Biztonságpolitika

Az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis parancsnoki épületének folyosóján vitrinek sora mutatja be a Tisza-parti város gazdag repülő múltját az építéstől kezdve a sugárhajtású időszak gépeit követő forgószárnyas korszakig.

Elmélyíti kapcsolatát a magyar és a német légierő a védelmi területen; az erről szóló megállapodást február 5-én, kedden írta alá Kilián Nándor dandártábornok, a Magyar Honvédség Parancsnokságának légierő haderőnem szemlélője és Ingo Gerhartz altábornagy, a német légierő parancsnoka a fővárosban.

Üdvözlöm minden olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, ez pedig a modern kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk következő része. A nevek, akárcsak korábban, elsődlegesen a népszerű magyar átírásban szerepelnek, míg a pinyin alak az első említésnél zárójelben olvasható. A tájékozódást segítő térképek ITT érhetők el. 

Az előző rész tartalmából: Az északi hadurak osztoznak a hatalmon – Tuan Csi-zsuj (Duan Qirui) miniszterelnök az I. világháborúba való belépés mellett lobbizik – Li Jüan-hung (Li Yuanhong) elnök eltávolítja a hatalomból – a kialakult helyzetet rendezni meghívott tábornok visszaállítja a monarchiát 11 napra – Kína belép az első világháborúba – Rivális kormány alakul délen, Kantonban – állandósul Kína megosztottsága

Május négyről szóljon az ének (1919-1921)  A városi értelmiség politikai ébredése

A városi értelmiség az évezredes monarchiát megdöntő 1911-es forradalom után sem kapott beleszólást a politikába, ehelyett sajátos mozgalmak szervezésébe kezdett. Ennek hajtóereje az volt, hogy az idegennek tartott mandzsu Csing (Qing)-dinasztia évszázados uralma után nem lehetett tudni, mi is az igazi kínai kultúra, hiszen a hajviselet, az öltözködés, a szokások mind-mind az uralkodó elit által szabályozott volt. Ezért, érveltek, új kultúrát kell létrehozni, olyat, ami gátat vet a korábban Kínát gyengítő hatásoknak, így például a konfucianizmusnak. 

[...] Bővebben!

A városi balos értelmiségiek között egy vidéki parasztgyerek lett a király

Néhány hónappal ezelőtt – tavaly szeptemberben - a Magyar Honvédség Légi Kutató-Mentő Szolgálata a légimentőkkel szoros együttműködésben több olyan mentést is végrehajtott, amellyel balesetet szenvedett túrázón és siklóernyősön segítettek. A kutató-mentő Mi-8-asra azért volt szükség, mert jelenleg csak a honvédség gépei rendelkeznek fedélzeti csörlőberendezéssel és így a leszállás nélküli mentés képességével.

Magyarország területén a Légi Kutató-mentő Szolgálatot megosztva látja el a Szolnokon és Pápán készenlétben álló helikopterek személyzete. Mindkét helyszínen a MH 86. Szolnok Helikopter Bázis Rubik Szállítóhelikopter Zászlóalja adja a két helikoptervezetőt és a fedélzeti technikust, helyszínenként kétszer három főt, akik 24/24 órás váltásban vannak kutató-mentő szolgálatban. Ez némileg bonyolítja a szolnokiak életét, hiszen az ország másik felére, Pápára vezényelt személyzetek egy hétre teljesen kiesnek az otthoni feladatokból.

Kutató-mentő Mi-8-as indítása, MH Pápa Bázisrepülőtér

A dunántúli országrészért felelős pápai kutató-mentőknél a szokásosnál sűrűbb volt a szeptember, hiszen három alkalommal kellett olyan mentésre indulniuk, amelynél a fedélzeti csörlőberendezésre volt szükség. Mindhárom esetben a légimentők érkeztek elsőként a helyszínre, stabilizálták a sérültek állapotát és előkészítették őket a helikopteres csörlésre. Óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy eddig miért nem került sor ilyen együttműködésre, hiszen a hazai hegyekben eddig is történtek turista és siklóernyős balesetek. A kérdésre pontos válasz nincs, a riasztás rendszerében semmi sem változott, bár folyamatban van annak a jogszabálynak a módosítása, ami a légi kutatás-mentést szabályozza. Az első esetben vélhetően a sérült állapota és a baleseti helyszín terepadottságai miatt határoztak a döntéshozók a honvédséggel közösen végrehajtott mentés mellett, és talán annak sikere után a következő két esetnél már magától értetődő volt, hogy a hasonló körülmények miatt ismét a honvédség segítségét kérik.

*

Bakó Szilárd őrnagy közel húsz éve ad kutató-mentő szolgálatot – több éve gépparancsnokként – mégis úgy hozta az élet, hogy a szeptember 17-i volt az első éles riasztása. Helikopterének személyzete Soós Elemér százados, másod-helikoptervezető, Lőrincz Tamás zászlós, fedélzeti technikus, Horváth Róbert és Reinhardt Attila zászlósok, kutató-mentő ejtőernyősök valamint Orbán Ilona zászlós, felcser volt.

- Amikor megkaptuk a riasztást, szóltam a többieknek és mire telefonon megkaptam a szükséges adatokat is, addigra készen állt mindenki. Ugrottunk a mikrobuszba és indultunk a hangárba. Indítás után a torony engedélyezte a gurulást és közölte, hogy egyeztettek a veszprémi Légi Vezetési és Irányítási Központtal (LVIK), felszállhatok és indulhatok a helyszínre. Soós Elemér gurulás közben az EDR rádión szintén egyeztetett az LVIK-kel, ahol megerősítették, hogy mehetünk a helyszínre.

Mi-8-as a pápai gurulón.

Csókakő Mórtól keletre van. Valamikor volt már ott egy siklóernyős baleset és Elemér tervezett oda egy útvonalat, amit betettünk a fedélzeten használt GPS-be, hogy csak a végpontot kelljen áthúzni oda, ahova menni kell. A riasztástól tizenhét perc telt el, amikor felszálltunk. Az már az elején világos volt, hogy csörlésre kell készülnünk. Amikor Pápa légterét elhagytuk és a Nyugat Tájékoztatóval beszéltünk, hallottuk, hogy levegőben van és a helyszínre tart a légimentők helikoptere is. Vele is beszéltünk, egyeztettük a helyzetet. Mi húsz perc alatt értünk a helyszínre, a mentőhelikopter tíz perccel előttünk érkezett meg. A helyszínen volt már egy esetkocsi is, és a mentők a tűzoltókkal közösen megközelítették és ellátták a sérültet. A légimentők elmondták, hogy a sérült állapota stabil, de nem tudják felvenni a helikopterükre. Ezzel megerősítették, hogy valóban csörlésre lesz szükség. A helyszín közelében egy arra alkalmas területen leszálltunk, a kutató-mentő ejtőernyősök magukhoz vették a csőrölhető hordágyat, és a tűzoltók vezetésével egy bozótos területen átvágva a sérülthez mentek. Mi a földön várakoztunk. Vártuk a hívást, hogy mehetünk felvenni őket, közben megbeszéltük, hogy mi legyen a taktika. Mi-8-assal voltunk, a sérült egy déli lejtőn volt és déli szelünk volt. A helikoptertípus miatt a jobb hátszél a legrosszabb összetevő. A déli szél miatt az lett volna jó, hogy a helikopter orra nyugatra néz, de akkor én a bal ülésből előre lefelé a lejtőirányba néztem volna és úgy nagyon nehéz a pozíciót tartani. A másodpilótával és a fedélzeti technikussal megbeszéltük, hogy keleti irányba közelítjük meg a helyszínt és megnézzük, hogy bírja-e a helikopter. Így a hegy az én oldalamon volt, függés közben jobban tudtam tartani a pozíciót.

Így is történt. Az ejtőernyősök szóltak, hogy mehetünk, mi felszálltunk, keleti irányba behelyezkedtünk és felcsőröltük a sérültet. Azután nagyjából száz méterre leszálltunk a légimentők gépe mellé. Megvártuk, amíg a mieink átadják a sérültet és visszaérkeznek, majd felszálltunk és visszatértünk Pápára. Minden nagyon flottul ment. Az Országos Mentőszolgálat 13.52-kor kapta a riasztást, hogy egy siklóernyős lezuhant, minket 13.57-kor riasztottak, tehát nagyon gyorsan eljutottak hozzánk.

*

A szeptember 28-i siklóernyős balesetnél olyan helikoptervezető volt a kutató-mentő Mi-8-as parancsnoka, aki már számos sikeres mentést tudhat maga mögött. Ott volt többek között a kolontári vörösiszap-katasztrófa utáni mentésnél, egy afganisztáni mentésnél, és tavaly, a tiszacsegei kompról végrehajtott mentésnél is. A Dajka Attila őrnagy, gépparancsnok, Sipos Sándor főhadnagy másod-helikoptervezető, Nagy Gábor főtörzsőrmester, fedélzeti technikus alkotta alapszemélyzet a pilisborosjenői helyszín megközelítésekor kapta az információt, hogy fokozott figyelemmel közelítsenek, mert siklóernyősök vannak a térségben, akiket addig sikertelenül próbáltak messzebb küldeni. Végül a Mi-8-as megjelenése oldotta meg a helyzetet, a siklóernyősök odébb helyezkedtek.

Csörlős kutató-mentő helikopter a napnyugta előtti gyengülő fényben.

A mentés nehézségét az időpont adta. A kutató-mentők napnyugta után nem tudnak csörléses feladatot végrehajtani, mert talajlátás híján a sötétben veszélyes lehet az ismeretlen terep. Így ez a mentés egyfajta versenyfutás volt az idővel. A légimentők EC-135-öse a Nagy-Kevély lábánál, Pilisborosjenő szélén szállt le és a mentők gyalog indultak a sérülthez. Az út egy szakaszán egy helyi lakos segítette őket azzal, hogy Unimogján felvitte őket addig, amíg lehetett, de utána gyalog kellett folytatniuk az utat. A bordatöréses sérültet ellátták és várták a honvédségi gépet. A szélirányt figyelembe véve az optimális függési irány a lenyugvó nappal szemben volt, ami a párás levegő miatt gyakorlatilag nulla látástávolságot eredményezett, ezért a helikoptervezetők úgy döntöttek, hogy másképpen függenek.

A sérült olyan helyszínen volt, ahova Kollár László és Korán György főtörzsőrmesterek, kutató-mentő ejtőernyősök nem tudtak volna alpintechnikai módszerrel lecsúszni, ezért a csúszáshoz egy nagyjából száz méterre lévő kisebb tisztást választottak - a helyszínen lévő tűzoltók nem kis örömére, mert Korán főtörzsőrmestert és a felcsert, Ősze Róbert őrmestert egyikük így fogadta: - Öcsém, ti mekkora királyok vagytok!

Amíg az egyik ejtőernyős és a felcser lent dolgoztak, a helikoptervezetők a Mi-8-assal egy olyan helyet kerestek, ahol a sérültet majd átadhatják az Országos Mentőszolgálatnak. A másik ejtőernyős a helikopter fedélzetén maradt, hogy a csörlés során segíteni tudjon a fedélzeti technikusnak. Miután a sérültet rögzítették a hordágyon, az addig távolabb várakozó helikoptert rádión behívták a csörlési ponthoz és a csörlés rendben lezajlott. Ezután a már felderített leszállóhelyen leszálltak, majd várták a mentőket, akik végül mentőautóval szállították el a sérültet. Ezt követően a honvédségi helikopter visszarepült Pápára.

*

Szeptember 30-án, kora délután ismét riasztást kaptak a pápai kutató-mentők. Az alapszemélyzet ugyanaz volt, mint két nappal korábban. A kutató-mentő ejtőernyősök ezúttal Horváth Róbert és Ligeti Zoltán zászlósok voltak, a felcser Orbán Ilona zászlós. Badacsonytomajhoz kellett repülniük egy német turista mentésére, aki túrázás közben megsérült és nyílt lábszártörést szenvedett. A helikoptervezetőknek ismét a domborzat miatt kellett különös figyelemmel eljárni. A sík terepből kiálló tereptárgy, így a hegyoldal körül is turbulens lehet a levegő. Ezt figyelembe véve próbálnak behelyezkedni, mivel a kötélen lógó személy vagy hordágy belenghet, és beleütközhet a tereptárgyakba, ha a helikopter nem függ stabilan. Badacsonynál szerencsére nem volt túl erős a szél, és az iránya is kedvező volt a mentés szempontjából. A nehézséget az jelentette, hogy a helyszín a Badacsony északi oldalán egyfajta természetes kilátó volt: a függőleges hegyoldalból kilógó, fakorláttal szegélyezett sziklapárkány, ami azután ismét egy függőleges falban folytatódott. Ehhez közel kellett függeszkedni, miközben a forgószárny kb. öt méterre volt a fáktól. A másodpilóta feladata volt, hogy jobbról folyamatosan figyelje, hogy a forgószárny vége és a fák között meglegyen a távolság.

A két fotón jól látszik a helyszín és a sérült rögzítésének módja.

A légimentők már a helyszínen voltak és a sérült ellátásán dolgoztak. - Le a kalappal az légimentők előtt! Olyan kis hely volt, hogy az ő helikopterük sem fért oda, de a pilóta ki tudta tenni az egészségügyi személyzetet és leszállt a Badacsony tövébe. Nem semmi, amit csináltak - fogalmazott a Mi-8-as parancsnoka.

A kutató-mentő ejtőernyősök alpintechnikai módszerrel csúsztak le és vitték magukkal az összecsukható hordágyat plusz a beülőket a légimentők felcsörléséhez. Mivel a légimentők a sérültet már ellátták, a katonák dolga az volt, hogy összerakják a csőrölhető hordágyat, a sérültet a másik hordággyal együtt ráemeljék és rögzítsék. A sérülten kívül fel kellett csőrölni a légimentők két emberét is, mert órákig tartott volna, amíg a hegyoldalon, az erdőn és a bozóton át lejutnak a helikopterükhöz. Miután a hordággyal végeztek, ráadták a beülőt a légimentőkre, eligazították őket, megbeszélték a sorrendet és amint elkészültek, rádión visszahívták a Mi-8-ast.

A függési üzemmód nagyon megterhelő, ezért amíg a kutató-mentők a kárhelyszínen dolgoztak, a gép a közelben körözött. A helikoptervezetők a veszprémi műveleti központtal kommunikáltak és keresték a légimentők sárga helikopterét, közben a fedélzeten megbeszélték, hogy mi lesz a csörlési folyamat.

A sérültet a korlát alatt kihozták a sziklapárkány peremére. Ha helyből csőröltek volna, a hordágy a korlátnak ütközhetett volna és a hegyoldal is túl közel volt, ezért biztonságosabb megoldás volt egy kicsit odébb függeni és onnan csőrölni. A Mi-8-ast vezető gépparancsnok a lejtő felől, a baloldalon ült, a hegy a jobb oldalukon volt. A lejtő felöli üres térben nagyon nehéz volt a mozdulatlan függéshez referenciapontot találni. Különösen az egybefüggő lombozat felett, ami a vízhez nagyon hasonló, homogén felület. A pont feletti függést a fedélzeti technikus is segíti, majd végrehajtja a csörlést. Először az egyik ejtőernyőst csőrölték fel, majd a sérültet a hordágyon, aztán a két légimentőt végül a második ejtőernyőst, majd elindultak a földön veszteglő civil mentőhelikopterhez. Az EC-135-ös a kárhelyszínhez legközelebb eső helyen állt, ahol nem fért be mellé a Mi-8-as. A kutató-mentő koordinátorral rádión közölték, hogy egy másik helyet keresnek. A koordinátor továbbította az információt a mentőhelikopter pilótájának, aki ezután felszállt és átrepült arra a helyszínre ahol a két gép biztonságosan elfért. Ott a sérültet átadták a légimentőknek, akik a saját eljárási rendjük szerint vitték tovább. A mentés után a katonai helikopter Veszprém közelében folytatta egy eltűnt személy előző nap megkezdett keresését, majd visszatért Pápára.  

A katonák átadják a sérültet a légimentőknek.

*

A szállítóhelikopterek háromfős alapszemélyzetétől eltérően a kutató-mentő szakszemélyzet – két ejtőernyős és egy felcser - 24/72 órás beosztásban látja el a szolgálatot. Őket mindig a helyiek adják, így a szeptemberi mentéseknél a pápai szakszemélyzet járt el. Az alpintechnikás eljárást földi platformon is gyakorolják, de az nem pótolja a helikopterből történő csúszást. Az erre szóló jogosításukat gépből végrehajtott csúszással háromhavonta frissítik.

Gyakorlás, ezúttal a Mátrában.

- Amikor megkapjuk a riasztást, általában még nem tudjuk, hogy lesz-e csörlés, de minden esetben készülünk rá. Riasztásnál bekötjük a kötelet, és ahogy a gép elkezd gurulni, a csúszó kötelet is akasztjuk. A kötél hatvan méteres. Ötven méterről már csúsztam, akkor beforrósodnak a dolgok – mondja Horváth Róbert zászlós, kutató-mentő ejtőernyős, aki a csókakői és badacsonyi mentésben egyaránt részt vett.  - A lényeg, hogy minél gyorsabban történjenek a dolgok, a lejutás, a csörlés, mert ha felesleges idő megy el, az nem jó. Az alpintechnikás lejutást abban az esetben alkalmazzuk, ha a domborzat vagy a kárhelyszín mérete nem tesz lehetővé a leszállást. Badacsonynál duplán nehezebb volt, mert ahova csúsztunk, ott volt egy nagyobb szakadék is. Először közelebb akartunk menni, de közel voltak a fák. Érkezés előtt tettünk egy kört és döntöttünk, hogy lecsúszunk. A felcsörléskor a légimentők eszközeit – egészségügyi zsákokat, monitort - is magunkra akasztottuk, és felhúztuk magunkkal. Ennél a mentésnél az oda úton kapott információk alapján határoztunk úgy, hogy a felcser maradjon a fedélzeten, és segítsen a fedélzeti technikusnak. Ránk nagyobb szükség volt lent.

Csókakőnél nem nagyon ment volna másként a mentés, mint csörléssel. A lezuhant személyeket potenciális gerincsérültként kezeljük. Ha nem csörlünk, csak úgy lehetett volna lehozni a sérültet, hogy abban nem sok köszönet lett volna a részéről. A gépparancsnok úgy döntött, hogy leteszi a gépet, így itt nem volt alpintechnika, csak mászás egy omlós, köves, meredek hegyoldalon. Amikor megérkeztünk, addigra 5-6 kolléga már tartotta a hordágyat, hogy egyáltalán vízszintes legyen. Csókakő fizikailag, Badacsony technikailag volt nehéz mentés.

Ligeti Zoltán zászlós a badacsonyi mentés kutató-mentő ejtőernyőse volt. Az egyik legfontosabb eszközről, a csőrölhető hordágyról beszélt. 

- Az általunk használt Paraguard Excel hordágyat olyan helyekre tervezték, ahova más nem fér be. Például ipari területekre, nehezen megközelíthető helyekre, és persze helikopteres mentéshez. Vízszintes és függőleges mentést is lehet végezni vele. A tizenhat kilogrammos hordágy összecsukott állapotban egy méter, kinyitva 1,8 méter hosszú és 50 cm széles, teherbírása 135 kilogramm. A sérült rögzítése színkódos hevederekkel történik a mellkasnál, a karoknál, a lábnál. A fejet egy háromszögben lehet rögzíteni és a csörlési protokoll szerint mindig használunk nyaki gerincrögzítőt. A hordágyat a rajta lévő sérülttel egyedül csőröljük fel, mert a csörlő teherbírása 150 kilogramm, és az nem fér bele, hogy valamelyik ejtőernyős a hordággyal jöjjön fel. Emelkedés közben a hordágyat lentről kötéllel biztosítjuk, hogy ne pörögjön be. A fedélzeten azután vagy az egyik, már felcsőrölt ejtőernyős vagy a felcser segít a fedélzeti technikusnak a hordágy beemelésében és fedélzeti mozgatásában.

Így kezdik a lecsúszást a kutató-mentő ejtőernyősök, hátukon az összecsukható hordággyal.

Horváth Róbert zászlós (balra) és Ligeti Zoltán zászlós, kutató-mentő ejtőernyősök a tokjából kivett, de még összecsukott hordággyal.

A Paraguard Excel összeállított állapotban.

A kutató-mentők a sérült rögzítését mutatják be.

Csörlésre készen

*

- A legtöbb tapasztalatot élesben lehet gyűjteni és ez a szolgálatban lévő embereket is motiválja. Hatalmas dolog megmenteni valakit. Ahogyan 2017-ben, a tiszacsegei kompnál is láttuk a megmentett ember szemében – fogalmazott az egyik helikoptervezető. - Riasztáskor dolgozik az adrenalin, a személyzet az előtte álló feladatra koncentrál, aztán amikor tisztázódik a helyzet, fejben is rendeződnek a dolgok, megbeszélik a tennivalókat és az elképzeléseket, hogy hogyan zajlik majd le a mentés. Mindezt a biztonság betartásával, mert lehet olyan a terep, az időjárás, hogy nem lehet helikopterrel menteni, nem lehet stabilan úgy megfüggeni, hogy a csörlést biztonságosan végre lehessen hajtani. Néhány éve a Rám-szakadéknál például nehéz tereppel, heves turbulenciával és sötétedéssel szembesült a személyzet és a gépparancsnok nagyon helyesen úgy döntött, hogy nem erőlteti azt, amit nem lehet.

A szeptemberi mentéseknél szerencsére nem volt gond, és a katasztrófavédelem, a mentők és a légimentők embereivel is példás volt az együttműködés – emelték ki a honvédségi kutató-mentők.

* * *

Fotó: MH 86. Szolnok Helikopter Bázis / Rubik Szállítóhelikopter Zászlóalj, Gazsó Krisztián, Szórád Tamás

A cikk nyomtatott változata az Aeromagazin 2018. december - 2019. januári számában jelent meg.

Németország megkezdi harckocsiinak aktív páncélzattal történő ellátását. Első lépcsőben 17 darab Krauss-Maffei Wegmann Leopard 2-es fogja megkapni a kiválasztott Rafael Advanced Defense Systems Trophy rendszerét. Ezt a rendszert, amit akárcsak a szintén izraeli Iron Fist, valamint a helyi fejlesztésű ADS-t (Rheinmetall) pár évvel ezelőtt már megvizsgálta a Bundeswehr és a szerzett tapasztalatok alapján a Trophy bizonyult ezek közül a legjobbnak. Most az akkori eredmények alapján döntöttek a beszerzendő aktív páncélzat típusáról, azonban még nem tudni, hogy ezt a 328 darab hadrendben tartott Leopard 2-es harckocsikból üzemeltet három alváltozat közül, 2A6, 2A6M és 2A7 melyikre tervezik felszerelni. Az integrációt még ebben az évben elkezdik, így a kiválasztott variáns, akárcsak az alakulat is hamarosan megnevezésre kerülhet. Az integráció és a csapaszolgálatba lépés előtti próbák 2022-ben fejeződnek majd be és a következő évben, vagyis 2023-ban a Trophy által védett német harckocsik csatlakozhatnak a NATO 48 órán belül bevethető VJTF (Very High Readiness Joint Task Force) Nagyon Magas Készenlétű Összhaderőnemi Műveleti Erő kötelékébe.

Január 28-tól egy hétre Finnországba költözött egy Dassault Aviation Rafale vadászbombázó. A kétüléses gép nem a jól megérdemelt szabadságát tölti a Lappföld fővárosa, Rovaniemi melletti légibázison, hanem hideg időjárási körülmények közötti próbákat végeznek vele. Leginkább a tartós nulla fok alatt végzett hajtóműindítást, a hajtómű felpörgetésének időtartamát, a gurulási próbákat tervezik elvégezni ezen időszak alatt, de természetesen néhány repülésre is sort fognak keríteni. Éppen ezért a vizsgálati időszak alatt a gépet a szabadban tárolják, nem pedig zárt, pláne fűtött hangárban. A Dassault Aviation közleményében megjegyezte, a Rafale vadászbombázó ezen tesztjei nem kapcsolódnak a Finnország HX jelzésű vadászgéptenderéhez, amelyben a Boeing F/A-18C/D váltótípusát keresik.

A franciákkal ellentétben a svéd Saab ténylegesen a HX tenderre szánt ajánlattal jelentkezett a héten. A tavalyi finn kiválasztást elindító áprilisi ajánlattételi kérelemre természetesen a JAS39 Gripen lett nevezve a Botteni-öböl túloldaláról. A továbbfejlesztett együléses Gripen E és a kétüléses Gripen F egyaránt megtalálható a beszerzésre ajánlott 64 darabos gépmennyiségben. A repülőgépek mellett egy ipari együttműködési lehetőség is megpróbálja a nyertes pozícióba repíteni a skandináv Griffet. Ebben a karbantartási, időszakos javítási és nagyjavítási képességek átadása, helyi megteremtése mellett szerepel egy fejlesztési központ létrehozása is Finnországban. A döntés meghozása 2021-re várható.

Bár a közeli Norvégiában is tél van, kicsit mégis forróbb a levegő, ugyanis a jelenlegi védelmi miniszter, Frank Bakke-Jensen vezetésével vizsgálódás indult az NHIndustries NH90-es helikopterek beszerzése ügyében. A négy európai ország (Franciaország, Németország, Olaszország és Spanyolország) által fejlesztett, és gyártott típust még 2001-ben szemelték ki egy tüzetes vizsgálódás eredményeként, azonban a jelenlegi állás szerint teljes körűen bevethető csak 2025-re fog válni, így az örömtüzeket már régen nincs, ami táplálja. A 14 darab gépből 17 évvel később is még csak 9 darab került átadásra és ezek karbantartási igénye igen magas. Az 1,3 milliárd dolláros beszerzés hangulatát még fagyosabbá teszi az a tény, hogy a szükséges alkatrészekkel történő ellátás is hagy némi kívánni valót maga után. A típust évek óta övező parázs viták most újra lángra kaphatnak, hiszen a parlamenti meghallgatások során a többcélú NH90 helikopterekkel kapcsolatosan legalább hét védelmi minisztert és magas rangú katonát kérdeznek majd meg, ugyan miért gondolták úgy, hogy megéri tűzbe tenni ezért a gépért a kezüket.

Ebben a térségben, mint azt a svéd példa megmutatta, nem lehet a tűzzel játszani, ugyanis sokak emlékezetébe beégette magát az a kép, amikor az NHIndustries le, vagy ha úgy tetszik, megégette magát, amikor is az NH90-es késedelme miatt Stockholm egy svédcsavarral az amerikai Sikorsky UH-60M Black Hawk típusát is megrendelte. Az európai gyártó a 2005 helyett csak 2011-ben megérkezett első norvég példány átadásának okán elhárította azokat a feltételezéseket, miszerint nem égne a kezük alatt a munka, hiszen a fejlesztés bizonyult messze bonyolultabbnak, mint azt tervezték. Mindeközben a svédek igencsak acélosan már 2013-ban Afganisztánban repültek pár gépükkel a 15-ből, ezeket egyébként addigra hiánytalanul átvették. A közeli Dániában sem sikerült követni a norvég (el)szabásmintát. Itt is jól sikerült ütni a meleg vasat a sikerkovács Sikorsky-nak, hiszen a Super Lynx Mk.90B forgószárnyasok pótlására a MH-60R Seahawk került beszerzésre, az egyik ellenfél éppenséggel az NH90-es volt, így ez az eladási lehetőség is a hamvába hullt az európai típusnak. Norvégiába mindezek közben viszont azt főzték ki igencsak lassú tűzön, hogy kitartanak az NH90-es mellett, így most ihatják ennek a levét bőséggel, amíg le tudják nyelni. Az ablakba nem éppen kitenni való kimutatás bebizonyította, hogy az olcsóbb húsnak nem mindig hígabb és rosszabb ízű a leve, ugyanis az NH90-es egy repült órája 20500 dollárba kerül, míg a rivális Sikorsky Seahawk estében ez csak 4000 dollár.

Görögország márciustól fogja megkapni Bell OH-58D Kiowa Warrior helikoptereit. A használt amerikai forgószárnyasokból 70 darabot szereznek be, ezek közül csak 37 darab fog továbbra is harci ösvényen járni, másik 24 példány a kiképzésben fog fontos szerepet játszani. A fennmaradó mennyiség pedig alkatrészforrásként került majd hasznosításra.

India továbbra sem tud elszakadni a szegről-végről szovjet/orosz haditechnikáról. Ugyanis hamarosan újabb két beszerzés kaphat majd zöld utat a hírek szerint. Az egyik szerint a 2009 és 2011 között 1,1 milliárd dollár ellenében megérkezett három Iljusin Il-76-os átalakított szállítógépen alapuló Phalcon radargépek mellé további kettőt vásárolnának még meg. A 800 millió dolláros üzlet a pénzügyérek kedvező döntésére vár, bár a legújabb információk szerint ők magasnak tartják a géppárért fizetendő összeget.

A védelmi minisztériumban igencsak serények, hiszen már kérvénnyel fordultak Moszkva irányába azzal is, hogy a légierő gépigényét további 48 darab Szuhoj Szu-30KI előállításával enyhítsék. Ezek a példányok is, akárcsak elődjeik túlnyomó többsége a Hindustan Aeronautics Ltd (HAL) üzemében készülne el. A gyártó a tavalyi évben 40 gép eladásával kilincselt a döntéshozóknál és hogy még inkább elősegítse a számára kedvező döntés megszületését, darabonként 64 millió dolláros áron kínálta az immáron a BrahMos csapásmérő robotrepülőgép bevetésére is képes portékáját.

Malajzia komolyan érdeklődik a dél-koreai Korea Aerospace Industries (KAI) vállalat FA-50 repülőgépe iránt. Az alaposan felfegyverezhető, már egyre kevésbé kiképzőgépről január elején információt kértek a gyártótól. Malajzia első lépcsőben 12 darabot vásárolna meg a típusból, ami szerintük jól ki tudná egészíteni a BAE Systems Hawk, Boeing F/A-18D Hornet és Szuhoj Szu-30 Flanker gépeket. A továbbiakban még 24 FA-50-et szereznének be, amennyiben a megkeresésükre megfelelő választ kapnak Szöulból. Annyit lehet már tudni, hogy a könnyűsúlyú géppel szembeni elvárás a felszíni és a légi célpontok elleni alkalmazhatóság is.

Kínából származó hivatalos bejelentés szerint a Szuhoj Szu-30-as vadászbombázó megfelelőjének tekinthető J-16-os kétüléses vadászbombázó immáron a teherbírását meg nem haladó kínai csapásmérő fegyverek közül mindegyiket képes bevetni vízfelszíni, vagy szárazföldi célpontok ellen. A 8 tonnás fegyverterhelésű típusról azt is nyilvánosságra hozták, hogy egy szürke színű, a radarhullámokat elnyelő, a radarkeresztmetszetet csökkentő festéket is elkezdtek rajta alkalmazni. Az eddig látott képanyagok alapján megállapítható, hogy a 30 milliméteres gépágyú csővégének környékén még mindig fémszínű az acélburkolat. Ez nem igazán segíti elő a radarok elöli bujkálást.

Amerikai hírszerzői jelentések szerint Kínában igencsak jól haladnak egy elektromágneses ágyú fejlesztésével. Az eszközről 2011-ben érkeztek az első valósnak bizonyult hírek. Ezeket csak megerősítette a 2014-ben elvégzett első próbák híre. A megszerzett tapasztalatok kiértékelésével és felhasználásával a módosított elektromágneses ágyúval 2015 és 2017 között további kísérleteket végeztek el. 2017 decemberében már egy hajóra szerelhető variánsról érkeztek hírek, amelyek arról tudósítottak, hogy a 10 méteres csőhosszal rendelkező, igencsak termetes fegyvert egy hadihajó, méghozzá egy 7000 tonnás vízkiszorítású, 119,5 méter hosszú TYPE 072-osztályú partraszállító orr-részére szerelték fel a tengeri próbák elvégzéséhez a szükséges generátorokat és akkumulátorokat tartalmazó konténerekkel egyetemben.  A tengeri tesztek várhatólag 2023-ra fejeződnek majd be, így ha valamilyen nagyobb probléma ezek során nem merül fel, a kínai elektromágneses ágyú 2025-től megjelenhet az ázsiai ország hadihajóin is, mint akár 160 kilométeres lőtávolsággal rendelkező hadrendbe állított fegyver.

Megérkezett Dél-Koreába a légierő által megrendelt első Airbus A330 MRTT (Multi Role Tanker Transport) repülőgép január 30-án. Az A330 MRTT repülőgépet Dél-Korea 2015 júniusában választotta ki, a Boeing KC-46A Pegasus és Izrael Aerospace Industries (IAI) Boeing 767 MMTT (Multi Mission Tanker Transport) típusokkal szemben. Tankerként az A330 MRTT 111 tonnányi üzemanyagot képes befogadni, ez a mennyiség a KC-46A esetében 96 tonna, míg a másik 767-es leszármazott esetében 91 tonna. Ezzel a mennyiséggel egy A330 MRTT 10 darab F-15K, vagy 20 darab F-16K légi utántöltésére képes egy felszállás alatt. A Rolls-Royce Trent 700 hajtóművekkel ellátott gép az utántöltési feladatok mellett 45 tonnáig teherszállítóként, vagy 380 fős személyszállítóként, sőt 130 beteg szállítására és ellátására képes kórházként is funkcionálhat igény szerint, hiszen a tartályokat az eredetileg utasszintként szolgáló tér alatt helyezték el. Szöul 1,26 milliárd dolláros KC-X programjának célja, hogy 2019 végére négy többfeladatú repülőgéppel növelje légierejét. Ez meg is fog valósulni, hiszen a másik három gép átadása erre az évre van ütemezve, egészen pontosan a második áprilisban, a harmadik augusztusban és a negyedik pedig decemberben érkezik meg. A típus bevethetőségével pedig már 2020-ban számol a légierő vezetése. Jelenleg az A330 MRTT gépeket 12 ország rendelte meg 60 darabos mennyiségben, szerdától (2018. január 30.) már 7 ország rendelkezik a típussal, amiből így már 35 darabot adtak át a megrendelőknek.

A Boeing 2,4 milliárd dolláros szerződést kapott 19 darab P-8A Poseidon tengerészeti járőrgép legyártására január 28-án. Ezekből 10 repül majd az Amerikai Haditengerészet állományába, 5 darabot Norvégiának adnak majd át, míg a fennmaradó 4 példány Nagy-Britanniáé lesz. London a 9 megrendelt P-8A-ból az első még idén átveheti, Norvégia esetében erre 2021-ig kell várni

Amerikában a tengerészgyalogosok nagyon elégedettek az új ACV kétéltű harcjárművek lefolytatott eddigi próbák eredményeivel. Az aknák robbanása ellen fokozottan védett kétéltű létrehozására, mellyel a tengerészgyalogság ACV tenderén indultak, a BAE Systems összeállt az olasz Iveco Defence-el, mely a kiindulási alapot biztosította. Az 13 lövész szállítására képes 3 fős legénységű ACV kétéltű lövészpáncélos 700 lóerős FPT Industrial Cursor 16 motorjával kiválóan elboldogul a homokos tengerpartokon is. A bőrnyakúak kegyeinek elnyerésért a SAIC is társult a Singapore Technologies Kinetics (STK) vállalattal így a Terrex 2-es továbbfejlesztett variánsa volt az olasz eredetű jármű kihívója. A már 4 évtizede szolgáló AAV-7-ek üzemben tartása egyre nagyobb feladatot jelent, hiszen számos alkatrészük gyártása befejeződött, így ezek pótlása az idő előrehaladtával egyre nehezebb.

A kiválasztás során a BAE Systems/Iveco Defence párosa vitte el a pálmát, de a tengerészgyalogosok által elvégzendő próbák még hátra voltak. Legutóbb a partaszállító hajók elárasztható dokkfedélzetének elhagyását, a hullámzó tengeren mutatkozó úszási és irányítási képességeket is vizsgálták. A majd 3 méteres hullámzásban is jól teljesített az ACV, így egyre közelebb kerül a rendszeresítéshez. Ennek újabb jelzője lehet, hogy a tengerészgyalogság bejelentette 3 változatban tervezik rendszeresíteni a páncélost. A kisebb mennyiségben beszerzendő ACV-R műszaki és az ACV-C parancsnoki változat mellett az ACV-30 jelzésű gyalogsági harcjárműből lesz a legtöbb legyártva. Ennek fegyverzeteként (akárcsak a hadsereg a Stryker járművein) egy 30 milliméteres gépágyút szeretnének látni a bőrnyakúak. A legalább 20 évig szolgálatban tartani kívánt páncélos teljes sebességű gyártása 2022-ben kezdődik majd el és ennek köszönhetően a megrendelt 704 jármű elkészítése hat év alatt megtörténik.

Maine állam fővárosának nevét fogja viselni a következő LCS-osztályú fregatt. Az LCS 34 az INDEPENDENCE-osztályba fog tartozni, vagyis egy trimarán hajótörzsű hadihajó lesz a USS AUGUSTA, amelyik immáron a hatodik olyan hajó, amelyik ennek a városnak a nevét viseli.

Brazília számára egy igencsak tekintélyes beszerzési csomagot állítottak össze Olaszországban. Ebben szerepel 200 darab Centauro B1-es páncélvadász, valamint két, jelenleg még építés alatt álló FREMM-osztályú fregatt is. A hajók több milliárd dolláros árának fedezetét csak olasz kölcsönnel tudnák biztosítani, hiszen a legutóbbi beszerzési hírek (használt amerikai Bell AH-1W Cobra harci helikopterek) esetében is meg lett említve, a hadi költségvetés jelentős része évekkel ezelőtt elhatározott beszerzésekre (új helikopterek minden haderő részére, Guarani lövészpáncélosok, stb…) lett lekötve, így a kassza üresnek tekinthető. A Centauro B1-es páncélvadászok esetében természetesen kisebb kiadással kell számolni, nagyjából 100 millió dollárról lenne szó. A járművet még 2001-ben bemutatták Brazíliában, így nem ismeretlen típusról van szó.

A déli szomszédot is megkeresték a közelmúltban. Argentína számára ugyanis Dél-Korea ajánlott fel hadihajót. A szolgálatból kivont ULSAN-osztályú, 2300 tonna vízkiszorítású, 103,7 méter hosszú, és 34 csomós sebesség elérésére képes fregatt, amennyiben a dél-amerikai állam igényt tart rá, ingyen és bérmentve átadásra kerülhet. Annyit lehet tudni a hajó állapotáról, hogy nemrégiben került kivonásra és a hajók elleni Harpoon robotrepülőgépeit, valamint a Mistral légvédelmi rakétaindítóit már leszerelték róla. A nem teljes fegyverzettel is még őrhajóként gond nélkül alkalmazható fregatt állapotfelmérését hamarosan egy argentin haditengerészekből álló csoport fogja felmérni.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

British Aerospace Sea Harrier FA.2

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet

Dassault Etendard IVM

LTV Aerospace A-7E Corsair II

Airbus A400M Atlas

General Dynamics F-16D Fighting Falcon

Gloster Meteor F.8

Douglas TA-4J Skyhawk

Hawker Hunter FGA.9

McDonnell Douglas F-4C Phantom II

Iljusin IL-80VKP

Grumman EA-6B Prowler

Mitsubishi F-2A

Boeing Vertol CH-47D Chinook

Dassault Rafale C

Lockheed F-104S-ASA Starfighter

Airbus A400M Atlas

Függetlenül attól, hogy a megszegést illetően kit milyen felelősség terhel, úgy tűnik, tényleg kimúlik a közepes hatótávolságú nukleáris erők felszámolásáról kötött szovjet-amerikai egyezmény (INF), a hidegháború lezárásának talán legfontosabb lépése. Csak remélni lehet, hogy a nagyhatalmi torzsalkodás fokozódása végül nem Európa - benne Magyarország - biztonságának rovására megy. A tömegpusztító fegyverek jelentette közvetlen fenyegetés visszatérte a kontinensre, ami a nukleáris fegyverek állomásoztatásának esetleges kiterjesztéséből következik, aligha lehet az itt élők érdeke.

(A fenti montázs nyilván nem tökéletes, de részei így vagy úgy meglehetősen szoros kapcsolatban vannak az INF-témával. Így a MAKSZ 2007-en fotózott négyes Klub-Sz indító, mely jóformán megegyezik a Patriot Parkban nemrég bemutatott, állítólag szerződéssértő "9M729-indítóval"; a hajófedélzeti indítású 3M14 Kalibr csapásmérő robotrepülőgép, mely a Novator cégnek ugyanabba a családjába tartozik, ami még a 3M10 Granattal vette kezdetét; a "túloldalon" pedig az AEGIS Ashore Mk 41 VLS indítója; a többfunkciós modul Isztambulban fotózott makettje; végül az ebből immár potenciálisan szárazföldről is indítható TLAM csapásmérő robotrepülőgépnek a Smithsonian Air&Space múzeumben elcsípett példánya)

Zord

2019 januárja havazással indult, amelyet azután felváltva követett az olvadás és az újabb havazás. Ennek megfelelően a repülőgépeket fotózva hol hóban, hol sárban topoghattam a dombokon, de a december végi, január eleji spottingtól eltérően, ebben a hónapban verőfényes napsütésben is fotózhattam.

Január 11. Mivel a délelőtt folyamán kék ég és zavartalan napsütés volt, jó ötletnek tűnt egy-két órára kiugrani Ferihegyre és a kargó dombról lencsevégre kapni a 31L pálya induló forgalmát. Sajnos kora délután a természet fokozatosan letekerte a fényerőt, és a kék eget felváltotta a számomra oly ismerős szürke.

 Aeroflot A320-as indul haza, Moszkvába.

Alig nyolc hónapos A320neo a British Airways színeiben. Amíg süt a Nap, a gépek hasát szépen megvilágítja a havas felületről visszaverődő fény.

Az észt lajstromú Airbus hófehér sárkánya alul is tiszta.

A319-es távozik Berlin felé. A fékszárnymozgató mechanizmus áramvonalazó lemezeit is easy-narancssárgára festették.

A KLM 737-esének indulásának idejére behúzódott a felhőzet, jelezve, hogy lassan vége a napsütéses időnek.

Az EI-EVA reggel már fordult egyet Budapest és London között, most Marrakeshbe indul.

A Wizz-gép hasán az orrfutóval felvert szennyeződés húzódik.

Megannyi török Boeing fotó után most egy Airbus 321-est sikerült lefotózni.

Román ATR 42-es, alulnézetből.

Mint a puzzle utolsó darabjai, helyükre kerültek a futómű aknák ajtói és így már egybefüggő a felirat a Qatar Cargo felszálló A330-asának hasán.  

Jött és már ment is. A lengyel légierő Boeing 737-ese nagyon rövid időt töltött Ferihegyen.

Tornyos kép, Emirates 777-essel.

*

Január 18. A helyszín a spotter domb, amelynek csúszós tetejét az olvadás után hó helyett sár borította.

Aeroflot A320-as fékez a 31R pályán.

Szép tiszta easyJet A320-as Gatwickről.

Osztott megoldású winglet és CFM LEAP 1B hajtóművek a lengyel nemzeti légitársaság Boeing 737 Max 8-asán.

Az Eurowings Europa Parkot hirdető "vidám" gépe.

A horvát Trade Air Varsóból érkező Fokker 100-asa minden bizonnyal tankolni szállt le Ferihegyen, majd az olasz csizma orrára, Reggio Calabriába indult tovább.

Ryanair járat indul Máltára, a hajtóművek gázsugarában az Emirates színes festése vibrál.

*

Január 21. A ragyogó napsütésben szinte harapni lehetett a mínusz 9 fokos levegőt. A hétfő délelőtti órákban a gyönyörű idő ellenére meglehetősen magányos hely volt a spotter domb. Ez a remek hely a kargó dombbal ellentétben már kint van a természetben, amit a vadállatok hóban hagyott lábnyoma is jelzett.

A Minszkből érkező reggeli Belavia járat CRJ-200-asának leszállása után forgalmat a 2-es pályáról bonyolították. (Ez a kép még a kargó dombról készült.)

A török Boeing a pálya felett húzódó ködrétegbe süllyed.

Az Air Dolomiti 31R küszöböt átrepülő ERJ-195-ösét körbeöleli a köd.

- Csillog-villog és útra kész – mondták Chuck Yeager X-1-es rakéta-repülőgépére az Igazak című filmben. Ugyanezt mondhatjuk a Qatar A320-asára is.

Hósapkás Bombardier Global 6000-es.

Az Eurowings A319-esét OK-NEM lajstromjellel a cseh nemzeti légitársaság üzemelteti. A gép vezérsíkján is a CSA festésmintája van.

Bonjour! Megérkezett a Joon Párizs-Budapest járatát teljesítő A321-es.

Airbus 318-as a Tarom színeiben.

A YR-ASB a román repülés egyik úttörőjének, az 1872 és 1950 között élt Trajan Vuiának nevét viseli.

Ez a kékek napja. A 31R pályára leszáll a hatszázadik legyártott E-Jet, a LOT Embraer ERJ-175-öse.

Az Eurowings A320-asa a 31R váróponton több gép leszállását várja.

Felhős az ég a pálya felett.

Az Aeroflot 737-ese mellett kavargó hófelhő a várópontról elinduló Eurowings Airbus hajtóműveinek köszönhető.

A Wizz A320-asa mellett ernyedten fityegő szélzsák jelzi, hogy a szélerősség gyakorlatilag nulla.

A319-es, minimál easyJet festéssel.

A hatszázadik E-Jet nem sokat időzött Ferihegyen.

Egy belföldi desztináció mellett aznap több külföldit is teljesített a kék hasú osztrák Dash 8-as.

Néhány járat nem gurult el a 31R pálya végéig, hanem az X-Ray (X) gurulón állt fel a pályára.

A Belavia reggeli CRJ-je a délelőtt folyamán megjárta Belgrádot, hogy azután ismét érintse Budapestet, mielőtt hazarepül Minszkbe.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Üdvözlöm minden olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, és ismét a kiegészítő részek egyikével jelentkezik a Kína modernkori történelmével foglalkozó sorozatunk. Tekintettel az előző két részt övező nagy érdeklődésre, a kínai vezetők nőügyei kerülnek ismét terítékre. A nevek, akárcsak korábban, elsődlegesen a népszerű magyar átírásban szerepelnek, míg a pinyin alak az első említésnél zárójelben olvasható. 

Ezúttal az utolsó kínai császár, Pu Ji (Puyi) magánéletébe tekintünk be, ahol nagyon sok a kérdőjel, főleg a császár életének elzártsága, az udvari világ titokzatossága miatt. Élete során öt felesége volt: az őt megcsaló császárné törvénytelen gyermekének megöletése után ópiumfüggő lett, első és harmadik mellékfelesége elvált, a második mellékfeleség gyanús körülmények között halt meg, míg utolsó, tizenöt évvel fiatalabb felesége – feltehetően egy volt prostituált – túlélte őt. Rajtuk kívül az uralkodó nagy érdeklődést mutatott a nagyon fiatal lányok iránt, és kapcsolataiban egyfajta szadista hajlam volt rá jellemző (akárcsak a szolgáival és eunuchjaival való bánásmódjában is).  A hosszú évek során egyetlen utódja sem született, ami számos spekulációnak adott táptalajt.

[...] Bővebben!

Pu Ji, Kína utolsó császára az évek alatt ötször is megnősült, ám legtöbb felesége élete tragikus sorsot vett. Utódja sosem született. Vajon miért kerülte ennyire a nőket? Valóban homoszexuális volt?

Nehéz pontosan elhelyezni az ilyen híreket. Észak-Irakban (Iraki Kurdisztán), kurd tüntetők elfoglaltak egy kisebb török bázist, felgyújottak néhány tankot és egyéb járművet tiltakozásul azért, mert egy korábbi török légitámadásban (ami a PKK fegyveresit célozta) két helyi lakos is meghalt.

Tekintve, hogy a török bázisok mind a Barzani, KDP területen vannak, természetesen jelenlétük bírja a kurd vezetés jóváhagyást, sőt talán az iraki kormányét. Valahol jó, hogy a török hadsereg inkább hagyta azt a pár tankot, és visszavonult, mint hogy vérfürdőt rendezzen a helyi iraki kurdok körében (nem, nem minden kurd utálja Törökországot és szereti a PKK-t, szóval ez nem magától értődő). Hagyni kellett levezetni a feszültséget a helyiek körében, még ha ezen az áron is. Egyébként az török hadsereg iraki bázisairól elég kevés infó van. 11-14-18 darabról beszélnek, amelyek többsége az török-iraki határ közvetlen iraki oldalán van. (itt vannak fotók és térkép is)

Ha valamelyik hírnevet kapott, akkor az nem ezek közül került ki, hanem ami Bashikában van (egy keresztény település egyébként), az kurd-iraki "határ" mentén. 2014-ben, az Iszlám Állam moszuli térnyerése után jöttek ide, hogy az IÁ-val ellenséges szunnita miliíciát képezzenek ki, meg persze másért is. 2015-ben vagy 2016-ban, amikor Erbilben mondtam az egyik török alkonzulnak, hogy szívesen meglátogatnám a bázist, először meglepődött, aztán nagyot röhögött és mondta, hogy sajnos azt nem tartja elképzelhetőnek. Nem is látogattam meg (A logikám az volt, hogy ha a sajtónak megmutatják, akkor a kutatóknak miért ne. Sokszor bejött)

Moszult már rég visszafoglalták, de a török katonák még mindig ott vannak Bashikában. Most már még inkább egy anomália, hogy miért engedi ezt az iraki kormány? 2017 előtt még kurd kézen volt a város, az ok, hogy a KDP engedte, de most már iraki kézen van. Szóval hazaküldhetnék őket. A Bashika bázis ebből szempontból más helyzetben van, mint a többi, a török határhoz közeli bázis, mert azok létét még egy korábbi török-iraki megállapodás tette lehetővé. De Bashikáét? Mélyen bent a Irakban? Nem vágom.

Szerbia is erősíti helikopteres képességét, hazánkhoz hasonlatosan. A hír nem új, az a részlet azonban igen, hogy a tavaly év elején négy Mi-17 szállító helikopter és négy Mi-35 harci helikopter megvásárlásáról közzétett információ mára már nem valós. Ugyanis a Mil Mi-17-ből csak három darabot rendelnek meg, viszont a Mi-35-ből többet, hét példányt szereznek be a héten tett bejelentés szerint.

Varsó a júliustól szeptemberig tartandó időszakban kívánja feltérképezni a Mil Mi-24 Hind harci helikopterek korszerűsítési és üzemidő növelési lehetőségeit. Éppen ezért a fent említett időszak alatt számos külföldi gyártót/beszállítót felkeresnek majd az együttműködés lehetőségével. A hírek szerint a 30 darabos, 27 és 37 éves kor közötti flotta számára irányított páncéltörő rakétákat is be szeretnének szerezni, visszaállítva így a típus harckocsik elleni alkalmazhatóságát, ami a szovjet/orosz eredetű fegyverzet elöregedésével megszűnt. A távolabbi jövőt természetesen új harci helikopterek jelentik majd, a Kruk beszerzési programban jelenleg a Boeing AH-64E Apache és a Bell AH-1Z Viper tűnik a valószínűbb befutónak. Az új gépekből 2022-től kezdődően legalább 32 darabot szeretne rendszeresíteni Varsó.

Portugáliában keresik a pilótaképzés jövőbeli magvalósíthatóságának lehetőségét. A Németországtól átvett Alpha Jet gépek 2018-as kivonását követően a pilótaképzésre az USA-béli lehetőséget használják ki, azonban ezt nem tartják hosszú távon elfogadhatónak. Éppen ezért külsős céggel állapodnának meg, erre leginkább esélyes a SkyTech lehet. A bérelt repülési idő Aero Vodochody L-39NG gépeken hamarosan elérhető lesz, ugyanis a SkyTech tíz darabot már megrendelt belőlük. Lisszabonban azonban olyan típust látnának szívesen, amelyik jobban kielégíti a 4. és az 5. generációs típusokra kerülő hajózók képzését. Jelenleg az erre a feladatra leginkább megfelelőnek látott típus a Leonardo M-346 Master bár tény, hogy vannak más alternatívák is a piacon. A portugálok reményei szerint az azonos harci gépeket rendszeresítendő országok akár közös pilótaképzési programban is együttműködhetnének. Első körben Belgium, Hollandia és Norvégia csatlakozását várják a programhoz.

Norvégiában lesz megtalálható öt hónapon keresztül a Német Haditengerészet U36 jelzésű, Type 212-es osztályú tengeralattjárója. Az egység Bergen kikötőjében fog móló mellett állni, amikor nem a nyílt tengeren hajózik majd. A telepítés oka egyrészt a hajóosztály megismerése, hiszen pár éven belül hadrendbe áll majd az első norvég ThyssenKrupp Marine Systems (TKMS) Type 212CD (Common Design) jelzésű felszín alatti egység. Ezekből hat darab fog megépülni, ezek közül kettő kerül német, négy pedig norvég tulajdonba. A német és olasz szolgálatban már megtalálható régebbi Type 212-től ezek korszerűbb rendszereikben különböznek, így hatótávolságuk, sebességük, járőrözési idejük is megnövekedik majd az elődökhöz képest. Az öt hónap alatt számos gyakorlatra is sort kerítenek, ezek között lesz nemzetközi is, mégpedig a Joint Warrior, amelyik igazán jó lehetőséget biztosít majd a Type 212-es képességeinek megismerésére.

Franciaországban a Nexter megkezdte egy 140 milliméteres űrméretű harckocsiágyú próbáit. Az adatgyűjtési szakaszban lévő fegyverfejlesztési program során az új löveget beépítették egy Leclerc harckocsiba is. Ha hinni lehet a mostani információknak, a harckocsi tömege az új fegyverrel is 50 tonna körül mozog. A 140 milliméteres űrméretű harckocsiágyúval már több mint 200 lövést adtak le, a tervezők elvárásai szerint az új ágyú teljesítményadataiban mintegy 70%-al fogja felülmúlni 120 milliméteres elődjét.

Oroszországban talán már ebben az évben átadásra fognak kerülni a légierő számára az első, immáron sorozatban gyártott MiG-35-ös vadászbombázók. A típusból 2018 augusztusában aláírt szerződés szerint két MiG-35UB-t rendeltek meg, míg ebben az évben négy darab együléses MiG-35Sz kerül megrendelésre. A típus gyártását végző üzem készen áll évi 36 darab gép elkészítésére is, amennyiben nagyobb megrendelés érkezne a típusra. Erre gyaníthatóan még várni kell, hiszen Moszkva terveiben 2020-ra további 14 MiG-35 megrendelésre szerepel, amiket három év alatt vennének át.

Még ebben az évben szeretnék megkezdeni az új orosz lopakodó PAK-DA nehézbombázó prototípusának építését. A Tupoljev tervezte gép tervdokumentációjának átadása a kazanyi repülőgépgyár számára hamarosan befejeződik, ennek köszönhetően az építés az elkövetkező hónapokban kezdődhet. A gép első felszállását 2025-re, 2026-ra várják, míg a sorozatgyártás elindítását 2028-ra, vagy 2029-re tervezik az oroszok.

Egyiptom további Dassault Rafale vadászbombázók beszerzésére készül. A hír eddig nem újdonság, hiszen már fél éve lehet erről hallani, az azonban újdonság, hogy az újabb megrendelés aláírására rövidesen sor kerülhet. Egészen pontosan a  La Tribune értesülése szerint a január 27. és 29. között Egyiptomba látogató  Emmanuel Macron francia elnök vezetett küldöttség jelenlétében kerül majd tisztázásra és véglegesítésre a további 12 darab Rafale EM megvásárlásának részletei. A szerződés véglegesítésére eddig a legközelebbi időpontot is csak az elkövetkező hetekre, vagy hónapokra várta a nemzetközi sajtó.

A térségben egy másik Rafale megrendelő is megemlítésre került a híradásokban. Katarról van szó, ahol az első vadászbombázók megérkezését február 9-ra várják. A típus a dohai bázison fog állomásozni. A 2015-ben megrendelt 36 példányt 2019 és 2022 között adja majd át a Dassault Aviation.

Elefántcsontpart Védelmi Minisztériuma megállapodást írt alá egy C295-ös közepes katonai szállító repülőgép beszerzésére az Airbus-szal. Ezzel az új megrendeléssel Elefántcsontpart a világon a 28., Afrikában pedig az 5. országgá vált, amelyik alkalmazza C295-et. Az Airbus január 21-én bejelentett a megrendeléséből további konkrétumok is napvilágra kerültek. Ezek szerint a gép a szárnyvégfülekkel ellátott C295W variáns lesz, megnövelt teljesítményű hajtóművekkel ellátva, teherszállító változatban legyártva. Az Airbus Defense and Space eddig 91 darab C295-ös közepes katonai szállító repülőgépet értékesített a nagyvilágban, (a CN235-el is számolva ez több mint 160 darab gép) ezekből 17 afrikai országba került. Az Elefántcsontparti Légierő jelenleg két, 33, illetve 34 éves ukrán Antonov An-26-os és egyetlen An-12-es szállítógépet tart hadrendben.

Talán mégsem Pakisztán lesz a kínai J-10C vadászbombázók első külföldi megrendelője, legalábbis a héten megjelent írások szerint. Úgy hírlik a típus iránt érdeklődők közül az utóbbi időben Laosz és Banglades mintha kicsit előrébb tartana a megrendeléshez vezető úton. Tény, mindkét ország szomszédjai az utóbbi években jelentősen korszerűsítették légierejüket is, így a lemaradás, ezen a téren is kezd utcahossznyi lenni. A hamisíthatatlanul hamis biztonságérzetet bebiztosítandó, pár tucatnyi kínai gyártmányú J-10C igazán segíthetne a dolgon, főleg úgy, ha Peking jelentős árengedményt, hitelt, kölcsönt tudna elérhetővé tenni a beszerzéshez. Ezek az eladások - reálisan számolva - számukra a reklámértékben fizetődnének ki leginkább. Kína lassan (fel)őrlő malmára hajtja az is a tiszta vizet, hogy a hasonlóan korszerű vadászbombázók vagy politikai, vagy anyagi ok miatt nem elérhetők a két állam számára.

Dél-Koreában a Korea Aerospace Industries (KAI) megkezdte az FA-50 Golden Eagle egy továbbfejlesztett változatának elkészítését. A Block 10-es FA-50-en 2018 októberétől szorgoskodnak az ázsiai vállalat szakemberei. A továbbfejlesztés éppenséggel a földi célok támadásának eredményességét fogja javítani, ugyanis a gépen integrálásra kerül az amerikai Lockheed Martin AN/AAQ-33 Sniper célzókonténer. Ennek segítségével az FA-50 Block 10-es egymaga képes lesz lézeres irányítású bombák és rakéták bevetésére. A Sniper alkalmazásához a gépen nincs szükség szerkezeti átalakításra, mindössze a fedélzeti számítógépek szoftverein kell módosítani. A Korea Aerospace Industries szerint a munka legkésőbb 2021-ben le fog zárulni.

Azonban itt még nem fejeződik be a továbbfejlesztés, hiszen napirendben van a Block 20-as széria megalkotása is. Itt már a légi célok elleni alkalmazhatóság hatótávolságát kívánják kitolni, ugyanis a fegyverzetbe megjelenne a szintén amerikai eredetű AIM-120 AMRAAM légiharc-rakéta. A fő nehézséget itt az fogja jelenteni, hogy az Izraelből beszerzett Elta EL/M-2032 fedélzeti rádiólokátor hatótávolságát 70 kilométerről 100 kilométerre növeljék meg. Mindezek a programok nem öncélúak, hiszen ezek a képességek még számos megrendelőt hozhatnak majd az FA-50-es számára. A KAI becslése szerint csak a délkelet-ázsiai piacon legalább további 60 darab FA-50-es eladása valósulhat meg a jövőben.

Előrelépés történt az amerikai LCS-osztályú fregattok esetében is, hiszen eldőlt, felszíni célpontok elleni fegyverként a norvég eredetű NSM (Naval Strike Missile) robotrepülőgépet fogják megkapni. A norvég Kongsberg Defense és Raytheon által készített fegyverek hatótávolsága 200 kilométer körül van, így kellően nagy távolságból nyújt lehetőséget más hajók támadásához. A telepítést 2020-ban fogják megkezdeni a fregattok fedélzetén, melyek feladatait a világpolitika alakulása változtatta meg alaposan. Az aknák felderítését végző rendszerben felmerült problémákat is sikerült kiküszöbölni a legutóbbi teszt során, így végre mód nyílhat a tengeri aknák távolról történő felderítésére és megsemmisítésére a Knifefish robottengeralattjáró és annak rendszerei által.

Washingtonból ebben az évben is kapott megrendelést a Bell Helicopter. Az Amerikai Tengerészgyalogság részére ugyanis további 25 darab AH-1Z Viper harci helikoptert szerez be a Pentagon, egy 439,6 millió dolláros szerződés értelmében. A Zulu Cobra néven is ismert AH-1Z-ből ez volt a 16. rendelési tétel, így a típus gyártása 2022 januárjáig biztosított. A gépek gyártását 60% -ban Fort Worthben, a többit pedig Amarillo-ban végzik. 2018 augusztusában 15. rendelési tétel 29 darab AH-1Z Viper harci helikoptert tartalmazott 510 millió dollár ellenében. Az Amerikai Tengerészgyalogság 2005-ben vette át az első AH-1Z Viper harci helikopterét, a típust 2010-ben nyilvánították bevethetővé.

Meg nem erősített hírek szerint a február 4-én bemutatásra kerülő amerikai haderőt érintő, 2020-as költségvetési tervezetében egy nem várt, de sokak által remélt megrendelés anyagi fedezete is szerepel. A Pentagon 1,2 milliárd dollárért szeretne 12 darab Boeing F-15X vadászgépet vásárolni, ezekkel kiegészítve az 5. generációs harci gépeinek képességét. Az APG-82 AESA antennájú fedélzeti rádiólokátorral, korszerű fedélzeti elektronikával és megnövelt fegyverzet-mennyiséggel rendelkező variánst a hírek szerint a Légi Nemzeti Gárda F-15C gépeinek pótlására vásárolnák meg.

Tavaly év végén Washington több, nemrégiben kivonásra került fegyverzet eladásának lehetőségét ajánlotta fel Brazília számára. Elérhetővé váltak így a dél-amerikai ország számára az M1A1 Abrams harckocsik, az OLIVER HAZARD PERRY-osztályú fregattok, Sikorsky Black Hawk, valamint Bell AH-1W helikopterek, Humvee gépjárművek és M16-os, illetve M4-es gépkarabélyok. Az OLIVER HAZARD PERRY-osztályú fregattok beszerzése életképes ajánlat lehet, hiszen a meghajtásukról gondoskodó GE LM2500-as gázturbinák már ismertek a flottánál, hiszen az INHAÚMA és a BARROSO-osztályú korvettekben is ezek kerültek beépítésre. A két hajóosztály 5 egységéből napjainkra csak 3 maradt szolgálatban, így a feladatok ellátására igencsak nagy szükség lenne új hajókra. A pótlásra szánt TAMANDARÉ-osztály késése okán a nem teljesen felfegyverzett ex-amerikai fregattok is megfelelők lennénk a brazil igényeknek, bár az egyszerre két darab Sea Hawk (SH-16 MB) helikopternek is helyet biztosító hangárt, valamint az alacsony beszerzési költséget jelentősen árnyalja a magasabb üzembentartási összeg. További előnyt jelenthetne az SM-2-es légvédelmi rakéták rendszeresítése a hajókon, ami jelentős légvédelmi képességet eredményezhetne a flottánál.

A tengerészgyalogság az M1A1 Abrams harckocsikat látná szívesen soraiban, hiszen évek óta szeretnék erősíteni páncélos erejüket, de a költségvetés ezt eddig nem tette lehetővé számukra. Az elképzelés szerint 20-30 darab páncélost szereznének be az osztrák eredetű SK105A2S Kürassier páncélvadászok helyett. Az Abrams harckocsik újbóli hadrafoghatóvá tétele példányonként 1,5-1,8 millió dollárba kerülne, de a gázturbinás meghajtásból adódó üzemeltetési és karbantartási költségek igen drágává tehetik a hadrendbe állítást követő időszakot egy dízelmotoros harckocsihoz viszonyítva. A Honeywell AGT-1500C gázturbina alkalmazása erős amerikai függőségbe sodornál az országot, mindamellett a típus nem aratott túl nagy exportsikert (Szaúd-Arábia, Egyiptom, Kuvait és Irak), bár képességei igencsak az élvonalba sorolják az M1-et már évtizedek óta. Tovább ronthatja az Abrams esélyeit, hogy a konkurens Krauss-Maffei Wegmann GmbH már betette lánctalpát az országba, mégpedig a Leopard 1A5BR harckocsi képében. A 260 darabos mennyiségben használtan vásárolt páncélos legfőbb hátránya, hogy a 105 milliméteres L7A3-as lövege a chilei Leopard 2 120, illetve a venezuelai T-72B-k 125 milliméteres lövegéhez képest hátrányban van lőtávolság és páncélátütő hatásosságban egyaránt. A Krauss-Maffei Wegmann pozícióját tovább erősíti az is, hogy Brazíliában létrehoztak egy javítóbázist is.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Douglas A-4K Skyhawk

Szuhoj Szu-24M Fencer

Fairchild A-10C Thunderbolt II

Saab 340 AEW&C Eryeye

Northrop F-5E Tiger II

Panavia Tornado IDS

McDonnell Douglas RF-4E Kai Phantom II

Saab JAS39D Gripen

Lockheed F-104S Starfighter

Dassault Mirage 2000C

Martin B-57G Canberra

Dassault Falcon 20ECM

McDonnell Douglas F/A-18B Hornet

Eurocopter EC665 Tiger HAD

Vought F-8P Crusader

Kawasaki P-1

Grumman A-6E Intruder

Január közepén még erős, északias szél nehezítette a budaörsi repülőteret használó kisgépes pilóták dolgát, akik néhány nappal később már szinte szélcsendben repülhettek. A megszokott merevszárnyú forgalom mellett néhány helikopter is színesítette a képet, köztük egy olyan típus is, amely ma már nagyon ritkán látható a magyar égen.

Az erős szélben egy Bell 427-es indul a hangár elöl, háttérben a Körépület látható.

Ez a Bell 206 Jet Ranger III a harmadik helikopter, amely HA-FLY lajstrommal repül. Az első egy Long Ranger volt, a második egy NOTAR megoldású MD 600-as.

A kétszemélyes szitakötő, a Schweizer 300-as forgószárnyát és faroklégcsavarját dugattyús motor forgatja.  

A reptér széle felett egy osztrák lajstromú légimentő EC135-ös tart nyugati irányba, vélhetően budaörsi bázisára.

A jellegzetes hang jó előre jelzi, hogy Kamov érkezik.

A HA-HSF a hangár előtt száll le a jégbordás betonra.

A motorok leállítása után az erős szél lengeti a forgószárny lapátokat. A helikoptert nem sokáig hagyták a szabadban, helyet csináltak neki a hangárban.

Koaxiális forgószárny elrendezés, kilenchengeres, léghűtéses csillagmotorok, négypontos futómű, függőleges szélvédők. Mindezek kissé bizarr kinézetet kölcsönöznek a Ka-26-osnak.

Ancsa és Kamov. A mezőgazdasági repülés két ikonja egy képen.

*

A szélcsendes, napsütéses időben órákig gyönyörködhetett a Kamov röptében az, aki január 21-én kilátogatott Budaörsre.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Üdvözlöm minden olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, ez pedig a modern kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk következő része.

Az előző rész tartalmából:Jüan Si-kaj elnök diktátori kormányzása – az elnök feloszlatja a törvényhozást és saját alkotmányt fogad el – kitör az első világháború, Japán elfoglalja a német gyarmatokat Kínában – Japán benyújtja a 21 követelést Jüannak, aminek egy részét végül kénytelen elfogadni – Jüan császárrá kiáltja ki magát – Caj O vezetésével megkezdődik a nemzetvédő háború Jüan ellen – Jüan lemond, és hamarosan meghal

A nevek, akárcsak korábban, elsődlegesen a népszerű magyar átírásban szerepelnek, míg a pinyin alak az első említésnél zárójelben olvasható. A tájékozódást segítő térképek ITT érhetők el.

Eddig is igaz volt a sorozatra, hogy bonyolult eseményeket dolgoz fel, de az ebben bemutatott időszak talán a kínai történelem legbonyolultabbjai közé tartozik, megannyi különböző érdekcsoport és helyi konfliktus jellemezte, és talán még a Fűrész filmek idővonalánál is zavarosabbnak ígérkezik. A megértést nagyban segíti a korábbi részek ismerete, mivel itt legfeljebb csak visszautalni tudunk az egyes szereplők korábbi tevékenységére.

A helyzetet szemléltetendő, képzeljük el a következőt (nem célunk az aktuálpolitizálás, kizárólag a szemléltetés!): Orbán Viktor ellen fegyveresen fellázad a Dunántúl, ő maga pedig hamarosan meghal. A hatalmat megosztja egymás között Rogán Antal, valamint az abból az Orbánnal való nézeteltérései miatt korábban kiszorított Lázár János, és névleges vezetőként Áder János. Ők nemcsak az ellenzékkel kell megküzdjenek a hatalomért, de egymással is, és támogatóik mentén lassan szétesik a központi kormányzat. Maga az ellenzék sem egységes, az ország elmaradottabb határterületein (Tiszántúl, Baranya) pedig az idegen intervenciók, befolyásszerzések jelentik a legnagyobb problémát.

A béke és boldogság évei (1916-1918) A hatalomgyakorlás új rendszere és kudarca

Jüan Si-kaj (Yuan Shikai) elhibázott restaurációs kísérlete, majd bekövetkező halála után a központi kormányzat teljesen szétforgácsolódott. A déli tartományok nyílt lázadása miatt az ország kettéosztott volt. Ebben a helyzetben vette át a hatalmat Jüan két egykori bizalmasa, mindketten a restaurációs politika ellenzői. A katonacsaládból származó Tuan Csi-zsuj (Duan Qirui) tábornok, aki Jüan alatt hadügyminiszter, majd kétszer (így annak halála idején is) miniszterelnök is volt, ezt a posztot tartotta meg. A szegényparaszti származású Feng Kuo-csang (Feng Guozhang) kapta meg az alelnöki posztot. Az elnök, és így a kormányzat vezetője az a Li Jüan-hung (Li Yuanhong) lett, aki a vucsangi felkelőket vezette, ám mivel a másik kettő tábornokkal szemben nem rendelkezett saját katonai erővel, szerepe leginkább jelképes volt. 

[...] Bővebben!

Kína történelmében utolsó alkalommal kísérelték meg a monarchia visszaállítását - nevetséges külsőségek mellett.

Svédországban nyilvánosságra hozták a két A26-os osztályú tengeralattjáró nevét. Az elsőnek elkészülő egység, melynek építését az első acéllap vágásával 2015 szeptemberében kezdték el, a HSwMS BLEKINGE nevet fogja kapni. Annyi már biztos, hogy az eredetileg tervezett 2022-es átadási dátum kitolásra került, így erre csak 2024-ben kerülhet majd sor. A második tengeralattjáró a HSwMS SKANE nevet fogja viselni. A két új, a Saab Kockums Stirling motorjával ellátott tengeralattjáró nevét a svéd király, XVI Gustaf hagyta jóvá, a svéd haditengerészet hajó elnevezési hagyományai szerint.

Kivonásukig megoldódott az Egyesült Királyság Apache AH Mk.1-es (vagy WAH-64) harci helikoptereinek műszaki támogatást igénylő háttere. Az 50 darab forgószárnyas nagyjavításáról, hibaelhárításáról és alkatrész ellátásáról 2019. április 1-től 2024-ig, akárcsak eddig, a Leonardo Helicopters gondoskodik. A megkötött szerződés értéke körülbelül 293 millió font (kb. 325 millió euró). Az Apache AH Mk.1-et fokozatosan felváltja a legújabb Apache variáns, az AH-64E harci helikopter, amely 2022-ben kezdi meg szolgálatát a brit hadseregben. Ezek a helikopterek szerkezeti részeiket tekintve újépítésűek lesznek, viszont több fedélzeti rendszert újrahasznosítanak majd bennük az Apache AH Mk.1-es helikopterekből, természetesen a hajtómű nem tartozik ebbe a körbe.

Portugáliában sokallják a brazil fejlesztésű Embraer KC-390 közepes szállító repülőgépek tervezett beszerzési árát. Lisszabon annak idején, mint az első NATO-tag állt ki a dél-amerikai fejlesztésű gép mellett és továbbra is megvásárolna öt példányt belőle, amennyiben ez a mennyiség belefér a beszerzési keretbe, ami 827 millió eurós. Az egy további opcióval kiegészített beszerzési terv megvalósítása további megrendelőket is hozhatna a típus számára, így igazán fontos a gyártó számára. A felek között a tárgyalás folyamatos, felmerültek olyan elképzelések is, melyek szerint a hajtóművek és az elektronikai hadviselési rendszerek karbantartására vonatkozó szerződést nem az Embraer-el kötnék meg, hanem közvetlenül a gyártókkal, így csökkentve az árat.

Portugália számára szükséges a légi teherszállító képesség korszerűbb alapokra helyezése, így nem riadnak vissza az üzletből való kihátrálástól sem, bár ennek megemlítése vélhetőleg, csak egy kis nyomásgyakorlás lehetett a brazilokra. Hiszen a pótlásra érdemesnek tartott Airbus A400M Atlas sem mentes a problémáktól, míg a bevált Lockheed C-130J Super Hercules sebességben marad le jelentősen a KC-390 közepes szállító repülőgéptől, például nagyobb távolság megtételére számolva, akár 5 órás lemaradást is összeszedhet az amerikai szállítógép. A KC-390-re eddig 38 darabos megrendelés látszik valószínűnek, Portugália mellett rendszeresítené Argentína, Chile, Kolumbia, valamint Csehország is. Az Embraer a Boeing-el létrejött fúziót szeretné felhasználni a gép árának mérséklésére.

A francia kormány január 14-én hétfőn, 2,3 milliárd dolláros szerződést írt alá 28 darab francia Rafale vadászbombázó korszerűsítéséről a Dassault Aviation-al. A 2023-ig átadásra kerülő gépeken felül Párizs 2027 és 2030 között további 30 darab F4-es szintre korszerűsített példányra is igényt tart. Az F4-es Rafale a kibővített fegyverzet (Mica NG levegő-levegő rakéta és a levegő-föld Sagem AASM rakéta póthajtású bomba 1000 kilogrammos változata) mellett a hálózatközpontúság, az RBE2 fedélzeti rádiólokátor, az optikai rendszerek, valamint a sisakkijelző terén tud majd felmutatni jelentős előrelépést az eddig példányokhoz képest.

Továbbá az M-88-as gázturbinás sugárhajtómű új számítógépes vezérlőrendszert kap és javítják megbízhatóságát, a vadászbombázó kommunikációs rendszere kiegészül Siracuse IV műholdas rádióval és a karbantartását is segíteni fogja egy új diagnosztikai rendszer, valamint a gép önvédelmét biztosító SPECTRA rádióelektronikai zavarórendszer is továbbfejlesztésre fog kerülni az eredményesebb zavarás érdekében. Az F4-es verzió egyes elemei már 2022-től megjelenhetnek majd a fejlesztők szerint. A Franciaország által eddig megrendelt 180 darab Rafale vadászbombázóból eddig 152 darabot adtak át. A Rafale flotta jelenleg megközelítőleg 270000 repült órát teljesített, beleértve a 40000 órányi harci bevetést is. Külföldről eddig összesen 96 Rafale repülőgépet rendelt meg Egyiptom, Katar és India.

További megerősítést nyert, hogy az orosz Szuhoj Szu-57-es vadászbombázó jelenleg még nem kész a sorozatgyártásra. A gép számos rendszeréről egyszerűen nem szóltak hírek, így sokan kételkedtek a típus teljes körű kifejlesztésének végére érésében. Ezeket a hangokat erősíti a mostani hír, ugyanis a 2018-ban megrendelt, 2019 és 2020 között átadásra kerülő 2 darab mellé csak 2020-ban tervezik megrendelni a második gyártási csoport 13 darab példányát. Ezek közül az első(k) még 2020-ban átadásra fog(nak) kerülni, de a teljes átfutási idő 5 év.

További információ, hogy a hajtómű terén is változás állhat be, ugyanis a repülési próbák során kevésnek bizonyult a Szaturn AL-41F1S által jelenleg rendelkezésre álló 2 x 14,5 tonna tolóerő, így egy erősebb sugárhajtómű kerülhet majd a Szu-57-es második gyártási csoportját alkotó 13 darab gép több példányába is. Az azonban már a jelen híre, hogy egy új bevonatot alkalmaznak a pilótafülke plexijén. Az elődjénél kétszer nagyobb radarhullám elnyelő képességű fém-oxid réteget alkalmazni tervezik a Tu-160-as a Szu-30-as, a Szu-34-es, Szu-35-ös és a MiG-29-es típusokon is.

Oroszország ebben az évben 50 darab új repülőgéppel lett gazdagabb. A tavalyi év elején készült összegzés ezen a linken lakik. Most, majd egy év elteltével jöjjenek a 2018-as adatok. Szuhoj Szu-30-ból 14 darab, Szu-34-ből 12 darab, míg a Szu-35Sz-ből 10 darab került hazai részre átadásra. A kiképzőgép kategóriát a Jakovlev Jak-130-as képviseli, ebből a típusból 14 darab került a légierő állományába. Összesen tehát 50 darab korszerű repülőgép állt hadrendbe Oroszországban 2018-ban. Exportra 12 MiG-29M/MiG-29M2 vadászbombázó került Egyiptomba, 4 darab Szuhoj Szu-30-as Kazahsztánba és tíz Szu-35-ös Kínába. Ezek mellett négy Jak-130-as sugárhajtású kiképzőgépet kapott még Laosz is az elmúlt évben.

Szingapúrban a védelmi miniszter egyértelműen bejelentette a Lockheed Martin F-16 C/D vadászbombázók utódját. Az öt éven át tartó technikai elemzés során a rendszeresítésre ajánlott gép a Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázó lett. A térségben Ausztrália, Japán és Dél-Korea után tehát egy újabb beszerzés van készülőben, természetesen ehhez még a washingtoni jóváhagyás is szükségeltetik. Mindez persze nem minden alap nélküli bejelentés volt, hiszen a típus népszerűsítésére éppen 2018 februárjában került sor az ázsiai városállamban. Mindenesetre az idő nem sürgeti a szingapúriakat, hiszen a 60 darabos mennyiségben, 1998-tól hadrendbe állított Fighting Falcon-ok cseréje csak a 2030-as évtizedben válik majd időszerűvé. Első lépésben csak egy kisebb mennyiség megvásárlását tervezik, így alaposabban, testközelből ismerkedhetnének meg a típussal.

A 2018-as év végéig a Dél-Koreai Légierő részére hat darab Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázó került átadásra. Ezek azonban az Egyesül Államokban maradtak a Luke légibázison működő, nemzetközi típusátképző egység állományában. Ez év márciusában viszont már megérkeznek Dél-Koreába az első gépek. Március végéig két gép repül át az USA-ból és ezeket decemberig további nyolc fogja követni. A hadrendbe állításra áprilisban, vagy májusban kerül majd sor. Szöul eddig 40 darabot rendelt meg az F-35-ből, 4,7 milliárd dollárért, Izrael és Japán után a harmadik exportmegrendelőként. Az ázsiai ország pilótáinak típusátképzése 2017 végétől folyik, az első repülésre pedig 2018 júliusában került sor. A 40. dél-koreai gép leszállítása 2021- re várható.

Ezen a héten újabb hírek lopakodtak elő a kínai fejlesztésű, csökkentett észlelhetőséggel rendelkező típusokról. A már évek óta repülő J-20-as vadászbombázó két-három újabb variánsának létrehozásáról cikkezett legtöbbet a világsajtó. A hordozófedélzeti üzemre alkalmassá vált J-20-as változat nagyobb hatótávolsággal és fegyverterheléssel egészíthetnél ki a kisebb méretű, ám szintén lopakodó képességű FC-31-et. Emellett a szárazföldi változatok is továbbfejlesztésre kerülhetnek erősebb hajtóművekkel és még korszerűbb fedélzeti elektronikával. Ennek egy további lépcsője lehet egy kétüléses változat létrehozása, amit rádióelektronikai zavarásra és rádióelektronikai felderítésre/hírszerzésre tennének alkalmassá. A nagy mennyiségű információ kezelését, az ellentevékenység jóváhagyását, na és persze a rendszerek felügyeletét a hátsó ülésben helyet foglaló rendszerkezelő végezhetné el. Természetesen egy kétüléses csapásmérő kifejlesztésére is lehetőség nyílna a jövőben. Az amerikai F-22-es kétüléses csapásmérő FB-22-es módosításától 2006-ban vonták meg az anyagi támogatást, ezzel halálra ítélve egy igencsak potens, igaz csak taktikai feladatok ellátásra képes gépet.

Most még nem tudni, hogy ezt a J-20-as kétüléses csapásmérő változatáról szóló információkat erősíti meg, vagy éppen cáfolja az amerikai hírszerzés azon értesülése, hogy egy szintén lopakodó képességet eredményező kialakítású vadászbombázó fejlesztése is folyik Kínában. A hírek szerint a most még csak JH-XX-nek hívott típus fejlesztését a Shenyang Aircraft Corporation végzi. A feltételezett típus modelljét 2013-ban egy kiállításon lehetett megtekinteni, így valószínűsíthető, hogy tervezésének kezdete a 2000-es évek elejére tehető. A nyilazott szárnyú, pillangóvezérsíkokkal ellátott gép kétszemélyes, a személyzet egymás mellett foglal helyet a pilótafülkében. A törzs-szárny csatlakozásnál mindkét oldalon elhelyezett egy-egy levegőbeömlő nyílás szolgál a két hajtómű levegővel történő ellátására. A géptörzs alsó részének közepén egy nagyobb bombakamra, míg annak mindkét oldalán egy-egy kisebb méretű fegyvertér szolgál a fegyverzet rejtett elhelyezésére. A félszárnyak alatt további négy-négy felfüggesztési pont került kialakításra, a fegyverzet már lopakodást nem igénylő szállítására. A nagyjából 60-100 tonna legnagyobb felszállótömegű JH-XX hatótávolsága 1600-3200 kilométer körül alakulhat. Szolgálatba lépésének időpontja a következő évtizedre várható.

Akárcsak az elmúlt időszakban kicsit nagyobb nyilvánosságot kapott Xian Aircraft Corporation H-20-as csupaszárny bombázónak. A Northrop Grumman B-2 Spirit-hez igencsak hasonló gép hatótávolsága 6500-8000 kilométer körül várható, így a Japánra és Guamra veszélyt jelentő JH-XX mellett egy, a már az amerikai kontinenst nagy hatótávolságú csapásmérő robotrepülőgépeivel légi utántöltés nélkül is támadni képes gépről beszélhetünk a H-20-as esetében. Bár a besorolása még így csak, közepes bombázó lehet. Mindenesetre ezek a gépek, amennyiben kifejlesztésre kerülnek, komoly fenyegetést fognak jelenteni az amerikai és szövetségeseik hadihajóira a Dél-Kínai tenger vizein hajózva.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Grumman F-14B Tomcat

Dassault Falcon 7X

Fairchild A-10A Thunderbolt II

Airbus A400M Atlas

Boeing C-17A Globemaster III

Dassault Mirage 2000N

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet

AIDC F-CK-1C Ching Kuo

McDonnell Douglas F-15C Eagle

Aérospatiale SA 341F Gazelle

Sikorsky CH-53G

Dassault Rafale B

Grumman A-6E Intruder

Szuhoj Szu-34 Fullback

General Dynamics F-16AM Fighting Falcon

Dassault Mirage 2000C

Lockheed RF-104G Starfighter

Aerospatiale AS-532UL Cougar

Lockheed CP-140 Aurora

Saab Sk37E Viggen

LTV Aerospace A-7D Corsair II

Szuhoj Szu-57

Boeing RC-135V Rivet Joint

Saab J35J Draken

McDonnell Douglas F-4C Phantom II

Indítsanak még ellenünk öt vagy hat olyan támadást, mint a Hamburg elleniek, és a német nép egyszerűen fel fogja adni, mindegy, mennyire erős akaratúak. Az emberek azt fogják mondani: „Elég volt, többet már egyszerűen nem tudunk elviselni.” […] Amit a hazának kell elszenvednie, attól meghűl az emberben a vér.

Erhard Milch tábornagy-államtitkár, egyben Göring birodalmi marsall helyettese és a Luftwaffe főszemlélője ilyen szavakkal próbálta felrázni a haderőnem kábult hangulatba roskadt parancsnokait a légi közlekedésért felelős birodalmi minisztérium (RLM) 1943. augusztus 3-án tartott értekezletén. Azt csak ő tudhatta, hogy tényleg komolyan gondolta-e a német néplélekre vonatkozó jóslatát, vagy csak a beosztottjait akarta keményebb erőfeszítésekre sarkallni, de a katonai helyzettel bizonyára drámai figyelmeztetések nélkül is tisztában volt mindenki a teremben. 

[...] Bővebben!

A szövetséges bombázóhadjárat Németország felett a felőrlő háború durva példája volt.

1995. augusztus 24-ét mutatta a naptár, amikor két taszári vadászpilóta nagyjavítás utáni berepülésre vitte a 904-es oldalszámú MiG-21UM-et. Az álcázófestés nélküli gépet az első ülésből Körömi József ("Csücsör") repülte, hátul Máté Attila ült, hogy a hátsó ülésből kezelhető duplikált dolgokat és a különböző meghibásodást imitáló rendszerek működőképességét is ellenőrizni tudják. A berepülés tököli mozzanatairól Gál József készített fotókat.

* * *

Új gépkarabélyokat kapnak a német különleges erők katonái. A hír nem új keletű, hiszen ez már 2017 októberében eldőlt. A bő egy évnyi idő alatt azonban az elhatározás nem változott, akárcsak az időpontok sem, így ebben az évben 2000 darab G95K (Gewehr 95 Kurz) jelölésű Heckler und Koch HK416 A7 kerül majd a Kommando Spezialkrafte (KSK) és a Kommando Spezialkrafte Marine (KSM) számára átadásra. A Heckler & Koch HK416A7 csőhossza 368 milliméter, tömege 3,7 kilogramm.

Svájcban a helyi ipar segítségével, nagyjavítással egybekötött korszerűsítésnek vetik alá a légierő nyolc darab Cougar helikopterét, a hadrendben álló tízből. A munkálatokat a RUAG végzi el 2022 közepéig az 1998-ban beszerzett forgószárnyasokon. A navigációs és kommunikációs rendszerek mellett modernizálásra kerül a repülőelektronika, új lesz a fedélzeti számítógép, ütközést elkerülő rendszert is beszerelnek, továbbá a pilóták sisakkijelzőn is láthatják majd a repülési adatokat a korszerűsített pilótafülke kijelzőin felül. A RUAG a helikoptereket a legújabb IDAS-3 önvédelmi rendszerrel is felszereli. A svájci haderőben 15 darab korábbi gyártású Super Puma közepes szállító helikopter is megtalálható, amelyet az 1980-as évek végén szereztek be. Ezeket a régebbi helikoptereket a RUAG már 2011 és 2014 között korszerűsítette.

Sikeresen tesztelte Mistral rövid hatótávolságú légvédelmi rakétáját gyorsan mozgó felszíni célpont megsemmisítésével az MBDA a tavalyi év végén. A 3 kilométeres távolságban haladó távirányítású motorcsónakot egy SIMBAD-RC indítóállványról indított rakétával pusztították el, mely két rakéta indítóállványaként szolgál. A hajók önvédelmi képességét demonstráló lövészeten több külföldi megfigyelő is részt vett.

Algériában január 9-én szolgálatba állították a nemrégiben átvett két VARSAVJANKA-osztályú (Projekt 636.3) tengeralattjárót. A szentpétervári Admiralitás Hajógyár megépült egységek a KILO-osztályú tengeralattjárók továbbfejlesztett verziói, fejlett lopakodó technológia és kiterjesztett hatótávolság a főbb jellemzőik, valamint szárazföldi, vízfelszíni és víz alatti célpontok elleni csapásmérő képességet eredményező fegyverzettel rendelkeznek. Az észak-afrikai állam még 2014 közepén állapodott meg Moszkvával a két tengeralattjáró beszerzéséről, amiket 2018-ban adtak át. Az első hajó, a 031-es hadrendi számú 2018 közepén érkezett Algériába, míg a második, a 032-es hadrendi számú decemberben. A KILO-osztály nem ismeretlen az ország haditengerészete számára, hiszen az első két Project 877EKM példányt még 1987-ben és 1988-ban állították hadrendbe. Ezeket pár éve az oroszok korszerűsítették és 2006-ban újabb két tengeralattjáró, melyeket immáron a Project 636 terveknek megfelelően gyártottak le került megrendelésre.

A VARSAVJANKA-osztályú (Projekt 636.3) tengeralattjáró 72,6 méter hosszú, 9,9 méter széles és 300 méterre is képes lemerülni. vízkiszorítása 3076 tonna, legnagyobb sebessége 25 csomó, 52 főnyi legénységével 45 napig képes egyhuzamban a tengeren lenni. A hat, 533 milliméteres átmérőjű torpedóvető-csövekből 18 torpedó indítható, de ezek egy részének helyére a Kalibr 3M54 (NATO nevén SS-N-27 Sizzler) csapásmérő robotrepülőgépek is behelyezhetők. Ezekkel megvalósítható a hajók és szárazföldi célpontok támadása is. A VARSAVJANKA-osztályú tengeralattjárók aknatelepítésre is használhatók, ekkor maximum 24 AM-1 aknát lehet elhelyezni a tengeralattjárón. Az észak-afrikai állam tengeralattjáró-beszerzése még tart, hiszen Algéria két további KILO 877EKM jelzésű hajót is megrendelt, 2020-2022-re történő szállítási dátumokkal.

Egyiptom számára a Német Szövetségi Biztonsági Tanács jóváhagyta egy darab Meko 200 osztályba tartozó fregatt exportját, német lapértesülések szerint. A ThyssenKrupp Marine Systems (TKMS) által gyártott 3400 tonnás vízkiszorítású, 118 méter hosszú fregatt körülbelül 500 millió euróba kerül és a megvásárlását megelőző tárgyalásokról már jó ideje érkeztek hírek. Tavaly szeptemberben még csak két egység esetleges beszerzéséről cikkeztek, azonban 2018 novemberében La Tribune arról számolt be, hogy Egyiptom és Németország között négy Meko 200-as fregatt eladásáról folynak egyeztetések, 2 milliárd euró értékben. Később már azt is tudni lehetett, hogy ezekből 3 egység Németországban, míg 1 Egyiptomban fog megépülni. A tárgyalások megakadását a Khashoggi-ügy okozta, ugyanis a hajókat szaúdi pénzen vásárolták volna meg, de Rijád felfüggesztette az egyiptomi beszerzés finanszírozását a német reakciók okán. A Meko 200-as fregattokból eddig 25 egység épült meg és állt szolgálatba Algériában, Ausztráliában, Görögországban, Portugáliában, Dél-Afrikában, Új-Zélandon és Törökországban.

Újabb Mil Mi-24-es Hind harci helikopterek kerülhetnek Afganisztánba Indiából az eddig átadottakon felül. Afgán körökből származó információk alapján márciusban kettő, míg júniusban, vagy júliusban további kettő harci helikoptert fognak kapni Új-Delhitől. A gépeket átadás előtt Fehéroroszországban nagyjavítják majd.

Pakisztánban szeretnék felgyorsítani a PAC/CAC JF-17 Thunder/FC-1 Xiaolong vadászbombázó legfejlettebb, Block 3-as példányainak hadrendbe állítását. A hadrafoghatóság minél előbbi elérésére az Indiába megérkező Dassault Rafale vadászbombázók miatt van szükség, ugyanis a régebbi JF-17-es változatok, a Block 1-es és az éppen csak rendszeresíteni kezdett Block 2-ek kevésbé fejlett elektronikájuknak köszönhetően jelentős hátrányban vannak a francia gépekkel szemben. A Block 2-ből 2019 júliusáig 13 darab átadásáról szóltak az előzetes tervek, amit a pakisztániak szeretnének módosítani. Kínai-pakisztáni együttműködésben gyártott típus régebbi, Block 1-es és Block 2-es változataival eddig már a pakisztáni légierő négy repülőszázadát látták el. A 28. Phoenix repülőszázad 2018 februárjában megkapta hatodik Block II-es JF-17-ét. A Block 2-es variáns nagyjából 10-15 %-ban tér el a Block 1-es változattól. A módosítások leginkább a fedélzeti elektronikát érintik, (adatátviteli rendszerek, elektronikai hadviselés) de a Block 2-es már alkalmassá vált légi üzemanyag-felvételre is, ezért egyik leginkább szembetűnő ismertetőjegye a merev üzemanyagfelvevő-cső. Ez a törzs jobb oldaláról nyúlik előre, nagyjából a pilótafülke szélvédőjének keretéig. Kialakítása, bár kínai tervezésűnek állítják be a források, nagymérvű hasonlóságot mutat a dél-afrikai Denel Aviation által modernizált Mirage III-on alkalmazotthoz. Ez a cég segédkezett néhány pakisztáni Mirage modernizálásában, amelyekre ez a bizonyos cső is felszerelésre került.

Pakisztáni megrendelésre a Block II-ek után, majd 2019 végétől, vagy 2020 elejétől már elkezdik az első 50 darab Block III-as előállítását is. 2022-re már 28 darab Block 3-as JF-17-es állna hadrendbe, ezekből csak kettő épülne Kínában, a többi 26 pakisztáni gyártású lenne. A korszerűbb pilótafülkével és jobb avionikával is ellátott Block III-as Thunder-ekbe a kínai Nanjing Research Institute of Electronics Technology (NRIET) által kifejlesztett és 2016-ban bemutatott KLJ-7A AESA antennájú rádiólokátor kerül beépítésre, megnövelve ezzel a felderítési távolságot és a zavarvédelmet is. A gyártó elmondása szerint a KLJ-7A beépíthető lesz a Block I-es és II-es JF-17-ekbe is. A JF-17-es Thunder vadászbombázók precíziós csapásmérési képességének megteremtésén is fáradozik Pakisztán. Első körben a francia Thales Damoklész célmegjelölő konténer integrációs lehetőségéről kezdtek tárgyalásokat a gyártó képviselőivel Párizsban, a 2017-es év első felében. A Damoklész exportot nem nagyon fenyegető francia eredete mellett szól még az is, hogy már harci körülmények között is próbára lett téve és ott bizonyította képességeit. Tervezik továbbá illeszkedő póttartályok kifejlesztését is a JF-17-hez, ez azonban jelentősen megváltoztathatja a gép súlyponthelyzetét, ezért nagyon körültekintően kell eljárni a megtervezése során. A többzáras bombafelfüggesztők szinték kifejlesztésre fognak kerülni, mindezeket megpróbálják minimális külföldi segítséggel megvalósítani.

További M1A2 Abrams harckocsikat fog SEPv3-as (System Enhancement Package version 3) szintre továbbfejleszteni az amerikai hadsereg. Meg kell jegyezni már a hír elején, hogy tavaly augusztus végétől a 2017 októberétől már a csapatoknál is megtalálható SEPv3 korszerűsítésen átesett páncélosok a M1A2C jelzést viselik. Az első hat M1A2C (akkor még M1A2 SEPv3) Abrams harckocsiját 2017. október 4-én kapta meg az amerikai hadsereg. A 40 éves múltra visszatekintő páncélos eme variánsa a jövőbe néz, hiszen az M1A2C egyik legfőbb előnye, hogy elektromos és számítógépes rendszerének kialakításának köszönhetően lehetőséget biztosít majd számos berendezés későbbi integrációjához. Ami már most is megvan az a közös taktikai rádiórendszer, amely számos rádió adó-vevővel képes kapcsolatot létesíteni.

Továbbá szintén a közelmúlt tapasztalatai alapján került beépítésre az improvizált robbanóeszközök ellen elektronikus hadviselést folytató Duke V3 berendezés. Fegyverzet tekintetében a programozható gyújtóval rendelkező M829A4 lövedék megjelenése jelenti az újdonságot. Új az infravörös képalkotó kamerák összessége, a torony tetejére felszerelt CROWS távirányítású fegyverállvány is. A korszerűsítési munkálatokat végző General Dynamics Land Systems tavaly bejelentette, hogy megbízást kapott 100 darab M1A1 Abrams harckocsi M1A2C szintre történő modernizálására az amerikai hadsereg számára. Most újabb megrendelés érkezett, így 714 millió dollár ellenében további 174 darab páncélos korszerűsítése fog megvalósulni. Azonban ez még nem jelenti a munkák végét, hiszen 2017 decemberében az amerikai hadsereg nyilvánosságra hozta, legalább 435 darab harckocsiját szeretné modernizáltatni.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

McDonnell Douglas F-4B Phantom II

Dassault Rafale M

Grumman F-14A Tomcat

British Aerospace Harrier GR.7

General Dynamics F-16D Fighting Falcon

Transport Allianz C-160D

McDonnell Douglas RF-4C Phantom II

Fiat G-91T1

Fairchild A-10A Thunderbolt II

Szuhoj Szu-25UB

McDonnell Douglas KDC-10-30CF

Hawker Hunter T.7

Boeing RC-135V Rivet Joint

MiG-21MF

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet

AIDC AT-3

Northrop F-5F Tiger II

Dassault Mirage 2000-5EI

Sikorsky CH-53GE

AIDC F-CK-1C Ching Kuo

General Dynamics F-111E Aardvark

Eurofighter EF-2000 Typhoon S

Kaman SH-2F Seasprite

Saab JA37DI Viggen

Republic F-105D Thunderchief

Dassault Mirage 2000D

Fairchild A-10C Thunderbolt II

MiG-21MF

Szinte már kész tényként kezeltük, hogy Horvátország izraeli F-16 Barak vadászbombázókat fog venni, horvát pilóták már kipróbálták a gépeket is stb.  Aztán 2018 decemberében kezdtek hírek szivárogni, hogy az amerikai fél nem járul hozzá az üzlethez. Hogy miért arról megint több változat volt, pl, hogy az USA azt kéri Izraeltől, hogy „vegye le” az helyi változtatásokat a gépekről és eredeti (gyártási) állapotban szállítsa le a gépeket. Ebbe lehetett valami, mert a horvát fél erre a verzióra hivatalosan is reagált, hogy akkor nem veszik meg a gépeket. December végén, január elején már én is láttam a hírt (én, aki szorosan nem foglalkozik ilyen témákkal), hogy az üzlet bedőlt az amerikai fél problémázása miatt.
Most az egyik horvát lap (Vecerni List, nem ismerem az horvát sajtópalettát, de ezt a lapot már többször hallottam, hogy idézik. De különben is az a fontos, hogy ki írja a cikket és az egyik szerző úgy látom alapos rendszereséggel foglalkozik a témával) új verzióval állt elő izraeli és horvát forrásokra hivatkozva. Eszerint miután az izraeli fél ígéretet tett minden szinten az amerikai felek felé, hogy csak Horvátországnak adja el a modernizált gépeket, az üzlet hatására megnőtt az érdeklődés az izraeli gépek iránt. Bulgária 2 század, Románia 1 század és még talán Kolumbia is (amely korábban már vásárolt izraeli Kfir vadászgépeket) 2 századnyi gép vásárlásán gondolkodott el. Mi ebben a hiba? Az újságcikk szerint egy minimum 72 gép eladását jelentette volna, ami a az F-16-os gyártójának, a Lockheed Martinnak súlyos – vélelmezett – anyagi veszteségeket jelenthetett volna. Hiszen, a logika szerint, ezzel fontos potenciális piacoktól esik el az amerikai gyártó (bár szerintem inkább máshonnan néznek majd használt gépet ezek országok, lásd még századnyi portugál F-16-os, amit Bukarest vásárolt meg. Bár mintha Bulgária új gépek vásárlásán gondolkodna).
Az újság számvetése szerint Lockheed Martin minimum 15 milliárd dolláros potenciális piacvesztést (potential business loss) szenvedhetne el, ha Izrael teleszórja a vadászgép piacot „olcsó”, de modernizált F-16osokkal. A számítás alapja, hogy a szlovákok F-16V, Block 70/72 (ez a legutolsó, legmodernebb verziója az 50 éves gépnek) gépek darabja 1,5 millió dollár volt, szolgáltatásokkal, fegyverzettel, kiképzéssel, új infrastruktúrával pedig a duplája (nem tudom, hogy ennyi volt-e, a cikk ezt írja)
Ehhez képest a horvátok a 500 millió dollárt fizettek a gépek darabjáért kiképzéssel, fegyverzettel stb. Ez a hatoda, innen nézve valóban olcsó a gép, még akkor is ha talán vannak eltérések a Barak és a V verzió között (bár hozzáteszem, amíg Zágráb nem akarja bevetni ezeket a gépeket egy modern légvédelemmel rendelkező haderő ellen, talán nincs jelentősége)
Idáig tart a lényegi rész, de a cikk végén még van egy érdekes bekezdés, ami összegyűjti az eddigi (összesküvés) elméleteket, hogy miért esett kútba az izraeli-horvát üzlet. Idemásolom az angol fordítást (Baraci és Baracima az F-16 Barak lefordításából korrumálódott):
 According to one theory, the problem was of a political nature because the US was allegedly angry at Croatia, which had not yet built the LNG terminal on Krk for sale of American gas, but also because it invited the Chinese to build the Peljesac Bridge, and the Russians entered Agrokor.  The following was the theory that the blockade came as the Israelis abandoned the purchase of 50 F-35 aircraft, reduced the order to 33, so Lockheed Martin was angry. The next geopolitical theory is that the US has always been against the fact that the Republic of Croatia has combat aircraft, or simply concluded that with Baracima Croatia would have disrupted the balance in the region, so that Baraci is a heavy weapon for Croats. 

Január 7-én negyedszerre érkezett Kecskemétre az orosz Aviacon Zitotrans RA-76842 lajstromjelű Il-76TD teherszállítója, amely a Magyar Honvédség nyolcadik nagyjavított Mi-24-esét repítette haza Szentpétervárról. A januári napsütésben nem csak a kirakodás mozzanatait dokumentálhattuk, hanem egy másik, nem kevésbé érdekes mozzanatot is, a már korábban leszállított helikopterek közúti szállításra történő előkészítését.

A január 4-én, 5-én és 6-án leszállított Mi-24P-k a Légijármű Javító egyik hangárjában.

A nagyjavított helikopterek mellett egy ugyancsak ex-német Mi-24-es géptestvér áll, amely a restaurálás után emlékműként kerül a magasba.

Oldalszám, felségjel és megannyi szegecs.

Kezdődik a rakodás, a három helikopter közül először a 334-est húzzák ki a napra.

Az első trélerre nem helikopter kerül, hanem az alaposan becsomagolt főreduktorok a rájuk szerelt forgószárny-agyakkal és a harci helikopterekről leszerelt szárnyak.

A 334-est kézi erővel tolják hátra, az emelés helyére.

A szárnyak bekötési pontjaira csavarozták azokat az elemeket, amelyekhez az emelőszemeket akasztják majd.

Megemelkedik a 334-es, de az orrfutó a földön marad – vissza az egész!

6090 kg a levegőben. A fuvarlevél szerint főreduktor és egyebek nélkül ennyit nyom a Mi-24P.

Elöl és hátul két-két ember biztosítja a darun lógó helikoptert a függőleges tengely körüli elmozdulás ellen. Közben a második tréler a Mi-24-es alá tolat.

A gépet a trélerre helyezett keretre engedik úgy, hogy a főfutók kerekei a megfelelő helyre kerüljenek.

A Mi-24-es biztonságosan áll a tréleren, a kötélszemeket már veszik is le.

A helikoptert egyelőre ideiglenesen rögzítik a főfutók kerekein és az orrfutón átvezetett hevederekkel.

Ahogy mondani szokás, felgyorsulnak az események: a második Mi-24-est is kivontatják a hangárból és előkészítik az emelésre.

A tréler, hátán a 334-essel előregurul, átadva helyét a következő járműnek.

Levegőben a 332-es – egyelőre még csak a daru segítségével.

A tréler máris a gép alatt terem. Ennél a helikopternél már valamivel gördülékenyebben haladt az emelés.

A közúti szállításhoz láncokkal is rögzítették a Mi-24-eseket.

*

Röviddel 15 óra után leszáll az Il-76-os és a gurulóútra fordul. Ma már az is tudja, hogy 1995-96-ban ez a gép - és leginkább hétfős személyzete - volt a „kandahári fogoly”, akinek a RA-76842 lajstromjel korábban semmit nem mondott.

Az Il-76-os a felvezető kocsi nyomában a rakodásokra is használt L (Lima) zónába gurul.

A hajtóművek hófelhőt kavarnak a gép mögött, különösen azok, amelyek a beton fölül kilógó szárnyon vannak.

Az üvegezett orrban a navigátor ül, fent a pilótafülkében öt fő részére van hely.

A RA-76842 lassan körbegurulja a Limát és megáll a kijelölt helyen.

A jellegzetes, vibráló fütyüléssel járó hajtóművek leállítása után nyílik az ajtó és a beton szélén várakozó szakemberek már indulnak is a gép felé.

Az APA kocsi is azonnal az Il-76-oshoz tolat.

Az APA kocsi kábelét a gép hasa alatt áthúzva a jobb oldalon lévő csatlakozóhoz vezetik.

A rámpától a földre vezető fémpallókat a rámpa belsejében tárolják.

Néhány kisebb holmi kirakása után jöhet a Mi-24-es, amelyet a mennyezeten futó síneken gördülő daruról lelógatva visznek a tehertér végére.

Túl a kirakodás egyik legkényesebb pontján, amikor a helikoptert annyira kell leengedni, hogy a hajtóművek előtti porkiválasztók ne ütközzenek a tehertér mennyezetén lévő dolgokba. A bökkenő csak az, hogy még nincs nagyon hova leengedni, mert alatta van a rámpa. Egy-két centi lefelé, ugyanannyi előre, mindaddig, amíg a rámpa már nem jelent akadályt.

A főfutók rugóstagját nitrogénnel töltik fel.

Az első felfüggesztés az orrfutó előtt átvezetett szelvényhez kapcsolt láncokkal történt.

A le-fel és előre-hátra irányú mozgást ezzel a berendezéssel, a két végén lévő tárcsák elforgatásával végezték a rakodók.

A harci helikopter még a darun lóg, amikor a főfutókon átvetett láncokkal biztosítják, mielőtt a földre engedik.

A gép hátsó függesztése a szárnybekötésnél történt.

Az orrfutó már leért, a főfutók a pallókon vannak, de a gép még a darun lóg.

Magyarok és oroszok közös erővel gurítják el a teherszállítótól a sötétszürke Mi-24-est.

Rakodás a Lima melletti földsáncról nézve. A repülőgép orra előtt a Nap éppen a horizont mögé bújik. 

A 338-as főreduktorát és forgószárny-agyát egyenesen a teherautóra daruzzák.

Főreduktor és helikopter többnyire együtt mozog, ha nem is ebben a formában.

Az Il-76-osból még egy látványos rakomány kerül elő: a forgószárny lapátokat rejtő hosszú láda.

A teherteret rakodás közben felvillanó vörös fény világítja be.

Ahogy a targonca hátrál a forgószárny lapátok ládájával, az oroszok már a tehertér zárására készülnek.

Másfél óra csend után újra sivítanak az Il-76-os hajtóművei.

A szállítógép elhagyja a Lima zónát.

Az egykori „kandahári fogoly” hófelhőt hátrahagyva kigurul a 12-es pályára, hogy néhány perc múlva a négy hajtómű robajától kísérve felszálljon.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Ma hazaérkezett Szentpétervárról a 419. ARZ-ben nagyjavított magyar Mi-24-esek második csoportjának negyedik gépe, összességében a nyolcadik mihu, melyekkel hat év kihagyás után ismét szolgálatba áll a harcihelikopter típus a honvédségben - a Zrínyi 2026 program keretében. Akárcsak a csütörtök óta megérkezett másik három gép (331, 332, 334), a 338-as is most először áll csatasorba, miután az egykori NDK örökségéből Németország a kilencvenes években Magyarországnak ajándékozta. Ezek a gépek alig (pár száz órát) repültek eredeti hazájukban, nálunk pedig még semennyit, így - bár a naptár szerint harminc évesek - repülési élettartamuk jóformán egésze potenciálisan rendelkezésre áll.

Kuriózumok a Lima előtéren. A második négyest megbízható Szentpétervár-Kecskemét ingázással január 4-7 között hazaszállító "kandahári túsz", illetve az egykori NVA "utolsó" harci helikoptere, immár magyar felségjellel.

Háromnegyed órával korábbi pillanat: az Iljusin darupályája alatt lóg a mihu orra a kirakodási koreográfia első mozzanatában.

Ugyanez egy másik szögből.

Második lépés: a mellső szárnycsonk-bekötéseken lógva, főfutóin a rámpán legördítve a gép eddig levegőben lévő orrfutója is betont fog.

Lent a rámpa alján.

A céges szakemberek és a magyar katonák együtt tolják el a Mi-24-est az Il-76-ostól.

Orosz vendég a Gripenek fészkében.

Posztszovjet "giccsművészet", kecskeméti iskola, kora XXI. század :-)

Zord 

Mindig vicces egy kicsit a Wagner csoportról írnom, de ez nem lehet akadály. Az hivatkozott cikk egy kis kellemes rövid összefoglalás a Wagner-csoportról, amiben két újdonság, az egyik azoknak is az, akik már talán olvastak róla. A fő probléma ezzel a szervezettel, hogy állandóan a nyugati PMC-khez hasonlítják, ami nem állja ki a valóság próbáját. Ha van is hasonlóság, akkor az is csak a nyugati/amerikai PC-k korai időszakára hajaz, mert azóta szerinte megregulázták ezeket a szervezetetek, legalábbis nem találkozunk olyan túlkapásokkal, mint a Blackwater esetében Irakban. ezt írja az elemzés:American Private Military Contractors (PMCs) such as Academi (formerly Blackwater USA), Triple Canopy, and DynCorp typically work under contract in support of larger military missions and have served in logistics, escort, personal protection, or in a training and advisory role, rather than exclusively on the front lines of conflict. These are support missions that are fundamentally different from Wagner’s role. Wagner partners with the Russian military for issues of transportation and logistics, similarly to their western counterparts. However, in both Ukraine and Syria members of Wagner served at times to augment Russian and/or local forces or have served as an “elite infantry“, in direct-action operations, not merely as advisors or trainers. Wagner is also reported to suffer unusually high numbers of casualties for a PMC, which suggests that in some theaters Wagner serves in primarily a combat role, rather than less hazardous non-combat tasks like training and advising.In CAR and perhaps in Libya, Wagner’s primary mission appears to be the extraction of mineral wealth, securing arms deals, and training local specialist forces, rather than pursuing discernable foreign policy objectives in line with those of their country of origin. This differentiation is important when considering the role of the aforementioned western PMCs, who typically do not operate as independently as Wagner seems to, but are more closely bound to national objectives.Ennek a szabadságnak a másik ára, hogy a nyugati PMC-k azokról a nehézfegyverekről, amelyet a Wagner csoport használhat, csak álmodhattad, és ez mindjárt megjelenít egy másik fontos különbséget, hogy az állami támogatás milyen is a nyugati és az orosz PMC-k között. Mert harckocsihoz, nehéztüzérséghez hozzáférni azért nem lehet csak úgy, az továbbra is állami monopólium.A cikk másik érdekessége, hogy már foglalkozik a Wagner csoport afrikai jelenlétével. Erről eszembe is jut egy video, amelyet meg akartam osztani, majd előkeresem. A Közép-Afrikai Köztársaságban való jelenlét a legzavarosabb, mert ott annyi szereplő harcol egymás ellen, miközben az orosz kiképzők a kormányerők támogatására vannak ott. 
A cikk azt írja: With the consent of the UN Security Council Committee created pursuant to UNSC Resolution 2127, an allocation of small arms and ammunition from the stocks of Russia’s Defence Ministry was made available to the Central African Army in late January – early February. Five military [sic] and 170 civilian instructors from Russia were sent to train CAR service personnel with the knowledge of this committee.… ami azt implikálja, hogy erről az USA-nak vag Franciaországnak alapos ismeretei vannak, az ő hozzájárulásukkal törént a katonai segély és a 5 katonai és 170 civil kiképző érkezése hiszen az ENSZ BT döntött róla, ahhoz pedig az öt állandó tag jóváhagyása vagy tartózkodása kell). Talán csak azt nem kötötték az orrukra, hogy a 170 civil egy PMC lesz? Valószínű.