Feed aggregator

Trois acteurs s’unissent pour emmener les skieurs de la plaine sous le mont mythique, à 3500 m.

Oroszország megerősítette, hogy továbbra is érdekelt a békeszerződés megkötésében Japánnal az 1956-os közös nyilatkozat alapján – jelentette ki Vlagyimir Putyin orosz elnök az Abe Sindzó japán kormányfővel a keddi kétoldalú tárgyalások után megtartott közös moszkvai sajtótájékoztatón.

Emlékeztetett rá, hogy az 1956-os dokumentum a békemegállapodás megkötését helyezi előtérbe (a déli Kuril-vonulat Tokió által remélt visszaszolgáltatásával szemben). Az orosz elnök szerint a “gyakorlati és nagyon konstruktív légkörű” megbeszélésen a még “aprólékos munkát igénylő” szerződés ügyének “nem kevés időt” szenteltek. Hangsúlyozta, hogy a megoldásnak kölcsönösen elfogadhatónak és támogathatónak kell lennie, és feladatként nevezte meg a kétoldalú viszony sokoldalú és “új minőségi szinten” való fejlesztését.

Putyin szerint a gazdasági kapcsolatok fejlesztése kapott prioritást, egyebek között a déli Kuril-szigeteken való együttműködés folytatása.

Abe azt hangoztatta, hogy több mint hetven év után nehéz lesz megállapodásra jutni, de vendéglátójával együtt eltökélt aziránt, hogy megoldást találjanak a vitatott hovatartozású szigetek problémájára.

A japán miniszterelnök, Putyinhoz hasonlóan, a gazdasági együttműködés fejlesztésének több területéről tett említést. Egyebek között azt is közölte: a felek megállapodtak abban, hogy az egykori japán helyi lakosok leszármazottai számára nyáron újabb charterjáratot indítanak a déli Kuril-szigetekre. Úgy vélekedett, hogy a sírlátogatás lehetővé tétele újabb bizalomerősítő lépés a békeszerződés felé vezető úton.

Abe említést tett a kétoldalú katonai és határvédelmi együttműködés fejlesztéséről is. Közölte, hogy a két ország külügyminiszterei közötti tárgyalások következő fordulóját februárban fogják megtartani, valószínűleg a müncheni nemzetközi biztonsági fórumon.

A japán miniszterelnök korábban úgy nyilatkozott az Interfax orosz hírügynökségnek, hogy a békeszerződés hiánya gátolja a kétoldalú kapcsolatok fejlődését. A Kyodo hétfőn azt állította, hogy Abe hajlana a békekötésre abban az esetben, ha Tokió visszakapna Moszkvától kettőt abból a négy szigetből, amelynek hovatartozását vitatja. A japán hírügynökség tudni véli, hogy Japán, eltérve hagyományos, az “északi területek” maradéktalan visszaadását követelő álláspontjától, fontolóra vette, hogy egyelőre megelégedjen Sikotan, valamint a kis szigetekből álló Habomai-csoport visszaszerzésével, Etorofu és Kunasir pedig – a Tokió által eddig igényelt szárazföld 93 százalékával – megmaradna orosz kézen.

Orosz részről korábban Tokió értésére adták, hogy Moszkva a békeszerződés feltételének tekinti a második világháború végeredményének és a Kuril-szigetek feletti orosz szuverenitásnak japán elismerését.

Putyin és Abe zárt ajtók mögött megtartott tárgyalásai több mint három órán át tartottak, ezen belül a TASZSZ szerint az egyeztetés két órán keresztül szűk körben zajlott. Az ezt követő sajtótájékoztatón az újságírók nem tehettek fel kérdést.

Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője, arra a kérdésre, hogy eredményesnek tekinthető-e az újabb orosz-japán csúcs, amely Putyin és Abe 25. tárgyalása volt, így válaszolt: a két vezető még “nem egy tárgyalási fordulót” fog tartani, mert meg kell erősíteniük a kölcsönös bizalmat.

“Ez a légkör teszi majd lehetővé a haladást a fő irányban a békeszerződés megkötése felé” – hangoztatta a szóvivő. Úgy vélekedett, hogy a bizalom légkörének megerősítéséhez “minden lehetséges szférában” fejleszteni kell a kétoldalú együttműködést.

Putyin és Abe novemberben Szingapúrban állapodott meg arról, hogy a két fél aktivizálni fogja a békeszerződésről szóló tárgyalásokat az 1956. október 19-i közös nyilatkozat alapján, amely kimondta a két állam közötti hadiállapot megszüntetését, valamint a diplomáciai és konzuli kapcsolatok helyreállítását.

A békeszerződés megkötésének akadálya a Kuril-szigetek négy déli tagjának – Kunasir, Iturup (Etoforu), Sikotan és Habomai – hovatartozása ügyében fennálló területi vita. A négy szigetet, amelyet Japán az 1855-ös kétoldalú kereskedelmi és határmegállapodás alapján a saját “északi területeinek” tekint, a második világháború végén foglalta el a Szovjetunió. Az 1956-os közös nyilatkozatban a Szovjetunió ígéretet tett két sziget visszaadására a békeszerződés megkötése után. 1960-ban azonban Moszkva, az akkor kötött japán-amerikai biztonsági egyezményre hivatkozva visszavonta ezt a fogadalmát, s közölte, hogy a területek visszaszolgáltatásának feltétele az idegen csapatok kivonása a szigetországból.

Le festival de montgolfières célèbre cette année les 20 ans du tour du monde de Bertrand Piccard et Brian Jones. Les deux aérostiers étaient de la partie samedi pour le début du festival.

El Watan - L’Egypte, qui a hérité de l’organisation de la CAN-2019 au début de ce mois, a finalement désigné les villes et stades qui...

Die Woche vom 26. Januar bis zum 1. Februar steht im waadtländischen Château-d'Oex im Zeichen der Weltumrundung mit einem Heissluftballon vor 20 Jahren.

Podestplatz für Lara Gut-Behrami! In Garmisch-Partenkirchen wird sie im Super-G Dritte. Restlos zufrieden ist sie aber nicht.

Deux contrôleurs se sont fait rouer de coups dans le train entre Neuchâtel et Fribourg par quatre individus, dont trois mineurs.

Rohingya refugees queue for food at the Kutupalong refugee camp in Bangladesh. PHOTO: INDRANIL MUKHERJEE/AFP

By Abu Afsarul Haider
Jan 26 2019 (IPS-Partners)

(The Daily Star, Bangladesh) – According to media reports, the Indian Border Security Force (BSF) took back 31 stranded Rohingyas from the no-man’s land in the India-Bangladesh border near Brahmanbaria after a five-day impasse, which ensued after a BSF attempt to push them into Bangladesh was met with stiff resistance from the Border Guard Bangladesh (BGB). Since the beginning of the year, no less than 1,300 Rohingya Muslims crossed the border into Bangladesh from India, where many of them had been living for years. (The Daily Star, January 20, 2019) Before this, on January 3, 2019, India deported a family of five Rohingyas, and last year, seven Rohingya Muslims were deported to Myanmar by the Indian government despite appeals from the United Nations not to do so. In recent times, Saudi Arabia also deported undocumented Rohingya migrants who had gone there with illegally obtained travel documents.

The Rohingyas are a Muslim ethnic-minority group based in Myanmar’s Rakhine State. According to many historians, they are descendants of Arab traders and other groups who, in the 15th century, migrated to Rakhine, previously called the Kingdom of Arakan. Despite their considerable numbers and established local roots, successive governments in Myanmar have rejected the Rohingyas’ historical claims and denied them recognition as one of the country’s 135 official ethnic groups, claiming they are illegal immigrants. They are denied basic human rights and treated like animals with no access to education, medicine, or other government services. They are not even allowed to move freely or leave their settlements in Rakhine without government approval. Many are internally displaced in their own birthplace, living like refugees.

Things got worse when militants attacked security forces in northern Rakhine State on August 25, 2017. In response, the Myanmar army launched a ruthless campaign against the Rohingyas fashioned in the style of the Japanese war tactic—“burn all, kill all, destroy all”. The army and its collaborators slaughtered thousands of civilians, raped girls and women while family members were tortured and killed, and burned their houses, forcing hundreds of thousands to flee their homes. Since then, the Rohingyas have been trying to escape by sea to Malaysia, Indonesia and Thailand but unfortunately, none of these countries allowed them to enter their territory, claiming they are financially unable to accept or host them and so their boats were turned away.

In a world where so many borders are closed, Bangladesh, itself a poor country and one of the world’s most densely populated, welcomed the Rohingyas by opening its border. Since August 2017, over 750,000 Rohingyas have crossed into Bangladesh. For Bangladesh, the Rohingya refugee influx is not a new phenomenon. Different media reports confirm that between 1974 and 2016, more than 260,000 Rohingyas fled Rakhine thanks to human rights abuses committed by the Myanmar military, including the confiscation of land, forced labour, rape, and torture. Bangladesh has continued to take in another 11,432 Rohingyas since the beginning of 2018 through the end of June 2018. Currently, more than a million Rohingya refugees are living in mostly makeshift camps in Cox’s Bazar.

It should be noted that the degree of violence endured by the Rohingyas since August 25, 2017 was new, but their experience of oppression was not. Since the 1970s, the Rohingyas have faced state-sponsored persecution and have long endured severe discrimination in the Buddhist-majority Myanmar, and were targets of communal violence. In 1982, the Myanmar government effectively institutionalised discrimination against the Rohingyas by introducing a citizenship law. Under the law, Rohingyas were not recognised as one of the country’s 135 ethnic groups. Restrictions was imposed on their rights to study, marriage, employment, education, religious choice, and freedom of movement, leaving them vulnerable to abuse. For years, they have been living a miserable life, suffered considerable trauma as a result of the widespread campaign of murder, rape, and arson tantamount to crimes against humanity. As such, seeing no other options, they have been crowded on boats and ping-ponged between nations that don’t want them.

Bangladesh and its people have shown the best of humanity and saved many thousands of lives by providing shelter to the Rohingya community. The country has allocated 5,000 acres of land for temporary shelters, provided food, deployed mobile medical teams, and carried out large-scale immunisation campaigns. While there is now enough food and shelter to keep these Rohingyas alive, and while there are more than enough water points and sanitation facilities to accommodate them, one must not forget the limitation of this poor country, already struggling to cope with extreme poverty, high population density, high unemployment rate and the effects of regular natural disasters and climate change. So far, Bangladesh has managed to reconcile the two conflicting demands, with the assistance of the United Nations and other humanitarian agencies, supplying humanitarian aid to the Rohingyas while ensuring the stability and security within Bangladesh. But if the repatriation process doesn’t start soon, not only will it have a negative impact on our economy and environment; the regional and global security and stability will be affected as well.

Today, the Rohingyas are often described as “the world’s most persecuted minority.” They deserve a home where they can live peacefully without the fear of persecution. And that home must be in their original motherland, Arakan/Rakhine State. The repatriation deal signed in November 2017 between Bangladesh and Myanmar has stalled largely because, among other reasons, the Rohingyas fear returning to Rakhine without their safety and rights guaranteed. Rohingya Muslims now face an uncertain future. Therefore, Bangladesh should continue to make its case on the world stage. It cannot let the world think that the issue is only ours to solve. As the World Bank Group President Jim Yong Kim said. “The refugee situation around the world is everybody’s problem. It’s not just a problem for host countries, or just a problem for the refugees—this is everybody’s problem.”

There needs to be a paradigm shift in how to deal with the crisis. Rather than just pledging money and humanitarian aid, it is time for the international community to demonstrate the political will and moral authority to step up and offer a bold package of support that meets the needs of Rohingya refugees and addresses the root causes of the crisis, including recognition of Rohingya citizenship in Myanmar and of the basic rights of the Rohingya people. The failure to do so will worsen what is already one of the great tragedies of our time.

Abu Afsarul Haider studied economics and business administration at the Illinois State University, USA, and is currently involved in international trade in Dhaka. Email: afsarulhaider@gmail.com

This story was originally published by The Daily Star, Bangladesh

The post Rohingya – A people not wanted anywhere appeared first on Inter Press Service.

In Davos richteten sich alle Augen auf die junge Klimaaktivistin Greta Thunberg - für einen grossen Erfolg hält die 16-jährige Schwedin das diesjährige Weltwirtschaftsforum (WEF) aber nicht.

A boszniai Unsko-Sanski kantonban a menekült gyerekek szorgalmasan tanulnak bosnyákul. A hivatalos adatok szerint a kanton fővárosában Bihácson és környékén 2000 menekült tartózkodik.

Már korábban írtam arról a kezdeményezésről, hogy az Unicef és a bihacsi egyetem pedagógiai fakultásának összefogásával iskolai keretek között tanuljanak a menekült gyerekek. Ez azóta megkezdődött, ahogyan az egyik professzor asszony mondta, a munka ezekkel a gyerekekkel élete egyik legszebb szakmai feladata.

Azt mondja, a gyerekek gyorsan tanulják a bosnyákot, a 8-15 éves korúak többsége már tud négy, a nyolc évesnél fiatalabbak pedig öt idegen nyelvet.

„Ezek a gyerekek nem kérnek semmit, csak azt, hogy iskolába járhassanak, normális életet élhessenek, már ami az ő feltételeik között lehetséges”- mondja a professzor.

Azon túl, hogy megtanulnak bosnyákul, hogy saját korosztályukkal vannak, ezek az órák a gyerekeknek menekülés a háború félelmeitől, lehetőség, hogy ilyen módon „normálisan" éljenek.

Nem megvetendő az ilyen jellegű oktatásnak az az előnye, hogy ha ezek a gyerekek elhagyják Bosznia-Hercegovinát, bárhová kerülnek is, az egyik idegen nyelv, amit ismernek és beszélnek, az a bosnyák.

A nyelvoktatás az Európai Unió pénzügyi támogatásának köszönhető, és az Unicef azon erőfeszítésének része, hogy segítse, védje és támogassa a menekült és bevándorló gyerekek jogait.

Bihácson kívül Bosznia más iskoláiban is tanulnak menekült gyerekek. A Szarajevó melletti Ilidzsán szintén az Unicef és alapítványok támogatásával 15 gyerek jár a helyi általános iskolába. A gyerekek Iránból, Irakból és Szíriából érkeztek, először a bosnyák nyelvet tanulják, majd elosztják őket a koruknak megfelelő osztályokban. Szervezetten pszichológusok és orvosok segítenek nekik az átélt traumákat feldolgozni.

„Tanácsokat mindig lehet adni, de a legfontosabb emberséget és empátiát tanúsítani, mert az iskola nemcsak falakból és tetőből áll, hanem emberekből is, akik az épületben vannak. El kell utasítani az előítéletek minden formáját, és minden gyermeket és embert általában egyenlőnek kell tekinteni. Ha ezt elfogadjuk, nem lesz probléma” -mondta az iskola igazgatója.

 

Fotó: Unicef

 

 

Jeune Afrique - Le principal parti islamiste algérien, le Mouvement de la société pour la paix (MSP), a décidé de participer à l'élection...

Martina Lubyová (SNS), oktatási miniszternek van mit megmagyaráznia a kutatásra és fejlesztésre szétosztott támogatásokkal kapcsolatban - mondta el Peter Pellegrini kormányfő az RTVS szombati politikai műsorában.

A címvédő Javier Fernandez sikerét hozta a férfiak versenye a minszki műkorcsolya és jégtánc Európa-bajnokság szombati napján; a spanyolok kiválósága sorozatban hetedszer lett a kontinens legjobbja.

Der mutmassliche Flugzeugabsturz mit Fussballer Emiliano Sala könnte auch rechtliche Konsequenzen nach sich ziehen.

Besetzer eines Hauses im Zürcher Stadtkreis 4 halten die Polizei auf Trab. Ein Grosseinsatz läuft.

A The New York Times beszámolója alapján a következő időszakban jelentős változások történhetnek a Facebook chatszolgáltatásaiban.

Bundespräsident Ueli Maurer wehrt sich: Seine Aussagen am WEF zu Saudiarabien und dem Fall Khashoggi seien missverstanden worden.

Financial Afrik - La Banque Centrale de Mauritanie (BCM) a officiellement lancé jeudi 24 janvier, un concours dénommé « FinTech Challenge »....