Biztonságpolitika

A belga RTL televízió beszámolója szerint öt férfi ki akart rabolni egy e-cigarettát árusító üzletet kedd délután Charleroi-ban, a bolt tulajdonosa azonban azt tanácsolta nekik, hogy inkább jöjjenek vissza estefelé, mert akkorra már több pénz, akár két-háromezer euró is lesz a kasszában.

A trükk működött, a banda tagjai záráskor visszatértek, ám ekkor azonnal őrizetbe is vették őket a boltos által kihívott rendőrök, akik az üzlet hátsó részében várakoztak.

“Láttam, hogy nem zsenikkel van dolgom. Olyan volt az egész, mint egy vígjáték. Ők a legrosszabb rablók Belgiumban” – mondta a boltos. Az akció során öt gyanúsítottat vettek őrizetbe, egyikük még fiatalkorú.

A válaszadók 56 százaléka szerint a bűncselekményt bárki elkövethette, 28 százalék a brit szakszolgálatokat gyanúsítja, 13 százalék pedig nem tudott állást foglalni a felelősség tekintetében.

London szerint Szkripal és lánya ellen az orosz katonai hírszerzés (GU) két, feltehetően álnevet használó tisztje, Alekszandr Petrov és Ruszlan Bosirov követett el mérgezéses gyilkossági kísérletet március elején. Moszkva tagadja vádat, amely miatt több nyugati ország büntetőintézkedéseket foganatosított vele szemben.

A The Insider című orosz portállal együttműködő, Bellingcat elnevezésű brit tényfeltáró csoport azt állította, hogy Bosirov valójában Anatolij Csepiga, az orosz katonai hírszerzés (GU) ezredese, Petrov pedig Alekszandr Miskin katonaorvos. A Bellincat szerint mindketten megkapták a legmagasabb orosz állami kitüntetést, az Oroszországi Föderáció Hőse címet.

A Levada-központ felmérése szerint az oroszok álláspontját nem ingatta meg sem Petrovnak és Bosirovnak az RT orosz állami televíziónak adott interjúja, sem pedig a médiában megjelent több tényfeltáró jelentés. Azok aránya, akik szoros figyelemmel kísérik a Szkripal-ügy fejleményeit, márciustól októberig 45-ről 51 százalékra nőtt, azoké pedig, akik a felméréskor először hallottak az incidensről, 20-ról 15 százalékra csökkent.

Gyenyisz Volkov, a Levada-központ szociológusa az RBK című gazdasági napilapnak nyilatkozva elmondta, hogy az eredmény nem meglepő, mert a válaszadók igyekeznek a hivatalos állásponthoz tartani magukat. Valerij Szolovej, a Nemzetközi Kapcsolatok Moszkvai Állami Egyetemének (MGIMO) politológiaprofesszora szerint a felmérés eredménye a sikeres propagandával és az elfogadhatatlan igazságtól való elhatárolódás pszichológiai mechanizmusával állhat összefüggésben.

A közvélemény-kutatást egy 1600 fős országis reprezentatív mintán végezték el október 18. és 24. között.

Kovács Géza Péter alapító-elnök (1992–2012)
A Magyar Védelmiipari Szövetség (MVSZ) jogelődje Magyar Hadiipari Egyesületként alakult meg 1992-ben. Az indulásra visszaemlékezve Kovács, a szervezet egyik alapítója kifejtette: a rendszerváltás előtt a magyar hadiipar a szocialista tervgazdaság része volt, a szocialista blokkon belül pedig egyfajta iparági szakosodás volt jellemző valamennyi országban. Akkoriban még jelentős volumenű sorozatgyártás jellemezte hazánk hadiiparát, igaz, a Varsói Szerződés el is vitte a termelés tetemes részét. Mindez a rendszerváltással megszűnt, a fordulat pedig fájdalmas volt az ágazatban is, mivel a magyar hadiipar elvesztette piacainak nyolcvan százalékát. Az ágazat a 90-es években nem kapott semmilyen preferenciális támogatást az államtól, ráadásul 1992 és 1995 között a korábbi, specializált cégek többségét felszámolták. Mindezek következtében az ágazat termelése és értékesítése is nagymértékben csökkent, a piaci szereplők pedig megrettentek a helyzettől, hiszen akkoriban semmilyen lobbierejük nem volt. Kovács hangsúlyozta: az egyesületet – tíz cég részvételével – azért hozták létre, hogy artikulálni tudják a magyar hadiipar érdekeit.

– A rendszerváltást követő piaci sokk után mégis fennmaradt egy olyan „túlélő mag”, amely cégekre később az egész ágazatot és piacot fel lehetett építeni – mondta az MVSZ egykori elnöke. A rendszerváltás destruktív folyamatai nyomán megmaradt hadiipari ágazat mintegy húsz százalékát a hazai, jellemzően a Magyar Honvédségtől érkező megrendelések tették ki, mindez pedig a túlélést jelentette az akkor még működő cégek számára. Kovács emellett azonban azt is hangsúlyozta, hogy ebben az időszakban a hadiipar elvesztette humán erőforrásának nagy részét. A rendszerváltást megelőzően mintegy harmincezren dolgoztak a hadiipari ágazatban, ebből mintegy húszezer embert foglalkoztattak közvetlenül az iparági vállalkozások. Összehasonlításképpen: 2017 végén nagyjából 1800 főt dolgozott a védelmi ipari ágazatban.

Az MVSZ egykori elnöke szerint 1995 után a rendszerváltó országok piacai konszolidálódtak, lassan új cégek is megjelentek az ágazatban, és egyfajta stabilizáció is megkezdődött e vállalkozások termelésében, a kibocsátás pedig lassú növekedésnek indult. Mindazonáltal a magyar hadiipar problémáit jócskán fokozta az az állami hozzáállás, amely szerint hazánknak „nincs szüksége hadiiparra”, hiszen az országot külső veszélyek nem fenyegették. A hadiipari szövetség lobbitevékenysége így jórészt arra koncentrálódott, hogy az állami hozzáállást – ha úgy tetszik, filozófiát – meg kell változtatni, a hadiipar létjogosultságát pedig el kell elismertetni. Mindez a rendszerváltó országokban máshogy történt, magyar sajátosság volt, hogy az állam teljesen magára hagyta a hadiipart.

Márpedig állami szerepvállalás nélkül nem lehet felépíteni egy ország hadiiparát, hiszen az ágazat jellemzően többéves beszerzési és fejlesztési, beruházási folyamatokra épül. Az is lényeges, hogy a termékekkel és szolgáltatásokkal csak akkor van esély külpiacokon megjelenni, ha azokra van hazai referencia. Kovács rámutatott: az állam szerepe kettős a hadiipar szempontjából: egyrészt szabályozóként, másrészt pedig vevőként, megrendelőként is megjelenik. Az MVSZ egykori alapító-elnöke úgy véli, a 2010 decemberéig aktívan működő Védelmiipari Együttműködési Fórum egyfajta iránymutatást adott mindkét szerepkörben, és párbeszédet indított el a piaci szereplőkkel is.

A magyar hadiipar kibocsátása 1988–1989-ben volt a csúcson, ez akkor – forintban elszámolva – 20-25 milliárd forint értékű ágazati teljesítményt jelentett. A hadi-, illetve védelmi ipar az 1990-es évek sokkja után nagyjából mostanra tudta elérni a rendszerváltás előtt jellemző kibocsátási szintet, igaz, napjainkban már az iparág új piaci struktúra szerint működik.

Szabó Endre, az MVSZ elnökhelyettese
A rendszerváltást követő időszakban azok a cégek tudtak komolyabb részesedést szerezni a piacokon, amelyek át tudták menteni a „szürkeállományt” a korábbi időszakról – állítja Szabó. Ezek a vállalkozások többnyire a kettős felhasználású termékek előállítói voltak, például a Gamma Zrt., a Carinex Kft. vagy a Pro Patria Electronics Kft. Ami ezekben a vállalatokban közös, az Szabó Endre szerint az, hogy felismerték, mit kellett fejleszteni, mire volt szüksége a piacnak. Ennek hátterében az is megtalálható, hogy az állami szerepvállalás sokkal kisebb mértékű a magyar védelmi ipar támogatásában, mint a környező országokban (Szlovénia, Szlovákia, Csehország, Ausztria). Igaz, 2015–2016 után már megjelent a kormányzati retorikában, hogy a védelmi ipart húzóágazattá kell tenni, de ez az állami szervező szerep még mindig nem igazán érzékelhető hazánkban.

Szabó megjegyezte, hogy az állami tulajdonú, a Honvédelmi Minisztérium kezelésében lévő vállalatok nem azokról a termékekről ismertek a piacon, amelyeket az utóbbi években fejlesztettek, ezek a fejlesztések mintha megmerevedtek volna az elmúlt időszakban.

Mindemellett az iparágban hiányzik a marketingcélú állami szerepvállalás is, pedig ez volna képes igazán piacvezéreltté tenni az ágazati fejlesztéseket és kutatásokat.

A Védelmiipari Együttműködési Fórum elvileg még mindig létezik, hiszen kormányrendelet szabályozza a működését, de az már nem a védelmi ipari vállalatokon múlik, hogy miért nem működik. A fórum mára elvesztette funkcionalitását. Szabó a Biztonságpiacnak kifejtette: ha az állam biztonságával foglalkozó szervezetek – a Belügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium – valóban működtetnék a fórumot és létrehoznák a szövetség által is javasolt, illetve a NATO-ban is működő tanácsadói testületet, akkor az együttműködési lehetőségek nyomán a védelmi iparban is javulhatna az erőforrások kihasználásának hatékonysága.

Az MVSZ mindezek mellett már 2006 óta szorgalmazza hazánk védelmi ipari stratégiájának kidolgozását, amely a jelenlegi helyzetből kiindulva határozná meg a konszenzusos igényt a védelmi képességek szinten tartására, valamint fejlesztésére. A védelmi ipari stratégia iránymutató lehetne az ágazati együttműködésekben és piaci tevékenységben.

A védelmi ipar területén napjainkban azok a cégeknek remélhetnek sikereket a nemzetközi piacon, amelyeknek állami marketingjük is van, itthon azonban ilyen célokra a kereskedőházak visszaszorulásával nem jut erőforrás. Az exporttevékenységből azon vállalkozások profitálhatnak, amelyek már rendelkeznek külpiaci pozíciókkal. Ebben a körben az MVSZ elnökhelyettese olyan cégeket említett, mint a BHE Bonn Hungary Kft., a Sero International, a Gamma Zrt., a Carinex, a Pro Patria vagy akár a BM Heros Zrt.

A szövetség elnökhelyettese szerint a marketing szerepe nem megkerülhető, ennek jegyében pedig egy magyar standnak kellene megjelennie több nagy védelmi ipari kiállításon is, magasan kvalifikált, komoly piaci múlttal rendelkező cégek részvételével. Szabó tapasztalatai szerint egy-egy vállalat önálló, mindössze 20-25 négyzetméteres standon való megjelenése szinte észrevehetetlen az iparági kiállításokon, mert így egész egyszerűen „nincs szemmagasságban”. Az önálló megjelenés nemhogy a kicsi, de még a nagyobb méretű magyar cégeknek sem éri meg, hiszen ennek hozadéka nem jelenik meg azonnal. A jövőbe fektetett marketingköltség megtérülése biztos, de rendkívül nehezen mérhető – tette hozzá Szabó Endre.

Kérdő Sarolta elnökségi tag
Rendkívül fontos a magyar vállalkozók számára, ha a Honvédség, a Belügyminisztérium vagy éppen a Katasztrófavédelem esetlegesen a TEK stabil, hosszú távú megrendelésekkel látja el őket.

A közbeszerzési területen tekintélyes tapasztalattal rendelkező Kérdő szerint Magyarországon azonban mindez sokkal inkább közbeszerzésekhez kötött, mint más országokban. Igaz, az MVSZ elnökségi tagja felidézte: abban az időszakban, amikor a közbeszerzések során a jogszabályok szerint versenyelőnyt jelenthetett, hogy egy termék Magyarországon készült, akkor sem nagyon alkalmazták ezt a lehetőséget. A szakértő szerint a magyar termékeknek többszörösen kell bizonyítaniuk minőségüket és megfelelőségüket ahhoz, hogy a hazai piacon elfogadják, és hosszú távon használják, alkalmazzák őket. Mindeközben az általános nemzetközi tapasztalat egészen mást mutat: szinte esélytelen, hogy más országokból érkező gyártó nyerjen egy németországi vagy egy franciaországi tenderen, ha van hazai termék.

– Nagyon sokat küzdöttünk azért, hogy a döntéshozókban tudatosodjon: a hazai gyártásban készülő termékek esetében nem csupán az árat kell figyelembe venni, hanem azt is, hogy annak előállítása növeli a foglalkoztatottságot, az ország adó- és járulékbevételeit, ami újra elkölthető védelmi célú beszerzésekre is, illetve annak a nyeresége is itthon realizálódik – fejtette ki érdeklődésünkre Kérdő.

A külföldi vevők általában elvárják, hogy a gyártó országa már alkalmazza az eszközt. Az is látható ugyanakkor, hogy ma sokszor egy magyar gyártónak külföldön hamarabb sikerül eladnia a termékét, mint itthon. Mindazonáltal az utóbbi években mindez javuló tendenciát kezd mutatni, és egyre fontosabbá válik a hazai gyártás.

Az MVSZ elnökségi tagja szerint ezenfelül a magyarországi közbeszerzési eljárások rendkívül bürokratikusak a nyugat-európai gyakorlathoz képest, és többek között hazánkban emiatt is sokkal kevésbé kiszámítható egy védelmi ipari gyártó cég élete. Külföldön az ajánlatkérők a saját országuk érdekeit erősen védik, ezért a magyar vállalkozások számára az jelenthet versenyelőnyt a nemzetközi piacokon, ha egy tenderen az adott ország egy gyártójával közösen vesznek részt.

Kocsis László (alapító tag, 2006–2012 főtitkár, 2012-től fb-elnök)
Nehéz, küzdelmes, kudarcoktól sem mentes, de eredményes munkával telt el a Magyar Hadiipari Szövetség megalapítása óta eltelt negyedszázad. Nehéz, mert a rendszerváltással olyan új politikai, gazdasági körülményekkel szembesültek az iparág vállalkozásai, amelyekre nem voltak, nem is lehettek felkészülve. Küzdelmes volt ez az időszak, mert a cégek állami tulajdonlása, valamint a központi támogatások megszűntével fennmaradásukért, a létükért kellett küzdeniük. Mindezekkel együtt a kudarcokhoz hozzájárult a privatizáció is, amelynek során alapvetően nem a szakmai befektetők megjelenése volt jellemző.

– Az így kialakult helyzet nehézségeit, veszélyeit felismerve már 1990–1991-ben a szakmát ismerő, illetve az ágazatban tevékenykedő szakemberek közül egyre többen igyekeztünk felhívni a kormány, illetve a törvényhozók figyelmét a kialakult helyzetre és az időközben beinduló dereguláció veszélyeire. Lényeges elem, hogy a haditechnikai eszközök gyártása, kereskedelme államilag ellenőrzött tevékenység volt, és annak is kellett maradnia az új körülmények között is – hívta fel a figyelmet Kocsis László.

Az MVSZ felügyelőbizottságának elnöke emlékeztetett: ebben a helyzetben az volt a koncepció, hogy az egyéni igyekezet és próbálkozások helyett vélhetően több eredmény érhető el, ha az iparág érdekeit képviselő szervezet lép fel a különböző fórumokon. E célból alakították meg 1993 elején a Magyar Hadiipari Szövetséget.

Kocsis hangsúlyozta, igen sok és kemény munkába került, hogy a négyévenként változó kormányok, szakmailag illetékes tárcák megismerjék és különböző mértékben elfogadják, szakmai partnernek tekintsék a szövetséget.

Az elmúlt 25 esztendő során számos cég szűnt meg, és több új is alakult, ezért az MVSZ időről időre összefoglaló kiadványt készít a védelmi iparban tevékenykedő vállalatok bemutatására. Legutóbbi katalógusuk 2017-ben jelent meg elektronikus és nyomdai kiadvány formájában.
Hazánk NATO-hoz, majd Európai Unióhoz csatlakozását követően a szövetség bekapcsolódott e szervezetek szakmailag illetékes munkacsoportjainak tevékenységébe. Kocsis szerint fontos, hogy a rendszerváltás utáni évek nehézségeit követően magára talált, letisztult nemzeti védelmi iparunk tagjai a hon- és rendvédelmi szerveknél elinduló fejlesztési projektek megvalósításában részt tudjanak venni, és a hazai védelmi ipar szükséges és tervezetten sorra kerülő fejlesztésében figyelemre méltó szerepet kapjanak.

A szövetség megalakítása idején az iparág termékeinek kereskedelemére szakosodott állami külkereskedelmi vállalatok korábbi formájukban gyakorlatilag már nem léteztek, így az új cégeknek önmaguknak kellett megteremteniük a kereskedelmi tevékenység jogi, személyi és technikai feltételeit. Kocsis szerint az előírt engedélyekkel rendelkező vállalkozások a működésükhöz elengedhetetlen kereskedelmi felkészültséget mára megszerezték. A szakértő szerint mind a kül-, mind a belpiacokon minőségi és árverseny jellemző. Miután az ágazatban fontos a termékek és a cégek ismertsége, ezért az MVSZ tagvállalataival évenként több nagy nemzetközi szakmai kiállításon vesz részt, az ehhez biztosított állami támogatás mértéke ugyanakkor rendkívül változó.

Kocsis szerint a védelmi ipari cégek termékei versenyképesek. Adottságukból eredően a befektetett szellemi tőke a termékek egyik meghatározó eleme. Az MVSZ felügyelőbizottságának elnöke szerint mindezek figyelembevételével kell megtalálniuk azokat a – nagy, tőkeerős külföldi vállalatok által le nem fedett – szakterületeket, ahol gyors, innovatív munkával előállított termékkel eredményesen szerepelhetnek a magyar vállalkozások.

Rajnai Attila elnökségi tag (2011-től)
– Az MVSZ igyekszik hatékonyan segíteni az ágazat magyar vállalkozásait. A szövetség a lehetőségekhez mérten mind a honvédelmi, mind az egyéb rendészeti szervekkel, illetve ezek háttérintézményeivel is folyamatos kapcsolatban van annak érdekében, hogy a felmerülő szakmai, megrendelői igényeket a hazai lehetőségekkel összhangba hozza. A vállalkozások közötti együttműködés változó intenzitású és mélységű – mondja Rajnai, hozzátéve, hogy van példaértékű kooperáció is, de olykor rossz tapasztalatok is. A szövetségen kívüli vállalkozások igyekeznek a saját útjukat járni. Van, amikor ez eredményes, de Rajnai szerint összességében a szervezettség nagyobb erőt ad, erősebb az érdekérvényesítő képesség, emellett a szövetségbe tömörült vállalkozásokkal könnyebb a megrendelői igényeket és lehetőségeket egyeztetni, mint azokkal, amelyek külön utakon járnak.

A szakértő szerint az együttes állami beszerzések terén még vannak ki nem használt lehetőségek, ugyanakkor azt is látni kell, hogy a különböző tárcákhoz tartozó megrendelők, a költségvetési vagy egyéb források rendelkezésre állása, a közbeszerzési eljárások sajátos szabályai, valamint a műszaki specifikációk meghatározása sem feltétlenül teszi egyszerűbbé az együttműködést. Tehát biztosan lenne mit javítani, ahogy az sem mindig látszik egyértelműen, hogy a megrendelő igyekezne a hazai beszállítókat, vállalkozásokat erősíteni. Sok esetben marginális kérdésnek tűnik, hogy a magyar vállalkozásokat hozzák helyzetbe.

Rajnai szerint a védelmi ipariban megtörtént a stratégiai irányok kijelölése, de az elvek gyakorlati megvalósítása egyelőre kevéssé érzékelhető. – A különböző tárcáknál decentralizáltan jelentkeznek a védelmi ipar fejlesztésével kapcsolatos elképzelések, azok összefésülése még várat magára, legalábbis a szakma még nem ismert – tette hozzá Rajnai.

Az MVSZ elnökségi tagja szerint a katasztrófavédelmi termékek forgalmának fellendítéséhez nincs szükség külön ösztönzőkre. A katasztrófavédelem szakemberei pontosan tudják, hogy milyen területeken indokoltak további fejlesztések, eszközök és beruházások. Az elképzelések és tervek rendelkezésre állnak, az erőforrások megteremtése pedig közös ügy. Annak érdekében, hogy mindenhol meglegyenek a beavatkozásokhoz szükséges korszerű eszközök, felszerelések és berendezések, mindent meg kell tenni, mert az emberi élet, valamint az értékek mentésénél semmi nem lehet fontosabb.

Spaics József, az MVSZ volt elnöke (2011–2012)
Az MVSZ korábbi elnöke szerint túlzás azt állítani, hogy a 2010-es évek elejére talpra állt a hadiipar Magyarországon, mert a rendszerváltás előtti teljesítményt máig nem sikerült megközelítenie az ágazatnak. Mint azt a volt elnök a Biztonságpiacnak kifejtette: a piaci helyzet gyökeresen megváltozott a rendszerváltást követő időszakban. Ez részben a külföldi és belső piacok átrendeződését is jelentette. A Magyar Honvédség létszáma a korábbi 162 ezerről mára nagyjából 22 ezerre csökkent, a rendőrség létszáma azonban nőtt, a külpiacokon pedig jelentős visszaesés történt. Összességében a piacok szűkülése a hazai védelmi ipar jelentős csökkenését eredményezte.

Európai viszonylatban a hazai védelmi ipar jelentősen nem tud labdába rúgni – állítja Spaics –, nem úgy, mint a cseh, a szlovák, a lengyel vagy éppen a szerb és a horvát vállalatok. Ezek a cégek támogatással, jó piaci pozíciókkal rendelkezve viszonylag gyorsan tudtak reagálni a változásokra. Ennek eredményeként például a cseh és szlovák védelmi ipar az utóbbi négy-öt évben húzóágazattá vált.
Manapság önálló termékekkel is nagyon nehéz belépni azokra a piacokra, ahol az említett kelet-közép-európai országok dominálnak. Spaics szerint egy napjainkban beinduló gyártás csak nagyon különleges extrákkal tudna betörni a piacokra, hiszen ma már például a kézifegyverekre szerelt speciális optika vagy egy lézer távmérő sem minősül rendkívüli újdonságnak.

Mindezen túl jelentősen csökkent a hozzáértő szakemberek száma Magyarországon, a meglévő mérnöki állomány pedig idős. Nagy a lemaradás a mérnökök, technikusok képzésében is. Az MVSZ volt elnöke szerint „sikerült” leépíteni a korábban a hadiipari kutatás-fejlesztés hazai fellegvárának számító Haditechnikai Intézetet, így nagy ívű fejlesztések, programok sorvadtak el. Egy új fejlesztési program elindításához képzett, tapasztalt szakemberekre van szükség.

Spaics szerint jelentős hadi-, védelmi ipari fejlesztés vagy gyártás csak akkor lehet perspektivikus hazánkban, ha határozott állami támogatás áll mögötte.
Mindazonáltal az ágazat támogatást érdemel. Ha jó minőségű ruházati termékeket, bakancsot, egyéni felszerelést, védőeszközt tudunk gyártani, akkor mindezt itthon kellene végezni, még akkor is, ha többe kerül, mint a külföldről vásárolt termék, hiszen ez munkahelyeket, helyben maradó adózást is jelentene.

A szakértő végül hozzátette: A magyar védelmi ipar jövőbeli kilátásai kapcsán kedvező, hogy a nemzetközi környezet változása (a világ országainak hadikiadásai évek óta nőnek), valamint a nemzeti védelmi tervezés közép- és hosszú távú kilátásai (Zrínyi 2026) egyaránt lehetőséget biztosítanak az ágazat megerősödéséhez, amihez ugyanakkor továbbra is elengedhetetlen a hathatós állami szerepvállalás.

(Cikkünk nyomtatásban 2018 februárjában jelent meg a Biztonságpiac Évkönyvben. A -szerk- megj.)

A strasbourgi plenáris ülésen nagy többséggel, 325:1 arányban jóváhagyott dokumentumban a lehető leghatározottabban elítélték Hasogdzsi megkínzását és megölését, továbbá pártatlan, nemzetközi vizsgálatot követeltek a történtek pontos felderítésére.

A képviselők szerint az Európai Uniónak le kell állítania a Szaúd-Arábiának szánt fegyvereladásokat, a tagállamoknak pedig készen kell állniuk célzott szankciók, például vízumtilalom és vagyonbefagyasztás bevezetésére.

Aláhúzták emellett: nem valószínű, hogy a gyilkosság a szaúdi politikát ténylegesen irányító Mohamed bin Szalmán trónörökös tudta nélkül megtörténhetett volna.

Végezetül az állásfoglalásban arra is felszólították az uniós tagállamokat, hogy vessék fel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának következő ülésén, hogy miként lehetnek tagok a testületben olyan országok, amelyek “erősen megkérdőjelezhető emberi jogi bizonyítvánnyal rendelkeznek”, mint például Szaúd-Arábia.

Rijádnak a jemeni polgárháborúban játszott szerepe miatt az Európai Parlament már október elején is felszólított a fegyverembargó elrendelésére.

A szaúdi vezetést élesen bíráló Hasogdzsi október 2-án tűnt el, miután felkereste hazája isztambuli főkonzulátusát. Rijád egy ideig tagadta, majd előző szombaton elismerte, hogy az újságírót meggyilkolták a külképviseleten. A halálát eleinte azzal magyarázták, hogy összetűzésbe keveredett a konzulátuson tartózkodó személyek egy csoportjával, és az így kialakult dulakodásban vesztette életét. A szaúdi főügyész azonban csütörtökön már azt mondta, hogy előre kitervelt bűncselekményről lehet szó. Hasogdzsi holttestét máig nem találták meg.

Hulusi Akar kifejtette: jelenleg a személyzet kiválasztásának fázisában tartanak. Ankara a megfelelő embereket 2019 elejétől Oroszországba küldi továbbképzésre – jelezte.

A török védelmi miniszter közölte: Ankara az Sz-400-asokat a NATO-rendszertől eltérően és függetlenül használja majd. Egyúttal hangsúlyozta: indokolatlannak tartja ezzel kapcsolatban az Egyesült Államok és a NATO aggodalmait, mert Törökország nem fogja hagyni, hogy az orosz rendszer az ő rendszereiknek problémát okozzon. Korábban szakértők arra hívták fel a figyelmet, hogy biztonsági kockázatot jelenthet, ha az orosz légvédelmi rendszerbe betáplálják a működéséhez szükséges adatokat, különösen, ha ezt erre kiképzett orosz szakemberek végzik, mert Oroszország pontosan ráláthat a NATO törökországi képességeire.

Az Sz-400-asok ügye az utóbbi hónapokban egyre inkább terheli az amerikai-török viszonyt. Donald Trump augusztus közepén írta alá a washingtoni kongresszus által megszavazott védelmi költségvetést, amely kiköti, hogy a Pentagon mindaddig nem engedélyezheti F-35-ös harci repülőgépek eladását Törökországnak, amíg Ankara nem vállal kötelezettséget arra, hogy nem vesz több orosz fegyvert. A törvény értelmében amíg el nem készül az a jelentés, amely Törökországnak az F-35-ös vadászbombázók fejlesztési programjában való részvételét hivatott felülvizsgálni, az Ankara által vásárolt gépek leszállítását is felfüggesztik.

Augusztus végén Recep Tayyip Erdogan török elnök kijelentette, hogy az Sz-400-asok vételéről szóló üzletet a török és az orosz fél már megkötötte, ugyanakkor Törökországnak több mint 120 darab F-35-ös vadászbombázóra is szüksége van az Egyesült Államoktól. Az első két F-35-öst júniusban adták át ünnepélyesen Ankarának a Lockheed Martin texasi központjában. A gépek azonban addig az Egyesült Államokban maradnak, amíg a török pilóták nem kapják meg a szükséges kiképzést, és ez legalább egy évig tart.

Akar az Anadolunak adott interjújában az F-35-ösökre vonatkozóan azt mondta: a gépek leszállításában nincs fennakadás, minden a terv szerint halad. A török védelmi miniszter egyúttal arról is beszámolt, hogy a program keretében jelenleg négy török pilóta vesz részt oktatáson az Egyesült Államokban. Akar ismertette: a harmadik és a negyedik gépet 2019 márciusában adják át Törökországnak, amelyeknek a későbbiekben a többi F-35-öshöz hasonlóan a kelet-törökországban található malatyai légi bázison lesz az állomáshelyük. A török védelmi miniszter arra is rámutatott, hogy a Törökországról készülő amerikai jelentés legkésőbb november közepéig elkészül.

Akar végül azt is elárulta, hogy Törökország eddig körülbelül egymilliárd dollárt fektetett az F-35-ös programba.

A külgazdasági és külügyminiszter Jens Stoltenberggel, a NATO főtitkárával folytatott megbeszélését követően magyar újságíróknak adott nyilatkozatában elmondta, a ciprusi ENSZ-misszióból közelmúltban hazatért 77 magyar katona jövőbeni NATO szerepvállalásáról Magyarország hamarosan megkezdheti tárgyalásait az észak-atlanti katonai szövetséggel.

Mint elmondta, ennek érdekében hamarosan közös munkacsoport jön létre, amely sorra veszi, hogy a NATO-nak hol vannak hiányzó, feltöltésre váró kapacitásai a nemzetközi misszióiban.

A két sebesültet azonnal a Bagram támaszponton működő szövetségesi katonai kórházba szállították, életük nincs veszélyben – olvasható a rövid közleményben. További részletek nem ismeretesek. A hadsereg később azt is bejelentette, hogy Lubomír Metnar védelmi miniszter és Ales Oplatka vezérkari főnök kedden délelőtt rendkívüli sajtótájékoztatót tartanak az ügyben.

Néhány napon belül ez már a második támadás cseh katonák ellen Afganisztánban. Csütörtökön öt cseh járőröző katona sebesült meg a Bagram támaszpont közelében, amikor harckocsijuk mellett robbanószerrel megrakott autó robbant fel.

Az Afganisztán keleti részén lévő Bagram támaszpont mellett egy korábbi, augusztus 5-én elkövetett öngyilkos robbanásos merényletben őrjáratban lévő három cseh katona vesztette életét, két afgán és egy amerikai katona pedig megsebesült.

A Lidové Noviny című prágai napilap szerdán jelentette, hogy a cseh hadsereg különleges kommandója Afganisztánban megtalálta és megölte annak a helyi terrorista csoportnak az egyik tagját, aki részt vett a szövetséges NATO-katonák elleni, augusztus eleji robbanásos merénylet megszervezésében. Egy másik terroristát pedig a cseheknek sikerült őrizetbe venniük.

A kommandósok állítólag a morvaországi Prostejovban állomásozó 601. különleges katonai egység tagjai voltak. A közszolgálati cseh hírtelevízió (CT24) később azt közölte: bizalmas forrásokból úgy értesült, hogy az akciónak több halottja és sebesültje is volt.

Hivatalosan az egyik értesülést sem erősítették meg, de nem is cáfolták. Néhány biztonsági szakértő bírálta az információk kiszivárogtatását és nyilvánosságra hozását, szerintük ez veszélyeztetheti az Afganisztánban szolgáló többi cseh katona biztonságát.

Afganisztánban október elején összesen 346 cseh katona teljesített szolgálatot. A mostani áldozattal a cseh hadsereg 1989 utáni külföldi missziói során már 29 katonáját veszítette el.

A tragikus afganisztáni események kapcsán Csehországban újra fellángolt a politikai és a társadalmi vita arról, hogy szükséges-e a cseh katonák részvételére a külföldi missziókban. A lakosság jelentős része a prágai sajtóban megjelent információk szerint megkérdőjelezi a katonák külföldi bevetését.

– Mit jelent ön számára a biztonság?
– Illúziót jelent. Nincs olyan. Minden, ami biztonságnak tűnik, arról előbb-utóbb kiderül, hogy nem az volt, és bizonytalanságban maradtam, sebezhető lettem vagy esetleg nem is volt rá szükségem. Időszakos és illuzórikus a biztonság, hiszen bármikor bármi megtörténhet. Ezért aztán nem is gondolom, hogy magabiztos lennék, inkább úgy fogalmaznék, már nem zavar, hogy nem vagyok magabiztos.

– Hogyan készül erre?
– Erre nem tudok rövid, frappáns választ adni. Ez egy fél élet. Onnantól, hogy a gondolataimban foglalkozom vele, odáig, hogy váratlan, kellemes vagy kellemetlen eseményeket megpróbálok elfogadni, hogy azokat az élet természetes áramlásának és változékonyságának tulajdonítom. Egyfajta állandó készenlétet jelent, ami egy ideig annyira fárasztó, hogy szinte lehetetlennek tűnik. De a biciklizés és a síelés is ilyen, amikor az ember tanulja, és ahogy ezek a készségek az izmok és az agy szintjén rutinná tudnak válni, ugyanúgy a lélek és a belső tartalom is alkalmassá tehető arra, hogy az ijesztő dolgokat, amik bizonytalanságot okoznak, képes legyen nem ijesztőnek látni.

– Gyakran vállal kockázatot?
– Most már gyakrabban. Korábban rettegtem a változástól. Hosszú ideig, negyvenéves koromig igyekeztem stabil struktúrákat teremteni, hogy elkerüljem a meglepetéseket. Miután rendre az volt a tapasztalatom, hogy hiába rettegek, úgyis minden máshogy lesz, ma már nem sértődöm meg, ha valami váratlan dolog történik velem. Ezzel együtt gyökeresen megváltozott az életem, és ma már, ha a sors előáll valami váratlannal, kicsit rugalmasabban tudok reagálni. Az első reflex persze még mindig a harciasság meg a „miért történik ez, halló!”, de a második vonalban már feltűnik némi derű, és tudom azt érezni, hogy „aha, na, most akkor hogy lesz…?” Nem lehet vitatkozni azzal, ami van. Ez olyan, mint megsértődni az időjárás miatt. Semmi értelme. Persze mindent megteszek, hogy elkerüljem a kellemetlen helyzeteket, és jó legyen az életem. Magától értetődőnek próbálom elfogadni, hogy a sors hol ilyen, hol olyan, én magam is hol ilyen vagyok, hol olyan. S mikor ez már picikét készségszintűvé válik, olyan, mintha kiderült volna az égbolt.

– Elég az önismeret ahhoz, hogy ne féljen?
– Nem. Az önismeret az a belépő, a kilincs lenyomása. Mikor elkezdtem önismerettel foglalkozni, kiderült, hogy mennyi rejtett árny, homályos zug, nemkívánatos lény lakik bennem. Azután tíz éven keresztül mindig látszatvégállomásokhoz értem. Kiderült, hogy semmi sem valódi, minden csak átmeneti, amitől az élet tele lett gazdag tapasztalatokkal. A közlekedés, a főnökök, a többi ember, és így tovább. Sartre egyenesen azt írja, hogy „a pokol a többi ember”. Mindannyian átéljük azt, hogy minden olyan jól megy, de amikor kimegyünk a többi ember közé, ők (!) mindent elrontanak. És nagy élmény megérteni, hogy nincs olyan, hogy „ők”. Csak olyan van, hogy „mi”. A másikat hibáztatjuk, ha túl sokan vannak az uszodában vagy ha összebuckázzák a sípályát mire mi kiérünk oda – sok idő kell rájönni, hogy azok a mások, azok mi vagyunk, nem ők.

– Mit tett azért, hogy idáig eljusson?
– Rengeteget tévedtem, rengeteget hibáztam, sokszor szembesültem azzal, hogy amit gondolok, az nem alkalmazható a valóságra, átéltem néhány nagy válságot. Ezek pedig mind arra kényszerítettek, hogy alapvetően átértékeljem magam. Találkoztam nagyszerű, okos emberekkel, akikkel fontos beszélgetésekbe bonyolódtam. Sokat olvastam, megfigyeltem a saját belső működéseimet satöbbi. Sokáig tudnám még ezeket sorolni ám! És mindezek mellett élő kapcsolatokba léptem be vagy éppen ki. Szóval nem volt unalmas út.

– Van-e bármi, amitől mégiscsak fél?
– Sok mindentől félek. Az nagyjából lehetetlen, hogy ne legyenek félelmek az életben, persze hogy vannak. Inkább az a célom, hogy ne ezek határozzanak meg, s hogy az életem fontos pillanataiban ne ők üljenek a vezérlőpultnál.

– A lelki béke és biztonságérzet mennyire tette felelőtlenné a hétköznapokban?
– Azért azt nem merném mondani, hogy tökéletes a lelki béke, és mindig biztonságban érzem magam. Addig még nekem is nagyon sok tennivalóm van. De nem vagyok felelőtlen, sőt szerintem a felnőttkor egyik legértékesebb adománya a felelősség vállalása. És ezt a gyakorlati dolgokra is értem, szóval bekötöm a biztonsági övet, kötök biztosítást, mindent megteszek, ami észszerű óvintézkedésnek számít a hétköznapi életben. A biztonságérzet nem azt jelenti, hogy fejest ugrik az ember a szikláról, mert úgyis mindegy. Az élet racionális síkján igyekszem felelősséggel élni. Az egészségvédelem, az elme és a lelkiismeret tisztán tartása is része a biztonságnak, hogy ne legyen az életünkben bibi. Az már más kérdés, hogy a bibi nem kérdezi, hogy akarjuk-e, hogy ő legyen. Amikor akar lenni, akkor van.

(Cikkünk nyomtatásban 2018 februárjában jelent meg a Biztonságpiac Évkönyvben. A -szerk- megj.)

Az érdekvédelmi egyesület elnökét azzal kapcsolatban kérdezték, hogy az engedély nélkül fúrt kutak fennmaradásához vízjogi engedély szükséges, és a jelenleg hatályos jogszabály szerint azon kutak után, amelyekre 2018. december 31-ig megkérik ezt az engedélyt, nem kell vízgazdálkodási bírságot, valamint igazgatási és szolgáltatási díjat fizetni. Egy kormányjavaslat meghosszabbítaná a fúrt kutak bejelentésének türelmi idejét 2020. december 31-ig.

Rózsa elmondta: becslések szerint akár egymillió ilyen illegálisan fúrt kút is lehet az országban, az engedéllyel rendelkező kutak száma egy nagyságrenddel kisebb.

Hozzátette: akinek a telkén van fúrt kút, amelynél nem tisztázott, hogy van-e engedélye, a tulajdonos a helyi jegyzőtől, vagy ha öntözési célú kútról van szó, a területileg illetékes katasztrófavédelmi igazgatóságtól kérhet tájékoztatást. Amennyiben nincs engedély a kútra, be kell jelenteni.

Izrael a világ egyik legfontosabb kémprogram fejlesztője és exportőre, az izraeli szoftverek segítségével a világ számos pontján követnek nyomon és lepleznek le ellenzékieket, kisebbségeket, vagy szexuális szokásaik miatt üldözötteket.

Noha az izraeli vállalatok a terrorizmus, vagy a szervezett bűnözés elleni küzdelem eszközeként kínálják lehallgató programjaikat, különböző diktatúrák sokszor saját polgáraik ellen használják fel azokat.

Ugyanazt a programot sokféle célra is igénybe vehetik: a Verint nevű vállalat kémprogramját az emberrablások felszámolása érdekében adták el a hatóságoknak Mozambiknak, illetve az illegális orvvadászat lefülelésére Botswanának, de Indonéziában ezen program segítségével gyűjtöttek információt a homoszexualitással és a vallási eretnekséggel vádolt csoportok ellen.

A jól ismert, Herzlián, az izraeli it-szektor egyik fellegvárában gyártott Pegasus nevű trójai elven működő szoftver lehetővé teszi a kormányok számára, hogy kövessék polgáraik mobiltelefonjait, lehallgassák a hívásokat, sőt a telefonok közelében zajló beszélgetéseket.

Az utóbbi években a mexikói kormány ennek segítségével követte nyomon bírálóit. Az izraeli oknyomozó kutatás tizenöt országból származó száz forrásra támaszkodik, melyek közül sokan az érintett kibernetikai termékeket előállító cégeknél álltak, vagy állnak alkalmazásban.

A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az izraeli szabályozó testületek, melyeknek biztosítaniuk kellene, hogy az exportot a vásárló kormányok ne használhassák fel illegális vagy erkölcstelen célokra, nem állítják le az értékesítést még akkor sem, ha egyértelmű bizonyíték van a termékkel való visszaélésre.

Az izraeli kémprogramokat már százharminc országban használják fel a helyi kormányzati szervek, még olyan országokban is, melyekkel Izraelnek nincs diplomáciai kapcsolata, mint Katar, Bahrein és az Egyesült Arab Emírségek, és olyan afrikai országokban is, ahol az emberi jogokat egyáltalán nem tisztelik, mint például Szváziföldön, Dél-Szudánban, vagy Angolában – állítja a Háárec.

A szociológusok az UNIAN ukrán hírügynökség jelentése szerint előbb azt a kérdést tették fel a résztvevőknek, hogy a Krímnek mely országhoz kell tartoznia. Erre a megkérdezettek 68,9 százaléka válaszolta azt, hogy Ukrajnához. 12,5 százalékuk szerint olyan képződménnyé kell válnia, mint Abházia, Dél-Oszétia vagy a Dnyeszter-mellék, és csak 4,4 százalékuk vélekedett úgy, hogy Oroszországhoz.

42,3 százalék lehetségesnek gondolja azt, hogy a Krím hosszú távon ismét az ukrán állam része lesz. 20,1 százalék szerint ez valószínűleg már nem lehetséges, 15,5 százalék pedig úgy véli, hogy a félszigetet Ukrajna örökre elveszítette. A résztvevők mindössze 5,4 százaléka válaszolta azt, hogy a Krím rövid időn belül ismét Ukrajna része lesz.

Azoknak, akik szerint visszatérhet az elcsatolt terület Ukrajnához, feltették azt a kérdést, hogy szerintük milyen módon. Legfeljebb három lehetőséget jelölhettek meg. A résztvevők 38,8 százaléka szerint ez akkor következhet be, ha változás történik az orosz vezetésben, azaz más lesz Oroszország elnöke. 31,6 százalékuk véli úgy, hogy a szankciók jelentős növelésének és a nemzetközi nyomásgyakorlás fokozásának hatására Oroszország visszaadja a félszigetet Ukrajnának, míg 31 százalékuk szerint a félsziget akkor tér vissza, ha Ukrajnában a reformoknak köszönhetően nő az életszínvonal, ami vonzóvá teszi az országot a Krímben élők számára.

A megkérdezettek 14,4 százaléka arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Krím magától visszatér Ukrajnához a belpolitikai és gazdasági helyzet oroszországi romlásával, 9,6 százalék szerint pedig az ukrán fegyveres erők fogják visszafoglalni a félszigetet.

A felmérést augusztus 16-22. között végezte a két kutatóintézet, 2019 nagykorú állampolgárt kérdezve meg az ország különböző régióiban, kivéve a Krímet és a Donyec-medence megszállt területeit.

Az oroszbarát ukrán elnök, Viktor Janukovics leváltását eredményező kijevi Majdan-tüntetések után Oroszország fegyveres erőket vezényelt a fekete-tengeri Krím félszigetre, ahol 2014 márciusában erős katonai jelenlét mellett népszavazást rendeztetett a terület Oroszországhoz csatlakozásáról. A Krím elszakadását önhatalmúlag kikiáltó, oroszbarát új krími vezetés állítása szerint a referendumon a félsziget lakóinak több mint 96 százaléka támogatta az addig autonóm köztársaságként működő terület elszakadását Ukrajnától.

2014. március 18-án a Kremlben megállapodást írtak alá a félsziget Oroszországhoz csatolásáról, amit rá három nappal az orosz parlament mindkét háza jóváhagyott. A félsziget önhatalmú bekebelezését Ukrajna mellett a NATO, az Európai Unió tagállami, továbbá az ENSZ tagországainak zöme nem ismeri el legitimnek.

Kijev hivatalosan 2014. február 20-tól tekinti Oroszország által átmenetileg megszálltnak a Krími Autonóm Köztársaságot.

A belga hírügynökség névtelenséget kérő illetékesek tájékoztatása alapján azt közölte, hogy megszületett a döntés: az amerikai Lockheed Martin F-35-ösei nyertek az EADS európai konzorcium által gyártott Eurofighter Typhoon típusú harci repülőgépekkel szemben, így ezekre fogják lecserélni a jelenleg F-16-os vadászgépekből álló flottát.

A kormány tavaly márciusban írt ki tendert 34 darab új harci repülőgép beszerzésére, amelyre eredetileg öt hadiipari vállalatot hívtak meg.

Sajtóhírek szerint a döntés hivatalos határideje 2018. október 29-e, noha egyes iparági szakértők már a júliusi NATO-csúcs előttre várták a határozatot. Charles Michel belga kormányfő ugyanakkor korábban csak arról beszélt, hogy a jövő májusi választásokig mindenképpen döntésre akar jutni.

A védelmi minisztérium nem kívánt reagálni a helyi sajtó megkeresésére az üggyel kapcsolatban. A jelenleg harminc-negyven éves harci repülők 2023-ig maradnának szolgálatban, addigra kellene elkezdeni az új típus rendszerbe állítását.

A program kezdeti költségeit 3,59 milliárd euróra (mintegy 1160 milliárd forint) becsülik, a gépek fenntartása a teljes, negyvenéves élettartamuk alatt pedig a 15 milliárd eurót (mintegy 4850 milliárd forint) is elérheti.

– Milyen évet tudhat maga mögött az Aspectis?
– Az után, hogy 2016-ban a korábbi többségi tulajdonos kiszállt az Aspectisből, átvettem a tulajdonrészét, és a cég első számú vezetője lettem. Ezzel egy konszolidációs időszak kezdődött, több ponton is átalakítottam a cég működését, így 2017 volt az első olyan év, amely az új struktúra alapján telt el. Ennek és a kedvező piaci viszonyoknak köszönhetően egy kiemelkedően sikeres esztendőről számolhatok be. Jelentős növekedési pályára állt az Aspectis, ami azt jelenti, hogy a megelőző évhez képest 38 százalékkal nőtt a cég forgalma, ez pedig az eredmény szintjén is megmutatkozik. Míg 2016-ot 500 millió, 2017-et már 690 millió forint fölötti forgalommal zártuk. 2018-ra pedig további bővülésre számítunk, így partnereinket a személyi állomány növelésével igyekszünk a tőlünk megszokott színvonalon kiszolgálni.

– Milyen piaci trendek befolyásolták az Aspectis teljesítményét?
– Miközben az látható, hogy jelentős mértékben előretörtek a kínai gyártók a biztonságtechnikai szegmensben, az Aspectis tudatosan vállalta fel, hogy távol marad ezektől a trendektől. A forgalmazó cégek nagy része ma jórészt az olcsó kínai termékekkel foglalkozik. Az Aspectis eközben abba fektet jelentős energiákat, hogy a partnerhálózatunkat fejlesszük és erősítsük meg. A cégünknél többéves és stabil kapcsolatok alakultak ki, illetve azt a fajta partnerhálózati struktúrát igyekszünk mi is előnyben részesíteni, amelyet például az Axis is kialakított a nemzetközi piacokon. Nagyon sikeres évet tudhatunk magunk mögött a Milestone-nal való együttműködés terén is: az első évek „ismerkedése” után tavaly már jelentős eredményeket értünk el e cég termékeinek értékesítésében is. Az Axisszal hasonlóan sikeres volt a kooperáció, ez a gyártó a magyarországi piacon megduplázta értékesítéseit. Tavaly egy új disztribúció is elindult az Aspectisnél: a csehországi 2N-nel kötött disztribúciós szerződés eredményeként újabb szegmensekkel – például intercom-rendszerek, IP audió – bővült a palettánk. Ez az újdonság mellett kihívást is jelent, mert az eddigiektől némileg eltérő piacokon is megjelenik az Aspectis.

– A magyar piac kimondottan árérzékeny. Ez hogyan kezelhető a prémium szegmensben?
– Ez a hazai piac egyik legjellemzőbb sajátossága. Van olyan konkurensünk, amelyik azt állítja, hogy 140 eurónál drágább kamerákat Magyarországon nem lehet eladni. Mi erre azt szoktuk viccesen mondani, hogy nekünk nincs ennél olcsóbb kameránk. Az eredményeink alaposan rácáfolnak erre az állításra. A piacnak mindig is létezett olyan szegmense, ahol igénylik a magasabb minőséget, és noha többet kell fizetni a termékekért, de ezért hosszabb távon és jobban működő rendszert kapnak. A piacnak persze van egy olyan része is, amelyiknek ezt el kell magyarázni, mi pedig ezt tekintjük fő feladatunknak. Az Aspectis nem arra törekszik, hogy minden lehető projektet megnyerjen, hanem azokra fókuszálunk, amelyekben a mi termékeink és megoldásaink találkoznak az ügyfél elvárásaival. A cégünk hatékonyságát ez biztosítja.

– A piacot vertikálisan tekintve mely szegmensek számítanak a növekedés fő hajtóerejének az Aspectisnél?
– Az elmúlt időszakban elsősorban az ipari szegmensben, a kritikus infrastruktúrák területén volt rendkívül sikeres az Aspectis. Rendszereink integrálhatósága komoly szerepet játszik mindebben. Mindezek mellett a közlekedési és a logisztikai ágazatok is jelentős részt képviselnek a cég értékesítéseiben. Ez utóbbi azért is érdekes, mert Magyarországon jelenleg sok, nagy volumenű logisztikai beruházás zajlik nagyjából egyszerre. Miután a kereskedelem egyre inkább az internet irányába mozdul el, ez a folyamat rendkívül erős logisztikai hátteret igényel. Az elmúlt időszakban több ilyen cég – például a TNT vagy a DHL Express – projektjeiben volt alkalmunk részt vállalni. Kifejezett célunk továbbá az is, hogy a kereskedelmi szegmensben is megerősítsük jelenlétünket, ennek egyik eredménye a közelmúltból a soroksári IKEA-áruházban – a G4S-sel közösen – megvalósított teljes, integrált videórendszer. Egy másik sikeres projektünk 2017-ben a T-Systems Magyarországgal közösen a Dagály uszodában a FINA 2017 világbajnokság kapcsán megvalósított rendszer volt. Az ipari szegmensben kiemelkedő projekt volt az elmúlt évben a Samsung gödi SDI-gyárában elnyert megbízás. Ezeken kívül a gyógyszeripari szegmensben folyamatosan szállítunk az Egis és a Teva telephelyeire is.

– Melyek azok a legfontosabb nemzetközi biztonságtechnikai trendek, amelyeket a magyarországi piacon is érdemes szem előtt tartani?
– Régóta nem csak biztonságtechnikáról van szó, ma már rendkívül szerteágazó ez az iparág. Ez a szegmens éppúgy magában foglalja az analitikai funkciók fejlődését és terjedését, mint a klasszikus videós megoldásokat. Az ilyen intelligens megoldások térnyerése véleményem szerint fontosabb trend, mint a kamerák felbontásának folyamatos növekedése. A legnagyobb nemzetközi cégek azon dolgoznak, hogy egy jól meghatározott területen legyenek a legjobbak, termékeiket pedig megnyitják a fejlesztők előtt. Az Axis így például nagyon erős az eszközök – kamerák, videodigitalizálók, audioeszközök – területén, míg a Milestone a videómenedzsment-szoftverek piacán számít globális piacvezetőnek. Ezeket a piaci területeket pedig a fejlesztők felé megnyitva, a megoldások közös kidolgozásával adhatják meg a választ a valós ügyféligényekre. Mindez biztosítja a felhasználók számára, hogy amit ma ezekben a rendszerekben és ezekkel az eszközökkel meg lehet valósítani, azt végső és gyártótól független megoldásként megkaphatja. Magyarországon is arra lenne szükség, hogy ne csak egy beruházás egyszeri bekerülési költségét tartsák szem előtt, hanem azt a TCO-szemléletet (total cost of ownership), amely megmutatja, hogy egy komplett rendszer a teljes életciklusa alatt milyen költségek mellett milyen szolgáltatásokat és milyen színvonalon fog biztosítani.

(Cikkünk nyomtatásban 2018 februárjában jelent meg a Biztonságpiac Évkönyvben. A -szerk- megj.)

A Halloween Magyarországon is egyre népszerűbb, a Nébih ezért felhívta az élelmiszerüzletek figyelmét, hogy különítsék el az ehető tökféléket a dísztököktől, illetve a nem ehető fajták esetében egyértelműen jelöljék, hogy a termék fogyasztásra alkalmatlan. Az élelmiszerlánc-biztonsági hatóság ugyanakkor a vásárlók figyelmét is felhívja arra, hogy étkezési célra csak garantáltan ehető tökfélét használjanak fel, a dísztököket pedig csak eredeti rendeltetésüknek megfelelően használják.

A Nébih tájékoztatása szerint Franciaország jelezte az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságnak, hogy jelentősen megemelkedett a tökfélék okozta ételmérgezések száma. Az elmúlt öt évben 353 esetet regisztráltak, és a szám évről évre nő. Hasonló esetekről más uniós tagállamok is beszámoltak.

A megbetegedéseket csaknem negyven százalékban boltban vásárolt, míg hatvan százalékban otthon termesztett tökfélék fogyasztása okozta. Az esetszám a nyár végi, őszi szezonban tetőzött, ami összefüggésbe hozható a közelgő Halloweenhez kapcsolódó szokásokkal, ebben az időszakban ugyanis megnő a kereslet a dekorációs célra szánt dísztökök iránt.

A londoni rendőrség a szerdai közleményben nem nevezte meg az előző éjszakai akcióban elfogottakat, csak annyit közölt, hogy öt férfiről és három nőről van szó. A legfiatalabb 26, a legidősebb 50 éves. Az embercsempészet mellett egyiküket személyes szabadság jogtalan megsértésével is gyanúsítják.

A kiszabadított 33 embert a Scotland Yard tájékoztatása szerint biztonságos helyen elszállásolták. A londoni rendőrség beszámolója szerint az összehangolt akcióban a román hatóságok is őrizetbe vettek négy férfit és egy nőt.

A Scotland Yard közleményéből kiderül az is, hogy a közös felderítő akció tavaly március óta zajlott, és célkeresztjében egy romániai szervezett bűnözői csoport állt, amely embercsempészettel foglalkozott, és áldozatait főleg az építőiparban kényszerítette munkára, kizsákmányolással felérő körülmények között.

Rick Sewart felügyelő, aki az akciót brit részről irányította, a közleményhez fűzött kommentárjában kijelentette: az újkori rabszolgaság felszámolása és a másokat haszonszerzés céljából Nagy-Britanniába csempészők és kizsákmányolók azonosítása és elfogása mindig is a Scotland Yard elsődleges feladatai közé tartozott, és ez így lesz ezután is.

Dan Mihalache, Románia londoni nagykövete szerint a mostani közös rajtaütés is megerősíti a román hatóságok elkötelezettségét a modernkori rabszolgaság ellen az európai partnerekkel szoros együttműködésben folytatott küzdelem mellett.

Szoboszlainé Schiller Zsuzsanna rendőr alezredes hozzátette, a hárommodulos programot a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács támogatásával szervezték meg.

Elmondta: a tanév végéig bűnmegelőzési színházi előadásokat tartanak az internet veszélyeiről Pest és Nógrád megye középiskolásainak, és az előadások után szakértők beszélgetnek a gyerekekkel. A program működtetésében a Káva Kulturális Műhely és a Nézőpont társulat működik közre.

Emellett a pedagógusok és a bűnmegelőzési szakemberek szakmai kapcsolatának fejlesztésére háromnapos bentlakásos tréninget szerveznek, amellyel viselkedés-módszertani segítséget szeretnének nyújtani a résztvevőknek.

Az alezredes kitért arra, hogy a program harmadik modulja egy kétfordulós játékos vetélkedő lesz. Az első fordulóban bűnmegelőzési plakátokat készítenek majd, a másodikban pedig a diákoknak és a rendőröknek közös csapatokat alkotva kell különböző állomásokon feladatokat megoldaniuk. A szervezésben részt vesz a Magyar Vöröskereszt Pest megyei szervezete és a katasztrófavédelem megyei igazgatósága is.

A szertartáson az ámokfutó húsz áldozata közül 17-et búcsúztattak el muszlim és ortodox keresztény imaszóval, a Krím Köztársaság vezetője, Szergej Akszjonov és a helyi parlament vezetője, Vlagyimir Konsztantyinov részvételével. A többieket a szülőföldjükön, a félszigeten kívül temették el.

A rendkívüli biztonsági intézkedések közepette megtartott kercsi szertartáson a város polgármestere, Szergej Borozgyin összefogásra és az áldozatok hozzátartozóinak támogatására szólított fel.

A Krímben csütörtökön háromnapos gyász kezdődött, a szórakoztató rendezvényeket és műsorokat törölték. A félsziget templomaiban gyászliturgiát tartanak. A helyi kormányzat az életüket vesztett áldozatok hozzátartozóinak 1 millió rubel (4,26 millió forint), a sebesültekének pedig 500 ezer rubel fájdalomdíjat fizet ki, és állja a temetés költségeit is.

A tömeggyilkosság tettesét, Vlagyiszlav Roszljakovot külön fogják eltemetni hozzátartozói. Az elkövető holttestét orvosszakértői vizsgálatnak vetik alá, a szervezetében alkohol és kábítószer nyomait keresik. Roszljakov posztumusz pszichológiai és pszichiátriai vizsgálata megkezdődött az ámokfutás indítékainak megállapítására.

A kiemelt bűnügyekben eljáró Nyomozó Bizottság (SZK) elnöke, Alekszandr Basztrikin is a Krímbe utazott. A hatóság egyebek között azt akarja kideríteni, hogy hogy mi volt az elkövető agresszivitásának oka, valamint hogy előre kitervelt, avagy spontán támadás történt-e szerdán a kercsi szakiskolában.

A 18 éves, negyedikes, vegyész szakos tanuló Roszljakov húszembert – 15 diákot és öt felnőttet – agyonlőtt, majd magával is végzett a tanintézményben. A támadó egy házi készítésű, srapnellel megtöltött robbanószerkezetet is működésbe hozott.

A lövöldözés és a detonáció következtében több mint félszázan megsebesültek. A sérültek közül pénteken húszat a Krímben, további 23-at pedig a félszigeten kívül, Moszkvában és más orosz nagyvárosok kórházaiban kezeltek.

A nyomozásról eddig nyilvánosságra került információk szerint Roszljakovnak személyes indítékai lehettek. A médiában oly értesülés is megjelent, hogy a fiatalember többször konfliktusba keveredett az őt egyedül, nagyon szerény körülmények között nevelő anyjával, aki az Oroszországban betiltott Jehova tanúi felekezet követője.

A hatóságok egyebek között arra is igyekeznek választ találni, hogy honnan volt Roszljakovnak pénze fegyvervásásra.

– Hogyan értékeli a magyar védelmi ipar elmúlt évi eredményeit?
– Összességében egy nagyon mozgalmas és eredményes évet zártunk. Tavaly nagyon sok hír szólt a védelmi iparról, a Zrínyi 2026 program bejelentése felkavarta az állóvizet. A hazai és nemzetközi szervezetekben történő képviselet mellett a szövetség elsődleges feladata a tagvállalatok üzleti lehetőségeinek bővítésében való közreműködés. Célunk, hogy a magyar cégek el tudják adni szolgáltatásaikat, termékeiket itthon és a nagyvilágban. Az ehhez kapcsolódó marketingtevékenységből jelenleg hiányzik az állami szerepvállalás, így a szövetségre ezen a területen elég sok feladat hárult. Az MVSZ-ben kidolgozott V4-együttműködési megállapodástervezetet 2017-ben a szövetségek elfogadták. Jelenleg az ezzel azonos tartalmú kétoldalú ipari együttműködési megállapodások aláírása van folyamatban. Az elsőt tavaly májusban a Cseh Védelmiipari Szövetséggel írta alá az MVSZ, a cseh honvédelmi miniszterhelyettes jelenlétében. Természetesen nem csak a V4-ben gondolkodunk, több nemzetközi üzleti bemutatót és találkozót is szerveztünk. Az elmúlt évben ismét megjelent az MVSZ által készített Hungarian Defence Industry című kiadvány. A Simicskó István honvédelmi miniszter köszöntőjével induló könyv bemutatja a jelentősebb magyar védelmi ipari szereplőket, azok képességeit és most már a termékeiket is. A kiadvány és a termékkatalógus a szövetség honlapján online is elérhető.

– Milyen változás, javulás érzékelhető az ágazatban az utóbbi évek tendenciái alapján?
– A múltat már el kellene engedni, nem biztos, hogy a régi számokból kell kiindulni. Nemcsak a védelmi ipar lett kisebb, hanem a legtöbb iparág is, illetve napjainkban megfelelő minőségű munkaerőt is egyre nehezebb találni. Általában a hírekből az kép körvonalazódik, hogy a hazai védelmi ipar megszűnt, kevés ember dolgozik ezen a területen, a teljes hadiipari export kevesebb mint ötvenmillió euró. Sokan kritikusan, de persze jogosan kérdezik: mit akarunk mi ezzel az iparággal, hogy lesz ebből iparfejlesztés, mire lehet itt építkezni? Igaz, hogy a hazai felhasználás mellett a hadiipari export nem túl sok, de a kettős felhasználású termékek exportja mintegy 900 millió euróra tehető. Közvetlenül a védelmi iparban kevesebb mint 1800 ember dolgozik, ugyanakkor a szövetség tagvállalatai több mint húszezer embert foglalkoztatnak. E vállalatok és cégcsoportok összesített árbevétele eléri az egymilliárd eurót. Vagyis ha onnan közelítjük meg a kérdést, hogy milyen kapacitása és képessége van az iparágnak, akkor lényegesen jobb a kép. Azt gondolom, erre azért talán már lehet építeni, és így közvetve sokkal nagyobb tétje is van a védelemipari terület sikerességének. Fontos változás az is, hogy ismét van összefogás, öröm látni a kibontakozó együttműködéseket. Korábban a bizalom helyreállítását láttam az egyik legfontosabb feladatnak, most a hit visszaszerzése tűnik a legnagyobb kihívásnak. Hinniük kell a felhasználóknak abban, hogy valóban növekedni fog a költségvetésük, lesznek folyamatosan források fejlesztésekre. Érdemes ezért átgondoltan, hosszú távú célokat, nemzeti érdeket, hazai ipari hátteret is figyelembe véve indítani a beszerzéseiket. Hinniük kell a fejlesztőknek, gyártóknak abban, hogy az állam komolyan gondolja a hazai ipar fejlesztését, és valóban itthon fejlesztett és gyártott eszközöket akar vásárolni, ahol az lehetséges. Érdemes emiatt beruházni, termékfejlesztésbe, technológiába, gyártókapacitásokba és nem utolsósorban munkatársakba. Közös siker lehet a Zrínyi 2026 program, bizakodva tekintünk 2018 elé.

– Hogyan alakulnak az országon belüli megrendelések, illetve javultak-e az iparág külpiaci pozíciói?
– Úgy tűnik, valami elindult. Már itthon is megtapasztaltuk, hogy a külföldi termékek alkalmazása esetén a felhasználók gyártóval szembeni kiszolgáltatottsága nagyobb kockázatot hordoz, emiatt a felhasználók ismét a hazai megoldások felé fordultak. Bár a hírekben elsősorban a nagyobb értékű, indokolatlannak vagy nevetségesnek tűnő beszerzések szerepelnek, azért a háttérben, ha nem is hatalmas méretekben, de már újra elindultak a hazai beszállítások is. Az irány jó: ami lehet, az legyen hazai, az importkiváltás is gyors eredményeket hozhat. Külföldön is javulást tapasztalunk, egyre több itthon fejlesztett védelmi ipari termékkel érünk el sikereket. Vélhetően jelentős segítséget jelent majd az itthoni rendelések újraindulása, hiszen egy hazai referencia sokat segíthet a piacra jutásban.

– Középtávon milyenek a kilátások e tekintetben?
– A kormány felvállalt célja a hazai védelmi ipar fejlesztése. A védelmi költségvetés emelésének gyorsítása, az Irinyi terv, a Zrínyi 2026 vagy a Belügyminisztérium (BM) költségvetési helyzete bizakodásra adhat okot. A beszerzések alapvetően két jogszabály alapján történnek, amelyeknél három módszerrel is végre lehet hajtani a programok céljainak megfelelő beszerzéseket. A legfontosabb talán a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárásokra vonatkozó szabályok a védelmi és biztonsági célú beszerzésekről szóló 2016. évi XXX. törvényben. A hazai ipart védő hozzáállás serkentette a nemzetközi együttműködést. A külföldi lehetséges partnerek ma már nem megkerülni akarják a magyar gyártókat, hanem az együttműködést keresik. Tulajdonképpen a piacvédelem miatt nagyon nem is ér senkit kritika, hiszen más országok eddig is így csinálták, az igazán jó cégek azonnal tudomásul vették az új helyzetet és együttműködők. Ennek nemcsak a belső megrendeléseknél van jelentősége, hanem a harmadik piacokon történő közös megjelenéseknél is.

– Milyen további javulás várható az ágazat állami támogatásában, támogatottságában?
– A védelmi iparban érdekelt cégeknek korrekt az együttműködésük a BFK Haditechnikai Osztályával, a Nemzetgazdasági Minisztériummal és a szakmai szervezetekkel. Amikor a HM, akár mint vásárló, igénytámasztó, szakmai koordinátor szinte teljesen kivonult a hazai védelmi ipari piacról, a BM szerepe folyamatosan erősödött, a hazai ipar erősítése irányába mutató lépései figyelemre méltók voltak. A miniszterváltást követően, a HM-kapcsolatok is helyreálltak, új szervezeteket hoztak létre. Stratégiai szinten megjelent a HM Védelmi Technológiai Kutatóközpont (HM VTKK), amely szakmailag talán a HM Haditechnikai Intézet (HTI) egyfajta utódszervezetének is tekinthető. A védelmi ipar szempontjából fontos szervezet még a HM Haderőfejlesztési Programok Főosztály (HM HPF) és a Zrínyi 2026 munkacsoport is, ahová a honvédelmi és haderőfejlesztési programok tartoznak. Középirányítói szinten megjelent a HM Logisztikai Központ (MH LK), ahol a katonai kutatás-fejlesztéshez kapcsolódó járulékos támogató tevékenységeket végzik.

– Milyen ösztönzőkre volna szükség az ágazat helyzetének javításához?
– A legnagyobb kihívást a külföldi megjelenések megszervezése jelenti. Amikor ellátogatunk a nemzetközi kiállításokra, szomorúan látjuk, hogy rajtunk kívül minden ország hadiipara jelen van. Jelenleg az MVSZ-en kívül senki sincs, akinek a zászlaja alatt nemzeti standot lehetne létrehozni, finanszírozni azonban nem tudjuk, hiányzik az állami „szponzor”. Ezeken a kiállításokon, bemutatókon nemcsak a cégeknek, hanem az országnak kell megjelennie. Tagcégeinknek arra már nincs erőforrásuk, hogy saját költségvetésükből építsenek nemzeti standot. Ezt a piaci helyzet nem teszi lehetővé, mint ahogy más országok hasonló méretű vállalatai számára sem, de ott ez nem is elvárás. A kisebb országok cégei is államilag támogatott nemzeti standokon jelennek meg. Ezenkívül sokszor említjük a HTI hiányát, a HM VTKK talán a helyére léphet. Az új szervezet küldetése „a hazai kutatás-fejlesztési és innovációs tevékenység újjászervezése, beintegrálva a hazai hadiipar releváns képviselőit, megőrizve a tárca vezető szerepét, elősegítve a Zrínyi 2026 program sikerét, biztosítva a hazai nemzetbiztonsági, katonai stratégiai, illetőleg gazdasági érdekek érvényesülését”. Az 1920-ban alapított HTI volt az a szervezet, amely megfelelő szakembergárdával rendelkezett. Hazai, illetve nemzetközi kiállítások alkalmával hiteles bemutatói voltak a magyar fejlesztésű, illetve gyártású termékeknek, emellett ezeken a rendezvényeken jó műszaki érzékkel látták meg a követendő újdonságokat, közvetíthették ezeket a hadfelszerelés fejlesztéséért felelős szervezetekhez, profilgazda cégekhez. Bízunk benne, hogy sikeres lesz az új szervezet, ezek után már csak a BM OKF-nél már létező műszaki tanácsadó testület elindításáért drukkolunk a HM-nél. Ma az a szerencsés helyzet, hogy a HM, BM, MH, NGM támogatását érezzük, a jogszabályi háttér továbbra is megvan, várhatóan a megfelelő fejlesztési és beszerzési programok el is indulnak, így minden rendelkezésre áll ahhoz, hogy a magyar védelmi ipar és felhasználóik sikeres évek elé nézzenek.

(Cikkünk nyomtatásban 2018 februárjában jelent meg a Biztonságpiac Évkönyvben. A -szerk- megj.)

Az Omaha a D-nap leghosszabb és legvéresebb partszakasza volt, ahol az amerikai hadsereg 1-es és 29-es lövészhadosztályának katonái szálltak partra azzal a feladattal, hogy június 6-án estére harminc kilométer hosszan és tíz kilométer szélességben foglalják el a Vire folyó torkolatától a Gold-partig húzódó területet. 

A partraszállást megelőző éjszaka, a rossz időjárásban végrehajtott bombázás és az azt követő haditengerészeti tüzérségi előkészítés csak minimális károkat okozott a németeknek. Amint az első hullám 36 partraszálló hajóján érkező 1450 katona reggel 6.35-kor elérte a partot, szembe találta magát a németek harcedzett, 352. lövészhadosztályával, amely 1944 májusában érkezett Normandiába a partot védő 716. hadosztály megerősítésére. A partraszálló gyalogság csak minimális páncélos támogatást kapott, mert két harckocsi zászlóalj 112 harckocsija közül csak 58 ért partot az Omahán és röviddel később 14 már kilőve vagy meghibásodva állt a homokban.

Az első órákban a német tűzerő egy cseppet sem gyengült, a 352-esek a part feletti magaslaton lévő bunkerekből és géppuskafészkekből koncentrált tűz alatt tartották a parti sávot. A partraszállók egymást követő hullámai hasonló fogadtatásban részesültek, mint az elsőként érkezők. A katasztrófa képe kezdett körvonalazódni az Omaha-parton. A helyzet délelőtt tíz óra magasságában kezdett változni, amikor az amerikaiak első csoportja kitört az Omaha keleti, Fox elnevezésű szektorában, ahol kevésbé volt heves a német ellenállás. A tengerről folyamatosan érkező katonák közül egyre többen jutottak fel a magaslatra, és támadták meg a német állásokat, amelyekből kora délutánig többet is elfoglaltak.  

A műszakiaknak is sikerült néhány átjárót nyitni lent a parton, így a harckocsik és más járművek időszakosan felfüggesztett partra szállítását újraindították. Késő délutánra már az amerikai csapatok uralták az Omaha-partot, bár a német mesterlövészek továbbra is lőtték az újonnan érkezőket és az evakuálásra váró sebesülteket. Az este folyamán a parti zűrzavar után újraszerveződő inváziós erők első csoportjai elérték a magaslaton húzódó és a partközeli településeket összekötő úthálózat egyes szakaszait. A harcok immár egy kilenc kilométer hosszú és három kilométer széles területen zajlottak.

A vártnál sokkal erősebb német ellenállás miatt az első napra kitűzött célt nem sikerült elérni, de estére 30 ezer amerikai katona szállt partra a közel hat kilométer hosszú Omahán. A tervezett 2400 tonna hadianyagból és felszerelésből csak 100 tonnát sikerült partra szállítani, a veszteség éjfélre elérte a 3000 (más források szerint a 4700) főt.

*

Csak a Csatorna hullámai ostromolják az immár 74 éve békés Omaha-partot.

A Dog Red és Easy Green szektor találkozásánál áll a Bátrak (Les Braves) elnevezésű szobor, amely az Omahán partra szállt katonák emléke előtt tiszteleg. A háromrészes alkotás középső eleme a Felkelés és Szabadság, két oldalsó része a Remény Szárnyai és a Testvériség Szárnyai nevet kapta.

Rossz helyen ért partot 1942. szeptember 12-én az Aquatint műveletben résztvevő tíz brit kommandós és francia társuk. A partraszálló csoportra egy német járőr nyitott géppuskatüzet. Az akciót öten élték túl – fogságban. A halottak között volt a parancsnok, a 34 éves Gustavus Henry March-Phillips is.

Az emléktábla az egykori Dog Red szektorban van, a parti sáv hullámtörőjén, ahol a színes ruhás úr nézi éppen.

Rálátás az Easy Red szektorra. Ebből a magasságból tarthatták tűz alatt a németek a partraszállókat.

A számtalan emlékmű egyike a 6. különleges műszaki dandáré az Omaha-part közelében.

*

Colleville-sur-Mer közelében van az Omaha-part múzeumainak egyike, az Overlord Museum. Alapítója Michel Leloup volt, aki 15 évesen volt szemtanúja a Normandiában zajló műveleteknek. Néhány évvel később a fafeldolgozó iparban kezdett dolgozni. Vállalkozásához számos hátrahagyott katonai járművet használt. 1970-ben talált egy olyan Sd.Kfz. 251-es féllánctalpas német járművet, amellyel megegyezőt valaha ő is használt a fakitermelésnél. Megvásárolta és ezzel egy négy évtizedes gyűjtőmunka kezdődött. Gyűjteményének egy részét egy volt sajtüzemből kialakított múzeumban állította ki Falaise-ben, de volt egy nagyszabású terve is: egy olyan múzeum, ahol a teljes gyűjteményt bemutathatja. Sajnos ezt már nem érhette meg, 2011-ben elhunyt. Ekkor már zajlottak a földmunkák az Omaha-part közelében vásárolt telken, ahol az új kiállítóhelyet tervezték létrehozni. A normandiai partraszállás fedőnevét viselő múzeum végül 2013-ban nyílt meg. Az 1400 négyzetméteres, ablaktalan, meglehetősen zsúfolt kiállítási területen többnyire diorámákba rendezve láthatóak a járművek és az egyenruhába öltöztetett bábuk.

Az ellenállók már a konyhában vannak. Karszalagjukat a francia trikolor színei és az ellenállás jelképe, a lotaringiai kereszt díszítik.

A tetőszerkezetről egy inváziós csíkokkal festett egymotoros brit kisgép, a Taylorcraft Auster lóg a látogatók fölé. A típust a Royal Air Force használta futár-összekötő feladatokra.

A sípoló katonai rendész (MP) és a haditengerészet jelzőpisztolyt tartó embere mögött egy hatkerekű, kétéltű DUKW jármű áll. A gyártó General Motors jelzésrendszerében ez az 1942-es gyártási évre (D), a többcélú felhasználásra (U), az összkerékhajtásra (K), és a dupla hátsó tengelyre (W) utal. Két és fél tonna terhet vagy 24 katonát szállíthatott.

A DUKW, egy MP és egy Harley-Davidson WLA 45-ös.

Az 1. lövészhadosztály (Big Red One) partraszálló katonái egy Sherman mellett a normadiai homokban. A diorámában - a háttérben -  egy elesett katonát is elhelyeztek.

Hordágyon visznek be egy sebesült katonát az egyik Higgins-féle LCVP (Landing Craft Vehicle Personnel) partraszálló hajóba. A fedélzeten több sebesült is várja, hogy evakuálják őket az Omaháról.

Kanadai katonák és CMP (Canadian Military Pattern) teherautójuk. A kocsit a Chevrolet és a Ford is gyártotta Kanadában.

Az amerikai hadsereg féllánctalpas M3A1-esének többféle változata is volt, de többnyire személyszállításra használták.

88 mm-es Flak 36-os ágyú. Mint a neve is mutatja, alapvetően légvédelmi fegyver volt (Fliegerabwehrkanone), de a németek eredményesen használták földi célpontok, például harckocsik ellen is.

Német tábori csendőr (Feldgendarmerie) egy féllánctalpas Sd. Kfz. 250-es előtt. 

A 16 tonna teherbírású állványdarut a Párduc és Tigris harckocsikon végzett tábori karbantartáshoz használták. Nyolc szerelő fél óra alatt állíthatta fel a darut, amelyet összecsukott állapotban a féllánctalpas Sd. Kfz. 9 Famo jármű vontatott.

A második gyártási szériából származó (Ausf. A) lánctalp nélküli, sérült Párduc a tábori javítóhelyen.

A Famo-val elsősorban tüzérségi eszközöket és meghibásodott harckocsikat vontattak a németek. Egy Tigris vagy Párduc megmozdításához két ilyen féllánctalpas kellett. A kiállított járművet egy útépítő cégnél találták, ahol éppen arra várt, hogy bulldózer legyen belőle. Hétéves munka eredménye, hogy ilyen szép állapotban lehetett kiállítani.

1944 augusztusában a kanadai 2. lövészhadosztály közeledtét látva hagyták ott Falaise közelében a németek ezt az Sd.Kfz. 3b Maultier féllánctalpast. Nevéhez méltóan a Maultier (Öszvér) két tonnáig mindent szállított.

Kanadai katonák - a jobb oldali a jellegzetes Mark III-as "teknős" sisakban - az elhagyott német jármű mellett. A Maultiert a hetvenes évek elején, egy almabor gyártónál találták, aki almát szállított az egykori katonai járművel.

Egészségügyi német katonák a tábori kórháznál.

A Panzer IV-es mellett Wehrmacht harckocsizó tisztek állnak. A sapkák, a váll-lapok és a parolik szegélye rózsaszín. Fogságba eséskor előfordult, hogy a parolin lévő halálfej miatt SS harckocsizóknak nézték őket és rövid úton végeztek velük. 

Ami az amerikaiaknak a Willys Jeep volt, az a németeknek a Kübelwagen. Nem terepjáró, de jó terepjáró képességgel rendelkező, kétkerék meghajtású kocsi volt. Az előtte álló BMW R75-ös oldalkocsis motor sajnos lemaradt a képről.

*

A kisebb eszközöket, jelvényeket, felszereléseket, egyenruhákat és a háborús évek mindennapjaira jellemző tárgyakat számtalan kisebb-nagyobb tárlóban állították ki.

*

A múzeumot körbeölelő parkban négy járművet állítottak ki, egy harckocsit, egy páncélvadászt, egy önjáró löveget és egy műszaki mentőt.

A 76 mm-es ágyúval felszerelt Sherman. A legismertebb második világháborús harckocsi öntött testű változatából valamivel több mint hatezret gyártottak.

A Sherman alvázra épített M10-es páncélvadász is 76 mm-es ágyút kapott. A gránátoktól és a repeszektől fentről semmi nem védte a személyzetet, tornya nyitott volt.

A brit ágyúval felszerelt kanadai önjáró löveg, a Sexton. Fő fegyverének javadalmazása 112 db 25 fontos (11,25 kg-os, 87,6 mm-es) lőszer volt. Hatfős személyzete ezen kívül két Bren géppuskával harcolhatott.

A Sherman M32B1 jelzésű műszaki mentő változatáról már sok minden hiányzik, például a jellegzetes forgatható daru is. A harci sérülés vagy műszaki meghibásodás miatt mozgásképtelenné vált harckocsik vontatására, harctéri javítására használt járműből a harckocsi zászlóaljakhoz öt darab, az önjáró tüzérségi zászlóaljakhoz két darab volt beosztva.

A műszaki mentő 81 mm-es aknavetőjéből füstgránátokat lőhettek ki, hogy annak füstje fedezze a harctéri „autómentőket”. Az M32B1 kezelői két géppuskával is védhették magukat, de sokszor ezek sem segítettek. A Shoot Six Bits nevű jármű jobb oldalán megmaradtak a – szerencsére nem végzetes - találat nyomai.

A műszaki mentőt egy Bailey-hídon állították ki egy kis mesterséges vízfelület felett. A szövetségesek több mint ezer darabot használtak az ilyen hidakból, amely nevét tervezője, a brit mérnök, Donald Bailey után kapta. A múzeum melletti hidat brit műszakiak állították össze az Orne folyó felett. A háború után a Noireau folyóhoz szállították át, ahol hatvan évig, 2004-ig szolgálta a közlekedést.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

A tízes tévécsatorna reggeli híradója szerint öt és fél órán át tartott, és éjjel fél kettőkor ért véget a kabinet gázai biztonsági helyzet ügyében összehívott rendkívüli ülése, amelyhez megvárták Gadi Ejzenkot vezérkari főnököt, aki a Gázai övezetből érkező, szerda hajnali rakétatámadás miatt tért vissza haladéktalanul az Egyesült Államokból.

Azonban nem lehet tudni, hogy miféle döntések születtek, mert Benjámin Netanjahu miniszterelnök hírzárlatot rendelt el, amit eddig be is tartottak a máskor a médiának szívesen kiszivárogtató miniszterek.

A szerdán zárva tartott iskolák megnyitása a megfigyelők szerint azt jelzi, hogy a biztonsági kabinet legalábbis elhalasztotta a súlyosabb válaszcsapásokat a gázai rakétatámadásra, amely Beér-Sevát és egy meg nem nevezett tengerparti várost vett célba.

Izrael előző nap már gázai épületeket célzó légicsapásokkal reagált a palesztin övezetből érkezett támadásra, de elhangzottak fenyegetések kemény bosszúról és egy esetleges újabb, a Gázai övezetet uraló radikális iszlamista Hamász szervezet elleni hadművelet elindításáról is.

Az éjszakába nyúló tanácskozás előtt – a Háárec című újság honlapja szerint – Avigdor Liberman védelmi miniszter azt mondta, hogy széles körű katonai lépéseket fog követelni a gázai szélsőségesek ellen. A katonai vezetés ugyanakkor a lap szerint vonakodik a támadástól.

A tízes tévé szakértői szerint ennek az lehet az oka, hogy jelentős áldozatok árán sem lehet katonai szempontból komoly eredményeket elérni a gerilla harcmodort folytató Hamásszal szemben. Hadviseléssel nem lehet megakadályozni a határ menti tömegtüntetéseket és az Izraelben tüzek okozását célzó eszközök szélnek eresztését sem.

Ráadásul szerda este a Hamász figyelmeztetést tett közzé, hogy ha Izrael éjszaka támadást indít, akkor a palesztinok azonnal és határozottan válaszolnak, ami a nyugalom helyreállítása helyett a feszültség további növekedéséhez vezetne. A figyelmeztetés elhangzásáig a Hamász nem torolta meg a szerdai húsz izraeli légicsapást, melyek a hajnali rakétatámadást válaszolták meg.

Csütörtökön Beér-Seva mellé telepítik a Vaskupola nevű légvédelmi rendszer ellenrakétáit megelőző óvintézkedésként, hogy ne ismétlődhessen meg a szerdai incidens: egy váratlan gázai rakéta ugyanis telibe talált egy lakóházat – jelentette a Jediót Ahronót című újság honlapja, a ynet.

A feszültség fennmaradását jelzi, hogy az Izrael és a Hamász szervezet közötti tűzszünetről tárgyaló egyiptomi közvetítő delegáció szerdán eltávozott Gázából, és lemondta csütörtökre tervezett tárgyalásait Izraelben és a Palesztin Hatóság vezetőinél, Rámalláhban.