A csökkenő olajárak számos negatív következményt hordoznak a nyugati országokra nézve, mert emiatt tovább gyorsulhat az Európába irányuló bevándorlás: a migránsok többsége olyan országból érkezik, ami olajexportból tartja fenn magát.
Az 1991-es Öböl-háborúra készülve az amerikai légierő öt bázisáról négy ideiglenes ezredbe vontak össze B-52-eseket, amelyek azután Szaúd-Arábiába, Spanyolországba, Nagy-Britanniába és az Indiai-óceánon lévő Diego Garciára települtek.
Megemlékezés a Barksdale-en a Sivatagi Vihar művelet 25. évfordulóján
A B-52-esek bevetésének tervezési fázisában a Louisiana állambeli Barksdale légierő bázis 2. bombázóezredének 596. századából kijelölt hét gépszemélyzet teljes titokban kezdte a felkészülést egy nagy távolságú bevetésre. Gyakorolták a hosszútávú repülést, a teljes terheléssel végrehajtott légi-utántöltést és a csapásmérő robotrepülőgépek indítási eljárását.
M117-es bombák a Szaúd-Arábiába telepített SAC Time nevű gépen
Elérkezett 1991. január 16. Hét B-52G szállt fel a Barksdale-ről és indult Szaúd-Arábia felé, hogy a személyzetek élesben alkalmazhassák a gyakoroltakat. Az útvonalon KC-135-ösök és KC-10-esek biztosították légi-utántöltésüket.
Már január 17-ét mutatta a naptár, amikor a bombázók reggel megérkeztek a fedélzetükön szállított AGM-86C csapásmérő robotrepülőgépek indítására kijelölt szaúdi légtérbe. Nyolc kiemelt célpontra indították az AGM-86C-ket, összesen harmincötöt. Huszonnyolc biztosan eltalálta a célt, egy szaúdi területre zuhant, a többi feltételezhetően a cél közelében csapódott be. Hírszerzési becslések szerint hat célt sikerült kiiktatni, egyet megrongálni, egy pedig sértetlenül vészelte át a támadást.
A rekord időtartamú bevetésre készülő személyzetek egyike január 16-án
Ez volt az első olyan bombázó bevetés, amelyet az USA területéről indítottak, és egyben ez volt az AGM-86C csapásmérő robotrepülőgépek első éles alkalmazása. A történelem addigi leghosszabb, 25 ezer kilométeres bombázóbevetése gépenként négy-négy légi-utántöltést és 35 óra 24 perc repült időt igényelt.
Másnap a michigani Wurthsmith légierő bázis tíz bombázója indult az Öbölbe, de ők már nem tértek vissza, hanem a csapásmérés után leszálltak szaúdi bázisukon.
*
A B-52-eseket szinte minden elképzelhető célpont ellen bevetették. Fegyverzetük a 337 kilogrammos régi M117-es és a 227 kilogrammos Mk 82-es hagyományos bombák illetve a CBU-52/58/71/87/89-es kazettás bombák voltak. A Diego Garcián települő bombázók a brit 450 kilós bombákat is használták. A legtöbb bombát a Szaúd-Arábiában települő gépek juttatták a célpontok fölé, mivel a hadszíntérhez való közelség miatt ezek a B-52-esek repülhettek a legnagyobb terheléssel.
Fegyvertechnikusok dolgoznak a törzs végébe épített négycsövű géppuskán. Az USAF nem verte nagydobra, de az Öböl-háborúban egy vélhetően saját vadászgépről indított rakéta eltalált egy B-52-est, amiről a teljes géppuskatorony leszakadt.
A művelet első három napján elsősorban éjszakai, kis magasságú feladatokra küldték a bombázókat. A harmadik naptól áttértek a nagy magasságú bevetésekre, a radarral végzett bombázásokra, háromgépes kötelékben, többnyire vadász- és a légvédelmet lefogó (Wild Weasel) kísérettel.
A Sivatagi Vihar műveletet irányító Schwarzkopf tábornok ragaszkodott hozzá, hogy az iraki Köztársasági Gárdát B-52-esekkel támadják, így a bombázók a legtöbb bevetést ezzel a feladattal teljesítették. A B-52-es kötelékek a nap 24 órájában, három óránként támadták a Gárda katonáit és eszközeit.
Ezzel a feladattal ideiglenesen akkor hagytak fel, amikor január 29-én az iraki erők három helyen is átlépték a szaúdi határt. A tengerészgyalogos parancsnok kérésére a légierő átmenetileg B-52-eseket vont el a Köztársasági Gárda elleni harcból és irányított Dél-Kuvaitba, az iraki erők támogatására induló páncélozott járművek ellen. Ami a B-52-esek támadása után még mozgott, azzal két, harcászati repülőgépekből összeállított kötelék végzett.
A helyszín és az üres fegyvertartók valószínűsítik, hogy a KC-135-ösből üzemanyagot vételező B-52-es Diego Garcia felé tart
A szárazföldi műveletek megindítása előtt nyolc B-52-est pszichológiai hadviselési feladatokra emeltek ki. A szórólapokkal konkrét iraki alegységeket céloztak meg, jelezve, hogy másnap B-52-es támadás éri őket. A következő napon a támadás valóban bekövetkezett. Harmadnap újabb szórólapok érkeztek a levegőből, amelyek a támadás megismétlését jósolták és azt javasolták az iraki katonáknak, hogy mentsék a bőrüket és szökjenek meg. Negyednap ismét megérkeztek a B-52-esek és a bombáik. A hadifoglyok kihallgatásaiból arra lehetett következtetni, hogy az iraki dezertőrök közel negyede a szórólap-bombázás-szórólap-bombázás hatására szökött meg alakulatától.
*
Február 3-án a bevetésen lévő, Hulk 46 hívójelű bombázó egyik hajtóműve meghibásodott. Egy nyolc hajtóműves típus esetében ez nem lett volna gond, azonban a Diego Garciára igyekvő gépen, a repülőtér megközelítése közben, a fékszárnyak kiengedése után olyan elektromos meghibásodás lépett fel, hogy az üzemanyag-szivattyúk leálltak és a még működő hét hajtómű táplálása megszűnt. Miközben a hajtóművek tolóereje nélkül sikló géppel a pilóták megpróbálták elérni a mindössze néhány kilométerre lévő futópályát, a pilótafülkében teljes lett a zűrzavar. Végül a hattagú személyzet 400 és 70 méter közötti magasságon hagyta el a gépet, amely ezt követően az Indiai-óceánba zuhant.
Egy ugyancsak Diego Garciára tartó B-52-es és két KC-135-ös tanker azonnal elkezdte a túlélők keresését. A haditengerészet helyszínre érkező SH-3 kutató-mentő helikoptere már csak a személyzet három tagját tudta kimenteni, a többiek eltűntek.
Ez volt a Sivatagi Vihar egyetlen B-52-es vesztesége. A háború csúcspontján hatvannyolc B-52-est vetettek be. A gépek 1741 bevetést és 15269 repült órát teljesítettek a művelet ideje alatt, közben 27 ezer tonna bombát dobtak le.
A jó öreg füstokádó J57-esek hazafelé tolják a B-52-est. A háború véget ért.
* * *
Forrás és fotók: U.S. Air Force
Az amerikai tankok hónapok óta özönlenek Kelet-Európába, a békére törekvést rövid úton kivégzik: nyomozást folytatnak olyan európai politikai pártok ellen, melyek kritikusak az Európai Unióval és NATO-val szemben. Aki nincs megelégedve a háborús gépezettel, azt könnyen orosz ügynöknek bélyegezhetik, de egy német lap szerint az USA szankciókat is hozhat bizonyos pártok ellen.
Angela Merkel német kancellár mindinkább fokozódó nyomás alatt áll, a Spiegel Online német napilap szerint a kritikusok miatt végül rákényszerül arra, hogy korlátozza a bevándorlást. Mivel a német kancellár úgy gondolja, hogy ehhez Törökországra van szüksége, nemcsak Németország, de az Európai Unió egésze veszélybe kerül. Újra török hódoltságban élhetünk a migrációs válság miatt?
Franciaország Ausztráliával közösen vizsgálja, hogyan lehetne az NH90TTH helikoptereket a lehető legjobban, de minimális kiadással a különleges erők igényeinek megfelelővé tenni. Párizs a Eurocopter H225M Caracal, míg Canberra Sikorsky S-70A speciálisan felszerelt utódját szeretné megtalálni az európai forgószárnyasban. A különleges erők részéről gyaníthatóan igény lenne egy, a tehertér padlóján kialakított nyílásra a gyorsköteles ereszkedéshez, a hátsó teherrámpán elhelyezett további géppuskára, valamint a kibővített kommunikációs rendszerre is.
Izraelben igen alapos korszerűsítésnek tervezik alávetni az amerikai Boeing F-15I Raam vadászbombázókat. Az F-35-ös megjelenése ugyanis nem szorítja nagyon háttérbe a nagy hatósugarú, nagy teherbírású típust. Központi elemként az újabb fegyverintegráció mellett egy AESA antennájú rádiólokátor beépítése is napirenden van. Ennek típusa még nem eldöntött tény, de a Raytheon APG-82(V)1-e jó eséllyel indulhat a megrendelés elnyerésért.
Még nem eldöntött tény, hogy az ócskavas telep, vagy a múzeumi öregkor vár az indiai INS VIRAAT (R22) repülőgép-hordozóra, de az igen, hogy ez lesz az utolsó január, amit szolgálatban tölt. Az élemedett kor mellett szó az a tény is, hogy a fedélzeti csapásmérő erőt képviselő Sea Harrier-ből napjaikra már csak hat példány repülőképes, Nagy-Britannia kimerült mint alkatrészforrás és ezt az alváltozatot máshol nem rendszeresítették.
Egyenlítői-Guinea azt tervezi, hogy BMP-3 gyalogsági harcjárművek vásárol Oroszországból. Tavaly Moszkva egy 200 darabos megrendelést adott fel a típusra, de a 60-60 darabos mianmari és marokkói megrendelések eltörpülhetnek az Irakból és Szaúd-Arábiából várató 500 és 950 darabos megrendelés mellett. Az orosz páncélos megjelenése nagy előrelépést fog jelenteni az afrikai ország haderejében, ahol jelenleg fél tucat BRDM-2-es, 20 ex-cseh BMP-1-es és fél tucat BTR-70-es található meg.
Várhatólag 2017-ben fog levegőbe emelkedni az első, csökkentett gyártási költségekkel rendelkező rotorlapátokkal a Bell V-22-es billenőrotoros gépe. Az új rotorlapátok gyártási technológiája meg fog egyezni a V-280-as típushoz majdan készülőkkel. A típust érintő további fejlesztések lesznek a teljesítményt kevésbé csökkentő porszűrők, valamint a kisebb infravörös hőkép.
Január 12-ém a Csendes-óceán felett kijelölt térségben első alkalommal került sor az AIM-9X Sidewinder légi-harc rakéta indítására a Lockheed Martin F-35-ös fedélzetéről. Az indítást végző AF-1-es példány jelenleg a 461. teszt repülőszázad állományában található meg.
Idén márciusban várhatólag végleg befejeződnek a munkálatok a USS AMERICA (LHA 6) fedélzetén. 2012 június 4-én került vízre a USS AMERICA partraszállást támogató hordozó, a Huntington Ingalls Industries Pascagoula-i hajógyárában. Az akkor még csak nagyjából 29000 tonnás hajó, ha teljesen elkészül 44971 tonnás vízkiszorítású lesz, hossza 257 méter, szélessége 32 méter. Legénységének létszáma 1059 fő, ebből 65 tiszt és mellettük további 1687 fő elhelyezésére nyílik lehetőség. A WASP-osztály egységeihez képest nagyobb hangárfedélzettel, kibővített repülőgép üzemanyag-tároló kapacitással és „zöld”üzemanyaggal üzemelő gázturbinás hajtóművekkel rendelkező egység mozgatásáról villanymotorok gondoskodnak. Feladata elsősorban az F-35B Lightning II-esek és az MV-22 Osprey gépek szállítása lesz a partraszállások légi támogatása céljából.
Már a brazil nemzeti lobogó leng az egykori francia SIROCO, most már BAHIA (G40) tatján Toulon kikötőjében. A partraszállító hajón a Dél-Amerikába történő áthajózás előtt még akad egy kis javítani és festeni való.
NETARZENÁL GALÉRIA
Fairchild A-10A Thunderbolt II.
Boeing Vertol CH-46E Sea Knight.
British Aerospace Harrier GR.7.
McDonnell Douglas F-15C Eagle.
Izrael védelmi minisztere, Moshe Ya'alon a Tel-Aviv központú Nemzeti Biztonságvédelmi Kutatóközpont konferenciáján kijelentette: "Ha Szíriában választani kell az Iszlám Állam és Irán között, az Iszlám Államot választom. Nincsenek olyan kapacitásaik, mint Iránnak."
Négy hónapos működés után, január 9-től vége a Világbank nyújtotta hitelből finanszírozott polgári légimentésnek Horvátországban. A Horvát Légierő és Légvédelem (HRZ) szállító helikopterei továbbra is 24 órás készenlétet adnak, ahogyan teszik ezt 1993 óta.
A Horvátországba telepített két helikopter egyike ez az EC-135-ös volt
A tavaly ősz óta két helikopter állt szolgálatban Krk és Brač szigetén, egy EC-135T2-es és egy H-145T2-es. A gépekhez két olasz cég, az Elifriulia és az Airgreen biztosította a helikoptervezetőket és a műszakiakat, a horvát fél pedig tíz egészségügyi csoportot. A szolgálat sikeres négy hónapot tudhat maga mögött, 2015. szeptember 9. és december 31. között 219 esetben avatkoztak be. Ennek nagyjából a negyede szívinfarktust vagy agyvérzést elszenvedett személy gyors kórházba szállítása volt.
A két civil mentőhelikopter a riasztás után gyorsabban indulhatott, mint a Mi-8 MTV-k és gyorsabban szállították kórházba a sérülteket, azonban az éjszakai és a rossz idős feladatok továbbra is a katonai helikopteresekre hárultak, ahogyan azok a mentések is, amikor egyszerre több személyt és kísérőiket kellett szállítani.
Splitnél száll le a HRZ Mi-8MTV-je
A horvát légierő több, mint húsz éve látja el a légimentést az országban, így számukra sok változást nem jelent a két civil helikopter távozása. 2015-ben, annak ellenére, hogy az év utolsó négy hónapjában az olasz helikopterek is részt vettek a légimentésben, 464 esetben volt szükség a katonai helikopterekre, amelyek 510 sérültet, 1000 egyéb személyt - orvosokat, hozzátartozókat, kísérőket, hegyi mentőket – szállítottak összesen 520 repült óra időtartamban.
* * *
Forrás: MORH
Fotó: HRZ és Elifriulia
A vasúti kirakodással kezdetét vette a holland haderő már hagyományosnak nevezhető, dandárszintű magyarországi hadgyakorlatának 2016-os kiadása. A hajmáskéri rámpánál jártunk.
A VC16 legnagyobb tűzerejű szereplője a PzH 2000 gördül le a pőrekocsiról a hajmáskéri rakodónál.
Fordulat a menetoszlopba fejlődéshez.
YPR-765, holland AIFV-változat.
Leopard 1 Biber hídvető harckocsi, a hídelemek nélkül, mart azok valószínűleg nem férnének bele a vasúti űrszelvénybe.
Bergepanzer 2, szintén Leo 1 alapú műszaki mentő jármű.
Hidegindítás.
Fennek felderítő járművek. A tetőn jól látható a teleszkopikusan felemelhető megfigyelő szenzor.
A rakodó sarkánál a Hajmáskér-Gyulafirátót utat egy betonozott részen keresztezi az a lőtéri út, mely az orosz mosoda mellett elhaladva tart a "0" pont felé. A konvoj áthaladásakor két oldalról a magyar katonai forgalomirányítók egy-egy Mercedese blokkolja a forgalmat.
A PzH 2000-esekkel és támogató járműveivel megrakott szerelvényt az LCH egyik BR290-es mozdonya húzta-vonta.
Hajmáskéri rakodó-panoráma.
Légihídon is...
Ma Ferihegyen is nyoma volt a holland aktivitásnak. KDC-10 leszállóban 13-as irányba. A fotóért köszönet annak, akit illet.
Zord
A kecskeméti repülőbázisra igyekezve az ember akkor is tesz egy kitérőt a 44-es és 445-ös út körforgalmi csomópontjában felállított MiG-21-es emlékmű felé, ha egyébként a város felől szereti megközelíteni a repteret. Különösen akkor, ha eddig még nem volt módja megnézni a decemberben avatott emlékművet.
* * *
Fotó: Szórád Tamás