elkötelezett, modern államférfiak képét kellett sugározniuk. Mindezt úgy, hogy a személyükkel kapcsolatos súlyos háborús bűncselekmények vádja két évtizede újra és újra a nemzetközi érdeklődés középpontjába helyezi őket.

Az SCSPO érdemi működésének megkezdése magában hordozza annak lehetőségét, hogy Koszovó lerázhassa magáról a „maffiaállam”, Hashim Thaçi pedig a „szervkereskedő bűnöző” stigmáját, de egyúttal be is bizonyosodhat a vádak egy része, amely az érintetteken kívül a mellettük kiálló nyugati világ számára is roppant kínos helyzetet eredményezhet.

Ez lehet a magyarázat arra, hogy a koszovói elnökkel foglalkozó források egy része is sokkal inkább Thaçi (koszovói és nyugati elvárásoknak egyaránt megfelelő) mítoszának megteremtésére összpontosít (s közben – helyenként egészen nyilvánvaló módon – próbálja tisztára mosni őt a személyét ért súlyos vádak alól), mintsem hogy érdemben közelebb vinné az olvasót a koszovói államfő személyéhez.

 

Felhasznált irodalom:

 

Az ENSZ és a NATO sem örül a koszovói hadsereg felállításának. euronews.com, 2018. december 15. Forrás: https://hu.euronews.com/2018/12/15/az-ensz-es-a-nato-sem-orul-a-koszovoi-hadsereg-felallitasanak (Letöltve: 2019. március 20.)

Az új koszovói kormány eltörölte a szerbiai árukra kivetett százszázalékos vámot. vg.hu, 2020. június 6. Forrás: https://www.vg.hu/gazdasag/gazdasagpolitika/az-uj-koszovoi-kormany-eltorolte-a-szerbiai-arukra-kivetett-szazszazalekos-vamot-2304003/ (Letöltve: 2020. június 28.)

Bejelentette lemondását a koszovói háborús bűnöket vizsgáló különleges ügyész. origo.hu, 2018. február 15. Forrás: http://www.origo.hu/nagyvilag/20180215-bejelentette-lemondasat-a-koszovoi-haborus-bunoketvizsgalo-ugyesz.html (Letöltve: 2018. május 22.)

BORSÁNYI András (2000): A Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UÇK) rejtélye. BONA-L Bt., Budapest.

BOYES, Roger – JAGGER, Suzy (2018): New State, Modern Statesman: Hashim Thaçi – A Biography. Biteback Publishing, London.

DEL PONTE, Carla – SUDETIC, Chuck (2009): Madame Prosecutor: Confrontations with Humanity’s Worst Criminals and the Culture of Impunity. Other Press, New York.

GECI, Sinan – SIPOSNÉ KECSKEMÉTHY, Klára (2017): Kosovo: Its Path to Independence and the Strive to Building Defense Institutions. Vojenské Reflexie. Vol. 12. No. 2. 108-122. o.

https://www.facebook.com/HashimThaciOfficial/ 2020. június 25. (Letöltve: 2020. június 28.)

KAKUK György (2001): Koszovó tűzfészek. Athenaeum 2000, Budapest.

KOKTSIDIS, Pavlos-Ioannis – DAM, Caspar Ten (2008): A Success Story? Analysing Albanian Ethno Nationalist Extremism in the Balkans. East European Quarterly. No. 2. 160–190. o.

Kosovo Specialist Chambers and Specialist Prosecutor’s Office: Press Statement 24 jun 2020.

Forrás: https://www.scp-ks.org/en/press-statement?fbclid=IwAR1dHMtexUiTFJRn2-dReolOr4lx1GmVopp0HNvIBrKqJ9buBBfnkl4BAL4 (Letöltve: 2020. június 24.)

Koszovó ismét függetlensége elismerését követeli Szerbiától. hirado.hu, 2019. március 8. Forrás: https://www.hirado.hu/kulfold/kulpolitika/cikk/2019/03/08/koszovo-ismet-fuggetlensege-elismereset-koveteli-szerbiatol (Letöltve: 2019. március 20.)

LÁNGNÉ PETRUSKA Szidónia (2019): Pandora szelencéje, vagy kiút a patthelyzetből? A szerb-koszovói határ esetleges módosításának kulcskérdései. In: KOZMA Klementina (szerk.): A hadtudomány és a XXI. század. DOSZ Hadtudományi Osztály, Budapest. 210-227. o.

LEWIS, Paul (2011): Report identifies Hashim Thaci as ‘big fish’ in organised crime. The Guardian, 2011. január 24. Forrás: https://www.theguardian.com/world/2011/jan/24/hashim-thaci-kosovo-organised-crime (Letöltve: 2019. március 20.)

MARTY, Dick (2010): Inhuman treatment of people and illicit trafficking in human organs in Kosovo. 2010. december 12. Forrás: http://assembly.coe.int/committeedocs/2010/20101218_ajdoc462010provamended.pdf (Letöltve: 2019. március 20.)

NÉMETH Ferenc (2020): A koronavírus okozta a koszovói kormány bukását? KKI Elemzések. E-2020/57. Forrás: https://kki.hu/wp-content/uploads/2020/06/57_KKI-elemzes_RKS_Nemeth_20200611.pdf (Letöltve: 2020. június 28.)

NÉMETH Ferenc (szerk. 2020): Mi várható az Európai Tanács nyugat-balkáni bővítéssel kapcsolatos 2020. márciusi döntései után? KKI 4:1.

Forrás: https://kki.hu/wp-content/uploads/2020/04/4_1_2020_12_WB_Eit.pdf (Letöltve: 2020. június 28.)

NÉMETH Ferenc (2019): Új korszak a koszovói politikában? A 2019-es koszovói parlamenti választások értékelése. KKI Elemzések. E-2019/53. Forrás: https://kki.hu/wp-content/uploads/2019/12/53_KKI-elemzes_KOS_N%C3%A9meth_F_20191202.pdf (Letöltve: 2020. június 28.)

RØD, Mariana Qamile (2017): From Guerillas to Cabinets A Study of the Development of Post-War Political Parties in Kosovo (Diplomamunka). Forrás: http://bora.uib.no/bitstream/handle/1956/16048/Masteroppgaven.pdf?sequence=1 (Letöltve: 2018. augusztus 20.)

SZEKRÉNYES Éva (2014): Győztesből vesztes, avagy ki nevet a végén? Választások után Koszovóban. Külügyi Szemle. Vol. 13. No. 3. 66-83. o.

Thaçi: Nëse aktakuza konfirmohet, jap dorëheqje. koha.net, 2020. június 29. Forrás: https://www.koha.net/arberi/227664/thaci-nese-aktakuza-konfirmohet-jap-doreheqje/ (Letöltve: 2020. június 29.)

VALKI László (2013): Válaszolhatott volna másként Hága? A Nemzetközi Bíróság tanácsadó véleménye Koszovó függetlenségéről. 2013. december 1. Forrás: http://www.grotius.hu/doc/pub/RJXCSI/2013-12-01_valki_laszlo_valaszolhatott-volna-maskent-haga.pdf (Letöltve: 2019. március 20.)

VARGA Szilveszter (2019): Lemondott Haradinaj: Hágába hívták a koszovói Rambot. 2019. július 20. Forrás: https://balk.hu/2019/07/19/lemondott-haradinaj-hagaba-hivtak-a-koszovoi-rambot/ (Letöltve: 2020. június 28.)

[1] Lángné Petruska Szidónia: doktorandusz (Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Hadtudományi Doktori Iskola), e-mail: petruskasz@gmail.com

[2] 1996-ban elnökjelölt, ma Donald Trump amerikai elnök egyik tanácsadója.

[3] BOYES, Roger – JAGGER, Suzy (2018): New State, Modern Statesman: Hashim Thaçi – A Biography. Biteback Publishing, London. 183. o.

[4] Uo. 194. o.

[5] Uo. 186. o.

[6] KAKUK György (2001): Koszovó tűzfészek. Athenaeum 2000, Budapest. 29–31. o.

[7] BOYES – JAGGER (2018): i. m. 20. o.

[8] BOYES – JAGGER (2018): i. m. 12–17. o.

[9] KAKUK (2001): i. m. 52–59. o.

[10] Rugova politikájára pl. olyan jelzőkkel utal a könyv, mint „do-nothing-to-cause-trouble pacifism” (40. o.) vagy „all-too-passive-resistance” (22. o.)

[11] BOYES – JAGGER (2018): i. m. 21–28. o.

[12] A szintén 1968-as születésű egykori gerillaparancsnok 2004-2005, valamint 2017-2020 között Koszovó miniszterelnöke volt

[13] BORSÁNYI András (2000): A Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UÇK) rejtélye. BONA-L Bt., Budapest. 214–226. o.

[14] KOKTSIDIS, Pavlos-Ioannis – DAM, Caspar Ten (2008): A Success Story? Analysing Albanian Ethno Nationalist Extremism in the Balkans. East European Quarterly. No. 2. 160–190. o.

[15] BOYES – JAGGER (2018): i. m. 33–34. o.

[16] Uo. 183–189. o.

[17] LEWIS, Paul (2011): Report identifies Hashim Thaci as ‘big fish’ in organised crime. The Guardian, 2011. január 24. Forrás: https://www.theguardian.com/world/2011/jan/24/hashim-thaci-kosovo-organised-crime (Letöltve: 2019. március 20.)

[18] BOYES – JAGGER (2018): i. m. 34–35. o.

[19] Uo. 37–42. o.

[20] BOYES – JAGGER (2018): i. m. 47–48. o.

[21] BORSÁNYI (2000): i. m. 124–126. o.

[22] Amerikai Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, Olaszország és Oroszország.

[23] BOYES – JAGGER (2018): i. m. 49–57. o.

[24] Uo. 61–66. o.

[25] BORSÁNYI (2000) i. m. 154. o.

[26] BOYES – JAGGER (2018): i. m. 74–77. o.

[27] Uo. 79–81. o.

[28] BORSÁNYI (2000): i. m. 179–182. o.

[29] MARTY, Dick (2010): Inhuman treatment of people and illicit trafficking in human organs in Kosovo. 2010. december 12. Forrás: http://assembly.coe.int/committeedocs/2010/20101218_ajdoc462010provamended.pdf (Letöltve: 2019. március 20.)

[30] BOYES – JAGGER (2018): i. m. 101–103. o.

[31] GECI, Sinan – SIPOSNÉ KECSKEMÉTHY, Klára (2017): Kosovo: Its Path to Independence and the Strive to Building Defense Institutions. Vojenské Reflexie. Vol. 12. No. 2. 108–122. o.

[32] BOYES – JAGGER (2018): i. m. 103. o.

[33] Uo. 119–120. o.

[34] Uo. 110. o.

[35] SZEKRÉNYES Éva (2014): Győztesből vesztes, avagy ki nevet a végén? Választások után Koszovóban. Külügyi Szemle. Vol. 13. No. 3. 66–83. o.

[36] BOYES – JAGGER (2018): i. m. 112–117. o.

[37] Uo. 119–122. o.

[38] BOYES – JAGGER (2018): i. m. 123–132. o.

[39] Az Európai Unió Jogállamiság Missziója Koszovóban.

[40] BOYES – JAGGER (2018): i. m. 135–143.o.

[41] VALKI László (2013): Válaszolhatott volna másként Hága? A Nemzetközi Bíróság tanácsadó véleménye Koszovó függetlenségéről. 2013. december 1. Forrás: http://www.grotius.hu/doc/pub/RJXCSI/2013-12-01_valki_laszlo_valaszolhatott-volna-maskent-haga.pdf (Letöltve: 2019. március 20.)

[42] BOYES – JAGGER (2018): i. m. 146–153. o.

[43] DEL PONTE, Carla – SUDETIC, Chuck (2009): Madame Prosecutor: Confrontations with Humanity’s Worst Criminals and the Culture of Impunity. Other Press, New York. 229–248. o.

[44] BOYES – JAGGER (2018): i. m. 155–156. o.

[45] Bejelentette lemondását a koszovói háborús bűnöket vizsgáló különleges ügyész. origo.hu, 2018. február 15. Forrás: http://www.origo.hu/nagyvilag/20180215-bejelentette-lemondasat-a-koszovoi-haborus-bunoketvizsgalo-ugyesz.html (Letöltve: 2018. május 22.)

[46] BOYES – JAGGER (2018): i. m. 161–170. o.

[47] Uo. 180. o.

[48] Uo. 191–192. o.

[49] LÁNGNÉ PETRUSKA Szidónia (2019): Pandora szelencéje, vagy kiút a patthelyzetből? A szerb-koszovói határ esetleges módosításának kulcskérdései. In: KOZMA Klementina (szerk.): A hadtudomány és a XXI. század. DOSZ Hadtudományi Osztály, Budapest. 210–227. o.

[50] Az ENSZ és a NATO sem örül a koszovói hadsereg felállításának. euronews.com, 2018. december 15. Forrás: https://hu.euronews.com/2018/12/15/az-ensz-es-a-nato-sem-orul-a-koszovoi-hadsereg-felallitasanak (Letöltve: 2019. március 20.)

[51] LÁNGNÉ PETRUSKA (2019): i. m. 224. o.

[52] Koszovó ismét függetlensége elismerését követeli Szerbiától. hirado.hu, 2019. március 8. Forrás: https://www.hirado.hu/kulfold/kulpolitika/cikk/2019/03/08/koszovo-ismet-fuggetlensege-elismereset-koveteli-szerbiatol (Letöltve: 2019. március 20.)

[53] NÉMETH Ferenc (2019): Új korszak a koszovói politikában? A 2019-es koszovói parlamenti választások értékelése. KKI Elemzések. E-2019/53. Forrás: https://kki.hu/wp-content/uploads/2019/12/53_KKI-elemzes_KOS_N%C3%A9meth_F_20191202.pdf (Letöltve: 2020. június 28.)

[54] VARGA Szilveszter (2019): Lemondott Haradinaj: Hágába hívták a koszovói Rambot. 2019. július 20. Forrás: https://balk.hu/2019/07/19/lemondott-haradinaj-hagaba-hivtak-a-koszovoi-rambot/ (Letöltve: 2020. június 28.)

[55] NÉMETH (2019)

[56] NÉMETH Ferenc (szerk. 2020): Mi várható az Európai Tanács nyugat-balkáni bővítéssel kapcsolatos 2020. márciusi döntései után? KKI 4:1. Forrás: https://kki.hu/wp-content/uploads/2020/04/4_1_2020_12_WB_Eit.pdf (Letöltve: 2020. június 28.)

[57] NÉMETH (2019)

[58] Az új koszovói kormány eltörölte a szerbiai árukra kivetett százszázalékos vámot. vg.hu, 2020. június 6. Forrás: https://www.vg.hu/gazdasag/gazdasagpolitika/az-uj-koszovoi-kormany-eltorolte-a-szerbiai-arukra-kivetett-szazszazalekos-vamot-2304003/ (Letöltve: 2020. június 28.)

[59] NÉMETH Ferenc (2020): A koronavírus okozta a koszovói kormány bukását? KKI Elemzések. E-2020/57. Forrás: https://kki.hu/wp-content/uploads/2020/06/57_KKI-elemzes_RKS_Nemeth_20200611.pdf (Letöltve: 2020. június 28.)

[60] NÉMETH (szerk. 2020)

[61] NÉMETH (2020)

[62]Az új koszovói kormány eltörölte a szerbiai árukra kivetett százszázalékos vámot. vg.hu, 2020. június 6. Forrás: https://www.vg.hu/gazdasag/gazdasagpolitika/az-uj-koszovoi-kormany-eltorolte-a-szerbiai-arukra-kivetett-szazszazalekos-vamot-2304003/ (Letöltve: 2020. június 28.)

[63] Kosovo Specialist Chambers and Specialist Prosecutor’s Office: Press Statement 24 jun 2020. Forrás: https://www.scp-ks.org/en/press-statement?fbclid=IwAR1dHMtexUiTFJRn2-dReolOr4lx1GmVopp0HNvIBrKqJ9buBBfnkl4BAL4 (Letöltve: 2020. június 24.)

[64] https://www.facebook.com/HashimThaciOfficial/ 2020. június 25. (Letöltve: 2020. június 28.)

[65] Thaçi: Nëse aktakuza konfirmohet, jap dorëheqje. koha.net, 2020. június 29. Forrás: https://www.koha.net/arberi/227664/thaci-nese-aktakuza-konfirmohet-jap-doreheqje/ (Letöltve: 2020. június 29.)

[66] RØD, Mariana Qamile (2017): From Guerillas to Cabinets A Study of the Development of Post-War Political Parties in Kosovo (Diplomamunka). 55. o. Forrás: http://bora.uib.no/bitstream/handle/1956/16048/Masteroppgaven.pdf?sequence=1 (Letöltve: 2018. augusztus 20.)

A II. világháborúban egymás ellen harcoló két vadászrepülőgépet, a német Messert és a brit Spitfire-t Magyarországon első alkalommal láthatják együtt. A két legendás repülőgép július 30-ától szeptember 13-ig tekinthető meg a RepTár Szolnoki Repülőmúzeumban.

Röviddel a Budapest-Szöul járat újraindítását követően a LOT újabb jó hírt hozott: augusztus végétől új úticéllal, Wroclaw városával köti össze Budapestet.