Biztonságpolitika

Csehország Ukrajna négy-öt legnagyobb hadianyag szállítója közé tartozik – jelentette ki Tomás Kopecky, a cseh védelmi miniszter helyettese.

“Az orosz agresszió ellen védekező Ukrajnába sok milliárd korona értékben küldött Csehország fegyvereket és hadianyagot” – mutatott rá Kopecky, de pontos adatot nem kívánt mondani.

A cseh kormány már az első hetekben több mint hárommilliárd korona értékben hagyott jóvá katonai segítséget, és a lakossági gyűjtésből további több mint egymilliárd korona jött össze. “Más forrásokból ennek a többszörösét” küldte eddig Csehország Ukrajnába – fejtette ki a miniszterhelyettes szintén konkrétumok nélkül.

Kopecky azt mondta, hogy az Ukrajnába küldött hadianyagban szinte az összes fegyvernem és hadianyag megtalálható, a gránátvetőktől kezdve a nehézfegyverekig.

A miniszterhelyettes szerint az Ukrajnának szánt hadianyag- és fegyverszállításokat a csehek már tavaly év végén elkezdték szervezni, amikor világossá vált, hogy Oroszország katonai egységeket csoportosít át az ukrán határ közelébe. A háború kitörésekor már kész volt annak a hadianyagnak a jegyzéke, amely a cseh cégek rendelkezésére állt, és már csak a kulcsfontosságú finanszírozást kellett megoldani. Kopecky ekkor állítása szerint közvetlen kapcsolatba lépett a prágai ukrán nagykövettel is, és a diplomácia képviselet ezt követően speciális alapot hozott létre, amelyben rövid idő alatt 1,2 milliárd korona gyűlt össze a cseh lakosság és a cégek adományaiból.

Az Ukrajnának eddig küldött hadianyag és fegyverszállítások pontos értékét a minisztérium nem kívánja nyilvánosságra hozni. “Nagyon méltányos összegről van szó. Abszolút számokban az Ukrajnának küldött hadianyag-szállításokban a négy-öt legnagyobb szállító között vagyunk” – szögezte le a cseh védelmi miniszter helyettese. Nagyra értékelte, hogy a fegyverszállítások terén Csehország nagyon jól együttműködik Lengyelországgal, Szlovákiával és a balti államokkal. Hangsúlyozta, hogy az Ukrajnának nyújtott hadianyag- és fegyverszállításokat folytatni kell.

 

The post Orosz agresszió: Csehország Ukrajna 4-5 legnagyobb hadianyag szállítója közé tartozik appeared first on .

Ez a nap bizonyítja, hogy egy célért, a szabadságért képesek összefogni és áldozatot hozni a magyar emberek – mondta a honvédelmi miniszter, a honvédelem napján tartott ünnepségen.

Benkő Tibor a budai Várban, a Dísz téren tarott rendezvényen felidézte: 1849. május 21-én már a magyar zászló lobogott Buda várában, Magyarország, a magyarok fővárosa visszakerült magyar kézbe. A magyar honvédelem napja egy olyan kiemelt esemény, amikor megemlékezünk a hősökről, az áldozatokról és mindazokról, akik életüket és vérüket áldozták Magyarországért, a magyar emberek békéjéért és szabadságáért – mondta.

Benkő kiemelte, ez a nap a legalkalmasabb felidézni “őseinket, hőseinket”, és mindazokat, akik építették az ország, a nemzet sorsát. Ez a nap hűen tükrözi a magyar katona eszmeiségét. Mint mondta: Görgei Artúr tábornok és a zalai 47. zászlóalj katonája, aki kitűzte a magyar lobogót a budai Várban, mindketten egy olyan hadseregben szolgáltak, amelyre Európa és a világ is felfigyelt, és amely beírta magát a történelembe.

Benkő kiemelte: mindig is voltak, vannak és a jövőben is szükség van példaképekre, akiket a katonák követhetnek, akiket követniük kell. Szükség van továbbá arra, hogy a katonák és valamennyi polgár elkötelezettek, elhivatottak legyenek a nemzet, az ország érdekében. “Ha ez az erő egyesül, akkor nincs, aki útjukba álljon” – jelentette ki.

A honvédelmi miniszter emlékeztetett, hogy 2016-ban azért dolgozták ki a honvédelmi és haderőfejlesztési programot, hogy a Magyar Honvédség a térség meghatározó erejeként képviselje Magyarországot. Ez a program biztosítja, hogy legyenek modern, korszerű eszközök, de azt is, hogy olyan emberek szolgáljanak a Magyar Honvédségben, akik fontosnak tartják hazájuk boldogulását, fejlődését. Olyan katonákra van szükség, akik lojálisak, elkötelezettek az ország érdekében – szögezte le.

A posztjáról távozó miniszter azt kérte: tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a jelenben és a jövőben is legyenek példaképek a társadalomban, és úgy szolgálják a nemzetet, a béke fenntartását.

A megemlékezés végén koszorúkat helyeztek el a Honvéd-szobornál, majd a résztvevők a Dísz térről átvonultak az Esztergomi rondellához, ahol ünnepélyes zászlófelvonással, a katonai hagyományőrzők ágyúlövéssel emlékeztek meg a honvédelem napjáról. Délután Görgei Artúr, a szabadságharc hadvezérének sírjánál tartanak megemlékezést.

Az ünnepségen részt vett még mások mellett Ruszin-Szendi Romulusz, a Magyar Honvédség parancsnoka, Szabó István, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, a katonai alakulatok vezetői, továbbá diplomaták, a katonai attasétestület tagjai, valamint civil szervezetek képviselői.

A hős magyar katonáknak 1849. május 21-én, a tavaszi hadjárat végén három hétig tartó ostrom után sikerült visszaszerezniük a budai Várat. Ennek emléket állítva 1992 óta május 21. a honvédelem napja.

The post Megünnepeltük a magyar honvédelem napját appeared first on .

Vádemelést javasol a rendőrség egy hétfős bűnszövetség tagjai ellen, akik 42 betörés során több mint 45 millió forint értékben loptak tárgyakat – közölte a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság.

A közlemény szerint a gyanúsítottak 2019. októbere és 2020. szeptembere között a fővárosban, Bács-Kiskun, valamint Pest megyében 42 helyre törtek be, 34 helyszínről 45,7 millió forint értékben loptak el bankjegyeket, ékszereket, elektronikai eszközöket, autókat, motorkerékpárokat, szerszámokat, nyolc helyről azonban semmit sem sikerült zsákmányolniuk.

A legkevesebbet, kétezer forintot egy kiskunlacházi fatelepről loptak, a legnagyobb fogásuk egy ceglédi áruházból elvitt harmincmillió forint volt. Egy fővárosi húsboltból pénzt nem, de tíz kilogramm sonkát magukkal vittek – tették hozzá.

A rendőrség közlése szerint célpontjaik telephelyek, üzletek, boltok voltak, a kiszemelt helyen és környékén előzőleg terepszemlét tartottak, megfigyelték a mozgást és a biztonságtechnikai eszközöket, valamint menekülő útvonalakat terveztek. A feladatokat leosztották egymás között, volt sofőr, aktív résztvevő, autóikat, ruháikat elrejtő ember is.

Bár a bűnszervezetekre jellemző hierarchikus viszony nem állt fenn közöttük, szervezettek voltak: külön autókat, elsősorban nagy teljesítményű terepjárókat használtak, amelyeket elloptak vagy megvettek, de nem írattak át, hamis rendszámokat szereltek rájuk, majd elrejtették vagy éppen felgyújtották ezeket, mobiltelefon helyett inkább CB rádión tartották a kapcsolatot, elmaszkírozták magukat, és egy-egy helyen nagyon rövid ideig tartózkodtak. Célirányosan keresték a pénzt rejtő széfeket, trezorokat, ha helyben nem tudtak kinyitni valamit, azzal nem törődtek – részletezte a rendőrség.

A négy legfőbb gyanúsítottnak bejelentett munkahelye, állandó jövedelme nem volt, megélhetésüket, életvitelüket a bűncselekményekből származó illegális bevételükből finanszírozták.

A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság vizsgálati osztálya a bűnszövetségben, üzletszerűen, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntettének megalapozott gyanúja miatt folytatott büntetőeljárást befejezte, az iratokat átadta az ügyészségnek.

 

The post Heten, mint a gonoszok: vádemelést javasol a rendőrség a bűnszövetség ellen appeared first on .

Szárazföldi új technikával (Leo2, Gidrán) valamint MH86-al és MH59-el kibővített tematikával tartottak minden korábbinál sikeresebb nyílt napot Győrben, a modernizáció alatt álló, annak leglátványosabb elemeit rövidesen megkapó MH12 Arrabona Légvédelmi Rakétaezrednél. Miként a múlt heti MH59 szpotternapon, ma is egy olyan helyen és közösségben jártunk, ahonnan a változások előtt álló honvédségnek van mit tanulnia, van mit átvennie. Például azt, hogy milyen sokat ér a népszerűsítésben azoknak a hagyományőrzőknek, lelkes civileknek a részvétele, akik többnyire különb morállal, gyűjteménnyel rendelkeznek, mint az erre hivatalból kötelezettek...szubjektíve hadd emeljem itt ki, és ajánljam az illetékesek figyelmébe Hibácskó Feri bácsit fegyvergyűjteményével és Balogh Ákost, a hazai katonai forgószárnyas repülés ügyének megalkuvást nem ismerő lelkiismeretét.

A Gripen keszi részvétele a győri nyílt  napon, Mistral FU szemszögből. Szinergia működés közben.

Zord

A Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki csütörtökön Kolozsváron Gergely Istvánné Tőkés Erzsébetet, a Házsongárd temető magyar sírjainak a megmentésén munkálkodó Házsongárd Alapítvány létrehozóját.

A kitüntetést Grezsa Csaba konzul adta át egy olyan meglepetésrendezvény keretében, amelyet a Házsongárd Alapítvány Gergely Erzsébet beavatása nélkül szervezett az alapító nyolcvanadik születésnapja alkalmából.

Amint az ünnepeltet méltató Gaal György helytörténész mondta: Gergely Kolozsvár egyik legtiszteltebb és leghitelesebb személyisége. Már tanárként arra biztatta a diákjait, hogy viseljék gondját az erdélyi magyarság panteonjának, ám az igazi munka az 1999-es nyugdíjazása után kezdődött számára. Akkortól ugyanis minden energiáját a temető magyar sírjainak a megóvására fordította. Az általa létrehozott Házsongárd Alapítvány csaknem négyszáz sír műemléki adatlapját készítette el, és harcolta ki e sírok védettségét, és munkája nyomán újabb hatszáz sír műemléki felterjesztése következik. Emellett 163 sírkő és 11 kripta restaurálását végezte el.

Tevékenységét egy olyan korban végezte, amikor mindennapossá vált, hogy rátemetkeztek a magyar személyiségek sírjaira, és eltüntették a temető fontos magyar emlékeit.

Gergelyt levében köszöntötte Lévai Anikó, Orbán Viktor miniszterelnök felesége, aki úgy vélte: a nyolcvanadik születésnap arra figyelmeztet, hogy “nekünk is olyan őröknek kell lennünk, akiktől nem orozzák el a kincset, mert előbb utóbb át kell vennünk a stafétát”.

A Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának főosztályvezetője, Brendus Réka köszöntésében megállapította: az ünnepelt az eredményért harcol, nem a sikerért. Ennek tulajdonította, hogy Gergely a nyilvánosságot kerülve, “a háttérből él a hivatásának, elhivatottságának”.

Az eseményre az alapítvány albumot adott ki, amely összefoglalja a Házsongárdi temető védelmében végzett 22 éves munkát. Az albumot bemutató Sipos Dávid Gergely Erzsébet egy korábbi kijelentését idézte, mely szerint a Házsongárdi temetőbe látogató turisták jobban tennék, ha a piros-fehér-zöld szalagok helyett kitépett gyomokat hagynának maguk után.

Gergely köszönő beszédében megjegyezte: élőhelye lett a temető, és ez sok áldozatot kívánt a családja és a munkatársai részéről. Köszönetet mondott mindazoknak, akikkel egy csapatban végezte a munkát.

 

The post Tisztikereszttel tüntették ki a kolozsvári Házsongárd temető magyar sírjainak a megmentőjét appeared first on .

Az orosz erők a kelet-ukrajnai Luhanszk megyében lévő Szeverodoneck várost lőtték csütörtökön, aminek következtében az előzetes információk szerint 12 helyi lakos vesztette életét és több mint negyven sebesült meg – közölte Szerhij Hajdaj.

A kormányzó délután posztolt üzenetében azt írta, hogy az orosz hadsereg már reggeltől lövi a várost nehézfegyverekkel, és tudatosan lakóépületeket támad. Szavai szerint az ágyúzások egész nap folytatódtak. Hozzátette, hogy a halottak és sebesültek számát még pontosítják, mert az ágyúzások miatt nem tudják átvizsgálni a területeket.

Olekszij Hromov dandártábornok, az ukrán vezérkar műveleti főigazgatóságának helyettes vezetője az Ukrinform hírügynökségnek arról számolt be, hogy az elmúlt két hét alatt az ukrán csapatok 23 települést vettek vissza az orosz erőktől a keleti országrészben lévő Harkiv megyében. Kijelentette, hogy az orosz erők változatlanul ágyúzzák az ország északi részén Csernyihiv és Szumi megyéket, ugyanakkor a fő erőfeszítéseiket a Donyec-medencére összpontosítják. Szavai szerint változatlan maradt Moszkva kinyilvánított célja, hogy az általa “különleges hadműveletnek” nevezett háborúban kiterjessze ellenőrzését Donyeck és Luhanszk megyék egészére. A tábornok kifejtette, hogy aktív harcok most elsősorban Szeverodoneck, Liman, Bahmut, Avgyijivka és Kurahove környékén folynak. Úgy vélte ugyanakkor, hogy az orosz erők “támadópotenciálja fokozatosan apad”.

Az ukrán vezérkar délutáni helyzetjelentésében úgyszintén azt írta, hogy az orosz hadsereg “fő erőfeszítései a donyecki irányra összpontosultak, ahol repülőgépeket, tüzérséget és aknavetőket vetnek be.”

Hromov hozzátette, hogy az ország más térségeiben az oroszok fenntartják az offenzíva lehetőségét annak érdekében, hogy akadályozzák az ukrán erők átcsoportosítását a Donyec-medencébe. Kiemelte: továbbra is fennáll a veszély, hogy az orosz fekete-tengeri flotta hajói rakétacsapásokat mérnek Ukrajna városaira. “Ezenkívül az ellenség provokatív műveleteket hajt végre a tengeren, szimulálva a deszantcsapatok partraszállásának előkészületeit” – tette hozzá.

A déli ukrán műveleti parancsnokság arról számolt be, hogy az orosz erők jelenleg nem hajtanak végre nagyszabású aktív támadóműveleteket az ország déli részén lévő ütközővonal mentén. Mikolajiv megyében folytatják a lakott területek ágyúzását, a megyeszékelyen, Mikolajivban viszont a helyzet most viszonylag nyugodt.

A közlemény szerint a Herszon megyei Csornobajivka ágyúzását úgy próbálták az oroszok beállítani, mintha az ukrán erők lőtték volna a települést. “A helyiek azonban már nagyon jól meg tudják különböztetni az ellenség akcióinak taktikáját, és nem dőlnek be a provokációnak” – állította a parancsnokság. Hozzátette, hogy az orosz erők blokkolják a ki- és belépést Herszon megyébe, és evakuációs konvojokra lőnek.

Az Ukrajinszka Pravda hírportálnak sikerült videokapcsolatba lépnie Szvjatoszlav Palamarral, az Azov ezred parancsnokhelyettesével, aki közölte, hogy ő és az alakulat parancsnoksága változatlanul a mariupoli Azovsztal üzemben van. “Ma (május 19-én) van a háború 85. napja. Én és a parancsnokság az Azovsztal üzem területén vagyunk. Folyamatban van egy bizonyos művelet, amelynek részleteit nem közlöm. Köszönet az egész világnak, hála Ukrajnának. Még látjuk egymást” – mondta a videoüzenetben Palamar.

 

The post Orosz agresszió: az orosz erők a Luhanszk megyei Szeverodonecket lőtték, áldozatok appeared first on .

A NATO romániai harccsoportját (Battle Group Forward Presence – BGFP) azoknak a többnemzetiségű szövetséges csapatoknak az átminősítésével alakítják meg május folyamán, amelyeket a Reagáló Erők részeként vezényeltek Romániába – közölte a bukaresti védelmi minisztérium.

A tárca felidézte: a bulgáriai, romániai, szlovákiai és magyarországi harccsoport létrehozásával a NATO védelmi és elrettentő képességét akarja közép- és hosszú távon erősíteni, miután Oroszország katonai konfliktust idézett elő Ukrajnában.

Franciaország kezdeményezésére a romániai harccsoport gerincét a Romániába küldött nagyon magas készenlétű összhaderőnemi műveleti erejéhez (VJTF) tartozó francia zászlóalj fogja képezni, amelyhez rotációs alapon csatlakoznak majd belgiumi és holland csapatok. A romániai BGFP fő ereje a Brassó megyei Nagysinken működő összevont kiképzőközpontban fog a román hadsereg alakulataival közösen gyakorlatozni – részletezte a román védelmi tárca.

Franciaország ugyanakkor egy légvédelmi különítményt is küld a román légelhárítás midia-foki kiképző és gyakorlatozó támaszpontjára.

A francia parancsnokság alatt létesülő romániai NATO-harccsoport erősíteni fogja a román-francia katonai együttműködést és hozzájárul a biztonság növekedéséhez a NATO keleti szárnyán. Románia együttműködése stratégiai partnereivel és az ország területén állomásozó jelentős katonai erők jelenléte növeli a reagálóképességét a fekete-tengeri válság közepette – értékelte a román védelmi minisztérium.

 

The post Orosz agresszió: A NATO Reagáló Erőiből alakul Romániában NATO-harccsoport appeared first on .

Nehéz, kihívásokkal teli, de egyúttal eredményes volt a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség elmúlt négy éve – jelentette ki csütörtökön Benkő Tibor honvédelmi miniszter.

“Nem volt egy csendes időszak” – fogalmazott a kormányzati ciklus zárásával a posztjáról távozó miniszter, kifejtve: a 2015 óta tartó migrációs válság, a koronavírus-járvány, majd az orosz-ukrán háború is kihívások elé állította a honvédséget, a magyar katonák azonban meggyőzték a társadalmat, hogy készek és képesek megvédeni a lakosságot.

A 2017-ben indított Honvédelmi és haderőfejlesztési programot is sikerült “töretlenül”, ütemterv szerint folytatni – mondta, és megjegyezte, nem értek el minden célt, hiszen sok célkitűzés eleve túlmutat egy négyéves cikluson.

A korábban megfogalmazott, tíz éves célokat tartalmazó, eredetileg Zrínyi 2026 Honvédelmi és haderőfejlesztési program már 2030-2032-es célokkal rendelkezik. Az elmúlt években folyamatosan érkeztek a haditechnikai eszközök, mindemellett a program honvédelmi, a katonákat érintő része is prioritás volt. A honvédség létszáma az elmúlt négy évben minden évben nőtt, a hivatásos, a szerződéses és a tartalékos állományban egyaránt. A hazafias honvédelmi nevelést is folytatták: már mintegy 110 iskola csatlakozott a kadétprogramhoz és számos egyetemmel is megállapodást kötöttek – ismertette.

A miniszter beszélt arról is, hogy a Honvédelmi Minisztérium felépítése, struktúrája módosul, kibővül a jövőben. Úgy fogalmazott: “a honvédelem ügyét továbbra is jó kezekben tudhatjuk”.

Benkő azt mondta: a miniszterelnökkel folytatott megbeszélésén a kormányfő elégedettségét fejezte ki a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség elmúlt négyéves tevékenységével kapcsolatban, és a jövőben is számít Benkő segítségére.

A miniszter arról is beszélt, 52 éves karriert tudhat maga mögött, ebből 47 évet a honvédségnél, illetve a tárcánál szolgált. Kiemelte: továbbra is fontosnak tartja, hogy segítse a honvédelem ügyét, a célkitűzések megvalósítását. A társadalomnak, az embereknek érteniük kell mi a honvédelem, mik a honvédelmi tárca célkitűzései, és érezniük kell, hogy szükség van a Magyar Honvédségre – emelte ki Benkő.

Benkő 2018-tól töltötte be a honvédelmi miniszteri posztot. Előtte 2010-től a Honvéd Vezérkar főnöke volt.

 

The post Benkő Tibor: nehéz, de eredményes volt az elmúlt négy év appeared first on .

Az elemzés több, az európai biztonsági architektúra vonatkozásában jelentős ország biztonsági stratégiáját kívánja górcső alá venni, elsősorban az energiabiztonság tekintetében. A dolgozat témája rendkívül aktuális, hiszen az energiabiztonság modern társadalmunkban egy fontos tényező. Manapság az energia a biztonság minden szintjén feltétel a zavartalan működéshez. Az államok funkcióinak akadálytalan ellátásához szükség van energiára, akár csak a hétköznapi élet folyásához: üzemanyag nélkül nem működik a közlekedés, az egyén élete megreked, de például áram nélkül a kórházak sem üzemelnek. Az energiától való ilyen fokú függőség miatt annak kimaradása végeláthatatlan károkat okozhat, s ennek következményeként – mivel nem áll a társadalom rendelkezésére számos alapszolgáltatás –, az egyén bizalma rendkívüli mértékben redukálódik az adott ország vezetésében. Épp ezért modern korunkban az energiaellátás zavartalan működésének biztosítása az állam egyik fontos feladata, s így az országok közötti újfajta vetélkedésben is meghatározó szerepe van az energiának. Az energiafegyver kihasználására napjaink történéseiben is találhatunk példákat, ahogyan arra az EU és az USA politikai tisztségviselői is felhívták a figyelmet a 2022 februárjában megrendezett Energia Tanács találkozóján. Az említett eseményen Josep Borrell az alábbi módon fogalmazott: „Oroszország – tudja – nem habozik az Európába irányuló energiaellátást geopolitikai haszonszerzési fegyverként használni a világméretű energiaárak megugrása közepette.”

Az államoknak stratégiaalkotásuk során tehát szükséges nagy hangsúlyt fektetni az energetikai kérdésekre, s a következőkben az elemzés ezen tematikát vizsgálja. Azaz arra a kérdésre kíván választ adni, hogy az energiabiztonság milyen szerepet tölt be Németország, az Amerikai Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, az Orosz Föderáció, illetve Kína nemzeti biztonsági stratégiáiban?

Alapfogalmak

Jelen egység az elemzéshez elengedhetetlen alapfogalmakat vizsgálja meg tömören, így az energiabiztonság fogalmát, a stratégia fogalmát, illetve bemutatásra kerülnek az energiastratégiák fajtái is.

Az energiabiztonságról a biztonság szektorális felfogása alapján megállapítható, hogy mára már annak önálló szektorává nőtte ki magát. Noha az eredeti 1983-as elmélet, majd annak bővebb, 1991-es kifejtése még nélkülözte az energiabiztonságot mint a biztonság szektorát, s alapvetően a környezeti szektorhoz sorolta, de a világunkban beálló változások indokolják az energetikai ügyek külön szektorként való értelmezését. Az energiabiztonság fogalma a biztonság buzani felfogásából is levezethető, de számos nemzetközi szervezet is definiálta már. Mindazonáltal, a fogalom meghatározásakor számos nehézségbe ütközhetünk, hiszen az energiabiztonság tartalma rendkívül komplex, folyamatosan változó, s nagyban függ attól, hogy milyen nézőpontból vizsgáljuk. Az energiabiztonság leírása alapvetően a „négy A” definíció alkalmazásával tehető meg a legegyszerűbben: availability (elérhetőség), affordability (megfizethetőség), accessibility (hozzáférhetőség), acceptability (elfogadhatóság a fenntartható fejlődés szempontjából). [2] Összefoglalván az energiabiztonság elsősorban az energiahordozók elegendő mennyisiégében való rendelkezésre állását, s a mindenki számára való egyenlő hozzáférhetőségét jelenti, amely következménye annak megfizethetősége is. Kiemelt szempont a fenntarthatóság, azaz, hogy az energiarendszerek fenntarthatóan működjenek, s operálásuk során minimálisra csökkentsék a környezetet érő destruktív hatásokat.

A stratégiai tervezés már az Ókortól jelen van az ember életében, s elsősorban a hadtudomány keretében kezdtek el vele foglalkozni. Manapság már sokkalta jelentősebb az élet minden területén. A stratégiát mint fogalmat alapvetően úgy határozhatjuk meg, hogy „egy bizonyos célállapot elérése érdekében végzendő cselekvések hosszabb távú terve, amely a végrehajtáshoz szükséges erőforrások biztosítását időben kiterjedten gondolkodva teremti meg”. [3] A nemzeti biztonsági stratégiák vagy fehér könyvek tartalmi elemei is elsősorban a fogalmi meghatározásra támaszkodó tartalmiságot követik. Az államok által kiadott stratégiák rendszere rendkívül komplex, s általában általános képet adnak az állam biztonságfelfogásáról, s így a nemzetközi rendszerben végrehajtott cselekvései magyarázatának alapjául is szolgálhatnak e dokumentumok. [4] Az államok biztonsági stratégiai dokumentumrendszereinek alapjául a nemzeti biztonsági stratégiák szolgálnak, s az ebben megfogalmazott kihívásaiknak és azok sorrendiségének alapjául vételével az is meghatározható, hogy egy-egy állam milyen biztonsági kihívást tekint sürgetőnek, s melyet kevésbé. Mi több, a nemzeti biztonsági stratégiákra alapozva születnek meg az államok ágazati stratégiai dokumentumai is, amely például az energiabiztonsági stratégiai dokumentumok esetében is elmondható. Így a nemzeti biztonsági stratégiák tanulmányozásával többnyire meghatározható az energiabiztonság állami percepciója.

Az államok energiabiztonsági felfogása vagy energiastratégiája tekintetében elsősorban két típust különböztethetünk meg: az offenzív és defenzív megközelítést. [5] Az offenzív megközelítést alapvetően a nagy mennyiségű energiaforrásokkal rendelkező országok használják, s így a legfőbb cél a piacok biztosítása, s mindebből a gazdasági és politikai tőke kovácsolása. A defenzív megközelítést az energiahordozókban szegény országok használják, akik legfőbb célja az energiaellátás biztosítása és ennek elérésére a nemzetközi kapcsolatok megfelelő kezelése magasfokú importfüggőségük okán.

A fentiekben meghatározott fogalmakra alapozott dolgozatom is a vizsgált országok energiabiztonsági stratégiai preferenciának és helyzetének meghatározásakor, illetve a különböző országok biztonságpercepciójának összevetésekor is.

Nemzeti biztonsági stratégiák és az energetikai helyzet Amerikai Egyesült Államok

Az Amerikai Egyesült Államok nemzeti biztonsági stratégiáját 2017-ben tették közzé, Donald J. Trump elnöki mandátuma alatt. Az új, Biden-adminisztrációhoz köthető stratégia jelenleg is kidolgozás alatt áll, s csupán egy 32 oldalas, felülvizsgálatot tartalmazó dokumentum áll rendelkezésre. A Trump-adminisztráció 5 főbb fejezetből álló stratégiájában az energetikai vonatkozások meglehetősen nagy szerepet kapnak. A stratégia alapvetően négy fő prioritást jelöl meg, amelynek egyikében az energetikai ügyeknek rendkívüli szerepet biztosít, az amerikai prosperitás előmozdítását látja abban. Kijelenti, hogy az Amerikai Egyesült Államok energiadominanciáját szükséges megerősíteni, hiszen a kitermeletlen energiahordozók „mozgósítása” eszköze a gazdasági prosperitás előmozdításának. Az energiai vonatkozások következőként a kiberteret érő kihívások területén kerülnek elő, az energetikai kritikus infrastruktúrák biztonságának növelésének kontextusában. Az energetikai ügyek ezt követően több fejezetben is igazán homloktérbe kerülnek az energiadominancia kapcsán.

Elsőként a gazdasági prosperitás előmozdításának kontextusában említi az energetikai megfontolásokat. A cél az amerikai energiadominancia újbóli megteremtése a világban, azaz az USA központi pozíciójának előmozdítása a globális energiarendszerben vezető termelőként, fogyasztóként és innovátorként, amely serkenti az ország gazdasági fejlődését is. A Trump-adminisztráció főbb meglátása annak nemzetközi tevékenységével összhangban áll, hiszen a stratégia kevésbé van tekintettel a klímaváltozásra és nem helyezi olyannyira fókuszba a tiszta és környezetbarát energiaforrásokat, ahogy általában azt más, nyugati hatalmak teszik. Kifejti, hogy szükséges a szén, a földgáz, a kőolaj, illetve a nukleáris energiahordozók (ki)termelése is, csakúgy, mint a megújulóké. Mindebben elsősorban a hazai forrásokra támaszkodik. A stratégia megállapításai alapján mindez egy fejlődő, biztonságos és erős Amerikához járul hozzá a gazdaság stimulálása által. A stratégia ezt követően fogalmazza meg mindezen cél elérésének mikéntjét, amelyhez négy eszközt jelöl meg: a korlátok leépítését, az export támogatását, az energiabiztonság megerősítését, továbbá a globális energiahozzáférés előmozdítását. A stratégia célul tűzi ki az amerikai technológiai élvonalban való részvételt is.

A nemzetközi energetikai kapcsolatok tekintetében több térséget is megjelöl. Elsősorban Kínával és az Orosz Föderációval kapcsolatos aggodalmát fejezi ki, hiszen a két ország nagy mértékben befolyásolja a világot kiterjedt energiadiplomáciáján keresztül. Kiemeli az európai energiabiztonság fokozását és az európai energiarendszer diverzifikálásának szükségességét is, amely elérésére hitet tesz a szövetségesekkel való együttműködés mellett. Megemlíti a közel-keleti energiapiac szerepét is a globális energiaellátás rendszerében, s ennek folyamatos biztosításával kapcsolatos aggodalmát fejezi ki a térségben uralkodó instabilitás és extrémizmus miatt.

A bideni felülvizsgálat kevésbé vehemens, s nem erőszakolja az energiadominancia megvalósítását. Mi több, többször is hitet tesz a megújuló energiaforrások mellett, illetve a méltányos, tiszta és rugalmas energiajövő mellett, amely egyértelműen szöges ellentétben áll a trumpi stratégiai megfontolásokkal.

A trumpi stratégia meglehetősen offenzív nem csupán a klasszikus energiastratégiai tipizálás tekintetében, hanem általános értelemben véve is, hiszen a mások elleni dominanciát hangsúlyozza. Fontos jellegzetessége a trumpi stratégiának, hogy igyekszik önellátóvá tenni magát, s meglehetősen ambiciózus célokat tűz ki, illetve az energiaügyeket elsősorban gazdasági és politikai-hatalmi szempontból közelíti meg.

Egyesült Királyság

A brit stratégiai dokumentumok rendszere alapvetően három szintű: a nemzeti biztonsági stratégia, a végrehajtó stratégiák, illetve a támogató stratégiák szintje. Az energetikai kérdések britek számára való fontosságát mutatja, hogy a stratégiai dokumentumok rendszerének minden szintjére beépítésre kerültek. Az Egyesült Királyság alapvető stratégiai dokumentumát 2015-ben tette közzé a kormány „Egy biztos és prosperáló Egyesült Királyság” címmel, továbbá fontos megemlíteni a kétévente felülvizsgálandó „Nemzeti Biztonsági Kockázatok Értékelése” című dokumentumot. Ez tulajdonképpen egy nemzeti kockázati regiszter, amely 5 és 20 éves időtávban határozza meg a nemzeti kockázatokat. [8]

A 96 oldalból álló dokumentum hét főbb fejezeten keresztül taglalja az ország nemzeti biztonsági körképét, s az európai stratégiák által megszokott, sorszámozott felépítést követi. A stratégia második fejezetében említi elsőként az energiaügyeket: kifejezi, hogy az UK globális vezető az energetika területén. Ezt követően a harmadik fejezet során említi ismét a nemzeti biztonság és a kockázatok kontextusába helyezve. Először globális kihívásként utal rá, s e jellegét annak tulajdonítja, hogy számos történés negatívan tudja befolyásolni. Pozitívan értékeli, hogy az UK befektetései által az ország energiaellátása javul, s még inkább előremutató, hogy ezek a befektetések innovatív és tiszta energiát kínáló forrásokba történtek. Az ország önellátása az energetika területén azonban nem valósítható meg, hiszen a fosszilis energiahordozók iránti igény egyre inkább növekszik. A fosszilis energiahordozó iránti igény kielégítését elsősorban a multilaterális megoldásokkal igyekszik biztosítani, emellett nyugati parterein keresztül (pl. USA, Ausztrália) elsősorban a cseppfolyósított földgázzal. A fejezetben az energiaügyeket még a klímaváltozás következményeinek veszélyei kapcsán emeli ki.

A negyedik fejezetben ismét megemlíti az energetikai vonatkozásokat az állampolgárok védelmének kontextusában, mint az energetikai infrastruktúrákban bekövetkezhető katasztrófák. A fejezetben ezt követően külön alcímet szentel az energiabiztonsági kérdéseknek. Kifejezi, hogy a jövő energiaszükségletét mind hazai, mind külföldi forrásokból fogja kielégíteni. Követi a nemzetközi trendeket, hiszen célul a biztos, fenntartható és megfizethető energiaellátást tűzi ki. Mindennek legnagyobb fenyegetéseként a növekvő globális igényt, a regionális instabilitást, a klímaváltozást, illetve a természetben lezajló eseményeket jelöli meg, amely helyesen reflektál a világpolitikai aktualitásokra. Továbbá hangot ad aggodalmának az Orosz Föderáció energiapiacot befolyásoló tevékenységével, illetve az országtól való nagyfokú európai függőséggel kapcsolatban. Kiemeli még az innováció és befektetések szerepét is az energiapiacon.

Az energetikai bilaterális kooperáció kapcsán elsőként Németországot jelöli meg, majd az Öböl-menti államokat. Az észak-afrikai régió tekintetében csak Algériát említi meg. A Brazíliával és Mexikóval való kapcsolat elemzésekor kifejezi az energiabiztonságot érintő kooperáció elmélyítését is. Indiával kapcsolatban elsősorban az ország zöldenergia-felhasználásának növelését igyekszik támogatni. Mindezeket követően hitet tesz a multilaterális intézmények tevékenysége mellett is a területen, s kifejezi támogatását az olyan projektek iránt, amely a fejlődő országok állampolgárainak energiaellátását segíti.

A stratégia meglehetősen átfogó, amely az energetikai ügyek tekintetében is elmondható. A hazai és nemzetközi szintekre egyaránt kiterjed, akár csak az ágazatok széles körére, így például az energetikai ügyek katasztrófavédelemmel vagy gazdasági szektorral való kapcsolatára is. A stratégia az energetikai ügyekre nagy hangsúlyt fektet, akárcsak a területen való bilaterális és multilaterális kapcsolatokra. Mindez nem meglepő, annak tükrében, hogy az ország jelentős mértékű importra szorul a fosszilis energiahordozók területén. A stratégia mindazonáltal realisztikus, egyaránt megemlíti az ország energiabiztonságának erősségeit és gyengeségeit is. A cselekvési területek tekintetében megvalósítható célokat tűz ki.

Franciaország

Franciaország tekintetében elsősorban a 2017-ben közzétett, „Védelem és Nemzeti Biztonsági Stratégiai Felülvizsgálat” című dokumentumot érdemes alapul venni. A 100 oldalas, három fő részből álló dokumentum szintén a többnyire európai nemzeti biztonsági stratégiák által követett, számozott szerkezetet alkalmazza, de nem helyez nagy hangsúlyt az energetikai ügyekre. Azokat többnyire egy alfejezet alatt taglalja: az A rész sebezhetőségeket felsoroló fejezetében az „Energetikai rivalizálás” cím alatt, de mindössze három pontban. Ezek során kifejti, hogy az energiaellátás területe kiemelt a nemzetközi stratégiai vetélkedésben. Mindezt elsősorban az európai kontinensen értelmezi, a globális fosszilis energiaellátó országok között. A francia energiabiztonságot az ellátásbiztonsággal egyként értelmezi, s azt a politikai játszmáktól mentes, megfizethető szolgáltatás feltételeihez társítja, amelynek kulcsa volt, hogy az ország az 1970-es években energiaellátása középpontjába a belföldi atomerőműveket helyezte. Kiemeli még a szállítási útvonalak biztosításának fontosságát nemzetközileg, illetve Európa bevonásának szükségességét a kontinens egységes szabályozási rendszere, szállítási útvonalai és közös stratégiai tárolási rendszere miatt. Mindezeken kívül a stratégia csupán a fegyveres erők ellátása kapcsán emeli ki az energetikai ügyeket, továbbá Kína kapcsán, mint a szektor nagy befektetőjeként.

Németország

Németország kapcsán elemzendő fő dokumentum a 2016-os „Fehér könyv – Fehér könyv Németország biztonságpolitikájáról és a Bundeswehr jövőjéről” című stratégia. Ez a legmagasabb szintű német biztonságpolitikai dokumentum, mert az ország nem rendelkezik nemzeti biztonsági stratégiával. A két fő részből álló, 144 oldalas dokumentum mindazonáltal számos értékelhető kijelentést tartalmaz a német biztonságpolitika és biztonsági környezet értékeléséről és meghatározásáról, ami az energiabiztonságot érintő elemzés tekintetében is használható.

Az energiabiztonsággal kapcsolatos meghatározásokat főként az első fejezet tartalmazza, annak két nagyobb egységét is a tematikának szenteli elsősorban az ellátási, szállítási és kereskedelmi útvonalak és a nyersanyagok és energiahordozókhoz való hozzáférhetőség kontextusában, az országot érintő kihívások számbavétele során. Mindezt az információs és kommunikációs rendszerekkel együttesen említi. Ezeket az állampolgárok jóléte kontextusába helyezi, s így az előbbiek bármilyen fenyegetése ezt helyezi veszélybe. A legnagyobb fenyegetésként a terrortámadásokat, a kalózkodást, a korlátozó intézkedéseket, a bukott vagy törékeny államokat, illetve a regionális konfliktusokat látja.

A második egységben a fentiekben említett kontextusban vizsgálja ismét az energiabiztonságot, de nem a kihívásokat veszi számba, hanem a német stratégiai prioritások tükrében vizsgálja. Célul tűzi ki a tengeri szállítási útvonalak biztosítását, illetve az űr biztonságának erősítését. Kiemeli a nemzetközi megoldások fontosságát is.

A fent leírtakon túl, a hibrid fenyegetések során is kiemeli, s célul tűzi ki az energetikai szektor kritikus infrastruktúráinak nagyobb védelmét. A bukott államok és a rossz kormányzás okozta kihívásoknál is megemlíti elsősorban az európai szomszédságot említve, hiszen ezen országok nagy mértékben koherens részei a globális energiaellátási láncolatnak.

Megállapítható, hogy a stratégia nem túl átfogóan kezeli az energiabiztonság kérdéskörét, mindenesetre Németország számos energetikai beruházásban, illetve nemzetközi kooperációban vesz részt a területen, így kívánatos lenne nagyobb mértékben kitérni rá. A hiány oka lehet az, hogy az ország nem érzi energiabiztonságát veszélyeztetve vagy mivel nem hagyományos nemzeti biztonsági stratégia, hanem Fehér Könyv, így elsősorban a fegyveres témákkal összefüggő pontokra koncentrál. Az energiabiztonságot elsősorban az ellátásbiztonság keretében vizsgálja, így inkább a gazdasági biztonság szektorához kapcsolódik.

Oroszország

Az Orosz Föderáció stratégiai dokumentumát idén tette közzé, azonban angol nyelvű fordítás még nem áll rendelkezésre, így ezen dolgozat keretében a 2015-ben kiadott stratégiai dokumentumot tanulmányozom. A 29 oldalból álló dokumentum 6 fejezetet tartalmaz, amely a számozott bekezdések szerkezetét követik. Az előzőekben elemzett stratégiák terjedelméhez képest rövidebb dokumentum azonban meglehetősen sokszor tartalmazza az energiabiztonsággal kapcsolatos ügyeket. Már az általános megállapítások során kijelenti, hogy a nemzeti biztonság körébe tartozik az energiabiztonság is. Ezt követően az „Oroszország a modern világban” című fejezetben jelenik meg az energiabiztonság kérdésköre elsősorban a világ gazdasági folyamataira destruktívan ható politikai befolyásoló tevékenység kontextusában. A nemzetközi helyzetet követően a nemzeti szintre fókuszáló részben elsősorban az energiabiztonságnak a kritikus infrastruktúrák védelmével kapcsolatos dimenziójára koncentrál, s kifejti, hogy a lehetséges terrorista cselekedetek kivédésére szükséges a szabályozók szigorítása az állampolgárok védelme céljából. Ezt követően ismét az energiabiztonság gazdasági jellegére koncentrál: fókuszba helyezi az orosz energia-előállítók nagyobb védelmét.

Kijelenti, hogy az energiabiztonság szintjének növelése kulcsa a gazdasági biztonság fenntartásának. Ebben a bekezdésben kifejti a stratégia, hogy mi tartozik e tekintetben az energiabiztonságba: a belső kereslet-kínálat egyensúlyának stabil fenntartása, az energiahatékonyság növelése, az orosz energetikai cégek versenyképességének fenntartása, az üzemanyag- és energiaforráshiány megelőzése, stratégiai üzemanyag-tartalékok létrehozása és tartalék-kapacitások, részegységek gyártása, valamint az energia- és hőellátó rendszerek stabil működésének biztosítása. Az ezt követő bekezdésben ismerteti az energiabiztonság megerősítésének feltételeit: az állami menedzsment hatékonyságának növelését, az energiaforrások megbízható és zavartalan eljuttatását a fogyasztókhoz, az ország technológiai szuverenitásának megőrzését a világ energiapiacán, energiatakarékos és energiahatékony technológiák bevezetését. A bekezdésnek emellett politikai üzenete is van, hiszen megfogalmazza, hogy megakadályozza az állami vezetés az orosz energiaforrás-szállítókkal szembeni diszkriminációt a külpiacon, különösképpen a külföldi szénhidrogén-lelőhelyek kiaknázása során, illetve a különböző államok által végrehajtott, nem gazdasági, hanem politikai célú szabályozások ellensúlyozása az energiapiacon. Emellett kifejezi szándékát az energiatakarékosságot és –hatékonyságot érintő technológiák megosztására globálisan. Sokatmondó, hogy célul tűzi ki az új high-tech szektorok fejlesztését az atomenergia területén.

Az orosz stratégia meglehetősen pontosan és rendkívül átfogóan határozza meg az állami stratégiai célkitűzéseket az energiabiztonság területén. Meglehetősen racionális, nem törekszik ambiciózus célok megfogalmazására. Kiemelendő, hogy az energiabiztonságot elsősorban a gazdasági biztonság kontextusában vizsgálja. Emellett megjelenik benne az államok közötti vetélkedés motívuma is. Kis mértékben ellentétes a nemzetközi trendekkel, hiszen nem említi meg a környezetbarát megoldásokat, sem a klímaváltozás elleni harcot. Pozitívan értékelendő, hogy az energiahatékonyság és az energiatakarékosság elve kiemelten szerepel a dokumentumban. Végezetül a stratégia meglehetősen átfogó célkitűzéseinek ágazati dokumentumokban való kifejtésével áthidalhatóak a legégetőbb kihívások. A stratégia offenzív jellegű, hiszen a piacok bebiztosítását és az orosz technológiai fölényt célozza globálisan.

Kína

A Kínai Népköztársaság stratégiai dokumentuma meglehetősen friss, 2019-ban publikálta azt a kínai állami vezetés „Kína nemzeti védelme az új korszakban” címmel. A kínai dokumentum nem tartalmaz energiabiztonsági megfontolásokat, a stratégiai dokumentum elsősorban a nemzeti szuverenitás és területi egység megőrzésére koncentrál, számottevően a kínai fegyveres erőkkel kapcsolatos megállapítások találhatóak meg benne. Meglepő, hogy a stratégia még a hadsereg ellátása, s annak megfelelő működtetése kapcsán sem említi meg az energetikai vonatkozásokat. Mindennek oka az lehet, hogy Kína alapvetően jól ellátott fosszilis energiahordozókkal. Ebből fakadóan a világ egyik legnagyobb szennyezője, s így kevésbé sürgető biztonsági kihívás számára az energiahordozók eloszlásának kérdése, s sokkal inkább az innováción és környezetbarát technológiai megoldásokon van az ország esetében a hangsúly. Az energiaügyekkel kapcsolatos megfontolásokat az ország mindenkori ötéves terve tartalmazza, mintsem annak biztonsági stratégiája.

Japán

Japán 2013-ban publikált startégiája 4 főbb fejezetből áll, s kevésbé koncentrál az energetikai ügyekre, azonban tisztában van azok jelentőségével. Az energiaügyeket elsőként a globális biztonsági környezet és az azt érő kihívások bemutatásánál fejti ki. Mindezt a humánbiztonságot érintő kihívások kapcsán teszi meg, a milleniumi fejlesztési célok kontextusába helyezve, elsősorban az energiahordozók iránti igény folyamatos növekedésére koncentrálva. Ezt követően a globális gazdasági környezet leírásakor hivatkozik az energiaügyekre az annak egyenlőtlen eloszlásából fakadó verseny és klímaváltozás iránti aggodalmát kifejezve.

Az energiaügyeket a 4. fejezetben említi a stratégia újra a nemzeti biztonság stratégiai megközelítése kapcsán a diplomáciai és biztonsági együttműködés megerősítése tekintetében, a béke és stabilitás előmozdítása érdekében a nemzetközi közösségben. A kelet-ázsiai biztonsági környezet kapcsán kifejti, hogy szükséges az Orosz Föderációval való mélyebb együttműködés előmozdítása átfogóan, de elsősorban az energia és biztonság területén. Következőként a közel-keleti térség államait emeli ki mint a japán energiaszükséglet legfőbb kielégítőjét, s ennek kapcsán elsősorban a térség stabilitásának támogatását tűzi ki célul, hogy a japán energiaforrások biztosítása folyamatos legyen. A stabilitás elérését elsősorban széleskörű nemzetközi kooperációban látja, amely kapcsán kiemeli az európai államokat, az USA-t, Szaúd-Arábiát, továbbá Törökországot.

Az energiaügyeket ismét kiemeli a globális problémák kapcsán, majd ezt követően egy külön alcímet szán neki, amelyben a környezeti és energetikai kihívásokra való válaszadást taglalja. Az energetikai ügyeket a gazdasági biztonság szektorában értelmezi, s kiemeli, hogy egy prosperáló japán gazdaság fenntartásához a jövőben elengedhetetlen a megfizethető ellátási források diverzifikálása, s ehhez a diplomáciai eszközöket is használja. Megemlíti még a globális klímaváltozás kérdéskörét, amelynek kapcsán kifejezi, hogy Japán proaktív stratégiával fog fellépni a következmények ellen, s azok megfékezésére egyaránt, de kifejezi a nemzetközi együttműködés szükségességét is.

A stratégiával kapcsolatban a legszembetűnőbb, hogy az energiaügyeket több kontextusban is vizsgálja. A többi országhoz hasonlóan kifejti annak gazdasági biztonsággal való szoros kapcsolatát. A stratégia emellett nagy hangsúlyt fektet a globális és multilaterális megoldásokra és fellépésre nem csupán az energiahordozók szűkössége, de a klímaváltozás elleni tevékenységek területén is. A nemzetközi kapcsolatrendszerrel kapcsolatban fontos megállapítani, hogy hasonlóan azon térségeket emeli ki mint a többi stratégia, de az Orosz Föderációval elsősorban a partnerségre törekszik, mintsem a szembenállásra. A stratégia kevésbé vehemens, nem tűz ki ambiciózus célokat, s inkább defenzív jellegű.

Konklúzió

A fent elemzett stratégiai dokumentumok nagyon eltérőek, nem csupán az energiabiztonság kontextusában vizsgálva, hanem általános értelemben véve is. Míg egyes stratégia dokumentumok meglehetősen átfogóak, úgy néhány csupán a fegyveres erőkkel kapcsolatos megfontolásokra tér ki. Emellett azok terjedelmükben és szerkezeti felépítésükben is eltérőek. Az energiabiztonság értelmezése kapcsán is számos eltérés tapasztalható, amely az érintett ágazatok különböző felsorolásában, a kockázatok és veszélyek másféle értékelésében, s például a harmadik országok említésének kontextusában is tetten érhetőek.

A különleges partnerségi kapcsolatban lévő Amerikai Egyesült Államok és Egyesült Királyság stratégiáiban számos világnézeti különbség is tetten érhető. Az Egyesült Királyság sokkalt kooperatívabb, több országot is megjelöl az együttműködés területén. A brit stratégia emellett sokkalta átfogóbb: az USA stratégiája csupán az energiadominanciára és ennek pozitív gazdasági és politikai következményeire koncentrál, addig az UK sokkalta inkább hangsúlyozza az energiabiztonság, az energiadiplomácia kooperatívabb vetületeit, így például a különböző befektetéseket, a környezetbarát megoldások fontosságát. A legnagyobb eltérés pont a környezetbarát technológiákban, illetve a klímaváltozással kapcsolatos megfontolásokban van, mindennek elsősorban az országokban uralkodó politikai viszonyok az okai. Az USA tekintetében már megtörtént a változás a Biden-adminisztráció beiktatásával, s az energiabiztonság területén is egy sokkalta kooperatívabb és defenzívebb megközelítés várható, az ENSZ céljainak és a nemzetközi kötelezettségvállalásoknak megfelelően. Azonos motívum, hogy mind a két ország kiemelt figyelmet fordít az európai energiabiztonságra, illetve kockázatként értékeli az Orosz Föderációt.

Az Orosz Föderáció szerepét az energiabiztonság területén Japán is elismeri, de az előzőekben ismertetett államokkal ellentétben a versengés helyett inkább a kooperatív kapcsolatok kialakítására és megerősítésére törekszik. Szembetűnő, hogy nagyon nemzetközi, a globális platformokat, mechanizmusokat és megoldásokat helyezi fókuszba, s fontos megemlíteni, hogy már 2013-ban meglehetősen nagy mértékben foglalkozik a klímaváltozással a stratégiai tervezés tekintetében is.

Az Orosz Föderáció stratégiai dokumentuma az Egyesült Királyságéhoz hasonlóan meglehetősen átfogó, azonban ez a megközelítésmód inkább a gazdasági biztonság és az állampolgárok biztonságának kontextusában mondható el. Emellett az energiaügyeket az államok közötti vetélkedésben helyezi el. A sürgető globális kihívásokra, így például a szűkösségre vagy globális klímaváltozásra kapcsolatos válaszokat nem igen veszi számba. Mindez egy ilyen vezető ország tekintetében azonban kívánatos lenne. A stratégia emellett meglehetősen vetélkedő, s egyértelműen offenzív. Fontos megjegyezni azonban, hogy a stratégiai dokumentum mellőzi az országok pontos megnevezését, amikor negatív hangnemben értékeli az energiapiaci befolyásolásokat.

Franciaország stratégiai dokumentuma meglepő módon csupán kis mértékben foglalkozik az energiabiztonsággal. A területen inkább a nemzetközi történésekre fókuszál, s szintén az európai energiafüggőséggel kapcsolatos aggodalmát fejezi ki. Az energiabiztonsággal kapcsolatos megfontolások teljes hiánya azonban Kína stratégia dokumentuma alapján állapítható meg. Valószínűleg oka, hogy annak ötéves terve tartalmazza az energiabiztonsággal kapcsolatos problematikákat, azonban a stratégiai tervezésben kívánatos lenne az ilyen fontosságú szektorok megemlítése.

Németország esetében is kevésbé tartalmazza annak stratégiai dokumentuma az energiabiztonsággal kapcsolatos megfontolásokat. Oka valószínűleg abban áll, hogy nem klasszikus nemzeti biztonsági stratégiáról, hanem Fehér Könyvről beszélünk az ország esetében. Többnyire nem nevesít harmadik országot, s az energiabiztonsággal kapcsolatos megfontolásai inkább az ellátási útvonalak kapcsán értelmezhetőek. Ebből fakadóan, inkább nemzetközi problémákra fókuszál, s főként állam alatti szereplők tevékenységéből fakadó kihívásokat jelöl meg.

A hét ország stratégiájának elemzését követően megállapítható, hogy nagy hangsúly van a szállítási útvonalak biztonságán. Emellett az államok közötti verseny vagy vetélkedés is visszatérő motívum. Az energiabiztonságot is tehát főként a politikai-hatalmi erő kontextusában helyezik el, vagy a gazdasági biztonsággal szoros koherenciában. Megjelennek olyan nemzetközi követelmények is, mint az energiahatékonyság és az energiatakarékosság követelménye. Fontos szempont továbbá az energetikai kritikus infrastruktúrák védelme is.

 

Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-21-2-I-NKE-131 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.

 

Felhasznált irodalom

[2] Jones, Owain – Dodds, Paul E.: Definitions of Energy Security, University of London, 2017. (Letöltés ideje: 2022.05.05.)

[3] Kádár Krisztián: Stratégiai tervezés a közigazgatásban. (Letöltés ideje: 2022.05.05.)

[4] Csiki Tamás: A stratégiai dokumentumok rendszere, Nemzet és Biztonság, 2008. szeptember. (Letöltés ideje: 2022.05.05.)

[5] Dobos Edina: Az energiaellátás biztonságának elméleti kérdései, Nemzet és Biztonság, 2010. július. (Letöltés ideje: 2022.05.05.)

[8] Dr. Molnár Dóra: Brit biztonságpolitika. Koalíciós és nemzeti biztonsági stratégiák előadás. NKE-HHK, 2021/22. tanév I. félév.

Kiemelt kép forrása: pexels.com

A Az energiabiztonság kérdésköre Németország, az Amerikai Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, az Orosz Föderáció, Kína és Japán nemzeti biztonsági stratégiáiban bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Gérald Darmanin francia belügyminiszter elrendelte kedden a zsidó közösségek által látogatott helyek fokozottabb védelmét az Iszlám Állam terrorszervezet nyílt fenyegetése miatt.

A dzsihadista csoport április 17-én a Telegram applikáción fenyegetett azzal, hogy megbosszulja az előző vezetője, a februárban az amerikai különleges erők által Szíriában megölt Abu Ibráhim al-Hásemi al-Kurejsi halálát, és azt kérte a híveitől, hogy az ukrajnai háborút kihasználva hajtsanak végre újból merényleteket Európában.

A belügyminiszter szerint “az üzenetben a terrorszervezet elsősorban a zsidó közösséget veszi célba”.

A tárcavezető ezért azt kérte a prefektusoktól, valamint a rendőrség és a csendőrség vezetőitől, hogy “fokozzák az elővigyázatosságot, és szervezzék meg a franciaországi zsidó közösség érdekeltségeinek fokozott védelmét”, mindenekelőtt a vallási és kulturális helyeknél, valamint az oktatási intézményeknél.

Európában Franciaországban él a legnagyobb zsidó közösség, tagjait hatszázezerre becsülik.

Az elmúlt tíz év franciaországi iszlamista merénylet-sorozatának első áldozatai zsidók voltak: az algériai-francia kettős állampolgárságú Mohamed Merah 2012. március 11-én, illetve 15-én a francia hadsereg három katonáját lőtte agyon a dél-franciaországi Toulouse, illetve Montauban városokban, majd 19-én két óvodás és egy iskolás gyermeket, valamint egy fiatal rabbit lőtt le a toulouse-i Ohr Torah zsidó iskola és óvoda előtt. A magát az al-Kaida terrorszervezet tagjának mondó iszlamista március 21-én a kézre kerítésére küldött kommandósok elől elbarikádozta magát a lakásában, és másnap tűzharcban életét vesztette.

Pokolgépes merénylet kiterveléséért börtönbüntetésre ítéltek Belgiumban három iráni származású férfi
Az antwerpeni fellebbviteli bíróság megerősítette kedden három olyan iráni származású belga állampolgár 18, illetve 17 évi börtönbüntetését, aki szerepet játszott a teheráni vezetéssel szemben álló franciaországi mozgalom tagjai elleni pokolgépes merényletet kitervelésében – jelentette a La Libre Belgique című napilap. A vádlottakat bűnösnek találták abban, hogy részt vettek egy végül meghiúsított pokolgépes merénylet kitervelésében, amelynek célpontja a teheráni vezetés ellen szervezkedő Népi Mudzsahedek nevű mozgalom 2018. évi nagygyűlése volt a Párizs melletti Villepinte-ben. A rendőrség a nagygyűlés napján csapott le a tettesekre, és letartóztatásukkor az autójukban körülbelül fél kilogrammnyi TATP (triaceton-triperoxid) robbanóanyagot és egy gyújtószerkezetet találtak. Az elítélteket a bíróság a belga állampolgárságuktól is megfosztotta.

The post Dzsihadista fenyegetés miatt megerősítették a zsidó közösségek által látogatott helyek védelmét Franciaországban. appeared first on .

Lezárult az iparbiztonsági távmérőhálózat továbbfejlesztése elnevezésű projekt, a beruházást 4,8 milliárd forint uniós támogatásból valósították meg – közölte az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (OKF).

A projekt új radiológiai mérési technológiák telepítését, a mérési végpontok számának növelését, valamint a központi rendszerek megújítását tette lehetővé. Célul tűzték ki a lakossági riasztó-tájékoztató rendszer kiépítését is a veszélyes üzemek környékén.

A katasztrófavédelem tulajdonában lévő radiológiai monitoring távmérőhálózat már meglévő huszonhat állomására új meteorológiai mérőszondák kerültek. Telepítettek harminc újgenerációs mérőállomást is, így már százhatvan távmérőállomás, valamint négy új mobilizálható mintavételi pont működik az ország területén.

Az aeroszol-mérőegységek alkalmasak a levegőben szálló részecskéken megtapadt radioaktív anyagok kimutatására.

A projekt egyik legnagyobb eredménye, hogy az eddig külön vezérléssel rendelkező lakossági riasztórendszerek, a radiológiai monitoring távmérőhálózat, valamint a Paks és harminc kilométeres körzetében telepített lakossági riasztó-tájékoztató végpontok immár közös felületről működtethetők.

Emellett újabb, veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemek is a lakossági tájékoztató és riasztórendszerbe kerültek. Az üzemek környezetében 213 tájékoztatásra, riasztásra alkalmas szirénát, valamint 147 monitoring végpontot telepítettek a szakemberek; Hajdú-Bihar, Vas és Békés megyékben pedig ügyeleti központ létesült.

A katasztrófavédelem honlapján olvasható, hogy a veszélyes ipari üzemekben esetlegesen bekövetkező meghibásodás vagy baleset esetén veszélyes vegyi anyag kerülhet a levegőbe, amelynek a koncentrációját a telepített monitoring mérőszondák mérik és jelzik az értéket a katasztrófavédelem ügyeletén. Ott a mért adatokat kiértékelik, majd szükség esetén, a szirénarendszeren keresztül riasztják a lakosságot, illetve értesítik őket a magatartási szabályokról.

A rendszer segítségével több mint félmillió ember riasztható probléma esetén, súlyos ipari balesetekkel kapcsolatos lakosságvédelmi döntések, intézkedések rövidebb idő alatt hozhatók.

 

The post Befejeződött a katasztrófavédelmi iparbiztonsági távmérőhálózat továbbfejlesztése appeared first on .

Az Európai Unióban egyre nagyobb méreteket ölt a kokain és a metamfetamin terjesztése, a hozzáférés e kábítószerekhez rekordszintet ütött meg – olvasható az Európai Rendőrségi Hivatal és a Kábítószer és Kábítószerfüggőség Európai Megfigyelőközpontjának pénteken közzétett jelentésében.

A jelentés megállapítja: Európában 2020-ban már a negyedik, egymást követő évben rekordmennyiségű, összesen 214,6 tonna kokaint foglaltak le a hatóságok, főleg Belgiumban, Hollandiában és Spanyolországban. Az Európában lefoglalt kokain nagy része tengeri konténerekben érkezik, a szállítmányok belépési pontjai egyre változatosabbak, és egyre nagyobb mennyiséget foglalnak le kelet-európai és törökországi kikötőkben is. A jelentés rámutat, hogy a kokain feldolgozása ma már Európán belül történik, s a kábítószer előállításához használt előanyagokat nagy mennyiségben zároltak európai laboratóriumokban.

A legszélesebb körben használt szintetikus drog, a metamfetamin, a jelentés szerint “viszonylag kis szerepet játszik az európai kábítószer-kereskedelemben”, mindazonáltal a legfrissebb adatok azt mutatják, hogy ez a drog egyre nagyobb veszélyt jelent a régióban, mivel a hozzáférhetőség egyre nő.

2010 és 2020 között az EU 27 tagállamában lefoglalt metamfetamin mennyisége több, mint kétszeresére emelkedett, míg a lefoglalt mennyiség 2020-ban mintegy ötszörösére, 2,2 tonnára nőtt. A metamfetamin használata Csehországban és Szlovákiában a leggyakoribb, az előállítás pedig főként Belgiumban és Hollandiában történik.

A jelentés arra is felhívja a figyelmet, hogy a drogkereskedelemhez köthető erőszak egyre elterjedtebb az EU-ban. Franciaországban, Belgiumban, Spanyolországban és Hollandiában az utóbbi években növekedett a rivális kábítószerbandák közötti az erőszakos összecsapások száma.

 

The post Europol-jelentés: egyre nagyobb méreteket ölt a kokain és a metamfetamin terjesztése az EU-ban appeared first on .

Különleges nemzetközi törvényszéket kell létrehozni, és bírái elé kell állítani Oroszország politikai vezetőit, katonai parancsnokait és szövetségeseiket az Ukrajna elleni agresszió során elkövetett bűntettek miatt – jelentették ki az Európai Parlament (EP) képviselői.

Az EP brüsszeli plenáris ülésén elfogadott, az Ukrajnában elkövetett háborús bűncselekmények büntetlensége elleni küzdelemről szóló állásfoglalásban az EP-képviselők felszólították az uniós intézmények vezetőit, hogy tegyenek meg mindent az orosz és fehérorosz vezetők felelősségre vonásáért a háborús bűnök, emberiesség elleni bűncselekmények, népirtás és az ukrajnai agresszió során elkövetett bűncselekmények miatt.

Véleményük szerint a vonatkozó vizsgálatoknak és az azokat követő büntetőeljárásoknak az orosz fegyveres erők háborús bűnökben részt vett teljes személyzetére és a kormányalkalmazottakra is ki kellene terjednie.

Az EP-képviselők különleges nemzetközi törvényszék felállítását szorgalmazták, amely az Ukrajna ellen elkövetett orosz agresszió bűncselekményeit vizsgálná ki és megbüntetné azok elkövetőit, köztük Oroszország és szövetségeseinek politikai vezetőit és katonai parancsnokait. A különleges nemzetközi törvényszék felállítására azért van szükség, mert az ilyen ügyek elbírálására a Nemzetközi Büntetőbíróságnak (ICC) nincs hatásköre – közölték.

A képviselők azt kérték, hogy az uniós intézmények a lehető leghamarabb minden szükséges emberi és költségvetési erőforrást biztosítsanak a törvényszék létrehozásához.

Kiemelték: az atrocitások, többek között a települések válogatás nélküli bombázása, az erőszakos kitelepítések, a tiltott lőszerek használata, a konfliktusövezetekből az előzetesen elfogadott humanitárius folyosókon keresztül menekülni próbáló polgári lakosság elleni támadások, a civilek kivégzése, a szexuális erőszak és az emberek lakóhelyük elhagyására kényszerítése súlyosan sérti a nemzetközi humanitárius jogot. Ezen tettek mindegyike háborús bűncselekménynek minősülhet, és miattuk mostanáig nem indult büntetőeljárás – emlékeztettek.

Felvette a kapcsolatot az orosz és az amerikai vezérkari főnök
Több kérdést, köztük az ukrajnai helyzetet is megvitatta telefonon csütörtökön Valerij Geraszimov orosz vezérkari főnök és Mark Milley, az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke. Az orosz védelmi minisztérium által kiadott szűkszavú tájékoztatás szerint az amerikai részről kezdeményezett kapcsolatfelvétel során a felek “megvitatták a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdéseket, beleértve az ukrajnai helyzetet is”. Ez volt az első kapcsolatfelvétel a két vezérkari főnök között február 11. óta. Geraszimov és Milley hat nappal Szergej Sojgu orosz és Lloyd Austin amerikai védelmi miniszter kapcsolatba lépése után beszélt egymással. Azt a hívást is a Pentagon kezdeményezte és a mintegy egyórás eszmecsere során amerikai tájékoztatás szerint Austin azonnali tűzszünetet sürgetett Ukrajnában.

The post Orosz agresszió: az EP külön nemzetközi törvényszéket hozna létre az az orosz agresszió kivizsgálására appeared first on .

Pintér Sándor változatlan célokkal vezetné a Belügyminisztériumot. A miniszter, akit újra jelöltek a tisztségre, az Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottságában arról beszélt, kiemelt feladata lesz a rendvédelmi szervek hivatásos állománya illetményének rendezése, az ország gazdasági teljesítőképességének függvényében.

Miniszterjelölti meghallgatásán Pintér kiemelte, az országban továbbra is rend van, 2010 óta folyamatosan csökken a bűncselekmények száma, a közterületen elkövetettek száma például 115 ezerről 46 ezerre csökkent. Mint mondta, ez is azt mutatja, hogy a büntetőpolitika helyes úton jár. Az állampolgárok biztonságérzete lényegesen jobb, mint 12 évvel ezelőtt, és célkitűzésük, hogy a következő időszakban tovább javuljon. Ebben nemcsak a rendőri munkának van szerepe, hanem az állampolgárok jogkövető magatartásának is – jegyezte meg.

Elmondta: nem kíván ezen a területen változtatni, a rendvédelmi vezetők kiemelkedő munkát végeztek, amit nemzetközi szinten is elismernek.

Hozzátette: rendészeti területen kiemelt feladata a hivatalos állomány illetményének rendezése, mert bár az elmúlt időszakban jelentős egyszeri támogatást kaptak, szeretné, ha az rendszeressé válna és beépülne a havi illetményükbe. Megjegyezte: a mindenkori gazdaság ereje határozza meg, milyen módon tudja fizetni az államigazgatás területén dolgozókat és bízik benne, a gazdaság fejlődése tovább folytatódik, ami megteremti a lehetőségét annak, hogy a munkatársakat még jobban elismerjék és megfizessék.

A leszerelési tilalom megszűnése után sem tart tömeges leszereléstől.

Szólt arról is, hogy a büntetés-végrehajtásban volt az egyik legnagyobb fejlődés az elmúlt ciklusban, új börtönkomplexumokat hoztak létre, ezeket pedig tovább kell fejleszteni, hogy helyet biztosítsanak az új fogvatartottaknak. A “csúcson” 19 ezer fogvatartott volt, most 18 800 körül van a létszámuk.

Beszámolt arról is, hogy a katasztrófavédelem területén jelentős fejlesztés volt, ezt tovább akarják folytatni.

A bevándorlási hivatalból megalakult az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság, a területen az átalakulás megtörtént, a koncepciófejlesztés pedig Halmosi Zsolt főigazgató feladata lesz – ismertette.

Szólt arról is, hogy a hivatásos állomány oktatását, képzését a kor követelményeihez kell alakítani. Jelezte: a jelenleginél pontosabb, precízebb teljesítményértékelést szeretne bevezetni, amely szervezetekre és egyénekre is kiterjedne.

Szükségesek a további technikai fejlesztéseket – közölte -, mert amelyik ország ebben elmarad, az elmarad a közbiztonság, a rend megteremtésének lehetőségében. Emlékeztetett, hogy a BM eddig is élen járt az informatikai fejlesztésekben, és szeretné, ha ez a jövőben “hatványozottabban megjelenne”. Elmondta azt is, az ukrán-orosz háború rávilágított arra, mennyire fontos az informatikai rendszerek védelme; az államigazgatási szervek elleni támadások ma már részei a hadviselésnek, ezért a védekezésre a jövőben jelentős hangsúlyt kell fektetni.

Kérdésre válaszolva elmondta, az ukrajnai háború elől – Ukrajna és Románia felől – 1,246 millió menekülő ember érkezett február 26. óta, és 117 ezer ideiglenes tartózkodási engedélyt állítottak ki nekik. Emlékeztetett rá: a menekültek ellátásban segítséget nyújtanak az egyházi és civil szervetek. Magyarország büszke lehet a menekültek ellátásban eddig nyújtott teljesítményére – jelentette ki -, és jelezte, biztos abban, hogy a későbbiekben is képesek megszervezni a menekülők magyarországi ellátását, az egészségügy pedig kész a sebesült katonák és civilek ellátására.

Pintért kérdezték arról, hogy elkerül a tárcától a Terrorelhárítási Információs és Bűnügyi Elemző Központ valamint minden titkosszolgálat. Ezzel kapcsolatban elmondta: államvezetési kérdésnek tekinti ezt, a változás a kormányzati munka segítését, a gyorsabb reagálóképesség kialakítását szolgálja. Kérdésre válaszolva azt mondta, az átalakítás semmilyen bizonytalanságot nem fog okozni, mert nem lesz személy változás a vezetők esetében, ezentúl is Papp Károly vezeti majd az egységeket.

Harangozó Tamás kérdésére, hogy miként kerül a BM-hez az oktatás és az egészségügy, Pintér szerint erre már korábban is volt példa, és jelezte, a tárca feladatait mindig a kor követelményeinek megfelelően kell meghatározni, és bízik benne, a jelenlegi vezetők ezeknek a követelményeknek meg tudnak felelni.

A miniszterjelölt jelezte: parlamenti államtitkára Rétvári Bence lesz, Papp rendészeti államtitkár más beosztást fog kapni, a rendvédelmi szervek felső vezetésében pedig nem tervez személyi változtatást.

A honvédelmi és rendészeti bizottság hat igen szavazattal, kétellenzéki képviselő tartózkodásával támogatta Pintér belügyminiszteri kinevezését.

 

The post Pintér Sándor változatlan célokkal vezetné a Belügyminisztériumot appeared first on .

Magyarország biztonságának garantáláshoz folytatni kell a védelmi képességek növelését – jelentette ki a honvédelmi miniszteri poszt várományosa szerdai meghallgatásán Budapesten, az Országgyűlés honvédelmi bizottsága előtti miniszteri meghallgatásán.

Szalay-Bobrovniczky Kristóf hangsúlyozta, a szomszédos országban háború van, emellett pedig olyan egyéb biztonsági kihívásokra is figyelni kell, mint az illegális migráció, a kiberfenyegetettség. Leszögezte: “a béke pártján állunk, nem akarunk ennek a háborúnak a részeseivé válni”. A Magyar Honvédség feladata, hogy a békét garantálja, s fenntartsa a biztonságot.

Felhívta a figyelmet arra, hogy legutóbbi parlamenti beszédében Orbán Viktor kormányfő is kiemelt jelentőségűnek nevezte Magyarország biztonságának és védelmének garantálását. A honvédelmi tárcánál értékelése szerint tehát az egyik legfontosabb területet irányíthatják majd. Ezen munkában komolyságot és eltökéltséget ígért.

Szalay-Bobrovniczky  azt mondta: ha Magyarország nem képes megvédeni magát, mert haditechnikáját, személyi állományát tekintve “gyenge”, az célponttá teheti az országot. Ezért az ország biztonságának növelése érdekében egy erős, magabiztos, jól felszerelt, nagyobb harcoló állománnyal rendelkező, harcolni képes hadsereget kell építeni – jelentette ki.

A védelmi költségvetés további növelését, a haderőfejlesztés folytatását és azt is fontos feladatnak nevezte, hogy az ország fegyveres védelmében szerepet vállaló férfiak és nők számára egy olyan életpályamodellt kínáljának, amely a haderőbe való belépést, a haderőn belüli mozgást, s az onnan a társadalomba való visszatérést is hatékonyan segíti.

Kitért arra is, hogy most civil vezetés alá kerül tárca, de a katonákra fog támaszkodni, köztük is elsősorban a Magyar Honvédség parancsnokára. A miniszterjelölt jelezte, diplomáciai jártassága révén a NATO-n belüli, s az azon kívüli nemzetközi kapcsolattartás is hangsúlyos szerepet kap majd munkája során.

Szalay-Bobrovniczky elmondta: hamarosan 52 éves lesz, három gyermek édesapja. Több évtizedes tapasztalattal rendelkezik a nagyvállalati életben. Kormányzathoz közeli munkában is tevékenykedett, mikor a Századvég élén a 2010 utáni kormányzat politikáját segítették és támogatták elemzéseikkel. Majd Londonban – egy NATO-szövetséges és atomhatalomnak számító országban – volt nagykövet.

Kitért arra is, hogy katonacsaládból származik, s ezért önkéntes tartalékos katonai szolgálatra is jelentkezett. A honvédség díszegységénél több éven keresztül aktív szolgálatot teljesített. Korábban a Magyar Tartalékos Szövetség elnöki posztját is betöltötte, jelenleg társadalmi elnöke.

Szalay-Bobrovniczky több kormánypárti és ellenzéki képviselőtől kapott kérdéseket többek között a honvédelmi tárca szervezeti és személyi változásai kapcsán, továbbá az eddig a Magyar Honvédség alárendeltségébe tartozó budapesti Honvédkórház jövőjéről, valamint a sorkötelezettség esetleg visszaállításáról.

Kósa Lajos, a testület elnöke például megkérdezte, milyen irányban akarja folytatni a honvédelmi és haderőfejlesztési programot, továbbá milyen tervei vannak az önkéntes tartalékos rendszerrel kapcsolatban. A testület két ellenzéki alelnöke Harangozó Tamás és Lukács László György egyaránt firtatta a miniszterjelölt különböző üzleti érdekeltségeit, azok összeférhetetlenségi jellegét.

Szalay-Bobrovniczky elmondta: parlamenti államtitkárának Vargha Tamást, a Külgazdasági és Külügyminisztérium polgári hírszerzését felelős államtitkárát kérte fel, aki korábban már betöltötte a HM parlamenti államtitkári posztját. A tervek szerint Maróth Gáspár, aki eddig védelmi fejlesztésekért felelős kormánybiztos volt, a jövőben a honvédelmi tárca alárendeltségében folytatja munkáját.

Annak kapcsán, hogy a budapesti Honvédkórház is a Pintér Sándor vezette Belügyminisztériumhoz kerülhet, annyit mondott, a most felálló új struktúrában sem fognak sérülni a NATO-követelmények, a katonaegészségügyi képességek.

Szalay-Bobrovniczky Kristóf leszögezte: Magyarországon nincs sorkötelezettség, “és ez így is marad”.

A haderőfejlesztés folytatásában prioritásként említette az egyéni harcászati felszerelések további modernizációját, a légvédelmi fejlesztéseket. Azt is elmondta, hogy az önkéntes tartalékos rendszer kategóriát pedig átgondolják. Üzleti érdekeltségei kapcsán azt hangsúlyozta: befektetései során mindig is a nemzeti érdek vezette. A honvédelmi miniszteri poszt betöltéséhez a jogszabályok által előírt időben minden összeférhetetlenséget megszűntet – közölte.

Szalay-Bobrovniczky Kristóf beszámolóját hat kormánypárti igen és két ellenzéki nem szavazat mellett fogadta el a testület.

 

The post Szalay-Bobrovniczky: Magyarországon nincs sorkötelezettség, “és ez így is marad”. appeared first on .

Mindennapjaink szerves része lett a 2022 február 24-én orosz invázióval induló fegyveres konfliktus, amelyet orosz terminológia szerint különleges műveletként tartanak számon. A hírportálokon napi szinten olvashatunk a legújabb fejleményekről, illetve megjelentek a konfliktus hosszútávú hatásairól készült elemzések, melyek főként a gazdaság vonatkozásában próbálják előre jelezni a várható következményeket. Kevésbé hangsúlyos a környezeti biztonságra gyakorolt hatásainak vizsgálata. Érdemes lehet azonban áttekinteni, ugyanis egy ilyen horderejű háborús helyzet nem kíméli sem az épített, sem a természeti környezetet. A háború során alkalmazott haditechnikai eszközök üzemeltetése önmagában is jelentős üvegházhatásúgáz kibocsátással jár, ami növeli a globális felmelegedés mértékét, de a hosszútávú hatások vizsgálata során további közvetett és közvetlen hatásokkal szembesülünk a globálistól egészen a helyi, humánbiztonsági szintig.

A globális biztonsági kihívások közül az éghajlatváltozás hatásainak mérséklése az egyik legkiemelkedőbb probléma. António Guterres ENSZ főtitkár az éghajlatváltozás súlyosságának szószólója, ugyanis ez lehet az utolsó évtized, amikor az emberiség még cselekedhet a klímaváltozás irreverzibilis folyamatai ellen, mérsékelheti hatásait és megelőzheti a klímakatasztrófát. Az emberiség közös felelőssége és kötelessége tenni a fenntarthatóbb jövőért és helyreállítani azokat a drasztikus folyamatokat, amik a bolygón keletkeztek a szén-dioxid kibocsátás következtében. 2020-ban már 0,9°C-al emelkedett a földfelszín hőmérséklete a huszadik századhoz képest, míg az első ipari forradalomtól ez a növekedés 1,19°C. A tengerek hőmérséklet-emelkedése ennél is drasztikusabb, Új-Zéland partjainál szivacsfehéredést tapasztaltak a tengerbiológusok. Ez eddig elképzelhetetlennek tűnt, ugyanis a szivacsfélék jóval ellenállóbbak a koralloknál, és ez idáig nem történt olyan drasztikus változás, amely ilyen jelentős változást idézett volna elő. A parti vizeknél 2,6 Celsius-fokos hőmérsékletemelkedés tapasztalható. Az éghajlatváltozás legtöbbet említett következményei a szélsőséges időjárás, az extrém hőmérsékletváltozás, a csapadékeloszlás változása, illetve a hirtelen árvizek, szárazságok. Minden időjárási anomália újabb és újabb kockázatokat és fenyegetéseket hoz a felszínre, amely befolyásolja az emberiség biztonságérzetét és valós biztonságát. Globális méretű biztonsági kihívást jelent a szélsőséges időjárás miatt kialakuló élelmiszerhiány, a felboruló csapadékeloszlási tendencia, amely következménye a szárazság, vízhiány.

Milyen kapcsolat is van az orosz-ukrán konfliktus és az éghajlatváltozás között? John Kerry, az Amerikai Egyesült Államok elnökének klímavédelmi különmegbízottja rávilágított a közvetlen kapcsolatra. A fosszilis energiahordozó-függőség miatt sodródott az emberiség az éghajlatváltozás csapdájába. A mostani háború esélyt adott, hogy megszűnjön a kőolaj- és földgázfüggőség, valamint közös álláspont alakulhasson ki az új energiaforrásokra történő átállásról. A valóságban azonban nem történt pozitív változás, éppen ezért a megbízott felhívta a figyelmet arra, hogy az elhúzódó orosz-ukrán konfliktus végzetes csapást mérhet a klímakatasztrófa elleni erőfeszítéseknek. A glasgow-i Cop26-on, azaz az Egyesült Nemzetek Szervezetének 26. éghajlat-változási konferenciáján elért megállapodás, miszerint 1,5 C alatt kell tartani a globális felmelegedés mértékét, akadályokba ütközik. A károsanyag-kibocsátást kellene csökkenteni, de az energiaválsággal küzdő országok erre nem képesek. A tudósok szerint az 1,5 Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedés határán vagyunk, így bármi, ami késlelteti a klímaválság megoldását csak akadály. Az oroszok elleni szankciók, amelyek a fosszilis energiahordozók importjára irányulnak, olyan lépésekre kényszerítik az államokat, amik növelhetik a károsanyag-kibocsátást. A zöld energiára történő átállás technológiai és anyagi forrásai nem minden állam számára elérhetők, a hiányos infrastruktúra kiépítése még évekig eltarthat. Az átmeneti időszakban a jóval szennyezőbb szén élheti reneszánszát. Az Amerikai Egyesült Államokban a zöldátmenetet erre hivatkozva késleltetnék, ugyanis az európai példa azt mutatja, hogy egy sürgetett átállás jóval károsabb, mint ha fokozatosan történne meg a technológiai váltás. Az Amerikai Egyesült Államok a szövetségesek igényeinek megfelelően növelni fogja a földgáz kitermelését, hiába ellentétes a klímacélokkal, ezzel támogatná partnereit az orosz fosszilis energiahordozókról történő függetlenedésben. Ez egy rövidtávú megoldás, amíg meg nem történik a teljes zöld energiára való áttérés. John Kerry azt is kiemelte, az amerikai LNG kitermelése jóval kevesebb károsanyag-kibocsátással jár, mint az oroszországi, ugyanis hatékonyabb módszerrel történik a fejtés. Ugyan a cseppfolyósított földgáz ökológiai lábnyomáról, a drága és veszélyes szállítási módjáról és annak környezetre gyakorolt hatásairól nem ejtett szót a klímavédelmi különmegbízott, így is látható, hogy mekkora jelentősége van, hogy ne történjen késlekedés, és ne történjen visszalépés a klímacélok megvalósításában. Az IPCC (Éghajlatváltozási Kormányközi Testület, Intergovernmental Panel on Climate Change) kutatásai szerint a klímacélok megvalósítása nem a megfelelő ütemben történik, így is lemaradás érzékelhető. Helyi szinten a háztartások a növekvő energiaárak miatt a károsabb, nem támogatott energiaforrások használatára kényszerülnek, továbbá megnőtt az energiaforrásokra irányuló lopások és csalások száma.

Az orosz-ukrán háború következtében közvetett hatások is jelentkeznek, amik kihatással vannak az éghajlatváltozásra. A nemzetközi közösség igyekszik az Orosz Föderációval minden együttműködést megszüntetni, az invázió elítélésének szimbólumaként. Ez figyelhető meg az Északi-sarkvidéken zajló éghajlatváltozás mechanizmusának kutatására irányuló vizsgálatok esetén is. A nyugati kutatóintézetek megszakították az orosz kollégákkal folytatott projekteket. Az éghajlatváltozás hatásainak vizsgálatához a teljes sarkvidék tanulmányozása szükséges. Az orosz partvidék és felségvizek a régió nagy részét adják, ezért nem elhanyagolhatók az onnan szolgáltatott mérési adatok. A sarkvidéki rendszer változása az egész Föld klímájára hatással van, főként az albedó visszacsatolási folyamat révén. Az Amerikai Egyesült Államok és Oroszország kutatóinak több évtizedes tapasztalata van a permafroszt, vagyis a sarkvidék területeit lefedő fagyott talaj vizsgálatában, sikeres együttműködés zajlott ezidáig. Az éghajlatváltozás következtében olvadó jégmezőkből metán és más üvegházhatású gázok szabadulnak fel, amik növelik a globális felmelegedés mértékét, ezért elengedhetetlen az „örökfagy” változásainak megfigyelése. Vlagyimir Romanovszkij neves geofizikus, aki tanulmányait Oroszországban kezdte, elárulta, hogy az éghajlatváltozás hatásai révén változó permafroszt vizsgálatnál elengedhetetlen, hogy mindenhol megvizsgálják, ahol létezik. Az orosz megfigyelési területek, adatok és kollégák szakértelmének kiesése a kutatásokból hátráltatja az éghajlatváltozással kapcsolatos hiteles adatok megszerzését, a tudományos életet, valamint a klímaváltozás mértékének reális megismerését.

Az elhúzódó háború további éghajlatváltozásra gyakorolt hatásáról és az államok által adott válaszreakciókról várhatóan szó esik az egyiptomi rendezésű Cop27 konferencián, amely hat hónap múlva esedékes. Addig is érdemes figyelemmel kísérni az Európai Unió külügyminisztereinek havi értekezleteit, ugyanis a hatodik szankciós csomagról tárgyalnak, amely az orosz olajembargó ügyét is magában foglalja, ezen döntés megszületése is határozottabb utat jelöl ki arról, hogy milyen energiaellátási változások következhetnek, illetve, hogy ez hosszabb távon milyen hatásokkal bír az éghajlatváltozásra.

Írta: Preczekján Ivett

Kiemelt kép forrása: pexels.com

A Az orosz-ukrán háború hatásai az éghajlatváltozásra bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Bevezetés: Oroszország több, mint kettő és fél évtizedes fennállása óta különleges „színfoltja” a világ biztonságpolitikai térképének, csak úgy, mint jogelődje, a Szovjetunió volt. Az ország egyszerre ötvözi magában a régi „birodalmi” jellegű irányítás és szemlélet mellett a 21. század törekvéseit és technikai eszközeit. Éppen emiatt Oroszország és tevékenysége folyamatosan megosztja a regionális és a globális közvéleményt, legyen szó bel – és külpolitikai lépésekről, katonai stratégiákról vagy gazdasági kérdésekről. Éppen ebből kifolyólag a nemzetközi közösség az Oroszországi Föderáció minden jellegű tevékenységét fokozott figyelemmel kíséri, amely alól nem jelentenek kivételt az általa használt haditechnikák és stratégiai jelentőségük sem.

A téma jelentőségét abban látom, hogy Oroszország köztudott célja nagyhatalmi pozíciójának, birodalmi kiterjedésének visszaszerzése, valamint egy a nyugati hatalmak és önmaga közötti pufferzóna-övezet kialakítása, amely törekvésnek számos állam esett már áldozatául. Különösen érdekesnek tartom körül járni a kérdést, hogy az orosz offenzív külpolitikát jelenleg elszenvedő Ukrajna területén belül, a Kígyó-sziget vajon mekkora jelentőséggel bír az említett pufferzóna-övezet kialakításának és annak légtérvédelmének tekintetében.

Ezen gondolatmenet alapján jelen dolgozat célkitűzése, hogy bemutassa az orosz Sz-400-as légvédelmi rakétarendszert és telepítési területeinek geostratégiai megalapozottságát. A leírtak elméleti megalapozásaként nagyívű áttekintést nyújtok az orosz lég- és rakétavédelem 21. századi állapotáról. Ezt követően a második gondolati egység fókuszában röviden az Sz-400-as légvédelmi rakétarendszer átfogó bemutatása áll. Végül pedig az orosz-ukrán konfliktus aktualitását szem előtt tartva megvizsgálom és következtést vonok le arra nézve, hogy geopolitikai és geostratégiai szempontból várható -e a Kígyó-sziget területére az orosz SZ-400-as légvédelmi rakétarendszerek telepítése, avagy sem.

A modern orosz lég-, és rakétavédelemről röviden

A hidegháború évei során a Szovjetunió jelentős összegeket fektetett be légvédelmi rendszereinek -úgynevezett hozzáférést akadályozó (Anti-Access/Area Denial – A2/AD) – kifejlesztésébe és folyamatos modernizációjába. A hidegháború időszakát az A2/AD gondolkodásmód fémjelezte: a második világháborút követő negyven évet a légvédelmi rakéták és az elektronikai hadviselés felértékelődése jellemezte. A bipoláris világrend kulcsproblémája, a nukleáris összecsapás a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok között végül nem következett be, azonban az ezt követő „proxy” háborúk időszakában a felek élesben is kipróbálták kifejlesztett rendszereiket.

Az A2/AD alkalmazása az arab-izraeli háborúk során nyilvánult meg leginkább, ahol a szovjet légvédelmi rakétarendszerek álltak szemben a nyugati repülőgépekkel. Ekkoriban a mérleg nyelve az újabb és újabb módszerek, eljárások és az ellenük hozott intézkedések közötti hatékonyság határmezsgyéjén ingadozott és ennek következtében a fegyverrendszerek gyorsan fejlődtek. A fenyegetések -rosszul felmért- csökkenése, a költségvetési megszorítások és a proxyháborúkban, műveletekben szerzett tapasztalatok ahhoz vezetettek, hogy jelenleg komoly lemaradást halmoztak fel az A2/AD hadviselésben a nyugati hatalmak. Mindeközben a Kínai Népköztársaságban és Oroszországban jelentős összegeket fektettek be és fejlesztették az A2/AD-hez kapcsolódó rendszereket, sőt a kifejlesztett új eszközök jelentős részét exportra is gyártják. Ennek eredményeként Oroszország jelenleg a világ legfejlettebb lég- és rakétavédelmi rendszereivel rendelkezik. Mindezt jól igazolja, hogy világszinten több tucat nemzet vásárolta meg, használja és kezdte meg az orosz gyártmányú Sz-300, Sz-400 és Sz-500-as légvédelmi fegyverrendszerek hazai gyártását. Példának okáért India és Fehéroroszország pedig nagy hatótávolságú S-400 föld-levegő rakétavédelmi rendszerre tett szert, Kína leelőlegezte azt, míg Szerbia az amerikai szankcióspolitikától tartva mondta vissza megrendeléseit.

A jelenlegi orosz légvédelmi doktrína egy háromszintű megközelítést fogalmaz meg. Ez a rétegzett rendszer lehetővé teszi az orosz légvédelmi erők számára, hogy hozzáférés-ellenes területmegtagadási (A2AD) zónákat hozzanak létre, amelyekbe nehéz behatolni. Ezeknek a védelmi hálózatoknak a legmagasabb szintjét az olyan nagy hatótávolságú védelmirendszerek képezik, mint a jelen elemzés témáját képező S-400-as, amely potenciálisan egy nagyjából 800 km átmérőjű légvédelmi „buborékot” biztosít. Mindezt általában a második szint egészíti ki, amely magában foglalja a közepes hatótávolságú rendszereket, például a 9K37 Buk. Ez utóbbi, a Szovjetunió és utódállama, az Oroszági Föderáció által kifejlesztett önjáró, közepes hatótávolságú föld-levegő rakétarendszerek családja, amelyeket cirkáló rakéták, intelligens bombák, rögzített és forgószárnyú rakéták elleni küzdelemre terveztek. Ennek a közepes hatótávolságú „rétegnek” az a célja, hogy növelje a radar lefedettségét a légvédelmi zónán belül, és növelje a nagyobb hatótávolságú elfogó rakéták korlátozottabb képességeit. A harmadik szint olyan mobil rövid hatótávolságú rendszereket használ, mint a 9K33 Osa és az S-125 Neva, hogy fokozott védelmet nyújtson kulcsfontosságú területeken, mint a katonai bázisok. Továbbá mind az első, mind pedig a második szintet előszeretettel erősítik meg -például cirkálórakéták elleni védelem érdekében- olyan pontvédelmi rendszerekkel, mint a Tor vagy a Pantsyr-S1.1.

A 2010-es évek során a digitális processzorok és áramkörök, valamint a fejlett érzékelők megjelenése nagymértékben átalakította az elektromágneses tér felhasználását a célfelderítés és célmegsemmisítés eddigi hagyományos rendszerében. A növekvő hatótávolság és pontosság, valamint a rakéták megnövelt sebessége még eredményesebbé tette az A2/AD-t, mint a korábbiakban. Így az olyan légvédelmi rakétarendszerek, mint S–400-as jelen helyzetben -amikor már újabb fejlesztések is hadrendbeállításra kerültek- is jelentős veszélyt jelentenek a sebességük, manőverező képességük és nagy hatótávolságuk végett. A leírtak, így az S-400-as légvédelmi rakétarendszer jelentőségét alátámasztandó, a soron következő alfejezetben fontosnak tartom a rendszer rövid bemutatását és az orosz légvédelmi koncepcióban geostratégiai szempontok szerinti elhelyezésének jelentőségének részletezését.

Az S-400-as légvédelmi rakétarendszer jelentősége az Oroszországi Föderációban

Az SZ–400 Triumf, korábbi nevén SZ–300PMU–3 -NATO-kódja szerint SA–21 Growler- légvédelmi rakétarendszert az 1990-es években az orosz Almaz Központi Tervező Iroda fejlesztette ki. A 2007 óta az Orosz Fegyveres Erőknél rendszeresített haditechnikai eszköz az SZ-300P és SZ-200 légvédelmi rendszereket váltotta fel.
Az eredményesen továbbfejlesztett verzióból Oroszország húsz légvédelmi rakétaosztályt állított fel 2016-ig, majd további ötvenhatot 2020-ig a nemzeti légtér védelmére a Moszkvai régióban, a balti kalinyingrádi exklávéban, a déli és a nyugati katonai körzetekben.
A soron következő alfejezetekben bemutatom az SZ-400-as légvédelmi rakétarendszer főbb jellemzőit, illetve ennek alapján elhelyezkedését és jelentőségét az orosz légvédelem garantálásának viszonyrendszerében.

• Az SZ-400-as légvédelmi rakétarendszer bemutatása

Az SZ-400 Triumph légvédelmi rakétaendszer egy roppant komplex eszközkészletet magába foglaló haditechnika: többfunkciós radart, autonóm felderítő és célzási rendszereket, légvédelmi rakétarendszereket, indítóállásokat – SP85TE2 rakétaindítók a BAZ-64022 6×6-os vontatójárművön vagy a MAZ-79100 sorozatú szállító-emelő-indító (TEL) járművön- és parancsnoki és irányító központot integrál.

Annak érdekében, hogy többszintű védelmet hozzon létre, a fegyverrendszer -az SZ-300PMU rendszer rakétái mellett- négy új rakétatípust használ, teljeskörűen lefedi a légvédelmi spektrumot: a „rendkívül nagy hatótávolságú” 40N6 (400 km), „nagy hatótávolságú” 48N6DM (250 km), „közepes hatóválságú” 9M96E2 (120 km), illetve a „rövid hatóválságú” 9M96E (40 km) rakéták segítségével.
Az 40N6 rakétája 400 km-es hatótávolsággal rendelkezik, és aktív radaros célmegjelölést használ a nagy távolságban lévő légi célok elfogására, mind például az AWACS, J-STARS, EA-6B támogató zavarók és más nagy értékű célpontok ellen. A rendszerhez elsőként bevezetett rakéta a 48N6DM (48N6E3) volt. Ez a 48N6M továbbfejlesztett változata, amely nagy teljesítményű meghajtórendszerrel rendelkezik. A rakéta 250 km-es hatótávolságon belül képes légi célpontok megsemmisítésére. Végül a rendszer képes 9M96E2 közepes hatótávolságú föld-levegő, illetve 9M96E rövid hatótávolságú rakéták indítására is. A közvetlen becsapódásra tervezett rakéták nagy találati valószínűséggel képesek gyorsan mozgó célpontokat, például vadászgépeket találni a maximális 120 km-es hatótávolságon belül.

A rendszer minden típusú légi célpontot -egyidejűleg 36 darabot-, beleértve a repülőgépeket, pilóta nélküli légi járműveket (UAV), valamint ballisztikus és cirkálórakétákat, 400 km-es hatótávolságon belül, legfeljebb 30 km-es magasságban képes támadni. Ebben fontos szerepet játszik, hogy mint korábban említettem többfunkciós radaregyüttessel rendelkezik. Többek között a tűzvezető és célkövető radarja a 92N6E -Nato kódneve Gravestone.

Emellett 96L6 3D felderítő és célkövető radar is opcionálisan alkalmazható, amennyiben az SZ-400-ast autonóm módon vetik be. Emellett kiemelendő a 91N6E Big Bird elfogó és harcvezetési radarról beszélni, amely egyidejűleg akár 300 olyan célpontot képes észlelni és követni 600 km-es távolságon belül, mint a repülőgépek, forgószárnyasok, cirkálórakéták, irányított rakéták, drónok és ballisztikus rakéták.

Hatékonysága a korábban rendszeresített verziókhoz képest kétszeres mértékű. Ennek oka, hogy a telepítéstől számított öt percen belül bevethető, illetve minden haderőnem meglévő és jövőbeli légvédelmi egységeibe egyaránt integrálható. Ehhez kapcsolódóan fontosnak tartom megemlíteni a vezetés-irányítási rendszert, amelyet 55K6E szoftver és az Ural-532301 mobil parancsnoki jármű alkot. A parancsnoki állás LCD-konzolokkal van felszerelve az egyes ütegek légtérfelügyeleti adatainak feldolgozására. Irányítja és ellenőrzi a nagy hatótávolságú megfigyelő radarokat, nyomon követi a légi fenyegetéseket, rangsorolja a fenyegetéseket, és koordinálja a többi üteggel való párhuzamos működést. Továbbá a rendszer előnye, hogy más védelmi eszközrendszerekkel, például az SA-12, SA-23 és az S-300-as rendszerekkel is képes adatcserére.

Összefoglalóan kijelenthető, hogy az SZ-400-as rakétarendszer magasfokú sikerességének és hatékonyságának alapja a sokrétű kompatibilitás, a széleskörű felhasználhatóság és mozgékonyság.

• Az orosz légtérvédelem „légvédelmi-buborékja”, azaz a háromszintű megközelítés koncepciója

Mindemellett Oroszország az elmúlt években nagy figyelmet fordított arra, hogy a fegyverrendszer telepítésre kerüljön ne csak a föderációt a Nyugat területeitől elválasztó pufferzóna-övezet orosz határterületeire, hanem a szövetséges országok területére is (1. ábra): 2008 után nem sokkal megjelent Örményországban, 2015-ben Szíriában, 2016-ban a Krím-félszigeten, majd 2022 elején Fehéroroszország területén is.

1. 1. ábra – Az SZ-400-as légvédelmi rakétarendszer telepítési helyeinek térképe

Amennyiben megnézzük a légtérvédelmi rakétarendszer telepítésének területeit a térképen, akkor kirajzolódik az orosz gondolkodás alapja: a korábbiakban bemutatott tulajdonságai alapján a fegyverrendszer elhelyezésének jó megválasztásával, a nyugati hatalmak-Oroszországi Föderáció határvonal csaknem egész hosszán képes egymásba fonódó, egyenként 800 km átmérőjű biztonsági „légvédelmi buborékokat” kialakítani. Ezzel hivatott az ország légtérvédelmének korábban leírt, háromszintes koncepciójának megvalósulását garantálni. Amennyiben megnézzük ez a vonal egészen északon kezdődik, -a jelenleg még semleges, de NATO csatlakozást fontolgató- Finnország mellett fekvő Murmanszk közelében a Kola-félszigeten, amely elsősorban az Észak-sark területéből való kitermelési-részesedés, másodsorban pedig a globális felmelegedés útján hajózhatóvá váló északi kereskedelmi útvonalak ellenőrzése kapcsán válik kiemelt területté. Kissé dél felé haladva 2012-ben Kalinyingrádban is telepítésre került SZ-400-as légvédelmi rakétarendszer, amelynek alapvetően kettős szerepe van: erőkivetítésen keresztüli nyomásgyakorlás a Baltikum államaira, ugyanakkor védelem biztosítása az esetleg NATO-tagállamok területéről érkező támadásokkal szemben. Az ez évi ukrajnai eseménysorozat hatására jelent meg a rendszer az orosz bábállam Fehéroroszország területén is, amelynek stratégiai jelentősége a közvetlen NATO szomszédállamokkal szemben előretolt légtérvédelem biztosítása. Délfelé haladva a közvetlen orosz-ukrán határterületen három helyen, illetve a 2014-ben elfoglalt Krím-félszigeten is megtalálható az említett haditechnika. Emellett különösen fontosnak tartom megemlíteni, hogy a „pufferzóna-övezet” ebben a vonalban nem ér véget a Fekete-tenger medencéjének északi felében, hanem elér a történelmileg igen szoros együttműködő partner Örményországon „keresztül” egészen a patronált Szíriáig. Az itteni elhelyezéseknek egyértelmű geopolitikai és geostratégiai megfontoláson alapultak: a szíriai telepítés alapot biztosít a NATO-tagállam Törökország, illetve a Közel-Keleten fekvő amerikai szövetségesek, többek között Izrael felől érkező esetleges fenyegetések kivédésére. Valamint itt van Oroszország egyetlen olyan melegtengeri kikötője, Tartusz, amelyhez nem kell a NATO-tagállam Törökország által felügyelt Boszporuszon és Dardanellákon keresztülhaladnia. Míg Örményország ugyancsak ezen célból a Pfp-tag Azerbajdzsán és az egyik legszorosabb NATO-partnerország -korábbi orosz offenzív külpolitikát elszenvedő (2008-as orosz-grúz háború)- Grúzia tekintetében.

A leírtak tükrében kijelenthető, hogy Oroszország geopolitikai és geostratégiai alapon helyezi el az SZ-400-as légvédelmi rakétarendszerek mind a saját, mind szövetségesei, mind pedig a befolyása alatt álló államok területén. Ezen országok kiválasztása során elsődleges szempontot jelent a történelmi múltban gyökerező jó kapcsolatok (Szíria), a kereszténység és oroszajkú kisebbség védelmező szerep lehetősége (Örményország, Ukrajna), illetve az alapvetően amerikai/nyugat-barát szomszédokkal körülvett területek (Kalinyingrád, Kola-félsziget) megerősítése.
A geostratégiai jelentőség gondolatmenet mentén tovább haladva, a következő alfejezetben az orosz-ukrán konfliktus aktualitását szem előtt tartva a megvizsgálom, hogy reális esélye van -e a fent említettek alapján a Kígyó-sziget területére történő az orosz SZ-400-as légvédelmi rakétarendszerek telepítésének, avagy sem.

A Kígyó-szigetre történő telepítés lehetőségének vizsgálata

Az előző fejezetben leírtak és az elfoglalása érdekében tett jelentős orosz erőfeszítések alapján okszerű következtetésként adódik, hogy a Fekete-tenger – a Duna-deltával szembeni- egy apró szigete, a Kígyó-sziget is potenciális orosz légvédelmi rakétarendszer telepítési helyszín lehet -e.

Meglátásom szerint a sziget stratégiai fekvése kifejezetten előnyössé teszi, hogy Oroszország légvédelmének egy újabb „bástyájává” váljon. Jelen állításomat az alábbi megállapításokra alapozom:

1. Orosz szemszögből tekintve kiemelt jelentőségű a Kígyó-sziget: az euroatlanti integráció keleti terjeszkedésének elsődleges prioritási területének a Balkán-félsziget közvetlen közelében fekszik, ezzel egyúttal az orosz érdekszféra Nyugat általi megsértésének központi elemei közé tartozik, ahol fokozott védelemre van szükség.
2. A sziget az Oroszország kezén lévő Mariupoltól nagyjából csupán 50 km-re, míg a Krím-félszigettől 300 km-re fekszik, így amennyiben szigetként ismerik el és a határok a jelenlegi állapotukban „szilárdulnak meg”, a körülötte lévő kontinentális talapzatot orosz területnek kell tekinteni, amely a kizárólagos gazdasági övezetek kijelölése szempontjából kulcsfontosságú.
3. Elhelyezkedéséből kifolyólag a sziget optimális katonai bázis létrehozására, mert beleilleszkedik a korábbi térképen jelzett pufferzóna-övezet vonalába.
4. A fenti két ponttal összefüggésben a sziget birtoklásával jelentősen növekszik az orosz erőkivetítés a Fekete-tenger és a Balkán keleti részének térségében.
5. A Fekete-tenger medencéjének nagy része nem orosz kézen lévő terület, így szükséges, hogy egésze felügyelet alatt tartható legyen. Kiemelt jelentőségű, hogy a terület légtere jelenleg közvetlen védelmi lefedettséggel nem rendelkezik. Így a védelem jelen szakaszon mutatkozó hiánya szükségessé teszi geostratégiai szempontból az SZ-400-as rendszer telepítését.

Az fent leírt öt ok alapján megalapozottnak tartom azon állításomat, miszerint a Kígyó-sziget egyrészt alkalmas, másrészt pedig potenciálisan megfelelő telepítési hely az SZ-400-as légvédelmi rakétarendszer számára. Mindez nem csak az orosz légtérvédelmi doktrínában megfogalmazott háromszintű megközelítés megvalósulását garantálja, de egyúttal beleilleszkedik az ország azon célkitűzésébe, hogy egy megerősített védelmi vonalat és pufferzónát hozzon létre önmaga és a Nyugati hatalmak között.

Összefoglalás, következtetések

Összefoglalásként elmondható, hogy a Szovjetunió hidegháború évei során tett erőfeszítései a légvédelmi rendszereinek kifejlesztésébe és folyamatos modernizációjába jelentős mértékben meghatározza Oroszország aktuális helyzetét. A jogelődnek köszönhetően az Oroszországi Föderáció egy csúcskategóriás légtérvédelmi rendszer, az SZ-400-as haditechnika birtokában van és jelenlegi is folytatja annak továbbfejlesztését.

A haditechnikai eszköz széleskörű kompatibilitása és felhasználhatósága révén kulcsfontosságú, kiválóan illeszkedik az ország légtérvédelmével foglalkozó doktrína háromszintű megközelítésébe és azon állami célkitűzésébe, hogy egy megerősített védelemmel rendelkező pufferzónát hozzon létre a föderáció és a Nyugati hatalmak közé.

Végül az általam végzett kutatás eredményeként megállapítható-amelyet öt érvvel támasztottam alá-, hogy a Fekete-tengeren található Kígyó-sziget geopolitikai és geostratégiai szempont egyaránt potenciális terület az SZ-400-as légtérvédelmi rakétarendszer telepítésére.

Kiemelt kép forrása: pexels.com

A Az Oroszország által rendszeresített SZ-400-as légvédelmi rakétarendszer jelenlegi telepítési területei és ezek geostratégiai jelentősége bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Bevezetés: A jelen elemzés egyik fő tárgyát képező NATO egy olyan kollektív védelmi szövetség volt, amely mára 30 európai állam széleskörű katonai-politikai együttműködésévé nőtte ki magát és 1949 április 4-én Washingtonban annak érdekében alapították, hogy minden eszközzel biztosítsák a tagállamok szabadságát és biztonságát. Továbbá egy olyan nemzetközi szervezet, amely a hidegháború időszaka során a NATO első főtitkárának, Lord Ismay-nek tulajdonított mondás szerint hármas céllal hozták létre: “az oroszokat kint, az amerikaiakat bent, a németeket pedig lent tartani”.

Ugyanakkor Oroszország három évtizedes fennállása óta különleges „színfoltja” a világ biztonságpolitikai térképének, csak úgy, mint jogelődje a Szovjetunió volt. Az ország egyszerre ötvözi magában a régi „birodalmi” jellegű irányítás és szemlélet mellett a 21. század törekvéseit és technikai eszközeit. Éppen emiatt Oroszország és tevékenysége folyamatosan megosztja a regionális és a globális közvéleményt, legyen szó bel – és külpolitikai lépésekről, katonai stratégiákról vagy gazdasági kérdésekről. Erre a kettősségre pedig kiváló példaként szolgál az ukrajnai eseménysorozat is, amely, mint említettem alapjaiban véve írta át nem csak a NATO-Oroszország (egyébként sem változásoktól mentes) kapcsolatot, de jelét adja egyúttal a második világháború óta alakuló világrend átalakulásának is.

Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO) és az Oroszországi Föderáció -csakúgy, mint a nemzetközi szervezet és a jogelőd Szovjetunió- kapcsolatát időről-időre az enyhülés és elhidegülés egymásutáni váltakozása fémjelezte. Véleményem szerint az elmúlt nyolc év eseményei is beleillenek az említett folyamatos viszonyváltozásba és tekinthetőek a történelem ismétlődésének: a Szovjetunió szétesése után a jogutód Oroszországgal való viszonyjavulást követően -2014-től kezdődően-, majd a 2022. február 24.-én indított támadással betetőzve ismét lejtmenetbe került az említett felek közötti kapcsolat.

Az elemzésben arra kívánok választ adni, hogy a 2014-es eseményektől kezdődően, majd a jelenleg zajló orosz-ukrán háború tükrében az Észak-atlanti Szövetség Szervezete és a „Nagy Medve” közötti viszonyváltozás miben mutatkozik meg legszignifikánsabban a nemzetközi szervezet tekintetében. Mindehhez az elemzés elméleti megalapozásaként először áttekintem a NATO-Oroszország kapcsolat alakulásának mérföldköveit 1991-től kezdődően. Felvázolom a viszonyváltozásról alkotott orosz és a 2014 utáni csúcstalálkozókon elhangzott orosz-NATO kapcsolatot érintő rendelkezések alapján a nemzetközi szervezet által képviselt nézőpontot. Végül zárógondolatként kitekintést teszek kollektív biztonsági szervezet aktuális álláspontjára.

Az enyhülés időszaka:

A Szovjetunió felbomlását és a hidegháborút követő időszakban Oroszországra a nyitás és a Nyugat-barát politika volt jellemző: a Boris Jelcin által folytatott külpolitika legfőbb célkitűzése ugyanis a múlttal való szakítás és az Amerikai Egyesült Államokkal való szoros együttműködés kialakítása volt. Így Oroszország a korábbi szembenállás után az enyhülés érdekében számos nemzetközi lépést tett. Az előző állításomat támasztja alá a tény, hogy bár ezzel a nézettel nem az orosz felsővezetés egésze értett egyet, 1991-ben Oroszország mégis csatlakozott az Euro-atlanti Együttműködési Tanácshoz, amellyel egyúttal megnyílt a lehetőség a Varsói Szerződés volt tagországainak és a posztszovjet államoknak is a NATO-val való kapcsolatteremtésre.

Továbbá példaként szolgál az is, hogy kicsivel később, 1994-ben a NATO és 23 másik állam létrehozta a Békepartnerség együttműködési programját. Így a partnerség keretein belül – melynek Oroszország is tagja – békefenntartói és katasztrófa-elhárítási feladatokat végeznek, különböző gyakorlatokat tartanak, illetve az országok közötti bizalomépítést és kommunikációt erősítő programok zajlanak.

A NATO és az Oroszországi Föderáció közötti bilaterális kapcsolatok hivatalos alapját az 1997-ben aláírt NATO–Oroszország Alapító Okirat teremtette meg. Ennek megerősítésére érdekében 2002-ben felállították a NATO–Oroszország Tanácsot (NATO-Russian Council). Továbbá annak érdekében, hogy elősegítse a kapcsolatteremtést és együttműködést, Oroszország még 1998-ban megalapított egy diplomáciai követséget a NATO számára. Ennek párjaként 2002-től egy katonai összeköttetési követség is felállt Moszkvában. A NATO-Russian Council tehát megfelelő keretet biztosított a kommunikációhoz, az aktuális biztonsági kérdések megvitatásához és a gyakorlati együttműködés széles spektrumához.

Moszkva álláspontja:

Vlagyimir Vlamigyirovics Putyin orosz elnök legfőbb célkitűzése az, hogy újra nagyhatalommá, orosz narratívában birodalommá tegye az Oroszországi Föderációt. Éppen ezért Moszkva Európát nem partnerként tartja számon, sokkal inkább egy olyan meghatározó geopolitikai tényezőként, amelyen keresztül rálátása nyílik a Szövetségre és az ott történtekre, ugyanakkor amellyel nem engedheti meg közös határok létrejöttét.

Ezen fentiekből fakadóan igyekszik megakadályozni minden olyan eseményt, amely várhatóan negatív stratégiai helyzetbe hozhatná Oroszországot. Például Grúzia vagy Ukrajna NATO-ba és az EU-ba való felvétele, és ezzel az orosz érdekszférából való folyamatos kivonása is egy ilyen lépésnek minősült, mely ellen azonnal fel kellett lépnie a Föderációnak. Továbbá fontos, hogy Oroszország nézőpontja szerint minden olyan NATO tevékenység, amely orosz érdekszférát érint, az sérti a 1997-es NATO-Oroszország Alapszerződést. A kérdés geopolitikai vonulatát kiemelve, orosz tekintetében a fentebb említett országok nemzetközi szervezetekbe való felvétele egyértelműen közös „határokat” és a geopolitikai narratíva szerinti puffer-zóna övezet részleges hiányát eredményezné az Oroszországi Föderáció határain.

2014, a fordulat éve:

A putyini korszak kezdete óta, vagyis gyakorlatilag az 1999/2000 -es évfordulótól kezdődően éleződik a NATO és Oroszország viszonya. Világszerte a politikusok és éppúgy az elemzők többsége Moszkvát teszi felelőssé az ukrajnai válság kialakulásáért és annak a napjainkban ismert szintjére való eszkalációjáért. Alapvetően teljes joggal, hiszen elég csak az elmúlt 25 év Kijevvel szemben támasztott orosz politikai és gazdasági nyomásgyakorlásokat, a különböző ukrán vezetés ellen irányuló zsarolásokat és lejárató kampányokat, vagy a helyi orosz nagykövet helytartói magatartását megemlíteni. Mindegyik általam hozott példa mutatja az erőteljes orosz ellentevékenység jelenlétét az ukrán területeken.
Ezek alapján az is egy felvetődő kérdés, hogy mi áll az Oroszországi Föderáció ilyen jellegű Ukrajna-politikája mögött. Véleményem szerint az agresszív, expanzív külpolitika fő mozgatórugója ebben az esetben sem más, mint például a balti államok, Fehéroroszország vagy akár Grúzia irányában volt (1. ábra).

1. 1. ábra Oroszország expanzív külpolitikájának irányai

Az alapvető cél, hogy Oroszország a birodalom területi kiterjedését Moszkvából – mint központból – kiindulva fokozatosan restaurálja, visszaszerezve a korábbi cári érdekszférába tartozó – ma már független – államok felett az irányítást.
Ezt támasztja alá az elmúlt évek orosz külpolitikájának legtöbb megmozdulása is, így az orosz-grúz konfliktus(2008), a balti államok függetlenségének szovjet jog szerinti felülvizsgálata (2015) vagy Vlagyimir Putyin orosz elnök az Eurázsiai Gazdasági Unió vezetőinek találkozóján tett kijelentése, ami Lengyelországot háborította fel (2019). Mint a példákból is látszik számos állam esett már áldozatául, vagy vált kiszemelt célpontjává az oroszok nyugati terjeszkedésének. Így volt ez Ukrajna esetében is, ahol az oroszok politikai céljaik elérése érdekében a hibrid hadviselés eszköztárának széles skáláját alkalmazták, így a gazdasági nyomásgyakorlást, a médián keresztül terjesztett álhíreket vagy a hátország lakosságának elbizonytalanítását saját politikai vezetésében.

1. NATO-csúcsok összegzése

Az ukrajnai eseményeket követően számos változás állt be az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének Oroszország-politikájában is, amely így a következő NATO-csúcs témakörét is alapvetően meghatározta.

A wales-i csúcs:

A 2014. szeptember 04-05-én megrendezésre került -az ukrán válság utáni első- wales-i NATO-csúcs fókuszpontjában Oroszország és a kollektív védelem kérdése állt. Az események hatására világossá vált, hogy a NATO-orosz kapcsolatok 2009-es „újraindítási kísérlete” kudarccal zárult. Ez a megállapítás nyugtalansággal töltötte el Lengyelországot és a balti államokat is, így a NATO-t a korábbiakhoz képes komolyabb válaszlépésekre sarkallta: a fő célkitűzés egy gyorsabban és rugalmasabban reagáló NATO kialakítása, hiszen a hidegháború óta az ukrán válság taszította a NATO és az Oroszországi Föderáció kapcsolatát a legnagyobb mélypontra, rámutatva ezzel a kollektív védelem és a teljes skálájú elrettentési képesség kialakításának fontosságára.

A csúcs négy legfontosabb rendelkezése közé tartozik, hogy a NATO-Ukrajna Bizottság (NUC) markánsan meghatározta, illetve elítélte Oroszország szerepét az Ukrajnában történtek kapcsán[1]. Továbbá bejelentették, hogy a nemzetközi szervezet nyíltan támogatni fogja Ukrajnát, amely kiterjed a fegyveres erők kiképzésre, a sebesültek ellátására, valamint új programok indítására az ukrán védelmi szektor képességfejlesztésére és kapacitásépítésére. A második fontos eredmény, hogy bizonyos tagállamok bilaterális alapon megkezdték a katonai-technikai segítségnyújtást Ukrajna számára. Harmadsorban fontos, az interoperabilitás jegyében kijelentette a Szövetség, hogy az ukrán fegyveres erők egyre több hadgyakorlatnak lesznek részesei. Az összes folyomány közül azonban, ami a legszignifikánsabban jelezte az orosz-NATO kapcsolatok romlását, az a szövetséges állam- és kormányfők nyilatkozata. Ennek száztizenhárom pontjából ugyanis huszonhárom érinti az említett kapcsolatot. Ezek egyik fontos felismerése, hogy a NATO békés Európáról alkotott képe alapvetően átalakult. Véleményem szerint a wales-i csúcs két legjelentősebb eleme, hogy a NATO nyíltan demonstrálta politikai elkötelezettségét Ukrajna mellett, továbbá a kollektív védelmi képességek fejlesztésére határozott döntéseket hoztak a szövetségesek. Így ez a találkozó alapvető fontosságú és korábban nem tapasztalt hozzáállásváltozást jelentett.

A varsói csúcs:

A wales-i után két évvel, 2016. július 08-09.-én Varsóban ismét megtartottak egy NATO csúcstalálkozót, melyben visszaköszöntek a korábbiakban lefektetett irányvonalak és Oroszország jelentősége is. Jens Stoltenberg, a NATO-főtitkára a szövetség megújulásaként és történelmi pillanetként jellemezte az itt hozott döntéseket. Habár a NATO ekkor is tagadta, hogy ellenségei lennének, a két fő cél a Szövetség keleti szárnyának megerősítése volt, valamint a tagállamok egységének kimutatása a világfelé. Ezekre pedig az elemzők szerint elsősorban az Oroszországi Föderáció tevékenységéből fakadó bizonytalan nemzetközi környezet miatt volt szükség. Az előbbi állítást igazolják az állam- és kormányfők által kiadott „Varsói nyilatkozat a transzatlanti biztonságról”  című dokumentumban foglaltak is, miszerint a NATO a változékony biztonsági helyzet legfőbb forrásaiként a Közel-Kelet, Észak-Afrika és a terrorizmus mellett Oroszország tevékenységét jelölte meg. Ennek ellenére azonban a tagállamok továbbra is – amennyiben a Föderáció magatartása úgy engedi – építő jellegű kapcsolatot igyekeznek ápolni és a Szövetség keleti-szárnyának megerősítése nem az oroszok provokációját célozza.

Véleményem szerint a varsói csúcs eredményei négy fő pontban foglalhatók össze. Elsőként a már említett keleti-szárny megerősítése érdekében hozott lépések, melyek jegyében létrehoztak egy „előretolt rotációs jelenlétet”,  amelyet még a 2014-es wales-i csúcson Barack Obama amerikai elnök szorgalmazott. Ez azt jelentette, hogy Lengyelország és a balti államok területére négy többnemzetiségű zászlóaljharccsoportot (4000 katona) telepítettek, szimbolizálva ezzel a Szövetség tagállamai közötti erős együttműködést. Ehhez kapcsolódik továbbá, hogy sok államban – így Magyarországon is – katonai vezetési pontokat és új parancsnoki struktúrát létesítettek, hogy adott esetben felkészültek legyen a támaszpontok, ha NATO erőknek kellene állomásoznia a területükön. Másodikként a csúcson elfogadásra került a váratlan támadások kezelésére létrehozott nagyon magas készenlétű (2-7 nap) összhaderőnemi haderőcsoport (VJTF létszámát 15.000 főre bővítették) és a NATO Reagáló Erők létszámemelése (40.000 főre). Harmadsorban pedig – figyelembe véve az orosz hadviselés által használt módszereket – a NATO a kibervédelmet is felvette a kollektív védelmi feladatok közé, elérve így, hogy ha valamely tagállamot kibertámadás éri, akkor az kollektív támadásnak legyen tekinthető. Valamint deklarálták azt is, hogy a tagállamok támogatni fogják a kiberhadviselés fenyegetéseinek elhárításával és a kibervédelemmel összefüggő kutatásokat. A csúcson megtárgyalt összes döntés közül azonban a legjelentősebbnek a negyedik, a NATO-EU közötti stratégiai megállapodás tekinthető. Ennek keretében a korábban egymással rivalizáló két nemzetközi szervezet egy jóval szorosabb együttműködést elé nézett a jövőben. A dokumentum számos kooperációs témát tartalmazott, így például a krími és az ukrajnai események kapcsán tapasztalt, a katonai és civil eszközöket felhasználó hibrid hadviselés elleni fellépés terén vagy az összehangoltabb tevékenység a kibervédelem területén. Továbbá a két szervezet gyakorlatainak – beleértve a hibrid gyakorlatokat is – koordinálására is kiterjedt a partnerség. Ezen témák az orosz hadviselés alapvetően használt eszközeit és módszereit, azok működési mechanizmusának működését befolyásolhatják, így is igazolva a NATO-orosz viszony megromlását.

Végül pedig a NATO-Ukrajna Bizottság is kiadott egy nyilatkozatot, melyben többek között felszólította Oroszországot is, hogy tartsa tiszteletében a nemzetközi jogot, vonja vissza a Krím annexiójáról hozott döntését, és tartózkodjon az országgal szembeni agresszív lépésektől, illetve a minszki megállapodásban foglalt tűzszünet betartására is felhívta figyelmét.

A brüsszeli csúcs:

2018 július 11-12.-én Brüsszelben tartották a következő NATO-csúcsot , amit a nemzetközi és a hazai sajtó is a „feszült”, illetve a „megosztó” jelzőkkel illetett. A Szövetség az előző találkozókon felállított stratégiai koncepcióban megfogalmazott hármas-feladatrendszerhez (ennek elemei: a kollektív védelem, a válságkezelés és a kooperatív biztonság) tartották magukat. Valójában ezt a csúcsot Oroszország kérdésének tekintetében sokkal inkább a 2016-os és 2017-es csúcsokon előírtak áttekintésére alkalmazták. Hiszen a NATO álláspontja szerint a folyamatosan változó biztonsági környezetben minden stratégiai irányból érkező fenyegetések ellen fel kell lépnie a Szövetségnek.

Ezen veszélyek egy fontos eredete pedig továbbra is Oroszország és annak agresszív külpolitikája. Így meggyőződésem szerint az itt hozott döntések is az orosz nyugati irányú terjeszkedést hivatottak megakadályozni, továbbá a hangsúly kezd eltolódni a tagállamok erejének és összetartásának nyílt kinyilvánításának irányába. Ezt igazolja, hogy két határozatcsomagok hoztak létre, melyek közül a Déli Csomag  tartalmaz minden olyan teendőt, amely a biztonság déli és közel-keleti irányba való kiterjesztéshez szükséges. A Készenléti kezdeményezéssel  a keleti irányból (Oroszországi Föderáció) érkező veszélyek elleni NATO Erők készenléte került új alapokra helyezésre. A parancsnoksági rendszer megerősítése, az új harcászati szervek létrehozása és a stratégiai mobilitás kérdésköre is mind azt bizonyítják, hogy a NATO reálisan számol azzal és felkészül arra, ha Oroszország ismét radikális területszerzési tervekbe kezdene, mint ahogyan Ukrajna esetében is tette.

A londoni csúcs:

2019 december 03-04-én London adott otthon a NATO legújabb csúcsértekezletének, amelyen a legfontosabb jövőbeli feladatok és célok meghatározása mellett a Szövetség megalakulásának 70. évfordulójáról is megemlékeztek a tagállamok állam- és kormányfői. A csúcson – annak ellenére, hogy már több, mint öt éve volt először hangos a média Oroszország ukrajnai tevékenysége miatt – még mindig vezető szerephez jutott a NATO-orosz kapcsolatok alakulása és az INF Szerződés kérdése is. A megfelelő hozzáállást illetően azonban nem volt egyhangú a vezetők véleménye. Jens Stoltenberg főtitkár a Szövetség álláspontjaként a korábbi csúcsok meggyőződését közvetítette, azaz, hogy a NATO nyitott a stratégiai párbeszédre Oroszországgal, amennyiben annak tevékenysége ezt lehetővé teszi. Továbbá ha szükséges, a tagállamok rendelkeznek megfelelő tervekkel és erővel Lengyelország és a balti államok védelmére. Ennek a kijelentésnek pedig kettős üzenete volt, egyrészt a tagállamok együttműködéséről volt hivatott tanúbizonyságot tenni, másrészt pedig a kollektív védelem megerősítését példázza, hiszen a katonai erő állomásoztatása az ez iránti elkötelezettség legerősebb kifejeződése. Tehát, ha szükséges, a NATO erői készek akár fegyveres intézkedéseket is foganatosítani az esetleges orosz támadások kivédésére. Többek között ez a megállapítás osztotta meg a tagállamok vezetőinek hozzáállását.

Ezt példázza Recep Tayyip Erdoğan török elnök kijelentése, miszerint Törökország nem fogja támogatni a NATO Lengyelországot és a balti államokat illető védelmi tervét– egy lehetséges orosz támadás esetén – ha országa (kurd) ellenségeit terroristáknak nem nyilvánítják. Egy újabb nézőpontot képviselt az orosz kérdést illetően Emmanuel Macron francia köztársasági elnök, aki úgy nyilatkozott, ha a Szövetség stabil Európát akar, ahhoz szükséges a stratégiai párbeszéd folytatása az Oroszországi Föderációval. Ennek alapvető előfeltétele, hogy az orosz-ukrán viszonyt rendezzék.

A 2021 júliusi brüsszeli csúcs:

A 2021. június 14-i brüsszeli NATO-csúcson a NATO-vezetők számos témakörben hoztak döntéseket és kérdések széles skáláját vitatták meg, hogy felkészítsék a NATO-t a ma és a holnap kihívásaira. Mindemellett a tagállamok képviselői megállapodtak a NATO 2030 kulcsfontosságú kilenc napirendi pontjában is, hogy megerősítsék a Szövetséget a következő évtizedben és azon túl.

Elsőként fontosnak tartják a politikai konzultáció mélyítését, valamint a szabályokon alapuló nemzetközi rend fenntartását. Ez utóbbi érdekében a NATO vezetői megállapodtak abban, hogy megerősítik a NATO kapcsolatait a hasonló gondolkodású partnerekkel és nemzetközi szervezetekkel – köztük az Európai Unióval –, és új kötelezettségvállalásokat alakítanak ki, többek között Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában. Másodsorban szorosan összefügg egymással az  új stratégiai koncepció kidolgozásának igénye, az elrettentés és védelmi képességek megerősítése[2], a reziliencia növelése[3] és a technológiai előnyök megőrzésének célkitűzései[4].  Harmadsorban a NATO nagy hangsúlyt fektet erőfeszítéseinek fokozására, hogy segítse partnerei kiképzési módszereit és kapacitásépítését olyan területeken, mint a terrorizmus elleni küzdelem, a stabilizáció, a hibrid támadások elleni küzdelem, a válságkezelés, a békefenntartás és a védelmi reform. Ugyanakkor megjelenik egy kezdeményezés az éghajlatváltozás elleni küzdelem és a megváltozott viszonyokhoz való adaptáció terén is, a NATO éghajlatváltozási és biztonsági cselekvési tervének keretében kész csökkenteni a katonai tevékenységből vagy létesítményekből származó üvegházhatású gázkibocsátásának mennyiségét. Végül pedig az említettek finanszírozásában is elkötelezettek a tagállamok, így további forrásokat határoznak meg annak biztosítására, hogy a Szövetség továbbra is garantálja a kollektív védelmünket és biztonságunkat 2030-ig és azon túl is.

Az idei brüsszeli csúcs:

2022.03.24.-én rendkívüli NATO-csúcs összehívására került sor Brüsszelben. Ennek fókuszpontjában Oroszország Ukrajna elleni agressziója állt, amelyet a nemzetközi szervezet az euro-atlanti biztonságra nézve az elmúlt évtizedek legsúlyosabb fenyegetésének minősített. A NATO kijelentette, hogy a lehető leghatározottabban elítéli Oroszország ukrajnai invázióját, felszólítja Vlagyimir Putyin elnököt felelőtlen és destabilizáló magatartásának haladéktalan leállítására az ENSZ Nemzetközi Bíróság döntésének értelmében. Továbbá felszólította Fehéroroszországot és Kínát, hogy tartózkodjanak az orosz háborús agresszió támogatásától.

Annak eredményeként, hogy a háború új biztonsági környezetet teremtett, a NATO megerősítette a konfliktus multidomain-jellegét és a biztonság 360°-os megközelítésének jegyében a szövetség keleti szárnyát: új, gyorsreagálású, többnemzetiségű harccsoportokat telepít Bulgáriába, Magyarországra, Romániába és Szlovákiába jelentős légi és haditengerészeti eszközökkel együtt. Ugyanakkor a NATO-tagországok egyetértettek abban, hogy el kell kerülni a háború további eszkalációját, Ukrajna határain túlra terjedését és egy Oroszország és a NATO közötti konfliktus kialakulását.

A szövetség világossá tette: nem részese a konfliktusnak, és nem szállít fegyvereket Ukrajnába – közölte Jens Stolenberg NATO-főtitkár. Végül a szövetség kiemelte, Oroszországnak hitelt érdemlő tárgyalásokat kell megkezdeni Ukrajnával konkrét eredmények elérése érdekében, kezdve a fenntartható tűzszünettel és a csapatai teljes kivonásával Ukrajna területéről. Oroszországnak a tűzszünet azonnali végrehajtásával kell megmutatnia, hogy komolyan gondolja a béke megteremtését célzó tárgyalásokat Ukrajnával.

Záró gondolatok:

A NATO-Oroszország kapcsolat történetében, a 2014-es ukrajnai válság és az azóta tartó időszak -különös tekinettel a 2022.februári eseményekre- ismét egy új szakasz kezdetét jelöli.  Ezt a változást a felek közötti viszony olyan mértékű romlása jellemzi, amelyre az eddigiek során kevés alkalommal volt precedens.

Az elmúlt nyolc év csúcstalálkozóinak főbb témáit és meghozott döntéseit áttekintve világossá válik, hogy a NATO-orosz kapcsolat a hosszú eltelt idő ellenére is állandó napirendi pontja volt a találkozóknak, így alapjaiban véve határozza meg a Szövetség stratégiai lépéseit és Oroszország-politikáját és ez a viszonyváltozás elsősorban annak konzisztens folytatásában manifesztálódik. A NATO folytatja transzformációját egy még veszélyesebb stratégiai-realitás felé és a stratégiai irányváltásnak fogja majd alárendelni az új stratégiai koncepciót is Madridban. Az elemzésben leírtak alapján kijelenthető, hogy jelenleg a szervezet preventív, arányos és olyan intézkedések meglépését tűzte ki célul, amelyek nem növelik az eszkalációt: nagy hangsúly helyeződik a kollektív védelemre és a -korábbi forward presence helyett- a forward defence koncepciójára.

Összefoglalóan a gyakorlatban látható, hogy a védelem és biztonság megerősítése széleskörűen történik, kezdve az elméleti alapok lehelyezésétől és megújításától (a politikai konzultáció NATO hármasfeladatrendszerbe való beemelése, készenléti tervek kidolgozása, az ezekhez szükséges NATO-s eszközök, képességek megjelölése stb.) a tényleges csapatmozgósításig (új magyar, szlovák, bolgár és román zászlóalj-harccsoportok létrehozása) a keleti szárny erőinek megerősítéséért.

[1] Többek között megállapításra került az, hogy orosz katonák is részt vettek a harcokban, illegális a Krím-félsziget annektálása, valamint a NATO felszólította Oroszországot az Ukrajnát érintő agressziótól való távolmaradásra.

[2] A szövetségesek továbbra is arra törekednek, hogy 2024-ig teljesítsék a NATO által elfogadott irányelvet, miszerint a GDP 2%-át költsék védelemi kiadások, és annak 20%-át új fejlesztésekre fordítsák.

[3] A NATO-tagállamok megkezdik a szélesebb és összehangoltabb megközelítés alkalmazását, megerősített ellenállóképességi kötelezettségvállaláson keresztül, így a szövetség egészére kiterjedő reziliencia-célok alapján, az adott országra szabott célkitűzéseket hoznak létre, amelyek reziliencia-célokat és végrehajtási terveket vezérlik, világosabb és mérhetőbbé téve a NATO ellenállóképességét tagállami és szövetségi szinten egyaránt.

[4] A NATO vezetői megállapodtak abban, hogy elindítják a Defence Innovation Accelerator for the North Atlantic (DIANA) szervezetet, a kritikus technológiákkal kapcsolatos transzatlanti együttműködés fellendítése érdekében, valamint egy NATO Innovációs Alap létrehozásában, amely a feltörekvő technológiákkal foglalkozó start-upokba fektet majd be.

Kiemelt kép forrása: pixabay.com

A A NATO-Oroszország kapcsolat változása a 2014-es ukrán válságtól napjainkig: Különös tekintettel az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének tevékenységére   bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Százötvenmillió forint értékű kábítószert foglaltak le hétfőn egy budapesti házaspárnál és a dílerüknél – közölte a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI). A házaspárt a lakásában, a dílert az utcán fogták el az NNI miskolci nyomozói.

A 37 éves budapesti férfiról elterjedt, hogy Szerbiából származó drogot raktároz. Az információ igaznak bizonyult, a férfi fővárosi lakásában mintegy ötven kilogramm kábítószert találtak. A toxikológus szakértő szerint ebből 39 kilónyi olyan marihuánát tartalmazott, amely egy úgynevezett prekurzor vegyülettel volt átitatva, így új pszichoaktív anyagnak minősül. Ezen felül kilenc kilogramm hasist, amfetamint, valamint kábítószer fóliázására, csomagolására alkalmas gépet is lefoglaltak.

P. Igor abban a lakásban porciózta és árusította a drogot, amelyben 23 éves feleségével, valamint egyéves és tizenhat éves lányával együtt élt. A marihuánát a feleség varrószobájában, egy autós gyerekülés mellett tárolták.

A nyomozók rajtaütöttek – az éppen a szegedi albérletébe tartó – K. Krisztián díleren is Budapesten, a Hungária körút és a Szörényi utca kereszteződésében. A harminc éves férfi autójába nem sokkal korábban került bele az a papírdoboz, amelyben ötkilónyi drog volt. A marihuánával teli pakkok – azt gondolván, hogy a kábítószerkereső kutyák így nem fognak szagot fogni – pirospaprikával voltak beporozva.

Az autóban, valamint a lakásban talált és lefoglalt kábítószerrel az NNI miskolci nyomozói ötvenezer adag drog piacra kerülését akadályozták meg. A rendőrök lefoglaltak két nagy értékű gépkocsit is.

Mindhárom embert jelentős mennyiségre elkövetett kábítószer-kereskedelemmel gyanúsítják, a nő szabadlábon védekezik, a két férfit bűnügyi őrizetbe vették, és kezdeményezik a letartóztatásukat – olvasható a közleményben.

 

The post Százötvenmillió forintos drogfogás Budapesten appeared first on .

Az Európai Bizottság intézkedéseket javasolt szerdán az európai védelmi ipari és technológiai bázis megerősítésére, a védelmi beruházások hiányosságainak kezelésére, egyúttal a védelmi kiadások fokozását és összehangolását sürgette az Európai Unión belül.

Josep Borrell, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője a javaslat bemutatásakor elmondta: Oroszország Ukrajna elleni háborúja jelentős hatással van az európai védelemre, ami a tagállamok katonai kiadásainak növekedését teszi szükségessé.

A bizottsági javaslat célja, hogy segítse a tagállamokat abban, hogy közösen, jobban és hasznosabban fektessenek védelmi kapacitásaik bővítésébe. A védelmi együttműködés előmozdítására irányuló uniós kezdeményezés pedig hozzájárul a méltányosabb transzatlanti tehermegosztás és a NATO-n belüli hatékonyabb európai hozzájárulás megerősítéséhez – mondta a főképviselő.

Emlékeztetett: Ukrajna orosz megtámadásának következményeként az EU-tagállamok már megállapodtak védelmi költségvetésük közel kétszázmilliárd eurós növeléséről az elkövetkező években. Megjegyezte: 1999 és 2021 között az EU védelmi kiadásai mindössze húsz százalékkal nőttek, szemben az Egyesült Államok 66 százalékos, Oroszország 292 százalékos és Kína 592 százalékos emelkedésével. Összehangolt megközelítés nélkül a katonai beruházások csak további széttagoltsághoz és az eddig elért eredmények felmorzsolódásához vezethetnek – mondta. A védelmi ipari képességek közös beszerzésére az uniós bizottság rövid távú uniós eszközt javasol, hogy támogassa a tagállamok együttműködését a legsürgetőbb és legfontosabb hiányosságok pótlására. Az Európai Bizottság a következő két év alatt erre a célra 500 millió euró uniós költségvetést különít el – közölte Borrell.

A katonai képességbeli hiányosságok kezelésére a brüsszeli bizottság a készletek feltöltését, a szovjet korszak örökölt rendszereinek helyettesítését, valamint a lég- és rakétavédelmi rendszerek megerősítését javasolta. A testület emellett sürgette, hogy a tagállamok dolgozzanak ki konkrét közép- és hosszú távú stratégiai terveket a légi, a szárazföldi, a tengeri, az űr- és kibervédelmi területen – tette hozzá az uniós diplomácia vezetője.

Első ízben ismert be háborús bűnt egy orosz katona a bíróság előtt
Beismerte kijevi bírósági tárgyalásán egy orosz katona, hogy agyonlőtt egy civil lakost az északkelet-ukrajnai Szumi megyében – jelentette az UNIAN hírügynökség. Az ukrán híradások kiemelték, hogy Vagyim Sisimarin az első orosz katona, akit Ukrajnában bíróság elé állítottak háborús bűntett elkövetésének vádjával. Az ukrán Szabadság Rádió hozzátette, hogy a bírósági eljárás “a háború törvényeinek és szokásainak megsértése” címén zajlik ellene. A tárgyaláson az ügyész egy rövid vádiratot olvasott fel. Az orosz katona megerősítette, hogy teljes mértékben elismeri bűnösségét. Kijelentette azt is, hogy kész tanúskodni az ügyben. “A nyomozás megállapította, hogy a vádlott február 28-án a Szumi megyei Csupahivka községben látott egy fegyvertelen lakost kerékpárt tolva sétálni az út szélén, és közben telefonálon beszélni. Több célzott lövést adott le a 62 éves áldozat fejére egy Kalasnyikov gépkarabélyból. A férfi a helyszínen életét vesztette, mindössze néhány tíz méterre az otthonától” – idézett az UNIAN a vádiratból. A 21 éves orosz harckocsiegység-parancsnokra tíz évtől életfogytiglanig terjedő börtönbüntetés szabható ki.

The post Orosz agresszió: Az Európai Bizottság a védelmi kiadások fokozását sürgeti appeared first on .