A Baltic Air Policing váltások bázisául szolgáló repülőtér Litvánia északi részén van, az ország negyedik legnagyobb városa, Siauliai szomszédságában. A szovjet időkben a bázis egyike volt annak a hat repülőtérnek, amelyről M-4-es bombázók üzemelhettek. Később Tu-126-osok, MiG-23-asok, MiG-27-esek, An-12-esek is üzemeltek Siauliaiból.
Az első néhány BAP váltás még igen mostoha körülmények között dolgozott. A helyzet azóta sokat javult, új készültségi épület és négy korszerű hangár épült a számukra.
A táblák a felfegyverzett repülőgépre, a belépési engedélyre és arra hívják fel a figyelmet, hogy továbbhaladás előtt a kocsikat ellenőrizni kell, nehogy a kerekükkel bevigyenek valamit - például egy kődarabot - a gurulóútra. Egy ottfelejtett kő, kavics vagy bármilyen idegen tárgy a hajtóműbe kerülve megrongálhatja azt (FOD - Foreign Object Damage).
Attól, hogy egy tábla nem szabványos, a lényeg még rajta van.
A hangárban álló Gripen számítógépeinek és kondicionáló rendszerének hűtőlevegőjét valamint a repülőgép elektromos táplálását földi energiaellátó rendszer biztosítja. Otthon mindez rendelkezésre áll a hangárban, településkor a MAGG-konténer kell hozzá.
A magyar gépek könnyűszerkezetes hangárokban állnak, amelyek a 2004-es első brit váltás által hátrahagyott sátorhangárokat váltották a közelmúltban. A puhafalúak eltűntek a készültségi zónából és felújítás után további sátorhangárokkal együtt a repülőtér más pontjára telepítették azokat. Így bármely szövetséges használhatja, aki vadászgépeivel hosszabb-rövidebb időre vagy egy gyakorlatra Siauliaiba települ.
Műszakiak … ellenőriznek, előkészítenek gépet és fegyvert egyaránt, tankolnak, hibát olvasnak, döntenek, élik a szakmai mindennapokat … Siauliaiban is.
Az első két váltás 2004-ben még a hidegháború évtizedeiből hátramaradt megerősített fedezékekből üzemelt. Ezekben ma már csak kiszolgáló eszközöket és járműveket tárolnak; a magyar tartálykocsik is egy ilyen fedezékben leltek garázsra.
2013 októbere óta egy új készültségi épületből futnak ki a pilóták. A régi épületet elbontották, csak az emléke maradt.
A hangárok közel vannak, de nem annyira, hogy a hajózók teljes felszerelésben fussák le a távot, ezért minibusz viszi őket a gépekhez.
Gyakorló (Tango) vagy éles (Alpha) a riasztás, egyre megy. A hajózók ugyanazt a tempót diktálják.
Amikor minden másodperc számít. A pilóta jól kiszámított és begyakorolt mozdulattal csusszan az ülésbe.
A bázis két 14/32-es irányú futópályával rendelkezik, amelyből az egyik 3500 méteres, a másik valamivel rövidebb. 2004-ben a második BAP váltás dán F-16-osai már olyan pályáról üzemelhettek, amelynek betonfelületét aszfaltréteggel látták el a futóművek kímélése és a betonillesztésekről letöredező darabok beszívásának elkerülése miatt.
Indul a készültség, a felszálló irány ezúttal délkeleti. A repülőtéren zajkorlátozás nincs, a környéken épülő családi házakban élők pedig bizonyára tisztában vannak azzal, hogy repülőtér mellé építkeztek.
A kísérő is levegőben van.
A korszerű torony bő tíz éve nőtt ki a földből. Az épületegyüttes az irányítás mellett egyéb szolgálatoknak is helyet ad.
Siauliai vegyes katonai és polgári forgalmat bonyolít le, hiszen nemzetközi repülőtér is egyben, de ennek az Airbusnak jobban örültünk, mint mondjuk egy A320-asnak. A Royal Air Force Airbus A400M szállítógépe ma még ritka fotóscsemege.
A katonai Airbus is a Marcinkus előtéren (lásd előző bejegyzés) kapott helyet az előző nap érkezett magyar An-26-os közelében.
Felhőalapon húz át a visszatérő készültségi géppár.
Kacsaszárnyak és törzsféklapok feszülnek a levegőnek.
A készültségi szektort külön kerítés védi, a Gripen a dróton belülre igyekszik.
Minden józan megrendelő átgurulós hangárban gondolkodik, ami nem luxus, ellenben a gépek gyorsan és egyszerűbben jutnak fedett helyre, mintha ugyanezt a manővert vontatókkal kellene elvégezni.
A biztosítékok a helyükön, a pilóta még a fülkében van és már egyeztetett a műszakival, aki éppen lejött a létrán.
Siauliaiban valamivel komfortosabb az ismételt előkészítés, mint a kecskeméti zónában ahol, ha esik, ha fúj, a szabadban kell ellenőrizni a Gripeneket.
Az elfogyasztott kerozin is pótlásra kerül.
A magyarok saját tartálykocsikból töltik az üzemanyagot a Gripenekbe.
24 órás készültségben, ahogyan otthon, Kecskeméten is.
* * *
Fotó: Szórád Tamás
Következik: Baltic Air Policing - Felhők között a BAP
Amikor 2012 augusztusában a csehek második Baltic Air Policing (BAP) missziójának átvételekor Siauliaiban jártam, reméltem, hogy valamikor visszatérhetek a litván bázisra, lehetőleg akkor, amikor magyar kontingens szolgál kint.
Erre a napokban került sor. Élve a Honvédelmi Minisztérium által felajánlott lehetőséggel, ismét Siauliaiba repülhettem, a félidejéhez érkezett magyar BAP misszió váltását szállító egyik An-26-os fedélzetén. A három napot érintő sajtóút érdekességeit kár lenne egyetlen bejegyzésbe sűríteni, ezért a kint látott mozzanatokat több részben mutatom be. Az első rész fókuszában a kontingenst kiszolgáló kecskeméti szállítórepülők állnak.
An-26-os sor a szállítórepülők ködbe burkolózó zónájában. A váltás kiszállítását két gép végzi majd, a műszakiak a 406-os és a 603-as előkészítését kezdték meg.
Az első gépet már kivontatták, közben gyülekezik a kiutazó állomány. Ők kint töltik az ünnepeket is és csak 2016 januárjában térnek haza.
Ezúttal egyel több szempár figyeli a szállítógép tankolását.
A kiutazók személyes felszerelését tartalmazó ládákat raklapokra helyezik, majd hálóval rögzítik. A rakományért a litván Spartan indult másnap, de a rossz idő miatt várakozni kényszerült a magyar légtérben, végül a személyzet egy kassai kitérő mellett döntött. A felszerelés azóta megérkezett Siauliaiba.
Beszállás előtti pillanatok és búcsú családtagoktól.
Közben a második gépet is kivontatták a zóna közepére. A tankolásnak vége, az APA-kocsi is megérkezett az indításhoz.
Az utaslista egyeztetése beszállás előtt.
Elindul a váltást szállító első gép Litvánia felé.
Zárul a rámpa, rövidesen indul a második gép is.
Az útvonal szlovákiai szakaszán szép időben repül az An-26-os, a távolban a Magas-Tátra látszik. Az út többi részét már zárt felhőzet felett teszi meg a gép.
Olvasás és pihenés a választható program a Kecskemét-Siauliai útvonalrepülés két és fél órájára.
Az An-26-os szürke színe már csak ráadás lehetett az "Ordító egér" elnevezéshez. A rutinos utazók jól tudják, hogy a fedélzeti robajban a sima füldugó alig ér valamit, a fülvédő sokkal hasznosabb.
Süllyedés közben felhőzik az An-26-os.
Ancsa és árnyéka a pályaküszöb felett.
Egy kis gumifüstölés - megérkeztek a magyarok.
A kiszállásra is a lehajtott rámpán kerül sor, ilyenkor támasz kerül a törzs vége alá.
A litván üzemanyag-szolgálat végzett az elsőként érkezett Ancsa töltésével.
A 406-os töltése után a 603-ashoz igyekszik a tartálykocsi.
A szeptember óta kint lévők többsége majd két nap múlva indul haza, a gépnek most csak néhány utasa lesz.
A kontingensparancsnok is megérkezett, a személyzet mindjárt zárja a rámpát.
A segédhajtómű indítása után a litván kiszolgáló személyzet lecsatlakoztatja az APA-kocsi vezetékét a magyar gépről.
Romualdas Marcinkus százados, az egyetlen litván pilóta, aki a Royal Air Force kötelékében szolgált a második világháborúban. A Siauliai bázis legnagyobb előtere, ahol a magyar An-26-osok is helyet kaptak, az ő nevét viseli.
A 406-os hazafelé indul. Mögötte a litván légierő leselejtezett An-26-os és An-2-es gépei állnak a fűben.
* * *
Fotó: Szórád Tamás
Következő rész: Baltic Air Policing - Hangárok világa
Horvátország haditengerészete 1994 óta első alkalommal indított Saab RBS15-ös hajók elleni robotrepülőgépet. Erre az Exercise Joint Force 15 hadgyakorlat során került sor a KRALJ-osztályba tartozó DMITAR ZVONIMIR (RTOP-12) rakétás gyorsnaszád fedélzetéről. A robotrepülőgép a célpontját sikerrel eltalálta.
Kiépítetlen futópályára, vagyis egy füves repülőtérre szállt le az Airbus Military A400M Atlas taktikai szállítógép egy háromhetes tesztsorozat alatt szeptemberben. Az 1400 méter hosszú franciaországi Écury-sur-Coole repülőterén 40 fel-és leszállást hajtott végre az MSN2-es jelzésű példány. A következő kiépítetlen pályás tesztre 2016-ban kerül sor, a helyszín Spanyolország lesz, itt köves, homokos tereppel kell majd megbirkózni a gépnek és a futóműnek.
Továbbra is az európai típusnál maradva meg kell említeni, hogy más kontinensek államai is élénken érdeklődnek az Atlas iránt, így elsősorban az utóbbi időben Párizzsal igen szoros kapcsoltba kerülő Egyiptom lehet a következő megrendelő, de Algéria és Szaúd-Arábia is aláírhatja a beszerzésről szóló megállapodást 24 hónapon belül. Eme két országban három, illetve négy napig már megfordult az eddig 16 darabos mennyiségben átadásra került A400M.
Kuvait 14 Lockheed Martin AN/AAQ-33 Sniper célzókonténert szerez be az Egyesült Államokból. A 115 millió dolláros szerződésben a F/A-18C/D Hornet vadászbombázókon történő integráció is megtalálható.
Thaiföld szeretné megvalósítani az BTR-3E1 páncélozott szállító harcjármű helyi gyártását. Ez természetesen ukrán segítséggel valósulhat meg, első lépésben az ukránoktól beszerzett alkatrészekből történő összeszereléssel. Később kerülhetne sor a helyi előállításra, ami nem lenne teljes, hiszen a fegyverzetet és a motort továbbra is külföldről szereznék be.
Elkészült az első dél-koreai megrendelésre épített Boeing AH-64E Apache Guardian harci helikopter a Boeing mesai üzemében. Az ázsiai ország 2013 áprilisában jelentette be 36 harci forgószárnyas megvásárlását 1,6 milliárd dollár értékben. Az első elkészült AH-64E-k várhatólag 2016 közepén kerülhetnek Dél-Koreába.
A térségben egy másik üzemeltetőnél is szóba került az Apache, ugyanis a 29 meglévő tajvani gépből 9-nél korrózió nyomaira bukkantak. A rozsda a farokrotor áttételénél ütötte fel fejét, ami alumínium-magnézium ötvözetből készült, míg a régebbi gépeknél még tisztán alumíniumból. A gyártó helyszínre küldött kivizsgáló csapatának véleménye szerint a nedves, meleg éghajlat a sós levegővel párosulva jó eséllyel felelős lehet a korrózió kialakulásáért. A pontosabb diagnózisit a 29 helikopter átvizsgálását követően november végére ígérték. A 9 rozsdásodásnak indult AH-64-es mellett további egy tucat is repülésre képtelen állapotban van Tajvanon, alkatrészek hiánya miatt.
A szigetországban természetesen nem rendült meg a bizalom az amerikai forgószárnyasok irányába. A haditengerészet számára például 10 Sikorsky MH-60R Seahawk tengeralattjáró-elhárító helikopter megvásárlása van tervbe véve, a jelenleg használt MD500-okmajdani pótlására.
Az Ausztrál Királyi Légierő (RAAF) megkapta a nyolcadik és utolsó Boeing C-17 Globemaster III-as teherszállító repülőgépét. Az Amberley légibázison november 2-án landolt A41-212-es lajstromú gépet, valamint a júliusban átadott testvérét idén áprilisban rendelték meg, építésükhöz a Boeing megrendelés nélkül, saját szakállára fogott bele. A gépekért 713 millió dollárt fizettek ki, de további 300 milliót költöttek el az Amberley légibázis fejlesztésére, ahol hangár és gurulóút is épült a pénzből.
Első alkalommal lőttek a levegőben a Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázó 25 milliméteres General Dynamics GAU-22/A Gatling rendszerű gépágyújával október 30-án. Az AF-2-es jelzést viselő példány egy 30, majd két 60 lőszert felhasználó sorozatot engedett szabadjára az Edwards légibázishoz közeli tesztterület légterében. A beépített tűzfegyverrel a következő évben már a lövések pontosságának a vizsgálatát tervezik végrehajtani, légi célpontok ellen.
Több mint 27000 repült órát meghaladó földi fárasztásos teszten van túl az erre a célra kiszemelt F-16C Block 50-es Fighting Falcon vadászbombázó. A texasi Fort Worth-ben elvégzett vizsgálat nem volt öncélú, hiszen ez az alapja a típus eredetileg 8000 órás élettartamának 12000-re történő növelésének. Az USAF részéről 300 gép további üzemeltetésnek igénye merült fel, ha a sárkányszerkezet bír annyi tartalékkal, amivel egy átfogó korszerűsítés még végrehajtható.
Peru tárgyalásokat folytat az olasz Alenia Aermacchi-val, további C-27J Spartan szállító repülőgépek beszerzéséről. A típusból eddig két-két darabot rendeltek meg 2013 novemberében, illetve 2014 májusában. Most egy nagyobb, 6-8 darabos mennyiséget is elérő szerződés pontosításáról folynak az egyeztetések.
NETARZENÁL GALÉRIA
English Electric Lightning F.6.
McDonnell Douglas EF-18B Hornet.
McDonnell Douglas F-15J Eagle.
Hawker Siddeley Buccaneer S.2B.
General Dynamics F-111E Aardvark.
Eurofighter EF-2000 Typhoon FGR.4.
McDonnell Douglas EAV-8B+ Harrier II.
A Litván Légierő C-27J személyzete jóvoltából ma a LégierőBloggernek lehetősége adódott a levegőből is lencsevégre kapnia a baltikumi készültségi szolgálatot ellátó magyar (BAP 39) és német (VAPB) kontingens gyakorlatozó géppárjait (csgn: MA01 és EI03).
A légifotózásra két felhőréteg között ugyan, de sor került. Itt a Gripenek láthatók a Spartan mögött...
...itt pedig a Luftwaffe JG31-es ezredének Eurofighterjei, a szárnyak alatt két IRIS-T-vel a törzs alatt pedig átlósan két B AMRAAM-mal.
Balra kifordul a 31-es pilótája.
Akárcsak a magyar Gripenek, a német Wunderwaffék is most hordoznak először éles AMRAAM-ot QRA-n.
Együtt a balti légtér aktuális őrei a Spartan nyitott raktere mögött.
A légifotózás résztvevői a kék 06-os oldalszámú C-27J előtt.
Felszálláshoz gurul a 35-ös. Jól láthatók az éles rakétákat jelző sárga és barna gyűrűk.
Felszállóban a 39-es, háttérben a reptér civil oldalán veszteglő An-12-es.
Leszállás géppárban a gyakorló feladat végén.
A készültségi hangár környékét szögesdróttal védik.
Éjszakai csendélet a siauliai keszi hangárjáról. A kép elkészítéséért a műszaki állomány türelme mellett köszönet a kontingens sajtótisztjének példás rugalmasságáért.
Elszomorító látványt nyújt ez a szovjet időkben a bázis bejáratánál "karóba húzva" kiállított Szu-7-es, különös tekintettel arra, hogy már hosszú évek óta vesztegel így, a hasára dobva...ahelyett, hogy az egyik fedezékben látványos kiállítást rendeznének be vele...
A saját légierő egykori L-39-ese ezzel szemben már megtalálta a méltó helyét.
BAP mementó 1.: patch-gyűjtemény a készültségi épületben. Hat misszióval a lengyelek vezetnek, őket a németek követik öt településsel.
BAP-mementó 2.: a kontingensek által a készültségi épület előterében "ültetett", javarészt repülőgép sziluetteket mintázó "emléktábla-erdő".
Boelcke vs Pokriskin
Mit ad Isten, a Luftwaffe éppen ma hozott nyilvánosságra számos fényképet a utóbbi Alpháikról. Úgy látszik, ők egy másik szövetségben vannak és más klasszifikációs szabályok vonatkoznak rájuk, mint a magyarokra :-)
Ez a Szuhoj, a piros 45-ös oldalszámú Szu-27P is nagy valószínűséggel a Pokriskin gárdaezredből való. (Fotó: Luftwaffe/VAPB PAO)
Zord
Mindig fontos, mondhatni alapvető dolog a viszonyítás. Ezért is köszöni a LégierőBlogger, hogy 2007 (Román Légierő, MiG-21 LanceR-C) és 2009 (Cseh Haderő, első JAS-39 "éles" telepítés) után a Honvéd Vezérkar (és akit még illet :-) jóvoltából visszatérhetett ma a litvániai Siauliaiba, hogy riportot készíthessen a NATINAMDS Balti Légtérrendészeti (BAP) misszió 39. váltásáról, mindenekelőtt a Magyar Honvédség kecskeméti gripenes közösségéről. A téma ráadásul nemcsak azért kihagyhatatlan, mert a feladat a maga nemében elsőnek, úttörőnek számít; azért is, mert a felkészülés távolról sem optimális körülmények között zajlott, a csapatot idén kellemetlen, még ha szerencsére nem is tragikus kimenetelű események, jelentős változások sújtották-érintették; továbbá másra is kellett-kell koncentrálniuk (V4 EUBG CAS).
Két magyar Gripen, a 35-ös és a 39-es a két permanens fedezék között, természetesen teljes fegyverzetben.
A mai rotációt a 406-os és 603-as Ancsa személyzete tette lehetővé. Itt a 406-os iramodik neki Kecskeméten a reggeli ködben.
Útvonalon: távolban a Magas-Tátra, előtérben Igló.
Szepesvár és Szepesváralja fölött.
Ez már Siauliai, a fedezékben pihenő Gripenen csatlakoztatott MAGG-konténer segítségével folyik a munka.
A Baltikumban először adnak keszit a Gripenek AMRAAM rakétákkal. Itt a forró vége a fúvócsővel és a MCG-antennával. A függesztmény egy BOL-zavarótöltetszóróval megtoldott Cobham NMML-sínen csüng.
A rakétafüggesztményt két póttartály egészíti ki. A fedezék óriási, leporellós ajtaja félig van nyitva.
Ha szárnyvég, akkor kettős a mérce.
Fekete Tamás alezredes, kontingensparancsnok (aki idén éppen tíz éve az első, Gripen típussal egyedülrepülést végrehajtó magyar hajózó lett Sátánosban) az Ancsa rámpájánál.
Visszatekintés...
2007. október. Éjszakai Tango után tolják vissza a 71. légibázis (Aranysogyéres) egyik Lancer-C-jét a britek által hátrahagyott telepíthető sátorhangárba.
A(z akkor még csak leendő) LégierőBlogger Laurentiu Chirita alezeredest hallgatja. Kiru két évvel később, az aranyosgyéresi bázis tőszomszédságában egy LanceR-B-vel szenvedett katasztrófát. (Fotó: M. G.)
2009. május. Jaroslav Míka, az első cseh és gripenes BAP-kontingens parancsnoka magyaráz az újságíróknak.
Az egyik cseh keszi Gripen kabinja.
A csehek szárny alatti Sidewinder-függesztést használtak (a pilon is "svéd"). Csörgőkígyóikat a gyári azonosítók mellett hazai lajstrommal is ellátták.
Zord