A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap „Vállalatok K+F+I tevékenységének támogatása” című pályázati felhívásán 416,15 millió Ft állami támogatást nyert el a K.F. Építőipari Kft. A cég 741,13 millió forint összköltségű projektje során az építőipar különböző ágazataiban felhasználható újgenerációs nanobeton kéményrendszerek kifejlesztését kívánja megvalósítani.
A K.F. Építőipari Kereskedelmi Szolgáltató Kft. 2011-ben kezdte meg tevékenységét villamos ipari szolgáltatások fő tevékenységgel. Az eredményesen végzett épület villamossági munkák később kiegészültek számos építőipari tevékenységgel, és ma már az építőipar a cég fő profilja. A dinamikus fejlődésének köszönhetően a vállalkozás az utóbbi években komplex építőipari beruházásokat is tud teljesíteni.
A cég 24 hónapos projektje során kifejlesztendő innovatív alapanyaggal lehetségessé válik a samott kiváltása mellett minőségi, könnyű kémények gyártása, készítése vegyes tüzelésű fűtőberendezések részére is. Az anyag és a különböző típusú termékek gyártásának mechanizálása és automatizálása is a projekt része, így modern technológiát, anyagot és termékeket kapunk. A kifejlesztendő termékek a piacon jelenleg elérhetőknél nagyobb hőmérsékletet fognak bírni, nagyobb lesz a vízállóságuk, könnyebb a munkavégzés velük és nem utolsó sorban a tervek szerint olcsóbbak is lesznek.
A projekt eredményeként kapott kéményrendszerek – speciális beton béléscsővel ellátott kéményrendszer, speciális beton béléscsővel ellátott, hőszigetelt kéményrendszer, speciális betonból készült elemes kéményrendszer, valamint a speciális habarccsal vakolt könnyűbeton elemes kéményrendszer – az építőipar különböző ágazataiban, így családi házak, társasházak gyűjtő kéményei, kondenz és zárt égésterű készülékek, szociális és ipari létesítmények, meglévő kémények utólagos javítása és felújítása során mind felhasználhatóak lesznek.
Az NKFI Alap „VÁLLALATI KFI_16” pályázati kiírásán 416 152 631 Ft állami támogatást elnyert, 741 125 870 Ft összköltségvetésű projekt 2017. július 1-én indult és várhatóan 2019. június 30-án zárul.
A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap „Vállalatok K+F+I tevékenységének támogatása” című pályázati felhívásán 416,15 millió Ft állami támogatást nyert el a K.F. Építőipari Kft. A cég 741,13 millió forint összköltségű projektje során az építőipar különböző ágazataiban felhasználható újgenerációs nanobeton kéményrendszerek kifejlesztését kívánja megvalósítani.
A K.F. Építőipari Kereskedelmi Szolgáltató Kft. 2011-ben kezdte meg tevékenységét villamos ipari szolgáltatások fő tevékenységgel. Az eredményesen végzett épület villamossági munkák később kiegészültek számos építőipari tevékenységgel, és ma már az építőipar a cég fő profilja. A dinamikus fejlődésének köszönhetően a vállalkozás az utóbbi években komplex építőipari beruházásokat is tud teljesíteni.
A cég 24 hónapos projektje során kifejlesztendő innovatív alapanyaggal lehetségessé válik a samott kiváltása mellett minőségi, könnyű kémények gyártása, készítése vegyes tüzelésű fűtőberendezések részére is. Az anyag és a különböző típusú termékek gyártásának mechanizálása és automatizálása is a projekt része, így modern technológiát, anyagot és termékeket kapunk. A kifejlesztendő termékek a piacon jelenleg elérhetőknél nagyobb hőmérsékletet fognak bírni, nagyobb lesz a vízállóságuk, könnyebb a munkavégzés velük és nem utolsó sorban a tervek szerint olcsóbbak is lesznek.
A projekt eredményeként kapott kéményrendszerek – speciális beton béléscsővel ellátott kéményrendszer, speciális beton béléscsővel ellátott, hőszigetelt kéményrendszer, speciális betonból készült elemes kéményrendszer, valamint a speciális habarccsal vakolt könnyűbeton elemes kéményrendszer – az építőipar különböző ágazataiban, így családi házak, társasházak gyűjtő kéményei, kondenz és zárt égésterű készülékek, szociális és ipari létesítmények, meglévő kémények utólagos javítása és felújítása során mind felhasználhatóak lesznek.
Az NKFI Alap „VÁLLALATI KFI_16” pályázati kiírásán 416 152 631 Ft állami támogatást elnyert, 741 125 870 Ft összköltségvetésű projekt 2017. július 1-én indult és várhatóan 2019. június 30-án zárul.
A kecskeméti MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázison ma bemutatták a honvédség két új szállítógépét. Az A319-esek beszerzésével a sugárhajtású korszak kezdődik a magyar katonai légiszállítás történetében.
Airbus katonai festéssel és az állami légijárművek ék alakú felségjelével. Nemzeti légitársaság híján ezek a gépek képviselik majd Magyarországot a katonai és nemzetközi repülőtereken. Az átfestés mellett a gépeken elvégezték azokat az előbeépítéseket, amelyek majd a később beépítendő berendezésekhez kellenek.
A szállítórepülő század tevés jelvénye akárcsak az An-26-oson, a pilótafülke ablaka alá került.
Az egyterű utastér első részében 2x2-es elrendezésben, mögötte 3x3-asban vannak az ülések. Az utastér végén lehet majd elhelyezni a súlyos sérültek szállítására alkalmas intenzív ellátási egységet illetve a három fekvő sérült elhelyezésére alkalmas hordágyrendszert. Ezekből az eszközökből több is beépíthető lesz, a használatukat először a földön majd valós repülések során gyakorolja be az egészségügyi személyzet.
Az Airbust kétfős személyzet irányítja, az An-26-oson repülő navigátorok a repülések navigációs előkészítésében kapnak feladatot.
Az Airbus pilóták szarvkormány helyett sidesticket markolnak. A további kiképzési repülések a gépek átvételét követően kezdődnek meg.
Egérszürke szállítók. A zajos Ancsa az ordító egér, a jóval csendesebb Airbus elnevezése még várat magára.
A CFM56-os hajtómű.
Az A319-esek napi üzemeltetését a kecskeméti műszakiak végzik majd.
Az A319-es valamivel rövidebb az A320-asnál; a törzs szárny előtti szakaszából két méter, a szárny mögöttiből másfél méter hiányzik.
Mini statik a kecskeméti zónában kiképző-, vadász- és szállítógéppel.
A szolnoki forgószárnyas kollégák is átrepültek Kecskemétre egy Mi-17-essel ...
... és egy AS350-essel. A Mókusokra rövidesen nagyjavítás vár.
Az Airbusok mellett - a váltótípus megérkezéséig - az Ancsa is tovább húzza az igát.
* * *
Fotó: Szórád Tamás
The European Defence Agency (EDA) held a workshop on capability development trends in Maritime Surveillance on 1 February as part of a more structured dialogue between Member States and industry.
More than 50 representatives from Member States, industry and other institutions shared information on capability development for Maritime Surveillance. Based on a call for papers issued in October 2017, nine industries were selected to present their views in three panels dedicated to mid-term, long-term and industry & market perspectives on maritime surveillance.
The workshop is part of the EDA’s approach towards establishing a structured dialogue and enhanced engagement with industry, based on a set of priority actions derived through the Capability Development Plan (CDP) and the recent Maritime Research Agenda contributing to the implementation of the European Maritime Security Strategy. The aim of the process is to enrich the CDP long-term views with inputs on the industrial and technological outlook for specific capability areas.
This was the second workshop in this format, following the one addressing Remotely Piloted Aircraft Systems (RPAS) which was held on 12 September 2017. Feedback received on these two workshops will be taken into account in envisaging additional workshops with industry participation in the second semester, once the EU capability development priorities resulting from the on-going CDP revision will have been agreed by Member States.
More information:
A Széchenyi 2020 „Mikro, kis- és középvállalkozások termelési kapacitásainak bővítése” című felhívása keretében 290,46 millió forint vissza nem térítendő európai uniós támogatást nyert el a Sanatmetal Kft.
Az egri vállalkozás az 580,92 millió forint összköltségű projektje során korszerű technológiai színvonalú berendezések beszerzése mellett gépfelügyeleti rendszert vezet be.
A 100%-ban magyar tulajdonú, orvosi eszközöket gyártó és forgalmazó Sanatmetal Kft. jelenleg Magyarország piacvezető, illetve meghatározó vállalata a traumatológiai és ortopédiai eszközök gyártásának szakterületén. A mostani projekt keretében az eszközbeszerzések és a gépfelügyeleti rendszer kiépítése révén hat fő terület fejlesztését kívánják megvalósítani. A velőűrszeg, a csontcsavar és a csontlemez gyártási kapacitás fejlesztését, a gépfelügyeleti rendszer kiépítését, valamint a termékjelölési és csomagolási kapacitás bővítését.
A projekt eredményeként a gyártási kapacitást és hatékonyságot is növelő, korszerű technológiai színvonalú berendezések beszerzése és termelésbe integrálása valósul meg, kiegészülve egy ún. MDC gépfelügyeleti rendszerrel, amely segíti a gyártó berendezések hatékony kapacitás kihasználását. A gyártásfejlesztés célja a vállalkozás versenyképességének támogatása, valamint a várható növekedési pályához szükséges stabil gyártási háttér megteremtése megfelelő kapacitással, magas technológiai színvonallal, a kapacitások versenyképes kihasználásával. A projekt lezárásáig összesen 13 db új berendezés megrendelése, telepítése, minősítése, üzembe helyezése, és termelésbe bevonása fog megtörténni. A gépfelügyeleti rendszer kiépítése a gyártás minden kritikus berendezését lefedi majd.
A velőűrszeg, a csontcsavar és a csontlemez gyártási kapacitás fejlesztése az adott területeken 23, 30 és 18%-os növekedést eredményez. A gépfelügyeleti rendszer kiépítése összesen 55 db gyártó berendezésre történik meg, és a cég teljes eszközhatékonyságát átlagosan 15%-al növeli. A termékjelölés fejlesztése során a termékjelölési kapacitás 25%-al fog növekedni, az új típusú (GS1/UDI) jelölés bevezetésének lehetősége pedig piaci előnyt jelent majd a vállalkozás számára. A csomagolás területén tervezett fejlesztés eredményeként a steril csomagolási kapacitás 30%-al fog növekedni.
A GINOP-1.2.1-16 számú pályázati kiíráson 290 461 782 forintos támogatást elnyert, 580 923 561 forint összköltségvetésű fejlesztés 2017. március 1-én indult és várhatóan 2018. július 31-én zárul.
A Széchenyi 2020 „Mikro, kis- és középvállalkozások termelési kapacitásainak bővítése” című felhívása keretében 290,46 millió forint vissza nem térítendő európai uniós támogatást nyert el a Sanatmetal Kft.
Az egri vállalkozás az 580,92 millió forint összköltségű projektje során korszerű technológiai színvonalú berendezések beszerzése mellett gépfelügyeleti rendszert vezet be.
A 100%-ban magyar tulajdonú, orvosi eszközöket gyártó és forgalmazó Sanatmetal Kft. jelenleg Magyarország piacvezető, illetve meghatározó vállalata a traumatológiai és ortopédiai eszközök gyártásának szakterületén. A mostani projekt keretében az eszközbeszerzések és a gépfelügyeleti rendszer kiépítése révén hat fő terület fejlesztését kívánják megvalósítani. A velőűrszeg, a csontcsavar és a csontlemez gyártási kapacitás fejlesztését, a gépfelügyeleti rendszer kiépítését, valamint a termékjelölési és csomagolási kapacitás bővítését.
A projekt eredményeként a gyártási kapacitást és hatékonyságot is növelő, korszerű technológiai színvonalú berendezések beszerzése és termelésbe integrálása valósul meg, kiegészülve egy ún. MDC gépfelügyeleti rendszerrel, amely segíti a gyártó berendezések hatékony kapacitás kihasználását. A gyártásfejlesztés célja a vállalkozás versenyképességének támogatása, valamint a várható növekedési pályához szükséges stabil gyártási háttér megteremtése megfelelő kapacitással, magas technológiai színvonallal, a kapacitások versenyképes kihasználásával. A projekt lezárásáig összesen 13 db új berendezés megrendelése, telepítése, minősítése, üzembe helyezése, és termelésbe bevonása fog megtörténni. A gépfelügyeleti rendszer kiépítése a gyártás minden kritikus berendezését lefedi majd.
A velőűrszeg, a csontcsavar és a csontlemez gyártási kapacitás fejlesztése az adott területeken 23, 30 és 18%-os növekedést eredményez. A gépfelügyeleti rendszer kiépítése összesen 55 db gyártó berendezésre történik meg, és a cég teljes eszközhatékonyságát átlagosan 15%-al növeli. A termékjelölés fejlesztése során a termékjelölési kapacitás 25%-al fog növekedni, az új típusú (GS1/UDI) jelölés bevezetésének lehetősége pedig piaci előnyt jelent majd a vállalkozás számára. A csomagolás területén tervezett fejlesztés eredményeként a steril csomagolási kapacitás 30%-al fog növekedni.
A GINOP-1.2.1-16 számú pályázati kiíráson 290 461 782 forintos támogatást elnyert, 580 923 561 forint összköltségvetésű fejlesztés 2017. március 1-én indult és várhatóan 2018. július 31-én zárul.
The last month or so has seen a number of good overviews in the Russian press of recent procurement and future plans of the Russian Air Force. The Russian Air Force has been substantially modernized and upgraded as part of the current State Armament Program (SAP-2020). The table below summarizes procurement in tactical aviation over the last ten years, as compiled by Moscow’s CAST think tank.
Type earlier 2012 2013 2014 2015 2016 2017 Total Contracted Su-34 15 10 14 18 18 16 16 107 129 Su-35S — 2 8 24 12 12 10 68 98 Su-27 SM3 12 — — — — — — 12 12 Su-30 SM — 2 14 21 27 19 17 100 116 Su-30 M2 4 — 3 8 3 2 — 20 20 MiG-29 SMT /UBT 28/6 — — — 3/2 11/0 — 42/8 50 MiG-29 KR /KUBR — — 2/2 8/2 10/0 — — 24 24 Yak-130 12 15 18 20 14 10 6 95 109 Total 77 29 61 101 89 70 49 476 560Much of this procurement reflects the need to replace aging Soviet aircraft with new airframes with modern electronics and weapon systems. Nevertheless, many Soviet-era airframes remain in service. These include approximately 100 Su-27 and Su-27SM and approximately 150-170 MiG-29S fighter aircraft, approximately 150 MiG-31 interceptors, and over 200 each of the Su-24 bomber and Su-25 strike aircraft.
Most of these aircraft are expected to be either replaced or modernized over the next 10 years. According to Ilya Kramnik, who recently published a comprehensive summary of Russian aircraft procurement plans, the Russian Air Force is planning to have at least 700 fighter aircraft in active service. The bulk of these (around 450) will be designed by Sukhoi. These will include 66 additional Su-30SM aircraft, with 16 of these to be delivered in 2018 based on an existing contract signed in 2012 and the other 50 by 2022 based on a new contract to be signed in the near future. These aircraft are being built at the Irkutsk aircraft plant. This will bring the total number of Su-30SM and Su-30M2 aircraft to at least 186 by 2027, with approximately 50 of these in naval aviation.
In addition, approximately 130 Su-35S aircraft are to be delivered over the next 10 years, with 30 still remaining on an existing contract from 2015 and another 100 expected to be procured on a new contract to be signed as part of SAP-2027. When added to the 68 aircraft already delivered, the Russian air force should expect to have approximately 200 Su-35S fighters by 2027. The new fifth generation Su-57 fighter aircraft will be procured in limited numbers, with reports indicating that 12 aircraft will be delivered by 2021 and around 50 more by 2027. Delays in deliveries of these planes may be covered by an increase in purchases of Su-35s and perhaps Su-30s.
There is still a lot of uncertainty about the extent to which the Russian Air Force will procure the new MiG-35 multi-role fighter jet. Some sources have stated that 170 MiG-35 aircraft will be purchased over the next 10 years, while Kramnik quotes unnamed experts who believe that the number purchased will be limited to 70-80 units. I expect the lower number to be closer to reality, given the general lack of enthusiasm in the Russian MOD for the MiG-35. In the meantime, the air force is continuing to modernize its existing fleet of Soviet era MiG-31 aircraft, with as many as 150 of the 250 units in inventory expected to be modernized by 2027. Of these, around 30 will remain assigned to naval aviation. The 50 MiG-29SMT and UBT variants procured between 2009 and 2016 will also remain in the force, while older MiG-29 versions are likely to be phased out over the next ten years.
Carrier-based naval aviation will consist of the 17 remaining older Su-33 fighter planes, currently undergoing an expensive modernization, together with 23 MiG-29KR aircraft delivered in the last few years.
Strike aviation will consist of modernized versions of the Soviet-era Su-25, with a total of 120-140 aircraft to be converted to carry precision-guided munitions. The venerable Su-24 bombers, on the other hand, will be entirely replaced by the new Su-34s, which performed quite well in Syria in recent years. In addition to the 114 Su-34s already in service, Kramnik expects the Russian military to sign a contract in the next two years to purchase an additional 90-100 aircraft, with perhaps additional units earmarked for naval aviation to replace its current stock of Su-24s.
Prospects for long range aviation are relatively clear, with serial production of a modernized version of the Tu-160 expected to start in 2021. While exact numbers of aircraft to be procured have not been revealed, some early estimates suggested that as many as 50 new Tu-160s will be procured over the next decade. In the meantime, existing Tu-95 and Tu-160 aircraft are in the process of receiving new engines, avionics, and weapon systems.
Transport aviation is in much worse shape than combat aviation, with relatively few new aircraft procured in the last ten years. The Il-76MD is expected to remain the heavy transport workhorse of the Russian Air Force. These aircraft were built in the 1980s and were relatively underused in the post-Soviet period, so that they could serve another 15-20 years in their present form. In 2013, the MOD ordered 39 aircraft of a modernized Il-76MD-90A variant, although only five have been delivered through the end of 2017, including two units that will be developed into the A-100 AWACS aircraft. According to Vladimir Moiseev, the main need for modernized aircraft is as a platform for the A-100 and for the Il-78 refueling aircraft, rather than for new heavy transport aircraft themselves. Moiseev notes that given the issues with organizing timely production of the modernized Il-76, development of a next next generation heavy transport aircraft has been put off into the distant future.
Meanwhile, the Russian Air Force desperately needs a new medium transport aircraft, since the remaining 60 or so An-12 aircraft were built in the 1960s and early 1970s and are rapidly approaching the end of their service lives. The various projects to build a new multi-role transport aircraft that have been under discussion for more than 15 years have been united only by their continued failure to produce an aircraft. The current plan is to have a design finalized this year and test flights to start in 2023. Given that most An-12s will have to be retired by 2024, this gives little margin for error and in fact almost guarantees that the Russian Air Force will either face a gap of at least a few years without a medium transport aircraft or (more likely) will have to do what it can to keep as many An-12s as possible airworthy for as long as it can.
The situation with light transport aircraft is a little better. Although the 40 existing An-26 aircraft will also have to be retired soon, the design of the new Il-112 replacement aircraft is relatively far along, with initial test flights expected in late 2018 and serial production possibly ready to start no later than the early 2020s.
Finally, the Il-114 is expected to become the main platform for special aviation, including variants for maritime patrol (to replace the Il-38), electronic warfare, AWACS, and reconnaisance. About 50 aircraft of this type are expected to be produced for the Russian military over the next ten years.
Based on this overview, we can make a rough estimate of what the Russian Air Force and naval aviation will look like in 2027. I am excluding the various types of specialized aircraft, such as AWACS, tankers, maritime patrol, etc, from this table, just to keep it manageable. The table includes aircraft in both the air force and in naval aviation.
Type Category Number Su-25 Strike 120-140 Su-27 Fighter 60-70 Su-30 Fighter 190-200 Su-33 Carrier-based fighter 17 Su-34 Bomber 210-230 Su-35 Fighter 200 Su-57 Fighter 50-60 MiG-29 Fighter 60-80 MiG-31 Interceptor 150 MiG-35 Fighter 70-80 Total Tactical 1100-1200 Yak-130 Trainer 110-130 Yak-152 Trainer 150 Total Trainers 260-280 Tu-22 Bomber 69 Tu-95 Bomber 60 Tu-160 Bomber 66 Total Long Range Aviation 190-200 Il-76 Heavy transport 100-150 An-12 Medium transport 30-60 Il-112 Light transport 40-50 Other types (mostly Antonov) Transport 40-50 Total Transport 210-300As can be seen from this overview, Russian military aviation is set to build on its core strengths in combat aviation while improving its strike and long range bomber capabilities. Transport will remain a weakness, with little progress being made over the next decade to address continuing problems in that sphere that have only been exacerbated by the end of defense cooperation with Ukraine and its Antonov design bureau.
Overall, Russian aircraft procurement has followed the path of buying more of what Russian defense industry is good at producing, rather than basing procurement on a programmatic assessment of Russian defense needs. In addition, the MOD has to some extent succumed to pressure to support defense industry and will be procuring aircraft such as the MiG-35 that it is not particularly excited about. As a result, the air force will be faced with a proliferation of combat aircraft types, with the attendant higher maintenance and training costs. In the meantime, the long-term weakness in transport aviation will persist, limiting the improvements in military mobility that have been one of the core aspects of military reform efforts over the last decade.