Egy letűnt kor képei elevenedtek meg előttem, amikor a tudósításokban láttam, hogyan fogadták Novi Pazarban a török elnököt Redzsep Tayyip Erdogant. Az előkészületekről olvasva eszembe jutott 1985 nyara, amikor Todor Zsivkov, a bolgár kommunista párt főtitkára Várnába látogatott és a városban napokig takarítottak és fényesítettek, az utolsó éjszaka fákat és virágokat ültettek, a tereken térköveztek, mindenhol hatalmas Zsivkov képek voltak. Ugyanezt láttuk Romániában is a Ceausescu házaspár uralkodása idején, ott is bárhova utazott „vizita de lucru” munkalátogatásra, óriásplakátok, hatalmas, széles molinók várták, mindenhonnan az elnök és felesége nézett le az alattvalókra.
Ceausescu munkalátogatáson 1977-ben
Emlékeim szerint nálunk ez – szerencsére – nem volt jellemző, egy-egy hivatalos külföldi vendég látogatását az utcákon az ország zászlajával tisztelték meg.
Most a kétnapos szerbiai hivatalos látogatáson részt vevő török elnököt és vendéglátóját Aleksandar Vučićot fogadták ilyen túlzó szélsőségek közepette.
Novi Pazar Szerbia délnyugati részén helyezkedik el, a többségi muzulmán Sandžak régió központjában. Az itt élők úgy tekintenek magukra, mint Törökország és Szerbia közötti együttműködés előmozdítóira. Dicsérik Erdogant nemcsak gazdasági eredményeiért, hanem Törökország szekularizációjának megállításáért is, amivel az ország csendesen, vagy nem is olyan csendesen lassan lebontja Mustafa Kemal Atatürk örökségét. A helyiek azonnal elítélték a 2016 júniusi törökországi puccs kísérletet és az elsők között szerveztek tömegtüntetést Erdogan támogatására, mert mint mondták, a legkevesebb, amit megtehetnek valakiért, aki nyíltan barátja Szerbiának és az országban élő bosnyákoknak. Ugyanakkor egyetlen kritikus szavuk sincs a több tízezres megtorlásokra.
„Ez mutatja, hogy mennyire közel vagyunk a primitivizmushoz és a nacionalizmushoz. Aggasztó, hogy nincsenek fiatalok, akik elítélnék a tömeges letartóztatásokat”- mondta egy helyi emberjogi aktivista.
A Sandžak hűséges Törökországhoz, aminek egyrészt történelmi gyökerei vannak, másrészt hozzájárul ehhez a szerbeknek a bosnyák kisebbséghez való viszonya is. A régió gazdaságilag fejletlen, elhanyagolt része volt Jugoszláviának és ez nem változott a polgárháború után sem. Az infrastruktúra és a beruházások hiánya miatt a helyiek a belgrádi kormányt hibáztatják, a háború utáni traumákat, Jugoszlávia felbomlását nehezen tudják feldolgozni, mert ott vesztették el rokonaikat, honfitársaikat a srebrenicai mészárlásban. Nem véletlen, hogy az itt élő bosnyákok és nembosnyákok is keresnek egy „nagy testvért”, akire számíthatnak. Nem sokban különbözik ez Szerbia kötődésétől Oroszországhoz. Elvesztették az államukat, nincsenek anyavállalatok, nincsenek bázisok, segítséget keresnek Törökországban. Ez félelemre, bizonytalanságra és magány érzésre utal. „A kormányzó elit, akik hatalmon voltak Erdogan előtt, azt sem tudták, hogy léteznek bosnyákok, nemhogy azt, hol van Novi Pazar. Ez az elnök pedig újra eljött, mint Szerbia barátja és mindenek előtt olyan valaki, aki törődik a Sandžakkal”- mondják.
A régió családi kapcsolatok révén is ezer szállal kötődik a törökökhöz. Becslések szerint öt millió bosnyák él Törökországban, többségük a Sandžakból származik. „A migráció a 20. század elején kezdődött, amikor az Oszmán Birodalom hanyatlani kezdett és csúcspontját a kommunizmus időszakában érte el”– mondta a Novi Pazar Állami Egyetem jogtudományi professzora. „A Jugoszláv Királyságban megengedett volt, hogy a muzulmánok a saria (iszlám törvénykezés) szerint éljenek, de a kommunizmusban általánossá vált a vallásokkal szembeni ellenállás, ami leginkább a muzulmán közösségeket érintette, kezdve az öltözködésüktől egészen a családi, jogi és házassági viszonyok kezelése lehetőségének megtagadásáig.” A Sandžakban nincs család, akinek ne lennének rokonai Törökországban.
Ide érkezett kétnapos szerbiai hivatalos látogatása során a török elnök. Több ezren várták, már napokkal előtte hozzáláttak a város feldíszítéséhez, városszerte Törökország, Szerbia és a Bosnyák Nemzeti Tanács zászlója lengett, hatalmas Erdogan poszterek és török, szerb nyelvű transzparensek, világító feliratok várták a politikusokat. Kicsinosították az utcákat, a kirakatokat, több helyen virágokat ültettek (Várna!).
Több száz novi pazari taxis konvojban, dudálva vonult végig a városon török zászlókkal és Erdogan képével. A város euforikus hangulatban várta a helikopterrel érkező elnököt. "Tito csak egyszer jött Pazarba, a török elnök lám, már másodszor”- kommentálták a látogatást az utca emberei. Erdogan miniszterelnökként 2010-ben már járt a városban, amikor felavatta az Atatürk centrumot.
„A ti örömötök a mi örömünk, a ti fájdalmatok a mi fájdalmunk”- üzente most a szerbiai bosnyák kisebbségnek. Kijelentette, hogy a Sandžakban élőket és a szerbiai bosnyákokat közeli rokonának érzi, akiknek minden jogot biztosítani kell törvényekkel és az alkotmánnyal. Aggodalmát fejezte ki a régió elhanyagoltsága miatt. Bejelentette, hogy autóutat építenek a Sandžakba, egy másikat Tuzlán keresztül Szarajevóba, lehetőséget kínálva ezzel is a régiónak a fejlődésre.
Az itt élők nagyon sokat várnak a török elnök látogatásától: az elmaradott úthálózat kiépítését, felújításokat, török üzletemberek befektetéseit. Mert külföldi befektetéseket eddig még nem nagyon láttak a régióban, nem látták, hogy a szerb kormány támogatná a befektetőket a Sandžakban. Nincsenek nagy német vagy olasz cégek, de nincsenek törökországi befektetők sem, mert hiányoznak az utak és a repülőtér. A helyiek érzése szerint a kereskedelem színvonala az 1990-es szinten van. Azt mondják, pusztán mítosz az, hogy a régió a török befektetők számára kiemelt hely, mert ahogy egy régi mondás tartja: Szerelem a szerelemért, de pénz a sajtért.
Minden esetre figyelemre méltó, hogy Erdogan elnök partnert talált Aleksandar Vučićban. A szerb elnök az 1990-es években az Ultranacionalista Radikális Pártban töltött be tisztséget, később Slobodan Milosevič információs minisztere volt, most pedig ezt mondja: „Szerbia és Törökország baráti államok. Nem 1389-et írunk” - utal ezzel a rigómezei csatára, ahol az Oszmán Birodalom döntő vereséget mért a szerb haderőre. És novi pazari beszédét így zárta: „Éljen a török-szerb barátság!”
Ez a szófordulat is régmúlt időket idéz bennem, de vajon mire gondolhattak azok, akik Novi Pazar utcáin ezt skandálták: "Erdogan szultán!"