You are here
Biztonságpolitika
Swift Response 2017 - ejtőernyős ugratás Bulgária felett
Kedden részt vehettem a Swift Response 2017 gyakorlaton. Pápáról felszálltunk C-17es és C-130 repülőkkel és az katonák kiugrottak Bulgáriában. Ezt írtam meg a 24.hu n egy cikkben képekkel videokkal. Utólag visszagondolva, csak a hivatalos sajtótájékoztatót és a hivatalos üzeneteket felejtettem ki. Pedig ott volt Ben Hodges tábornok az Európában állomásozó amerikai erők főparancsnoka (+ a VKF és az amerikai követség ügyvivője), de elhangzottak a szokásos üzenetek, de bevallom ezek engem kevéssé érdekelnek, talán mert minden nap olvasok ilyeneket.
Ami viszont érdekelt, azt leírtam és lefényképeztem és levideoztam (ezt utóbbit még gyakorolni kell).
És természetesen azt gondolom, hogy az országos magyar sajtónak az ilyen gyakorlatokról így (is) kellene beszámolni: mi történt, mi a kontextus és esetleg a politikai üzenetek (amit kihagytam). Ehhez képest az én csak Zord Gábort láttam írni, aki már annyi ilyet látott, hogy őt meg az nem hozza már lázba, viszont mindig a orosz-amerikai viszonyra fókuszál. Mást nem láttam. Nem azért kellene részletesebben leírni, hogy népszerűsítsük az ilyeneket (mert az újságíróknak ez csak régen volt munkaköri leírás), hanem hogy a potenciális olvasó a nagy politikai üzenetek mellett (amik szerintem egyébként nem érdekik, mert már nem tud eligazodni, és elege is van a politikából) kapjon valamit, hogy mi értelme van ezeknek a gyakorlatoknak. Kinek jó ez és minek?
Szerintem - és a NATO 2013 után tökre ezt kezdte csinálni még mindenféle orosz invázió előtt - hadgyakorlatok így is úgy is lennének a NATOban. Érdekes vagy K-Európa szempontjából szomorú, hogy a 2001 után időszak gyakorlat-mentessége valójában anomália volt a katonai szövetségnek, de volt Varsói országoknak ez a természetes és ami most van az az anomália. De ezt már írom a cikkben is.
(És köszönöm az amerikai katonai szervezeteknek, akik ezt látogatást lehetővé tettek és elvittek magukkal)
Ami viszont érdekelt, azt leírtam és lefényképeztem és levideoztam (ezt utóbbit még gyakorolni kell).
És természetesen azt gondolom, hogy az országos magyar sajtónak az ilyen gyakorlatokról így (is) kellene beszámolni: mi történt, mi a kontextus és esetleg a politikai üzenetek (amit kihagytam). Ehhez képest az én csak Zord Gábort láttam írni, aki már annyi ilyet látott, hogy őt meg az nem hozza már lázba, viszont mindig a orosz-amerikai viszonyra fókuszál. Mást nem láttam. Nem azért kellene részletesebben leírni, hogy népszerűsítsük az ilyeneket (mert az újságíróknak ez csak régen volt munkaköri leírás), hanem hogy a potenciális olvasó a nagy politikai üzenetek mellett (amik szerintem egyébként nem érdekik, mert már nem tud eligazodni, és elege is van a politikából) kapjon valamit, hogy mi értelme van ezeknek a gyakorlatoknak. Kinek jó ez és minek?
Szerintem - és a NATO 2013 után tökre ezt kezdte csinálni még mindenféle orosz invázió előtt - hadgyakorlatok így is úgy is lennének a NATOban. Érdekes vagy K-Európa szempontjából szomorú, hogy a 2001 után időszak gyakorlat-mentessége valójában anomália volt a katonai szövetségnek, de volt Varsói országoknak ez a természetes és ami most van az az anomália. De ezt már írom a cikkben is.
(És köszönöm az amerikai katonai szervezeteknek, akik ezt látogatást lehetővé tettek és elvittek magukkal)
Categories: Biztonságpolitika
Kandahar Air Field 2006
A Facebook oldalom megígértem magamnak egy múltkori hír kapcsán (Apacheok jártak Pápán, útban Romániába), hogy előkeresem a régi fotóimat.
Ezek a képek 2006-ban készültek Kandahárban, amikor az akkor NATOi főparancsnok delegációjának része voltam (nem saját érdemből, nem azért mert szuper okos voltam, meg elismert Afganisztán szakértő) és Kabulból Brüsszel felé megálltunk ott.
Egy fél napot töltöttünk Kandahárban. Sajnos utólag hiba volt előbb megismerkedni, hogy az amcsik hogyan kezelik a kutatókat, és csak utána megismerni a HM/MH-t, mert így ez lett a viszonyítási alap. Nem panaszkodom, mert 10 év kemény munkával sokkal jobb helyzetben vagyok asszem, mint bárki a civil oldalról, de még most is belefutok ritkán nagy pofonokba (de nem kell mindig panaszkodni, az esetek nagy része jó).
Szóval Kandahár, egy C-17-essel érkeztünk és mentünk, közben látogatás a reptéren, és egy vagy két briefing valami amerikai ezredestől, aki azt is elmondta hogy az utolsó x hónapban hány darab gépágyó lőszert és Hellfire rakétát lőttek el. Akkor még sajnos nem tudtam, hogy a ppt diákat le kell fényképezni.
Mint látszik a képeken volt Kandahárban minden, Predator, P-3-as, rengeteg Apache, egy Harrier a britektől, Ch-47 Chinook, Blackhawk és szerintem egy HH-60G Pave Hawk kutatómentő helikopter. És asszem tényleg meg lehetett simogatni az Apache-ot és a Harriert.
A hely annyira erős volt, hogy - bár nagyon ritkán csinálok ilyet - csináltam magamról is egy képet.
Ezek a képek 2006-ban készültek Kandahárban, amikor az akkor NATOi főparancsnok delegációjának része voltam (nem saját érdemből, nem azért mert szuper okos voltam, meg elismert Afganisztán szakértő) és Kabulból Brüsszel felé megálltunk ott.
Egy fél napot töltöttünk Kandahárban. Sajnos utólag hiba volt előbb megismerkedni, hogy az amcsik hogyan kezelik a kutatókat, és csak utána megismerni a HM/MH-t, mert így ez lett a viszonyítási alap. Nem panaszkodom, mert 10 év kemény munkával sokkal jobb helyzetben vagyok asszem, mint bárki a civil oldalról, de még most is belefutok ritkán nagy pofonokba (de nem kell mindig panaszkodni, az esetek nagy része jó).
Szóval Kandahár, egy C-17-essel érkeztünk és mentünk, közben látogatás a reptéren, és egy vagy két briefing valami amerikai ezredestől, aki azt is elmondta hogy az utolsó x hónapban hány darab gépágyó lőszert és Hellfire rakétát lőttek el. Akkor még sajnos nem tudtam, hogy a ppt diákat le kell fényképezni.
Mint látszik a képeken volt Kandahárban minden, Predator, P-3-as, rengeteg Apache, egy Harrier a britektől, Ch-47 Chinook, Blackhawk és szerintem egy HH-60G Pave Hawk kutatómentő helikopter. És asszem tényleg meg lehetett simogatni az Apache-ot és a Harriert.
A hely annyira erős volt, hogy - bár nagyon ritkán csinálok ilyet - csináltam magamról is egy képet.
Categories: Biztonságpolitika
Load Diffuser 2017 egy C-130-ból
Folyik a nagy nyári hadgyakorlat szezon. Júniusban a Ohioi Nemzeti Gárda F-16-os repülőgépei és C-130-asok voltak a vendégek Kecskeméten, ahol a Gripenekkel (ha jól láttam csehekkel is), szlovén PC-12-esekkel, sőt a végén még két brit Romániából hazatérő, vagy átugró Eurofighterrel is közösen gyakorlatoztak. Nem ismerem a részleteket, a blogger community ír ezekről sokat AirPower, JetPlane, LHSN, Kameraáltal.
Ami egyedi most, ezekben a képekben, hogy az amerikai nagykövetségnek, vagy inkább az itt gyakorlatozó amerikai erők "sajtósainak" hála a a biztonságpolitikával, NATO-val stb. foglalkozó kutatók kaptak egy kis külön figyelmet és törődést. Volt szerepem benne, ennyit bevallhatok. Az eredmény egy egy órás repülés volt egy C-130-as repülőgépen, ahol a pilóták komolyan vették a feladatukat, állítólag többen is hánytak :) A képeket Németh Bence kollégám csinálta.
Ami egyedi most, ezekben a képekben, hogy az amerikai nagykövetségnek, vagy inkább az itt gyakorlatozó amerikai erők "sajtósainak" hála a a biztonságpolitikával, NATO-val stb. foglalkozó kutatók kaptak egy kis külön figyelmet és törődést. Volt szerepem benne, ennyit bevallhatok. Az eredmény egy egy órás repülés volt egy C-130-as repülőgépen, ahol a pilóták komolyan vették a feladatukat, állítólag többen is hánytak :) A képeket Németh Bence kollégám csinálta.
Categories: Biztonságpolitika
Magyar létszámemelés Afganisztánban még az idén?
Nekem is időbe tart, míg összerakom a dolgokat, pedig ez napnál is világosabb kellett volna, hogy legyen. A NATO főtitkár egy interjúban megjegyzi (NATO Chief Says Alliance Could Increase Troops In Afghanistan In Face Of Intensifying Insurgency), hogy lehet, hogy növelni kell a NATO erőket Afganisztánban. És tényleg, a NATO és az amerikai erők afganisztáni parancsnoka már hetekkel ezelőtt elmondta, hogy növelni kellene az amerikai erők létszámát.
Amit nekem azonnal össze kellett volna kötnöm, hogy ha ez egy NATO misszió, és ott az amerikai parancsnok növelni akarja a amerikai katonák számát, akkor szinte magától értetődően RS misszió többi tagjának is valamit emelnie kell a szolidarítás és a tehermegosztás jegyében. Persze ha valaki meg akarna védeni, mondhatná, hogy A-ban nem csak NATO misszió fut, hanem egy amerikai vezetésű is, és a parancsnok érthette úgy is, hogy annak a missziónak a létszámát kell erősíteni. Igen, ezt is jelentheti, de ha most Stoltenberg ezt nyilatkozza, akkor nem ezt jelenti.
Május második felében NATO csúcs, Trump jön Europába "bemutatkozni" a NATO állam és kormányfőknek, ott döntés lesz erről szerintem.
Ja és persze a lényeg számunkra. Ha a NATO emel, mi is emelünk majd. Mivel a NATO parancsnok "néhány ezerben" jelölte meg a szükséges katonák számát, ezért ehhez nehéz viszonyítani, én arányosan "néhány tucat" katonában jelölném meg a számot.
Mivel a katonák (is) vonzódnak a kerek számokhoz, és mivel intellektuálisan izgalmasnak tartom a találgatást, szerintem a "néhány ezer" 4000-5000 amerikai katona lesz, és ha ennyi lesz az amerikai katonaemelés, akkor a magyar olyan 50-70 fő lesz.
Nyilván a történet azért válik érdekessé, mert megemeljük az iraki misszió létszámát 50 fővel 200ra, pár fővel tovább emeltük az koszovói misszió létszámát, ami már valahol 350-370 főnél van, Afganisztánban olyan 100-an vannak jelenleg (bár valamiért 150 is rémlik). Szóval 50-70 fő azért nem kevés főleg ha figyelembe vesszük, hogy a Honvédség durván le van kötve a határon (2500-3000 fő, forrásoktól függően) + az intenzív NATO hadgyakorlatok miatt kint kell lenni a Bakonyban is amerikaiakkal és még ki tudja hova kell elmenni a keleti szárnyon, hogy a szolidaritásunkat másoknak is megmutassuk (ne csak várjuk másoktól)
Amit nekem azonnal össze kellett volna kötnöm, hogy ha ez egy NATO misszió, és ott az amerikai parancsnok növelni akarja a amerikai katonák számát, akkor szinte magától értetődően RS misszió többi tagjának is valamit emelnie kell a szolidarítás és a tehermegosztás jegyében. Persze ha valaki meg akarna védeni, mondhatná, hogy A-ban nem csak NATO misszió fut, hanem egy amerikai vezetésű is, és a parancsnok érthette úgy is, hogy annak a missziónak a létszámát kell erősíteni. Igen, ezt is jelentheti, de ha most Stoltenberg ezt nyilatkozza, akkor nem ezt jelenti.
Május második felében NATO csúcs, Trump jön Europába "bemutatkozni" a NATO állam és kormányfőknek, ott döntés lesz erről szerintem.
Ja és persze a lényeg számunkra. Ha a NATO emel, mi is emelünk majd. Mivel a NATO parancsnok "néhány ezerben" jelölte meg a szükséges katonák számát, ezért ehhez nehéz viszonyítani, én arányosan "néhány tucat" katonában jelölném meg a számot.
Mivel a katonák (is) vonzódnak a kerek számokhoz, és mivel intellektuálisan izgalmasnak tartom a találgatást, szerintem a "néhány ezer" 4000-5000 amerikai katona lesz, és ha ennyi lesz az amerikai katonaemelés, akkor a magyar olyan 50-70 fő lesz.
Nyilván a történet azért válik érdekessé, mert megemeljük az iraki misszió létszámát 50 fővel 200ra, pár fővel tovább emeltük az koszovói misszió létszámát, ami már valahol 350-370 főnél van, Afganisztánban olyan 100-an vannak jelenleg (bár valamiért 150 is rémlik). Szóval 50-70 fő azért nem kevés főleg ha figyelembe vesszük, hogy a Honvédség durván le van kötve a határon (2500-3000 fő, forrásoktól függően) + az intenzív NATO hadgyakorlatok miatt kint kell lenni a Bakonyban is amerikaiakkal és még ki tudja hova kell elmenni a keleti szárnyon, hogy a szolidaritásunkat másoknak is megmutassuk (ne csak várjuk másoktól)
Categories: Biztonságpolitika
Az Atlantista visszatért! - Legújabb cikkem Trump külpolitikájáról
Kedves Olvasóim!
Kérem, nézzék el nekem, hogy kissé "eltűntem", de az elmúlt időszak mind a doktori program, mind pedig az előadások és publikációk tekintetében komoly terheket rótt rám. A következő időszakban majd pótolom mindazokat a szerepléseket és írásokat, amelyek kimaradtak a blogból.
Nemrég jelent meg legújabb írásom a The Fletcher Forum of World Affairs hasábjain, amelyben azt elemzem, hogy Donald Trump elnök külpolitikai nézetei jelentős hasonlóságot mutatnak a nemzetközi kapcsolatok tudományának ún. neorealista iskolája javaslataival. Ezen a linken érhető el:
http://www.fletcherforum.org/home/2017/3/4/neorealist-trump-a-new-grand-strategy
Üdvözlöm Önöket ismét az Atlantista blogon, köszönöm, hogy kitartanak mellettem. Jó olvasást kívánok!
Tisztelettel:
dr. Fehér Zoltán
Categories: Biztonságpolitika
Az Atlantista visszatért! - Legújabb cikkem Trump külpolitikájáról
Kedves Olvasóim!
Kérem, nézzék el nekem, hogy kissé "eltűntem", de az elmúlt időszak mind a doktori program, mind pedig az előadások és publikációk tekintetében komoly terheket rótt rám. A következő időszakban majd pótolom mindazokat a szerepléseket és írásokat, amelyek kimaradtak a blogból.
Nemrég jelent meg legújabb írásom a The Fletcher Forum of World Affairs hasábjain, amelyben azt elemzem, hogy Donald Trump elnök külpolitikai nézetei jelentős hasonlóságot mutatnak a nemzetközi kapcsolatok tudományának ún. neorealista iskolája javaslataival. Ezen a linken érhető el:
http://www.fletcherforum.org/home/2017/3/4/neorealist-trump-a-new-grand-strategy
Üdvözlöm Önöket ismét az Atlantista blogon, köszönöm, hogy kitartanak mellettem. Jó olvasást kívánok!
Tisztelettel:
dr. Fehér Zoltán
Categories: Biztonságpolitika
Kelet-Aleppo után: iráni szerep Szíriában
A szíriai orosz jelenlétről naponta jelennek meg híradások. A nyugat is nagyon kíváncsi, az oroszok is nagyon büszkék rá. Még azt is gondolhatnánk, hogy Moszkván múlott, hogy az Aszad-rezsim képes volt megfordítani az eseményeket.
Ehhez képest Irán szerepe agyon van hallgatva. A nyugat ugyan kíváncsi, de az irániak nem beszédesek. Nem titkolják, a mártírjaikra nagyon büszkék, a tábornokaikat dicsőséggel eltemetik, de amit tesznek az nagyrészt megmarad a perzsa nyelvű internet és sajtó világában (a nyugati szakértők pedig leginkább nyugatiul tudnak).
Ezen a blogon már talán foglalkoztam Irán szerepével, majd mindjárt megkeresem a posztot (itt van). Most olvastam még egy nagyon jó elemzést, esszét, ami Irán szerepét boncolgatja. Kelet-Aleppo eleste után (de már előtte is) többeket foglalkoztatta a kérdés, hogy milyen is lehet a Damaszkusz-Teherán-Moszkva viszony. Kényes kérdés, nagyon keveset tudni róla, mert semmi sem jelenik meg a nyugati sajtóban, a keleti sajtóban meg senki sem beszél róla.
Éppen ezért rohadt érdekes Francois Nicoullaud esszéje az iráni szempontokról. Ő is csak megerősíti azt amit sejtünk, hogy vannak feszültségek, és a három ország érdekei - ez természetes - azért eltérnek Szíriát illetően és talán a két külső hatalom nem lesz hajlandó a végletekig követni Aszadot.
Nicoullaud véleménye magyarázatot ad a K-Aleppo idején történt kisebb vérengzésekre, amire a nyugati közvélemény egy része azonnal genocídiumot kiáltott, miközben épp a orosz-iráni ellentétekre mutat rá. Szerintem reális: Of course, Russia today considers itself as the one and only real winner. When preparing for the evacuation of the insurgents and the civilians still trapped in eastern Aleppo, Moscow didn’t bother to consult the Iranians and the Syrian government, and worked instead only with the Turkish intelligence units in touch with the rebels. That is why the pro-Iranian militias blocked the process, demanding the parallel evacuation of Shi’a populations trapped by insurgent factions in two towns located about thirty miles away.
És ez aközben történik, hogy a törökök és az irániak közötti feszültség épp növekszik Irakban. Kemény megalázása lehetett ez az Teheránnak.
Nekem újdonság volt az is, ami a szíriai beavatkozást kiváltja. Nekem már korábban is az volt a véleményem, hogy az orosz beavatkozást nem nagyhatalmi ambíciók vagy a figyelemelterelés váltotta ki, hanem hogy az Aszad-rezsim az összeomlás szélén táncolt 2015 tavaszán. És erre itt:
During the summer of 2015, General Qassem Soleimani, in charge of the Pasdaran’s intervention in Iraq and Syria, had to travel to Moscow to fully detail the exhausted state of the Syrian army and focus his hosts’ attention on the prospect of seeing Bashar brushed aside on short notice. Putin lost no time in understanding the threat to the Russian military and civilian presence in the Syrian coastal cities of Latakia and Tartus.
A nagy kérdés persze, hogy mi lesz az írni jelenlét sorsa Aleppo után iráni szempontból. Erről még nem nagyon olvastam. A szerző gondolatai érdekesek, főleg ahogy összeköti azokat az iráni közvélemény véleményével: The Aleppo victory could therefore mark Iran’s high point in its Syrian venture. Its primary concern now should be to consolidate its position and remain an integral part of the solutions to come, rather than seek new conquests. All the more so, since the Iranian population already appears tiredf these endless external ventures, not to mention the considerable costs in blood and treasure incurred by protecting the Syrian regime at Iran’s expense. Of course, the interventions in Syria and Iraq are presented to the public as essential in protecting Iran from terrorism, and the Iranian people generally accept that justification. But, if the euphoria over the Aleppo victory leads to grander ambitions, if it gives rise to the idea that Iran is now in a position to establish its domination over the region, it is unlikely that the public would follow.
Ehhez képest Irán szerepe agyon van hallgatva. A nyugat ugyan kíváncsi, de az irániak nem beszédesek. Nem titkolják, a mártírjaikra nagyon büszkék, a tábornokaikat dicsőséggel eltemetik, de amit tesznek az nagyrészt megmarad a perzsa nyelvű internet és sajtó világában (a nyugati szakértők pedig leginkább nyugatiul tudnak).
Ezen a blogon már talán foglalkoztam Irán szerepével, majd mindjárt megkeresem a posztot (itt van). Most olvastam még egy nagyon jó elemzést, esszét, ami Irán szerepét boncolgatja. Kelet-Aleppo eleste után (de már előtte is) többeket foglalkoztatta a kérdés, hogy milyen is lehet a Damaszkusz-Teherán-Moszkva viszony. Kényes kérdés, nagyon keveset tudni róla, mert semmi sem jelenik meg a nyugati sajtóban, a keleti sajtóban meg senki sem beszél róla.
Éppen ezért rohadt érdekes Francois Nicoullaud esszéje az iráni szempontokról. Ő is csak megerősíti azt amit sejtünk, hogy vannak feszültségek, és a három ország érdekei - ez természetes - azért eltérnek Szíriát illetően és talán a két külső hatalom nem lesz hajlandó a végletekig követni Aszadot.
Nicoullaud véleménye magyarázatot ad a K-Aleppo idején történt kisebb vérengzésekre, amire a nyugati közvélemény egy része azonnal genocídiumot kiáltott, miközben épp a orosz-iráni ellentétekre mutat rá. Szerintem reális: Of course, Russia today considers itself as the one and only real winner. When preparing for the evacuation of the insurgents and the civilians still trapped in eastern Aleppo, Moscow didn’t bother to consult the Iranians and the Syrian government, and worked instead only with the Turkish intelligence units in touch with the rebels. That is why the pro-Iranian militias blocked the process, demanding the parallel evacuation of Shi’a populations trapped by insurgent factions in two towns located about thirty miles away.
És ez aközben történik, hogy a törökök és az irániak közötti feszültség épp növekszik Irakban. Kemény megalázása lehetett ez az Teheránnak.
Nekem újdonság volt az is, ami a szíriai beavatkozást kiváltja. Nekem már korábban is az volt a véleményem, hogy az orosz beavatkozást nem nagyhatalmi ambíciók vagy a figyelemelterelés váltotta ki, hanem hogy az Aszad-rezsim az összeomlás szélén táncolt 2015 tavaszán. És erre itt:
During the summer of 2015, General Qassem Soleimani, in charge of the Pasdaran’s intervention in Iraq and Syria, had to travel to Moscow to fully detail the exhausted state of the Syrian army and focus his hosts’ attention on the prospect of seeing Bashar brushed aside on short notice. Putin lost no time in understanding the threat to the Russian military and civilian presence in the Syrian coastal cities of Latakia and Tartus.
A nagy kérdés persze, hogy mi lesz az írni jelenlét sorsa Aleppo után iráni szempontból. Erről még nem nagyon olvastam. A szerző gondolatai érdekesek, főleg ahogy összeköti azokat az iráni közvélemény véleményével: The Aleppo victory could therefore mark Iran’s high point in its Syrian venture. Its primary concern now should be to consolidate its position and remain an integral part of the solutions to come, rather than seek new conquests. All the more so, since the Iranian population already appears tiredf these endless external ventures, not to mention the considerable costs in blood and treasure incurred by protecting the Syrian regime at Iran’s expense. Of course, the interventions in Syria and Iraq are presented to the public as essential in protecting Iran from terrorism, and the Iranian people generally accept that justification. But, if the euphoria over the Aleppo victory leads to grander ambitions, if it gives rise to the idea that Iran is now in a position to establish its domination over the region, it is unlikely that the public would follow.
Categories: Biztonságpolitika
Amerikai légitámadás szíriai kormányzati célpont ellen
Hónapokkal ezelőtt a koalíciós légierő véletlenül lebombázta a szíriai hadsereg egyik laktanyáját, zavaros volt a történet, mert idáig nem volt ilyen, ott vannak az oroszok is, stb. Emlékszem arról kellett nyilatkoznom, mi lesz most, világháború? Kb azt mondtam, hogy semmi, valszeg véletlen volt (persze jöttek az összeesküvés elméletek), az USA majd kivizsgálja és legtöbb részletet megtudjuk majd, mert az amerikai hadsereg így szokta csinálni, korábban is.
A jelentés most elkészült, lehet közzé is tették, nem tudom, de most a Washington Post ott volt valami sajtótájékoztatón és összefoglalta a lényeget. Abból a szempontból is nagyon tanulságos bepillantást enged néhány olyan dologba, amiben idáig nem sok részletet hallottunk.
A felderítés egy járművet követett, amiről feltételezte, hogy az Iszlám Állam fegyvereseié, az behajtott egy helyre, ahol további fegyveresek voltak, egyenruha nem volt rajtuk, egy tank is volt velük, + sátrak, stb.
Az elemzők közül legalább egy úgy vélte, hogy a látott célpont az Iszlám Állam bázisa (meglepő részlet, a tévedés elismerése)
A döntéshozatal során is volt bizonytalanság, de végül is megtámadták a célpontot (itt is elismerték a hibát)
A korábbi hírekből csak abból lehetett következtetni a súlyosságra, hogy több tucat halottat jelentettek az orosz és szír források. Valójában 34 rácsapás (strike?) volt, 34 precíziós lőszert indítottak és még 380 gépágyú lőszert. Nem csak amerikai gépek vettek részt a támadásban, hanem dán, brit és ausztrál gépek is (F-16-os, F-18-as, A-10-es és drónok. Az elsőt a dánok a másodikat az ausztrálok repülik, az első hármat az amerikaiak, így akkor a britek (is) reptethették a drónokat).
Ami nekem a legérdekesebb az orosz és amerikai erők kapcsolattartása, illetve áttételesen az orosz és szíriai erők kapcsolattartása. Pontos timeline-t a cikkből nem lehet felállítani. A légicsapás egy órán keresztül tartott. Az oroszok miután értesültek az eseményről felhívták az összekötőjüket Kuvaitban, ahol a nemzetközi koalíció hadiszállása van. Kérték az összekötőjüket, aki nem volt éppen ott, nem közölték miért telefonáltak, nem hagytak üzenetet, hanem megvárták, amíg átér a bázis másik feléről és személyesen veszi fel a telót. A cikk szerint az oroszok 27 percet vártak az üzenet átadásával, hogy hééé, rossz célpontot támadtok. És ennyi idő alatt 15 légicsapás történt.
Gondolom a telefon után le is állították a légicsapásokat így valószínűsíthető, hogy 1 ha kb. egy óráig tartott a légicsapást és 2. az oroszok 27 percet vártak az üzenet átadásával akkor kb. több mint fél órába telt, amíg az első bombatámadást követően az info eljutott a szír felsőbb parancsokságra, majd onnan az oroszokhoz, majd ők felemelték a telefont. Sok vagy kevés ez az idő? Nem tudom, kevesebbre számítottam.
Az is érdekes, hogy hogyan tervezték a légicsapásokat. 1 óra alatt 34, 27 perc alatt 15, azaz kb két percenként indítottak egyet. Vajon azért, hogy két légicsapás között megnézzék, hogy sikerült e pusztítani valamit? Ha 34 légicsapás volt, akkor elég nagy tábor lehetett, ha vélelmezem, hogy a sátrakat nem, csak járműveket és épületeket támadtak. Mondjuk a féltucat áldozat kevésnek tűnik, de az is valószínű, hogy ha tényleg olyan sok lett volna az áldozat, mint amit az oroszok és a szírek állítottak (kb. 60 fő) talán az oroszok is jobban kapkodtak volna az üzenet átadásával.
Ja és még egy apróság kiderül. Az nemzetközi koalíció a légicsapások előtt megadja a koordinátákat az oroszoknak Szíria felett. Ezúttal is ez történt, de véletlenül egy adatot/számot rosszul diktált be az amerikai intéző, így az oroszoknak nem csengetett a piros lámpa, hogy baj lesz
A jelentés most elkészült, lehet közzé is tették, nem tudom, de most a Washington Post ott volt valami sajtótájékoztatón és összefoglalta a lényeget. Abból a szempontból is nagyon tanulságos bepillantást enged néhány olyan dologba, amiben idáig nem sok részletet hallottunk.
A felderítés egy járművet követett, amiről feltételezte, hogy az Iszlám Állam fegyvereseié, az behajtott egy helyre, ahol további fegyveresek voltak, egyenruha nem volt rajtuk, egy tank is volt velük, + sátrak, stb.
Az elemzők közül legalább egy úgy vélte, hogy a látott célpont az Iszlám Állam bázisa (meglepő részlet, a tévedés elismerése)
A döntéshozatal során is volt bizonytalanság, de végül is megtámadták a célpontot (itt is elismerték a hibát)
A korábbi hírekből csak abból lehetett következtetni a súlyosságra, hogy több tucat halottat jelentettek az orosz és szír források. Valójában 34 rácsapás (strike?) volt, 34 precíziós lőszert indítottak és még 380 gépágyú lőszert. Nem csak amerikai gépek vettek részt a támadásban, hanem dán, brit és ausztrál gépek is (F-16-os, F-18-as, A-10-es és drónok. Az elsőt a dánok a másodikat az ausztrálok repülik, az első hármat az amerikaiak, így akkor a britek (is) reptethették a drónokat).
Ami nekem a legérdekesebb az orosz és amerikai erők kapcsolattartása, illetve áttételesen az orosz és szíriai erők kapcsolattartása. Pontos timeline-t a cikkből nem lehet felállítani. A légicsapás egy órán keresztül tartott. Az oroszok miután értesültek az eseményről felhívták az összekötőjüket Kuvaitban, ahol a nemzetközi koalíció hadiszállása van. Kérték az összekötőjüket, aki nem volt éppen ott, nem közölték miért telefonáltak, nem hagytak üzenetet, hanem megvárták, amíg átér a bázis másik feléről és személyesen veszi fel a telót. A cikk szerint az oroszok 27 percet vártak az üzenet átadásával, hogy hééé, rossz célpontot támadtok. És ennyi idő alatt 15 légicsapás történt.
Gondolom a telefon után le is állították a légicsapásokat így valószínűsíthető, hogy 1 ha kb. egy óráig tartott a légicsapást és 2. az oroszok 27 percet vártak az üzenet átadásával akkor kb. több mint fél órába telt, amíg az első bombatámadást követően az info eljutott a szír felsőbb parancsokságra, majd onnan az oroszokhoz, majd ők felemelték a telefont. Sok vagy kevés ez az idő? Nem tudom, kevesebbre számítottam.
Az is érdekes, hogy hogyan tervezték a légicsapásokat. 1 óra alatt 34, 27 perc alatt 15, azaz kb két percenként indítottak egyet. Vajon azért, hogy két légicsapás között megnézzék, hogy sikerült e pusztítani valamit? Ha 34 légicsapás volt, akkor elég nagy tábor lehetett, ha vélelmezem, hogy a sátrakat nem, csak járműveket és épületeket támadtak. Mondjuk a féltucat áldozat kevésnek tűnik, de az is valószínű, hogy ha tényleg olyan sok lett volna az áldozat, mint amit az oroszok és a szírek állítottak (kb. 60 fő) talán az oroszok is jobban kapkodtak volna az üzenet átadásával.
Ja és még egy apróság kiderül. Az nemzetközi koalíció a légicsapások előtt megadja a koordinátákat az oroszoknak Szíria felett. Ezúttal is ez történt, de véletlenül egy adatot/számot rosszul diktált be az amerikai intéző, így az oroszoknak nem csengetett a piros lámpa, hogy baj lesz
Categories: Biztonságpolitika
A cserbenhagyottak: A Trump megválasztása utáni Amerikáról szóló elemzésem a mai Figyelőben
"Az Egyesült Államok társadalma a választás óta eltelt három hét alatt teljesen felbolydult, megzavart méhkaptárként viselkedik."
"Trump szavazói... nem rasszisták, szexisták és idegengyűlölők. Többségük egyszerűen úgy érzi: az ország vezetői, a médiaelit, az „establishment” a globalizáció időszakában mind gazdaságilag, mind kulturálisan cserbenhagyta őket."
A többi a mai Figyelőben...
Categories: Biztonságpolitika
A cserbenhagyottak: A Trump megválasztása utáni Amerikáról szóló elemzésem a mai Figyelőben
"Az Egyesült Államok társadalma a választás óta eltelt három hét alatt teljesen felbolydult, megzavart méhkaptárként viselkedik."
"Trump szavazói... nem rasszisták, szexisták és idegengyűlölők. Többségük egyszerűen úgy érzi: az ország vezetői, a médiaelit, az „establishment” a globalizáció időszakában mind gazdaságilag, mind kulturálisan cserbenhagyta őket."
A többi a mai Figyelőben...
Categories: Biztonságpolitika
Átszervezések a török titkosszolgálatnál (MIT)
Nem tudom még valaki emlékszik-e a katonai puccsra Törökországban? Az utórezgései, az átszervezések még mindig tartanak. Egyik utolsóként a török titkosszolgálatot (MIT) is elérte a reform, és e hír alapján nem büntetést kapott (mert lemaradt a puccs előrejelzéséről).
A cikk szerint két új részleggel bír az átalakult szolgálat. Az egyik a különleges műveleti igazgatóság, amelynek megszervezése arra utal, hogy az iraki és szíriai szerepvállalás jelentette feladatok hosszútávon is jelen lesznek a MIT életében. (Az egész olyan egyébként, mint amit az USA-nál is jól ismerünk. Vannak az amerikai fegyveres erők haderőnemeinek különleges erői, ezek megvannak a török hadseregben is. És van a CIA-nek egy saját Special Activities Division nevű részlege, amely a titkos félkatonai műveletekért felel. Amikor Afganisztánban elkezdődött a balhé 2001-ben, először a CIA ügynökei érkeztek vastag, dollárokkal teli kofferekkel és csak pár nappal, egy héttel később jöttek az első különleges műveleti katonák - és ők sem kofferekkel)
A török kül- és biztonságpolitika sohasem látott aktivizmusát éli, egyszerre két szomszédos országban kell jelen lennie ilyen komoly erőkkel, és ez nagyságrendileg nagyobb igénybevételt jelent mind a hadseregnek, mind a szolgálatoknak. Bár nem sok kétségünk lehet Erdogan államfő eddigi megnyilvánulásaiból a jövőt illetően, de az új igazgatósági megszületése is azt mutatja, az aktivizmus hosszútávú lesz.
A másik új igazgatóság a kormányzati koordináció javítása érdekében jött létre. Mondanám ez is teljesen nyilvánvaló a puccs után. Mint általában lenni szokott, rész információkkal több szervezet is rendelkezett, de a "big picture"-t senki sem látta. Természetes reakció ilyenkor a együttműködés javítása, az összekötő tisztek küldése a minisztériumokhoz, társzervekhez.
Nekem azonban egy harmadik dolog ütötte meg a szememet, ami a cikkből csak áttételesen jön át, és amely szerintem árulkodó egy szervezet vitalitásának tekintetében. Nem tudom, a többi vezetővel mi van, de mindkét új igazgatóság vezetője fiatal, 40-es éveiben járó vezető. És ahogy a cikk fotóját elnézem, Hakan Fidan, a MIT vezetője sem egy öreg ember. Lehet demokráciában természetes, hogy vezető pozíciókban egészséges a cserélődés és mindig a legjobb korosztály (tapasztalat, teherbírás és szellemi frissesség együtthatója) vezethet, de egy autoriter rendszerben, főleg a világ keleti részein ez nem magától értetődő.
A cikk szerint két új részleggel bír az átalakult szolgálat. Az egyik a különleges műveleti igazgatóság, amelynek megszervezése arra utal, hogy az iraki és szíriai szerepvállalás jelentette feladatok hosszútávon is jelen lesznek a MIT életében. (Az egész olyan egyébként, mint amit az USA-nál is jól ismerünk. Vannak az amerikai fegyveres erők haderőnemeinek különleges erői, ezek megvannak a török hadseregben is. És van a CIA-nek egy saját Special Activities Division nevű részlege, amely a titkos félkatonai műveletekért felel. Amikor Afganisztánban elkezdődött a balhé 2001-ben, először a CIA ügynökei érkeztek vastag, dollárokkal teli kofferekkel és csak pár nappal, egy héttel később jöttek az első különleges műveleti katonák - és ők sem kofferekkel)
A török kül- és biztonságpolitika sohasem látott aktivizmusát éli, egyszerre két szomszédos országban kell jelen lennie ilyen komoly erőkkel, és ez nagyságrendileg nagyobb igénybevételt jelent mind a hadseregnek, mind a szolgálatoknak. Bár nem sok kétségünk lehet Erdogan államfő eddigi megnyilvánulásaiból a jövőt illetően, de az új igazgatósági megszületése is azt mutatja, az aktivizmus hosszútávú lesz.
A másik új igazgatóság a kormányzati koordináció javítása érdekében jött létre. Mondanám ez is teljesen nyilvánvaló a puccs után. Mint általában lenni szokott, rész információkkal több szervezet is rendelkezett, de a "big picture"-t senki sem látta. Természetes reakció ilyenkor a együttműködés javítása, az összekötő tisztek küldése a minisztériumokhoz, társzervekhez.
Nekem azonban egy harmadik dolog ütötte meg a szememet, ami a cikkből csak áttételesen jön át, és amely szerintem árulkodó egy szervezet vitalitásának tekintetében. Nem tudom, a többi vezetővel mi van, de mindkét új igazgatóság vezetője fiatal, 40-es éveiben járó vezető. És ahogy a cikk fotóját elnézem, Hakan Fidan, a MIT vezetője sem egy öreg ember. Lehet demokráciában természetes, hogy vezető pozíciókban egészséges a cserélődés és mindig a legjobb korosztály (tapasztalat, teherbírás és szellemi frissesség együtthatója) vezethet, de egy autoriter rendszerben, főleg a világ keleti részein ez nem magától értetődő.
Categories: Biztonságpolitika
Trump vs. Clinton: Elnökválasztási est a Pázmány Jogi Karán
https://www.facebook.com/events/205240999913518/
Trump vs. Clinton: Elnökválasztási est a Pázmányon november 8-án 18 órától
Helszín: Pázmány Jogi Kar, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 28. E3
Szerinted mi lesz a vége? És mi lesz utána? Miért fontos nekünk itt, Európában az amerikai elnökválasztás végeredménye?
Az eseményen részt vesz, és az az aktuális helyzetbe betekintést enged:
Ádány Tamás tanszékvezető e. docens, PPKE JÁK Nemzetközi Közjogi Tanszék
Fehér Zoltán diplomata, külpolitikai elemző (Boston)
Pintér Károly e. docens, PPKE BTK Angol-Amerikai Intézet
Categories: Biztonságpolitika
Trump vs. Clinton: Elnökválasztási est a Pázmány Jogi Karán
https://www.facebook.com/events/205240999913518/
Trump vs. Clinton: Elnökválasztási est a Pázmányon november 8-án 18 órától
Helszín: Pázmány Jogi Kar, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 28. E3
Szerinted mi lesz a vége? És mi lesz utána? Miért fontos nekünk itt, Európában az amerikai elnökválasztás végeredménye?
Az eseményen részt vesz, és az az aktuális helyzetbe betekintést enged:
Ádány Tamás tanszékvezető e. docens, PPKE JÁK Nemzetközi Közjogi Tanszék
Fehér Zoltán diplomata, külpolitikai elemző (Boston)
Pintér Károly e. docens, PPKE BTK Angol-Amerikai Intézet
Categories: Biztonságpolitika
Amerika voksol - A gazdaság dönt
A mai Figyelő címlapsztorijának részeként "Amerika voksol - A gazdaság dönt" címmel írtam elemzést az amerikai elnökválasztás hajrájáról és a gazdaság szerepéről az amerikaiak döntésében. A múlt hét közepén készült cikk végén ezt írtam: "Ha a következő napokban nem történik semmi drámai, Hillary Clinton nagy többséggel nyerheti meg a 2016-os amerikai elnökválasztást és válhat az Egyesült Államok első női elnökévé." Hát, múlt hétvégén történt drámai: az FBI-bejelentés a Clinton-e-mailekkel kapcsolatos nyomozás újranyitásáról. Ez azóta csökkentette Clinton előnyét, ezért visszatérek a Köz-Gazdaság folyóiratban szeptember végén tett prognózisomhoz: szoros eredményt várok. Mindazonáltal továbbra is Clinton győzelmét tartom valószínűnek.
Categories: Biztonságpolitika
Amerika voksol - A gazdaság dönt
A mai Figyelő címlapsztorijának részeként "Amerika voksol - A gazdaság dönt" címmel írtam elemzést az amerikai elnökválasztás hajrájáról és a gazdaság szerepéről az amerikaiak döntésében. A múlt hét közepén készült cikk végén ezt írtam: "Ha a következő napokban nem történik semmi drámai, Hillary Clinton nagy többséggel nyerheti meg a 2016-os amerikai elnökválasztást és válhat az Egyesült Államok első női elnökévé." Hát, múlt hétvégén történt drámai: az FBI-bejelentés a Clinton-e-mailekkel kapcsolatos nyomozás újranyitásáról. Ez azóta csökkentette Clinton előnyét, ezért visszatérek a Köz-Gazdaság folyóiratban szeptember végén tett prognózisomhoz: szoros eredményt várok. Mindazonáltal továbbra is Clinton győzelmét tartom valószínűnek.
Categories: Biztonságpolitika
Nagy szakadék van a két jelölt között - az amerikai elnökválasztásról szóló interjúm a Köz-Gazdaság című folyóiratban
A mai napon jelent meg a Budapesti Corvinus Egyetem folyóiratának, a Köz-Gazdaságnak szeptember 28-án adott interjúm az amerikai elnökválasztásról, amelyet az alábbi linken olvashatnak el:
Categories: Biztonságpolitika
Nagy szakadék van a két jelölt között - az amerikai elnökválasztásról szóló interjúm a Köz-Gazdaság című folyóiratban
A mai napon jelent meg a Budapesti Corvinus Egyetem folyóiratának, a Köz-Gazdaságnak szeptember 28-án adott interjúm az amerikai elnökválasztásról, amelyet az alábbi linken olvashatnak el:
Categories: Biztonságpolitika
Nehéz lesz innen felállni: az amerikai-török kapcsolatokról szóló elemzésem az Indexen
Ma este, Biden alelnök látogatásának előestéjén megjelent az Indexen nagyelemzésem az amerikai-török kapcsolatok aktuális helyzetéről:
Nagy megtiszteltetés, hogy megjelenésekor a cikkem az Index címlapjának vezető híre:
Categories: Biztonságpolitika
Nehéz lesz innen felállni: az amerikai-török kapcsolatokról szóló elemzésem az Indexen
Ma este, Biden alelnök látogatásának előestéjén megjelent az Indexen nagyelemzésem az amerikai-török kapcsolatok aktuális helyzetéről:
Nagy megtiszteltetés, hogy megjelenésekor a cikkem az Index címlapjának vezető híre:
Categories: Biztonságpolitika
A Demokrata Konvenció megdobta Hillary népszerűségét
Tartozom olvasóimnak az amerikai Demokrata Párt konvenciójának elemzésével, amelyre balatoni nyaralásom miatt kis csúszással kerítek sort.
A legfontosabb megállapítások, amelyeket a konvencióval kapcsolatban tennék, a következők:
- A Demokrata Párt konvenciója éppúgy, mint a Republikánus Párté, felszínre hozta a párt komoly belső feszültségeit, megosztottságát. Hillary Clinton előválasztási ellenfele, Bernie Sanders vermonti szenátor támogatói (legalábbis egy hangos csoportjuk) nem kívánták elfogadni Hillary győzelmét.
http://www.vox.com/2016/7/27/12279928/bernie-sanders-dnc-protests
http://www.politico.com/story/2016/07/dnc-2016-protesters-walkout-226247?cmpid=sf#ixzz4FYs1RnTx
http://www.politico.com/story/2016/07/bernie-sanders-booed-convention-226136?cmpid=sf
- A belső feszültségek kirobbanásában, illetve a Sanders-támogatók makacsságában szerepet játszott az is, hogy a konvenció előestéjén – amerikai források szerint az orosz titkosszolgálat aknamunkája, valamint a WikiLeaks révén – olyan e-mailek kerültek nyilvánosságra, amelyek szerint a Demokrata Nemzeti Bizottság (DNC – gyakorlatilag a Demokrata Párt elnöksége) az előválasztási procedúra során végig etikátlanul próbálta gáncsolni Sanders kampányát és előnyhöz juttatni Clintont.
https://www.theguardian.com/us-news/2016/jul/24/debbie-wasserman-schultz-resigns-dnc-chair-emails-sanders
http://nymag.com/daily/intelligencer/2016/07/dnc-emails-nothing-there-but-bad-timing.html?mid=facebook_nymag
- A botrányok és saját tábora egy részének kitartása ellenére Sanders azonban – korábbi ígéretéhez híven – elismerte vereségét, sőt ő maga tette a formális javaslatot Clinton elnökjelöltté választására. A konvenció végére a Demokrata Párt egysége helyreállt.
http://talkingpointsmemo.com/livewire/sanders-joins-vermont-democrat
https://newrepublic.com/article/135652/hillary-survived-gauntlet-saboteurs-scoundrels
- Példátlan beavatkozás az amerikai belügyekbe orosz részről a DNC e-mailek kiszivárogtatása, amely Amerikában és a világon széles körű felháborodást váltott ki. Donald Trump republikánus elnökjelölt minderre még rá is tett egy lapáttal, amikor arra kérte az oroszokat, hekkeljék meg a Clinton korábbi szerverbotrányában szerepet játszó, mindeddig nyilvánosságra nem került 30 ezer e-mailt és tegyék azokat is közkinccsé.
http://www.nytimes.com/2016/07/25/us/politics/donald-trump-russia-emails.html
http://www.wsj.com/articles/obama-says-experts-tie-russia-to-dnc-hacking-1469619650
http://www.theatlantic.com/politics/archive/2016/07/trump-russia/493298/?utm_source=atlfb
http://www.nytimes.com/2016/07/29/world/europe/russia-trump-clinton-email-hacking.html?_r=0
Mindennek jelentős hatása van a két párt külpolitikai profiljára is:
https://www.washingtonpost.com/news/josh-rogin/wp/2016/07/27/clinton-has-now-made-democrats-the-anti-russia-party/ - A konvención a Clinton mellett felsorakozott „tanúságtevők” között kiemelendő Barack Obama jelenlegi elnök és Bill Clinton korábbi elnök, Hillary férje beszédei, de közülük is igazi nagy sztárként emelkedik ki a mostani First Lady, Michelle Obama, akinek beszéde rendkívüli pozitív visszhangot váltott ki.
http://www.newyorker.com/news/john-cassidy/obamas-powerful-message-donald-trump-is-un-american?mbid=social_facebook
- Ki kell emelni, hogy a Republikánus Párt prominenseinek Trump sorozatos botrányai miatti elbizonytalanodását Clintonék a konvención nagyon ügyesen használták ki: a Demokrata Pártot az összes jóérzésű amerikai platformjának beállítva csalogatták a kiábrándult republikánusokat soraikba.
https://newrepublic.com/article/135609/welcome-new-party-lincoln - Hillary Clinton jelölése történelmi tett: ez az első alkalom, hogy a két nagy párt egyikének elnökjelöltje női politikus.
http://www.huffingtonpost.com/entry/hillary-clinton-nominated-for-president_us_5796781be4b02d5d5ed28832
http://www.theatlantic.com/politics/archive/2016/07/hillary-clinton-presidential-nomination-dnc/493556/?utm_source=atlfb
http://www.politico.com/story/2016/07/full-text-hillary-clintons-dnc-speech-226410?cmpid=sf - Végül pedig fontos hangsúlyozni, hogy bejött az általam is jósolt, papírformaszerű hatás: míg a Republikánus Konvenció Trump megerősödését hozta a közvéleménykutatásokban, a demokrata elnökjelölt-választását követően először néhány ponttal, immáron 15 százalékkal vezet Hillary Clinton, akit én az idei választás esélyesének tartok.
http://edition.cnn.com/2016/08/01/politics/trump-vs-clinton-presidential-polls-election-2016/
https://www.washingtonpost.com/politics/poll-after-conventions-clinton-leads-trump-by-8-points/2016/08/06/517999c0-5b33-11e6-9aee-8075993d73a2_story.html
http://www.businessinsider.com/hillary-clinton-biggest-lead-donald-trump-2016-8
Categories: Biztonságpolitika
Pages
the old site is here
© 2012-2015 Europa Varietas Foundation © 2015-2020 Europa Varietas Association
www.europavarietas.org | info(@)europavarietas(dot)org | Switzerland
This is a GDPR ready site
We are looking for sponsors for the English translation of these books, please contact turkeandras(at)gmail(dot)com