Nyugat-Balkán

A hagyományos városnapi programokon túl a Budapest Bár és a Tropico Band koncertezik Szabadkán, lesz félmaraton és a Szabadkai Piacok is beköltözik a központba.

A Zentai Közkórházba látogatott ma Zoran Gojković, tartományi egészségügyi titkár.

A Magyar Nemzeti Tanács szervezésében idén Székelykevén tartják meg a vajdasági magyar elsősök tanévkezdő központi ünnepségét, amelyen ajándékcsomagot kap minden első osztályba induló dél-bánáti magyar kisiskolás.

Egy óra sem telt el az ellenzéki Saša Janković és Maglai Jenő sajtótájékoztatója után és Bogdan Laban is a nyilvánosság elé állt, hogy bocsánatot kérjen Szabadka város és Szerbia lakosságától, azért mert egy „magánbeszélgetés” alkalmával durva és keresetlen szavakat használt, amit nem lett volna szabad megengednie annak, aki ilyen fontos tisztséget tölt be a közigazgatásban – fogalmazott Laban.

Hétfőn került nyilvánosságra az a hangfelvétel, amelyen Szabadka polgármester rendkívül durván beszél azzal a Vladimir Polovinával, aki a beszélgetésnek aligha nevezhető szóváltás szerint a város területén több a polgármesterre vonatkozó cédulát ragasztatott ki, amelyen a Bogdane, bog je ljut (Bogdan, az Isten haragszik rád) szöveg szerepelt.

Bogdan Laban, Szabadka polgármestere és a Szerb Haladó Párt tisztviselője megerősítette, azzal fenyegette meg Vladimir Polovinát, hogy „kitépi a torkát”, azt viszont tagadta, hogy felpofozta volna a férfit, és elnézést kért az illetlen szóhasználatért.

Az espresso.

A nagybecskereki városháza parkjából indult hétfőn délelőtt a Sörnapokra hívógatók menete, ugyanis fogatos kocsikkal végigjárják a várost, hogy minél több polgárt meghívjanak a rendezvénysorozatra.

1992 óta gyilkolták egymást a délszláv polgárháborúban szerbek, horvátok, bosnyákok, a nemzetközi közösségek békefenntartókat küldtek szinte semmi jogosítással, béketerveket dolgoztak ki, amiket valamelyik fél biztosan nem írt alá, és folyt az öldöklés. Szarajevó 1992 május óta blokád alatt volt, az emberek éheztek és fáztak. A belvárosban lévő Markale csarnok mögött lévő Városi piac egyike volt azoknak a helyeknek, ahol az ostrom ideje alatt is be lehetett szerezni élelmiszert. 

1995. augusztus 28-án délelőtt 11 órakor öt erős robbanás hallatszott. A 120 mm-es löveggránátokat a Trebević irányából lőtték ki, a piac északi bejáratánál robbantak fel és megöltek 43 embert, több mint 84-et megsebesítettek.

Nem ez volt az első támadás a piac ellen. 1994. február 5-én déli 12 órakor a szerb hadsereg egyszer már megtámadta az élelmet beszerzőket. Abban a támadásban 68-an vesztették életüket és 144-en sérültek meg. 

Az 1995. augusztus 28-i támadás volt az utolsó, amit végrehajtottak a város ellen, mert végre megindultak a NATO egységek és megtörtént az első katonai beavatkozás, megkezdődött a „Szándékos erő” akció. Ezzel a szerbek katonai-politikai vezetését rákényszerítették, hogy feloldják Szarajevó blokádját, és visszavonják a tüzérséget a főváros körüli hegyekről. 

                                  F-16-os a NATO "Szándékos erő" akcióban

A mészárlás körülményeinek kivizsgálását ENSZ katonák végezték, a jelentéseik titkosak voltak, ami számtalan találgatásra adott lehetőséget a médiában és a lakosság körében is. A híresztelések arról szóltak, hogy a kivizsgálók nem tudják meghatározni a helyet, ahonnan a gránátokat kilőtték. Ezeket a találgatásokat a szerb hatóságok erőteljesen támogatták éppúgy, mint az 1994-es véres támadás után is, és megpróbálták a felelősséget a boszniai hadseregre hárítani. Azzal vádolták a bosnyák kormányt, és személyesen Izetbegović elnököt, hogy saját lakosságát bombázta azért, hogy nemzetközi felháborodást és beavatkozást érjen el. 

Az ENSZ közgyűlésnek 1999-ben benyújtott vizsgálati anyag azonban egyértelműen megállapította, hogy mind az öt gránátot a Szerb Köztársaság hadserege lőtte ki. 

Dragomir Milošević tábornok hágai bírósági tárgyalásán tanúként hallgatták meg David Harland-t, az ENSZ civil ügyek boszniai szektorának volt vezetőjét, aki elismerte felelősségét annak a mítosznak az elterjedésében, hogy az UNPROFOR nem erősítette meg, ki lőtte ki a gránátokat a Markale piacra 1995 augusztusában. 

A támadás napján Rupert Smith az UNPROFOR parancsnoka kijelentette, hogy „nem világos, hogy ki lőtte a gránátokat.” Mondta ezt annak ellenére, hogy „az UNPROFOR hírszerzési egysége már rendelkezett olyan technikai jelentéssel, ami kétségtelenné tette, hogy a lövedékek a Szerb Köztársaság hadseregének lukovicai egységétől  érkeztek” - vallotta Harland. 

                                              David Harland Hágában

David Harland volt, aki azt tanácsolta Smith tábornoknak, hogy „semleges állításokat tartalmazó jelentést” terjesszen elő, hogy „ne figyelmeztessék a szerbeket, tudván, hogy készül a NATO légitámadás az állásaik ellen”, és "ne sodorják veszélybe az ENSZ erőket, akik akkor a szerb hadsereg ellenőrzése alatt álló területeken voltak". 

                                           Stanislav Galić Hágában

A Markale piac elleni támadásért a hágai nemzetközi bíróság életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte Stanislav Galićot, a szerb hadsereg Szarajevó-római hadtest parancsnokát. A 2006-ban meghozott ítéletben olvasható: „ez a támadás példa arra, amikor civileket szándékosan céloznak meg.” 

                                A Markale piac a 2000-es évek elején

A Szarajevóban töltött évek alatt megszámlálhatatlanul sokszor mentünk el gyalogosan, kocsival a piac mellett, sokszor vásároltunk is ott és a történtek ismeretében mindig valamiféle megilletődöttséggel jártam a sorok között. A maléves kolléganőnk ezen a napon nem dolgozott. Talán 200 méterre laktak a piactól, a Marsala Titan, és a háború alatt gyakran jártak ők is ide vásárolni. Ezen a napon az édesanyja nem engedte, hogy ő menjen le... és az anyukája többet nem jött haza.

Az áldozatok hozzátartozói és a túlélők köztünk járnak. Az elvakult gyűlölet azóta is szedi áldozatait és mi úgy tűnik, nem tanulunk.

 

 

 

 

 

 

 

Vasárnap a késő délutáni órákban heves vihar söpört végig a Szabadka keleti részén fekvő helyi közösségeken.

Retro festésű repülőgép szállt le augusztus 24-én reggel a belgrádi Nikola Tesla repülőtéren. A reggeli órákban landolt az LH1406 Frankfurt-Belgrád járata, amit a légitársaság D-AIDV lajstromjelű repülőgépe teljesített a korabeli festéssel, ezzel ünnepelve fél évszázados menetrend szerinti járatát a szerb fővárosba.

                                         2017. augusztus 24. 

A Lufthansa 1966-ban nyitott irodát Belgrádban, és 1967. augusztus 26-án indította első menetrendszerint járatát Boeing 727 típussal. A Frankfurt-Belgrád közötti út akkor négy órát tartott, müncheni és budapesti leszállással. Szinte a belgrádival egy időben nyitotta meg a német légitársaság Jugoszlávia másik városába, Zágrábba induló járatát.

                                       1967. augusztus 26. 

A Lufthansa Csoportnak jelenleg heti 63 járata van Szerbiából. (Lufthansa 27, Austrian Airlines 18, Swiss 16, Eurowings 2).

Az alatt a néhány hónap alatt, amíg 1992-ben működhettek koncentrációs táborok Prijedor környékén, a szerb hadsereg és rendőrség rettenetes bűnöket követett el a bosnyák, horvát és más nemszerb civil lakosság ellen.

Az Omarska és a Keraterm táborokban átélt iszonyatokról már írtam, ez a hónap a negyedszázados visszaemlékezésé.

Néhány nappal ezelőtt a hozzátartozók és a megemlékezők a hagyományos 250 szál rózsával mentek fel a Vlasić-hegyre a Korićanske sziklához.

                         Rózsák a Korićanske sziklánál

Huszonöt évvel ezelőtt, 1992. augusztus 21-én 224 ártatlan civilt gyilkoltak meg itt kegyetlenül.

Azon a napon a Trnopolje koncentrációs táborban közel 1200 foglyot zsúfoltak autóbuszokba és teherautókra azzal a magyarázattal, hogy máshová szállítják őket. Egy szemtanú, aki akkor a táborban volt elmondta, hogy amikor a buszok megjelentek, az emberek elkezdtek lökdösődni, hogy minél előbb felszállhassanak rájuk. Mert nem is sejtették, hogy mi lesz a sorsuk.

                                      Trnopolje koncentrációs tábor

A konvojt a prijedori rendőrség bevetési egysége és a területi védelmi egység tagjai kísérték. A parancs szerint az Ugar folyónál a Vlasić-hegyen megálltak, és a későbbi bírósági vádirat szerint több mint 150, azóta pontosan tudják, hogy 224 férfit elkülönítettek. Őket a Korićanske sziklához vitték.

Ott megparancsolták az embereknek, hogy szálljanak le és álljanak kettős sorba. Ezután újabb parancs érkezett, hogy térdeljenek le. És akkor hátulról lelőtték őket. Az áldozatok a völgybe zuhantak. A szerb katonák, rendőrök 6-7 kézigránátot dobtak közéjük, hogy „biztos legyen, hogy senki nem éli túl", és akik még ezt is túlélték, azokba belelőttek. 

                              A sziklán

Mindezek ellenére, szinte hihetetlen módon tizenkét embernek sikerült megmenekülnie.

Egyikük, a ma Norvégiában élő Husein Jakupović azt vallotta, hogy a tömeggyilkosság elkövetése után két nappal a szerb katonák a holttesteket elkezdték elégetni. Neki úgy sikerült életben maradnia, hogy amikor lőni kezdtek, ő leugrott a szikláról és egy párkányra esett.

„A szerb katonák megparancsolták, hogy szálljunk le a buszról és kettesével álljunk a sziklára. Kicsivel később megparancsolták, hogy térdeljünk le. Letérdeltünk és akkor elkezdtek lőni. Az emberek lezuhantak a völgybe. Én leugrottam egy kiszögellésre...”

„Éreztem, hogy valaki rám esett, nem láttam, hogy ki az. Odanyomtak a sziklához. Ez körülbelül délután fél ötkor volt. Egész éjjel ott voltam a sziklán, az emberek estek le mellőlem. Hallatszott, hogy van még, aki él, a szerb katonák, akik terepszínű egyenruhában voltak, kézigránátot dobtak le, és lelőtték őket a szikláról.”

                              Az áldozatok a mélybe zuhantak

Sikerült elkúsznia egy bokros részre. Ott, ahogy állította, meztelen holttesteket látott, amikről nyilvánvaló volt, hogy korábban ölték meg őket, mert „a csoportunkból senkinek nem parancsolták meg, hogy vetkőzzön le.” Onnan tovább kúszott a folyóig és megbújt egy szikla mögött. Hallotta, hogy a szerb katonák arról beszélnek, hogy hiányzik egy-két ember. „Gondolom számoltak minket. Másnap megint jöttek és lemásztak a holttestekhez. Összegyűjtötték őket halomba, láttam a füstöt és éreztem a szagot...”

Jakupovićot néhány nap bolyongás után az erdőben szerb katonák letartóztatták és előbb a közeli parancsnokságra, majd Banja Lukára szállították, ahol két és fél hónapig a rendőrségi fogdában tartották, majd szabadon engedték. Nem mondta meg, hogy a lövöldözés túlélője. De nemcsak a sziklai tömeggyilkosságot élte túl. 1992. május 24-én tartóztatták le, és túlélte Omarska és Keraterm borzalmait is.

Egy másik túlélő, Borislav Herceg szintén a konvojban volt. Neki akkor sikerült megszöknie, amikor a biztosítók – felfegyverzett civilek, tartalékos rendőrök, katonák – éppen egy útközbeni település fosztogatásával voltak elfoglalva.

                           Hat vádlott a boszniai bíróság előtt

A túlélők, a hozzátartozók és a táborlakók szövetsége nem tartja kielégítőnek sem a bíróság elé kerültek számát,sem a rájuk kirótt büntetést. Összesen 211 évet szabtak ki a bíróságok, de ahogyan a túlélők mondják, 224 ember életéért? Dušan Jankovićot, a prijedori közbiztonsági szolgálat parancsnokát a boszniai bíróság 2010 decemberben az említett tanúk vallomásának figyelembe vételével 27 év börtönre ítélte.

2013 februárban a boszniai fellebbviteli bíróság összesen 79 év börtönre ítélt négy egykori prijedori rendőrt legkevesebb 150 nemszerb civil haláláért a Korićanske sziklánál.

Az eltűnt személyeket vizsgáló intézet a boszniai ügyészség engedélyére vár, hogy a Korićanske sziklánál nemrég feltárt tömegsírnál elkezdhessék az exhumálást. Feltételezik, hogy az 1992 augusztusban elkövetett tömeggyilkosság áldozatainak maradványait találták meg.

„Azt várjuk, hogy legkevesebb 80-100 áldozat maradványait sikerül megtalálni” -mondta az intézet munkatársa.

 

 

Duplán ünnepeltek az MH KFOR Kontingens 16. váltásának katonái augusztus 19-én a Novo Seló-i táborban, Koszovóban. A délelőtti medálparádét követően délután az államalapításra emlékeztek a magyar katonák.

Ünnepi állománygyűlésen emlékeztek meg nemzeti ünnepünkről a Bosznia-Hercegovinában szolgálatot teljesítő magyar katonák − azaz az MH EUFOR Kontingens 20. váltása, valamint a NATO- és az EUFOR-parancsnokságok egyéni beosztásaiban szolgálók − augusztus 17-én.

Közösen vettek részt a többnemzeti kiképzési forgatókönyv alapján zajló Dragon Fire gyakorlaton a KFOR harcászati tartalék zászlóaljának magyar katonái és a Déli Harcálláspont helikopterpilótái Délkelet-Koszovóban, augusztus 10-én.

Augusztus 9-én ünnepélyes keretek között adta át a szarajevói NATO-parancsnokság törzsfőnöki beosztását Nosza Vilmos ezredes, az MH Hadkiegészítő, Felkészítő és Kiképző Parancsnokság Doktrinális és Szabályzatfejlesztési Osztály osztályvezetője utódjának, Könczöl Ferenc ezredesnek, az MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred parancsnokának.

Az EUFOR Együttműködési és Megfigyelési Csoportjához látogatott augusztus 2-án, Dobojban Szpisják József dandártábornok, a missziós erők törzsfőnöke.

A tények makacs dolgok. Egyetértek azzal, hogy ha terrortámadásban akár egy ember is meghal, az is sok, ugyanakkor kénytelenek vagyunk tudomásul venni, hogy támadások mindig voltak és minden valószínűség szerint a jövőben is lesznek.

Furcsa érzés támadások és áldozatok esetében százalékokról beszélni, és nekünk itt Európában a két százalék is sokkal több, mint amennyit szeretnénk, hogy legyen. Talán érdemes megismerkedni az amerikai Maryland egyetem által nyilvánosságra hozott számokkal.

Az összegyűjtött adatok szerint 2016-ban világszerte 13400 terrortámadás történt, ami 9%-kal kevesebb, mint 2015-ben volt. A támadásokban 34 ezer ember halt meg, 11600 támadót öltek meg.

A terrortámadásokat 108 országban követték el. Az esetek 87%-a és az áldozatok 97%-a a Közel-Kelet, Észak-Afrika, Dél-Afrika és Afrika Szaharától délre fekvő területein voltak.

A legsúlyosabb támadást 2016 júliusában Bagdadban követték el, ahol az öngyilkos merénylő autójával a Karada negyedben egy bevásárlóközpontba rohant, a robbanásban legkevesebb 382 ember meghalt.

Nyugat-Európában a világban végrehajtott terrortámadások 2%-át követték el, amikben életét vesztette az áldozatok 1%-a, ami 20%-kal kevesebb, mint az előző évben volt.

A vizsgálat arra is kitért, hogy 2016-ban megnőtt az olyan támadások száma, amikben a gépkocsit, mint fegyvert használták és gyalogosok közé hajtottak. Ez a taktika nem előzmény nélküli, de jelentősen emelkedett az ilyen támadásban életüket vesztett áldozatok száma.

 

 

Forrás: AJB

 

 

Nem szoktam bulvár történeteket írni, most azért teszek kivételt, mert kedvelem Zlatan Ibrahimovićot annak ellenére, hogy a focit kevésbé.

A felesége,Helena Seger nem szeret a figyelem középpontjában lenni, kerüli a nyilvánosságot. A bosnyák labdarúgóval 13 évvel ezelőtt ismerkedtek meg egy rendezvényen, a hölgy akkor 32, Ibra 21 éves volt. 

Két fiuk van, Maximilian és Vincent. Hivatalosan nem házasodtak össze, mert Helena úgy véli, azzal „elveszítené önállóságát”.

Ezen a nyáron Saint-Tropezban nyaraltak a családdal, a legtöbb időt a yachtjukon töltötték. Ezeken a képeken nem Ibra a főszereplő, hanem 46 éves felesége, aki egyszerűen fantasztikusan néz ki. 

A legfrissebb hírek szerint Ibrahimović egyéves szerződést ír alá a Manchester Uniteddal.

 

Video: hayat.ba

Legyen, vagy ne legyen? Kötelező sorkatonai szolgálat, vagy önkéntes hadsereg? A kettő együtt? Időről-időre előkerül a kérdés, de támogatók és ellenzők abban egyetértenek, hogy jelenleg egyik ország sem bírná gazdaságilag. 

A kötelező katonaság különböző időpontokban szűnt meg főként gazdasági okokból, de az aktuális európai politikai trendhez való alkalmazkodással is magyarázzák. 

Az egykori Jugoszláv Néphadsereg a büszkeség szimbóluma volt. Kiváltság volt, és még ma is úgy vélik, hogy egyik módja a fiúból férfivá válásnak. A hadsereg a múlt században évente 2,5 milliárd dolláros költségvetéssel gazdálkodott, az ingó és ingatlan vagyonának értéke sok száz millió dollár. 

Ma a térségben sok politikus a kötelező katonaság kérdését a választók szimpátiájának megnyerésére használja, mert ez a fajta retorika sokakban pozitív emlékeket ébreszt, de a gazdaságossági oldala gyakorlatilag megvalósíthatatlan. Minden ország a hivatásos katonaság mellett döntött. 

Jozo Radoš horvát EP képviselő, korábbi védelmi miniszter 15 évvel ezelőtt támogatta a kötelező katonai szolgálat megszüntetését, és most azt mondja, hogy annak ismételt bevezetése újabb pénzügyi terhet jelentene az országoknak és növelné a feszültséget a balkáni államok között.

„Nincs különösebb oka a kötelező katonai szolgálat bevezetésének, ez egy káros lépés lenne, ami feszültséget okozna az országok között és megterhelné azokat, ahelyett, hogy azt az pénzt a gazdaság fejlesztésére, oktatásra, a foglalkoztatás növelésére fordítanák. A dolog kontraproduktív lenne.”

Bosznia-Hercegovinának nincs elegendő költségvetése szinte arra sem, hogy a jelenlegi fegyveres erejét fenntartsa, a kötelező katonaságot meg már ne is említsük. A boszniai polgárok jelentős számban támogatták eltörlését, de még mindig vannak hívei. 

Montenegróban 2006-ban szűnt meg a kötelező katonaság. Adis Sadiković 1984-ben született, ő már nem vonult be. Azt mondja, hogy a kötelező katonaság pozitív élmény lehet a férfiaknak, de nem a balkáni országokban lévő jelenlegi körülmények között. „Ahol senki nem garantálja a gazdasági stabilitást, a kötelező katonaság csak megterhelné az államokat. Reálisan gondolkozva, ennek most nincs itt sem a helye sem az ideje.” 

Többen gondolják úgy, hogy az esetleges visszatérés a katonai szolgálatra lehetséges, hogy csökkentené a fiatalkori bűnözést, mert növekedéséhez is hozzájárult az eltörlése. „A katonai szolgálat a bűncselekményekre hajlamos fiatalokra jótékony hatással van, fegyelemre nevel és előbbre hozza a felnőtté válást. A katonai fegyelem segítheti őket a munkavégzésben és felkészíti őket az életre.” 

Szerbiában 2011-ben szűnt meg a kötelező katonai szolgálat. A belgrádi Nikola Stajčić tartalékos tiszt is azt tartja, hogy a katonaság rendre szoktatja a fiúkat. Úgy véli, hogy egy egy hónapos katonai kiképzés elegendő ahhoz, hogy a védelmi alapokat, a fegyverhasználatot elsajátítsák. 

Annak ellenére, hogy a balkáni országok gazdasági helyzete nem teszi lehetővé, az egész régióban megfigyelhető egy valamiféle fegyverkezési verseny. A szerb média például minden alkalommal büszkén ad hírt arról, hogy milyen újabb fegyverek, vagy éppen vadászgépek érkeztek az országba és ilyen címet ad a tudósításnak: "A szerb hadsereg harapós lesz, ha megérkeznek az MIG-ek", vagy éppen "Putyin fegyverrel védi meg Szerbiát". Az a hír különösen aggasztotta a szerbeket, hogy Horvátország német PZH 2000 típusú tankokat szerez be, amit „gyilkos tankoknak” neveznek, mert nagyon pontosan lőnek akár 40 kilométerre is. Egy szerbiai közvélemény-kutatás szerint a szerbek 70%-a támogatná a sorkatonai szolgálat visszahozását, de szakértők szerint ez a szám biztosan változna, ha szembesítenék ugyanezeket az embereket a visszaállítás költségeivel, ami nagyon drága lenne, nem beszélve arról, hogy számos katonai létesítményt, laktanyát már eladtak, kérdés, hogy hol kerülnének elhelyezésre a katonák?

Horvátország Szerbiánál gazdaságilag sokkal jobb helyzetben van, ott mégis kategorikusan kimondták, hogy a kötelező katonai szolgálat visszaállítására nincs pénz. Vannak ugyan olyan kezdeményezések, hogy talán mégis, de csak nyáron, mert téli egyenruhára biztosan nincs forrás. Ami azért elég nevetséges lenne. Ennek ellenére persze a beszerzések folynak. Saját értékelésük szerint „dél-kelet-Európa 20 évvel ezelőtti leghatékonyabb hadserege mára protokoll hadsereggé lett, aminek a feladata részvétel békefenntartó missziókban, árvízvédelem, betegek szállítása, turisták mentése, és tűzoltás, és a cél, hogy legyen egy igazi hadsereg - ami készen áll a háborúra - feledésbe merült több mint egy évtizede”.

A horvát kormány jelentősen növelte a védelmi költségvetést, Krstičević védelmi miniszter szerint ezt a tendenciát folytatni kell, és „a lehető legrövidebb időn belül döntést kell hozni legkevesebb 18 harci repülőgép beszerzéséről”, ezzel együtt a hozzá tartozó légiközlekedési infrastruktúra, légi- és képzési bázisok kiépítéséről. A horvát hadseregben az aktív katonák számát 25 ezerre kell növelni, amiből legalább 5 ezren a légierőnél és 3 ezren a haditengerészetnél szolgálnak. A védelmi miniszter példaként az izraeli hadsereget hozta fel, mint a világ „leghatékonyabb hadseregét”, megjegyezve, hogy sok velük a hasonlóság, mert a két ország „kedvezőtlen, instabil és gyakran ellenséges környezetben” van. 

Koszovó önálló hadsereget szeretne, ehhez azonban alkotmánymódosításra lenne szükség.  

Egy szerb katonai szakértő úgy véli, hogy a balkáni régió egy ideje meglehetősen elhanyagolt mind az Európai Unió, mind az Egyesült Államok részéről és az tény, hogy az országok úgy érzik, bizonytalanságban vannak. És ha az állam úgy érzi, hogy bizonytalan, fegyverkezni kezd. „Mi sajnos, követjük a rossz globális trendeket, és ez egyike azoknak.” 

A Global Firepower közzétett egy összesítést a régió tíz országának katonai erejéről. A sorrendet 50 különböző szempont szerint állították össze, ez alapján a tizedik helyen Bosznia-Hercegovina áll. Katonai költségvetése évi 250 millió dollár, ami a legalacsonyabb a régióban. 15 000 aktív és 7 000 tartalékos katonája van. A fegyverzete 149 tank és 20 repülőgép, amiből egy sem vadászgép. Van 20 helikoptere és 110 darabból álló rakéta rendszere.

Szlovénia 790 millió dolláros katonai költségvetése is a régió szerényebbje közé tartozik. 7 500 aktív és 8 300 tartalékos katonája van. Fegyverzete 84 tank, 16 helikopter, 28 repülőgép, egy sem vadászgép,

Albániának 14 550 aktív és 5 000 tartalékos katonája van. Egyetlen tankja sincs, van 22 repülőgépe és 22 helikoptere. Nincs rakéta rendszere, a katonai költségvetése évi 110 millió dollár.

Szerbia katonai költségvetése 830 millió dollár, 52 000 aktív és 170 000 tartalékos katonája van. Fegyverzete 225 tank, 123 repülőgép (24 vadászgép), 37 helikopter.

Horvátország katonai költségvetése 958 millió dollár. 21 500 aktív, 102 700 tartalékos katonája van. Fegyverzete 72 tank, 68 repülőgép (12 vadászgép), 31 helikopter, 92 darabból álló rakéta rendszer.

Bulgária katonai költségvetése 700 millió dollár. 35 000 aktív és 302 000 tartalékos katonája van. Fegyverzete 160 tank, 100 darabból álló rakéta rendszer, 68 vadászgép, 25 helikopter.

A tízes lista második helyén álló Magyarország katonai költségvetése 1.040 millió dollár. 20 000 aktív és 52 000 tartalékos katonája van. Fegyverzete 42 tank, 30 repülőgép (11 vadászgép), 14 helikopter, 65 darabból álló rakéta rendszer.

A Balkán katonailag legerősebb állama Románia. Katonai költségvetése 2.190 millió dollár. 75 000 aktív és 80 000 tartalékos katonája van. Fegyverzete 875 tank, 125 repülőgép (28 vadászgép), 86 helikopter, 188 darabból álló rakéta rendszer.