Ukrajna közös vállalat alapításáról írt alá megállapodást Mianmarral, a korábbi Burmával. Ennek, a páncélozott járműveket gyártó üzemnek az ázsiai országból érkező jelentés szerint 2020 második felében meg kell kezdenie a termelést. A gyár létesítéséhez szükséges felszerelés szállítását Ukrajna már meg is kezdete, így a BTR-4 exportverziója a BTR-4E előállítása a tervezett időpontban el is kezdődhet. A típus nem teljesen ismeretlen az országban, hiszen majd 5 évvel ezelőtt kezdődött el Mianmarban az Ukrajnából érkező alkatrészekből a BTR-3U gyalogsági harcjárművek helyi összeszereléséhez. A 8x8-as kerékképletű járművek beszerezéséről 2003-ban állapodtak meg a felek, az első 10 páncélos egy év múlva került átadásra. Az üzlet pontos méretéről eddig még nem érkezett megbízható információ, egyes hírek szerint Mianmar 1000 darab gyalogsági harcjármű ukrán segítséggel történő előállítását szeretné megvalósítani. A közös gyártás létrehozásában az ukránoknak nagy tapasztalatuk van, ugyanis 2012-ben született az a megállapodás, melynek értelmében Ukrajna és Kazahsztán közösen fogja gyártani az ukrán BTR-4-es gyalogsági harcjárművek 100 példányát.
A 2000-es évek elején a szovjet BTR-80-as alapján kifejlesztett páncélosból Kazahsztán 150 millió dollárértékben vásárolt. Az első 10 BTR-4-es még abban az évben el is készült, a további 90 pedig a következő évben. Irak még 2009-ben rendelt meg 420 darab BTR-4E-t. A BTR-4E előtt a fejlesztők szerint még hosszú és sikeres jövő állhat, hiszen számos fegyverfajta integrációja még várat magára. A BTR-4 fegyverzete az első időkben a Luch irányított páncéltörő rakétákból, 30 milliméteres ZTM-1 gépágyúból, 7,62 milliméteres géppuskából, valamint egy 30 milliméteres KBA-117 gránátvetőből áll. Pár évvel ezelőtt vált elérhetővé a BM-7 Parus távirányítású torony kétféle változata. Az egyikben csak egy 7,62 milliméteres géppuska található meg, míg a másikban egy ZTM-1 30 milliméteres gépágyú és egy AGS-17 30 milliméteres automata gránátvető alkotja a fő fegyverzetet.
Új irányított páncéltörő rakétát keres a lengyel hadsereg. A 9K14P Maljutka-P utódjára az ajánlatokat a gyártók március 1-ig tehetik meg. Ezután veszi kezdetét a technikai értékelés, mely április és június között fog lezajlani.
Hiába az egyre terebélyesedő vita, Németország hajthatatlan a Szaúd-Arábia ellen bevezetett embargó tekintetében. A szankció első bejelentési idején még március 9-ét jelölték meg a fegyvereladások korlátozásának végeként, azonban Berlinben már e hét első felében bejelentették a hónap végégi meghosszabbítják az embargó időtartamát.
Hollandia két héten át, február 25-től, március 8-ig, a RAF Spadeadam bázisára telepítette át nyolc darab helikopterét. A kiképzési repülések végrehajtására „szakosodott” bázis a Gilze-Rijen-ből érkezett két AS-532U2 Cougar, három AH-64D Apache és három CH-47 Chinook, valamint az őket elkísérő 250 fő számára az alacsonyan végrehajtott repülések végrehajtása közbeni időben szolgált átmeneti otthonként, míg a környezete a repülési feladatokban kapott szerepet.
Zajlanak a csapatpróbák Svédországban az ez februárjában átvett első 4 darab GRKPBV90-es Mjølner önjáró aknavetővel, mely a skandináv mitológiában szereplő Thor isten kalapácsáról kapta a nevét. A BAE Systems a 2016-os év végén Svédországból kapott egy 68 millió dolláros megrendelést, 40 darab CV90-es gyalogsági harcjármű felszerelésére 120 milliméteres aknavetővel. Stockholm elképzelése szerint a Szlovákiából beszerzésre kerülő simacsövű aknavetőkből minden CV9040-es gyalogsági harcjárművel felszerelt zászlóalj kap majd 8 darabot, hiszen a GRKPBV90-es (Granatkastarpansarbandvagn 90) is a CV90-es alvázán valósult meg. Már az is régen bizonyossá vált, hogy a bőséges lőszerellátásról a Bv 206 lánctalpas, csuklós terepjáró járművek fognak gondoskodni.
A terveknek megfelelően az idén átadott első négy páncélost kiképzésre, próbák elvégzésére, módszertani tesztekre, harceljárások kialakítására és rendszerellenőrzésre fogják használni. Ez év augusztusában viszont már a sorozatgyártott példányok átadása fog elkezdődni, ami 2020 végéig fog tartani. A POS2-es navigációs rendszerrel ellátott GRKPBV90-es Mjølner önjáró aknavető menetből 2 perc alatt lesz tűzkész, szemben a vontatott aknavetők 10 perces idejével. A tűzfeladat végrehajtása után 1 perc múlva már el is tudja hagyni a helyszínt. A hadsereg harckiképző központjában folyó próbák során a GRKPBV90-es Mjølner önjáró aknavető eddig jól szerepelt, a személyzet kiképzése könnyebben ment, mint remélték. A katonák elégedettek a járművek mozgékonyságával, a tüzelőállás elfoglalására és elhagyására fordítandó idő rövidségével. Bár az előbbihez nagyjából 5 perc kell még jelenleg, a katonák szerint ezt a szintidőt a kellő rutin megszerzése után le lehet majd faragni a gyártó által hirdetett 2 percre.
Norvégiában jelenleg még kérdéses a hadsereg páncélos erőinek jövője. Jelenleg készül a tanulmány, melyben megfogalmazzák az elkövetkező évek, évtizedek veszélyeit és az arra adandó választ. Jelenlegi haderőstruktúrában a norvég hadsereg három gépesített zászlóaljat tart fenn, amelyek mindegyike rendelkezik harckocsikkal. Éppenséggel a Leopard 2A4NO alváltozata található meg állományukban, ezekből 52 darabbal rendelkezik az ország. Még nincs eldöntve, hogy az ország éves hadi kiadásainak 21%-a felett rendelkező szárazföldi haderő a meglévő harckocsik modernizálására, vagy éppen újak beszerzésére fogja-e fordítani a jövőbeli büdzséjének nagyobb hányadát. Jelenleg még a Lockheed F-35 Lightning II vadászbombázók, tengeralattjárók és tengeri járőrgépek beszerzése bír kiemelt fontossággal.
Nagyjából egy évtizedre biztosított a Dassault Rafale gyártósorának életben tartása, a francia gyártó véleménye szerint. Jelenleg még 101 példány elkészítésére lesz módja a cégnek, ezekből 70 darab határon túlra fog kerülni Egyiptom, India és Katar légierejébe. Franciaország számára 30 darab fog még biztosan elkészülni. Ebben az évben 26 Rafale átadása van beütemezve, valamint reménykednek még további megrendelések beérkezésében is Finnország, India és Svájc részéről is.
Kuvait hadserege késlelteti az orosz T-90MSz harckocsik beszerzését. A megrendelést eddig még nem mondták vissza, de a leszállítások sem kezdődtek el a 2011-ben bemutatott harckocsit illetőleg.
Kínai médiában volt látható, egy még láthatóan gyártás alatt álló K-8 Karakorum sugárhajtású kiképzőgép Angola felségjelét viselve. Eddig még nem jelentették be, hogy az afrikai állam megvásárolta volna a típust, mely a földrész több országában is (Zambia, Zimbabwe, Tanzánia, Szudán, Ghána, Egyiptom és Namíbia) talált már megrendelőre. A fegyverzet (23 milliméteres gépágyú és PL-5E / PL-7 légiharc-rakéták) szállítására is képes 4475 kilogrammos legnagyobb felszállótömegű K-8 csúcssebessége 800 kilométer per óra, és a leggyakrabban egy ukrán AI-25TLK kétáramú sugárhajtómű, vagy ennek kínai WS-11 jelzést viselő másolata hajtja 1680 kilogrammnyi tolóerőt szolgáltatva. Néhány exportra került példányba a TFE731-2A jelzésű erőforrás került, némileg csekélyebb 1600 kilogrammos tolóerővel. A K-8-t Kínában a China Nanchang Aircraft Manufacturing Corporation tervezte, de a gyártást a Hongdu Aviation Industry Corporation végzi, illetve Pakisztánban a Pakistan Aeronautical Complex is gyártja. Angola eddigi fő fegyverbeszállítója Oroszország volt, azonban az utóbbi pár évben sorra jelennek meg a kínai gyártású hadfelszerelések (Norinco WZ551 páncélozott szállító harcjárművek és 105 milliméteres löveggel felszerelt WMA301-es páncélvadászok) az országban, így ezt figyelembe véve nem is lenne meglepő az igen olcsó K-8-as beszerzése sem.
Indiában a Pakisztánnal kiújult Kasmír tartomány körüli fegyveres összecsapás okán szeretnék a lehető leggyorsabban megnövelni a légierő legpotensebb típusának, a helyben is gyártott orosz Szuhoj Szu-30MKI csapásmérő erejét. Ezt az izraeli eredetű izraeli Spice-2000-es, műholdas/infravörös kombinált irányítású precíziós bombákkal fogják megtenni. Az első leoldási és eltávolodási teszteken felül állítólag már az éles dobáson és sikeres célmegsemmisítésen is túl vannak az indiaiak. Néhány évvel ezelőtt Új-Delhi több mint 200 bombát vásárolt az izraeli Rafael-től. Az egyetlen olyan repülőgép, amely jelenleg az izraeli bombákkal kompatibilis, a francia eredetű Dassault Mirage-2000.
Talán 2024 lesz az az év, amikor az utolsó MiG-21-es és MiG-27-es is kivonásra fog kerülni Indiában. A korszerűsítésen és élettartam-hosszabbításon is átesett két típus naptári üzemideje addig még kitart, azonban minden korszerűsítés ellenére még mindig igen gyakran repülnek, vagyis kerülnek címlapokra a fent említett típusok balesetek, katasztrófák okán, így népszerűségük a légierő vezetésében is egyre csak csökken.
Tajvan hivatalosan is benyújtotta Washington felé 66 darab Lockheed Martin F-16V vadászbombázó megvásárlásáról szóló tervét. A gépekért és fegyvereikért előreláthatóan 13 milliárd dollárt fog fizetni a szigetország, amennyiben jóváhagyják a beszerzésüket. Bahrein számára 19 F-16V eladására került áldás nemrégiben, akkor gépenként 70 millió dolláros árról lehetett hallani. Meg kell jegyezni, hogy az újabb F-16-ok a kivonásra kerülő F-5E/F Tiger II-es vadászgépek helyét vennék át, így a haderő erősödése leginkább minőségi oldalon lenne tetten érhető a jelenlegi legkorszerűbb felszereltségű Fighting Falcon segítségével, míg a darabszám alig változna. Hosszabb távon azonban Tajvan számára az F-35-ös jelenti a vágyálmot, egyrészt korszerűsége miatt, másrészt az A változat mellett a rövid távon fel-és leszállni képes B-ből is vásárolnának. Így egy esetleges kínai támadás következtében a rombolt futópályák ellenére is képesek lennének levegőbe emelni és bevetés után fogadni gépeiket.
Japánban március 1-től újra repülhetnek a Kawasaki Heavy Industries által gyártott OH-1 Ninja helikopterek. A típusból egy gép még 2015 februárjában járt szerencsétlenül. Ezután felszállási tilalmat rendeltek el és megkezdték a kivizsgálást. Amennyiben a jó munkához idő kell, gyaníthatóan igazi remekmű kerekedett a felkelő nap országában, hiszen a megmaradt 37 darab OH-1 Ninja 4 év elteltével kapott újra felszállási engedélyt. A hírek szerint a probléma a hajtómű környékén volt. Az OH-6D helikopterek utódjaként, elsősorban megfigyelési és felderítési feladatra kifejlesztett típus harciasított változatával a Kawasaki szeretné elérni, hogy a Bell AH-1 Cobra harci helikopterek pótlására rendszeresítésre kerüljön.
Átadásra került a japán haditengerészet részére a második ASAHI-osztályú romboló is, bár más országokban az ilyen vízkiszorítással rendelkező hajókat fregattként szokták emlegetni. A JS SHIRANUI (DD 120) 2017 októberében került vízre és átadását is késedelem nélkül hajtotta végre a Mitsubishi Heavy Industries Nagaszakiban lévő hajógyára. Az 5100 tonnás vízkiszorítású, 151 méter hosszú testvérhajók az AKIZUKI-osztály módosításai, tengeralattjárók elleni hadviselés helyett a légvédelmi képességet előtérbe helyezve. A General Electric LM2500-as gázturbinák és villanymotorok által 30 csomós sebesség elérésre képes hajók fegyverzetét egy 127 milliméteres hajóágyú, kettő Phalanx 20 milliméteres közelkörzeti légvédelmi rendszer, 150 kilométeres hatótávolságú Type 90-es hajók elleni robotrepülőgépek és Mark 41 függőleges indítórendszerben elhelyezett RIM-162 Evolved SeaSparrow Missile (ESSM) légvédelmi rakéták alkotják. A 230 fős legénységű rombolókon egy Mitsubishi által épített SH-60J/K helikopter elhelyezésére is lehetőség nyílik.
Kénytelen a Boeing KC-46A Pegasus gépek késedelmes átadása miatt 28 darab legöregebb KC-135 Stratotanker-ét tovább üzemben tartani az USAF. Az öreg tankerek üzemeltetése egyre nagyobb terhet ró a földi személyzetre, akik 2017-ben nem voltak képesek garantálni az elvárt 85%-os hadrafoghatósági arányt. Az öreg gépek a megfeszített munka ellenére is csak 74%-os mutatóval rendelkeztek az említett évben.
NETARZENÁL GALÉRIA
Lockheed Martin F-16E Fighting Falcon
McDonnell Douglas F-4E Phantom II
McDonnell Douglas F/A-18C Hornet
Northrop RF-5A Freedom Fighter
Üdvözlöm minden olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, ez pedig a modern kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk következő része. Mint eddig is, az átírásoknál elsődlegesen a népszerű magyar átírást használom, mellette a pinyin alak zárójelben szerepel az első említéskor.
Az előző részekben elsősorban az északi hadurakkal foglalkozott a sorozat, most pedig a déli, kantoni események kerülnek bemutatásra. Az 1917-ben itt alakult ellenkormány magát vallotta az igazi kínai kormányzatnak, ám ezt egyelőre egyetlen külföldi hatalom sem ismerte el. Egyedüli kivételt a Szovjetunió jelentett, amelynek segítsége nélkülözhetetlen volt az északi hadurak későbbi legyőzésében. Egyúttal ekkor kezdődött a sajátos viszony a Nemzeti Párt és a Kínai Kommunista Párt között, amely a szövetségtől az évtizedes polgárháborúig vezetett, és meglehetősen ellentmondásos volt.
Az előző részek tartalmából: a cseli és fengtieni klikk legyőzik az anhuji klikket – a hadurak korának általános jellemzői – a legfontosabb hadurak életrajza – a cseli-fengtieni háborúk és a cseli klikk bukása
A tájékozódást segítő térképek ITT érhetők el.
Délen a helyzet változó (1918-1924) Visszatérés KantonbaMiután Szun Jat-szen (Sun Yat-sen) 1918 áprilisában a déli hadurakkal való ellentétei miatt elhagyta Kantont, a sanghaji francia koncesszió területén telepedett le, és a főmarsalli egyenruhát tudósköpenyre cserélve politikai elképzelései és az elmúlt évek tapasztalatai papírra vetésével foglalatoskodott. Szun 1919-ben megjelent írásában magát egyfajta messianisztikus vezetőként pozicionálta, aki nemcsak egyesíti Kínát, de jelenlegi bajaira is megoldást talál. Ezzel összefüggésben a demokrácia bevezetését is későbbi időpontra tervezte, és kijelentette, hogy Kínának „politikai gyámságra” van szüksége, ami az egypártrendszer meglehetősen kreatív elnevezése.
Avagy a kommunistákkal szövetkezni nem kell félnetek jó lesz...Itt a tavasz, kezdődik a gyakorlatok szezonja Magyarországon is. A Bakonyba az OAR keretében megérkezett a Nagy Testvér újabb Cav rotációja, őket (vagy akármit) meg ez előző nagyhatalmi iteráció jött megfotózni Kecskemétről OS-alapon egy An-30-assal. Közben a NATO JEWCS egy nálunk még ismeretlen platformüzemeltető (AVdef) szép festésű Falcon 20-asáról húzza a rádiófrekvenciás nótát a magyar radarosok és lérakosok örömére.
Zord
Február 27-én került megrendezésre a BSZK Távol-Kelet műhelyének szervezésében a Mérföldkövek és változások Kelet-Ázsiában című konferencia. A nap folyamán összesen 26 előadás hangzott el, amelyeknek főbb témái Kína, Japán és Észak-Korea voltak. A műhely vezetője, Bartók András megnyitó beszédében köszönte meg a megjelent előadóknak a részvételt, majd át is adta a szót a szekcióbontás előtti közös előadóknak.
A Kínai Népi Felszabadító Hadseregről Budai Ádám vázolta fel a képet. Előadásában kitért arra, hogy Kína mind gazdasági, diplomáciai és katonai eszközökkel igyekszik biztosítani nagyhatalmiságát a globális színtéren. Miután ismertette a hadseregfejlesztések mögött meghúzódó gazdasági helyzetet, felvázolta a hadsereg felépítését, ami nagy hangsúlyt fektet a ballisztikus és nukleáris rakétákra és a kiberhadviselésre is. Hozzátette, hogy a közel 2 millió főt magába foglaló haderőt még egy félmilliós tartalékos állomány is biztosítja. A továbbiakban beszámolt a hadsereg jövőbeni terveiről, miszerint 2049-re az Amerikai Egyesült Államok haderejével szeretne felérni Kína, ami célt pedig a tengerészet fejlesztésével, a hibridháború eszköztárának fejlesztésével (kiber-, pszichohadviselés) tervezi elérni, továbbá az űr lehetőségeinek kiaknázását célozta meg. A nagyratörő célokra és a jövőre árnyékot vet azonban a kínai gazdaság növekedésének lassulása, és az USA-hoz képest a még mindig eltörpülő védelmi kiadások.
A Heiszei-kor végét érintő kérdésekről és Japán jövőbeli regionális politikájáról adott elő Schwarcz Emese. Megtudhattuk, hogy az események kiindulópontja Akihito császár lemondása, ami jelenleg példa nélküli, így az ezzel kapcsolatos eljárás is ismeretlen. A trónörökös Naruhito-ról az előadó felfedte, hogy csakúgy, mint apja, pacifista, azonban eddigi kritikus megnyilvánulásaiból az udvari rendre tekintettel, egy reformeruralkodó várható. Az uralkodóház után Abe Shinzo-ra fordult a tekintet, aki 2012 óta van tisztségében, viszont eddigi stabil székét sok megpróbáltatás várja az év során. A fogyasztói adó emeléséből eredő népszerűségvesztést tetézte az okinawai népszavazás eredményének figyelmen kívül hagyása. Az előadó felhívta a figyelmet, hogy az elöregedő társadalomból eredő terhek finanszírozása miatt volt szükség az adóemelésre, amiből ingyenes óvodai ellátást is biztosítana az állam, így egyfajta gyermekvállalási ösztönzést szeretne elérni a kormányzat. Külpolitikában az USA-val kereskedelmi (autóimport), Oroszországgal területi vita (Kuril-szigetek) áll fent, miközben az észak-koreai rakéták árnyékának fenyegetésében próbálja normalizálni az északi országgal való viszonyát Japán, folyamatosan romlik a kapcsolata a félsziget déli oldalával. E kihívások közepette esedékes az év során két választás is; a helyi önkormányzati, illetve a felsőházi. A drága és kimerítő kampányok mellett az ország a Rugby Világbajnokság, és az idei G20 csúcstalálkozó szervezésével is foglalatoskodik.
Szakáli Máté az ASEAN-ról tartott ismertetőt. Hangsúlyozta a térségében egyedülálló kormányközi összefogásnak a jelentőségét mint platform, modell és minta a többi országnak. Ennek oka többek közt, az eredetileg gazdasági együttműködésre épülő szervezet kiegészülése egy biztonsági dimenzióval. Illetve, mint a délkelet-ázsiai országokat összekötő szervezet, megfigyelhető a nagyhatalmak ezen a platformon keresztüli próbálkozása a térségben való befolyásszerzésért. Az előadó a szervezet jelenkori kihívásai közt említette a tagországok duplázódásával járó kohéziós gyengülést, a viharos időkben való semlegesség fenntartásának nehézségeit és Peking ellensúlyozását.
E három előadás után a nap további részében két külön teremben folytak az előadások párhuzamosan. Bár mind a 26 előadót nem tudjuk bemutatni, a teljesség igénye nélkül megpróbáljuk szemlélteni, milyen változatos témákban prezentáltak a résztvevők.
Éliás Boglárka Kína élelmezésbiztonsági helyzetéről beszélt. Maga a fogalom meghatározása után kitért arra, hogy az élelmiszerhiány konfliktusokhoz és migrációhoz vezet. Kína geopolitikai érdekeit szem előtt tartva pedig az élelmezésbiztonság nem más, mint ezek biztosításának alapköve. Kína célja a 95%-os önellátás fenntartása, ami egy ekkora népességű ország esetében páratlan, illetve az alapvető élelmezésbiztonság másik tényezője 2 havi élelem folyamatos raktározása. Ez megközelítőleg 150-200 millió tonna gabonát jelent Kína esetében. Megjegyezte az előadó, hogy a történelem során Kínában mindig a népességnövekedés előtt járt a termés növekedése, de a közeljövőben a termőterületek teljes kiaknázása miatt nagymennyiségű élelmiszerimportra szorulhat az ország, ami a világpiaci ár emelkedéséhez vezethet. Jelenleg Kínában egy étrendváltozást is megfigyelhetünk. Sokkal változatosabban étkeznek, mint korábban, és a zöldségfogyasztás is jelentősen ugrott a kínai nép körében. Továbbá megjelent az elhízás és a nagymértékű pazarlás is.
Petróczki Márk témája a klímaváltozás volt, és annak hatásai Távol-Keletre. Felhívta figyelmünket olyan jelentős változásokra, amelyek a katonai, gazdasági és politikai szektort is érinthetik. Véleménye szerint az extrém időjárás miatt sokkal több pusztítóbb vihar várható, ennek következménye, hogy nehezebb lesz az élet, romlanak a munkakörülmények, amihez egy gyengülő gazdaság társul. Egy remek példa, ha a hőmérséklet 2001 és 2100 között 5 fokkal növekedni fog, akkor Szibéria akár lakható területté is válhatna. Természetesen a terület mezőgazdasági szerepe is felmerül, így emiatt akár jelentős konfliktusok is kialakulhatnak. Viszont ahogyan a hőmérséklet emelkedik, úgy nő a tengerszint is, csökken a szárazföld területe, jelentős ázsiai, sőt európai városok is víz alá kerülhetnek.
Petróczki MárkBanglades jelenkori helyzetéről tartott beszámolót Poszavecz Tamás. A közel másfél Magyarországnyi 166 milliós muszlim országról elmondható, hogy nagyon fiatal, hisz a népesség 32%-a 20 év alatti, ami a korai gyerekvállalásnak köszönhető. Infrastruktúra tekintetében nagyon elmaradott és annak ellenére, hogy csak 3 nagyobb várost nevesített az előadó (Dhaka, Kulna, Chittagong), a városokba koncentrálódik a népesség 32%-a. További aggodalmakkal bővíti a listát az egészségügy állapota, az írástudatlanság magas aránya, és maga az éghajlatból eredő pusztító monszunok által okozott rendszeres károk. Migráció tekintetében rengeteg ember hagyja el szülőföldjét és vándorol ki Indiába, Szaúd-Arábiába, az Emirátusokba és Kuvaitba munkát keresni, hogy aztán onnan visszautalja a családtagoknak a Banglades GPD-jének 5%-át kitevő összeget. Az országot elhagyó bangladesieket ellensúlyozza azonban a szomszédos Mianmarból érkező rohingya menekültek tömege az országba, ami tovább növeli a terheket. Ők egy hatalmas menekülttáborban kaptak helyet, amit csak különleges engedéllyel hagyhatnak el, és a körülmények az ország többi részéhez hasonlatosak.
Poszavecz TamásHorváth Anett a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság munkatáborairól tartott előadást. A téma szerves részét képező, az ENSZ által megbízott Tomás Ojea Quintana által írt jelentés ismertetésével kezdte a prezentációt. Quintana jelentésében kiemeli az emberi jogok földbe tiprását, a foglyok kínzását, a sokszor járványokhoz vezető higiénés körülményeket, és ajánlásokat tesz a rezsim részére az állapotok javítása érdekében. A táborok két fajtája emelhető ki; a politikai és az átnevelő. A politikai táborokat illetően megtudtuk, hogy az embereket tárgyalás nélkül életük végéig fogva tartják, illetve a keresztényekre külön szabályok vonatkoznak, mint például nem tekinthetnek az égre. A táborok másik fajtája az átnevelőtábor. Itt már valamiféle tárgyalásról, illetve letöltendő időről beszélhetünk, de a szigorú házirend itt is felfedezhető, miszerint 5 óra alvás engedélyezett a 14 óra munka előtt. Az foglyoknak többnyire fogalmuk sincs, hogy melyik táborba helyezték el őket, így is nehezítve a szökést, illetve észrevehető az utóbbi időkre vonatkozóan, hogy a Kínával való közös határ környékén lévő táborokat kezdik felszámolni hasonló okból kifolyólag.
Írta: Kertai Zoltán Péter és Németh Csenge
Képek: Lendvai Tünde és Kertai Zoltán Péter
Észak-Afrika
Marokkó visszahívta szaúd-arábiai nagykövetét, Mustapha Mansourit, illetve a jemeni hadműveletekben való részvételét is felfüggeszti. Rabat döntésének a hátterében a szaúdi vezetésű koalíción belüli ellentétek állnak. A felek közötti szakítás alapja leginkább az a kiszivárgott dokumentum, amelyben az Öböl-menti államok kifejtik nézőpontjukat Marokkó nyugat-szaharai jelenlétével kapcsolatban. Bár Szaúd-Arábia és az Öböl-menti államok hagyományosan támogatják a nyugat-szaharai területek feletti marokkói igényeket, a megszelőzetettet dokumentum megszállásnak minősíti Rabatnak a volt spanyol gyarmaton való jelenlétét. Ezt követően Nasser Bourita, marokkói külügyminiszter bejelentette, hogy Marokkó többé nem kíván részt venni a Jemenben zajló harcokban és kilép a szaúdi vezetésű koalícióból.
Feszült a hangulat az elnökválasztást megelőzően
Algéria szerte több ezer fős tömeg vonult az utcákra tüntetni február 21-én, miután a jelenlegi elnök, Abdeziz Bouteflika bejelentette indulási szándékát a közelgő elnökválasztásokon.
A fővárosban, Algírban is százak protestáltak annak ellenére, hogy a hatóságok korábban betiltották a demonstrációkat. A több napos tüntetés ellen a rendőrség nagy erőkkel lépett fel, és vízágyúk, valamint könnygáz is bevetésre került a tömeg ellen. Az első napot követően 50 embert állított elő a rendőrség. Az algériai közmédia hallgatott az utcákon folyó közvetítésről, és egy híradásban sem ejtettek szót az eseményekről. Ezt követően az állami Meriem Abdou rádió főszerkesztője felbontotta munkaszerződését. 25-én pedig több száz ügyvéd tüntetett.
A jelenlegi elnök ötödik alkalommal tölthetné be a pozíciót, azonban egészségügyi állapota miatt mind a nemzetközi, mind pedig a hazai vélemények szerint csupán egy báb szerepét töltheti be. A tolókocsiba kényszerült államfő helyett valójában testvére és tanácsadója kormányoznak. Politikai elemzők véleménye szerint, azonban egyik ellenzéki párt sem elég erős megdönteni a jelenlegi elnök 20 éves uralmát.
Az ellenzéki pártok, az Islamist Justice és az MRN–Movement for National Reform által szervezett konferencián megpróbáltak koalícióra lépni, azonban nem sikerült közös jelöltet kiállítaniuk Bouteflikaval szemben.
Vezetőségi váltások a szudáni válság közepette
Omar al-Bashir, szudáni elnök egy nappal a szükségállapot bevezetése után új alelnököt és miniszterelnököt nevezett ki. Ezt a lépést a hónapok óta tartó Bashir-ellenes tüntetések miatt látta szükségesnek a szudáni elnök. Az alelnöki posztot az eddigi védelmi miniszter, Awad Ibnoufas ezredes tölti be, a miniszterelnöki széket pedig Kelet-Al Jazirah kormányzója, Mohamed Tahir Ayala vette át. Az alelnök személye azért érdekes, mivel szerepet játszott a Bashirt hatalomhoz juttató, három évtizede történt puccsban.
Síita félhold
Nagy-Britannia, Franciaország és Németország új gazdasági megállapodást írt alá Iránnal. Az új egyezmény a legmagasbb szintű standardoknak felel meg, a megállapodás értelmében az E3-ak, valamint Irán között az árucsere az orvosi eszközök, a mezőgazdasági termékek és az élelmiszeripari cikkek között továbbra is fennt fog állni.
A mechanizmus INSTEX néven lép életbe, alapot biztosítva ezzel egy nem dollár alapú kereskedelemnek. Mint azt Jeremy Hunt, brit külügyminiszter kifejtette, az INSTEX egy nyílt kiállás a történelminek tekinthető 2015-ös atomalku mellett, mely 2018-ban vesztette érvényét, azzal, hogy Donald Trump, amerikai elnök szankciókat vezetettt be Teheránnal szemben.
27 ember életét követelő bombatámadást hajtottak végre Irán dél-keleti részén, az áldozatok többsége a Forradalmi Gárda katonái voltak. A merényletet egy szunnita csoport, a Dzsais al Adl hajtotta végre (Igazság Serege), mely a helyi beludzs kisebbség jogainak a kivívását tűzte zászlajára.
A térségben nem újkeletűek az ehhez hasonló akciók, korábban Ahvázban egy katonai parádé során lőttek a tömegbe, illetve decemberben Csabahárban, a helyi rendőrőrs közelében hajtottak végre merényletet egy gépjárműbe rejtett bombával.
Teherán álláspontja a mostani esetben is a korábbi támadásokhoz hasonlóan az, hogy a rivális, szaúdi királyság próbálja ezáltal destabilizálni nem csak a dél-iráni, jelentős szunnita kisebbséggel rendelkező tartományokat, hanem egész Iránt, gátat szabva ezzel az iszlám forradalom eszméinek.
Zalaz-1 típusú rakétákkal hajtott végre támadást a jemeni hadsereg szaúdi álásokkal szemben, Alab közelében. A fő célpontok Asir és Nadzsran voltak, de tűz alá vették az Al-Hamadban található katonai bázist is, mely több szaúdi katona életét követeltelte.
Korábban Washington részéről érkezett felhívás a harcoló felek részére, melyben fegyverszünetre szólították fel a résztvevőket, hogy el tudják kezdeni a béketárgyalásokat. Az amerikai ultimátummal szemben azonban korántsem csillapodtak az összecsapások, legutóbb a jemeni hadsereg tüzet nyitott szaúdi hajókra, valamint a rakétacsapások mellett több sikeres dróntámadást is végrehajtottak szaúdi célpontokkal szemben.
Tengeri hadgyakorlatot tart Irán
Három napos hadgyakorlatot tart Irán a Hormuzi-szorosban, jelentette be Hosszein Kanzádi admirális. A műveletek során nagy arányú csapatösszevonásokra kerül sor, melyben a haditengerészet mellett szerepet kap a légierő is, valamint rakéták bevetésére is sor kerül.
A Hormuzi-szorosban november óta vált kiélezetté a helyzet, azt követően, hogy az Egyesült Államok szankciókkal sújtotta az iráni kőolajtermelést, ezzel komoly bevételi forrástól vágva el az országot. A terület kiemelt szerepéhez hozzájárul az itt lebonyolításra kerülő kőolajkereskedelem, mely a teljes kőolajkereskedelem harmadát teszi ki.
Benyújtotta lemondását az iráni külügyminiszter
Bejelentette lemondását Dzsavád Zarif, iráni külügyminiszter, a hírt Abbász Muszavi, iráni külügyi szóvívő is megerősítette. Zarif külügyminisztersége alatt, 2015-ben sikerült megállapodnia Teheránnak a nagyhatalmakkal a számos kérdést felvető iráni atomprogrammal kapcsolatban, mely komoly győzelmévé vált az iráni diplomáciának.
A Hezbollah politikai szárnyát is terrorszervezetté nyilvánította az Egyesült Királyság
A brit belügyminiszter, Sajid Javid február 25-én jelentette be, hogy a parlament döntése alapján március 1-jétől a Hezbollahnak már nem csak a katonai, de a politikai szárnya is terrorszervezetként lesz nyilvántartva a szigetországban. Ennek következményeképp bárki, aki a szervezethez köthető, akár 10 év letöltendő börtönbüntetésre is ítélhető.
A Hezbollah a 2019-ben megalakult, új libanoni kormányban három minisztériumot is megszerzett, többek között az Egészségügy Minisztériumot, amely az egyik legnagyobb költségvetéssel rendelkezik. Habár a szervezet vezetője kijelentette, hogy a minisztérium pénzét saját célokra nem használják, azok az országok, amelyek nem nézik jó szemmel Irán térnyerését mégis aggasztónak tartják ennek lehetőségét. Az iráni proxy szervezet azonban nem csupán politikailag erősödött meg. A 2011 óta tartó szíriai polgárháborúban jelentős katonai tapasztalatokra is szert tett, valamint az iráni jelenlét erősödésével – a síita félholdon keresztül – lényegében szárazföldi összeköttetésbe került a perzsa állammal. Az iráni külügyminiszter, Mohammad Javad Zarif Bejrútban, február 10-én tartott beszédében kijelentette, hogy Irán kész katonai segítséget nyújtani a libanoni hadseregnek is, amennyiben az efelőli szándékáról tájékoztatja. Iránnak tehát hosszabb távú célja, hogy Libanon hadseregének ellátásában felváltsa az Egyesült Államokat.
Palesztin–izraeli konfliktus
Izrael lehet a negyedik állam a Holdon
Február 22-én sikeresen kilőtték a “Beresheet” Falcon-9 típusú rakétát a floridai Cape Canaveral állomásról, amely várhatóan április közepén eléri a Hold felszínét. A 100 milliárd dolláros nagyságrendű projektet az Elon Musk neve által fémjelzett SpaceX és az Izraeli Űrügynökség közösen, a nemzetközi zsidó közösség magánadományaiból hajtotta végre. Benjamin Netanjahu, izraeli miniszterelnök szerint a kilövés “nagy lépés Izraelnek és még nagyobb lépés az izraeli tudománynak”. A projekt nem csupán a zsidó állam szempontjából bír hatalmas jelentőséggel: a finanszírozás módja, illetve az állami és a privát szektor együttműködése iránymutató lehet az űrkutatás jövőjét illetően is.
Lengyel–izraeli diplomáciai csörte
Hetek óta súlyos kijelentések mérgezik a lengyel–izraeli diplomáciai kapcsolatokat, amelyek végül a 18-ai jeruzsálemi V4 csúcstalálkozó lemondásához vezettek, miután a lengyel kormány nem kívánt Izraelbe utazni. A konfliktust a lengyelek tisztázatlan szerepe a Holokauszt lebonyolításában, és az ezzel kapcsolatos ellentétes nézőpontok váltották ki. Először Benjamin Netanjahu tett egy nyelvtanilag félreértelmezhető kijelentést a lengyelekkel kapcsolatban, a botrányt azonban Yisrael Katz, külügyminiszter szavai okozták, aki szerint a “lengyelek az anyatejjel szívják magukba az antiszemitizmust”. A vádakat határozottan elutasította és felháborítónak nevezte Mateusz Morawiecki, lengyel miniszterelnök, és bejelentette országa távolmaradását a csúcstalálkozóról.
Tisztázódó “frontvonalak” a választások előtt
Az izraeli ellenzék két legmeghatározóbb szereplője, Benny Gantz és Yair Lapid megállapodott abban, hogy “Kék-Fehér” néven közös centrista listát indítanak Benjamin Netanjahu jobboldali koalíciója ellen az áprilisi választásokon. A közvéleménykutatások szerint az új formáció máris jelentős társadalmi támogatottságot bír maga mögött, köszönhetően a regnáló kormányt és kormányfőt kísérő korrupciós botrányoknak. A kihívásra válaszul Benjamin Netanjahu választási szövetséget kötött a Zsidó Otthon nevű szélsőjobboldali párttal. Az alku tárgya volt, hogy a Zsidó Otthon egyesüljön a Zsidó Hatalom nevű szélsőségesen vallásos és nacionalista formációval, hogy ne vesszenek kárba a jobboldali töredékszavazatok az áprilisi választásokon. A Zsidó Hatalom a betiltott kahanista mozgalom utódának vallja magát, melynek célja az arab lakosság Izraelből való deportálása volt. A lépést számtalan kritikával illették mind belföldön, mind pedig külföldön.
Küszöbön egy újabb gázai háború?
Az Izraeli Védelmi Erők új vezérkari főnöke, Aviv Kochavi lépései alapján nem kizárt, hogy hamarosan egy újabb háború bontakozik ki Izrael és a Gázai övezetet uraló Hamasz között. Az új vezérkari főnök, habár csak januárban vette át a fegyveres erők irányítását, már jóváhagyott egy esetleges konfliktus alatt használható operatív tervet, illetve felállított egy egységet, amely a Gázai övezetbeli potenciális célpontok listáját állítja össze. Az előkészületek feltehetőleg annak az izraeli jelentésnek a fényében történnek, amely azt valószínűsíti, hogy a Hamasz egy újabb háborúval akarná elérni a nemzetközi közösség beavatkozását a területen kialakult humanitárius válságba. Ezzel szemben Omar Shaaban, a Pal-Think, egy gázai központú think tank vezetője állítja, hogy a Hamaszak nem érdeke egy újabb háború kitörése, hiszen az csak súlyosbítaná a területén fennálló humanitárius katasztrófát.
Február 24-én, meglepetésszerűen kezdődött meg az Izraeli Védelmi Erők nagyszabású hadgyakorlata, amelyben a katonák különféle forgatókönyvekre készülnek fel, többek között egy újabb gázai háborúra.
Átalakuló szövetségi kapcsolatok a palesztin–izraeli béketárgyalások kapcsán
Az Egyesült Államok Izraelbe akkreditált nagykövetségének Jeruzsálembe helyezése óta Washington elvesztette független közvetítő szerepét a Palesztin Hatóság szemében. Ennek következtében a palesztin elnök, Mahmoud Abbas, az ENSZ fejlődő országokat magába foglaló blokkjának, a G77-nek a jelenlegi elnökeként az Egyesült Államok közel-keleti béketervével szembeni koalíció kialakításán dolgozik. (A jelenleg 134 ENSZ tagállamból álló, illetve a Föld népességének 80%-át magába foglaló szervezet elnöklését 2019. január 1-jén vette át Mahmoud Abbas.) A kapcsolatok szorosabbra fűzése érdekében február 10-én, az Afrikai Unió Addisz-Abeba-i csúcstalálkozóján mondott beszédében felkérte a szervezetet, hogy küldjön megfigyelőket a közelgő palesztin választásokra.
Az Egyesült Államok közel-keleti békepolitikájának aktorai tekintetében is változásokra számíthatunk. Erre enged következtetni, hogy Jared Kushner, Donald Trump veje és tanácsadója Ankarába látogat február 27-én, hogy az Egyesült Államok béketervének részleteit ismertesse. Szakértők szerint ez annak a jele, hogy a Trump-adminisztráció szemében felértékelődött Törökország szerepe a közel-keleti béke megteremtésére irányuló amerikai tervben.
Szíria
A kormányerők január 31-től fogva újra megkezdték az északi Idlib tartomány településeinek bombázását a török megfigyelőpontok jelenlétének ellenére, megszegve ezzel az asztanai folyamatban összefoglaltakat, melynek értelmében az ENSZ BT 2254-es határozat által megkötött tűzszünet betartását török és orosz megfigyelők ellenőrzik; előbbi a felkelők, utóbbi a kormányerők oldalán.
Ezzel egyidőben a keleti Dairazzor tartományban, az Iszlám Állam elleni harc utolsó napjain több mint 6000 civil menekült el az iraki határ közelében található Baghuz településről az Eufrátesz folyó keleti partvidékén. A művelet során az Iszlám Állam végleg fel lett számolva, a menekülteket és helyi lakosokat az SDF ellenőrzi, és próbálja kiszűrni a terrorszervezethez kapcsolható gyanús személyeket.
Február 27-én Benjamin Netanjahu, izraeli miniszterelnök látogatást tett a Kremlben a szíriai háború ügyében. A tárgyalást Putyin a következő mondattal nyitotta: “Nagyon fontos közösen átbeszélnünk a régió helyzetét és biztonsági problémáit.” Hozzátette, hogy az események nyomon követése magas szintű konzultációt követel. Netanjahu nyitóbeszéde az iráni jelenlétről szólt: “A régió stabilitásának és biztonságának legnagyobb fenyegetése Irán és csatlósai,” mondta. “Elhatározottak vagyunk az Iránt célzó agresszív fellépés mellett – aki azzal fenyeget, hogy elpusztít minket –, megakadályozva ezzel annak katonai beágyazódását Szíriába” – tette hozzá. Moszkva már tavaly nyáron ígéretet tett Izraelnek, hogy igyekszik távol tartani az iráni csapatokat legalább a Golán-fennsíktól, több-kevesebb sikerrel.
A moszkvai találkozót pusztán egy nappal megelőzve, Bassár el-Aszad, szíriai elnök rendkívüli látogatást tett Teheránba, mely az első volt a 2011-ben kitört konfliktus óta (Aszad elnök pusztán kétszer hagyta el Szíriát az utóbbi 8 év alatt, mindkét alkalommal Moszkvába repült). A teheráni látogatáson találkozott Irán legfelsőbb vallási vezetőjével, Ali Hámeneivel, valamint az iráni elnökkel, Haszan Rohanival. A találkozó részleteiről nem sok részlet derült ki. Az iráni állami média csak annyit tett közzé: “A vezetők megegyeztek abban, hogy minden szinten folytatják az együttműködést a két baráti nemzet között.” A damaszkuszi Köztársasági Palota szóvivősége így nyilatkozott: “Aszad elnök megköszönte az Iráni Iszlám Köztársaság vezetőségének és népének azt a segítséget, amit Szíriának nyújtottak a háború ideje alatt.”
Az iráni kormány 2011 óta több milliárd dollár támogatást, valamint több ezer iráni katonát és irreguláris harcost küldött Damaszkusz megsegítésére. Ez jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az Aszad-rezsim javára fordítsa a polgárháború kimenetelét.
Kurd kérdés
Továbbra is elutasítják a kurd autonómiát Szíriában
A közel nyolc éve tartó polgárháború során a kurd milíciák megvédték az általuk lakott területek nagy részét, és ezen északi és északkeleti országrészeken autonómiát hoztak létre. Autonómiájukat szeretnék megőrizni egy decentralizált államban, és azt is remélik, hogy Damaszkusz meg tudja akadályozni Törökországot abban, hogy megtámadja őket.
Bassár el-Aszad, szíriai elnök politikai és kommunikációs tanácsadója, Buthaina Saaban határozottan elutasítja a szíriai kurdok autonómiáját, szerinte az autonómia megadása az ország felosztásához vezethetne. Szíriát a népek olvasztótégelyének nevezte, és hangsúlyozta, hogy a szíriai alkotmány tekintetében mindenki egyenlő.
Február 21-én Sarah Huckabee Sanders, a Fehér Ház szóvivője közölte, hogy egy 200 fős békefenntartó csoport „bizonyos ideig” Szíriában fog maradni. Az észak-szíriai kurdok pozitívan fogadták az Egyesült Államok döntését, mivel ez megvédi a régiójukat, és más európai államokat is arra bátoríthat, hogy békefenntartókat küldjenek a térségbe.
Az Amerikai Egyesült Államok támogatását élvező Szíriai Demokratikus Erők (SDF) gerincét a kurd Népvédelmi Egységek (YPG) adják, viszont Törökország a kurdok milíciáját, a YPG-t terrorszervezetnek tartja, és Észak-Szíriát meg szeretné tőlük tisztítani. Donald Trump, amerikai elnök decemberi döntése a Szíriában állomásozó amerikai erők teljes kivonásáról azt is jelentette volna, hogy a legfőbb szíriai szövetségesüket magukra hagyták volna.
Rendhagyó hírek
Varsói nemzetközi konferencia a Közel-Kelet biztonságáról
Habár a február 14-15-én megrendezett konferencia hivatalosan a közel-keleti térség biztonsági kihívásairól történő multilaterális egyeztetést tűzte ki célul, főként Irán térségbeli megerősödéséről folytak a megbeszélések. Ennek tükrében érdekes, hogy iráni meghívott nem volt a listán, illetve az orosz delegáció előre jelezte távolmaradási szándékát. Egyes szakértők szerint a konferencia egy hosszabb folyamat kezdete, amelynek keretében az Egyesült Államok egyfelől platformot biztosít a diplomáciai kapcsolatokkal hivatalosan nem rendelkező Izrael és a szunnita monarchiák egyeztetésére, másfelől pedig előkészíti egy Iránnal szemben felálló koalíció létrehozását, amely átveheti a helyét, amennyiben valóban kivonul Szíriából.
Szintén nem jelent meg a konferencián a libanoni külügyminiszter, aki feltehetőleg az ország feszült belpolitikai helyzetének feltüzelését kívánta ekképp elkerülni. Az ország társadalma rendkívül polarizált Irán térnyerésének megítélésében, amely az iráni proxy szervezet, a Hezbollah révén igen erős belpolitikai kérdés. Hassan Nasrallah, a Hezbollah vezetője beszédében kijelentette, hogy Omán és az Egyesül Arab Emirátusok normalizálódása Izraellel eddig is köztudott volt, de a varsói konferencia bebizonyította, hogy Szaúd-Arábia is erre az útra lépett. (Az elmúlt hetekben az izraeli Channel 13 TV csatorna a bahreini–izraeli, illetve a szaúdi–izraeli kapcsolatokról is tényfeltáró műsort sugárzott, többek között azt állítva, hogy a 2006-ban Izrael és a Hezbollah között zajló háború alatt Szaúd-Arábia Izraelt támogatta a színfalak mögött.)
Szintén távolmaradt a konferenciától a Palesztin Hatóság küldöttsége, amely a konferenciát a palesztin ügy megszűntetésére irányuló amerikai–izraeli összeesküvésnek nevezte. A palesztin vezetés és az Egyesült Államok kapcsolata 2017 decemberében romlott meg jelentősen, amikor Donald Trump bejelentette az USA izraeli nagykövetségének Jeruzsálembe helyezését. A konferencia tematikája jól mutatja, hogy a palesztin kérdés a térség sokadrangú problémájává devalválódott.
A Közel-Kelet és Észak-Afrika hírfigyelő szerkesztőségi tagjai: Halasi Gábor (szerkesztő), Fodor Márk Joszipovics (palesztin–izraeli konfliktus), Ibrahim Imre (Szíria), Kiss Beatrix (Észak-Afrika), Lázin Áron (síita félhold), Shadeh Fadi (palesztin–izraeli konfliktus és síita félhold), Szabó Orsolya Réka (Észak-Afrika), Vincze Patrik (kurd kérdés).
Sorozatom előző része után továbbra is maradok a témánál, vagyis a 101. Felderítő Repülő Század fegyver szakágánál. Ezúttal olyan valakit megszólaltatva, aki csapatával szintén a Szu-22-esek fegyverrendszerén dolgozott, kint a piros vonalon. Csongrádi Imre kaposvári otthonában elevenítette fel a taszári éveket.
- A Kiliánon végeztem 1983-ban, kiválóra államvizsgáztam a fegyver szakágon. Volt egy elbeszélgetés, ahol jeleztem, hogy én Budapest környékére szeretnék kerülni. Hát az nem megy – mondták - de fiatal vagyok, van itt egy új technika, menjek ki és gondoljam át. Visszahívtak és kérdezték, hogy meggondoltam-e magam. Igen, Budapestre szeretnék kerülni! Rendben, menjen ki – mondták újra. Aztán avatás előtt közölték, hogy Csongrádi Imre hadnagy, felderítő repülő század, fegyver csoport, csoportparancsnok beosztás. Na, ennyit Budapestről. Megnéztem a személyügyi lapomat. Az állt benne, hogy saját kérésemre kerültem Taszárra. Tudomásul vettem, nem lehetett ágálni ellene. Legalább a helyettesem tapasztalt lett volna, de Cserpán Zoli, aki a helyettesem lett, az osztálytársam is volt a Kiliánon. Patásnak neveztük, mert nagyon emlékeztetett Haumann Péter színészre, aki az Indul a bakterházban a Patást alakította. Rajta is ragadt ez a név.
Megérkeztünk Taszárra. A politikai helyettes, Vígh Tóni a maga szintjén megtette, amit lehetett, próbált lakást szerezni és állást a feleségeknek. Mi is kaptunk Taszáron egy lakást, aztán három hónap típustanfolyam következett a Szovjetunióban. Azután már jöttek is a gépek. A századnak talán a húsz százaléka dolgozott már korábban is kint a piros vonalon, a repülőgépek kiszolgálásán. Volt nálunk egy Auer Attila nevű tiszthelyettes. Egyszer megkérdezte, hogy Imre, aláírtad a replapot? Mi az a replap? - kérdeztem vissza. Na, ennyire nem tudtunk semmit a napi gyakorlatról. Minden, amit addig tanultunk, csak elmélet volt.
Indítás előtt a pilóta ellenőrzi a Szuhoj függesztményét. A kép a nyolcvanas években készült, a gépen még a csillagos felségjel van.
Petre Dezső volt az, aki szakmailag sokat segített. Egy jó műszaki érzékű srác, aki már üzemeltetett MiG-21-est, bár fegyver szempontból azzal is csak az UB blokk és a Szuhojon külső függesztéssel alkalmazható GS-23-as gépágyú volt közös, semmi más. Mi a nulláról kezdtük. Volt egy füzet, amibe felírtam, hogy mi hol van a gépen. Ahogy az oroszok szerelték össze a gépeket, írtam, hogy mit hova raknak be. Aztán a berepülés következett. Később a meghibásodásokat is felírtam. Saját tapasztalat alapján vezettük, mert nem volt öreg, tapasztalt kolléga, aki ismerte volna a típust.
*
- Aztán elkezdtük tanulni a fegyverrendszert, majd jöttek a lövészetek. A Szuhojokkal sokat lőttünk, főleg a MiG-21-esekhez képest, majdnem minden héten. Először gépágyúval. Elméletben tudtuk, hogy hogyan kell a fegyvert szétszedni és összerakni, de először csak néztünk. Meg kellett csinálni a belövéseket is, amit nem úgy kell elképzelni, hogy a cél közepébe kellett találni. Csak működjön. Légi célzásnál nem egy közeli céltáblára lősz. Aztán az UB blokkos lövészetek következtek. Rengeteg anyagunk volt, minden géphez legalább nyolc UB blokk és a B8-as blokkok. A hadrendbe állásnál át kellett venni a rakétákat, aszerint hogy melyik gép mire volt fegyverezve. Az oroszok hozták és átadták a mi fegyverzeti részlegünknek, mi pedig tőlük vettük át. Először sátrakban volt a fegyverzet, a sátrak beáztak, rengeteg gond volt velük. A legtöbb fegyvert a függesztő kocsikon tároltuk, ami pedig nem fért el rajtuk, azt a földön. Nem nehéz elképzelni, hogy mi volt, amikor alájuk folyt a víz a szerelősátorban. Egymás hegyén-hátán álltak az UB blokkok ládákban, azokat is takartuk. Sok idő elment ezzel a szerencsétlen helyzettel. Később kaptunk egy targoncát, de azzal is csak a gond volt, azt is javítani kellett. Mi próbáltunk életet lehelni bele, mert ha leadtuk, akkor nem volt mivel dolgozni. Aztán a vezetés látta, hogy ez így nem megy.
Rakétát függesztenek a fegyver szakág emberei.
A gépágyús és UB blokkos lövészetek után a bombázás és az Sz-24-es földi célok elleni nem irányított rakétával végrehajtott lövészetek következtek. Bombázás itthon, levegő-föld rakétalövészet Lengyelországban és Németországban tengeri célra. Sokszor bent aludtunk két laticelen az iroda sarkában. Egyszer egy lövészet után kérdezem a többieket, hogy hazamenjünk? Éjfél van, úgyis jövünk be reggel hatkor, mi értelme?
*
- Az irányított rakéták közül a földi célok elleni, lézer rávezetésű H-25ML-t használtuk a legtöbbet. A hajtóműindítás után fel kellett pörgetni a rakéta fejét. Volt benne egy giroszkóp, aminek középre kellett beállnia. Amíg a giroszkóp nem érte el a fordulatszámot, addig félreállt, majd miután elérte, beállt középre, remegett egy kicsit és fixált. Ezt meg kellett várni, mert a levegőben nem állt be a gép remegése miatt. A H-25ML mellett volt még a rádiós rávezetésű H-25MR és a lokátor elleni H-25MP. Ezek függesztése macerásabb volt, mert plusz konténert kellett függeszteni hozzájuk.
Volt miből válogatni - és a képre nem fért rá minden.
Sok meghibásodás volt a függeszthető GS-23-as gépágyúkkal. A GS amúgy is egy nagy tűzgyorsaságú fegyver, a MiG-21-eseken is sokszor meghibásodott. A Szuhoj beépített NR-30-as gépágyúja nagyon megbízható volt, inkább a lőszer útja során voltak gondjaink. Időnként el-elakadoztak, keresztbe álltak a lőszerek. Legtöbbször a célzókészülék és a gép orrában lévő lézerberendezés hibásodott meg. A lézernek volt egy szilikagél páramentesítő patronja, ami ha tönkrement, akkor bepárásodott a tükör. Lövészet előtti nap olajkályhán szárítgattuk, mert még a tárolás közben is összeszedte a levegőből a párát. Kint a piros vonalon más nem tudtunk csinálni.
Nekünk úgy tanították, hogy a fegyverek találati pontossága hatvan százalékban a hajózó kiképzettségétől függ. Sok időnk ment el azzal, hogy az egyébként hibátlan célzókészüléken kerestük a hibát, mert a hajózó azt mondta, hogy nem lehet vele célozni. Mi meg nekiálltunk mérni, ellenőrizni. Egy idő után rájöttünk, hogy nem mindegy ki mondja, hogy hibás a berendezés. Ha X vagy Y mondta, akkor nem állunk neki, mert elment sok idő a semmivel, és úgysem találta el a célt. Inkább elengedtük a gépet. Aztán kérdeztük a következő hajózót, hogy a célzókészülék rendben volt-e. Kitűnő, ahova mutatok, oda lövök - jött a válasz. Ha a hibátlan géppel egy Balogh Imre, egy Vámos Jóska, vagy egy János Béla ment el, akkor úgy jöttek vissza, hogy kiváló, hozzá ne nyúljatok! De ha azt mondták, hogy Csongi, ez mellévisz, akkor nekiálltunk csinálni, blokkot cserélni, szabályozni.
Egy kakukktojás, az R-60-as légiharc rakéta a földi célpontok elleni Sz-24-es rakétákkal függesztett Szuhojon.
Persze mi is csináltunk hülyeséget. Például véletlenül lőttünk a gépágyúval. Ki kellett üríteni és meg kellett tisztítani az ágyút, mire a Petre Dezső odament, hogy rozsdás, cseréljük. Mondtam, hogy nem kell kivenni az ágyút, majd megoldjuk. Bemegyek eligazításra, de amikor töltés lesz, akkor kimegyek és megcsináljuk. Bent ülök az eligazításon és hallom, hogy dörren az ágyú. Mondom a többieknek, hogy valaki lőtt! Persze, belövés van - mondták. Mire én: ködben?
Az NR-30-as egy levegőismétléses gépágyú. Amikor beteszed a gépbe, még üresen egy-két levegőismétlést csinálsz rajta, hogy jól van-e összerakva. Ismétlés, elsütöd, ismétlés, elsütöd és kész. Az őrmester srác, aki kint volt a gépnél, egyedül akarta megcsinálni, ráadásul péntek volt, ment volna már haza. Elfelejtette a sorrendet, először töltött, aztán eszébe jutott, hogy nem ismételt rá. Felállt a létrára, be se ült, ráismételt, elhúzta és kilőtte maga alól a létrát. Szerencsére, ahogy leesett elengedte a billentyűt. Ilyenkor jelenteni kellett az esetet, jött az elhárítás, néztük, hogy hova esett le a lőszer, mert amit kilősz, az leesik. A közelben legelő birkák felett is elmentek a lövések, mert egy fokkal felfelé álltak a fegyverek. A légi célzásnál az állásszög miatt lefelé áll, de a földi célzásnál, a Szuhojon magad elé kell, hogy láss, ezért egy fokkal felfelé áll a fegyvercsövek tengelye.
Szu-22-esek lassú kimúlása. A 08-as a pápai repülőtéren a kétezres évek közepén.
Engem megfenyítettek, hogy nem jól adtam ki a parancsot és nem szocialista emberhez méltó módon hajtottuk végre a feladatot. A Gyufa (Schmidt István vezérőrnagy, a Csapatrepülő Parancsnokság parancsnoka) fenyített meg. Ott álltunk a Petrével. Ilyenkor ideges az ember és közben néztem, hogy a gépírónő ír, miszerint „Csongrádi Imrét szigorú megrovásban részesítem”. Mondom Dezső, szigorú megrovást kapunk, ott gépelik. Kérdezte a Gyufa, hogy tudok-e mentséget? Tudom-e mivel fog sújtani? Mondtam tudom, mert láttam, hogy gépelik. Erre rám szólt, hogy ne viccelődjek. Szegény Petre Dezsőt miért fenyítették meg, nem tudom, mert köze nem volt hozzá. Az ágyút egyébként minden lövészet után tisztítani kellett, de ha este és reggel is lőttek, éjjel nem pucoltuk, mert minek? A csövet kihúztuk, hogy ne rozsdásodjon, aztán annyi. Meghatározott számú lövészet után szét kellett szedni, mert a gázátömlő furatok eltömődhettek.
*
- Ha fegyvert kellett függeszteni, lejött parancsba, hogy jövő héten ezzel és ezzel függesztünk. A függesztett gépen a fegyverzet kiválasztó kapcsolót a hajózó állította be. Aztán, ha nem ment el a fegyver, megnéztük, hogy mi lehetett az oka. Általában az volt a gond, hogy a fő bombakapcsolót nem kapcsolta a hajózó, márpedig akkor nem tudott bombázni. A végén már le is biztosítottuk a kapcsolót, aztán ha jelezték a problémát, mi benéztünk a kabinba mielőtt elmélyedtünk volna a hibakeresésben. Ha azt láttuk, hogy lebiztosítva maradt, akkor már hiába állította a pilóta, hogy ő kapcsolta. Nem valószínű ugyanis, hogy a levegőben visszabiztosította…
A 03-as Szu-22-es a Dunai Repülőgépgyárban, vagy ahogy mindenki ismerte, a PG-ben.
Később megkaptuk a konténert is, de csak az első, felderítő részét. Ezzel fegyver és felderítő csoport lettünk, ha kellett mi függesztettük, miután megszüntették a konténer csoportot. A Szu-22-es üzemeltetés kifutó szakaszában nagyon lecsökkent a lövészetek száma. Amikor a Varsói Szerződés aktualitását vesztette, megszüntettük az atomhordozó képességet is. Aztán jött a gépek nagyjavítása Tökölön a PG-ben. Mentünk mi is és segítettünk visszatenni a blokkokat. Miközben megszűnt a század, én egy angol nyelvtanfolyamon voltam. Mire visszaértem nem volt már szerszámos szekrény sem. Voltak lezuhant gépeink. Ha egy gép leesett, akkor mindene leesett, vagyis mindent leírtak, ami a géphez tartozott. Tele voltam UB blokkal, úgy kellett könyörögni, hogy vigyék már el, hogy nullára tudjak zárni. A már Pápán álló gépekből ki kellett venni az NR-30-asokat és átadni, de nem kellett egyik századnak sem. Nem volt se papír, se utasítás, hogy hol adjuk le. Aztán meguntuk és lerámoltuk az egyik század elé a betonra.
"Ha egy gép leesett, mindene leesett." Ennyi maradt a 07-es kétülésesből, amelynek személyzete sikeresen katapultált.
*
- Taszár után Kaposváron szolgáltam még a logisztikai alakulatnál. A repülőalakulat után nagyon furcsa volt, állandóan megfordultam, hogy kinek tiszteleg a szembejövő katona. Azután több misszióban is részt vettem. Például Okucaniban, ahol hadműveleti főtiszt voltam, vagy Irakban, ahol a szállító zászlóalj parancsnokhelyettese. Néztem is, hogy a BTR-ben is az NR-30-as gépágyú volt. Utána nyugdíjba mentem, és egy kis kitérő után kiutaztam Afganisztánba, immár egy tolmácsokkal foglalkozó civil cég alkalmazottjaként.
* * *
Fotó: Gál József, Szórád Tamás
A cikk nyomtatott változata az Aeromagazin 2019. februári számában jelent meg.