You are here
Feed aggregator
Conférence du Général James Mattis.
Le Secrétaire d'Etat à la Défense du Président Trump expose la situation géopolitique mondiale et les défis que les USA auront à relever. Les solutions qu'il propose pour y faire face, donne une idée de ce que pourrait être la politique internationale de D Trump. Il y désigne l'Iran comme la source principale du terrorisme islamique et met en avant la nécessité d'apporter un soutien indéfectible à Israel et aux pays arabes du golfe (cf la proposition dans le programme de Trump de créer une sorte d'OTAN arabe)
(Notons tout de même une certaine naïveté en ce qui concerne la Russie (à 27'))
(Notons tout de même une certaine naïveté en ce qui concerne la Russie (à 27'))
Categories: Défense
Kelet-Aleppo után: iráni szerep Szíriában
A szíriai orosz jelenlétről naponta jelennek meg híradások. A nyugat is nagyon kíváncsi, az oroszok is nagyon büszkék rá. Még azt is gondolhatnánk, hogy Moszkván múlott, hogy az Aszad-rezsim képes volt megfordítani az eseményeket.
Ehhez képest Irán szerepe agyon van hallgatva. A nyugat ugyan kíváncsi, de az irániak nem beszédesek. Nem titkolják, a mártírjaikra nagyon büszkék, a tábornokaikat dicsőséggel eltemetik, de amit tesznek az nagyrészt megmarad a perzsa nyelvű internet és sajtó világában (a nyugati szakértők pedig leginkább nyugatiul tudnak).
Ezen a blogon már talán foglalkoztam Irán szerepével, majd mindjárt megkeresem a posztot (itt van). Most olvastam még egy nagyon jó elemzést, esszét, ami Irán szerepét boncolgatja. Kelet-Aleppo eleste után (de már előtte is) többeket foglalkoztatta a kérdés, hogy milyen is lehet a Damaszkusz-Teherán-Moszkva viszony. Kényes kérdés, nagyon keveset tudni róla, mert semmi sem jelenik meg a nyugati sajtóban, a keleti sajtóban meg senki sem beszél róla.
Éppen ezért rohadt érdekes Francois Nicoullaud esszéje az iráni szempontokról. Ő is csak megerősíti azt amit sejtünk, hogy vannak feszültségek, és a három ország érdekei - ez természetes - azért eltérnek Szíriát illetően és talán a két külső hatalom nem lesz hajlandó a végletekig követni Aszadot.
Nicoullaud véleménye magyarázatot ad a K-Aleppo idején történt kisebb vérengzésekre, amire a nyugati közvélemény egy része azonnal genocídiumot kiáltott, miközben épp a orosz-iráni ellentétekre mutat rá. Szerintem reális: Of course, Russia today considers itself as the one and only real winner. When preparing for the evacuation of the insurgents and the civilians still trapped in eastern Aleppo, Moscow didn’t bother to consult the Iranians and the Syrian government, and worked instead only with the Turkish intelligence units in touch with the rebels. That is why the pro-Iranian militias blocked the process, demanding the parallel evacuation of Shi’a populations trapped by insurgent factions in two towns located about thirty miles away.
És ez aközben történik, hogy a törökök és az irániak közötti feszültség épp növekszik Irakban. Kemény megalázása lehetett ez az Teheránnak.
Nekem újdonság volt az is, ami a szíriai beavatkozást kiváltja. Nekem már korábban is az volt a véleményem, hogy az orosz beavatkozást nem nagyhatalmi ambíciók vagy a figyelemelterelés váltotta ki, hanem hogy az Aszad-rezsim az összeomlás szélén táncolt 2015 tavaszán. És erre itt:
During the summer of 2015, General Qassem Soleimani, in charge of the Pasdaran’s intervention in Iraq and Syria, had to travel to Moscow to fully detail the exhausted state of the Syrian army and focus his hosts’ attention on the prospect of seeing Bashar brushed aside on short notice. Putin lost no time in understanding the threat to the Russian military and civilian presence in the Syrian coastal cities of Latakia and Tartus.
A nagy kérdés persze, hogy mi lesz az írni jelenlét sorsa Aleppo után iráni szempontból. Erről még nem nagyon olvastam. A szerző gondolatai érdekesek, főleg ahogy összeköti azokat az iráni közvélemény véleményével: The Aleppo victory could therefore mark Iran’s high point in its Syrian venture. Its primary concern now should be to consolidate its position and remain an integral part of the solutions to come, rather than seek new conquests. All the more so, since the Iranian population already appears tiredf these endless external ventures, not to mention the considerable costs in blood and treasure incurred by protecting the Syrian regime at Iran’s expense. Of course, the interventions in Syria and Iraq are presented to the public as essential in protecting Iran from terrorism, and the Iranian people generally accept that justification. But, if the euphoria over the Aleppo victory leads to grander ambitions, if it gives rise to the idea that Iran is now in a position to establish its domination over the region, it is unlikely that the public would follow.
Ehhez képest Irán szerepe agyon van hallgatva. A nyugat ugyan kíváncsi, de az irániak nem beszédesek. Nem titkolják, a mártírjaikra nagyon büszkék, a tábornokaikat dicsőséggel eltemetik, de amit tesznek az nagyrészt megmarad a perzsa nyelvű internet és sajtó világában (a nyugati szakértők pedig leginkább nyugatiul tudnak).
Ezen a blogon már talán foglalkoztam Irán szerepével, majd mindjárt megkeresem a posztot (itt van). Most olvastam még egy nagyon jó elemzést, esszét, ami Irán szerepét boncolgatja. Kelet-Aleppo eleste után (de már előtte is) többeket foglalkoztatta a kérdés, hogy milyen is lehet a Damaszkusz-Teherán-Moszkva viszony. Kényes kérdés, nagyon keveset tudni róla, mert semmi sem jelenik meg a nyugati sajtóban, a keleti sajtóban meg senki sem beszél róla.
Éppen ezért rohadt érdekes Francois Nicoullaud esszéje az iráni szempontokról. Ő is csak megerősíti azt amit sejtünk, hogy vannak feszültségek, és a három ország érdekei - ez természetes - azért eltérnek Szíriát illetően és talán a két külső hatalom nem lesz hajlandó a végletekig követni Aszadot.
Nicoullaud véleménye magyarázatot ad a K-Aleppo idején történt kisebb vérengzésekre, amire a nyugati közvélemény egy része azonnal genocídiumot kiáltott, miközben épp a orosz-iráni ellentétekre mutat rá. Szerintem reális: Of course, Russia today considers itself as the one and only real winner. When preparing for the evacuation of the insurgents and the civilians still trapped in eastern Aleppo, Moscow didn’t bother to consult the Iranians and the Syrian government, and worked instead only with the Turkish intelligence units in touch with the rebels. That is why the pro-Iranian militias blocked the process, demanding the parallel evacuation of Shi’a populations trapped by insurgent factions in two towns located about thirty miles away.
És ez aközben történik, hogy a törökök és az irániak közötti feszültség épp növekszik Irakban. Kemény megalázása lehetett ez az Teheránnak.
Nekem újdonság volt az is, ami a szíriai beavatkozást kiváltja. Nekem már korábban is az volt a véleményem, hogy az orosz beavatkozást nem nagyhatalmi ambíciók vagy a figyelemelterelés váltotta ki, hanem hogy az Aszad-rezsim az összeomlás szélén táncolt 2015 tavaszán. És erre itt:
During the summer of 2015, General Qassem Soleimani, in charge of the Pasdaran’s intervention in Iraq and Syria, had to travel to Moscow to fully detail the exhausted state of the Syrian army and focus his hosts’ attention on the prospect of seeing Bashar brushed aside on short notice. Putin lost no time in understanding the threat to the Russian military and civilian presence in the Syrian coastal cities of Latakia and Tartus.
A nagy kérdés persze, hogy mi lesz az írni jelenlét sorsa Aleppo után iráni szempontból. Erről még nem nagyon olvastam. A szerző gondolatai érdekesek, főleg ahogy összeköti azokat az iráni közvélemény véleményével: The Aleppo victory could therefore mark Iran’s high point in its Syrian venture. Its primary concern now should be to consolidate its position and remain an integral part of the solutions to come, rather than seek new conquests. All the more so, since the Iranian population already appears tiredf these endless external ventures, not to mention the considerable costs in blood and treasure incurred by protecting the Syrian regime at Iran’s expense. Of course, the interventions in Syria and Iraq are presented to the public as essential in protecting Iran from terrorism, and the Iranian people generally accept that justification. But, if the euphoria over the Aleppo victory leads to grander ambitions, if it gives rise to the idea that Iran is now in a position to establish its domination over the region, it is unlikely that the public would follow.
Categories: Biztonságpolitika
Australia buys 12 French Barracuda submarines
To replace its submarines dating back to the 1990s, Australia opted for the construction of 12 French ocean submarines. French Defence Minister Jean-Yves Le Drian inked the inter-governmental agreement (IGA) in Adelaide that will see French shipbuilder DCNS design and build the Shortfin Barracudas (Shortfin Barracuda Block 1A). The total cost of the 12 submarines, including separate agreements with US and Australian contractors, will hit Aus $50 billion (34 Mds Euro). This contract would be the most important contract concluded by France with a foreign country.
Conventionnaly powered submarines
The vessels will be a scaled-down, conventionally-powered version of France's 4,700-tonne nuclear-fuelled Barracuda but boast the same stealth capabilities.Australia awarded DCNS the main contract in April, beating off competition from Germany TKMS (ThyssenKrupp Marine Systems) and Japan Mitsubishi Heavy Industries.
"Home-made vessels" with French know-how and US weapons
The IGA is the last foundation stone needed to ensure Australia is able to develop a cutting-edge sovereign submarine capability, this will be a sovereign defence industry creating 2,800 jobs at the very cutting edge of technology. This was the sine qua non condition for winning the contract. And in France probably between 3,000 and 4,000 jobs will be perpetuated thanks to this contract. Design and mobilisation work has already been launched with Australian experts working in Cherbourg while DCNS was to open new offices in Adelaide later Tuesday employing up to 300 engineers.
US defence contractor Lockheed Martin was named in September to fit the combat systems for the Barracudas.
Geopolitical background
If Australia decides today to renew its fleet of submarines, it is because the Pacific has become one of the hotspots of the planet. The Chinese government claims several archipelagos of the region, multiplying the frictions with the riparian states that also dispute them, like Thailand, Philippines, Indonesia, Taiwan or Vietnam. For several months, with enormous operations of backfilling, Beijing transforms coral reefs into artificial islands to place new advanced bases at the disposal of the army. According to the Pentagon, also worried by these maneuvers, China would have gained more than 600 ha on the waters.
For President François Hollande, who said the contract is historic, the announcement "marks a decisive step forward in the strategic partnership between the two countries, which will cooperate over 50 years on the major element of sovereignty represented by sub-marine capacity ".
CERPESC European Solutions for Defence & Crisis Management //--> Tag: BarracudaDCNSAustralian NavyNew CERPESC Analysis about EU New Security Strategy
The Deficiencies, Mistakes and Contradictions of the New EU Foreign and Security Strategy
Evolution or Devolution? From the « Solana Paper » to the « Mogherini Paper »
András István Türke
CERPESC 16/E/3/2016 - 20 December 2016
The events of the last 20 years, the first operations and missions, show that the Common Security and Defense Policy, the CSDP (the European Security and Defense Policy: the ESDP, before 2009) does not exist only on paper. Europe must act to prevent wars and crises or to stop them. The European Union and its member countries are confronted with decisive choices for the future of Europe as a political entity. The external (and above all, energy) dependence of the Union is particularly emphasized by the European security strategies. The documents that function as strategies (the first, the 2003 ESS and the most recent, 2016 EUGS) of the European Union are quite poor in terms of content and objectives. They list the challenges, without drafting the places and means of the overall strategic presence. The purpose of this analysis is to examine the major development issues of EU strategic thinking during the period 2003-2016. Can we talk about development, stagnation, or devolution? Is the new strategy capable of fulfilling its role and can really serve as the basis of our ambitions?
Tag: EUGSESSSolanaMogherini"Hillary will start World War III !!!"
Le Centre était moins impliqué dans la déstabilisation de l'élection présidentielle de 1980 qu'il ne l'avait été quatre ans plus tôt. Moscou n'avait le choix qu'entre l'administration Carter qui était influencée par la politique intransigeante de Brzezinski, et l'anti-soviétisme de Reagan. "Lassé de Carter et mal à l'aise vis-à-vis de Reagan" écrit Dobrynine, "je décidai de ne pas m'impliquer". Après l'élection de Reagan, Moscou regretta de ne pas s'être impliquée, convaincue que la nouvelle administration représentait "l'aile la plus conservatrice, nationaliste et belliqueuse du paysage politique américain ... soucieuse de retaurer le leadership mondial des USA après la défaite du Vietnam". Au grand désarroi de Dobrynine, le Kremlin succomba à une "interprétation paranoïaque" de la politique de Reagan, craignant -particulièrement en 1983- qu'il n'ait l'intention de lancer des frappes nucléaires surprises. C'est le résident du KGB à Washington, Stanislav A Androsov, qui révéla à Dobrynine l'existence dе l'opération RYAN. Menée conjoitement par le GRU et le KGB, elle avait pour but de détecter les préparatifs inexistants d'une attaque surprise. Mais RYAN demeura tellement secrète que la plupart des ambassadeurs soviétiques n'en apprirent jamais l'existence.
C'est probablement à cause de la priorité extrême que donnait le Centre à la nécessité de discréditer la politique de l'administration Reagan, qu'Andropov décida par le décret du 12 avril 1982 - qui fut l'une des dernières décisions de ses 15 ans passés à la tête du KGB - qu'il était du devoir de tous les agents de renseignements, quelles que soient leurs attributions, de participer aux mesures actives. Pour le Service A [service de désinformation du KGB ndt] il s'agissait désormais de faire en sorte que Reagan ne puisse pas faire un second mandat. Le 25 février 1983 le Centre donna des instructions à ses trois résidences américaines pour qu'elles commencent à planifier un ensemble de mesures actives visant à obtenir une défaite de Reagan lors des élections présidentielles de novembre 1984. Elles reçurent l'ordre d'établir des contacts avec des membres des équipes de campagne de chacun des candidats et dans les QG des deux grands partis. On demanda aux résidences d'autres pays si elles avaient des agents disponibles afin qu'ils fussent envoyés aux USA pour participer à l'opération.
Le Centre fit clairement savoir que n'importe quel autre candidat, quel que soit son parti, serait préférable à Reagan. Toutes les résidences du monde furent chargées de populariser le slogan "Reagan, c'est la guerre !". Le Centre annonça cinq mesures actives visant à discréditer la politique étrangère de Reagan : son aventurisme militaire, sa responsabilité dans l'accélération de la course aux armes, son soutien à des régimes autoritaires, les tentatives de son administration d'écraser les mouvements de libération nationale, et sa responsabilité dans les tensions avec ses alliés de l'OTAN. Les mesures actives visant sa politique intérieure incluaient : de prétendues discriminations envers les minorités ethniques, la corruption de son administration, et la soumission de Reagan au complexe militaro-industriel.
La large victoire de Reagan en 1984 fut la preuve flagrante des limites des mesures actives soviétiques aux USA. Même sur les campus universitaires, Reagan fut surpris par les "débordements d'affection et de soutien" (de l'avis de tous loin d'être unanimes) : "ces étudiants des années 80 étaient très différents de ceux que j'avais connu en tant que gouverneur une décennie auparavant". Bien que le Service A se refusât toujours de l'admettre, il ne pouvait pas faire grand'chose contre un président populaire. Ses attaques eurent toutefois un écho plus grand en Europe et dans le Tiers-Monde où l'on se moquait volontiers du côté populiste qu'avaient ses fréquentes références à "l'American Way".
in "The Mitrokhin Archives : the KGB in Europe and the West" pp 316-317.
C'est probablement à cause de la priorité extrême que donnait le Centre à la nécessité de discréditer la politique de l'administration Reagan, qu'Andropov décida par le décret du 12 avril 1982 - qui fut l'une des dernières décisions de ses 15 ans passés à la tête du KGB - qu'il était du devoir de tous les agents de renseignements, quelles que soient leurs attributions, de participer aux mesures actives. Pour le Service A [service de désinformation du KGB ndt] il s'agissait désormais de faire en sorte que Reagan ne puisse pas faire un second mandat. Le 25 février 1983 le Centre donna des instructions à ses trois résidences américaines pour qu'elles commencent à planifier un ensemble de mesures actives visant à obtenir une défaite de Reagan lors des élections présidentielles de novembre 1984. Elles reçurent l'ordre d'établir des contacts avec des membres des équipes de campagne de chacun des candidats et dans les QG des deux grands partis. On demanda aux résidences d'autres pays si elles avaient des agents disponibles afin qu'ils fussent envoyés aux USA pour participer à l'opération.
Le Centre fit clairement savoir que n'importe quel autre candidat, quel que soit son parti, serait préférable à Reagan. Toutes les résidences du monde furent chargées de populariser le slogan "Reagan, c'est la guerre !". Le Centre annonça cinq mesures actives visant à discréditer la politique étrangère de Reagan : son aventurisme militaire, sa responsabilité dans l'accélération de la course aux armes, son soutien à des régimes autoritaires, les tentatives de son administration d'écraser les mouvements de libération nationale, et sa responsabilité dans les tensions avec ses alliés de l'OTAN. Les mesures actives visant sa politique intérieure incluaient : de prétendues discriminations envers les minorités ethniques, la corruption de son administration, et la soumission de Reagan au complexe militaro-industriel.
La large victoire de Reagan en 1984 fut la preuve flagrante des limites des mesures actives soviétiques aux USA. Même sur les campus universitaires, Reagan fut surpris par les "débordements d'affection et de soutien" (de l'avis de tous loin d'être unanimes) : "ces étudiants des années 80 étaient très différents de ceux que j'avais connu en tant que gouverneur une décennie auparavant". Bien que le Service A se refusât toujours de l'admettre, il ne pouvait pas faire grand'chose contre un président populaire. Ses attaques eurent toutefois un écho plus grand en Europe et dans le Tiers-Monde où l'on se moquait volontiers du côté populiste qu'avaient ses fréquentes références à "l'American Way".
in "The Mitrokhin Archives : the KGB in Europe and the West" pp 316-317.
Categories: Défense
Third conference of the Consultation Forum for Sustainable Energy in Defence held in Rome
The third in a series of five meetings of the Consultation Forum for Sustainable Energy in the Defence and Security Sector (CF SEDSS) was held in Rome on 22 – 24 November 2016.
The conference was opened by Major General Francesco Maurizio Noto Director, Energy Task Force, Italian MoD, from the Italian Ministry of Defence, Mrs Claudia Canaveri Deputy Head of Energy Efficiency at DG Energy, and Mr Denis Roger, Director European Synergies and Innovation at the European Defence Agency. It was closed by Mr Rini Goos, Deputy Chief Executive European Defence Agency.
“We need to maintain the momentum of the Consultation Forum events and gain an increased pace on delivering sustainable energy to the Defence sector,” EDA Director European Synergies and Innovation Denis Roger said during his opening address. “We need to develop a framework for increasing resilience to the impacts of energy insecurity on Defence capability, whilst enabling MODs to meet international and national commitments. Energy must increasingly be an integral element to the planning and delivery of military capability.”
Building on the success of the first and second events held in Brussels and Dublin earlier this year, this third conference was attended by around 100 experts from government administrations representing the majority of EDA Member States, as well as industry, academia, NATO representatives and the European Commission.
In closing the conference, EDA Deputy Chief Executive Rini Goos set out, “The sustainable energy challenge that all of us in the European Defence community need to address is how we are going to confront our own entrenched thinking and approaches, embracing innovative new concepts to ensure that we can continue to deliver world class military capability”. Mr Goos concluded, “Through an approach of cooperation, collaboration, and complementarity, you have the combined and continued support of the European Defence Agency and the Commission in this endeavor.”
Background
The Consultation Forum for Sustainable Energy in the Defence and Security Sector is a European Commission initiative managed by the European Defence Agency. It brings together experts from the defence and energy sectors to share information and best practice on improving energy management, energy efficiency, and the use of renewable energy.
The Consultation Forum takes place in a series of five plenary meetings over 24 months, concluding in October 2017. The work is carried out in three parallel working groups each with a particular focus: (1) Energy Management, (2) Energy Efficiency & 3) Renewable Energy.
More information:
Categories: Defense`s Feeds, European Union
France Creates Cyber Army to Fight Against Foreign Hackers
Since his appointment in 2012, French Defense Minister Jean-Yves Le Drian is concerned about the threats in cyberspace. With reason. CIA suspicions about the role played by Russian hackers in the election of Donald Trump to the fears expressed by the German Chancellor, the "cyber-menace" is now omnipresent. On the occasion of the inauguration on Monday of a skill center on cyber defense in Rennes as well as a new building with 7,000 sensors to house the cyber experiments of the Directorate General of Armaments (DGA) in Bruz (Ille-et-Vilaine), Jean-Yves Le Drian announced in a way the creation of a 4th army, or at least its matrix, that of cyberspace, to complete the army of the last century built on the triptych land, air and sea.
The future cyber force will be based on three missions:
- intelligence (identification of faults, detection of hostile actions),
- protection (building walls of cyber fortress)
- and finally computerized offensive fight (neutralization of tools used by the cyber - opponent).
But Jean-Yves Le Drian goes further: "If a cyber attack is akin to an act of war, notably by the seriousness of its effects, an adequate response must be imposed, even beyond the neutralization of infrastructures alone Involved, in a logic this time of open conflict. "
Clearly, the Minister of Defense warns that in the event of an attack, France reserves the right to retaliate by a cyber or conventional counter-attack. It is the first time that France officially warns its potential opponents that it can qualify a cyber attack in act of war and to respond accordingly. "A major computer attack, given the damage it would cause, could constitute an armed attack within the meaning of Article 51 of the Charter of the United Nations and justify the invocation of self-defense," the Minister said. So to replicate in a "proportional" way, we need a cyber-army.
On Monday, the minister summarized the efforts made and the road ahead. Under the latest military planning law, the force under construction will reach 3,200 people by 2018, double the number in 2012. Given the high level of technical skills required, the minister is also proposing to build a reserve of 4,400 specialists , Of which 400 are capable of offensive action. There, it is a matter of multiplying by ten the effort. Finally, on the side of the DGA, the effort must be multiplied by three to go from 250 to 650 experts. Over 2014-2019, the appropriations devoted to the cyber-war amount to 440 million euros.
Finally, the minister announced the imminent appointment of a new cyber operations commander, a four-star general who will be placed directly under the authority of the chief of staff. In order to carry out military operations, the French army will have its commander-in-chief, which will "have authority over all operational units specializing in cyber defense of the ministry, belonging to all armies, ie 2,600 digital fighters by 2019". Vice-Admiral Arnaud Coustillière, appointed general officer in cyber defense in July 2011, is approached. Decrees and decrees will be promulgated to institutionalize this cyber defense. For the minister, the white collar war is just beginning. In this respect, he often referred to the Stuxnet weapon, the undetectable virus transmitted on Iranian nuclear centrifuges, which delayed Iran's advances in nuclear enrichment by at least two years. 'uranium.
----
Depuis sa nomination en 2012, le ministre français de défense, Jean-Yves Le Drian s'inquiète des menaces dans le cyberespace. Avec raison. Des soupçons de la CIA sur le rôle joué par des hackeurs russes dans l'élection de Donald Trump aux craintes exprimées par la chancelière allemande, la « cyber-menace » est désormais omniprésente. A l'occasion de l'inauguration ce lundi d'un pôle de compétences sur la cyberdéfense à Rennes ainsi que d'un nouveau bâtiment doté de 7.000 capteurs pour abriter les expériences cyber de la Direction générale de l'armement (DGA) à Bruz (Ille-et-Vilaine), Jean-Yves Le Drian a annoncé en quelque sorte la mise sur pied d'une quatrième armée, ou tout du moins de sa matrice, celle du cyberespace, pour compléter l'armée du siècle passé, construite sur le triptyque terre, air et mer.
La future force cyber s'articulera autour de trois missions : le renseignement (identification des failles, détection des actions hostiles), la protection (édification des murs de la forteresse cyber) et enfin la lutte informatique offensive (neutralisation des outils employés par l'adversaire). Mais Jean-Yves Le Drian va au-delà : « Si une attaque cyber s'apparente à un acte de guerre, notamment par la gravité de ses effets, une riposte adéquate s'impose, au-delà même de la neutralisation des seules infrastructures impliquées, dans une logique cette fois de conflit ouvert. »
En clair, le ministre de la Défense avertit qu'en cas d'attaque, la France se réserve le droit de riposter par une contre-attaque cyber ou conventionnelle. C'est la première fois que la France prévient ainsi officiellement ses adversaires potentiels qu'elle peut qualifier une attaque cyber en acte de guerre et y riposter en conséquence. « Une attaque informatique majeure, eu égard aux dommages qu'elle causerait, pourrait constituer une agression armée au sens de l'article 51 de la Charte des Nations unies et justifier l'invocation de la légitime défense », affirme le ministre. Donc pour répliquer d'une manière « proportionnelle », il faut une cyber-armée.
Une réserve de 4.400 spécialistes
Le ministre a dressé ce lundi un bilan des efforts fournis et du chemin qui reste à parcourir. La force en construction atteindra selon la dernière loi de programmation militaire 3.200 personnes à l'horizon 2018, soit le double des effectifs de 2012. Au vu des compétences techniques de très haut niveau nécessaires, le ministre propose aussi de bâtir une réserve de 4.400 spécialistes, dont 400 aptes à des actions offensives. Là, il s'agit de multiplier par dix l'effort. Enfin, du côté de la DGA, l'effort doit être multiplié par trois pour passer de 250 à 650 experts. Sur 2014-2019, les crédits consacrés à la cyber-guerre atteignent 440 millions d'euros.
Enfin, le ministre a annoncé la nomination imminente d'un nouveau commandant des opérations cyber, un général quatre étoiles qui sera placé directement sous l'autorité du chef d'Etat-major. Pour mener des opérations militaires, l'armée française aura son commandant en chef, lequel « aura autorité sur toutes les unités opérationnelles spécialisées dans la cyberdéfense du ministère, appartenant à toutes les armées, soit 2.600 combattants numériques à l'horizon 2019 ». Le vice-amiral Arnaud Coustillière, nommé officier général à la cyberdéfense en juillet 2011, est pressenti. Des décrets et arrêtés vont être promulgués pour institutionnaliser cette cyberdéfense.
Pour le ministre, la guerre en col blanc ne fait que commencer. Il a, à cet égard, souvent fait allusion ce lundi à l'arme Stuxnet, ce virus indétectable transmis sur les centrifugeuses nucléaires iraniennes qui a permis de retarder d'au moins deux ans les avancées de l'Iran en matière d'enrichissement d'uranium.
Tag: cyberattaquecybersecurityarmée françaiseFranceDrianChammal : les chiens de garde des profondeurs du groupe aéronaval
© Marine nationale
Tous les jours, les Rafale Marine du Charles De Gaulle déployé en Méditerranée orientale partent en mission pour renforcer l’effort français de lutte contre Daech. Pour permettre au porte-avions de catapulter et de récupérer ses avions, de jour comme de nuit, les escorteurs du Charles De Gaulle assurent en permanence la protection et la sécurité dans tous les espaces : air, surface et sous la mer. Éclairage sur la partie immergée de cette bulle de protection : la lutte anti-sous-marine, où chaque unité présente dans le groupe aéronaval a son rôle à jouer.
Opérations préventives, défensives et offensives.
Protéger le porte-avions de menaces sous-marines signifie surveiller l’environnement sous-marin et se tenir prêt à s’interposer pour éviter toute intrusion de sous-marin à proximité du porte-avions qui pourrait gêner son action. Il s’agit donc de détecter, suivre et éventuellement contrer un sous-marin intrus.
La lutte anti-sous-marine peut être décomposée en trois volets. Tout d’abord, les opérations « préventives » qui visent à surveiller une zone dans laquelle sont susceptibles d'opérer ou de transiter des sous-marins, en amont de toute détection. Les opérations « défensives » consistent à exploiter la complémentarité des moyens en dressant des écrans mobiles autour de l’unité à protéger, afin d’optimiser et d’adapter la bulle de protection. Enfin, en cas de présence avérée, les opérations « offensives » visent à utiliser les sonars actifs et passifs pour contraindre ou dénier la liberté d’action du sous-marin intrus.
En surface, dans les airs ou dans les profondeurs, des yeux et des oreilles scrutent sans cesse la menace sous-marine autour du groupe aéronaval. Les équipages des frégates équipées de sonars de coque ou remorqués, des hélicoptères embarqués comme le Lynx et le Caïman avec leur sonar trempé, de l’avion de patrouille maritime Atlantique 2 ainsi que du sous-marin nucléaire d’attaque assurent cette veille et exploitent les performances des différents capteurs.
La complémentarité des moyens mis en œuvre permet de s’affranchir des multiples difficultés pour maîtriser un environnement très variable (profondeur, état de la mer, température, salinité, densité, bruits liés au trafic commercial et aux animaux sous-marins, etc.) et optimiser la détection sous-marine. Elle préserve la liberté d’action et garantit la protection sous-marine du porte-avions et de son groupe aéronaval.
Le groupe aéronaval français est actuellement déployé pour renforcer les moyens militaires de la mission Chammal, volet français de l’opération Inherent Resolve. Il permet d’intensifier le combat contre Daech, notamment en Irak, en un moment-clé où les efforts entrepris depuis deux ans portent leurs fruits et qu’une g partie du territoire irakien a été libéré du joug de Daech.
Source: Marine nationale
Droits: Marine nationale
Vos réactions: Select ratingGive it 1/5Give it 2/5Give it 3/5Give it 4/5Give it 5/5 No votes yet
Categories: Défense
Chammal : les chiens de garde des profondeurs du groupe aéronaval
© Marine nationale
Tous les jours, les Rafale Marine du Charles De Gaulle déployé en Méditerranée orientale partent en mission pour renforcer l’effort français de lutte contre Daech. Pour permettre au porte-avions de catapulter et de récupérer ses avions, de jour comme de nuit, les escorteurs du Charles De Gaulle assurent en permanence la protection et la sécurité dans tous les espaces : air, surface et sous la mer. Éclairage sur la partie immergée de cette bulle de protection : la lutte anti-sous-marine, où chaque unité présente dans le groupe aéronaval a son rôle à jouer.
Opérations préventives, défensives et offensives.
Protéger le porte-avions de menaces sous-marines signifie surveiller l’environnement sous-marin et se tenir prêt à s’interposer pour éviter toute intrusion de sous-marin à proximité du porte-avions qui pourrait gêner son action. Il s’agit donc de détecter, suivre et éventuellement contrer un sous-marin intrus.
La lutte anti-sous-marine peut être décomposée en trois volets. Tout d’abord, les opérations « préventives » qui visent à surveiller une zone dans laquelle sont susceptibles d'opérer ou de transiter des sous-marins, en amont de toute détection. Les opérations « défensives » consistent à exploiter la complémentarité des moyens en dressant des écrans mobiles autour de l’unité à protéger, afin d’optimiser et d’adapter la bulle de protection. Enfin, en cas de présence avérée, les opérations « offensives » visent à utiliser les sonars actifs et passifs pour contraindre ou dénier la liberté d’action du sous-marin intrus.
En surface, dans les airs ou dans les profondeurs, des yeux et des oreilles scrutent sans cesse la menace sous-marine autour du groupe aéronaval. Les équipages des frégates équipées de sonars de coque ou remorqués, des hélicoptères embarqués comme le Lynx et le Caïman avec leur sonar trempé, de l’avion de patrouille maritime Atlantique 2 ainsi que du sous-marin nucléaire d’attaque assurent cette veille et exploitent les performances des différents capteurs.
La complémentarité des moyens mis en œuvre permet de s’affranchir des multiples difficultés pour maîtriser un environnement très variable (profondeur, état de la mer, température, salinité, densité, bruits liés au trafic commercial et aux animaux sous-marins, etc.) et optimiser la détection sous-marine. Elle préserve la liberté d’action et garantit la protection sous-marine du porte-avions et de son groupe aéronaval.
Le groupe aéronaval français est actuellement déployé pour renforcer les moyens militaires de la mission Chammal, volet français de l’opération Inherent Resolve. Il permet d’intensifier le combat contre Daech, notamment en Irak, en un moment-clé où les efforts entrepris depuis deux ans portent leurs fruits et qu’une g partie du territoire irakien a été libéré du joug de Daech.
Source: Marine nationale
Droits: Marine nationale
Vos réactions: Select ratingGive it 1/5Give it 2/5Give it 3/5Give it 4/5Give it 5/5 No votes yet
Categories: Défense
Amerikai légitámadás szíriai kormányzati célpont ellen
Hónapokkal ezelőtt a koalíciós légierő véletlenül lebombázta a szíriai hadsereg egyik laktanyáját, zavaros volt a történet, mert idáig nem volt ilyen, ott vannak az oroszok is, stb. Emlékszem arról kellett nyilatkoznom, mi lesz most, világháború? Kb azt mondtam, hogy semmi, valszeg véletlen volt (persze jöttek az összeesküvés elméletek), az USA majd kivizsgálja és legtöbb részletet megtudjuk majd, mert az amerikai hadsereg így szokta csinálni, korábban is.
A jelentés most elkészült, lehet közzé is tették, nem tudom, de most a Washington Post ott volt valami sajtótájékoztatón és összefoglalta a lényeget. Abból a szempontból is nagyon tanulságos bepillantást enged néhány olyan dologba, amiben idáig nem sok részletet hallottunk.
A felderítés egy járművet követett, amiről feltételezte, hogy az Iszlám Állam fegyvereseié, az behajtott egy helyre, ahol további fegyveresek voltak, egyenruha nem volt rajtuk, egy tank is volt velük, + sátrak, stb.
Az elemzők közül legalább egy úgy vélte, hogy a látott célpont az Iszlám Állam bázisa (meglepő részlet, a tévedés elismerése)
A döntéshozatal során is volt bizonytalanság, de végül is megtámadták a célpontot (itt is elismerték a hibát)
A korábbi hírekből csak abból lehetett következtetni a súlyosságra, hogy több tucat halottat jelentettek az orosz és szír források. Valójában 34 rácsapás (strike?) volt, 34 precíziós lőszert indítottak és még 380 gépágyú lőszert. Nem csak amerikai gépek vettek részt a támadásban, hanem dán, brit és ausztrál gépek is (F-16-os, F-18-as, A-10-es és drónok. Az elsőt a dánok a másodikat az ausztrálok repülik, az első hármat az amerikaiak, így akkor a britek (is) reptethették a drónokat).
Ami nekem a legérdekesebb az orosz és amerikai erők kapcsolattartása, illetve áttételesen az orosz és szíriai erők kapcsolattartása. Pontos timeline-t a cikkből nem lehet felállítani. A légicsapás egy órán keresztül tartott. Az oroszok miután értesültek az eseményről felhívták az összekötőjüket Kuvaitban, ahol a nemzetközi koalíció hadiszállása van. Kérték az összekötőjüket, aki nem volt éppen ott, nem közölték miért telefonáltak, nem hagytak üzenetet, hanem megvárták, amíg átér a bázis másik feléről és személyesen veszi fel a telót. A cikk szerint az oroszok 27 percet vártak az üzenet átadásával, hogy hééé, rossz célpontot támadtok. És ennyi idő alatt 15 légicsapás történt.
Gondolom a telefon után le is állították a légicsapásokat így valószínűsíthető, hogy 1 ha kb. egy óráig tartott a légicsapást és 2. az oroszok 27 percet vártak az üzenet átadásával akkor kb. több mint fél órába telt, amíg az első bombatámadást követően az info eljutott a szír felsőbb parancsokságra, majd onnan az oroszokhoz, majd ők felemelték a telefont. Sok vagy kevés ez az idő? Nem tudom, kevesebbre számítottam.
Az is érdekes, hogy hogyan tervezték a légicsapásokat. 1 óra alatt 34, 27 perc alatt 15, azaz kb két percenként indítottak egyet. Vajon azért, hogy két légicsapás között megnézzék, hogy sikerült e pusztítani valamit? Ha 34 légicsapás volt, akkor elég nagy tábor lehetett, ha vélelmezem, hogy a sátrakat nem, csak járműveket és épületeket támadtak. Mondjuk a féltucat áldozat kevésnek tűnik, de az is valószínű, hogy ha tényleg olyan sok lett volna az áldozat, mint amit az oroszok és a szírek állítottak (kb. 60 fő) talán az oroszok is jobban kapkodtak volna az üzenet átadásával.
Ja és még egy apróság kiderül. Az nemzetközi koalíció a légicsapások előtt megadja a koordinátákat az oroszoknak Szíria felett. Ezúttal is ez történt, de véletlenül egy adatot/számot rosszul diktált be az amerikai intéző, így az oroszoknak nem csengetett a piros lámpa, hogy baj lesz
A jelentés most elkészült, lehet közzé is tették, nem tudom, de most a Washington Post ott volt valami sajtótájékoztatón és összefoglalta a lényeget. Abból a szempontból is nagyon tanulságos bepillantást enged néhány olyan dologba, amiben idáig nem sok részletet hallottunk.
A felderítés egy járművet követett, amiről feltételezte, hogy az Iszlám Állam fegyvereseié, az behajtott egy helyre, ahol további fegyveresek voltak, egyenruha nem volt rajtuk, egy tank is volt velük, + sátrak, stb.
Az elemzők közül legalább egy úgy vélte, hogy a látott célpont az Iszlám Állam bázisa (meglepő részlet, a tévedés elismerése)
A döntéshozatal során is volt bizonytalanság, de végül is megtámadták a célpontot (itt is elismerték a hibát)
A korábbi hírekből csak abból lehetett következtetni a súlyosságra, hogy több tucat halottat jelentettek az orosz és szír források. Valójában 34 rácsapás (strike?) volt, 34 precíziós lőszert indítottak és még 380 gépágyú lőszert. Nem csak amerikai gépek vettek részt a támadásban, hanem dán, brit és ausztrál gépek is (F-16-os, F-18-as, A-10-es és drónok. Az elsőt a dánok a másodikat az ausztrálok repülik, az első hármat az amerikaiak, így akkor a britek (is) reptethették a drónokat).
Ami nekem a legérdekesebb az orosz és amerikai erők kapcsolattartása, illetve áttételesen az orosz és szíriai erők kapcsolattartása. Pontos timeline-t a cikkből nem lehet felállítani. A légicsapás egy órán keresztül tartott. Az oroszok miután értesültek az eseményről felhívták az összekötőjüket Kuvaitban, ahol a nemzetközi koalíció hadiszállása van. Kérték az összekötőjüket, aki nem volt éppen ott, nem közölték miért telefonáltak, nem hagytak üzenetet, hanem megvárták, amíg átér a bázis másik feléről és személyesen veszi fel a telót. A cikk szerint az oroszok 27 percet vártak az üzenet átadásával, hogy hééé, rossz célpontot támadtok. És ennyi idő alatt 15 légicsapás történt.
Gondolom a telefon után le is állították a légicsapásokat így valószínűsíthető, hogy 1 ha kb. egy óráig tartott a légicsapást és 2. az oroszok 27 percet vártak az üzenet átadásával akkor kb. több mint fél órába telt, amíg az első bombatámadást követően az info eljutott a szír felsőbb parancsokságra, majd onnan az oroszokhoz, majd ők felemelték a telefont. Sok vagy kevés ez az idő? Nem tudom, kevesebbre számítottam.
Az is érdekes, hogy hogyan tervezték a légicsapásokat. 1 óra alatt 34, 27 perc alatt 15, azaz kb két percenként indítottak egyet. Vajon azért, hogy két légicsapás között megnézzék, hogy sikerült e pusztítani valamit? Ha 34 légicsapás volt, akkor elég nagy tábor lehetett, ha vélelmezem, hogy a sátrakat nem, csak járműveket és épületeket támadtak. Mondjuk a féltucat áldozat kevésnek tűnik, de az is valószínű, hogy ha tényleg olyan sok lett volna az áldozat, mint amit az oroszok és a szírek állítottak (kb. 60 fő) talán az oroszok is jobban kapkodtak volna az üzenet átadásával.
Ja és még egy apróság kiderül. Az nemzetközi koalíció a légicsapások előtt megadja a koordinátákat az oroszoknak Szíria felett. Ezúttal is ez történt, de véletlenül egy adatot/számot rosszul diktált be az amerikai intéző, így az oroszoknak nem csengetett a piros lámpa, hogy baj lesz
Categories: Biztonságpolitika
A cserbenhagyottak: A Trump megválasztása utáni Amerikáról szóló elemzésem a mai Figyelőben
"Az Egyesült Államok társadalma a választás óta eltelt három hét alatt teljesen felbolydult, megzavart méhkaptárként viselkedik."
"Trump szavazói... nem rasszisták, szexisták és idegengyűlölők. Többségük egyszerűen úgy érzi: az ország vezetői, a médiaelit, az „establishment” a globalizáció időszakában mind gazdaságilag, mind kulturálisan cserbenhagyta őket."
A többi a mai Figyelőben...
Categories: Biztonságpolitika
A cserbenhagyottak: A Trump megválasztása utáni Amerikáról szóló elemzésem a mai Figyelőben
"Az Egyesült Államok társadalma a választás óta eltelt három hét alatt teljesen felbolydult, megzavart méhkaptárként viselkedik."
"Trump szavazói... nem rasszisták, szexisták és idegengyűlölők. Többségük egyszerűen úgy érzi: az ország vezetői, a médiaelit, az „establishment” a globalizáció időszakában mind gazdaságilag, mind kulturálisan cserbenhagyta őket."
A többi a mai Figyelőben...
Categories: Biztonságpolitika
Átszervezések a török titkosszolgálatnál (MIT)
Nem tudom még valaki emlékszik-e a katonai puccsra Törökországban? Az utórezgései, az átszervezések még mindig tartanak. Egyik utolsóként a török titkosszolgálatot (MIT) is elérte a reform, és e hír alapján nem büntetést kapott (mert lemaradt a puccs előrejelzéséről).
A cikk szerint két új részleggel bír az átalakult szolgálat. Az egyik a különleges műveleti igazgatóság, amelynek megszervezése arra utal, hogy az iraki és szíriai szerepvállalás jelentette feladatok hosszútávon is jelen lesznek a MIT életében. (Az egész olyan egyébként, mint amit az USA-nál is jól ismerünk. Vannak az amerikai fegyveres erők haderőnemeinek különleges erői, ezek megvannak a török hadseregben is. És van a CIA-nek egy saját Special Activities Division nevű részlege, amely a titkos félkatonai műveletekért felel. Amikor Afganisztánban elkezdődött a balhé 2001-ben, először a CIA ügynökei érkeztek vastag, dollárokkal teli kofferekkel és csak pár nappal, egy héttel később jöttek az első különleges műveleti katonák - és ők sem kofferekkel)
A török kül- és biztonságpolitika sohasem látott aktivizmusát éli, egyszerre két szomszédos országban kell jelen lennie ilyen komoly erőkkel, és ez nagyságrendileg nagyobb igénybevételt jelent mind a hadseregnek, mind a szolgálatoknak. Bár nem sok kétségünk lehet Erdogan államfő eddigi megnyilvánulásaiból a jövőt illetően, de az új igazgatósági megszületése is azt mutatja, az aktivizmus hosszútávú lesz.
A másik új igazgatóság a kormányzati koordináció javítása érdekében jött létre. Mondanám ez is teljesen nyilvánvaló a puccs után. Mint általában lenni szokott, rész információkkal több szervezet is rendelkezett, de a "big picture"-t senki sem látta. Természetes reakció ilyenkor a együttműködés javítása, az összekötő tisztek küldése a minisztériumokhoz, társzervekhez.
Nekem azonban egy harmadik dolog ütötte meg a szememet, ami a cikkből csak áttételesen jön át, és amely szerintem árulkodó egy szervezet vitalitásának tekintetében. Nem tudom, a többi vezetővel mi van, de mindkét új igazgatóság vezetője fiatal, 40-es éveiben járó vezető. És ahogy a cikk fotóját elnézem, Hakan Fidan, a MIT vezetője sem egy öreg ember. Lehet demokráciában természetes, hogy vezető pozíciókban egészséges a cserélődés és mindig a legjobb korosztály (tapasztalat, teherbírás és szellemi frissesség együtthatója) vezethet, de egy autoriter rendszerben, főleg a világ keleti részein ez nem magától értetődő.
A cikk szerint két új részleggel bír az átalakult szolgálat. Az egyik a különleges műveleti igazgatóság, amelynek megszervezése arra utal, hogy az iraki és szíriai szerepvállalás jelentette feladatok hosszútávon is jelen lesznek a MIT életében. (Az egész olyan egyébként, mint amit az USA-nál is jól ismerünk. Vannak az amerikai fegyveres erők haderőnemeinek különleges erői, ezek megvannak a török hadseregben is. És van a CIA-nek egy saját Special Activities Division nevű részlege, amely a titkos félkatonai műveletekért felel. Amikor Afganisztánban elkezdődött a balhé 2001-ben, először a CIA ügynökei érkeztek vastag, dollárokkal teli kofferekkel és csak pár nappal, egy héttel később jöttek az első különleges műveleti katonák - és ők sem kofferekkel)
A török kül- és biztonságpolitika sohasem látott aktivizmusát éli, egyszerre két szomszédos országban kell jelen lennie ilyen komoly erőkkel, és ez nagyságrendileg nagyobb igénybevételt jelent mind a hadseregnek, mind a szolgálatoknak. Bár nem sok kétségünk lehet Erdogan államfő eddigi megnyilvánulásaiból a jövőt illetően, de az új igazgatósági megszületése is azt mutatja, az aktivizmus hosszútávú lesz.
A másik új igazgatóság a kormányzati koordináció javítása érdekében jött létre. Mondanám ez is teljesen nyilvánvaló a puccs után. Mint általában lenni szokott, rész információkkal több szervezet is rendelkezett, de a "big picture"-t senki sem látta. Természetes reakció ilyenkor a együttműködés javítása, az összekötő tisztek küldése a minisztériumokhoz, társzervekhez.
Nekem azonban egy harmadik dolog ütötte meg a szememet, ami a cikkből csak áttételesen jön át, és amely szerintem árulkodó egy szervezet vitalitásának tekintetében. Nem tudom, a többi vezetővel mi van, de mindkét új igazgatóság vezetője fiatal, 40-es éveiben járó vezető. És ahogy a cikk fotóját elnézem, Hakan Fidan, a MIT vezetője sem egy öreg ember. Lehet demokráciában természetes, hogy vezető pozíciókban egészséges a cserélődés és mindig a legjobb korosztály (tapasztalat, teherbírás és szellemi frissesség együtthatója) vezethet, de egy autoriter rendszerben, főleg a világ keleti részein ez nem magától értetődő.
Categories: Biztonságpolitika
Trump vs. Clinton: Elnökválasztási est a Pázmány Jogi Karán
https://www.facebook.com/events/205240999913518/
Trump vs. Clinton: Elnökválasztási est a Pázmányon november 8-án 18 órától
Helszín: Pázmány Jogi Kar, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 28. E3
Szerinted mi lesz a vége? És mi lesz utána? Miért fontos nekünk itt, Európában az amerikai elnökválasztás végeredménye?
Az eseményen részt vesz, és az az aktuális helyzetbe betekintést enged:
Ádány Tamás tanszékvezető e. docens, PPKE JÁK Nemzetközi Közjogi Tanszék
Fehér Zoltán diplomata, külpolitikai elemző (Boston)
Pintér Károly e. docens, PPKE BTK Angol-Amerikai Intézet
Categories: Biztonságpolitika
Trump vs. Clinton: Elnökválasztási est a Pázmány Jogi Karán
https://www.facebook.com/events/205240999913518/
Trump vs. Clinton: Elnökválasztási est a Pázmányon november 8-án 18 órától
Helszín: Pázmány Jogi Kar, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 28. E3
Szerinted mi lesz a vége? És mi lesz utána? Miért fontos nekünk itt, Európában az amerikai elnökválasztás végeredménye?
Az eseményen részt vesz, és az az aktuális helyzetbe betekintést enged:
Ádány Tamás tanszékvezető e. docens, PPKE JÁK Nemzetközi Közjogi Tanszék
Fehér Zoltán diplomata, külpolitikai elemző (Boston)
Pintér Károly e. docens, PPKE BTK Angol-Amerikai Intézet
Categories: Biztonságpolitika
Amerika voksol - A gazdaság dönt
A mai Figyelő címlapsztorijának részeként "Amerika voksol - A gazdaság dönt" címmel írtam elemzést az amerikai elnökválasztás hajrájáról és a gazdaság szerepéről az amerikaiak döntésében. A múlt hét közepén készült cikk végén ezt írtam: "Ha a következő napokban nem történik semmi drámai, Hillary Clinton nagy többséggel nyerheti meg a 2016-os amerikai elnökválasztást és válhat az Egyesült Államok első női elnökévé." Hát, múlt hétvégén történt drámai: az FBI-bejelentés a Clinton-e-mailekkel kapcsolatos nyomozás újranyitásáról. Ez azóta csökkentette Clinton előnyét, ezért visszatérek a Köz-Gazdaság folyóiratban szeptember végén tett prognózisomhoz: szoros eredményt várok. Mindazonáltal továbbra is Clinton győzelmét tartom valószínűnek.
Categories: Biztonságpolitika
Amerika voksol - A gazdaság dönt
A mai Figyelő címlapsztorijának részeként "Amerika voksol - A gazdaság dönt" címmel írtam elemzést az amerikai elnökválasztás hajrájáról és a gazdaság szerepéről az amerikaiak döntésében. A múlt hét közepén készült cikk végén ezt írtam: "Ha a következő napokban nem történik semmi drámai, Hillary Clinton nagy többséggel nyerheti meg a 2016-os amerikai elnökválasztást és válhat az Egyesült Államok első női elnökévé." Hát, múlt hétvégén történt drámai: az FBI-bejelentés a Clinton-e-mailekkel kapcsolatos nyomozás újranyitásáról. Ez azóta csökkentette Clinton előnyét, ezért visszatérek a Köz-Gazdaság folyóiratban szeptember végén tett prognózisomhoz: szoros eredményt várok. Mindazonáltal továbbra is Clinton győzelmét tartom valószínűnek.
Categories: Biztonságpolitika
Pages
the old site is here
© 2012-2015 Europa Varietas Foundation © 2015-2020 Europa Varietas Association
www.europavarietas.org | info(@)europavarietas(dot)org | Switzerland
This is a GDPR ready site
We are looking for sponsors for the English translation of these books, please contact turkeandras(at)gmail(dot)com