Feed aggregator

As at-sea activities continue to expand and authorities face growing challenges like mass illegal immigration, navies and coastguards need new multipurpose vessels for a wide range of tasks, including search and rescue. CMN’s CGuard 50 was initially designed primarily for rescue missions, but also as a conventional patrol boat. With good endurance and excellent stability even in high seas and winds, this rugged economical design features a panoramic bridge and a forward deck and bow offering improved visibility and deck protection. The forward helicopter winching doubles as a UAV pad.

• Lire la suite de CMN unveils CGuard 50 rescue boat

Wenn man die Vita Michel Aouns Revue passieren lässt, kommt man nicht umhin, ihn einerseits als umstrittene Person zu bezeichnen, andererseits aber auch festzustellen, dass er bei vielen Libanesen großes Ansehen genießt. Letzteres hängt nicht zuletzt mit seiner Rolle während des libanesischen Bürgerkriegs zusammen.

Séance plénière : Le terrorisme, les menaces hybrides et l'insécurité cybernétique et énergétique ne laissent aux pays de l'UE d'autre choix que d'intensifier leurs efforts de coopération en matière de sécurité et de défense, ouvrant ainsi la voie à une Union européenne de défense, estiment les députés dans une résolution adoptée mardi. Les députés suggèrent de consacrer 2% du PIB à la défense et d'établir des forces multinationales.

Source : © Union européenne, 2016 - PE

Client navies frequently make technology transfers a key component of major naval programmes in order to meet sovereignty requirements and strengthen local industries.

• Lire la suite de DCNS: proven expertise in technology transfers

Over the last four decades, French boatbuilder Couach, based at Gujan-Mestras near Bordeaux, has delivered more than 200 Plascoa patrol boats and interceptors to navies and security forces around the world. Today, Couach’s Plascoa high-speed interceptors are a global benchmark.

In 2015, Couach won a contract to build 79 interceptors for the Saudi Coast Guard. The first boats were delivered in 2015 with the others to follow over a period of three years.

• Lire la suite de Couach interceptors enjoy huge success

Ukrajna biztonsági szervei provokációt követtek el orosz állampolgárokkal szemben Oroszország területén – jelentette ki Szegej Lavrov orosz külügyminiszter kedden azzal kapcsolatban, hogy Ukrán Biztonsági Szolgálat (SzBU) a moszkvai védelmi minisztérium előző napi közlése szerint “elrabolt” két orosz katonát Ukrajna és a Krím határán.

Lavrov kedden Minszkben foglalt állást az incidensről.
“Álláspontunk szerint ez törvénytelen provokáció volt, amelyet Ukrajna biztonsági szolgálatai az Oroszországi Föderáció területén, orosz állampolgárokkal szemben követtek el. Ezzel (az üggyel) bűnüldöző hatóságaink foglalkoznak” – mondta Lavrov.
Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője keddi sajtótájékoztatóján nem kívánt válaszolni arra a kérdésre, hogy történtek-e fogolycserét célzó lépések az SzBU által elfogott orosz katonák ügyében. Mint mondta, mindent megtesznek, amit ilyen helyzetben meg kell tenni.
“Ők az Oroszországi Föderáció állampolgárai. És ebben az esetben ez a legfontosabb” – hangoztatta az SzBU azon állításával kapcsolatban, hogy a két elfogott katona korábban az ukrán fegyveres erők kötelékében szolgált.
Peszkov egyetértését fejezte ki a Lavrov által kifejtett hivatalos állásponttal.
Az orosz védelmi minisztérium hétfő este jelentette be, hogy az SzBU a Krímben vasárnap “elrabolta” és Ukrajna területére szállított két orosz katonát. Az orosz Fekete-tengeri Flotta vezérkara kedden közölte, hogy a két katonát Dzsankoj nemzetközi közúti határátkelőnél ejtették foglyul.
A két katonát a flotta szóvivője szerint azzal bírták rá beépített emberek a határ átlépésére, hogy az Ukrajnában megszerzett felsőfokú végzettségüket igazoló iratokat fognak átadni nekik.
Az SzBU hétfőn közölte a TASZSZ orosz hírügynökséggel, hogy a két katona korábban az ukrán hadseregben szolgált és megsértette katonai esküjét. Az ukrán biztonsági szolgálat akkor további részletekkel nem szolgált.

Oroszország és Belorusszia vezetői megvitatták az Eurázsiai Gazdasági Unió fejlődésének lehetséges irányait. Az orosz külügyminiszter szerint az Európai Unióval együttműködés miatt új irányt vehet az európai integráció.

Tovább olvasom

- Politique / France, Élections, Extrême droite, Inégalités, Géographie, carte ou graphique, 2015/12 - Vote FN

Grande absente des débats de la primaire de la droite, l'Europe n'en demeure pas moins un thème sur lequel les deux finalistes s'opposent. En particulier sur son mode de fonctionnement, François Fillon défendant une vision plus souverainiste que son rival. De même, en termes de politique étrangère, l'attitude à adopter à l'égard de la Russie constitue un point de désaccord sensible entre les deux candidats.

Les élections régionales de décembre 2015 risquent de réactiver le mythe des « deux Front national », l'un protectionniste et ouvriériste dans le nord de la France, l'autre xénophobe et identitaire dans le sud. Largement promu dans les médias, ce découpage masque les distinctions géographiques réelles du vote d'extrême droite.

Une victoire du Front national (FN) aux élections régionales de décembre 2015 dans le Nord-Pas-de-Calais-Picardie et en Provence-Alpes-Côte d'Azur illustrerait la géographie électorale du parti d'extrême droite. Celle-ci n'a guère évolué depuis les élections européennes de 1984, auxquelles le FN obtint environ 10 % des voix : elle oppose un arc oriental allant du Nord aux Pyrénées-Orientales à une moitié occidentale bien plus rétive. Pourtant, le lieu commun d'un FN du Nord, social et populaire, qui séduirait les ouvriers, opposé à un FN du Sud, identitaire et économiquement libéral, davantage tourné vers les retraités, a fait florès ces dernières années (1). Cette opposition est loin d'être pertinente.

La carte électorale du FN ne correspond à aucune forme d'héritage historique. On pourrait penser que, dans la moitié méridionale du pays, les bons scores du parti à partir de 1984 actualisent un potentiel qui s'était déjà exprimé avec le phénomène poujadiste, en 1956, et surtout en faveur de Jean-Louis Tixier-Vignancour, défenseur de l'Algérie française et candidat à la présidentielle de 1965. Le développement frontiste profiterait ainsi d'une structure sociale favorable — poids de la petite bourgeoisie patronale et commerçante — et de l'importante présence de rapatriés d'Algérie. Cette idée doit être nuancée.

Trois sociologies électorales du Front national Géographie électorale de l'extrême droite Joël Gombin & Cécile Marin, décembre 2015

Avant 1984, l'implantation militante du FN est faible sur le littoral méditerranéen. La section de Marseille n'est par exemple créée qu'en 1983, soit onze ans après la naissance du parti, et la fédération des Alpes-Maritimes ne se développe elle aussi que de manière tardive (2). En 1984 et après, la carte électorale frontiste dans le sud de la France ne se confond ni avec le vote poujadiste de 1956 ni avec celui pour l'Algérie française de 1965 (qui recoupe largement l'implantation des rapatriés). Il en va de même dans le Nord, où l'essor du FN dans les années 1980 ne se confond pas avec le reflux de la gauche, et en particulier du Parti communiste (3).

Des parachutages réussis

Son développement rapide après 1984 s'accompagne, sur le plan électoral, d'une différenciation spatiale. Si les électeurs frontistes de Marseille ou de Nice ne sont pas exactement les mêmes qu'à Lille ou Roubaix, le parti, lui, continue de fonctionner de manière extrêmement centralisée, l'impulsion politique provenant de ses instances nationales, selon une habitude prise dès sa création. Surtout, les territoires les plus favorables sont pensés essentiellement comme des apanages : les dirigeants de premier plan viennent y chercher des terres d'élection favorables, même lorsqu'ils ont antérieurement construit un fief politique ailleurs. La région PACA joue ce rôle. MM. Jean-Marie Le Pen et Bruno Mégret, de même que Jean-Pierre Stirbois, bien qu'ils vivent tous trois en région parisienne, vont ainsi tenter de se faire élire dans les Bouches-du-Rhône en 1988.

Plus récemment, les parachutages de Mme Marine Le Pen à Hénin-Beaumont, en 2007, et de Mme Marion Maréchal-Le Pen à Carpentras, en 2012, répondent à la même logique : attribuer les territoires les plus favorables aux dirigeants nationaux plutôt que promouvoir des militants de terrain qui se livrent à un patient travail d'ancrage local. Il est vrai que, désormais, cette implantation semble durable, contribuant au développement du potentiel frontiste sur ces territoires. Dans ces conditions, il existe un jeu permanent entre le centre partisan et ses périphéries.

La division entre FN du Nord et du Sud ne permet pas non plus d'expliquer la géographie du vote frontiste, pour laquelle il convient de distinguer plusieurs échelles : celle des régions, qui oppose principalement l'Est et l'Ouest, et celle des agglomérations, où l'adhésion s'organise selon le « gradient d'urbanité » (4). On pourrait donc également parler d'une opposition entre Front des villes et Front des champs (ou entre Front des immeubles et Front des pavillons ?). Par exemple, lors des élections européennes de 2014, en Picardie, le FN rassemblait en moyenne 12,1 % des inscrits dans les centres-ville et 19,4 % dans les communes rurales. Une part importante des malentendus et des controverses autour de la qualification de ce vote vient probablement de la difficulté à penser l'articulation entre ces niveaux géographiques.

Dans le cadre de précédents travaux (5), nous avons établi — sur la base de données agrégées — une estimation de la proportion de votes FN (rapportée aux inscrits) de chaque catégorie socioprofessionnelle (en utilisant une nomenclature assez fine en 24 catégories) dans chaque département, lors de chaque élection présidentielle de 1995 à 2012. Si ces estimations demeurent bien sûr imparfaites, elles permettent de dégager une typologie des départements et de distinguer trois grandes catégories de vote FN (6).

La première correspond principalement à ses terres de mission, qui lui sont plutôt rétives : Ouest, Sud-Ouest — à l'exception de la vallée de la Garonne —, une large partie du Massif central et au-delà, jusqu'à la Nièvre et la Saône-et-Loire. Il faut y ajouter les Hautes-Alpes, Paris, les départements de la petite couronne ainsi que la Corse. Dans ces régions, ceux qui votent néanmoins pour le FN appartiennent moins aux classes populaires, sont moins souvent ouvriers et inactifs. Proportionnellement, les indépendants ou cadres retraités, les employés de commerce, les professions intermédiaires du secteur privé y sont surreprésentés. Là où le FN est plus faible, donc, il l'est surtout parce qu'il ne parvient pas à séduire le noyau dur de son électorat au niveau national : les ouvriers (entre 4 et 6 points de moins que la moyenne du pays en 2012) et les inactifs (essentiellement des femmes au foyer et des étudiants — environ 5 points de moins en 2012).

La deuxième catégorie rassemble des départements tous situés au sud de la Loire. A l'exception des Bouches-du-Rhône, tous les départements littoraux de la Méditerranée en font partie. On y retrouve également les départements de la vallée de la Garonne, et certains du sillon rhodanien. Il s'agit de départements plutôt urbanisés, dont certains formaient naguère le « Midi rouge ». Ici, le vote FN est surreprésenté parmi les salariés du secteur privé : ouvriers, employés, professions intermédiaires et cadres supérieurs. Il s'agit donc, au-delà des oppositions de classe, des mondes du travail qui vivent dans des territoires dont l'économie fragile, déconnectée des grandes métropoles inscrites dans la mondialisation, se situe essentiellement dans les services et dépend pour beaucoup du tourisme, des prestations sociales (en particulier les retraites, mais aussi le chômage, les allocations familiales, etc.) et de la fonction publique. Un tableau qui a peu à voir avec celui d'un « FN des bourgeois » que véhicule parfois l'idée de « FN du Sud ».

Enfin, la troisième catégorie correspond pour l'essentiel au grand quart — et même tiers - nord-est de la France (hors Paris et petite couronne). Il faut y ajouter une bonne partie de la région Rhône-Alpes (deux Savoies, Isère, Rhône), les Alpes-de-Haute-Provence et surtout les Bouches-du-Rhône. Si les ouvriers y votent plus FN qu'ailleurs (d'environ 4 à 5 points en 2012), c'est surtout parmi les inactifs que le parti réalise ses meilleurs scores. C'est vrai des retraités des classes populaires, mais aussi des autres inactifs : femmes au foyer, étudiants, etc. La préférence frontiste serait alors le symptôme de territoires dévitalisés économiquement, victimes de la désindustrialisation, qui conduit ceux qui sont déjà écartés de l'activité économique ou qui risquent de l'être (les ouvriers) à manifester ainsi leur désespérance.

L'agrégat des « électeurs du Front national » est donc hétérogène. Les intérêts sociaux que ce parti représente ne sont pas convergents ; parfois même, ils divergent franchement. On le voit notamment avec la redistribution économique : les actifs du secteur privé ont intérêt à ce qu'elle soit la moins importante possible, quand les inactifs et les fonctionnaires en dépendent pour leur survie.

Avant tout opposés à l'immigration

On ne peut pas dire que l'effort d'adaptation des dirigeants frontistes aux réalités locales soit très poussé : pour l'essentiel, la production de programmes et de supports de communication est centralisée et contrôlée par la direction nationale du parti. Mais certains dirigeants comme Mme Maréchal-Le Pen, M. Louis Alliot ou M. Florian Philippot développent au sein même du parti un discours, une ligne, correspondant à ce qu'ils considèrent — plus ou moins à juste titre — comme leur base sociale dans leur territoire d'implantation. Mme Maréchal-Le Pen articule ainsi une offre politique favorable aux petites entreprises et un discours stratégique visant à opérer l'« union des droites » autour d'elle.

Les différences sociologiques du vote FN tendent à s'estomper. Alors même que résonne l'antienne des « deux Front national », la direction néofrontiste cherche à homogénéiser le parti en faisant son miel de la désaffection croissante des classes populaires à l'égard des partis installés.

Cette unification passe par un discours qui, quelles que soient les différences sur lesquelles on se livrera, légitimement, à de minutieuses exégèses, reste structuré — peut-être plus que jamais — par la question migratoire (7). Toutes les études montrent que les électeurs frontistes se distinguent de tous les autres par l'absolue priorité qu'ils accordent à cet enjeu. Le discours « social-populiste (8) » du néo-FN doit ainsi être analysé pour ce qu'il est : un moyen de lever les obstacles au vote FN des groupes sociaux qui accordent encore une importance à la question sociale, abandonnée par la gauche.

(1) Cf. Jérôme Fourquet, « Front du Nord, Front du Sud », IFOP Focus, Paris, n° 92, août 2013.

(2) Valérie Igounet, Le Front national de 1972 à nos jours. Le parti, les hommes, les idées, Seuil, Paris, 2014.

(3) Serge Etchebarne, « Le FN dans le Nord ou les logiques d'une implantation électorale », dans Nonna Mayer et Pascal Perrineau (sous la dir. de), Le Front national à découvert, Presses de Sciences Po, coll. « Références académiques », Paris, 1996.

(4) Cette notion désigne le degré décroissant d'urbanité à mesure qu'on s'éloigne des centres-ville.

(5) Cf. « Configurations locales et construction sociale des électorats. Etude comparative des votes FN en région PACA », thèse de doctorat de science politique, université de Picardie Jules-Verne, 2013.

(6) Lire Sylvain Crépon et Joël Gombin, « Loin des mythes, dans l'isoloir », dans « Nouveaux visages des extrêmes droites », Manière de voir, n° 134, avril-mai 2014.

(7) Vincent Tiberj, « La politique des deux axes. Variables sociologiques, valeurs et votes en France (1988-2007) », Revue française de science politique, Paris, 2012, vol. 62, no 1.

(8) Gilles Ivaldi, « Du néolibéralisme au social-populisme ? La transformation du programme économique du Front national (1986-2012) », dans Sylvain Crépon, Alexandre Dézé et Nonna Mayer (sous la dir. de), Les Faux-Semblants du Front national. Sociologie d'un parti politique, Presses de Sciences Po, Paris, 2015.

felmásztunk a lajtorján,
de béget az élet,
csillagokat bájoltunk

átalvettük, mi kié,
de béget az élet,
csillag után kullogtunk

Jákób mondta: kis cihők,
de béget az élet,
csillagokat sarcoltunk

vállrándítva megjöttünk,
de béget az élet,
csillagport, azt nem hoztunk

lent vagyunk, szúr a vadóc,
de béget az élet,
anyaföldön elcsúsztunk

kiszámoltuk, mennyi még,
de béget az élet,
tapsikolva megúsztuk

haraptuk a lajtorját,
de béget az élet,
fokait meg elittuk

volt velünk lány, félkézről,
de béget az élet,
rossz napokra elcsuktuk

ácsolhatnánk új létrát,
de béget az élet,
addigra már elcsuklunk

Pénteken utalják a Szülőföldön magyarul program keretében biztosított nevelési, oktatási, valamint tankönyv- és taneszköz-támogatást azoknak a családoknak, akik idén első alkalommal igényelték a finanszírozást – számolt be Kovács-Ferenczi Noémi, az akciót lebonyolító Romániai Magyar Pedagógusok Szöv...

Julia Kamińska az egyik legfényesebb csillag a lengyel közéletben. Szinte minden nap feltűnik valamilyen sorozatban, vagy színházi előadásban.

 

A fotózás sem áll távol tőle, a lengyel CKM számára készített fotósorozat után még a Playboy is a lábai előtt hevert. Nem mindig volt ilyen. Nyolc évvel ezelőtt még német szakot hallgatott, amikor Lengyelország felfedezte a Csúnyula szerepében. Az interjút késő este készítettem vele, ennek ellenére mosolygós és beszédes volt. Ezek személyiségének legfontosabb pillérei, valamint a magas érzelmi és értelmi intelligencia. Julia november 13-án ünnepelte 29. életévét. Köszöntésképpen ismerjük meg őt közelebbről! 

Te alakítottad a Csúnyula (BrzydUla) főszereplőjét, amelyet a kolumbiai, Betty a csúnya lány című sorozat alapján forgattak Lengyelországban. Mennyire volt nehéz számodra ronda lányt játszani annak ellenére, hogy egy vonzó nő vagy? Kihívás volt számodra? Nem féltél attól, hogy beskatulyáz a lengyel filmipar? 
Köszönöm a bókot, de egyáltalán nem volt bennem félelem. Most, amikor már közelebb járok a harminchoz, magabiztosabb vagyok és jól érzem magam a bőrömben. Ez nem mindig volt így.  Tinédzser koromban számtalan rossz érzés volt bennem a külsőmmel kapcsolatban. Azt gondoltam akkoriban, hogy nem vagyok csinos, vagy érdekes senki számára. Emellett az iskolatársaim sem úgy néztek rám, mint egy vonzó személyre. Emiatt egyáltalán nem volt nehezemre egy ilyen szereplőt alakítani. Tudtam pontosan, mit jelent „csúnyának” lenni. 

Mondhatjuk azt, hogy a Csúnyula szerepe tett híressé Lengyelországban? 
Ez igaz, előtte nem ismertek engem az emberek. A Csúnyula nagy változásokat hozott számomra. Teljesen át kellett magamat adni a szerepnek és el kellett hagyni a szülővárosom. 

A színjátszás egy valóra vált álom számodra. 
Pontosan, de nem így az életem, sőt mégcsak ilyen karrierre sem számítottam. Annak ellenére, hogy a Csúnyula előtt már régóta foglalkoztam színészkedéssel, eleinte nem így képzeltem el az életem. Még színész diplomám se volt. Eszembe se jutott korábban, hogy színjátszást tanuljak, mert túlságosan féltem és azt gondoltam, hogy akkor sem lennék ebben sikeres, ha felvennének színész szakra. De, mivel egyszer úgy döntöttem, hogy kipróbálom a színjátszást, részt vettem néhány kurzuson a Wybrzeżak Színházban, Gdanskban, abban a városban, ahol születtem. Ott, időről-időre feltűnt valaki a filmiparból fiatal színészeket keresve különféle kisebb, Észak-Lengyelországban forgatott sorozat-szerepekre. Ez olcsóbb volt számukra, mint mindig Varsóból hozni színészeket. Szóval, rendszeresen szerveztek ilyen válogatásokat és az egyiket egyszer sikerült megnyernem. Egy kisebb alakítás után újabb válogatásokra hívtak, immáron nagyobb és nagyobb sorozat szerepekre. Ennek köszönhetően elkezdtem castingokra járni, Varsóba. Számos év után egyszer csak jött a Csúnyula-válogatása. Habár akkor már német nyelv szakon tanultam a Gdańsk-i egyetemen, egy vizsgát kihagytam azért, hogy elmehessek a Varsóba a Csúnyula castingjára. Szerencsére megnyertem, ennek köszönhetően ma egy magyar újságíróval beszélhetek. Ez volt a karrierem valódi kezdete, ráadásul a Csúnyula volt az első nagy sikerem. Előtte főként kisebb szerepeket játszottam. Egyszer én alakítottam például egy főszereplő lányát egy sorozatban és akkor arra még nagy szerepként tekintettem. Mielőtt megkaptam volna életem első főszerepét lassú, természetes folyamaton mentem keresztül, amit egyáltalán nem bánok, mert rengeteg időm volt tanulni a színjátszást.  

( Fotó: party.pl)

2013-ban, a Csúnyula után megjelent egy fotósorozatod a lengyel CKM-ben, amelyet azért csináltál, hogy pénzt gyűjthess egy baba számára, akinek sürgős műtétre volt szüksége. Sikeres volt ez a jótékonysági akció? 
Sajnos a baba meghalt, mielőtt a műtétre sok kerülhetett volna. A baba szülei ugyanakkor az összegyűjtött pénzt egy másik lány számára ajánlottak fel, akinek szintén sürgős műtétre volt szüksége. Szerencsére az az operáció sikeres volt. 

Kaptál negatív megjegyzéseket Lengyelországban azért, mert levetkőztél egy férfi magazinban?
Nem, valójában ez nem volt olyan rossz. Valószínűleg azért, mert ez egy nagyon visszafogott, nem akt-jellegű sorozat volt a CKM-ben, ezért nem is válthatott ki nagyon indulatokat. Természetesen voltak rosszalló hozzászólások, de leginkább csak az interneten. 

Az interneten mindig vannak negatív hozzászólások. Én szinte mindennap kapok, nincs miért aggódni emiatt. Ezt követően is vállaltál fotózást, vagy ez egy ilyen egyszeri alkalom volt? 
A lengyel Playboy is hívott engem később és megkérdezték, hogy hajlandó vagyok-e egy picit többet mutatni. Nemet mondtam nekik. Ennek az az oka, nem érzem azt, hogy ez passzolna hozzám. Nagyon stresszes számomra, ha úgy fotóznak, amikor kevés ruha van rajtam. Egyetlen egyszer vállaltam egy olyan jelenetet egy filmben, amikor teljesen meztelen voltam. Annak ellenére, hogy Janusz Morgenstern, a rendező nagyon kedves és készséges volt, mindent megtett, hogy jól érezzem magam, úgy döntöttem, hogy többet nem vállalok ilyet. Egyszerűen furcsán éreztem magam a kamera előtt meztelenül. 

Ehhez képest egészen mókás lehetett egyszer egy lengyel tini magazin címlapján lenni. Hogy történt mindez, csak nem megpróbálkoztál a modellkarrierrel is? 
Ez így van. Már nagyon régen volt mindez. Talán tizenöt, vagy tizenhat éves lehetettem. Egyszer a barátnőm részt akart venni egy versenyen, amelyen a győztes egy tini magazin, a Lány (Dziewczyna) címlapjára kerülhetett. Ő azt javasolta, menjek vele, hogy kicsit több legyen az önbizalma. Végül úgy alakult, hogy megnyertem. Kezdetben valóban nagyon mókás kalandnak indult, mert életemben először mehettem Varsóba. A fotózás előtt azonban megváltoztatták a stílusomat és levágták a fufrumat. Borzasztóan néztem ki, de éreztem a nyomást, ezért úgy csináltam, mintha minden rendben lenne. Egy perccel azután, hogy kiléptem a stúdió ajtaján elsírtam magam. Ez volt az első benyomásom Varsóról. Az eső esett és a hajam borzasztóan nézett ki. 

Ha van valami, ami passzol hozzád, az a tánc. 
Nagyon szeretek táncolni, habár nem mondanám, hogy ebben nagyon jó lennék. 2010-ben megnyertem a Táncolj sztárokkal! című műsort. Munkám során általában profi táncra van szükség, mint például a musical-ekben, szóval jónak kell lennem. De az igazság az, hogy ahhoz, hogy jó legyek, mindig profi partnerre van szükségem. Ismered Goldie Hawn, a Senki nem csinálja úgy, ahogy én? című műsorát? Amikor megpróbálok professzionális lenni, valódi táncos nélkül az oldalamon, úgy érzem, olyan vagyok, mint akit ő is alakított. Egy nő számára mindig könnyebb úgy táncolni, ha vezetve van. A tánc, általánosságban nem túl nőies, a férfinél van a vezető szerep. 

(Fotó:Mateusz Motyczynski)

Játszol a Jóban-Rosszban (Na dobre i na złe) című lengyel sorozatban, mely az egyik legnépszerűbb televíziós szappanopera Lengyelországban. A sorozatot idehaza is lehet látni a TVP Polonián. Megváltoztatta az életedet ez a lehetőség?
Igen, mert az emberek végre nem csak úgy néztek rám, mint Csúnyulára. Érdekes módón, mielőtt szerepet kaptam volna ebben a sorozatban, életem egyik legnehezebb korszakán mentem keresztül. Mindent elvágtam magam mögött, visszamentem a szülővárosomba befejezni a tanulmányaimat. Annyi minden történt velem, hogy úgy éreztem, meg kell állnom. Annyit kellett dolgoznom, hogy hónapokon keresztül nem láthattam a családom. Bizonyos szempontból nagyszerű volt, de másfelől magányosan és furcsán éreztem magam. Újra csak egy áltagos német nyelvet tanuló diák akartam lenni. Tudtam, hogy ez csak úgy sikerülhet, ha abbahagyok mindent, amit akkor csináltam. Megtettem, visszamentem és lediplomáztam. Ez után a szünet után vissza akartam térni Varsóba, hogy újra színésznő legyek. És ahogy számítottam rá, nem volt egyszerű újrakezdeni. Egy ideig semmilyen munkám nem volt. Később kisebb, színházi vagy szinkron szerepeket kaptam. Majd jött a Jóban-Rosszban 2013-ban. Ez a lehetőség sokat segített nekem leginkább azért, mert teljesen más karaktert alakítok, mint a Csúnyulában. Tudod, néha, egy főszerep után nem könnyű meggyőzni az embereket, hogy képes vagy mást is csinálni. A Jóban-Rosszban nagyon jól jött ki számomra, de már kezdek tovább lépni. Jelenleg más sorozatokban, a Szingli Lány (Singielka) és a Na Wspólnej-ben (a sorozat a magyar Barátok Közt  szappanopera licence alapján készül Lengyelországban– a szerk).

Hogy írnád le a Zuza Krakowiakot, azt a szereplőt, akit alakítasz a Jóban-Rosszban című sorozatban? 
Ő egy őrült és bátor alkat, aki nem mindig kedves. Amikor a nagymamám először látott a sorozatban azt mondta, hogy kicsit másra számított. Ebben a sorozatban mindenki kedves, de én egy negatív karaktert alakítok, aki elvesz egy férfit egy másik nőtől. Mostanra Zuzia Krakowiak változott egy kicsit.  Jó doktor lett belőle, aki még egy kicsit agresszív, de nagyon profi. A nagymamám pedig most már boldog. 

A színpadon negatív, vagy pozitív szerepeket szeretsz alakítani? 
Nyolc éve dolgozom a Teatr Komediában. Nagyon szeretek rossz lányokat alakítani. Vagy éppen rossz fiúkat, ha úgy hozza a sors, hiszen férfi szerepeket is játszom. Egészen pontosan most olyan szereplőt alakítok, aki lány létére fiúnak tetteti magát. Persze nagyon szeretem a visszajelzéseket hallani, amikor jó karaktert alakítok, de a negatív szereplők megformálásakor nagyobb a mozgástér egy színész számára. Sokkal érdekesebb egy őrült gyilkos szerepén dolgozni, mint egy átlagos szomszéd lányt alakítani. Ez így működik. Most egy musical-ben kaptam szerepet. A karakterem egy igazán kedves lány, akiből később egy szajha lesz. Szeretem a musical-eket. Még akkor is, ha legtöbbjük pehely könnyű, vagy leginkább bugyuta. 

A színházi szerepek mellett számos lengyel filmben tűntél már fel. Melyik volt a legnagyobb alakításod? 
Azt hiszem a legnagyobb szerepet a 2013-as Swingben kaptam, amelyet Abelard Giza rendezett. Ő az egyik legismertebb stand-up komikus Lengyelországban. Ebben a filmben emellett sokan játszottak olyanok is, akikkel együtt kezdtem a Wybrzeżak Színházban, Gdańsk-ban. Játszott velem a filmben Ewa Błachnio, Szymone Jachimek és Kacper Rucinski is, akik most már mind híres vígjáték színészeknek számítanak Lengyelországban. 

Rengeteg oldalad van, ha úgy alakul, akkor műsort vezetsz, emellett számtalan forgatókönyvet írtál már. 
A forgatókönyvírást akkor kezdtem, amikor a Csúnyulán dolgoztam. De akkor csak néhány jelenetet írtam, mert nem volt időm folytatni a munkát. Akkoriban baráti viszonyt alakítottam ki a forgatókönyv író csapattal, mely nagyszerű, tehetséges emberekből állt. A fő forgatókönyvíró, Piotr Jasek most a partnerem. De ahogy korábban említettem, voltak idők, amikor nem volt színésznőként munkám. Akkoriban ez a forgatókönyvíró-csapat segített ki. Felajánlották nekem, hogy írjak és azóta velük dolgozom. Számomra ez jóval nehezebb dolog, mint a színjátszás. Emellett nincs különleges tehetségem a forgatókönyvíráshoz. Tudok megfelelő párbeszédeket írni, de mindezek mellé meglehetősen sok munkába kerül felépíteni a szükséges dramaturgiát. De mindig a teszem a tőlem telhetőt. Most a társírója vagyok az Első szerelem (Pierszwa Miłość) és a Szingli lány című sorozatnak. 

Látsz esélyt arra, hogy egyszer akár a másik népszerű lengyel szappanopera, az Sz, mint szerelemnek (M jak miłość) legyél egyszer a forgatókönyvírója? 
Nem tudom, még nem gondoltam erre, de sohasem lehet tudni. Amit viszont tudok, hogy a színjátszás nem egy biztonságos munka. Színésznőnek lenni vidám jó dolog, emellett néha magas jövedelemmel is jár. De sohasem tudod mikor ér véget. Ki tudja, talán jövőre már nem lesz semmi, amit csinálhatnék. Szóval mindig fel vagyok készülve arra, hogy csináljak valami teljesen mást. Bár az az álmom, hogy életem végéig színésznőként dolgozhassak.  Éppen ezért mindig próbálok a lehető legtöbbet kihozni magamból. Ennek érdekében annyit tanulok, amennyit csak tudok. Ez valamennyire biztonsággal tölt el. Az extra képességek is sokat segítenek, így például az éneklés. Először 2008-ban próbálkoztam meg az énekléssel, amikor a Csúnyula producere megkérdezte, mi lenne ha elénekelném a sorozat főcímdalát. Attól az időtől kezdve egyre többször énekeltem vagy a színházban, vagy pedig a szinkronizálás kapcsán. Jelenleg profi énekórákat veszek. Egy hónappal ezelőtt pedig stúdióba vonultam Marcin Świetlicki-vel, hogy felvegyünk két számot az új albumához. Előbb-utóbb én is szeretném elkészíteni a saját lemezemet, de jelenleg még csak három számom van.  Ehhez több időre lenne szükségem, amiből most jelenleg nem sok van. 

Julia Kamińska másfél évesen

Mikor van időd pihenni? Ha jól sejtem, csak akkor tudsz igazán kikapcsolódni, ha elutazol, például külföldre.
Amikor külföldre megyek, akkor nagyon szereek úgy várost nézni, hogy lássam, miként élnek az emberek azon a helyen. Szeretem az aktív pihenést. De ha most a pihenésre gondolok, akkor az valójában egy olyan szabad hetet jelent, amikor kilapulok egy strandon. Idén ezt egyszer már megtettem, egy ilyen tipikus, teljes ellátásos dolog volt Görögországban. Akkor erre volt szükségem, nem tudom hova fogok utazni legközelebb. 

Talán Magyarországra?
Voltam már Magyarországon kétszer, amikor szinkron munkát csináltunk a Dreamworks számára. Érdekes módon ez lengyel szinkron volt. Szeretem a magyar fővárost, mert egy nagyon szép hely. Az épületek varázslatosak! Érdekes volt számomra, hogy kicsit távolabb a városközponttól több, ódon épület elhagyatottnak tűnt. A kajátok abszolút fantasztikus! Szerencsére egyetlen egy rossz étteremmel sem volt dolgom valahányszor Budapesten voltam. Biztos vagyok benne, hogy visszajövök még. 

Tags: Lengyelországlengyel színésznőBarátok Köztfilmszínház Színes: Interjú

Az orvosok tovább harcolnak Teodora Kaćanski (30) újvidéki lány életéért, akit szombaton sebesített meg lőfegyverből egy még mindig ismeretlen merénylő, írják egyes médiumok egyben cáfolva a korábbi híreket, amelyek szerint a lány belehalt sebeibe.

Séance plénière : Suite aux divers scandales d’évasion fiscale, notamment les révélations sur les "Panama Papers", le Parlement a soutenu la position du Conseil et a donné son feu vert, par 590 voix pour, 32 voix contre et 64 abstentions, pour que les autorités fiscales dans l’UE partagent automatiquement des informations sur les titulaires de comptes bancaires.

Source : © Union européenne, 2016 - PE

Plenary sessions : In the wake of several tax evasion scandals, including the “Panama Papers” revelations, Parliament has backed Council’s position, and given the go ahead, by 590 votes to 32, with 64 abstentions, for tax authorities across Europe to automatically share information about bank account holders.

Source : © European Union, 2016 - EP

Elkezdték felújítani a zeneszerző egykori orgonáját a burgenlandi Doborján (Raiding) településen működő Liszt Ferenc Egyesület fennállásának közelgő 50. évfordulója alkalmából.

Liszt Ferenc az orgonán még gyerekként játszott a helyi templomban, azonban a hangszert már évtizedek óta nem szólaltatták meg. Az 1770-ben készített orgona 1924-ig a templomban állt, ezt követően Liszt szülőházába került. 1840-ben, amikor Liszt Ferenc a településen járt, a zeneszerző 100 guldent adott a hangszer felújítására, azonban a restaurálás ekkor nem történt meg.
Az egyesület a hétfőn kezdődött felújítás költségét, mintegy 85 ezer eurót (26 millió forint) támogatásokból teremti elő.
Az orgona restaurálását Wolfgang Karner alsó-ausztriai orgonaépítő végzi. A becslések szerint a restaurálás 1200 munkaórát tesz majd ki. A munka során kicserélik a hangszer fa- és fémsípjait és a hiányzó arany berakásokat is pótolják.

Plenary sessions : North Sea cod fishermen will be able to land every catch – not just cod – more easily following Parliament’s green light on Tuesday. The updated regulation will remove limits on the number of days a vessel can spend in a fishing area and thus remove all obstacles to complying with the landing obligation in full.

Source : © European Union, 2016 - EP

Seit gut zwei Jahren unterstützt die Bundeswehr die Peshmergakämpfer im Nordirak im Rahmen eines Bundestagsmandats mit Ausbildung und Ausrüstung. Seit einem Jahr beteiligt sie sich auf Grundlage eines zweiten Mandates mit einem Einsatzgeschwader auch aktiv an Operationen gegen den »Islamischen Staat« (IS) in Syrien und im Irak. Die am 10. November 2016 erfolgte Verlängerung und Erweiterung des zweiten Man­dats fällt ebenso wie die im Januar 2017 anstehende Verlängerung des ersten Mandats in eine Phase großer politischer Dynamik in einer ohnehin komplexen Konfliktregion. Insofern ist das Engagement der Bundeswehr militärisch zwar weitgehend risikolos, politisch aber keineswegs. Um der Sicherheit und Stabilität in der Region auch weiter­hin dienen zu können, müssen beide Mandate auf den Prüfstand.