A Brazíliában jelenleg zajló nyári olimpiai játékok eddig nem hoztak túl sok afrikai sikert (ennek talán az eddig bemutatkozó sportágakhoz is van köze), a poszt írásának pillanatáig csak a két dél-afrikai sztárúszó tudott érmet szerezni, így a holnap (08.11) Zambiában megrendezésre kerülő parlamenti- és elnökválasztás valamint alkotmánymódosító népszavazás megfelelő fókuszban lehet legalább az afrikai sajtó és érdeklődő közvélemény számára, hogy Zambiáról már ne is beszéljünk. Volt olyan blogposzt a választásokról, amely már a polgárháború határait feszegető feszültségről írt, amivel még talán lehet vitatkozni, de az tény, hogy sok más afrikai országgal ellentétben itt most tényleg megjósolhatatlan a kimenetel az elnöki posztért.
Papíron kilenc indulóról van szó az elnöki székért folytatott versengésben, de ahhoz kétség nem fér, hogy a nagy esélyes a jelenleg is kormányzó Hazafias Front (PF) jelöltje, Edgar Lungu, akit nagy valószínűséggel csak a Nemzeti Fejlődés Egységpártja (UPND) színeiben induló és a politikai palettán már (de főleg a gazdasági szektorban) eléggé ismert Hakainde Hichilema tud majd megszorítani. Ha valaki számára ismerősnek tűnik ez a párosítás az nem véletlen, Lungu és Hichilema már 2015-ben, a Michael Sata halála után kiírt rendkívüli választáson megmérkőzött egymással, akkor minimális különbséggel Lungu tudott nyerni. Valószínűleg, ahogy akkor is, most is elég egyértelműen ki fog rajzolódni a támogatói struktúra az ország területét illetően (a PF nagyjából keleten és északon számíthat jelentős támogatásra, az UPND pedig főként délről merítheti támogatói bázisát), bár ezen most erőteljes kampánnyal próbáltak változtatni a felek – a fővárost, Lusakát ellepték a hatalmas plakátok, a pólókat és sapkákat osztogató önkéntesek, sőt több esetben még verekedésre is sor került a szembenállók között.
Az utolsó napokra már tényleg teljesen bedurvuló kampányban a zambiai politikai paletta összes nagyágyúja megmutatta magát, a PF például az egykori elnök, Rupiah Banda személyét is bedobta kampányrendezvényein, az UPND pedig az egy időben híres internetes jelenségként is befutott Guy Scott egykori PF elnököt állította maga mellé többek között. De az a legkisebb részrehajlás nélkül kijelenthető, hogy a végeredményt a mindennapi Zambia fogja eldönteni, azaz a gazdasági körülmények és az életszínvonal, ami az elmúlt hónapokig igen rossz pozícióban volt, hiszen világpiaci folyamatok okán az ország fizetőeszköze, a kwacha igencsak megrogyott, szintén világpiaci folyamatok okán több tízezer ember veszítette el munkáját, megdrágultak az alapvető szolgáltatások – de ez most stabilizálódni látszik, a munkahelyek közül rengeteget sikerült visszaszerezni és akár a választások miatt, akár nem, de fizetések emelkedtek, a közszférában korábban elbocsátott dolgozókat helyeztek vissza pozícióikba és így tovább.
Egyébként napjainkban Lusakában egy 5-6 fős családnak a minimális létfenntartáshoz úgy 140 ezer forintra van szüksége, ami tényleg a minimális életbenmaradáshoz elegendő összeg és ilyen nagy ez a szám még nem volt az elmúlt évtizedekben. Ahogy fentebb már volt róla szó, a régiók történelmi támogatása mindenképpen számítani fog, de ahogy most látni és jósolni lehet, az alapján valószínűleg a városi szegények fogják eldönteni ezt a voksolást, akik január óta már több alkalommal erőszakosan is kifejezték akaratukat egyik vagy másik jelölt mellett – a Zambiában példátlan erőszakhullámban több tucat ember veszítette idén életét választáshoz köthető konfliktusokban. És ha az elnökválasztás önmagában még nem lenne elég, alkotmányozó szavazásra is sor kerül, ahol arról szavazhatnak a zambiaiak, hogy belekerüljön-e az alkotmányba az ételhez, lakhatáshoz és munkához való alapjog vagy tényleg tiltásra kerüljön a homoszexualitás és az abortusz. És ha még egyszer az erőszak kérdését szeretnénk feszegetni: a választás után van esély erőszakra és utcai harcokra, de igazán komoly háborúskodástól Zambiában minden jóslat ellenére nem kell tartani.
twitter.com/napafrika
4 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.
Tartozom olvasóimnak az amerikai Demokrata Párt konvenciójának elemzésével, amelyre balatoni nyaralásom miatt kis csúszással kerítek sort.
A legfontosabb megállapítások, amelyeket a konvencióval kapcsolatban tennék, a következők: