Biztonságpolitika

Az idén hetedik alkalommal rendezték meg az ostravai NATO napok egyik kiemelkedő eseményét, a Mi-17-es nemzetközi szimulátor versenyt.

A napokban, 2017. szeptember 14-én megérkezett Izraelbe a soron következő 2 F-35A Lighting II (Adir) típusú ötödik generációs vadászrepülőgép a Nevatim légibázisra.

A Brazil Légierő tervek szerint 2017 októberében-novemberében veheti majd át az utolsó 2, az Embraer Defense and Security által modernizált F-5FM Tiger II típusú vadászrepülőgépeit – írja a Jane’s Defence Weekly.

Angela Merkel német kancellár elítéli az amerikai elnök nyilatkozatát, miszerint egész Észak-Koreát meg kell semmisíteni, ha közvetlen fenyegetést jelent az Egyesült Államokra vagy szövetségeseire.

Tovább olvasom

Szeptember 18-án Bedzsi Káid esz-Szebszi tunéziai elnök fogadta Líbia erős emberét, Halifa Haftar tábornokot. Alig másfél hónappal ezelőtt Emmanuel Macron francia köztársasági elnök látta vendégül Párizsban a veterán tábornokot. Ezek az események beleillenek abba az egyre elfogadottabb elképzelésbe, amely a tábornokot tekinti a líbiai rendezés egyik sarokövének.

A jelenleg 73 éves tábornok váltakozó intenzitással, de folyamatosan részét képezte a líbiai politikai életnek. A Kaddáfit hatalomra juttató forradalom részvevőjeként neki is szerepe volt a későbbi rendszer kialakításában. A 80-as években Csád ellen folytatott háborúban fogságba eset, majd elveszítette Kaddáfi támogatását. A következő két évtizedet száműzetésben töltötte Virginia állambeli otthonában. Az arab tavasz következményeként kirobbant líbiai felkelésnek köszönhetően újra visszatérhetett szülőföldjére. A Kaddáfi-rezsim összeomlását követő zűrzavart kihasználva lépét Haftar tábornok a líbiai politikai élet színpadára. Az arab tavaszt követően az országot irányító Átmeneti Nemzeti Tanács, majd az azt váltó Általános Nemzeti Kongresszus nem tudta konszolidálni az ország belső viszonyait, így Nemzeti Kongresszus mandátuma 2014 februárjában lejárt. A Kongresszus az alkotmány előkészítő munka  befejezetlenségére hivatkozva meghosszabbította a mandátumát. Ekkor lépet elő Haftar tábornok, aki február 14-én a televízión keresztül lemondásra szólította fel a kormányt, ezt követően pedig az ország keleti felébe távozott. Kirenaikában berendezkedő Haftar a hozzá hű erőkből és milíciákból hadsereget szervezett. Saját erejének felállítása után, 2014 májusában elindította a Méltóság hadműveletet (Operation Dignity), melynek célja az Anszar al-Sária iszlamista terror szervezet Bengáziból való kiűzése volt. A nyár folyamán megtartott választások eredményeként létrejött szekuláris hátterű Képviselőháznak a Kongresszus nem volt hajlandó átadnia hatalmat. Ezt követően a nemzetközi közösség támogatást élvező Képviselőház Tripoliból a Kirenaikai Tobrukaba tette át a székhelyét. A következő hónapokban létrejött az együttműködés a nemzetközi elismertséggel rendelkező Képviselőház, valamint a katonai erő birtokában lévő Haftar között. A 2014 nyarán kirobban második polgárháborúban Haftár és a Képviselőház közösen vették fel a harcot az iszlamista hátterű Általános Nemzeti Kongresszussal  szemben. Haftar tábornok a Képviselőház mellett további három fontos szövetségest tudhatott maga mögött. Oroszországot, az Egyesült Arab Emírségeket és az Abdel-Fattáh al-Szíszí vezette Egyiptomot. A tábornok ereje és befolyása a következő hónapokban folyamatosan növekedett, 2015 márciusában a Képviselőház a Líbiai Nemzeti hadsereg parancsnokává nevezte ki Haftart. Az ENSZ  közvetítésével 2015 decemberében a marokkói Szkhírátban sikerült rávenni a Kongresszust és a Képviselőházat a Líbiai Politikai Megállapodás (Libyan Political Agreement) aláírására: az egyezmény értelmében létrejött a Fajez esz-Szarrádzs vezette egységkormány. Problémát jelenetet, hogy az egységkormány felállítást a két képviselő testületnek is meg kellett szavaznia. Miután a szavazást a Képviselőház hónapokig elhúzta, Fajez Szarrádzs és a leendő kormány több tagja megjelent Tripoliban és egyoldalúan kikiáltották az Egységkormány megalakítását. Ezt követően az Európai Unió és a nyugati országok többsége a Tripoliban székelő kormányt ismerték el Líbia egyedüli képviselőjének. A tobruki Képviselőház befolyása a nemzetközi támogatás hiányában  hanyatlásnak indult, Haftar tábornok tekintélye viszont tovább nőt. Egyrészt továbbra is mögötte állt Oroszország, Egyiptom és az Emirátusok; másrészt a tábornok kezében összpontosult az ország egyik legjobban felszerelt fegyveres ereje. Mindezek ellenére a nyugati államok többsége pusztán egy lázadó hadúrként tekintett Haftarra.  Válaszul az Egységkormány által indított Szírt városa elleni offenzívára, Haftar tábornok 2016 szeptemberében támadást indított az ország olajlétesítményeit őrző Petroleum Facilities Guard ellen. Bár Szarrádzs kormány által indított támadás célja a város Iszlám Államtól való visszafoglalása volt, a tábornok tisztában volt vele, hogy Szírt eleste után az egységkormány milíciái előtt megnyílt volna az út a kőolajban gazdag keleti területek irányába. A Szírttől keletre eső területek megszerzésével Haftarnak sikerült rátenni a kezét az ország szénhidrogén készletének nagy részére. A következő hónapokban a Líbiai Nemzeti Hadsereg sorra vette át az ellenőrzést az ország különböző területei felett.

A mediterráneum középső területét sújtó migrációs krízis előhozta a megoldatlan líbiai kérdésből fakadó problémákat. Bár az Unió továbbra is Fajez esz-Szarrádzs vezette Egységkormányt tekinti az ország legitim kormányának, az elmúlt hónapok eseményei rámutattak arra, hogy a tripoli kormány feltehetőleg nem lesz képes a szuverenitását kiterjeszteni az ország nagyobbik részére. Ebből kifolyólag az ország határainak az ellenőrzést, és a migráció megfékezést sem tudja az elvárt módon ellátni. A Líbiai kérdés megoldást egyre többen az Egységkormány és Haftar tábornok között létrejött megegyezésen alapuló politikai átmenetben látják. Az elmúlt időszak történéseinek legfőbb nyertese egyértelműen Halifa Haftar tábornok. A legtöbb nyugati ország által korábban pusztán rebellis hadúrnak tekintett tábornok szerepe egyre inkább felértékelődik a líbiai rendezés kérdésében. Haftar növekvő jelentőségét az Egységkormány gyengesége mellett alapvetően három okra lehet visszavezetni. Egyrészt a Méltóság hadművelet megindítását követő bő három évben Haftar uralma alá hajtotta az Észak-afrikai ország területének jelentős részét. Másrészről a földközi tenger középső szakaszán átívelő migrációs út lezárásában érdekelt olaszok és franciák lehetséges partnerként tekintenek a komoly haderővel rendelkező tábornokra. Harmadszor Haftar tábornok a 2014-es hadműveletek megindítása óta elévezi a líbiai rendezésben érdekelt két hatalom: Egyiptom és Oroszország támogatását. Ezen okokból kifolyólag a nemzetközi elszigeteltségből szép lassan kitörő Haftar jelenleg a békekötést követő politikai átmenet megkerülhetetlen szereplőjének látszik.

 

Törökországban eltávolítják az evolúció-elméletet a tankönyvekből, amit a nemzeti oktatási tanács vezetője azzal indokolt, hogy az elmélet túl bonyolult, ellentmondásos és nehezen érthető.

Tovább olvasom

Válaszul a 2017. augusztus 25-i terrortámadásra a mianmari hadsereg válogatás nélkül elkezdte felszámolni a rohingyák településeit, amelynek következtében humanitárius katasztrófahelyzet alakult ki a világ egyik legelmaradottabb országában. A két évvel ezelőtt demokratikusan megválasztott polgári kormány, valamint külügyminisztere és kulcsfigurája, a Nobel-békedíjjal kitüntetett Aung Szán Szu Csí, pedig kénytelen szemet hunyni a katonai vezetés túlkapásai fölött.

A lassú átmenet katonai diktatúrából “katonai demokráciába”

Mianmart 1988 és 2011 között kemény kézzel a hadsereg, vagyis a Tatmadaw irányította a SPDC-n (State Peace and Development Council) keresztül. Bár a gazdaság a 2000-es években két számjegyű növekedést produkált, a húszéves diktatúra alatt tovább éleződtek az etnikai és vallási ellentétek, nem beszélve a külpolitikai izolációról, amit elsősorban az ellenzéki mozgalmak erővel elfojtása eredményezett. 2008-ban a junta új alkotmányt fogadott el, aminek értelmében 2010-ben és 2015-ben általános választásokat rendeztek – az előbbit komoly korlátokkal, az utóbbit viszont lényeges korlátok és hatósági beavatkozás nélkül. Aung Szán Szu Csí pártja, a Nemzeti Liga a Demokráciáért (NLD) elsöprő győzelmet aratott országszerte, ennek ellenére a Tatmadaw komoly politikai pozíciókat tartott meg magának – a törvényhozásban például bármikor megvétózhatnak egy alkotmánymódosítást.

A polgári kormányzattal szemben komoly elvárás volt az ország belső feszültségeinek az enyhítése – ugyanis az etnikai és vallási szeparatizmus gyökerei az ország megalakulásáig nyúlnak vissza. Ebben az átalakulással ugyan sikereket könyvelhettek el 2015-ben és 2017-ben, amikor több, az ország területén működő fegyveres csoporttal sikerült fegyverszünetet kötni. Azonban az augusztus vége óta zajló tisztogatást elszenvedő népcsoport, a rohingyák fegyveres csoportja nem vehetett részt a béketárgyalásokon.

Forrás: International Crisis Group

 De kik azok a rohingyák?

A rohingya megnevezést többen vitatják és megkérdőjelezik, tartalma a mai napig nem egyértelmű. Legelterjedtebben a burmai partvidék északi részén, a bangladesi határ közelében élő muszlimokat értik alatta, ám ezzel együtt etnikai jelentése is van a szónak. Mianmar azonban nem ismeri el a rohingyákat államalkotó közösségként, és ezt a szó használatának mellőzésével hangsúlyozza. A csoportot általában pejoratívan “bengáliként” emlegetik az állami vezetői körökben, ezzel is idegenségüket, bangladesi származásukat hangsúlyozva. A rohingyák eredete ugyan dél-ázsiai, ám bizonyos, hogy a gyarmati időszakban is éltek a térségben muszlimok, akik helyzete az 1962 után romlott le jelentősen.

Bár a dekolonizáció után erős volt a térségbeli szeparatizmus, valamint a ’70-es évekbeli pán-iszlám ébredéssel megjelentek itt is terrorista sejtek (Rohingya Hazafias Front, Arakán Rohingya Iszlamista Front), a hatóságok fellépése és a társadalmi bázis hiánya következtében hamar elhaltak, a 2000-es évek közepétől kezdve eltűntek. A 2010-es években felerősödő buddhista nacionalizmus, a belőle fakadó kommunális összecsapások, ötvözve a ténnyel, hogy a rohingyáknak nincs a saját országukban állampolgárságuk se, összességében elég volt a lakosság militarizálásához, a korábban többnyire békés helyiek jelentős részének az erőszakra indításához. Az elmúlt három évben az ARMA (Arakán Rohingya Megváltó Hadsereg) egyre több merényletet hajtott végre katonai (kemény) célpontok ellen, amire válaszul a hadsereg az ún. “négy vágás” stratégiát alkalmazza: elvágják a felkelőket az élelemtől, a forrásoktól, az információtól és az újoncoktól, nem válogatva a célpontok között. A kivitelezésben ez nagy hasonlóságot mutat a “felperzselt föld” taktikával, ezzel is ellehetetlenítve az elmenekültek esetleges visszatérését.

Népfelkelés vagy globális dzsihád?

Műholdas képeken is jól látható a pusztítás
Forrás: bbc.com

Az ARSA gyökerei ugyan a fentebb említett mozgalmakig nyúlnak vissza, azokkal azonban kevés kontinuitást mutatnak. Alapítói és vezetői rohingya emigránsok, akik elsősorban Szaúd-Arábiában és Pakisztánban telepedtek le és kaptak kiképzést, katonái pedig döntő többségben helyiek vagy szintén az emigrációból hazatért rohingyák. A korábbi mozgalmakkal ellentétben jelentős támogatást élveznek a helyi lakosság részéről, akiket főleg a bangladesi határ két oldalán képeznek ki. Ezáltal egyelőre az utánpótlást is a helyiektől szerzik be, vagy a mianmari biztonsági erőktől zsákmányolják, azonban az akcióik sikere és az alapítók közel-keleti kapcsolatai valószínűsítik, hogy amennyiben a mianmari kormány nem képes átfogó politikai megoldást kínálni a hányattatott sorsú rohingyáknak, évtizedekre állandósulhat a konfliktus. A kialakult helyzet kiváló táptalajt kínál az Iszlám Államhoz hasonló terrorista szervezeteknek, amelyek – a Közel-Keletről elmenekülve vagy kiszorulva –, hasonló konfliktusokat keresnek, ahol megszerzett harci tapasztalataikat “kamatoztathatják”.

Az ARSA céljai azonban (jelenleg) nem egyeznek a “klasszikus” terrorista csoportok céljaival. A csoport az elidegenített, kirekesztett és kilátástalan helyi muszlimok politikai jogainak elérését tűzte zászlajára, nem pedig a félelemkeltést és a közvéleménynek a legitim vezetés ellen hangolását. Ez meglátszik a célpontjaikon és felkészültségükön is: előbbiek kizárólag katonai célpontok: a határőrség és a hadsereg utánpótlási vonalai, állomáspontjai; míg utóbbi főleg egyszerű robbanószerkezetek, IED-k (improvised explosive devices), amelyek elkészítéséhez azonban már külföldi tapasztalatokat vettek igénybe az ICG jelentése szerint.

Erőszakspirál mozgásban

A felkelés tehát egyelőre helyi jellegű, mind résztvevőit, mind céljait és stratégiáit tekintve. Amennyiben ezek közül bármelyikben változás áll be, igazat adhatunk majd a mianmari belügyminiszternek, aki augusztus végén már az Iszlám Állam egy újabb szervezetét vélte felfedezni az ARMA-ban. A nyilatkozat tükrözi a Tatmadaw hozzáállását, ugyanis a jelenlegi alkotmány szerint a belügyminiszteri posztot csak egyenruhás töltheti be. Az ENSZ emberi jogi főbiztosa ezzel szemben már “az etnikai tisztogatás tankönyvi példájának” nevezte a kialakult helyzetet, ahol a falvakat felgyújtó hadsereg elől menekülő emberek elé aknákat helyeznek el a határon, valamint a szabad mozgásuk biztosításához állampolgári iratokat követelnek tőlük – amivel természetesen a rohingyák nem rendelkezhetnek. Bár a források különböző számokról számolnak be, a lakhelyükről idén elüldözöttek száma több százezres lehet, az ENSZ adatai szerint 270 000 körül mozog: többségük Bangladesben vagy Thaiföldön talált menedéket.

A hajthatatlanság a hadsereg részéről minden bizonnyal egyre több embert fog elüldözni az otthonából, és egyre többeket fog radikalizálni, míg a kormányzat polgári része tehetetlen: kezét a hadsereg alkotmányban foglalt hatalma és a közvélemény is megköti. Alternatív és békés megoldás híján egyre többen fordulhatnak az ARMA-hoz, amely jelenleg a rohingyák egyetlen politikai érdekképviseleti szervezeteként is működik. Ameddig ez a helyzet fennáll, nem születhet békés megoldás a Bengáli-öböl keleti partvidékén.

A cikket Háda Béla lektorálta.

Bahrein lesz a második ország, aki hadrendbe állítja az F-16V verziót, ugyanis Tajvan a jelenleg szolgálatban álló 142 darab Block 20-as verziójú F-16A/B-t szintén V verzióra alakíttatja át.

Szomorú évfordulóhoz érkeztünk - 10 év telt el azóta, hogy Hegedűs „Gege” Ernő repülő alezredes, a Puma-század újkori történetének meghatározó alakja, a század parancsnoka eltávozott az égi felszállópályára.

Egy Ka-52 típusú harci helikopter nem szándékosan levegő-föld rakétákat lőtt vélhetően újságírók közé az orosz-fehérorosz Zapad-2017 hadgyakorlat egyik helyszínén. A 66.ru információi szerint, a baleset a Szentpétervár közeli Luzsszkij lőterén történt.

Hónapokkal azután, hogy az amerikai rakétakomplexumok érkezése sokkolta a dél-korai közéletet, az Egyesült Államok annak lehetőségéről folytat tárgyalásokat, hogy atomfegyvert vinne a Koreai-félszigetre.

Tovább olvasom

Joshide Muroja bravúros győzelmével végződött hétvégén a Red Bull Air Race világbajnokság utolsó előtti fordulója.

Oroszország és Kazahsztán szerződést írt alá további 12 Szu-30SzM beszerzéséről, nyilatkozta Vlagyimir Kozsin, az orosz elnök haditechnikai együttműködés kérdésben illetékes tanácsadója a TASZSZ orosz hírügynökségnek.

 

A világ lélegzetvisszafojtva várta Donald Trump új afgán stratégiáját, amely megoldást kínálhat a közel 16 éve húzódó konfliktusra. Trump a kampányában ígéretet tett arra, hogy kivonja az Egyesült Államokat a külföldi konfliktusokból, azonban az Afganisztánt érintő új stratégia egészen más irány felé mutat. Az augusztus 22-én a Fort Myer katonai bázison tartott beszéde óta, politikusok szerte a világon reagáltak az amerikai elnök szavaira.

Mit is takar Trump új afgán stratégiája?

Az elnök élesen bírálta elődje, Barack Obama hozzáállását az afganisztáni konfliktushoz. Véleménye szerint Obama egy „mesterséges” ütemtervet állított be a konfliktus kezelésére, amely egyáltalán nem mozgott reális talajon, s nem vette figyelembe a helyi viszonyokat. Ezzel szemben az új stratégia egy átfogó, regionális alapokon nyugvó megközelítés lenne, amelynek célja elsősorban, hogy politikai megoldásokat kínáljon a konfliktusra. A terv további része továbbra is az, hogy az USA növelni fogja az Afganisztánban állomásozó erők számát azzal a céllal, hogy részt vegyenek az afgán erők kiképzésében. Tehát megállapítható, hogy nem áll Trump elnök szándékában az amerikai erők kivonása az ország területéről. Ezt a döntést azzal erősítette meg, hogy a hirtelen és meggondolatlan kivonulás hatalmi vákuumot eredményezne az országban, amelyet az Al-Kaida és az ISIS tagjai gyorsan feltöltenének.

Az új stratégia új, viharos fejezeteket nyithat meg Afganisztán és Pakisztán viszonyában is. Trump felszólította Pakisztánt, hogy számolja fel a terrorista búvóhelyeket az Afganisztánnal határos területeken. A pakisztáni hadsereg szóvivője, Ashif Ghafoor őrnagy elutasította az elnök megjegyzését mivel véleménye szerint az állítás hamis, hiszen Pakisztán területén nincs terrorista búvóhely. Pakisztán külügyminisztere, Khwaja Muhammad Asif találkozott az amerikai nagykövettel, David Hale-el, ahol biztosította a nagykövetet arról, hogy az ország elkötelezett a terrorizmus elleni harcban, valamint a szomszédos ország, Afganisztán stabilizálásában is. A pakisztáni külügyminiszter véleménye szerint, az USA-nak hangsúlyt kellene helyeznie a tálibokkal folytatott tárgyalásokra, megbeszélésekre is, mert hosszú távon ez eredményezne békét a háború sújtotta országnak. Azt is hozzátette, hogy a regionális hatalmaknak, beleértve Iránt és Oroszországot, szintén szerepet kellene játszaniuk a tálibokkal folytatott tárgyalásokban.

Afganisztán elnöke, Ashraf Ghani örömmel fogadta az amerikai elnök új stratégiáját. Ghani meglátása szerint, ezzel a lépéssel az USA bebizonyította, hogy hosszú távon elkötelezte magát, mint az afgán kormány kulcsfontosságú partnere. Az elnök azt is hozzátette, hogy az afgán-amerikai partnerség sosem volt még erősebb.

A stratégia kapcsán megszólalt Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára is. A főtitkár üdvözölte Trump elhatározását és hozzátette, hogy az USA mindig is elkötelezett volt az afganisztáni jelenlét mellett. Jelenleg Afganisztánban a Resolute Support Mission keretein belül vesznek részt a NATO és a partner országok az afgán haderő kiképzésében, valamint tanácsadásban. Az USA jelenléte Afganisztánban az évek alatt sokat változott, összefüggésben az éppen hatalmon lévő elnök politikai célkitűzéseivel. A jelenlét 2010-ben volt a legmagasabb, akkor a csapatok létszámát nagyjából 100.000 főre tehetjük. A mélypont 2011-ben volt, ekkor az USA csapatainak a létszáma kb. 5000 fő körül mozgott. 2017 márciusában 8400 főre volt tehető ez a létszám, azonban a Pentagon a múlt héten nyilvánosságra hozta, hogy a jelenlegi létszám megközelíti a 11.000 főt.

A kép forrása: a szerző saját munkája

A stratégia megvalósulását bizonyítja az is, hogy szeptember elején James Mattis, az USA védelmi minisztere, engedélyt adott további 3500 katona telepítésére. Arról azonban nem adtak ki információt, hogy ez a létszám mikor érkezik az ország területére.

 

 

2017. szeptember 16-án szombaton, kiképzési repülés végrehajtása közben lezuhant az Orosz Légi és Kozmikus Erők egyik Jak-130-as kiképzőgépe.

A kilencvenes évek első felében, a mezőgazdasági repülésből ismert Z-37-eseknek új feladat adódott, légi reklámhordozók vontatógépeként élhették másodvirágzásukat. A módszer nem ismeretlen a katonai repülésben sem, a különböző vontatott légi célok között van egyszerű transzparens is, de most - a januári és márciusi bejegyzések óta elhanyagolt kisgépes témát folytatva - a kereskedelmi változatról lesz szó.

A Nyugat-Európában és a tengerentúlon évtizedek óta alkalmazott reklámhordozó, a  légi transzparens a kilencvenes évek elején Magyarországon is megjelent. A különböző repülőgéptípusok kezdetben vékony szalagokat emeltek a levegőbe. A módszer hagyományosnak volt mondható, vagyis a repülőgép a ráakasztott kis felületű transzparenssel felszállt.

A légi hirdetések legnagyobb megrendelőinek mondható multinacionális cégeknek ez kevés volt. Ők nagyobb hirdetési felületben gondolkodtak, így a transzparensek mérete rövidesen elérte majd meg is haladta a 100 négyzetmétert. Ezeket a reklámhordozókat már nem lehetett hagyományos módszerrel levegőbe emelni. A könnyű műselyemből készült nagyméretű transzparenseket erős szalagokkal egy hosszú alumínium csőre rögzítették, így már csak emiatt is lehetetlen volt, hogy a repülőgép a mögé akasztott transzparenssel kísérelje meg a felszállást.

Az új módszer neve a nem túl szépen csengő, de a lényeget jól tükröző felkapásos módszer lett. A földre kiterített transzparenst harmonikaszerűen összehajtogatták, és a karabinerrel rácsatlakoztatott 10 mm átmérőjű, 1600 kg szakítószilárdságú, 40 méter hosszú vontatókötelet „U” alakban a földre fektették. A kötél vége egy nagy hurokban végződött. Ezt a hurkot akasztották az egymástól kb. 6-8 méterre leszúrt, nagyjából 2,5 méter magas fémrudakra, a „kapukra”. A repülőgépen lévő kioldószerkezetbe egy, a transzparens vontatókötelével megegyező átmérőjű, 20 méter hosszú kötelet akasztottak, amelynek másik végén egy háromágú kampó volt.

A kapu a felkapáshoz feltűzött kötéllel. A háttérben újabb transzparens érkezik. Egy-egy sűrű hétvégén 6-8 behajtogatott és sorban kihelyezett transzparens is várta a felkapást.

Ilyen kampót húzott maga után a vontatógép.

A repülőgép ezzel a kampóval szállt fel, majd egy kör lerepülése után visszasüllyedt és olyan alacsonyan repült, hogy a hosszan mögötte lógó kampó beleakadjon a kapukra felhelyezett hurokba. A fülkéből ezt természetesen nem lehetett látni, így a földről egy segítő rádión tájékoztatta a pilótát, ha finom korrekciókra, süllyedésre vagy emelkedésre volt szükség. Miután a horog elkapta a vontatókötelet, a gép teljes gáz mellett kb. 45 fokos emelkedésbe kezdett. Mivel a kapuk jóval a földre fektetett transzparens előtt voltak kihelyezve, a vontatókötelet elkapó gép már javában teljes gázon emelkedett, mire a kötél megfeszült és a transzparens felvételéből adódó terhelést megkapta. A pilóták hamar ráéreztek a megfelelő magasságra, a gázadás és a belehúzás ütemére, így az esetek többségében a felkapás rádiócsendben zajlott. Miután a transzparens levegőbe emelkedett, az alumínium cső alsó felében lévő ólomsúly függőlegesbe állította azt és megkezdődhetett az emelkedés és a feladat lerepülése. Visszaérkezéskor vagy rendellenesség esetén a repülőtér kijelölt részén a transzparenst „tokkal-vonóval” azaz a két vontatókötéllel és kampóval együtt leoldották a repülőgépről, majd a gép leszállt.

Felkapáshoz közeledő Cmelak Budaörsön 2004-ben. A kampó gyakran összegyűjtötte a frissen vágott füvet. 

Felkapás egy másik szögből nézve a gödöllői repülőtéren 1996-ban. A vontatás célja a Hungaroring volt a Formula 1-es futam előtt. Aztán egy nap Ecclestone stábja elérte a légi reklámhordozók kitiltását a versenypálya körzetéből.

*

A transzparensek vontatására számos típust alkalmaztak, de az egyre nagyobb méretű reklámhordozók levegőbe emelésére a cseh(szlovák) gyártmányú Z-37 Cmelak (Dongó) bizonyult ideálisnak. Adott volt hát, hogy a mezőgazdasági repülésben feleslegessé vált Z-37-eseket befogják a munkára. A Cmelak tervezésekor természetesen nem volt szempont a transzparensvontatás, de a típus kitűnően helytállt a reptéri szlengben csak „rongyhúzásnak” nevezett feladatkörben.

A transzparensvontatást a pilóták a helyszín, a gép fogyasztása és a megrendelt légióra figyelembevételével tervezték meg. Ha több helyszínen is vontatni kellett, akkor a helyszínek között üresen repültek át, vagyis a transzparenst szétszerelt, összehajtogatott állapotban, a fedélzeten helyezték el. Erre több okból is szükség volt. A gép kisebb fogyasztás mellett gyorsabban repült, a transzparenst is kímélték és a néptelen vidékek feletti átrepüléskor amúgy sem látta volna senki a reklámfelületet. 

A fogyasztás a Cmelak esetében transzparens nélkül 60 literből is kijött óránként, de egy-egy nagyméretű óriásplakát vontatása óránként akár 80-90 liter repülőbenzint is igényelt. Ha a hosszú nyári napokon több helyszínre is rendeltek vontatást, akkor meg kellett szervezni a váltószemélyzetet, a műszaki kiszolgálást és a tankolást is.

Az a pillanatot, amikor a transzparenseket levegőbe emelte a gép, a kabinban is jól lehetett érezni. A kisebb-nagyobb transzparensek különböző erejű rántással adták a pilóta tudtára, hogy a felkapás sikerült. A hirtelen emelkedést a sebesség rendezése és további emelkedés követte. Ez utóbbi a legforróbb nyári napokon csak centikben volt mérhető másodpercenként, és ekkor bizony szükség volt a gép 315 lóerős csillagmotorjának minden erejére. A vontatást a 110-120 km/h sebességtartományban kellett végezni. Ennél kisebb sebesség a Cmelaknak már kevés volt, a gyorsabb repülést a transzparens sínylette (volna) meg.

A vontatási feladatok szünetében szellőzik a Mike Golf Romeo a pécsi ...

... és a Mike Fox Juliet a debreceni repülőtéren.

A hosszú útvonalakon olykor az eső is elkapta a gépeket és vontatmányukat. Ahogy a transzparensek lassan átáztak, úgy kellett növelni a teljesítményt a sebesség tartásához. Mindez igaz volt fordítva is; az esőzónát maga mögött hagyó gépen, ahogy a transzparens száradt, fokozatosan lehetett visszavenni a gázból.

A HA-MFJ a Velencei-tónál.

Egy siófoki kolléga ad ideiglenes kíséretet Piper Pawnee gépével az M7-es felett a Balaton felé tartó Cmelaknak.

A legaktívabb időszak a kilencvenes évek közepétől nagyjából 6-7 évig tartott. A nyári szezonban, különösen a Balaton környékén mindennapos látvány volt a sárga Cmelakok megjelenése a mögéjük akasztott légi óriásplakáttal. A legtöbb vontatás a Budaörsről illetve a Balaton környéki repülőterekről indult.  A Cmelakok és más vontatógépek fülkéjében sok fiatal pilótának volt módja repült időt és tapasztalatot gyűjteni. Többségük ma a közforgalmi repülésben dolgozik.

1999. augusztus 11. Amint kivilágosodott a napfogyatkozás után, a HA-MGO újabb vontatásra szállt fel a sármelléki repülőtérről. A Cmelakok ritkán üzemeltek betonról.

1995. december 31. Transzparensoldás után a budaörsi iskolakörön a HA-MGO.

Cmelakok a kenesei löszfal előtt a kilencvenes évek végén.

Egy helyszínen egy időben gyakran jelent meg kettő vagy több transzparens. Itt egy Cmelak páros tart vissza a Hungexpo területe felől az R1-es korlátozott légtér mentén Budaörsre.

A Mike Golf Oscar Siófok térségében 1995 nyarán.

Az időjárás néha megzavarta a feladat végrehajtását. Északról heves zivatar közeledik a Balaton déli partja felé, ezért a gép pilótája - napjainkban Boeing 787 Dreamlineren repül - egy gyors leszállás mellett döntött a Siófok-Kiliti  repülőtéren.  

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Davor Lošo Domazet egykori horvát tengernagy kijelentése további feszültséget teremthet a horvát-szlovén kapcsolatokban.

Domazet, aki jelenleg a horvát Belbiztonsági Tanács tagja, a horvát hírügynökségnek (Hina) adott nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a horvát gyalogság akár 48 óra alatt képes lenne elérni a szlovén fővárost.

Az egykori tengernagy a két ország között már majdnem két évtizede húzódó, botrányoktól és indulatoktól nem mentes határvita kapcsán tette a meglepő kijelentést. Véleménye szerint ugyanis Szlovénia “állandó zsarolására” a horvát fél egyszer akár így is reagálhat, ha Ljubljana “csak ebből értene”.

A nyilatkozat meglehetősen nagy port kavart a két országban, amire jelenleg semelyik félnek sem volt szüksége. Kolinda Grabar-Kitarović horvát államfő felelőtlennek és elfogadhatatlannak nevezte Domazet kijelentését, és azonnali menesztését rendelte el a Belbiztonsági Tanács tanácsadó testületéből. Ettől függetlenül egy esetleges fegyveres konfliktus a két állam között pedig teljesen elképzelhetetlen, hiszen mindkét ország tagja a NATO-nak (Szlovénia 2004, míg Horvátország 2009 óta).

Domazet 1991-ben disszidált a Jugoszláv Néphadseregből (JNA) a megalakuló Horvát Köztársaság fegyveres erőihez. A délszláv háborúban sorhajókapitányként Ante Gotovina horvát tábornok mellett kulcsszerepet játszott a legjelentősebb offenzívák (Vihar és Villám hadműveletek) stratégiai kidolgozásában. 2000-ben, immár admirálisként lemondásra kényszerült, de azóta is aktív tanácsadói szerepet tölt be.

A Piráni-öböli határvita már a háború óta mérgezi a két szomszédos ország kapcsolatát. Ljubljana pedig erre hivatkozva többször is blokkolta Zágráb uniós csatlakozási tárgyalásait, így az – megkésve – csak 2013 júliusában lett az EU teljes jogú tagja. A határvita pedig azóta sem oldódott meg: a hágai nemzetközi döntőbíróság idén júniusban újonnan Szlovénia javára hozott ítéletet; Zágráb természetesen nem hajlandó elfogadni az öböl közepén kijelölt új határvonalat.

Hamarosan a brit királyi hadtengerészet is megkezdi a lézerfegyverrel történő kísérleteit. A Leonardo, a QinetiQ, az MBDA, az Arke, a BAE Systems, a Marshall és a GKN által közösen kifejlesztett Dragonfire névre hallgató eszköz egyik legfőbb jellemzője, hogy a lézersugár ereje és így a kiváltott hatása is igény szerint változtatható. Célmegjelölésen felül képes lehet vakításra, na és egy igazi fegyvertől elvárható módon sérülések okozására, vagy esetleg tényleges megsemmisítésre is. A fejlesztést végzők szerint a légkör lézersugárra gyakorolt hatását sikerült igen jól csökkenteni, így 100kW-os teljesítmény el nem érése nélkül is képes lesz a Dragonfire távolról irányított repülőgépek, vagy akár tüzérségi lövedékek megsemmisítésére is. Az első próbákat a következő évben fogják megejteni, míg 2019-ben már a valóságot megközelítő terepi tesztek következnek és 2020-ban kerülhet a Dragonfire hajófedélzetre, akkor még csak próbaképpen.

Sikerrel teljesítette az Egyesült Államokban felfolytatott teszteket a Leonardo BC55 BriteCloud repülőgép fedélzeti aktív csalija. Az eszközt még 2013 novemberében mutatta be a Selex ES és a Saab Londonban, fejlesztése azóta is tart. Ahogy azt ígérték az első gép, melynek fedélzetén megjelent a BriteCloud, egy Panavia Tornado lett. A RAF gépét még a 2016-os évben kezdték meg alkalmassá tenni a rendszer alkalmazására, természetesen első időszakban, csak mint légi próbapad. A BriteCloud a szabványos 55 milliméteres dipólköteg szóróban kerül elhelyezésre és kivetését követően képes a légi és földi radarok, valamint a repülőgép felé tartó félaktív és aktív vezérlésű rakéták számára célként funkcionálni, megmentve ezzel az indítást végző repülőeszközt.

A BriteCloud-ban használatos technológiák már bizonyítottak az eddig tesztek során, így az indítást végző gépet érő rádióhullámok BriteCloud általi előállítása, megfelelő erősségű kisugárzása és ezzel a rakéták eltérítése könnyen megvalósíthatónak tűnt a fejlesztők szerint és igazuk is lett. Ugyanis a kísérletek során több mint 80 BC55 BriteCloud került kivetésre a RAF 41. kísérleti századának Panavia Tornado GR.4-es vadászbombázójáról. A többféle földi légvédelmi rendszer szimulációja ellenében végzett próbák során a BC55 BriteCloud képes volt a radarral végzett célkövetést, befogást eredményesen zavarni. Az „átcsomagolt” BC218 BriteCloud integrációjának lehetőségeit jelenleg vizsgálja a királyi légierő a Eurofighter Typhoon vadászbombázóin. A 2x1x8 collos méretű, hasáb alakú önvédelmi eszközzel idén hajtották végre az első vetési próbákat egy dán F-16-os segítségével.

Új gépkarabélyt mutatott be a Thales a héten. Az F90MBR (Modular Bullpup Rifle) bullpup felépítésű, jelenleg még csak a standard NATO 5,56 x 45 milliméteres lőszer kilövésére képes, tömege 3,25 kilogramm. Az ausztrál haderőnél már szolgálatban álló F90-es gépkarabély új variánsát jelenleg háromféle csőhosszal gyártják, ezek 35,56, 40,64 és 73,66 centiméter hosszúak és képes a M16, M4, G36-hoz használt tárak alkalmazására. A három szereléksínnel ellátott fegyvert szerszámok használata nélkül lehet alkalmassá tenni jobb, vagy bal kezesek számára, valamint kialakításának köszönhetően vízből kiemelve is használható. A jövőben tervezik a 6,5 milliméteres átmérőjű lőszer kilövésére képes változat bemutatását is.  A Thales reményei szerint az F90MBR sikerrel indulhat majd a Németországban lecserélésre szánt HK G36-os gépkarabélyok pótlására kiírására kerülő tenderen.

Törökországban rendszeresítésre került a Roketsan által fejlesztett és gyártott Cirit irányított rakéta legújabb változata, mely thermobarikus robbanófejjel lett ellátva. A 2004-ben indult Cirit program az AH-1P Cobra és az AH-1W Super Cobra harci helikopterek pontosabb csapásmérésnek lehetőségét próbálta megteremteni. A fejlesztés során azonban nem sikerült a 70 milliméteres rakéta méreteinek megfelelően kialakítani a Cirit méreteit, némileg hosszabb lett. A Roketsan ezért kénytelen volt egy új rakétát létrehozni, ami így nem lett kompatibilis a régi rakéták indítóblokkjával. Az 1,9 méter hosszú 15 kg-os Cirit maximális hatótávolsága 8000 méter, ebben a távolságban még képes becsapódni egy 3x3 méteres területen. Minimálisan 1500 méterre lévő célok ellen alkalmazható.

A rakéta orrában a lézersugár visszaverődését érzékelő fej, mögötte az irányítást végző vezérsíkok és az ezeket mozgató rendszer lett elhelyezve, az energiaellátás biztosító rendszerrel együtt. Ezután következik a többcélú harci rész, mely eddig kombinált páncéltörő, repesz és gyújtó hatású lehetett. A Cirit hátsó részét a kevés füstöt fejlesztő rakétamotor és a négy stabilizátor foglalja el. Mivel a Cirit nem lett kompatibilis a 70 milliméteres rakéták indítóblokkjával, így ezt is megalkotta a Roketsan, mindjárt két változatban. Az egyikbe kettő, míg a másikba négy Cirit helyezhető el.

Az elsősorban helikopterek számára fejlesztett rakétával már végeztek indítási kísérleteket hajók, gyorsnaszádok fedélzetéről is, így nem kizárt, hogy ez lehet a következő alkalmazási lehetőség. Persze a forgószárnyasok esetében sem zárult le minden lehetőség, ugyanis Cirit integrálása folyik az EC665 Tiger harci helikoptereken az MBDA segítségével, míg a Eurocopter a H135M és a H145M könnyű helikopterek fegyverzetét tervezi erősíteni a török rakétával. Továbbá a Airbus Defence and Space a C295W felfegyverzett szállítógépen szeretné használatba venni a Cirit rakétákat.

Az irányított páncéltörő rakéták területén a helikopterekről UMTAS (Uzun Menzilli Tanksavar Fuze Sistemi), és a földi indítású OMTAS fejlesztése is befejeződött. Az elmúlt évtizedekben a Roketsan jelentős tapasztalatra tett szert az irányítás nélküli rakéták világában és ezt felhasználva kezdték meg az irányított rakéták fejlesztését. A munkálatokba azonban több török cég is bekapcsolódott, legjelentősebb mértékben az Aselsan vállalat vett részt a fejlesztésben. Az UMTAS vagy TAM-LR nagy hatótávolságú páncéltörő rakétát szánja a Roketsan a T-129 ATAK harci helikopter fő fegyverzetéül is. Az UMTAS rakéta a 1,8 m hosszú és 16 cm átmérőjű. Indulótömege 37,5 kg, hatótávolsága 500-8000 méter. Az UMTAS irányítását egy az orrába szerelt hűtés nélküli infravörös képalkotó végzi, melyet az Aselsan fejlesztett ki. Az UMTAS képes indítás után is befogni a célpontot. Helikopterekre két rakétát tartalmazó blokkokban lehet majd függeszteni. Szárazföldi járműre, vagy hadihajóra az UMTAS, egy négy rakétát indítani képes rendszeren nyer elhelyezést. Az UMTAS rakéták sorozatgyártása hamarosan kezdetét veszi Törökországban.

Némi rokonságot mutat az UMTAS-al az OMTAS (Orta Menzilli Tanksavar Sistemi) amely egy földi indítású, közepes hatótávolságú páncéltörő rakéta. Az irányítórendszer és a tandem robbanófej az UMTAS-al megegyező, azonban az OMTAS rakéta teljes hossza 1,68 m, átmérője 16 cm, de valamivel könnyebb 35 kg-os, az indítócsővel együtt. Az állvánnyal és a hőkamerát, TV kamerát, és lézeres távolságmérőt is tartalmazó célzórendszerrel tömege már 55 kg. Az infravörös képalkotó rendszert használó irányítórendszerrel ellátott OMTAS hatótávolsága 200 métertől 4000 méterig terjed és zárt térből is indítható. Az OMTAS sorozatgyártását már megkezdték.

Algéria, Oroszországból származó információk szerint 2016 áprilisában megrendelte a BMPT-72 Terminator 2-es harctámogató járművet. A nagyobb mennyiségben meglévő T-72-es harckocsik átépítésével létrehozható páncélosok leszállítása 2018 első negyedévében indul majd meg és 2019 végéig tart. 2013-ban próbálták ki az észak-afrikai állam szakértői a BMPT Terminator 1-es harctámogató járművet, azt azonban igen költségesnek és bonyolultnak találták. A BMPT-72 létrehozásánál a tervezők felhasználták a BMPT-nél megszerzett tapasztalataikat, így továbbfejlesztésen esett és a tűzvezető rendszer és megerősítésre került a torony páncélzata. Az Uralvagonzavod szerint a már meglévő T-72-es harckocsikat könnyedén, kevés ráfordítással lehet átalakítani BMPT-72 Terminátor 2-es harctámogató járművé. A páncélos fegyverzetét két 2A42 30 milliméteres gépágyú, két AGS-17 30 milliméteres gránátvető, 4 9M120 Ataka irányított rakéta, valamint egy PKTM 7,62 milliméteres géppuska alkotja. Algéria a meg nem erősített hírek szerint legalább 300 darab BMPT-72 Terminator 2-es harctámogató járművet fog rendszeresíteni, amelyek hatékonyan fogják kiegészíteni a nemrégiben megvásárolt T-90SA harckocsikat.

Szeptember 14-én újabb két F-35I Adir érkezett meg Izraelbe, a Nevatim légibázisra. Ezekkel együtt így már 7 géppel rendelkezik az ország légiereje. Az év végéig újabb két F-35I érkezik meg a zsidó államba, ahol külön tesztprogramot hajtanak végre a típussal.

Indiában is befejeződtek a Nag irányított rakétával végzett próbalövészetek. A szeptember 8-án lezajlott teszten két célpontot semmisítettek meg a hazai fejlesztésű fegyverrel, melyeket egy NAMICA (Nag Missile Carrier) hazai fejlesztésű rakétás páncélvadászról indítottak el. A módosított BMP alvázon alapuló hordozójármű a terepen megfelelően mozgékonynak bizonyult, azonban a vízi átkelés során évekkel ezelőtt még nem szerepelt elfogadhatóan. Az irányzó és a parancsnok célzórendszere is jól teljesített, így a DRDO-nak már csak az 1980-as évek óta fejlesztett Nag hibáit kellett kiküszöbölnie és a úszás során felmerült problémákra megoldást találnia.

Továbbra is oroszországi kapcsolatokra és segítségre támaszkodva szeretné növelni nukleáris meghajtású tengeralattjáróinak példányszámát India. A legújabb hírek szerint egy további félkész Project 971 AKULA-osztályú egység befejezéséhez nyújtanának anyagi támogatást. Mindezeken felül hajógyári munkásokat és mérnököket is küldenének Oroszországba, ahol azok elsajátítanák a nukleáris meghajtású tengeralattjárók építését. A nagyjából hat éves időtartamra becsült program legutóbb egy éve megemlítésre került már a médiában. Akkor azokra a 2013-ban már megemlített hírekre hivatkoztak melyek szerint egy további orosz atom-tengeralattjáró kerülhet az indiai haditengerészet fennhatósága alá.

Akkor az ideális választás az 1990-es években 60%-ban elkészült, de leállított építésű IRIBIS nevű egység volt a források szerint. Az Amur Hajógyárban található, eredetileg AKULA I-es osztályú egység meghajtásáról a korszerűbb, Project 855 JASZENY-osztályú (NATO megnevezése: GRANEY-osztály) tengeralattjárókban alkalmazott reaktor gondoskodhatna, míg fegyverzetét a függőleges indítótubusokban elhelyezett BrahMos csapásmérő robotrepülőgépek egészíthetnék ki. Kicsit később már azonban a jelentős előrelépést jelentő JASZENY-osztályt említették meg, mint esélyes típust. Ezen osztály tagjai képesek 5000 km-es hatótávolságú atomtöltettel ellátott manőverező robotrepülőgépek indításra is. A 13800 tonna vízkiszorítású, 119 méter hosszú JASZENY-ek legnagyobb sebessége 31 csomó, és képesek lemerülni 600 méter mélyre is.

Valós harci helyzetet utánozva hajtották végre az Astra Mark-1-es közepes hatótávolságú légiharc-rakétával az éleslövészetet Indiában. Az indítást végző Szuhoj Szu-30MKI Flanker vadászbombázó egy, a Bengáli-öböl vize felett repülő célgépet semmisített meg a lövészet során. A 75 kilométeres hatótávolságú, 3,8 méter hosszú, 4,5 Mach sebességre képes Astra Mk-1 rakéta továbbfejlesztésén már dolgoznak. Az Mk-2-es változat hatótávolsága már 100 kilométer körüli lesz. Az Mk-1-ből az indiai légierő eddig 50 darabot rendelt meg, de valószínűleg hamarosan nagyobb mennyiségben fognak rendelni a fegyverből.

Internetre felkerült fotók alapján úgy tűnik, hogy Kína haditengerészeténél szolgálatba állították a JL-10-es, vagy L-15-ös jelzést viselő sugárhajtású kiképzőgépeket. Az orosz Jakovlev JAK-130-ra igencsak hasonlító gép flotta általi rendszeresítéséről egy évvel ezelőtt már szóltak hírek, így jelenleg nagyjából 24 példány repülhet a haditengerészet állományában. A fotók alapján megállapítható, hogy a pilótafülke előtti idegen-barát felismerő rendszer antennái a haditengerészeti gépekről hiányoznak, viszont egy plusz antenna (talán egy levegő-levegő adatkapcsolatot lehetővé tevő) antenna felbukkant a pilótafülke mögött. Az utánégetős Ivcsenko-Progressz AI-222-25F hajtómű alkalmazására és hajófedélzeti leszállást lehetővé tevő fékhorogra szintén nem utalnak a képek. Amennyiben Kína tartja magát ahhoz a tervéhez, hogy 2023-ban, vagy 2024-ben már három repülőgép-hordozót tart hadrendben, úgy ezekhez nagyjából 150-200 kiképzett pilótára lesz szüksége.

Szintén figyelemre méltóak azok a fényképek, melyek a Wuhan közelében, a szárazföldön felépített repülőgép-hordozó felépítményéről készültek a közelmúltban. Ezeken az látható, hogy az építés alatt álló 002-es jelzésű hordozóra más rádiólokátorok kerülhetnek felszerelésre, mint elődjeire, a 001-re és a 001A-ra. Az aktív fázisvezérelt antennarács elhelyezkedése és mérete igencsak nagy hasonlóságot mutat a nemrégiben vízre bocsátott Type 055-ös rombolón láthatóval.

Egy pilótaképzést segítendő gép modelljét mutatta be a kínai CETC Wuhu Diamond Aircraft Manufacture Co.,Ltd. A turbópropelleres gép igencsak hasonlít az osztrák Diamond Aircraft Industries DART-450-es jelzésű gyártmányára. Ez nem a véletlen műve, hiszen a két vállalat együttműködési szerződést kötött. A kínai variáns levegőbe emeléséről egy Ivcsenko-Progressz által tervezett és a Motor Szics által gyártott AI-450S ukrán hajtómű fog gondoskodni, 495 lóerős teljesítményt szolgáltatva.

Új nehézhelikoptert fejleszt ki Kína és Oroszország. A munkában résztvevő kínai fél, az AVIC (Aviation Industry Corporation of China) már be is mutatta a majdani forgószárnyas makettjét. A rakterében 10 tonnányi tömegben helyezhetők majd el a szállítandó eszközök, míg külső teherként 15-20 tonna is megmozgatható lesz. A 300 kilométeres sebességre képes helikopter mozgatásáról az Ivcsenko-Progressz által tervezett és a Motor Szics által gyártott AI-136T gázturbinák fognak szolgálni. A 11500 lóerős hajtóművek vészhelyzetben képesek lesznek 14500 lóerőt is leadni.

Elkészült az utolsó Lockheed Martin F-16-os is a típus szülőhelyének tekinthető Fort Worth-ben. Texas államban található üzemben folyik az F-35-ök egyre nagyobb ütemű gyártása is és éppen ez az, amiért a Fighting Falcon gépekből több már nem készül el itt. Nem árt megemlíteni, hogy míg 2016-ban 50 darab F-35-ös került összeszerelésre, addig a 2019-es tervekben már 160 darabos mennyiséggel számolnak. Az így kialakuló helyhiány miatt az F-16-os gyártása a Dél-Karolinába található Greenville-be kerül át. Az utolsó texasi F-16-os egyébként az Irak számára legyártásra kerülő példányok közül került ki.

Argentínában most újra kacérkodnak az 1970-es évekből megmaradt félkész tengeralattjárók befejezésével. A két TR-1700-as: az ARA SANTA CRUZ (S 41) és az ARA SAN JUAN (S 42) mellé még további négy megépítését tervezték, ezeket a Domeq Garcia hajógyárban építették volna meg 1984-es, vagy 1985-ös befejezési dátummal. A két leginkább előrehaladott stádiumban lévő egység a 74%-ban elkészült ARA SANTA FE (S 43) és a 35%-ban megépített ARA SANTIAGO DEL ESTERO (S 44). Az ARA SANTA FE befejezéséről legutóbb 1994-ben tettek le, azóta már többször felmerült a befejezésének ötlete. Ezek során volt, hogy nukleáris meghajtást vizionáltak a vízbe még sosem került tengeralattjáróba. Egyes számítások szerint az ARA SANTA FE befejezéséhez nagyjából 60 millió dollárra lenne szükség.

 

NETAREZNÁL GALÉRIA

 

Boeing C-17A Globemaster III.

Dassault Rafale C.

Lockheed Martin F-35A Lightning II.

Eurocopter EC665 Tigre HAP.

McDonnell Douglas EF-18A Hornet.

Kawasaki C-1.

McDonnell Douglas AV-8B Harrier II+.

Embraer KC-390.

Lockheed Martin F-22A Raptor.

Aerospatiale SA-342M Gazelle.

McDonnell Douglas F-4E Phantom II.

BAE Systems Nimrod MRA.4.

Boeing AH-64E Apache Guardian.

Budapest ACC első féléves forgalma az európai forgalomnövekedést jóval meghaladó 7,8 százalékos növekedést mutatott az előző év azonos időszakához képest.

Egy baleset árnyékolta be a nemrég megkezdődött, egyhetes Zapad-2017 orosz-fehérorosz hadászati hadgyakorlatot, ugyanis az orosz félnél veszteséglistára került egy Tu-22M3.