Biztonságpolitika

Fokozódó feszültség Szerbia és Koszovó között

A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság egyes elemzők és politikai kritikusok szerinti tragikusnak mondható széthullását kísérő konfliktusok, legösszefoglalóbb néven a délszláv háború(k), mely(ek) Jugoszlávia hat tagköztársaságának függetlenedési törekvései nyomán robbantak ki. Ez a megannyi véres összecsapással terhelt időszak összességében tíz évig tartó háború volt, melyek tízéves hosszúságra nyúló intervallumát három, egészen jól elkülöníthető időszakra lehet határolni. Az 1991-től az 1995-ös Dayton-i békeszerződés aláírásáig tartóra, második időszakként a Daytont követő koszovói albán–szerb konfliktusra, majd végül az 1999-es NATO-hadműveleteket, illetve a belgrádi forradalmat magában foglalóra, mely Slobodan Milošević 2006 márciusában bekövetkezett haláláig tartott.

A Tito marsall által vezetett Jugoszlávia társadalmi, gazdasági, politikai keretei többé-kevésbe több évtizeden keresztül viszonylag kedvezőbb feltételeket és körülményeket szolgáltattak az államszövetség területén lakó etnikumok, nemzetiségek számára. Még ha egyes térségekben nem is volt homogénnek mondható a lakosság etnikai és vallási összetétele, a békés együttélésének nem voltak különösebb akadályai, tekintve a szocialista államberendezkedés által hirdetett ideológiai alapokra.

Ám azt sem árt figyelembe vennünk, hogy az állam területén különböző nemzetek, vallási csoportok, kultúrák, különböző nyelveken beszélő etnikumok osztozkodtak, melyek sokszor akaratukon kívül kényszerültek az együttélésre, legtöbbször egy felsőbb politikai akarat nyomására, mely jelen esetben a titói Jugoszlávia képében testesült meg. Jugoszlávia egyetlen összetartó ereje nem volt más, mint maga Tito marsall személye, akinek halálával az államszövetség békéje is sírba szállt. Az azt követő lejtemetes időszakban regnáló vezetés alatt, melyben kiemelkedő szerep jutott az inkább szerb dominanciát és nacionalista törekvéseket képviselő Milosevic és kormánya számára. A kitörő „polgárháború”-k sorozatával, s ezen belül az 1999-es koszovói háborút követően a később Pristina központtal létrejövő Koszovóval a nagy Jugoszláva, a pánszláv eszmeiség is követte a marsallt a történelem süllyesztőjébe.

Az addig Szerbia autonóm tartományának számító Koszovóban 1998–1999 között bontakozott ki fegyveres harc a többségi lakosságot alkotó koszovói albánok és az őket elnyomó szerbek között, amely szisztematikus etnikai tisztogatásokkal járt együtt. A fenyegető humanitárius katasztrófa a nemzetközi közösséget beavatkozásra sarkallta, a sikertelen diplomáciai próbálkozásokat követően a konfliktusnak végül a NATO fegyveres beavatkozása vetett véget.

Koszovó történelme a Balkán egyéb részeihez hasonlóan meglehetősen viharos. Ennek oka egyrészt geopolitikai és geostratégiai helyzetének köszönhető. Másrészt azonban állandó feszültségforrást jelentett, illetve a mai napig is jelent a friss államalakulat és a környező más szomszédos államok számára egyaránt, hogy az Észak-Koszovót lakó szerbek a belgrádi szerb kormányzat befolyása alatt állnak, és nem kívánnak, illetve nem képesek megfelelő szinten sem önazonosságban és sem fizikailag integrálódni az új állam társadalmi-gazdasági rendszerébe. Erre a szomorú tényre a közelmúlt számos eseménye is utal, melyek a két ország viszonyát, diplomáciai kapcsolatait az eddigi legmélyebb pontra helyezték, illetve háborúközeli hangulatot hoztak, destabilizálva ezzel a térség, sőt, az egész Balkán biztonságpolitikai hangulatát és pozitív képét.

A térségben a koszovói háború lezárása óta nemzetközi fegyveres erők jelenléte biztosítja a békét (KFOR program, melynek a parancsnoka volt nemrégiben a magyar Honvédség kötelékéből került ki Kajári Ferenc vezérőrnagy, ám a kinevezése a cikk megírásának idejében már véget ért). Ennek törékenységét azonban egyértelműen jelzik az elmúlt bő két évtizedben is időről időre fellobbanó, a nemzetközi sajtóban is nagy visszhangot kapó, etnikai gyökerű konfliktusok. Példának okáért a koszovói kormány rendszámtáblákról szóló intézkedése, mely szerint az Észak-Koszovóban élő szerbek nem használhatják autóikon a szerb állam rendszámtábláit,  a két ország közötti konfliktusok egyik igen jelentős alapját képezi, sőt, cassus belliként is szolgálhat egy esetleges konfliktusban Szerbia részéről. Továbbá a szerbek azzal emeltek szót Koszovóval szemben, hogy drónokkal kémkedtek a szerb hadsereg laktanyáinál, és készültségbe helyezték a hadseregüket. Mindeközben a koszovói miniszterelnök azzal vádolta meg Szerbiát, hogy destabilizálni akarja az országát.

Mivel napjainkban is, ugyan csak hallgatólagos módon, de Szerbia máig az állam déli tartományának tekinti Koszovót, s az annak területén élő szerb kisebbséget, ami miatt Koszovó státuszát máig sem sikerült megnyugtató módon rendezni. A helyzet további romlását mutatja, hogy nem sokkal a 2022-es év vége előtt a szerb hadsereget a legmagasabb készültségi helyzetbe helyezték, és jelentős erők sorakoztak fel a koszovói-szerb határ mentén. Az észak-koszovói szerbek barikádokat emeltek szerte az általuk lakott megyékben, ezzel is akadályozva a pristinai kormányzat esetleges reakcióképességeit.

Angelo Michele Ristuccia vezérőrnagy, a Koszovóban állomásozó békefenntartó erők, a KFOR parancsnoka arra szólította fel a feleket, hogy tartózkodjanak az erőfitogtatástól, a barikádok miatti feszültséget pedig párbeszéd útján kell rendezni. A pristinai RTV 21 televízióhoz küldött sajtónyilatkozatában a parancsnok azt mondta, hogy a KFOR a párbeszéd folyamatának valamennyi résztvevőjével szoros kapcsolatot tart fenn. Ristuccia azt üzente, fontos, hogy mindkét fél mellőzze az olyan retorikát és kerülje azokat az akciókat, amelyek tovább növelnék a feszültséget, vagy a helyzet eszkalálódását okoznák, és kiemelte a KFOR mindenkitől elvárja, hogy tartózkodjon a provokatív erőfitogtatástól, és ahelyett keressék a lehető legjobb megoldást, amivel garantálni lehet a békét és a biztonságot minden nemzeti közösség számára.

Egyes szakértői vélemények szerint sajnos a mai napig ez a terület (is) ideális terepet kínál az egyes nagyhatalmak rivalizálásának. Időnként az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok esetében is tetten érhető ez a hatalmi játszma, a Szerbia és Koszovó közötti megbékélési tárgyalások „mentorálásában”, függetlenül attól, hogy az euroatlanti integrációt mindkét nagyhatalom a tartós béke garanciájának tekinti.  Ezt támasztaná alá számos külföldi és hazai szakértői vélemény is, miszerint jó esély van arra, hogy most, miközben „Oroszország a katonalogisztikai és stratégiai hibák miatt egyre többször kénytelen védekezni Ukrajna ellenében”, addig az Egyesült Államok és szövetségesei Szerbiát is megpróbálhatják térdre kényszeríteni a politikai játszmákban.

A térség nemzetközi viszonylatban is komoly pozícióját továbbá az is hangsúlyosabbá teszi/teheti, hogy a Kínai Népköztársaság jelentős gazdasági szereplőként van jelen a térségben. A vásárlóerő paritáson számított legnagyobb GDP-vel rendelkező ország jelentős beruházásokat hozott létre Szerbia területén, melyek közül az egyik lenagyobb a Budapest-Belgrád vasútvonal, melynek elkészültében hazánk is eléggé érdekelt félként van jelen, nem beszélve a belgrádi metróberuházásokról és az országos csatornahálózat-fejlesztésről. Illetve hitelfolyósítások sorát nyújtotta a szerb állam számára, melynek a még törleszteni el nem kezdett összege eléri a 10 milliárd amerikai dollárt.

Összegezve a két államalakulat szinte közös történelmét, illetve a politikai, katonai, és társadalmi aktualitásokat az elmúlt hónapok fényében, arra a következtetésre juthatunk, hogy ahogyan eddig is a történelemben forrópontként létező térség (lásd: első világháború kitörésének oka, Ferenc Ferdinánd koronaherceg meggyilkolása) a Balkán, illetve ezen belül szűkebb értelemben véve Szerbia és Koszovó továbbra is a világpolitikát alakító tényezőként téteznek tovább. Mérete ellenére mindkét állam nagy befolyással bír annak ellenére, hogy Koszovót csupán 105 állam ismeri el, hisz kvázi azok régebbi, és az újonnan létrejövő politikai érdekszférák és ideológiák keresztüzében állnak, illetve a Balkán-félszigeten elfoglalt pozíciójuk is erről tanuskodik. A politikai orientációjuk különbségének, és Koszovó etnikai szétfeszítettségének okán komoly veszélye lehet a realista biztonságelméletek által megfogalmazott anarchialeküzdés, feszültséglevezetés, a háborús hódítás.

Koszovónak hivatalosan jelenleg nincs önálló hadserege, az állam fegyveres erejének szerepét a Koszovói Biztonsági Erők látja el, ám a közelmúltban több felvetés, majd döntés született ennek hadsereggé való átszervezéséről. A koszovói parlament 2018. december 14-én szavazta a törvénymódosításokat, melyek lehetővé teszik  hadsereggé való átszervezést. A tervek szerint mintegy tíz éves időtartamú kifutási idővel rendelkezik a tervezet. Belgrád bírálta a koszovói lépést, mert az 1998-1999-es koszovói válság lezárását követően, 1999-ben az ENSZ Biztonsági Tanácsa az 1244-es számú határozatában mondta ki, hogy az akkor még Jugoszlávia részének számító Koszovóban kizárólag nemzetközi békefenntartó haderő tartózkodhat. Ezzel szemben Szerbia egy klasszikus fegyvernemekből álló, viszonylag korszerű technológiával felszerelt reguláris haderővel rendelkezik, amely az 58. legerősebb a világon az egyesült államokbeli Global Firepower portál szerint, s ennek a fegyveres erőnek a legerősebb „megállj”- t parancsoló fal a Koszovóban állomásozó KFOR erők.

Viszont egy esetleges konfliktusból, melynél ha csak a két ország önálló gazdasági és katonai erejét vesszük a vizsgálódás alapjául, a fegyverzet mennyiségében és a két egymással szemben álló felek élő erejének tekintetében valószínűleg Szerbia kerülne ki győztesen.

Hogy mi történne ez után? Senki sem tudhatja biztosan. A térség egységesebb belső stabilitáshoz jutna?

A korábbi jugoszláv múltra visszatekintve az etnikai szembenállások, illetve a Balkán-félsziget környező államainak a konfliktushoz való hozzáállásának kiszámíthatatlansága miatt szinte lehetetlen biztos utat felvázolni a térség jövőjét illetően. Magyarország NATO tagsága és nyugati orientáltsága, illetve saját biztonságának szavatolása miatt is különösen érdekelt a két állam konfrontációjának békés rendezésében. A nyugat-balkáni béke az egyik legfontosabb biztonságpolitikai pillér, hiszen ez az európai béke egyik sarokköve is.

A délszláv-háború tapasztalatai, illetve a már az ország keleti szomszédjában, Ukrajnában folyó háború különösen fontossá teszi a két ország közötti kompromisszum támogatását hazánk részéről. A KFORban a Magyar Honvédség az elmúlt időszakokban egyre nagyobb szerepvállaláshoz jut. A magyar katonák 1995 óta vesznek részt balkáni műveletekben. A KFOR-művelethez 1999 óta törzstisztekkel és kontingenssel is hozzájárul hazánk a térségben, hiszen többek között a két állam közötti egyensúly fenntartása, illetve a KFOR jelenléte az, mely a szerb, illetve ezen keresztül az orosz befolyás növekedését a régióban viszonylagos keretek között tartja. Az egyetlen békés rendezési mód, illetve hazánk és a nemzetközi közösség számára a legjárhatóbb és legbékésebb út a két állam közötti párbeszéd volna, amelyre sor is került Alekszandar Vucsics szerb kormányfő illetve Vjosa Osmani koszovói kormányfő között. Ez a párbeszéd a két fél között pozitív eredménnyel zárult, melyről az észak-macedón Ohrid városában számolt be Josef Borell, illetve a szemben álló felek képviselői a Szerbia és Koszovó közötti kapcsolat rendezését célzó uniós javaslat gyakorlati megvalósításának módjairól.

Hasonló témájú cikkeink ide kattintva érhetők el.

Photo by Mrika Selimi on Unsplash.

A Ismét puskaporos hordó a Balkán? bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

2005-ben Muriel Degauque 38 évesen felrobbantotta magát. Ezzel ő lett az első európai női öngyilkos merénylő, aki áttért az iszlám vallásra. Mégis miért történt ez? Mi miatt lépett Muriel erre az útra? Szerettem volna Muriel esetével indítani az elemzést, hiszen egy olyan személy lett a női terrorizmussal és a női öngyilkos merénylőkkel kapcsolatosan, amelyhez máig sok-sok szakértő visszanyúl. Szomszédjai, barátai úgy emlékeztek rá, mint egy teljesen normális kislányra. Azonban második férje után Muriel-t úgy jellemezték, mint a ,,muszlimoknál muszlimabb”. Muriel-nél egyre inkább meglátszódtak a radikalizálódás jegyei: talpig csadorban kezdett járni, betartotta a szigorú szabályokat. Majd második férjével valószínűleg Törökországon át Irakba mentek, ahol Muriel 2005-ben egy öngyilkos merényletet hajtott végre egy iraki rendőrőrs ellen. Muriel a források szerint, egyike volt azon 4 női terroristának, akiket Abu Musab al -Zarqawi bízott meg a támadással, és Muriel sikeresen járt.[1]Ezen események következtében a társadalomban is felmerült a nagy kérdés: Miért tette ezt Muriel?

A terrorista csoportok egy heterogén csoport, nem tudjuk pontosan meghatározni, vagy leírni. Terrorizmus, vagy politikai erőszakot vizsgálva kiderül, hogy a fő elkövetők férfiak, leginkább a fiatalok, azaz 15 és 25 év között, így a legtöbb tanulmány is a férfiakat vizsgálta. De fontos kiemelni, hogy a nők is tagjai voltak történelem során terrorista csoportoknak. Tehát a nők „nem csak áldozatok, hanem elkövetők is”. Így elengedhetetlen kiemelnünk, hogy a nők is lehetnek agresszorok, és képesek ezen cselekedetek elkövetésére, ráadásul így olyan sztereotípiákra is rácáfolnak, mint például a ’’gyenge és védtelen nő’’. Maga a női terrorizmus egy érdekes jelenség. A női terrorizmus, vagy a nők használata kedvező egy terrorszervezetnek, legnagyobb figyelmet és visszhangot így kaphatnak például a médián keresztül. Nők csatlakozása és részvétele egy terrorista csoportban különleges, kinézetüket, a láthatatlanságukat, a médiában való szereplésüket, valamint a társadalmi szerepüknek tükröződését vizsgálva láthatjuk. Ugyanakkor az öngyilkos merénylők között kifejezetten fontos vizsgálni a nők szerepét. Fontos azonban azt is hangsúlyozni, hogy ezek a lényeges különbségek női és férfi terrorizmus között is. Így célom bemutatni, hogy egy terror szervezetnek kedvezőbb nőket felhasználni és toborozni, mint férfiakat. A női terrorizmus sikerességét alátámasztják olyan adatok, mint például, hogy a nők által elvégzett támadások sikeresebbek, hiszen egy kutatás alapján átlagosan 8.4 áldozata volt, amíg a férfiakénak csak 5.3. Tehát a női terrorizmus halálosabb, váratlanabb, és nagyobb eséllyel lesz sikeres. De vajon miért, vagy mik lehetnek ennek az okai, és a férfiak miért nem tudják ezt ilyen mértékben elérni?

Radikalizálódás kezdete: a ruházat megváltozása

Mi határoz meg bennünket, mitől függ hogyan nézünk ki? A kinézetünk, a hajunk, a ruhák, amiket hordunk voltaképpen tükröz minket. Ez a jelenség megfigyelhető a terroristák radikalizálódásánál. A férfiak és a nők is kevésbé kirívóan kezdenek el öltözni, de a nőknél ez sokkal látványosabb főleg, ha egy muszlim vallásra áttért nyugati nőről beszélünk. Megjelenik a burka, eltűnik a smink, a kihívó nyugatias ruhákat leváltják. A nőknél (általánosságban) sokkal fontosabb és erősebb része a divat az önkifejezésnek, így ez egy látványosabb lépés az egyéni szinten.

A nők ’’láthatatlansága”

Amely pontot a nőkön keresztül nagyon jól kihasználhatnak a terrorista szervezetek azok a biztonsági faktorok. Hisz a nők ’’láthatatlanabbak”, kevésbé figyelnek fel rájuk, így egy biztonsági átvilágításon könnyebben átjutnak, melynek következtében könnyebben véghez tudják vinni a merényleteket. Tehát a nők könnyebben hozzáférhetnek a célpontokhoz, így sikeresebb lesz maga a merénylet. Erre az egyik legjobb példa Radzsiv Gandi, India volt miniszterelnökét a Tamil Tigrisek egyik női merénylője megölte, ,,hagyományos női viselkedést színlelve, egy tekintélyes férfi politikust virágfüzérrel övezve”.[2] Tehát itt is láthatjuk, hogy mennyire kedvezőbb és mennyire megnövelheti a merénylet sikerességét a nők szerepe. Olyan országokban erre még nagyobb lehetőség van, mint például Afganisztán, ahol kevés nő dolgozik a biztonsági szférában és nincs ki átvizsgálja a nőket, vagy bizonyos kulturális, vagy vallási okokból nem tehetik meg. Ez egy nagyon fontos tényező a szervezeteknek, főleg, ha öngyilkos merénylőként akarják felhasználni a nőket. Az előző állításommal is összekapcsolható ez a meglátás. Ismét ennél a pontnál jól ki tudják használni a ruházatot. Ha az adott nő például burkában, vagy egy bő földig érő ruhában van (amely általános az iszlám vallásra áttért nőknél, valamint terror szervezethez csatlakozott nőknél) az alatt könnyen elrejthető a testre ragasztott bomba. Azonban, ha például direkt és szándékosan nyugatias öltözetet visel a merénylő nő, akkor kevésbé lesz gyanús, és kisebb eséllyel kerül átvizsgálásra, így egy „tökéletes álcát” vethetnek magukra. Valamint, ha egy férfival, vagy akár gyerekkel látják a nőt, még kevésbé lesz gyanús, és még inkább tökéletes álca lesz. Ugyanis egy átlagos család miért lenne terrorista szervezet tagja, vagy akár egy édesanya? Ezeket mind kihasználva a nők könnyebben átjutnak a ’’checkpoint”-okon, így a merénylet, vagy küldetés nagyobb eséllyel lesz sikeres, mintha egy férfi végezné el, és a férfiak nem tudnak így ’’játszani” az öltözetükkel.

Média szerepe

Az előző állítással szemben, viszont van egy pont amikor a nők nem láthatatlanak, sőt nagyobb figyelmet kapnak, mint a férfiak és ez a média. Ha egy nő követ el merényletet, annak általában nagyobb visszhangja van a médiában. Sok híres női terrorista kapott címlapot újságokban, vagy akár nagy média visszhangot: például Muriel Degauque, Wafa Idris, Aafia Siddiqui Siddiqui, Shamima Begum, vagy akár a Fehér Özvegyként ismert Samantha Lewthwaite, aki még egy Netflix sorozatban is külön epizódot ’’érdemelt ki”. De miért is? Az, hogy egy nő nem törékeny vagy nem egy kedves, ártatlan lány, máig lesokkolja az embereket. Így a szervezetek ezt fel tudják használni propagandának, és nagyobb figyelmet kaphatnak a világ bármely részén. A média az egyik legfontosabb faktor, ha a terrorizmust vizsgáljuk, hisz toborzásnak, híresztelésnek, és még sok más fontos tényezőnek ad platformot. Tehát ha nőket használnak fel, nagyobb figyelmet kapnak, mintha férfiakat, amely egyes terrorista szervezetek legfontosabb célja. A média így egy eléggé megosztó platform lehet a női terrorizmust vizsgálva, hisz egyszer a merénylő egy őrült szörnyeteg és agresszor, egyszer egy védtelen lányka, akit ebbe kényszerítettek, és egyszer egy önfelszabadító feminista. Ami viszont igaz mindhármat vizsgálva, hogy az összeset az emberek úgy nézik a televízión keresztül, mint egy ’’reality show-t”. A női terrorizmus így a társadalmat egyszerre elkápráztatja és megbotránkoztatja, amely segíti a toborzást a terror szervezeteknek, főleg, ha nagy visszhangot kapnak a nemzetközi médiában. Valamint egy olyan mögöttes üzenet is van, hogy a helyzetük és a céljuk annyira kétségbeesett és rossz, hogy már ,,nőket is fel kell áldozniuk”. Így fogják elnyerni ezek a női terroristák az érzelmeket és az értelmet (hearts and minds). Bármilyen furán is hangzik egy fajta szimpátiát is elérhetnek ezzel a nézők körében, és elmondható, hogy a férfiakat használva ezt nem tudják megtenni, vagy nem ilyen mértékben. Média segíti is a női terrorizmust, hisz fetisizálja őket, valamint még inkább nagyobb figyelmet szánnak nekik, mivel úgy gondolják, hogy valami „egyedi” van bennük. Ezzel ismét olyan narratívákba kerülhetnek, hogy vajon ezek a nők a terrorizmus áldozatai vagy őrült agresszorok.

Társadalmi szerepek tükröződése

Nők feladatai egy szervezetben nagyon komplexek, és vizsgálatomban erre térnék ki a legrészletesebben. Voltaképpen a női és a férfi szerep is a társadalmi szerep tükröződése. Általában kevesebb esélyük van a nőknek harcolni, vagy általánosságban nem harcosként jelennek meg, képzeljük el őket. A nők szerepe sokoldalúbb, mint a férfiaké, a nő az anya, a szeretet és az otthon a társadalomban, így ilyen szerepeket is töltenek be a szervezeteken belül, tehát mos, főz, takarít, tanít. Ugyanakkor lehetnek harcosok, vagy akár kerülhetnek vezető pozícióba, és lehetnek toborzók is, mint a férfi társaik. Összességében egyre fontosabb feladatokat kaphatnak a nők egy terror szervezetben, sőt itt feljebb is léphetnek a társadalmi ranglétrán, hisz olyan pozíciókat tölthetnek így be, amelyeket egyébként nem tudnának. Azonban, ha a feladatokat vizsgáljuk, akkor felmerülhet a kérdés, hogy vajon ez miatt a férfi társaik kevésbé lesznek férfiak? Ha a nők végzik a feladatukat az szégyen? Mivel sok férfi azért lép be egy terror szervezetbe, mert a társadalomban nem férfiak, azonban ha itt is nők végzik a feladatokat, vagy a ’’piszkos munkát” az nem számít ugyanúgy elgyengítésnek? A férfiaknál fontos az a pont, hogy általában a társadalmon belül ők a ’’kenyérkeresők’’. „Kevés bizonyíték van arra, hogy a nők pénzügyileg motiváltak, ellentétben a férfi társaikkal”. Motivációk általánosságban hasonlók nők és férfiak között, azonban a pénz a nőknél nem jelenik meg, mivel a társadalmunkban ez a férfiaknak fontosabb szempont, mint a nőknek. Az olyan fiatal férfi, aki nem kap munkát, ezáltal nem lehet családja, nem talál magának feleséget, a férfiasságát egy terrorista szervezetben találhatja meg. „A férfiasság olyan állapot, amelyet elsősorban tettekkel és eredményekkel keresnek és tartanak fenn, nem annyira a személyes tulajdonságok tartósságával” . Tehát a nővel szemben, a férfinek bizonyítania kell a férfiasságát, nem csak magától adódó, mint a nőé. Valamint, ha nők is tagjai egy terror szervezetnek, vagy akár csak nőkből álló szervezetről beszélünk az progresszívnak tűnhet, amely ismét nagyobb hírértékkel rendelkezik, mint egy férfiakból álló. Így a szerepeket vizsgálva előnyösebb ismét a nők részvétele, mivel egy férfi csak harcos lehet a szervezeten belül, viszont a nő harcos és édesanyai, női feladatok ellátásáért is felelős lesz.

A női öngyilkos merényletek sikerességének titka

A női öngyilkos merénylők a legjobb példa arra, hogy lássuk miért is előnyösebb egy terrorszervezetnek nőket használni. Női öngyilkos merénylők száma évek óta növekszik, sőt például a Boko Haram női tagjai 2014 és 2018 között olyan hatékonyan gyilkoltak meg több mint 1200 embert, hogy most a csoport öngyilkos támadóinak közel kétharmadát teszik ki a nők. A leghíresebb női terrorista csoport az orosz ellenes csecsenföldi Fekete Özvegyek. Amely érdekes ’’Allah feleségeit’’ vizsgálva, hogy a forrás szerint, történt olyan is, hogy más kapcsolja be a robbanószert távirányítóval, nem pedig maga az öngyilkos merénylő. Tehát semennyire nem kell felkészülni a merényletre, nem kell kiképzés az ilyen esetekben ezeknek a nőknek, csupán, amire szükség van az a bosszúvágy. A magányos farkas merénylők csoportja elég heterogén, akárcsak a terrorista csoportok önmagában, de egy közös nevező kiemelhető, és ez az, hogy a többségük férfi. Itt viszonyt, mivel egy magányos farkasról beszélünk, hatalmas háttérmunka és önképzés szükséges egy merénylet sikeres véghezvitelére. Például Anders Breivik is megtervezte a terrortámadást, fegyvereket szerzett, sőt még egy manifesztót is írt. A két példán láthatjuk, hogy a női terrorizmus nem csak nagyobb eséllyel sikeresebb, hanem gyorsabban véghez lehet vinni, mivel kevesebb idő kell a felkészülésre, megtervezésre. Ez egy terror szervezetnek kedvező, mivel így több merényletet tudnak megvalósítani, kevesebb idő alatt.

A nők által elvégzett merényletek a leghalálosabbak, mivel sokkal nagyobb meglepetés faktorral rendelkezik. De miért lesznek öngyilkos merénylők? Amelyet kiemelnék, és választ adhat a kérdésünkre az a tisztelet és a mártír szerep. Sok kultúrában másképp nem tudnak tisztelet kivívni maguknak, és elmondható, hogy az adott társadalmi helyzetükben halottként van csak értékük, élve nem. Egyes országok kultúrái, mint például Csecsenföldön mély tisztelet övezi az öngyilkos merénylőket. Ehhez kapcsolódik a mártír szerep, vagy annak kultusza. Hőssé válnak a tettükkel, így feljebb lépve a társadalmi ranglétrán. Azonban fontos kiemelnünk, hogy a mártír kultusz a vallási ideológia része is, nem csak egy társadalmi faktor. Mivel a mártír, nem csak a halott szeretteivel lesz így együtt, hanem egyenes út vezeti őt, és valamennyi családtagját a Mennyországba. Csecsenföldön is megfigyelhető volt az, amely Palesztinában is, hogy a társadalom dicsőíti a mártírokat, öngyilkos merénylőket. Ez látható a posztereken, videókon, énekeken, zenéken keresztül, valamint, hogy öngyilkos merénylőkről nevezték el a gyerekeket később. Ezzel megint egy nő olyan pozíciót tud elérni és olyan mély tiszteletet, amelyet élve nem, és a mártír szerep betöltésére könnyebben rávehetők a nők.

A csecsenföldi Fekete Özvegyeknél, és más női öngyilkos merénylőknél is felmerült két hátsó indíték, amiatt erre az útra léptek. Az egyik a házas élet, a másik a nemi erőszak. Bár a kettő elég ellentmondásos már-már önmagában is, azonban a motivációk halmazában megbújnak, és nagyobb jelentőségük van, mint mondjuk a férfiaknál. Nők öngyilkos merénylőkké válhatnak egy rossz házasság/párkapcsolat után, vagy ha a családot meg kell tisztítani egy botránytól, valamint a nők toborzásában egy fontos pont a házasság. Azonban vajon a férfiak is öngyilkos merénylőkké válhatnak egy rossz házasság, vagy családi szégyen miatt? A válaszunk igen, de a társadalmi berendezkedés miatt kisebb eséllyel, mint egy nő, és itt nagyobb eséllyel a rossz pénzügyi háttere miatt lehetséges, ahogy az előző bekezdésekben is utaltam már erre. Ha csak egyes országok kultúráit, vagy vallásait nézzük a férfiaknak több minden megengedett, így visszacsatolva náluk fontosabb ’’pull factor” a pénzügyi motiváció, mint az egyéni sérelem amely a nemi szerepéből adódik (például: meddőség, vagy nem szűz a lány). Amely viszont nem motiváló faktor, vagy kevés/ nincs is rá példa a férfiak körében, az a nemi erőszak. Amely érdekes ezeknél az eseteknél, hogy vannak olyan nők akik azokhoz a szervezetekhez csatlakoznak akik ezt tették velük. Így a nők toborzásában egy elengedhetetlen eszközzé vált a nemi erőszak használata. Egy ekkora trauma pedig az erőszakhoz tolja a nőket, így válnak terroristává. A nemi erőszak nem csak egyéni szégyen, hanem társadalmilag is lehet az, mivel így a nő ’’megsértett, tisztátlan”. Ezt a szégyent pedig csak az öngyilkos merénylettel elért tisztelet és hősies cselekedet válthatja ki. Így az olyan nők, akik elvesztették a nőiességüket (tisztátlanok, nemi erőszak áldozatai, meddők, gyermek nélküli nők akik nem házasok) csak az öngyilkos merényleten keresztül nyerhetik vissza a tiszteletet, és az életük értelmét, valamint egy adott társadalmi pozíciót. Ezért is van, hogy ezek a ’’tökéletlen” nők válnak öngyilkos merénylőkké. Azonban kiemelném, hogy a motivációk személyenként igencsak eltérő lehet, így általánosságokat nem vonhatunk le, csak példákat emelhetünk ki egy-egy terrorista szervezeten belül.

Konklúzió

Összegezve motivációkban nem nagyon találhatunk nagy különbséget, ugyanúgy a férfiaknál és a nőknél is kell a sérelem halmaz, célt keresnek, társadalmi lépcsőn feljebb akarnak lépni, vagy akár ideológiai okokból csatlakoznak. Viszont olyan pontokban, mint a külső a radikalizálódás kezdeténél a nőknél sokkal látványosabb, a nők könnyebben átjutnak biztonsági vizsgálaton, médiában nagyobb szerepet kapnak a nők, a terrorizmusban is megfigyelhető a társadalmi szerepek tükröződése, és az eltérés a magányos farkasok és a női öngyilkos merénylők között a leglátványosabb és érezhető különbségek.

Hasonló témájú cikkeink ide kattintva érhetők el.

Photo by Sam Rana.

[1] Karla Cunningham. ,, The evolving participation of Muslim women’’. Women Terrorists and Militans: Agency, Utility and Organization, szerkesztette: Cindy D. Ness, Routledge Taylor and Francis, 2007: pp. 95. Letöltve: 2022. 10. 10.

[2] Laster, Kathy, Erez, Edna. ,,Terrorista nők: meghaladott sztereotípiák” Women & Criminal Justice, 2015/25. sz., fordította: Baráth Katalin, 2015, pp.125-126. Megtekintve: 2022. 10. 07.

A Mi különbözteti meg – egyéni és társadalmi szinten – a női terrorizmust a férfi terrorizmustól? bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Bevezetés

A jelenleg zajló orosz-ukrán háború következtében kialakult globális hatalmi helyzetben számos diplomáciai, politikai és gazdasági aktus utal az Oroszországi Föderáció és a Kínai Népköztársaság közti egyre erősödő együttműködésre, közeledésre. Kérdésként merül fel, hogy a jelenlegi geostratégiai érdekek és hatalompolitikai számítások mögött milyen „mélyebb” morális, ideológiai fundamentumai lehetnek a Peking-Moszkva kapcsolatnak? Jelen elemzésem arra keresi a választ, hogy mennyiben jogos a jelenlegi folyamatokat egy szövetségnek nevezni, valamint, hogy a kínai demográfiai, gazdasági terjeszkedés, illetve orosz visszaszorulás milyen következményekkel járhat a kétségtelenül közeledő nagyhatalmak jövőbeli kapcsolatára.

Történelmi vetélkedés

Az orosz és kínai nagyhatalmi érdekek és birodalmi tudat számos alkalommal vezetett a két entitás közti fegyveres konfliktusok kialakulásához. A 17. század közepére az orosz keleti expanzió és felfedezések révén telepesek vehették birtokba Kelet-Szibéria területeit. A hatalmat 1644-ben megszerző kínai Csing-dinasztia Külső-Mandzsúria, valamint Külső-Mongólia (1691) birtoklása révén hamar az orosz terjeszkedéssel és ambíciókkal szemben találta magát. Miután a csing hatalom Dél-Kínában véglegesen felszámolta a Ming-dinasztia megmaradt ellenállását, erőforrásait a „Középső Birodalom” (Zhongguoészaki perifériái ellen fordíthatta. aratott győzelmét követően a mukdeni udvarból levelet küldtek I.Péter orosz cárnak, melyben békét és az orosz telepesek békében birtokolhatták az Amur folyótól északra fekvő Külső Mandzsúriát. Az oroszok hajlottak a békére és hosszas tárgyalások révén 1689-ben megkötötték a nyercsinszki szerződést, melynek értelmében az Orosz Cárság lemondott az Amur folyótól északra fekvő területről egészen a Sztanovoj hegyláncig, viszont cserébe megtarthatta az Argun folyó és a Bajkál-tó közötti területet.

A szerződés jelentőségét mutatja, hogy a két nagyhatalom közti viszonyokat egészen 1858-ig stabilizálni tudta. (nagyrészt észak, észak-kelet felé terelve az orosz terjeszkedést) Ekkor a tajping felkelés, valamint a második ópiumháború által meggyengített Csing kormányzatot fenyegette meg az egyre inkább ambiciózus Orosz-Birodalom. A több hadszíntéren vívandó háborút elkerülendő, 1858-ban Hszien-feng császár beleegyezett az aigun-i szerződés megkötésébe, melynek értelmében az Amurtól északra lévő Külső Mandzsúria orosz fennhatóság alá került.

1912-ben a Csing-dinasztia bukása és a többezeréves császári uralom megszűnése Kínában alapvető változásokat hozott. A köztársaság kikiáltása a hatalmat megszerző drasztikus gyengesége és legitimitás hiánya hamar a hadurak korához vezetett, melyet az ország egyesítésével 1928-ra a Kuomingtang-nak részlegesen sikerült felszámolnia az ország megosztottságát. A kínai szétesés közben az orosz polgárháborúból győztesen kikerülő bolsevik hatalom megkezdte a néhai Orosz Birodalom peremterületeinek vagy befolyási zónáinak „visszaszerzését”. Kihasználva a kínai gyengeséget 1924-re Külső-Mongóliában (Csing uralom alatt volt) hatalomra segítette a mongol bolsevikokat, kiterjesztve ezzel Moszkva befolyási övezetét. A nacionalista, antikommunista Kuomingtang természetesen nem ismerte el a Mongol Népköztársaság megszületését és a Szovjetunióval is igen hideg kapcsolatokat tartott fent, bár a hadurak és később a japánok elleni harc során is élvezte Moszkva támogatását.

1949-ben a kínai polgárháború végével és a Kínai Népköztársaság megszületésével jelentős mértékben javultak a kapcsolatok a két állam között, melynek legfőbb okai ideológiai közelség és a kapitalista nyugati világ utálata voltak. A korai években egészen Nyikita Hruscsov hatalomra jutásáig és a Jelentős mértékű anyagi-, technológiai-, katonai- és humán támogatást nyújtott Peking számára, azonban a szovjet „irányváltással” Mao egyre inkább ellenségessé vált Moszkvával szemben, melyet az Szovjetunió által „bitorolt” volt kínai területek, valamint a szovjetek mellett érzett „kisebbségi komplexus” tovább erősített.

1969-ben sor is került a két kommunista nagyhatalom közti, mintegy féléves határkonfliktusra, melyek főként az Usszuri folyón lévő Zhenbao (Damanszki) szigeteknél zajlottak, de kisebb összecsapások történtek Kelet-Turkesztánban (Hszincsiang) is. A szovjet győzelem révén Kínának nem sikerült történelmi területi igényeit teljesíteni, így ez a „tüske” amellett, hogy 1991-ig (egyes szigetek esetében 2004-ig) vita tárgyát képezte Moszkva és Peking közt, megágyazott a Henry Kissinger és Nixon elnök által is szorgalmazott kínai-amerikai közeledésnek a ’70-es évek elején.

A legnagyobb változást az orosz/szovjet-kínai fejlődési irány, s ennek következtében erőegyensúly terén a Teng-Hsziaoping által ’80-as évek végétől szorgalmazott ú.n. követő villámgyors gazdasági felemelkedés, illetve a Szovjetunió szétesése és az orosz gazdaság történelmi zuhanása jelentette. Közvetlenül a Szovjetunió szétesése előtt Moszkva kínai kapcsolatai jelentősen jobbak voltak, mint a ’70-es években, mely a határmenti katonai jelenlét és készültségi szint alacsonyabb mértékében is tettem érhető volt. Teng és Gorbacsov gazdasági reformokat és a katonai-védelmi költségek csökkentését célzó elképzelései találkoztak, így hajlottak a kapcsolatok megerősítésére. 1989-ben Gorbacsov pekingi útja volt az első államfői szintű találkozó a két állam között, mely a Mao-Hruscsov közti szakítás óta lezajlott.

Modern kapcsolatok és gazdasági aszimmetria

Orosz-kínai viszony a rendszerváltást követően

Az 1990-es években a „befelé forduló” gazdaságra fókuszáló Kína, valamint a szocio-ökonómiai válságból kilábalást kereső, jelentősen meggyengült Oroszország kapcsolatai felfelé ívelőben voltak. A szovjet fenyegetés megszűntével Washington számára Kína jelentősége leértékelődött és az unipoláris évek során csekély erőfeszítést tett Peking „maga mellett tartására”. 1992-ben, Borisz Jelcin pekingi látogatása során a felek nyilatkoztak, hogy konstruktív partnerségre törekszenek. Ezt követte Li-peng miniszterelnök 1996. decemberi moszkvai útja, melynek „gyümölcseként” a felek tovább mélyítették kapcsolataikat a stratégiai partnerségi megállapodás keretében. A Jelcin-Putyin váltással sem változott Moszkva hozzáállása a kínai kapcsolatok építését illetően, így 2001 július 16-án Moszkvában a Vlagyimir Putyin és Csiang Cö-min aláírták a Kínai Népköztársaság és az Orosz Föderáció közötti jószomszédi és baráti együttműködésről szóló szerződést, mely 20 évre szólt, és olyan stratégiai szempontból fontos kérdéseket értintett, mint a kereskedelem és pénzforgalom, az energetika, valamint a katonai- és haditechnikai együttműködés, valamint a katonai- és haditechnikai együttműködés, melynek jelentősége leginkább az orosz katonai know-how Kínába áramlása miatt volt. A szerződés stratégiai jelentőségét mutatja, hogy amellett, hogy a 2001 júniusában létrehozott (kínai-orosz dominanciájú) Shanghaji Együttműködési Szervezet egyfajta „megerősítésének” is számít 2021. júniusában 5 éves meghosszabbításra került.

A 2008-2012 közötti, Obama-Medvegyev érában meginduló orosz-amerikai viszonyban tapasztalható enyhülés (csúcspontja 2009-2010, START-III/Új START) nem tett jót Moszkva kínai kapcsolatainak. Mindazonáltal Hszi Csin-ping 2013-as hatalomra kerülése, valamint a 2014 februári krími orosz invázió és a kelet-ukrajnai konfliktus következtében bevezetett a kínai kapcsolatok felmelegítését logikussá tették Moszkva számára.

Kína növekvő gazdasági előnye – az egyenrangú partnerségi viszony „eltolódása”?

2014 óta Kína és Oroszország

(lásd: Gazprom tárgyalásai Kínában, Szojuz-Vosztok gázvezetékek, Északi-Áramlat 2 felrobbantása)

Sokat mond, hogy a jüanban fizetett orosz export aránya 2022 decemberére 16%-ra nőtt, szemben az invázió előtti 0,4%-kal, míg a jüanban fizetett import aránya a 2021-es 4%-ról 2022 decemberére 23%-ra emelkedett. A

Demográfia és migráció, mint orosz dilemma

Moszkva számára a kelet-oroszországi területekre áramló kínai bevándorlás egyszerre jelent gazdasági lehetőségeket és biztonsági kockázatokat is. Az 1990-es évek óta folyamatosan csökkenő népességű, ma 6 millió fős orosz távol keleti térség rendkívül gazdag erőforrásokban és nyersanyagokban, valamint a Kína számára egyre nagyobb jelentőségű vízben is. A hatalmas területekben rejlő gazdasági potenciál kihasználása azonban ekkora népesség mellett csak csekély mértékben lehetséges, így az orosz kormányzat számára előnyökkel is jár a kínaiak érkezése olyan szövetségi entitásokba, mint az Amur-régió, Habarovszk , vagy a Primorszk-vidék.

Ugyanakkor egyfelől a kínaiak letelepedésének egyre növekvő száma, valamint a kínai befektetései és „nyomulása” a régióban az orosz társadalom és a politikusok jelentős részében aggodalmakat vált ki egy esetleges jövőbeni kínai „kolonizáció” és területi terjeszkedés (a volt kínai Külső-Mandzsúria) vizionálásával. Bár a kínaiak jelentős része csupán munkát vállalni jön Oroszországba, jelentős létszámuk és földvásárlásaik aggodalmat keltenek nemcsak a helyi orosz lakosságban, de valamelyest a moszkvai vezetésben is. A legutóbbi, 2010-es oroszországi népszámlálás azonban 30 00 körülire becsülte a kínai lakosok számát. Az szerint a kínai bevándorlók és ideiglenes vendégmunkások száma 400. 000 és 550. 000 közé tehető. Ezen tömeg ugyan több mint fele Oroszország európai részén él, melynek elsődleges oka a keleti területekénél nagyobb és fejlettebb munkaerőpiac.

Mára az orosz Távol-Kelet lényegében egy közös kínai-orosz „nyersanyaggyarmattá” vált, melyben a nagyhatalmak teljesen figyelmen kívül hagyják a helyi lakosság érdekeit, amint azt korábban az irkutszki koviktai-gázmező kvótáinak az elosztása is bizonyítja. Bár Moszkva számára számos fejlesztési és gazdasági előny származik (legalábbis rövid távon) a kínai cégekkel való megállapodásból, az egyre ritkább, s így értékesebb nyersanyagok Pekingnek történő kiszolgáltatása, valamint a kínai állampolgárok és cégek beengedése számos jövőbeni biztonsági és társadalmi probléma forrása lehet.

A Putyin-Hszi Csin-ping kapcsolatok dinamikája – Mennyire lehet tartós az együttműködés?

2013-ban Kínában elkezdődött a Hszi Csin-ping „neve által fémjelzett” éra, melyben az ország egyre határozottabban és egyre dominánsabban lép fel az USA által dominált nemzetközi rendszer átalakítása, és egy multipoláris világrend létrejötte érdekében. Ezen törekvésében az euro-atlanti hatalmi struktúrák tagállamaival egyre feszültebb viszonyban lévő Oroszország 2014-től kezdődően egyre fontosabb „partnerének” mutatkozott. 2013 óta Hszi és Putyin számos alkalommal találkozott egymással, és a két fél között rendszeres egyeztetések voltak alacsonyabb szinteken is. Hszi 2013 márciusában, első elnöki útján Moszkvába látogatott, majd ezt követte a 2014-es szocsi olimpia megnyitóján való megjelenése, valamint egy 2017-es, 2019-es, valamint egy 2023 márciusi moszkvai út is. Putyin és Oroszország „keleti nagy testvérre” való nagyobb ráutaltságát mutatja, hogy az orosz elnök 2014-ben, ’15-ben, ’16-ban, ’17-ben, ’18-ban, ’19-ben és 2022 februárjában kínai utat tett. 2019 júniusában a két vezető bejelentette, hogy „átfogó stratégiai koordinációs partnerséget kívánnak kialakítani egy új korszakért”, kifejezve a „magas fokú politikai bizalmat” és „mindenre kiterjedő együttműködés” fontosságát. A katonai együttműködés a Moszkva és Peking között jelentős, és magában foglalja az orosz haditechnikai licenszek átadását, közös gyakorlatokat, valamint a hírszerzési információk megosztását és a fegyverrendszerek közös fejlesztését. A két fél 2021 novemberében aláírta a 2021-2025 közötti katonai együttműködés útitervét, amely az e téren való együttműködés irányvonalát adja.

A Kínai Népköztársaság és Oroszország erős kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatot is ápol, melynek a kölcsönös gazdasági prosperáláson túl célja a nemzetközi gazdasági rendszer „de-dollarizációjára” is.  Mindkét kormány határozott ellenállását fejezi ki a szankciókkal, mint politikai eszközzel kapcsolatban, mely egyértelműen utal a nyugati (USA) törekvések elleni mély ellenszenvre, valamint a kínai fél részéről a szankcionalizált partnerrel vállalt „szolidaritásra”.

Konklúzió

A hangzatos kijelentések, szerződések és partnerségi megállapodások ellenére a két nagyhatalom korántsem alkot egy értékközösséggel rendelkező szövetségi rendszert. Mivel közös határaik alapvető civilizációs, kulturális törésvonalat is jelentenek és hosszú időre visszamenő birodalmi tudattal rendelkeznek elsősorban az Egyesült Államok globális hatalmi igényei elleni közös ellenérzések „tartják őket egyben”. Az orosz eurázsiai koncepció és Kína Egy övezet egy út kezdeményezés programjában is számos egymást kizáró, vagy nagyban megnehezítő célkitűzés (számos azonos régió és ország felett igyekszik kínai pénzügyi-, piaci-, illetve orosz energetikai, védelmi-hadiipari függést biztosítani) érhető tetten. Emellett nyilvánvalóak az orosz-kínai érdekellentétek a Shanghaji Együttműködés Szervezeten belül is, ahol Kína kereskedelmi és vámügyi liberalizációra és óriási exportja szabad mozgásában érdekelt, míg az Oroszországi Föderáció az energetikai területen való elmozdulás jelentene előnyöket. Tovább bonyolítja a viszonyt az is, hogy Moszkva hagyományosan (szovjet időkre visszamenően) jó kapcsolatokat ápol Új-Delhivel is, mely elsődleges történelmi szerepének megfelelően ma is potenciális eszköz lehet Peking ambícióinak ellensúlyozására.

A történelmi tapasztalatok és a sokszázéves rivalizálás alapvetően megágyaztak egy mélyen meglévő bizalmatlanságnak, amely a geopolitikai aspirációk mélyén jelenleg is megtalálható. Ugyan jelen helyzetében Oroszország nagymértékben érdekelt a Kínával való jó kapcsolat fenntartásában, korántsem garantált, hogy szívesen hajlandó beletörődni egyértelmű pozíció vesztésébe és a Kína melletti másodrendű szerepbe. Bár jelenlegi erőforrásai és jövőbeni kilátásai (csökkenő népesség, technológiai-gazdasági lemaradás stb.) alapján Moszkvának el kell fogadnia Peking dominánsabb helyzetét az eurázsiai kontinensen, a hosszútávú, tartós kínai-orosz partnerség korántsem garantált.

Források:

1. Krausse, Alexis Sidney: Russia in Asia: a record and a study, 1558-1899, G. Richards, London, 1899.
2. Gao, James Z.: Historical dictionary of modern China (1800–1949), Scarecrow Press, Lanham, Maryland, 2009.
3. Dobbins, James; J. Shatz Howard; Wyne Ali: Russia Is a Rogue, Not a Peer; China Is a Peer, Not a Rogue, Different Challenges, Different Responses, RAND Corporation, 2018.
4. Wei, Bingling: The Red Cross Society of China in the Beiyang Government Period (1912-1928): A Civil Society Organisation Amidst Political Unrest, Asia-Pacific Journal of International Humanitarian Law, 2021.
5. Kozyrev, Vitalij: Russo-Sino Relations in the Vladimir Putin and Xi Jinping Eras, 21.10.2021.
6. Propenko, Alexandra: The Risks of Russia’s Growing Dependence on the Yuan, Carnegie Endowment for International Peace, 2nd February 2023.
7. Alexander Gabuev; Maria Repnikova: Why Forecasts of a Chinese Takeover of the Russian Far East Are Just Dramatic Myth, South China Morning Post, 14.06.2017.
8. China’s Economic and Trade Ties with Russia, Congressional Research Service, 24th May, 2022.
9. Gupta, Prithvi: Oil-for-loans: Chinese energy investments in Russia, Observer Research Foundation, 22nd February, 2023.
10. Griffin, Rosemary: Russia, China look to increase energy cooperation amid Western sanctions, S&P Global, 29.11.2022.

Hasonló témájú cikkeink ide kattintva érhetők el.

A felhasznált kép forrása a Pinterest.

A Természetszerű a kínai-orosz barátság? – Kína gazdasági és politikai befolyásának növekedése Oroszországban, az orosz-kínai viszony „szemüvegén” keresztül. bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

A rendőrség helyi idő szerint délután tartott sajtótájékoztatóján elhangzott, hogy a 23 éves Connor Sturgeon az egyik közösségi oldalon élőben közvetítette a támadást. Lousville megbízott rendőrfőnöke beszámolt arról, hogy a férfit a rendőrökkel vívott tűzpárbajban lelőtték. Jaqueline Quinn-Villaroel hozzátette, remélik, hogy az interneten megjelent erőszakos felvételeket sikerült mindenhonnan eltávolítani.

A sérültek közül ketten rendőrök, egyikük, egy 26 éves tiszt állapota válságos; rajta műtétet hajtottak végre. Louisville egyetemi kórházának szóvivője azt közölte, hogy a sérültek közül többeket már hazaengedtek. A lövöldözésről szóló bejelentés után néhány percen belül kiérkeztek a helyszínre a rendőrök, akik ezzel több ember életét mentették meg – hangzott el a sajtóértekezleten, ahol azt is közölték, hogy a tettes a banknyitás előtt nyitott tüzet a kollégáira, akik épp értekezletet tartottak.

Craig Greenberg, Louisville polgármestere úgy fogalmazott, hogy „célzott, erőszakos” cselekményről volt szó.

Nem sokkal a Lousville belvárosában történt erőszakos cselekmény után a város egy másik kerületében is lövöldözésben halt meg egy ember, egy másik pedig megsebesült – mondták el az illetékesek a tájékoztatón, de az is elhangzott, hogy a két eset között nincs kapcsolat.

The post Több ember meghalt egy lövöldözésben az Egyesült Államokban appeared first on .

Gubala Ádám Miklós tájékoztatása szerint a 28 éves férfi februárban egy hatvani áruházból különböző termékekkel fizetés nélkül távozott. A tolvajt az üzlet biztonsági őre feltartóztatta, majd az irodájába kísérte, ahol felszólította az ellopott áru átadására. A vádlott ennek nem tett eleget, az őrre támadt, dulakodni kezdett vele, majd fellökte a nőt és az eltulajdonított értékekkel menekülni próbált.

A történteket észlelve az áruház dolgozói bezárták az üzlet ajtaját, ezért a férfi nem tudta elhagyni a helyszínt. Őt újra a biztonsági szobába kísérték, ahol a lopott termékeket visszaadta – mondta a helyettes szóvivő. A vádirat szerint a tolvaj néhány perc múlva ismét kitört a helyiségből, majd az áruház külső fotocellás ajtajának hőszigetelt biztonsági üvegét betörve elmenekült.

Elfogása után letartóztatták a férfit, akit a járási ügyészség rablás bűntette mellett súlyos testi sértéssel, lopással, rongálással és garázdasággal vádol.

The post Biztonsági őrre támadó áruházi tolvaj ellen emeltek vádat appeared first on .

Az április elején történt találkozón a legfőbb ügyész röviden bemutatta a magyar ügyészség szervezetét, feladatait. Kitért a különböző uniós szervekkel – OLAF, EPPO – folytatott együttműködés fontosságára. A nagykövet érdeklődött a mostani kihívásokról, a legfőbb ügyész a szervezett bűnözést, a kiberbűnözést, az illegális migráció és a terrorizmus elleni küzdelmet, valamint a mesterséges intelligencia bűncselekményekben betöltött esetleges szerepét jelölte meg.

A felek egyetértettek abban, hogy kétoldalú együttműködésüknek ezen kihívásokra kell összpontosítania.

The post A legfőbb ügyész találkozott a brit nagykövettel appeared first on .

A közlemény szerint azért van szükség ilyen felderítő eszközökre, mert a csempészek gyakran drónnal, sárkányrepülővel, kisrepülővel próbálják bejuttatni árujukat Magyarországra. A NAV az elmúlt évben is támogatta új eszközökkel a zöldhatár-ellenőrzést, folyamatosan szerzett be az évszaknak megfelelő bevetési öltözeteket és hőkamerákat.

Ezeken a sokszor nehezen megközelíthető határszakaszokon speciális felszerelést kell igénybe venni, hogy a csempészáru – ami jelentős részben dohányipari termék – bejutását megakadályozzák. A BAT Pécsi Dohánygyár Kft. is ilyen különleges eszközök beszerzésével támogatja a NAV Bevetési Igazgatóságának munkáját – tették hozzá.

A cég jóvoltából a NAV három új, nagy értékű drónt vehetett át Beregdarócon, az ország keleti határán. Az új eszközök rövidesen bekapcsolódnak az ellenőrzési munkába, és még inkább megnehezítik a csempészáru Magyarországra jutását. Hozzátették: a most „munkába álló” drónok jól kiegészítik a NAV korábbi beszerzéseit, hiszen ezek az eszközök is elsősorban a műveleti feladatokat támogatják.

Míg a speciális ruházat az álcázást, a hőkamerák a csempészútvonalak és csempészmódszerek megismerését, a drónok a felderítési feladatokat segítik ezután – áll a közleményben.

The post NAV: új drónokkal ellenőrzik a pénzügyőrök a keleti zöldhatárt appeared first on .

Dobi Tamás, a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Rendőr-főkapitányság sajtóreferense elmondta, a gyanúsított több mint kilencmillió forint értékű, forgalomból kivont készpénzt talált.

A 31 éves borsodi férfi alkalmi munkát vállalt a kerepesi birtokon. Március 24-én a porta területén ásta ki a földből a két pénzkazettát, ezután azonnal beteget jelentett és hazautazott az élettársához. Sajónémetiben a fémkazetták tartalmának katalogizálása után a lejárt forintokból mintegy kétmillió forintot beváltottak, ebből mobiltelefonokat, kanapét és autót is vásárolt a pár.

A helyi körzeti megbízott információi alapján a nyomozók gyanúsítottként hallgatták ki a férfit, aki beismerő vallomást tett. A rendőrök lefoglalták a még be nem váltott lejárt pénzt és az ékszereket – írta a rendőrség.

The post Pénzkazettákat talált egy férfi, lopás miatt eljárás indult ellene appeared first on .

A Külgazdasági és Külügyminisztérium közleménye szerint a tárcavezető a NATO külügyminiszteri tanácskozását követő sajtóértekezletén arról számolt be, hogy még meg is fogja haladni a magyar GDP két százalékát a katonai büdzsé, ráadásul ezt jelentős gazdasági növekedés mellett érték el, minthogy még a tavalyi válságévben is 4,6 százalékos bővülést regisztráltak.

Magyarország azon kilenc NATO tagország között szerepel, akik az idei esztendőre tudják teljesíteni a 2 százalékos elvárást, ami kevesebb, mint a NATO-tagok egyharmadát jelenti – hangsúlyozta Szijjártó Péter.

„Tehát szeretném rögzíteni, főleg azért, mert Magyarország elkötelezettségével, megbízhatóságával, lojalitásával kapcsolatban számos mesterséges és hazug vád és kétség merült fel, hogy Magyarország azon kilenc NATO-tagország között szerepel, akik az idei esztendőre tudják teljesíteni a két százalékos elvárást” – jelentette ki. Azt a célt pedig hazánk már 2019 óta teljesíti, hogy a védelmi költségvetésének legalább húsz százalékát fordítsa fejlesztésekre, tavaly például a kiadások 48 százaléka ment kapacitásnövelésre.

„Ezzel az első helyen végeztünk a harminc, illetve már harmincegy tagország közül. Tehát Magyarország a NATO-tagállamok közül a védelmi költségvetésének legnagyobb részét fordítja fejlesztésekre és új kapacitások létrehozására” – mondta. Ennek kapcsán pedig leszögezte, hogy mindez nagymértékben a hatalmas léptékű hazai védelmi ipari beruházásoknak köszönhető, amelyek Magyarország fizikai biztonságának szempontjából hosszú távú garanciát jelentenek. A NATO nyári vilniusi csúcstalálkozójának előkészítéséről szólva kiemelte, hogy annak az Európát déli irányból érő kihívásokkal is foglalkoznia kell, ugyanis jól érezhető a bevándorlási nyomás erősödése.

The post Magyarország határidő előtt teljesíti a védelmi költségek emelését célzó NATO-vállalást appeared first on .

Borrell Antony Blinken amerikai külügyminiszterrel együtt adott sajtónyilatkozatot kedd délelőtt, az EU és az Egyesült Államok közötti energiaügyi tanácskozásra érkezve. A főképviselő hangsúlyozta: az EU világos üzenetet küld Kínának, ami magában foglalja azt is, hogy Peking álláspontja az orosz erők által Ukrajnában elkövettet atrocitások, háborús bűnökkel kapcsolatban, meg fogja határozni az EU-val fenntartott jövőbeni kapcsolatát.

Borrell szerint, az ukrajnai háború tovább eszkalálódott, „annak ellenére, hogy Oroszország semmit nem ért el a brutális vérontással és pusztítással”.

„Moszkva újabb nukleáris hazárdjátékba kezdett, azáltal, hogy a Fehéroroszországba telepít atomfegyvereket, ami közvetlen veszélyt jelent az európai biztonságra. Mindez ironikusan azután történt, hogy Hszi Csin-ping kínai elnök Moszkvában tárgyalt  Putyinnal, és megegyeztek, hogy nem szabad nukleáris fegyvereket külföldre telepíteni” – mutatott rá.

Megerősítette, hogy az EU a transzatlanti partnereivel együttműködve, egységes és elkötelezett marad Ukrajna önvédelmének támogatásában, fenntartva az Oroszországra gyakorolt kollektív nyomást. „Minden tőlünk telhetőt megteszünk, katonai, politikai és pénzügyi támogatást nyújtunk annak érdekében, hogy Ukrajna győzedelmeskedjen” – nyomatékosította.

Antony Blinken amerikai külügyminiszter nyilatkozatában leszögezte: az Egyesült Államok és az Európai Unió kapcsolatai az eddiginél is erősebbek közös érdekeink előmozdítása szempontjából.

Mint mondta, Washington és Brüsszel továbbra is szorosan együttműködik a nemzetközi partnereivel világszerte annak érdekében, hogy Ukrajna meg tudja védeni önmagát, népét, területét és a saját útjának megválasztásához való jogát. Üdvözölte, hogy az EU több tíz milliárd eurót költött Ukrajna humanitárius és gazdasági támogatására, továbbá békefenntartó eszközén keresztül kétmilliárd euró értékű lőszert biztosít az ukrán védelmi erők számára.

„A háborús agressziót szító orosz személyek vagyonát együtt befagyasztottuk, átfogó szankciókat és exportkorlátozásokat vezetünk be, amelyek csökkentik Oroszország háborús kapacitását. A bűnözőket pénzügyi szempontból erősen megszorongattuk, és arra kényszerítettük őket, hogy válasszanak: a háborúba öntik a pénzt, vagy saját állampolgáraikról gondoskodnak” – tette hozzá.

Blinken kiemelte: Egyesült Államok és az Európai Unió vizsgálja, hogyan lehetne tovább csökkenteni Európa az orosz energiától való függőségét, és hogyan lehetne fellendíteni az euroatlanti régió tiszta energia termelését.

„Tavaly az Egyesült Államok 56 milliárd köbméter cseppfolyósított földgázt exportált Európába. Ez Európa teljes importjának negyven százaléka, 140 százalékos növekedést jelent az előző évi, Európába irányuló cseppfolyósított földgázexportunkhoz képest. Az Európai Unió az orosz gáztól való függőségét a háború kezdetekor mért közel negyven százalékról, 2022 végére, mintegy 15 százalékra csökkentette. Ez rendkívüli eredmény” – taglalta.

Véleménye szerint, az EU-val partnerségben fel kell gyorsítani, a tiszta energiára való áttérést valamint a megújuló energia rugalmas, biztonságos és diverzifikált ellátási láncainak kiépítését. „Mindezt úgy kell tennünk, hogy közben jól fizető munkahelyeket teremtünk és csökkentjük a költségeket az emberek számára az Atlanti-óceán mindkét partján. Oroszország az energiafüggőséget fegyverként használja, ami kiemeli e feladat sürgősségét, de egyben lehetőséget kínál arra, hogy felgyorsítsuk az előrehaladást” – hívta fel a figyelmet az amerikai külügyminiszter.

The post Borrell tudja mi az erkölcsi kötelessége Kínának appeared first on .

A schengeni járőrcsoport nevű egység munkáját a napokban mutatták be. A határőrizetért felelős német szövetségi rendőrség és a cseh állami rendőrség első közös egysége április elején kezdett dolgozni, kétévi előkészület után, amelyet a tagállami határokon átívelő biztonsági együttműködés erősítését szolgáló európai uniós program támogatásával finanszíroztak.

Az egyelőre 16 rendőrből álló csoport valamennyi tagja kétnyelvű: németül és csehül is beszélnek. Központjuk Csehországban, Hradek nad Nissou település rendőrőrsén van, a járőrözéshez német és cseh rendőrautókat használnak.

A csoport tagjait kiemelték korábbi egységükből, így önállóan szervezik meg munkájukat, amelyben mindkét rendőri szervezet adataira támaszkodhatnak. A németországi Zittau és a csehországi Liberec által határolt régióban, azaz a német-cseh-lengyel hármashatár térségében dolgoznak. Ez a vidék a Németországba irányuló embercsempészet és illegális migráció egyik központjának számít. Tavaly 18 ezer illegális határátlépést regisztráltak, ami háromszoros növekedést jelent az egy évvel korábbi adathoz képest, és 630 embercsempészt fogtak el 2022-ben.

Német hírportálok beszámolói szerint a német és a cseh rendőrök egy éjszakai műveletről érkeztek a keddi bemutatóra. A műveletben egy ukrán csempészt fogtak el, aki hat szíriai embert juttatott be illegálisan Németországba. Elmondták: előfordul, hogy a csempészek 9-11 embert zsúfolnak be egy autóba. Ismert a csomagleadásos módszer is, amikor a csempészek még cseh területen kiteszik ügyfeleiket, akiknek gyalog kell átkelniük a határon. Jellemző az is, hogy röviddel az átkelés után parancsolják ki őket járműjükből. Ilyenkor gyakran a környéken várakozó, beavatott családtagok veszik fel az érkezőket.

A német szövetségi rendőrség és a német szövetségi bevándorlási és menekültügyi hivatal (BAMF) legutóbbi adatai szerint az utóbbi hónapokban erősödött a Németországba irányuló illegális migráció, amelynek három fő útvonala van. Az első a balkáni migrációs útvonal, amelyen kissé csökken a nyomás: míg tavaly 136 százalékkal nőtt a Németországot a Balkánon keresztül elérők száma, idén február végéig 28 százalékkal csökkent.

A második a Földközi-tenger középső medencéjén keresztül vezet, és a líbiai-tunéziai térségből Olaszországba átkelő, majd onnan Németországba továbbutazó menedékkérők száma nagyságrendekkel emelkedett: idén február végéig 21 ezren érkeztek ezen az útvonalon, ami 255 százalékos növekedést jelent. Új fejlemény továbbá, hogy egyre több afgán állampolgár használja a Törökországból Olaszországba vezető tengeri útvonalat – állapította meg a német rendőrség egy elemzésében, amelyet a napokban ismertetett a Bild című német napilap.

Kiemelték, hogy ismét egyre nagyobb a jelentősége a harmadik, keleti migrációs útvonalnak. A menedékkérők ezen az útvonalon Oroszországon, Fehéroroszországon és Lengyelországon keresztül érkeznek Németországba. A tavalyi év azonos időszakához képest február 28-ig 141 százalékkal nőtt az ezen útvonalon érkező migránsok száma.

Egyre több szíriai, afganisztáni és iraki menedékkérő irataiban szerepel oroszországi beutazási bélyegző, amivel kapcsolatban ugyan nincsenek arra utaló „konkrét adatok”, hogy Moszkva ismét menedékkérők révén igyekezne nyomást gyakorolni, az viszont kijelenthető, hogy az orosz hatósági szervek nem lépnek fel aktívan az illegális migráció ellen – ismertette a Bild a szövetségi rendőrség elemzését.

A BAMF-hoz tavaly 226 467 menedékjogi kérelmet nyújtottak be, ez 52 százalékos növekedés az egy évvel korábbi 148 233-hoz képest. Ennél több kérelmet Németország újraegyesítése óta csak öt alkalommal regisztráltak: a legutóbbi nagyobb menekülthullám éveiben, 2015-2016-ban, és a délszláv háború idején, az 1991-1993-as időszakban. Az orosz támadás ellen védekező Ukrajnából nagyjából egymillió ember menekült Németországba, ők automatikusan, külön eljárás nélkül védelmet kaptak. Velük együtt 2022-ben minden korábbinál többen érkeztek Németországba a menekültügyi rendszer révén.

The post Együtt járőröznek német és cseh rendőrök a német-cseh-lengyel határvidéken appeared first on .

A Boris Johnson volt miniszterelnök vezette, kettővel ezelőtti brit kormány tavaly áprilisban jelentette be, hogy új migrációs egyezményt kötött Ruanda kormányával. E megállapodás – amely tartalmaz egy 120 millió fontos brit gazdaságfinanszírozási csomagot is Ruanda számára – lehetővé teszi, hogy mindazokat, akik illegálisan lépnek brit területre és ezután menedékjogért folyamodnak, a brit hatóságok áttelepíthessék a közép-afrikai országba.

Az egyezménynek nincs felső számbeli korlátja. London szerint Ruandának megvannak a kapacitásai akár több tízezer ember letelepítésére a következő években. A brit kormány azzal indokolta a megállapodást, hogy az „innovatív megközelítés” biztonságos és törvényes lehetőséget teremt a menedékkérvényezésre, ugyanakkor felborítja az embercsempész bűnszervezetek üzleti modelljét, mivel a brit menedékjogi rendszert kihasználni kívánó gazdasági bevándorlók nem maradnak Nagy-Britanniában.

A brit belügyminiszter kijelentette: meggyőződése, hogy Ruanda biztonságos ország a Nagy-Britanniából áttelepítendő illegális bevándorlók számára. Arra a riporteri felvetésre, hogy a ruandai hatóságok nemrégiben éles lőszert használtak az élelmiszerellátásuk csökkentése ellen tiltakozó külföldi menekültek ellen és tizenkét embert megöltek, Braverman úgy válaszolt, hogy az eset 2018-ban történt, „mi pedig 2023-ra és még tovább tervezünk”. Hozzátette: a londoni felsőbíróság is alaposan megvizsgálta az egyezményt, amelyet törvényesnek talált, és szintén biztonságos célországnak minősítette Ruandát.

A londoni felsőbíróság decemberi végzésében valóban jogszerűnek ítélte a Nagy-Britanniában menedékjogért folyamodó illegális határátlépők áttelepítését Ruandába, és a megállapodásnak azt az elemét is, hogy menedékjogi folyamodványaikról az afrikai országban szülessen döntés. A határozat kimondta, hogy az áttelepítési program nem sérti az ENSZ menekültügyi egyezményét, sem az emberi jogi törvényeket. Az egyezményt bírósági útra terelő emberi jogi szervezetek előzőleg azzal érveltek a londoni felsőbírósághoz beterjesztett keresetükben, hogy Ruandában önkényuralmi rezsim van hatalmon, amely nem riad vissza a kínzástól, sőt a gyilkosságtól sem, ha valaki szembefordul vele.

Braverman ugyanakkor a vasárnapi BBC-műsorban elmondta: Ruanda eddig is százezer menekültet fogadott be a közelebbi térségből, és ők „csakis a hála és a köszönet szavaival beszélnek” a ruandai kormány által érvénybe léptetett letelepítési programról. Arra a felvetésre, hogy az ENSZ megállapítása szerint Ruanda nem biztonságos ország, a brit belügyminiszter azzal reagált, hogy „a londoni felsőbíróság szerint viszont az”. London arra hivatkozva kötötte az áttelepítési megállapodást Ruandával, hogy minden évben több ezren próbálnak illegálisan átjutni az európai kontinensről a La Manche-csatornán a brit partokra, többnyire embercsempészek által szervezett csoportokban, amelyek gumicsónakokkal kelnek útra.

Tavaly 45 ezren próbáltak így bejutni Nagy-Britanniába, csaknem kétszer annyian, mint egy évvel korábban. A brit kormány érvelése szerint a ruandai áttelepítés kilátása elrettentő erővel hat majd az illegális bevándorlásra.

The post Brit belügyminiszter: biztonságosan áttelepíthetők Ruandába az illegális bevándorlók appeared first on .

Zaporizzsja megye kormányzói hivatala azt közölte, hogy a megyeszékhelyt, Zaporizzsja várost az éjjel érte orosz rakétatámadás. Egy lövedék egy családi házba csapódott be, az apa és 11 éves gyermeke életét vesztette, az anyát sikerült kimenteni a romok alól. A megyei kormányzói hivatal közlése szerint Zaporizzsján kívül még 17 települést ért az elmúlt napon orosz támadás.

Az orosz erők egy rakéta-, négy légicsapást és öt dróntámadást hajtottak végre, valamint 46 alkalommal ágyúzták a megye ukrán ellenőrzés alatti részét. Több tucat lakás, családi ház és melléképület dőlt romba vagy rongálódott meg.

Az Ukrajinszka Pravda hírportál a megyei kormányzói hivatalok közléseiből készített összeállításában azt írta, hogy az orosz erők szombaton Zaporizzsja megyén kívül még hét ukrajnai régió ellen intéztek támadásokat.

Ivan Fedorov, a Zaporizzsja megyei, orosz megszállás alá került Melitopol város polgármestere egy vasárnapi tévéműsorban kijelentette, hogy az elmúlt két hét alatt több mint 15 orosz állás semmisült meg a régió orosz ellenőrzés alatti részében, ezekből hét Melitopolban. Szavai szerint kétszer „történt valami” a helyi repülőtéren és egyszer a mozdonydepóban. Az Ukrajinszka Pravda emlékeztetett arra, hogy április 2-án a melitopoli mozdonydepóban robbanások történtek.

The post Orosz agresszió: újabb támadások Zaporizzsja megye ellen appeared first on .

Az igazságügyi minisztérium helyi idő szerint pénteken adott ki közleményt, amely szerint egyeztetnek a védelmi minisztériummal, és saját vizsgálatot indítottak. Ezt megelőzően a védelmi tárca helyettes szóvivője közleményében azt írta, hogy a Pentagonnak tudomása van a közösségi médiában megjelentekről, és vizsgálja az ügyet. Sabrina Singh ugyanakkor a dokumentumok hitelességét illetően nem bocsátkozott részletekbe.

A több közösségi médium felületein, köztük a Twitteren és Telegram oldalain megjelent katonai dokumentumok olyan amerikai és NATO-tervekről szólnak, amelyek az ukrán haderő támogatásának, utánpótlásának és megerősítésének elképzeléseit részletezik, valamint a háborús veszteségeket összesítik. Az ügyről elsőként beszámoló The New York Times címu napilap péntek éjszaka arról adott hírt, hogy újabb, ezúttal a Közel-Keletet és Kínát is érintő dokumentumok is megjelentek a közösségi médiaoldalakon. Az iratok 2023. február 23. és március 1. közötti keltezésűek.

Amerikai kormányzati illetékesek közölték, hogy olyan katonai összefoglalókról lehet szó, amelyek a vezérkaron belül napi rendszerességgel készülnek, de nem nyilvános felhasználásra. A tájékoztatás szerint ugyan minősített adatokról lehet szó, de azok tényleges hírszerzési értéke csekély, valamint az azokban szereplő számadatokat megváltoztathatták.

Mihajlo Podoljak, az ukrán elnöki hivatal főtanácsadója szerint a kiszivárogtatás mögött Oroszország áll, de a megjelent adatoknak semmi közük Ukrajna valós terveihez. Hozzátette, hogy az csak porhintés, hiszen ha Oroszország tényleg valós katonai előkészületekről szóló információhoz jutott volna hozzá, akkor az nem kerül nyilvánosságra.

Dimitrij Peszkov, a Kreml szóvivője korábban úgy reagált, hogy Oroszországnak semmi kétsége nincs afelől, hogy az Egyesült Államok és a NATO közvetett és közvetlen módon beavatkozik Ukrajna és Oroszország konfliktusába, és ez a beavatkozás egyre növekszik.

The post Az amerikai igazságügyi minisztérium is vizsgálatot indított a kiszivárgott katonai iratok ügyében appeared first on .

A hivatal arról is tájékoztatott, hogy az elmúlt nap alatt az orosz erők 46 alkalommal 258 különböző fajta lövedékkel lőtték a megyeszékhelyet, Herszont és a régiót. Előző nap hét civil lakos sérült meg a támadásokban. Az ukrán vezérkar arról számolt be, hogy pénteken az ukrán erők lelőttek egy Szu-25-ös orosz csatarepülőgépet a Donyeck melletti Marjinka településnél.

Az ukrán katonai vezetés pénteki összesítése szerint az orosz hadsereg embervesztesége Ukrajnában meghaladta a 177 ezret. Az ukrán erők egyebek mellett eddig több mint 300 orosz repülőgépet, 3633 harckocsit és 2722 tüzérségi rendszert semmisítettek meg.

The post Orosz agresszió: a pztyini erők tűz alá vették Herszon megyét appeared first on .

A hajnali zavargásoknál kevésbé hevesen, de ismét összetűzések voltak szerda éjjel Jeruzsálem óvárosában a Templom-hegyen, az Al-Aksza mecsetnél. Az izraeli rendőrség jelentése szerint eltávolítottak több tucat palesztin fiatalt a mecsetből, akik kövekkel és petárdákkal barikádozzák el magukat, hogy ott töltsék az éjszakát, és „megvédjék” a muzulmán vallás Mekka és Medina után harmadik legszentebb helyét.

A palesztinok megpróbálták bezárni a mecset ajtaját, hogy elbarikádozzák magukat és megakadályozzák, hogy a hívők elhagyják a mecsetet. Az izraeli biztonságiak ennek elejét vették, és a rendőrség közleménye szerint „segítettek a hívőknek távozni”. A palesztinok beszámolói szerint viszont az izraeli rendőrök erőszakkal űzték ki őket, gumilövedékeket és sokkoló gránátokat vetettek be a mecsetnél a palesztinok ellen, letartóztatásokról és sérülésekről adtak hírt.

A palesztin terrorszervezetek ismét rakétákat indítottak szerdán este a Gázai övezetből a nyolcnapos pészah ünnep kezdetén a széderestét ünneplő izraeli települések ellen. Egy rakéta még Gázában, egy másik pedig a Gázát Izraeltől elválasztó biztonsági kerítés közelében csapódott be, sérülés vagy anyagi kár nem történt. Csütörtök hajnalban újabb öt rakétát lőttek ki Izrael felé, de ezek sem okoztak veszteségeket.

„Ez a válasz a jeruzsálemi eseményekre. Vezetőségünk egy órát ad az ellenségnek, hogy elhagyja az Al-Aksza mecset udvarát, különben megismételjük a műveletet” – vállalta magára az Iszlám Dzsihád katonai ága, az Al-Kudsz Brigádok a felelősséget a rakétatűzért. Szerda este több, arab kisebbség lakta izraeli településen, Umm al-Fahemben, Baka al Garbijjában, Kafr Kanában, Szakhninban és Sfaramban tiltakozó meneteket tartottak az Al-Aksza mecsetben előző éjjel történt rendőri erőszak ellen.

Muhammad Mahmúd ügyvéd, a sziluani Vadi Hilva információs központ szakembere arról számolt be, hogy szerda délután az izraeli hatóságok szabadon engedtek 379, hajnalban őrizetbe vett palesztint azzal a feltétellel, hogy nem mehetnek a jeruzsálemi óváros és az Al-Aksza a közelébe. Hatvanegy, szerda hajnalban az Al-Aksza mecsetnél letartóztatott palesztint továbbra is fogva tartanak a nyomozás befejezéséig.

Idén már csaknem száz palesztint öltek meg Ciszjordániában és Kelet-Jeruzsálemben. 2004 óta tavaly volt a legmagasabb a halálos áldozatok száma a palesztin területeken, megközelítette a százötvenet. Izraeliek elleni palesztin támadásokban tizenöt embert öltek meg ugyanebben az időszakban.

Izrael azt állítja, hogy a palesztin áldozatok többsége fegyveres volt. Az izraeli hivatalos közlések szerint a katonai rajtaütések célja a palesztin fegyveres szervezetek felszámolása és a jövőbeli terrortámadások meghiúsítása. A palesztin tisztségviselők viszont úgy nyilatkoztak, hogy a razziákban Ciszjordánia 55 éve tartó, határozatlan idejű izraeli megszállásának megszilárdítását látják.

Két izraeli nő meghalt, egy súlyosan megsebesült a ciszjordániai Hamra település közelében, Ciszjordánia északi részén, a Jordán-völgyben péntek reggel történt terrortámadásban – közölték izraeli tisztviselők. A Zaka mentőszolgálat jelentése szerint a terrortámadás három áldozata közül ketten a helyszínen életüket vesztették. Az izraeli hadsereg keresi a gyanúsítottakat, akik tüzet nyitottak Hamra telepesfalu közelében az izraeli rendszámú autóra, amely ezt követően összeütközött egy palesztin rendszámú járművel. Az izraeli autóban két húsz év körüli és egy negyven év körüli nő utazott. A halálos lövés a fiatalokat érte, az idősebb nőt helikopterrel szállították életveszélyes állapotban a jeruzsálemi Hadassza kórházba. A palesztinok jelentése szerint két palesztin fegyveres menekült el a helyszínről.

The post Ismét zavargások törtek ki az Al-Aksza mecsetnél appeared first on .

Dobó Dénes, a törvényszék szóvivője a közleményében azt írta: a volt önkéntes területvédelmi szakaszvezetőt mellékbüntetésként hat évre eltiltották a közügyek gyakorlásától, a férfinak ezenfelül a több mint 3,7 millió forint bűnügyi költséget is meg kell fizetnie. Az ítélet rendelkező részét a katonai tanács elnöke, Szilvási László hadbíró őrnagy nyilvánosan hirdette ki, az indoklás azonban már zárt tárgyaláson hangzott el.

A nyilvánosságot erkölcsi okokból, illetőleg az eljárásban részt vevő sértett védelméért zárták ki. A büntetőügy sértettjének emberi méltósága és személyiségi jogai védelméhez fűződő érdeke jelen esetben meghaladta az eljárás nyilvánosságához fűződő közérdeket – ismertette a zárt tárgyalás indokait közleményében a szóvivő.

A bíróság döntése nem jogerős. A Debreceni Regionális Nyomozó Ügyészség súlyosításért fellebbezést jelentett be. A vádlott és védője a büntetés enyhítéséért jelentett be fellebbezést. A büntetőeljárás a Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa előtt folytatódik.

Az ügy másodfokú jogerős elbírálásáig a törvényszék fenntartotta a vádlott letartóztatását. Ezt a döntést az ügyész, a vádlott és védője is tudomásul vették, így az végleges – jelezte Dobó.

The post Szexuális erőszak miatt ítélt el a bíróság egy tartalékos katonát appeared first on .

Az Airbus H225-ös helikoptereket idén nyáron veszi át a Magyar Honvédség, a légi járművekre speciális, H-Force elnevezésű fegyverzetrendszert szerelnek – közölte a miniszter. Hozzátette: a világon először a magyar légierőnél vezetik be „ezt a kombinációt, ezzel a fegyverzetrendszerrel”.

Ma itt Várpalotán azt láthattuk, hogy ezeket a nem irányított rakétákat hogyan lőtték ki és találták el pontosan a céljukat – mondta a honvédelmi miniszter.

„Ez egy nagyon modern XXI. századi, a digitális haderőbe illeszkedő komoly fejlesztés”, amely hamarosan a magyar légierőnél működik majd – tette hozzá. Úgy fogalmazott: „A békéhez erő kell, folytatjuk a munkát.”

The post Tesztlövészeten próbálták ki a magyar légierő leendő helikopterét appeared first on .

Kirekesztésükről a szövetségi állam parlamentjének republikánus többsége határozott hosszú vita után.

Justin Jones és Justin Pearson múlt csütörtökön hangosbeszélőn buzdította az ülésterem karzatán összegyűlt tüntetőket, akik a fegyvertartási törvények szigorítását követelték, a Nashville-i iskolai lövöldözés után. A két politikushoz csatlakozott egy harmadik demokrata képviselő, Gloria Johnson is, akinek kizárása a törvényhozásból egy szavazat híján nem kapta meg a szükséges többséget.

A kizárási eljárás idején a Nashville-i törvényhozás épülete előtt és az épületben ismét tüntetők jelentek meg, akik újra a fegyvertartás szigorítása mellett és az eljárás alá vont politikusok mellett tüntettek. Tennessee államban a múlt hétfői, hat halálos áldozatot követelő iskolai lövöldözés nyomán kezdődtek tüntetések, amelyeket részben középiskolai diákok szerveztek a fegyvertartás szigorítása érdekében.

A kizárt képviselők egyike, Justin Pearson demokráciaellenes lépésről beszélt és azt mondta, annak érdekében harcol, hogy gyerekek ne veszítsék életüket fegyveres erőszak miatt.

A republikánus képviselők hangsúlyozták, hogy a képviselők felkelést szítottak múlt heti fellépésükkel, amikor a tüntetők élére állva akadályozták a törvényhozás munkáját. Gino Bulso republikánus képviselő kifogásolta, hogy az érintettek változatlanul nem hajlandók elismerni, hogy hibáztak, és hozzátette, hogy amennyiben a törvényhozás nem lépne a szankciók terén, az felhívás lenne további zendülések elkövetésére az ülésteremben.

Az állami törvényhozás a kizárásról szóló szavazás előtt több törvényt is elfogadott, amely az iskolák biztonságának fokozását célozzák.

A Fehér Ház szóvivője, Karine Jean-Pierre napi sajtótájékoztatóján a kizárásra vonatkozó indítványt sokkolónak, demokráciaellenesnek és példátlannak nevezte.

A képviselők kizárását Tennessee állam alkotmánya a szabályok súlyos megsértése esetén lehetővé teszi, de ezzel az eszközzel a XIX. század közepe, a polgárháború óta csak néhány esetben éltek. A képviselői hely visszaszerezhető egy újból kiírt választás útján, amelyen a kizárt képviselő is elindulhat.

The post Zendülésre hivatkozva zárta ki két képviselőjét Tennessee állam törvényhozása appeared first on .

A hivatalos források alapján William Burns, a CIA vezetője Szaúd-Arábiában, a királyság hírszerzésének főnökével, valamint vezető politikusokkal tárgyalt. A látogatás célja és megbeszélések témája a közlések szerint a hírszerzési együttműködés megerősítése volt, valamint „a közös érdekekről” is egyeztettek – olvasható a közleményben.

„Az igazgató megerősítette elköteleződésünket a hírszerzési együttműködés iránt, különös tekintettel a terrorizmus elleni küzdelem terén” – áll az amerikai közleményben.

A találkozóról elsőként beszámoló The Washington Post napilap úgy tudja, hogy a látogatás a hét első felében történt.

Az utazás tényének bejelentése amerikai tisztségviselők részéről egybeesett a szaúdi külügyminiszter pekingi látogatásával, ahol találkozott Irán külügyminiszterével. A konfliktusos viszonyt ápoló Irán és Szaúd-Arábia a közelmúltban kínai közvetítéssel vette fel ismét a diplomáciai kapcsolatokat, szaúdi-iráni külügyminiszteri találkozóra pedig több mint hét éve nem került sor.

Szaúd-Arábia az Egyesült Államok legrégibb és legerősebb szövetségese az arab világban, míg Iránnal szemben szankciók vannak érvényben, és az amerikai kormányzat többször elítélte a teheráni vezetést az emberi jogok többszörös megsértésére hivatkozva.

The post A CIA igazgatója tárgyalt Szaúd-Arábiában appeared first on .