Agrégateur de flux

Trilateral talks on Ukraine will take place soon, US President Donald Trump said on Sunday without disclosing a specific timeframe.

Foreign Minister Abbas Araghchi said that fundamental and strategic changes have taken place in West Asia and that nothing will be the same as it was before the 40-day imposed war.

Iran's Army intercepts and shoots down a US LUCAS drone operating over southern Iran.

Iran's parliament speaker, Mohammad Baqer Qalibaf, has called for a nationwide campaign to cut natural gas consumption by at least a tenth as the country braces for winter shortages worsened by its war with the United States and Israel.

Iran's Islamic Revolutionary Guards Corps IRGC) carried out drone strikes against positions held by the Iranian Kurdish opposition group Komala in northern Iraq, the Mehr news agency reported on October 25.

De l’Espagne à la Grèce, en passant par l’Italie et le Portugal, ces dernières semaines, les militants pour le droit au logement assiègent les rues pour dénoncer la hausse des loyers et les difficultés d’accès aux logements. Une mobilisation européenne qui laisse place à diverses revendications.

That Girl Boina's post about why she had closed her beauty parlour struck a nerve with other small business owners.

En Serbie, la colère de la rue se traduira-t-elle dans les urnes ? C’est la question à laquelle les électeurs serbes répondent aujourd’hui. Il s’agit d’un scrutin anticipé convoqué par le président Aleksandar Vucic après deux ans de manifestations. Le mouvement est né de l'effondrement du toit de la gare de la ville de Novi Sad en 2024. Depuis, les étudiants sont dans la rue. Dans les urnes aujourd’hui, ils soutiennent une liste de 250 personnalités de la société civile face au SNS, le parti au pouvoir.

RÉCIT - Alors que les parlementaires débattent depuis deux semaines des textes budgétaires, nombre d’élus ne cachent pas leur exaspération quant au travail souvent vain qu’on leur demande de fournir.

Der Tod eines Kindes auf dem Schulweg. Und das Leben eines Dorfes danach.

En Turquie, plusieurs milliers de personnes marchaient dans les rues ce samedi 24 octobre. Des syndicats de journalistes et des ONG de défense de la liberté de la presse appelaient à manifester dans une dizaine de villes du pays pour dénoncer une forte hausse du nombre de journalistes emprisonnés ces derniers mois, mais aussi la mise sous tutelle de plusieurs grands médias d’opposition et la fermeture de sites d’information. Ils accusent le gouvernement du président Recep Tayyip Erdogan de tenter de faire taire les journalistes, et toute la société.

Y a-t-il un retour des cerveaux en Grèce ? Pendant les années noires de la crise économique, entre 2009 et 2018, les jeunes Grecs ont émigré en masse dans d’autres pays de l’UE, aux États-Unis et au Canada principalement. Maintenant, ils reviennent petit à petit en Grèce. Un récent rapport de l’OCDE montre que les tendances migratoires se sont inversées depuis 2023 : ils sont désormais plus nombreux à rentrer au pays qu’à s’exiler. Le signe d’une économie plus dynamique, même si ce n’est pas le seul facteur qui entre en jeu pour pousser les jeunes expats à revenir.

Les forces de sécurité ont été massivement déployées en Italie face à des manifestations samedi qui se sont révélées finalement modestes et en grande partie pacifiques, après une vaste opération de répression consécutive à de violents affrontements le week-end dernier.

Masques chirurgicaux sur le visage et slogans pour réclamer la démission du Premier ministre… En Albanie, plusieurs milliers de manifestants, jeunes femmes en tête, se sont rassemblés samedi à Tirana. Ils dénoncent les mauvaises conditions d'études et la corruption.

En Suède, des propriétés privées achetées par des ressortissants russes à proximité d’installations militaires sensibles suscitent l’inquiétude des autorités, qui redoutent qu’elles puissent servir de bases d’espionnage, voire faciliter des opérations de sabotage. Un casse-tête sécuritaire et juridique pour le royaume.

Nicolas Jackson continues an excellent start to his Aston Villa career with a match-winning double against Manchester City.

The Northern Sea Route (NSR) maintains a structural potential to generate significant revenue for the Russian budget, yet its commercial viability is currently throttled by geopolitical constraints rather than technical ones. While the route is often viewed through the lens of icebreaker rentals, the actual revenue mechanism comprises a broader suite of mandatory navigational services. Even vessels capable of independent transit must pay for hydrographic services, ice and meteorological data, and professional ice pilots to ensure safe passage through Arctic latitudes. The Revenue Model vs. Geopolitical Risk Vsevolod Shimov, a senior researcher at the RAS Institute of Europe, notes that maintaining the safety infrastructure of the NSR is a resource-intensive operation. For the route to evolve from a domestic transport line into a global artery, it requires a steady stream of international transit fees to justify the expansion of port infrastructure and communications systems. However, the ability to collect these fees is increasingly hampered by Western sanctions, which create a financial blockade for international carriers fearing secondary restrictions when settling payments with Russian entities. The recent transit of the South Korean container ship PanStar Acro serves as a case study in this friction. While the vessel successfully completed a round trip between Asia and Europe-visiting ports in the UK, the Netherlands, and Poland before returning to Busan on October 11-the operational data reveals a stark gap between technical feasibility and economic efficiency:

A háború szó hallatán elsőre olyan fogalmak juthatnak eszünkbe, mint a hadüzenet, a reguláris csapatok és a jól azonosítható hadszíntér. Ezek a hagyományos képzettársítások azonban már nem elegendőek a hibrid hadviselés jelentette fenyegetések megragadásához. Egy támadás kezdődhet dezinformációval, kiberműveletekkel, gazdasági nyomásgyakorlással vagy fedett akciókkal, miközben sem a támadó kiléte, sem az alkalmazott eszközök célja nem egyértelmű. A hibrid fenyegetések nem a háború fogalmát szüntetik meg, hanem inkább annak a politikai és stratégiai határát teszik bizonytalanná. Az elszenvedő fél súlyos károkat kénytelen elviselni, miközben nehéz megjelölnie azt a pillanatot, amikor a versengés már támadássá változott.

Clausewitz szerint a háború a politika folytatása más eszközökkel. A hibrid hadviselés nem cáfolja Clausewitz háború és politika kapcsolatáról megfogalmazott tételét, ugyanakkor új kérdéseket vet fel a politikai versengés és a fegyveres konfliktus közötti határ meghatározásával kapcsolatban (Clausewitz 2013). Frank G. Hoffman a hibrid hadviselést olyan konfliktusformaként határozza meg, amelyben az ellenfél a hagyományos katonai képességeket, az irreguláris harceljárásokat, a terrorizmust és a bűnözői tevékenységeket egyidejűleg, összehangoltan alkalmazza (Hoffman 2007). Resperger István meghatározása szerint a hibrid hadviselés a reguláris és irreguláris hadviselés „puha, közepes és kemény” módszereinek rugalmas alkalmazása. Célja az ellenséges állam és fegyveres erő működésképtelenné tétele, valamint az ellenfél saját akaratunknak való alárendelése, lehetőleg anélkül, hogy az erőszak szintje a konfliktus során elérné vagy meghaladná a nyílt háború szintjét (Resperger 2018). Mindkét meghatározás középpontjában tehát az eltérő hadviselési módok tudatos kombinációja áll.

A gyakorlatban ez több, egymásra épülő tevékenységet jelenthet. A dezinformáció nem feltétlenül egyetlen hamis állítás elfogadtatására törekszik, nem meggyőzni kíván, hanem sokszor elég, ha megrendíti a hiteles tájékoztatásba és az állami intézményekbe vetett bizalmat. A kiberműveletek akadályozhatják a közigazgatás, a pénzügyi rendszer vagy az alapvető szolgáltatások működését. Ehhez társulhat az energiafüggőség kihasználása, a kritikus infrastruktúra elleni szabotázs, illetve proxy- vagy fedett szereplők alkalmazása. Az elkövető sokszor épít a tagadhatóságra, hiszen, ha a felelősség nem bizonyítható gyorsan, a célország vagy a szövetségi rendszere nehezebben alakít ki egységes politikai választ.

Az orosz fellépés Ukrajnában 2014-ben jól mutatta a hibrid hadviselés működését. A Krímben február 27-én jelentek meg az azonosító nélküli, később oroszként azonosított fegyveresek, akik elfoglalták a regionális parlament és a kormányzat épületét. Az akciókat politikai előkészítés, dezinformáció, a helyi szereplők mozgósítása, valamint az ukrán közigazgatás és fegyveres erők megbénítása egészítette ki (Rácz 2014, 8–12). Az oroszok hibrid műveleteinek célja nem csupán az ellenfél fegyveres erőinek legyőzése, hanem a megtámadott állam egész működésének megbénítása, politikai mozgásterének korlátozása és – adott esetben – területének elszakítása. A módszer hatékonyságát növeli, hogy a támadó állam formális részvétele sokáig tagadható, reguláris hadereje pedig nyílt támadás nélkül is politikai nyomást gyakorolhat az ellenfélre (Rácz 2014, 16–17).

A legsúlyosabb dilemma a NATO számára abból adódik, hogy a hibrid műveletek összhatása stratégiai jelentőségű lehet, viszont az egyes cselekmények külön-külön nem feltétlenül minősülnek fegyveres támadásnak. Az Észak-atlanti Szerződés 5. cikke ráadásul nem automatikus mechanizmus: alkalmazása politikai döntést és egyetértést igényel. A NATO 2022-es Stratégiai Koncepciója már kimondja, hogy a szövetségesek elleni hibrid műveletek elérhetik a fegyveres támadás szintjét, és az Észak-atlanti Tanács az 5. cikk alkalmazásáról dönthet (NATO 2022, 27. pont). A feltételes megfogalmazás azonban megőrzi a rugalmasságot, nem határoz meg minden helyzetre alkalmazható küszöbértéket.

A védekezés további nehézsége, hogy a hibrid műveletek gyakran éppen a demokratikus államok nyitottságát használják ki. A szabad média, a politikai verseny és a társadalmi vita lehetőséget teremthet a befolyásolásra, ezeknek a korlátozása viszont pont a demokratikus értékeket veszélyeztetné. Az államnak ezért úgy kell fellépnie a beavatkozással szemben, hogy közben ne számolja fel a véleményszabadságot és ne minősítsen automatikusan minden kritikát ellenséges tevékenységnek. A hibrid fenyegetésekkel szembeni védekezés tehát nemcsak biztonsági, hanem jogállami és politikai probléma is.

Arra a kérdésre, hogy hol kezdődik a háború, ezért nem adható egyetlen, minden helyzetben alkalmazható válasz. A fogalom túl tág használata veszélyes, mert háborús cselekménynek minősíthet olyan nyomásgyakorlást is, amely az államközi versengés része lehet. A hibrid műveletek jelentőségét nem egy-egy elszigetelt incidens, hanem azok szándéka, összehangoltsága és politikai hatása alapján lehet megítélni. A sikeres védekezés célja így nem valamennyi ellenséges lépés megakadályozása, hanem annak biztosítása, hogy ezek ne tudják megbénítani az állami döntéshozatalt, megosztani a társadalmat vagy kikényszeríteni a támadó politikai akaratát.

 

 

 

Felhasznált irodalom

Clausewitz, Carl von: A háborúról. Budapest: Zrínyi Kiadó, 2013.

Hoffman, Frank G.: Conflict in the 21st Century: The Rise of Hybrid Wars. Potomac Institute for Policy Studies, 2007.

NATO 2022 Strategic Concept. NATO, 2022.

Rácz András: „Oroszország hibrid háborúja Ukrajnában.” KKI-tanulmányok, T-2014/1, 2014.

Resperger István: A válságkezelés és a hibrid hadviselés. Dialóg Campus, 2018.

A Dr. Gólya Richárd: A béke és a háború határán – A hibrid fenyegetések kihívásai bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.