Biztonságpolitika.hu

Magyarország és a NATO közötti együttműködés

A biztonság,- és védelempolitika területén az elmúlt évtizedekben globális változások figyelhetőek meg, amelyek közvetlen hatással vannak a katonai erők működésére és az alkalmazott hadviselési stratégiákra. A 21. században a haderők számára a hagyományos hadviselés mellett az új, összetettebb, többdimenziós műveleti környezetekben történő működés válik meghatározóvá. Ebből a szempontból kiemelt jelentőséggel bírnak az úgynevezett multi-domain operations (MDO) – többdimenziós műveletek, amelyek a különböző fegyvernemek és operatív dimenziók közötti szoros együttműködésre építenek. Az MDO lényege, hogy a szárazföldi erők, a légierő, a haditengerészet, a kibertér és az információs tér együttes alkalmazásával valósulnak meg a hadműveletek – biztosítva a gyors reakcióképességet és a hatékony válaszokat a különböző biztonsági kihívásokra.

A Magyar Honvédség és a NATO szerepe

A Magyar Honvédség számára a nemzeti biztonság védelme és a NATO-tagállamként való aktív szerepvállalás központi jelentőséggel bír a modern hadviselési környezetben. Magyarország stratégiai elhelyezkedése lehetővé teszi, hogy központi szereplővé váljon a NATO szövetségében, és kulcsszerepet játsszon a nemzetközi békefenntartó, válságkezelő és katonai műveletekben. A Magyar Honvédség működését meghatározzák a nemzetközi hadviselési szabványok, az interoperabilitás, az összhaderőnemi műveletek, valamint az integrált harcászati rendszerek alkalmazása, amelyek biztosítják a szövetségi erők közötti hatékony együttműködést.

A NATO elvei szerint a modern hadviselés már nem csupán egyetlen fegyvernemre összpontosít, hanem a különböző harcászati dimenziók és fegyvernemek közötti integrált együttműködésre helyezi a hangsúlyt. Magyarország ezen elvek mentén alakítja ki védelmi stratégiáját, és aktívan hozzájárul a szövetségi haderők közötti együttműködő képesség fejlesztéséhez. A Magyar Honvédség számára különösen fontos, hogy az összhaderőnemi műveletekben való részvétel során minden fegyvernem – a szárazföldi csapatok, a légierő, a „vízi hadviselés”, a kibertér és az információs tér – szoros együttműködésére építhessen, amely lehetővé teszi a műveletek gyors és hatékony végrehajtását.

A NATO-ban való aktív szerepvállalás nemcsak a katonai feladatok ellátására terjed ki, hanem a nemzetközi együttműködésre is, amely a békefenntartó és válságkezelő műveletek során kiemelkedő fontosságú. Az együttműködés különösen fontos a tagállamok között, mivel a globális biztonsági helyzet folyamatosan változik, és a gyors reagálás és a hatékony koordináció kulcsfontosságú tényezők a közös műveletek sikeres végrehajtásában. A Magyar Honvédség szerepe tehát nemcsak nemzeti, hanem nemzetközi szinten is meghatározó, mivel Magyarország biztosítja a szövetségi erők számára a gyors reagálási képességet és a hatékony műveletek végrehajtásához szükséges infrastruktúrát és eszközöket.

Az összhaderőnemi műveletek és az előretolt repülésirányítók szerepe

A modern hadviselés egyik központi eleme az összhaderőnemi műveletek (Joint Operations) végrehajtása, amelyek során a különböző fegyvernemek és harci dimenziók közötti együttműködés ugyancsak lényeges.

A sikeres összhaderőnemi műveletek végrehajtásában kimagasló szerepet játszanak az előretolt repülésirányítók (Forward Air Controller / Joint Terminal Attack Controller, FAC/JTAC), akik közvetlen kapcsolatban állnak a szárazföldi csapatokkal és a légierővel. Feladatuk a légi csapások irányítása és koordinálása, a célpontok megjelölése, valamint a csapások hatékony végrehajtásának biztosítása. Az előretolt repülésirányítók szerepe különösen fontos az olyan összetett műveletek során, amelyekben több fegyvernem működik együtt és ahol a gyors reagálás és a pontos koordináció létfontosságú.

A JTAC (Joint Terminal Attack Controller) a harctér közvetlen közelében helyezkednek el, gyakran az előrenyomuló csapatok mellett, így lehetőségük van az ellenséges erők pozícióinak pontos megfigyelésére és az ellenséges célpontok gyors azonosítására, megjelölésére. A JTAC biztosítja, hogy a légi támadások pontosan és hatékonyan pusztítsák az ellenséget, miközben minimalizálják a saját erők és a civil veszteségek kockázatát. A JTAC tehát a harctéri műveletek egyik nélkülözhetetlen elemét képezi, hiszen ők azok, akik biztosítják a különböző fegyvernemek közötti szoros együttműködést és a harci műveletek zökkenőmentes végrehajtását.

A JTAC szerepe az MDO környezetében

A modern hadviselésben a Multi-Domain Operations (MDO) koncepciója egy új, többdimenziós megközelítést jelent, amely a különböző harci dimenziók – szárazföldi erők, légierő, haditengerészet, kibertér, információs tér – közötti integrált együttműködésre épít. Az MDO célja, hogy gyors és hatékony válaszokat biztosítson a különböző, egyre összetettebb biztonsági kihívásokra, és hogy az összes harci dimenzió és fegyvernem együttműködjön a hadműveletek sikeres végrehajtása érdekében.

Az MDO-ban betöltött szerepük alapján a JTAC tevékenysége különösen fontos. Az előretolt repülésirányítók alapvetően a szárazföldi erők és a légierő közötti kapcsolatot biztosítják, és szerepük kiterjed az adatok és információk folyamatos áramoltatására, a harctéri helyzet nyomon követésére, valamint a célpontok gyors azonosítására. A JTAC az MDO környezetében tehát nemcsak a légi támogatások koordinálásáért felelnek, hanem segítenek abban is, hogy a különböző harci dimenziók közötti integráció és gyors reagálás biztosított legyen.

A JTAC munkája különösen fontos a hibrid hadviselés és az aszimmetrikus hadviselési környezetekben, ahol a hagyományos harci elemek mellett egyre nagyobb szerepet kapnak a nem konvencionális eszközök, mint például a kibertámadások vagy az információs műveletek. Az előretolt repülésirányítók tehát nemcsak a légi csapások koordinálásában, hanem az információs és kiberbiztonsági műveletekben is szerepet kapnak, hiszen a modern hadviselés minden dimenziója összefonódik és egymást erősíti.

Magyarország nemzetközi szerepe és a JTAC fontossága

A Magyar Honvédség számára az előretolt repülésirányítók szerepe különösen fontos a nemzetközi hadműveletek és a NATO közös műveletei szempontjából. A Magyar Honvédség a NATO tagjaként elkötelezett a nemzetközi biztonság fenntartása mellett, és aktívan részt vesz a szövetségi műveletekben, amelyekben a gyors reagálás és a hatékony koordináció kulcsszerepet játszik. A JTAC biztosítja, hogy hazánk honvédelme képes legyen végrehajtani a gyors és hatékony légitámogatást, valamint a különböző fegyvernemek közötti koordinációt. Pont ezek miatt a FAC tevékenysége nemcsak a nemzeti védelem szempontjából fontos, hanem Magyarország szerepét is erősíti a globális biztonság fenntartásában, különösen a NATO közös műveleteiben való részvétel során.

Technológiai fejlődés és az integráció szerepe az összhaderőnemi hadműveletekben

A modern hadviselésben a technológiai fejlesztések és az új eszközök alkalmazása elengedhetetlen az összhaderőnemi műveletek sikerében. A repülésirányítók számára az új technológiai rendszerek biztosítják a harctéri helyzet pontos megértését és a műveletek gyors és hatékony végrehajtását. A hagyományos rádiós kommunikáció mellett ma már olyan modern digitális rendszerek állnak rendelkezésre, amelyek lehetővé teszik a valós idejű információcserét a különböző fegyvernemek között. Az integrált rendszerek, mint például a C4ISR (Command, Control, Communications, Computers, Intelligence, Surveillance, and Reconnaissance), a Joint Fires rendszerek, a digitális térképek és az ISR (Intelligence, Surveillance and Reconnaissance) eszközök alapvetően segítik a repülésirányítók munkáját, és lehetővé teszik számukra a légicsapások precíz koordinálását.

A C4ISR rendszerek  

A C4ISR rendszerek különösen fontosak, mivel lehetővé teszik a különböző fegyvernemek közötti információáramlást és a gyors döntéshozatalt. A JTAC számára ezek a rendszerek biztosítják, hogy valós időben hozzáférjenek a harctéri információkhoz, és így gyorsan reagálhassanak az ellenséges mozgásokra. Az integrált digitális rendszerek nemcsak a légi támogatás irányítását könnyítik meg, hanem az adatok gyors és pontos továbbítását is lehetővé teszik a szövetséges erők számára. Az ilyen rendszerek alapvető fontosságúak a szinkronizáció és a hatékonyság növelésében, különösen a komplex harci helyzetekben. A valós idejű adatok segítségével a parancsnokok gyorsan módosíthatják a harci terveket a változó helyzetek függvényében. A kommunikációs rendszerek biztonsága kiemelt figyelmet kap, hogy elkerüljék az információk ellenséges kézbe jutását. A C4ISR rendszer folyamatos fejlesztése biztosítja, hogy a modern hadviselésben a különböző egységek közötti koordináció és információmegosztás a lehető legpontosabb és leghatékonyabb legyen. Végső soron a C4ISR rendszerek célja, hogy minimalizálják a veszteségeket és maximalizálják a harci siker esélyeit a gyors és pontos döntéshozatallal.

Folyamatos fejlesztés és a repülésirányítók képzése

A Magyar Honvédség számára elsődleges fontosságú, hogy folyamatosan integrálja a legújabb technológiai fejlesztéseket, ezzel növelve a hadrendjében lévő rendszerek hatékonyságát és korszerűségét. Kiemelt cél, hogy a repülésirányítók mindig a legmodernebb eszközökkel és naprakész technikai tudással legyenek felszerelve, hiszen a fejlett technológia nélkülözhetetlen a gyors és pontos döntéshozatalhoz. Az integrált rendszerek használata biztosítja, hogy a Magyar Honvédség rugalmasan és hatékonyan tudjon reagálni a különféle biztonsági kihívásokra, lehetővé téve a gyors válaszadást mind hazai, mind nemzetközi műveletek során. A repülésirányítók szakmai fejlesztése és modern eszközökkel való ellátása alapvető feltétele annak, hogy a harctéri helyzeteket gyorsan és hatékonyan kezelni tudják, és hogy a Honvédség képes legyen az eredményes együttműködésre a nemzetközi partnerekkel. Mindezek együttesen biztosítják, hogy a hazai honvédelem megfeleljen az interoperabilitási követelményeknek, ami elengedhetetlen a globális biztonság fenntartásában és a közös műveletek sikeres végrehajtásában.

Összegzés

Az összhaderőnemi műveletek és a multi-domain operations (MDO) koncepciója alapvetően új alapokra helyezte a modern hadviselést. A Magyar Honvédség számára különösen fontos, hogy folyamatosan frissítse és integrálja az új technológiai megoldásokat, és biztosítsa, hogy a repülésirányítók rendelkezzenek a legmodernebb eszközökkel és képességekkel. Az MDO és az összhaderőnemi műveletek alkalmazása nemcsak a Magyar Honvédség hatékonyságát növeli, hanem elősegíti Magyarország nemzetközi biztonságpolitikai szerepének megerősítését is.

A A JTAC szerepe a modern hadviselésben bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

2024. október 17-én Svájc véglegesen is csatlakozott az Európai Égi Pajzs Kezdeményezéshez, mely egy új, átfogó európai légvédelmi kooperáció. Vajon összeegyeztethető-e ezen katonai kezdeményezéshez való csatlakozás Svájc semlegességének történelmi hagyományával? Hogyan épül fel az Európai Égi Pajzs Kezdeményezés, és milyen biztonságpolitikai szereppel bírhat Európa jövőjében? Ezen kérdésekre kíván választ adni a következő rövid elemzés.

A 2022-es ukrajnai orosz offenzíva új helyzetet teremtett az európai biztonsági percepcióban, és ezáltal a biztonságpolitikában, mely a kontinens államait fokozottabb védelmi kooperációra késztette. Ennek egyik legfontosabb projektje az Európai Égi Pajzs Kezdeményezés (European Sky Shield Initiative, ESSI), melynek koncepciója már 2022 nyarán megfogalmazásra került Olaf Scholz német kancellár részéről. Ez a Németország vezette átfogó védelmi együttműködés közös európai légvédelmi keretrendszert kíván létrehozni, mely az ukrajnai háború következtében megnövekedett orosz rakétafenyegetésre szolgál válaszul. 2022 októberében az ESSI tizenöt állam (köztünk hazánk) részvételével alakult meg, mely két év alatt további hat taggal bővült, melyet most Svájc csatlakozása követ. Jól mutatja a kezdeményezés átfogó és diverzifikált jellegét, hogy a tagállamok közül négy ország nem tagja az Európai Uniónak, két állam pedig a NATO-nak.

Az ESSI komplex védelmi rendszere az európai légtér átfogó védelmét kívánja biztosítani, ezzel kipótolva a korábbi légvédelmi rendszerek hiányosságait. Ennek megfelelően a keretrendszer többféle légvédelmi eszközt kíván alkalmazni eltérő elhárítási célokkal, több részegységre bontva fel a teljes komplexumot. 

Az ESSI rövid hatótávolságú védelmi része horizontálisan 15 kilométer, vertikálisan 6 kilométeres légtéregységet kíván lefedni, míg a közepes szint 15 és 50 kilométer közötti, valamint 25 kilométeres magasságú keretek között definiálható. A közepes és rövid egység védelméhez Németország az infravörös rávezetésű IRIS-T rakéták földi indítású változatait kívánja alkalmazni, mely alapvetően légiharc-rakétaként került bevezetésre több típusnál, így a hazánkban is rendszeresítésre került JAS 39 Gripen vadászbombázó fegyverzeteként. A rövid hatótávolságú egység szorosan kiegészül a közvetlen légvédelmi, így kifejezetten a pilóta nélküli repülőeszközök elleni elhárítással, egészen 6 kilométeres hatótávolságig. Németország ezen közvetlen és rövid hatótávolságú légvédelmi feladatok integrálására közös rendszert kíván fejleszteni, erre a célra az ARGE NNbS védelmi konzorcium 1,2 milliárd dollárt nyert el. Ezen projekt mellett a Németország további beszerzésekkel igyekszik növelni rövid hatótávolságú (és csapatlégvédelmi) képességeit, ugyanis 2024 elején szerződést írt alá 49 darab Skyranger 30 védelmi rendszer 595 millió dollár értékben megvásárlására, mely rendszerek 30 milliméteres gépágyúval és Stinger rövid hatótávolságú föld-levegő rakétákat alkalmaznak. Érdemes megjegyezni, hogy hasonló céllal a Magyar Honvédség részére már korábban, 2023-ban megrendelésre került a Skyranger 30 tornyának és a KF41 Lynx alvázának egyetlen harcjárművé való integrálása.

Ilyen módon az ESSI közvetlen, rövid és közepes hatótávolságú szintje képes lenne a pilóta nélküli repülőeszközöktől egészen a merev- és forgószárnyas repülőeszközökön át a robotrepülőgépekig tartó légi fenyegetések elhárítására. 

Az ESSI nagy hatótávolságú védelmi része 50 kilométeres horizontális, és 35 kilométeres vertikális légtérrészt lenne képes lefedni, így az olyan stratégiai fenyegetések ellen lenne képes védekezni, mint a robotrepülőgépek, stratégiai bombázórepülőgépek és ballisztikus rakéták. Ez a szint alapvetően a rádiólokátoros rávezetést használó MIM-104 Patriot légvédelmi rendszert alkalmazná, mely a korábban említett IRIS-T rendszerhez hasonlóan szintén bevetésre került az orosz-ukrán háborúban.

Mindezen védelmi rétegen felül Németország részéről tervben van egy magasabb védelmi szint kiépítése, mellyel már a nagyobb hatótávolságú ballisztikus rakéták elhárítása is megoldható lenne. Ennek céljára az Arrow-3 védelmi rendszer kerülne beszerzésre, mely képes 2400 kilométeres horizontális, és 100 kilométeres vertikális síkban az elfogótevékenységre.

Összességében az ESSI tervének megvalósítása képes lenne egy átfogó, többszintű és integrált európai légvédelmi rendszer megteremtésére. Párhuzamosan az Európában telepített többi légvédelmi rendszerrel (mint például a NATO IAMD és BMD) az ESSI a védelem funkciója mellett biztonságpolitikai szempontból komoly elrettentő szereppel is rendelkezhet, melynek igénye az orosz-ukrán háború fényében felerősödött az európai védelem jövőbeli perspektívájában.

Éppen ezért meglepően hathat a semlegesség történelmi hagyományával bíró Svájc csatlakozása az egyezményhez, hiszen korábban nem volt példa arra, hogy az ország olyan együttműködéshez csatlakozzon, mely operatív védelmi tevékenységet is magában foglalhat. Bár Svájc részese a NATO Békepartnerségnek, és szoros együttműködést folytat az Európai Védelmi Ügynökséggel, a semlegesség külpolitikájának megőrzésére továbbra is nagy hangsúlyt fektet, különösen is az orosz-ukrán háború tekintetében. Erre példa, hogy Svájc minden esetben engedélyhez köti, hogy az általa külföldre eladott hadiipari termékek további exportálásra kerülhessenek, ugyanis a semlegességi politika fontos része, hogy Svájc nem exportál (közvetve sem) háborúban részt vevő felek számára ilyen termékeket. Ilyen módon komoly konfliktus alakult ki, amikor megtiltásra került, hogy a korábban Németország számára eladott lőszerek Ukrajnába kerülhessenek. Ennek következményeként a svájci hadiipari vállalatok veszélybe kerültek, mivel a kapcsolódó korlátozások miatt az importálás helyett Németország az adott lőszer hazai termelésének újraindítását választotta.

2024 októberében azonban a semlegesség ezen kérdésével kapcsolatban is változás történt, mivel Viola Amherd, a Svájci Államszövetség elnöke és védelmi minisztere olyan nyilatkozatott tett, melyben szorgalmazta a kereskedelmi exportkorlátozás ezen fajtájának felülvizsgálatát. Emellett 2024 során elutasításra került azon kezdeményezés, mely szigorúbban rögzítette volna a svájci alkotmányban a semlegesség koncepcióját. Ilyen módon az ESSI-hez csatlakozás, az exportkontroll ügye, valamint az elutasított alkotmánymódosítás is egyre inkább előtérbe helyezik Svájc semlegességének politikai kérdését, mely a közéleti viták tárgyává vált. Ezen fejlemények Svájc korábbi szigorú semlegességi politikájához képest alapvetően csak minimális nyitást eredményeznek a külpolitikában, de hosszabb távon akár nagyobb változások alapját is képezhetik, amennyiben az orosz-ukrán háborúval kapcsolatos kül- és belpolitikai nyomás erősödik. Fontos azonban kiemelni, hogy ezek a tendenciák inkább lehetőséget adnak a változásra, mintsem kötelezettséget. Svájc ugyanis az ESSI-hez különleges kitétellel csatlakozott, mely biztosítja, hogy amennyiben bármelyik részes fél fegyveres konfliktusba kerül, Svájc felfüggesztheti tagságát (összhangban semlegességével), mindamellett, hogy az ESSI csatlakozási szerződése (mely valójában egy szándéknyilatkozat) nem minősül nemzetközi szerződésnek, így nem eredményez pénzügyi vagy jogi kötelezettséget.

Összességében tehát az Európai Égi Pajzs Kezdeményezés történelmi kezdeményezés egy olyan európai légvédelmi rendszer megalkotására, mely túlmutat a hagyományos integrációs formákon (EU, NATO) és többszintes struktúrájával képes átfogó védelmet biztosítani, pótolva a meglévő rendszerek hiányosságait. Az ESSI védelmi funkciója mellett elrettentő biztonságpolitikai szereppel bír, a tervezett haditechnikai eszközök rendszeresítésével pedig jelentős részben az európai hadiipar számára is megfelelő ösztönzést nyújthat. Mindemellett az ESSI fontos eszköz lehet az európai védelembe kevésbé integrált országokkal való kooperáció bővítésére. Ilyen módon a hagyományosan a semlegesség mellett elkötelezett Svájc számára is egy fontos alap lehet az ESSI-hez való csatlakozás, mely lehetőséget ad számára, hogy közelebb kerüljön az európai védelmi együttműködésekhez, illetve akár arra is, hogy semlegességi politikáján változtatást hajtson végre a későbbiekben.

A Semleges pajzs? – Az Európai Égi Pajzs Kezdeményezés és Svájc csatlakozása bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Az Egyiptomi Haderő csaknem 12 éven keresztül folyamatosan harcolt azért, hogy megszabadítsa a Sínai-félszigetet az Iszlám Állam ottani sejtjétől (ISIS Sinai) és annak elődjeitől. Jelen írásomban azt fogom kifejteni, hogy milyen kihívásokkal kellett ez idő alatt szembenéznie, milyen hibákat követett el, amik azt eredményezték, hogy eddig elhúzódott a konfliktus és hogy később milyen változtatásokat eszközölt, amik végül győzelemhez vezettek.

A Sínai-félsziget Egyiptom legkeletibb része ez köti össze Afrikát a Közel-Kelettel. Nyugatról a Szuezi-csatorna keletről pedig Izrael és a Gázai-övezet határolják, lakossága pedig nagyjából 5-600000 fő, melynek nagyrészét beduin törzsek alkotják. A félsziget biztonsági helyzete már 2011 előtt sem volt túlzottan jónak mondható, az 1997-es luxori mészárlás például 62 halálos áldozatot követelt a 2004-es tabai bombatámadás-sorozat pedig újabb 37 emberrel végzett, amit hasonló támadások követtek Sharm el-Sheikh-ben és Dahab-ban.

Ennek oka részben a Camp David-i békeszerződés volt, miszerint Izrael kivonulásáért cserébe a két ország megállapodott arról, hogy biztonsági zónákra osztják fel a területet és limitálják, hogy ezekben mekkora katonai erő tartózkodhat, ez azonban bizonyos szélsőséges csoportoknak is lehetőséget nyújtott arra, hogy megerősödjenek. A helyzetet tovább nehezítette, hogy Egyiptomnak minden nagyobb katonai beavatkozáshoz külön engedélyt kellett kérnie Izraeltől és a „Többnemzetiségű Erők és Megfigyelők”-től (Multinational Forces and Observers – MFO). Emiatt a félsziget egy jelentős részén csak rendvédelmi erőkkel, határőrökkel és titkosszolgálatokkal voltak jelen.

Az Arab tavasz Hoszni Mubarak egyiptomi elnököt is utolérte, a tüntetések miatt 2011 februárjában kénytelen volt lemondani a hatalomról. Nagyjából ekkorra lehet datálni a Sínai-Felkelés kezdetét is, ISIS Sinai-ról azonban csak 2014 novemberétől beszélhetünk, amikor a legnagyobb felkelő csoport, az Ansar Bait al-Maqdis hűséget fogadott az Iszlám Államnak. Később több kisebb csoport is csatlakozott hozzájuk. Az országszerte zajló zavargások lekötötték a biztonsági erők figyelmét, ami kitűnő lehetőséget kínált a felkelőknek, ráadásul a líbiai Kadhafi-rendszer bukása után rengeteg fegyver és haditechnikai eszköz került hozzájuk a kiépített alagútrendszereiken keresztül. A félsziget lakott területének nagyjából egyharmadát sikerült irányításuk alá vonni, gyakran hajtottak végre támadásokat a helyi gáz-és olajvezetékek ellen és a Szuezi-csatorna forgalmát is veszélyeztették, destabilizálva a régiót, ezzel azonban nem csak az egyiptomi kormánynak okoztak nehézségeket. Az Arab Gázvezetéket ért támadások például évi 2 milliárd dollárnyi veszteséget jelentettek Jordániának és Izrael területén is hajtottak végre akciókat.

Emiatt Egyiptom 2011-ben engedélyt kapott rá, hogy katonai eszközökkel is felléphessen a terroristák ellen, ezzel kezdetét vette az Operation Eagle, az első ilyen jellegű művelet a sokból, nagyjából 2500 katonával, Különleges Erőkkel, gyalogsági harcjárművekkel, harckocsikkal és harci helikopterekkel. Viszonylag rövid idő alatt sikerült elfoglalniuk El Arish-t, Sheik Zuweid-et és Rafah-t, a felkelők három központját, viszont a valódi nehézségek csak ezután kezdődtek. A felkelők nem adták meg magukat folyamatosak voltak az egyiptomi (és izraeli) biztonsági erők elleni támadások, amiknek az intenzitása egyre csak nőtt. Sokan ezért Mohamed Morsi elnököt hibáztatják, amiért nem lépett fel elég határozottan, a helyzet azonban ennél sokkalta bonyolultabb volt, az egyiptomi haderőnek ugyanis számtalan külső-és belső problémával kellett szembenéznie, aminek következtében nagyjából az összes létező hibát sikerült elkövetnie a kezdeti szakaszban.

Először is nem vették elég komolyan a felkelőket, a katonai vezetés gyors győzelemre számított, holott az afganisztáni és az iraki háborúk példájából megtanulhatták volna, hogy egy terület elfoglalása még nem jelent önmagában győzelmet. Másodszor, az egyiptomi haderőnek nem volt semmiféle COIN (Counter Isurgency – Felkelés elleni) tapasztalata, 2011-ig úgy voltak vele, hogy a terrorizmus elleni küzdelem a rendvédelmi szervek dolga, helyette inkább konvencionális háborúra készültek, ami meg is látszott az eljárásaikon.

Abdel Fattah el-Sisi 2013-as katonai puccsa után még tovább fokozták a műveletek intenzitását, növelték a katonák létszámát, ekkor már vadászgépeket, kazettás bombákat és tüzérségi eszközöket is bevetettek, azonban ezek sem érték el a kívánt célt. Nem nagyon törődtek a civil lakossággal, rendkívül magas volt a „járulékos veszteségek” száma, sokszor erőszakkal lakoltatták ki a helyieket, rombolták le a házaikat és égették fel a termőföldjeiket azzal a vélt vagy valós indokkal, hogy a terroristákat támogatják. Gyakran bármi féle vád nélkül ölték meg vagy tartóztatták le és tartották fogva őket vagy a családtagjaikat embertelen körülmények között, a börtönökben pedig mindennaposak voltak a kínzások.

Ezzel azonban pont ellentétes hatást értek el. Az Amerikai Tengerészgyalogság COIN kézikönyve is leírja, hogy ha művelet közben a katonai erők kegyetlenül bánnak a helyi lakosokkal, megsértik a jogaikat és nem minimalizálják a civil áldozatok számát, akkor azok (főleg, akiknek haltak meg közeli hozzátartozóik az atrocitásokban) a felkelőket fogják támogatni. Itt is pontosan ez történt, a törzsek nagy része – akikkel már 2011 előtt is elnyomott és kizsákmányolt az egyiptomi kormány – nem értett egyet az Iszlám Állam ideológiájával, csak azért csatlakoztak hozzájuk, mert kevésbé tartották őket rossznak, mint az egyiptomi biztonsági erőket.

A helyzetet számtalan dolog nehezítette még tovább. Ide tartozik a fegyveres erők elavult struktúrája, a túlzott centralizáció, a görcsös ragaszkodás a régi doktrínákhoz és az újításra való hajlam hiánya. A katonák felkészültsége is hagyott kívánnivalót maga után, egy részük sorállományú volt, akik nem csak COIN, de semmiféle katonai tapasztalattal nem rendelkeztek, amerikai kiképzők elmondása szerint pedig még az Egyiptomi Különleges Erők sem voltak sem fizikailag sem szakmailag megfelelő szinten, a rendfokozatokat meg sokszor nem érdem, hanem a pénz a kapcsolatok és a rendszerhez való hűség alapján osztogatták.

Nehéz pontosan meghatározni, hogy mikortól kezdett el javulni a helyzet. Mubarak alatt a beduinok nem csatlakozhattak sem a haderőhöz, sem pedig a rendvédelmi szervekhez, igaz néhányuknak engedték, hogy a katonai hírszerzésnek dolgozzanak, őket nevezték Manadib-eknek, de a munkájuk rendszerint kimerült a csempész-alagutak felderítésében és hasonló kisebb feladatokban. El-Sisi kezdett el nagyobb figyelmet fordítani rájuk igyekezett növelni a létszámukat és integrálni őket a hadseregbe azzal, hogy rendes kiképzést, felszerelést és fizetést adott nekik. Helyiekként könnyen be tudtak épülni az ellenség soraiba és tudtak információkat szerezni, így a titkosszolgálatokkal való együttműködésük is erősödött.

Akiket nem a reguláris haderőbe vont be, azokat igyekezett kormánybarát milíciákba szervezni. Ezekből a legnagyobb a 2015-ben alakult Sínai Törzsek Uniója (Union of Sinai Tribes). A magját a Tarabin törzs adta és ugyan nem voltak annyira képzettek vagy fegyelmezettek, mint a Manadib-ok, a hely és a lakosság ismerete előnyt jelentett számukra és az egyiptomi kormány legitimációját is növelte. Igaz, mindkét szervezetben szép számban voltak bűnözők, akik a személyes vitáik elintézésére használták az újonnan kapott fegyvereiket és hatalmukat, valamint a csempészetből és a civilek bántalmazásából is bőven kivették a részüket, de a felkelők alagút-rendszerére is komoly csapásokat mértek. Így az egyiptomi flotta és a szárazföldi haderő sikeresen blokád alá tudta vonni a félszigetet, teljesen elvágva az ISIS Sinai utánpótlásait. Többször előfordult, hogy a terroristák azért adták meg magukat mert egyszerűen nem volt élelmük.

A kormány és a milíciák sikeres együttműködésének talán legjobb példája a 2021 márciusi művelet, amiben az Egyiptomi Különleges Erők a beduinokkal közösen találták meg és végeztek Salim al Hamadinnal, az ISIS Sinai vezetőjével. A szervezet ezután még tovább gyengült, végül az egyiptomi elnök 2023 áprilisában bejelentette a győzelmet és a harcok végét, amit később a terrorszervezet is megerősített, amikor 2024 márciusában egy videójában inaktívnak nevezte a sínai-félszigeti sejtjét. A területen épp viszonylagos béke van, nagy mértékben csökkent az erőszak, a biztonságot pedig főleg a rendvédelmi szervek és a milíciák tartják fenn, amiknek egy része (köztük a Union of Sinai Tribes) nem oszlott fel a harcok után. Ez egyrészt növeli a stabilitást, másrészt viszont felveti egy esetleges újabb felkelésnek a kockázatát, ha ezek nem lesznek elégedettek a kormány döntéseivel, valamint az izraeli háború lehetőséget adhat az ISIS Sinai-nak is arra, hogy új erőre kapjon.

Hogy ezek megtörténnek-e vagy sem, azt még nem lehet előre látni, ha viszont nem, akkor a Sínai-felkelés ritka példája lehet egy sikeres COIN-műveletnek. A kezdeti hibák miatt ugyan elhúzódott a konfliktus és rengeteg emberéletet követelt (2013 és 2022 között 3277 egyiptomi rendőr és katona halt meg, a civil áldozatokról nem is beszélve) de a milíciák kialakítása és támogatása hatékony módszernek bizonyult. Ez is igazolta, hogy csak úgy lehet tartós békét teremteni, ha a helyi erőket is bevonjuk a folyamatba (legyen szó akár egy másik államról akár egy országon belüli kisebb régióról), mivel ők ismerik a legjobban a helyi sajátosságokat és a felkelők eljárásait. A szívek és elmék megnyerése szintén kulcsfontosságú volt és végül nem is bizonyult túlzottan nehéz feladatnak. Amint az egyiptomi állam nem ellenségként, hanem partnerkén kezelte a törzseket, azok sokkal nagyobb számban álltak melléjük, amiben az is szerepet játszott, hogy el-Sisi körülbelül 700 milliárd egyiptomi fontot (nagyjából 15 milliárd USA-dollárt) tervez a félsziget fejlesztésére fordítani. A források folyamatosan érkeznek, amiből utakat építenek, fejlesztik az energia-ellátást, a mezőgazdaságot és még sok mást, kérdés azonban, hogy Egyiptom jelenlegi gazdasági helyzete miatt ebből mennyi minden fog megvalósulni.

A sikerben az is közre játszott, hogy egy viszonylag kis méretű felkeléssel álltak szemben, melynek a létszáma a csúcson sem haladta meg az 1500 főt és egy viszonylag könnyen körbezárható területen helyezkedett el. Ők is elkövették azokat a hibákat, amiket az Iszlám Állam Szíriai és Iraki kalifátusa, túl hamar akartak terjeszkedni túl nagy területen és ők sem bántak sokkal jobban a civilekkel, emiatt az egyiptomi kormánynak nem kellett túl sokat tennie ahhoz, hogy ő legyen a „kisebbik rossz”. A terroristák jóformán semmilyen külső támogatást nem kaptak (még a HAMAS-szal is ellentétjük volt), így nem jutottak elegendő nehéz fegyverhez sem ahhoz, hogy át tudják törni a blokádot, ami az alagútjaik elvesztése után végzetesnek bizonyult. Egyiptomnak ellenben voltak szövetségesei, 2013-tól már Izrael is hajtott végre légi csapásokat a felkelők ellen, valamint az amerikaiak és a franciák is támogatták őket hírszerző és felderítő információkkal.

Szerző: Rózsa Sándor

A Egyiptom felkelés elleni műveletei a Sínai-félszigeten 2011 és 2023 között – esettanulmány bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

2024. november 5-e az idei amerikai elnökválasztás napja. Az USA-ban immár 60. alkalommal rendezik meg a választásokat, amely talán idén ígérkezik a valaha volt legszorosabbnak. Folyamatosan frissülő cikkünkben bemutatjuk a folyamatot, amely valamelyik jelölt győzelméhez vezet.

Mielőtt azonban a folyamatban lévő eseményeket tárgyalnánk, érdemes egy pillantást vetni az amerikai választási rendszerre. Az USA-ban prezidenciális rendszer van, amely azt jelenti, hogy az állam- és a kormányfő egyszemélyben az elnök. Ez az oka annak, hogy a képviselők választása némileg háttérbe szorul a legerősebb szuperhatalom esetében. Az Egyesült Államokban közvetett választási procedúra folyik, amelynek lényege, hogy a választók nem közvetlen a jelöltekre, hanem az őket támogató elektorokra szavaznak. A tagállamokból összesen 538 elektor kerül ki, akik az egyszerű többség elve alapján döntenek az elnök személyéről. Az 50%+1 szavazat esetünkben 270-el egyenlő, tehát ennyi elektornak szükséges támogatnia a győztes jelöltet.

Az 50 állam között vannak olyanok, amelyek állandó demokrata vagy republikánus államok, a választás végkimenetelét tehát az ingadozó vagy csatatér államok fogják eldönteni, amelyek rendszerint minden ciklusban másként szavaznak.

Korábban történt

A mai események eredményesebb feltárása érdekében néhány mondatot ejtünk a jelöltekről és kampányukról.

A legtöbbet a két nagy párt jelöltjeiről hallani, hiszen gyakorlatilag csak ők esélyesek. Idén van azonban négy független vagy más pártból érkező jelölt is. A Demokrata Párt színeiben Kamala Harris indul, aki Joe Biden alatt alelnökként vett részt az  Államok politikájában az előző ciklusban. A Republikánus Pártot Donald Trump képviseli, aki 2016 és 2020  már betöltötte az elnöki szerepkört. Mellettük rajtvonalhoz áll még Cornel West, Jill Stein, Chase Oliver és Claudia De la Cruz. Utóbbiak nem igazi politikai tényezők, így a következőkben jelöltek alatt Trumpot és Harrist értjük.

Harris pártjának értékei mentén liberális kampányüzenetekkel vágott neki a választást megelőző időszaknak, míg Trump a konzervatív értékek mentén mozgott. Az abortusz kérdése már jó ideje terítéken van, így idén is előkerült. Természetesen a két jelölt ellentétes állásponton van. Hasonló jellegű a bevándorlás kérdése, valamint az LMBTQ dilemmák. Trump az ukrajnai háború, valamint a gázai válság lezárását is megígérte támogatóinak.

Kampánybeszédei során Donald Trump ellen két alkalommal is merénylet-kísérlet történt. Az első esetben fejétől nem messze haladt el egy lövedék, a fülét érte a lövés.

Tegnap 

A kampány hajrájában mindkét jelölt Pennsylvania államban volt tevékeny.

Ma 5:22

New Hampshire állam Dixville Notch nevű településén már le is zárult a szavazás. Itt hagyományosan éjfélkor tartják a voksolást. Az eredmény közel 50-50% a két jelöltre.

Ma 10:00

Több szavazókörben is komoly biztonsági intézkedéseket tesznek az ott dolgozók védelme érdekében. Mindezt az esetlegesen elszabaduló indulatok és tüntetések miatt. Egyes üzlettulajdonosok deszkákkal védik kirakatukat.

Ma 11:05

Hivatalosan is kezdetét vette a választás. A szavazókörök helyi idő szerint hajnali 5 órakor nyitnak és este 6-kor zárnak. Vermontban néhány perce nyitották meg a szavazóköröket. Részeredmények legkorábban holnap hajnali 1 óra környékén várhatók.

Ma 13:22

Arizona Maricopa megyéjében mesterlövészekkel védik a szavazatszámlálókat. A komoly biztonsági intézkedésrea 2020-as tapasztalatok adnak okot, amikoris Donald Trump azt állította, hogy választási csalás útján vesztette el a megyét és felfegyverkezett hívei megrohamozták a voksok összesítésének otthont adó épületet.

Ma 15:10

Libanonban Harris és Trump „egy érem két oldalának” számít. A választást sok országban a háború és béke, stabilitás vagy bizonytalanság közötti különbségként látják.

Azonban a Közel-Keleten sokan úgy gondolják, hogy bár a két jelölt sok kérdésben különbözhet, ebben a régióban jobban egybehangzanak, mint bárhol máshol.
Itt az emberek úgy vélik, hogy mindkét jelölt ugyanazt a retorikát képviseli, amelyet már régóta hallani: Izraelt feltétel nélküli támogatásban részesítik, és ez valószínűleg a hivatalba lépésük után is folytatódik.
Nagy remények nincsenek arra, hogy a dolgok drasztikusan megváltoznak. Amit a Biden-adminisztrációtól láttunk, az sikertelen próbálkozások a tűzszünet elérésére a Hezbollah és Izrael közötti konfliktus lezárására, és ezek eddig nem hoztak eredményt.
A hivatalos álláspont, amelyet különböző kormányzati szintekről hallottunk, az, hogy az Egyesült Államok nem volt elég erős ahhoz, hogy Izrael ellen kiálljon és nyomást gyakoroljon rá a tűzszünet érdekében – ez a kormány hivatalos álláspontja.
A libanoni állampolgárok véleménye szerint ez a két jelölt lényegében egy érem két oldala.
Nincs arra sok esély, hogy drasztikus változás lesz, bárkit is választanak az elnöki hivatalba. Az amerikai politika Izrael oldalán fog állni, és a dolgok folytatódnak úgy, ahogy eddig is – ezt remélik.

Ma 15:11

Dél-Korea növelheti az energiabehozatalt az USA-ból, ha Donald Trump nyeri a választást és szigorít a kereskedelmi partnerekkel szembeni nyomáson.

A szöuli tisztviselők hónapok óta készülnek egy Trump vagy Kamala Harris elnökségre, mivel Trump győzelme esetén nagyobb kockázatokra számítanak az ország számára, amely erősen függ a nemzetközi kereskedelemtől, közölték az ügyet ismerő, de nevük elhallgatását kérő források.

Az egyik fontos téma Dél-Korea növekvő kereskedelmi többlete az Egyesült Államokkal szemben. Az információk szerint a dél-koreai kormány arra ösztönözheti a vállalatokat, hogy növeljék az amerikai olaj- és gázvásárlásaikat, ha Trump elnöksége alatt a kereskedelmi egyensúlytalanság problémává válik. Más országok, mint Kína és Mexikó, szintén jelentős kereskedelmi többletet mutatnak az USA-val szemben.

A november 5-i amerikai elnökválasztás szoros versenyt ígér Trump és Kamala Harris alelnök között. Világszerte a döntéshozók igyekeznek felmérni, mit jelenthetne egy esetleges második Trump-ciklus Washington külpolitikájában, különösen, mivel Trump ígéretet tett arra, hogy minimum 10 százalékos vámot vet ki minden importra, és akár 60 százalékra növeli a kínai termékek vámját.

Dél-Korea kulcsszereplő a félvezetőgyártásban, ami fontos az USA kínai exportellenőrzési törekvései szempontjából. Ugyanakkor Szöul az amerikai csapatok jelenlétére támaszkodik Észak-Korea visszatartásában, amely egyre szorosabbra fűzi kapcsolatait Oroszországgal és katonákat küld Moszkva támogatására az ukrajnai háborúban. Észak-Korea kedden feltételezett ballisztikus rakétát lőtt ki.

A szöuli tisztviselők az elmúlt hetekben találkozókat tartottak üzleti vezetőkkel és kutatóintézetekkel, hogy az amerikai választások utáni stratégiákról tárgyaljanak. Trump előző elnöksége kezdetén Dél-Korea sietett megoldást találni az amerikai energiahordozók felvásárlásának növelésére, állítják az ügyet ismerő források. A kormány most ismét megkeresheti a főbb olajimportőröket, hogy emeljék az amerikai beszerzések arányát, bár ez nem mindig hozza a kívánt növekedést. Ezúttal a közel-keleti geopolitikai kockázatok is plusz ösztönzést jelenthetnek az amerikai behozatal felé forduló cégek számára, tették hozzá.

Az ázsiai ország szinte teljes energiaigényét importból fedezi, és otthont ad a világ egyik legnagyobb finomítói klaszterének. Az idei év során gázimportjának mintegy 11 százaléka, olajimportjának pedig 17 százaléka származott az Egyesült Államokból. A SK Innovation és a GS Caltex a legnagyobb importőrök közé tartoznak.

A dél-koreai kereskedelmi minisztérium nem kívánt nyilatkozni a kormány terveiről. A SK Innovation és a GS Caltex szintén nem kommentálta a hírt.

Ma 15:40

Az izraeliek Trump győzelmében reménykednek.

Izrael 12-es csatornájának közvélemény-kutatása szerint az izraeliek túlnyomórészt Trumpot támogatják Harris-szel szemben az Egyesült Államok következő elnökeként.

Dan Perry, a jeruzsálemi Külföldi Sajtószövetség volt elnöke szerint ez annak köszönhető, hogy sok izraeliben az a kép él, hogy Trump „bármit támogatna, amit az ország tesz.”

Perry azonban úgy véli, hogy az izraeliek „meglepődhetnek, mivel Trump nagyon szeszélyes,” és úgy becsülte, hogy Trump inkább sürgetné a gázai népirtás gyors befejezését, mint Harris.

„Úgy gondolom, hogy Trumpot kevésbé érdekelnének az eszközök, amelyekkel ezt elérik, de az a gondolat, hogy belenyugodjon egy végtelen háborúba, miközben ő maga is kijelentette, hogy utálja az ilyen háborúkat, gyenge lábakon áll,” mondta Perry az Al Jazeerának.

„Trump türelmetlensége… és a hajlandósága, hogy megmutassa, hatalma van, akár Izrael ellen is fordulhat,” tette hozzá Perry. „De persze ez nem biztos, hiszen Trumpot valójában nem fogja érdekelni, mi történik a helyszínen.”

Trump, aki elnöksége alatt áthelyezte az amerikai nagykövetséget Tel-Avivból Jeruzsálembe, és elismerte Izrael szuverenitását a szíriai, izraeli megszállás alatt álló Golán-fennsík felett, „Izrael történetének legjobb elnökének” nevezte magát.

Ma 16:35

Orosz-ukrán háború: mi az álláspontja Trumpnak?

Trump hírhedten kijelentette, hogy 24 órán belül megoldaná az ukrajnai háborút Oroszországgal. „Ha én leszek az elnök, egy nap alatt lezárom ezt a háborút” – mondta egy CNN városházi fórumon tavaly.

Trump korábban dicsérte Vlagyimir Putyint, és büszkélkedett az orosz vezetővel való jó kapcsolatával.

Ugyanakkor bírálta az ukrán elnök, Volodimir Zelenszkij további amerikai támogatásra irányuló kéréseit a háború közepette, mondván, hogy „ez sosem ér véget”.

„Még azelőtt meg fogom oldani ezt a helyzetet, hogy elnökjelöltként a Fehér Házba lépnék” – mondta Trump egy júniusi rendezvényen.

Még nem tisztázott, hogy Trump visszafogja-e az USA Ukrajnának nyújtott támogatását, ha újraválasztják, de ez a lehetőség komoly aggodalmat keltett az ukrán vezetés körében.

Ma 16:40

Orosz-ukrán háború: mi az álláspontja Harrisnek?

Harris támogatta Ukrajnát az orosz invázióval szemben, valamint a Biden-adminisztráció azon törekvését, hogy az európai és NATO-szövetségesek folyamatos katonai támogatást és finanszírozást nyújtsanak Kijevnek.

„Ha Donald Trump lenne az elnök, Putyin már most Kijevben ülne” – mondta Harris október elején egy interjúban a CBS 60 Minutes című műsorában.

Hozzátette, hogy nem találkozna kétoldalú tárgyalásra Vlagyimir Putyin orosz elnökkel a háború megoldása érdekében. „Ukrajnának beleszólása kell, hogy legyen saját jövőjébe.”

Ma 16:45

Minden szem Michigan muszlim, arab szavazóira szegeződik.

Dearborn városában található az Egyesült Államok legnagyobb arab és muszlim amerikai közössége.

Jelenleg minden szem arra irányul, hogy ők hogyan szavaznak majd. Ha itt beszélgetsz az emberekkel, sokan Jemenből, Szíriából, Palesztinából és Libanonból származnak. Sokan a Közel-Keleten dúló háborúk elől menekültek el, így ez a választás rendkívül fontos számukra.

Észrevehető, hogy változás történt szavazási szokásaikban. Hagyományosan az arab és muszlim amerikaiak a Demokrata Pártra szavaztak, de ez most kezd változni, főleg a gázai és libanoni háborúk miatt.

„Azt hallottuk, hogy sokan a Zöld Párt jelöltjére, Jill Steinre szavaznak majd, míg mások Donald Trumpot támogatják.”

Az emberek már kora reggel óta szavazni mennek.

Ma 17:28

A vallási meggyőződésnek is szerepe van a választók döntésében – derül ki Nagy-Bató Jonatán cikkéből, amely ma hajnalban jelent meg honlapunkon.

Nehéz azonban megtippelni egy-egy felekezet politikai viselkedését, hiszen az etnikai háttér is nagyon fontos. A katolikus közösség tagjai között is hatalmas divezitás lehet Jonatán kutatása szerint, mert az istentiszteleteket rendszeresen látogatók nagyobb eséllyel szavaznak jobbra, mint a miséken részt nem vevő társaik. A hivatkozott közvélemény-kutatások szerint a szavazókat a kampány legfontosabb kérdései, így az abortusz, az LMBTQ kérdések, valamint a határvédelem és migráció foglalkoztatja leginkább és 30% úgy nyilatkozott, hogy kizárólag a vele azonos értékeket valló jelöltre fog voksolni. A kereszténység kérdésben tegnap kerekasztal-beszélgetést tartottunk, amelynek videófelvétele hamarosan elérhető lesz online.

A Kövesse velünk az USA elnökválasztásának alakulását – cikkünk folyamatosan frissül bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Előzmények

A választási kampány hajrájában a két elnökjelölt közötti verseny szorosabb, mint valaha. A hátralevő időben mindent megtesznek azért, hogy minél több támogató szavazatot tudjanak magukénak. Az Egyesült Államokat színesítő vallási- és etnikai csoportok közül az alábbiakban azt vizsgáljuk, hogy a római katolikus és az evangéliumi keresztény választópolgárok hogyan viszonyulnak a jelöltekhez, illetve milyen elvek és értékek mentén hozzák meg döntésüket.

Az Amerikai Egyesült Államok és a kereszténység elválaszthatatlan egymástól, jól mutatja ezt az Alapító Atyák vallási megoszlása. Az Egyesült Államok lakossága kezdetben az őslakosokból, az Európából menekültekből és a kalandvágyból, vagy egyéb okból az új világba költöző lakosságból állt. Az Európából menekülő keresztények többsége protestáns hátterű, ők leginkább az Egyesült Királyság területéről menekültek, miután az angol vezetés radikálisan fellépett az anglikán egyházon kívüli, más protestáns irányzatok ellen.

Az Alapító Atyák között volt anglikán (George Washington, John Jay), presbiteriánus (John Witherspoon), kongregacionalista (John Adams, Samuel Adams), valamint kvéker, református és evangélikus vallási hátterű államférfi is.

Az Amerikai Egyesült Államok népességének 68%-a tartja magát kereszténynek, a keresztények 46%-a protestáns, míg nagyjából 22%-a katolikus, a teljes népességre vetítve ez 33% protestánst, és 20% alatti római katolikust takar. Összehasonlításképpen, Magyarországon a teljes lakosság 43,4%-a vallotta magát kereszténynek. A keresztények befolyása tehát döntő hatással van az Egyesült Államok következő elnökének kilétében.

Római Katolikusok

Az Amerikai Egyesült Államok felnőtt lakosságának kb. 20%-a, azaz durván 52 millió felnőtt vallja magát katolikusnak. Etnikai megoszlás szerint a katolikusok 57%-a fehér, 33%-a spanyolakjú/latinamerikai és 4%-a ázsiai. Egy ilyen diverz közösség esetén nehéz egy egységes nézőpontról, szavazatról beszélni, hiszen azok, akik rendszeresen járnak misére, nagyobb valószínűséggel szavaznak a Republikánus Pártra – gyakran hivatkoznak rá GOP (Grand Old Party) – ként -, mint a misére nem járó társaik. Az 1973-as Roe vs. Wade ügy óta a katolikusok mindinkább a republikánus szavazótábort erősítik. A 2000-es választások előtt E.J. Dionne amerikai újságíró fogalmazta meg azt a találó idézetet, melyet a jelenlegi helyzetre is lehet alkalmazni; „nincs olyan, hogy katolikus szavazat, és mégis számít”. A Pew Research Center által szeptember elején végzett felmérés alapján az amerikai fehér katolikusok 61%-a támogatná Trumpot, ha a szavazás a felmérés napján zajlott volna. Ha az egész katolikus közösséget nézzük, ez a szám 52%. De vajon miért szimpatizál a katolikusok döntő része Trump-al?

Trump 2024-es programjában elsőként fogalmazta meg a határbiztonság és a migrációs

politika helyreállítását, az ország déli határának védelmét és a már elkezdett, mintegy 700

mérföldes határfal tovább építését (a Mexikó és az USA közötti határzár bővítése 4 éve is a kampányprogramjában kiemelt helyen szerepelt). Bár ez „csak” a második legégetőbb kérdés, a Trumpot támogatók háromnegyede a bevándorlásellenes politikája miatt választaná őt. A regisztrált szavazók 81%-nál – és a katolikusoknál is – a fontossági sorrend első helyét elfoglaló kérdés a gazdaság állapota. Trump gazdaságpolitikája az infláció megszüntetését és megfizethető árak biztosítását ígéri, valamint az energiafüggetlenség elérését az USA domináns energiatermelő szereplők közé emelése által. A katolikus választók körében az egészségügy és az adózás is a legfontosabb kérdések között szerepel. Előbbiről nem sok szó esett a kampány során, Trumpnak „elképzelései vannak a tervről”, de részletekbe nem bocsátkozott. Megválasztása esetén az Obama elnöksége alatt 2010. márciusában hatályba lépett Affordable Care Act (Obamacare) átfogó egészségügyi törvényt változtatná meg. Szociális téren nem emelné a nyugdíjkorhatárt és megszüntetné a Medicare-re és a társadalombiztosításra kivetett jövedelemadót (bár elsőre jól hangozhat, adószakértők előrejelzései szerint ez az intézkedés felgyorsítja a társadalombiztosítás fizetésképtelenné válását).

Az amerikai társadalmat talán legjobban megosztó és súlyos terület a választás előtt az

abortusz és az LMBTQ+, valamint az ehhez kapcsolható vallás- és szólásszabadság égető kérdése. A szavazók 30%-a nyilatkozott úgy, hogy csak arra a jelöltre fog szavazni, aki ebben az egy témában vele egyezik. A Kamala Harrist támogatók 67%-a mondja, hogy az abortusz kérdését nagyon fontosnak tartják leadott szavazatuk szempontjából, a katolikusoknál ez 44%-ot tesz ki (a legmagasabb arány – 77% – az ateistáknál figyelhető meg). Trump az abortusz kérdésében életpárti („pro-life”), míg Harris döntéspárti („pro-choice”). A Republikánus Párt ígéretei között szerepel, hogy azoktól az iskoláktól, melyek a radikális nemi ideológiát, kritikai fajelméletet (CRT) és egyéb iskolába nem illő faji, szexuális vagy politikai tartalmat erőltetnek a gyerekekre, megvonják a szövetségi (állami) támogatást. Trump alelnökjelöltje, J.D. Vance szenátor 2023. júliusában nyújtotta be a ’Protect Children Innocence Act’ nevű törvényjavaslatot, amely betiltaná a 18 év alatti gyermekeken végzett „nemi hovatartozást megerősítő” kezeléseket és C osztályú bűncselekménynek minősítené azt. A GOP a kampány utolsó hónapjaiban ráfeküdt a transzellenes retorikára és milliókat költött ilyen irányú hirdetésekre a csatatér államokban. Trump megígérte, mindent meg fog tenni, hogy megvédje a nők jogait és megakadályozza, hogy biológiai férfiak női versenyszámokban induljanak. Ezt november 2-i, Salemben (Virginia) tartott beszédében is hangsúlyozta, ahol a Roanoke College női úszócsapatának egyik kapitánya is felszólalt az ügyben (2023-ban az iskola férfi úszócsapatának egy korábbi tagja akart csatlakozni a női csapathoz). Az oly sokat hangoztatott „keep men out of women’s sports” (tartsuk kívül a férfiakat női sportoktól) szlogen örökérvényű.

Ami a katolikusok (és más keresztény felekezet) mindennapi életét meghatározhatja, az a vallás-, és szólásszabadság. Bár alapvetőnek tűnhet, mégsem az. A Republikánus Párt politikai programjának hetedik fejezetében található a kijelentés, miszerint az USA alkotmányának első módosítása alapján kiállnak az iskolában történő imádkozás és a Biblia olvasásának joga mellett. Megvédik a vallásgyakorláshoz való jogot és tiszteletben tartják minden amerikai jogát, hogy saját hitét kövesse és aszerint éljen.

A Demokrata Párt programjában kiáll az antiszemitizmus ellen és lépéseket tesz e küzdelem érdekében az egyetemeken, lejjebb viszont azt olvashatjuk, hogy a transz és nem bináris emberek elleni gyűlölet-bűncselekmények kivizsgálását fogják prioritásként kezelni. A vallásszabadság védelméről szóló oldalon a keresztények nincsenek megemlítve, és bár a társadalom mindössze 1%-át teszik ki, a muszlimokról és az iszlamofóbiáról egy fél oldal szól. Katolikus oldalról a 45. elnök mellett szólhat, hogy 2024. szeptemberében Trump bejelentette a „Catholics for Trump” koalíciót, mely elkötelezett a vallásszabadság, a családi értékek és az élet szentsége elvének védelme mellett.

Protestánsok

A Pew Research legújabb felmérése alapján ez a tendencia folytatódik, hiszen a protestáns keresztények 61%-a Donald Trumpot támogatja, míg Harrist csupán a protestáns választók 37%-a.

Eltérő számokat mutat a felmérés, ha ezt szűkítjük az amerikai választók bőrszínére. Ha az elmúlt két választást (2016, 2020) nézzük, a felmérések szerint a fehér evangélikusok 80%-a Donald Trumpra voksolt. Ez a tendencia folytatódni látszik, hiszen a fehér evangéliumi keresztények 82%-a Trumpra, míg a fekete protestánsok 86%-a Harrisre szavazna. A fehér, nem evangéliumi keresztények 58%-a Trumpra, míg 41%-a Harrisre voksolna.

Ez a szám ismét változik, ha szűkítjük a választók körét azokra a keresztényekre, akik gyakran járnak templomba/istentiszteletre. Itt a statisztikák alapján, valaki minél többször jár egy évben vallási összejövetelre, annál nagyobb az esélye, hogy a választásokon Donald Trumpra voksolna.

Az evangéliumi keresztények történelmileg a konzervatívabb jelölteket támogatták, különösen Reagen elnökségétől kezdve, amikor az amerikai jobboldal és az evangéliumi mozgalom szoros szövetséget alakított ki. Trump, annak ellenére, hogy élete és retorikája sok szempontból nem igazodik a hagyományos keresztény értékekhez, az evangéliumi keresztények számára fontos kérdésekben, mint az abortusz és a vallásszabadság, határozottan kiállt, és ennek köszönheti jelentős támogatottságát ebben a közösségben.

Kamala Harris megjelenése viszont új színt visz a keresztény választók táborába, különösen a progresszívebb keresztények között. Az „Evangelicals for Harris” mozgalom révén egyre többen kérdőjelezik meg Trump erkölcsi vezetését, és keresnek alternatívát egy olyan jelöltben, aki, véleményük szerint, jobban képviseli a keresztény szeretet és elfogadás értékeit. Harris kampánya különösen a társadalmi igazságosságra és az egyenlőségre összpontosít, amely a liberális keresztények számára hívószó lehet. Az abortusz és az LMBTQ-jogok kérdése természetesen megosztó tényező, de egyre több keresztény vallja, hogy ezekben az ügyekben a személyes döntéshozatalt kellene előtérbe helyezni. A konzervatívok szerint a Biblia alapján ezek természetesen továbbra is elfogadhatatlan irányzatok.

Ahogy társadalmi szinten is, úgy a keresztény szavazók körében is érzékelhető az apátia, amely jelentős befolyással lehet az eredményekre. Az Arizona Christian University által végzett felmérés rávilágít, hogy egyre több keresztény választó nem érzi elkötelezettnek magát egyik jelölt iránt sem, ami az elnökválasztás végkimenetelére is hatással lehet. A politikai elkötelezettség csökkenése egyértelműen tetten érhető azok között, akik ugyan hagyományosan konzervatív elveket vallanak, de csalódottságukat fejezik ki a jelenlegi politikai légkörrel és a választási kampány retorikájával szemben.

A Jerusalem Post szerint ez a csökkenő lelkesedés és választási hajlandóság különösen aggasztja Trump kampánycsapatát, hiszen az evangéliumi keresztények eddig a republikánusok szilárd bázisát adták, és a választási siker kulcsát jelenthették. Trump retorikája, amelyet gyakran harcias és megosztó üzenetek jellemeznek, a konzervatív keresztények egy részénél már nem ébreszt ugyanakkora lelkesedést, mint korábban. Ugyanakkor Trump továbbra is azt az ígéretet hangsúlyozza, hogy megvédi a keresztény értékeket és a vallásszabadságot, amit a hívők egy része vonzónak talál.

Az elnökválasztási kampányban is többször szóba került a keresztények preferenciája. Ezt a versenyt a kampányban azonban egyértelműen Donald Trump nyerte meg. A választás előtt tartják az Alfred E. Smith Memorial Foundation Dinner elnevezésű eseményt, ami egy jótékonysági vacsora, amelyen tradicionálisan mindkét jelölt jelen van, beszédet tart. A katolikusok által szervezett vacsorán idén Kamala Harris nem vett részt, csupán egy videófelvételt küldött, mivel éppen a csatatérállamokban kampányolt. A másik, Trumpnak kedvező esemény Kamala Harris elszólása. A demokrata jelölt Milwaukee-ben tartott kampányrendezvényt, ahol a tömegből azt kiabálták be: „Krisztus a király, Jézus az Úr!”. Erre Kamala a következőt válaszolta: „Rossz gyűlésen vagytok srácok”.

Donald Trump esélyeit javíthatja az a tény is, hogy ő maga protestáns, míg alelnöke, J.D. Vance római katolikus, így egyszerre képesek ezzel a protestáns és a katolikus szavazókat is megszólítani. Ezzel szemben Kamala Harris baptista, míg Tim Walz lutheránus vallású, tehát mindketten protestáns hátterű jelöltek.

Hogy sikerül-e Harrisnek győzni vagy megválasztják-e Trumpot 47. elnöknek, az hamarosan kiderül, hiszen minden ember tudja már a dátumot: november 5. Egy biztos, a választás kimenetele nemcsak Amerika, hanem Európa jövőjét is meghatározhatja azon a napon.

A témához kapcsolódóan az alábbi beszélgetéseket ajánljuk a kedves olvasónak:

1. https://youtu.be/oWWGorinYgA?si=8PQR3i-__0uBIo1A
2. https://youtu.be/6cUYt8aKxVw?si=5quzjSYMO_4qC3Wh

Szerzők: Nagy-Bató Jonatán, Bánfi Zita

A Ők dönthetik el a választást: a kereszténység hatása az amerikai elnökválasztásra bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Kamala Harris demokrata politikus, az Egyesült Államok jelenlegi alelnöke. 2024. júliusában, miután Joe Biden bejelentette visszalépését, maga helyett Kamala Harrist javasolta demokrata elnökjelöltnek.

Harris, mivel az elmúlt négy évben is az adminisztráció tagja volt, politikájának számos elemében folytatná a Joe Biden által képviselt külpolitikai irányvonalat. A demokrata adminisztráció által kijelölt külpolitikai elvek az emberi jogok, multilateralizmus, globalizmus és liberalizmus jelszavakban összpontosul.

Kína

Kamala Harris és az egész Biden-adminisztráció szigorú politikát hirdetett meg Kínával szemben, különös tekintettel az ország gazdasági paramétereire, például az ipari kémkedésre és a támogató exportokra, amelyek torzítják a globális piacot. Harris szoros együttműködést szorgalmazott a szövetségesekkel a kockázatcsökkentési (de-risking) politikában, amely Kínával való gazdasági kapcsolatok csökkentésére törekszik anélkül, hogy teljesen megszakítaná azokat. A Harris által képviselt külpolitika tehát elképzelhetetlennek tartja a sok európai vezető által hirdetett leválást (decoupling).

A demokraták éles kritikát fogalmaznak meg a Kínai Népköztársaság tudománypolitikája kapcsán. Kritikájuk szerint Kína szellemi-tulajdon lopást végez.

A Biden-Harris adminisztráció 2021-ben megszigorította a technológiai exportokat Kína felé, amely lehetetlenné teszi a kínai ipar számára, hogy hozzáférjen egyes csúcstechnológiákhoz. A demokrata vélemények szerint igazságtalan az a kínai politika, ami a piaci folyamatokkal ellentétes módon támogatja a cégeket, így mesterségesen alacsonyan tartva azok árát. A demokrata adminisztráció olyan programokat is bevezetett, amelyek infrastrukturális fejlesztéseket támogatnak alacsonyabb jövedelmű országokban, ezzel egy alternatívát kínálva Kína Egy Övezet Egy Út kezdeményezésével szemben. Harris megerősítette az Egyesült Államok politikai álláspontját Tajvan mellett, bár továbbra is elkötelezettnek tartja magát az „Egy Kína” elv mellett, amely alapján az USA nem Tajvan függetlenségét, hanem Tajvan önvédelmét támogatja. Az Egyesült Államok tehát nem támogatja, hogy a Kínai Köztársaságból Tajvan legyen, hiszen az az 1971 óta mesterségesen fenntartott és törékeny status quo végéhez vezethetne.

Zöldpolitika és klímaváltozás

A 2016-os Biden-Harris kampány egyik kiemelkedő ígérete a párizsi klímaegyezménybe való visszalépés volt. A 2016-ben aláírt egyezményből 2017 júniusában a Donald Trump által vezetett republikánus adminisztráció lépett ki, majd Joe Biden beiktatása utáni első napon visszalépett a keretegyezménybe. A klímaváltozás elleni küzdelem tehát láthatóan Harris politikájának egyik központi eleme, amelyet az „Inflation Reduction Act” (IRA) révén is megerősítettek. Az IRA a legnagyobb klímavédelmi befektetés az Egyesült Államok történetében, amely hozzávetőlegesen 370 milliárd dollárt szán az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák támogatására. Az IRA-ra adott nemzetközi reakció vegyes volt. Az olyan fejlődő országok, mint India és Kína kritizálták a törvényt, rámutatva, hogy ez aláássa a nemzetközi kereskedelem alapvető elveit.

Harris ezen túl hangsúlyozta a megújuló energiaforrások és kritikus infrastruktúra fejlesztését a Karib-térségben is, amely az egyik legsérülékenyebb régió a klímaváltozás hatásaival szemben. „Az éghajlatváltozás már nem jövőbeli kihívás, hanem egy olyan jelenlegi probléma, amelyre gyorsan reagálnunk kell,” nyilatkozta Harris egy klímavédelmi konferencián.

NATO

Kamala Harris külpolitikája egy erős NATO-t támogat, és az észak-atlanti szövetség bővítését is szorgalmazza (lásd: Finnország és Svédország NATO-csatlakozása). Harris az elmúlt években többször találkozott világvezetőkkel, hogy biztosítsa őket az amerikai elkötelezettségről a NATO szövetség iránt, és az ukrán háborúra adott válasz tekintetében is kiemelte az USA álláspontját. „Az Egyesült Államok szövetségeseivel együtt továbbra is támogatni fogjuk Ukrajna önvédelmi törekvéseit,” hangsúlyozta Harris.

Afrika

Afrika beemelése a külpolitikai közbeszédbe a Biden-Harris adminisztráció egyik fontos szempontja volt. A tavalyi évben Harris több afrikai országot látogatott meg, és Kínához hasonlóan, az Egyesült Államok is megrendezte az U.S.-Africa Leaders Summit eseményt, amely célja az együttműködés elmélyítése és a gazdasági kapcsolatok erősítése.

Csendes-óceáni térség

A csendes-óceáni térségben, ahol Kína jelenti a legnagyobb fenyegetést a világra (az amerikai értelmezés szerint) a Biden-Harris adminisztráció új megállapodásokat kötött, így például védelmi paktumot kötött Pápua Új-Guineával és a fejlett védelmi megállapodást a Fülöp-szigetekkel. Az Egyesült Államok a Kína ellen fellépő proaktív politikájának másik erőssége egy új együttműködés Japánnal és Dél-Koreával, valamint az AUKUS, amely egy háromoldalú védelmi megállapodás az Egyesült Királyság, Ausztrália és az Egyesült Államok között.

Migráció

Kamala Harris kiemelkedő szerepet vállalt a migrációval kapcsolatos politikák terén. A Biden-Harris adminisztráció újraindította a Közép-amerikai Gyermekek programját, amely lehetőséget biztosít a menekültstátuszra a közép-amerikai gyerekek számára. Az adminisztráció törekedett az USA menekültügyi programjának helyreállítására, amely a Trump-adminisztráció alatt jelentős pénzügyi elvonáson ment keresztül.

A demokrata adminisztráció több mint 60 000 menekültet fogadott be az elmúlt pénzügyi évben, és új intézkedéseket vezetett be az illegális bevándorlás csökkentésére, valamint a vendégmunkás vízumprogramok kapacitásának bővítésére.

Izrael és Közel-Kelet

Izrael kapcsán Harris fenntartaná az Egyesült Államok támogatását a zsidó állam mellett, azonban igyekszik középen maradni a kérdésben, gyakran kritizálja Izraelt a palesztin áldozatok magas száma miatt. A kritikák ellenére a Biden-Harris adminisztráció továbbra is jelentős katonai segélyt biztosít Izrael számára. A közel-keleti konfliktusokban Harris elkötelezetten támogatja a kétállami megoldást, amely Izrael és Palesztina békés együttélését tenné lehetővé. Harris azonban kritikusabb Izraellel, mint a legtöbb amerikai politikus: 2024 elején az USA pénzügyminisztériuma szankciókat vetett ki négy izraeli telepesre, akiket palesztinok elleni erőszakkal vádoltak. Harris elítélte a szélsőséges cselekményeket, és felszólította Izraelt, hogy vállaljon felelősséget ezekért.

Oroszország és Ukrajna

Harris határozottan elítélte Oroszország ukrajnai invázióját és kijelentette, hogy az Egyesült Államok folytatni fogja Ukrajna támogatását. Az USA eddig körülbelül 175 milliárd dolláros segélyt nyújtott Ukrajnának, amely katonai, humanitárius és pénzügyi támogatásokat foglal magában. Harris képviselte az Egyesült Államokat az ukrajnai békecsúcson is, amelyet Svájcban rendeztek meg. Harris esetében arra számíthatunk, hogy folytatná Joe Biden politikáját.

Európa

Harris várhatóan fenntartaná a Biden-adminisztráció Európa politikáját, amely katonai szempontból a NATO európai szerepvállalásának növekedésével jellemezhető, beleértve Ukrajna támogatásának fenntartását, míg gazdasági szempontból az egyértelmű amerikai érdekek (akár védővámokkal) megvédése sejthető.

Magyarország

Mivel a magyar miniszterelnök nyíltan kiállt Harris ellenfele, Donald Trump republikánus jelölt mellett, a demokrata jelölt győzelme esetén a Biden-adminsztráció nyomásának fenntartása várható. Joe Biden elnöksége alatt a magyar-amerikai kapcsolatok mélypontját élhetjük, a Magyarországba delegált amerikai nagykövet gyakran fogalmaz meg kritikát a magyar kormány egyes intézkedéseivel kapcsolatban.

Kamala Harris tehát várhatóan folytatná a Barack Obama által megkezdett, és Joe Biden által folytatott demokrata, liberális internacionalista külpolitikát.

A Folytatódhat a demokrata külpolitika? Kamala Harris külpolitikai ígéretei. bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Az Egyesült Királyság visszaadta a Chagos-szigeteket Mauritiusnak

A brit kormány október 3-án bejelentette, hogy sikerült megállapodnia Mauritiussal a Chagos-szigetek kérdéséről. A szigetcsoportot még 1965-ben, 3 évvel az ország függetlenedése előtt csatolta el a korona az afrikai országtól, létrehozva a Brit Indiai-óceáni Területet. Ezt követően a teljes helyi lakosságot erőszakkal deportálták annak érdekében, hogy az USA stratégiai fontosságú katonai bázist létesíthessen a legnagyobb szigeten, Diego Garcia-n.

Mauritius már régóta szerette volna visszakapni az elvesztett területet, a hágai Nemzetközi Bírósághoz fordult, ami 2019-ben az ő javára döntött és az ENSZ Közgyűlés is felszólította az Egyesült Királyságot, hogy adják vissza a szigetcsoportot. A 13 fordulós tárgyalás-sorozat végül 2022-ben kezdődött el a két ország között. A britek végül engedtek a követeléseknek azzal a feltétellel, hogy a Diego Garcia-i bázist még további 99 évig üzemeltethetik.

A nemzetközi közösség nagyrészt pozitívan fogadta a hírt, örültek, hogy a chagosiak végre visszatérhetnek a hazájukba, azonban mindkét oldalról érték kritikák a megegyezést. A chagosiak sérelmezik, hogy nem vonták be őket a tárgyalásokba, a másik oldal pedig azt vetette fel, hogy a brit kormány komoly stratégiai hibát vétett, Mauritius ugyanis közeli kapcsolatokat ápol Kínával, a Közgyűlés és a Bíróság döntései nem voltak kötelező erejűek, a korona pedig nem elragadta, hanem megvásárolta a területet annak idején.

Szerző: Rózsa Sándor

Válságban Szudán: fokozódó harcok és humanitárius katasztrófa

A Szudánban már második éve zajló konfliktus 2023. április 15-én kezdődött és azóta is halálos hatalmi harcban áll egymással a két hadviselő csoport. A Szudáni Fegyveres Erők (SAF) és a Gyors Támogató Erők (RSF) között dúlnak a harcok az állam és az erőforrások feletti ellenőrzésért.

2024 októberéig már több mint 15 ezer ember életét vesztette és közel 15 millió ember kényszerült elhagyni lakóhelyét. Emellett soha nem látott humanitárius katasztrófával kell az országnak szembenéznie, a lakosság több mint fele éhezik.

Mindez a világ legsúlyosabb menekültválságához vezetett és a nemzetközi közösség számára is aggodalomra adhat okot, hiszen hamarosan megpróbálhatnak a szudáni menekültek Európa területére jutni.

Az elmúlt hetekben a nemzetközi közösség nagy erőfeszítéseket tett a konfliktus megoldásának előmozdítása érdekében. Az ellenségeskedések beszüntetésére irányuló diplomáciai kísérletek azonban nem vezettek eredményre, ugyanis a harcban álló felek nem hajlandóak véget vetni az offenzíváknak, a béketárgyalások hatására sem állítják le hadseregeiket.

A hadsereg a segélyszállítmányok eljuttatását is hónapokon keresztül megakadályozta. Ezen tekintetben az elmúlt hetekben némi változás történt, ugyanis néhány száz segélyt szállító teherautót engedtek bejutni korábban elzárt területekre.

A hadsereg tagadja, hogy éhínség lenne az országban és minden ezzel kapcsolatos állítást, valamint az RSF-et tette felelőssé a kialakult humanitárius krízisért.

Az elmúlt hetekben a háború új szakaszba lépett, mivel a szembenálló felek a fővárosért folytatnak harcokat. A háború kitörése óta az RSF irányítása alatt állt a Khartoum, amelynek visszafoglalására a SAF 2024. szeptember végén offenzívát indított.

Az elmúlt hetek fegyveres összecsapásai és konfliktusai egyre csak súlyosbítják az ország helyzetét. Ezek következményeként a szudáni polgárháború alakulása jelenleg teljesen kiszámíthatatlan, az események mégis arra hagynak következtetni, hogy a közeljövőben meglehetősen kicsi az esély a tűzszünetre és a béketárgyalásokra.

Szerző: Mócsán Evelin

Feszültségek a Száhel-övezetben

A Száhel-övezet helyzete 2024 októberében egyre súlyosabbá válik a dzsihadista csoportok tevékenysége miatt, amelyek destabilizáló hatással vannak Mali, Burkina Faso és Niger területeire. A régióban az elmúlt években végbement katonai puccsok – köztük Nigerben idén nyáron – mélyítik a válságot, hiszen a demokratikus kormányzati rendszerek helyett katonai vezetés alakult ki, és a helyi lakosság biztonsága jelentősen csökkent. A nyugati, különösen francia és amerikai katonai erők visszavonulása csak tovább növeli a helyi kormányok tehetetlenségét a szélsőséges csoportokkal szemben, amelyek közül több az al-Kaida és az Iszlám Állam szervezése alatt működik.

Az afrikai katonai vezetők ezt a stratégiai hézagot Oroszország bevonásával próbálják betölteni. A közelmúltban aláírt új megállapodások részeként Mali, Burkina Faso és Niger Oroszországtól telekommunikációs és katonai célú műholdas támogatást kap, amely többek között segíti a területük megfigyelését és a stratégiai célpontok felderítését.

Oroszország jelenléte azonban vegyes reakciókat váltott ki: míg egyesek üdvözlik a segítséget, addig mások attól tartanak, hogy az orosz katonai jelenlét hosszú távon befolyásolhatja a régió politikai irányvonalát és növelheti a feszültséget a nemzetközi szereplők között.

Szerző: Merényi Vivien

Orosz áldozata is volt a szudáni repülőgépszerencsétlenségnek

A teherszállító repülőgép október 21-én kora reggel zuhant le az észak-dárfúri Malha régióban. Az orosz Ilyushin Il-76 repülőgép a szudáni hadsereg által ellenőrzött el-fasheri központba tartott, hogy katonai felszerelést és gyógyszereket szállítson a SAF (Sudanese Armed Forces) számára. A szerencsétlenségben a személyzet tagjai – három szudáni és két orosz állampolgár – vesztették életüket. A szudáni orosz nagykövetség elkezdte vizsgálni azokat a jelentéseket, mely szerint egy teherszállító gépet orosz legénységgel a fedélzetén lőttek le.

A félkatonai RSF (Rapid Support Forces) hétfői nyilatkozata szerint ők lelőttek egy „külföldi harcigépet”, mely a szudáni hadsereg oldalán harcolt és állításuk szerint több civilek elleni bombatámadást hajtott végre a térségben. Egyes jelentések szerint a baleset műszaki hiba miatt következhetett be, azonban a SAF és az RSF szerint is szándékosan lőtték le a gépet, az esemény részleteit azonban homály fedi. Az RSF által nyilvánosságra hozott videón a repülő roncsai és az orosz személyzet útlevelei is láthatóak. A szervezet állítása szerint náluk van a repülőgép fedélzeti adatrögzítője (black box), valamint lefoglalták a géppel és küldetésével kapcsolatos dokumentumokat.

A felvételeken látottak arra utalnak, hogy a repülőgép egy olyan légitársasághoz tartozott, amely korábban kapcsolatban állhatott az Egyesült Arab Emírségekkel (UAE). Az ország a vádakat, miszerint katonai támogatást nyújtott volna az RSF-nek, tagadta.

Szerző: Bánfi Zita

Szerkesztő: Németh Merse

A Afrika hírfigyelő 2024. – 1. rész bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Nagy megtiszteltetésemre szolgált, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora által meghirdetett biztonságpolitikai pályázaton ösztöndíjas támogatást nyerhettem a világ egyik legmeghatározóbb kiberbiztonsági konferenciájának, a NATO International Conference on Cyber Conflict meglátogatására, mely idén tizenhatodik alkalommal került megrendezésre Tallinban. A következőkben rövid összefoglalást kívánok nyújtani a konferencián szerzett ismeretekről, tapasztalatokról. Célom, hogy ezzel a projekttel is hozzájárulhassak a Biztonságpolitikai Szakkollégium Kiberbiztonsági Műhelyének létrehozásához, a kiberbiztonsági szakterület népszerűsítéséhez.

A Biztonságpolitikai Szakkollégium tagjaként, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kiberbiztonsági mesterképzésének hallgatójaként egyedülálló lehetőség volt számomra, hogy részt vehettem a tanulmányaim fókuszpontjában lévő kiberbiztonsági szakterület kiemelkedő konferenciáján.

A konferencia idei fókusza (Over the Horizon címmel) a technológiai fejlődés, és azzal párhuzamosan megjelenő kihívások kezelése volt. Ezen témák stratégiai, politikai, jogi és technológiai oldalról kerültek megközelítésre, bemutatva a tárgyalt jelenségek aktuális tendenciáit és kihívásait, az azzal kapcsolatos kurrens szabályzási keretrendszert, valamint a technikai megoldásokat. A konferencián ezzel összhangban mind az állami, mind a magánszektor, valamint a katonai és a civil szféra is képviseletre került, az állami tisztviselők, katonai parancsnokok mellett a szakterület meghatározó vállalatainak vezetői, valamint az akadémiai terület kiemelkedő kutatói is részt vettek.

Korunk biztonságpolitikájában egyre nagyobb szerepet kapó, dinamikusan változó regionális konfliktusok elemzésére a nyílt forrású hírszerzés (Open Source Intelligence, OSINT) eszközei nyújtják az egyik legrugalmasabban alakítható megoldást, mely már nem csupán állami, hanem piaci szereplők számára is elérhetővé válik. Ezeknek a gyorsan alkalmazható felderítési műveleteknek a szerepe a kiberbiztonság területén – így kiemelten a folyamatosan változó fenyegetések, ellenséges aktorok felderítésében – még inkább növekvő fontossággal bír. Ezen igényekre reagálva a Silobreaker vállalat olyan eszközt fejlesztett ki, mely képes egy platformon egyesíteni számtalan hírforrást, elemezve és rangsorolva az adatokból kinyerhető információkat, összefüggéseket. Ezen platform a konferencián élőben is bemutatásra került, demonstrálva funkcióit, gyors adaptálódási képességét a különféle információigényekre, mely így felhívta a figyelmet arra, hogy valójában milyen széles skálájú felderítést lehet végezni nyílt források használatával.

A technológiai kategóriájú előadások közül az egyik legkülönlegesebb a „P.&.R.I.C.L.E.” bemutató volt. Ezen előadás során élő szimulációban került végrehajtásra egy EMSO (Electro Magnetic Spectrum Operation), vagyis elektromágneses spektrumban végzett támadó művelet, mely egyszerre ötvözte a kiberfegyverek, és az egyéb elektromágneses tevékenységek támadási kapacitását egy kritikus katonai infrastruktúra ellen. Ez a demonstráció rávilágított arra, hogy a kiberbiztonság nem ér véget a klasszikus kibertér határainál, hanem a fizikai biztonság is jelentős tényező, vagy akár döntő sérülékenység lehet egy potenciális támadás esetén.

A konferencia kiemelt eseménye volt azon stratégiai témájú előadás, mely során több nemzet kiberhaderejének parancsnoka vett részt kerekasztal-beszélgetésen. Az Amerikai Egyesült Államok, Spanyolország, Japán, valamint Ausztrália katonai kiberbiztonságáért felelős parancsnokai az előadás során nemcsak a kibertér, mint új hadviselési dimenzió globális tendenciáit elemezték, hanem a nemzeti képességek fejlesztési perspektíváját is bemutatták.

A kibertér azonban nem korlátozódik kizárólag technológiai és stratégiai dimenzióra, hiszen -különösen a politikai és stratégiai perspektíva kapcsán – szorosan összekapcsolódik a jogi és szabályozási aspektusokkal. Ahogyan azonban a kiberbiztonsági szektor és annak technológiai háttere rohamosan fejlődik, úgy egyre több szabályozási és jogi kérdés vetődik fel, melyek összetett kihívásként jelentkeznek. Ezen problémakörhöz kapcsolódóan mutatott példát az egyik jogi előadás, mely a mesterséges intelligencia és az autonóm fegyverrendszerek (nemzetközi) jogi kihívásait elemezte. Az előadás során prezentált kutatások egyike az autonóm fegyverrendszerek támadási szabályozása és a nemzetközi humanitárius jog összefüggéseit vizsgálta a katonai felelősséggel összefüggésben. A kutatás arra a terminológiai és jogi kérdésre kereste a választ, hogy egy autonóm fegyverrendszer által végzett támadó tevékenység során mi alapján szabályozható egyetlen támadás ciklusa, hogyan határozható meg a releváns katonai személy (büntetőjogi) felelősségének kiterjedése, különös tekintettel azon esetekre, amikor egy fegyverrendszer személy által indított, de későbbiekben autonómmá váló tevékenységének következtében nem kívánt civil veszteségek alakulnak ki.

Kutatási területemhez leginkább releváns az a panelbeszélgetés volt, mely során hiánypótló módon az űrszektor (kiber)biztonságát érintő kérdések kerültek elemzésre. Az előadás során bemutatásra került azon kutatás, mely az ASAT fegyverek (Anti-Satellite Weapons, vagyis műholdak támadására alkalmas fegyverek) önvédelmi célú felhasználásának jogi lehetőségeit vizsgálta, egy másik tanulmány pedig az űrszemét fegyverként való alkalmazásának lehetőségét és annak jogi környezetét elemezte. Emellett pedig sor került a jelenlegi, űrszektor kiberbiztonságát érintő szabályozások és stratégiák elemzésére, felhívva a figyelmet az ezen a területen megjelenő új kihívásokra.

A szakmai előadásokon túl a konferencia egyedülálló lehetőséget biztosított arra is, hogy a kiberbiztonsági szakterület meghatározó képviselőivel, kutatóival találkozhassak, mely során alkalmam nyílt az előadások keretében bemutatott témák közvetlen megvitatására, saját kérdéseim felvetésére.

Ilyen módon hálás vagyok a különleges lehetőségért, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet, és a Biztonságpolitikai Szakkollégiumot a nemzetközi térben is képviselve részt vehettem a kiberbiztonsági szakterület meghatározó konferenciáján, a NATO CyCon-on. Bízom benne, hogy az itt szerzett tudás és kialakult szakmai kapcsolatok a későbbiekben új kezdeményezések, együttműködések alapjául szolgálhatnak.

A NATO CyCon 2024- Beszámoló a NATO kiberbiztonsági konferenciájáról bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

„The weakest link.”

Vezetőként csapatépítésnél fontos arra törekedni, hogy a cél elérése érdekében megfelelő kompetenciájú emberek kerüljenek kiválasztásra. Érdemes figyelni arra, hogy a tagok közül minél többen rendelkezzenek a szükséges kvalitásokkal.

A vállalkozások hasonló elven rakják össze az ellátási láncaikat. A cél, hogy a lehető legolcsóbban a lehető legjobb minőségben a lehető leggyorsabban tudják biztosítani partnereiknek a megfelelő terméket. Ennek érdekében az alapanyagot, félkész árut akár a világ másik pontjáról is képesek beszerezni. Ezekhez pedig egy jól felépített ellátási láncra van szükség. Ez egy olyan rendszer, amelyben különböző szereplők (beszállítók, gyártók, logisztikai szolgáltatók, kiskereskedők) együttműködnek annak érdekében, hogy az áruk eljussanak a végfelhasználóhoz.

A láncok sérülékenysége az utóbbi években kiemelt figyelmet kapott, különösen a COVID-19 világjárvány és a globális gazdasági válságok idején. Az ellátási láncok szerepe számos kulcsfontosságú területen érzékelhető:

1. Nemzetközi kereskedelem motorja

Az ellátási láncok az áruk és szolgáltatások nemzetközi áramlásának alapját képezik. A globalizáció révén a különböző országok specializálódtak bizonyos termékek előállítására, és ezek kölcsönösen függenek egymástól. Például egy elektronikai termék gyártása több kontinensen keresztül szerveződik, ahol az alkatrészeket különböző országokból szerzik be. Ez lehetővé teszi, hogy a vállalatok kihasználják a különböző régiók komparatív előnyeit, például az olcsóbb munkaerőt vagy a jobb infrastruktúrát.

2. A fogyasztói igények kielégítése

Az ellátási láncok zökkenőmentes működése közvetlen hatással van a fogyasztók által elérhető termékek választékára és árára. A hatékony ellátási láncok segítenek az árak alacsonyan tartásában és a termékek gyors elérhetőségében. Az olyan iparágak, mint az élelmiszeripar, az autóipar vagy az elektronikai ipar, erősen támaszkodnak az ellátási láncokra a termelési és kereskedelmi folyamataik során.

3. A gazdasági növekedés és versenyképesség előmozdítása

A jól működő ellátási láncok növelik a vállalatok versenyképességét azáltal, hogy csökkentik a költségeket és javítják az ellátás megbízhatóságát. Ezzel szemben a zavarok az ellátási láncokban – például nyersanyaghiány vagy szállítási problémák – lassíthatják a gazdasági növekedést, mivel a termelés lelassulhat, vagy akár meg is állhat.

4. Innováció és technológiai fejlődés támogatása

Az ellátási láncok optimalizálása érdekében folyamatosan új technológiákat és innovációkat vezetnek be. Az automatizáció, a mesterséges intelligencia és a blokklánc technológia mind hozzájárul az ellátási láncok hatékonyságához és átláthatóságához. Az innovatív megoldások révén a vállalatok gyorsabban reagálhatnak a piaci változásokra és jobb szolgáltatást nyújthatnak.

5. Rugalmasság és válságállóság

A COVID-19 világjárvány idején a globális ellátási láncok szerepe különösen nyilvánvalóvá vált, amikor a járvány jelentős zavarokat okozott a termelésben és a szállításban. A zavarok megmutatták, mennyire függnek a vállalatok a globális beszállítóktól. Azóta a rugalmasság növelése, a több beszállítói forrás és a készletkezelési stratégiák fejlesztése kiemelt fontosságú lett.

6. Fenntarthatóság és környezeti hatások

Az ellátási láncok kulcsfontosságúak a fenntartható gazdasági növekedés biztosításában. A vállalatok egyre nagyobb figyelmet fordítanak arra, hogy csökkentsék szénlábnyomukat, és olyan megoldásokat keressenek, amelyek csökkentik a környezeti hatásokat. Ez magában foglalja a zöld logisztikai megoldásokat, a helyi beszállítók bevonását, valamint az erőforrások hatékonyabb felhasználását.

7. Szervezett bűnözés:

Az ellátási lánc szervezett bűnözés általi irányítása súlyos fenyegetést jelent a gazdaságokra és a társadalmakra. A szervezett bűnözői csoportok képesek beavatkozni a különböző szinteken, beleértve az alapanyagok beszerzését, a termékek szállítását és a forgalmazást. Az ilyen csoportok gyakran illegális tevékenységeket folytatnak, például hamisított termékek forgalmazását, adóelkerülést, vagy akár drogkereskedelmet és embercsempészetet is.

Az ellátási lánc különböző pontjain való beavatkozással ezek a csoportok képesek kihasználni a gyenge pontokat, például a nemzetközi kereskedelem szabályozatlanságát, a korrupciót, valamint a megfelelő ellenőrzés hiányát. Ezenkívül a szervezett bűnözés gyakran kihasználja a globalizáció nyújtotta lehetőségeket is, hogy tevékenységeit hatékonyabban és rejtettebben végezze.

A kormányok és a nemzetközi szervezetek különböző intézkedéseket próbálnak bevezetni az ellátási lánc védelme érdekében. Ez magában foglalja a szigorúbb szabályozásokat, fokozott vámellenőrzéseket, valamint a bűnüldöző szervek közötti nemzetközi együttműködést.

Az ellátási láncok és a biztonságpolitika közötti összefüggések az elmúlt években egyre hangsúlyosabbá váltak, mivel a globális gazdasági és geopolitikai kihívások számos új kockázatot hoztak felszínre. Az ellátási láncok biztonságpolitikai szempontból való kezelése elengedhetetlenné vált a nemzetek és régiók számára, mivel ezek nem csupán gazdasági, hanem nemzetbiztonsági kérdések is.

A stratégiai erőforrásokhoz való hozzáférés esetében az ellátási láncok kulcsfontosságúak például a ritkaföldfémek, az energiahordozók és más alapvető nyersanyagok biztosításában. Sok ország nagyban függ külföldi forrásoktól ezen anyagok tekintetében, amelyek nélkülözhetetlenek a high-tech iparágak, a haditechnika és az energiaellátás szempontjából. Ha egy ország ellátási lánca megszakad egy ilyen kulcsfontosságú erőforrás tekintetében, az súlyos biztonsági következményekkel járhat.

Például Kína dominanciája a ritkaföldfémek piacán lehetőséget nyújt számára politikai nyomásgyakorlásra is, mivel ezek az anyagok nélkülözhetetlenek az elektronikai és védelmi ipar számára.

Az ellátási láncok stabilitása és biztonsága különösen kritikus a védelmi szektorban. A modern haditechnika komplex rendszereinek előállítása globális beszállítói hálózatra támaszkodik, ahol az alkatrészek és technológiák különböző országokból érkeznek. Ha ez a lánc megszakad, például egy geopolitikai konfliktus vagy exportkorlátozás miatt, az komoly biztonsági kockázatot jelenthet.

Sok ország, köztük az Egyesült Államok és az Európai Unió, azon dolgozik, hogy diverzifikálja a haditechnikai ellátási láncokat, hogy csökkentse függőségét más országoktól, különösen olyan geopolitikai riválisoktól, mint Kína vagy Oroszország.

Az ellátási láncok digitalizálódása egy újabb biztonságpolitikai kihívást hozott létre: a kiberbiztonságot. Az ellátási láncok egyre inkább függnek az információs technológiától, ami sebezhetővé teszi őket a kibertámadásokkal szemben. A kibertámadások megbéníthatják a logisztikai rendszereket, adatokat lophatnak el, vagy szabotálhatják a termelést.

Egy híres példa erre a 2017-es NotPetya kibertámadás, amely számos globális vállalat ellátási láncát zavarta meg, komoly gazdasági károkat okozva. A nemzetek és vállalatok ezért egyre inkább prioritásként kezelik az ellátási láncok kibervédelmét.

Az ellátási láncok biztonságpolitikájának egyik legnyilvánvalóbb aspektusa a geopolitikai konfliktusok és szankciók szerepe. Egy-egy ország elleni gazdasági szankciók jelentős hatással lehetnek az adott ország ellátási láncaira, és közvetve más országokéra is. Például az Oroszország elleni szankciók hatással voltak az energiaellátási láncokra Európában, miközben a technológiai export korlátozása visszavetette az orosz hadiipart és gazdaságot. Az egyik legfontosabb alkotó eleme a láncoknak a szállítás és annak útvonala. Gondoljunk bele, hogy az elmúlt egy évben az Európába tartó kereskedelmi hajók útvonalának biztonsága milyen veszélyessé vált. Növelve a szállítások költségeit.

A nemzetközi ellátási láncok biztonságpolitikai kérdéseit gyakran érinti a gazdasági nacionalizmus és protekcionizmus növekedése. Sok ország törekszik arra, hogy stratégiai ágazatait „hazahozza” és csökkentse külföldi beszállítóktól való függőségét, hogy így növelje önellátását válsághelyzetekben.

Ez a trend különösen erősödött a COVID-19 világjárvány során, amikor sok ország szembesült azzal, hogy kritikus fontosságú egészségügyi eszközök és alapanyagok külföldről való beszerzése instabilitást okozhat. Ennek hatására több ország indított programokat a „reshoring” érdekében, hogy csökkentsék külföldi beszállítói függőségüket.

Az élelmiszerellátási láncok is kulcsfontosságú biztonságpolitikai kérdések, különösen a fejlődő országokban és olyan régiókban, amelyek élelmiszerimportra szorulnak. Az élelmiszerellátás megszakadása – például egy politikai válság vagy környezeti katasztrófa miatt – társadalmi instabilitást, éhínséget és konfliktusokat okozhat.

A fenti kihívások közül mindegyiket lehetne egyesével nagyon alaposan elemezni. A következő részben most csak a szállításra és annak veszélyeire térnék ki. Az Európába irányuló ellátási útvonalak kritikus szerepet játszanak a kontinens gazdasági stabilitásában, mivel az európai ipar és kereskedelem jelentős mértékben támaszkodik a globális beszállítói hálózatokra. Ezek az útvonalak tengeri, légi és vasúti csatornákon keresztül biztosítják az áruk folyamatos áramlását Európába.

A tengeri szállítás a legnagyobb részesedéssel rendelkezik az Európába érkező áruk tekintetében. A globális árukereskedelem körülbelül 80-90%-a tengeri úton történik, és ez a trend Európára is igaz. A tengeri útvonalak dominanciája különösen igaz a nagy volumenű áruk, például a nyersanyagok (olaj, földgáz, ásványi anyagok), az ipari termékek és a fogyasztási cikkek szállításánál.

• Európába érkező áruk kb. 75-80%-a tengeri úton érkezik, különösen Ázsiából (pl. Kínából, Indiából) és Amerikából. Az európai kikötők, mint Rotterdam, Hamburg és Antwerpen kulcsszerepet játszanak az áruforgalom bonyolításában.
• A tengeri szállítás előnyei közé tartozik a nagy mennyiségű áru alacsony költségen való szállítása, bár a szállítási idő hosszabb.

A közúti és vasúti szállítás is fontos szerepet játszik az áruk európai kontinensen belüli szállításában, valamint a szárazföldi szállítási útvonalakon, különösen Ázsiából érkező áruk esetében.

Közúti és vasúti szállítás kb. 20-25%-ot tesz ki az Európába érkező áruk tekintetében, különösen Közép-Ázsiából és Kelet-Európából érkező termékeknél.

A Kína és Európa közötti vasúti szállítás, az úgynevezett Új Selyemút (Belt and Road Initiative) egyre fontosabb szerepet játszik, gyorsabb alternatívát kínálva a tengeri szállításhoz képest. Bár az áruk kisebb része érkezik vasúton, ez a szállítási mód egyre növekszik, különösen időérzékeny termékeknél, például elektronikai cikkek és autóipari alkatrészek esetében.

A földön több olyan stratégiai pont van, amelyeket a világ „Achilles-sarkai” gyűjtőnéven szoktak hívni. Kettő ezek közül jelentős hatással van az európai ellátási láncokra. Ha ezeket a kritikus pontokat zavarják vagy blokkolják, az jelentős globális gazdasági, politikai és társadalmi hatásokkal járhat.

1. Szuezi-csatorna (Egyiptom)

A Szuezi-csatorna kulcsfontosságú tengeri átjáró Ázsia és Európa között. A világ egyik legforgalmasabb vízi útja, amely az Indiai-óceánt köti össze a Földközi-tengerrel, és jelentősen lerövidíti a hajózási távolságot Ázsia és Európa között.

Sérülékenység: A Szuezi-csatorna blokkolása – mint ahogy 2021-ben az Ever Given konténerhajó zárlatot okozott – komoly fennakadásokat eredményez a világkereskedelemben, több milliárd dolláros gazdasági kárral.

Hatás: Az ellátási láncok megzavarása különösen az energiaellátás, az ipari alapanyagok és a fogyasztási cikkek áramlásában.

2. Hormuzi-szoros (Perzsa-öböl)

A Hormuzi-szoros a világ egyik legfontosabb olajszállítási útvonala, ahol a globális olajforgalom jelentős része halad át. Irán és az Arab-öböl menti országok közötti szoros stratégiai jelentőséggel bír az energiaellátás szempontjából.

Sérülékenység: Bármilyen konfliktus vagy katonai fenyegetés Irán részéről a szoros lezárásával drasztikusan befolyásolhatná az olajárakat és a globális energiapiacot.

Hatás: A globális gazdaság jelentős része függ a Perzsa-öbölből származó olajtól és földgáztól, így a szoros blokkolása súlyos ellátási hiányokat és áremelkedést okozna.

Az elmúlt egy évben ez a két stratégiai pont különösen fókuszba került. A legújabb közel-keleti konfliktus veszélybe sodorta a hajózás biztonságát és költségeit. Ebben az esteben az ellátási lánc egyik eleme sérül. Pontosabban a szállítás, amely így a leggyengébb láncszem. A problémára többféle megoldás is lehetséges: a hajók útvonalának biztosítása (jelenleg aktív megoldás), új útvonalak keresése, diplomáciai úton a konfliktus rendezésének elősegítése. Az új útvonalak esetében a Jeges-tenger (vagy Északi-sarkvidék) egyre fontosabbá válik, mint új hajózási útvonal, különösen az éghajlatváltozás miatt. Az Északi-sark jegének olvadása következtében egyre hosszabb ideig nyitva áll a hajózás számára, ami lehetőséget teremt alternatív útvonalak kihasználására, különösen a globális kereskedelemben. A diplomáciai úton való rendezése a konfliktusnak még nem látszik, de több ország igyekszik befolyással lenni a szereplőkre. (pl: USA, EU)

Az EU érdeke a stabil és békés Közel-Kelet, amely biztonságot és gazdasági előnyöket nyújt a régiónak. Az izraeli-palesztin konfliktus fokozott migrációs, biztonsági és gazdasági kockázatokat hordoz az EU számára.

Összeségében elmondható, hogy az ellátási láncok nagy befolyással bírnak egy régió, ország stabilitására. Fontos szerepet töltenek be, de számos kihívással néznek szembe, különösen a külföldi függőségek, geopolitikai feszültségek és a globális piacok instabilitása miatt. Egy olyan nemzetközi szervezetnek, mint az EU a célja az lehet, hogy stratégiai autonómiáját erősítse, az ellátási láncokat diverzifikálja, és fenntarthatóbb megoldásokat találjon, hogy biztosítsa gazdasági és nemzetbiztonsági érdekeinek védelmét a jövő kihívásaival szemben.

Szerző: Hetzer Miklós

A Az ellátási láncok biztonsága bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

2023. október 7-én a Hamász támadást indított Izrael ellen, amely következtében az Izraeli Védelmi Erők (továbbiakban: IDF) szárazföldi és légi hadműveleteket folytatnak a Gázai övezetben. A Gázai övezetet 2006 óta a Hamász palesztin terrorszervezet uralja, amely meglepetésszerű terrortámadást indított ezen a napon Izrael ellen.

A háború már több mint egy éve tart és a helyzet egyre csak fokozódik. Az utóbbi hetekben a konfliktus az egész Közel-Keleten növelte a regionális feszültséget, hiszen az IDF már határokon átnyúló összecsapásokat is vív.

Ez abban csúcsosodott ki, hogy szeptember 23-24-én Izrael légicsapásokat hajtott végre Libanonban, amely több száz ember életét oltotta ki. Ezzel a konfliktus eszkalációja megtörtént, továbbá egy új háború kezdetét is jelenti Izrael és a Hezbollah között. A libanoni terrorszervezet egyértelműen a palesztinokat támogatja, ezért is segíti az izraeli állam ellen indított támadásaikat.

A szeptemberi légitámadásokat a Hezbollah megtorolta, rakétákat lőtt ki Izrael északi részére. A terrorszervezet kijelentette, hogy addig fogja támadni Izraelt, ameddig nem kötnek a palesztinokkal tűzszüneti egyezséget. Izrael álláspontja szerint olyan erős nyomást akar gyakorolni a Hezbollahhra, hogy beleegyezzenek a libanoni és gázai front szétválasztásába. Másik lehetőségként annyira meg akarják gyengíteni a terrorszervezetet, hogy az ne legyen képes a háború folytatására. Szakértők szerint ez az álláspont Izrael részéről rendkívül veszélyes és kockázatos.

A Hezbollah fő támogatója Irán, aki már szintén beavatkozott a konfliktusba, ugyanis 2024. október 1-jén közel 200 ballisztikus rakétát indított Izrael felé. Ez válasz volt részükről a Hezbollah vezetőjének, Hasszán Naszrallah és más felsővezetők megölésére, valamint reagálás Izrael bejelentésére, miszerint korlátozott és lokalizált szárazföldi hadműveletet indít Libanonban. A terrorszervezet vezetője szeptember 27-én halt meg, amikor izraeli vadászgépek csapást mértek Bejrútra. Ezzel jelentősen fokozódik a Hezbollah és Izrael között a konfliktus. Jól látható ez az elmúlt hetek eseményein, csapásain is. Jelenleg nagyban fenyegeti a világot az a veszély, hogy egy regionális háborúvá fajul a háború.

A támadás során a rakéták többségét elfogták, így nem okoztak nagy pusztításokat, mindössze néhány izraeli légi bázist ért találat, a kritikus infrastruktúra azonban nem sérült.

Tovább növeli az eszkaláció veszélyét, hogy Izrael válaszlépéseket ígért az október elejei támadásokra. Benjamin Netanyahu, Izrael miniszterelnöke a támadás után a következőket nyilatkozta: „Irán ma este nagy hibát követett el és meg fog fizetni érte. Az iráni rezsim nem érti meg, hogy mennyire elszántan védekezünk és vágunk vissza ellenségeinknek.” Ez az ígéret nagy veszélyt hordozhat magában, ugyanis katonai szakértők szerint Izrael képes megvédenie magát egy ilyen támadás ellen, de az már nem egészen biztos, hogy Irán kibírna egy ellencsapást. Az Egyesült Államok is figyelmeztetett arra, hogy komoly következményei lehetnek annak, ha Irán támadásokat indít Izrael ellen.

Az iráni parlament nemzetbiztonsági bizottságának vezetője ígéretet tett arra, hogy várhatóak még hasonló támadások Izrael ellen az elkövetkezendő hetekben.

Az októberi eseményeket tekintve Iránra nagy nyomás nehezedik, hiszen az általa támogatott terrorszervezetek, a Hamász és a Hezbollah súlyos izraeli támadásoknak vannak kitéve.

Jelen tanulmány megírásáig nem került sor a Netanyahu által ígért megtorlásra és nem ismertek sem a támadás célpontjai, sem annak időzítése. Egyelőre annyit lehet minderről tudni, hogy Izrael biztosította az Egyesült Államokat, hogy nem Irán nukleáris vagy olajkitermelő létesítményeit fogja támadni.

Az elmúlt 1 hónap eseményei idézték elő a nemzetközi közösség nagyobb beavatkozását a konfliktusba. Egyre nagyobb a nemzetközi színtéren az aggodalom, hogy a közel-keleti háború a nemzetközi kapcsolatok egyik fő robbanáspontjává válhat és mindez a következő globális konfliktus kiváltó oka lehet.

Az Amerikai Egyesült Államok mindigis fontos és szoros szövetségese volt Izraelnek. Az elmúlt egy évben ez csak tovább erősödött. Az USA a háború kitörése óta óriási mennyiségű tűzerőt és embert vonultat fel Izrael támogatására, valamint a legnagyobb fegyverszállítója Izraelnek Aktívan támogatja Izraelt és annak védelmi előkészületeit. Mindezeken túl az USA rendkívül nagy mértékű pénzügyi támogatással is segíti Izraelt.

Irán rakétatámadása után Joe Biden, az Egyesült Államok elnöke kijelentette, hogy teljes mértékben támogatja Izraelt és kormánya folyamatos tárgyalásokat folytat a közel-keleti szövetségesével arról, hogy milyen válaszlépés lenne a legmegfelelőbb.

Október 22-én Antony Blinken, az Egyesült Államok külügyminisztere Jeruzsálemben és Tel-Avivban találkozott Benjamin Netanyahuval, valamint az izraeli védelmi miniszterrel, valamint több magas rangú katonai tisztviselővel. A tárgyalások témája a háború minél hamarabbi befejezése és a konfliktusok minél hamarabbi rendezése volt. Blinken hangsúlyozta, hogy nagyobb erőfeszítéseket kell tenni a humanitárius segítségnyújtás fokozása érdekében, valamint mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a túszokat szabadon engedjék. A találkozó során nem esett szó egy esetleges tűzszünetről.

A háború kitörése óta, ez volt az amerikai külügyminiszter tizenegyedik látogatása Izraelben, amely szintén bizonyítja a szoros együttműködést a két ország között.

Az Egyesült Államok támogatásán túl Izrael nagymértékben számíthat Németország és Olaszország segítségére. A kisebb katonai támogatók között pedig az Egyesült Királyság, Franciaország és Spanyolország is segíti a közel-keleti országot.

A 2023 októberében  Közel-Keleten történteket Franciaország, Nagy-Britannia, Németország és az Európai Unió vezető tisztségviselői mind elítélték. Az Európai Unió határozottan kifejezte szolidaritását Izraellel. A támogatás az elmúlt egy évben is töretlenül fennállt az Európai Unió részéről, azonban teljes egyetértés csak a háború kitörése után rövid ideig volt. Ugyanis az Európai Unión belül az államok nem értettek egyet abban a kérdésben, hogy hosszabb vagy több rövidebb tűzszünetre szólítsák fel a háborúban részt vevő feleket.

Az EU számára a legfontosabb a humanitárius segítségnyújtás, a civil életek megmentése, valamint a túszok szabadon engedése. Az elmúlt egy évben az EU tagállamai többször is felszólították a részes feleket, hogy a civil lakosság védelme érdekében tegyenek meg mindent a lehető legrövidebb időn belül. Továbbá az európai vezetők igyekeznek nyomást gyakorolni Netanyahura, hogy tárgyalásokat folytasson a tűzszünetről. Az izraeli miniszterelnök azonban egy áprilisi, a brit külügyminiszterrel folytatott tárgyalás során hangsúlyozta, hogy értékeli az EU javaslatait és tanácsait, de a döntéseket ő maga fogja, egyedül meghozni és mindent kész megtenni Izrael védelme érdekében. Netanyahu rendkívül kritikusan áll az EU részéről érkező ún. nyomásgyakorláshoz, ezt sokszor Izrael-ellenes elfogultságnak tartja.

Emmanuel Macron és Olaf Scholz egyaránt elítélték az iráni támadást Izrael ellen és felhívták a figyelmet a további eszkaláció elkerülésének szükségességére.

Ezek a lépések az EU és a tagállamok részéről egyértelművé teszik az Unió álláspontját, miszerint a mihamarabbi tűzszünet és a háború befejezése a legfontosabb. Az EU teljes mértékben elkötelezett amellett, hogy hozzájáruljon a regionális háború elkerüléséhez és a feszültségek csökkentéséhez a közel-keleti térségben.

Az Egyesült Államokkal szemben, Oroszország Iránt támogatja, szoros szövetségben állnak és a Kreml a napokban kijelentette, hogy nem is áll szándékában magára hagyni szövetségesét. Emellett Oroszország igyekszik megtartani az egyensúlyt és jó kapcsolatokat ápol a régió más kulcsfontosságú szereplőivel is, mint például Szíriával vagy Szaúd-Arábiával. Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője elmondta, hogy Oroszország párbeszédet folytat a közel-keleti konfliktus valamennyi érintett szereplőjével.

Az izraeli-palesztin konfliktus 2024. októberi eseményei rávilágítottak arra, hogy a nemzetközi közösség komoly nehézségekkel néz szembe a békefolyamatok előmozdításában. Mind az EU, mind az Egyesült Államok sürgeti a tűzszünetet és a béketárgyalások megkezdését, a különböző érdekek és nézetek azonban nagyban akadályozzák az együttműködést. Tovább nehezíti a helyzetet Netanyahu reakciója a nemzetközi közösség békefolyamatot célzó erőfeszítéseire. Az izraeli miniszterelnök ugyanis gyakran hangsúlyozza, hogy az országa saját védelme érdekében nem enged a külső nyomásnak. A Közel-Keleten dúló háború rendezését nagyban befolyásolják ezek a tényezők, amelyek következtében jelenleg nem sok esélyt lehet arra látni, hogy a tűzszünet és a békekötés a közeljövőben be fog következni. Sokkal inkább tart napjainkban a nemzetközi közösség az eszkaláció veszélyétől, amely egyre elkerülhetetlenebbnek látszik.

A Az izraeli-palesztin konfliktus eszkalációja és a nemzetközi közösség reakciója – esettanulmány bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

A technológiai fejlődés robbanásszerű növekedése az elmúlt évtizedekben átalakította az emberek mindennapi életét és a gazdaság működését világszerte. Az internetes kapcsolatok elérhetősége a globális kereskedelmet és kommunikációt felgyorsította, lehetővé tette az innovációkat az oktatásban, az egészségügyben és a pénzügyi szolgáltatásokban. Afrika, amely hosszú ideig technológiailag hátrányos helyzetben volt, gyors ütemben kapcsolódik be ebbe a globális technológiai forradalomba. Az okostelefonok elterjedése, a szélessávú internet növekvő hozzáférhetősége és az online szolgáltatások egyre szélesebb körű használata jelentős előrelépést jelent a kontinens számára, különösen a pénzügyi szektorban és a mobilbanki szolgáltatások terén.

Ugyanakkor a technológiai infrastruktúra fejlődése egy újabb fenyegetést is felszínre hozott: a kiberbűnözést. A kontinens technológiai sérülékenységeit kihasználó bűnözői csoportok egyre kifinomultabb eszközökkel próbálnak érzékeny adatokat ellopni, zsarolni vagy csalásokat elkövetni. A kiberbűnözés gyors növekedése különösen súlyos Afrikában, mivel a legtöbb országban a kibervédelmi rendszerek és a kiberbiztonsági tudatosság még gyerekcipőben jár. A kormányok, vállalatok és az átlagpolgárok számára egyaránt kihívást jelent a védekezés a támadásokkal szemben, miközben az internetes bűnözés gazdasági és társadalmi szinten is komoly károkat okoz.

Afrika számára a kiberbűnözés nem csupán egy technológiai probléma, hanem egy olyan komplex kihívás, amely az országok gazdasági fejlődésére, a társadalmi bizalomra és a globális kapcsolatokra is hatással van. Az internetes bűnözés megfékezése ezért alapvető fontosságúvá vált a kontinens jövőbeni fejlődése szempontjából.

A technológiai fejlődés és az internet elterjedése Afrikában

Afrika technológiai fejlődése az elmúlt évtizedekben dinamikusan felgyorsult, bár még mindig jelentős kihívásokkal néz szembe az infrastruktúra terén. A mobiltechnológia terjedése jelentős lökést adott a kontinens digitális átalakulásának, különösen a vidéki területeken, ahol a hagyományos vezetékes internet infrastruktúra kiépítése költséges és nehéz. Az okostelefonok és a mobilinternet-használat gyors ütemű növekedése lehetővé tette, hogy sok ember először csatlakozzon az online világhoz, ami számos új lehetőséget nyitott meg számukra a kereskedelem, oktatás és egészségügyi szolgáltatások terén. Az Ericsson Mobility Report szerint 2020-ban az afrikai mobilinternet előfizetők száma 500 millióra nőtt, és ez a szám 2025-re várhatóan eléri a 700 milliót.

Az afrikai országok közül Nigéria, Kenya és Dél-Afrika az internetes hozzáférés terén vezető szerepet játszanak. Nigériában például az internetes penetráció meghaladja az 50%-ot, köszönhetően annak, hogy az ország mobilhálózatai jelentős fejlesztéseken mentek keresztül, valamint a digitális szolgáltatások, például a mobilbanki alkalmazások népszerűségének növekedése is hozzájárult az online kapcsolódás növekedéséhez. A mobilhálózatok szerepe különösen jelentős, hiszen a szélessávú internet-hozzáférés és a vezetékes infrastruktúra fejlesztése sok helyen lassú vagy drága. Ezért a mobilinternet elterjedése egyfajta „digitális ugrást” hozott a kontinens számára.

A gazdasági növekedésre és a digitális szolgáltatásokra építő országokban az e-kereskedelem is egyre népszerűbbé válik. A globális technológiai cégek, mint a Google és a Facebook, jelentős beruházásokat hajtanak végre az afrikai piacokon, növelve az internet-hozzáférést és a digitális készségek fejlesztését. A Facebook 2021-ben például bejelentette, hogy közvetlen tengeri kábeleket fektet le a kontinens összekapcsolására, ami várhatóan még több ember számára biztosít gyorsabb és megbízhatóbb internet-hozzáférést.

Az internet elterjedésével azonban együtt jár a kiberbűnözés kockázata is. A biztonsági infrastruktúra sok helyen nem tud lépést tartani a technológiai fejlődéssel, és számos kormány még csak most kezdi felismerni, hogy komoly befektetésekre van szükség a kiberbiztonság terén. Az emberek digitális ismeretei gyakran alacsony szinten állnak, ami lehetőséget teremt a bűnözők számára az adathalász támadások, a pénzügyi csalások és a hamis mobilalkalmazások terjesztésére. Az internetes bűnözők különösen az olyan fejlődő piacokat célozzák meg, ahol a kiberbiztonsági szabályozások még nem elég fejlettek, és a felhasználók könnyen becsaphatók.

Az afrikai kontinensen a technológiai infrastruktúra kiépítése és a kiberbiztonság egyensúlyának megteremtése elengedhetetlen ahhoz, hogy a digitalizáció előnyei teljes mértékben kihasználhatók legyenek, és az internet ne váljon a kiberbűnözők táptalajává. Az afrikai kormányoknak és a nemzetközi szervezeteknek együtt kell működniük, hogy erősítsék a kiberbiztonsági rendszereket, növeljék az emberek digitális tudatosságát, és biztosítsák a biztonságos internetes környezetet.

A kiberbűnözés formái Afrikában

Afrikában a kiberbűnözés különféle formákban jelenik meg, amelyek közül néhány hasonló a globális trendekhez, de vannak olyan sajátos kihívások is, amelyek a kontinens digitális sérülékenységeiből adódnak. Az alábbiakban bemutatom a leggyakoribb kiberbűncselekményeket, amelyek egyre komolyabb gazdasági és társadalmi károkat okoznak Afrikában.

1. Adathalászat (Phishing)

Az afrikai adathalászat (phishing) jelentős mértékben nőtt az elmúlt években, különösen a banki szektorban és az internetes szolgáltatások területén. Az ilyen támadások során a bűnözők hamis e-maileket vagy weboldalakat használnak, hogy becsapják a felhasználókat, érzékeny adatokat, például bejelentkezési adatokat vagy hitelkártya-információkat lopjanak el.

Az egyik jelentős példa egy 2022-ben felfedezett adathalász kampány, amely az afrikai banki szektort célozta meg. A támadók HTML-fájlokat használtak, amelyek megnyitása után a felhasználókat arra késztették, hogy rosszindulatú programokat töltsenek le. Ez az úgynevezett „HTML-smuggling” technika lehetővé tette, hogy a támadók megkerüljék az e-mailes biztonsági rendszereket, és közvetlenül a felhasználók eszközeire juttassák a malware-t. A támadások célja a banki rendszerek feltörése és az érzékeny pénzügyi adatok megszerzése volt​.

Az afrikai országokban a digitalizáció gyors ütemben zajlik, ugyanakkor a kiberbiztonság terén komoly hiányosságok vannak, ami növeli az ilyen típusú támadások hatékonyságát. Az IBM 2020-as jelentése szerint a pénzügyi szektor és a kormányzati rendszerek a leggyakoribb célpontok. Emellett az oktatás és az egészségügy is egyre inkább ki van téve a támadásoknak, mivel ezek az ágazatok nagy mennyiségű, érzékeny adatot tárolnak​.

Az adathalászat ellen a legjobb védekezés a tudatosság növelése, valamint az informatikai rendszerek fejlesztése. Az afrikai országok kormányai és vállalatai egyre nagyobb figyelmet fordítanak arra, hogy oktatási programokkal és modern biztonsági megoldásokkal küzdjenek az ilyen támadások ellen.

2. Mobiltelefonos csalások és rosszindulatú alkalmazások

Afrikában a mobiltelefonok elterjedtsége lehetőséget teremtett a mobiltelefonos csalások és rosszindulatú szoftverek terjedésére. A mobilbanki alkalmazások és az M-Pesa-hoz hasonló pénzátutalási rendszerek egyre népszerűbbek, azonban ezeket gyakran célba veszik a kiberbűnözők. Rosszindulatú alkalmazások, amelyek látszólag hivatalos banki alkalmazásoknak tűnnek, arra ösztönzik a felhasználókat, hogy adják meg pénzügyi adataikat, amelyeket aztán a bűnözők kihasználnak.

Továbbá, a SIM-swap csalások egyre gyakoribbak Afrikában. Ez a technika lehetővé teszi a támadóknak, hogy megszerezzék az áldozat SIM-kártyáját, és hozzáférjenek annak telefonszámához, ezzel belépve a banki fiókjába vagy egyéb érzékeny online felületekre. Ez a módszer különösen az afrikai mobilbanki rendszerekben okoz súlyos károkat, mivel ezek a rendszerek gyakran támaszkodnak az SMS-es hitelesítésre.

3. Ransomware támadások

A ransomware, vagyis a zsarolóprogramok terjedése szintén egyre nagyobb fenyegetést jelent Afrikában. Ezek a támadások során a bűnözők behatolnak egy vállalkozás vagy intézmény rendszerébe, majd titkosítják az adatokat, és csak váltságdíj ellenében oldják fel őket. Az elmúlt években Afrikában számos egészségügyi és kormányzati intézményt érintettek ilyen típusú támadások, különösen a pandémia idején, amikor a digitális rendszerekre való támaszkodás megnövekedett.

Az Interpol szerint a zsarolóvírus-támadások 2020-ban 34%-kal növekedtek Afrikában, különösen Nigéria, Dél-Afrika és Kenya területén voltak jelentős esetek. A zsarolóprogramok okozta károk nemcsak pénzügyi veszteségeket jelentenek, hanem súlyos adatvesztést és az alapvető szolgáltatások leállását is eredményezhetik.

4. Pénzügyi csalások és online átverések

Afrikában a pénzügyi csalások és átverések a kiberbűnözés egyik leggyakoribb formái közé tartoznak. A hagyományos „nigériai levél” átverések – amely során a bűnözők hamis örökségekről, nyereményekről vagy üzleti lehetőségekről szóló üzeneteket küldenek – továbbra is jelen vannak, de modern, digitális formát öltöttek. Az online kereskedelem növekedésével egyre gyakoribbak az olyan csalások is, amelyek során a bűnözők hamis webáruházakat hoznak létre, hogy pénzt csaljanak ki a vásárlóktól anélkül, hogy tényleges terméket szállítanának le.

Az online átverések újabb formája a befektetési csalások, amelyek során hamis kriptovaluta-befektetési lehetőségekkel csalogatják az áldozatokat. Az áldozatok nagy összegeket fektetnek be ezekbe a hamis rendszerekbe, majd a bűnözők eltűnnek a pénzzel. Az Afrikai Unió jelentése szerint ezek a csalások különösen fiatalokat és kisvállalkozókat céloznak, akik kihasználatlan befektetési lehetőségeket keresnek.

5. Szociális mérnökség (Social Engineering)

A szociális mérnökség (social engineering) Afrika számos országában egyre jelentősebb probléma a kiberbűnözés területén. Az ilyen típusú támadások célja, hogy pszichológiai manipulációval becsapják az áldozatokat, és rávegyék őket bizalmas információk átadására. Ez gyakran a digitális írástudás hiányából fakadóan sikeres, mivel sokan nem rendelkeznek megfelelő kiberbiztonsági ismeretekkel. Különösen elterjedt a közösségi médián keresztül történő adathalászat (phishing), ahol hamis adománykérések vagy állásajánlatok révén tévesztik meg az embereket.

Például Dél-Afrikában 2022-ben a szervezetek 94%-a tapasztalt phishing kísérleteket, és az ilyen támadások gyakran célba találnak a gyenge felhasználói tudatosság miatt. A Kaspersky szerint Afrikában a phishing támadások 234%-kal nőttek az elmúlt években, különösen olyan országokban, mint Kenya, Dél-Afrika és Nigéria, ahol az emberek gyakran találkoznak hamis weboldalakkal és e-mailekkel.

Milyen gazdasági és társadalmi következményekkel jár?

A kiberbűnözés Afrikában nem csupán technológiai probléma, hanem komoly gazdasági és társadalmi hatásokkal is jár, amelyek veszélyeztetik a kontinens fejlődését és stabilitását. A kiberbűncselekmények gazdasági kárai egyre növekvő mértékűek, és különösen hátrányosan érintik azokat az országokat, amelyek gazdasága nagymértékben függ az internetalapú szolgáltatásoktól és a digitális tranzakcióktól.

Gazdasági veszteségek

A kiberbűnözés gazdasági hatása Afrikában komoly problémát jelent a vállalatok és a kormányok számára egyaránt. Az Afrikai Unió becslései szerint a kiberbűncselekmények évi több milliárd dolláros veszteséget okoznak a kontinensen, és az üzleti szektor különösen sérülékeny. A vállalkozásoknak nemcsak a közvetlen pénzügyi veszteségekkel kell szembenézniük, hanem a helyreállítási költségekkel, a bizalomvesztéssel és a hosszabb távú működési zavarokkal is. Az internetes támadások, például az adathalászat vagy a ransomware, jelentős károkat okozhatnak, különösen a kis- és középvállalkozások számára, amelyek gyakran nincsenek megfelelően felkészülve a védekezésre. Az ilyen támadások akár vállalkozások bezárásához is vezethetnek, különösen akkor, ha az üzlet digitális rendszerei megsérülnek, vagy az ügyfelek adatai kompromittálódnak.

Egy 2020-as Interpol jelentés szerint Afrikában évente több mint 4 milliárd dollár kárt okoznak a kiberbűnözők. Ez a veszteség különösen súlyos, tekintettel arra, hogy sok afrikai ország gazdasági helyzete amúgy is kihívásokkal küzd, és a kiberbűnözés tovább lassítja a gazdasági növekedést. Az Afrikai Fejlesztési Bank jelentése szerint a kiberbűnözés által okozott közvetlen és közvetett károk jelentősen akadályozzák a kontinens digitális átalakulását, mivel a vállalatok és befektetők visszafogják online jelenlétüket a kockázatok miatt.

Emellett a kriptovalutákkal kapcsolatos bűncselekmények, például Kenyában és Dél-Afrikában, szintén jelentős veszteségeket okoznak. A mobilpénz-szolgáltatások szintén célpontokká váltak, ahogy Afrika ezen a területen világelső a tranzakciók volumenét tekintve.

Angola és Marokkó kereskedelmi bankjai is kibertámadásokról számoltak be, melyeknél a hackerek érzékeny adatok nyilvánosságra hozásával fenyegették a bankokat.

A nigériai kereskedelmi bankok évi 30 millió dollár veszteségről számolnak be, kiberbűncselekmények által.

A károk forrása sokszor nem világos, de az orosz-ukrán háború hatására egyre több hackercsoport célozza meg Afrikát. Egyes esetekben hatalmas adatlopások és zsarolóvírusok miatt követeltek millió dolláros váltságdíjakat nagyvállalatoktól, mint például a ShopRite és a TransUnion.

Befektetői bizalom csökkenése

Az afrikai piacokba vetett befektetői bizalom valóban csökkenhet a kiberbűnözés miatt. Az afrikai pénzügyi szektor, különösen a bankok és biztosítótársaságok, az elmúlt években egyre inkább célpontokká váltak a növekvő számú kiberfenyegetések számára. Ezek közé tartoznak a zsarolóvírus-támadások és a beszállítói lánc támadások is, amelyek komoly károkat okoznak az üzleti folyamatokban, és kockázatossá teszik a befektetési környezetet.

Ezek a biztonsági hiányosságok visszatartják a nemzetközi befektetőket, különösen olyan területeken, mint a fintech és az e-kereskedelem, amelyek nagymértékben támaszkodnak a digitális infrastruktúrára. A befektetők olyan piacokba szeretnek befektetni, amelyek megfelelő kiberbiztonsági védelemmel rendelkeznek, és ahol a szabályozási keretrendszerek biztosítják a biztonságos működést. A jelenlegi helyzetben azonban számos afrikai ország nem tud lépést tartani a szükséges biztonsági előírások bevezetésével, ami a befektetői bizalom csökkenéséhez vezethet. Az afrikai pénzügyi intézmények mintegy 90%-a továbbra sem rendelkezik megfelelő kiberbiztonsági protokollokkal, ami jelentős kockázatot jelent a piaci szereplők számára.

A társadalmi bizalom csökkenése

A társadalmi bizalom csökkenése az afrikai kiberbűnözés egyik legaggasztóbb következménye, különösen a digitális pénzügyi szolgáltatások és az e-kereskedelem terén. A kiberbűnözés folyamatos növekedése miatt egyre többen érzik bizonytalannak az online tranzakciókat, ami visszaveti a digitális gazdaság növekedését. Az olyan támadások, mint az adathalászat és a pénzügyi csalások, fokozatosan aláássák a lakosság és a vállalkozások bizalmát az online rendszerek iránt.

Afrikában különösen kiemelt szerepet kapnak a mobilbanki szolgáltatások, amelyek az alacsonyabb pénzügyi elérhetőséggel rendelkező régiókban is hozzáférést biztosítanak a banki infrastruktúrához. Azonban ezek a rendszerek is sérülékenyek, és a felhasználók körében növekvő aggodalom tapasztalható a biztonságot illetően. Egy GSMA-jelentés szerint a mobilbanki rendszerek elleni kibertámadások veszélyeztethetik a pénzügyi befogadást és az e-kereskedelem fejlődését a kontinensen. A gyenge kiberbiztonsági előírások és az alacsony tudatosság miatt ezek a szolgáltatások különösen sebezhetőek, ami a bizalmi válság kialakulásához vezet.

Milyen hatást gyakorol a közszolgáltatásokra?

A kiberbűnözés közvetlenül érinti a közszolgáltatásokat, különösen a kormányzati rendszereket és az egészségügyi infrastruktúrát, amelyek kritikus szerepet játszanak a lakosság mindennapi életében. A támadások, például a ransomware (zsarolóvírus) esetében, nemcsak pénzügyi veszteségeket okoznak, hanem jelentős mértékben rontják a közszolgáltatások működését, ami akár emberek életét is veszélyeztetheti.

Kritikus infrastruktúra veszélyeztetése

Afrika számos országában a kiberbűnözés kihívást jelent a létfontosságú infrastruktúra védelmére. A víz- és áramellátó rendszerek, a közlekedési hálózatok, valamint az egészségügyi hálózatok különösen sebezhetőek a digitális támadásokkal szemben. Ezek a rendszerek az országok napi működéséhez elengedhetetlenek, és ha egy támadás sikerrel jár, komoly káoszt és zavarokat okozhat az ellátásban.

2020-ban több afrikai kórház rendszerei váltak ransomware támadások áldozatává. A zsarolóvírus támadások során a bűnözők blokkolják a kórházi rendszerek hozzáférhetőségét, majd váltságdíjat követelnek, hogy helyreállítsák az adatokat. Ez a helyzet különösen súlyos volt a COVID-19 világjárvány idején, amikor az egészségügyi rendszerek már amúgy is túlterheltek voltak. A támadások akadályozták a járványügyi intézkedéseket, és csökkentették az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést a betegek számára​.

Milyen hatással vannak a kormányzati rendszerekre és az adatbiztonságra?

A kiberbűnözők gyakran céloznak meg kormányzati rendszereket, hogy értékes információkat szerezzenek. Egy sikeres támadás során a bűnözők képesek lehetnek érzékeny adatok, például állampolgári nyilvántartások, adózási információk és közszolgáltatási adatbázisok ellopására vagy manipulálására. Az ilyen támadások destabilizálhatják a kormányzati szolgáltatásokat, különösen, ha kritikus adatok vesznek el vagy kerülnek illetéktelen kezekbe.

A dél-afrikai kormány rendszerei már többször is célponttá váltak, és a 2021-es adatszivárgás során több millió állampolgár személyes adatait lopták el. Ez nemcsak az állampolgárok biztonságát fenyegeti, hanem aláássa a kormányba vetett bizalmat is, különösen a digitális közszolgáltatások tekintetében.

Mennyire sebezhetőek az egészségügyi rendszerek?

Az afrikai egészségügyi rendszerek, amelyek már így is számos kihívással néznek szembe, különösen sebezhetőek a kiberbűnözés fenyegetéseivel szemben. A ransomware támadások esetében a bűnözők blokkolják a hozzáférést az egészségügyi nyilvántartásokhoz és rendszerekhez, ezáltal megnehezítve a kezelést és a diagnosztikát. A COVID-19 világjárvány idején ezek a támadások különösen károsak voltak, mivel számos kórház és egészségügyi intézmény már így is túlterhelt volt, és az ilyen támadások miatt további zavarokat tapasztaltak.

Például Dél-Afrikában egy ransomware támadás következtében több kórház informatikai rendszere napokra leállt, és a betegek ellátása súlyosan károsodott. A támadások során az intézmények általában váltságdíjat kénytelenek fizetni, hogy visszanyerjék az adatokhoz való hozzáférést, ami jelentős pénzügyi terheket ró az amúgy is korlátozott erőforrásokkal rendelkező egészségügyi szektorra.

Esetleges megoldások és kiberbiztonsági stratégiák

Az afrikai kormányok egyre inkább felismerik a kiberbűnözés jelentette veszélyeket, és különféle stratégiákat vezetnek be az ellene való védekezés érdekében. A közszolgáltatások védelme érdekében számos ország szigorúbb kiberbiztonsági szabályozásokat vezetett be, és együttműködik nemzetközi szervezetekkel a fenyegetések leküzdése érdekében.

Az Afrikai Unió 2020-as digitális biztonsági jelentése szerint a kontinens országai közül egyre többen vezettek be kibervédelmi stratégiákat, amelyek célja a közszolgáltatások és kritikus infrastruktúrák védelme. Az ilyen intézkedések kulcsfontosságúak ahhoz, hogy az afrikai országok biztonságosan digitalizálódhassanak, és megakadályozzák, hogy a kiberbűnözés további súlyos károkat okozzon.

A kiberbűnözés elleni küzdelem

A kiberbűnözés elleni küzdelem Afrikában összetett és folyamatos kihívás, amely az állami és magánszektor együttműködését, valamint nemzetközi kooperációt igényel. Számos afrikai ország még mindig gyerekcipőben jár a kiberbiztonsági intézkedések és jogi szabályozások tekintetében, ám az elmúlt években növekvő figyelem irányult a kiberbűnözés elleni küzdelem fontosságára. Az alábbiakban részletezem a legfontosabb intézkedéseket és kezdeményezéseket, amelyekkel a kiberbűnözés növekvő fenyegetéseit próbálják kezelni a kontinensen.

Nemzeti kiberbiztonsági stratégiák és jogszabályok

Az afrikai országok egyre inkább felismerik a kiberbűnözés veszélyeit, és válaszként különböző törvényeket és stratégiákat dolgoznak ki ennek visszaszorítására. Nigéria például 2015-ben elfogadta a Cybercrimes Act 2015 törvényt, amely széles körben foglalkozik a kiberbűncselekményekkel, beleértve az internetes csalásokat, az adathalász támadásokat és az adatlopást is. A törvény rendelkezik arról, hogy milyen büntetések vonatkoznak az elkövetőkre, beleértve akár többéves börtönbüntetéseket és jelentős pénzbírságokat is. Célja, hogy védje a nemzeti információs rendszereket és elősegítse a kiberbiztonság megerősítését az országban.

Dél-Afrikában a Cybercrimes Act 2020 hasonló célokat tűzött ki. Ez a törvény széles körű rendelkezéseket tartalmaz a kiberbűnözés elleni fellépés érdekében, és szigorú büntetéseket vezetett be azokra nézve, akik számítógépes rendszereket manipulálnak vagy információkat lopnak. Az ország különféle kormányzati szerveinek együttműködését is előírja a hatékonyabb fellépés érdekében.

Afrika egyre nagyobb figyelmet fordít a kiberbiztonságra, különösen a növekvő kibertámadások és a digitalizáció térhódítása miatt. Számos ország frissítette nemzeti kiberbiztonsági stratégiáját és jogszabályait, hogy megvédje digitális infrastruktúráját és lakosságát.

Például a Ghánában elfogadott 2024-es Nemzeti Kiberbiztonsági Stratégia célja a digitális környezet megerősítése, az infrastruktúra védelme és a kibertámadások elleni védekezés javítása. A kiberbűnözés, például az adathalászat és a zsarolóvírusok, egyre nagyobb problémát jelentenek a kontinensen, ezért több ország, köztük Nigéria és Dél-Afrika, szintén frissítette kiberbiztonsági politikáját. Az Afrikai Unió (AU) is jelentős lépéseket tett: a 2024-es csúcstalálkozón elfogadták az információs technológiákra vonatkozó nemzetközi jog alkalmazásáról szóló közös afrikai álláspontot. Ez elősegíti a nemzetközi együttműködést és szabályozást a kiberbiztonsági fenyegetések kezelésében.

A Malabo Egyezmény, az AU 2014-ben létrehozott kiberbiztonsági és adatvédelmi egyezménye, 2023-ban lépett hatályba, és bár még csak néhány ország ratifikálta, fontos alapot biztosít az afrikai régió kiberbiztonsági jogi kereteinek kialakításához.

Nemzetközi együttműködés és regionális szervezetek szerepe

Az afrikai nemzetközi együttműködés és regionális szervezetek szerepe a kiberbűnözés elleni harcban központi jelentőségű, mivel a kiberbűnözés globális kihívásokat jelent, és hatékony fellépés csak közös erőfeszítésekkel érhető el. Az Afrikai Unió által 2014-ben létrehozott Malabo Egyezmény, hivatalosan az African Union Convention on Cyber Security and Personal Data Protection, arra ösztönzi az afrikai országokat, hogy nemzeti kiberbiztonsági stratégiákat alakítsanak ki, jogszabályaikat harmonizálják, és ösztönözzék a határokon átnyúló együttműködést a kibertámadások ellen. Ez az egyezmény egy átfogó keretet nyújt az afrikai államok számára a kiberbiztonság megerősítésére, különös tekintettel az adatvédelemre és az információs rendszerek védelmére​.

A regionális szervezetek, mint például a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECOWAS) és a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség (SADC) is jelentős szerepet játszanak a nemzeti jogszabályok összehangolásában és a bűnüldöző szervek közötti együttműködés előmozdításában. Ezek a szervezetek számos közös intézkedést fogadtak el, amelyek célja a kiberbűnözési hálózatok felszámolása és a kiberbiztonsági kapacitások megerősítése a régióban.

Az Interpol is aktív szerepet játszik Afrikában a kiberbűnözés elleni küzdelemben. Az Interpol African Cybercrime Operations Desk nevű projektje keretében az afrikai országok kiberbűnözési egységeit támogatja, és segíti a nemzetközi együttműködést, hogy megfékezzék a kontinensre irányuló támadásokat.

Oktatás és képzés

Az afrikai kiberbűnözés elleni küzdelem során 2024-ben jelentős előrelépések történtek, különösen nemzetközi együttműködések révén. Az Interpol központi szerepet játszik a kontinens kiberbiztonságának megerősítésében. Az Interpol által koordinált műveletek, például a Contender 2.0, célzott fellépéseket biztosítanak a nyugat-afrikai kiberbűnözői hálózatok ellen. Ebben a műveletben különösen Elefántcsontpart és Nigéria területein sikerült letartóztatni olyan csoportokat, amelyek phishing támadásokkal, valamint egyéb csalárd online tevékenységekkel károsítottak meg embereket. Az akció során több mint 1,4 millió dollárnyi veszteséget szenvedtek el a károsultak, akik adathalász támadások áldozataivá váltak. A letartóztatások és eszközlefoglalások mellett digitális eszközöket is elkoboztak, amelyek jelenleg is vizsgálat alatt állnak.

Az Interpol 2021 óta működteti az African Joint Operation against Cybercrime (AFJOC) nevű kezdeményezését, amely számos afrikai országot érint. Ez a projekt különféle kiberfenyegetések ellen irányul, beleértve az üzleti e-mailek kompromittálásával (BEC) járó támadásokat is. Az AFJOC részeként több afrikai rendőrséget képeztek ki az Interpol segítségével, hogy javítsák a nyomozások hatékonyságát és a nemzetközi hírszerzési együttműködést.

Az Afrikai Unió (AU) szintén jelentős erőfeszítéseket tesz a kiberbiztonság javításáért, azzal a céllal, hogy közös stratégiai keretet alakítson ki a nemzeti kormányok számára. Az AU célkitűzései közé tartozik a Malabo Egyezmény alapján működő közös jogi keret erősítése is, amely segíti a tagországokat a digitális infrastruktúráik védelmében. Emellett a regionális együttműködés is központi szerepet játszik. A Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECOWAS) és a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség (SADC) is támogatja a kibertámadások elleni összehangolt lépéseket, hogy megvédjék a tagországok gazdasági és társadalmi rendszereit.

A kiberbűnözés elleni fellépés tehát nem csupán nemzeti, hanem regionális és nemzetközi szinten is egyre erősebbé válik, különösen a folyamatos technológiai képzések és az intelligencia megosztása révén. Az afrikai országok, az Interpol és az Afrikai Unió együttműködése várhatóan tovább fogja javítani a kontinens digitális biztonságát.

4. Technológiai megoldások és innovációk

A technológiai megoldások és innovációk jelentős szerepet játszanak az afrikai kiberbiztonság megerősítésében, különösen a mesterséges intelligencia (AI) és a gépi tanulás (ML) terén. Számos afrikai ország – például Nigéria, Dél-Afrika, Kenya és Egyiptom – kormányzati és magánszektorbeli együttműködések révén egyre inkább előtérbe helyezi az AI alapú megoldásokat. Ezek az országok AI-központokat és adatközpontokat hoztak létre, hogy megerősítsék a digitális infrastruktúrát, és támogassák az AI fejlesztését, különösen a kiberbiztonság terén. A magánszektor szintén aktívan támogatja az afrikai AI startupokat, globális tech-óriások – mint a Google, Microsoft, IBM – révén, amelyek kutatási laborokat hoznak létre és befektetnek ezekbe a vállalkozásokba.

Az afrikai technológiai startupok, például a nigériai Layer3 és a dél-afrikai J2 Software, különböző innovatív megoldásokkal igyekeznek elősegíteni a digitális infrastruktúra védelmét. Ezen startupok felhőalapú biztonsági rendszereket, hálózati védelmi megoldásokat fejlesztenek, amelyek képesek automatikusan észlelni és elhárítani a fenyegetéseket. Az AI eszközei képesek valós időben figyelni a hálózati adatforgalmat, és az anomáliák alapján gyorsan beavatkozni, ami rendkívül fontos egy olyan kontinensen, ahol a kiberbiztonsági kapacitások gyakran elmaradnak​.

Az innovációk és az AI megoldások további fejlődése azonban akadályokkal is szembesül, mint a korlátozott finanszírozási lehetőségek, az AI szakemberek hiánya, valamint a technológiai infrastruktúra fejletlensége, amely lassítja az afrikai kiberbiztonság terjedését. Ahhoz, hogy ezek az innovációk hosszú távon is fenntarthatóak legyenek, elengedhetetlen a stratégiai befektetések növelése és a kontinens technológiai alapjainak további fejlesztése​.

Következtetés

Afrika előtt rendkívüli kihívások és lehetőségek állnak a kiberbiztonság terén, különösen a gyors ütemben növekvő technológiai fejlődés következtében. Az internet és a digitális infrastruktúra terjedése elengedhetetlen a gazdasági növekedés és a társadalmi fejlődés szempontjából, azonban ugyanakkor a kiberbűnözés veszélyei is rohamosan növekednek. Afrika digitális ökoszisztémája ki van téve különféle fenyegetéseknek, beleértve a hackertámadásokat, adathalászati kísérleteket és a különböző zsarolóvírusok terjedését, amely jelentős károkat okoz a gazdaságnak és a társadalomnak egyaránt.

Az afrikai országok és régiók közötti eltérő fejlettségi szintek miatt különösen fontos a nemzeti és regionális szintű együttműködés. Az olyan szervezetek, mint az Afrikai Unió, a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECOWAS), valamint az Interpol, létfontosságú szerepet játszanak a nemzetközi kiberbiztonsági szabványok kialakításában és a közös védekezési stratégiák megvalósításában. Az Interpol által vezetett műveletek és a kiberbűnözés elleni kezdeményezések – mint például a „Contender 2.0” művelet vagy az AFJOC program – jelentős eredményeket értek el abban, hogy a kiberbűnözői hálózatokat felszámolják és erősítsék az afrikai rendőri erők felkészültségét a digitális fenyegetésekkel szemben.

Az innováció és technológiai fejlődés – különösen a mesterséges intelligencia (AI) és gépi tanulás (ML) terén – továbbra is fontos tényező marad a kiberbiztonság előmozdításában. Az afrikai technológiai szektor fejlődése, a startupok és tech-óriások együttműködése az AI fejlesztésében különösen nagy potenciált rejt. Ugyanakkor a technológiai infrastruktúra és a képzési lehetőségek hiányosságai miatt a kontinens számos részén korlátozott az AI és más fejlett technológiák használata, ami lassítja a kiberbiztonsági intézkedések fejlődését​.

Afrikának tehát olyan átfogó és több szintű megközelítésre van szüksége, amely egyszerre támogatja a jogi szabályozások fejlesztését, a nemzetközi együttműködést és a technológiai kapacitások bővítését. A nemzeti kiberbiztonsági stratégiák megvalósítása, mint például Nigéria vagy Kenya kormányzati törekvései, csak akkor lesznek hatékonyak, ha az érintett felek – beleértve a civil társadalmat és a magánszektort – aktívan részt vesznek a folyamatban. A megfelelő politikai és gazdasági ösztönzők révén Afrika jelentős eredményeket érhet el a digitális fenyegetésekkel szembeni védekezésben, ami hozzájárul a kontinens hosszú távú fejlődéséhez és biztonságához​.

Ahhoz, hogy a kiberbűnözés ne váljon gátjává Afrika gazdasági és társadalmi növekedésének, szükség van az infrastruktúra fejlesztésére, a technológiai innovációk támogatására, valamint egy jól működő jogi keret kialakítására, amely hatékonyan képes reagálni a kiberfenyegetésekre. A nemzetközi és regionális együttműködés elengedhetetlen marad, hogy Afrika megvédhesse digitális jövőjét, és hogy a kontinens lakossága valóban profitálhasson a technológiai fejlődésből, anélkül, hogy az a bűnözés melegágyává válna.

A A kiberbűnözés emelkedése Afrikában bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Az olasz légierő – Aeronautica Militare – és az olasz ejtőernyősök stratégiai szerepe különösen jelentős a NATO integrált légvédelme és rakétavédelmi rendszere szempontjából. Olaszország földrajzi elhelyezkedése a Földközi-tenger térségében, amely különleges pozíciót biztosít a régióban – valamint a fejlett haderő, mint például a korszerű harci repülőgépek és rakétavédelmi rendszerek, garantálják, hogy a terület központi szereplője legyen az Észak-atlanti Szerződés Szervezete számára. A különféle és folyamatosan változó fenyegetések, mint például a drónok és ballisztikus rakéták egyre inkább központi problémává válnak a modern hadviselésben, különösen a Közel-Kelet és Észak-Afrika felől érkező veszélyek esetében. Ebben a komplex környezetben az olasz légi- és különleges erők nemcsak Olaszország biztonságát garantálják, hanem a szövetség más tagjainak – így Magyarországnak is – jelentős védelmi lehetőségeket biztosítanak, ezzel hozzájárulva a kollektív védelemhez és a stabilitás fenntartásához a régióban.

Olaszország szerepe a NATO integrált légvédelmi rendszerében

Olaszország földrajzi helyzete stratégiai fontosságú a NATO lég- és rakétavédelmi stratégiájának megvalósításában. A Földközi-tenger – ahol a Szardínián található Decimomannu légibázis is helyet kap – fontos szerepet játszik az európai biztonság fenntartásában, mivel közvetlen kapcsolódási pontot jelent a Közel-Kelet és Észak-Afrika régióival, amelyek a terrorizmus és egyéb fenyegetések potenciális forrásai, illetve gócpontokként ismertek. Ezek a régiók gyakran a terrorizmus, fegyverkereskedelem és embercsempészet melegágyai, ami közvetlen fenyegetést jelent Európa számára.

A Közel-Kelet konfliktusai, mint például a szíriai háború, valamint Észak-Afrika politikai instabilitása, migrációs hullámokat idéznek elő, és növelik a szervezett bűnözés jelenlétét, e végett a Földközi-tenger térsége kulcsfontosságú az illegális tevékenységek ellenőrzése és a biztonsági kockázatok kezelése szempontjából. A térségben lévő légibázisok – mint a Decimomannu – fontos szerepet játszanak a katonai műveletek támogatásában, például a felderítésben és gyors reagálásban. Az európai országok számára létfontosságú a tengeren keresztül érkező fenyegetések elleni hatékony védelem fenntartása, különösen a terrorizmus megelőzése érdekében.

A NATO integrált légvédelmi rendszere egy átfogó védelmi pajzsot biztosít a tagállamok számára, amelynek Olaszország az egyik oszlopos tagja. Az ország fejlett technológiai eszközei, mint az Eurofighter Typhoon és az F-35 vadászgépek, fontos szerepet játszanak a légi fenyegetések elhárításában, míg a SAMP/T rakétavédelmi rendszer az európai légtér védelmét szolgálja a ballisztikus rakéták ellen.

Magyarország számára az olasz katonai eszközök és tapasztalatok hozzájárulnak a NATO keretén belüli védelem megerősítéséhez, különösen a modern, aszimmetrikus fenyegetések kezelésében.

Szardínia és a Decimomannu Légibázis jelentősége Magyarország számára

A Szardínián található Decimomannu Légibázis – Aeroporto Militare di Decimomannu – az egyik legfontosabb létesítmény a NATO légvédelmi gyakorlatainak lebonyolítására. Ezen helyszín lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy valós körülmények között fejlesszék légvédelmi képességeiket, és teszteljék a legújabb technológiákat, különös tekintettel a drónok és ballisztikus rakéták elleni védekezésre. Magyarország számára a Szardínián végzett gyakorlatok és az itt kifejlesztett technológiák létfontosságúak a védelmi rendszer korszerűsítése szempontjából.

A bázison rendszeresen tartanak közös NATO-hadgyakorlatokat, amelyekben hazánk is részt vesz. Ezek a gyakorlatok lehetőséget adnak a magyar katonai erők számára, hogy közvetlen tapasztalatokat szerezzenek a modern légvédelmi rendszerek használatában, valamint az aszimmetrikus fenyegetések, például a drónok elleni védekezésben. Szardínia elhelyezkedése és felszereltsége kiemelt a NATO déli szárnyának biztonságában, és Magyarország közvetlenül profitál az itt végzett tevékenységek sorozataiból, amelyek során fejlesztheti saját védelmi képességeit.

Az olasz ejtőernyősök szerepe és jelentősége Magyarország számára

Az olasz ejtőernyősök, különösen a Folgore hadosztály, kiemelkedő szerepet játszanak a NATO gyorsreagálási erőiben. Ezek az egységek rendkívül felkészültek, az ejtőernyősök – paracadutisti – különleges tapasztalataik révén kritikus szerepet játszanak a NATO védelmi stratégiájában, különösképp a gyors reagálást igénylő helyzetekben.

Magyarországnak különösen fontos az olasz ejtőernyősökkel való szoros együttműködés, mivel ezek az egységek olyan képességekkel rendelkeznek, amelyek segíthetnek a magyar hadsereg védelmi képességeinek fejlesztésében. A gyorsreagálású egységek kiemelkedőek a magyar biztonság szempontjából, mivel az aszimmetrikus fenyegetések, például a terroristák vagy fegyveres csoportok gyors elhárítása a modern hadviselés egyik legnagyobb kihívása. Az olasz ejtőernyősök tapasztalatai, például a katasztrófaelhárítás és a válságkezelés terén, nagyban hozzájárulhatnak Magyarország saját védelmi erőinek fejlesztéséhez.

Az olasz ejtőernyősök által végzett gyakorlatok során szerzett tapasztalatok nemcsak a katonai műveletek során jelentőségteljesek, hanem a civil válságkezelési feladatokban is. Hazánk számára ezek a gyakorlatok olyan fontos ismeretekkel szolgálnak, amelyek elengedhetetlenek a modern hadviselés és a békefenntartó műveletek terén.

Magyarország esetleges fenyegetettsége esetén az olasz ejtőernyősök és légideszant egységek kulcsszerepet játszanának a gyors reagálásban – az ejtőernyős egységek képességeiknek köszönhetően gyors mozgósításra képesek, azonnal reagálva minden válsághelyzetre, legyen szó katonai műveletekről vagy humanitárius beavatkozásról. Ezek az alakulatok nemcsak rendkívül felkészültek, hanem nagyon mobilisak is, így rövid idő alatt bevethetők Magyarország védelmének megerősítésére. A légideszant egységek bevetése különösen fontos lenne, mivel biztosítanák a NATO erők gyors átcsoportosítását és támogatását a régióban. Az ilyen egységek előnye, hogy pillanatok alatt képesek megjelenni a legkritikusabb pontokon, csökkentve a potenciális fenyegetések kockázatát.

Kihívások: Drónok és ballisztikus rakéták

Az itáliai katonai erők – különösen a légierő – napjainkban olyan komplex technológiai kihívásokkal néznek szembe, mint a drónok és a ballisztikus rakéták. A modern hadviselésben a pilóta nélküli légijárművek – unmanned aerial vehicle – kiemelt szerepet játszanak, mivel alacsony észlelhetőségük, valamint nagyfokú mobilitásuk révén képesek komoly fenyegetéseket generálni. Ezek az RPA-k különösen veszélyesek lehetnek a kritikus infrastruktúrák számára, mint például katonai bázisok, repülőterek és civil célpontok. Olaszország ezért kiemelt figyelmet fordít a drónelhárító rendszerek fejlesztésére és telepítésére, hogy minimalizálja e modern fenyegetések hatását.

A ballisztikus rakéták szintén egyre komolyabb kihívást jelentenek a nemzetbiztonság számára, mivel nagy sebességgel és nagy távolságra képesek célba érni. Olaszország, mint a NATO egyik kulcsszereplője, aktívan részt vesz a SAMP/T rakétavédelmi rendszerek fejlesztésében és integrációjában. A SAMP/T (Système Aster de Missile de Proximité/Terrestre) egy korszerű, mobil rakétavédelmi rendszer, amely a rövid és közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták, valamint a légi fenyegetések, például harci repülőgépek és drónok elhárítására szolgál. A rendszer az Aster rakétákra épül, amelyek képesek nagy pontossággal megsemmisíteni a célpontokat, a különböző indítóplatformok és radarrendszerek integrációjának köszönhetően. A SAMP/T rendszerek gyors mozgósítása és telepítése lehetővé teszi a hadműveletek rugalmasságát és hatékonyságát, így jelentősen növelik a védelmi kapacitásokat. Magyarország számára ezek a technológiai fejlesztések elengedhetetlenek, mivel hozzájárulnak a nemzeti védelem megerősítéséhez, ezzel együtt a NATO kollektív védelmi stratégiájához.

Az olasz katonai erőkkel való együttműködés előnyei Magyarország számára

Az olasz katonai erőkkel való szoros együttműködés Magyarország számára több szempontból is jelentős stratégiai előnyöket nyújt, különösen a védelmi kapacitások fejlesztése és a NATO keretein belüli kooperáció fokozása terén. Az olasz ejtőernyősök, mint a NATO gyorsreagáló erőinek prominens tagjai, széleskörű tapasztalati háttérrel rendelkeznek, amelyet a Szardínián található légi központban végzett gyakorlati felkészülések során szereztek. Ezek az ismeretek nemcsak Magyarország védelmi helyzetének stabilizálásához járulnak hozzá, hanem a NATO kollektív védelmi mechanizmusainak erősítéséhez is úgyszintén.

Például a közös NATO-hadgyakorlatok – mint a Brave Warrior 24.1 – amelyek a légvédelmi rendszerek integrálására és a drónok, valamint ballisztikus rakéták elleni védekezésre fókuszálnak, rendkívül fontosak a magyar hadsereg modernizálási törekvéseiben. Az ilyen jellegű gyakorlatok nemcsak a katonai kompetenciák javítását célozzák, hanem elősegítik a védelmi stratégiák és eljárások kölcsönös harmonizálását is, amely alapvető a regionális stabilitás fenntartásához és a kollektív védelem hatékonyságának növeléséhez. Továbbá, a szoros katonai együttműködés nemcsak a harci készségek fejlesztésére terjed ki, hanem erősíti a diplomáciai és politikai kapcsolatokat is, amelyek a NATO keretein belül további biztonsági garanciákat kínálnak Magyarország számára. Ezen interakciók során a közös gyakorlati tapasztalatok és a kölcsönös információcsere lehetőséget ad a két ország közötti bizalom erősítésére, amely elengedhetetlen a modern hadviselés összetett kihívásainak kezeléséhez.

Összefoglalás

Olaszország légiereje és a NATO integrált légvédelmi rendszere kritikus szerepet töltenek be a regionális biztonság fenntartásában, különösen a Földközi-tenger térségében. Olaszország földrajzi elhelyezkedése és fejlett katonai eszközei, mint az Eurofighter Typhoon és a SAMP/T rakétavédelmi rendszer, lehetővé teszik a hatékony védekezést a modern fenyegetések, például drónok és ballisztikus rakéták ellen. A Decimomannu légibázis fontos központja a NATO hadgyakorlatainak, ahol a tagállamok közösen fejleszthetik légvédelmi képességeiket. Az olasz ejtőernyősök, különösen a Folgore hadosztály, nemcsak a gyorsreagálású műveletekhez járulnak hozzá, hanem jelentős tapasztalatokat kínálnak a válságkezelés és katasztrófaelhárítás terén is. Magyarország számára ezek az együttműködések nem csupán a védelmi képességek fejlesztését szolgálják, hanem hozzájárulnak a regionális stabilitás fenntartásához is. A közös hadgyakorlatok és az információk megosztása által a két ország közötti bizalom és együttműködés egyre szorosabbá válik.

A Olaszország légiereje és a NATO integrált légvédelmi rendszere bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

A felvételi során egy önéletrajzot, egy motivációs levelet és egy rövid esszét szükséges megküldenetek 2024. szeptember 27-ig a biztpolszakkoll@gmail.com  e-mail címre. Az esszétémák, illetve a kidolgozás szempontjai alább láthatók.

A benyújtandó dokumentumok formai követelményei: docx formátum, Times New Roman betűtípus, 12-es betűméret, 1,5-es sorköz. Az önéletrajz és a motivációs levél terjedelme maximum 1-1 oldal legyen.

A felvételi során egy rövid leíró esszét (minimum fél oldal) kell elkészítened, amelyet az önéletrajzzal és motivációs levéllel egy üzenetben, de mindenképp külön dokumentumban szeretnénk megkapni. Az elkészítés során ezekre figyelj:

Az alábbi 10 témakör egyikét válaszd! Megadtunk néhány kérdést és egy-egy gondolatébresztőt, amelyek a segítségedre lesznek. A gondolatébresztők források is lehetnek.

A felhasznált forrásokra mindenképp hivatkozz! A hivatkozás formáját azonban nem kötjük meg, azt megteheted lábjegyzetben, végjegyzetben vagy hiperhivatkozással is. Legalább 3 forrást használj.

A véleményedre is kíváncsiak vagyunk, ne félj leírni!

Ha bármilyen kérdésed adódik az esszével kapcsolatban, a biztpolszakkoll@gmail.com címen tudsz segítséget kérni.

Az online fordulót  egy motivációs és egyben szakmai  beszélgetés követi, amely időpontjáról e-mailben tájékoztatjuk a pályázókat.

Esszétémák:

1. Milyen gazdasági hatással lenne Magyarországra, ha kilépne az Európai Unióból?

• Te mit gondolsz az EU-tagságról? Írd le saját véleményed!
• Hogyan alakulna a GDP?
• Gondolatébresztő: https://www.portfolio.hu/gazdasag/20230613/sinko-otto-magyarorszagnak-vege-lenne-ha-kilepnenk-az-europai-uniobol-620968#

2. Mutasd be a szudáni polgárháborút!

• Milyen a katonai és a politikai vezetők viszonya?
• Milyen módon befolyásolta az előbbi az eseményeket? Mi vezetett a polgárháborúhoz?
• Véleményed szerint mennyi esélye lehet az Iszlám Államnak felvirágoznia az országban?
• Gondolatébresztő: https://biztonsagpolitika.hu/szakmai-anyagok/etnikai-tisztogatas-polgarhaboru-az-al-kaida-visszaterese-wagner-csoport-szudanban

3. Valóban az USA nyerte az űrversenyt a Szovjetunióval szemben?

• Hasonlítsd össze a két fél eredményeit!
• Milyen technológiák jelentek meg az űrverseny hatására?
• Milyen hatással volt a Szovjetunió nemzetközi megítélésére az űrversenyben nyújtott teljesítménye?
• Gondolatébresztő: https://index.hu/tudomany/2016/02/27/a_szovjetek_nyertek_az_urversenyt/

4. Miben nyilvánul meg Kína globális befolyása?

• Bizonyítsd be Kína globális nagyhatalmi státuszát!
• Milyen kihívásokkal néz szembe Kína gazdasági és katonai erősödése következtében az Egyesült Államok mint a nyugati szövetségesi rendszer vezető országa?
• Gondolatébresztő: https://hitelintezetiszemle.mnb.hu/letoltes/12-rekasi.pdf

5. Hogyan jelenik meg Európában a szélsőséges vallási ideológián alapuló terrorizmus?

• Milyen szerepe van a sikerességében a médiának? Mit értünk terrorizmus mediatizáltságán?
• Milyen célkitűzésekkel hajtják végre a terrorcselekményeket Európában?
• Milyen a társadalmi megítélése?
• Gondolatébresztő: https://migraciokutato.hu/2017/07/27/dzsihadista-terrorizmus-europaban/

6. Mutasd be az orosz-ukrán háború előzményeit!

• Mióta feszül ellentét a két állam között?
• Volt-e korábban a jelenlegihez hasonló konfliktus a két ország között?
• Mi lehet az ellentét oka?
• Gondolatébresztő: https://biztonsagpolitika.hu/elemzesek/haboru-keszul-a-szomszedban

7. Hogyan épül fel a mexikói kormány drogkartellekkel szembeni harca?

• Melyik kartellek a legerősebbek?
• Kik azok a mexikói politikusok, akik komoly változásokat iktattak be a „drogháborúban”?
• Hogyan lehetne rendezni a mexikói helyzetet?
• Gondolatébresztő: https://biztonsagpolitika.hu/szakmai-anyagok/a-mexikoi-kabitoszer-kereskedelem-szereploi

8. Mutasd be az Izrael-Hamász háború előzményeit!

• Mióta feszül ellentét a két oldal között?
• Volt-e korábban a jelenlegihez hasonló konfliktus a két oldal között?
• Mi lehet az ellentét oka?
• Gondolatébresztő: https://biztonsagpolitika.hu/cikksorozatok/az-izrael-hamasz-haboru-belepett-a-masodik-fazisba-az-ensz-azonnali-tuzszunetet-ker

9. Milyen biztonságpolitikai problémákkal járt az amerikai csapatok afganisztáni kivonulása?

• Milyen hatása van új Tálib hatalomátvételnek a régió biztonsága tekintetében?
• Mi lett a sorsa az Afganisztánban hagyott amerikai fegyvereknek?
• Hogyan hatott ez a gyors kivonulás az európai missziós erőkre?
• Gondolatébresztő: https://telex.hu/kulfold/2021/08/30/usa-afganisztan-evakualas-kivonulas-befejezese

10. Mutasd be a szíriai polgárháború jelenlegi helyzetét és előzményeit!

• Hogyan kezdődött a polgárháború?
• Kik a résztvevői?
• Megoldódni látszik a helyzet szerinted?
• Gondolatébresztő: https://biztonsagpolitika.hu/elemzesek/sziria-megoldhatatlan-helyzet

Jó munkát és sikeres pályázatot kívánunk mindenkinek!

A Diákbizottság

A Felvételi segédlet 2024. ősz bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Olaszországról és a hazai honvédelemről viszonylag keveset tudunk – de annál nagyobb figyelmet érdemelne, hiszen a NATO berkein belül és a nemzetközi szinteken is igen magas részvétellel vannak jelen az olasz erők.

Áttekintés

Olaszország védelempolitikája az ország külpolitikájának és geopolitikai helyzetének számos tényezőjétől függ. Mivel az ország fontos tagja az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének – amelynek keretében szoros kapcsolatban áll más tagországokkal, és együttműködik azokkal a honvédelmi kérdésekben – a kormány kiemelt fontossággal kezeli a haderőfejlesztést és a hadsereg modernizálását is. Olaszország fontos szereplőként van jelen a NATO európai szárnyának erősítésében és a transzatlanti kapcsolatok fenntartásában egyaránt. Ezek mellett Olaszország ugyancsak szintén részt vesz a közös európai védelempolitikában, amely az Európai Unió tagállamait összefogja a (nemzet)védelmi ügyekben – ez magában foglalja az együttműködést katonai missziókban, valamint a honvédelem fejlesztését és összehangolását.

Fontos említést tenni arról is, hogy Olaszország különleges geopolitikai helyzetben van, mivel fontos szereplő a Földközi-tenger térségében. Ennek megfelelően a védelempolitikája jelentős hangsúlyt fektet a tengeri biztonságra és a migráció elleni küzdelemre is. A tengernek meghatározó szerepe volt és van ma is a térség geopolitikai viszonyaiban. Ennek a tudata megjelenik napjaink térszemléletében, földrajzi gondolkodásában is.

A védelem,- és biztonságpolitika alakulása befolyásolja az ország gazdasági állapotát és társadalmi helyzetét is, mivel a védelmi kiadások és beruházások hatással lehetnek az állami költségvetésre és a belföldi iparágakra egyaránt.

Olaszország védelempolitikája

Olaszország védelempolitikája az elmúlt években jelentős változásokon ment keresztül, különösen a migráció és a nemzetközi együttműködés területén. Az ország a Földközi-tengeren keresztül érkező nagy számú illegális bevándorlóval szembesül, ami komoly nyomást gyakorolt a befogadó központokra és a közszolgáltatásokra. A Giorgia Meloni vezette kormány keményebb intézkedéseket vezetett be az illegális bevándorlás megfékezésére, beleértve a visszatoloncolások fokozását és a migrációt támogató civil szervezetekkel szembeni szigorúbb fellépést. Emellett Olaszország aktívan részt vesz az EU biztonsági és védelmi kezdeményezéseiben, szorosan együttműködve más tagállamokkal a közös védelmi politikák kialakításában és végrehajtásában, és fontos szerepet játszik az EU által támogatott fegyverkezési projektekben. Belföldön a szervezett bűnözés elleni harc, különösen a maffiával szembeni fellépés, kiemelt fontosságú, a kormány különböző intézkedéseket vezetett be a közbiztonság növelése érdekében, beleértve a rendőri erők és technológiai eszközök fejlesztését.

Emellett az ukrajnai konfliktus és a globális geopolitikai helyzet változásai miatt is jelentős fejlődés történt. Olaszország az EU egyik vezető katonai hatalma és a NATO tagjaként is fontos szerepet játszik. Védelempolitikája szorosan kapcsolódik a NATO és az EU biztonsági stratégiáihoz, célja a nemzeti és nemzetközi biztonság biztosítása és a globális béke fenntartása. Ennek kulcseleme a fegyveres erők modernizálása és korszerűsítése, beleértve a technológiai fejlesztéseket és katonai eszközök beszerzését. Olaszország aktívan részt vesz nemzetközi katonai és békefenntartó missziókban, képviselteti magát NATO és EU műveletekben a Balkánon, a Közel-Keleten és Afrikában. Az olasz katonák hozzájárulnak a stabilitás és béke fenntartásához ezekben a régiókban, ami fontos eleme az olasz kül- és védelempolitikának.

Összességében Olaszország védelempolitikája és katonai ereje meghatározó tényező a régióban, amely biztosítja az ország biztonságát és hozzájárul a nemzetközi békéhez.

Az olasz katonai erők

Olaszország védelempolitikája és geopolitikai helyzete jelentős hatással van a katonai erőkre és azok felhasználására. Itália a világ negyedik legerősebb európai haderejével rendelkezik, amelyben a szárazföldi erők, a légierő és a haditengerészet is fontos szerepet töltenek be. Az olasz fegyveres erők létszáma körülbelül 175,000 fő, amely az aktív szolgálatot teljesítőket és a tartalékosokat is magában foglalja.

• Szárazföldi erők – Esercito Italiano: Az olasz hadsereg korszerű harckocsikkal, páncélozott járművekkel és különféle tüzérségi eszközökkel van felszerelve. Katonai doktrínájuk kiemelten kezeli a gyorsreagálású erőket, amelyek gyorsan bevethetők és hatékonyak a különböző hadműveletekben.
• Légierő – Aeronautica Militare: Az olasz légierő számos modern repülőgéppel és helikopterrel rendelkezik, beleértve az ötödik generációs F-35 Lightning II vadászgépeket is. Fontos szerepet játszanak a NATO légtérvédelmében és a nemzetközi békefenntartó missziókban.
• Haditengerészet – Marina Militare: Az olasz haditengerészet flottája több modern fregattot, korvettet és tengeralattjárót foglal magába. Fő feladatuk a Földközi-tenger biztonságának fenntartása, különös tekintettel az illegális bevándorlás és a tengeri kalózkodás elleni küzdelemre.
• Karabélyosok hadteste – Carabinieri: Egyedülálló katonai egység Olaszországban, amely egyszerre lát el katonai és polgári rendőrségi feladatokat. Az egység feladatai közé tartozik a közbiztonság fenntartása és a szervezett bűnözés elleni küzdelem.

Olaszország részt vesz különböző nemzetközi katonai missziókban, mint például az ENSZ békefenntartó és a NATO vezetésű műveletekben. Ennek megfelelően a védelempolitika határozza meg, milyen mértékben és milyen típusú erőt képes az ország kiküldeni ezekre a missziókra. A védelempolitika befolyásolja a katonai költségvetést és a fegyveres erők modernizációját, politikai prioritásoknak megfelelően dönthet arról, hogy milyen típusú fegyverzetet fejleszt, vagy milyen katonai képességeket kíván megerősíteni. Emellett Olaszország katonai erőinek elhelyezése és felkészülése az ország területén és a szomszédos régiókban történő potenciális fenyegetésekre is vonatkozik, meghatározva a határvédelem erősítésének mértékét és a biztonságot fenyegető kihívásokra, például a terrorizmusra vagy a migrációs válságokra adott reakciókat. Az olasz haderő szoros együttműködést folytat más országokkal a védelem területén, részt vesz nemzetközi hadgyakorlatokban, és különböző katonai partnerségeket épít ki más országokkal.

Az olasz fegyveres erők jelentős modernizációs programokban vesznek részt, amelyek keretében új harci helikoptereket, mint a Leonardo AW249 NEES, valamint a Tempest hatodik generációs vadászgépet fejlesztik az Egyesült Királysággal és Japánnal együttműködve.    Emellett folytatják az F-35 programot, amely fontos része az ország légierejének modernizációjának. Olaszország hangsúlyt fektet a összhaderőnemi – multidomain – hadviselésre, így az erőknek képesnek kell lenniük együttműködni szárazföldi, légi, tengeri, űrbeli és kiberterületeken is, amihez szükséges a folyamatos képzés és a technológiai fejlesztések összehangolása. A védelem költségvetése jelentős kihívásokkal néz szembe, mivel a személyi költségek aránya rendkívül magas, ami korlátozza az új technológiákra és képzésekre fordítható forrásokat. Ezért a költségvetési egyensúly javítása és a hatékony beszerzések kiemelt fontosságúak. Itália aktívan részt vesz nemzetközi katonai együttműködésekben és NATO-műveletekben, például az afganisztáni és a közel-keleti békefenntartó missziókban, valamint az európai védelmi kezdeményezésekben. Jelentős befektetéseket hajtanak végre kiberbiztonsági képességeik fejlesztésében, valamint az elektronikai hadviselés területén, ahol a C6ISTAR-EW – Command, Control, Communications, Computers, Intelligence, Surveillance, Target Acquisition, Reconnaissance, and Electronic Warfare – képességek fejlesztése központi szerepet játszik a jövőbeni katonai műveletekben.

Olasz-magyar katonai kapcsolatok

Az olasz-magyar katonai kapcsolatok hosszú és gazdag múltra tekintenek vissza, melyek a közelmúltban új lendületet kaptak. Az együttműködés történelmi sokrétűségét az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, valamint az olasz egységért folytatott harcok közös emlékei fémjelzik, mint például az 1860-ban Palermóban megalakult magyar légió és a caporettói áttörés.
Napjainkban a kapcsolatok különösen a NATO keretében erősödtek meg, ahol Magyarország és Olaszország aktívan együttműködnek a védelempolitikai párbeszédben és közös katonai gyakorlatokban. 2024-ben aláírták az olasz-magyar katonai együttműködés új ütemtervét, amely a védelempolitikai konzultációkat és közös kiképzési programokat, valamint a védelmi ipari kooperációt is magában foglalja. Az olasz és magyar katonai vezetők rendszeresen találkoznak, hogy megvitassák a közös biztonsági kihívásokat, mint az orosz-ukrán háború, a migrációs válság és a Nyugat-Balkán stabilitása.

A közelmúlt együttműködésének konkrét példája a Szicíliában megnyitott Magyar Múzeum, amely bemutatja a két ország közös katonai múltját és a szicíliai magyar katonai jelenlétet. Ez az intézmény nemcsak történelmi emlékhely, hanem a két nemzet közötti kulturális és katonai kapcsolatok ápolásának is fontos eszköze. Az olasz-magyar katonai kapcsolatok tehát továbbra is aktívak és sokrétűek, folyamatosan keresve az új együttműködési lehetőségeket a modern védelmi kihívások kezelésére és a közös történelmi örökség ápolására.

Összegzés

Olaszország jelenleg működő védelempolitikája az ország nemzetközi kapcsolatainak és geopolitikai helyzetének összetettségét tükrözi, miközben igyekszik fenntartani a nemzetbiztonságot és a béke megőrzését a régióban és a világban.

Az ország nemzetközi szerepvállalása szilárdan tükrözi a haza elkötelezettségét a globális biztonság iránt, mellette az olasz katonai erők és humanitárius szervezetek jelentős hozzájárulást nyújtanak a nemzetközi közösség erőfeszítéseihez a stabilitás fenntartása és a konfliktusok megoldása érdekében. Az olasz védelempolitika és a katonai erő fontos szerepet játszanak a regionális és a kollektív védelem és biztonság fenntartásában is – hiszen jelenleg is kiemelt szereppel bírnak – miáltal az olasz hadsereg számos területen működik együtt a NATO-val is.

A borítókép Mikita Yo fótója az Unsplash-ről.

Érdekli a téma? Olvassa el hasonló cikkeinket ide kattintva!

A Olaszország jelenlegi védelempolitikája és katonai ereje bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

A posztszovjet térség számos befagyott vagy éppen egyáltalán nem befagyott konfliktus színtere. Egy ilyen befagyott, időközönként kiújuló konfliktusról beszélhetünk Moldova esetében is.

Moldova, mint “ütközőzóna” stratégiai szerepe az orosz-ukrán fegyveres konfliktus során kiemelt fontosságúvá vált. Oroszország 2022. február 24. napján megindított Ukrajna elleni hadművelete szignifikáns hatással volt a kelet-európai országra, menekültválság, energiaválság, infláció tekintetében. Az orosz katonai hadművelet a faktuálisan megnyilvánuló hatásain túl egyfajta „következő célpont” státuszát helyezte Moldovára a lélektani hadviselés folyamán.

A Moldováról, mint potenciális válsághelyzetről szóló hírek és elemzések 2024-ben ismét megsokszorozódtak, miután a Moldovai Köztársaság és a Dnyszter Menti Köztársaság (DMK) közötti ellentétek ismét kiélesedtek.

Befagyott konfliktus előzményei

A Moldovai Köztársaság és a Dnyeszter menti, de facto köztársaság konfliktusa egészen a Szovjetunió felbomlásáig vezethető vissza. Az első világháborút követően Besszarábia román befolyás alá került. A terület feletti román vezetést – amely 22 éven keresztül állt fent – nem ismerte el Oroszország. A Dnyeszter túlsó partján, Besszarábia északi határán fekvő terület azonban az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság részeként, majd később a Moldovai Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságként a szovjet érdekszférához tartozott. A 1939-ben a Molotov-Ribbentrop paktumban jelent meg az az igény, hogy Besszarábia szovjet fennhatóság alá kerüljön. Az igény érvényesítéseként, Sztálin ultimátumot küldött Romániának, majd azt követően, a Szovjetunió 1940-ben megszállta, és ezzel visszaszerezte a Besszarábiához tartozó területeket. Ezzel létrejött a Moldáv Szovjet Szocialista Köztársaság, amely 1990-1991-ig állt fenn.

A konfliktus kiéleződése

A Szovjetunió felbomlását követően Moldova 1991-ben kikiáltotta függetlenségét, amelyre válaszul a Dnyeszteren túli területek kikiáltottak a Moldovától való elszakadásukat. Az elszakadási igény kinyílvánításával létrejött a Dnyszteren Túli Moldovai Köztársaság. Az ekként létrejött új államot Oroszországon kívül a nemzetközi közösség nem ismerte el, és a mai napig sem ismeri el. A két terület közötti ellentét a függetlenség deklarálását követően rohamosan romlani kezdett. Moldova 1992. március 3. napján felvételt nyert az Egyesült Nemzetek Szervezetébe, ezzel megszerezve az állam nemzetközi elismerését, a nemzetközi elismeréssel egyidejűleg pedig illegitimmé nyilvánították a Dnyeszteren túli szakadár területeket. Moldova ENSZ-tagságát követően fegyveres konfliktusban realizálódott a két terület ellentéte. A mindkét fél számára súlyos veszteségekkel járó moldovai háború 4 hónapig tartott, és végül orosz beavatkozással ért véget. A 1992 júliusában megkötött fegyverszüneti egyezmény egyrészt egyenrangú félként kezelte a transznisztriai vezetést, ezzel legitimálva a szakadár terület jogállását, másrészt a megállapodás keretében Transznisztriában trilateriális békefenntartó erők szavatolják a terület stabilitását.

A transznisztriai konfliktus rendezésével kapcsolatban már számos javaslat, mechanizmus került kidolgozásra, azonban egyik sem hozta el a várva várt eredményt, a kialakult, ámbár egyértelműen nem fenntartható status quo megváltoztatását. A területek integritásával kapcsolatos rendezési javaslatok közül a 2003-as Kozak-memorandum jutott a legközelebb a megvalósításhoz, azonban a memorandumot a Moldovai Köztársaság akkori elnöke, Vlagyimir Voronyin utolsó pillanatban elutasította.

Trasznisztria segítségkérése

A chișinăui és tiraszpoli vezetés közötti ellentét ismét kiélesedett a 2024. január 1-jén hatályba lépett új vámszabályozás következtében. A transznisztriai szakadár hatóságok részéről heves tiltakozást váltott ki a Moldovai Köztársaság új vámkódexének bevezetése. Az előző szabályozás értelmében, a szakadár köztársaság Moldovával azonos feltételekkel tudott az Európai Unió területére exportálni, azonban vámmentes behozatal illette meg az EU területéről érkező import termékek vonatkozásában. A vámkedvezmények eltörlésének következtében a transznisztriai vállalatoknak – mint a moldovai vállalatoknak -, általános jelleggel vámot kell fizetniük a moldovai központi költségvetésbe, hogy az Európai Unió területére exportálhassanak.

A tiraszpoli vezetés gazdasági blokád bevezetéseként értékelte Chișinău által bevezetett új szabályozást. Az intézkedésre válaszul – részben nyomás gyakorlásként – a Dnyszter menti entitás 2024. február 28-án, a VII. triaszpoli kongresszuson diplomáciai segítésért fordult Oroszországhoz és a nemzetközi közösséghez. A 2006 óta először megrendezésre kerülő kongresszuson a szakadár köztársaság képviselői által elfogadott nyilatkozatban bírálták Moldovát az új vámszabályok bevezetése miatt, valamint védelmet kértek Moszkvától, tekintettel arra, hogy több mint 220 ezer orosz állampolgár él a szakadár köztársaságban. A moszkvai vezetés segítségkérő nyilatkozatra válaszul biztosította a triaszpoli vezetést, hogy Oroszország számára Transznisztria polgárainak védelme prioritás, továbbá biztosították afelől, hogy megvizsgálják a kongresszuson megfogalmazott kéréseket.

A szomszédos háború hatásai

Moldova Európa egyik legszegényebb országa, ahol az orosz-ukrán háború következtében kialakult gazdasági-, energia- és menekültválság komoly problémát jelent a chișinăui vezetés számára. A gazdasági válság kezelésére vezette be január 1-jén a vámmal kapcsolatos szabályozást Moldova, ami számára nem kevés többlet bevélt jelent, és a jelenlegi különösen nehéz gazdasági helyzetben kiváltképp szüksége van minden potenciális bevételre az országnak, hogy a háború tovagyűrűzött hatásait valamiképpen kezelni tudja. Azonban az Ukrajna elleni orosz hadművelet folytán a szakadár terület kereskedelmi forgalma jelentősen lecsökkent, mivel a Dnyszer menti entitás egyik két legjelentősebb kereskedelmi partnere Ukrajna és Oroszország volt. A háború miatt Ukrajna szigorított a határellenőrzésen, ami a két terület közötti kereskedelem visszaeséséhez vezetett. Az orosz import visszaesésének oka pedig nagyrészt földrajzi tényezőkből fakad, mivel jórészt ukrán területek felől érkezett az területre az orosz áru.

A másik legnagyobb kihívást a kelet-európai ország számára az energiaellátás jelenti. Moldova volt az Európai államok közül az egyik legnagyobb kedvezményezettje az orosz gáz importnak. 2023-ra függetlenedett az orosz gáztól, azonban továbbra is villamos energia behozatalra szorul, aminek importja Transznisztriában található erőművek felől érkezik. Az áram ellátása tekintetében a Moldova Köztársaság korábban Ukrajnára támaszkodott, amely az Oroszország Ukrajna energetikai infrastruktúrája ellen intézett támadások következtében ellehetetlenült. Komoly kihívást jelent Moldova számára az energiaellátás, amit csak tovább bonyolít, hogy 2024. decemberében az orosz-ukrán gáztranzit megállapodás lejár.

A Moldovai Köztársaságnak mindezek mellett a menekültválságot is kezelnie kell, Moldova az egyike azoknak az országoknak akik legtöbb háborús menekültet fogadta be. Ezzel szemben a Dnyeszter túloldalán, a háború fölrajzi közelsége és az orosz jelenlétnek köszönhetően Transznisztria a dezinformációs kampányok egyik legnagyobb bázisává vált a kontinensen.

EU-csatlakozás

A Moldovai Köztársaság az európai uniós tagság iránti kérelmét 2022 márciusában nyújtotta be, a tagjelölti státuszt pedig azon év júniusában kapta meg. A csatlakozási tárgyalások 2023 decemberében vették kezdetüket. Az Európai Tanács elismeri Moldova elkötelezettségét és előmenetelét az európai úton. Azonban Moldovának olyan reformokat kell implementálni a további előrelépés érdekében, amelyek kézzelfogható eredményekhez vezetnek a jogállamiság, az alapvető jogok és az igazságszolgáltatás területén. Továbbá az uniós belső piacba való integrációjának érdekében pénzügyi- és gazdasági reformok kieszközlésé is szükséges. A balkáni és a kelet-európai országok, jelen esetben Moldova uniós integrációjának folyamata azonban egy hosszabb folyamatot takar, annak ellenére, hogy a Maria Sandu és a Bizottság is megerősítette, hogy a területi viták lezáratlansága kelet-európai ország esetében nem akadály a csatlakozási folyamatban. Ezzel pedig deklarálásra került, hogy a területi konfliktusok a kelet-európai államok számára nem jelentenek akadályt az Unióhoz való csatlakozás során. A lezáratlan konfliktus a Dnyszter két oldalán található területe között azonban egyéb módokon tudja befolyásolni Moldova EU-csatlakozásának gyorsaságát és folyamatát. A de facto állammal kapcsolatos területi viták lezáratlansága mellett számos reform vár teljesítésre a chișinăui vezetés által, azonban az Európai Tanács elnöke, Charles Michel prognózisa szerint 2030-ra várható az unió újabb bővülése.

Összegzés

A 2022. február 24-én elindított orosz katonai hadművelet eredményeként felértékelődött Moldovai Köztársaság és Dnyszter menti, de facto köztásaság geopolitikai fontossága. Moldovának már a háború kitörése előtt komoly gondokkal kellett szembenéznie, azonban a szomszédjában dúló fegyveres konfliktus következtében egy olyan gazdasági-, energia- és menekültválság tovagyűrűző hatásaival kell megküzdenie, amely komoly terhet tesz a jelenlegi rezsimre. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy 2024 őszén tartják az államfői választásokat, ahol Moldova polgárai az EU-csatlakozás, felzárkózási folyamat és az oroszbarát, keleti érdekek képviselete között választanak. Moldova Európai Unióhoz való csatlakozástól sokan egyrészt Moldova fellendülését és a szakadár területtel való vitájának lezárását várják, egy esetleges reintegrációt. Azonban az orosz-ukrán és a jelenlegi gázai helyzet, valamint az Európai Unió belpolitikai problémái tovább lassíthatják Moldova integrációs folyamatát. Mindezek mellett, az ország regionális biztonságának kérdése egyre aktuálisabba válik, az Ukrajna ellen indított orosz hadművelet óta, egyrészt a földrajz közelség, másrészt a Transznisztriában állomásozó mintegy 1500 fős kontingens eredményeképp. Számtalan prognózis szól egy potenciális orosz támadás ellen és mellett, azonban úgy, ahogy Ukrajna esetében sem lehetett, úgy jelen esetben sem lehet teljes bizonyossággal állítani egy fegyveres konfliktus elkerülését a Dnyeszter két oldala között.

Összefoglalóan elmondható, hogy jelenleg Moldova felzárkózása és ezzel uniós integrációja, úgy a transznisztriai de facto köztársaság befagyott konfliktusának megoldása is egyre inkább távolinak tűnik. Különösen a jelenlegi geopolitikai helyzetben minden európai állam érdekét szolgálja Moldova stabilizálása és felzárkózása, tekintve, hogy egy újabb válságövezet kialakulása a kontinensen olyan következményekkel járna, amelyre az európai biztonsági rendszer nincs megfelelően felkészülve.

A borítókép Dorin Seremet fényképe az Unsplash-ről.

Érdekli a téma? Olvassa el hasonló cikkeinket ide kattintva!

A Moldova: Európa peremén, válságövezet határán bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Az ország, ahol a tűzszüneti-kísérletek és a diplomatikus hozzáállás ellenére sem néz ki úgy, hogy csillapodnának a harcok. Sőt, azt a tendenciát vehetjük észre, hogy inkább egyre rosszabb a helyzet, ami azonnali beavatkozást követelne. A kegyetlen háború a hadsereg és egy félkatonai fegyveres alakulat között 2023. április 15-én, Ramadánkor kezdődött. A jelenlegi és jövendőbeli helyzetet elemezve a tavaly áprilisi események hátterében az ország bemutatása után történelmi kontextusból is vizsgálni kívánom az országot.

Röviden az országról

Szudán – hivatalos nevén Szudáni Köztársaság – Afrika harmadik legnagyobb területű országa a kontinens északkeleti részén; több mint 1,8 millió km²-es területével megközelítőleg ötször akkora, mint Németország. Dél-Szudán 2011-es kiválásáig Afrika és az Arab Liga legnagyobb országa volt. Az Iszlám vallás volt az ország államvallása, melynek hatására a Saría törvényeit 1983-tól 2020-ig alkalmazták, azonban a belső konfliktusok okán az ország világi állammá vált. Szudán az emberi fejlettségi indexen 170. helyen áll. Fővárosa Kartúm, melynek már 6 milliónál is több lakosa van. Az ország neve az arab bilād asz-szūdān (بلاد السودان) kifejezésből származik, ami szó szerint azt jelenti, hogy „a feketék földje”.  Ez a kifejezés főleg a szudáni régióra vonatkozik és utal a régióban élők többé-kevésbé sötét bőrére. Államformája –  papíron –  köztársaság, hivatalos nyelve az arab és az angol. Függetlenségüket 1956. január 1-jén nyilvánították ki Egyiptomtól és a Brit Birodalomtól. Szudánnak – friss jelentések szerint – 49 millió a népessége.

Mi a helyzet Dél-Szudánnal?

A 2011-es függetlenségi kikiáltását megelőzően Dél-Szudán egy 2005-ös megállapodás alapján kezdeményezett népszavazást, így ezáltal függetlenné tudott válni Szudántól. Azonban még Abyei és Dárfúr tartományok is megpályázták, hogy egyszer szuverén állammá nyilvánítsák őket. 2011. július 14-én az ENSZ felvette őket tagjai közé, ezáltal Dél-Szudán lett az ENSZ 193. tagországa. Illetve, 2011. július 28-án az Afrikai Uniónak is tagja lett. Fővárosa Juba lett, amelynek 459 ezer lakosa van. A két országrész ellentéte mélygyökerű a többnyire keresztény és animista sötétbőrűek lakta dél és az északi részen élő muszlim arabok között. Azonban nem csak vallási és etnikai szempontból különbözik a két fél, hanem földrajzi szempontból is, mivel az északi terület inkább sivatagos, a déli területre pedig inkább a „dzsungeles” jelző illik. Az ország egyetlen hivatalos nyelve az angol.

Az USA bele akart avatkozni a népszavazásba?

Az Egyesült Államok 2010. novemberében belengette azt, hogy levennék Szudánt a terrorizmust támogató országok listájáról azzal a feltétellel, ha 2011. januárjában zökkenőmentesen lebonyolítják a déli országrész elszakadásáról szóló népszavazást. A népszavazáson belül nem csak a déli országrész hovatartozásáról dönthettek az emberek, de még az olajban gazdag Abyei régió délhez csatolásáról is. E két népszavazás a két országrész között zajló, 21 évig tartó polgárháborút lezáró megállapodás eredménye lett.

Az USA megemlítette azt is, hogy enyhítenék a büntetőszankciókat az országgal szemben, illetve elengedik az állam 40 milliárd dolláros adósságának egy részét. Ezeket az ígéreteket akkor váltanák be, ha akadálymentesen lefolyna a népszavazás, illetve, ha az utána következő időszakban sem robban ki polgárháború. Szudán akkori elnöke, Omar el-Basír támogatásáról biztosította a déli országrész lakosait, ha esetlegesen úgy döntenének, hogy önálló állammá válnak és elszakadnak Szudántól.

Dél-Szudán, a világ legszegényebb országa

Az olajban gazdagság ellenére, az etnikai konfliktusok által kialakult évtizedekig tartó polgárháború miatt Dél-Szudán a világ legszegényebb országaként született meg, ahol az egy főre jutó GDP-je 492,72 dollár. Példaként: Burundiban, ahol csak Dél-Szudánban rosszabb a helyzet, 936,42 dollár. Területét illetőleg: ez a fiatal ország nagyobb, mint az Ibériai-félsziget.

Kis érdekességként megjegyezném, – hogy ne csak a szürke adatokat olvassa az olvasó – Dél-Szudán himnuszát egy az X-faktorhoz hasonló tehetségkutató keretein belül választották ki.

Véget ért a kis dél-szudáni kitekintőm, visszatérek Szudánhoz.

2023. április 15., egy újabb polgárháború kezdete

2023. április 15-én a szudáni hadsereg parancsnoka, Abd el-Fattáh el-Burhán és a volt helyettese, – az RSF (Rapid Support Forces) vezetője – Mohamed Hamdan Dagalo között hatalmi harcok törtek ki és polgárháború alakult ki, miután az RSF megkísérelt egy katonai puccsot. Egyéb érdekesség, hogy azon az Abd el-Fattáh el-Burhán tábornokon szerettek volna államcsínyt végrehajtani, aki 2021. október 25-én ugyanígy vette át az állam irányítását. El-Burhán tábornok hatalomátvételét is véres tüntetések követték. Április 15-én fegyverropogás és robbanások rázták meg Kartúmot, pánikot keltve az emberekben. Április 16-án pedig már a légierőt is bevetette a szudáni hadsereg a milicisták ellen.

A háború 3. napja után – egy ENSZ-jelentés szerint – már 400 halálos áldozata és legkevesebb 3500 sebesültje volt a konfliktusnak. Érdekesség, hogy a halálos áldozatok közt volt 3 munkása a Világélelmezési Programnak, amelynek hatására a szervezet befejezte munkáját az országban, annak ellenére, hogy éhínség uralkodik Szudánban.

Április 22-én a nemzetek megkezdték kimenekíteni állampolgáraikat Szudánból földön és levegőn is.

Április és július között összesen négyszer jelentettek be tűzszünetet, amit minden alkalommal megsértettek. Leginkább Kartúmban és Dárfúrban. Július 11-re Szudán már nemleges, elutasító válaszokat adott a békére való törekvések során.

Az Egyesült Arab Emírségek támogatják a lázadókat?

A hadsereg vezetői már korábban is utaltak arra, hogy egy – meg nem nevezett – szomszédos ország támogatja az RSF-et. Yassir al-Atta tábornok azonban meggyanúsította az Egyesült Arab Emírségeket: „Információnk van arról, hogy az Egyesült Arab Emírségek repülőgépeken keresztül támogatják a Dzsandzsavíd-lázadókat.” Az RSF egy Dzsandzsavíd nevű arab milíciából alakult, akik anno segítették a szudáni hadsereget leverni a felkelőket Dárfúrban. Az Emírségek a vádakra azt a választ találta, hogy ők mindvégig az azonnali tűzszünetet támogatták és elutasítják a vádakat.

A Wagner-csoport Szudánban?

Mind a kormány, mind a Nyugat megvádolta Oroszországot azzal, hogy a Wagner-csoporton keresztül beavatkozik a háborúba és az RSF lázadóit segíti. A Wagner-csoport akkori vezetője, Jevgenyij Prigozsin a vádakra válaszként csak annyit mondott, hogy: „egy darab Wagner-zsoldos nem volt jelen Szudánban már két éve.”

Ez volt 2023. áprilisában, viszont mi történt ez ügyben azóta? Egy februári jelentés szerint az ukrán különleges alakulatoktól is harcolnak a szudáni polgárháborúban. Felvetülhet a kérdés az olvasóban, hogy: mégis mit keresnek ukrán katonák Szudánban? A válasz viszonylag egyszerű: az ukrán katonák segítik a kormány erőit a Wagner-zsoldosok által támogatott RSF ellen. A The Kyiv Post nyilvánosságra hozott egy rövid videót, melyben egy elfogott orosz katonát faggatnak a helyiek. Az állítólagos orosz katona a videóban bevallja, hogy ő a Wagner-csoport egyik zsoldosa és a Közép-Afrikai Köztársaságból vezényelték át Szudánba. Azonban a videó helyszínét független forrás nem erősítette még meg.

Etnikai tisztogatás

A Human Rights Watch jelentései szerint az RSF támadásokat hajtott végre El Geneinában, Szudán Nyugat-Dárfúr tartományában, ahol legkevesebb ezer halálos áldozatot és menekültek százezreit hagyták maguk után. A kegyetlen mészárlás a masszalit törzs tagjait, illetve több, különböző nem arab közösségek tagjait vette célba. A 2023. április és június között történt szörnyűségekről egy jelentés készült, „The Massalit Will Not Come Home” néven. A 218 oldalas jelentés részletesen leírja a brutális mészárlást, melyet az RSF és – nagyrészt – arab szövetséges milíciák vittek véghez, El Geneina masszalitok által lakott kerületeiben. A bántalmazások újrakezdődtek november elején, amikor – a már említett támadók – megkínozták, megerőszakolták és kifosztották a helyieket. Több mint félmillió menekült vándorolt át a szomszédos Csádba Nyugat-Dárfúr tartományból 2023. április óta. 2023. júniusában Khamis Abakar, egy masszalit és egyben Nyugat-Dárfúr kormányzója, megvádolta az RSF-et népirtással. Ő még akkor nem sejthette, de ez egy végzetes döntés volt, ugyanis később megölték.

Az Al-Kaida visszatérése? „Szudán pillanata eljött…”

„Szudán pillanata eljött; a káosz az esélyünk arra, hogy elvessük a Dzsihád magjait,” figyelmeztetett Abu Hudhaifa al-Sudani, egy magasrangú Al-Kaida vezető, egy 2022. októberi manifesztumában. Akkoriban elhamarkodottnak tűnhetett al-Sudani hipotézise, de egy év brutális polgárháború beletaszította Szudánt abba a káoszba, amiből a terroristák szép hasznot húznak. Mind a kormány hadseregét, mind az RSF-et vádak érték, miszerint iszlamista harcosokat toboroznak, ezzel táplálva azt a félelmet, hogy – a győztestől függetlenül – a polgárháború talpalatnyi helyet fog biztosítani az extrémista csoportoknak. Az RSF lehetséges győzelme egy 9/11 előtti Afganisztán képét mutathatja az országról és azokat az időket idézhetné elő.

A jelenleg is tartó konfliktusok a közel-keleten és kelet-Európában elviszik a reflektorfényt a szudáni krízisről és arról a potenciális eshetőségről, hogy a már szinte „legyengített” Al-Kaida, újult erővel folytatni fogja tevékenységét azzal a Szudánnal, melynek történelmi szálai vannak a terrorizmussal. A kiutasítása ellenére is, Osama bin Ladennek a globális dzsihád szempontjából nagy tervei voltak az országgal. Bin Laden egy 2006-os hanganyagban és a naplójában is úgy említi Szudánt, mint egy „sarkalatos üzemeltetési bázist”. Egy 2023-as publikáció szerint – melyet az Al-Kaida egyik kulcsfigurája, Ibrahim al-Qussi hozott nyilvánosságra – bin Laden létrehozott egy alapot, melyben 12 millió dollárt tárolt a szudáni dzsihádért. Azonban Szudán vonzereje több a bin Ladennel való múltnál. Stratégiailag összeköti észak- és a szub-szaharai Afrikát, Szudán egy kulcsfontosságú helyszíne lehet azoknak a terroristáknak, akik terjeszteni szeretnék befolyásukat a régióban.

A borítókép Kyle Glenn fényképe az Unsplash-ről.

Érdekli a téma? Olvassa el hasonló cikkeinket ide kattintva!

A Etnikai tisztogatás, polgárháború, az Al-Kaida visszatérése, Wagner-csoport Szudánban bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

A moszkvai terrortámadás ismételten bebizonyította, hogy az iszlám fundamentalizmus  egy kiemelten magas biztonsági kockázat, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. A támadók egy olyan országban hajtottak végre sikeresen egy hatalmas anyagi kárt okozó, valamint temérdek emberéletet követelő műveletet, amelynek titkosszolgálatai az Ukrajnával való háború miatt – feltételezhetően – csúcsra vannak járatva, így véleményem szerint az Európai Unió sem veheti félvállról a Közép – Ázsia országaiból érkező ilyen jellegű fenyegetéseket. Az kétségtelen, hogy rengeteg dologról még nincsen pontos és megbízható információ, viszont a nyílt forrású hírekből az megállapítható, hogy a négy elkövető mindegyike tádzsik állampolgár. Ezen kutatásom ezért kizárólag Tádzsikisztánra fókuszál, viszont a későbbiekben tervezem elemezni a többi közép-ázsiai ország helyzetét is. 

Elemzésem célja az, hogy átfogó képet adjak Tádzsikisztán etnikai megosztottságáról, valamint, hogy választ találjak arra a kérdésre, hogy melyik etnikum(ok) körében elterjedtebb az iszlám szélsőséges változata.

Tádzsik identitás rövid bemutatása

Fontosnak tartom azt, hogy, megvizsgáljuk a tádzsik identitás kialakulását, illetve a társadalom dinamikájának alakulását ahhoz, hogy feltérképezzünk, hogy esetlegesen vannak-e olyan régre visszanyúló problémák, amelyek elősegíthetik a fundamentalizmus megjelenését és terjedését. 

A tádzsik identitás (és nemzeti összetartozás) egy kiemelten fontos alapja a nyelv, amely az indoeurópai nyelvcsalád, indo-iráni (azon belül a délnyugat iráni) ág tagja. Sok nyelvészeti hasonlóságot mutat az újperzsa (fárszi), valamint az afgán (dari) nyelvekkel, kijelenthető, hogy ezekkel áll legközelebbi kapcsolatban. Az évszázadok folyamán azonban sok külső behatás érte – ilyen például a türk, valamint orosz jövevényszavak, illetve az, hogy a cirill ABC-t használják – tehát mára már jelentős eltérést lehet felfedezni a környező iráni-perzsa népektől.

 Az első létrejövő államszervezet a Tádzsik Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság, amely üzbég fennhatóság alatt állt és többségben az iráni nyelvet beszélő népek volt. Ezután 1929-ben szervezték át a határokat, amikor létrejött a Tádzsik Szovjet Szocialista Köztársaság (ekkor már körvonalazódtak a mai határok). A tádzsik államiság viszonylag későn, csak a 20.században jött létre, egészen pontosan akkor, amikor elnyerték függetlenségüket a Szovjetuniótól, ekkor fixálódtak a ma is ismert határok is. Az ország területén sok különböző népcsoport él, így maga a tádzsik identitás egy exogén gyűjtőfogalom. A tádzsikok különböző kulturális és szociális dimenziók mentén szerveződnek (hiszen többféle vallás és klánok keverednek). Vannak ugyan külső tényezők, mint akár a különböző hatalmi érdekek (orosz, perzsa). A sokszínűségnek egy erős összetartó ereje van, mégpedig az irodalmi tádzsik nyelv. Fontos kihangsúlyozni az égtáji megkülönböztetést (tádzsikok – hegyi tádzsikok). A hegyi vagy völgyi tádzsikok az ország gazdaságilag prosperáló területein élnek, amelyek nem igazán keverednek a nyugati területeken élőkkel, így ez a kulturális entitás külön fejlődhetett. Az északon élők sokkal inkább elfogadóbbak az üzbég és orosz hatásokkal, míg a déliek inkább a pastu/dari és pamíri nyelvformákhoz hasonlítanak. Így tehát kijelenthető, hogy a társadalmi törések inkább a nyelvi és etnikai síkon történnek, mint sem vallási alapon.

Iszlámizmus a Szovjetunió széthullása után 

A nyolcvanas években az általánosan romló gazdasági helyzet elérte a Közép-Ázsiai országokat is. A tádzsik ipar egy monokultúrális gazdaság ebben az időben, ugyanis fő húzóereje a gyapottermelés volt. Éppen ezért különböző nyersanyagok tekintetében függött a többi tagállamtól, valamint a szovjet központi kormánytól érkező transzferektől. A gazdasági visszaesés miatt megnőtt a szegénység, kijelenthető tehát, hogy a kommunista rendszer 1989-re megrendül. Ebben az évben kezdődnek az első ellenzéki szerveződések is – igaz, ekkor még illegalitásban. A három legfontosabb politikai entitás a Tádzsik Demokrata Párt, a Rastokíz (Újjászületés) és az Iszlám Újjászületés Párt (IRP). A három szervezetből az utóbbi jelentős bázissal rendelkezett, a népesség többségét alkotó vidéki, mezőgazdasági területek lakosságából állt a támogató bázisának jelentős része. A nyugat orientált demokrata politikusok inkább a fővárosra koncentráltak. Volt azonban egy negyedik politikai erő is, a “Lali Badaksan” amely alapvetően egy autonómista mozgalom volt, fő céljuk a Badaksan tartomány szélesebb körű autonómiájának elérése (az ott iráni nyelveket beszélő siíta lakosság képviselete). A zavargások 1990 elején kezdődtek meg, kétes okok miatt, ezt a helyi hatóságok a szovjet belügyi csapatokkal karöltve verték le. Azonban a lakosság elégedetlenségének már nem tudott ellenállni a kommunista vezetés, 1991.augusztus 31-én lemondásra kényszerült a regnáló pártfőtitkár. Az első viszonylagosan szabad választást a Kommunista Párt nyerte, amelybe az ellenzék nem nyugodott bele. A tüntetések és a résztvevők száma folyamatos növekedést mutatott. A Nabijev-kormány megelégelve az állandó tüntetéseket fél évre rendkívüli hatalmat kért a parlamenttől, valamint elrendelte egy nemzeti gárda létrehozását, így technikailag elindítva azon események láncolatát, amelyek végül a polgárháborúhoz vezettek. 

A téma tekintetében az egyik legfontosabb politikai, illetve katonai aktor az Iszlám Újjászületés Pártja. Az IRP több volt, mint egy tisztán vallási mozgalom, ugyanis szociális és politikai problémákra is választ kerestek. Soraikban megtalálhatók voltak azok a frakciók, akiknek a célja a regnáló tádzsik rezsim elpusztítása volt, ezek az entitások segédkeztek az ellenzék transzformációját egy katonai-politikai szervezetté. A kommunista vezetés a narratívájával ezt elősegítette, ugyanis gyakran olyan szlogeneket hangoztattak, hogy “le az iszlámmal”, amelyek kiváló célpontokká tették őket a dzsihádnak. 1992-re a legtöbb ellenzéki pártot betiltották, ennek hatására a legtöbb iszlamista aktivista száműzetésbe vonult, majd Afganisztán területén megalkotva a MIRT ( Movement for Islamic Revival in Tajikistan) szervezetét, amelynek fő célja a katonai és politikai stratégiák megalkotása és végrehajtása volt. 1994-re elérték azt, hogy ők lettek a legerősebb szereplők az UTO-ban (United Tajik Opposition).  Fontos lépés volt – hogy az alapvetően katonai győzelmet kívánó szervezet – rájött arra, hogy szükséges tárgyalásokat folytatni a kormánnyal. Az első és legfontosabb ok, hogy úgy gondolták, hogy a CIS (Commonwealth of Independent States) az iszlám fenyegetés miatt teljesen izolálná Tádzsikisztánt, ezzel gazdaságilag megfojtva azt. A másik ok az, hogy az IRP célja az volt, hogy Tádzsikisztánt iszlám alapelvek mentén egyesítsék, ezt azonban a lakosság teljes támogatása nélkül nem lehetett elérni. A tárgyalások nem voltak elegendőek ahhoz, hogy megakadályozzák az etnikai háborút, amely még súlyosabb töréseket okoztak a társadalomban. A fegyveres összetűzések folyamatosan megakasztották a egyezkedést, egészen 1997-ig kellett várni a háború lezárására, amikor is az UTO illetve a tádzsik kormány aláírta a mai is érvényben lévő megállapodást.

Khorasan tartományi Iszlám Állam (ISKP)

A dzsihádista csoport története 2010-ben kezdődött, ekkor azonban még “Jamaat Ansarullah” néven. A csoport egy afganisztáni bázison alapuló, alapvetően tádzsik szervezet, amely megalakulásakor nagyjából 100 főből állt. Támogatását nagyrészt az Üzbegisztáni Iszlám Mozgalomtól, a Talibántól, valamint az al-Qaidától kapta. Eredeti célkitűzésük az volt, hogy egy iszlám kormányt segítsenek hatalomra Tádzsikisztán területén. A csoport első vezetője Amriddin Tabarov volt (2015 decemberében Afganisztánban meghalt), viszont a vezetés gyakorlatilag családon belül a vejére Mavlavi Salmonra szállt át. A nemzetközi szerepvállalásuk 2014-ben kezdődött, amikor is harcosokat küldtek Szíriába, hogy az Iszlám Állam oldalán harcoljanak. A sikeres szerepvállalás után az Iszlám Állam egyre komolyabb anyagi támogatásokkal hálálta a részvétet, amely komoly feszültséget okozott az al-Qaidával. 2014 októberében a szervezet hivatalos weboldalán publikált videóban hivatalosan is hűségesküt fogadtak az ISIS-nak, 2017-ben pedig összeolvadva más al-Qaidából kiszakadt harcosokkal megalkották a Khorosan tartományi Iszlám Állam szervezetét. Az első támadásukat 2018 júliusában hajtották végre tádzsik területen, amikor is 5 nyugati biciklistát öltek meg a fővárosban, Dushanbeban. A terrortámadás után egy 9 perces tádzsik nyelvű videó került a “Zello” nevű applikációra – amely egyfajta hivatalos portálként funkcionál – amelyben megfenyegették a tádzsik minisztert azzal, hogy a mudzsahedinek átszivárogva Tádzsikisztánba megdöntik a hatalmát. Jól érzékelteti a fundamentalizmus mint probléma súlyosságát az, hogy milyen magas szinten is vannak beépülve szimpatizánsok a tádzsik kormányba. Kiemelném Gulmurod Khalimov ezredest ( nom de guerre: Shaykh Abu Malik), aki gyakorlatilag a tádzsik OMON parancsnoka volt, majd dezertálása után – temérdek hasznos információ átadását követően – 2016-tól az ISIS hadügyminisztere egészen 2017-es állítólagos (és vitatott) haláláig.

A szervezeti átalakulásokon túl azonban érdemes azt is megvizsgálni, hogy milyen módon változott a végrehajtott feladatok köre, valamint az, hogy a szervezet milyen módon növekedett. A megalakulás után közvetlenül a céljaik viszonylag korlátozottak voltak. Alapvetően egy “transzfer szervezet” volt, amelynek az volt a lényege, hogy harcosokat szállítsanak Közép-Ázsiából Szíriába kiképzés céljából. A műveleti alkalmazásukban lényegében semmilyen jellegű eltérést nem mutatott a többi dzsihádista szervezethez képest, elmondható, hogy kisalegységekben, autonóm módon teljesítettek feladatokat, amelyhez az instrukciókat többnyire a szíriai ISIS főhadiszállásból kapták. A magasztos cél, amelynek elérése érdekében tevékenykedtek az egy globális kalifátus megalkotása volt, amelyet a szalafista törvények vezérelnek, illetve a nem muszlimok ellen vívott átfogó dzsihád. Lokálisan (Afganisztán területén belül) a fő célpontjaik az afgán kormány prominens tagjai, valamint az ekkor még itt szolgálatot teljesítő nemzetközi koalíció tagjai. A Talibánnal nem ápoltak különösen jó kapcsolatot, ugyanis mind a két szervezet harcolt az Afganisztánban való lehető legnagyobb befolyás eléréséért. A fennállása óta a legtöbb esetben az ISKP főleg az afgán, valamint pakisztáni műveleti területre fókuszált, hiszen az Afganisztán északi provinciáiban lakó viszonylag nagy tádzsik bázison tudtak leginkább toborozni, valamint a bevételi forrásuk egy jó része is innen érkezett. A harcos létszám tekintetében a csúcs 2018 volt, amikor a létszám elérte a néhány ezer főt. Ezekben az időkben az ISKP az egyik legaktívabb, valamint legbrutálisabb szervezet volt Afganisztán területén. A külföldi műveleteik többnyire korlátozottak voltak, a fő cél főleg különböző adományok begyűjtése – valamint természetesen toborzás -, illetve fontos volt a különböző kommunikációs csatornák létesítése, illetve fenntartása Szíriával (ezt előzetesen Törökországon keresztül). A nyugat által támogatott kormány 2021-ben összeomlott, azonban az ISKP ugyanúgy folytatta támadásait elsősorban a siíta hazaras népcsoport ellen, de ekkor már megtámadott különböző nemzetközi célpontokat is (például a kabuli orosz nagykövetséget, valamint rakétatámadásokat intéznek különböző üzbég és tádzsik célpontok ellen). Az erőforrásainak nagy részét továbbra is a Talibán elleni harcra fókuszálták, így ezek a nemzetközi támadásokra meglehetősen korlátozott erőforrások jutottak. A Közel-Keletről kijelenthető – kifejezetten Izrael gázai műveleti után – hogy egyre fokozódik a destabilizálódása. Ebben a helyzetben az ISKP természetesen egyre inkább keresi a külföldi támogatást – legyen az anyagi, vagy személyi. Az idei évben viszonylag sok támadást hajtottak végre, amelyből a legtöbb médiafigyelmet a moszkvai Crocus City elleni merénylet volt, azonban hajtottak végre támadást Iránban (Kerman, 94 halott) valamint Isztambulban egy katolikus templomban (1 halott). A támadások közötti összefüggés az lehet, hogy az ISKP nézőpontja alapján mindegyik ország “hitetlen”, vagy pedig harcoltak az ISIS ellen Szíriában vagy pedig Afganisztánban.

Tádzsikisztán és az ISIS kapcsolata

Az ISIS szíriai és iraki összeomlása után, az ISIS ideológiája által inspirált emberek előtt két út maradt. Az egyik az, hogy csatlakoznak az ISIS egyik “regionális szervezetéhez”, vagy pedig erőszakos cselekedeteket hajtanak végre a saját hazájuk, Tádzsikisztán kormánya ellen. Az elmúlt egy évtizedben a tádzsik kormány kifejezetten aktívan harcolt a társadalom iszlamizációdása ellen. 2011 óta a kormány tiltja, hogy fiatalkorú gyermekek mecsetben imádkozzanak, valamint azokat a hallgatókat, akik vallási tanulmányokat folytattak külföldön, hazarendeltek. Ennek azonban volt egy negatív hatása, ugyanis azok a szülők, akik vallási oktatásban szeretnék gyermekeiket részesíteni, csak és kizárólag nem hivatalos imámoknál tehetik meg. Ebben az esetben viszont megkérdőjelezhető az oktatás milyensége. Ezzel azonban még korántsem értek véget a kormány drasztikus intézkedései. 2015-ben például körülbelül 13.000 férfinak kényszerből levágatták a szakállát, valamint kitiltották a hidzsáb viselését a közoktatási intézményekből. Azonban ha megfigyeljük az adatokat, a Szovjetunió széthullása után az iszlámizmus általános erősödése figyelhető meg (2008-ban a lakosság nagyjából 75%-a tartja magát vallást gyakorlónak). Az ok pedig az, hogy az oroszul beszélő városi értelmiség lassan háttérbe szorul a vidékről beáramló, jóval konzervatívabb lakosok miatt. Ha ebben a társadalomban próbáljuk meg értelmezni a kormány lépéseit, világosan érthető az, hogy az ISKP miért tartja a tádzsik kormányt iszlámellenesnek, valamint, hogy miért tud eredményesen toborozni a tádzsik fiatalok köreiből.

Összefoglaló

A tádzsik dzsihádizmus alapvetően a Szovjetunió széthullása után, majd az 5 évig tartó polgárháború során erősödött meg, hiszen a politikai elemek egy jó része határozottan kihasználta a vallási narratívát. A fő probléma a térségre jellemző általános szegénység, valamint az ország területi megosztottsága, amely alapvetően jó táptalajt a fundamentalista szervezeteknek a toborzás tekintetében. Úgy gondolom, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolása és a gazdasági helyzet javítása nélkül a tádzsik kormányzat nem fog tudni eredményesen fellépni ezen entitások ellen. 

Felhasznált irodalom 

MEHL Damon: “Coverging Factors Signal Increasing Terror Threat to Tajikistan” , CTC Sentinel, 2018.11, 25.o 

STRACHOTA Krzysztof: “ Islamic State-Khorosan: global jihad’s new front” , OSW Centre for easter studies, 2024.03.29, elérhető: https://www.osw.waw.pl/en/publikacje/osw-commentary/2024-03-29/islamic-state-khorasan-global-jihads-new-front (letöltve: 2024.04.10) 

SHARIFZODA Khamza: “ How serious is the ISIS threat to Tajikistan?”, OSCE Academy in Bishkek, 2020.01, elérhető: https://osce-academy.net/upload/file/policy_brief_Khamza.pdf (letöltve: 2024.04.09

BAROCH Csaba: “ Tádzsik identitások: Egy koraszülött nemzet kortalan alternatívái” IN: Etnikai földrajzi kutatások a posztszovjet térségben, 2018, Budapest, 161-171.o, elérhető: https://evfm.elte.hu/media/d3/5c/78a44adff0f04ea5a342156fff9e7aaf0ab5e46d0744da1a343a562d1109/EVFM_konyv_03.pdf (letöltve: 2024.04.02) 

HARANGOZÓ Dániel: “Az elfelejtett háború: Tádzsikisztán 1992-1997” IN Kül-Világ- a nemzetközi kapcsolatok folyóirata, X.évfolyam 2013/1.szám, 2-9.o, elérhető: https://real-j.mtak.hu/21753/1/Kul-vilag_2013_10_1_.pdf (letöltve: 2024.04.11) 

OLIMOVA Saodat, OLIMOV Muzaffar: “ The islamic renaissance party” IN.: Politics of compromise the tajikistan peace process, 2001, London, 26-27.o, elérhető: https://rc-services-assets.s3.eu-west-1.amazonaws.com/s3fs-public/Politics_of_compromise_The_Tajikistan_peace_process_Accord_Issue_10.pdf (letöltve: 2024. 04.11)

A Tádzsikisztán a dzsihádizmus árnyékában bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Halkuló fegyverek?

Szíria, ez a máig megoldatlannak tűnő problémákkal küszködő ország, úgy tűnik, hogy lassan a stabilitás útjára lép, amit több elemző is a gázai háború miatti meggyengült amerikai behatásnak is betud. A változás szeleként is igazán jól érzékelhető, hogy az Öböl menti arab nemzetek lassan újra elkezdték felújítani kétoldali kapcsolataikat Szíriával, és ami méginkább hatalmas változást hozhat pozitív irányban Szíria státuszának növekedésében és erősödésében, hisz az Arab Liga vissza vette soraiba az országot. A kapcsolatok robbanásszerű fejlődésben a legátütőbb esemény az elemzők szerint -Arábia Szaúd-Arábia külügyminiszterének damaszkuszi hivatalos látogatása jelentette, ahol többek között a két ország közötti repülőjáratok újraindításáról is megállapodtak. Szaúd-Arábia volt a már 2011 óta zajló polgárháborúban az Aszadellenes felkelők legnagyobb támogatója, így mostani fordulata jelzésértékű az arab világ számára.

Moszkvában, a Kreml kezdeményezésére Szergej Kuzsugetovics Sojgu orosz, , a török Hulusi Akar és a szíriai Ali Mahmúd Abbász védelmi miniszter közös találkozót tartott a kölcsönös együttműködés jegyében,  ami itt a szírek arab világban elfoglalt helyének javulását jelzi, az a török oldal részvétele volt a találkozón. Ez nem mellesleg megmutatja azt is, hogy Törökország kulcs szereplőnek számít a Közel-Keleten, hiszen megkerülhetetlenek a konfliktus rendezésében. Ezt alátámasztja az asztanai találkozó is.

A Közel-Keleten úgy tűnik, hogy  Szíria helyzete fokozatosan stabilizálódik és erősebb alapokon nyugszik, mivel kisebb jelek arra utalnak, hogy szinte minden régióbeli országban felismerik, hogy a szíriai polgárháború lényegében, bár formálisan még nem, de gyakorlatilag közelít a végéhez, és az Aszad-féle vezetőség, kormányzat az ország területének túlnyomó részére kiterjesztette és megtartja befolyását, és hatalmi primátusát.

Az elmúlt időszak véres tapasztalatai után a fegyverek csendesedni látszanak. Észrevehetően egy egyfajta békeszerző keretrendszer jött létre, melynek keretében különböző társadalmi csoportok, akik ellentétes vagy részben eltérő érdekeket képviselnek, gyakorlati megfontolásokból, saját érdekeiket is szem előtt tartva ugyan, kompromisszumok által kialakított viszonyokat tartanak fenn a kurdok által lakott és ellenőrzött autonóm területekkel. Szíria hihetetlenül súlyos veszteségeket szenved és szenvedett el, de képes volt megőrizni nemzetközileg is elismert államhatárin belüli egységét, az ISIS által kikiáltott kalifátus (melynek területét az Egyesült Államok vezette koalíció segítségével 2017re sikerült felszámolni, 2019. március 23-án az amerikai támogatású kurd-arab fegyveres koalíció, a Szíriai Demokratikus Erők (SDF Syrian Democratic Forces) teljes katonai győzelmet hirdetett ki az Iszlám Állam felett.) és más terrorcsoportok tevékenységének ellenére is túlélte a belső konfliktust, és még a nyugati és arab világ együttes szankciói és katonai beavatkozásai sem döntötték meg a rezsimet.

A kezdet

A napjainkban regnáló szíriai elnök Bassár el-Aszad édesapja, Háfez el-Aszad 1971-ben ragadta magához a hatalmat, s lett a későbbiekben Szíria teljhatalmú vezetője. Az Aszadok azóta is gyakorolják az országban a hatalmat. A Közel-Keleten sajnos a stabilitás nem számít hétköznapi jelenségnek, és Szíria elkerülve végzetét, átment a nemzeti legitimitás vizsgáján.

Az országot a hetvenes évektől a szocialista irányzatú Ba’ath Párt irányította világi, szekuláris rendszerben. A kemény politikai elnyomással párhuzamosan viszonylag jó volt az oktatás és az egészségügy, a háború előtt a születéskor várható élettartam hasonló volt a magyarországihoz.

A rendszer stabilitását a szegényebb rétegeknek juttatott, rendszeres dotációk biztosították. Az országra erőltetett piacpárti reformok, a szociális támogatások csökkenése volt talán az Arab Tavasz mellett az egyik kirobbantó oka az azt követő eseményeknek.

A polgárháború viharában

2011. március 15-e óta Szíriában dúló konfliktussorozat eleinte kormányellenes demonstrációkkal indult el a Tunéziában történt eseménysorozatok, illetve az Arab Tavasz által indukált politikai folyamatok hatására, amelyek 2011 márciusában érték utol Szíriát. A szíriai válság közvetlen előzményeként megemlítendő, hogy az eleinte Londonban or-vosnak készülő Bassár el-Aszad mindössze 34 éves volt, amikor apja halálát követően 2000-ben átvette Szíria vezetését a korábban egy balesetben váratlanul elhunyt testvére helyett.

A kivonuló tüntetők az uralkodó politikai körök autoriter hatalomgyakorlása ellen tiltakoztak, de a demonstrálók kezdetben csak reformokat követeltek, nem pedig a rezsim leváltását. A rendfenntartók a helyzetnek nem megfelelően kezelő erőszakos beavatkozása következtében a tüntetések zavargássá fajultak, majd a rendőrség éles lőszerrel lőtt a tiltakozó tömegbe, a lázongások gyorsabb elfojtása érdekében pedig harckocsikat is bevetettek.

Az elmúlt évek alatt egy államon belüli, fegyveres  konfliktus nemzetközi fegyveres erők jelenléte közben zajló konfliktussá fejlődött ki, amelyben a Bassár el-Aszad vezette szíriai rezsimhez hű kormányerők és szövetségesei állnak szemben a szíriai demokratikus ellenzéki erőkkel és szövetségeseivel.

Emellett több belső és külső szereplő is részt vesz a konfliktusban a rezsimmel és a felkelőkkel is szemben állva, ami nehezen átláthatóvá teszi az egész szíriai helyzetet, olykor még a szakértők számára is.

A Szíriai Arab Fegyveres Erők (Syrian Arab Armed Forces) és a főként szunnita ellenzéki csoportok mellett többek között szalafista dzsihadista fegyveresek (mint például az an-Núszra Front), a kurdokból és arabokból álló Szíriai Demokratikus Erők (SDF) és a gyakorlatilag mindenki számára ellenségnek számító Iszlám Állam harcosai állnak szemben egymással. A válság összetettségét pedig tovább fokozza az a tény, hogy az immár hosszú évek óta húzódó polgárháborúnak már több külső állami szereplője is van, amelyek közvetetten proxyk támogatásával vagy akár közvetlenül katonai intervencióval avatkoztak be a konfliktusba, például Irán, Oroszország, Törökország és az Egyesült Államok.

A közkeletű magyarázat szerint az orosz hadsereg billenti a szíriai polgárháborút Aszad javára. Az orosz hadsereg és a Wagner-csoport valóban komoly segítséget jelentett a szír hadseregnek.

Az elmúlt évek váltakozó sikerű harcait követően viszont a helyzet stabilizálódni látszik. A háború mérhetetlen szenvedéssel párosult, ráadásul az egész térség biztonságát veszélyezteti a következményeivel. Lehet, hogy Szíria Bassár el-Aszad győzelmével „csúnya ország” marad, de a harcok csendesedésével, és a kormányon lévő Aszad-rezsim vezető jellegét hallgatólagosan kezdi valamennyi fél elismerni, s az esetleges fegyvernyugvással visszanyerheti stabilitását a Közel-Kelet egyik legforróbb pontja. Környezete számára ez minden bizonnyal megnyugtatóbb, mint ha iszlám terroristák és elszabadult hadurak anarchiája tombolna a romokban heverő ország helyén.

A békéhez egyetértés kell – a vallási kérdés kulcsszerepe

Egy esetleges, hosszanti alapokra helyezendő béke viszonylatában nagyon fontos tényező lehet a vallási türelem kérdése. A szekuláris értelemben vett demokrácia vizsgálata mellett a muszlim többségű országokban a vallásszabadság lényegesebb a politikai pluralizmusnál.

A klerikális diktatúrákban a kisebbségi vallások hívei állandó üldöztetésnek vannak kitéve, a visszatérő pogromok tíz- és százezrek halálával járnak. Szíriában viszont vallásszabadság volt, és a kisebbségek szabadon gyakorolhatták a hitüket. Az ország lakosságának mintegy tíz százaléka keresztény, és szinte a teljes, kétezer éves keresztény egyháztörténet képviselve van az országban. A szír katolikusok és ortodoxok mellett a káld, asszír, örmény egyház is jelen van, és az ókori egyházszakadás idején elkülönült nesztoriánusok közösségei is megmaradtak. Kisebb keresztény közösségek ma is az evangélium korának köznyelvét, az arámit beszélik. Damaszkusz keresztény virágzott a háború kitörése előtt.

Másik jelentős vallási kisebbségként vannak még jelen az országban a keresztények mellett az alaviták. A dogmatikai alapjait tekintve síita jegyekkel rendelkező, de keresztény elemeket is mutató vallási irányzatot a szunniták egy hányada nem tartja az iszlám részének, és az alaviták még a közel-keleti keresztényeknél is több üldöztetésnek voltak kitéve. Nyilván ez is hozzájárult ahhoz, hogy a szír alavita kisebbség tudatosan fonódott bele a biztonsági erők és a hadsereg kötelékébe. Ráadásul, hogy a súlyuk mértékére méginkább rámutassunk, ki kell emelnünk azt a tényt, hogy a politikai elit döntő többsége, őt, az Aszadok is ehhez az irányzathoz tartoznak.

Tisztában vannak azzal, hogy vallási meggyőződésüket nem erőltethetik rá a szunnita többségre, ezért hagyományosan a vallási türelmet, a szekuláris államot támogatják. Ebben a szíriai keresztények a legfontosabb szövetségeseik, akik számára a polgárháború különösen kemény kihívást jelentett.

Nagyhatalmak árnyékában

Az oroszok számára fontos szempont volt a beavatkozás szempontjából a szíriai orosz hadikikötő megmentése, az iszlamista terjeszkedés megállítása és az a lélektani üzenet, hogy Moszkva Washingtonnal szemben nem hagyja cserben a szövetségeseit. Ám a sikeres beavatkozás lehetséges módon az orosz vezetés elhamarkodott hozzáállásához vezethetett a későbbiekben Belaruszban és Kazahsztánban zajló események mellett az ukránokkal szemben.

Ez súlyos tévedés volt, a hazájukért küzdő ukránok harcértéke nem hasonlítható az iszlám milíciákéhoz. Oroszország mellett Irán is küldött fegyveres egységeket Szíriába, és diszkrétebb eszközökkel, de Kína is igyekezett megmenteni az Aszad-rendszert. India pedig a kívülről vezényelt rendszerbuktatást ellenezve tartott fel korrekt kapcsolatokat Damaszkusszal.

A szír rendszer hatalma megvédése közben nagyon súlyos bűnöket követett el a civilek ellen is, hasonlóan persze az ellenfeleihez.

A 2020-as év azért is tűnik fordulópontnak Szíria vonatkozásában, mert az elemzők szerint az Aszad-rezsim, ha nem is megnyerte, de „túlélte” a polgárháborút, amelynek az ország számára és a régió számára is komoly következményei lesznek

A globális aktorok közül az Amerikai Egyesült Államok a korábbi évek során világossá tette ugyan, hogy nem kíván mélyrehatóan foglalkozni a szíriai politikai rendezés és újjáépítés kérdéseivel, és azt lényegében átengedte Oroszországnak, ám az orosz-ukrán háború kitörésével, illetve Kína és Oroszország egymáshoz való közeledtével változhat ez a fajta közel-keleti politika, amely az országban csendesedni vágyó konfliktus újra fellángolásával fenyegethet. Nyilván, ha és  amennyiben a  rezsim Moszkva támogatásával felszámolja a  felkelők által ellenőrzött területet, akkor a török befolyás alatt álló rész, és az észak-szíriai Rodzsava autonóm tartomány kivételével valamennyi terület az  Aszad-rezsim szuverenitása alá tartozik majd. Észak-Szíriában a napjainkban is hajt végre légicsapásokat a török légierő a kurd lázadók ellen. Valójában ebből a szempontból a kulcsfontosságú Szíria nyugati tartományai, a Damaszkusz–Homsz–Hama–Aleppó-vonal feletti ellenőrzés, hiszen a lakosság nagy része itt összpontosul. Ez a terület pedig, Idlib tartományt leszámítva, visszakerült az Aszad-rezsim ellenőrzése alá.

Mi lehet a vége?

Az Aszad-rezsim hatalma megszilárdulni látszik. Viszont, amennyiben végleg pontot tesznek a háború végére, hatalmas felelősség fogja nyomni a damaszkuszi kormányzat vállát, mint az ország stabilitásának és biztonságának helyreállítása, valamint a humanitárius segítségnyújtás szervezése a szenvedő lakosságnak.

Az újjáépítés időszakban kiemelten fontos lenne a menekültek visszatérésének támogatása és az ország újjáépítésének kezdeményezése. Ehhez szükség lenne nemzetközi segítségre és támogatásra, beleértve a pénzügyi és technikai erőforrások biztosítását.

Azonban a fenntartható béke és stabilitás elérése érdekében ezek a lépések szükségesek lennének a szíriai nép és az egész régió jövője szempontjából.

Az Európai Unió felelőssége is hatalmas a kérdésben, ha megkezdi a szankciók szakaszos feloldását és az újjáépítési segélyek adagolását a menekültek visszatelepítéséhez, a békés átmenethez szükséges ellenőrizhető reformok bevezetéséhez, az állami erőszak megszüntetéséhez köthetné azokat.

A megbékélés folyamata szintén kulcsfontosságú lenne a tartós béke eléréséhez. Ez magában foglalná az igazságszolgáltatást és a felelősségre vonást a háborús bűnösökkel szemben, valamint a különböző etnikai és vallási csoportok közötti párbeszéd előmozdítását a közösségek közötti feszültségek csökkentése érdekében.

Ám az országon belüli feszültségek az Aszad kormány által irányított területeken megint növekednek az Izrael és az Egyesült Államok által az iráni titkosszolgálat és más terrorista szervezetek ellen irányított légicsapások miatt, melynek kiváltó okai, hogy Irán titkosszolgálatának jelenléte az országban, hisz amaz támogatja a  jemeni húti lázadókat és a Hesbollahot egyaránt fegyverekkel és pénzügyileg. A lázadók támadásainak oka a napjainkban is zajló Gázai háború, melyet Izrael vív a Hamasz terrorszervezettel szemben. A harcokban ugyan Szíria nem vesz részt, de elítéli Izrael túlzónak ítélt katonai fellépését, illetve egyre erősebben ad hangot a területén végrehajtott légicsapásokkal szemben. Illetve robbantások rázták meg Damaszkuszt, ami a feszültségek további növekedéséhez vezet.

A politikai reformok elengedhetetlenek lennének a demokratikus intézmények megerősítése és az emberi jogok tiszteletben tartása érdekében. Az állampolgári részvétel előmozdítása és a korrupció elleni küzdelem szintén fontos elemek lennének a stabilitás és a fejlődés elősegítésében, aminek egyik legszembetűnőbb eleme, hogy 2019-ben létrejött a Szíriai Alkotmányozó Bizottság, aminek célja a kormánypárti és az ellenzéki erők közötti közös nevező kialakítása.

Összességében a szíriai polgárháború lezárása hosszú és bonyolult folyamat, amely nemzetközi együttműködést és kompromisszumkészséget igényelne minden érintett eddig egymással szemben álló felett.

Érdekli a téma? Olvassa el hasonló cikkeinket ide kattintva!

A borítókép Aladdin Hammami fényképe az Unsplash-ről.

A Szíria: Megoldódik a megoldhatatlan helyzet? bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Az orosz-ukrán háború és a jelenlegi izraeli konfliktus komoly hatást gyakorolhat a balkáni országok közötti viszonyrendszerre, így a koszovói helyzetre is. A fő kérdés, hogy vajon a koszovói helyzet mennyi ideig tekinthető még „befagyott konfliktusnak”?

A „puskaporos hordó”

A Balkánt Európa „puskaporos hordója”-ként is szokták emlegetni. A térségben dúló konfliktusok története az ókori Rómához visszavezethető, a világháborúkon át egészen Jugoszlávia felbomlását követően a volt tagköztársaságok között dúló fegyveres konfliktusig. A volt jugoszláv államok közötti fegyveres konfliktus „délszláv háború” -ként vonult be a történelembe, amelynek 1999-ben a NATO bombázása vetett véget.

A Nyugat-Balkán a délszláv háború után sem tekinthető konfliktusmentes övezetnek. 2023-ban a geopolitikai konfrontáció közül egyértelműen az orosz-ukrán háború az egyik legsúlyosabb. Azonban több más befagyott konfliktus fenyeget az eszkaláció veszélyével. Ilyen befagyott konfliktus vagy háborús küszöb alatti konfliktus Kína és Tajvan viszonya, október 7. napja előtt az izraeli és palesztin vezetés közötti viszony, illetve Szerbia és Koszovó viszonya is.

Szerbia és Koszovó kapcsolata

A koszovói albánok és a szerb között zajló és 1999-ben lezáruló fegyveres konfliktust követően, 2022 végén élesedtek ki ismételten az ellentétek. Az eszkaláció magas kockázatával járó feszültség a felek között 2023. május 29-én a rendőrség és a helyi szerbek közötti összecsapáshoz vezetett. A helyzet és a további eszkaláció megakadályozása érdekében kivonult a NATO parancsnokság alatt álló KFOR is. A KFOR az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének egyik legrégibb, a Nyugat-Balkán stabilitásában kulcsszerepet játszó misszióban magyar katonák is részt vesznek. A május 29-ei zavargások során tömegoszlatási feladatok ellátása céljából bevetésre került a magyar kontingens, amelynek során 27 magyar katona is megsérült. Ezt követően a Szövetség további tartalékos erőket vezényelt Koszovóba a nyugat-balkáni erőkből.

A konfliktus kiéleződése

Miután 2008-ban Koszovó kikiáltotta függetlenségét, megkezdődött a koszovói rendszámtáblák gyártása, emellett 1999 óta párhuzamosan gyártott UNMIK jelzésű rendszámtáblával. A többségben szerbek által lakott Észak-Koszovóban viszont elfogadott, bár tiltott volt a szerb hatóságok által kiadott rendszámtáblák használata.

A koszovói kormány 2022. november 1-jén hatályba lépő döntésében kötelezni akarta a koszovói szerbeket, hogy a szerb hatóság által kibocsátott rendszámtáblák helyett a koszovói állam által elfogadott rendszámtáblákat használják.

Az új szabály életbelépésével a koszovói hatóságok kezdetben csak figyelmeztették a szerb rendszámmal közlekedőket, azonban november 21-től már 150 eurós pénzbírsággal is sújthatták azon gépkocsi-tulajdonosokat, akik nem a koszovói állam által elfogadott rendszámtáblákat használták.

Az új jogszabály ellen a koszovói szerbek több száz fős demonstráció keretében tiltakoztak. Majd az Észak-Koszovóban élő szerbek kivonultak az állami intézményekből,  ezáltal a bíróságokból, önkormányzati hivatalokból és a rendőrségekből.

A szerbek kivonulására válaszul Vjosa Osmani, Koszovó elnöke önkormányzati választásokat írt ki a kivonulással érintett településeken.

Az Európai Unió közreműködésével tárgyalásos úton megegyezésre került sor a felek között. A megegyezés értelmében Szerbia tartózkodni fog a rendszámtáblák kibocsátásától, azonban jogában áll megújítani a régieket. Koszovó pedig felhagyja a koszovói szerbek bírságolását a rendszámtáblák miatt.

Ezt követően Szerbia és Koszovó viszonyában a következő feszültséget egy szerb rendőrtiszt 2022. decemberi őrizetbevétele jelentette, akit terrorizmussal vádoltak. A koszovói szerbek tiltakozásul barikádokat állítottak az autópályákon. A további eszkaláció elkerülése érdekében a koszovói államfő elhalasztotta a decemberre kiírt önkormányzati választásokat.

A konfliktus kicsúcsosodása

A kiújuló feszültség drasztikus mélypontját az előrehozott önkormányzati választások jelentették. A négy észak-koszovói településen megtartott választásokon 3%-os részvételi aránnyal kerültek megválasztásra az albán polgármesterek. A szerbek bojkottja miatt alacsony részvétellel lezajlott választásokat a szerbek tiltakozása követte, amely során az újonnan megválasztott albán polgármestereket a helyi szerbek nem akarták beengedni az önkormányzati hivatalokba. Az önkormányzati választásokat követő zavargások május végére csúcsosodtak ki, amikor a tüntetők összecsaptak a koszovói rendőrökkel és a KFOR erőkkel.

2023 szeptemberében újabb összecsapásra került sor Koszovóban szerb fegyveresek és koszovói rendőrök között.

A koszovói Szerbtöbbségű Önkormányzatok Szervezete (SZÖSZ)

A Szerbtöbbségű Önkormányzatok Szervezetének létrehozását Koszovóban már a 2013-ban aláírt brüsszeli megállapodás is tartalmazta, amelyet a koszovói-szerb kapcsolatok normalizálásának érdekében írtak alá az akkori szerb és koszovói kormányfők. A SZÖSZ értelmében, azon 10 szerbtöbbségű koszovói önkormányzat szövetségbe való tömörülését tenné lehetővé, ezáltal bizonyos tekintetben többlet – végrehajtói és közigazgatási – jogosítványokkal rendelkeznének. A 2015-ben kidolgozott részletes megállapodás azonban megosztotta a koszovóiak véleményét a szerbek végrehajtási jogosítványának elfogadásával kapcsolatban, amely egyfajta területi autonómiát biztosítana számukra.  A megállapodás végrehajtását továbbá ellehetetlenítette, hogy a koszovói alkotmánybíróság kimondta, hogy egyes részei összeegyeztethetetlenek az alkotmánnyal.

Az EU 2022 tavaszán elfogadott megállapodáshoz kompromisszumos javaslatot nyújtott be a feleknek, azonban Albin Kurti, Koszovó miniszterelnöke elutasította a SZÖSZ létrehozására irányuló folyamat megindítását.

A Nyugat szerepe a konfliktusban

A májusi zavargásokra válaszul Josep Borell, az Európai Unió külügyi- és biztonságpolitikai főképviselője válságtanácskozásra invitálta Aleksandar Vučić szerb elnököt és Albin Kurti koszovói miniszterelnököt. A tanácskozás keretében egy 11 pontból álló uniós gyakorlati javaslatot tartalmazó megállapodás született meg a két fél közötti kapcsolat rendezésének érdekében.

2023. május 29-ét követően Jens Soltenberg, az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének főtitkára bejelentette a NATO haderő megerősítését. A nyugat-balkáni térségben történő katonai jelenlét növekedésének fő célja, hogy kontroll alatt tartsa az erőszakot a koszovói albánok és a koszovói szerbek között.

Az Európai Unió számos nyilatkozattal igyekszik segíteni a konfliktus további eszkalációjának elkerülését. Az EU-t tárgyalások során megtestesítő Josep Borell, mint a közös kül- és biztonságpolitika főképviselője aktív szerepet igyekszik betölteni a koszovói válságkezelésben. Azonban sem a nyilatkozatok, sem a tárgyalások nem bizonyultak elégnek a Belgárd és Pristina közötti párbeszéd normalizálásához.

Az Európai Parlament öt képviselőcsoportja közös állásfoglalást nyújtott be a szeptember 24-ei koszovói válsághelyzetre való válaszul, amelyben terrortámadásnak nyilvánított a szerb félkatonai erők által elkövetett merényletet.

A felek közötti párbeszéd sikerességét befolyásolja, hogy annak ellenére, hogy alapvető érdek a Nyugat-Balkán stabilitása, a nagyhatalmak között még sincs konszenzus a tárgyalási pozíciók és az elérni kívánt célok tekintetében.

Részben a nagyhatalmak közötti egyet nem értés, és részben a felek kompromisszum-hiánynak következtéből nem várható jelentősebb áttörés Belgrád-Pristina viszonyában. A szerb és a koszovói fél között politikai kérdésekben teljes összeférhetetlenség áll fenn, engedmények megtételére egyikük sem hajlandó.

A jelenlegi geopolitikai helyzetben különösen nagy figyelmet érdemel a koszovói válsághelyzet. Minden állam érdeke, hogy előrelépés történjen Belgrád és Pristina közötti tárgyalásokon, ezzel elkerülve egy újabb háborús küszöb alatti konfliktus háborús övezetté válását.

A borítókép Besart Ademi fotója az Unsplash-ről.

Érdekli a téma? Válogasson hasonló cikkeink közül ide kattintva!

A Befagyott konfliktusok nyomán: Koszovó bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

A Válságövezetek a XXI. században konferencia a Biztonságpolitikai Szakkollégium visszatérő rendezvénye, amely minden tanévben megrendezésre kerül. Alapesetben az őszi szemeszterben kap helyet az esemény, azonban idén a tavasziba került. Március 22-én új helyszínen, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Orczy Úti Kollégiumának A-D multimédiás termeiben kerítünk sort a konferenciára, amelyre a korábbi évekhez hasonlóan várjuk minden olyan hallgató és kutató jelentkezését, akik be szeretnék mutatni legfrissebb kutatási eredményeiket.

A konferencia szekciót a beérkező előadások témái alapján manuálisan válogatjuk össze. Az eseményen biztonságpolitikai témák bemutatása az elsődleges, azonban ez tágan értelmezhető, így minden biztonsági vonatkozású bemutató szerepet kaphat.

A jelentkezéshez egy egyoldalas absztrakt megküldése szükséges a biztpolszakkoll@gmail.com címre. Határidő: 2024. március 18. 23:59.

A szekciók beosztásait legkésőbb március 20-án közzétesszük.

A borítókép Kenny Eliason fényképe az Unsplash-ről.

A Ismét megrendezésre kerül a Válságövezetek a XXI. században konferencia! bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.