Közel 600 embert tartóztattak le Törökországban az elmúlt egy hét folyamán, akik a gyanú szerint kapcsolatban állhatnak a tavalyi puccskísérlet megszervezésével vádolt Fethullah Gülen mozgalmával.
Az észak-vietnami célpontokat támadó amerikai pilótáknak a légvédelem széles skálájával kellett szembenézniük. Az ellenség kézifegyverekkel, a csöves légvédelmi tüzérség fegyvereivel, légvédelmi rakétákkal, MiG-17-es, MiG-19-es és MiG-21-es vadászgépekkel igyekezett lelőni a támadó gépeket vagy legalább rákényszeríteni arra, hogy fegyvereiket vaktában oldva meneküljenek.
Egy volt A-4-es pilóta, Meredith W. Patrick jóvoltából a légvédelmi rakéták elleni manőverekről már volt szó, most következzenek a vadászgépek. A történet szereplői az észak-vietnami légierő egyik MiG-17-ese (NATO kódja: Fresco), egy lokátor elleni Shrike rakétát hordozó Skyhawk, a védelmét ellátó F-8E Crusader vadászgép és a harcba becsatlakozó második F-8-as. A képekhez Meredith Patrick ad magyarázatot.
„Erre a légiharcra 1967 nyarán* került sor. Az érintett pilóta Chuck Nelson hadnagy volt egy A-4 Skyhawk fedélzetén és Bob Rasmussen fregattkapitány egy F-8 Crusader fülkéjében. A Chuck Nelson által légiharc közben készült fotókat 1968 januárjában láttam először egy Jokoszukában tartott briefingen. Hajóm, a USS Ticonderoga és a CVW-19-es repülőezred ekkor vette át a harctéri szolgálatot a hazafelé tartó USS Oriskanytól és a CVW-16 jelű ezredtől. Abban valamennyien egyetértettünk, hogy Chuck díjat érdemelne a fotósorozatért.
Bob és Chuck gépét egy észak-vietnami MiG-17-es raj támadta meg. Elmondásuk szerint csak akkor észlelték a támadást, amikor gépeik mellett jobbról-balról nyomjelzős lövedékek húztak el. A támadás után három MiG továbbállt, a negyedik visszafordult, hogy megismételje a rácsapást.”
„Bob és Chuck pillanatok alatt felmérték a helyzetet. Chucknak sikerült úgy manővereznie, hogy a MiG-17-es megelőzze. A szárnyára állította a Skyhawkot és lefotózta a MiG-et. Eközben Bob Rasmussen azon igyekezett, hogy Crusaderével rakétaindítási pozícióba kerüljön.”
„Amikor a MiG-17-es pilótája rájött, hogy vadászból vad lett, süllyedésbe vitte a gépét. Bob követte és rakétaindítási pozícióba került. A fotón látható füstcsíkot Bob AIM-9B Sidewindere húzza maga után. Az apró pont a MiG, a rakéta pontosan a bal szárnyvége mellett húz el. Az történt, ami az AIM-9B-vel gyakran megesett; a közelségi gyújtó csődöt mondott. Erre a problémára az AIM-9D-nél sikerült megoldást találni.”
„A MiG-17-es ekkor még szerencsésnek mondható pilótája bal fordulóval tért ki, a Sidewinder pedig folytatta az útját a rizsföldig és ott robbant. Bob folytatta a Fresco üldözését és felkészült egy második lövéshez.”
„Bob második rakétájának füstje balról jobbra látható a képen. Megismétlődött az előző helyzet, a rakéta a MiG-17-es mellett húzott el, de a közelségi gyújtó ekkor sem működött. Közben megérkezett egy második F-8E Crusader, amely addig a flottaköteléket oltalmazva járőrözött, onnan irányították a helyszínre. A Crusader pilótája - a nevére sajnos nem emlékszem** - indítási pozícióba manőverezett, és ahogy Bob rakétája elrepült a MiG mellett, indította a sajátját. Ez látható amint a kép bal alsó sarkából indulva keresztezi Bob Sidewinderének füstcsíkját. A rakéta telibe találta a MiG-et.”
„Alul, balról jobbra az első rakéta eloszló füstje látható, felette a MiG-et eltaláló rakéta robbanása, felette pedig a földnek ütköző MiG robbanása.”
„A becsapódás helye Chuck Nelson Skyhawkjából fotózva. Ejtőernyőnek nyoma sem volt, az észak-vietnami pilóta az életével fizetett azért, mert felvette a harcot. Gépe, a MiG-17-es egyébként sokkal jobban manőverező típus volt, mint a Skyhawk vagy a Crusader.”
* Irányadó források szerint a légiharc 1967. december 14-én zajlott le.
** A sikeres találatot elért Crusader pilóta Dick Wyman hadnagy volt a VF-162 Hunters századtól.
* * *
Fotó: Chuck Nelson / Meredith Patrick
Azokat a személyeket, akik illegálisan lépik át az ország határát, nem lehet a "menekült" kategóriába sorolni - derült ki a kínai külügyminisztérium hétfői közleményéből.
A dél-szudáni kormány által tavasszal meghirdetett fegyverszünet ellenére sem szűntek meg a fegyveres összecsapások az országban. El Ghassim Wana, az ENSZ békefenntartó misszióiért felelős főtitkárhelyettese számolt be erről július 20-án az ENSZ Biztonsági Tanácsának. A beszámoló szerint Equatoria-ban és Felső-Nílus tartományban továbbra is folyamatosak az összecsapások a kormányerők és az ellenzéki milíciák között. A helyzetet súlyosbítja, hogy a négy éve tartó harcok következményeként élelmiszerhiány alakult ki az országban. 2017. februárjában az ENSZ Dél-Szudán több régióját is éhínség sújtotta területté nyilvánította.
Függetlenség, etnikai konfliktus, polgárháború
A kisebb-nagyobb megszakításokkal majd fél évszázadig tartó függetlenségi háború lezárásaként 2005. januárjában megszületett az átfogó békemegállapodás a kartumi kormány és a dél-szudáni felkelők között. Ennek értelmében egy 5 éves átmeneti periódus indult meg. Az átmeneti időszak lezárásaként népszavazást kellett tartani a déli területeken a függetlenségről. A 2011. januárjában tartott sikeres referendum következményeként 2011. július. 9-én megszületett a Dél-szudáni Köztársaság. A függetlenség kikiáltását követően a friss állam azonnal megindult a széthullás útján. Egységes déli identitás hiányában, felerősödtek a törzsekhez köthető azonossági tudatok. Ennek következményeként a végletekig kiéleződött a viszony a két legnagyobb létszámú törzs között. A lakosság 35%-át kitevő dinkák (a legnagyobb lélekszámú dél-szudáni népcsoport), már a függetlenségi harcok idején dominálták a déliek fő politikai szervezetét az SPLM-t (Sudan People’s Liberation Movement), valamint annak katonai szárnyát az SPLA-t (Sudan Poeple’s Liberation Army). A dinkák túlzott dominanciája félelmet váltott ki a lakosság 15%-át kitevő nuerekből. A déliek megosztottságára már a II. függetlenségi háború idején (1983-2005) felfigyelt a Kartumban székelő szudáni kormány. Jafarr al-Nimeirei (1969-1985) uralma idején a szudáni kormány minden támogatást megadott az SPLM ellen küzdő Riek Machar vezette Nuer csapatoknak.
A 2000-es évek elejére a karizmatikus John Garang-nak (dinka) sikerült egységbe forrasztani a délieket. Garang halálát követően azonban a szintén dinka Salva Kiir Mayardit már nem tudott hasonló egységet kialakítani. A függetlenség kikiáltást követően megalakult egységkormányban Salva Kiir töltötte be az elnöki, míg Riek Machar az alelnöki pozíciót. Azonban az egységkormány felállítása sem tudta lecsillapítani a két népcsoport közötti ellentéteket. 2013. nyarán Salva Kiir elnök feloszlatta a kormányát és menesztette alelnökét, Riek Machart. Decemberben fegyveres összecsapások robbantak ki a fővárosban, Juba-ban. Az eseményeket Sakva Kiir elnök pucsskisérletnek minősítette, amely kitervelésével korábbi alelnökét, Riek Machart vádolta. A jubai eseményeket követő erőszakhullám halálos áldozatainak a száma megközelítette az 1000 főt, illetve hozzávetőlegesen 200.000 embert kényszerített az otthona elhagyására. 2014. januárjában a nemzetközi közösség nyomására a két fél kénytelen volt az etiópiai Addisz-Abeba-ban tárgyalóasztalhoz ülni. A tárgyalások eredményeként január 23-án a felek tűzszünetet kötöttek, ám a megállapodás ellenére az ország több pontján tovább folytatódtak a harcok a kormányerők és a Machar-párti lázadók között.
Az ENSZ jelentése szerint 2015. augusztusáig megközelítően 2.2 millió ember volt kénytelen elhagyni lakhelyét, ebből közel 600.000 a szomszédos országokban volt kénytelen menedéket keresni. Salva Kiir elnök, hogy elkerülje az esetleges nemzetközi szankciókat, 2015. augusztusában aláírta a békemegállapodást. Az egyezmény értelmében egységkormánynak kellett alakulnia, amelyben újra Riek Machar kapta meg az első alelnöki pozíciót. Bár Machar 2016. áprilisában ismételten elfoglalhatta a pozícióját, pár hónappal később újra kiújultak a harcok a kormányerők és a lázadók között. Az elhúzódó harcok következményeként 2017. elejére az élelmezési helyzet katasztrofálissá vált, az ENSZ hivatalosan is éhínség sújtotta területté nyilvánította Dél-Szudánt. A civil lakosság különösen megszenvedte a harcokat. Szinte mindennapivá váltak a civilek (elsősorban a nem dinka etnikumú lakosságot érinti) kárára történő fosztogatások, gyilkosságok és a nők ellen elkövetett nemi erőszakok. Az egyre nagyobb nemzetközi nyomásnak engedve 2017. májusában Salva Kiir elnök egyoldalúan tűzszünetet hirdetett. A tűzszünet ellenére mindkét oldal változatlan intenzitással folytatta a harcokat. A fegyveres összecsapások mellett komoly gondot okoz, hogy mindkét oldal fegyveresei rendszeresen megakadályozzák a nemzetközi közösség segélyszállítmányainak a célba érését. A segélyek feltartóztatása tovább súlyosbítja az amúgy is tragikus élelmezési helyzetet. Megközelítőleg 6 millió dél-szudáni szenved az élelmiszerhiány következtében. Bár az országban jelenlévő ENSZ békefenntartó erők (United Nations Mission in the Republic of South Sudan) egyik fő feladata lenne a segélyszállítmányok célba juttatásának a biztosítása, a misszió ezen vállalását az elmúlt évek folyamatos létszámemelései ellenére sem tudja ellátni.
A helyzetet tovább súlyosbítja annak a ténye, hogy a dél-szudáni kormány, bár kifelé a békés rendezés hívének mutatja magát, az országon belül azonban mindent megtesz annak érdekében, hogy tovább erősítse a helyzetét a Macharhoz köthető felkelőkkel szemben. A dél-szudáni kormány által folytatott kettős játék legjobb bizonyítéka a kormányerők által Pagak városa ellen végrehajtott offenzíva. Bár Salva Kiir elnök májusban tűzszünetet hirdetett, ez nem akadályozta az SPLA-t, hogy tovább nyomuljon az ellenzék központjának számító település felé. Szintén a regnáló kormány helyzetét erősíti, hogy a béketárgyalások előkészítéséért felelős IGAD (Intergovernmental Authority on Development) nem hívta meg a konfliktus egyik fő figurájának számító Riek Machart.
A kép forrása: https://www.ezega.comElhúzódó konfliktus?
Minden jel azt mutatja, hogy a dél-szudáni kormány nem lesz hajlandó egy tényleges konszenzuson alapuló rendezés kialakítására. Salva Kiir elnök, hogy elkerülje a komolyabb nemzetközi szankciókat, kritikus helyzetben kész a májusi tűzszünethez hasonló engedmények meghozatalára. Amint viszont a nemzetközi közösség érdeklődése csökken a dél-szudáni események iránt, a jubai kormány tovább folytatja a Macharhoz köthető SPLA-IO (Sudan’s People’s Liberation Army-In Opposition) erőinek a kiszorítását. Hasonlóan jól taktikázik Salva Kiir a meghirdetett nemzeti párbeszéddel kapcsolatban is. A párbeszéd ugyan megindult a felek között, de annak hitelességét többen is megkérdőjelezik. Nem ez lenne az első alkalom, hogy a dél-szudáni kormány időhúzás céljából hajlandó legyen az egység mellett hitet tenni, majd felrúgni azt. Lényeges kérdés, hogy mennyire lesz képes a mindenkori jubai kormány kezelni a dinka és nuer lakosság közötti, az elmúlt években tovább mélyülő feszültséget. Az események jelenlegi állása szerint a dél-szudáni helyzet nem fog a közeljövőben javulni. Egyrészt, minden diplomáciai taktikázása ellenére jól látszik, hogy Salva Kiir elnök meg kívánja tisztítani az országot SPLA-IO-tól és fentebb már leírt látszatintézkedéseken túl nem fog a Macharral való tényleges kiegyezésre törekedni. Másrészt az elmúlt évek eseményei még jobban elmélyítették a két nagy etnikai csoport közötti szakadékot. A nuer lakossággal szemben elkövetett erőszakoskodások feltehetőleg tovább fogják bennük erősíteni a kormányzati hatalmat birtokló dinkákkal szembeni ellenszenvet.
A folyamatos megkeresésekre válaszolva ezúton tájékoztatom az Air Base blog olvasóit, hogy a zánkai haditechnikai park nyitva tartása az üzemeltető tájékoztatása alapján főszezonban az alábbiak szerint történik.
Hétfő – Csütörtök: 10:00 – 18:00
Péntek – Vasárnap: 09:00 – 20:00
Belépődíj: 1000 Ft (3 éves kor alatt ingyenes)
* * *
Fotó: Szórád Tamás
Podcastunk mai adásában ismét Egeresi Zoltán, a Stratégiai Védelmi Kutató Központ munkatársa szerepel, ezúttal a törökországi alkotmánymódosító népszavazás témájában. Az adás letölthető innen. A korábbi adások elérhetők itt, a török biztonságpolitikával foglalkozó adások pedig itt. Jó szórakozást!
Podcastunk mai adásában ismét Egeresi Zoltán, a Stratégiai Védelmi Kutató Központ munkatársa szerepel, ezúttal a törökországi alkotmánymódosító népszavazás témájában. Az adás letölthető innen. A korábbi adások elérhetők itt, a török biztonságpolitikával foglalkozó adások pedig itt. Jó szórakozást!
Tovább erősíti a koalíciós műveletekben részt vevő katonáinak védelmét a Cseh Köztársaság. Prága 370 millió euró ellenében összesen 142 darab páncélautó vásárol meg a francia Nexter, valamint az olasz Iveco cégektől. A pár évvel ezelőtt bemutatott Nexter TITUS (Tactical Infantry Transport & Utility System) 6x6-os kerékképletű, üresen 17 tonnás, míg felszerelve 23 és erre további 4 tonnás terhelés jöhet még. Szélessége 2,55 méter, magassága 2,73 méter és hossza 7,55 méter. Mozgatásáról egy 550 lőerős 6 hengeres Cummins motor gondoskodik egy Allison automata sebességváltóval közösen. A kerekek közül csak a hátsó négy van meghajtva alapesetben, a 6x6-os hajtást csak a nehéz terepen kapcsolják be.
A TITUS végsebessége 110 km/h, hatótávolsága 700 km. Belső terében a vezetőn és a parancsnokon kívül tíz lövész szállítására nyílik mód, fegyverzetét egy Nexter ARX20-as távirányítású fegyverállványra szerelhető, akár 20 milliméteres gépágyú is alkothatja a kisebb űrméretű sorozatlövő fegyverek helyett. Ebből 62 példány kerül majd beszerzésre a Tatra által gyártott alvázakra építve, átadásuk a 2020 és a 2024 közötti időszakban valósul meg. Az Iveco Defense Vehicles által 2001-ben kifejlesztett LMV M65 Lynx aknavédelemmel ellátott páncélozott jármű 115 darabos mennyiségben már rendszeresítésre került a cseheknél, most további 80 darabot rendeltek meg. Ezeket vegyi-és sugárfelderítésre tervezik alkalmassá tenni.
Hollandia megkapta első, korszerűsített PC-7 kiképzőgépét a svájci Pilatustól. A turbólégcsavaros gépekből 13 példány kerül vissza a gyártóhoz, ahol egy alapos élettartam-hosszabbítás mellett az analóg repülési műszerek digitálisra történő cseréje is végrehajtásra kerül három hónap alatt.
Jelenleg 60 különféle Boeing CH-47-es Chinook helikopterrel rendelkezik a Brit Királyi Légierő. Ezek közül 14 a legújabb CH-47F variánsnak megfelelő felszereltséggel rendelkező HC.6, míg a modernizálásoknak köszönhetően 8 HC.5-ös (egykori HC.3) mellett 38 HC.4-es (néhai HC.2/2A) is hadrendben van. Ez utóbbiak 2012-től állnak szolgálatban, többek között a Thales digitális üveg pilótafülkével, önvédelmi rendszerekkel és a korszerűsített Honeywell T-55-714 hajtóművekkel ellátva. Így már szinte megegyeznek a HC.6-os változat felszereltségével, de a közeljövőben induló és 12 hónapig tartó átalakítás után szinte teljes lesz az azonosság. Ez idő alatt az analóg repülésirányító rendszereket a Boeing digitális automatikus repülésirányító (DAFCS) rendszerére cserélik le, így létrehozva a HC.6A modifikációt.
Még ebben az évben átveheti első három Jakovlev Jak-152-es alapfokú kiképzőgépét az Orosz Légierő. A típust Irkutszkban gyártják és a légierő számára készülő példányokon felül további kettő építése is folyamatban van. Ezekkel a még folyamatban lévő tesztsorozatot szeretnék felgyorsítani.
Jordánia Black Hawk flottája újabb két darabbal gyarapodott a közelmúltban. A közel-keleti ország 1987-ben kapta meg az első három S-70A-11-ét, ezeket követte nyolc UH-60L 2007-ben, majd két UH-60M 2013-ban, valamint három S-70i és nyolc UH-60A helikopter 2015-ben. Ebben a hónapban újabb két UH-60M variáns érkezett meg egy C-17 Globemaster III segítségével.
Szaúd-Arábia számára akár a Textron AirLand Scorpion könnyű támadógépe is megfelelhet, hiszen pont ebben a kategóriában keresnek rendszeresítésre alkalmas típust. Az amerikai OA-X program szülöttjéről már folynak tárgyalások a felek között és a washingtoni döntéshozók jóváhagytak egy 2 milliárd dolláros keretet Rijád számára, viszont a szállítási határidők és ami fontos, maga a géptípus nem került véglegesítésre.
Iránban még ez év harmadik negyedévében szeretnék végrehajtani a helyi fejlesztésű Koswar sugárhajtású sugárhajtású kiképző/könnyű támadógép első repülését. A két hajtóművel ellátott, külső megjelenésében leginkább a tajvani AIDC AT-3-as repülőgépre hasonlító gépet ez év tavaszán mutatták be. Azóta már tudni lehet, hogy maximális felszálló tömege 6180 kilogramm körül fog alakulni, meghajtásáról az amerikai General Electric J85-ös gázturbinán alapuló J90-es jelzésű erőforrások fognak gondoskodni. A Koswar gurulási próbái már elkezdődtek, Teherán azonban igencsak hamar, 2,5 éven belül szolgálatba állítaná a típust.
Már végeztek a USS GERALD R. FORD (CVN 78) nukleáris meghajtású repülőgép-hordozó fedélzetén bemutatkozó elektromágneses katapult, az EMALS (Electromagnetic Aircraft Launch System) szoftverének módosításával. Az EMALS, az indítások során már okozott kisebb fejfájást, ugyanis az F-35C vadászbombázók pilótái fejére a nem megfelelő gyorsulás miatt erős rezgések, ütések adódtak át az indítás alatt. Ezt a gépek futóművében végrehajtott kismértékű beavatkozás orvosolta. Legutóbb a póttartályokkal felszerelt F/A-18E/F Super Hornet gépek személyzetei tettek panaszt. Az ilyen konfigurációban indított gépeknél szintén nem kívánt rezgések léptek fel. A nem kívánatos jelenség megszüntetésére elégségesnek tűnt az EMALS szoftverének néhány paraméterén változtatni a fejlesztők szerint. A módosítások elkészültek és első lépésben a Lakehurst-i tesztbázison megépített példányon fogják kielemezni a változtatások megfelelőségét. Így a szoftvermódosítás csak ezek lezárulta után, várhatólag csak 2019-re fog megérkezni a hordozó fedélzetére.
Agitációs, vagy ha úgy tetszik, propaganda anyaggal is támadhatnak már az amerikai légierő Boeing B-52H Stratofortress bombázói. Ugyanis a 419. tesztszázad nyolc-nyolc PDU-5/B sikeres oldását hajtotta végre a Point Mugu-i és az Edwards légibázis közelében kialakított gyakorlótér területén. A jelenleg még csak a szárnyak alól leoldható PDU-5/B nem más, mint az eltérő résztöltetek okán MK 20 Rockeye II, SUU-76B/B, vagy a CBU-99/100 jelzéssel ismert kazettás bomba 60000 darab szórólapot magába foglaló változata. Az oldási tesztek során a bombázótól történő eltávolodást vizsgálták, ami biztonságos volt. A jövőben a PDU-5/B-vel még lesznek oldási tesztek, de azokat már a bombakamrából fogják végrehajtani.
Brazíliában költségbecslést készítenek, ugyanis a költségvetési megszorítások, és a SAO PAULO (A 12) repülőgép-hordozókivonása okán nem biztos, hogy jó ötlet modernizáltatni a Boeing (Douglas) AF-1/AF-1A Skyhawk (A-4KU és TA-4KU) vadászbombázókat az Embraer (Empresa Brasileira de Aeronáutica) Defense & Security által az AF-1B/C szintre. A számításokat az Embraer végzi el a kért példányszámokra vonatkoztatva. 2013 augusztus 13-án hajtotta végre első repülését a Brazíliában modernizált és megnövelt szolgálati idővel rendelkező A-4KU Skyhawk - helyi jelölésben AF-1-ként ismert típusból - első, immáron AF-1B típusjelzést viselő példánya.
A kétüléses változat korszerűsítésen átesett gépei az AF-1C jelzést viselik majd. A 2009 áprilisában megkötött szerződés értelmében a Kuvaittól megvásárolt 33 A-4KU és TA-4KU közül 12 példány, kilenc együléses AF-1-es és három kétüléses AF-1A kerül korszerűsítésre öt év alatt. Ezt a modernizációt Embraer szakemberei végezik el, a vadászbombázók ennek köszönhetően 2025-ig maradhatnak hadrendben. Az A-4-esek új generátorokat, többfunkciós Elta 2032-es fedélzeti radart, OBOGS rendszert, titkosított kommunikációt lehetővé tevő rádiókat (melyek segítségével később az adatátviteli lehetőség is megvalósul), inerciális navigációs rendszert, új HUD-ot, a pilótafülke műszerfalára két 5” x 7”-os kijelzőt, a gázkarra és a botkormányra HOTAS-rendszert, valamint új fedélzeti számítógépet kapnak. Az első két Skyhawk átalakításához 2011-ben láttak hozzá.
Nem tudni megvalósulhat-e Argentína nagyobb volumenű fegyverbeszerzése az Egyesült Államokból. Az egyik levegőben lógó ügy a Beechcraft T-6C Texas II+ turbólégcsavaros gépek megvásárlása. Ugyanis az egykori 24 darabos mennyiség 12-re, majd csak 4-re apadt. Ez még így is 90 millió dolláros kiadást jelentett a pilóták és a földi személyzet képzésével együtt, amiből, mint első részletet 50 milliót kellett volna a gyártó számára átutalni még a tavalyi év folyamán, több részletben. Eddig azonban csak 10 millió bukkant fel a számlán, így a felek egyeztetni fognak a továbbiakról. A másik, talán még érdekesebb bevásárló listán 12 Bell AH-1 Cobra harci és 26 Bell 416-os szállító helikopter szerepel, 80 darab Javelin irányított rakéta és 12 Lockheed Martin F-16-os Fighting Falcon mellett.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas EF-18A+ Hornet.
McDonnell Douglas RF-4EJ Kai Phantom II.
Egy török katonai szakértő szerint Törökország amiatt vásárolja meg az Sz-400 orosz rakétavédelmi rendszert, hogy ezáltal csökkentse függését a NATO-tól.
Örömteli rendezvényre került ma sor Szolnokon. Úgymond ceremoniálisan is visszaadták szolgálatra az alakulatnak Oroszországban nagyjavíttatott Mi-17-eseit. Örömteli, mert egy abnormális, mulasztásokkal terhelt, előrelátó tervezéstől mentes időszakot zár le, mely a hazai katonai forgószárnyas repülés mélyrepülése is volt egyben. A rendszerben álló technikát, az azon dolgozókat éppúgy cserben hagyta a második-harmadik Orbán-kormány, amikor 2010 után a nyugati helikopterbeszerzés gondolatával játszadozott, a megfelelő ajánlatot várva, ami aztán nem érkezett be. A rendszeres, ütemezett nagyjavítás ennek a technikának éppúgy a természetes velejárója kell, hogy legyen, mint az emberi erőforrás, az infrastruktúra, az alkatrész, és a keró. Évi átlagban a mostani hazai helikopterflotta fenntartása egy-két nagyjavítás megrendelését igényli, ehhez képest 2008 után ilyenre nem került sor, ehelyett nyugatiról vizionáltak, ajándék finnekkel és másodkézből származó civil minyókkal „áthidaltak”. Szégyen, hogy a hazai helikopteres közösség egyes sokcsillagosai asszisztáltak ehhez az agóniához, és szerencse, hogy senki nem döglött bele.
Az emberi nagyság egyik ismérve a korrekcióra való hajlandóság. Akármi is történt a múltban.
A másik üröm, ami az örömbe vegyül, hogy a végre-valahára elvégeztetett oroszországi nagyjavíttatást nem használták ki képességfejlesztésre: ez alatt ASZO-k, páncélzat felszerelését és az NVG-kompatibilitásnak a teljes ötgépes flottára történő kiterjesztését értem. Pártunk és kormányunk, mely a Nyugattal hangjáték és plakát formában annyi konfrontációt vállal, nem tudta volna a nemzeti katonai érdeket szem előtt tartva rugalmasan értelmezni a ránk oktrojált oroszellenes szankciós rezsimet? De ha már így esett, itt az idő a korrekcióra, megnézni, hogy a Léjü mit tudna bepótolni a mulasztásból. A honlapjukon büszkélkednek, hogy „az üzem készítette el annak az An-26 típusú repülőgépnek a vállról indítható rakéták elleni infracsapdás védelmét, amely rendszeresen szerepet vállalt az iraki kontingens szállítási feladataiban”. Teljesen nyilvánvaló, hogy ezt a Mi-17-esek esetében is meg tudnák tenni, de a többi fejlesztés is esélyes, és nem gondolnám, hogy ehhez az orosz OEM nem nyújtana dokumentációs támogatást.
A harmadik a még kiküldendő gépek, a Mi-17-es és a Mi-24-esek kérdése. A mintegy 21 milliárd erre szánt forint képességnövelés nélkül kidobott pénz. Pontosabban egy békeidős/katasztrófavédelmi állami helikopterflottát eredményez csak. Könyörgöm, katonai, harci helikopterekről van szó, a háborúzás alapvető funkció. Önvédelem, éjjeli alkalmazási képesség, fegyverzet. Ezek nélkül a dolognak a megnyert nyolc év/kétezer óra tartamban nincs értelme. Akkor már néhány igazán korszerű nyugati könnyű gép, mellyel legalább a különlegesek kinn lennének a vízből, és végre lenne egy komplett, szuverén és korszerű képessége a honvédségnek.
Zord
Törökország nem engedélyezi, hogy német állampolgárok lépjenek egy az országban működő NATO-bázis területére. Wolfgang Hellmich, a német parlament védelmi bizottságának elnöke szerint a NATO kellene nyomást gyakoroljon Törökországra ez ügyben.