Biztonságpolitika

Közel 600 embert tartóztattak le Törökországban az elmúlt egy hét folyamán, akik a gyanú szerint kapcsolatban állhatnak a tavalyi puccskísérlet megszervezésével vádolt Fethullah Gülen mozgalmával.

Tovább olvasom

Újabb utasforgalmi rekordok közelében pörgött a hétvégén a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér forgalma, mivel egyszerre három, nagy nemzetközi sportesemény ért véget vasárnap Magyarországon.

Az észak-vietnami célpontokat támadó amerikai pilótáknak a légvédelem széles skálájával kellett szembenézniük. Az ellenség kézifegyverekkel, a csöves légvédelmi tüzérség fegyvereivel, légvédelmi rakétákkal, MiG-17-es, MiG-19-es és MiG-21-es vadászgépekkel igyekezett lelőni a támadó gépeket vagy legalább rákényszeríteni arra, hogy fegyvereiket vaktában oldva meneküljenek.

Egy volt A-4-es pilóta, Meredith W. Patrick jóvoltából a légvédelmi rakéták elleni manőverekről már volt szó, most következzenek a vadászgépek. A történet szereplői az észak-vietnami légierő egyik MiG-17-ese (NATO kódja: Fresco), egy lokátor elleni Shrike rakétát hordozó Skyhawk, a védelmét ellátó F-8E Crusader vadászgép és a harcba becsatlakozó második F-8-as. A képekhez Meredith Patrick ad magyarázatot. 

„Erre a légiharcra 1967 nyarán* került sor. Az érintett pilóta Chuck Nelson hadnagy volt egy A-4 Skyhawk fedélzetén és Bob Rasmussen fregattkapitány egy F-8 Crusader fülkéjében. A Chuck Nelson által légiharc közben készült fotókat 1968 januárjában láttam először egy Jokoszukában tartott briefingen. Hajóm, a USS Ticonderoga és a CVW-19-es repülőezred ekkor vette át a harctéri szolgálatot a hazafelé tartó USS Oriskanytól és a CVW-16 jelű ezredtől. Abban valamennyien egyetértettünk, hogy Chuck díjat érdemelne a fotósorozatért.

Bob és Chuck gépét egy észak-vietnami MiG-17-es raj támadta meg. Elmondásuk szerint csak akkor észlelték a támadást, amikor gépeik mellett jobbról-balról nyomjelzős lövedékek húztak el. A támadás után három MiG továbbállt, a negyedik visszafordult, hogy megismételje a rácsapást.”

„Bob és Chuck pillanatok alatt felmérték a helyzetet. Chucknak sikerült úgy manővereznie, hogy a MiG-17-es megelőzze. A szárnyára állította a Skyhawkot és lefotózta a MiG-et. Eközben Bob Rasmussen azon igyekezett, hogy Crusaderével rakétaindítási pozícióba kerüljön.”

„Amikor a MiG-17-es pilótája rájött, hogy vadászból vad lett, süllyedésbe vitte a gépét. Bob követte és rakétaindítási pozícióba került. A fotón látható füstcsíkot Bob AIM-9B Sidewindere húzza maga után. Az apró pont a MiG, a rakéta pontosan a bal szárnyvége mellett húz el. Az történt, ami az AIM-9B-vel gyakran megesett; a közelségi gyújtó csődöt mondott. Erre a problémára az AIM-9D-nél sikerült megoldást találni.”

„A MiG-17-es ekkor még szerencsésnek mondható pilótája bal fordulóval tért ki, a Sidewinder pedig folytatta az útját a rizsföldig és ott robbant. Bob folytatta a Fresco üldözését és felkészült egy második lövéshez.”

„Bob második rakétájának füstje balról jobbra látható a képen. Megismétlődött az előző helyzet, a rakéta a MiG-17-es mellett húzott el, de a közelségi gyújtó ekkor sem működött. Közben megérkezett egy második F-8E Crusader, amely addig a flottaköteléket oltalmazva járőrözött, onnan irányították a helyszínre. A Crusader pilótája - a nevére sajnos nem emlékszem** - indítási pozícióba manőverezett, és ahogy Bob rakétája elrepült a MiG mellett, indította a sajátját. Ez látható amint a kép bal alsó sarkából indulva keresztezi Bob Sidewinderének füstcsíkját. A rakéta telibe találta a MiG-et.”

„Alul, balról jobbra az első rakéta eloszló füstje látható, felette a MiG-et eltaláló rakéta robbanása, felette pedig a földnek ütköző MiG robbanása.”

„A becsapódás helye Chuck Nelson Skyhawkjából fotózva. Ejtőernyőnek nyoma sem volt, az észak-vietnami pilóta az életével fizetett azért, mert felvette a harcot. Gépe, a MiG-17-es egyébként sokkal jobban manőverező típus volt, mint a Skyhawk vagy a Crusader.”

* Irányadó források szerint a légiharc 1967. december 14-én zajlott le.

** A sikeres találatot elért Crusader pilóta Dick Wyman hadnagy volt a VF-162 Hunters századtól.

* * *

Fotó: Chuck Nelson / Meredith Patrick

Azokat a személyeket, akik illegálisan lépik át az ország határát, nem lehet a "menekült" kategóriába sorolni - derült ki a kínai külügyminisztérium hétfői közleményéből.

Tovább olvasom

A dél-szudáni kormány által tavasszal meghirdetett fegyverszünet ellenére sem szűntek meg a fegyveres összecsapások az országban. El Ghassim Wana, az ENSZ békefenntartó misszióiért felelős főtitkárhelyettese számolt be erről július 20-án az ENSZ Biztonsági Tanácsának. A beszámoló szerint Equatoria-ban és Felső-Nílus tartományban továbbra is folyamatosak az összecsapások a kormányerők és az ellenzéki milíciák között. A helyzetet súlyosbítja, hogy a négy éve tartó harcok következményeként élelmiszerhiány alakult ki az országban. 2017. februárjában az ENSZ Dél-Szudán több régióját is éhínség sújtotta területté nyilvánította.

Függetlenség, etnikai konfliktus, polgárháború

A kisebb-nagyobb megszakításokkal majd fél évszázadig tartó függetlenségi háború lezárásaként 2005. januárjában megszületett az átfogó békemegállapodás a kartumi kormány és a dél-szudáni felkelők között. Ennek értelmében egy 5 éves átmeneti periódus indult meg. Az átmeneti időszak lezárásaként népszavazást kellett tartani a déli területeken a függetlenségről. A 2011. januárjában tartott sikeres referendum következményeként 2011. július. 9-én megszületett a Dél-szudáni Köztársaság. A függetlenség kikiáltását követően a friss állam azonnal megindult a széthullás útján. Egységes déli identitás hiányában, felerősödtek a törzsekhez köthető azonossági tudatok. Ennek következményeként a végletekig kiéleződött a viszony a két legnagyobb létszámú törzs között. A lakosság 35%-át kitevő dinkák (a legnagyobb lélekszámú dél-szudáni népcsoport), már a függetlenségi harcok idején dominálták a déliek fő politikai szervezetét az SPLM-t (Sudan People’s Liberation Movement), valamint annak katonai szárnyát az SPLA-t (Sudan Poeple’s Liberation Army). A dinkák túlzott dominanciája félelmet váltott ki a lakosság 15%-át kitevő nuerekből. A déliek megosztottságára már a II. függetlenségi háború idején (1983-2005) felfigyelt a Kartumban székelő szudáni kormány. Jafarr al-Nimeirei (1969-1985) uralma idején a szudáni kormány minden támogatást megadott az SPLM ellen küzdő Riek Machar vezette Nuer csapatoknak.
A 2000-es évek elejére a karizmatikus John Garang-nak (dinka) sikerült egységbe forrasztani a délieket. Garang halálát követően azonban a szintén dinka Salva Kiir Mayardit már nem tudott hasonló egységet kialakítani. A függetlenség kikiáltást követően megalakult egységkormányban Salva Kiir töltötte be az elnöki, míg Riek Machar az alelnöki pozíciót. Azonban az egységkormány felállítása sem tudta lecsillapítani a két népcsoport közötti ellentéteket. 2013. nyarán Salva Kiir elnök feloszlatta a kormányát és menesztette alelnökét, Riek Machart. Decemberben fegyveres összecsapások robbantak ki a fővárosban, Juba-ban. Az eseményeket Sakva Kiir elnök pucsskisérletnek minősítette, amely kitervelésével korábbi alelnökét, Riek Machart vádolta. A jubai eseményeket követő erőszakhullám halálos áldozatainak a száma megközelítette az 1000 főt, illetve hozzávetőlegesen 200.000 embert kényszerített az otthona elhagyására. 2014. januárjában a nemzetközi közösség nyomására a két fél kénytelen volt az etiópiai Addisz-Abeba-ban tárgyalóasztalhoz ülni. A tárgyalások eredményeként január 23-án a felek tűzszünetet kötöttek, ám a megállapodás ellenére az ország több pontján tovább folytatódtak a harcok a kormányerők és a Machar-párti lázadók között.
Az ENSZ jelentése szerint 2015. augusztusáig megközelítően 2.2 millió ember volt kénytelen elhagyni lakhelyét, ebből közel 600.000 a szomszédos országokban volt kénytelen menedéket keresni. Salva Kiir elnök, hogy elkerülje az esetleges nemzetközi szankciókat, 2015. augusztusában aláírta a békemegállapodást.  Az egyezmény értelmében egységkormánynak kellett alakulnia, amelyben újra Riek Machar kapta meg  az első alelnöki pozíciót. Bár Machar 2016. áprilisában ismételten elfoglalhatta a pozícióját, pár hónappal később újra kiújultak a harcok a kormányerők és a lázadók között. Az elhúzódó harcok következményeként 2017. elejére az élelmezési helyzet katasztrofálissá vált, az ENSZ hivatalosan is éhínség sújtotta területté nyilvánította Dél-Szudánt. A civil lakosság különösen megszenvedte a harcokat. Szinte mindennapivá váltak a civilek (elsősorban a nem dinka etnikumú lakosságot érinti)  kárára történő fosztogatások, gyilkosságok és a nők ellen elkövetett nemi erőszakok. Az egyre nagyobb nemzetközi nyomásnak engedve 2017. májusában Salva Kiir elnök egyoldalúan tűzszünetet hirdetett. A tűzszünet ellenére mindkét oldal változatlan intenzitással folytatta a harcokat. A fegyveres összecsapások mellett komoly gondot okoz, hogy mindkét oldal fegyveresei rendszeresen megakadályozzák a nemzetközi közösség segélyszállítmányainak a célba érését. A segélyek feltartóztatása tovább súlyosbítja az amúgy is tragikus élelmezési helyzetet. Megközelítőleg 6 millió dél-szudáni szenved az élelmiszerhiány következtében. Bár az országban jelenlévő ENSZ békefenntartó erők (United Nations Mission in the Republic of South Sudan) egyik fő feladata lenne a segélyszállítmányok célba juttatásának a biztosítása, a misszió ezen vállalását az elmúlt évek folyamatos létszámemelései ellenére sem tudja ellátni.

A helyzetet tovább súlyosbítja annak a ténye, hogy a dél-szudáni kormány, bár kifelé a békés rendezés hívének mutatja magát, az országon belül azonban mindent megtesz annak érdekében, hogy tovább erősítse a helyzetét a Macharhoz köthető felkelőkkel szemben. A dél-szudáni kormány  által folytatott kettős játék legjobb bizonyítéka a kormányerők által Pagak városa ellen végrehajtott offenzíva. Bár Salva Kiir elnök májusban tűzszünetet hirdetett, ez nem akadályozta az SPLA-t, hogy tovább nyomuljon az ellenzék központjának számító település felé. Szintén a regnáló kormány helyzetét erősíti, hogy a béketárgyalások előkészítéséért felelős IGAD (Intergovernmental Authority on Development) nem hívta meg a konfliktus egyik fő figurájának számító Riek Machart.

A kép forrása: https://www.ezega.com

Elhúzódó konfliktus?

Minden jel azt mutatja, hogy a dél-szudáni kormány nem lesz hajlandó egy tényleges konszenzuson alapuló rendezés kialakítására. Salva Kiir elnök, hogy elkerülje a komolyabb nemzetközi szankciókat, kritikus helyzetben kész a májusi tűzszünethez hasonló engedmények meghozatalára. Amint viszont a nemzetközi közösség érdeklődése csökken a dél-szudáni események iránt, a jubai kormány tovább folytatja a Macharhoz köthető SPLA-IO (Sudan’s People’s Liberation Army-In Opposition) erőinek a kiszorítását. Hasonlóan jól taktikázik Salva Kiir a meghirdetett nemzeti párbeszéddel kapcsolatban is. A párbeszéd ugyan megindult a felek között, de annak hitelességét többen is megkérdőjelezik. Nem ez lenne az első alkalom, hogy a dél-szudáni kormány időhúzás céljából hajlandó legyen az egység mellett hitet tenni, majd felrúgni azt. Lényeges kérdés, hogy mennyire lesz képes a mindenkori jubai kormány kezelni a dinka és nuer lakosság közötti, az elmúlt években tovább mélyülő feszültséget. Az események jelenlegi állása szerint a dél-szudáni helyzet nem fog a közeljövőben javulni. Egyrészt, minden diplomáciai taktikázása ellenére jól látszik, hogy Salva Kiir elnök meg kívánja tisztítani az országot SPLA-IO-tól és fentebb már leírt látszatintézkedéseken túl nem fog a Macharral való tényleges kiegyezésre törekedni. Másrészt az elmúlt évek eseményei még jobban elmélyítették a két nagy etnikai csoport közötti szakadékot. A nuer lakossággal szemben elkövetett erőszakoskodások feltehetőleg tovább fogják bennük erősíteni a kormányzati hatalmat birtokló dinkákkal szembeni ellenszenvet.

A folyamatos megkeresésekre válaszolva ezúton tájékoztatom az Air Base blog olvasóit, hogy a zánkai haditechnikai park nyitva tartása az üzemeltető tájékoztatása alapján főszezonban az alábbiak szerint történik.

Hétfő – Csütörtök: 10:00 – 18:00

Péntek – Vasárnap: 09:00 – 20:00

Belépődíj: 1000 Ft (3 éves kor alatt ingyenes)

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Podcastunk mai adásában ismét Egeresi Zoltán, a Stratégiai Védelmi Kutató Központ munkatársa szerepel, ezúttal a törökországi alkotmánymódosító népszavazás témájában. Az adás letölthető innen. A korábbi adások elérhetők itt, a török biztonságpolitikával foglalkozó adások pedig itt. Jó szórakozást!

[...] Bővebben!

Podcastunk mai adásában ismét Egeresi Zoltán, a Stratégiai Védelmi Kutató Központ munkatársa szerepel, ezúttal a törökországi alkotmánymódosító népszavazás témájában. Az adás letölthető innen. A korábbi adások elérhetők itt, a török biztonságpolitikával foglalkozó adások pedig itt. Jó szórakozást!

[...] Bővebben!

Tovább erősíti a koalíciós műveletekben részt vevő katonáinak védelmét a Cseh Köztársaság. Prága 370 millió euró ellenében összesen 142 darab páncélautó vásárol meg a francia Nexter, valamint az olasz Iveco cégektől. A pár évvel ezelőtt bemutatott Nexter TITUS (Tactical Infantry Transport & Utility System) 6x6-os kerékképletű, üresen 17 tonnás, míg felszerelve 23 és erre további 4 tonnás terhelés jöhet még. Szélessége 2,55 méter, magassága 2,73 méter és hossza 7,55 méter. Mozgatásáról egy 550 lőerős 6 hengeres Cummins motor gondoskodik egy Allison automata sebességváltóval közösen. A kerekek közül csak a hátsó négy van meghajtva alapesetben, a 6x6-os hajtást csak a nehéz terepen kapcsolják be.

A TITUS végsebessége 110 km/h, hatótávolsága 700 km. Belső terében a vezetőn és a parancsnokon kívül tíz lövész szállítására nyílik mód, fegyverzetét egy Nexter ARX20-as távirányítású fegyverállványra szerelhető, akár 20 milliméteres gépágyú is alkothatja a kisebb űrméretű sorozatlövő fegyverek helyett. Ebből 62 példány kerül majd beszerzésre a Tatra által gyártott alvázakra építve, átadásuk a 2020 és a 2024 közötti időszakban valósul meg. Az Iveco Defense Vehicles által 2001-ben kifejlesztett LMV M65 Lynx aknavédelemmel ellátott páncélozott jármű 115 darabos mennyiségben már rendszeresítésre került a cseheknél, most további 80 darabot rendeltek meg. Ezeket vegyi-és sugárfelderítésre tervezik alkalmassá tenni.

Hollandia megkapta első, korszerűsített PC-7 kiképzőgépét a svájci Pilatustól. A turbólégcsavaros gépekből 13 példány kerül vissza a gyártóhoz, ahol egy alapos élettartam-hosszabbítás mellett az analóg repülési műszerek digitálisra történő cseréje is végrehajtásra kerül három hónap alatt.

Jelenleg 60 különféle Boeing CH-47-es Chinook helikopterrel rendelkezik a Brit Királyi Légierő. Ezek közül 14 a legújabb CH-47F variánsnak megfelelő felszereltséggel rendelkező HC.6, míg a modernizálásoknak köszönhetően 8 HC.5-ös (egykori HC.3) mellett 38 HC.4-es (néhai HC.2/2A) is hadrendben van. Ez utóbbiak 2012-től állnak szolgálatban, többek között a Thales digitális üveg pilótafülkével, önvédelmi rendszerekkel és a korszerűsített Honeywell T-55-714 hajtóművekkel ellátva. Így már szinte megegyeznek a HC.6-os változat felszereltségével, de a közeljövőben induló és 12 hónapig tartó átalakítás után szinte teljes lesz az azonosság. Ez idő alatt az analóg repülésirányító rendszereket a Boeing digitális automatikus repülésirányító (DAFCS) rendszerére cserélik le, így létrehozva a HC.6A modifikációt.

Még ebben az évben átveheti első három Jakovlev Jak-152-es alapfokú kiképzőgépét az Orosz Légierő. A típust Irkutszkban gyártják és a légierő számára készülő példányokon felül további kettő építése is folyamatban van. Ezekkel a még folyamatban lévő tesztsorozatot szeretnék felgyorsítani.

Jordánia Black Hawk flottája újabb két darabbal gyarapodott a közelmúltban. A közel-keleti ország 1987-ben kapta meg az első három S-70A-11-ét, ezeket követte nyolc UH-60L 2007-ben, majd két UH-60M 2013-ban, valamint három S-70i és nyolc UH-60A helikopter 2015-ben. Ebben a hónapban újabb két UH-60M variáns érkezett meg egy C-17 Globemaster III segítségével.

Szaúd-Arábia számára akár a Textron AirLand Scorpion könnyű támadógépe is megfelelhet, hiszen pont ebben a kategóriában keresnek rendszeresítésre alkalmas típust. Az amerikai OA-X program szülöttjéről már folynak tárgyalások a felek között és a washingtoni döntéshozók jóváhagytak egy 2 milliárd dolláros keretet Rijád számára, viszont a szállítási határidők és ami fontos, maga a géptípus nem került véglegesítésre.

Iránban még ez év harmadik negyedévében szeretnék végrehajtani a helyi fejlesztésű Koswar sugárhajtású sugárhajtású kiképző/könnyű támadógép első repülését. A két hajtóművel ellátott, külső megjelenésében leginkább a tajvani AIDC AT-3-as repülőgépre hasonlító gépet ez év tavaszán mutatták be. Azóta már tudni lehet, hogy maximális felszálló tömege 6180 kilogramm körül fog alakulni, meghajtásáról az amerikai General Electric J85-ös gázturbinán alapuló J90-es jelzésű erőforrások fognak gondoskodni. A Koswar gurulási próbái már elkezdődtek, Teherán azonban igencsak hamar, 2,5 éven belül szolgálatba állítaná a típust.

Már végeztek a USS GERALD R. FORD (CVN 78) nukleáris meghajtású repülőgép-hordozó fedélzetén bemutatkozó elektromágneses katapult, az EMALS (Electromagnetic Aircraft Launch System) szoftverének módosításával. Az EMALS, az indítások során már okozott kisebb fejfájást, ugyanis az F-35C vadászbombázók pilótái fejére a nem megfelelő gyorsulás miatt erős rezgések, ütések adódtak át az indítás alatt. Ezt a gépek futóművében végrehajtott kismértékű beavatkozás orvosolta. Legutóbb a póttartályokkal felszerelt F/A-18E/F Super Hornet gépek személyzetei tettek panaszt. Az ilyen konfigurációban indított gépeknél szintén nem kívánt rezgések léptek fel. A nem kívánatos jelenség megszüntetésére elégségesnek tűnt az EMALS szoftverének néhány paraméterén változtatni a fejlesztők szerint. A módosítások elkészültek és első lépésben a Lakehurst-i tesztbázison megépített példányon fogják kielemezni a változtatások megfelelőségét. Így a szoftvermódosítás csak ezek lezárulta után, várhatólag csak 2019-re fog megérkezni a hordozó fedélzetére.

Agitációs, vagy ha úgy tetszik, propaganda anyaggal is támadhatnak már az amerikai légierő Boeing B-52H Stratofortress bombázói. Ugyanis a 419. tesztszázad nyolc-nyolc PDU-5/B sikeres oldását hajtotta végre a Point Mugu-i és az Edwards légibázis közelében kialakított gyakorlótér területén. A jelenleg még csak a szárnyak alól leoldható PDU-5/B nem más, mint az eltérő résztöltetek okán MK 20 Rockeye II, SUU-76B/B, vagy a CBU-99/100 jelzéssel ismert kazettás bomba 60000 darab szórólapot magába foglaló változata. Az oldási tesztek során a bombázótól történő eltávolodást vizsgálták, ami biztonságos volt. A jövőben a PDU-5/B-vel még lesznek oldási tesztek, de azokat már a bombakamrából fogják végrehajtani.

Brazíliában költségbecslést készítenek, ugyanis a költségvetési megszorítások, és a SAO PAULO (A 12) repülőgép-hordozókivonása okán nem biztos, hogy jó ötlet modernizáltatni a Boeing (Douglas) AF-1/AF-1A Skyhawk (A-4KU és TA-4KU) vadászbombázókat az Embraer (Empresa Brasileira de Aeronáutica) Defense & Security által az AF-1B/C szintre. A számításokat az Embraer végzi el a kért példányszámokra vonatkoztatva. 2013 augusztus 13-án hajtotta végre első repülését a Brazíliában modernizált és megnövelt szolgálati idővel rendelkező A-4KU Skyhawk - helyi jelölésben AF-1-ként ismert típusból - első, immáron AF-1B típusjelzést viselő példánya.

A kétüléses változat korszerűsítésen átesett gépei az AF-1C jelzést viselik majd. A 2009 áprilisában megkötött szerződés értelmében a Kuvaittól megvásárolt 33 A-4KU és TA-4KU közül 12 példány, kilenc együléses AF-1-es és három kétüléses AF-1A kerül korszerűsítésre öt év alatt. Ezt a modernizációt Embraer szakemberei végezik el, a vadászbombázók ennek köszönhetően 2025-ig maradhatnak hadrendben. Az A-4-esek új generátorokat, többfunkciós Elta 2032-es fedélzeti radart, OBOGS rendszert, titkosított kommunikációt lehetővé tevő rádiókat (melyek segítségével később az adatátviteli lehetőség is megvalósul), inerciális navigációs rendszert, új HUD-ot, a pilótafülke műszerfalára két 5” x 7”-os kijelzőt, a gázkarra és a botkormányra HOTAS-rendszert, valamint új fedélzeti számítógépet kapnak. Az első két Skyhawk átalakításához 2011-ben láttak hozzá.

Nem tudni megvalósulhat-e Argentína nagyobb volumenű fegyverbeszerzése az Egyesült Államokból. Az egyik levegőben lógó ügy a Beechcraft T-6C Texas II+ turbólégcsavaros gépek megvásárlása. Ugyanis az egykori 24 darabos mennyiség 12-re, majd csak 4-re apadt. Ez még így is 90 millió dolláros kiadást jelentett a pilóták és a földi személyzet képzésével együtt, amiből, mint első részletet 50 milliót kellett volna a gyártó számára átutalni még a tavalyi év folyamán, több részletben. Eddig azonban csak 10 millió bukkant fel a számlán, így a felek egyeztetni fognak a továbbiakról. A másik, talán még érdekesebb bevásárló listán 12 Bell AH-1 Cobra harci és 26 Bell 416-os szállító helikopter szerepel, 80 darab Javelin irányított rakéta és 12 Lockheed Martin F-16-os Fighting Falcon mellett.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

MiG-23UB.

British Aerospace Hawk Mk.51.

Kawasaki C-2.

Grumman F-14A Tomcat.

Panavia Tornado IDS.

McDonnell Douglas EF-18A+ Hornet.

Dassault Mirage 2000-5F.

McDonnell Douglas RF-4EJ Kai Phantom II.

Szuhoj T-50.

McDonnell Douglas F-15J Eagle.

Eurofighter Typhoon FGR.4.

Lockheed P-2E Neptune.

Dassault Rafale C.

Lockheed F-104G Starfighter.

Kawasaki T-4.

Saab JA37 Viggen.

MiG 1.44.

Sepecat Jaguar T.2.

Tegnapelőtt mentem az M1-es autópályán. Először egy honvédségi kísérőjárművet és egy Humvee-t láttam a leállósávban. Aztán jó sok kilométerrel később utolértünk egy konvojt, kb fél tucat járművel, ami éppen akkor állt le a leállósávban, élén egy honvédségi kísérőjárművel (mindkét esetben WV Transporterek), amiből az láthatósági mellénybe öltözött magyar katona épp a fejét fogta. Olyan hosszú volt a menet, a konvoj utolsó autója, egy Humvee még javában nyomta, mi leelőztük és egy fél  perccel később meg utolértük a konvoj elejét, ami épp akkor húzódott félre.

Miért jutott ez eszembe? Mert épp a fényképeket törölgetem a telefonomról és nem találok semmilyen fotót erről, pedig úgy emlékszem még kameráztunk is. De, közben megtaláltam

.

Szóval erről az esetről, a kettészakadt konvojról eszembe jutott, hogy nem rég beszélgettem honvédségi sofőrökkel, még tavasszal és teljesen véletlenül kanyarodott ebbe az irányba a beszélgetés. Azt mesélték a nyári hadgyakorlatok kapcsán, hogy megy már a fejvakarás a szervezeten belül, mert ugye nekik az is feladatuk lesz a szokásos, rendszeres szállítási, sofőrködési feladatok mellett, hogy a Magyarországon ki-, be- és átvonuló konvojokat kísérjék majd. Ez pedig 1. rengeteg meló lesz 2. rengeteg papírozás lesz a különböző magyar hatóságokkal (főleg a túlméretes járművek esetén, meg asszem már önmagában a katonai járművekre is kell ez) és 3. erőforrás szűkében is lesznek, mert ugye a konvojok kísérése extra járműveket igényel. És akkor úgy látták, az akkori tervek alapján, hogy a feladatok a katonai szervezek (azért fogalmazok így, mert nem tudom mi a nevük, talán MH Közlekedési Központ?)

Nyilván bambán néztem, mert eszembe sem jutott, hogy erre is figyelni és tervezni kell, pedig milyen magától értetődő. És volt egy fél mondatuk, egy nevetés közben, valami olyasmi, hogy: ... és mi lesz majd akkor, ha lerobban valamelyik jármű és szétszakad a konvoj...

Na ez volt az az pillanat, ami beugrott (+ itt még pár semmitmondó kép, amit a kocsiból lőttünk).



És erről az egész sztoriról meg az ugrott be, hogy tessék, ezért is van szükség a hadgyakorlatokra, főleg a többnemzeti hadgyakorlatokra (itt már magamban vitatkozom azokkal, akik nem értik, minek ezek a gyakorlatok, vagy magamban magyarázom azoknak, akik szimplán, semlegesen csak kíváncsiak, hogy tényleg miért kellenek a hadgyakorlatok. Mert csak az működik egyébként is, amit előre kipróbáltunk, mert ezernyi gebasz lehet és van mindig. És a mi esetünkben, a konvojoknál maradva, nem árt ha a magyar katonai bürokraták gyakorolják a formanyomtatványok gyors és pontos kitöltését, az amerikai és más partnerek látják, hogy mekkora sebességgel dolgozik a Magyar Honvédség, a Magyar Honvédség látja, hogy milyen sebességgel dolgoznak a magyar hatóságok, akiknek engedélyezni kell, a magyar katona lát amerikai katonát, és együtt próbálnak meg keresztülhajtani az országon, a magyar katona gyakorolja a közúti konvojokat, a probémamegoldást (de azt mondjuk napi szinten gyakorolja hehe)

Az amerikai konvojokról eszembe jutott még egy dolog, de ezt most már nem fejtem ki, mert kevés az infom hozzá. De a lényege kb. az, hogy ha Románia és Bulgária lenne egy képzeletbeli konfliktus déli frontja (és lengyelek és baltiak az északi), akkor mi vajon hol szállnánk harcba? És az olaszok, a szlovének, a horvátok?) Mert nyomukat nem nagyon leltem, pedig velük még nagyobb lesz a kihívás. Ja, de most jut eszembe, a horvátok és a szlovének ott voltak a Bátor Harcos 2017-es, meg is lepődtem, mert erre még nem volt példa szerény és felszínes emlékeim között.

Kevés olyan komoly katonai vagy biztonságpolitikai feladat van, melynek kezelésében nem vesz részt az amerikai légierő a maga sajátos eszközeivel, módszereivel. Bár a levegőből valóban nem lehet megnyerni egyetlen háborút sem, de az idén 70 éves haderőnem nélkül nincs kivívott győzelem, sem sikeres NATO-művelet.

Látványosan halad a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren az új, a 2B Terminálhoz közvetlenül kapcsolódó 225 méter hosszú utasmóló építése. A kivitelező KÉSZ szakemberei már az indulási szint betonfödémjét öntik ki, a közvetlen beszállító folyosókat tartó lépcsőházak már lényegében elkészültek.

Egy török katonai szakértő szerint Törökország amiatt vásárolja meg az Sz-400 orosz rakétavédelmi rendszert, hogy ezáltal csökkentse függését a NATO-tól.

Tovább olvasom

Örömteli rendezvényre került ma sor Szolnokon. Úgymond ceremoniálisan is visszaadták szolgálatra az alakulatnak Oroszországban nagyjavíttatott Mi-17-eseit. Örömteli, mert egy abnormális, mulasztásokkal terhelt, előrelátó tervezéstől mentes időszakot zár le, mely a hazai katonai forgószárnyas repülés mélyrepülése is volt egyben. A rendszerben álló technikát, az azon dolgozókat éppúgy cserben hagyta a második-harmadik Orbán-kormány, amikor 2010 után a nyugati helikopterbeszerzés gondolatával játszadozott, a megfelelő ajánlatot várva, ami aztán nem érkezett be. A rendszeres, ütemezett nagyjavítás ennek a technikának éppúgy a természetes velejárója kell, hogy legyen, mint az emberi erőforrás, az infrastruktúra, az alkatrész, és a keró. Évi átlagban a mostani hazai helikopterflotta fenntartása egy-két nagyjavítás megrendelését igényli, ehhez képest 2008 után ilyenre nem került sor, ehelyett nyugatiról vizionáltak, ajándék finnekkel és másodkézből származó civil minyókkal „áthidaltak”. Szégyen, hogy a hazai helikopteres közösség egyes sokcsillagosai asszisztáltak ehhez az agóniához, és szerencse, hogy senki nem döglött bele.

Az emberi nagyság egyik ismérve a korrekcióra való hajlandóság. Akármi is történt a múltban.

A másik üröm, ami az örömbe vegyül, hogy a végre-valahára elvégeztetett oroszországi nagyjavíttatást nem használták ki képességfejlesztésre: ez alatt ASZO-k, páncélzat felszerelését és az NVG-kompatibilitásnak a teljes ötgépes flottára történő kiterjesztését értem. Pártunk és kormányunk, mely a Nyugattal hangjáték és plakát formában annyi konfrontációt vállal, nem tudta volna a nemzeti katonai érdeket szem előtt tartva rugalmasan értelmezni a ránk oktrojált oroszellenes szankciós rezsimet? De ha már így esett, itt az idő a korrekcióra, megnézni, hogy a Léjü mit tudna bepótolni a mulasztásból. A honlapjukon büszkélkednek, hogy „az üzem készítette el annak az An-26 típusú repülőgépnek a vállról indítható rakéták elleni infracsapdás védelmét, amely rendszeresen szerepet vállalt az iraki kontingens szállítási feladataiban”. Teljesen nyilvánvaló, hogy ezt a Mi-17-esek esetében is meg tudnák tenni, de a többi fejlesztés is esélyes, és nem gondolnám, hogy ehhez az orosz OEM nem nyújtana dokumentációs támogatást.

A harmadik a még kiküldendő gépek, a Mi-17-es és a Mi-24-esek kérdése. A mintegy 21 milliárd erre szánt forint képességnövelés nélkül kidobott pénz. Pontosabban egy békeidős/katasztrófavédelmi állami helikopterflottát eredményez csak. Könyörgöm, katonai, harci helikopterekről van szó, a háborúzás alapvető funkció. Önvédelem, éjjeli alkalmazási képesség, fegyverzet. Ezek nélkül a dolognak a megnyert nyolc év/kétezer óra tartamban nincs értelme. Akkor már néhány igazán korszerű nyugati könnyű gép, mellyel legalább a különlegesek kinn lennének a vízből, és végre lenne egy komplett, szuverén és korszerű képessége a honvédségnek.

Zord

Meg kell tartani és fejleszteni kell a honvédség különböző katonai képességeit, mert ez az ország biztonságának garanciája – mondta dr. Simicskó István honvédelmi miniszter július 25-én, kedden Szolnokon, a négy Mi−17-es helikopter ipari nagyjavítás utáni használatbavétele alkalmából rendezett ünnepségen.

A horvát védelmi minisztérium megelégelte a szinte teljesen bevethetetlen MiG-21-es flottájának helyzetét és a napokban hivatalosan is ajánlatot kért 5 partnertől a kiöregedő típus leváltására.

A cseh Aero Vodochody repülőgépgyártó vállalat a napokban jelentette be, hogy megkezdődött az ígéretes L-39NG kiképzőgép gyártása. Első körben négy példány épülhet meg.

Törökország nem engedélyezi, hogy német állampolgárok lépjenek egy az országban működő NATO-bázis területére. Wolfgang Hellmich, a német parlament védelmi bizottságának elnöke szerint a NATO kellene nyomást gyakoroljon Törökországra ez ügyben.

Tovább olvasom

A Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatóhelyének vezetője szerint jelenleg nem képzelhető el rendezés Szíriában Bassár el-Aszad szír elnök nélkül, az amerikaiaknak is tudomásul kell venniük, hogy nem tudják elmozdítani, mert mögötte áll Oroszország, Irán és a Hezbollah.

Visszafoglalták Moszult az Iszlám Államtól a terrorállam ellen vonuló erők, ám a térségben még nem ért véget ettől a háború. Wagner Péter biztonságpolitikai szakértő szerint ugyanakkor a nagyváros bevétele minden tekintetben nagyon jelentős fejlemény.