Biztonságpolitika

A Pentagon (védelmi minisztérium) állításai ellenére titkos programok teszik lehetővé az amerikai hadseregnek, hogy kommandós akciókat közvetlenül irányítson Szomáliában, Kenyában, Nigerben és más afrikai országokban – írta a lap Az Egyesült Államok afrikai háborújának titkai című elemzésében. A lap többnyire nevük elhallgatását kérő tisztségviselőkre és néhány visszavonult, magas rangú katona értékelésére alapozva azt állítja: az amerikai hadsereg különleges hadműveletekkel foglalkozó elitegységei (zöldsapkások, haditengerészeti különleges alakulatok) nem csupán az egyes afrikai vezetők tanácsadóiként vannak jelen a kontinensen, hanem legalább öt éve közvetlenül részt vesznek feltételezett terroristák elleni akciókban. A Politico megjegyzi: ezek az akciók titkosítottak, és a védelmi miniszter egyik felhatalmazása alapján hajtják végre.

Az afrikai titkos szerepvállalás – a Politico információi szerint – Tunéziát, Kenyát, Szomáliát, Nigert érinti. Az elemzés utal arra, hogy mind az előző elnök, Barack Obama kormányzatának idején, mind a jelenlegi vezetés, a Donald Trump-adminisztráció irányítása alatt eddig az amerikai hadsereg az adott ország katonai erejére támaszkodott, illetve azokra bízta a terrorellenes hadműveleteket,s valóban csupán tanácsadóként vett részt az eseményekben. Ennek oka az amerikai veszteségek minimalizálására törekvés, az Egyesült Államok közvéleménye ugyanis – kivált az afganisztáni és iraki háború miatt – különösen érzékeny erre.

A titkos programokban részt vevők, illetve ezek irányítói – akik név nélkül nyilatkoztak a lapnak – azt vallják, hogy gyorsabb és hatékonyabb a terrorellenes harc, ha nemcsak a terveket készítik el és segítik a helyi erőket, hanem aktívan részt vesznek a végrehajtásukban is. “Ez több annál, hogy ajánlatot teszünk” – fogalmazott a Politicónak egy szintén neve elhallgatását kérő zöldsapkás, aki nemrégiben Nyugat-Afrikában teljesített szolgálatot. Donald Bolduc, nyugalmazott dandártábornok, aki 2017 júniusáig az afrikai titkos hadműveletek többségét irányította, elismerte a Politicónak, hogy az amerikaiak irányítják a terrorellenes titkos kommandóakciókat.

A katonai programok ugyan titkosak, de költségvetési hátterük nyilvános, legalábbis kongresszusi meghallgatásokon katonai vezetők nyíltan beszélnek róla. 2014-ben például William McRaven admirális a kongresszusban elmondta: a védelmi miniszteri felhatalmazás “valószínűleg a legfontosabb felhatalmazás a terrorellenes küzdelmünkben”.

A Politico megállapítja: az amerikai kommandók szerepvállalása magyarázza “azokat az összetett eseményeket, amelyek négy amerikai kommandós halálához vezettek” tavaly októberben Nigerben. Az amerikaiak az Iszlám Állam nevű terrorszervezet tagjaival folytatott tűzharcban vesztették életüket, és az amerikai sajtó akkor nem tudta mivel magyarázni jelenlétüket Nigerben.

Az amerikai hadsereg afrikai főparancsnokságának szóvivője nem kívánta részletezni, hogy mely afrikai országokban vannak jelen a titkos program értelmében amerikai elitegységek. A szóvivő a Politico elemzését sem kívánta kommentálni. A lap azonban nyolc országot beazonosított: Líbiát, Kenyát, Szomáliát, Tunéziát, Mauritániát, Malit, Nigert és Kamerunt. Bolduc dandártábornok szerint Afrika északnyugati vidékein az Al-Kaida és az Iszlám Állam nevű terrorszervezetek ellen harcolnak.

A titkos hadműveletekről Joseph Votel tábornok, aki jelenleg a közel-keleti amerikai csapatok vezetője, de korábban ő felügyelte a Különleges Hadműveletek Parancsnokságának programjait, a kongresszusban azt mondta: ezek a hadműveletek “nem kerülnek sokba, és diszkrétek”, és sikeresnek minősítette őket.

Benkő Tibor kifejtette: az Airbusszal kötött szerződést széles piackutatás előzte meg. Nemcsak a gépek típusa, hanem logisztikájuk, kiszolgálásuk biztosítása is fontos szempont volt. Mindezek alapján döntöttek végül az Aibusnál, az aláírt szerződés a húsz helikopter megvásárlásán túl ötven pilóta kiképzését, a pótalkatrészeket, valamint a technikai, műszaki személyzet felkészítését is tartalmazza.

A húsz új könnyű, többcélú H145M típusú helikopter a pilótán kívül kilenc ember szállítására alkalmas. Alkalmazhatók kiképzésre, felderítésre, kutatásra, mentésre, harcászati feladatokra, tűztámogatásra is – közölte a miniszter.

Benkő Tibor azt is elmondta, hogy a meglévő Mi-8-as, Mi-17-es helikoptereket sem hagyják “veszni”. Amíg rendszerben tarthatók – nagyjából 2022-2024-ig -, használni fogják őket. Nemsokára a Mi-24-es harci helikopterek is visszaérkeznek a javításból, így teljes lesz a flotta – tette hozzá.

Síita félhold

Kína és az EU támogatják az iráni atomalkut

Wang Ji, kínai külügyminiszter és Federica Mogherini, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője megerősítették, hogy továbbra is támogatják a közös átfogó cselekvési tervet (JCPOA).

2018 májusában mondta fel Donald Trump azt a többhatalmi szerződést, mely az iráni nukleáris program megfékezésére, valamint a síita állam és a nagyhatalmak, főként a nyugati országok viszonyának rendezésére jött létre.

Mogherini kifejtette, a megállapodás az ENSZ által lett érvényesítve, így minden félnek be kell azt tartani. Kína, az EU és más partnerek is  az atomalku megmentésén dolgoznak. (angol, Mehr News, 06.01.)

„Az atomalku nem áldozható fel” – jelentette ki Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke, utalva ezzel az Egyesült Államok protekcionista politikájára, amely kizárólag Trump saját, belpolitikai érdekeit szolgálja.

Juncker kifejtette, a Trump-adminisztráció hátrányba fog kerülni világpolitikai szinten, mely veszélybe sodorhatja a globális biztonságot és a békefolyamatokat is, ezért felszólította az Európai Unió tagállamait, hogy álljanak ki az iráni atomalku mellett. Hozzátette, az Unió nem kíván kereskedelmi háborút folytatni Amerikával szemben, de rabszolgája sem akar lenni. (angol, Mehr News, 06.02.)

Elnöki találkozó

Hasszán Roháni, iráni és Hszi Csin-ping, kínai elnök találkozott egymással Qingdaóban. A két vezető a Shanghaji Együttműködési Szervezet tagjainak éves találkozója keretén belül folytatott tárgyalásokat. Teherán és Peking a kétoldalú együttműködés érdekében olyan pontokat tárgyalt meg, mely mind a két államot stratégiailag érinti. A legnagyobb hangsúly az iráni atomalkura helyeződött, mert az Egyesült Államok kilépésével új gazdasági és politikai kérdéseket vetett fel. Kína mint az atomalku egyik aláírója, annak megtartása mellett érvelt, valamint kifejezte, a továbbiakban is támogatja Iránt. A találkozót követően Roháni elnök a mongol Kathalmagiin Battuga elnökkel és az indiai Narendra Modi miszterelnökkel is tárgyalt. (angol, Mehr News, 06.10.)

Terrorellenes találkozó Bagdadban

Oroszország, Irán, Szíria és Irak katonai képviselői találkoztak az iraki fővárosban. Az esemény egy négyoldalú együttműködés kialakításának a kezdete, amely kooperáció a térség terrorszervezeteinek, főként az Iszlám Államnak a megfékezését tűzte zászlajára.

Az négy ország képviselői előrevetítették egy közös biztonsági együttműködés létrehozását, valamint a terrorszervezetekről szóló információszerzés összehangolásáról is döntöttek. Utóbbi már 2015-ben kezdetét vette egy Bagdad-központú információszerző központ létesítésével; szintén egy Moszkva–Teherán–Damaszkusz–Bagdad együttműködés keretén belül.

Othman al-Ghanim, iraki vezérkari főnök kiemelte és megköszönte a négy állam erőfeszítéseit, melyet a terrorizmussal szemben hoztak. (angol, Fars News, 06.14.)

Szíriai konfliktus

Folytatódik az orosz csapatkivonás Szíriából

Június végén 13 harci repülőgépet, 14 helikoptert, és 1140 katonát vont ki Oroszország Szíriából. Az orosz csapatok hazatérését még 2017 decemberében a szíriai Hmejmímben lévő orosz légitámaszponton tett látogatásakor jelentette be Vlagyimir Putyin orosz elnök. (angol, Reuters, 06.28.)

A szíriai konfliktus nemcsak a terrorizmusról szól

Ali Shamkhani, Irán Legfelsőbb Biztonsági Tanácsának a vezetője szerint a nyugati beavatkozás a szíriai konfliktusban nem kizárólag a terrorizmus felszámolására irányul, egy erős Szíria nem tudja úgy kiszolgálni a nagyhatalmi érdekeket, mint a jelenlegi instabilitás. Irán ezért továbbra is támogatja a szíriai nemzeti és biztonsági érdekeket, annak ellenére, hogy Teherán befolyása mérsékelt a térségben, viszont ez a jelenlét és rakétaprogram vezetett ahhoz, hogy Amerika kilépett az atomalkuból – fejtette ki Shamkhani. (angol, Mehr News, 06.02.)

Törökország

Az amerikai és a török elnök megegyezett a kapcsolatok javításáról

A június 24-i elnök- és parlamenti választás győztesének, Recep Tayyip Erdogan török elnöknek gratulált Donald Trump, amerikai elnök. Mindketten támogatják a kétoldalú védelmi és biztonsági kapcsolatok javítását. Egyetértettek a terrorizmus elleni harcban való közös együttműködésről, és a manbídzsi nézeteltérések közös megoldásában is.

Törökország a szíriai kurdok milíciáját, a Népvédelmi Egységeket (YPG) terrorszervezetnek tartja, viszont az Egyesült Államok támogatta őket. Manbídzsnál jelentős kurd erők állomásoztak amerikai segítséggel egészen addig, míg végül Törökországnak sikerült megállapodni az Egyesült Államokkal abban, hogy amerikai nyomásra a kurdok kivonják erőiket Manbídzsból, és a biztonságot török és amerikai csapatok fogják fenntartani. A két elnök személyesen a július 11-12-i NATO-csúcson fog találkozni. A két fél viszonyában továbbra is problémát jelent, hogy Törökország a NATO tagjaként orosz Sz-400-as légvédelmi rakétarendszert készül beszerezni. (angol, Reuters, 06.26.)

Perzsa-öböl

Donald Trump Szaúd-Arábiától az olajtermelés növelését kéri

Június 22-én a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) és a számos OPEC-en kívüli olajtermelő ország, mint például Oroszország, napi 1 millió hordós termelésnövelésben állapodott meg. A kínálat bár emelkedik, de az olajárak továbbra is stabilak, sőt, emelkedtek is. Ezen ok miatt június 28-án az Egyesült Államok elnöke, Donald Trump arra ösztönözte Szalmán bin Abdel-Azíz szaúdi királyt, hogy Szaúd-Arábia növelje az olajtermelését 2 millió hordóval.

Ali Hámenei, Irán legfelsőbb vezetője szerint Trump Irán térségbeli riválisa, vagyis Szaúd-Arábia által az OPEC-et kívánja befolyásolni, valamint gazdasági nyomásgyakorlással az irániak és az iráni kormány közé igyekszik éket verni. Iránt rendkívül kedvezőtlenül érintené az olaj árának csökkenése miatt bekövetkező bevételkiesés. Az iráni riál idén jelentősen gyengült, az árak pedig emelkednek, a romló gazdasági helyzet miatt Teheránban június 25-én hatalmas tüntetés volt. (angol, BBC, 06.30.)

Rakétatámadás Hudaydah ellen

Bahrám Kásszemi, az iráni külügyminisztérium szóvívője elítélte az emirátusok Hudaydah elleni légi támadását, mely teljes humanitárius katasztrófához vezethet a térségben.

Jemen Vörös-tengeri kikötője elleni támadás az eddigi legtöbb áldozatot követelő akció azóta, hogy Szaud-Arábia és szövetségesei megtámadták Jement. ENSZ jelentések szerint a támadás 250 ezer ember életét követelheti, hiszen a kikötő összeomlásával a lakosság helyzete az eddiginél is nagyobb válságba kerülhet.

Az támadás a szaúdi erők hathatós támogatásával lett végrehajtva. (angol, Farsnews, 06.15.)

Palesztin-izraeli konfliktus

William herceg Izraelben – elsőként a brit királyi családból

William herceg látogatása azért számít mérföldkőnek, mert ő az első a brit királyi családból, aki Izraelbe látogatott az ország 1948-as megalakulása óta. Habár a herceg megnyilvánulásainak nincs politikai relevanciája, azok szimbolikus jelentése miatt mégis nagy sajtóérdeklődés kísérte látogatását. Izraeli oldalról kritikák érték amiatt, hogy Nir Barkat-al, Jeruzsálem polgármesterével csupán a városon kívül, a brit nagykövet rezidenciáján, Ramat Ganban lett volna hajlandó találkozni. Ez a döntés valószínűleg a város kényes státusza, illetve az Egyesült Államok nagykövetségének áthelyezése miatt születhetett, amely még jobban kiélezte a város megosztottságával kapcsolatos feszültségeket.

A Palesztin Nemzeti Hatóság elnökével, Mahmúd Abásszal folytatott beszélgetése alatt pedig a „két állam” szoros együttműködése kapcsán fejezte ki örömét. Ez a mondat önmagában diplomáciai konfliktushoz vezethetett volna, azonban az izraeli külügyminisztérium nem kommentálta az esetet. A brit külügyminisztérium azonban közleményt adott ki, amelyben közvetetten utalt rá, hogy az Egyesült Királyság nem ismeri el Palesztinát független államként, azonban továbbra is támogatja a függetlenedés útján, amelyet kizárólag a békefolyamat eredményeként érhet el. (angol, The Times of Israel, 06.27.)

Új napelemfarm javíthat a Gázai övezet áramellátásán

Az Izraelben elfogadott terv szerint a Gázai övezet északi határánál lévő Erez határátkelő környékén jönne létre a magánfinanszírozásból megvalósuló projekt.  A beruházásra azért van szükség, mert a Gázai-övezet egyetlen erőműve idén leállt, a Sínai-félszigeten pedig az Iszlám Állam megrongálta a vezetékeket. Így az övezetbe csupán Izraelen keresztül érkezik áram, amely a jelenlegi mennyiség (120 megawatt) mellett megközelítőleg napi négy órát tudja biztosítani az övezet áramellátását. Ennek megduplázásához azonban a jelenlegi legnagyobb izraeli napelemfarm tizenötszörösét kellene megépíteni. (angol, The Times of Israel, 06.26.)

Súlyos pénzügyi gondokkal küzd az ENSZ palesztinokat segélyező ügynöksége (UNRWA)

Az UNRWA egy New York-i donorkonferencián igyekszik összegyűjteni 250 millió dollárt, amelynek hiányában a sürgősségi ellátások is leállhatnak heteken belül. A pénzügyi hiány legfőbb oka, hogy az Egyesült Államok idén januárban drasztikusan csökkentette a szervezetnek nyújtott támogatását. A ENSZ is felszólította tagállamait, hogy járuljanak hozzá a szervezet működésének fennmaradásához. (angol, Al-Jazeera, 06.26.)

Észak-Afrika

Matteo Salvini Tripoliba látogatott

Június 25-én a Giuseppe Conte vezette új olasz kormány belügyminisztere, Matteo Salvini Tripoliba látogatott, ahol találkozott az Elnöki Tanács több tagjával. Salvini a Tanács elnökével, Fáíz Szarrádzzsal tartott közös sajtótájékoztatóján kiemelte, hogy Olaszország  továbbra is támogatja az ENSZ által elismert Nemzeti Egység Kormányát (Government of National Accord), valamint hogy Róma fontos stratégia partnernek tekinti a Tripoliban székelő kormányt. A sajtótájékoztatón az olasz belügyminiszter kifejtette, hogy országa támogatja Líbia stabilizálásának az érdekében tett erőfeszítéseket. A találkozón a két politikus között lezajlott megbeszélés elsődleges témája a migráció kezelésével, valamint az embercsempész-hálózatok elleni fellépés területén kialakítandó együttműködés volt. Szarradzs miniszterelnökkel folytatott megbeszélést követően Matteo Salvini találkozott az ország miniszterelnök-helyettesével, Ahmed Maitíkkel is. A találkozón a líbiai miniszerelnök-helyettes kifejtette az olasz belügyminiszter számára, hogy kormánya nem fog hozzájárulni ahhoz, hogy menekültközpontokat hozzanak létre az észak-afrikai állam területén. (angol, Libya Herald, 06.25.)

Haftar újabb győzelme

Június 28-án Khalifa Haftar tábornok a Líbiai Nemzeti Hadsereg (LNA) vezetője bejelentette a kelet-líbiai Derna városának a felszabadítást. Derna városa volt az utolsó jelentősebb kelet-líbiai város, amely mindeddig ellenállt a veterán tábornok csapatainak. A települést 2014 óta tartotta kezében a dzsihádista Dernai Mudzsahedin Szúra Tanács (DMSC), majd annak felbomlása után a Dernai Védelmi Erők. A Líbiai Nemzeti Hadseregnek a várossal szembeni offenzívái 2017 nyarától váltak egyre erőteljesebbé. Ennek eredményeként idén június 5-re a város területének 75%-a a Líbiai Nemzeti Hadsereg ellenőrzése alá került, majd az ezt követő hetekben a tábornok erőinek sikerült megtörnie a várost védő védelmi milíciák erejét. Haftar tábornok a Derna feletti győzelmet kihirdető beszédben azt is kifejtette, hogy a Líbiai Nemzeti Hadsereg folytatni fogja a harcot a líbiai kőolaj- és földgázlelőhelyek, és az ezeket kiszolgáló infrastruktúra védelmét biztosító Ibráhím Dzsadhrán vezette erőkkel szemben. (angol, Libya Herald. 06.29.)

Élesedő harc az olajért

Júniusban közepén újból kiújultak a harcok az ország keleti területein található olajterminálok birtoklásáért. A kelet-líbiai Rász Lánúf és Al-Szidra települések nagy jelentőséggel bírnak a líbiai olajexport tekintetében, ebből következően a két város birtoklása fontos lépés az ország olajbevételeinek a megszerzéséhez. A hónap közepén a Khalifa Haftar vezette Líbiai Nemzeti Hadsereg (LNA) a városok megszerzésére irányuló újabb offenzíva megindítását jelentette be. Az LNA támadásának közvetlen előzménye az volt, hogy a líbiai olajlétesítmények őrzéséért felelős Íbráhím Dzsadhrán vezette milíciák  június elején kiszorították a Haftarhoz hű erőket. A harcok kiújulása óta több, a haderők helyzetével kapcsolatos ellentmondásos hír látott napvilágot. Míg ugyanis Haftar tábornok június 21-én a terület visszaszerzésére irányuló invázió győzelmét deklarálta, addig az LNA-val szembenálló erők folyamatosan tagadták a termináloknak a Haftar általi visszafoglalásáról szóló híreket. (angol, al-Jazeera, 06.21.)

A Közel-Kelet és Észak-Afrika hírösszefoglaló szerkesztőségi tagjai: Halasi Gábor (szerkesztő, Észak-Afrika), Shadeh Fadi (Levante), Lázin Áron és Vincze Patrik (Síita félhold, szíriai konfliktus), Vincze Patrik (Törökország).

A 48 éves Demetrius Pitts a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) tájékoztatása szerint a clevelandi ünnepi felvonuláson, majd az esti tűzijáték idején is pokolgépes robbantásokat tervezett. Már hetekkel korábban feltérképezte azokat a helyszíneket, ahol robbanószerkezeteket akart elhelyezni. Erről nyíltan is beszélt ismerősei körében, így az FBI hamar lefülelte.: vasárnap tartóztatták le, amikor egy fedett ügynökkel találkozott.

Stephen Anthony, az FBI munkatársa több amerikai lapnak is elmondta: egyelőre nem világos, hogy Pitts milyen közel állt fenyegetéseinek valóra váltásához, vagyis a nyomozók még vizsgálják, hogy beszerzett-e pokolgépek házilagos készítéséhez szükséges anyagokat. “De nem várhattunk ölbe tett kézzel, amíg ez kiderül” – fogalmazott az FBI-ügynök, hozzátéve, hogy egyelőre úgy tudni, a vádlott az Egyesült Államokban radikalizálódott, és nincs információ arról, hogy valaha is külföldre utazott volna.

Pittsre 2017 óta figyeltek a szövetségi nyomozók, miután az egyik közösségi portálon az Egyesült Államok elleni erőszakos akciókkal fenyegetődzött. Anthony, aki fedett ügynök, kapcsolatba lépett vele, és többször megvitatták, hogyan lehetne támadásokat végrehajtani az Egyesült Államokban. Anthony elmondta: Pitts többször is tanújelét adta az amerikai hadsereg iránti gyűlöletének. Az ügynök júniusban egy okostelefont adott Pittsnek, aki abban a hitben élt, hogy az al-Kaida egyik támogatójától kapta a készüléket. Így derült fény arra, hogy konkrétan hol és milyen akciókat akart volna végrehajtani. Videókat készített például szövetségi kormányzati épületekről és az amerikai haderőhöz tartozó parti őrség állomásairól, és ezeket a múlt héten az okostelefonon továbbította, azt gondolva, hogy ezek az al-Kaida embereihez jutnak el. Az FBI ekkor lépett közbe.

A WHIO helyi televízió tudósítása szerint Pitts korábban Daytonhoz, Cincinnatihoz és Ohio állam fővárosához, Columbushoz kötődött, csupán az idén májusban költözött Clevelandbe. Justin Herdman ohiói kerületi ügyész arról nyilatkozott a televíziónak, hogy Pitts a St. John katedrálist akarta “letörölni a térképről”, és olyan épületeket és emlékműveket akart megtámadni, amelyek “nemzetünk legfontosabb értékei közé tartoznak”.

A digitalizálás tendenciája folyamatosan nő – például az IoT-k használata – az olyan ipari szervezeteknél, mint például az erőműveknél, a különböző termékek gyártásával foglalkozó nagyvállalatoknál, vízkezelő központoknál, amelyek ipari vezérlőrendszereket használnak (ICS – Industrial Control Systems). Ez egy olyan tendencia, amely közismerten magas kiberveszélyekkel jár – a vállalatok 65 százaléka véli úgy, hogy nő a kiberbiztonsági kockázatok száma az IoT-k megjelenésével. Ugyanakkor A Kaspersky Lab több ellentmondást is talált – számos szervezet növeli ipari folyamataik hatékonyságát az új számítógépes technológiákkal, és fejlesztik informatikai hálózatuk biztonságát, ámde műveleti technológiáik (OT – Operatinonal Technology) védelméről nem gondoskodnak. Ez pedig lehetővé teszi az olyan alapszintű kibercsapdák támadását, mint például a zsarolóvírusok vagy a kártékony programok – állapította meg a Kaspersky Lab legfrissebb az ipari rendszereket vizsgáló elemzése.

Az ipari szervezetek válaszút előtt: a hatékonyság növelése a kiberbiztonsági aggályokkal szemben?
A negyedik ipari forradalom (Ipar 4.0) előretörésével egyidejűleg a kiberbiztonság elsőrendű fontosságúvá válik az ipari szervezetek számára világszerte, és egyúttal új kihívásokat is jelent. Az új kihívások között szerepel az informatika és a működési technológia (OT) konvergenciája, valamint az ipari vezérlési hálózatok elérhetősége külső szolgáltatók számára. Az IoT-k megjelenése hatékonyabbá teszi az ipari folyamatok működését, de egyúttal növeli a kockázatokat és a sérülékenységet – a cégek 77 százaléka tart olyan kiberbiztonsági támadástól, amely érinti ipari vezérlőrendszereiket. Ezek a tények fontos kérdéseket vetnek fel – mit kellene megváltoztatni a szervezetek kiberbiztonsági stratégiájában és védelmi készleteiben ahhoz, hogy hatékonyabban tudják biztonságban kritikus üzleti adataikat és technológiai folyamataikat?

A szervezetek, úgy tűnik, nem gondoskodnak mindenre kiterjedő számítógépes védelemről: annak ellenére, hogy megértik a digitalizálással járó kockázatokat, nem használnak megfelelő kiberbiztonsági gyakorlatokat a működési hálózatuk védelmére. Az ipari vállalatok fele azt állítja, hogy az elmúlt évben nem volt érintett kibertámadásban. Ugyanakkor az informatikai részlegen dolgozó kutatók felének megállapításai azt sugallják, hogy az informatikai vezetőknek esetleg nincs tudomása a saját ipari ellenőrzési rendszereikben bekövetkező eseményekről. Elképzelhető, hogy azért, mert nincs egységes metodika az adott szervezet teljes számítógépes biztonságára. Ennek lehet oka az informatikai és az operátori részlegek összehangoltságának hiánya és ezt mi sem mutatja jobban, hogy a cégek 48 százaléka elismerte, nincsenek olyan intézkedések, amelyek észlelhetik és megfigyelhetik az ipari vezérlő hálózatokat érintő kiberincidenseket.

Ezek a támadások katasztrofális következményekhez vezethetnek: a termékek- és szolgáltatások minőségének gyengülése, a bizalmas adatok elvesztése, a termelés csökkentése és/vagy megszűnése, ebből fakadóan az ügyfelek és partnerek bizalmának elvesztése, vagy akár környezeti károk okozása. A cégek húsz százaléka – amelyek legalább egy kiberincidenst elszenvedtek az elmúlt év során – számolt be pénzügyi veszteségeik emelkedéséről, amely ösztönözte őket a további kiberbiztonsági befektetésekre.

A munkavállalói hibák és következményeik
Annak ellenére, hogy az ágazat tudatosan elkötelezett az informatikai biztonságnak, mégis az ipari szervezetek OT rendszerei még mindig védtelenek a hagyományos és tömeges malware támadásokkal szemben. Habár nőtt az aggodalom a célzott támadásokat illetően, a vállalatok 64 százaléka tapasztalt legalább egy malware vagy zsarolóvírus támadást ICS rendszereik ellen az elmúlt évben. A cégek 30 százaléka volt érintett zsarolóvírus támadásban és 27 százalékának hálózatának feltörését munkavállalói hibák okozták. Az eredmények azonban azt mutatják, hogy az aggodalom nem egyezik a valósággal: 2017-ben a cégek 36 százalékát érte célzott támadás, míg ez 16 százalékra csökkent idén.

„Egy olyan iparágazatnál, amely egyre több digitális technológiát használ – mint például a felhőalapú szolgáltatások, vagy az IoT-k – a hatékonyság növelése érdekében, a kiberbiztonsági kihívások még fontosabbá válnak azért, hogy a kritikus rendszerek működőképességét és folyamatos működését fenntartsák. A jó hír, hogy egyre több fejlesztést tapasztalunk a kiberbiztonsági politikát illetően, köztük az ipari vezérlési hálózatok védelmére irányuló intézkedésekről. Ez jó irány, de a fejlesztéseknek folyamatosnak kell lenniük, hogy lépést tudjanak tartani a digitalizálás ütemével, valamint fejlődésével. Ennek érintenie kell a kiberincidensekre reagáló programok frissítését is azért, hogy észlelni lehessen a specifikus ICS támadásokat. Nem elhanyagolható szempont a megfelelő kiberbiztonsági szoftver használata, amely hatékonyan tud fellépni az ipari rendszereket érintő számítógépes kihívásokkal szemben” – mondta Georgij Sebuldajev, a Kaspersky Lab Ipari Kiberbiztonság részlegének termékmenedzsere.

„A belső támadások a legveszélyesebbek. Megfelelően védettek vagyunk minden külső kiberincidens ellen, de a belülről induló támadások ellen nem véd egy tűzfal sem. És a legrosszabb, hogy ez a veszély még csak nem is tudatos sokszor.” – magyarázta egy németországi vállalat menedzsere.

Új kihívások: IoT és felhőalapú szolgáltatások
Az IoT-k megjelenése és a felhőalapú szolgáltatások elterjedése új kihívásokat jelent az ipari vállalatoknak. A szervezetek 54 százalékának jelent megoldandó feladatot az IoT-k és az ipari rendszerek szisztémájának integrációja, valamint az ehhez kapcsolódó intézkedések végrehajtása.

Azzal, hogy a vállalatok egyre többet fektetnek az okos technológiákba, valamint az ipar 4.0 térnyerésével, az internetre kötött eszközök használata csak tovább nő. Például az ipari szervezetek 15 százaléka már felhőalapú szolgáltatást használ a SCADA ellenőrző rendszerekhez, további 25 százalék tervezi ezek bevezetését a következő 12 hónap során. A felhőalapú szolgáltatások használata a kritikus infrastruktúrák magas szintű kezeléséhez jelentős fejlődésnek számít.

Ezért kiemelten fontos, hogy a kiberbiztonsági intézkedések lépést tartsanak a technológiai fejlődés ütemével annak érdekében, hogy a fejlesztésekbe fektetett pénz megtérüljön. A vállalkozásoknak kiemelten kell kezelniük a kiberincidesenkre reagáló programokat azért, hogy elkerüljék a komoly működési-, pénzügyi- és reputációs károkat.

„Az informatikai- és a műveleti rendszerek egyre növekvő kapcsolódása új biztonsági kihívásokat vet fel és több előkészületet igényel a vezetőségektől, a mérnököktől és a számítógépes biztonsági csapatoktól. Szükség van a kiberfenyegetések ismeretére és feltérképzésére, megbízható védelmi eszközökre és tudatos alkalmazottakra. Az ipari rendszerek esetében jobb felkészültnek lenni, hiszen egy esetleges kibertámadás következményeinek enyhítése lényegesen gyorsabb és költséghatékonyabb lesz azok számára, akik a kritikus ipari rendszereknek megfelelő és személyre szabott kiberbiztonsági védelmet alakít ki” – mondta Andrej Szuvorov, a Kaspersky Lab Kritikus Infrastruktúra Védelem részlegének vezetője.

Az IoT
A dolgok internete lényegében olyan különböző, egyértelműen azonosítható elektronikai eszközöket jelent, amelyek képesek felismerni valamilyen lényegi információt, és azt egy internet alapú hálózaton egy másik eszközzel kommunikálni.

Az Országos Rendőr-főkapitányság kommunikációs szolgálatának közleménye szerint a közvetlen uniós finanszírozású programban ezerkétszáz önkéntes vett részt.

A résztvevők rendkívüli eseményeket szimulálva gyakorolhatták, hogy egy nemzetközi repülőtéren milyen intézkedésekre van szükség: az utasokat hogyan lehet a lehető legrövidebb időn belül biztonságba helyezni, a veszélyhelyzetet elhárítani, a sérülteket minél előbb orvosi ellátáshoz juttatni, majd a működést helyreállítani.

Azt írták: a projekt során olyan előrejelző és értékelő rendszert fejlesztenek ki, amellyel a “kritikus infrastruktúrák” védelmi szintjét valós időben képesek mérni és értékelni. A repülőtér esetében azt vizsgálják, hogyan javítja a védelmi képességet az, ha “smart” rendszerek, kamerák és egy applikáció segítségével a kijelölt menekülési útvonalak helyett az adott veszélyhelyzetre reagálva, interaktív módon menekítik ki az okosalkalmazást használó utasokat, a lehető legbiztonságosabb útvonalat választva – olvasható a rendőrségi közleményben.

Június 17-én a macedón és görög miniszterelnökök, Zoran Zaev és Alexis Ciprasz, valamint külügyminisztereik, Nikola Dimitrov és Nikos Kotzias aláírták a több mint két és fél évtizede húzódó görög–macedón névvita lezárásáról szóló egyezményt. Ennek értelmében Görögország és Macedónia megállapodott, hogy Macedóniát ezentúl Észak-Macedóniának hívják. Az eseményen a miniszterelnökök és külügyminiszterek mellett részt vett az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője, Federica Mogherini, Johannes Hahn, európai uniós bővítési biztos, illetve Matthew Nimetz, ENSZ-megbízott, aki 1999 óta koordinálja a névvitát. A megállapodást a macedón parlament már ratifikálta, de a görög parlamentnek ratifikálnia kell még, és Macedóniában népszavazást is tartanak a kérdésről ősszel.

A névvita előzményei és körülményei

A 90-es évek óta fennálló görög–macedón névvita gyökerei az ókorig visszavezethetőek, mindkét nép hivatkozik a makedónokkal való rokonságra; a görög álláspont szerint a makedónok is görögök voltak, míg a macedónok a makedón-macedón kontinuitást vallják. A földrajzi Makedónia három részből áll; megkülönböztetünk vardari, pirini és égei egységeket; a történelem során állt bolgár, bizánci és szerb uralom alatt is a Balkán török megszállásáig, majd az említett területeket osztották fel az 1912-13-as Balkán-háborúk alatt. Így került a vardari rész Szerbia (ez feleltethető meg a mai Macedóniának), a pirini rész Bulgária és az égei rész Görögország kezére. 1991-es függetlenedéséig Macedónia a két jugoszláv állam részét képezte; 1945-től a második délszláv állam tagköztársasága.

A macedónok nemzeti ébredése a térség többi népéhez képest későn, a 19. század utolsó évtizedeiben kezdődött meg, amikor Macedónia már a szerb, a bolgár és a görög nacionalizmusoknak is célpontja volt. Már ekkor megjelent az identitás azon eleme, hogy Nagy Sándor is szláv volt, és a macedónok az ő leszármazottai. A macedón nemzeti önállóság elnyerése és az identitás megszilárdítása azonban a második délszláv államhoz köthető: a kiegyensúlyozási politika részeként, a kis nemzetek megerősítésének szellemében az identitás alapjait képező nyelv és vallás tekintetében is előrelépés történt. A macedón nyelvet az irodalmi nyelv kodifikálásával elkülönítették a bolgár és a szerb nyelvektől, a macedón ortodox egyházat pedig leválasztották a szerb egyházról, illetve 1967-ben autokefál státuszt is kapott. Előbbit a bolgárok nem ismerik el; a macedón nyelvet a bolgár egyik dialektusának tartják, míg az egyház autokefál jellegét a szerb testvéregyház nem fogadja el. A legnagyobb szembenállása a macedónoknak azonban a görögökkel van, akik egyenesen az állam nevét utasítják el, hiszen területi követeléseket látnak mögötte.

Görögország álláspontja

Görögország a macedónok 1991-es függetlenedése óta nem ismeri el a Macedón Köztársaság államnevet. Egyrészt elutasítja a makedón-macedón kontinuitásra történő nemzetépítést, másrészt saját, észak-görögországi Makedónia (égei makedón rész) nevű tartományukra hivatkozva állítja, ezt a nevet csak a görögök használhatják, és a macedón lépéseket a belügyekbe való beavatkozásnak tekinti. Amellett, hogy macedón területi követelésektől félnek a görögök, Macedónia államnévvel a görög Makedónia tartományban élő szlávok identitásának erősítésével vádolják a macedónokat, melynek a vége – a görög retorika alapján – akár autonómia-követelés is lehet.

Görögország a kezdetektől fogva több komoly diplomáciai sikert is elért a görög–macedón névvita tekintetében. Már 1991-ben, a Badinter-bizottság jelentésében megjelent, hogy csak olyan jugoszláv utódállam függetlenségét ismeri el a nemzetközi közösség, amelynek nincs területi követelése más állam felé. 1993-ban az ENSZ Közgyűlésének határozata nyomán Macedónia, Volt Jugoszláv Köztársaság (the Former Yugoslav Republc of Macedonia, FYROM) néven lett Macedónia ENSZ-tag, a továbbiakban a NATO és az EU is ezt a megnevezést követte. 1995-ben létrejött a két ország kapcsolatainak rendezésére az úgynevezett Ideiglenes Megállapodás (Interim agreement), melyben mindkét állam tett engedményeket: Macedónia vállalta, hogy nem csak Görögország felé, de más állam irányába sem támaszt területi követeléseket, Görögország pedig ígéretet tett, hogy nem fogja akadályozni Macedónia euroatlanti integrációját, illetve elismerte a FYROM államnevet; a névvita további rendezését azonban későbbre halasztották. Ám a tárgyalások befagytak, az Ideiglenes Megállapodás így elkezdett de facto végleges megállapodásként funkcionálni.

Új államnévvel úton az Európai Unióba?

Habár Görögország az Ideiglenes Megállapodásban megerősítette, hogy nem akadályozza Macedónia euroatlanti integrációját, a valóságban más magatartást tanúsított. Macedónia elsőként írta alá 2001-ben a nyugat-balkáni országok közül a stabilizációs és társulási megállapodást az Európai Unióval, a csatlakozási tárgyalásokat mégsem tudták megnyitni a folyamatos görög vétó miatt. Hasonló helyzet állt elő a NATO tekintetében is, a szervezet a 2008-as bukaresti csúcson fogalmazta meg először Macedónia esetleges meghívását a közösségbe, melyet Görögország azonnal vétózott a névvitára hivatkozva; kijelentette, hogy először azt kell megoldani.

A kapcsolatokat továbbá nehezítette a macedón belpolitikában jelenlévő, kifejezetten a 2008-as ún. Antikvizacija kampánnyal induló és a Szkopje 2014 programban kiteljesedő nacionalista retorika. A jobboldali, nacionalista kormánynak (VRMO-DPMNE, Belső Macedón Forradalmi Szervezet – Macedón Nemzeti Egység Demokratikus Pártja) a célja ezzel egyrészt a macedón identitás erősítése volt, másrészt az ország problémáiról a presztizsberuházásokkal próbálták elterelni a figyelmet. Az ókori makedónokkal való közösség hangsúlyozása, és makedón történelmi alakok átvétele (Nagy Sándor és apja, II. Fülöp) csak mélyítették a görögökkel való ellentétet. Változást elsőként a 2017-es kormányváltás hozott, a hatalomra került szociáldemokrata kormány (SDSM, Macedóniai Szociáldemokrata Unió) kompromisszumkészsége a görögök felé már a kezdetekben megmutatkozott, mikor bejelentették, hogy leállítják a Szkopje 2014 programot. A nyitás már 2018 februárjában látható volt, amikor a Nagy Sándor repülőteret átnevezték Szkopje nemzetközi repülőtérre, illetve a Nagy Sándor autópálya új neve Barátság (Prijateljsko) autóút lett.

Macedónia euroatlanti integrációja az új névvel azonban most új lendületet vehet. A 2018 februárjában megjelent európai uniós Nyugat-Balkán stratégia Macedóniát akkor az élenjáró Szerbia és Montenegró mögé sorolta; a megállapodás aláírása után Federica Mogherini biztatóan nyilatkozott: „(…) ma véget ért egy időszak, de ezzel együtt egy új utazás kezdődik, mely Szkopjét az európai integráció felé vezeti.”

Ellenérzések mindkét oldalon

A megállapodást a macedón parlament június 20-án ratifikálta; a 120 fős parlamentből mind a 69 jelenlévő képviselő elfogadta az egyezményt, míg az ellenzéki képviselők távolmaradásukkal fejezték ki egyet nem értésüket. A megállapodás értelmében Macedóniának több mint 150 változtatást kell tenni az alkotmányában, mielőtt az a görög parlament elé kerülhet ratifikálásra. A szociáldemokrata macedón miniszterelnöknek, Zoran Zaevnek és kormányának a legnagyobb kihívást a nacionalista ­– a korábbi kormányokat adó pártból jövő –, VMRO-tag köztársasági elnök, Gjorge Ivanov jelenti, aki nem írta alá a parlament által elfogadott megállapodást. Ivanovnak egyszer lehetősége van az egyezmény vétózására, ám ha azt másodszor is abszolút többséggel megszavazza a parlament, kénytelen lesz elfogadni. Zaev tervei szerint legkésőbb ősszel fogják megtartani az egyezményről szóló népszavazást.

A görög oldalon sem fogadták egyhangú támogatottsággal az egyezmény megkötését. Ciprasz ellen bizalmatlansági indítványt nyújtott be az Új Demokrácia, a legnagyobb ellenzéki párt, mely ugyan nem volt sikeres, ám a miniszterelnöknek így is kihívást fog jelenti a parlamentben a megállapodás ratifikációja. Nemcsak a parlamentben emelték fel a szavukat az egyezmény ellen, hanem tüntetések is kezdődtek Görögországban; „kapitulációnak és árulásnak” bélyegezve a megegyezés aláírását.

A görög–macedón konfliktus két és fél évtizede során több alternatív macedón államnév is felmerült. Ilyenek voltak a már 1995-ös Pinheiro-javaslatban szereplő Új-Macedónia és Felső-Macedónia, melyeket akkor a görög fél utasított el. A vétó mögött olyan megfontolás állt, hogy a földrajzi előtaggal ellátott javaslatok mögött Görögország Makedónia nevű tartományának veszélyeztetését látja. Így az Észak-Macedónia vagy Felső-Macedónia is sikertelen volt sokáig. Később a görögök által javasolt Szkopijanija, Szkopjei Köztársaság vagy Várdári Köztársaság alternatívákat a macedónok nem fogadták el, mert a Macedónia szó nem szerepelt bennük valamilyen formában. 2006-ban már majdnem megegyeztek a Matthew Nimetz által javasolt Macedón Köztársaság (Szkopje) névben a felek, ám végül a macedónok elutasították. 2006 és 2008 között újabb alternatívák jöttek: Alkotmányos Macedón Köztársaság, Felső-Macedón Köztársaság, Demokratikus Macedón Köztársaság, Független Macedón Köztársaság és Új Macedón Köztársaság. Ezek azonban már nem tekinthetők komoly javaslatoknak, Macedónia csak multilaterális szinten használta volt, bilaterális szinten maradt volna az ország alkotmányos neve.

A támadások ellenére mindkét oldal megerősítette, hogy nincs visszaút, az egyezmény ratifikációja meg fog történni. A több mint két és fél évtizedes konfliktus lezárásával Macedónia Észak-Macedóniaként (Severna Makedonija) vagy Észak-macedón Köztársaságként (Republika Severna Makedonija) jelenhet meg a nemzetközi közösség előtt, a továbbiakban nem kell alkalmazni a „FYROM” megnevezést. Az ország nyelvét a továbbiakban is macedónnak fogják hívni, az ország lakóira macedónokként vagy Észak-Macedónia állampolgáraiként hivatkozhatunk.

Hajdu Márton közölte: a héten számos, az elmúlt időszak viharos időjárása miatt elmaradt munkát is pótolnak. Emlékeztetett: június utolsó hetében a Dráva mentén, a Szigetközben és Szolnok térségében, a Balaton környéki településeken, valamint a Velencei-tó térségében, a főváros egyes kerületeiben és Békés megyében irtották, illetve irtották volna a vérszívókat, azonban a viharos, erős széllel járó időjárási front miatt a kezelések többségét el kellett halasztani.

A következő napokban elsősorban az elmaradt kezeléseket pótolják: Békés megyében, Budapesten, a Balaton körüli településeken, a Dráva mentén és a Szigetközben, valamint Mohács térségében terveznek további gyérítést – mondta.

Hangsúlyozta, hogy a szúnyogirtáshoz használt vegyszerek alkalmazását a közegészségügyi hatóság jóváhagyta, a hatóanyagot engedélyezte az Európai Unió. Ugyanakkor szakértők ellenőrzik a gyérítés hatékonyságát, ahol pedig a permetezés nem volt eredményes, ott a kivitelezők megismétlik az eljárást.

Arról is szólt: a katasztrofavedelem.hu weboldalon elérhető a szúnyoggyérítés heti programja. Az önkormányzatok a központi program mellett saját költségvetésük terhére önállóan is végezhetnek szúnyoggyérítést – közölte a szóvivő.

A minap csillagmotor dübörgésére figyelhettek fel a Velencei-tó környékén járók, majd rövidesen felbukkant a hang gazdája is. Az alkonyati órákban egy An-2-es fordulózott a dombok felett. A mezőgazdasági repülés talán legismertebb, legmegbízhatóbb kukacbombázója ezúttal „légi célpontok” ellen dolgozott – szúnyogirtást végzett.   

Valaha mindennapos látvány volt Magyarországon a földek felett dolgozó mezőgazdasági An-2-es.

Az Ancsa orrában ezer lóerős, kilenchengeres AS-62-es csillagmotor dübörög.

A HA-MAY oldalát az alkonyati napfény súrolja. 

A vegyszer a szárny alá függesztett szórócső hat szórófején keresztül áramlik a szabadba, remélhetőleg a szúnyogok legnagyobb bánatára. A futóművek között a szivattyút forgató szélkerék pörög.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

A harmincas éveikben járó gyanúsítottak az iráni rendszer legfőbb külső ellenzékének számító Népi Mudzsahedek találkozóján készültek rajtaütni a Párizshoz közeli Villepinte településen – jelentette a helyi sajtó.

A tájékoztatás szerint szombati őrizetbe vételük során a pár autójában körülbelül fél kiló TATP (triaceton-triperoxid) robbanóanyagot és egy gyújtószerkezetet is találtak. A biztonsági körökben a “Sátán anyjaként” is nevezett TATP alapvető háztartási anyagokból előállítható, ezt használták a 2016-os brüsszeli támadások során is.

A házaspár tagjait terrorista gyilkosság kísérlete, terrortámadás előkészítése miatt előzetes letartóztatásba helyezték.

A vádhatóság arról számolt be, hogy másokat is őrizetbe vettek az üggyel kapcsolatban: egy feltételezett bűntársat Franciaországban, illetve egy iráni diplomatát Németországban. Belgiumban öt helyszínen is házkutatást tartottak a hétvégén, de azt egyelőre nem közölték az illetékes szervek, hogy milyen eredménnyel.

Egyelőre semmi nem utal arra, hogy az Antwerpentől nem messze élő, iráni származású belga házaspár Belgiumra is közvetlen fenyegetést jelentett volna – közölte a szövetségi ügyészség.

A törvénytervezetet közösen terjesztette elő a román parlament valamennyi frakciójának egy-egy törvényhozója. Indoklásuk szerint az interneten és közösségi fórumokon terjedő antiszemitizmus megfékezése érdekében szükség van arra, hogy az – idegengyűlölet büntetéséről rendelkező – általános rendelkezéseken kívül a zsidósággal szembeni gyűlöletkeltés visszaszorítására és megelőzésére külön jogszabályt hozzanak.

A törvény kezdeményezői szerint a jogszabály azt az egységesített meghatározást használja az antiszemitizmusra, amelyet a Nemzetközi Holokauszt-emlékezési Szövetség (IHRA) 31 országa 2016-ban, a román soros elnökség idején, Bukarestben fogadott el. Ennek megfelelően antiszemitizmusnak – zsidók elleni gyűlölködésnek – minősül minden olyan fizikai vagy szóbeli megnyilvánulás, amely a zsidók vagy a zsidó közösségi és egyházi intézmények ellen irányul.

A most kihirdetett törvény értelmében Romániában ezentúl három hónaptól három évig terjedő szabadságvesztéssel sújtják az antiszemita megnyilvánulásokat és az antiszemita jelképek nyilvános terjesztését, illetve háromtól tíz évig terjedő börtönnel az antiszemita jellegű szervezetek létrehozását vagy azok pénzelését. A törvény büntetlenséget biztosít azoknak, akik elkövették ugyan ezeket a bűncselekményeket, de – még a hatósági leleplezés előtt – feljelentik az antiszemita szervezkedés többi résztvevőjét.

Románia csak a kétezres évek elején ismerte el, hogy a Ion Antonescu vezette egykori bukaresti kormány felelős volt több mint negyedmillió zsidónak az 1941-44-es időszakban végrehajtott legyilkolásáért.

A román kormány a NATO-csatlakozási tárgyalások idején, 2002-ben fogadott el sürgősségi rendeletet a háborús bűnösök, fasiszta jelképek népszerűsítésének tilalmáról, a holokauszttagadás büntetéséről. Egy 2014-es törvénymódosítás szerint a holokauszt következményeinek “nyilvánvaló minimalizálásáért” is hat hónaptól három évig terjedő börtönbüntetés vagy bírság jár.

Az antiszemitizmust büntető törvény még kihirdetése előtt arra ihlette a bukaresti parlament 39 – ellenzéki és kormánypárti – törvényhozóját, hogy a jogszabályt szinte szóról szóra lemásolva, az antiszemita szót behelyettesítve, törvénytervezetet terjesszenek a parlament elé a “románellenes” megnyilvánulások és szervezkedés büntetéséről, így szabva gátat az olyan jelképhasználatnak és rendezvényeknek, amelyek sértik a románságot.

A tájékoztatás szerint a Franciaországban ismert, feltűnően intelligens Redoine Faid a Párizshoz közeli Réau fegyintézetében raboskodott, ahonnan fegyveresek segítségével szökött meg.

Nem ez volt az első alkalom, hogy Faid filmekbe illő akcióval megszökött: 2013-ban a francia-belga határtól nem messze, egy Lille melletti börtönben öt ajtót berobbantva eljutott a kijáratig, ahol túszul ejtett négy börtönőrt, mielőtt kijutott a szabadba. Az egyik túszt már közvetlenül a börtönön kívül elengedte, a másodikat néhány száz méterrel odébb, a másik kettőt egy autópálya-pihenőnél hagyta, ahol autót váltott. Egyik túsznak sem esett bántódása. Faidot egy hónapi bujkálást követően fogta el a francia rendőrség.

A szökést ezúttal három fegyveres segítségével hajtotta végre Faid. A helikoptert Gonesse településen, hatvan kilométerre a börtöntől megtalálták a rendőrök, akik nagy erőkkel – a csendőrség bevonásával – keresik a rabot a párizsi régióban. Arra is figyelmeztettek, hogy a szökött rab és fegyveres társai veszélyesek. A rendőrségi források azt is közölték, hogy a helikopter reggel a párizsi Bourget repülőtérről szállt fel.

A 46 éves, algériai származású Faid több nyelven beszél, köztük héberül is, az első rablása után Izraelben bujkált, állítólag ortodox zsidónak álcázta magát. 2010-ben megjelent – fegyveres rablásért kiszabott tízéves börtönbüntetése alatt írt – könyvében leírta, hogyan lett külvárosi piti tolvajból hírhedt, pénzszállító autók kirablására szakosodott gengszter.

Előző szökése előtt a Lille melletti Sequedin börtönbe egy 2010-es fegyveres rablás miatt került, amelyben meghalt egy rendőrnő. Tavaly kétszer is elítélték: tíz év szabadságvesztést kapott a 2013-as szökéséért és 18 év börtönbüntetést amiért 2011-ben egy pénzszállító autót kirabolt.

Az orosz katonai objektumban kár nem keletkezett, a reptér működése zavartalan maradt. Az orosz légvédelem a tavasz folyamán április 24-én és május 22-én is lőtt le mini bombákkal felszerelt, kisméretű, pilóta nélküli repülő szerkezeteket, amelyet egy, a RIA Novosztyi hírügynökség által megszólaltatott orosz szakértő szerint az Idlíb tartományból bocsátottak fel.

Január 6-án Hmejmím és a tartuszi orosz haditengerészeti műszaki bázis közelében 13 bombával felfegyverzett drónt tettek ártalmatlanná. A támadás akkor is az idlíbi feszültségcsökkentési övezetből, a “mérsékelt” ellenzék által ellenőrzött területről indult ki. Vlagyimir Putyin “provokációnak” minősítette az incidenst akkor, amelynek célja szerinte az volt, hogy aláaknázza Oroszországnak a Törökországgal, illetve az Iránnal fennálló viszonyát.

Az izraeli vezetés figyelmeztette a szíriai hadsereget, hogy maradjon távol az 1973-as jom kipuri háborút lezáró tűzszüneti vonalaktól, ahol azóta ENSZ-katonák felügyelte ütköző zóna választja el egymástól a két országot.

Az Izrael északi részeit felügyelő parancsnokság tankokat és tüzérségi egységeket vezényelt a határövezetbe egy vasárnapi helyzetértékelő tanácskozás után, mert egyre közelebb kerülnek Izraelhez a damaszkuszi kormányt támogató erők a lázadó fegyveres csoportok felszámolása során.

“Továbbra is megvédjük határainkat. Továbbra is humanitárius segélyeket nyújtunk, de nem engedünk be senkit területünkre. Folyamatosan kapcsolatban állok a Kremllel és a Fehér Házzal ebben az ügyben”- mondta Benjámin Netanjahu miniszterelnök vasárnap reggel a szokásos heti kormányülés kezdetén a Jediót Ahronót című újság honlapja, a ynet szerint.

Bassár el-Aszad szíriai elnök Oroszország segítségével a múlt hónapban indított katonai támadást az Izrael közelében lévő Deraa tartomány felkelők által ellenőrzött területeinek megszerzéséért. A légicsapásoktól és a bevonuló katonai erők megtorló akcióitól tartva sok ezren menekültek el otthonaikból.

Az izraeli hadsereg illetékesei a ynetnek nyilatkozva úgy vélték, hogy Deraa tartomány után a Golán-fennsík szíriai részének visszafoglalása következik majd, és ebben Irán-barát síita milicisták is támogatják Aszadot.

Gadi Ejzenkot vezérkari főnök a hétvégén Washingtonban amerikai kollégájával, Joseph Dunforddal tárgyalt, és tudomására hozta, Izrael elutasítja, hogy a szíriai kormány katonáin kívül bármely külföldi erő jelen legyen a Golán-fennsíkon.

Izrael az 1967-es hatnapos háborúban elfoglalta Szíriától a Golán-fennsík jelentős részét, majd 1981-ben annektálta ezt a területet, de ezt a lépést a nemzetközi közösség nem ismerte el.

Jeruzsálem hivatalosan nem vett részt a hét éve tartó szíriai polgárháborúban, de hadserege többször légicsapásokat hajtott végre Szíria területén, főként olyan iráni fegyverszállítmányok megsemmisítésére, amelyeket Libanonba, a Hezbollah síita radikális szervezethez próbáltak eljuttatni.

Az izraeli hadsereg ugyanakkor humanitárius segélyakciókat hajtott végre a határnál a sebesültek érdekében, tábori kórházat állítottak fel a Golán-fennsíkon, és az évek során több ezer embert részesítettek orvosi ellátásban. Ezen a hétvégén hat szíriait, köztük négy árva gyermeket szállítottak sürgős orvosi ellátásra Izraelbe.

Az utóbbi napokban háromszáz sátrat, hatvan tonna élelmet, ruhát, gyógyszereket vittek át a katonák a határ túloldalára, ahová már több ezer szíriai civil menekült a bombázások elől.

Bolton a CBS televízió szokásos vasárnapi politikai vitaműsorában elmondta: amennyiben Phenjan részéről teljes együttműködési készség mutatkozik, Washingtonnak kidolgozott programja van arra, hogy Észak-Korea miként semmisítse meg egy éven belül a tömegpusztító fegyvereit – az atomfegyverek mellett vegyi és biológiai fegyvereit is -, valamint ballisztikusrakéta-programját.

“Ha meghozzák stratégiai döntésüket és együttműködnek velünk, még gyorsabban haladhatunk előre” – fogalmazott Bolton, hozzátéve, “fizikailag képesek vagyunk arra, hogy megsemmisítsük fegyverprogramjaik elsöprő többségét”.

Bolton közölte: Mike Pompeo külügyminiszter valószínűleg hamarosan meg is vitatja ezt az amerikai javaslatot Kim Dzsong Un észak-koreai vezetővel.

A Financial Times című brit lap információi szerint az amerikai diplomácia irányítója a közeljövőben Észak-Koreába utazik, ezt az értesülést azonban az amerikai külügyminisztérium még nem erősítette meg. Interjújában John Bolton sem szólt konkrét időpontról. A dél-koreai média vasárnap arról számolt be, hogy Sung Kim, a Fülöp-szigeteken akkreditált amerikai nagykövet vasárnap észak-koreai tisztségviselőkkel egyeztetett Pompeo várható vizitjének részleteiről.

Az NBC televízió és a The Washington Post című napilap ugyanakkor meg nem nevezett hírszerzési forrásokra hivatkozva vasárnap arról adott hírt: Észak-Korea azon dolgozik, hogy elrejtse atomfegyverzetét, és Kim Dzsong a Trump elnökkel június 12-én tartott szingapúri csúcstalálkozója után is hozott erre vonatkozó döntést. Az NBC értesülése szerint Phenjan az utóbbi hónapokban még növelte is a dúsított urán termelését.

A Fehér Ház ezeket az információkat nem erősítette meg, de Bolton vasárnap a Fox televíziónak nyilatkozva úgy fogalmazott: “minden erőnket latba vetjük, hogy megértsük, mit csinál Észak-Korea”. Leszögezte, hogy Washington tisztában van a kockázatokkal, “az Észak-Koreával folytatott tárgyalásokon résztvevők közül senki sem esett a naivitás hibájába”. Hangsúlyozta: Trump “megmondta, hogy nem követi el a korábbi amerikai kormányzatok tévedéseit”.

Elemzők szerint e megjegyzésével Bolton Bill Clinton és George W. Bush elnökök politikájára utalhatott, akik nem akadályozták meg Észak-Koreát nukleáris programja kifejlesztésében. Trump szintén a Fox televízióban – egy korábban, még a hírszerzési információk vasárnapi nyilvánosságra kerülése előtt rögzített interjúban – Kim Dzsong észak-koreai vezetőről szólva hangsúlyozta: “megállapodtam vele, kezet ráztunk, s tényleg azt hiszem, hogy komolyan gondolta”. Megismételte már többször is hangoztatott álláspontját: meggyőződése, hogy Észak-Korea meg akarja semmisíteni tömegpusztító fegyvereit. “Jó a kémia köztünk” – mondta Kim Dzsongról.

Elemzők szerint az amerikai-észak-koreai csúcstalálkozó óta a térségben enyhült a feszültség. Japán lapok vasárnapi információi szerint például a tokiói kormány döntést hozott, miszerint a Japán-tengerre nem vezényelnek ki Aegis rakétaelfogó rendszerekkel felszerelt hadihajókat.

“Természetesen nem ismerjük el az úgynevezett attributív mechanizmus legitimitását” – mondta Rjabkov újságíróknak. Szavai szerint Oroszországnak kétségei vannak az OPCW és a vegyifegyver-tilalmi egyezmény fenntartásának lehetőségében, miután arról született döntés, hogy az OPCW-n belül létre kell hozni egy mechanizmust, amely lehetővé teszi, hogy megnevezzék a harci hatóanyagok bevetésének felelőseit.

“A következmények nagyon súlyosak lesznek. Végeredményben nagyon homályossá válnak a vegyifegyver-tilalmi egyezmény perspektívái és jövője” – hangsúlyozta Rjabkov.

A diplomata kifejtette, Moszkva kételkedik benne: hogy az egyezményt és az OPCW-t a jelenlegi formájában fenn lehet tartani. Hozzátette, hogy sok függ majd az Egyesült Államok, Nagy-Britannia Franciaország, valamint az OPCW technikai titkárságának magatartásától.

Rjbakov azt hangoztatta, hogy a szerdán az OPCW reformjáról megtartott szavazás “nagyon komoly csapást” jelent mind a vegyifegyver-tilalmi egyezményre, mind az annak végrehajtását felügyelő szervezetre.

A helyettes tárcavezető elmondta, hogy Szergej Lavrov orosz és Mike Pompeo amerikai külügyminiszter két héten belül találkozhat az orosz-amerikai csúcstalálkozó előkészítésére. Közölte, hogy Moszkva konkrét időpontokra tett javaslatot Washingtonnak a hadászati stabilitásról való tárgyalások felújítására.

Rjabkov arról is beszámolt, hogy Teherán kezdeményezte azon országok külügyminiszteri szintű találkozóját, amelyek az Egyesült Államok kilépése után továbbra is részesei maradtak az iráni atomprogramról megkötött megállapodásnak.

A férfit különös kegyetlenséggel, a bűncselekmény elhárítására idős koránál fogva korlátozottan képes személy sérelmére elkövetett emberölésben és más bűncselekményekben mondta ki bűnösnek a bíróság – írta Sterné Deák Andrea.

A közlemény szerint R. R. 2017. április 7-én késő este az idős asszony házának bejárati ajtaján az üveget betörte, majd kinyitotta a belülről kulccsal bezárt ajtót. Az egyedül élő 84 éves asszony a zajt hallva magához vette a mobiltelefonját, hogy segítséget hívjon, a támadó azonban ezt megakadályozta.

Egy széklábbal többször megütötte a nőt, majd egy késsel negyvennégyszer megszúrta. Az idős asszony a helyszínen meghalt. A férfi egy vadásztőrt és ezer forint készpénzt zsákmányolva hagyta el a házat.

A férfi előzetes letartóztatása idején rátámadt egy börtönőrre, ezért a bíróság hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt is elítélte.

Az ügy előzménye, hogy egy lengyel állampolgárral szemben tiltott kábítószer-kereskedelem miatt három európai elfogatóparancsot bocsátottak ki a lengyel hatóságok. Az Írországban letartóztatott férfi nem egyezett bele abba, hogy kiadják őt a lengyel hatóságoknak arra hivatkozva, hogy a lengyel igazságügyi rendszer reformját követően fennáll a veszélye annak, hogy Lengyelországban nem fog tisztességes eljárásban részesülni.

A bírósági tájékoztatás szerint Evgeni Tancsev főtanácsnok arra emlékeztetett, hogy a bíróság egy korábbi ítéletében már kimondta: ha a végrehajtó igazságügyi hatóság azt állapítja meg, hogy az érintett az elfogatóparancsot kibocsátó államban embertelen vagy megalázó bánásmód valós veszélyének lesz kitéve, akkor az elfogatóparancs végrehajtását fel kell függeszteni.

Tancsev aláhúzta: a tagállami igazságügyi hatóságnak először meg kell állapítania, hogy rendszerszintű hiányosságok miatt a kibocsátó államban fennáll-e ennek a veszélye, másodszor pedig meg kell győződnie arról, hogy komoly és bizonyítékokkal alátámasztott okokból feltételezhető-e, hogy az európai elfogatóparancs által érintett ember ennek a veszélynek ki lenne-e téve. Az előbbi a jogállamiság megsértésének veszélyére vonatkozik, amíg az utóbbi a tisztességes eljáráshoz való jog megsértésének veszélyére. Ez utóbbi veszély egyértelmű lehet, az előbbi azonban nem – tette hozzá.

Megjegyezte továbbá, hogy nem az embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmának megsértése, hanem a tisztességes eljáráshoz való jog megsértése alapozhatja meg az európai elfogatóparancs végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó kötelezettséget. Az európai elfogatóparancsok kölcsönös elismerése ugyanis azt feltételezi, hogy a kibocsátás alapjául szolgáló büntetőeljárásokat a kibocsátó tagállamban független és pártatlan igazságügyi hatóságok folytatják le.

Mint közölték, a főtanácsnok úgy vélekedett, hogy az európai elfogatóparancs felfüggesztésének kötelezettségéhez nem a tisztességes eljáráshoz való jog megsértése, hanem az igazságszolgáltatás megtagadása veszélyének kell fennállnia.

Az uniós főtanácsnok feladata, hogy – pártatlanul és függetlenül eljárva – a rábízott ügy jogi megoldására vonatkozó javaslatot terjesszen az uniós bíróság elé. Véleménye nem köti a bíróságot, de a végső ítélet az esetek jelentős részében egybeesik vele.

Az elmúlt hónapokban több uniós magországban is a migráció kérdése uralta a belpolitikai napirendet. Bár az Unióra nehezedő migrációs nyomás jelentősen csökkent a 2015-ös évhez képest, a kérdés megoldatlansága mégis több országban belpolitikai válságot eredményezett. Míg a migráció jelenségével összekapcsolódó félelmek Olaszországban Giuseppe Conte euroszkeptikus és bevándorlásellenes kormányát segítették hatlomra, addig Berlinben ugyanez a kérdés az Angela Merkel vezette CDU (Kereszténydemokrata Unió) és a Horst Seehofer által elnökölt CSU (Keresztényszocialista Unió) között okozott már magát a koalíciós kormányt veszélyeztető nézeteltérést.

Ilyen körülmények között került sor június 28-án és 29-én  Brüsszelben az Európai Tanács ülésére. Bár a találkozót megelőzően az új olasz kormány az Európai Tanács által elfogadandó zárónyilatkozat blokkolásával fenyegetett, a rendkívül hosszúra nyúlt ülést követően végül  az olaszok is belementek a közös megoldás elfogadásába. Az állam- és kormányfők által elfogadott nyilatkozatban az Európai Unió tagállamai közös fellépést fogalmaztak meg az Európába irányuló nyugat-, közép- és kelet-mediterrán migrációs útvonalak lezárásával kapcsolatban. Az intézkedések többek között magukban foglalják a frontállamok (Olaszország, Görögország) nagyobb fokú támogatását és az embercsempész-hálózatokkal szembeni keményebb fellépést is.

A nyilatkozat továbbá kitért az Unió és Törökország között kötött migrációs megállapodás teljes végrehajtásának a szorgalmazására,  illetve úgynevezett regional disembarkation platformok létrehozására. A zárónyilatkozat értelmében ezeken az állomásokon döntenének az ENSZ menekültügyi főbiztosával (UNHCR) és a Nemzetközi Migrációs Szervezettel (IOM) közösen a tengerből kimentett személyek státuszával kapcsolatban. A záróokmány kiemelte, hogy a menekültügyi eljárások lefolytatása az erre a célra létrehozott központokban fog megtörténni, ezen centrumok felállításáról önkéntes alapon döntenének az egyes tagállamok.

Donald Tusk összefoglalója az EU-csúcsról. Forrás: consilium.europa.eu

Implementing the Global Strategy: The EU delivers on security and defence címmel adta közre Frederica Mogherini, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője az Unió globális stratégiájának két éves jelentését. A 2016-ban elfogadott stratégia célja, hogy az EU gazdasági és diplomáciai súlyának megfelelően képes legyen katonai és hibrid kihívásokra is válaszolni a többi globális szereplőtől nem elmaradva. Az orvosolni kívánt problémák között a védelmi költségek szétaprózódása, a koordináció hiánya és az eszközpark sokfélesége szerepel első helyen – ahogy ezt az alábbi ábra is mutatja.

A főképviselő asszony kiemelte, hogy a gyors fejlődésnek és az ígéretes eredményeknek legfontosabb tényezője, hogy a két év alatt kiépült az EU eszköztára a kontinens biztonságának fejlesztésére. A tagállamok egyetértésével alakulhatott meg a PESCO, az EDF és az European Peace Facility, amelyek mind új lehetőségeket nyitnak meg a tagállamok előtt a védelmi együttműködésben. A hibrid fenyegetésekre adott gyors és hatékony válaszadás elősegítésére jött létre a Hybrid Fusion Cell, amely a tagállamok közötti információáramlást hivatott elősegíteni.

Június 26-án a Tanács következtetéseket fogadott el az Európai Unió tengerészeti biztonsági stratégiájának (EUMSS) felülvizsgálatáról. A stratégia azért bír kiemelt jelentőséggel, mert az EU kereskedelmének jelentős részét a vízen bonyolítja le, ezért fontos a gazdaság számára a tengerek biztonságának garantálása. Federica Mogherini, az EU kül-és biztonságpolitikai főképviselője szerint a módosított akciótervnek köszönhetően az Unió megőrizheti fontos szerepét, melyet a tengerek és óceánok biztonságának fenntartásában tölt be világszerte. A stratégiát 2014-ben fogadták el, olyan problémák kezeléséről ír, mint például a határokon átívelő és a szervezett bűnözés, a biodiverzitást érő fenyegetések vagy különböző halászati problémák kezelése. A módosított akcióterv hozzájárul többek között az Európai Unió globális stratégiájának végrehajtásához is.

European Intervention Initiative

Kilenc uniós tagállam írta alá a European Intervention Initiative nevet viselő kezdeményezést, amelyet először Emmanuel Macron francia államfő vetett fel szeptemberben. Az aláírók között ott van Franciaország, Németország, az Egyesült Királyság, Belgium, Hollandia, Dánia, Spanyolország, Portugália és Észtország. A projekt lényege egy gyorsan bevethető, az EU intézményeitől független egység létrehozása, amelyet a kontinenshez közeli válságkörzetekben fognak bevetni. A kezdeményezés a válságkezelés mellett a közös stratégiai kultúra kialakításában és a tagállami haderők és haderőnemek közötti együttműködés fejlesztésében is jelentős szerepet játszhat. Különlegessége, hogy a résztvevők között megtalálható az Egyesült Királyság is. Bár a britek a Brexit-tárgyalások folyamatában kihátráltak a PESCO-ból és több uniós védelmi projektből, a francia kezdeményezés mégis lehetőséget teremthet a kontinens második legnagyobb haderejének együttműködésére az Unióval.

A kezdeményezés jövője sokáig bizonytalan volt a Macron és Angela Merkel német kancellár közötti nézeteltérés miatt a közös védelem jövőjéről. Németország ragaszkodott az uniós struktúrához, azonban ez az elmúlt egy hónapban változni látszott – feltehetően a közelgő EP-választások miatt, ahol különösen fontos a francia-német tandem összhangja. A központi kérdés – vagyis, hogy az EII a PESCO riválisa vagy kiegészítése lesz –, továbbra is megválaszolatlan maradt. A vitában meghatározó lesz az új projekt finanszírozhatósága, amiben Németországtól, mint a kontinens legnagyobb gazdaságától, komolyabb felajánlásokat várnak.

A megállapodás ellenére Theresa May, brit miniszterelnök arra figyelmeztet, hogy az Unió jelenlegi magatartása veszélyezteti a polgárok biztonságát. Az uniós hozzáállás szerinte akadályozza az információmegosztást a bűnözéssel és a terrorizmussal kapcsolatban a Brexit után. Az Egyesült Királyság szeretne minden korábbinál szélesebb körű hozzáférést az uniós adatbázisokhoz, cserébe felajánlja a saját szolgálatai által gyűjtött információkat. A brit kormány ugyanis továbbra is széleskörű együttműködést szeretne fenntartani az EU-val a biztonság, a bűnüldözés és a terrorizmus elleni harc területén. Theresa May sürgette az uniós vezetőket, hogy a június végi Európai Tanács (50.cikk) ülésen vegyék figyelembe a polgárok biztonságát a tárgyalási irányelvek meghozatalakor.

A brit parlament alsóháza leszavazta a felsőház Brexit-megállapodással kapcsolatos módosító indítványait június 13-án. A Lordok Háza javaslatai szorosabb kapcsolatot hagytak volna meg az Európai Unióval, mivel az Európai Gazdasági Térségben folytatták volna a kereskedelmet az Unióval. Az EGT támogatói azzal érvelnek, hogy gazdaságilag előnyös lenne, ha a jelenlegivel hasonlóan szoros viszony maradna az EU országaival. A javaslat ellenzői ezzel szemben úgy látják, hogy az EGT-ben való maradás szembemenne a kilépésre felhatalmazást adó 2016-os népszavazás eredményével.  Az alsóház képviselői így a kormány akaratával összhangban leszavazták a javaslatokat 327-126 arányban.

Június 19-én egy közös nyilatkozatot adott ki az Európai Bizottság és az Egyesült Királyság a március óta lezajlott Brexit-tárgyalások során elért eredményekről. Michel Barnier, az Unió főtárgyalója a következőket mondta el a nyilatkozat kapcsán:

• Sikerült haladást elérni a vámok, az adók, az Euratom és az áruk minősítése kapcsán.
• A személyes adatok védelme fontos a felek számára.
• Továbbra sincs megállapodás az ír-északír határ ügyében, aminek Barnier szerint tartalmaznia kell egy biztonsági megállapodást is.

Michel Barnier az Általános Ügyek Tanácsának (50.cikk) ülésén is ismertette a fejleményeket június 26-án. A 27 tagú formációban ülésező Tanács megvizsgálta a tárgyalások aktuális állását, a lezáratlan kérdéseket, valamint az Európai Tanács (50.cikk) által június 29-én elfogadandó következtetések tervezetét. Az elkövetkező ülés során az európai vezetők megvizsgálják az összes nyitott kérdést – többek között az Írország és Észak-Írország között húzódó határral kapcsolatban. 

Az Európai Tanács (50.cikk) június 29-ei ülésén tárgyaltak az EU27-ek vezetői a Brexit-tárgyalások során elért eredményekről. Az Unió főtárgyalójától kapott beszámoló után a vezetők üdvözölték a jelentős haladást a kilépésről rendelkező megállapodás szövegével kapcsolatban. Az Európai Tanács azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy fontos területeken még nem értek el kellő mértékű előrelépés – ilyen területek például Gibraltár státusza, az ír–északír határ megoldatlan kérdése. Utóbbi kapcsán egy „tartalékmegoldás” megalkotásának fontosságára hívták fel a figyelmet az uniós vezetők. Fokozottan hangsúlyozták, hogy minél hamarabb meg kell kötni a megállapodást, hogy az a kilépés napján hatályba léphessen.

Emlékeztetett arra, hogy a csapatkivonás tavaly decemberben kezdődött meg, amikor személyesen kereste fel a hmejmími orosz támaszpontot. Moszkva 2015 szeptember 30-án avatkozott be a Szíriában zajló harcokba Bassár el-Aszad elnök hadseregének oldalán.

Putyin hangsúlyozta, hogy az orosz haderő “a terroristákkal Szíriában folytatott küzdelemben” demonstrálta megnövekedett katonai képességeit és az egységei közötti koordinációt. Mint mondta a megszerzett harci tapasztalatot hasznosítani kell majd a kiképzésben.

Az elnök szerint miközben a hadsereg és a hadiflotta fegyverzetében és hadfelszerelésében a modern eszközök aránya hat évvel ezelőtt csak 16 százalék volt, addig mára ez a mutató már hatvan százalék, 2021-re pedig el fogja érni a hetven százalékot.

Az orosz elnök ígéretet tett a fegyveres testületek javadalmazásának javítására.