Agrégateur de flux

A l'occasion des Jeux Olympiques et Paralympiques de Paris 2024, l'Institut culturel roumain met à l'honneur le dialogue entre art et sport.
L'exposition « Les sportifs roumains en beauté » célèbre les valeurs de l'Olympisme – excellence, respect, amitié, solidarité – et fait l'éloge de la beauté de leurs gestes, alliant force et grâce, beauté du corps et beauté morale. Cette exposition célèbre également les moments d'harmonie, de fraternité et d'amitié que les sportifs roumains ont créés (…)

- Agenda / Région parisienne, Roumanie

Muzeu Kombëtar i Fotografisë Marubi
Rruga Kolë Idromeno, nr. 32
4001 Shkodër-Albania
+355 22 400 500
www.marubi.gov.al

- Agenda / Dans les Balkans, Albanie, Agenda - Diaporama

Muzeu Kombëtar i Fotografisë Marubi
Rruga Kolë Idromeno, nr. 32
4001 Shkodër-Albania
+355 22 400 500
www.marubi.gov.al

- Agenda / Dans les Balkans, Albanie, Agenda - Diaporama

For over ten years, the “Save the Blue Heart of Europe” campaign has tirelessly worked towards protecting free-flowing rivers from Slovenia to Greece. This effort has grown into an incredible movement, with activists all over the Balkan Peninsula achieving tremendous successes in halting dam projects and saving river jewels of the Blue Heart. However, the fight is far from over, as new challenges and opportunities for river protection continue to emerge.
This year's Balkan River Summit (…)

- Agenda / Agenda - Diaporama, Dans les Balkans

Dans le cadre des Jeux paralympiques qui se dérouleront du 24 août au 8 septembre 2024 à Paris, le projet « Art et sport » a pour but de montrer le potentiel créatif des personnes handicapées à travers une exposition de tableaux et de photographies, mais également grâce à des contenus multimédias et à une performance qui se déroulera lors de l'inauguration du projet. L'exposition présente des tableaux aux motifs sportifs et représentant des athlètes paralympiques, et sont peints par des (…)

- Agenda / Région parisienne, Serbie

- Agenda / Région parisienne

- Agenda / France - Régions, Québec

- Agenda / Dans les Balkans

Toutes les infos :

- Agenda / Grèce, Dans les Balkans, Albanie, Macédoine du Nord

Toutes les infos :

- Agenda / Grèce, Dans les Balkans, Albanie, Macédoine du Nord

Toutes les infos :

- Agenda / Grèce, Dans les Balkans, Albanie, Macédoine du Nord

« Le chemin des vraies valeurs » est une exposition didactique éducative qui vise à faire connaître au grand public l'histoire et la continuité du mouvement olympique, ainsi que son importance en Serbie, depuis le Royaume de Serbie jusqu'à nos jours, en soulignant le contexte social et les circonstances du pays.
Les athlètes serbes ont fait leurs débuts aux Jeux Olympiques en 1912. En cours de leur longue histoire de 112 ans, ils ont réalisé de remarquables résultats et ont dignement (…)

- Agenda / Région parisienne, Serbie

« Le chemin des vraies valeurs » est une exposition didactique éducative qui vise à faire connaître au grand public l'histoire et la continuité du mouvement olympique, ainsi que son importance en Serbie, depuis le Royaume de Serbie jusqu'à nos jours, en soulignant le contexte social et les circonstances du pays.
Les athlètes serbes ont fait leurs débuts aux Jeux Olympiques en 1912. En cours de leur longue histoire de 112 ans, ils ont réalisé de remarquables résultats et ont dignement (…)

- Agenda / Région parisienne, Serbie

The EU issued a statement on Israel/Palestine in support of the call by the Leaders of the US, Egypt and Qatar to conclude ceasefire and hostages release negotiations.

Statement by the High Representative on behalf of the European Union on the alignment of certain third countries with Council Decision (CFSP) 2024/2075 of 26 July 2024 amending Decision 2010/413/CFSP concerning restrictive measures against Iran.

Az EU nyilatkozatot adott ki Izraelről/Palesztináról, amelyben támogatja az Egyesült Államok, Egyiptom és Katar vezetőinek a tűzszünetről és a túszok szabadon bocsátásáról szóló tárgyalások lezárására irányuló felhívását.

A főképviselőnek az Európai Unió nevében tett nyilatkozata egyes harmadik országoknak az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/413/KKBP határozat módosításáról szóló, 2024. július 26-i (KKBP) 2023/2075 tanácsi határozathoz történő csatlakozásáról.

Die EU hat eine Erklärung zu Israel/Palästina abgegeben, um den Aufruf der Staats- und Regierungschefs der Vereinigten Staaten, Ägyptens und Katars zu unterstützen, die Verhandlungen über einen Waffenstillstand und die Freilassung der Geiseln abzuschließen.

Erklärung des Hohen Vertreters im Namen der Europäischen Union zur Erklärung einiger Drittländer, sich dem Beschluss (GASP) 2024/2075 des Rates vom 26. Juli 2024 zur Änderung des Beschlusses 2010/413/GASP über restriktive Maßnahmen gegen Iran anzuschließen.

A munkahelyi stressz, a munka világának egyre személytelenebbé válása, és a túlzott stressz hatására kialakuló kiégés, más néven a burnout szindróma kapcsán Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, egyetemi tanár válaszolt a hirado.hu kérdéseire.

– Hogyan különböztethető meg a kiégés vagy burnout szindróma a depressziótól?

– Amikor feltárjuk a betegség hátterét, a kialakulásának okait, a diagnózisalkotás során kiderül, hogy a depresszió kialakulásában más az előtörténet. A kiégésnél igen pontosan tudjuk a fázisokat is, bár ezek nem feltétlenül törvényszerűen követik egymást.

– Hogyan jutunk el a legrosszabb stádiumba?

– Amikor valaki munkába áll, akkor általában van benne egy bizakodás. Jerry Edelwich feltérképezte a kiégés stádiumait egy nagyszámú vizsgálat alapján, amiből kiderült, hogy nemcsak az egészségügyi dolgozóknál, hanem minden foglalkozás esetében van egy természetes fejlődési útja az embereknek. Először is, hogyan illeszkedik be a munkába, valamint hogy a munkával kapcsolatos szubjektív érzések és az objektív feltételek hogyan egyeznek vagy nem egyeznek egymással. E szerint alakul az, hogy valaki hogyan illeszkedik be a munkába, és abban egyre jobban ki tudja fejteni önmagát, vagy éppen ellenkezőleg, egyre inkább dekadálódik.

– Mit jelent pontosan a dekadálódás?

– Hogy az egyén fejlődése lefelé tart, és objektíve is nagyon rosszul érzi magát, tehát nem szívesen megy be a munkahelyére. De az első stádium a lelkesedés, amikor még várakozással és jó reménységekkel lépünk be, hogy dolgozzunk. A következő már egy olyan szakasz, ahol frusztrációk érnek, ami egyébként természetes. Mindenkinél előfordul ez a menetrend, és amikor a csalódások összegződnek, akkor jön a harmadik fázis, a stagnálási szakasz. Ekkor leülepszik az egész, és a csalódottság is a helyére kerül. Szembenézünk a realitással, hogy bizony nem egy virágoskert dolgozni, hanem nagyon fontos kertészeti feladatok is vannak egy virágoskertben. Ebből a stagnálásból egy olyanfajta apátia, lelkiállapot alakul ki, amelyben először a közöny és a távolság, majd ezen belül nagyon finom lépésekben – persze mondom, mindenkinél másképp alakulhat – jön az elidegenedés. Ezt deperszonalizációnak nevezik. Távolságot érzünk magunk és a feladatok, a munka és a munkatársak, illetve az egész szituáció között. Egyre inkább azt érezzük, hogy kiüresedünk, ami kifáradáshoz (exhaustion) hasonló állapothoz vezet. Ekkor már fizikai tünetek is föllépnek: álmatlanság, különböző szervi működési zavarok, tehát szomatizálódik az állapot, amely a testi zavarok és a funkciózavarok irányában szélesedik. De hangsúlyozom, hogy ennek a kialakulásához a külső és belső feltételek egyaránt kellenek.

– Mindenkinél hasonló kimenetelű a kiégés?

– Van, aki a személyiségénél fogva jobban bírja a gyűrődést: vagy ab ovo jól felkészült a felnövekedése során, vagy megtanul stresszkezelési eljárásokat alkalmazni. Aki viszont nem tanulja meg, annál sokkal nagyobb az esélye annak, hogy akár egy bizonyos életszakaszában vagy egy bizonyos foglalkozási körben ezeket a dekadációs, leépülési tüneteket átélje. És amikor már fizikai tünetek vannak, amikor már bekövetkezett az érzelmi kiüresedés, akkor három dolog következik be, ahol egészen markánsak a tünetek. Először a kognitív területen érzékelhető, hogy már nem tud úgy gondolkodni az illető: rengeteg időt tölt a munkával, de valahogy üresjáratú lesz a tevékenysége, azaz nem effektív. És amikor kapkodni kezd, hogy megpróbálja pótolni az elmaradásait, akkor olyan rosszul sikerül, hogy gátlások lépnek föl, szorongás és elbizonytalanodás jelentkezik, az egyén önbecsülése pedig rendkívül leromlik. A második terület az érzelmeké: a kiüresedettség, az elidegenedettség, a távolság és a rossz érzelmi viszony a munkához. A harmadik terület pedig a fizikai tüneteké. Azonban ez a három tünetterület különböző arányban jelenhet meg az embereknél, és ennek megfelelően minden ember kiégése más. Annyi bizonyos, hogy ezek a tünetek a kiégés esetében mindenkit érintenek.

– Mikor fedezték fel ezt a kórképet?

– Amikor 1974-ben Freudenberger leközölte az erről szóló tanulmányát és bedobta a szakszót a köztudatba, rögtön rárepült a gyakorlat, mert azt tapasztalták, hogy elsősorban az egészségügyben, a segítő foglalkozásoknál, az orvosoknál, a pedagógusoknál, tehát olyan munkaterületeken, ahol a dolgozók közvetlenül emberekkel foglalkoznak, jelentősek ezek a tünetek. Később egy nagyon kiterjedt vizsgálat előtérbe állította az egészségügy érintettségét. 2008-ban közel 2000 tanulmányt készítettek a kiégésről, amelyeket aztán rendkívül szigorú kritériumok alapján megvizsgáltak. Ezekből 63 olyan kutatást szűrtek ki, amelyek egyértelművé tették, hogy az egészségügyi dolgozóknál, orvosoknál, ápolóknál, pszichológusoknál, később már a pedagógusoknál is, nagyon magas a veszélyeztetettség. És ez olyannyira igaz, hogy egy tavalyi, a Pécsi Tudományegyetem orvosi karán végzett kutatásból kiderült, hogy a Covid-időszak alatt már az orvostanhallgatókat is érintette. Bedobták őket a mélyvízbe, mert segíteni kellett, és utána a kiégés olyan foka jelentkezett náluk, ami csak sok-sok évi kimerítő munka után lett volna várható.

– Milyen objektív tényezők vezetnek a munkahelyi kiégéshez?

– A kiégéshez vezetnek az olyan tényezők, amikor a munkában túl van stresszelve az illető, a munkafeltételek rosszak, például kevés a kolléga, nincs megfelelő munkamegosztás, nincsen megfelelő sikerélmény vagy eredményesség. Nagy a felelősség, túl hosszú a munkaidő, cserébe alacsony a jövedelem. De ugyanezt a folyamatot generálja, ha valaki azt tapasztalja, hogy nem megfelelő az ő munkahelyének a támogatása, vagy túlzott adminisztratív terhek érik, esetleg nincsenek megfelelő perspektívák, előrejutási lehetőségek. Ezek mind objektív faktorok.

– Milyen stresszfaktorok sújtják kifejezetten az egészségügyi dolgozókat?

– A magyar orvosoknál történt felmérés során az észlelt stressz fogalmát vezették be, ami szerint mindenki kerülhet rossz stresszállapotba, de hogy hogyan fogja föl, hogyan viszonyul hozzá, hogyan dolgozza föl magában, az egy döntő tényező. Az onkológia területén találták a legsúlyosabb kiégési mutatókat, ezen belül is a gyermekonkológián, ahol az ápolóknál volt a legmagasabb a kiégettség. Az elemzés szerint a gyermek halálának az elviselhetetlensége az, amit nem lehet megszokni. De a pszichiátereket is komolyan érinti, kifejezetten a pszichiáternőknél volt nagyon magas a kiégés aránya.

– Létezik olyan környezeti elem, ami segítheti a megelőzést?

– Itt jön be a képbe az a faktor, hogy az ember a munka és a magánélet egyensúlyában létező lény. Beszélünk a munkáról, ami kiégéshez vezethet, és beszélünk annak a feltételeiről, amelyek kiégéshez vezetnek. A szubjektív feltételek között mindig emlegetjük az elégedettséget, hogy az ember örömöt talál-e a munkájában, hogy bele is tudja-e vinni a képességeit stb. Kétségkívül az értelmes munka kevésbé éget ki, ez bebizonyosodott, a jó munkatársi kapcsolatok pedig megtartó tényezők, a rosszak, viszont a kiégés felé vezetnek. De a fölösleges adminisztratív munka szintén egy olyan tényező, amit a személy megterhelőnek érez.

– Miért magasabb a kiégés a pszichiáternők körében?

– A nők kettős szorításban élnek a munka és a magánélet tengelyén. Az ő történetük rendkívül nehéz, mert a kötelező munkába állással az ötvenes évek óta a nők az egész világon elfoglalták azt a pozíciót a munka világában, ahol ők valakik lesznek. És amikor az identitásban elkezd működni, hogy én ki vagyok, és fontos nekem, hogy ha már diplomát szereztem és képződtem, akkor az vagyok, aki, akkor ezt meg is kell őrizzem. Ebből fakadóan rettentő magas feszültségszint jellemzi a dolgozót. Ha pedig a munkában túlságosan magas a stressz, a befeszítő és elégedetlenségi tényező, az örömtelenség, akkor ezek a tényezők a nőknél különösen meggyorsítják a folyamatot, mert otthon sem tudnak eleget tenni.

– Ha már szóba került a magánélet, az otthon nyújthat menedéket?

– Egy férfi számára, ha a kiégés útján halad, akkor az otthon egy menedék lehet. Kopp Mária magyarországi vizsgálata nézte meg a rossz, veszélyeztető munkakörben dolgozó férfiaknál, hogy milyen a családi háttér. Megvizsgálták a család szerepét, ahol egymástól függetlenül kérdezték a férjet és a feleséget is, hogy mennyire vannak megelégedve a munkájukkal, a férfiaknál végeztek szívkoszorúér-vizsgálatot is. A kutatás során kiderült, hogy azoknál a párkapcsolatoknál, ahol ugyanolyan veszélyeztető munkaköri háttér állt fenn, de a családi fészek védelmet biztosított, akkor otthon egy olyanfajta pozitív kiegyenlítő hatás érte őket, amely kiküszöbölte, hogy a kiégés komolyabb lendületet vegyen és súlyosabb állapotba sodorja az embert.

– Kijelenthető, hogy azok, akik egyedül vannak, még veszélyeztetettebbek?

– Igen, ez így van. Ezért került sor a vezetők helyzetének a vizsgálatára is. Ugyanis velük szemben számos speciális elvárást támasztanak. Különösen a Covid óta van egy olyan része a vezetőkkel szembeni elvárásoknak, hogy alakítsák családiassá a munkahelyet. Ezzel közvetlenül növelik a személyességi fokot, mert oda kell figyelni a munkatársakra, barátságosnak kell lenniük velük, és miközben óriási felelősség nehezedik rájuk, érzelmileg is egyre többet kell beleadniuk a munkájukba. Éppen ezért a kiégés oly módon veszélyezteti őket, hogy közben magányosak. Mert nemcsak úgy lehetünk magányosak, hogy nincs olyan személy az életünkben, aki szeret minket, de úgy is, hogy az adott feladatkörben nincs olyan referenciaszemély vagy társ, akivel szövetkezve valahogy elbírjuk a terheket.

– Milyen jelei lehetnek a vezető elszigeteltségének?

– Amennyiben egy vezető magányos vagy hagyja magát elmagányosodni, esetleg egy olyan régi sémát vesz elő, miszerint ő egy mindenek fölött álló személy, azzal távolságot teremt a munkatársai és önmaga között. Ha túlzottan magas polcra helyezi önmagát, azzal saját magát elmagányosítva kerülhet olyan fajta állapotba, amikor szép lassan elidegenedik, eltávolodik attól, amit csinál. Illetve olyan szorongások támadnak benne, olyan bizonytalanságok és fizikai rossz állapotok, amik aztán tényleg a kimerüléshez és a meneküléshez vezetnek. Magam is tapasztaltam a klinikai munkában, hogy a magas pozícióban lévő embereknél gyakran kiugrások történnek (acting out). Ez egy olyanfajta pánikos menekülés, amikor a személy úgy érzi, hogy el kell menekülnie, máskülönben belehal. Sokszor pálfordulásszerű változásokkal találkozunk, hogy valaki csapot-papot otthagy, a környezete pedig meglepődve látja, hogy az illető például elmegy vidékre libát tenyészteni. Ilyenkor az egyén azért menekül, mert úgy érzi, hogy a bőrét kell mentenie.

– Tapasztalható nem vezető pozíciókban dolgozóknál is, hogy ha nincs perspektívájuk, inkább kilépnek. Rossz döntésnek számít ilyenkor a kiugrás?

– Nem. Azt hiszem, hogy ez egy nagyon autonóm döntés, hogyha valaki azt mondja, hogy már látja, nem tud változtatni a körülményeken és a külső tényezőkön. Lehetnek olyanok a körülmények, amelyek elégedetlenséget okoznak a munkavállaló számára. Érezheti úgy, hogy a képességei nincsenek igazán kihasználva a saját előmenetele és érvényesülése szempontjából, tehát másoknak termel hasznot a tudásával. Nyilvánvaló, hogy az elégedetlenség lehet olyan mértékű, hogy az ember felteszi magának a kérdést: mi az én identitásom, ki vagyok én a világon? És dönthet úgy, hogy megkeresi magának azt az életformát, amiben a képességeit használva elérheti a megfelelő elégedettségi fokot, hogy örömöt leljen az életben.

– Mondhatjuk azt, hogy a kiégés egyfajta evolúciós betegség, mert az ember nem arra lett kitalálva, hogy például bezárják egy irodába, vagy odaállítsák egy szalag mellé?

– Így van, ez teljesen igaz. Tulajdonképpen az iparosodással kezdődött az egész elszemélytelenedés. Ma pedig a digitális kultúrának ezzel a nagyon szörnyű irányvételével folytatódik. Megközelíthető tehát egy evolúciós szemléletben is, hogy az ember nem erre van kitalálva, mert az ember társas lény. Ha ketten összefognak, már az hatalmas erőt képvisel, mert szociálpszichológiai törvény, hogy ketten együtt nem egy plusz egyet adnak, hanem a kettősségnek, tehát az együttességnek az ereje megsokszorozódik. Tehát a közösség az a közös élménytől alakul ki. Erről szól Mérei Ferencnek az egyik jelentős szociálpszichológiai munkája: hogy az együttes élmény, az összetartozás, az együtt elért eredmény egy óriási teremtő erő, de ha a személyességi fok csökken, a kutya se törődik azzal, hogy én éppen mit termeltem meg, hogy ide nekem, csak a te eszed, vagy eredményeid kellenek, akkor az ember tárgyiasul, azaz elidegenül. Azt érzi, hogy ő csak egy tárgy, egy munkaeszköz, egy valami, és nem pedig valaki.

Forrás: hirado.hu

The post Bagdy Emőke: az összetartozás, az együtt elért eredmény óriási teremtő erő appeared first on Kárpátalja.ma.