Biztonságpolitika

2019. január 21-én népszavazást tartottak a Fülöp-szigetek déli részén található Mindanaón. Az ország második legnagyobb szigetén a referendum tárgya egy jelentős muszlim lakossággal rendelkező terület autonómiája volt. Az itt élő iszlám vallást követő népesség évtizedek óta harcot folytat a többségében katolikusok által lakott Fülöp-szigetektől való elszakadásért.

A konfliktus nagyon hosszú történelmi gyökerekre tekint vissza. A 14. századtól, tehát jóval a spanyol gyarmatosítás kezdete előttől élnek Mindanao szigetén muzulmánok. Az amerikaiak 20. század végi érkezését, majd az önálló Fülöp-szigetek létrejöttét követően azonban megindult a keresztények betelepülése az ország többi részéről Mindanaóra, az itteni termőföldek kihasználása céljából. A folyamat következtében a muszlimok az 1960-as évekre kisebbségbe kerültek a katolikusokhoz képest. A feszültségek fokozatosan nőttek, és 1969-ben fegyveres összecsapások kezdődtek a kormányerők és a felkelők között.

A következő évtizedekben többször is próbálkoztak a felek a konfliktus tárgyalásos rendezésével. A januári népszavazás is ennek a hosszú folyamatnak a részeként került megrendezésre. 2014-ben ugyanis a lázadók és a központi kormány kompromisszumot kötöttek, melynek értelmében előbbiek lemondanak szeparatista elképzeléseikről a nagyobb önállóságért cserébe.

A szavazáson 1,74 millió fő adta le voksát, ami közel 88%-os részvételi arányt jelent. A szavazók túlnyomó többsége, 85%-a az autonómiát választotta. Ez az eredmény lehetővé teszi a békefolyamat további mélyítését, ugyanis a kormány és a szeparatisták egyezségének értelmében 3 év átmeneti időszakot követően a helyi lakosság saját törvényhozást választ majd, amely pedig létrehozza a terület különálló végrehajtási rendszerét. A központi kormányzat irányítása alatt marad azonban a biztonság- és védelempolitika, valamint a külügy és a monetáris rendszer irányítása is.

A terrorizmus Mindanaón

A fegyveres összecsapások a kormány és a felkelők között ugyan már lezárultak, de a terület továbbra sem békés. Az Iszlám Állam és több szélsőséges terrorszervezet is aktív a térségben, és időről időre merényletekkel hívják fel magukra a figyelmet. Január 27-én történt a legfrissebb támadás, amelyben robbantások következtében 27 ember vesztette életét és 70-nél is többen megsérültek. A terrorcselekményre egy katolikus templom közelében került sor Mindanao Sulu nevű provinciájában.

Egy másik esemény, mely szintén jelzi a szélsőséges szervezetek itteni aktvitása által okozott problémát, hogy 2018 decemberében Rodrigo Duterte elnök a 2017 májusa óta fennálló szükségállapot meghosszabbítását kezdeményezte abból a célból, hogy az ilyen helyzetben hatalmat gyakorló katonai vezetés meggátolhassa a terrorista csoportok újraszerveződését. A javaslatot a törvényhozás jóváhagyta.

A szükségállapot kihirdetésére is az Iszlám Állam tevékenysége miatt került sor. 2017 májusában ugyanis a legnagyobb muzulmán többségű városban, Marawiban fegyveres összecsapások törtek ki, amikor katonák le akarták tartóztatni egy, az ISIS-hoz köthető terrorista csoport vezetőjét. A kormányerők és a szélsőségesek közötti harcok 5 hónapig húzódtak; ezalatt 1000-nél is többen vesztették életüket, illetve 300 ezer ember kényszerült lakhelye elhagyására. Az összecsapások tehát nagy humanitárius problémát okoztak, a város újjáépítése várhatóan évekig elhúzódik majd.

Látható tehát, hogy nagy kihívást jelent Mindanao szigetén jelenleg a terrorizmus elleni küzdelem. A szavazás eredményeképpen létrejövő muszlim mindanaói Bangsamoro Autonóm Régió gyakorlati működésének megvalósulása ugyan még bizonytalan, de a széles körű támogatottság mindenképpen pozitív a térség békés jövőjére nézve.

A lerombolt Marawi. Forrás: www. aljazeera.com.

A ferihegyi 31R pályavég közelében álló spotter domb szomszédságában, a facsoport mögött egy másik, kisebb dombot találunk. Általában néptelen, sokkal kevesebben használják, mint a nagyobb dombot és meglepő, de akad, aki nem is tud(ott) róla. A gurulóútra és a pályára laposabb szögben lehet rálátni és olykor a kerítés tetejére telepített pengés drót is belelóg a képbe, de van, akit ez nem zavar. Engem sem, ezért a februári szép időt kihasználva, két egymást követő napon kilátogattam a kisdombra.

A kisdombtól tovább sétálva is akad annyi „hézag” a fák között, hogy egy-egy leszálló gépet lefotózzunk. Például ezt a Ryanair-járatot.

Napi járat Dubajból, egy rövid B777-200-assal.

Egy másik széles törzsű nagyvas a Közel-Keletről: katari A330-as érkezik.

A Wizz Air századik gépe egy barcelonai járatot teljesített.

Földi forgalom.

Az Air Algerie járata Bécs érintésével köti össze Algírt és Budapestet. Ezúttal egy alig hároméves B737NG-vel repültek, de 737-600-asuk is jár Ferihegyre.

A bolgár Cargo Air 24 éves B737-400-as teherszállítója vár az engedélyre.

A Ryanair berlini járata csak egy pillanatra áll meg a váróponton. Mivel kész az azonnali indulásra, az irányító a pályára engedi. Sietnie kell, mert négy mérföldre egy leszálló közelít…

…mégpedig egy „Nagy Polski”, a LOT Varsóból érkező Dreamlinere.

Elegánsan ívelt winglet a török B737-900-as gurulás közben le-fel mozgó szárnyvégén.

Magasan a küszöb felett az International Jet Management Cessna 560XLS Citation Excelje.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Ma kora reggel történelmet írt a LOT lengyel légitársaság Budapesten: vadonatúj Embraer ERJ-190 típusú repülőgépükkel elindították az első közvetlen Budapest – London City Airport járatot. A gépek heti hat napon, tizenkét alkalommal (reggel-este) közlekednek a magyar főváros és London pénzügyi központja között.

Január 25-én a görög parlament is ratifikálta a görög–macedón névvita lezárására kötött Preszpa-megállapodást (a névvita történelmi előzményeiről és a megállapodáshoz vezető útról itt olvashatnak). Ezzel véget ért a majdnem 30 éve húzódó névvita, a nyugat-balkáni vitatott nevű állam hivatalosan Észak-Macedónia lett, és az egyezmény értelmében megkezdődhet a macedón euroatlanti integráció, melyet eddig a görög fél blokkolt.

Ratifikációs nehézségek mindkét oldalon

Habár a Preszpa-megállapodást 2018. június 17-én kötötte meg Macedónia és Görögország, a névvita lezárásához szükséges volt azt mindkét ország parlamentjének ratifikálni, illetve Macedóniában a szükséges alkotmánymódosítások előtt még népszavazást is tartottak.

A macedón parlament január 11-én szavazta meg az ország átnevezéséhez szükséges négy alkotmánymódosítást; a 120 fős macedón parlamentből 81 képviselő támogatta így szavazatával a névvita lezárását. Ahhoz, hogy hivatalosan is Észak-Macedóniának hívhassák az országot, kétharmados többséget kellett a kormányon lévő Szociáldemokrata Uniónak (SDSM) biztosítani; ellenzéki képviselők támogatását is meg kellett nyerni a kormánykoalíció 71 képviselője mellé. A jobboldali korábbi kormánypárt, a VRMO-DPMNE (Belső Macedón Forradalmi Szervezet – Macedón Nemzeti Egység Demokratikus Pártja) bojkottálta a január 11-i szavazást, így fejezve ki helytelenítő álláspontját a Preszpa-megállapodással kapcsolatban.

A VRMO magatartása nem meglepő, először tavaly nyáron akasztotta meg a névvita lezárásához vezető utat a VRMO-tag köztársasági elnök, Gjorge Ivanov azzal, hogy nem írta alá a parlament által elfogadott megállapodást. Másodszorra azonban már nem tudta gyakorolni elnöki vétóját Ivanov, hiszen a Preszpa-egyezményt másodszor is abszolút többséggel szavazta meg a macedón parlament. A VRMO ellenállása ezután a szeptember 30-án, a megállapodásról tartott népszavazáson mutatkozott meg, akkor a szavazástól való távolmaradásra szólították fel a lakosságot, hogy érvénytelen legyen a referendum. Végül valóban, a szükséges 50%-os részvételi arányhoz képest csak a lakosság 37%-a ment el szavazni; ám az egyezményt támogató voksok aránya kiemelkedő, 91% volt. Ekkor Zoran Zaev, az egyezményt megkötő macedón miniszterelnök azt mondta, ha a parlamentben nem tudnak kétharmados többséget biztosítani a szükséges alkotmánymódosításokhoz, új választások kiírását fogja kezdeményezni.

A tavaly szeptemberi népszavazáson a választópolgárok az alábbi kérdésre adhatták le igen/nem voksukat: “Are you in favour of European Union and NATO membership by accepting the agreement between the Republic of Macedonia and the Republic of Greece?”

A kérdést a VRMO manipulatívnak nevezte, és ellenezte, hogy a névvita lezárásáról szóló egyezményt összekötik az ország integrációs törekvéseivel. Az SDSM erre úgy reagált, hogy a Preszpa-egyezmény nélkül Macedónia nem indulhatna el a fejlődést hozó euroatlanti integráció útján.

Az egyezmény életbe lépéséhez szükséges utolsó állomás a görög parlament ratifikációja volt. Nemcsak a heves utcai tüntetések jelezték a még mindig tartó görög ellenérzéseket az egyezményt illetően, de az Alekszisz Cipras, görög miniszterelnök személyéről szóló január 16-i bizalmi szavazás is. A szavazást maga Ciprasz kezdeményezte, miután a baloldali, kormányon lévő Sziriza koalíciós partnere, a jobboldali ANEL párt kilépett a kormányból, kifejezve a névvita rendezésére kötött egyezmény helytelenségét. A 300 fős görög parlamentből végül 151 képviselő szavazott bizalmat Ciprasznak; a Sziriza 145 képviselője mellett a távozó ANEL párt és független képviselők támogatásával. Ciprasz úgy nyilatkozott, hogy a parlament a „stabilitásnak szavazott bizalmat”. Ezt követte a három napig tartó parlamenti vita, melynek végén 153 képviselő szavazott a Preszpa-egyezmény ratifikálása mellett; a macedón névváltoztatásra válaszul így Görögország nem fogja tovább blokkolni Észak-Macedónia euroatlanti integrációját.

Gyors lépések az euroatlanti integráció felé

A névváltoztatásra válaszul a NATO február 6-án már alá is írta Észak-Macedóniával a csatlakozási jegyzőkönyvet. Az eseményre a brüsszeli NATO Központban került sor a Szövetség 29 tagjának állandó képviselői, illetve a macedón külügyminiszter, Nikola Dimitrov jelenlétében. A csatlakozási folyamat következő állomása, hogy a szövetséges tagállamok parlamentjei ratifikálják az aláírt jegyzőkönyvet. Amint ez mind a 29 tagállam nemzeti parlamentjében megtörtént, Észak-Macedónia hivatalosan is a Szövetség 30. tagja lesz.

Görögország és Szlovénia parlamentje elsőként már ratifikálta is a csatlakozási jegyzőkönyvet; a gyors lépéseknek köszönhetően Észak-Macedónia már 2020-ra NATO-tagállam lehet. Elköteleződésük kifejezésére február 12-én NATO zászlót vontak fel Szkopjéban, a kormány épülete előtt.

Dél-koreai források szerint ebben a hónapban elkezdődnek majd a tárgyalások Spanyolországgal a pár hónapja már a médiában keringő repülőgép csere ügyében. Az európai állam a 27 darab megrendelt, de használatba venni nem akart 13 darab Airbus A400M Atlas teherszállító repülőgépeit cserélné el a Korea Aerospacs Industries által gyártott KT-1-es és T-50-es gépekre. Yonhap hírügynökség értesülése szerint hamarosan egy dél-koreai küldöttség fog Spanyolországba érkezni a tárgyalások első szakaszát jelzendő. A bartelüzletet állítólag a spanyolok kezdeményezték még a 2018-as évben, amikor is a feleslegessé vált A400M-ek közül ajánlottak fel néhányat a pilótaképzéséből hamarosan kivonásra kerülő hazai CASA C-101-es sugárhajtású kiképzőgépek feladatait ellátni képes repülőeszközökért. Nem volt véletlen a megkeresés, mivel Szöulban a Lockheed C-130 Hercules képességin túlmutató típus rendszeresítésével kacérkodnak. Gyaníthatóan az ázsiai állam 4-6 darab A400M-re fog igényt tartani, míg ezekért cserébe 30 darab légcsavaros KT-1-et és 20 darab sugárhajtású T-50-et ad majd át.

A görög kormányzat pénzügyi mozgásterét, mint az elmúlt években már megszokhatták, továbbra is korlátozza a gazdaság teljesítőképessége és adósságok, amelyek még mindig érintik az országot. Néhány nagyobb mérvű beszerzés emellett úgy néz ki, futja még a szerény beszerzésekre is. Ezen a héten hozták nyilvánosságra, hogy négy Lockheed Martin-Sikorsky MH-60R Seahawk haditengerészeti helikoptert vásárolnának meg Washingtontól. Ezek a forgószárnyasok a tengeralattjárók elleni hadviselést folytató hét darab Agusta-Bell AB212 helikoptert váltanák le.

Nemrégiben egy gyakorlat során majdnem teljesen kihasználták a francia CHARLES DE GAULLE (R91) repülőgép-hordozó szállítási kapacitását, már ami a repülőeszközökre vonatkozik. Ugyanis egyidejűleg 30 Dassault Rafale M vadászbombázó mellett még 2 E-2C Hawkeye légtérfelderítő repülőgép és 3 helikopter is a hajón tartózkodott. Ezek közül kettő AS365F Dauphin volt, míg egy NHI NH90 Caiman. A CHARLES DE GAULLE-t eredetileg 40 darab repülőeszköz elhelyezésére tervezték, így a mostani gyakorlat során igencsak megközelítették a maximális gépmennyiséget.

Oroszországban elkezdődtek az állami berepülések az új fejlesztésű radargéppel, a Berijev A-100 Premier-el. Az Iljusin Il-76MD-90A (a tervezési szakaszban Il-476 projekt néven is ismert) katonai tehergépen létrehozott új típus ugyanazt a kétáramú sugárhajtóműveket, a PS-90A-76-ot használja, mint a szállítógép. Ennek 15%-al nagyobb tolóerő, vagy kevesebb fogyasztás és hosszabb levegőben tölthető idő a legfőbb hozadéka az olcsóbb üzemeltetés mellett az eredeti D-30KP-val szemben. A fedélzeti elektronika is jelentősen modernizáláson esett át, elég csak megemlíteni a tömegét, ami 20 tonna körül mozog. Persze a képesség terén is előrelépés tapasztalható, hiszen a némileg nagyobb méretű, a törzs felett elhelyezett radarkupola alatt immáron 3 darab radarantenna található meg.

A 120 fokonként elhelyezett, a moszkvai Vega rádióelektronikai vállalat által tervezett új Vega Premier AESA antennával rendelkező radar 4-5 másodperc alatt tesz meg egy fordulatot, így a gyorsan mozgó célok követése is megbízhatóbbá vált. Légi eszközöket képes 600 kilométerről észlelni, míg a hajók esetében ez a távolság 400 kilométer. A fedélzeti rendszereket már 2016 októbere óta egy légi-és bizonyos földi tesztekre és kísérletekre szolgáló A-100LL (a szovjet/orosz kísérleti gépeknél megszokott „repülő laboratórium” rövidítése) jelölésű gépen nyüstölik. Ezt egy szabvány A-50 Mainstay átalakításával hozták létre, amely az eredeti Il-76-on alapul. Ennek a verziónak is létezik már egy korszerűsített változat, az A-50U, amiből december végén vehette át az orosz légierő az első példányát. A szolgálatban tartott 15 darab A-50-es radargép 26 és 35 év közötti szolgálati idővel rendelkezik. Korszerűsítésük valószínű, főleg annak fényében, hogy az elektronikai felderítésre is képessé vált A-100-as sorozatgyártása 2020-ban indulhat majd el legkorábban.

Izrael nagyobb mennyiségű motort vásárolt meg az Egyesült Államokból a Namer nehéz páncélozott szállító harcjárművei számára. 238 millió dollárért 240 darab MT 883-as, 1497 lóerő leadására képes erőforrás, valamint számos alkatrész és diagnosztikai rendszer kerül majd közel-keleti államba. Az eladás vonzataként megjelenő munkában az MTU America, a Rolls Royce Power Systems észak-amerikai leányvállalata lesz a leginkább érdekelt.

Pakisztán jelentős lépést szeretne tenni az Indiával folytatott fegyverkezési versenyben, méghozzá a légierő tekintetében. A legújabb hírek szerint ugyanis a csökkentett észlelhetőségű Shenyang J-31 (FC-31), kínai fejlesztésű és gyártású vadászbombázó beszerzését szeretnék tető alá hozni. A kifőzés elején tartó nagy falat még messze van attól, hogy esetlegesen a torkukon akadjon, hiszen a típus még nem tekinthető kiforrottnak, rendszeresítéséig még van egy kis idő. Mindenesetre a gép eladásnak megvalósulása a Szuhoj Szu-57-es indiai oldalon még talán akkor is meglévő hiányában előnybe hozhatja a pakisztániakat, hiszen a másik szóba jöhető típus, a Lockheed Martin F-35 Lightning II-es exportja még igencsak korlátozott.

Három év alatt szeretné elvégezni az integrációs munkákat az Amerikai Légierő, így 2021-től felszerelhetnék a tulajdonukban lévő Bell-Boeing CV-22B Osprey billenőrotoros repülőgépeket a Raytheon AN/APQ-187 Silent Knight Radar-al. Az új fedélzeti lokátor a terepkövető repülés segítése mellett még számos hasznos üzemmóddal rendelkezik, de a legfőbb előnye a most alkalmazott AN/APQ-186-al szemben a fenntarthatóság lesz. Az Amerikai Légierő a különleges erők támogatását végző többi repülőeszközét, vagyis a Boeing MH-47G Chinook és a Sikorsky MH-60M Black Hawk helikopterek mellett a Lockheed Martin MC-130H Combat Talon II-es repülőgépeket is el szeretné látni a Raytheon AN/APQ-187 Silent Knight Radar-al, az 52 darab CV-22B Osprey konvertiplánon felül.

Jelentős mennyiségű Lockheed Martin F-35 Lightning II-es majdani megrendeléséről folynak tárgyalások napjainkban. A 15. a 16. és a 17. rendelési tételbe összesen 485 darab gép szerepel mindhárom változatban. Az amerikai légierő, a haditengerészet és a tengerészgyalogság együtt 295 repülőgépet vásárolna meg ezekből, a fejlesztésben résztvevő partnerországok számára 143 repülőgépet szállítanának le és az ezen felüli 47 darab repülőgép jelentené a további külföldi értékesítést. Tételesen a 15. 116 F-35A, 29 F-35B és 24 F-35C, vagyis összesen 169 repülőgépet foglalna magába. A 16. tétel 101 F-35A-t, 32 F-35B-t, 24 F-35C-t, tehát 157 darabot jelentene. Picikét lenne ennél nagyobb a 17. tétel, ez ugyanis 159 Lightning II-est tartalmazna, amelyet 98 F-35A, 37 F-35B és 24 F-35C variáns alkotna. A február 1-ig már több mint 360 F-35-öt előállító gyártó szerint a hírben szereplő, 2020. január 1 után gyártósorról lekerülő példányok ára már 80 millió dollár közelében tanyázik majd. Ez jó eséllyel tartható lesz, hiszen a 2019-ben elkészülő 11. rendelési tételbe tartozó példányok darabára 89,2 millió dollár.

Február 7-én az Oklahomában található Tinker légibázis karbantartó hangárjából történő kivontatása során a hangár felső részébe beleakadt az amerikai haditengerészet E-6B Mercury repülőgépének függőleges vezérsíkja. A Boeing 707-es repülőgép bázisán létrehozott repülő harcálláspont és kommunikációs pont 2 millió dollárnál nagyobb mérvű károsodást szenvedett az eset következtében. A fotók alapján az már most megállapítható, hogy a függőleges vezérsík csatlakozási pontja a géptörzsnél szétnyílt. Jelenleg még nem tudni, hogy az úgy ahogy leszakadt függőleges vezérsík javítható lesz-e és hogy ez a gép fog-e még valaha repülni.

Chile szándéknyilatkozatot írt alá kettő darab KAREL DOORMAN-osztályú fregatt megvásárlásáról. Amennyiben az eladás megvalósul a HNLMS VAN AMSTEL (F831) és a HNLMS VAN SPEIJK (F828) nevet viselő egységeket 2024-ben és 2027-ben adják majd át a chilei haditengerészet számára. Itt nem ismeretlenek a 122 méter hosszú, 14,4 méter széles és 4,2 méteres merüléssel rendelkező KAEREL DOORMAN-osztályú fregattok, hiszen kettőt már a 2000-es évek elején szolgálatba állítottak. A 2004-ben eladásra került TJER KIDDES és ABRAHAM VAN DER HULST napjainkban is mint, ALMIRANTE RIVEROS (FF-18) és BLANCO ENCALADA (FF-15) szolgálja dél-amerikai államot.

Brazília első JAS39E Gripen vadászbombázója kezd egyre jobban testet ölteni a Saab svédországi gyárában. A Linköping végzett munka már 2018 közepe óta folyik, így az első felszállásra természetesen még idén sor fog kerülni. Sőt, ez a példány már ez év vége előtt a földgolyó túlsó végén, új hazájában is felbukkan majd. A dél-amerikai országban a 28 darab E, valamint a kétüléses F változatok rendszeresítése 2021 októberétől kezdődhet majd. A kidoboltatott előzetes ütemterv alapján 2022 augusztusában már az első Embraer-nél gyártott együléses átadására kerítenek sort, míg 2023 szeptemberében már az első, szintén itt gyártott F variánst fogják leszállítani a megrendelőnek. A jelenleg megrendelt mennyiség legyártása 2024 szeptemberében fog befejeződni.

Argentínában a tavaly év vége előtt nem sokkal elkészült az első három, immáron sorozatgyártottnak tekinthető Fábrica Argentina de Aviones (FAdeA) IA-63 Pampa III-as sugárhajtású kiképző repülőgép. Az IA-63 Pampa III sugárhajtású kiképzőgép első felszállására hat évvel ezelőtt még 2014-es dátumot mondtak a dél-amerikai országban és az első példány átadását is arra az évre várták, azonban gazdasági nehézségek miatt ezek elmaradtak. A programban további problémát okozott, hogy a 2013-as év közepén az egyre jobban elmérgesedő argentin-brit viszály miatt, egy kormányhatározat tiltotta meg a hazai megrendelésre készülő IA-63 Pampa III-as kiképző és Pampa GT könnyű támadógépek angol Martin-Baker Mk.10-es katapultülésekkel történő ellátását. Így ezeket az orosz Zvezda K-36LT katapultülésekkel tervezték ellátni, de természetesen külföldi megrendelők számára kész volt a gyártást végző FAdeA az angol gyártmányú katapultüléseket is beszerelni.

A tavalyelőtt alapításának 90. évfordulóját ünneplő Fábrica Argentina de Aviones repülőgépgyárban az elmúlt évig csak egy, sorozatgyártásúnak tekinthető Pampa III-as készült el, azonban az EX-05-ös jelzésű (1028) repülőgép is csak az EX-04-es gépből származó alkatrészeknek köszönhetően vált teljessé és gördült ki a gyártócsarnok kapuján 2017. június 29-én. A prototípus mindezt még 2013. október 10-én megtette. Mindenesetre eme variáns légialkalmassági bizonyítványát a dél-amerikai ország Légiközlekedési Hatósága júliusban állította ki. A tanúsítvány elkészítéséhez igényelt 3335 pontot mind teljesítették a berepülések alatt, ezekből 900-at a földi próbák után a levegőben is leellenőriztek. A Pampa III-as prototípusa 2015. augusztus 18-án szállt fel, a műszerfalra a már meglévő egy mellé két új Elbit gyártmányú színes folyadékkristályos kijelző került beépítésre, így a műszerezettség már a lehető legkorszerűbbé vált. Az elkövetkező hónapok kulcsfontosságúak lehetnek a típus életében, hiszen több ország is igen élénken érdeklődik iránta. Az IA-63 Pampa III-as irányában eddig Paraguay és Bolívia érdeklődött a leginkább, de eddig konkrét megrendelés nem érkezett. Jelenleg a fenti két ország mellett már tárgyalásokat folytatnak Guatemalával, Uruguayal, Dél-Afrikával és Szaúd-Arábiával is. A tavaly átadott 3 darab gépet (A-700, A-701 és A-702-es lajstromot kapott gépeket) az elkövetkező két évben további 3-3 példány fogja majd követni a legfrissebb információk szerint, ezek mind argentin tulajdonba kerülnek.

Az exportra irányuló erőfeszítésekről szóló hírek alapján elmondható, Paraguay, Uruguay és Bolívia esetében három, kettő, valamint egy Pampa III-as eladásáról folynak tárgyalások. Guatemala esetében szintén két Pampa repülőgépet szereznének be. Az IA-63 Pampa III-as sugárhajtású kiképző repülőgép darabára a friss információk szerint 12 millió dollár körül fog alakulni. Mexikó esetében is folynak tárgyalások, ők azonban a gyártásban vennének részt, alkatrészek beszállítójaként. Az Argentin Légierő részére átadásra kerülő Pampa III-as darabszámokról még szintén tartanak az egyeztetések, jelenleg 18-20 darab körüli mennyiség megvásárlása tűnik a legvalószínűbbnek, de természetesen ez nagyban fog függni az anyagi lehetőségektől. Tavaly előtt még nagy erőkkel folyt a gépek előállításába besegítő külföldi partner keresése. Akkor még a nemzetközi piacon való megjelenésben az argentinok szerették volna fenntartani a minél nagyobb mérvű befolyásukat, ezért az esetleges partnereknek igencsak kompromisszum késznek kellett mutatkozniuk. A 2017-es év végén a német Grob repülőgépgyár mellett a dél-afrikai Paramount Group mutatkozott késznek a programba való beszállásra.

A legújabb hírek arról szólnak, hogy a kooperációban a Paramount Group lett a befutó. Így a hamarosan aláírásra kerülő megállapodás alapján a gépek sárkányszerkezetét, szárnyait, valamint a hozzájuk kapcsolódó összes hidraulikus, elektromos és vezérlőrendszer gyártását a FAdeA fogja végezni, míg a hajtóművek és a repülőelektronika beépítése, valamint a fegyverzettel történő ellátás a dél-afrikai partner feladata lesz. Ennek köszönhetően mód nyílik az izraeli eredetű rendszerek amerikaival történő felváltására is a megrendelő igénye szerint. Továbbá Afrikában, a Közel-Keleten és Ázsiában a gépek értékesítését a Paramount Group fogja végezni. Meg kell jegyezni, hogy az elmúlt években az izraeli Elbit jelentős részt vállalt az eddig igen hányatott sorsú és képességei alapján szebb jövőre érdemes IA-63 Pampa sugárhajtású kiképzőgépek GT és III-as szériáinak létrehozásában.

A harciasabb, szerkezetileg is megerősített GT (Generation Tactics) könnyű támadógép változat prototípusának építésének kezdete még nem ismert, az évekkel ezelőtt argentin megrendelésként emlegetett 22 GT-t 2014 és 2017 között kellett volna legyártani. Ezt a beszerzendő mennyiséget 2018-ban az első három sorozatban gyártott Pampa III-as elkészültekor megerősítették, mint a legkisebb beszerzendő mennyiséget, de időpontot nem közöltek. Ennek a változatnak a szárnyai alatt két további felfüggesztési pontot alakítanak ki, így számuk összesen hétre fog növekedni, megerősítik a futóművét és a Pampa III-nál is alkalmazott erősebb, 21%-al nagyobb tolóerőt biztosító Honeywell TFE731-40-N2 sugárhajtóművel szerelik fel a régebbi példányokba épített TFE731-2C sugárhajtóművek helyett, mivel üres tömege 3000 kg felett lesz, míg a legnagyobb felszálló súly 5000 kg körül fog alakulni. Igény szerint mód nyílhat egy fix csőcsonk kialakítására is az orr-részen, így megvalósulhatna légi üzemanyag-utántöltés.

Önvédelméről 360 fokos lefedettséget biztosító radar-besugárzásjelző és infra, valamint radarzavaró dipólkötegek gondoskodnak. Az orrba a lézeres távolságmérő és célmegjelölő mellé egy képalkotó infravörös kamera is kerül, mely a földi célpontok felderítésén túl a légi célok ellen is használható lesz. Ezt egészíti majd ki az adatátviteli rendszerrel megvalósuló virtuális radar. A Pampa GT pilótája számára a sisakkijelző is nagy előnyt fog jelenteni a feladatok végrehajtása során a három kijelzővel ellátott műszerfal mellett. A szárnyak alatti három-három és a törzs alatti egy függesztési pont közül a szárnyak alatti legszélsők a légiharc-rakéták (Python IV, Python V, A-Darter) elhelyezésére szolgálnak, míg a másik négyre akár négy 317 literes póttartály is felszerelhető lenne. A törzs alattira a 30 mm-es DEFA gépágyút rejtő konténer kerülne.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

McDonnell Douglas EF-18A+ Hornet

Agusta Westland Merlin

Lockheed CF-104 Starfighter

Dassault Mirage 2000D

McDonnell Douglas F-15C Eagle

Kawasaki C-2

Northrop F-5E Tiger II

Panavia Tornado GR.4

McDonnell Douglas RF-4C Phantom II

Avro 698 Vulcan B.2

Fairchild A-10C Thunderbolt II

Airbus A330MRTT

Westland Apache AH.1

Gulfstream Aerospace G-550-CAEW

General Dynamics F-111E Aardvark

CASA C-101EB Aviojet

Lockheed S-3A Viking

Westland Gazelle AH.1

General Dynamics F-16A Fighting Falcon

A napokban jelentették be, hogy újabb megrendelést kapott az orosz Irkut repülőgépgyár a Szu-30SzM típusra: a vásárló Örményország négy darabot vásárol a modern harci repülőgépből.

2019. február 10-én szállította le a Boeing az első 4 darab CH-47F(I) Chinook nehéz szállító helikoptert Indiának. A helikopterek hajón érkeztek Indiába, Mundrat kikötőbe (Gujarat állam) és itt is fogják őket összeszerelni, majd átrepülni Csandígarh-ba még az év végéig, ahol hivatalosan is az Indiai Légierő állományába kerülnek.

A LOT lengyel légitársaság tovább bővít a magyar piacon: idén szeptember másodikától Embraer E195-ös repülőgéppel visz utasokat Budapestről két újabb európai városba, Brüsszelbe (Zaventem) és Bukarestbe (Otopeni).

Az Emirates és az Airbus megállapodást kötött 40 darab A330-900, valamint 30 darab A350-900 típusú repülőgép rendeléséről. A megállapodás értéke 21,4 milliárd dollár. Egyben döntés született arról is, hogy az Emirates további 14 A380-as gépet vesz át 2021 év végéig.

A napokban közzétett információk szerint Brazília első Gripen E-je már az összeszerelés második fázisába lépett Svédországban. Az előzetes tervek szerint a brazil Gripen E még idén teljesítheti első repülését.

2019. január 26-án adták át hivatalosan is az Airbus Defense and Space részéről a dél-koreai megrendelőnek az első A330MRTT többfeladatú légi utántöltő és szállító repülőgépet a megrendelt négyből.

Számos ritkasággal bővült a RepTár Szolnoki Repülőmúzeum gyűjteménye. A magyar katonai repülés története tárlaton a múzeum igazi kuriózumokkal várja a látogatókat.

Üdvözlöm minden olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, ez pedig a modern kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk következő része. Mint eddig is, az átírásoknál elsődlegesen a népszerű magyar átírás szerepel, mellette a pinyin zárójelben az első említéskor. A tájékozódást segítő térképek itt és itt érhetők el.

A hadurak kora egy igen komplex időszaka a kínai történelemnek, így a sorozatban csak a legfontosabb események kerülnek bemutatásra, a regionális konfliktusok nem. Az északi és déli események jelentősen eltérnek egymástól, így azokat külön-külön dolgozzuk fel egészen az ún. északi hadjáratig, először az északi eseményekkel kezdve. A kiegészítő sorozat néhány része az itt ki nem bontott eseményekkel, a legfontosabb szereplőkkel és csoportosulásokkal fog majd foglalkozni, a fő részekkel váltásban. A mostani rész leginkább egyfajta általános áttekintésként szolgál, a későbbi események megértése céljából. 

Az előző rész tartalmából: a városi értelmiségiek létrehozzák az Új Kultúra mozgalmat – 1919. május 4-én kiderül a japánokkal kötött titkos egyezség, amiben kínai területről mondtak le kölcsönökért cserébe – Tömegtüntetések kezdődnek, megalakul a Május Negyedike Mozgalom – A kormány kénytelen engedni – 1920-ban az anhuji klikk katonáit megverik a rivális hadúri klikkek, a hadurak virágkora – 1921-ben megalakult a Kínai Kommunista Párt 

Virágozzék száz hadúr (1920-1928)  A hadurak virágkorának jellemzői 

Az 1920-as anhuji-cseli háború utáni időszak, amelyet a hadurak virágkorának is nevezhetünk (angol nyelvterületen high warlordism), meglehetősen sajátos jellemzőkkel bírt. A hatalom teljes egészében a katonai parancsnokok kezébe került, akik a fegyverek erejével parancsoltak egy-egy területen; számukat ebben az időszakban 1300–2000 közé teszik. Csak Szecsuan (Sichuan) tartományban mintegy 500 fegyveres konfliktusra került sor 50 hadúr között húsz év leforgása alatt. Országos szinten öt vagy hat nagy, több százezer katonát mozgósító konfliktusra került sor. A hadurak igen változatos háttérrel rendelkeztek, és mivel a hadsereg Kínában mindig is a szegények egyik mentsvára volt kiszámíthatósága miatt, így nagy részük meglehetősen szerény helyekről indult. Akadtak köztük kulik, vízhordók, szegényparasztok vagy egykori banditák, de olyan tanult és a hivatalnoki vizsgát is letevő személyek is, mint Vu Pej-fu (Wu Peifu), aki Washingtont tekintette példaképének.

[...] Bővebben!

A végén csak egy maradhatott, avagy a Hegylakó kínai kiadásban. A kínai föderalizmus halála, a lehető legjobb toborzás önkényuralmak számára

Néhány évvel ezelőtt az Air Base blogon már volt szó a Magyar Honvédség JAS39-eseinek fegyverzetével foglalkozó szakágról. Először a rakéták időszakos ellenőrzését és előkészítését végző Egyesített Műszaki Állomásra (EMÁ) látogattunk, majd a légi és földi célok elleni rakéták függesztését mutatták be a Gripen század fegyveresei, végül a gépágyú töltését is megnézhettük. Az azóta eltelt időszakban bombákkal bővült Gripenjeink fegyverzete, ezért ismét ellátogattam az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázisra, ahol a lézerirányítású GBU-12-es és a nem irányított Mk 82-es bombák gyakorló változatát függesztették a fegyveresek.

A történet évekkel ezelőtt kezdődött, amikor az addig Sidewinder, AMRAAM és Maverick rakétákkal dolgozó kecskeméti fegyvereseknek meg kellett ismerniük az új jövevényeket, a 277 kg-os GBU-12-es lézerirányítású és a hagyományos, nem irányított Mk 82-es bombákat. A képzést a bombákkal együtt érkező amerikai kiképző csoporttól kapták. A kiképzők egy rövid elméleti képzést tartottak arról, amit a magyar fegyvereseknek feltétlenül tudniuk kellett a bombákról ahhoz, hogy dolgozni tudjanak velük. Ezután a gyakorlati képzésre helyezték a hangsúlyt. A házon belüli módszertani képzésre akkor került sor, amikor már mindkét bombatípusból rendelkezésre állt egy-egy összeszerelt darab. Az addig megszokott rakétákhoz képest a bombákkal annyiban van egyszerűbb dolguk a fegyvereseknek, hogy az előbbiekben hajtómű is van, míg utóbbiakat a gravitáció segíti a célba.

*

A fegyveres szakágon belüli munkamegosztás úgy történik, ahogy a rakétafegyvereknél már bevált: a bombák szét- és összeszerelését az EMÁ, a függesztést a Gripen század fegyveresei végzik. A gyakorló bombák függesztésére két okból kerülhet sor. Az egyik a műszakiak igénye, ha egy új ember képzése vagy egy régen gyakorolt függesztés miatt az ismeret felújítás a cél. Ekkor a Repülő Műszaki Zászlóalj (RMZ) törzse dönti el, hogy milyen fegyver kerül fel a repülőgépre, és elvégzik a függesztést. A másik a hajózók kiképzési igénye. A Gripen fegyverrendszere valósághűen képes szimulálni az egyes fegyvereket. Ha azt az információt kapja, hogy a gépre lézerirányítású bombát függesztettek, akkor úgy kezeli, mintha valóban ott lenne az adott fegyver. Azonban ez is olyan, mint bármely más szimuláció: olyan, mint az igazi, de mégis más. A fegyver fizikai jellemzőiből adódó sajátosságokat nem képes szimulálni, hiszen teljesen más, ha valóban fent van a bomba, és tömege valamint aerodinamikai tulajdonságai miatt „húzza” a szárnyat és hatással van a gép repülési tulajdonságaira. Ezért a pilóták kiképzési igényétől függően időről időre sor kerülhet a bombák függesztésére.

Függesztés előtt a bomba útja az EMÁ-tól indul. Az ott dolgozó fegyveresek az igények alapján összeszedik a bomba alkatrészeit, ellenőrzik működőképességüket, papírjaik érvényességét, szemrevételezik, hogy nincs-e rajtuk külsérelmi nyom, azután összeépítik a bombatesttel. Az előkészítés végeztével ledokumentálják, hogy mi került a bombára. Az EMÁ-nak dokumentálni kell, hogy ha van a bombában gyújtó, hogy van beállítva, az irányítófejet (CCG – Computer Control Group) mikor ellenőrizték, meddig jó, stb.. Ez a dokumentum az EMÁ-nál marad, de az adatokat filccel felírják a bomba oldalára - ahol függesztés után sem takarja semmi - valamint a CCG-re.

Az összeszerelt bombát ezután átszállítják a századhoz, ahol megtörténik a bomba átadás-átvétele. Átvételkor a század fegyveresei szintén megnézik, hogy nincs-e külsérelmi nyom a bombán, ellenőrzik a dátumokat, a feliratozást, és a bombán elvégzett összes munkát. Ha minden rendben van, ledokumentálják az átadás-átvételt, és ettől kezdve a századnál van a bomba, ők felelnek érte. Éles bombát csak a lőszertárolóban tárolnak, de a gyakorló bombákat a század is tárolhatja, sőt akár hetekig is náluk lehet, mire felkerül valamelyik Gripenre. Ez alatt sok kézen megy át, mozgatják is, sérülés is keletkezhet rajta. Ezért mielőtt kikerül a repülőgéphez, a fegyveresek ismét átnézik, ugyanúgy, mint amikor átvették az EMÁ-tól. Ha mindent rendben találnak, a bomba kikerül a géphez.

A repülőgéphez kiszállított bombát megszállja a függesztést végző fegyveresek csoportja. A svéd előírás minimum három emberrel számol, de Kecskeméten a biztonságos végrehajtás érdekében négy fegyveres dolgozik egy bomba függesztésén. Ez a bizonyos negyedik ember a függesztés megkezdése előtt egy eligazítást tart, ahol elmondja, hogy mivel fognak dolgozni és milyen veszélyei vannak a feladatnak. Ugyancsak ő az, aki meggyőződik arról, hogy a környéken ne legyen dohányzás, más szakág ne dolgozzon a repülőgépen, és hogy az áramtalanítva, zárt fülketetővel álljon készen a függesztésre. Függesztés közben pedig ügyel, hogy minden szabályosan, az AMP nevű dokumentációban (Aircraft Maintenance Publications) leírtak szerint történjen.

Mielőtt a bomba a repülőgép alá kerül, a pilonba behelyezik a függesztmény normál és vészoldását végző, nitrogénnel töltött palackot, a CGES-t (Cold Gas Energy Source). Ezután az emelők akasztásához szükséges adapter kerül a pilonra. Az adapteren számozással jelölik, hogy melyik fegyvertípushoz hova kell akasztani a mindennapokban csak „pecának” nevezett emelőt. Ha ez kész, jöhet a bomba, amely hevederekkel rögzítve egy gurítható keretre helyezett bölcsőn pihen.

Az emelést a bomba két oldalán egy-egy ember végzi kézi emelővel, úgy, hogy a bombát bölcsővel együtt feltekeri a pilonhoz. Emelés közben a fegyvert egy harmadik ember tartja egyensúlyban - ez a három fő a svédek által előírt alaplétszám. Amíg a bomba nincs a pilonon, addig feszesen kell tartani, nem szabad elengedni. A két emelőt tekerő ember nem tudja betenni a földi biztosítékot (safety pin), ez annak a dolga, aki egyensúlyban tartja a bombát. Amikor a bomba felkerül a helyére, behelyezik a földi biztosítékot, ami mechanikusan meggátolja, hogy a függesztő szemek kinyíljanak. Ezt a biztosítékot majd csak akkor veszik ki, amikor a gurulás megkezdése előtt a hajózó jelzi a féktuskók elvételét. A kivett biztosítékot a fegyveresek felmutatják a pilótának.

Miután a bomba biztosítva a helyén van, leengedik a bölcsőt és kitolják a kocsit a gép alól. Lekerül az emelő adapter is. Mielőtt a függesztmény rögzítésének nyomatékra húzása megtörténik, ellenőrzik, hogy minden rendben van-e, és a huzal, amelyik oldásnál élesíti a fegyvert, valamint lézerirányítású bomba esetében azok a további huzalok, amelyek nyitják a stabilizátorokat és elindítják az irányítófejben lévő termoakkumulátort (thermal battery), a megfelelő helyen vannak-e elvezetve. A következő mozzanat, hogy az AMP-ben leírt nyomatékra húzzák a függesztmény rögzítését. (A fegyvereken kívül a póttartályt és a célzókonténert is nyomatékra húzzák.) A nyomaték értéke minden függesztménynél más és más.

Nyomatékolás után még egyszer ellenőrzik, hogy nyomatékolva van, nem lóg semmi, és a földi biztosíték is a helyén van. Amikor mindezzel elkészülnek, beírják a repülőgép könyvébe, a fegyveres részhez (Armament Report), hogy az adott gép milyen fegyverrel van függesztve. Írnak egy műszaki jelentést is (Technical Report), hogy azon a napon, azon a repülőgépen, abban a körben, ki milyen munkát csinált. Valamennyi adat bekerül a repülőgép műszaki állapotát feldolgozó Fenix számítógépes dokumentációs rendszerbe, amely rögzíti, hogy az adott gép milyen fegyverrel repült. A szoftver ebből számolja a szárny és a pilon élettartam csökkenését.

*

A magyar Gripenek első ízben 2018 júniusában oldottak éles bombát a svédországi Vidsel lőterén, a Légi Fölény 2018 gyakorlat során. A kecskeméti fegyveresek a kiutazás előtt és a helyszínen is gyakorolták a bombafegyverzet előkészítését és függesztését. Műszaki okokból feladat nem maradt el.

* * *

 Fotó: Szórád Tamás

Észak-Afrika

Feszültség az algériai–tunéziai határon

Újra megnyitották az Algéria és Tunézia közötti határátkelőt a tunéziai Bouchebka városánál december 18-án. A határátkelő lezárására december 16-án került sor, miután  zavargások törtek ki, melyek során felháborodott tunéziaiak kövekkel támadtak az algériai határőrségre, valamint blokkolták az áthaladó kamionforgalmat. Azt követően szabadultak el az indulatok, hogy az algériai hatóságok letartóztattak két tunéziai állampolgárt, mituán azok megfelelő iratok hiányában kíséreltek meg belépni Algériába.

Bolton kritikája

John Bolton, az Egyesült Államok nemzetbiztonsági tanácsadója a Heritage Foundationnak fejtette ki a nyugat-szaharai konfliktus megoldatlanságával kapcsolatos elégedetlenségét. Bolton kiemelte azzal kapcsolatos problémáját, hogy a konfliktusban érdekelt felek 27 év alatt sem tudtak közelebb jutni a szembenállás lezárásához. A nemzetbiztonsági tanácsadó kommentárjában éles kritikát fogalmazott meg az ENSZ békefenntartó misszióinak hatékonyságával kapcsolatban, valamint kifejtette, hogy Washington nyomást fog gyakorolni a Biztonsági Tanács tagjaira, hogy a hagyományos 1 éves periódusról 6 hónapra csökkentsék a nyugat-szaharai misszió mandátumát. Bolton kritikáját egy nappal a konfliktusban érdekelt felek részvételével lezajlott, ám jelentős előrelépést nem hozó genfi találkozót követően fejtette ki.

Lavrov Marokkóban

VI. Mohammed, Marokkó királya fogadta az Oroszországi Föderáció külügyminiszterét, Szergej Lavrovot. Az orosz külügyér hivatalos marokkói látogatása várhatóan új lendületet ad a két ország közötti kapcsolatoknak. Az esemény tiszteletére a Királyi Hivatal közleményt adott ki, amelyben kifejtették, hogy az orosz külügyminiszter látogatása annak a két ország közötti mélyreható stratégia partnerségnek a része, amely az uralkodó 2016-os moszkvai látogatását követően kezdődött. A két ország közötti egyre jobb kapcsolat lehetőséget teremt arra is, hogy Rabat és Moszkva minél jobban megerősítse a politikai és gazdasági kapcsolatokat. A marokkói uralkodó hivatalos látogatásra hívta Marokkóba Vlagyimir Putyin, orosz államfőt is.

Algéria elnökválasztás előtt

Abd el-Azíz Buteflika, algériai elnök 2019. április 18-ra írta ki az elnökválasztás időpontját. Az algériai Belügyminisztérium közleménye szerint január 22-ig 32 fő jelezte indulási szándékát az elnöki címért folytatott küzdelemben. A 81 éves, 2013-as agyvérzése óta kerekesszékbe kényszerült Buteflika szándékai még egyenlőre ismeretlenek. Bár az 1999 óta hatalmon lévő Buteflika egyelőre még nem jelezte azon szándékát, hogy újra induljon az elnöki cím megszerzéséért. Az elnöknek (és mindenkinek, aki indulni szeretne az elnöki posztért) március 4-ig van lehetősége arra, hogy jelezze indulási szándékát.

Macron az emberi jogok fontosságára hívta fel al-Szíszí figyelmét

Kairóban fogadta Abdel Fattah al-Szíszí, egyiptomi elnök francia kollégáját, Emmanuel Macront. Az államfői találkozón a francia köztársasági elnök az emberi jogok fontosságára hívta fel al-Szíszí figyelmét. A két vezető harminc üzlet aláírásáról állapodott meg Franciaország és Egyiptom között; összesen több száz millió dollár értékben, és ennek során ragadta meg a lehetőséget Macron, hogy a sajtótájékoztatón kifejtse véleményét az egyiptomi kormányzatról. „A stabilitás és tartós béke megtalálható az egyén méltóságának és a jogrendnek a tisztelete mellett. Továbbá a stabilitás keresése nem társítható az emberi jogok megkérdőjelezésével.”

A szudáni hadsereg számára nem opció az állam bukása

A szudáni hadsereg vezetője, Kamal Abdul Maarouf szerint az Omar al-Bashir ellen folyó zavargások és tüntetések az állam létét veszélyeztetik. A tüntetők egy része a tüntetők támogatását, és a Bashir-rendszer elleni harc együttes folytatást kérik a hadseregtől. A szudáni vezérkari főnök, Maarouf tábornok ugyanakkor kijelentette: „A fegyveres erők nem engedik a szudáni államot elbukni vagy az ismeretlenbe csúszni.” A tüntetéseket az áremelkedések és a készpénzhiány váltotta ki, de gyorsan a Bashir-rendszer elleni demonstrációkká nőtték ki magukat.

Támadás a líbiai Külügyminisztérium ellen

December 26-án öngyilkos merénylettel összekötött támadást hajtottak végre fegyveresek a líbiai Külügyminisztérium Tripoliban található épülete ellen. A támadás első szakaszában fegyveresek hatoltak be a minisztérium épületébe, a második szakaszban pedig az épület közvetlen közelében hajtottak végre pokolgépes támadást. A hatósági közlemény szerint legalább három ember életét vesztette, és további tíz pedig megsérült a támadás folyamán. A támadásért az Iszlám Állam vállalta a felelősséget.

Újabb harcok Tripoliban

Négy hónapos „nyugalmat” követően január 16-án kiújultak a harcok a Tripolit irányításuk alatt tartó milíciák között. A város feletti ellenőrzés újraosztásáért folyó vetélkedés tavaly szeptemberben odáig fajult, hogy a líbiai főváros majdnem egy hónapon keresztül a milíciák közötti összecsapások helyszínévé vált. Végül az ENSZ líbiai missziójának (UNSMIL) segítségével szeptember végére sikerült a szembenálló felekkel elfogadtatni a tűzszüneti megállapodást. A január közepén kirobbant harcok többek között a tavaly megkötött tűzszüneti megállapodás felbomlásával fenyegetnek. Mind az ENSZ líbiai missziója, mind pedig a hivatalos líbiai kormány elítélte az eseményeket, és az egyezmény betartására szólítja fel a feleket. Az összecsapásokban legalább két ember életét vesztette.

Szíriai polgárháború

A szíriai ellenzék utolsó fellegvára

A török hadügyminiszter, Hulusi Akar még december 19-én arról számolt be, hogy a török hadsereg készen áll kiszorítani Szíriai észak-nyugati tartományaiból a kurd autonómia hadseregének számító SDF-et (Syrian Democratic Forces). Ezzel szemben január 28-án az orosz külügyminiszter, Szergej Lavrov azt nyilatkozta, hogy a HTSh (a Levanti Felszabadító Tanács arab akronímja), vagyis az Al-Kaida szíriai nyúlványának előrehaladása – az egyébként török befolyás alatt álló észak-nyugati tartományokban – összeegyeztethetetlen az Asztanában megkötött orosz–török egyezménnyel, miszerint Ankara felelősséget vállal a terrorista csoportok felszámolására, hogy ezzel párhuzamban fegyvermentes övezet jöhessen létre közös felügyelettel.

Az amerikai kivonulás mellett a terrorszervezet előrenyomulása bizonytalanná tette részben az SDF, részben az utolsó megmaradt ellenzéki terület sorsát. Míg Ankara a kurdok elleni hadművelet árnyéka alatt teret adott a szélsőséges iszlamista csoportok terjeszkedésének, addig Moszkva és Damaszkusz a terrorista csoportok fenyegetése által jutottak újabb jogosultsághoz egy esetleges offenzívát illetően. Ezzel esélyessé vált, hogy Idlíb tartomány a közeljövőben visszakerül a kormányerők felügyelete alá, az orosz hadsereg támogatásával. Az amerikai szerepvállalás megszűnésével párhuzamban új dimenziókat kapott nemcsak az orosz nagyhatalom, de a török, iráni és szaúdi regionális hatalmak befolyása is.

Az amerikai hadsereg kivonulása Szíriából

Donald Trump, amerikai elnök 2018 decemberében a Szíriában állomásozó csapatok gyors, majd lassú kivonásáról egyeztetett Recep Tayyip Erdogan, török elnökkel. Az Egyesült Államok döntését az elnök azzal magyarázta, hogy az észak-szíriai terrorista szervezeteket (Iszlám Állam) részben legyőzték, ezért nincs szükség a nagyhatalom jelenlétére – döntésével egyik párt sem értett egyet, James Mattis, védelmi miniszter lemondott. Recep Tayyip Erdogan, török államfő előzetesen megköszönte Washingtonnak a régióban tett erőfeszítéseit.  Ugyanakkor az Egyesült Államok kifejezte, hogy a kurdok elleni török támadás gazdasági szankciókat vonhat maga után. Washington a feszültség csökkentése érdekében egy 30 kilométeres ütközőzóna létrehozását javasolt a felek között. Az USA mellett az európai nagyhatalmak is arra figyelmeztették Törökországot, hogy a kurdok elleni egyoldalú offenzíva a térség destabilizációjához vezethet.

Tovább folytatódik Dzsamál Hasogdzsi ügye

A török főügyészség a december eleji elfogatóparancs kiadása után Szaúd-Arábiát a nyomozás eredményeinek nyilvánosságra hozatalára kérte fel. Az nemzetközi közösség közbenjárásával Agnes Callamard, az ENSZ diplomatája Törökországba utazott, melynek kapcsán a törökök a kitervelt gyilkosság felelősének kézre kerülését remélik.

Palesztin–izraeli konfliktus

Izrael jövőjének trilemmája

Az izraeli telepek növekvő száma hosszabb távon egy igen nehéz döntés elé sodorja az ország vezetését, amely alapvetően meghatározza az állam jövőbeli arculatát is. A problémát az jelenti, hogy a palesztin lakosságszám meghaladta a zsidó lakosságszámot, amelynek következtében Izrael nem maradhat meg zsidó és demokratikus államnak, miközben az egész Szentföldet az ellenőrzése alatt tartja. A zsidó jellegből, a demokráciából és a megszállt területek ellenőrzéséből álló trilemmában szimultán csupán két tényező tud megvalósulni, amelynek következtében három különféle forgatókönyv áll rendelkezésünkre.

Hamarosan befejeződik a Gázai övezetnél épülő izraeli tengeri határkerítés építése

A tengerszint feletti, hat méter magas, 200 méter hosszú és víz alatti szenzorokkal felszerelt kerítés építése a 2014-es Izrael és Hamasz között lezajlott háború következtében kezdődött, amikor a háború alatt egy Hamasz-kommandó csónakkal kelt át Izrael területére egy akciót végrehajtani. Ezzel egy időben egy új, 65 km hosszú, föld feletti és alatti szárazföldi kerítés építési munkálatai is megkezdődtek az övezet határán, amely előreláthatólag az év végére készül el.

Nem újítja meg a Hebronban állomásozó ideiglenes nemzetközi megfigyelő misszió (TIPH) mandátumát Benjamin Netanyahu

Az izraeli miniszterelnök döntését azzal indokolta, hogy nem engedi egy olyan nemzetközi erő további működését, amely Izrael érdekei ellen tevékenykedik. A missziót jelenlegi formájában 1997-ben, az izraeliek és palesztinok közötti megállapodás részeként telepítették Hebronba azzal a céllal, hogy felügyelje a palesztin lakosság jogérvényesülését, illetve dokumentálja az esetleges jogsértéseket.

2018 legmeghatározóbb eseményei a palesztin területeken

Az Al Jazeera összesítésében többek között a Gázai övezetben zajló „Visszatérés Menetéről”, a Nakba 70. évfordulójáról, Benjamin Netanyahu ománi látogatásáról, valamint az Egyesült Államok izraeli nagykövetségének Jeruzsálembe helyezéséről (a témában megjelent korábbi cikkünk ide kattintva olvasható) olvashatnak rövid összefoglalót.

Lemondott a Palesztin Hatóság miniszterelnöke, Rami Hamdallah

A miniszterelnök lemondására azután került sor, hogy a Palesztin Hatóság elnöke, Mahmoud Abbas bejelentette egy új kormány létrehozásának szándékát. Habár állítása szerint az új vezetés hatálya kiterjed majd a Gázai övezetre is, azonban a kormányalakításban csupán a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) tagszervezetei vehetnek részt, így az övezetet uraló Hamaszt, illetve a területen jelentős erőt képviselő Iszlám Dzsihádot kizárta a kormányalakításból, amely döntéssel lényegében a jelenleg is fennálló párhuzamos politikai vezetést konzerválja. Tovább csökkenti az alakuló kormány legitimitását, hogy a PFSZ több tagszervezete is jelezte, hogy nem kíván részt venni a folyamatban. Az új palesztin vezetés felállításának célja valószínűleg a Fatah hatalmának megszilárdítása, a Hamasz jelentős megerősödése, illetve Mahmoud Abbas támogatottságának folyamatos csökkenése lehet, melyet a Palestinian Centre for Policy and Survey Research (PCPSR) decemberi közvéleménykutatása mutatott ki.

Libanon

Véget ért az „Északi Pajzs Művelet”

A december 3-án indult izraeli művelet célja a Libanonból Izrael területére behatoló Hezbollah-alagutak feltárása és hatástalanítása volt. Az Izraeli Védelmi Erők (IDF) jelentése szerint a művelet keretében összesen hat ilyen határon átnyúló, a 2006-os háború lezárásaként elfogadott tűzszüneti feltételeket sértő alagutat sikerült megsemmisíteniük. Válaszul a Hezbollah vezetője, Hassan Nasrallah a Mayadeen TV-nek adott interjújában csodálkozásának adott hangot, hogy az IDF csupán most bukkant az alagutakra, mert állítása szerint egyikük már 13 éve épült. Továbbá kijelentette, hogy az alagutakat képesek újra felépíteni, illetve ha szükséges, alagutak nélkül is be tudnak hatolni Izrael északi részére.

A választások után nyolc hónappal felállt az új kormány Libanonban

Több mint nyolc hónappal a májusi választások után alakult meg az új libanoni kormány.   A kormányalakítás nehézségét az ország konfesszionális rendszere adja, amelyben az egyes miniszteri tisztségek betöltésének alapfeltétele egy-egy meghatározott vallási felekezethez való tartozás. (A libanoni választási rendszerről szóló korábbi cikkünket ide kattintva olvashatják.) A kinevezéseknél így a politikai hovatartozás mellett egy újabb dimenziót is számításba kell venni. A politikai döntésképtelenség a rendszer velejárója, amelyre jó példa, hogy a jelenlegi államfő megválasztása két és fél évbe, a választások kiírása kilenc évbe, míg a költségvetés elfogadása tizenkét évbe telt. Az ország gyenge gazdasági teljesítménye és a politikai instabilitás okozta bizonytalanság komoly társadalmi következményekkel is jár; 2017-óta jelentősen nőtt az öngyilkosságok száma. Libanonban a statisztikák szerint átlagosan hatóránként követnek el öngyilkossági kísérletet, amelyekből minden tizedik sikeres.

A Közel-Kelet és Észak-Afrika hírfigyelő szerkesztőségi tagjai: Halasi Gábor (szerkesztő, Észak-Afrika), Felde Bence (Szíria), Ibrahim Imre (Szíria), Kiss Beatrix (Észak-Afrika), Shadeh Fadi (palesztin–izraeli konfliktus és Libanon), Szabó Orsolya Réka (Észak-Afrika).

Átadták az első 4 darab GRKPBV90-es Mjølner önjáró aknavetőt (mely a skandináv mitológiában szereplő Thor isten kalapácsáról kapta a nevét) a svéd hadsereg részére. A BAE Systems a 2016-os év végén Svédországból kapott egy 68 millió dolláros megrendelést, 40 darab CV90-es gyalogsági harcjármű felszerelésére 120 milliméteres aknavetővel. Stockholm elképzelése szerint a Szlovákiából beszerzésre kerülő simacsövű aknavetőkből minden CV9040-es gyalogsági harcjárművel felszerelt zászlóalj kap majd 8 darabot, hiszen a GRKPBV90-es (Granatkastarpansarbandvagn 90) is a CV90-es alvázán valósult meg. Már az is régen bizonyossá vált, hogy a bőséges lőszerellátásról a Bv 206 lánctalpas, csuklós terepjáró járművek fognak gondoskodni. A terveknek megfelelően most átadott első négy páncélost kiképzésre, próbák elvégzésére fogják használni. Ez év augusztusában viszont már a sorozatgyártott példányok átadása fog elkezdődni, ami 2020 végéig fog tartani. A POS2-es navigációs rendszerrel ellátott GRKPBV90-es Mjølner önjáró aknavető menetből 2 perc alatt lesz tűzkész, szemben a vontatott aknavetők 10 perces idejével. A tűzfeladat végrehajtása után 1 perc múlva már el is tudja hagyni a helyszínt.

Visszaérkezett az Egyesült Államokból az Olasz Haditengerészet egyik Boeing AV-8B Harrier II Plus vadászbombázója. A január 3-i hazatérés a USS KEARSARGE (LHD 3) WASP-osztályú partraszállást támogató helikopterhordozó segítségével valósult meg. A gép még 2018. július 18-án végzett landolást a Földközi-tengeren hajózó USS IWO JIMA (LHD 7) partraszállást támogató helikopterhordozó fedélzetén és ennek segítségével jutott el az Egyesült Államokba. Itt a Harrier időszakos nagyjavítását végezték el a tengerészgyalogság Észak-Karolinában található Cherry Point-i támaszpontján. A hajtómű ki-és a szárnyak leszerelését is magába foglaló időszakos nagyjavítás a beépített rendszerek korszerűbbre cserélését és a szükséges programok lecserélést is magába foglalja. Az újjászületett AV-8B Harrier II Plus a berepülést követően 2018. december 17-én Norfolkból kifutott USS KEARSARGE fedélzetén tette meg az út nagyobb részét, majd az olasz Domenico Iovino-val a pilótafülkéjében átrepült az olasz flotta Grottaglie-i támaszpontjára.

A BAE Systems 225 millió dolláros szerződést kapott 9999 darab APKWS II (Advanced Precision Kill Weapon System) félaktív lézeres irányítókészlet elkészítésére. A 70 milliméteres nem irányított Hydra rakétákhoz való irányítókészletekből ez már a 7. rendelési tétel (az előző 10000 darabot foglalt magába), ami a gyártóhoz érkezett. A mostani megrendelést várhatólag 2020-ra fogják teljesíteni.

Szaúd-Arábia Németország vétójának köszönhetően nem kaphatja meg az előre tervezett időben MBDA Meteor látóhatáron túli légiharc-rakétáit. A Eurofighter Typhoon vadászbombázókhoz beszerzésre kerülő rakéta számos, Németországban gyártott összetevőt tartalmaz a rakétamotor és harci rész vonatkozásában, a Bayern-Chemie és a TDW, az MBDA leányvállalatainak köszönhetően. A 2014-ben megkötött - egyesek szerint 1 milliárd dolláros - üzlet megtorpedózása igen rosszul esik Párizsnak, mivel a jelentős bevételből a franciák is igen szépen részesülnek. Franciaország, akárcsak a Scalp csapásmérő robotrepülőgépek Dassault Rafale vadászbombázókkal együtt Egyiptomba történő eladásakor, most is feltérképezi a lehetőségeket, hogy a német összetevőket milyen hazaival tudná pótolni. További érdekes kérdés, hogy az utóbbi időben tapasztalt német hozzáállás hogyan fogja befolyásolni, már amennyiben befolyásolni fogja, az európai közös hadiipari (SCAF és az MGCS) fejlesztéseket. A hasonló helyzetek elkerülése érdekében egy közös megközelítés kidolgozása látszik a legvalószínűbbnek a fegyverkivitelre vonatkoztatva, a közös projektek tekintetében. Más irányú kihatása is lehet a német nemnek, hiszen a BAE Systems tárgyalásokat folytat 48 darab további Typhoon értékesítéséről Szaúd-Arábiába, amelyik eladás éppen az egyik fő fegyverzet okán hiúsulhat meg.

Bell Helicopter Textron Inc. 240 millió dollárt kapott 12 darab AH-1Z Viper helikopter legyártására. A Zulu Cobra-nak is nevezett harcias forgószárnyasok a közel-keletre fognak kerülni 2022 augusztusának végéig, méghozzá Bahreinben. Fegyverzetüket AGM-114 Hellfire és APKWS II-es félaktív lézeres irányítású rakéták fogják alkotni.

Február 2-án Iránban egy csapásmérő robotrepülőgépet mutattak be. Az 1350 kilométeres hatótávolságú fegyver a Hoveizeh nevet viseli és már elvégeztek vele egy 1200 kilométeres lövészetet is, aminek a végén pontosan csapódott be. A 2015-ben bemutatott Soumar robotrepülőgép (ennek fejlesztési alapja a 2000-es évek elején Ukrajnából beszerzett orosz K-55-ös robotrepülőgép volt) továbbfejlesztésének is tekinthető Hoveizeh-t külső segítség igénybevétele nélkül, helyben alkották meg a beszámolók szerint. A képeken szereplő robotrepülőgép törzsének hátsó része alatt elhelyezett sugárhajtómű hosszabbnak tűnik, mint a Soumar esetében.

Nagyobb mértékűvé szeretné tenni a Pakisztánnak folyatott katonai eladásokat Kína. Mindkét állam számára jövőbeli lehetőség egy Indiával lefolyatott fegyveres konfliktus, így az együttműködésre és a partnerségre meg lehet a stabil alap. A már eddig is számos repülőeszközt, páncélost, valamint hadihajót eladó Kína új terveiben egy újabb hadihajó eladása szerepel. Ez pedig az Ukrajnától félkészen beszerzett, majd hazai kikötőben befejezett Type 001-es osztályú LIAONING repülőgép-hordozó. Persze az eladásra nem holnap fog sor kerülni, hiszen Kína számára is fontos a repülőgép-hordozó, mivel testközelből még nem olyan régen kezdték meg a tapasztalatszerzést az ilyen hajókkal. Mindenesetre a héten napvilágra került kínai flottafejlesztés 2025 és 2035 között négy új Type 002-es osztályú hordozó megépítését vetíti előre. Ezek már nukleáris meghajtással és elektromágneses katapultokkal rendelkeznének, és a LIAONING kivonására 2030-2035 körül kerítenének sort. A 320 méteres hosszú, 80000 tonna vízkiszorítású Type 002-es egységek fedélzetén 36-48 J-15-ös vadászbombázó lenne megtalálható, 4 darab légtérfelderítő repülőgép mellett.  A több mint 5000 fős legénységű Type 002 repülőfedélzetének szélessége 80 méter lenne.

Február 1-én átadták az Indiai Légierő számára gyártott első Boeing CH-47F Chinook helikoptert. A most átadott gép tavaly júliusban hajtotta végre első repülését. A tandemrotoros típusból 15 darabot rendelt meg Új-Delhi 2018-ban, további 7 darab opcióval. A CH-47F Chinook törzsének egy részét jelenleg már Indiában gyártják. Teljes egységében márciusban érkezik majd meg az első Chinook Indiába, ahol az ország északi részén lévő bázison fognak települni. Ekkortól India lesz a földgolyó 19. országa, ahol a CH-47-es valamelyik variánsa rendszeresítésre került.

Tárgyalásokat kezdett egymással a Hindustan Aeronautics Limited (HAL) és az MBDA. A megbeszélések célja a Tejas vadászbombázó fegyverzetéhez kapcsolódik. Új-Delhiben ugyanis szeretnék, ha az európai ASRAAM infravörös önirányítású légiharc-rakéta is bekerülne a légi célok ellenni eszköztárba. A fegyver nem ismeretlen az indiaiak számára, hiszen a Jaguár vadászbombázók arzenáljában már megtalálható. Jó esély nyílik rá, hogy az elterjedés itt ne álljon meg, hiszen az indiaiak szeretnék, ha a Szuhoj Szu-30MKI vadászbombázókon is rendszeresítésre kerülne az ASRAAM. Amennyiben lehet hinni az információknak, hamarosan két Szu-30MKI bevonásával elkezdődhetnek majd az integrációs munkálatok.

Ausztráliában a különleges műveleti egységek légi szállítását végző Sikorsky S-70A Black Hawk helikopterek lecserélését elkezdték az NHIndustries NH90 típussal. Két európai eredetű forgószárnyas, melyek a kontinensen egységesen az MRH90 Taipan jelzést viselik, már meg is érkezett új állomáshelyére, és a típusváltás 2021. november végéig befejeződik.

Habár egyre inkább elterjed a Lockheed Martin F-35 LIghtning II-es a világban, még számos területen fejlesztésre szorul. Az összes változatot vizsgálva az elmúlt évek hadrafoghatósági mutatója nagyjából 60% körül mozog, a cél 80% lenne, persze meg kell jegyezni, hogy a közelmúlt adatai már majdnem 70%-os eredményt hoznak. A szárazföldi bázisú F-35A beépített GAU-22/A gépágyújának pontossága még nem kielégítő. A rövid távon fel-és leszállni képes F-35B korai gyártású példányainak kirepülhető ideje a sárkányszerkezet tervezett 8000 órája helyett kevesebb mint a fele, egyes adatok szerint csak 2100 óra.  Ezek a szerkezeti áttervezés előtti gépek a nagyfokú kihasználtság miatt várhatólag 2026 körül elérik majd élettartamuk végét.

Ellátóhajóval ütközött össze a TICONDEROGA-osztályú USS LEYTE GULF (CG 55) légvédelmi cirkáló február 5-én a floridai partok közelében. A tengeri készletfeltöltési gyakorlat során került egymáshoz túl közel a USS ABRAHAM LINCOLN (CVN 72) repülőgép-hordozó kíséretébe tartozó LEYTE GULF és a USNS ROBERT E. PEARY (T-AKE-5) ellátóhajó. Mindkét egységen kisebb károk keletkeztek, személyi sérülés nem történt, vízbetörésről nem érkezett jelentés.

További hírek is megemlítettek még amerikai hadihajókat érintően a héten. A 8. FREEDOM-osztályú fregatt, a USS BILLINGS (LCS 15) ugyanis a haditengerészet kötelékébe került. Szolgálatba állítására még ebben az évben sor kerül. A trimarán kivitelű INDEPENDENCE-osztályból két további fregatt neve került bejelentésre. Az LCS 36 a texasi Kingsville, míg az LCS 38 a dél-dakotai Pierre városok neveit kapták meg.

Február elsején a General Dynamics Bath-i Hajógyárában építeni kezdték a USS CARL M. LEVIN (DDG 120) ARLEIGH BURKE-osztályú rombolót. A hajóosztály 70. tagjának névadója az amerikai szenátusban 1979-2015-ben 36 évig szolgált, mint Michigan állam történetének leghosszabb időszakot a kormányzásban részt vevő szenátora. A USS CARL M. LEVIN (DDG 120) ARLEIGH BURKE-osztályú romboló 2021-ben került majd átadásra a haditengerészet számára.

Nem érkezett viszont jó hír az Amerikai Légierő harci kutató-mentő feladatkör ellátására tervezett Sikorsky HH-60W helikopterét illetőleg. A 96 HH-60G Pave Hawk leváltása időszerű lenne, hiszen a gépek repült idejük vége felé járnak, ennek minden hátulütőjével együtt. A 2017-es pénzügyi évben például a hadrafoghatóságuk 68% körül mozogott, az elvárt 75% helyett. Az első felszállást erre a hónapra tervező HH-60W számos hibával küzd a legutóbbi hírek szerint, amelyek orvoslása veszélyt jelenthet a sorozatgyártás tervezett időpontjának elindítására is. A legnagyobb gond az üzemanyagtartállyal van, aminek gyártási minősége, tömege, lövés utáni önzáródási képessége nem megfelelő a katonák által támasztott igények szerint. További problémaként még megemlítésre kerültek a Link 16 adatátviteli rendszer, a radarbesugárzást jelző rendszer, az önvédelmi fegyverek rögzítési pontjai, valamint a páncélzat.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Panavia Tornado GR.1

Boeing AH-64D Apache

English Electric Lightning F.6

Lockheed Martin F-35A Lightning II

Aermacchi MB-339A MLU

Sikorsky CH-53GA

Dassault Mirage 2000D

Northrop F-5E Tiger II

Fiat G-91Y

Lockheed T-33A Shooting Star

Kaman SH-2F Seasprite

Panavia Tornado GR.4A

Lockheed SR-71A Blackbird

Panavia Tornado IDS

Boeing MV-22B Osprey

Eurofighter Typhoon FGR.4

McDonnell Douglas AV-8B Harrier II

Mil Mi-8PSz

North American F-86L Sabre

Szuhoj Szu-27P1M

Lockheed Martin F-22A Raptor

Légitársasági, kereskedelmi, hatósági és környezetvédelmi partnereinek adott 2018-as teljesítményük elismeréseként díjakat a Budapest Airport.

Tíz nemzet harminc képviselője egyeztetett február 6-án, szerdán a NATO-n belül alakuló, gyorsreagálású légierős csoport létrehozásáról. A fővárosi konferencia házigazdája a Magyar Honvédség volt.

Katar 2019. február 6-án, szerdán hivatalosan is átvehette az első, részükre készült Dassault Rafale vadászbombázót, egy DQ kétüléses változatot. A hivatalos átadó ünnepséget a Dassault Merignac-i üzemében tartották.

Mint ahogy arról korábban már lapunkon is beszámoltunk, tavasszal nyugdíjba vonul a brit Tornado GR4 flotta. Február 4-én és 5-én pedig nyolc Tornado tért vissza utolsó bevetéséről, mutatjuk a videót.