Biztonságpolitika

Bhután viszonylag keveset szerepel az újságok címlapján. A Dunántúl-méretű terület azonban fontos szerepet tölt be a dél-ázsiai régióban, melyet a következő sorokban próbálok meg kifejteni és bizonyítani.

Történelem

Bhután történelmében hálás szerephez jutott az országot magába foglaló hegység. A természetes védelmet nyújtó hegyvonulatok magas fokú védelmet nyújtottak a külső behatolókkal szemben. Ez persze nem akadályozta meg a Brit Birodalmat abban, hogy az országot 1865-ben a Duar háború következtében aláírt Sinchula Egyezménnyel félgyarmati sorbataszítsa. A teljes alávetettség azonban nem valósult meg. Ez ugyan nagyobb részben a brit gyarmatpolitikának köszönhető, mely nem teljesen kebelezte be az ekkortájt szerzett területeket, de alávetette azokat a brit koronának, és sok esetben inkább csak jelképes kötelezettségeket rótt ki rájuk. Bhután esetében szuverenitásának csorbulása a területek évenkénti „megvásárlását” és külpolitikájának előzetes harmonizálását jelentette.

Az 1907-es évben Bhután királya Ugyen Wangchuck lett, aki a britekkel kialakított jó viszony következtében 1910-ben aláírt egy egyezséget, melynek tartalma meghatározta, hogy a britek nem gyakorolnak közvetlen hatást Bhután belügyeire, azonban külpolitikáját közvetlen irányításuk alá helyezte. Ez a dinamika az Indo-Bhutáni Barátságszerződésben is megújult a frissen függetlenné váló Indiával 1949-ben.

A két ország bilaterális kapcsolata ebből kifolyólag különösen szorossá kovácsolódott. A szerződés gazdasági, politikai és katonai kötelékeket is hordozott. A jelenleg is fennálló szerződés megújításában 2007-ben szövegbe foglalták, hogy a két ország közötti kiemelkedően jó viszonyból adódóan tartózkodnak az egymás elleni agresszív lépésektől, területüket nem használják fel a másik ellen, nemzeti érdekeiket harmonizálják, kereskedelmüket szabaddá teszik. Kiemelik a hadfelszereléssel való kereskedelmet, melynek bhutáni importja szigorúan akkor valósulhat meg, ha az India számára nem jelent veszélyt. A valóságban India a bhutáni fegyveres szervezet legnagyobb beszállítója, (bizonyos esetekben) kiképzője, illetve maga az indiai légierő felelős Bhután légterének ellenőrzéséért.

A két ország közötti kiemelkedő viszony további bizonyítékául szolgál, hogy Bhután az egyetlen dél-ázsiai ország, mely Indiával együtt kimarad a Kínai Népköztársaság által hirdetett Egy övezet, egy út kezdeményezésből.

Társadalom

Láthatjuk, hogy Bhután esetében a Himalája által való elzártság segített megőrizni rengeteg népcsoportot, hagyományt és számos nyelvet. A 780 ezres népességű országban mintegy 23 különböző nyelvet beszélnek. Ezek közül többnek is ezer fő alatti beszélője van, így ezekkihaló félben lévő nyelveknek minősülnek, melyeket a távoli és nehezen megközelíthető helyeken beszélik az őslakosok. Ezek fennmaradásához lényegesen hozzájárult a Himalája által nyújtott tagoltság és a nehezen járható terep sajátosságai, mely meggátolta a távoli közösségek asszimilációját.

A Bhutánban élő nepáli kisebbség a XX. század vége felé tragikus helyzetbe került az uralkodó „one nation one people” politikájának következtében. Ebből kifolyólag a bhutáni nepáliak elvesztették az állampolgárságukat, csorbultak emberi jogaik, a hadsereg erőszakos akcióinak, kínzásainak áldozatai lettek. Sokan „önként” elhagyták az országot, de mintegy 105 ezer kitiltás is rögzítésre került.

A száműzetésbe került emberek kiváló táptalajt nyújtottak a nepáli kommunista gerillák számára. Így egy menekülttáborban került megalakításra a maoista ideológiájú Bhutáni Kommunista Párt a nepáli testvérszervezet segítségével. Bhután demokratizálódását, és a köztársaság kihirdetését követelik valószínűsíthetően mintegy ezer fegyveressel a háttérben. A szomszédos országokban meglévő hasonló szervezetekkel való nagyfokú együttműködés következtében az államok is megosztják egymással hírszerzési tevékenységük eredményeit e témában.

Gazdaság

Gazdasági értelemben Bhután Dél-Ázsia egyik leggyorsabban fejlődő országa. Erdőgazdálkodás és hegyi állattartás foglalkoztatja a lakosság túlnyomó részét, de az ország fő exportcikke a vízerőművekből származó energia és a bányászat termékei. Ezen termékek célországa főként India.

Bhután saját energiaellátását csaknem teljesen a vízerőművekből biztosítja. A Himalájából lezúduló folyók nagymértékű hasznosításának eredménye, hogy összesen saját energiaigényének több mint három és félszereséttermelimeg . Ezek a gátak a „run-of-the-river” eljárással kisebb környezeti behatást gyakorolnak, így nincs szükség víztározók és gátak építésére és a folyó esésében való hatást is minimalizálja. Az alsóbb folyású területeken így megelőzhetők a vízhozam szélsőségességéből adódó negatív hatások.

Az Ázsiai Fejlesztési Bank nagymértékben jelen van az országban és különböző projektekhez biztosítja a megfelelő pénzügyi hátteret. Eddig tizenegy projekt valósult meg a Bank segítségével, melyek főleg a vízerőművek fejlesztésében, illetve különböző út- és városfejlesztésekben nyilvánultak meg. Ezeken a fizikai követelményeken túl a Bank nagymértékben támogatja a bhutáni kormány reformötleteit, melyek a kereskedelmet szabadabbá és egyszerűbbé, a pénzügyi szektort fejlettebbé, az oktatást elérhetőbbé tennék.

A 2020-2022-es időszakra szánt terv alapján a jövőben továbbra is Bhután infrastrukturális fejlesztései játszanak fő szerepet, kiemelve a légi közlekedés fejlesztését. Az országban négy repülőtér van, azonban a hegygerincekkel szabdalt vidéken elég nehézkes a fel- és leszállás az apró kifutókon (a paroi repülőtér hírhedt ezen okokból származó nehézségeiről). Ugyanezen okból az utak építése is hatalmas feladat a régióban. Ezen építkezések munkaerőigényét nagymértékben indiai vendégmunkások elégítik ki, tovább fokozva a két ország közötti szoros kapcsolatot.

Biztonság

A terep nehezen járhatósága és a régióban fennálló határviták miatt sok esetben egy konfliktus kialakulásának első jele éppenaz útépítés. A 2020-as év első felében láthattuk legutóbb az India és Kína közötti de facto, vitatott  ladakhi határvonalon a két ország egymásnak feszülését. (Január elején is Szikkim államból jött hír egy kisebb, de emberéletet is követelő incidensről, melyet szerencsére helyi parancsnokok békés úton elrendeztek.)

Bhután szempontjából közvetlenebb esemény volt a 2017-es Doklam-incidens hetvenkét napja. A bhutáni területen lévő Doklam-fennsík az indiai-kínai-bhutáni hármashatáron fekszik. Június elején a kínai hadsereg behatolt a térségbe és lerombolta az üresen álló bhutáni bunkereket, majd a hónap közepén a Népi Felszabadító Hadsereg utászai kezdték meg a munkát. A bhutáni vezetés ekkor segítségül hívta Indiát, mely az 1949-es és a 2007-es szerződés alapján köteles megvédeni annak területi integritását. A két nukleáris hatalom így újra szembekerült egymással. Egészen augusztus 28-ig folytatódott a „kődobálás” és a két hadsereg közötti villongások, míg a vezetők kölcsönösen meg nem egyeztek a területről való visszavonulásról.

Záró gondolatok

Bhután sajátos módon India felé sodródott a történelem folyamán, és a jó viszony a mai napig fennáll a két ország között. Az India és Kína közé ékelődött kis ország nemcsak helyszíne, de résztvevője is a két óriás versengésének. Bhután hatalmasfejlődés előtt áll, és ennek biztos táptalajt ad az Indiával ápolt jó viszony és az Ázsiai Fejlesztési Bank (kisebb mértékben a Világbank) jelenléte az országban.

Az ország természetes védelmi sajátossága a Himalája hegyei által szabdalt terep, emellett India számára dél-ázsiai viszonylatban kiemelten fontos, hogy egy Kínával való háború esetén Bhután területe a Siliguri-folyosóig tartó út hosszához és védelméhez tenne hozzá. Delhi a már említett Egy övezet, egy útkezdeményezésből kifolyólag bekerítve érezheti magát, melyen ha keveset is, de enyhít a bhutáni barátság, azonban a jövőben a két ország szorult helyzetben találhatja magát.

Címlapkép: Díszes felvonulás előzi meg Dzsigme Keszar Namgjel Vangcsuk bhutáni király és Dzsecun Pema királynő esküvőjét a régi bhutáni főváros, Punaka XVII. századi Dzong kolostorerődjében. A himalájai alkotmányos királyság 31 éves, Oxfordban végzett, reformista uralkodója polgárlányt, egy pilóta gyermekét vette feleségül, aki 21 éves. A falikárpiton a Bhutánt a XVII. században egyesítő Sabdrung Ngavand Namgjel szerzetes-király képe látható. (Forrás: MTI/EPA/Haris Tjagi)

A Bhután, a két atomhatalom közé szorult királyság bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Magyarországi történetük során először indultak éjszakai módszertani repülésre a Zlin-242L és a Zlin-143LSi típusú kiképző-repülőgépek február 17-én, szerdán, az esti órákban, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis kifutójáról.

Szuratthani Thaiföld azonos nevű tartományában, az ország északi részét a Maláj-félszigettel összekötő Kra-földszoroson elhelyezkedő város. A földszorost nyugatról az Andamán-tenger, keleten a Thai-öböl határolja. Utóbbi partján helyezkedik el Szuratthani, amely nemcsak a tartomány székhelye, hanem a Thai Királyi Légierő 7. ezredének is otthont ad. Az ezred 701. százada tíz évvel ezelőtt, 2011. február 22-én vette át hivatalosan első hat Gripen vadászgépét, két együléses JAS 39C-t és négy kétüléses JAS 39D-t. A gépek a hazafelé tartó hosszú úton február 18-án, tankolás céljából érintették a kecskeméti repülőbázist is.

Elsőként a hivatalos fotókon akkoriban legtöbbet szerepelt 70101-es Delta bukkan ki a késő délelőtti ködből.

A következő érkező a 70102-es JAS 39D. Svédország és Thaiföld 2008-ban írt alá megállapodást a modernizálásra nem került F-5 Tigerek leváltását célzó Gripen beszerzésre valamint egy Saab 340B korai előrejelző (AEW) repülőgépre. Utóbbit 2010 decemberében szállították le a svédek.

A 70106-os JAS 39C. A beszerzést nemcsak a thai vadászgép-flotta elavuló példányainak kivonása indokolta, hanem a régióban rendszerbe állított Szu-27/30 típusváltozatok is.

A Gripenre a minimum 600-700 repült óra tapasztalattal rendelkező F-16-os pilóták közül válogattak. Az első négy thai hajózó 2010-ben Svédországban kapott egy kilenc hónapos, oktatói képzéssel bővített típusátképzés.

A 70103-as érkezik a küszöb fölé. A Gripenek karbantartására első körben 20 műszakit képeztek át, akiknek a gyártó részéről küldött műszakiak segítettek Szuratthaniban.

A következő a 70104-es kétüléses. Valamennyi gépre két póttartályt függesztettek az áttelepüléshez.

A két együléses közül a második, a 70106-os süllyed a 12-es pályára.

A thai felségjelet valamennyi gépen ideiglenesen letakarták, szerencsére a 701. század nevében és jelvényében szereplő cápát meghagyták.

A tankolást követően a gépek azonnal továbbindultak, hogy Kréta, Jordánia, Szaúd-Arábia, Omán és India érintésével megérkezzenek leendő bázisukra, Szuratthaniba, a „Jó emberek városába”.

Az első Gripen-csoport 2011 júliusára érte el a hadra fogható szintet. Közben Thaiföld 2010-ben újabb hat JAS 39C, egy második Saab 340 AEW-gép beszerzése valamint további pilóták és műszakiak átképzése mellett döntött. A második AEW-gépet 2012-ben, a Gripeneket 2013-ban, két ütemben szállították le. 2017-ben a gépek száma 11-re csökkent, mert egy januárjában tartott légibemutatón az egyik Gripen lezuhant, pilótája életét vesztette. A bombákon kívül Sidewinder, AMRAAM, Iris-T levegő-levegő és RBS 15 hajó elleni rakétával felszerelhető thai JAS 39-es flotta 2019-ben lépte át a típussal teljesített 10 ezer repült órát.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

A XXI. században a környezettel és általában a minket körülvevő természettel kapcsolatos kérdések rendkívüli módon felértékelődtek. Így a földrajzi adottságok vizsgálata is az államok különböző tényezőinek vonatkozásában, akár csak a nemzetek egymással fenntartott kapcsolataiban. A világ egyik legismertebb helye a Szahara, amely számos veszély mellett potenciált is tartogat a jövőben. A következőkben a Szaharát érintően e két utóbbi tényezőit fogom vizsgálni. Mindennek keretén belül azon vonatkozásaira fogok fókuszálni, amelyeknek a jövőben nagy szerepük lehet, s kötődnek a földrajz tudományához, azaz a vízbiztonság, az energiabiztonság, illetve a közlekedéssel kapcsolatos körülmények.

A Szaharáról általában

A Szahara a világ legnagyobb kiterjedésű sivatagja, majdhogynem egész Észak-Afrika területét lefedi: kelet-nyugat irányban kiterjedése 4800 kilométer, míg észak-dél irányi kiterjedése 1300-2000 kilométer. Ez a szám természetesen állandóan változik, mivel a Szahara kiterjedése hol nő, hol csökken. A Szahara területe tehát 8,6 millió km2, amely megközelíti Európa területi kiterjedését. Ezen a hatalmas területen tizenegy ország osztozik: Algéria, Csád, Egyiptom, Líbia, Mali, Mauritánia, Marokkó, Niger, Szudán, Tunézia, illetve Nyugat-Szahara. A Szahara határvonalai tehát nyugaton az Atlanti-óceán, északnyugaton az Atlasz-hegység, északon a Földközi-tenger, keleten pedig a Vörös-tenger. A Szahara déli határvonalának a Száhel-övezetet tartjuk, amely egy átmeneti  övezet a sivatag, illetve a szavanna között.

A Szahara felszíne meglehetősen változatos, s jórészt nehezen járható: közel négyezer méternyi szintkülönbség van a legmagasabb és a legmélyebb pontja között. Legmagasabb pontja a Csádban található, 3415 méter magas Emi Koussi, vulkáni eredetű hegy, míg legmélyebb pontja Egyiptomban van 135 méterrel a tengerszint alatt, a Kattara-mélyföld. Felszíne tehát változatos és nehezen járható, körülbelül 25 százalékát homoklepedők és dűnék borítják. Ezek a dűnék meglehetősen változatosak, s elérhetik akár a 300 méteres magasságot is, emellett különféle földrajzi képződmények találhatóak területén, mint medencék, mélyedések, hegyek, tehát a régió nagy részét sziklák vagy homok borítja. Mindezen körülményeket nehezítik a különböző éghajlati és időjárási viszontagságok, így a homokviharok, amelyek sokszor akkora méretűek, hogy Európát is elérik, illetve a Szahara időjárása, amely meglehetősen szélsőséges: az éves csapadékmennyiség néhány régióban 5 milliméter alatti, illetve mindezt rontja a hatalmas forróság és a hőingadozás. A világ egyik legforróbb régiójaként számontartott Szahara éves átlagos hőmérséklete ugyanis meghaladja a 30°C-ot. A legmelegebb hónapokban a hőmérséklet 50°C fölé emelkedhet, télen pedig fagypont alá süllyedhet. Előfordulnak olyan napok is, amikor éjszaka -0,5°C, míg nappal 37,5°C a hőmérséklet. A Szahara emellett rendkívül szeles, amely az előzőekben említett homokviharok kialakulásához is hozzájárul.

A Szahara vízbiztonsága

A Szahara vízbiztonságának mértéke meglehetősen alacsony. Egyrészt az országok többnyire fejlődőek, így nem áll rendelkezésükre a megfelelő infrastruktúra a szélsőséges körülmények közötti hatékony vízgazdálkodáshoz. A vízhiány okai főképpen az alacsony éves csapadékmennyiségben és a magas hőmérsékletben keresendőek. A Szahara kevés felszíni vízforrással rendelkezik, számottevő csupán a területén kismértékben kanyargó Niger, az Egyiptomot éltető Nílus vagy a kiszáradófélben lévő Csád-tó. A felszín alatti vizei azonban jelentősek, mivel a Szahara területén kilencven olyan nagyobb oázis található, amely jelentős mértékben hozzájárul a térség vízellátásához. A legjelentősebb felszín alatti víztározó a 60 millió évnél is idősebb núbiai homokkő víztározó rendszer, amely Egyiptom, Szudán, Csád, Líbia területe alatt található, s a becslések szerint több mint 150 millió köbkilométernyi vizet foglal magában. A Szaharában emellett kisebb, fúrt kutakkal is lehet találkozni, azonban ezek többsége gyakran nem üzemel, ahogy azt a Maliban végrehajtott 2009-es felmérés is alátámasztja, ezáltal megvonva a lakosságot a vízellátás biztonságától és folyamatosságától.

Mindez már jelenleg is hatalmas gondokat és számos belső konfliktust okoz a falvak között. A vízhiány kérdésének megoldására azonban számos megoldási lehetőséget dolgoztak már ki, mint például az elsivatagosodás, globális klímaváltozás, vízhiány problémakörét célzó Nagy Zöld Fal Kezdeményezés. A Kezdeményezés a nyolcvanas években merült fel, s a klímaváltozás miatt délre terjeszkedő Szahara megállítására szolgál. A kérdésben azonban a nemzetközi támogatás ellenére jelentős előrelépés napjainkig nem történt. A Kezdeményezés keretében a Szahara déli sávjába fákat ültetnének, amely olyan mikroklímát hozna létre, amely hozzájárulna az elsivatagosodás és a talajerózió megállításához, és lehetővé tenné például a kontinens vízforrásainak védelmét, többek közt a Csád-tó kiszáradásának megakadályozását.

Megállapítható tehát, hogy széleskörű regionális összefogással a vízhiány mértékét csökkenteni lehetne. Mindez meglehetősen sürgető hiszen a globális klímaváltozás hatásai a következő években egyre szélsőségesebbé fognak válni, további gondokat okozva, amelyek további konfliktusokhoz, illetve még nagyobb migrációs nyomáshoz vezethetnek. Mindemellett a víz stratégiai nyersanyag, amely nem csak az emberi élet fenntartásához szükséges, hanem különböző ágazatok működéséhez is, így a térség fejlődéséhez is elengedhetetlen.

A Szahara energiabiztonsága

A Szahara az energiabiztonság területén hatalmas potenciállal rendelkezik, mivel területe rendkívül szeles és napos, ami jó alapot nyújt a megújuló energiaforrásokra való áttéréshez. A térség országai energiaellátásának fenntarthatóvá és folyamatossá, biztonságossá tétele szintén kulcs a térség általános fejlődéséhez. Azonban az energiabiztonság fokozása olyan követelményeket is magában foglal, mint az energiatakarékosság, az energiahatékonyság vagy a kritikus infrastruktúrák sérülékenysége, illetve védelme. Tehát csupán a Szahara időjárása nem elegendő a térség energiabiztonságának fokozásához, hanem elengedhetetlen annak infrastrukturális fejlődése is. Az átfogó prosperitásban fontos tényező az energia, és az azzal való ellátottság, mivel az energia szükséges az élet minden területéhez, s a társadalmi és humán biztonság megteremtéséhez elengedhetetlen, hogy a lakosság is hozzáférjen. Sajnos, ez egyelőre nem teljesül a vizsgált országok mindegyikében, amelyet a következő ábra szemléltet:

A Szahara területén elhelyezkedő országok lakosságának energiaellátásának mértéke. (Forrás: Világbank)

A térség hasznosítható potenciálja a napenergia, amelyből nincs hiány, lévén, hogy a Földön itt a legmagasabb a napsütéses órák száma évente, emellett a szélenergiát is lehet hasznosítani. A Sahara Forest Project elnevezésű kezdeményezés ugyan nem a térségre, hanem a Földközi-tenger keleti partvidékére, Jordániára koncentrál, azonban jó példaként szolgálhat a térség államai számára is hasonló földrajzi adottságai miatt. Mindezen kezdeményezésnek azonban nem csupán az energiabiztonság fokozására van hatása, hanem közvetetten például a termőterületek növekedését is eredményezheti. Mivel a koncentrált napenergia elvére épülő erőművek az energia mellett sok hőt termelnek, amelyet az üvegházakban párologtatásra lehet hasznosítani.
A tengervízben található ásványi anyagokkal a növényeket táplálják, a megmaradt, szinte teljesen desztillált víz felhasználható az erőmű tisztántartására. A megújuló energiákra való átállásra tehát az egész térségben megfontolandó lenne, mivel akár energiaexportra is képesek lennének az országok. Mindezzel hozzájárulva gazdasági fejlődésükhöz, illetve a környezeti biztonsághoz a megújuló energiaforrásra való átállás okozta szén-dioxid kibocsátás csökkenésével. A Szahara ugyanis 22 milliárd GWh energiát tudna termelni csak a napenergia hasznosításával, amely Európa éves energiafelhasználásának hétezerszerese. A megújuló energiaforrások tekintetében meg kell még említenünk a vízenergiát, amely létrehozására szolgáló vízerőművek elsősorban a Níluson létesülnek, hatalmas vitákat generálva (pl. Etiópia és Egyiptom között).

Természetesen a térségben találhatóak fosszilis energiaforrások is, a régió államai ugyanis fontos tranzit-, illetve forrásországok. Mindez azonban nem minden esetben a térség, illetve más importrégiók energiabiztonságát erősíti, hiszen a Szahara országai többnyire instabilak, s egy-egy konfliktusban (pl. Líbia) számos esetben használják ki, fordítják saját hasznukra a szemben álló felek az energetikai kérdéseket, így például az energiaellátás akadályozását. A legnagyobb fosszilis energiát előállító országok a térségben Algéria és Líbia, azonban a régióban számos vezeték halad át más országokon is, például Nigeren, amelyek Európába szállítják a különböző energiaforrásokat. Éppen ezért lenne elengedhetetlen ezen útvonalak biztonságossá tétele.

Közlekedés

A közlekedési hálózat tekintetében a Szahara térsége meglehetősen visszamaradott, noha a kiépített közlekedési infrastruktúra és összekötöttség globalizált, új évezredünkben a fejlődés egyik sarokköve. Utak inkább az észak-afrikai országokban épültek, s a Szahara központi részén csekély az összekötöttség, amelyet a következő ábra szemléltet a leginkább:

Úthálózatok a Szaharában. (Forrás: Google Maps)

A kiépített közlekedési hálózat évezredünkben tehát kiemelt fontosságú, s ez a Szahara területén is így van. Itt a közlekedést nehezítik a rossz időjárási viszonyok, illetve az utak megépítése és karbantartása is kihívást okozhat, amelyek – az földrajzi és időjárási viszontagságok mellett – szintén az országok alacsony fejlettségi szintjének tényében keresendőek. Mindezek ellenére már évek óta napirenden van egy nagy terv az afrikai kontinensen, amely épp az úthálózatok kiépítését célozza meg Afrika-szerte. Az épülő útvonal a Transz-afrikai útvonal nevet kapta, amely a tervek szerint behálózza majd egész Afrikát, amely közül több folyosó is a Szaharán át fog vezetni: Fokváros-Kairó, Dakar-Kairó, Algír-Lagos, Tripoli-Fokváros, Dakar-Ndjamena és Ndjamena-Dzsibuti. Jelenleg a Szaharán keresztülfutó utak közül a Transz-szaharai útvonal a leginkább kiépített.  1962-ben létesült, és ezzel a kontinens egyik legrégebbi aszfaltozott transznacionális útvonala. Algéria északi területeit köti össze Nigéria tengerpartjával Nigeren keresztül. A 4500 km hosszúságú útvonalat a régi kereskedelmi utak figyelembe vételével építették meg. Számos szakasza a mai napig hiányzik, s a karbantartás hiánya, az útonálló fegyveresek és a kéregetők miatt több a már készen lévő szakasza is járhatatlan. A tömegközlekedés kapcsán a vasútvonalakat érdemes megemlíteni, azonban ezek is csupán a fejlettebb országokban épültek ki, s ezeken belül is elsősorban Egyiptomban.

Összegzés

A Szahara tehát lehetőséget, ámde veszélyt is hordoz magában. Egy dolog azonban biztos: széles körű összefogással a fejlődés pályájára kell állítani a térséget. Mindez nem lehetetlen, mivel – ahogyan az előzőekben is bemutattam – van lehetőség, amely nem csupán a Szahara országainak, hanem szomszédos régiók fejlődéséhez és a biztonságuk növeléséhez is hozzájárulhatna. Mindemellett a térségben a radikalizmus, s a különböző konfliktusok állandóak, amelyek csökkenéséhez hozzá lehet járulni azzal, hogy a nélkülözés mértékét egyre inkább csökkentik a vízbiztonság, az energiaellátás, illetve a közlekedés fejlesztése által kiváltott közvetett és közvetlen hatásokkal.

Címlapkép: Égő gáz- és olajfáklyák egy a Szaharában lévő kitermelőhelynél. A felvétel készítésének pontos helye ismeretlen. (Forrás: MTI Fotó: Fényes Tamás)

 

Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-20-2-II-NKE-65 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.

 

A A Szahara geopolitikai jelentősége bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

2020 novemberében már ígéretes hírek érkeztek a horvát vadászgép tenderről: a beérkezett pályázatok kiértékelése után 2021-ben akár már győztest is hirdethettek volna. Nem így lesz.

Magyarország, Bulgária és Románia után Szlovákia is csatlakozott a HungaroControl koncepciója alapján megvalósított délkelet-európai szabad légtérhasználathoz.

2021. február 15-én jelentette be az Aero Vodochody stratégiai partnere, az Omnipol, hogy 12 db L-39NG kiképző repülőgép eladása kapcsán szerződést kötöttek Vietnám védelmi minisztériumával.

Közel-Kelet

Izrael-Palesztina

Izrael és Koszovó diplomáciai kapcsolatot létesített egymással

Izrael és Koszovó a koronavírus-válság miatt virtuálisan létesített diplomáciai kapcsolatot egymással. Az Egyesült Államok közvetítésével létrejött megállapodás magában foglalja, hogy a muszlim többségű ország nagykövetséget fog nyitni Jeruzsálemben.

A videokonferencia híváson keresztül tartott aláírási ceremónia során Gabi Ashkenazi izraeli külügyminiszter elmondta, hogy az új kapcsolatok „történelmi” jellegűek, és tükrözik az utóbbi időben tapasztalt arab (és) muzulmán világ Izraelhez fűződő viszonyának változását.

Meliza Haradinaj-Stublla koszovói külügyminiszter szerint Koszovó és Izrael mindketten „hosszú és kihívásokkal teli utat tettek meg a népként való lét és az állammá válás során”.

Egyiptomi-francia-német-jordán találkozó az izraeli-palesztin békefolyamat folytatására

Kairóban, látta vendégül Egyiptom Németország, Franciaország és Jordánia külügyminisztereit, hogy megvitassák közösen az izraeliek és palesztinok közötti béketárgyalások újjáélesztésének módjait.

Az egyiptomi külügyminisztérium szerint a találkozó célja az volt, hogy arra ösztönözze a palesztinokat és az izraelieket, hogy folytassák a tárgyalásokat egy „igazságos és átfogó politikai rendezésről” a kétállami megoldás alapján, így egy palesztin államot létrehozva Kelet-Jeruzsálem központtal.

A francia külügyminisztérium szerint a megbeszéléseken megvitatták az izraeli és a palesztin tárgyalások megkezdésének módját, építve a közelmúltbeli normalizációs megállapodásokkal kapcsolatos „pozitív regionális helyzetre”.

Katar háromszázhatvan millió dolláros támogatást ígér a Hamász által uralt Gázának

A katari kormány közölte, hogy 360 millió dollár értékben nyújt támogatást a Gázai övezet számára az elkövetkező év során, felelevenítve egy programot, amely az Izrael és a Hamász közötti konfliktus csökkentésének elősegítésére jött létre.

Katar, az Öböl energiahordozókban gazdag ország, 2018-óta havonta 20 millió dollárt utal Gázának. Ez az összeg hivatott fedezni a villamosenergia ellátást, a Hamász tisztviselőinek fizetését és havonta további 100 dollárt rengeteg elszegényedett családnak. Katar ezenfelül forrásokat biztosít olyan fejlesztési projektekhez, amelyekből például új utak és kórházak épülnek.

A katari bejelentésnek köze lehet ahhoz, hogy a Hamász és a Palesztin Hatóság hosszú évek óta először választásokat próbál tartani az általuk uralt területeken.

Irak

Kettős öngyilkos bombamerényletben több tucat ember vesztette életét Bagdadban

Az iraki egészségügyi minisztérium szerint a Bagdad központjában egy piacon történt kettős robbantásban, legalább 32 ember vesztette életét. A támadásban további 110 ember sebesült meg – közölte a minisztérium. Többen kritikus állapotban kerültek kórházba.

Az ilyen jellegű merényletek az iraki fővárosban ritkák voltak az Iszlám Állam iraki veresége óta. A halottak magas száma miatt a támadás, a legsúlyosabbnak tekinthető az elmúlt három évben.

Növekszik az iraki elégedetlenség a választások elhalasztása miatt

Irak vezető politikusai a parlamenti választások elhalasztása mellett döntöttek, mivel a választópolgárok elégedetlenségtől tartva a hatalmuk elvesztésére számítanak – állítja egy az iraki kormányhoz több szállal kötődő elemző. Musztafa al-Kadhimi miniszterelnök, Barham Salih elnök és Mohammad al-Halbusi parlamenti elnök az újraválasztási kilátásaikkal kapcsolatos aggályok miatt, időt akarnak vásárolni a választások eltolásával – mondta Mohammad Bakhtiar,

Az iraki Független Választási Bizottság kérésére a kormány a múlt héten jelentette be, hogy a parlamenti választásokat június 6-a helyett október 10-ig halasztják.

Al-Kadhimi után tavaly májusban hivatalba lépett megígérte, hogy előrehozott választásokat fog tartani az ország politikai rendszerének átalakítását követelő tüntetők megnyugtatására. A választási késedelem hűvös fogadtatásra talált számos iraki részéről. A tömeges tüntetések 2019 októberében kezdődtek, amikor is százezrek vonultak utcára az olajban gazdag országban, hogy tiltakozzanak a gazdasági lehetőségek hiánya, a korrupció és a külföldi befolyás miatt.

Szíria

Eredmény nélkül zárultak a szíriai alkotmányról szóló genfi tárgyalások

Az Egyesült Államok szíriai különmegbízottja csalódottságának adott hangot, miután a szíriai kormány, az ellenzék és a civil csoportok tárgyalóküldöttségei öt napig tartó egyeztetéseken nem tudtak megegyezni, amelynek célja a háború sújtotta ország alkotmányának felülvizsgálata lett volna. Pedersen utalt rá, hogy a szíriai kormány delegációja a hibáztatható elsősorban a kudarcért. Az Egyesült Királyság követe elmondta, hogy javaslatot nyújtott be a damaszkuszi kormány és az ellenzék vezetőinek, kezdeményezését a kormány küldöttek elutasították, míg az ellenzékiek elfogadták.

A szír választási törvény szerint az elnökválasztásra április 16. és május 16. között kellene sort keríteni – legalább kilencven nappal Aszad jelenlegi hétéves hivatali mandátumának lejárta előtt.

A közel tíz éve tartó polgárháborúban eddig több mint félmillió ember vesztette életét és több millióan kényszerültek elmenekülni otthonukból.

Észak-Afrika

Egyiptom

Sikertelen tárgyalások a Nílus-folyóra épített gát ügyében

Egyiptomnak, Szudánnak és Etiópiának nem sikerült áttörést elérnie az Afrikai Unió által szervezett tárgyalásokon, amely az Etiópia által a Kék-Nílusra tervezett gát körüli viták feloldására szolgált volna.

A tárgyalások során továbbra is kulcsfontosságú kérdés maradt, hogy Etiópia mennyi vizet enged át egy többéves aszály esetén, továbbá a három ország hogyan rendezi a jövőben felmerülő vitás helyzeteket. Egyiptom és Szudán jogilag kötelező érvényű egyezmény aláírását követeli Etiópiától a gát működésével kapcsolatban.

Fontos látni, az Etiópia által a Kék-Níluson (amely Szudánban a Fehér-Nílushoz csatlakozik és a Nílus-folyóvá válik) épített gáttal kapcsolatosan, hogy a Nílus-folyó vízének mintegy 85%-a Etiópiából származik. Etiópiában remélik, hogy a gát, amelynek már több mint háromnegyede elkészült, 2023-ban eléri a teljes kapacitását, és így emberek millióit fogja kiemelni a mélyszegénységből.

Tunézia

Tüntetések Tunéziában az arab tavasz évfordulóján

A hónap elején Tunéziában kirobbant tüntetések tovább folynak. A tömegekben egyre több sérelmet hoz felszínre a koronavírus okozta gazdasági visszaesés, ami teljes mértékben lebénította az ország motorjaként szolgáló turizmust. A járvány kiváltotta kétségbeesésen túl a tunéziaiak felismerték a hatalmas társadalmi különbségeket, amelyek egzisztenciális szinten jelentkeznek, a szegényebb rétegekben sokkal erőteljesebben és hamarabb, mint a tehetősebbek körében. A 2011-es arab tavasz kiindulópontjaként ismert országban a történelmi esemény évfordulója előtt a tunéziai közvélemény úgy látta, hogy az új korszak és kormányzás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A 36% körüli munkanélküliség és a politikai korrupció a népet az utcára vitte. A főként fiatalokból álló és a jövőjüket féltő vagy éppen a kilátástalanságtól frusztrált fiatalok többször is összecsaptak a rendőrökkel, amelynek eredményeképpen a Tunéziai Emberjogi Liga (LTDH) jelentése alapján 1400 főt tartóztattak le. Az új kormány létrehozásáról tárgyaló parlament jelenleg csak a rendvédelmi szervek és a hadsereg segítségével képes megőrizni a rendet.

Marokkó

Nem jó, de nem is tragikus: Nyugat-Szahara helyzete

A független Szaharai Demokratikus Arab Köztársaság létrejöttéért küzdő Polisario Front újabba támadást hajtott végre a Marokkó és Mauritánia közötti határon, ütközőzónaként szolgáló Guerguerat városa ellen. A marokkói hadsereg propaganda háborúnak nevezte a Polisario tavaly novemberben kezdődött alacsony intenzitású támadásainak sorozatába illeszkedő mostani incidenst. November elején a már említett Guerguerat térségében futó kereskedelmi utat zárták le a lázadók, és erre válaszul 13-án a marokkói hadsereg bevonult a demilitarizált területre, ahonnan kiszorította a Polisario erőit.

Az újra aktivizálódó, korábban egy befagyott és az ENSZ által is mellőzött önrendelkezési kérdést tovább terheli az Egyesült Államok nyilatkozata, amelyben elismerte Marokkó uralmát a nyugat-szaharai területek felett, tette mindezt az ország és Izrael között zajló kapcsolatmélyítési folyamatok részeként. 2021 januárjában megkezdődtek az előkészületek Dakhla városában egy amerikai konzulátus létrehozására, amely egy újabb gesztus Marokkó joghatóságának elismerésére.

Írta: Hende Olivér és Kovács Ádám

Szerkesztette: Halasi Gábor

Címlapkép: Koszovói rendőr egy videokonferencia tiszteletére leterített vörös szőnyegen megy át a koszovói fővárosban, Pristinában 2021. február 1-jén. A koronavírus-járvány miatt digitálisan megtartott találkozón az izraeli és a koszovói külügyminiszter aláírta a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok felvételéről szóló egyezményt Jeruzsálemben, illetve Pristinában. (Forrás: MTI/EPA/Valdrin Xhemaj)

A MENA 03 – MENA térség hírfigyelő, 2021. január bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

 

Kajári Ferenc leendő KFOR parancsokkal a Magyar Nemzet/László Dávid is készített egy interjút, jól sikerült. Vannak benne izgalmas félmondatok, amelyek felvetik a háttérmunkát. „Néhány évvel ezelőtt Magyarország jelezte az ambícióját, hogy egy évre átvenné a feladatot. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, kellett a fontosabb résztvevők, köztük természetesen az olaszok hozzájárulása – amit meg is kaptunk.” Hát igen, néhány év volt tényleg, de vajon még kellett a NATO és az olaszok meggyőzéséhez? Jól kis diplomácia lehetett a háttérben, amíg ebbe belementek. Ki győzte meg őket? Ki tárgyalta le? Izgalmas volt, remélem majd egyszer is megírja/elmondja valaki.

„Pontos számot még nem tudok mondani, de körülbelül hatszáz főre bővül a magyar állomány.” Legjobb emlékeim szerint ennyi katona egy misszióban még soha nem volt 1990 óta. A csúcs Afganisztán volt 2010-2012 között, amikor valahol 550 fő körül tetőzött (ott is csak egy vagy két váltásig vállaltuk ezt a létszámot, és ott párhuzamosan több misszió és parancsnok alatt futottak).

Ez most tényleg nagy tesztje lesz a Magyar Honvédségnek a NATO partnereink előtt, hogy ennyi saját katonával meg még másik 2000-el jól fogjuk e venni az akadályokat. De nem csak azért lesz teszt, hogy kifelé mi fog lejönni (abból civilek alig fogunk látni dolgokat, ha nincs balhé), sokkal lényegesebb lesz, hogy a külföldi katonák, NATO vezető szervek, esetleg politikusok milyennek fogják értékelni a magyar katonák teljesítményét.

https://magyarnemzet.hu/kulfold/magyar-parancsnok-a-kfor-elen-koszovoban-a-helyzet-stabil-de-torekeny-9375674/

Hatalomátvétel Mianmarban

Február 1-én, hétfő hajnalban a Mianmari Fegyveres Erők (Tatmadaw) katonái őrizetbe vették az ország államtanácsosát (ez a miniszterelnöki posztnak felel meg), az 1991-ben Nobel-békedíjjal is kitüntetett Aung Szán Szú Csít és mellette több vezető politikust, ezzel megszakítva a törékeny, alig tíz éve tartó demokráciát. A főváros, Nepjida (Naypyitaw) utcáit katonák lepték el, és hogy a lakosság körében ne alakuljon ki szervezett ellenállás, minden internet és telefon-összeköttetést lekapcsoltak. A hatalomátvételt Min Aung Hlaing tábornagy-vezérkari főnök a katonaság saját televíziójában, a Myawaddy TV-ben jelentette be. Az akciót azzal indokolták, hogy szerintük a 2020. november 8-ai választásokat magas fölénnyel nyerő Nemzeti Liga a Demokráciáért Párt (NLD) elcsalta azokat, és a hadseregnek közbe kellett lépnie a demokrácia biztosítása érdekében. A hadsereg az egész hatalomátvételt ideiglenesnek igyekszik feltüntetni. Állításuk szerint egy évig vészhelyzeti kormányzás várható, majd újra kiírják a választásokat. Az 54 milliós ország történetében nem ez az első ilyen eset. A hadsereg 1988-ban hasonló ígéretet tett, majd figyelmen kívül hagyva a következő évi választásokat további 25 évig irányította az országot. Habár az Amerikai Egyesült Államok mellett több ország is elítélte a puccsot, a Mianmart is magába foglaló ASEAN, illetve a szomszédos Kínai Népköztársaság nem kíván a konfliktusban állást foglalni. A mianmari hadsereg nemzetközi megítélését tovább súlyosbítja a 2016-2017-ben a muszlim rohingya közösség ellen elkövetett erőszakhullám, amelyet a Min Aung Hlaing tábornagy vezette mianmari hadsereg kezdeményezett. Az üldözések következtében több mint 700 ezer rohingya kényszerült elhagyni az otthonát, és menekült a szomszédos országokba, elsősorban Bangladesbe.

Írta: Szomolányi Szabolcs

 

Erőszak a Köztársaság Napján Indiában

Erőszakba torkollott az indiai mezőgazdászok Köztársaság Napi tüntetése, felvonulása. A január 26-ai ünnep és a három mezőgazdasági törvény okán felvonuló gazdák letértek a felvonulásukhoz biztosított útvonalról, és a Vörös erődbe vonultak be, ahol rendőrökkel csaptak össze. Az incidens egy halálesetet és többszáz sérültet eredményezett, illetve újabb törést a tüntető gazdák csoportjai között.

Már a szeptemberi hírfigyelőben beszámolt három mezőgazdasági törvény által gerjesztett tüntetések körüli események nem lassultak a hónapok folyamán. A törvénycsomag ellenzői számos közlekedési útvonalat zártak le, éhségsztrájkba kezdtek, felvonulásokat szerveztek a törvények visszavonását követelve. December során elindult a központi kormánnyal való tárgyalássorozat, amely eleinte nem hozta a várt sikert. A farmerek tovább folyattatták protestálásukat, és a Legfelsőbb Bírósághoz fordultak. A 2020 év utolsó napjaiban a kormány engedményeket tett a január folyamán a tárgyalások újból holtpontra értek.

A kormány január 20-án felajánlotta a törvények felfüggesztését a következő 18 hónapra, mely megosztotta a gazdákat képviselő szakszervezeteket, de a legtöbb főt tömörítő Samyukta Kisan Morcha nevű ernyőszervezet ezt visszautasította. A három törvény teljes visszavonását, további követeléseik kielégítését kérték. A kormánynak több időszerű érdeke is megbújt az törvények felfüggesztésének ajánlata mögött.

A Legfelsőbb Bíróság negatív megjegyzéseket tett a kormány a helyzet kezelésére felsorakoztatott eszközeit illetően. A kormánypárt Bharatiya Janata Párt befolyásos „anyaszervezete” a Rashtriya Swayamsevak Sangh egyik tisztviselője is a kölcsönösen előnyös álláspontok kialakítását és a megbékélést szorgalmazta, ebből kifolyólag a BJP egységén is repedések kezdtek kirajzolódni, mely tovább rontja a helyzetet az államháztartási tervezet elfogadásának ülései előtt. Végezetül pedig az ünnepi parádé fényét csorbította volna a grandiózus traktoros felvonulás és tüntetés, melyet végül megtartottak párhuzamosan zavartalanul.

Ebben a politikai zsákutcában virradt a Köztársaság Napja, mely az indiai alkotmány hatálybalépésének 72. évfordulója volt idén. A mezőgazdászok felvonulása a rendőrség által jóváhagyott útvonalról letért, és a történelmi fontosságú Vörös Erőd irányába indultak. Az út során számos rendőri barikádot törtek át, és végül magába az erődbe is behatoltak. Az erőd átvétele után kitűzték a Khalsa lobogót, mely a szikh vallásközöség egyik jelképe, az indiai trikolor mellé.

A rendőrség és félmilitáris egységek nagy erőkkel léptek fel a tüntetők ellen és estére sikerült visszaállítani a rendet a helyszínen. A fentemlített Samyukta Kisan Morcha elhatárolódott a történtekről és a tüntetések erőszakba torkollásától és vizsgálatot indít. Az események szerencsétlen végkifejlete kapóra jöhet a kormánynak a helyzet kezelésében és a tüntetések gyors elzárásában, a törvény keresztülvitelében. Az erőszakos ünnepnapot követően a tüntetők által lezárt útvonal egyike körül élő helyiek felszólították a tüntetőket a helyszín elhagyására, mivel barikádjaik és jelenlétük lényegesen megnehezítik mindennapi életüket. A tüntetők pedig eleget is tettek kérésüknek és elhagyták az Új-Delhitől délnyugatra lévő hidat.

A Vörös Erődben történeteket követően elindult a tettesek letartóztatásai, illetve a politikai frakciók igyekeznek az incidenst saját narratíváikba illeszteni. A tüntetők azonban valószínűleg elvesztették a lehetőségüket céljaik elérésében. Ha a tárgyalások folytatódnak céljaikban és követelésikben nagymértékben engedniük kell majd.

Indiában az utóbbi két évben nem volt hiány tüntetésekből. Míg a 2020-as év első fele az új állampolgársági törvények körüli tüntetésekről szóltak, 2019 augusztusát követően az Alkotmány 370. (Dzsammu és Kasmír autonómiájáról szóló) cikkelyének visszavonása váltott ki széleskörű társadalmi nyugtalanságot.

Írta: Kertai Zoltán Péter

 

Hongkong

Peking az elmúlt egy évben végleg bekebelezte a különleges közigazgatási területként működő, autonóm státuszú városállamot. A kereken 20 éve Kínához visszakerült Hongkongban 2020 nyarán bevezetett nemzetbiztonsági törvény nagymértékben korlátozza a kommunista rendszert kritikusainak vélemény és szólásszabadsághoz való jogát, valamint lehetővé teszi a központi kormányzathoz köthető nemzetbiztonsági szolgálatok szabad tevékenységét a város területén. London jelezte, hogy kész segítséget nyújtani volt gyarmata polgárainak, ha Peking a jövőben is folytatja agresszív integrációs politikáját.

Az angol belügyminiszter Priti Patel bejelentette, hogy minden olyan hongkongi lakos, aki rendelkezik Brit Nemzeti Tengerentúli státusszal (British National Overseas status-BNO), 2021 januárjától kezdve jogosulttá válik speciális vízum igénylésére. A távozás mellett döntők kedvezményesen, 5 év tartózkodás után juthatnak letelepedési engedélyhez az Egyesült Királyságban, illetve további egy év elteltével kaphatnak angol állampolgárságot. A kínai kormányzat a londoni bejelentést politikai indíttatású cselekedetnek értékelte, amellyel egy más ország – a nemzetközi normákkal és joggal ellentétesen – beavatkozik Hongkong belügyeibe, ezzel aláásva Kína szuverenitását a terület fölött. Zhao Lijian a kínai külügyminisztérium szóvivője figyelmeztetett, a brit intézkedésekre válaszul, a BNO útleveleket az ország területén nem fogják a továbbiakban hivatalos okmányként számon tartani az erre illetékes kínai hatóságok. London becslései szerint, 2,9 millió ember élhet az új letelepedési lehetőséggel, azonban egyelőre 300.000 indítványozóval számolnak.

Írta: Zernig Csombor

 

Kiáll Japán mellett Joe Biden új védelmi minisztere

Telefonon egyeztetett Lloyd Austin, az Egyesült Államok újdonsült védelmi minisztere japán kollégájával, Kisi Nobuoval január 24-én. Ez volt az első miniszteri szintű megbeszélés Washington és Tokió között, mióta a Biden-adminisztráció hivatalba lépett. Austin megerősítette, hogy az Amerikai–Japán Kölcsönös Együttműködési és Biztonsági Egyezmény 5. cikke, amely külső támadás esetén kötelezi az Egyesült Államokat a Japánnak való katonai segítségnyújtásra, kiterjed a Szenkaku-szigetek védelmére is. Hasonló ígéretet tett novemberben Joe Biden megválasztott elnök Szuga Josihide japán miniszterelnöknek. A Kelet-kínai-tengeren található apró szigetcsoportra Kína és Tajvan is igényt tart, ők a Tiaojü-szigetek névvel illetik. A közelmúltban egyre sűrűbbé váltak a kínai behatolások a szigetek körüli japán fennhatóság alatt álló vizekbe, egyes elemzők szerint Kína így próbálja hozzászoktatni Tokiót jelenlétéhez. Bonyolíthatja a helyzetet, hogy a pekingi vezetés által nemrég elfogadott jogszabály feljogosítja a kínai parti őrséget, hogy fegyveres erőt alkalmazzon, amennyiben illegális tevékenységet végző idegen hajók a Kína által magáénak tartott vizeken nem engedelmeskednek parancsaiknak.

Az amerikai miniszter kifejtette, hogy az Egyesült Államok ellenez minden egyoldalú próbálkozást, amely a Kelet-kínai-tenger status quo-jának felborítására irányul. Kisi rendkívül bíztatónak nevezte Austin kijelentéseit, valamint szerinte amerikai kollégája erős érdeklődést mutat az ázsiai biztonsági környezet felé, és rendkívül fontosnak tartja a japán-amerikai szövetséget. A két fél elkötelezte magát egy szabad és nyitott indo-pacifikus régió fenntartása és megerősítése mellett. Többek közt további együttműködés várható az észak-koreai nukleáris leszerelés kérdésében. Kifejezték szándékukat egy megállapodás gyors tető alá hozataláról a Japánban állomásozó amerikai csapatok fenntartási költségei kapcsán, Austin jelezte, hogy amint lehetséges, szeretne Japánba látogatni. Pozíciója elfoglalása előtt Austin a szenátusi bizottság előtti meghallgatásán úgy fogalmazott, alig várja, hogy „felfrissíthesse” az amerikai szövetségeket az indo-pacifikus térségben.

Írta: Varga Domonkos Bálint

 

Kazahsztán és Üzbegisztán partnersége

2021. január 26-án Askar Mamin, Kazahsztán miniszterelnöke bejelentette, hogy megkezdik az ország két déli régióját, Symkentet és Türkisztánt Üzbegisztán fővárosával, Taskenntel összekötő nagysebességű vasút kiépítését. A projekt fő célja a turisztikai ipar közös fejlesztése, amely a nagymúltú Türkisztánt az üzbég Szamarkand és Bukhara történelmi nevezetességeivel köti össze. Az infrastruktúrafejlesztési tervnek azonban több aspektusa is van, ami megerősíti a kapcsolatokat és a két ország együttműködését.

Kazahsztán gazdaságilag hasznosnak tekinti a projektet, amely következtében – a becslések szerint – az idegenforgalom az ország GDP-jének 5,2%-ra növekedhet. A beruházás 22.000 új munkahelyet teremtene az idegenforgalmi iparban, ami 50%-os növekedést jelent, valamint 100.000 munkahelyet a gazdaság kapcsolódó ágazataiban. Várható ennek megfelelően a belföldi turistaáramlás mintegy 22%-os növekedése.

Az országok stratégiai partnersége egyre erősödik, a közös vasúti projekt az erős gazdasági és politikai együttműködés fényében az kapcsolatok további mélyítését jelenti. A közép-ázsiai régióban Üzbegisztán és Kazahsztán a terület két legnagyobb államaként megteremtheti a hosszútávú stabilitás alapjait, mivel elismerik a másik jelentőségét és szubkomplexumban betöltött szerepét, hajlandóak a közös cselekvésre.

Írta: Györgyi Dominika

Címlapkép: A megbuktatott Aung Szan Szú Kji mianmari államtanácsos (kormányfő) képe előtt mutatják az ellenállás jelképének tekintett háromujjas kézjelet a puccs ellen tüntetők Rangunban 2021. február 9-én. Az öt főnél nagyobb gyülekezést betiltó rendelet ellenére folytatódnak a tüntetések, miután a hadsereg február 1-jén átvette a hatalmat és szükségállapotot hirdetett ki Mianmarban. (Forrás: MTI/EPA/Lynn Bo Bo)

A Ázsia 05 – Ázsia hírfigyelő, 2021. január bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Ukrajnában korszerű korvettek építéséről írhatnak majd alá megállapodást idén áprilisban. Törökország és Ukrajna között ugyanis befejeződtek az egyeztetések, így nem nagyon van már akadály a terv megvalósulása előtt. Ekképpen az ukrán Okean hajógyár felkészülhet a nagynak ígérkező munkára. Az első egységek még Törökországban fognak elkészülni, majd a gyártást áthelyezik Ukrajnába. Ezek a hajók pedig a már ismert török ADA-osztályú (vagy MILGEM-osztály) korvettek lesznek. Kijevi remények szerint négy-öt fog megépítésre kerülni, a tervek szerint ezekből talán három Ukrajnában. Pakisztán is megvásárolta ezt a hajóosztályt, ott darabonként 300 millió dollárt kóstált volna az ár, de helyi ipar bevonásával ezt sikerült 250 millió körülire leszorítani. Az első helyben építendő pakisztáni korvett gerincfektetésére 2020 októberében került sor.

Horvátországban elhalasztották azt a bejelentést, mely talán pontot tehetett volna az ország harci repülőgép beszerzésére. Ez már évek óta húzódik ilyen-olyan okok miatt, most a földrengések okozta károk helyreállítása lehet a háttérben. Bár a dátumokkal kapcsolatban nincs hivatalos álláspont a horvát kormány részéről, ezt talán majd ez év első és második negyedéve között, azaz leghamarább márciusban, vagy legkésőbb április elején teszik közzé. A beérkezett ajánlatok elemzésekor állítólag új gépek esetében az amerikai F-16V Block 70/72 vitte el a pálmát, míg a használt kategóriában pedig a francia Dassault Rafale F3-R nyerte el a döntéshozók tetszését. A vesztes izraeli használt F-16, illetve az új JAS39 esetében a két állam megértéssel fogadta a földrengés okozta késést, de a svédek jelezték, lehetséges, hogy egy századra való Gripen-t el tudnának adni alacsonyabb, nagyjából 900 millió eurós áron is.

Csak hogy tisztább legyen a kép, a francia Rafale F3-R-ekért Párizs 930 millió eurót, míg Washington az F-16V-kért 1,6 milliárd dollárt kért. Jelenlegi kalkulációk szerint a földrengések okozta károk helyreállítása 11-12 milliárd eurót tesz ki, vagyis tízszeresét a Zágráb által egy repülőszázadnyi gépért kifizetni tervezett összegnek. Amennyiben a kiválasztás igen gyorsan lezárul, úgy az új horvát vadászgépek 2024-ben már repülhetnének is hazai légtérben, addig azonban a nyolc öreg MiG-21-et kell hadrendben tartani. Továbbá azért is a lehető leghamarabb döntést kell hozni a repülőgépek megvásárlásáról, mert ezek az ajánlatok nem lesznek érvényesek a végtelenségig.

Csehország régóta fontolgatja a T-72M4CZ harckocsik lecserélését. A 2020-as év szeptemberében a Cseh Védelmi Minisztérium szerződést írt alá a VOP CZ-vel, harminc T-72M4CZ harckocsi és három VT-72M4CZ műszaki harckocsi korszerűsítéséről. A Prága által biztosított 40 millió dolláros költségkeretet a tűzvezető rendszerekre fogják elkölteni. A T-72M4CZ harckocsi estében megtartották a T-72M1 125 milliméteres 2A46M harckocsilövegét, de ezt kiegészítették a TURMS-T tűzvezető rendszerrel, valamint a 2 kilométeres távolságban még 540 milliméternyi hengerelt homogén páncélt átütni képes EPpSV-97 űrméret alatti szárnystabilizált nyíllövedékkel. A T-72M4CZ védelmét Dyna-72 reaktív páncélzat és Obra lézeres besugárzásjelző növeli, mozgékonyságát 1000 lóerős CV12-1000 dízelmotor biztosítja.

A 27 csatár, valamint a 3 parancsnoki T-72M4CZ harckocsi esetében lecserélik a tűzvezető rendszer elavult elemeit és a hőkamerákat is. Ezenkívül új digitális kommunikációs rendszereket telepítenek, amelyek nemcsak a hang alapú kommunikációt, hanem az adatátvitelt is lehetővé teszik. A továbbfejlesztett adatkapcsolat növeli a kompatibilitást más NATO-országok harci járműveivel. A modernizációnak nincs sok köze a két-három évvel ezelőtti tervekhez, és még kevésbé a Scarab nevű modernizációs csomaghoz, amelyet az Excalibur Army társaság az IDET 2017-en mutatott be. A költségvetési megszorítások kényszerítették a feltételek újrafogalmazását, mert az eredetileg tervezett módon 100 jármű modernizálására került volna sor, a legambiciózusabb szerint pedig 300 tank lett volna benne érintett.

A csere során a német Leopard 2 és a dél-koreai K2 Black Panther került megemlítésre éveken át, míg fel nem bukkant az izraeli Elbit Systems Sabrah könnyű harckocsi tervezete. Könnyű harckocsiként a General Dynamics European Land Systems spanyolországi üzemében készített ASCOD 2 páncélos járműtestére kerül felszerelésre az izraeli torony a 105 milliméteres lövegével és a párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuskájával. A cseh Excalibur Army-nál gyártott Pandur II 8X8-as jármű szintén megkaphatja ezt az 52-es kaliberhosszúságú csővel ellátott tornyot. Mivel 2025-től több T-72-es kerül majd kivonásra, egyre időszerűbbé válik a régóta halasztott döntés meghozatala. Prága a drága beszerzési lehetőségeket értékelve leginkább a dél-koreai páncélost jelentené ki győztesnek, mivel a 2020-as év közepén végezett legutóbbi előzetes felmérések során Szöul és a Hyundai Rotem sem zárkózott el a helyi gyártás megvalósításától sem.

A második legjobb megoldás a Leopard 2A7+ megvásárlása lenne a hazánk által választotthoz hasonló konfigurációban. A földrajzi közelség lehetőséget teremtene a két ország közötti együttműködés elmélyítésére és a páncélosok szervizköltségeinek csökkentésére is. A cseh hadsereg vezetésében a nem konvencionális megoldások iránt is érdeklődést mutatnak, így elemezték a Stryker alapú M1128 Mobile Gun System-et, a francia AMX-10RC-t, vagy az olasz B1 Centauro-t is. Az Elbit Systems Sabrah könnyű harckocsija megelőzheti ezeket a páncélvadászokat, hiszen a hazai ipar előtt itt is lehetőségek nyílnának meg a gyártásban való részvételre. A 44 tonnás súlyával a Sabrah összehasonlítható a 48 tonnás T-72M4CZ-vel, miközben lényegesen könnyebb, mint a 62 tonnás Leopard 2 és az 55 tonnás K2. Persze nem kell túlzott reményeket fűzni a könnyebb páncélosokhoz, hiszen a legesélyesebb mégiscsak ez a két utóbbi harckocsi.

Lengyelországban szépen halad a Lockheed Martin F-35A Lightning II-es beszerzési programja. A tavalyi évben nyilvánosságra hozták, hogy az új típust a közép-lengyelországi Lask légibázison tervezik majd üzemeltetni. Itt már folynak az üzemeltetés megvalósításához szükséges munkálatok az infrastruktúrán. Ezeket csak kiegészíteni kell, nem a semmiből kell kiépíteni. Mire az F-35-ösök várhatóan megérkeznek 2024-ben, addigra mindennel elkészülnek majd. Szintén tavalyi az a hír, miszerint a Swidwin melletti bázison is korszerűsítésekbe kezdenek. Ez repülőtér jelenleg a lengyel Szuhoj Szu-22-es Fitter vadászbombázóknak ad otthont. Egyes hírek arról szóltak, hogy ez lesz majd az F-35-ök települési helye, de ezeket később hivatalosan cáfolták. Lehetséges, hogy a jelenleg Lask-ban lévő F-16-ok kerülnek majd Swidwin-be az F-35-ök megérkeztével.

Németországban végrehajtotta repülését az első élettartam-hosszabbításon átesett Panavia Tornado IDS vadászbombázó. A típus IDS és ECR változatát 2030-ig szeretné hadrendbe tartani Berlin, így a 6000 órás repült időre tervezett gépekből 85 példányt kell majd ennek érdekében szétszerelni, alkatrészeiket, szerkezeti elemeiket alaposan leellenőrizni, majd összeszerelve további 2000 repült óra teljesítésére képessé tenni. A munka során több törzskeretet is új gyártásúakra cserélnek a törzs első és középső része között. Természetesen ezt a munkát nem tervezték végrehajtani a Tornado élettartama során. Elsőként a 43+42-es oldalszámú gépen hajtották végre az élettartam-hosszabbítást. Ez a gép 2017 májusában tért vissza az Egyesült Államokból, mivel a Holloman légibázison a német pilóták típusátképzését végezték segítségével. A bücheli 33. Harcászati Repülőezred állományába a 43+42-es idén márciusban tér vissza, és további 2600 levegőben tölthető órára szóló engedélyt tudhat magáénak. A következő Tornado-n természetesen már folynak a munkák. Ez a 45+14-es, ami az 51. Immelmann Harcászati Repülőezredtől érkezett, de szolgálatát még a flotta repülőerőinél kezdte meg.

Hollandiában megkötésre került az a szerződés, melynek értelmében a CV9035NL gyalogsági harcjárművek védelmét erősítendő az Elbit Systems Iron Fist aktív páncélzata kerül felszerelésre a páncélosokra. A tervek szerint mind a 149 hadrendben lévő CV9035NL megkapja majd az Iron Fist aktív páncélzatot. Az integrációt a BAE Systems fogja elvégezni. Ez a szerződés jelentősen növeli annak esélyét, hogy más hadseregek is rendszeresítsék az Iron Fist-et, mivel Hollandián kívül hat másik európai ország (Svédország, Svájc, Norvégia, Finnország, Dánia és Észtország) is használja a CV90-et. A most aláírt szerződés összértéke 82 millió dollár és négy éves időtartamot ölel fel. Az izraeli cég a parancsnok részére a COAPS (Commander Open Architecture Panoramic Sight) elektrooptikai rendszert is felszereli a CV9035NL gyalogsági harcjárművekre. A jelenlegi szerződésben mindössze 44 darab lövészpáncélos található meg, a többire a későbbiekben kötik majd meg a szerződést.

Egyes hírek szerint a Maliban harcoló brit csapatoknál már használatba vették a 40 milliméteres gránátvetőkből indítható minidrónokat. Az ausztrál DefendTex által kifejlesztett Drone40 2019-ben debütált, és kis mérete dacára lehetővé teszi az adatátvitelt valós időben. További lehetősége a lézeres célmegjelölés, amely új lehetőségeket kínálnak a gyalogosok számára a légierővel, illetve a tüzérséggel való együttműködésre. Jelenlegi konfigurációban a Drone40 hatótávolsága megközelítőleg 20 kilométer, és a hasznos teher súlyától függően 30–60 percig tartózkodhat a levegőben.

Partnereket keres az Airbus az AFJT (Airbus Future Jet Trainer), egy Spanyolország számára tervezett sugárhajtású kiképző repülőgép megvalósításához. Madridot érdekli a gép, de költségek csökkentése érdekében ők is jobban örülnének egy tőkeerős társnak. Első körben Franciaország és Németország kerül majd meginvitálásra a csatlakozásra. Az AFJT egy hajtóművével hangsebesség alatti repülésre lett optimalizálva, a jelenleg használt Northrop SF-5M típusú repülőgépek pótlására. Ennek az új repülőgépnek az alapján lehetséges lesz egy együléses könnyű vadászgép, valamint egy új generációs pilóta nélküli támadó repülőgép létrehozása is. Igény szerint a tandem elrendezésű AFJT elláthatják majd fedélzeti rádiólokátorral és beépített gépágyúval is. Az Airbus azt állítja, hogy az AFJT-be fektetett minden 100 millió euró 2100 és 2500 közötti munkahelyet teremtene Spanyolországban, ami mintegy 36 millió euró adót és szociális hozzájárulást eredményezne a spanyol állam kasszájába. Ezenkívül Spanyolország részesedést kapna, ha a repülőgépet más országokba sikerrel exportálnák.

Az exportpiacon az Airbus becslései szerint 2029-ig 500 és 800 darab közötti oktató repülőgépre lesz szükség, a lehetséges könnyű támadó és egyéb változatok számbavétele nélkül.Franciaország esetében az Alpha Jet képességeinek pótlása kerül majd előtérbe, de ugyanezzel próbálkoztak az olaszok is a Leonardo M-346-os Master esetében, eddig nem sok sikerrel. Az első AFJT felszállását az Airbus öt éven belül várja és nagyjából 10 év múlva kezdődhetne el a szolgálatba állítása. Ez az időintervallum megfelelő lehet a franciák számára is. Németország esetében más a helyzet, ott az USAF akadémiai képzésében nyílik lehetőség T-38 Talon-on repülni a német pilótatanoncoknak. Ennek utódja a Boeing T-7A Red Hawk lesz, a képzés korszerűségét senki sem vitatja. Bár sokak szerint, évente 60 német pilóta képzése, lehet olcsóbban is megvalósítható lenne Európában, európai géppel és partner(ek)kel.

Ez év februárjának elején érték el az 5000. harctéri repült órát az Albatrosz harci köteléknél alkalmazott EC-27J JEDI (Jamming and Electronic Defence Instrumentation) repülőgéppel. Ezt az óraszámot mindössze 1000 felszállás során teljesítették. A JEDI hardvere nagyrészt kereskedelmi összetevőkből épül fel és a C-27J Spartan rakterébe egy raklapra szerelve került elhelyezésre. Az elektronikai megfigyelést és zavarást végző két személy munkaállomása szintén a raklapon került kialakításra. A JEDI képes a rádióadások és a mobiltelefonok felderítésére és zavarására is, ezzel biztosítva védelmet a földi csapatoknak az IED támadások ellen. Az Olasz Légierő eddig két szállító változatú C-27J Spartan-t alakított át EC-27J JEDI változattá. Ezekből az egyik folyamatosan jelen van Irak légterében 2016. augusztus 10. óta. A JEDI rendszert a ReSTOGE (Reparto Supporto Tecnico Operativo Guerra Elettronica - Elektronikai Hadviselést Támogató Technikai Osztály) tervezte, amelynek székhelye a Pratica di Mare légibázison található. Ez az egység felelős a légierő összes repülőgépének elektronikai hadviselésben használatos rendszerében lévő könyvtárának összeállításáért, frissítéséért és kezeléséért.

Újabb családtaggal bővült a már eddig is igen népes Flanker-család. Az újszülött a Szuhoj Szu-30SzMD nevet viseli, és olyannyira jól van, hogy már a próbáit végzik a Zsukovszkij tesztközpontban. Létrehozásának híréről még 2019-ben jelentek meg az első tudósítások. Megalkotásának a célja szerteágazó családfa leginkább használható ágain lévő gyümölcsök (Szu-27SzM3, Szu-30M2, Szu-35Sz, Szu-30SzM) leszüretelése és egyfajta eszencia készítése volt. A D éppen erre utal, mint Dorabotannij, vagyis átdolgozott, továbbfejlesztett. Az eddig használt Szaturn AL-31FP gázturbinák helyett a 15%-al nagyobb tolóerejű AL-41F-1Sz tolóerő eltérítéses erőforrások kerültek beszerelésre, ezeket használják a Szu-35Sz-ben is. Sokak reményével szemben ehhez a programhoz nem az indiai Szu-30MKI jelentette az alapot, hanem a hazai Szu-30SzM. Az első Szuhoj Szu-30SzMD a haditengerészettől érkezett 2020 közepén nagyjavításra az irkutszki gyárba, oldalszáma kék 72-es.

Két korszerűsített Kamov Ka-52M Alligator harci helikopter prototípussal folynak jelenleg a gyári berepülési tesztek. A típus első repülésére 2020 augusztusában került sor, míg első sorozatgyártott példányai várhatólag a 2022-es évben kerülnek majd átadásra a hadsereg részére. A Védelmi Minisztérium 114 korszerűsített Kamov Ka-52M-et tervez beszerezni. Ez a variáns a tervek szerint a fedélzeti rendszereinek köszönhetően képes lesz pilóta nélküli repülőeszközökkel kétirányú valós idejű adatkapcsolatot létesíteni. Így nem csak irányításukra, de a fedélzeti rendszereik adatainak megjelenítésére is lehetőség fog nyílni a Ka-52M pilótafülkéjében. Ezzel megteremtődik a lehetősége a helikopter által hordozott nagy hatótávolságú fegyverzet bevetésére is. A már meglévő fedélzeti rendszerek továbbfejlesztett változatai helyett új fejlesztésűekkel lesznek ellátva a Kamov Ka-52M harci helikopterek. Az orrba az FH01-es radar helyére a szentpétervári Zaszlon által tervezett V006-os AESA antennával ellátott rádiólokátor fog kerülni.

Ennek 900x300 milliméteres méretű antennáján 640 adó-vevő elemet helyeztek el. Páncélosokat 45, hidakat 100, hadihajókat 150 kilométerről képes felderíteni. Légi célok elleni üzemmódokban repülőgépet 50, lebegésben lévő helikoptereket 20 kilométerről detektálhat. Elődjéhez képes 10 kilogrammal könnyebb, vagyis 130 kilogrammot nyom és további előnye, hogy hűtésére levegő szolgál. A jelenlegi forgószárnyasokon lévő jekatyerinburgi UOMZ által fejlesztett GOES-451-es szenzortorony helyét is új eszköz foglalja majd el. Ez az OES-52-es jelzést viseli és a létrehozásában nagy szerepe volt az EC665 Tiger harci helikoptereken alkalmazott Safran Strix szenzortoronynak. Annak ellenére, hogy tartalmaz hő-és hagyományos kamerát, lézeres távolságmérőt és célmegjelölőt is tömege 177 kilogramm, szemben az előd 220 kilogrammjával. Az északi sarkvidék katonailag felértékelődött az utóbbi években, ezt a Ka-52M továbbfejlesztésénél is észre lehet venni, hiszen a rotorlapátokba szerelt fűtést erősebbre cserélték. Továbbá a Ka-52M rakétafegyverzete megegyező a Mil Mi-28NM fegyverzetével, így ezen a téren is az egységesítésre való törekvés figyelhető meg az elmúlt évtizedek gyakorlatától eltérve.

Teljessé vált Üzbegisztán korszerűsített Aero Vodochody L-39C Albatrosz sugárhajtású kiképzőgépekből álló flottája. Ugyanis február 7-én hazaérkezett az utolsó, hatodik példány is. A cseh gyártónál végzet munka a 2018 szeptemberében aláírt szerződés értelmében hat L-39C-t érintett. Ezek 2019-től érkeztek meg az Aero Vodochody üzemébe, ahol számos fedélzeti rendszert modernizáltak. Az eredeti orosz gyártmányú kommunikációs berendezéseket felváltották cseh gyártmányúakkal, és a Garmin által gyártott rádiónavigációs rendszert is beszerelték az üzbég repülőgépbe. A régi rádióiránytűt is korszerűbb technológiával helyettesítették. Üzbegisztán lett az első ügyfél, aki úgy döntött, hogy az Aero Vodochody-nál újítatja fel és korszerűsítik az L-39-es gépeit. Ezek az Albatroszok a Szovjetunió szétesését követően kerültek a légierő állományába.

Olybá tűnik, az amerikai elnökváltás nem hoz kedvező fejleményt Törökország számára. A napokban Washington-ban kijelentették, a Biden-adminisztráció folytatja elődje politikáját, amely szerint Törökország részére továbbra sem lesznek elérhetők a Lockheed Martin F-35 Lightning II-es vadászbombázók. A leköszönt Trump-adminisztráció az orosz Sz-400-as légvédelmi rendszerek beszerzésének eldöntése után zárkózott el a csúcstechnikát képviselő vadászbombázók eladásától Ankara részére, továbbá a gyártási láncból is kikerülnek a török beszállítók. Érdekes volt a törökök válasza, ugyanis azzal érveltek, hogy a pár évvel korábbi sikertelen katonai hatalomátvételt elemezve arra a következtetésre jutottak, hogy az F-35-ök rendszeresítése után időszakban egy ilyen megmozdulást leginkább az orosz Sz-400-ok tudnának kordában tartani. Velük sikerrel lehetne felvenni a harcot az amerikából származó típussal. Mindezt nem az orosz propagandából vették, az Sz-400-as képességeit török szakértők alaposan megvizsgálták és kielemezték, ezért (is) döntöttek a beszerzése mellett. Így hát úgy tűnik szertefoszlott az igen tekintélyes, 100 darabos török F-35-ös beszerzés reménye, továbbá a 2022-es év lesz az utolsó, amikor a török beszállítók még elkészíthetik alkatrészeiket a típushoz.

Izraelben egyre közelebb kerül egy jelentős méretű katonai beszerzés. Az ezt fedező 9 milliárd dolláros költségvetés már jóváhagyásra került a miniszterek által. Washington már tavaly márciusban hozzájárult 8 Boeing KC-46 Pegasus eladásához, 2,4 milliárd dolláros becsült költséggel. Ezekre igen nagy szükség lenne, hiszen a meglévő hét darab Boeing B707 Re'em tartálygép már igencsak koros. A helikopterek esetében a szerződésért a Sikorsky CH-53K King Stallion és a Boeing CH-47F/MH-47G Chinook versenyeznek. A CH-53A Yasur 1969 óta van szolgálatban, kivonásukat 2025-re tervezik. A Bell/Boeing V-22 Osprey beszerzése szintén elsőbbséget élvez. Az új nehézhelikopterek ára körülbelül 2 milliárd dollár lesz, ezekből 22-24 darabra lenne szüksége Izraelnek. A V-22-ekre körülbelül egymilliárd dollárt fognak elkölteni. Szintén 2-2 milliárd dollárt szánhatnak az F-15IA, vagy az F-35I Adir beszerzésre is. Utóbbiakból így lehetne még egy századnyi. A gyártósorok leterheltsége okán a döntést jó lenne minél előbb meghozni Tel-Aviv-ban, így előbb megkaphatnák a gépeiket.

Január végén megérkezett Elefántcsontpart egyik repülőterére egy Iljusin Il-76-es teherszállító repülőgép. Ez a pótlásként vásárolt második Mil Mi-24 Hind típusú harci helikoptert szállította az afrikai országba. Az elsőt még 2020. augusztus 7-én szállították le. A két Mi-24D 2019. november 27-én (TU-VHR), illetve 2020. március 18-án (TU-VHO) került veszteséglistára.

Február 8-án hajtotta végre első repülését a Japán számára elsőnek megépített Boeing KC-46 Pegasus légi utántöltő/szállító repülőgép (gyártási száma 14-3611). A típus első külföldi megrendelőjeként az első gépét Tokió még 2017 decemberében rendelte meg. Egy évvel később már a második KC-46A Pegasus légi utántöltő/szállító repülőgépet is megrendelték. A 2019 szeptemberében összeszerelni kezdett első japán KC-46A Pegasus-t még az idén átvehetik, bár ezt még tavaly kellett volna megtenniük, de a típussal kapcsolatos problémák miatt késedelmet szenvedtek. Azóta még két KC-46A-t rendelt meg Tokió 2020 októberében. Már kifizetésre került a gyártó felé a 3. és a 4. japán példánynak is az ára, valamivel több, mint 342 millió dollár. A gépekért, a támogató szolgáltatásért és az oktatásért a szigetország összesen 1,9 milliárd dollárt fog kifizetni az USA-nak. A már meglévő típustestvéreik, a négy KC-767J már nem mai darabok, hiszen 12 és 15 év közöttiek.

Amerikában a Tengerészgyalogság újra felállította a VMA(AW)-225-ös Vikings repülőszázadát. Az alegységet 2020. január 23-án oszlatták fel, addig a Boeing F/A-18D Hornet kétüléses változatát repülték, mint minden időjárási körülmények között bevethető vadászbombázót. Az új típusuk a Lockheed Martin F-35B Lightning II-es lesz, ezzel az ötödik ezt a típust repülő tengerészgyalogos századdá váltak. Teljes bevethetőségüket várhatólag 2023 februárjára érik el.  A hatodikként F-35-össel ellátott tengerészgyalogos repülőszázad a VMFA-314 Black Knights lesz, de ők már az F-35C változatot fogják repülni. Várhatólag ezek a példányok már a Block 4.1, vagy a 4.2-es változatok lesznek. Legfőbb újdonságuk a 25-ször gyorsabb fedélzeti számítógépek lesznek, de a módosított programoknak köszönhetően a fedélzeti rendszerek közötti együttműködés még kifinomultabbá válhat. Ezek már rendelkezni fognak a 2019-ben bemutatott új felfüggesztőpilonnal is. Ennek a Sidekick nevet viselő felfüggesztőnek a segítségével a belső fegyvertérbe az eddigi fegyverterenkénti két-két AIM-120 AMRAAM légiharc-rakéta helyett immár három-három lesz elhelyezhető. Minderre azonban csak a nagyobb fegyvertérrel rendelkező A és C változatok esetében van lehetőség, a kisebb fegyvertérrel rendelkező B változatnál nem nyílik mód a Sidekick használatára.

Új fegyverzetet keresnek a majdan rendszeresítésre kerülő felderítő helikopter részére az Egyesül Államokban. A hadsereg elvárása legalább 30 kilométeres hatótávolság, ezt a távot a rakétának 100 másodpercen belül kell megtennie. Alkalmazhatónak kell lennie integrált légvédelmi rendszerek, könnyen páncélozott járművek, és bunkerek ellen is. A célpontot el kell találnia bármilyen napszak és bármilyen időjárási körülmény közepette is. Természetesen további elvárás az alacsony járulékos károk okozása is.

Két helyen is bővíti hajóépítő kapacitását a Fincantieri olasz hajógyártó konszern amerikai ágazata. A 2020 áprilisában, a FREMM-osztály módosításával elnyert, az amerikai flottától érkező megrendelés teszi mindezt szükségessé. Ennek értéke 795 millió dollár, és az első fregatt építése mellett további kilenc hajó megrendelését is magában foglalja. A többcélú hadihajókon megtalálható lesz az AEGIS rendszer mellett az Mk 41 VLS függőleges indítókonténeres rendszer is, az 57 milliméteres hajóágyú mellett. Az FFG (X) osztály neve CONSTELLATION lett. Építésüket a Michigan-tó partján található két hajógyárban, a Fincantieri Bay Shipbuilding-ben és a Fincantieri Marinette Marine-ben fogják végezni. Éppen ezért az olasz vállalat összesen 200 millió dollárt fektet eme hajógyárak bővítésébe. Ez az utóbbi esetében már szinte meg is valósult, hiszen február 9-én átadásra került a 34. épületnek hívott csarnok. Az akár 250 méter hosszú hajók megépítését is lehetővé tevő csarnok légkondicionált. Az elkészült hajók vízrebocsátását végző rendszer körülbelül 150 méter hosszú és 25 méter széles lesz, és ez lesz a legnagyobb a maga nemében az Egyesült Államokban. Képes lesz csaknem 10000 tonna vízkiszorítású hajókat is megmozgatni. Érdekesség, hogy a két hajógyárban elkészült hajók esetében még egy nagyjából 3000 kilométeres hajóút szükséges ahhoz, hogy a majdani természetes közegükbe kerüljenek.

Egy héten át a hideg időjárási körülmények közötti tesztelésen vesz részt a brazil légierőnek már átadott egyik Embraer KC-390-es repülőgép a négyből. Az új fejlesztésű taktikai teherszállító/tanker repülőgép - melyet hazánk is megrendelt 2020 novemberében két példányban - az alaszkai Fairbanks-be érkezett meg február 8-án. Maga a teszt annak ellenőrzésére szolgál, hogy a repülőgép hogyan működik extrém hideg időjárási körülmények között, amikor a hőmérséklet elérheti a -33°C-ot is. Meg kell jegyezni, hogy az áttelepülés során töltötte eddig a leghosszabb időt, 6 óra 28 percet a levegőben leszállás nélkül a KC-390-es.

Argentínában a hírek szerint sikerül megvalósítani a TAM (Tanque Argentino Mediano) harckocsik korszerűsítési programját. Ezt még 2010-es évek elején indították el. A TAM 2C verzió létrejöttét az izraeli Elbit által készített rendszerek beépítésével valósították meg nagyobb részben. Az izraeli gyártó hőképalkotó kamerája a célfelderítést, míg a lézeres besugárzásjelzője a védelmi képességet növeli. A 105 milliméteres lövegből lehetőség nyílik a 8 kilométeres hatótávolságú Lahat irányított páncéltörő rakéta indítására is. 2013-ban már az első prototípus képességeit vizsgálták, majd 2015-ben megszületett a döntés a hadsereg 74 darab TAM harckocsijának izraeli segítséggel történő modernizálásáról. A 111 millió dolláros program lényeges eleme, hogy több alkatrész és rendszer helyi gyártása, összeszerelése is megvalósul.

Nem egészen egy évvel később, 2016 közepén már a továbbfejlesztett, megerősített páncélzatú TAM 2IP variáns bemutatkozásáról szóltak a hírek. A külső megjelenésében leginkább a Merkava IV-hez hasonlítható lett a TAM 2IP az Israel Military Industries (IMI) által gyártott és a toronyra szerelt élesen döntött páncélzatnak köszönhetően. A plusz páncélzat kialakítása lehetővé teszi, az egyébként modernizálásra nem kerülő harckocsikra történő felszerelést is. Természetesen az extra súly jelentette teljesítményromlás mértékét is megvizsgálták. A dél-amerikai ország gazdasági helyzete eddig nem tett lehetővé a modernizálási program elindítását. Ez azonban változhat, hiszen a kormánynak szándékában áll márciusban az első részlet, nevezetesen 17 millió dollár átutalása. Némi változás várható majd a harckocsik felszereltségében, mivel az izraeliek kijelentették, hogy alkalmazni tervezik az időközben megjelent új fejlesztéseiket is a TAM-okon. Jelenleg az argentin hadsereg kötelékében 230 darab TAM található meg, ezeket az 1970-es évek vége és az 1990-es évek eleje között gyártották.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

MiG-29 Fulcrum

Northrop F-5N Tiger II

Panavia Tornado F.3

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet

Aerospatiale SA-341F Gazelle

Lockheed Martin F-35A Lightning II

Gloster Meteor F.8

McDonnell Douglas F-4F Phantom II

Transport Allianz C-160R

General Dynamics F-16C Fighting Falcon

English Electric Canberra B.6

Douglas TA-4J Skyhawk

Airbus KC-30M

Dassault Rafale M

McDonnell Douglas AV-8B+ Harrier II

Eurofighter Typhoon EF2000

Sikorsky CH-53G

Tupoljev Tu-22M3 Backfire

McDonnell Douglas F-15E Strike Eagle

Dassault Mirage F1BE

Bell AH-1W Super Cobra

Alenia Aermacchi T-346A

Boeing C-17A Globemaster III

Mitsubishi F-2A

Lockheed Martin F-22A Raptor

Soko J-22 Orao

McDonnell Douglas KDC-10

Breguet 1150 Atlantic

Lockheed TF-104G Starfighter

Szuhoj Szu-34 Fullback

Boeing E-7 Peace Eagle

Xian Y-20

A 2000-es repülőnapot követően három évet kellett várni, amíg Kecskeméten ismét nagyszabású, nemzetközi repülőnapot rendeztek. Sorozatom tizenkettedik részéhez a 2003. augusztus 16-án készült fotókból válogattam.

A Szárnyas Csikó repülőszázad L-39-esén maradt a régi festésminta, a 126-os oldalszámú ex-keletnémet gép ekkor már nem repült.

A 6073-as L-159B bronz-fekete színekben és utántöltő cső nélkül ismerős lehet. A kétüléses változat egy időben tartósan Kecskeméten települt és a magyar pilóták gyakoroltak vele.

A 2000-ben átadott első két ALCA egyike, a 6002-es oldalszámú gép érkezik Kecskemétre.

A Luftwaffe 51. Immelmann felderítő ezredének Tornadója egy jól sikerült tigrismintával. Az 51-esek a 2005-ben felszámolt, szintén Tornadót üzemeltetett 2. haditengerészeti ezred feladatait, majd 2013-tól a 32. vadászbombázó ezred lokátorok elleni szerepét is átvették és felderítőezredből harcászati repülőezred lettek.

A német légierő másik hidegháborús típusa, a 72. Westfalen vadászezred F-4F Phantom II-ese. Az ezred Hopsten városában, Észak-Rajna-Vesztfáliában települt, a vezérsíkra festett fehér ló a tartomány címeréből való.

A Royal Air Force Tornado GR 4-ese, a hatalmas Hindenburg póttartállyal. A gépnek nincsen beépített lépcsője, ezért kell a létra, de szükség esetén a hajózók a szívócsatornán, majd a szárnyon át is kiszállhatnak – ahogy azt egy korábbi kecskeméti repülőnapon is láthattuk.

A RAF Tornado légi utántöltő csöve. Az éjszakai utántöltés során a fehér támasz közepébe épített kisméretű piros lámpa világítja meg a hajlékony töltőcsövet stabilizáló kosarat.

Nem rossz lehetőség egy fiatalember számára a hétvégi külföldi kiruccanás, a „céges” Jaguarral.

Ez a Harrier GR 7-es itt még a RAF színeiben látható, de amikor a Sea Harriert 2006-ban kivonták a szolgálatból, a haditengerészet két századát is GR 7-esekkel szerelték fel. A gépek a Royal Air Force és a Royal Navy közös egységében (Joint Force Harrier) repültek tovább a típus 2011-es végleges kivonásáig.

Szerbia és Montenegró 2003 februárjában lépett bő három évig tartó államszövetségre. Közös légierejük egyik gépe a Soko G-2 Galeb (Sirály) volt, amelyből egy szép példány a kecskeméti statikus sorra is jutott.

Ugyancsak Szerbia és Montenegro gépe a terepszínű G-4 Super Galeb, amely már a dinamikus bemutató programban is szerepet kapott. Az elnagyolt Hawkra emlékeztető típus itt éppen a futópálya felé gurul.

Dongó a fűben.

Félig nyitott kabintetővel gurul a 04-es kecskeméti MiG-29-es. A kilógatott magyar zászlót valószínűleg Molnár „Bagira” Gábor százados markolja.

Az amerikai légierő Angliában települő 48. ezredének kétüléses F-15D gépével a floridai Eglin légierő bázisról érkezett Lendy „Alamo” Renegar százados kápráztatta el a nézőket. Három nappal később már Moszkvában repült bemutatót.

Az F-15C oldalán az iraki felségjel Robert „Gigs” Hehemann harmadik, 1991. március 22-én elért légigyőzelmére emlékeztet. Igaz, nem kellett lőnie a PC-9-esre, az iraki légcsavaros gép pilótája inkább katapultált. Érdekesség, hogy az 1998-as NATO Express nemzetközi repülőnapon az az F-15C is Kecskeméten járt, amellyel Hehemann két iraki Szu-25-öst lőtt le 1991. február 6-án.

Az olasz légierő grazzanisei 9. ezredének AB 212-es helikoptere. A forgószárnyast kutató-mentő feladatra használták a Nápolyhoz közeli bázison és mivel gyakran repült a tenger felett, a csúszótalpakra szerelt felfújható úszókkal látták el. A képen jól látszanak az úszók felfújására szolgáló palackok.

A C-47-es 1947-től 2008-ig állt szolgálatban a görög légierőnél, ahol a személy- és teherszállítás mellett navigátorok képzésére, felderítésre, célvontatásra és kutató-mentő feladatokra használták az angol és amerikai forrásból beszerzett gépeket. Kecskeméten géppárban repült a Goldtimer Alapítvány Li-2-esével.

Két Alpha Jet a francia légierő Patrouille de France bemutató kötelékétől.

Állami (katonai) felségjellel és civil lajstromjellel egyaránt ellátott kéthajtóműves Falcon 20-as volt a kötelék kísérőgépe.

A svéd légierő JAS 39A és B gépei a zónában. Az együléses Alphák az 1992-96 között gyártott sorozatból valók, a kétüléses Bravo ’92-es gyártású.

Gripen hajózók leszállás után. Ekkor már tudtuk, hogy a jövőben a magyar vadászpilóták is ezt az öltözéket viselik majd.

Az olasz Frecce Tricolori bemutató kötelék MB 339-eseinek 11 gépes, impozáns sora.

Napszemüveg, illatfelhő - vonulnak az olasz kötelék pilótái és műszakijai.

A Türk Yildizlari kötelék kísérőgépe, egy C-130E Hercules. 2008-ban két hajtóművel kevesebbre váltottak a törökök, amikor egy C-160 Transallra cserélték a Herculest. Az európai típus szintén ilyen piros-fehér, látványos festést kapott, de a köteléket gyakran kíséri normál festésű gép is. 

Több évtized szünet után ismét L-29 Delfin gurul Kecskeméten. A szlovák civil lajstrommal üzemelt kiképző-gyakorló gép ma már egy szabadtéri múzeumban látható kiállítva.

A szlovák Delfin első (balra) és hátsó kabinja.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

A lengyel PAP hírügynökség Mariusz Błaszczak védelmi miniszterrel közölt interjújából fény derült az ötödik generációs F-35-ös flotta leendő állomáshelyére.

Ma hivatalosan is fogadták a Magyar Honvédség első Gidrán támogató páncélozott járműveit Tatán, mely az új eszközök első helyőrsége lesz idehaza.

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy haderőfejlesztési program során olyan eszközök és velük olyan technikai lehetőségek jelennek meg a honvédségben, melyeknek nincs közvetlen előzményük nálunk. S melyek - tegyük hozzá - sokszor évtizedes lemaradásokat pótolnak. Ilyen az eddig beérkezett Gidránok korszerű elektrooptikai szenzorokkal felszerelt távvezérelt fegyvertornya (RCWS), mely pontosságával a fegyverhasználat hatékonyságában, távvezéreltségével pedig az erőmegóvás tekintetében jelent óriási előrelépést.

Az elsőnek átképzést kapott főtörzsőrmesterek az egyik Gidrán előtt az MH25 alakulóterén.

Zord

2021. február 4-én került sor arra a találkozóra, melynek keretein belül egy spanyol védelmi küldöttség egyeztetett az Airbus Military delegációjával többek között az AFJT (Airbus Future Jet Trainer) programról, melyhez partnerországokat keresnek.

A Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér 2021 első hónapjában 66 148 utast kezelt, 94,3%-os visszaesést regisztrálva az előző év azonos, még a koronavírus-járvány európai megjelenését megelőző időszakához képest.

Ciprus az utóbbi években geopolitikai értelemben felértékelődött a Földközi-tenger keleti térségében. A 2000-es évek közepétől kezdve a különböző, nemzetközi vállalatok által a ciprusi Különleges Gazdasági Övezetben (EEZ) lefolytatott vizsgálatok egyre több földgázlelőhelyet tártak fel. Az addig sem túl békés helyzetet ezen felfedezések tovább rontották, újabb konfliktusforrást adva a szigetben érdekelt államoknak. 2019 tavaszán Törökország – az EU és az Egyesült Államok tiltakozása ellenére – fúróhajókkal jelent meg a ciprusi EEZ-ben, amely egyfajta nemzetközi válságot generált a régióban. Immáron nemcsak egy történelmi-etnikai alapú biztonságpolitikai kérdésként értelmezhető Ciprus megosztottsága, hanem mint egy nemzetközi válság gócpontjaként is, avagy a térség államainak nemzetközi erőkivetítő képességének színtereként.

Történelmi előzmények

Ahhoz, hogy a jelenleg is zajló problémákat jobban megértsük, mindenképp ismernünk kell Ciprus történelmét, illetőleg az azt meghatározó fordulópontokat. A szigetről több évezredre visszamenőleg vannak ismereteink. Tudjuk, hogy már az ókori Közel-Kelet világában is nagy jelentőséggel bírt, egyfajta „stratégiai alapkőként” funkcionált. 1571-ben a 60 000 fős oszmán flotta elfoglalta Ciprus szigetét a Velencei Köztársaságtól, majd az még további 300 évig maradt az Oszmán Birodalom kezén. Ezalatt az idő alatt számos török telepedett le főleg Anatóliából, amelynek következtében török etnikai kisebbség jött létre a szigeten, felbontva  a görög lakosság addigi viszonylagos homogenitását.

A 19. század közepétől az Oszmán Birodalom meggyengült, számos belsőés külső gonddal küszködött. Ezzel párhuzamosan Cipruson nacionalista törekvések kezdődtek el, melynek megoldása, és az esetleges konfliktus elkerülése érdekében az oszmánok 1878-ban éves díjért cserébe „bérbe adták” a szigetet a Brit Birodalomnak. Az első világháborúból Törökország vesztesként került ki, így az 1923. július 24-én aláírt lausanne-i békeszerződés által elveszítette többek között a Ciprus feletti fennhatóságát. A sziget 1925-ben brit koronagyarmat lett, de az 1930-as évektől kezdődően újult erővel terjedtek el a nacionalista törekvések, melyeket a britek nem tudtak megakadályozni. A ciprusi görögök egy jelentős csoportja, Makáriosz érsek vezetésével az úgynevezett enóziszt szerették volna megvalósítani, azaz Ciprus Görögországgal történő egyesítését. A mozgalom egyre erőteljesebb lett, melynek keretében 1955-ben létrejött a Ciprusi Harcosok Nemzeti Szervezete (EOKA), amely már fegyverrel szállt szembe a brit csapatokkal. A helyzetet tovább rontotta, hogy a kialakuló zűrzavart kihasználva a ciprusi török vezetők – természetesen Ankara támogatásával – pártot alapítottak, és létrehozták a Török Ellenállási Szervezetet (Turkish Resistance Organisation, TRO). Céljuk először a brit fennhatóság megtartása volt, később a sziget megosztása (taksim) vált prioritásukká. Ettől kezdve a harcok már nemzetközi konfliktussá fejlődtek.

A konfliktus esetleges polgárháborúba torkollását, vagy épp nemzetközi válsággá történő eszkalálódását megelőzendő, már az 1955-ös évtől kezdődően tárgyalási kísérletek sorára került sor a sziget státuszát illetően. 1959-ben fogadták el a zürichi és a londoni egyezményt, amelyben kimondták Ciprus függetlenségét (1960). Az egyezmény aláírásával és Ciprus függetlenedésével egyértelműen az volt a cél, hogy a szigetet senki se ne egyesíthesse, se ne oszthassa fel. Erre a három közrejátszó hatalom (Egyesült Királyság, Görögország és Törökország) garanciát is vállalt. A megállapodás tartalmazta ezen felül például azt is, hogy a brit csapatok kivonulnak az újonnan alakult országból (miután megépítettek egy katonai támaszpontot), valamint rendelkeztek arról, hogy a mindenkori államfőnek görögnek kell lennie, míg az alelnöknek töröknek. Hogy ezen pozíciók gyakorlati jelentőségét növeljék, mindkét személy vétójoggal rendelkezett. Ami a parlamenti képviselőhelyek elosztását illeti, a törökök a török kisebbséghez képest (20%) aránylag sok mandátumot kaptak. A Legfelsőbb Bíróságban (High Court of Justice) pedig két görög, egy török, valamint egy „semleges” személy kapott helyet – aki a bíróság elnökeként két szavazati joggal is bírt, s akit az elnök és az alelnök közösen nevezett ki.

A zürichi és a londoni egyezményben foglaltak összességében azonban nemhogy békét teremtettek volna, inkább fokozták a görög-török feszültséget, amely „robbanással” fenyegetett. 1963-ban a török kisebbség megerősítette enklávéit Cipruson, s Törökország katonai beavatkozására csak az USA heves tiltakozása miatt nem került sor: Lyndon B. Johnson amerikai elnök 1964 januárjában közölte a török államfővel (Johnson-levél), hogy egy ciprusi török invázió esetén könnyen háborúba kerülhetnek Görögországgal – ekkor már mindkét állam NATO-tagállam is volt, mely újfajta értelmet adott a leendő szemben álló felek tükrében. Törökország helyzetét tovább rontotta Johnson azon kijelentése, miszerint a Szovjetunió valószínűleg nem hagyná annyiban a török agressziót, Ciprus török megszállása esetén közbeavatkozna, s akkor hiába a NATO 5. cikkelye, Johnson nem ígérte, hogy a törökök segítségére lennének. A török intervenció tehát elmaradt.

Ugyanezen esztendőben, 1964-ben a még Cipruson tartózkodó brit csapatok – a konfliktus súlyosbodását megelőzendő – tűzszüneti vonalat (Green line) hoztak létre a szigetország északi harmadánál, kettéosztva az országot: északon „Török Ciprus”, délen pedig a „Görög Ciprus” jött létre. A felosztás a fővárost, Nicosiát is érintette. A Buffer-zónaként is elhíresült vonal az 1974-es török inváziót követően tovább szélesedett (300 km), az ellenőrzést ezen területen napjainkig az ENSZ békefenntartó erői végzik. Miután a török invázió véget ért, Ciprus két részre szakadt: a Ciprusi Köztársaságra (Republic of Cyprus) délen, míg északon az ún. Megszállt Ciprusra (Occupied Cyprus).

A britek által 1964-ben meghúzott Zöld vonal, mely Ciprus későbbi két részre szakadásának alapjául szolgált. (Forrás: cyprusalive.com)

1974-ben történt egy puccskísérlet, melynek folytán Athén támogatásával az EOKA B nevű görög ciprióta fegyveres csoport elűzte Makáriosz érseket, és átvették a hatalmat Ciprus fölött. Az új kormány erősen nacionalista volt, legfőbb céljuk az enózisz megvalósítása lett. Az erőszakos hatalomátvételre válaszolva Törökország – miután a britek elutasítottak a részükről történő mindenfajta beavatkozást a zürichi egyezmény ellenére – kidolgozta az ún. Attila-tervet a sziget töröklakta részének katonai megszállása végett. A terv értelmében először egy hídfő kiépítésére volt szükség Kyrenia régióban (Észak-Ciprus). A partraszállás, s ezzel együtt a művelet 1974. július 20-án kezdődött el. A pár napos hadművelet eredményeként Törökország Ciprus 36%-át szerezte meg, az elfoglalt területeken 170 ezer görög kényszerült elhagyni lakhelyét. Ezzel párhuzamosan a sziget görögök lakta területein 44 ezer törököt űztek el. A görög katonai junta nem számított ilyen volumenű török hatékonyságra, és nem is tudott érdemben reagálni. Végül a menekülés mellett döntöttek. Érdekesség, hogy ez nagyban hozzájárult Görögország diktatúrájának felszámolásához is. Sem az első, sem a második genovai konferencia nem hozott pozitív eredményt, melyre kiváló bizonyíték lehet, hogy az utóbbi véget érése után két órával Törökország megkezdte Ciprus elleni második invázióját. A hadművelet török részről sikeresnek volt tekinthető, hiszen annak végén a török csapatoknak immáron a sziget 37%-a felett volt fennhatósága.

1983-ban kiáltották ki a török részen az Észak-ciprusi Török Köztársaságot (Kuzey Kıbrıs Türk Cumhuriyeti, KKTC), amelyet azonban mindmáig csak Törökország ismer el. A biztonságért mintegy 30 000 török katona felel. Törökország nem mint csatlós államra, sokkal inkább mint Törökország részeként tekint a KKTC-re. Erre ékes példaként szolgálhatnak egyaránt a török betelepítési programok (Észak-Ciprus mai lakosságának mintegy 30%-a), egyetemek létesítése a szigeten, valamint a magas, vezetői pozíciókba való, kizárólag török származású személyek megválaszthatóságáról szóló rendelkezések.. Törökország mindmáig nem ismeri el a Ciprusi Köztársaságot, így a megbékélési törekvések eleddig kudarcot vallottak. A Ciprusi Köztársaság 1997-től, míg Törökország 1999-től vált az Európai Unió tagjelöltjévé. Ciprus történelmében óriási fordulatként értékelhető, hogy 2004-ben a sziget az EU teljes jogú tagjává vált. A tagsággal nemcsak egyfajta biztosítékot kapott nyugati szövetségeseitől, hanem politikai fegyvert is, hiszen csatlakozása óta folyamatosan vétóz mindenfajta török csatlakozási kísérletet. Az azóta eltelt 16 év során sem tudott a két fél dűlőre jutni, az újraegyesítési tárgyalások folyamatosan zátonyra futnak.  Legutóbb Svájcban, Crans-Montanában ültek össze, s bár szervezésügyileg mindent megtettek a törökök kérésének (az EU csupán megfigyelő lehetett a tárgyalásokon, az ENSZ BT tagjai részt sem vehettek, míg a Ciprusi Köztársaságot nem képviselhette senki, csupán az ott élő görög cipriótákat). A törökök által javasolt új Konföderáció elfogadhatatlan volt a görög ciprióták számára, arról nem is beszélve, hogy az – miképpen etnikai diszkrimináción alapulna – alapjaiban sértette volna meg az Emberi Jogok Európai Egyezményében foglaltakat. Ezeknek tudatában nem is meglepő, hogy a felek végül nem tudtak megállapodni egymással. Az pedig, hogy a 2010-es évektől egyre több földgázmezőt fedeznek fel a ciprusi EEZ-ben, gyakorlatilag ellehetetlenített bárminemű megegyezést a két ország között.

Ciprus és régiói. (Forrás: Mappr)

Ciprus a geopolitika tükrében

A történelem folyamán földrajzi szempontból stratégiai jelentőséggel bíró Ciprus geopolitikailag a 2000-es évek második felétől kezdett felértékelődni a környezetében feltárt hatalmas földgázmezők következtében. De nemcsak Ciprus EEZ-jében találtak földgázlelőhelyeket, hanem szerte a Mediterrán-térségben. A legjelentősebbek közülük: Zohr-mező (Egyiptom, 850 milliárd m3), Leviathán (Izrael – 605 milliárd m3), Tamar (Izrael – 305 milliárd m3), és hogy Ciprust is megemlítsük: Aphrodité-mező (129 milliárd m3), Glaucus-mező (140 – 227 milliárd m3) és a 2018-ban felfedezett Calypso-mező (170 – 230 milliárd m3). Az összesen mintegy 550 – 650 milliárd m3 földgázkészlet mágnesként vonzotta a nemzetközi szereplők, így az EU figyelmét is, s nagyban fölértékelte Ciprus geopolitikai helyzetét. Az egyre jelentősebb multinacionális befektetéseknek köszönhetően 2019-től Ciprus folyamatosan áll át kutatásokról energiatermelésre, amelynek következtében hamarosan a térség egy meghatározó energiaközpontjává válhat.

Potenciális szövetségek és élesedő ellentétek

A felfedezések számos kérdést vetettek fel a régióban elhelyezkedő, és a talált földgázból részesülő államok vonatkozásában. Az egyik leglényegesebb kérdés az volt a 2010-es évektől, hogy ezen lelőhelyek mit jelentenek egyrészt a térségre nézve, másrészt Európára, tágabb értelemben pedig a globális energiapiacra. Legalább ennyire fontos kérdésként merült fel, hogy vajon ezen felfedezések a Kelet-Mediterráneumban mennyire hozzák össze, késztetik kooperációra az egyébként merőben különböző kultúrájú és értékekkel rendelkező államokat. Óriási lehetőség tárult a régió országai számára: energiaimportőrökből immáron exportőrökké válhattak (Egyiptom, Ciprus, Izrael). Egyiptom nemzetközi presztízse tovább növekedhet azáltal, hogy két cseppfolyósított földgázterminállal (LNG) is rendelkezik. Ez lehetővé teszi számára, hogy vezeték nélkül szállíthassanak földgázt Európába. Ciprus tekintetében ez azért is lehet lényeges, mert LNG-terminál híján nem lenne képes a felesleget exportálni, végső soron hasznot szerezni. A gazdasági nyereség mind Egyiptom, mind Ciprus (s ugyanez Izraelre is elmondható) vonatkozásában óriási lehet a közeljövőben, így a három ország 2015 óta folyamatosan javított kapcsolatain, mára pedig már – energiabiztonság szempontjából legalábbis – szövetségeseknek lehet őket tekinteni. Várhatóan 2021 körül fog tudni teljes kapacitáson működni a két egyiptomi LNG-terminál, amely lehetővé teszi az előbb felsorolt partnerállamok földgázkészletének feldolgozását is, majd Európába (Izrael esetében Jordániába) történő szállítását.

Athén ezzel párhuzamosan igyekezett részt venni az új Földközi-tengert érintő energiapolitika kidolgozásában, s mint lehetséges tranzitország Európa és a Közel-Kelet / Észak-Afrika között, a többi fél (Ciprus, Egyiptom, Izrael) is pozitívan állt közeledéséhez. Ebből kifolyólag nem kellett sokat várni a megállapodásokra sem: előbb Görögország-Ciprus-Izrael, majd Görögország-Ciprus-Egyiptom között köttetett meg háromoldalú szerződés. Ciprust mindkét egyezményt tekintve egyfajta nyertesként is el lehet könyvelni, hiszen előbbi esetében már titkárságot is létrehoztak Nicosiában (a háromoldalú egyezmények intézményesülése felé ez óriási lépésnek tekinthető), míg utóbbi vonatkozásában Afrika felé leltek biztos támaszt.

2019 januárjában újabb mérföldkőhöz érkezett a regionális energetikai együttműködés: Kairóban hét aktor, a Ciprusi Köztársaság, Egyiptom, Görögország, Izrael, Jordánia, Olaszország és a Palesztin Hatóság részvételével megalakult az ún. Eastern Mediterranean Gas Forum avégett, hogy az energetikai ügyeket érintő együttműködést koordinálhassák. Számos ország, így Szíria, Líbia, Libanon és Törökország (no és természetesen a KKTC) is kimaradt az egyezményből. Ennek legfőbb oka az a tény, hogy mindegyiknek van területi nehezményezése valamelyik aláíró állammal szemben (tekintsük például Libanont, amelynek Ciprussal és Izraellel szemben is vannak tengeri határvitái).  A Fórum sikerességét jól mutatja, hogy 2020 szeptemberében a hat állam (Palesztin Hatóság nem vett részt benne) az ugyancsak Kairóban tartott találkozójukon aláírt egy olyan dokumentumot, amely a Fórum regionális szervezetté történő felfejlesztéséről hivatott dönteni. Ezen lépéssel egyrészről Törökország agresszív gázpolitikája ellen szeretnének fellépni, másrészről viszont abban reménykednek az aláíró felek, hogy a regionális szervezeten keresztül a különböző, földgázt érintő fejlesztések (például: tengerfenék alatti vezeték-építés) terén is együtt tudnak majd működni, csakúgy, mint a hat érintett állam egyéb, energetikát érintő kérdésköreiben.

A képen Ciprus különleges gazdasági övezete, a fúrás blokkjai, valamint az ezeken tevékenykedő nemzetközi vállalatok származásuk szerinti besorolása figyelhető meg. (Forrás: Andreas Vou/ VoxEurop/ Observatorio balcani e caucaso transeuropa)

Ciprus tekintetében az egyik legnagyobb gondot az okozza, hogy a fennálló észak-déli ellentét a feltárt földgázlelőhelyekre is kiterjedt. A Ciprusi Köztársaság – mint a független sziget jogos örököse – ellenez minden olyan kutatási akciót a Különleges Gazdasági Övezetében, amelyhez nem adta beleegyezését: az ilyen tevékenységeket saját szuverenitásának megsértéseként értelmezi. Ennek szöges ellentétét hangoztatja a KKTC török lakossága: szerintük ugyanis, mivelhogy legitim államként vannak jelen, részesedniük kell a feltárt gázkészletekből. Egyfajta harmadik szereplő közvetítéséért lobbiznak (ENSZ, EU), aki majd jogosan elosztja a tengeri blokkokat. Bár voltak erre kísérletek (2011-ben, 2012-ben és 2019-ben egyaránt), mind zátonyra futott, a döntő faktor pedig az volt, hogy ha ez megvalósulna (elsősorban az EU-s közvetítés), az jogi státuszt adna az Észak-Ciprusi Török Köztársaságnak, amelyről Nicosia hallani sem akar. A feszültséget fokozza, hogy Törökország is jelentős méretű területet követel magának. Ankara nem írta alá az 1982-es ENSZ Tengerjogi Egyezményt, így nem is tartja magára vonatkozónak az abban foglaltakat, többek között a kizárólagos gazdasági övezetet (200 tengeri mérföld) sem. Szerinte Ciprus, mint sziget nem is rendelkezhet ekkora gazdasági övezettel. Mivel nem aláírója az egyezménynek, Törökország nem is próbálja betartani a tengerfenék ásványi nyersanyagainak kutatására vonatkozó szabályokat. A törökök vitatják továbbá Ciprusnak az Izraellel és Egyiptommal kötött megállapodásait is, hiszen szerintük azok a Cipruson élő törökök megkérdezése nélkül történtek.

A török fenyegetés új dimenzióban

Ciprus körül az utóbbi években egyfajta fegyverkezési verseny jött létre. A ciprusi részről licenszjogot szerző nemzetközi vállalatok (pl. Noble Energy) 2008-tól folyamatosan küldenek kutatóhajókat Ciprus EEZ-jébe. Csakhogy Ankara ezt nem hagyja annyiban, és már többször is előfordult, hogy ezen hajókat török hadihajók tartóztatták fel, nemzetközi felháborodást váltva ki. Mindemellett a törökök erőteljes hajóépítési programba kezdtek a Földközi-tengeren, feltett szándékuk pedig a fellelt földgázmezők mielőbbi elfoglalása, majd a fúrások megkezdése. A török agresszió ellen Nicosia tiltakozott, és az EU-hoz fordult segítségért. Bár az Európai Unió szankciókkal sújtotta a törököket (előcsatlakozási alap megvágása, magas szintű tanácskozások szüneteltetése), az volumenében nem volt akkora, hogy térdre kényszerítse (vagy legalábbis tárgyalóasztalhoz ösztönözze) Törökországot. Ankara tehát folytatja a fúróhajók építését és azoknak az általa követelt blokkokba történő küldését. Az is igaznak bizonyulhat, hogy Törökország, bármennyire is erőlködik, jelenleg nem képes felvenni a versenyt a másik oldal államaival, s úgy a nemzetközi közösség egészével, hiszen eszközeit tekintve még van hova fejlődnie. Szándékáról azonban nem mond le, melyet jól mutat, hogy 2020-ban már három fúróhajót és további két szeizmikus kutatóhajót tudhat magáénak, mellyel immáron a világ élvonalába tartozik. Törökország tengerpolitikáját kitűnően szemlélteti az utóbbi években meghirdetett „Mavi Vatan” (Kék haza) programja, melynek célja egyrészről a török hadiflotta kapacitásának növelése annak érdekében, hogy a Kelet-Mediterráneumban meghatározó szereplővé tudjon válni, másrészről pedig – a különböző kutatómunkálatok és fúrások révén – elérni, hogy Törökország energiafüggősége minél kisebb legyen, végeredményben pedig nettó energiaexportőr lehessen. A Mavi Vatan keretében 2019. február 27. és március 8. között megrendezték az ország modern kori történelmének legnagyobb haditengerészeti gyakorlatát. A gyakorlaton mintegy 103 hadihajó, tengeralattjáró és egyéb hajó, valamint drónok vettek részt. 2020 nyarára elkészült Törökország első repülőgép-hordozója (TCG Anadolut), amellyel növelheti nemzetközi presztízsét a Ciprust érintő kérdésekben is. A feszültség tehát fokozódik a térségben, melyre jó precedensként szolgálhat az ez év augusztusában történő görög-török incidens, melynek során egy görög fregatt ütközött össze Rodosztól 125 kilométerre egy török hadihajóval, amely egy kutatóhajót kísért. 2020 szeptemberében Törökország újabb hadgyakorlatot folytatott a KKTC területén (mint ahogy azt az utóbbi években is tette), mintegy elrettentésként címezve azt a régió államainak.

Lehetséges forgatókönyvek a ciprusi földgáz exportját illetően

I. EastMed gázvezeték megépítése

Törökország tehát elszigetelődött, a régióban magányosan próbálja érdekeit érvényre juttatni a nemzetközi rendszerben. Az elszigetelődés egyik lényegi következménye az energiapolitikában is megtalálható, ezen belül is azon leendő földgázvezeték (EastMed) kiépítésénél, amely összekötné a Kelet-Mediterráneum térséget Európával. Törökország ugyan azt szeretné, hogy a vezetékek rajta keresztül jussanak el Európába, mellyel nemcsak az orosz energiafüggőséget tudná csökkenteni, de gazdasági téren is komoly bevételekre tehene szert. Arról már nem is beszélve, hogy ennek esetleges megépülésével politikai-gazdasági „fegyverként” is képes lenne azt használni, elsősorban az Európai Unióval szemben. Ankara nem bízik semmit a véletlenre: 2019 decemberében Líbiával kötött szerződést egy „különleges gazdasági övezet” létrehozása érdekében, amely Törökország Déli, jóval a ciprusi felségvizeket is érintő gazdasági övezetét kötné össze Líbia Északkeleti-övezetével.

Az EastMed gázvezeték megépítéséről szóló megegyezést 2019 márciusában írták alá a másik oldal államai (Görögország, Olaszország, Ciprus és Izrael). Ennek az lenne a lényege, hogy az izraeli-ciprusi felségvizekről származó földgázt Görögországon és Olaszországon keresztül juttatnák el Európába, összesen 1900 kilométer távolságot megtéve. A vezeték az izraeli Leviathan földgázmezőtől indulna, majd a ciprusi Aphrodité mezőt érintve jutna el Krétára, ahol egy 120MW-os kompresszort terveznek építeni. A vezeték elkészítését 2025-re tervezik, s úgy számolnak, hogy évente 10, néhány éven belül pedig évi 20 milliárd m3 földgázt tudnak majd szállítani rajta keresztül Európába. Ezen törekvést az Európai Bizottság is támogatja csakúgy, mint az Egyesült Államok. A projekt megvalósulásával Európa energiabiztonsága is növekedni tudna, hiszen az diverzifikálná a földgázimportját. Mindemellett, Ciprus vonatkozásában fontos megemlíteni, hogy a szigetország végre összeköttetésbe kerülhetne Európával, s tranzitállamként hatalmas bevételre tehetne szert. Bár elméletben és az eddig ismertetett információk alapján kivitelezhetőnek tűnhet az EastMed gázvezeték, számos problémát kell még megoldaniuk az ebben érdekelt feleknek, amire az elkészül. Ilyen gondok lehetnek például a piacok nagyságai, vagy éppen a nemzetközi viták.

Az ábrán az EastMed gázvezeték tervezett szakaszai láthatók. (Forrás: idcommunism.com)

II. Ciprus és az LNG viszonya

A második fennálló lehetőség, hogy Ciprus maga épít egy LNG-terminált. Erre viszonylag kicsi az esély, hiszen egyrészt igen költséges, másrészt jelenleg kérdéses a kitermelhető földgázkészlet nagysága is.

III. Ciprus és Egyiptom közös érdekei

A harmadik, gyakorlatban talán a legkivitelezhetőbb alternatíva kétségkívül az lenne, ha a Ciprus környékén kitermelt földgázt Kairóba szállítanák, ahol a már meglévő LNG- terminálok cseppfolyósítanák a ciprusi földgázt. Innen természetesen hajóval szállítanák át az így átalakított természetes gázt Európába. Az ötlet komolyságát jelzi, hogy a két fél erről 2018-ban aláírt egy megegyezést is. Azóta folyamatosan találkoznak, s 2020-ban már a munkálatok is javában zajlanak. A vezeték előreláthatólag 2022-ben fog elkészülni.

Mi várható a jövőben?

Láthatjuk tehát, hogy Ciprusnak napjainkban több biztonsági kérdéssel is meg kell küzdenie. Már nem a szigetország etnikai megosztottsága körül zajlanak a fő viták, s ez valószínűleg a közeljövőben is így lesz. Az is igaz és lényeges lehet megjegyezni, hogy a török-ciprusi konfliktus alapját továbbra is a sziget megosztottsága, illetőleg a török ciprióták védelmében tett török lépések fogják meghatározni. A törökök mindenáron megpróbálják majd megszerezni az általuk követelt, de jogilag Ciprushoz tartozó gázmezőket. Elsődleges céljaik között fog szerepelni, hogy a kelet-mediterráneumi együttműködésre és a ciprusi kutatásokra nyomást gyakoroljanak, továbbá megvédjék a KKTC török lakosságát, valamint késleltessék a nemzetközi cégek fúrásait. A török agresszió ellen az EU szankciókat vethet be, bár az eddigieknél súlyosabb gazdasági megszorításokra lesz szükség Törökországgal szemben a jövőben, amennyiben érdemben segíteni szeretnék Ciprus helyzetét. Ez viszont egy, az EU számára egyáltalán nem kellemes helyzetet szülhet, nevezetesen azt, hogy Ankara zöld utat nyit a több millió szíriai menekültnek Európa felé. Egy másik lehetséges megoldás az USA beavatkozása lehetne, aki maga is érdekelt a kelet-mediterráneumi térségben, és többek között Ciprus szövetségeseként jelenik meg. Az eddigi tapasztalatokból azonban kitűnik, hogy egyedül ők sem képesek maradandó megbékélést elérni. Természetesen Oroszország is egyre nagyobb érdeklődést mutat a régiót illetően, s bár a török agressziót és flottafejlesztést egyaránt elítélte, számára előnyösek lehetnek a NATO-n belüli érdekellentétek.

Érdemes lehet még megemlíteni egy olyan javaslatot is, amely talán a legjobb megoldás lenne a kialakult konfliktus mérséklésére. Eszerint, amennyiben az érdekelt felek (Görögország, Törökország és Ciprus) megtiltana mindenfajta fúrást a Hellén-árokban és úgy egyáltalán a Földközi-tenger keleti térségében, az nemcsak a kapcsolatok javulásához, de a Párizsi klímakonferencián 2015-ben az általuk is elfogadott Fenntartható Fejlődési Célok mihamarabbi megvalósulásához is vezethet. Amennyiben az eddigi, Földközi-tengert érintő mélytengeri kiaknázások tilalmáról szóló rendelkezések tapasztalatait vesszük alapul, egyáltalán nem tűnik kivitelezhetetlennek az ötlet: a Földközi-tenger nyugati és középső részén már bevezették a fúrások általános tilalmát, de Franciaország esetében ez igaz az Atlanti-óceánra is. Egyes források szerint a mélytengeri földgázkészletek gazdaságilag alapból nem kifizetődőek, arról nem is beszélve, hogy egy-egy baleset esetén a tengeri ökoszisztéma egésze kerülhet veszélybe. Mindhárom állam érdeke, és kötelessége is az éghajlatváltozás elleni küzdelem, melyhez elengedhetetlen lenne, hogy a feltárt készleteket ne aknázzák ki. Ezen elképzelés azonban – elsősorban Törökország aktuális külpolitikájának következtében – a közeljövőben bizonyára nem fog megvalósulni a gyakorlatban.

Elmondható tehát, hogy a látottak tükrében eléggé valószínűtlen, hogy az egyesítési tárgyalások sikerrel végződjenek. Minden bizonnyal maradni fog a kialakult patthelyzet, melynek eredményeként Ciprus északi gazdasági övezetében a törökök, míg délen Ciprus, illetve az általa feljogosított államok, NGO-k fognak majd tevékenykedni. A kialakult konfliktust nagymértékben enyhíthetik, vagy éppen súlyosbíthatják az elkövetkező évek mérései, különösképpen a két ország által vitatott területeket nézve.

Címlapkép: Az olasz haditengerészet ITS Durand De La Penne rombolóhajója és a TCG Goksu, valamint a TCG Fatih elnevezésű török hadihajók tengeri hadgyakorlatot tartanak a Földközi-tenger keleti részében 2020. augusztus 26-án. Ezen a napon közös hadgyakorlat kezdődött Görögország, Ciprus, Franciaország és Olaszország részvételével a Földközi-tenger keleti medencéjében. Törökország augusztus 10-én jelent meg Oruc Reis nevű kutatóhajójával és az azt kísérő hadihajókkal a térségben, amelyre válaszul Görögország, illetve szövetségesei is megerősítették katonai jelenlétüket a területen. (Forrás: MTI/AP/Török védelmi minisztérium)

Felhasznált irodalom, források:

1. Aljazeera, https://www.aljazeera.com/news/2020/9/7/turkey-begins-military-exercises-in-northern-cyprus, Letöltés dátuma: 2020. 11. 02.
2. Befagyott a történelem Európa utolsó kettéosztott fővárosában, https://www.origo.hu/tudomany/20180703-a-ciprusi-konfliktus-tobb-mint-negyszaz-eves-tortenelmi-multra-tekinthet-vissza.html, Letöltés dátuma: 2020. 10. 31.
3. com: https://www.bp.com/en/global/corporate/news-and-insights/press-releases/egypts-super-giant-zohr-gas-field-begins-production.html, Letöltés dátuma: 2020. 11. 01.
4. Center for Strategic and International Studies, https://www.csis.org/analysis/what-does-calypso-mean-cyprus-and-eastern-mediterranean-gas, Letöltés dátuma: 2020. 11. 01.
5. Conference on Cyprus, https://www.embargoed.org/wp-content/uploads/2018/02/1959_London_and_Zurich_-Agreements.pdf, Letöltés dátuma: 2020. 10. 31.
6. Construction of Turkish Navy’s TCG Anadolut o complete, https://www.maritimebusinessworld.com/construction-of-turkish-navys-tcg-anadolu-to-complete-1449h.htm, Letöltés dátuma: 2020. 11. 02.
7. Cyprusprofile, https://www.cyprusprofile.com/sectors/energy-and-environment, Letöltés dátuma: 2020. 11. 01.
8. Delek Drilling: Aphrodite Gas Field, https://www.delekdrilling.com/project/aphrodite-gas-field, Letöltés dátuma: 2020. 11. 01.
9. Delek Drilling: Tamar Gas Field, https://www.delekdrilling.com/natural-gas/gas-fields/tamar, Letöltés dátuma: 2020. 11. 01.
10. Egeresi Zoltán: Kelet-mediterráneumi gázkincs: a ciprusi válság új dimenzióban, http://real.mtak.hu/106490/1/nemzet_es_biztonsag_2019_02_5_egeresi.pdf , Nemzet és Biztonság, 2019/2. szám, 50–63.
11. Enterprise, https://enterprise.press/stories/2020/09/01/egypt-cyprus-talking-extensively-about-moving-ahead-with-gas-pipeline-21048/, Letöltés dátuma: 2020. 11. 02.
12. com, https://foreignpolicy.com/2020/09/10/turkey-greece-cyprus-no-gas-no-war-in-the-mediterranean/, Letöltés dátuma: 2020. 11. 02.
13. GreekNews, https://www.greeknewsonline.com/cyprus-the-crans-montana-deadlock-and-the-next-steps/, Letöltés dátuma: 2020. 11.01.
14. Global Energy Monitor wiki, https://www.gem.wiki/Egyptian_LNG_Terminal, Letöltés dátuma: 2020. 11. 01.
15. International Institute for Migration and Security Research, https://iimsr.eu/2020/03/31/turkeys-maritime-strategy-ambitions-the-blue-homeland-doctrine-mavi-vatan/, Letöltés dátuma: 2020. 11. 02.
16. com, https://www.janes.com/defence-news/news-detail/greek-and-turkish-warships-collide-in-the-aegean-sea, Letöltés dátuma: 2020. 11. 02.
17. Metric Conversions, https://www.metric-conversions.org/volume/cubic-feet-to-cubic-meters.htm, Letöltés dátuma: 2020. 10. 31.
18. NS Energy, https://www.nsenergybusiness.com/projects/eastern-mediterranean-pipeline-project/#, Letöltés dátuma: 2020. 11. 02.
19. NS Energy, https://www.nsenergybusiness.com/projects/leviathan-gas-field-mediterranean-sea/, Letöltés dátuma: 2020. 11. 01.
20. The 1974 Turkish invasion on Cyprus. http://acta.bibl.u-szeged.hu/30734/1/mediterran_022_055-064.pdf, Letöltés dátuma: 2020. 11. 01.
21. The arab weekly, https://thearabweekly.com/east-med-gas-forum-turns-regional-organisation-blow-turkey, Letöltés dátuma: 2020. 11. 01.
22. The Green Line that „divides” the island of Cyprus. https://www.cyprusalive.com/en/i-prasini-grammi-pou-xwrizei-to-nisi-tis-kyprou, Letöltés dátuma: 2020. 10. 31.
23. The New York Times, https://www.nytimes.com/1966/01/16/archives/johnson-in-stern-64-letter-warned-turkey-on-cyprus.html, Letöltés dátuma: 2020. 10. 31.

Képek forrásai:

1. https://www.balcanicaucaso.org/eng/Areas/Cyprus/Gas-in-Cyprus-blessing-or-curse-191948, Letöltés dátuma: 2020. 11. 02.
2. https://www.cyprusalive.com/en/i-prasini-grammi-pou-xwrizei-to-nisi-tis-kyprou, Letöltés dátuma: 2020. 11. 01.
3. https://www.ephotopix.com/political-maps/cyprus-regions-map/, Letöltés dátuma: 2020. 11. 02.
4. http://www.idcommunism.com/2020/05/eastmed-pipeline-position-of-kke.html, Letöltés dátuma: 2020. 11. 02.
5. https://www.arkansasonline.com/news/2020/sep/03/turkey-urges-us-not-to-remove-arms-embargo-on/, Letöltés dátuma: 2020. 12. 06.

A Fokozódó feszültségek a Kelet-Mediterráneumban: Ciprus geopolitikai és geostratégiai jelentőségének alakulása bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Most, hogy küszöbön áll a Ejder Yalcin-Gidrán páncélozott járművek első tízes csoportjának ünnepélyes fogadása Tatán, a LégierőBlogger ismét kivételt tesz, és szárazföldi témát helyez aktuális hírbejegyzése címlapjára. Éljen az összehaderőnemiség!

Zord

A Kongói Demokratikus Köztársaság (Kongó, KDK) Földünk egyik legszegényebb országa. Ennek részben történelmi, részben természetes geopolitikai okai vannak. Az ország földrajzára alapvetően jellemző az, hogy csak egy nagyon kis része éri el az Atlanti–óceánt (ez mintegy negyven kilométer tengerpartot jelent), illetve keleti oldalon a Tanganyika–tó határolja. Így összességében inkább belső magterületről beszélhetünk.

Kongó a Belga Királyság gyarmata volt – Kongói Szabadállam, majd Belga Kongó néven – amely időszak súlyos kizsákmányolással járt együtt az ország lakossága számára. II. Lipót (1878-1909) uralma alatt a rablógazdálkodás egyes becslések szerint az ország lakossága felének életét követelte. Ennek a maga groteszk módján jogi alapjai is voltak – az uralkodó egy küldött útján kötött tulajdonjogi szerződéseket az analfabéta törzsfőnökökkel, megszerezve így a földjük feletti uralmat. Emellett állami monopóliummá nyilvánították a legértékesebb árucikkek kereskedelmét, vagyis a kaucsuk és az elefántcsont árusítását, ebből is a kaucsukra fektettek nagyobb hangsúlyt. Utóbbi olyannyira fontossá vált II. Lipót számára, hogy külön rendfenntartó erőt létesített a gumibeszolgáltatások biztosítására, amelynek elsődleges feladata a lakosság megfélemlítése volt. Groteszk érdekesség, hogy a termelés biztosítása céljából a legelterjedtebb büntetés a kéz levágása volt, ezzel egyfajta verseny alakult ki a katonák között. Mivel a törzsek számára egyre nehezebbé vált a gumikvóta teljesítése, gyakran egymásra támadtak. A lakosságszám egyre csökkent, a túlélők élete egyre inkább nehezedett, a kötelező munkavégzés pedig megakadályozta őket saját földjeik megművelésében.

A történelem a későbbiekben sem hozott jobb sorsot az ország számára – 1960–ig gyarmati sorban volt, majd az autoriter rendszerből fakadó nehézségek, polgárháborúk és belső viszályok akadályozták a fellendülést.

Az ország lakossága közel kilencven millió fő, ezzel Közép–Afrika legnépesebb állama. Az egészségügyi infrastruktúra hiányosságai és a fertőző betegségek markáns jelenléte nagy terhet rónak az országra. Magas a HIV–fertőzöttek aránya, a maláriában és a vissza–visszatérő ebolajárványokban megbetegedők száma, valamint hiányoznak az alapvető védőoltások. A gyermekhalandóság csökkenőben van, de a csecsemők több mint 5%-a még mindig nem éri meg a felnőttkort. A termékenységi ráta 6, így a népességszám az egészségügyi nehézségek ellenére is folyamatosan emelkedik.

Napjainkban a kizsákmányolás, bár új formában, továbbra is folytatódik, ennek oka Kongó némiképpen szerencsétlen geopolitikai helyzete, amely azzal jár együtt, hogy az ország területe alatt rejtőzik a világ még elérhető kobaltmennyiségének jelentős része. Ugyanígy jelentős például a gyémánt, az arany, az ón, a cink, a mangán, a réz és a nikkel az országban. Ugyanakkor a belső problémák miatt Kongó a világ egyik legrosszabb helyzetben lévő államának tekinthető, a népesség 72%-a él a létminimum alatt, ők naponta kevesebb, mint 2 dollárból élnek. Ez többek között a külföldi tőkebefektetések alacsony hányadából adódik.

Ennek nyomán elmondható, hogy – Friedrich Ratzel és Rudolf Kjellén nyomán – Kongó számára nem feltétlenül volt gyümölcsöző a gazdasági–társadalmi fejlődését illetően az a tény, hogy a területén megtalálható nyersanyagok szempontjából a világ egyik leginkább diverzifikált országának számít. Ez a szociáldarwinista irányzat egyik alapelvének – melynek része, hogy a földrajzi fekvés hatással van az államok gazdasági-társadalmi fejlődésére-, a tökéletes negatív példája, mivel a fejlődés hiánya éppen a földrajzi fekvésből és a bőséges ásványkincsekből adódik. Részben ebből fakad, hogy Kongó nagy területi kiterjedése – 2267050 m2 területtel a világ 11. legnagyobb országa – ellenére sem tudott igazán komoly súlyt szerezni magának a világpolitikában. Ez az oka annak, hogy a klasszikus geopolitikában nem sűrűn jelenik meg Kongó, mint befolyásos nagyhatalom. Jól mutatja csekély súlyát például az egy főre eső GDP-je is – 2017–ben a világ országai között a 182. helyet sikerült megszereznie. Ezen mutató fényében, a nominális GDP–t alapul véve ez fejenként 462 dollárt jelent.

Az ország felfedezése elhelyezkedéséből fakadóan sokáig váratott magára a nehéz terepviszonyok és a sűrű esőerdők miatt. A földrajzi elhelyezkedéssel kapcsolatban nem elfelejtendő, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság határos Ugandával, ahol 1994 óta aktív a Lord’s Resistance Army nevű, gyerekkatonákat is alkalmazó terrorszervezet. Ez a tényező mind közvetlenül, mind közvetetten érinti Kongót, hiszen a támadások, összecsapások időnként erre a területre is átterjednek, csakúgy, mint a menekültek tömegei.

Kongó földrajzát illetően alapvető információ, hogy területének nagy részét a Kongó–medence adja, emellett a trópusi éghajlatából adódóan főként esőerdőkkel borított. Ezen kívül magaslatok, fennsíkok, dombok is jellemzőek a térségre, nehezítve így például az olyan alapvető szolgáltatások kiépítését, mint a megfelelő úthálózat vagy a telekommunikációs csatornák. Így lehetséges az, hogy összesen 4007 kilométernyi vasútvonal szeli át az országot – elsősorban teherszállítási céllal épültek ezek a vonalak – azonban a beruházások hiányából fakadóan az infrastruktúra rendkívül rossz állapotban van, sok helyen legfeljebb 35 km/h átlagsebességgel képesek haladni a szállítmányok. Ezzel hetekig is eltart, mire a nyersanyagok Angolába érnek, vagyis képesek bekapcsolódni a nemzetközi, azon belül is elsősorban a vízi úton történő kereskedelembe.

A belső konfliktusok is főleg a földrajzi jellemzőkkel állnak összefüggésben – harcok dúlnak az olyan alapvető erőforrások megszerzéséért, mint például az ivóvíz, amelyhez a lakosság mintegy fele nem tud hozzájutni a megfelelő minőségben és mennyiségben. A másik értékes dolog természetesen az ásványkincseket rejtő területek feletti uralom. Akié a föld, azé a pénz.

Különösen az ásványkincsekben gazdag területeken élő emberek vannak kitéve a támadásoknak, szexuális erőszaknak, kényszermunkának, valamint az elsődleges megélhetést jelentő termések ellopásának. Az egészségügyi ellátás romokban hever, mivel a fegyveres csoportok ezekről a területekről szerzik be a saját tagjaik számára szükséges kötszereket és gyógyszereket.

Amivel Kongó valóban geopolitikai szereplővé tud válni, az a nyersanyag, ezzel képes magának szövetségeseket szerezni. Sajnálatos módon azonban ennek a fordítottja is elmondható, a rossz életkörülmények elől külföldre menekülő embertömegek miatt ellenségeket is nagyon könnyen szerez magának az ország. Nem beszélve arról, hogy a szomszédos országok szívesen megszereznék a kongói bányák kincseit. A bányászat nem tekint vissza túlságosan hosszú múltra, inkább a világ technológiai fejlődésével (hiszen a kobalt az egyik alapvető összetevője az akkumulátoroknak) és a mezőgazdasági termelési hatékonyság csökkenésével van összhangban. Részben ez is magyarázatul szolgálhat arra, hogy miért nem sikerült még biztonságos munkakörülmények közé helyezni a kitermelést, illetve a jelenleg használt technológia miért nem képes elérni a termelési lehetőségek határát. A legtöbb esetben a bányászok – felnőttek és gyermekek egyaránt – kezdetleges eszközökkel ásnak, majd puszta kézzel hordják fel az akár tíz méter mélyen rejtező kincseket.

Talán némi fejlődést jelent az az intézkedés, amellyel Kongó – felismerve egyik legnagyobb erősségét – stratégiai eszközzé nyilvánította a kobaltot és megháromszorozta a kitermelés díját. Ennek oka, hogy az állam felismerte, mivel képes sakkban tartani az őt zsinóron rángató gazdasági nagyhatalmakat: ez pedig az az alapvető tény, hogy kobalt nélkül nagyon sürgősen kellene innovációkat kitalálni az akkumulátorok felépítéséhez. Az így szerzett többletbevételek alkalmasak lehetnek mind a technológiai fellendülés finanszírozására, mind a munkások bérének, így életszínvonalának emelésére.

Az „Afrika Első Világháborújaként” elhíresült két kongói háború körülbelül húsz fegyveres csoportot és kilenc állam geopolitikai státuszát érintette. A háborúk háttere elsősorban a hiányzó állami szuverenitásból fakadt: a kivonuló Belgium magára hagyta a fiatal országot, amely nem volt képes megbirkózni a hirtelen rá szakadt feladatok tömegével. Ezt követte a diktatórikus rendszer kiépítése, majd a kilencvenes években a ruandai népirtás elől menekülő emberek áradata, amely nagyon leterhelte a kongói állam ellátási képességeit. Ezzel együtt a ruandai hutuk megtámadták a KDK területén élő tuszi közösségeket, így a genocídium Kongó területére is átterjedt. A Kongó és Uganda között dúló háborúnak 2004–ben békeszerződéssel vetettek véget, ez azonban nem jelentett teljes csapatkivonást az ellenséges területekről.

A konfliktus 2016–ban ismét erőre kapott, ezzel összefüggésben például a válság kezdete óta az éhínségben szenvedők száma mintegy 750%-ra emelkedett. Habár Kongóban jelenleg is körülbelül tizennyolcezer ENSZ-békefenntartó van jelen, a belpolitikai konfliktusok felszámolása még várat magára. Így napjainkban sem jutott még nyugvópontra az ország – 2020 októberében Észak-Kivuban lángoltak fel ismét az ellentétek. Az Egyesített Demokratikus Erők csoportja (Allied Democratic Forces- ADF) a hónapban legalább negyvenkét halálesetért volt felelős.

Emellett a 2018–ban kitört újabb ebolajárvány is több mint kétezer áldozatot szedett, amíg 2020 júniusában véget ért. Ez már a tizedik alkalom volt, hogy ez a betegség az országot sújtotta. A járvány kezelését nagyban megnehezítette, hogy 2018 óta körülbelül 420 alkalommal érte támadás az egészségügyi intézményeket, ezek hátterében főleg kormányellenes erők állnak.

A 2019 elején kitört kanyarójárvány tovább súlyosbította az egyébként is nagy nyomás alatt álló egészségügyi ellátórendszer helyzetét – összesen mintegy 310 ezren kapták el a betegséget, az áldozatok száma már meghaladja a hatezer főt. Mindezt úgy, hogy az UNICEF és a WHO 2019–ben körülbelül 18 millió gyermekhez juttatta el a szükséges védőoltásokat.

Nem elfelejtendő a szomszédos Uganda területén működő Lord’s Resistance Army tevékenysége sem – a földrajzi közelségből fakadóan előfordul, hogy az LRA közvetlenül vagy közvetve érinti Kongót, úgymint gyerekkatonák toborzásával, vagy támadásokkal.

A nemzetközi közösség számára figyelmeztető jel lehet, hogy a konfliktus további eszkalálódása esetén könnyedén előfordulhat, hogy az továbbterjed Burundi, Ruanda és Uganda területére, a közvetlen hatások mellett például menekültek áradatával terhelve a szomszédos, egyébként sem kifejezetten stabil és erős államokat. Ezen felül Kínának lenne különösen nagy érdekeltsége abban, hogy Kongó egy valóban stabil kereskedelmi partner lehessen, hiszen a tizennégy legnagyobb kongói kobaltbánya közül nyolc kínai cégek tulajdonában van.

Kongó bátran nevezhető az ellentmondások földjének: egy olyan országnak, amely számára a fent leírt minőségben és mennyiségben áll rendelkezésre a nyersanyagok széles tárháza, miközben az állami szféra kudarca és a belső konfliktusok okozta általános kiszolgáltatottság és alacsony életszínvonal miatt a bányászatból fakadó előnyeit nem tudja megfelelően kihasználni. A 80 milliós lakosság mintegy hetedének – ennek mintegy fele gyermek – szüksége lenne valamiféle humanitárius támogatásra.

Címlapkép: A Kongói Demokratikus Köztársaságban tartott elnökválasztás ellenzéki győztese, Felix Tshisekedi támogatói ünnepelnek a fővárosban, Kinshasában 2019. január 20-án, miután az alkotmánybíróság reggelre virradóra megerősítette Tshisekedinek a december 30-i választáson aratott győzelmét. (Forrás: MTI/EPA/Hugh Kinsella Cunningham)

 

[1] Besenyő János: Országismertető – Kongói Demokratikus Köztársaság, 2010, 119-122. oldal

[2] Bozzay Zoltán: Népirtások a XX. században, Scolar Kiadó, 2019, 19-31. oldal

[3] Besenyő: Országismertető

 

További felhasznált források:

Besenyő János: Országismertető – Kongói Demokratikus Köztársaság, 2010. 119-122. o.

Bozzay Zoltán: Népirtások a XX. században, Scolar Kiadó, 2019. 19-31. o.

 

 

 

 

 

 

 

A Kongó, az ellentmondások földje bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

A brazil Embraer a közelmúltban hozta nyilvánosságra az első portugál KC-390-es fotóit, mely Brazíliában, a Gavião Peixoto-i gyárban készül.