Biztonságpolitika

A Német Légierő Eurofighter Typhoon flottája egy szoftverfrissítést követően hivatalosan is alkalmassá vált a Meteor látótávolságon túli légiharc rakéták alkalmazására.

Csehország közepén, a Prágától nagyjából 80 kilométerre elhelyezkedő Cáslav mellett van a cseh légierő 21. harcászati repülőbázisa. A Gripenek mellett L-159-esek és L-39-esek is üzemelnek a bázisról, amely kétévente májusban rendezi nyílt napját. Az idén esedékes rendezvény a jól ismert okokból elmarad, ezért a régenvolt repülőnapokat felidéző sorozatom legújabb részébe a 2009-es cáslavi nyílt napot választottam. 

Kiállítási célra felújított Szu-7BM a torony előtt a nyílt nap reggelén. A típust első külföldi üzemeltetőként 1963 és 1990 között használta a csehszlovák légierő. 

A svéd légierő egy kétüléses Gripent küldött a típustestvérek nyílt napjára.

Az ekkor még Namestből üzemelő L-39-esek egyike a típus első felszállásának 40. évfordulójára díszfestést kapott: a főtervező, Jan Vlcek képmása került a vezérsíkra.  

A belga légierő Kleine Brogel bázisának F-16B gépén szintén díszfestés emlékeztetett egy évfordulóra, az F-16-os típusra átképző század 1987 és 2007 közötti húszéves működésére.

Egy szépen felújított Z-37 Cmelak. A típus sokféle fülkeelrendezéssel készült, itt egy kétüléses és vélhetően kétkormányos változat áll a füvön.

A francia Nieuport XII replikája egy Mladá Boleslavban működő múzeum tulajdona.

A Piper L-4-esek futárgépként és a tüzérséggel együttműködő megfigyelőként is repültek a második világháborúban.

A cáslavi reptéri tűzoltók UAZ terepjárója előteres járműként is szolgált. A háttérben látható lokátorokat a közelmúltban újakra cserélték. 

A Luftwaffe F-4F Phantom II-ese mellett a cseh katonazenészek gyülekeznek.

A 2614-es MiG-21M 1997-ig repült a csehszlovák majd a cseh légierőnél.

Civil forgalom: egy kétmotoros Piper Seneca gurul az állóhelyére. A gép szélvédőfűtését utólag felszerelhető készlettel oldották meg. A keretbe foglalt üveglapok között elektromos fűtőszál biztosítja, hogy a pilóta a jegesedési körülmények között is kilásson.

Fekete Hollók, azaz Robinson R44 Ravenek.

Nyitókép L-159-esekkel és Gripenekkel.

A 212-es század L-159-eseinek elsődleges feladata a földi célpontok támadása, de ha „helyzet van” az éles fegyverzettel ellátott gépek a kis sebességű légi célok ellen illetve egyes kiemelt objektumok oltalmazására is bevethetőek.

A cseheknél megszokott volt, hogy a készültségi Gripenek is repültek a dinamikus programban. Cáslav Griffjei 2005-ben váltották a MiG-21-eseket.

Ez a civil lajstromú L-29 Delfin egykor a csehszlovák légierőben repült. Sajnos 2012 nyarán lezuhant, pilótája és utasa életét vesztette.

A 2005-ben beszerzett 16 új Mi-171-es közül nyolc lapos hátsó rámpával készült. A 9887-esen maradtak a megszokott kagylóhéjak, de a jobb oldalon egy nagyméretű, eltolható ajtó segíti a katonák gyors ki- vagy beszállását. Emiatt a fűtőberendezés az ajtó fölé került.

Mi-24-es harci helikopterek bemutatója.

A csehek harci helikopterei 2008-ban költöztek át Prerovból Namest nad Oslavouba, a 22. helikopterbázisra.

A típus olasz, az üzemeltető belga. A sárga SF260M-ek a Brüsszelhez közeli Beauvechain légibázisról érkeztek, ahol 1969 óta használták a leendő pilóták alapkiképzésére.

Magyar Gripen és pilótái.

A második világháborúban a PBY-5 Catalina látványa ugyanúgy örömmel töltötte el a Csendes-óceánra kényszerleszállt és a mentést váró pilótákat, mint az Atlanti-óceánon Európa felé tartó konvojok tengerészeit. Az 1943-as, kanadai gyártású amfíbia amerikai felségjelet és brit lajstromjelet visel.

A vízi leszálláshoz a szárnyvégi úszók lehajthatóak.

Az orrfutót a csónaktest aljába, a főfutókat a törzs oldalába lehet behúzni.

An-26-os gurul a felszálláshoz, a beton felett a melegben remeg a levegő. Az Ancsát Casa C-295M-ek váltották a cseh légierőnél.

Négyüléses Zlin Z-43-as. Magyarországon a néphadsereg, később a honvédség, a Magyar Honvédelmi Szövetség és egy rövid ideig a légirendészet üzemeltette, majd a kilencvenes években magánkézben is megjelent a típus.

A földi célpontok L-159-essel végrehajtott imitált támadását pirotechnikai eszközökkel tették látványosabbá.

A kétüléses L-159B vezérsíkján vörös pumafej vicsorog – gép tartósan üzemelt Kecskemétről is.  

Magassági öltözék és hajózóruha a parancsnoki épület mellett „olvasó” pilóta szobrán.

A póttartályos, UB blokkos, emlékműként kiállított MiG-21MF Cáslavban fejezte be a pályafutását.

A cseh légierő típusaira és a vendégek gépeire tömegek voltak kíváncsiak.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Lengyelországban már a lövészeti próbáknál tartanak a Rozsomák (Patria AMV) gyalogsági harcjárműre szerelt ZSSW-30 távirányított toronnyal, melyet a nehéziparban érdekelt lengyel Huta Stalowa Wola (HSW) kifejlesztett ki. A 30 milliméteres Mk 44 Bushmaster II-es gépágyúval, valamint az ezzel párhuzamosított 7,62 milliméteres UKM-2000C géppuskával és a távirányított torony jobb oldalán elhelyezett két Spike-LR irányított rakétával ellátott ZSSW-30 látható volt már a helyi fejlesztésű, a BWP-1/BMP-1-ek utódjának szánt Borsuk gyalogsági harcjárművön is. A lengyelek reménye szerint a próbák a Rozsomákon 2021 júniusára be fognak fejeződni.

Befejeződtek a német C-160 Transall teherszállító repülőgépek Maliban végzett repülései. A hohni Lufttransportgeschwader 63 (LTG 63) repülőezred gépei és személyi állománya csaknem nyolc év alatt Afrikában 22000 személyt és több mint 5000 tonna rakományt szállított. Körülbelül 4200 repülési órát gyűjtöttek össze 900 felszállásból. Ebből 76-ot egészségügyi szállítás tett ki, 158 beteggel és/vagy sérülttel a fedélzeten. A Németország és Franciaország által az 1960-as években közösen kifejlesztett repülőgép 1968 óta szolgál a német légierőnél, ahol ebben az évben nyugdíjazzák a típust. A hírek szerint a C-160-as Transall-ok kivonásával az LTG 63-as Szállítórepülő-ezred is felszámolásra kerül szeptemberben.

Még a tavalyi év októberében kapta meg a Dán Királyi Légierő létrehozásának (1950. október 1-jén) 70. évfordulója alkalmából az E-005-ös F-16AM repülőgép, az F-35-ökön alkalmazott FS36170 színkódú szürke festést. A Have Glass Grey V nevet viselő színvilág azóta fokozatosan tűnik fel a légierő többi Fighting Falcon-ján is. Eddig az E-005, E-007 és E-011 jelzésű gépeken figyelték meg az új festést.

Folyamatban van Norvégia 12. NHIndustries (NHI) NH90-es helikopterének átvétele. A szállítások 2020 márciusa óta szünetelnek, főként a Norvégia által a koronavírus-járvány következtében bevezetett személyi korlátozások miatt, de a norvégok sem voltak maradéktalanul elégedettek a típussal kapcsolatban. Az olaszországi Velence melletti üzembe április 20-án visszatért a norvég átvételi és berepülést végző csoport és pár napon belül el is kezdték a földi-és légi átvételt.

A General Dynamics Land Systems – UK bemutatta az AJAX járműcsalád új változatát, amely az ARES felderítő járművön alapul. Az MBDA-val együttműködésben megalkotott AJAX Overwatch fegyverzetét az ARES-on megtalálható 40 milliméteres gépágyú helyett, Brimstone irányított rakéták alkotják. Ezeket két, négy-négy rakétát magába foglaló konténerben helyzeték el a jármű hátsó részén, a tetőpáncélzaton. A konténerek 45 fokos szögben felbillenthetők az indításhoz. A rendszer kialakítása lehetővé teszi a rövid idő alatt végrehajtható zökkenőmentes integrációt.

A Franciaország által a különleges erők műveleteit támogató NHIndustries NH90FS (Forces Spéciales) helikopterek pilótái részére a Thales TopOwl továbbfejlesztett sisakkijelzője is rendszeresítésre kerül majd. Ez a 10 gép a már megrendelt TTH (Tactical Troop Helicopter) mennyiségből kerül majd átépítésre, NH90FS változattá a TFRA Standard 2 konfigurációnak megfelelően. Az NHIndustries mellett a Thales és a Safran vesznek még részt az átalakításban. Öt helikoptert szállítanak le 2025-ig, az ezt követő ötöt pedig 2026-ban. A módosítások a franciaországi Airbus Helicopters Marignane telephelyén történnek majd. Az első generációs TopOwl sisakkijelzők 2005-ben kerültek rendszeresítésre. Az új digitális generáció nagyobb felbontású képet állíthat elő, míg a videókat is veszteség mentesebben képes megjeleníteni. A sisakkijelző önsúlya csökkent, viselése kényelmesebbé is vált, továbbá csökkent az energiafogyasztása is. Felhasználva a legújabb digitális technológiákat tovább javultak a rossz időjárási körülmények között végrehajtható repülések biztonsági mutatói is segítségével.  Így az NH90FS változat a világ egyik legnagyobb teljesítményű taktikai szállítóhelikopterévé fog válni, különösen a szélsőséges környezeti körülmények között végzendő repülések tekintetében. A továbbfejlesztett TopOwl-t kiválasztották a Tiger harci helikopterek Standard 3-as korszerűsítési programjában is, amelyet Franciaország, Németország és Spanyolország közösen hajt végre.

Szerződést írtak alá az EC665 Tigre harci helikopterek következő generációs szintet képviselő irányított rakétájának fejlesztéséről. Ezt az MBDA fogja megalkotni. Az új fegyver, a Future Tactical Air-to-Surface Missile (MAST-F) elnevezéssel rendelkezik jelenleg, és az MBDA középkategóriás MMP rakétájának kipróbált és bevált komponenseire és technológiáira épül majd. Moduláris felépítése lehetővé teszi az MHT/MLP (Missile Haut de Trame / Missile Longue Portée) elképzelésre épülő rakéta egyszerű integrálását a Tiger mellett számos szárazföldi, vagy légi eszközre is a jövőben. Az MHT/MLP-t magas megbízhatóság jellemzi, ezenfelül 20% -kal kisebb tömeg, mint a kategória többi rakétája. Ez közel 100 kilogrammnyi megtakarítását eredményez majd a Tiger helikopter számára, amely harci konfigurációban akár nyolc rakétát is képes lesz szállítani. Ennek a súlymegtakarításnak a kihasználása növelheti a Tigris üzemanyag-kapacitását és így harci hatótávolságát, vagy repülési idejét. Az MHT/MLP hatótávolsága meghaladja a 8 kilométert, még akkor is, ha alacsony magasságban történik az indítása. Cserélhető többféle robbanófeje sokféle célpontot elleni alkalmazásra teszi majd képessé, nappali, vagy éjszakai körülmények között is. A kétirányú adatkapcsolat lehetővé fogja tenni a célpont indítás utáni befogását is.

Oroszország 2022-ben egy 11400 tonnás DELTA IV-osztályú ballisztikus rakétahordozó tengeralattjárót fog kivonni a szolgálatból. A JEKATYERINBURG nevet és K-84-es jelzést viselő egység építését 1982-ben kezdték el, míg vízre bocsátását 1984-ben hajtották végre, szolgálatba 1986-ban lépett. A JEKATYERINBURG-on 2011. december 29-én tűz ütött ki. Ekkor a Svédországban még a Szovjetunió megrendelésére épített 330 méter hosszú, 67 méter széles, 80 ezer tonna emelőképességű PD-50-es úszódokkban a tengeralattjáró orr-részének ellenőrzését hajtották végre. Azonban a JEKATYERINBURG-ot alátámasztó faállványzat lángra kapott. A lángok hamarosan átterjedtek a belső és a külső hajótest között lévő hangszigetelő gumirétegre is. Ennek sajátossága a kiváló hangszigetelő-képesség mellett, hogy igen nehezen gyullad meg, azonban ha lángra kap, akkor igen nehéz eloltani.

Oltását nehezítette, hogy a belső és a külső hajótest között több, a tengeralattjáró működéséhez szükséges rendszer eleme található meg, így igencsak szűk a hely, még az ilyen nagy egységek esetében is. Mindezen nehezítő körülmények miatt a tűz keletkezésétől számítva mindössze három óra elteltével már 15-20 méteres lángok csaptak ki a JEKATYERINBURG-ból. A dokk elárasztásával történő oltást nehezítette, hogy a dokkban tartózkodott az ADMIRAL KULAKOV UDALOJ I-osztályú romboló is. Ilyen helyzetben szerencsés esetben elképzelhető az elárasztással történő oltás úgy, hogy a rombolót ne érje víz. A tűztől nagyjából mintegy 40 méterre a torpedóhelységben ott voltak az acélszivarok.

Ezeket a javítás idején rendszeresen a tengeralattjárók fedélzetén hagyják az oroszok a ki- és berakodás meg nem történtével gyorsítva az újbóli használhatóságot. A torpedók mozgatását végző hidraulikus rendszer nem működött, így a személyzet néhány tagja kézi erővel három torpedót távolított el a veszélyesnek vélt helyéről. Egy torpedó felrobbanása a tengeralattjáró, az úszódokk és az ADMIRAL KULAKOV vesztét is okozhatta volna, valamint a JEKATYERINBURG-on lévő nukleáris fegyverekből (16 nagy hatótávolságú nukleáris rakéta, rakétánként négy robbanófejjel és talán a torpedók közül három szintén nukleáris fejjel szerelve) akár radioaktív szennyeződés is kerülhetett volna a tengervízbe és a levegőbe is.

Törökország hamarosan egy még nem ismert országba exportálja a belföldön kifejlesztett Hurkus turbólégcsavaros kiképzőgép fegyveres bevetések végrehajtására képes C változatát, a Turkish Aerospace Industries (TAI) beszámolója szerint. Az 1600 lóerős Pratt&Whitney Canada PT6-os gázturbinával hajtott Hurkus B 100 kilogrammal könnyebb, mint az A változat és a pilótafülkében rendelkezik a műszerfalba szerelt többfunkciós kijelzőkkel, a BAE Systems által gyártott  LiteHUD szemmagasságú kijelzővel, valamint Martin-Baker Mk T16N dupla nullás katapultülésekkel is. Törökországban a légierő a SIAI-Marchetti SF-260 utódját látja a hazai gyártású gépben, amiből első körben 15 darabot rendeltek meg, majd a későbbiekben még további 40 darabra tartanak igényt. A továbbfejlesztett, már inkább harci repülőgépnek tekinthető Hurkus C hét felfüggesztési ponton képes 1500 kilogrammnyi fegyverzet hordozására. A 8 kilométeres hatótávolságú, félaktív lézeres önirányítású L-UMTAS rakéta mellett fegyverzetében a Roketsan UMTAS infravörös irányítású páncéltörő rakéták és a Cirit félaktív lézeres önirányítású rakéták is megtalálhatók. A bombafegyverzet terén a szintén lézeres félaktív önirányítású Teber irányítókészlettel ellátott bombák megjelenése várható. Csöves fegyverzetét a szárnyak alatti gondolákban elhelyezett 12,7 milliméteres nehézgéppuskák, valamint 20 milliméteres gépágyúk alkothatják. Az első külföldi vevő a hírek szerint 12 darab Hurkus C-t rendelt meg, nevét a szerződés aláírás után hozzák nyilvánosságra.

Nem titok, hogy az Izraeli Légierő a harci hatótávolságot az egyik legfontosabb tényezőnek tartja repülőgépeinél. Emiatt külső üzemanyagtartályokkal szeretné ellátni újonnan beszerzett Lockheed Martin F-35 Lightning II-es vadászbombázóit is. A helyi jelöléssel F-35I Adir-ként ismert variáns esetében az új üzemanyagtartályok a törzs felső részére kerülnének, kevésbé rontva a lopakodási jellemzőket. Ez a munka meglehetős körültekintést igényel, mivel az új külső üzemanyagtartályoknak nem szabad túlságosan rontaniuk az F-35 alacsony észlelhetőségét. Ez főleg a választott formával és a felhasznált anyagok révén valósítható meg. Pár nappal ezelőtt egy izraeli oldal arról számolt be, hogy a tartályok fejlesztése még folyik. A 2019-ben megkezdett munka helyszíne a Tel-Nof légibázison székelő Repülőkísérleti Központ.

Az új üzemanyagtartály kifejlesztése az izraeli védelmi minisztérium, a légierő és a védelmi ipar együttműködésének eredménye lesz, amelynek célja az Izraeli Védelmi Erők stratégiai képességeinek fejlesztése. Az illeszkedő üzemanyagtartály mellett egy 2270 literes szárny alatti tartályon is dolgozik az Israel Aerospace Industries (IAI) és a Cyclone, az Elbit Systems leányvállalata. Szárnyak alatt a két 2270 literes tartállyal az F-35I hozzávetőlegesen 40% -kal növelhetné meg a teljes üzemanyag-kapacitását. Először is, magának a tartálynak, valamint a pilonnak, amelyhez csatlakozik, olyan kialakítással kell rendelkeznie, amely minimalizálja a tényleges radarhullám visszaverő felületet, hogy ne rontsák túlságosan a repülőgép lopakodási tulajdonságait. További probléma, hogy még egy üres tartály, vagy akár pilon eldobása után is a szárnyban szabadon maradnak olyan kis csatlakozást biztosító és az üzemanyag-rendszerhez tartozó szerelvények, amelyeket már nem fed el a radarelnyelő bevonat. Amikor az ellenség a legmodernebb radarrendszereket használja, még egy ilyen kicsi, szabad felület is a repülőgép észleléséhez vezethet.

A tengerentúlon az Egyesült Államok haditengerészetének elképzelése szerint az F/A-18-as Hornet-ek 1816 literes póttartályait függesztették volna fel az F-35C-k szárnya alá. A szélcsatornában végzett tesztek azonban megmutatták, hogy ezek leoldásakor az üzemanyagtartályok fölött áramló levegő hatására nagy az ütközésveszély a nem megfelelően gyors és erős eltávolodás miatt, így egy módosított, kedvezőbb légellenállású, de már csak 1612 literes tartályt tartottak megfelelőnek. Ennek gyártására eddig nem került sor. Pedig az ilyen tartályok fejlesztése még az Egyesült Államok számára is nagy jelentőségű lenne, amelynek több száz tartálygépből álló flottája van, amelyeket nagyon intenzíven használnak, amikor az F-35-ök a Csendes-óceán légterében repülnek. A Csendes-óceánon szétszórtan található repülőterek közötti nagy távolság azt jelenti, hogy minden repülést több tartálygéppel kell biztosítani, és a harci gépek üzemanyagát nagyon gyakran pótolják, mert biztonsági okokból a repülőgépek tartályaiban mindig elegendő üzemanyagnak kell lennie az önállóan repüléshez a legközelebbi repülőtérre.

Például 2017-ben tíz F-35B-vel az arizonai Yuma bázisról a Japánban lévő Iwakuni bázisra átrepülve kilenc tankergépet használtak, és mindegyik F-35B-t huszonötször tankolták a levegőben. Az üzemanyag póttartályok használata jelentősen csökkenthetné a pilóták leterheltségét az üzemanyag-feltöltési műveletek során, növelné a hatótávolságot és csökkentené a tartálygépek részvételét az ilyen feladatokban. Izraelben megvizsgálták az F-22A Raptor-okon alkalmazott 2271 literes póttartályok felszerelését is az F-35I-re, de itt is szembesülniük kellett azzal a ténnyel, hogy ezeket sosem tervezték alkalmazni szárny alatt hordozott fegyverzettel, így leoldás utáni viselkedésük az így befolyásolt légáramlatban nem vizsgált terület.

Ha már Izrael, meg kell említeni, hogy április 25-én újabb Lockheed Martin F-35I Adir-ok érkeztek meg a közel-keleti államba. A 939-es (AS-25), a 941-es (AS-26), valamint a 943-as (AS-27) oldalszámú példányok még április 17-én indultak útnak a gyártó texasi Fort Worth-ben található üzeméből. Az Azori-szigeteki Lajes légibázison azonban kényszerű pihenő várt rájuk. Meg nem erősített jelentések szerint a három repülőgép egyikének a hajtóművével akadtak gondok. A Nevatim bázison landoló kötelékkel így már 27 darab F-35I található meg Izrael területén a 116., illetve a 140. század állományában. Ezt a három gépet a 116. századhoz osztották be.

Április utolsó napjaiban megérkezett Nigériába a harmadik PAC/CAC JF-17/FC-1 Thunder Block 2-es vadászbombázó is. Mindhárom gép esetében a szállítás a levegőben történt, egy pakisztáni felségjelet viselő Iljusin IL-76-os tehergép segítségével. A nyugat-afrikai Nigéria, mely a Föld egyik legnagyobb olajtartalékának birtokosa, eddig három példány beszerzését véglegesítette. 2004 közepén jelentések érkeztek arról, miszerint egy orosz-izraeli konzorcium felajánlotta mind a 23 megmaradt nigériai Mikojan–Gurjevics MiG-21-es átalakítását és szolgálatba állítását. Ehelyett azonban úgy tűnt, hogy Nigéria az izraeli Elbit és a román Aerostar együttműködésével létrejövő korszerűsítés mellett dönt. Ez azonban pénzügyi gondok miatt nem valósult meg. Végül Nigéria Kínához fordult, így a MiG-21-ek ottani továbbfejlesztése, a Chengdu F-7 került megvásárlásra. 2018 októberében aztán megszületett a megállapodás három darab kínai/pakisztáni fejlesztésű vadászbombázó beszerzéséről is. A gépekért 184,3 millió dollárt fizetnek majd ki a gyártónak.

A hírek szerint a gépvásárlás anyagi fedezete banki kölcsönből került előteremtésre. Az első, festése alapján Nigériának szánt JF-17 Thunder-ről 2020 januárjában jelentek meg fotók a világhálón. A világhálóra 2020 májusában felkerült képeken a már berepülés alatt álló gépek 2P 60, 61 és 62 oldalszámokkal ellátva voltak láthatók. A nem hivatalos források jelenleg igencsak eltérőek, van ahol újabb 7, de máshol már 40 darab JF-17-es megvásárlásáról tudnak. Amennyiben Pakisztánnak sikerül eladni ezt a nagy darabszámot, akkor az történelmi lesz, és hatalmas profitot fog hozni az ország számára. Emellett ez az üzlet növelheti más potenciális vásárlók bizalmát. A gépekhez Nigéria SD-10-es légiharc-rakétákat, célzókonténereket és lézerirányítású bombákat is be kíván szerezni. Nigéria számára a továbbfejlesztett Block 2-es variáns került eladásra.

Ez a változat nagyjából 10-15 %-ban tér el a Block 1-es változattól. Ezek a módosítások leginkább a fedélzeti elektronikát érintik, (adatátviteli rendszerek, elektronikai hadviselés) de a Block 2-es már alkalmassá vált légi üzemanyag-felvételre is, ezért egyik leginkább szembetűnő ismertetőjegye a merev üzemanyagfelvevő-cső. Ez a törzs jobb oldaláról nyúlik előre, nagyjából a pilótafülke szélvédőjének keretéig. Kialakítása, bár kínai tervezésűnek állítják be a források, nagymérvű hasonlóságot mutat a dél-afrikai Denel Aviation által modernizált Mirage III-on alkalmazotthoz. Ez a cég segédkezett néhány pakisztáni Mirage modernizálásában, amelyekre ez a bizonyos cső is felszerelésre került. Bár hivatalosan nem került elismerésre, a JF-17 Block 2-es repülőgépek Nigériának körülbelül 60 millió dollárba kerültek, beleértve a levegő-levegő és a levegő-föld rakétákat is. Állítólag a JF-17 darabára fegyverek nélkül 40 millió dollár.

Indiában éleslövészetet hajtottak végre kétféle izraeli gyártmányú légiharc-rakétával. Mind az aktív radaros Derby, mind az infravörös irányítású Python-5 100%-os eredményt ért el a lövészet során. Az indításokat mindkét rakéta esetében a hazai fejlesztésű HAL Tejas-ról végezték el.

A Hindustan Times információi szerint Franciaország kormányát kereste meg az Indiai Légierő azzal a kéréssel, hogy szeretnének egy Airbus A330MRTT légi utántöltő-repülőgépet bérelni. A majdani, kormányok közötti megállapodásban létrejövő bérlet később még öt másik A330MRTT-re is ki szeretnék terjeszteni az indiaiak. A bérlés közelgő eljöveteléről ez év februárjában már érkeztek hírek. A 6 darabos mennyiségben a 78. Repülőszázadnál szolgálatban álló Iljusin Il-78MKI Midas tankergépek hadrafoghatósága nem megfelelő. Éppen ezért tervben van egy 80 millió dolláros korszerűsítési program. A gyártóval évekkel ezelőtt körvonalazott szerződés értelmében az új hajtóművekkel és fedélzeti rendszerekkel történő ellátásuk mellett élettartam-hosszabbításon is át fognak esni a tankerek, hogy jelentősen, akár további 15 évvel is megnöveljék a repülőgépek üzemidejét. További lépések ebbe az irányba eddig nem történtek. Egy másik szálat nézve, India már 2006 óta próbálja szerződéssel véglegesíteni az Airbus A330MRTT beszerzését, azonban a gépek áráról szóló tárgyalások eredménytelensége okán ez eddig nem valósult meg, tendergyőzelem ide, vagy oda. Ugyanakkor Oroszország készen áll arra, hogy az új fejlesztésű Il-78M-90A légi utántöltő repülőgépeket adjon el India részére. Ebbe a 2019 első felébe kialakult képbe nyomakodott bele a bérlés lehetősége. Így lehetővé válna az éppen korszerűsítés miatt távol lévő példányok pótlása, illetve a darabszám emelése is. Új-Delhi mind az Airbus-t, mind a Boeing-ot felkereste a bérlés ötletével.

A dél-koreai média április 23-án arról számolt be, hogy a Korea Aerospace Industries (KAI) és a thaiföldi kormány megállapodást kötött a T-50TH felfegyverezhető sugárhajtású kiképző repülőgépek további példányainak beszerzéséről. A Thaiföldi Királyi Légierőnél végzett pilótaképzés hatékonyságának növelése érdekében további két példányt szereznének be. A T-50TH-t az F-16 A/B MLU  és a JAS39C/D pilóták kiképzésére és felkészítésére használják Thaiföldön az Aero Vodochody L-39ZA/ART Albatros helyett, 12 darabos mennyiségben. A dél-koreai típus a tender végső szakaszában a kínai Hongdu L-15-el mérkőzött meg. Nagyjából egy évvel ezelőtt a thaiföldi kormány úgy döntött, hogy nem vásárolja meg a tervezett két T-50TH sugárhajtású kiképzőgépet. A délkelet-ázsiai ország 14 darabosra szerette volna növelni a T-50TH-s mennyiségét. A gépek megvásárlásának lemondásáról azért döntöttek akkor, mert a védelmi költségvetésből pénzeszközöket kellett elkülöníteni a koronavírus okozta válság kezelésére. Thaiföldre az első 4 T-50TH 2015-ben érkezett meg, majd 2017 végéig a másik 8 példány is leszállításra került.

Dél-Korea teherszállító repülőgépek beszerzésére készül. A vásárlásra 432 millió dollárt szánnak, ezért 4 darab repülőgépet állítanának hadrendbe. Még nem döntötték el, hogy a Lockheed Martin C-130J Super Hercules, az Embraer KC-390, vagy az Airbus A400M Atlas típusát kívánják beszerezni. Az viszont már világosan kifejtették, hogy a külföldi eladótól elvárják, hogy a helyi védelmi ipar előmozdítása és a munkahelyteremtés érdekében konzorciumot hozzon létre a helyi cégekkel. A légierő vezetése 2026-ban szeretné megkötni a repülőgépekre vonatkozó szerződését.

Jóváhagyásra került a Korea Aerospace Industries (KAI) a KUH-1 Surion helikopter MAH (Marine Attack Helicopter) változatának fejlesztése Dél-Koreában. A 2022-től kezdődő és 2031-ig tartó programra 1,44 milliárd dollárt költhetnek el. A helyi tengerészgyalogos erők speciális igényei miatt módosított verzió a MUH-1 Marineon nevet kapta, ami egy mozaikszó és a Marine (tengerészgyalogság) és a Surion szavakból lett összerakva. Ez a tengeri üzemre tervezett helikopter a kétfős személyzeten felül két géppuskást is szállít a kilencfőnyi tengerészgyalogos mellett. A tengerészgyalogság terveiben 40 darab Marineon beszerzése szerepel. A MUH-1 variáns fejlesztése 2013 júliusában kezdődött el, az első felszállásra 2015 januárjában került sor. A két plusz üzemanyagtartály miatt nagyobb hatótávolsággal rendelkező, így több mint három órán át a levegőben maradható, a törzs hosszába visszahajtható rotorlapátokkal, valamint további tengeri üzemhez szükséges módosításokkal ellátott forgószárnyasra egy nyolc hónapos tesztidőszak várt 2015-ben. A KUH-1 Surion helikopter különféle változatából 200 darabot meghaladó mennyiség rendszeresítése várható helyi szinten. Az eddig átadott példányokkal szerzett tapasztalatok, az egy 2018 júliusában bekövetkezett gépveszteséget leszámítva, mely öt halálos áldozatot követelt, kedvezőek.

Ugyanis 80%-ot meghaladó bevethetőségi rátát produkáltak és csak az első 10-15 példánynál adódtak jelentősebb üzemeltetési problémák, de ezek sem bizonyultak komolynak. A 2019-ben még modell formában bemutatott MAH-t a Bell AH-1Z Viper tervezett beszerzése hívta életre. Orr-részére egy szenzortorony került, valamint az orr alatt a háromcsövű, 20 milliméteres Gatling-rendszerű gépágyú volt látható. A pilótafülkét követő törzsrészen, a törzs magasságának felénél kerültek elhelyezésre a félszárnyak, amelyek alá két-két helyen a felszíni (a 70 milliméteres rakéták mellett például Hellfire, vagy Spike), míg a végein a légi célok elleni Mistral ATAM rakéták felfüggesztési pontjai kerültek kialakításra. Egy másik elképzelés is bemutatásra került ekkor, ez a KUH-1E, ami már öt és fél éve fejlesztés alatt áll, hogy megfeleljen a külföldi ügyfelek igényeinek. Ennél a főfutóművekkel egyvonalban helyezték el a törzs tetejéhez és a futóművek gondoláihoz rögzített fegyverzet felfüggesztőket, oldalanként egyet-egyet. A helikopter maximális felszálló tömege 8709 kilogramm, orrában egy időjárásradart szereltek be. Akkor úgy nyilatkoztak, hogy eme két változat közül melyik fog megvalósulni, az attól függ, hogy melyik iránt mutatkozik majd nagyobb érdeklődés. A viszonylag problémamentes típusra csekély az érdeklődés a határokon túlról.

A Hanwha Defense által gyártott S-21 Redback (a dél-koreai hadsereg számára fejlesztett és gyártott K21 új változata) gyalogsági harcjármű is megkapja a teljesen gumiból gyártott lánctalpakat. A lánctalpakat közösen alkotta meg a kanadai Soucy International és a BAE Systems svéd leányvállalata. Ezt 2010 végétől próbálták ki harctéri körülmények között Afganisztánban, két lövészpáncéloson. A norvég CV9030-as gyalogsági harcjárműveken ilyen teljesen gumiból készült lánctalpakat már évek óta használnak. A 28 tonnás jármű több mint egy tonnával vált könnyebbé az új lánctalpakkal és a CV90-es által keltett zajt sikerült 10 dB-el, míg a rezgést 65%-al csökkenteni. E két utóbbi nem csak a szállított személyek komfortérzetét növeli, hanem az elektronikai rendszereknek élettartama is növekedni fog, csökkentve ezzel az üzemben tartási költségeket. A 80%-al csökkenő karbantartási költségek mellett még a jobb manőverező-képesség, valamint a 30%-al kisebb fogyasztás is a gumiból készült lánctalp felé billenti a mérleg nyelvét. 2020 októberében Hollandia is ezt rendelte meg CV9035NL gyalogsági harcjárműveire.

Megkapta a kínai haditengerészet az első Type 075-ös (YUSHEN-osztályú) partraszállást támogató helikopterhordozóját. A hajó a 31-es hadrendi számot, és a HAJNAN nevet kapta. A hajóról készült filmfelvételeken, a fedélzetén nyolc Z-8CJ helikopter volt látható. Ezt az első Type 075-öt 2019. szeptember 25-én bocsátották vízre, míg testvérhajója 2020. április 22-én követte, majd 2021 elején vízre került a harmadik egység is. A kínai Type 075-ök méreteik megfelelnek a legnagyobb ilyen típusú hajókénak, hiszen vízkiszorításuk 40000 tonna, teljes repülőfedélzetük 250 méter hosszú, szélessége pedig 30 méter. A 30 darab helikopter szállítására képes egységek rendelkeznek elárasztható dokkfedélzettel és két légpárnás partraszállító járművel is. Összesen hat Type 075-ös megépítéséről szólt eddig a kínai haditengerészet terve. Az első Type 075-ös partraszállást támogató helikopterhordozó első tengeri próbaútja 2020. augusztus 5-én, szerdán elkezdődött teszt 19 napos volt, mivel a hajó augusztus 23-án futott be Sanghajba.

A hajóról készült képek alapján megállapítható a dízelmotorok beszabályozásán volt még mit finomítani, hiszen néha igencsak erős koromképződés mellett üzemeltek. Szokás szerint ezen az első próbajáraton a hajó főbb rendszereit, (meghajtás, kommunikáció, navigáció) ellenőrizték le. Amíg erre sor került azonban nem csak a munka égett a kínai hajóépítők keze alatt, mivel április 10-én a sanghaji Hudong-Zhonghua hajógyár dokkjában kigyulladt maga a hajó is. Az internetre felkerült fotókon látható volt, hogy a hajó középső és hátsó részén tomboló tűz okozta füst a hajó középső részén és az elárasztható dokkfedélzet hátsó ajtaján dőlt ki. Az egységen a tüzet gyorsan eloltották, de a hadihajón okozott károk mértéke eddig még nem ismertek. Azonban az, hogy rövid idő elteltével képes volt a kifutásra és a tesztek elkezdésére okot ad arra a megállapításra, hogy a tűzkár nem volt nagymértékű. Várhatólag ha nagyobb hibára nem derül fény az első Type 075-ös partraszállást támogató helikopterhordozó 2021-ben, vagy 2022-ben áll majd szolgálatba.

Ausztrália részére Washingtonban jóváhagyták a kért Boeing CH-47F Chinook helikopterek eladását. Ausztrália 4 darab CH-47F beszerzési kérelmével fordult az USA-hoz. Ez nagyjából 259 millió dolláros költséggel járhat. A CH-47 Chinook nehézhelikopterek 1974 óta vannak jelen Ausztráliában. Ez idő alatt tizenkét CH-47C-t, nyolc CH-47D-t, és tíz CH-47F változatot rendszeresítettek, jelenleg már csak az F-ek találhatók meg a hadrendben, átlagéletkoruk 5,5 év.

Nagyjából 3%-os áremelkedéssel kell majd számolni a Lockheed Martin F-35 Lightning II-es vadászbombázók Pratt&Whitney F135-ös hajtóműveinél, Törökország programból való kizárása következtében. Mint a gyártó elmondta, a törökök összesen 188 darab alkatrészt készítettek az F135-höz. Ezek jó a minőség mellett olcsóbbak is voltak, mint azok, amiket más gyártók készítenek. A törökök pótlására érkezők 75%-a új beszállító a programba, továbbá többségük amerikai cég lett. A beszállítók fennmaradó 25%-a még nem szerezte meg a szükséges tanúsítványokat a munka elkezdéséhez, de ezt 2021 végéig megteszik. Egyébként az F135 alkatrészeinek mintegy 20 százalékát nemzetközi gyártók készítik el.

Éleslövészettel egybekötve mutatták be az amerikai tengerészgyalogság nemrégiben fejleszteni kezdett partvédelmi képességét. 2021. április 28-án a Raytheon Missiles & Defense Kalifornia partjainál a NMESIS névre keresztelt fegyverrendszerrel hajtott végre lövészetet. Ez az első teszt bizonyította, hogy a rendszer képes egy Naval Strike Missile-t, vagy NSM-et indítani az amerikai tengerészgyalogság ROGUE (Remotely Operated Ground Unit for Expeditionary) távvezérelt teherautójára szerelt földi indítószerkezetéből, amely közvetlen találatot ért el a tengeren lévő felszíni célponton. Az NSM-et földről indítva partvédelemre megrendelték már Norvégiában és Lengyelországban is.

Meglepően gyorsan a valós életben alkalmazták az USAF Boeing F-15E Strike Eagle vadászbombázóit bombaszállításra. A típust pár hónappal ezelőtt tesztelték ebben a feladatkörben. Persze nem a megszokott módon, nehéz, méretes rakományok belsőleg történő szállítását szerették volna elvégeztetni vele. Inkább egyfajta taktikai fegyverszállító szerepkört ruháznának az F-15E-re, amelyik az összes külső felfüggesztési pontján precíziós bombákkal felpakolva a harctérhez közelebbi bázisokra átrepülve juttatná el eme értékes fegyvereket az ideiglenesen odatelepült – ACE = Agile Combat Employment koncepciót követve - F-22-es és F-35-ös vadászbombázók részére.

Erre képes, hiszen egyszerre akár 15 darab teljesen összeszerelt és használatra kész GBU-38/B JDAM-et is szállíthat (hat a baloldali, hat a jobboldali illeszkedő póttartályokon, míg három a törzs alatt, vagy a törzs és a szárnyak alatt egy-egy egytonnás GBU-31/B is hordozható), bár ennyi bevetésére képtelen, hiszen nem mindegyik felfüggesztő van bekábelezve. Szállításra viszont ezek is megfelelnek, sőt az F-15E a leszállás előtt, vagy a landolás után újra felszállva immáron kevesebb precíziós bombával, harci feladatot is végrehajthat majd, amennyiben a harci helyzet ezt igényelné. Sőt az is lehetséges lesz, hogy a fel nem használt bombákkal magát a hordozó gépet fegyvereznék fel és így indulhatna a következő bevetésre egy már az ellenség által rombolt, vagy éppen nem kellően kiépített repülőtérről. Április 25-én az angliai Lakenheath támaszpontról a közel-keletre áttelepülő 6 darab F-15E gépenként az illeszkedő üzemanyag tartályokon 12 darab 225 kilogrammos JDAM, míg a törzs alatti felfüggesztési ponton négy 113 kilogrammos GBU-39 SDB bombát cipelve érkezett meg. A szárnyak alatti felfüggesztési pontokon 2-2 AIM-9 és AIM-120 légiharc-rakéta, valamint két póttartály is elfért még.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Alenia Aermacchi M-346

General Dynamics F-16AM Fighting Falcon

NHI NH90TTH

Bell/Boeing CV-22B Osprey

Panavia Tornado ECR

Fairchild A-10C Thunderbolt II

CASA C-101EB Aviojet

Lockheed S-3B Viking

Szuhoj Szu-22M4 Fitter-K

Kawasaki OH-1 Ninja

Shenyang J-8F

McDonnell Douglas F-15C Eagle

De Havilland Canada C-115 Buffalo

Sikorsky SH-60F Seahawk

Dassault Mirage IIID

McDonnell Douglas F/A-18A Hornet

AMX International AMX ACOL

Sikorsky CH-53GA

Hawker Hunter F.58

McDonnell Douglas F-4F Phantom II

Mil Mi-26

Lockheed C-5M Super Galaxy

Eurofighter Typhoon FGR.4

Northrop F-5EM Tiger II

Chengdu J-20

Bell AH-1S Cobra

Dassault-Dornier Alpha Jet 1B

Douglas A-4SU Skyhawk

AgustaWestland EH-101 Merlin HC.3A

Lockheed C-141A Starlifter

Fiat G-91T1

Boeing KC-767J

Dassault Mirage 2000D

Lockheed Martin F-22A Raptor

Agusta-Westland AW-159 Wildcat AH.1

Első alkalommal málháztak Airbus H145M típusú helikoptereket a Nehéz Légiszállító Ezred C-17-eseinek egyikébe. A foglalkozás célja az volt, hogy a katonák begyakorolják a forgószárnyasok be- és kirakodását arra az esetre, ha a típust nagyobb távolságokra kellene eljuttatni.

Akár a levegő, akár a lövészárkok „divatjáról” beszélünk, mindkét esetben az emberi látás és az észlelteket feldolgozó agyi folyamatok befolyásolásáról van szó.

Lezárult a HungaroControl egyik legjelentősebb beruházása, amelynek keretében az elmúlt fél évben teljesen megújultak a társaság légi navigációs és hangkommunikációs rendszerei, valamint a légiforgalmi szakemberek munkaállomásai.

2021. április 27-én aláírták a megállapodást, létrejön a kínai-magyar légi Selyemút, kínai logisztikai bázis épülhet a budapesti repülőtéren.

Nagyszabású légi utántöltési tesztsorozatban vett részt az Airbus új A400M szállító repülőgépe és a Francia Légierő két H225M típusú, közepes, többfeladatú szállító helikoptere a közelmúltban.

Napjaink világméretű koronavírus-járványa feledteti, hogy nem is olyan régen a fekete kontinensen egy másik vírus pusztított: az Ebola. 2014 augusztusának első napjaiban egy amerikai magáncég olyan repülési feladatra vállalkozott, amelyre korábban nem volt példa. Gulfstream III-as repülőgépükkel kétszer fordultak az Egyesült Államok és a járvány sújtotta Libéria fővárosa, Monrovia között és mindkét repüléssel egy-egy Ebola-vírussal fertőzött amerikai állampolgárt juttattak haza.

2014 tavaszán Nyugat-Afrikában Ebola-járvány tombolt, és az 1976-ban azonosított vírustól több ezren lettek súlyos betegek. Egy 33 éves amerikai orvos és szintén amerikai, 59 éves munkatársnője hónapok óta dolgozott Libériában, amikor július utolsó hetében ők is megfertőződtek. Kettőjüknek több esélye volt felépülni, mint bárki másnak a betegek közül. Az Egyesült Államokban azonnal elindult hazaszállításuk megszervezése, alaposan megosztva az amerikai társadalmat. Az amerikaiak egy része nemtetszésének adott hangot, félve attól, hogy az Egyesült Államokban is kitör majd a járvány. Másik részük viszont azt hangoztatta, hogy igenis mindent meg kell tenni honfitársaikért, haza kell repíteni őket, hogy megfelelő kezelést kaphassanak egy amerikai kórházban. Amíg a különböző fórumokon ment a vita, egy georgiai cég, a Phoenix Air Group Inc. a kormány hathatós támogatásával elkezdte a felkészülést a repülés végrehajtására. 

A Gulfstream III-as kabinjának egyik légi betegszállító konfigurációja.

A Phoenix Air Group Inc. egyike volt azoknak a cégeknek Amerikában, amelyek a kormány és a fegyveres erők részére biztosítottak légi szolgáltatást. Flottájában légcsavaros-gázturbinás Gulfstream I-es illetve sugárhajtású Learjet 35/36 és Gulfstream III-as típusok üzemeltek. A Phoenix Air egyrészt ugyanolyan szolgáltatást végzett, mint bármely más cég, amely hasonló típusokkal repül, vagyis teherszállítás, charter- és üzleti repülés egyaránt volt a palettán. Másrészt a katonai repüléssel foglalkozó, Phoenix Force elnevezésű részlegük többek között célvontatáshoz, drónindításhoz, fegyvertesztekhez, vadászirányítók képzéséhez, elektronikai hadviselési gyakorlatokhoz biztosított repülőgépet a haditengerészet részére, továbbá hadihajók ellen is repültek ellenséges fegyverrendszereket és eljárásokat szimulálva. Emellett különleges szállítással is foglalkoztak - lőszert, robbanóanyagot és más veszélyes árut egyaránt szállíthattak.

A Phoenix elektronikai hadviselési kiképző-gyakorló feladatokra felszerelt Learjetjei.

A cég a védelmi minisztériummal és az egészségügyi hatóságokkal karöltve már évekkel korábban létrehozott egy olyan eszközt, amellyel akár súlyosan fertőzött személyeket is a világ bármely részéből az Egyesült Államokba lehetett szállítani. Ez az ABCS-nek (Aeromedical Biological Containment System) nevezett, fóliasátorra emlékeztető szerkezet volt az, amelyben 2014. augusztus elején a két fertőzött amerikait hazaszállíthatták. Ez az eszköz tettei lehetővé, hogy a beteget – egyszerre csak egy főt - a repülőgép személyzetétől és az egészségügyi személyzettől izoláltan szállítsák. Így csak akkor kellett az orvosoknak és az ápolóknak speciális öltözéket viselniük, amikor az ABCS-be léptek.

Az ABCS-ben valamivel kisebb a légnyomás, mint a repülőgép kabinjában, hogy ha a sátor tömítettsége valahol megsérül, akkor a kabin levegője szivárogjon be és ne a benti levegő jusson ki. A nyomást külön berendezés figyeli, ami jelez, ha a tömítettség megszűnik. Az ABCS sátorba elölről léphet be az egészségügyi személyzet, miután a cipzáras zsilipen átjutott. Azt, hogy a zsilipeléskor se jusson ki fertőzött levegő, az áramoltató rendszer biztosítja azzal, hogy elölről, a zsilip irányából egy szűrőn keresztül folyamatosan fújja be a levegőt. A sátoron áthaladó levegő hátul egy újabb szűrőn, majd egy csövön keresztül a Gulfstream végén, a poggyásztér átalakított ajtajánál jut ki a repülőgépből. A fertőzött személy egy, a mentőautókban és betegszállító repülőgépekben használatos ágyon fekszik a szállítás során. Szükségletei elvégzéséhez egy kisméretű mobil WC szolgál.

Az ABCS és tartozékai az egyik Gulfstream mellett.

A feladatra természetesen olyan repülőgépet kellett kiválasztani, amely egyrészt alkalmas volt az interkontinentális repülésre, másrészt akkora ajtaja volt, amelyen keresztül az ABCS-t a fedélzetre lehetett emelni. A választás az N173PA lajstromjelű Gulfstream III-asra esett. A Phoenix Air kettőt üzemeltetett a típusból, a szóban forgó gépet 2005-ben vásárolták a dán légierőtől. Nemcsak arra volt alkalmas, hogy átrepüljön az afrikai országba, de nagyméretű, felfelé nyitható ajtaja révén az ABCS-t is a fedélzetére vehette. Sebessége, hatótávolsága és az utastér mérete miatt - egy viszonylag nagy orvosi team és annak teljes felszerelése is elfért a fedélzeten – a géppel korábban is végeztek már interkontinentális betegszállítást, de az Ebola miatt a 2014. augusztusi repülések jobban reflektorfénybe kerültek.

A Phoenix repülőgépén nagyméretű teherajtó van.

Mindkét repülést ugyanazon az útvonal hajtották végre a pilóták, akik a többi résztvevővel együtt önként jelentkeztek a feladatra. A Gray Bird hívójelű Gulfstream a Phoenix Air bázisáról, Cartersville-Bartow County repülőtérről indult és először az Azori-szigeteken lévő portugál légibázison, Lajes Fielden szállt le, majd a tankolás után Monroviába, Libéria fővárosába repült tovább. Hazafelé szintén leszállt az Azori-szigeteken, ezután az Atlanti-óceánt átrepülve érkezett a Maine állambeli Bangorba. Innen délre folytatta az utat, Georgiába, a légierő Dobbins bázisára. A két, egyenként 14 órás repülés után mindkét beteg innen került egy atlantai kórházba. A repülőgép utasterének minden tartozékát és a padlót is több réteg műanyag fólia borította. A Gulfstreambe történő beszálláskor a betegek védőöltözéket kaptak, amelyeket csak az ABCS-ben vettek le róluk. Kiszálláskor szintén ezeket a ruhákat viselték, de az öltözékeket akkor már fertőzöttnek minősítették. Ezért a sátorból még plusz egy steril lábbelibe léptek és így hagyták el a fedélzetet, miközben semmihez sem nyúlhattak. Ezután már csak a repülőgép fertőtlenítésének többórás procedúrája volt hátra. Az ABCS-t is fertőtlenítették majd később elégették.

Az orvos augusztus 2-án érkezett Atlantába, a kórházból augusztus 21-én engedték haza. Kolléganőjét augusztus 5-én szállította haza a Phoenix Air, kórházi kezelése 21 napos volt. Mindketten meggyógyultak egy olyan betegségből, amelynek túlélésére alig tíz százalék esélyük volt.

* * *

Fotó: Phoenix Air Group, Centers for Disease Control and Prevention

2021 februárjában történelmi jelentőségű hírként járta be a sajtót, hogy az Egyesült Államok légiereje B-1B Lancereket telepített a norvégiai Ørland légibázisra.

Az idei első levegő-föld éleslövészet kínált néhány különleges pillanatot - és sokat melyet mindig jó újra látni, megörökíteni. A múlt tapasztalataiból okulva: amíg csak lehet.

Az áprilisi hó maradéka a lövészet napjaiban is ott világított még a Mórocz-tetőn.

Útban a tízes csomag a célterület felé.

Egy közeli felvételen a GS-2-30K torkolattüze, egyik nyomjelző lövedéke, a lőszerek kivetett hüvelyei és hevedertagjai.

 

Géppár a lőtér felett. Az idei első kitelepülés során két gép jellemzően Körös-hegyen dolgozott, egy pedig Újmajorban helyizett.

 

Újabb adag 30 milliméteres röppályája kezdeti szakaszán. Érdemes megfigyelni az egyes lövedékek közötti nem egyenletes távolságot, ami rávilágít arra a keveset hangsúlyozott tényre, hogy még a legjobb minőségi kritériumoknak megfelelő "tüzérségi" rendszerekben is milyen számottevő különbségek lehetnek az egyes lövések tényleges-aktuális paraméterei között.

Az utolsó nappali lövészet végeztével búcsú a körösi toronytól.

Jutas felé iparkodik az egyik 24-es, háttérben a Papod.

  

Érkezik az egyik éjszakai sor egyik gépe a Körös-hegyre, hosszú expozíciós felvételen.

Ritka pillanat: szikrákat vet az egyik becsapódó lövedék a földön, még kettő követi.

 

Délelőtti idill üzem előtt az Előretolt Felfegyverző és Üzemanyagtöltő Ponton (Forward Arming and Refuelling Point, FARP). 

 

Forgolódás az állóhely felett az egyik helyi repülés (berep?) alkalmával.

Egy Újmajorban ritka bal kör és fény a 335-ösön a szpotter nagy örömére. "A korán kipattanó cumók felhőárnyékaitól ments meg Uram, minket!"

 

Ez egy szokásos, igaz kicsit alacsony bejövetel a jutasi fenyves felett.

Alig száz méterrel az állóhely előtt a 334-es. Ezúttal csak pótosokat hoztak magukkal a gépek. A 2019 nyári rakétás lövészet emlékét egyelőre nem sikerül felfrissíteni, a B8V20-asok így hiányoznak.

 

Függeszkedik a 332-es, A körülmények kedveztek a forgószárnylapátvég-örvények láthatóvá válásának.

 

Zord

 

A közelmúltban a német Eurofighter flotta egy része már megkapta a P2Eb (Phase 2 Enhancements B) szoftverfrissítést. Elsőként a Luftwaffe Neuburg-i légibázisán települő Taktisches Luftwaffengeschwader 74 gépeire került fel az a szoftvercsomag. Ennek köszönhetően az alakulat gépei képessé váltak a Meteor nagy hatótávolságú légiharc-rakéták, valamint a Storm Shadow csapásmérő robotrepülőgépek bevetésére is. A Meteor nagy hatótávolságú légiharc-rakétát első Eurofighter alkalmazóként a Brit Királyi Légierő állította hadrendbe még 2018 decemberében. A 185 kilogrammos Meteor nem hivatalos jelentések szerint 180 kilométernél nagyobb távolságon túli is veszélyt jelenthet az ellenséges repülőeszközökre. A Bundeswehr még 2013-ban kötötte meg szerződését az első tétel a Meteorra, akkor 150 rakétát rendeltek meg. Ezeket 2020-tól kezdték átadni. A második, 100 darabos Meteor tételt 2019-ben rendelték meg. A német Eurofighter-eken az év végig befejeződik majd az országban eddig csak a Panavia Tornado vadászbombázók által bevethető GBU-54 LJDAM precíziós bombák integrációja is.

Hollandiában április 22-én felszállási tilalom alá vonták a vadonatúj Lockheed Martin F-35A Lightning II ötödik generációs vadászbombázókat, amit egy nappal később már fel is oldottak. Az ok, a hajtóművekben észlelt túl nagy mértékű kopás volt. A Leeuwarden légibázison települt, a típus 9 példányát üzemeltető 322-es repülőszázadnál a rutin ellenőrzések során észlelték az elváltozást, 3 Lightning II-es Pratt&Whitney F135-ös hajtóművében. Hollandia részére eddig 17 darab F-35A-t adtak át, a többi gép az USA-ban található meg az arizonai Luke támaszponton, ahol a földi-és a légi személyzet képzésében vesznek részt. Jelen pillanatban azt gyanítják, hogy a kopást a gurulóútról és futópályáról származó szennyeződések okozták. A Leeuwarden légibázison repülik még a Lockheed Martin F-16A/B (MLU) Fighting Falcon vadászbombázókat is, ám ezek Pratt&Whitney F100-PW-220E hajtóművében észlelt túlzott mértékű kopásról eddig nem érkezett jelentés. Tény, a Lightning II egyetlen F135-ös hajtóműve nagyobb tolóerő előállítására képes, mint az F-16-é, így nagyobb az esély is rá, hogy több szemcsét, szennyeződést szívjon be.

Amerikai pénzből fognak bővíteni több norvég bázist is. Az Egyesült Államok és Norvégia már aláírta ezt a kiegészítő védelmi együttműködési megállapodást, amelynek értelmében az amerikaiak három norvég légibázist és egy haditengerészeti bázist bővítenek ki. A norvég katonai létesítmények nagyobbítása növeli majd az Egyesült Államok és az egész NATO műveleti képességeit az Északi-sarkvidéken és az Atlanti-óceán északi részén. A megállapodást a norvég parlamentnek még ratifikálnia kell, amely várhatóan a következő hónapokban megtörténhet. Amint ez az aláírás is megvan, az amerikaiak elkezdhetik majd Rygge, Sola és az Evenes légibázisokon, valamint a Ramsund-i kikötőben a munkákat, amelyeknek a költségeit mind az USA állja. A bázisokon nem fognak települni álladó jelleggel amerikai harci egységek, csupán az üzemeltetéshez szükséges és a karbantartást végző katonák lesznek ezeken megtalálhatók, hogy háborús fenyegetés esetén gyorsan befogadhassák a szövetséges csapatokat. Ezen kívül Norvégiában továbbra is vannak amerikai katonai felszerelésekkel teletömött raktárak. Az Ørland és az Evenes bázisokat már régebben kiszemelték korszerűsítésre, ugyanis ezeket elsőként teszik képessé a Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázók üzemeltetésére. Gyaníthatóan a tavaly bővíteni kezdett Tromső-i kikötő mellett a Ramsund-i is képessé válik majd nukleáris meghajtású tengeralattjárók fogadására.

Lassan össze fogják állítani az első Type 26-os, vagy, ahogy még emlegetni szokták a CITY-osztályú fregattok első egységét. Az első a GLASGOW, a második a CARDIFF, a harmadik a BELFAST, a negyedik a BIRMINGHAM nevet fogja viselni ebből a hajóosztályból. A HMS GLASGOW első felét már a szabad ég alá húzták ki a BAE Systems hajógyár csarnokából. A hátsó résszel való egyesülésre a következő hetekben sort kerítenek. A 2. CITY-osztályú fregatt építése Nagy–Britanniában 2019. augusztus 14-én az első acéllemez ünnepélyes vágásával vette kezdetét és az év későbbi szakaszában elkezdődik a HMS BELFAST építése is.

A brit Védelmi Minisztérium megerősítette döntését további 14 darab Boeing CH-47 Chinook nehézhelikopter vásárlását illetőleg. A helikopterekre és kiegészítőikre egy 2 milliárd dolláros megállapodást is aláírtak 2021. április 20-án. Az Egyesült Királyság már így is a Chinook helikopterek legnagyobb üzemeltetője az Egyesült Államok után az 55 darab hadrendben álló példánynak köszönhetően. London még 2018-ban fordult Washington-hoz 16 darab CH-47F típusjelzésű tandemrotoros beszerzésének kérelmével, amikért akkor 3,5 milliárd dolláros kiadással számoltak. Az akkori darabszámot kettővel csökkentették, valamint a koronavírus járvány okozta többletköltségek miatt a szállításokat is elodáznák a britek három évvel. A hírek szerint a 2030-ig megérkező példányok a megnövelt üzemanyag-kapacitás okán is nagyfokú hasonlóságot fog mutatni a Kanadában már repülő példányokkal, illetve az amerikai különleges erők által használt MH-47G Block II-es változatokkal. Az új CH-47F-ek felváltják a jelenleg használt legrégebbi Chinook HC.6A-kat, amelyek az eltelt évtizedek alatt több korszerűsítésen is átestek. Így az 1980 decemberétől megjelent HC.1-ek a kilencvenes évek közepén HC.2, majd 2010 és 2011 között HC.4 szintre lett modernizálva, míg jelenleg hat példányuk már HC.6 típusjellel repül a legutóbbi beavatkozást követően.

Vízre bocsátották Nagy-Britanniában a BAE Systems mintegy 9000 embert foglalkoztató Barrow in Furness-i hajógyárában a negyediknek megépített ASTUTE-osztályú tengeralattjárót a HMS ANSON-t. A BAE Systems által épített ASTUTE-osztály tagjai 7400 tonnásak és 97 méter hosszúak. Szolgálatba eddig négy tengeralattjáró (ASTUTE, ARTFUL, AMBUSH, AUDACIOUS) állt, további kettő (AGAMEMNON és AJAX) építés alatt áll.

Halad az Airbus Defense and Space az A400M Atlas szállító és légi utántöltő repülőgép utóbbi képességének megvalósításával. Bár a gép szerkezetileg erre már régen is képes lenne, a valóságban a szárnyakról és a légcsavarokról leváló örvények miatt eddig igencsak megnehezítették az üzemanyag-felvételt, leginkább a helikopterek esetében. Az A400M által szállított 50,8 tonna mellett van lehetőség még két tartály elhelyezésére a raktérben, amelyek egyenként további 5,7 tonna üzemanyagot biztosítanak. Egyébként az április 16-án átvett 18. francia A400M esetében már lehetőség van ezen tartályok használatára is. A szárnyak alatt elhelyezett Cobham által gyártott utántöltő konténerekkel már több mint két évvel ezelőtt elvégzett szélcsatorna kísérletek bíztató jeleket mutattak a változtatások után. A légcsavarok által keltett zavaró örvényléseket egy 36 méteres, hosszabb tömlő alkalmazásával küszöbölik ki, az addig használt 28 méteres tömlőt leváltva. Ennek hátránya, hogy a konténer méreteinek változatlanul hagyása miatt vékonyabb is lett, így az utántöltési sebesség lassabbá vált, vagyis a tervezetthez képest növekedni fog az utántöltési idő. 2019 és 2020 után idén is voltak helikopterekkel végzett üzemanyag átadás nélküli és azzal is járó légi próbák.

Az első, H225M Caracal helikopter általi töltőcsőre való, üzemanyag átadással nem járó csatlakozásra még 2019 szeptemberében került sor. Legutóbb Franciaország nyugati partjai felett repülve 300 és 3000 méteres magasságokban hajtották végre ezeket 195 kilométeres legalacsonyabb sebességnél. Ezen tesztek alatt nappali és éjszakai körülmények között összesen 6,5 tonna üzemanyagot adtak át, két francia H225M helikopternek 81 összecsatlakozás során. Az Airbus Defense and Space célja, hogy még ebben az évben az összes kötelező éjszakai próba lezárásával teljes körű helikopter utántöltési tanúsítványt szerezzen az A400M Atlas számára. A helikopterek légi utántöltése egyedülálló katonai képesség és sok esetben ez a kulcsa a különleges erők műveleteinek. Ezzel a képességével az A400M a világ azon kevés tanker repülőgépeinek egyike lesz, amely képes ilyen feladatok végrehajtására. A többcélú H225M egyike azon kevés helikoptereknek a világon, amelyek képesek repülés közbeni üzemanyag-felvételre, és így a repült távolság és idő meghosszabbítására. Repülőgépek esetében a Eurofighter, a Rafale, a Tornado, az F/A-18, a C295, a C-130, na és persze egy másik A400M is képes már üzemanyagot vételezni a levegőben az Atlas-ból.

Április 16-án átadták Franciaország 7. FREMM-osztályú (Frégate Européenne Multi-Mission) fregattját. Az ELZÁSZ nevet viselő hajó az első abból a kettőből (a másik fregatt neve LORRAINE), amik fő feladata a légvédelem lesz, ezért több helyen is FREMM DA-ként emlegetik ezeket a hajókat. Másodlagos képességgel is bírnak, hiszen a tengeralattjárók elleni fegyverzetük megmaradt. Fő fegyverzetük az Aster 15 és a 450 kilogrammos, 4,9 méter hosszú, 180 milliméteres átmérőjű, több mint 100 kilométeres hatótávolságú Aster 30 rakéták. Továbbfejlesztett és hatékonyabbá is vált többfeladatú Herakles radarjuk mellett eltérő a kommunikációs rendszerük is, valamint a SETIS harcvezetési rendszer kezelőpultjai is megtalálhatók a fedélzetükön. A 2019. április 18-án vízre bocsátott, D656 hadrendi jelzéssel rendelkező, 5900 tonna vízkiszorítású, 139 méter hosszú, 19,7 méter széles ELZÁSZ átadása időben megtörtént, hiszen 2021 első felére volt ütemezve. Párizsban a 2013-as évben vált véglegessé, hogy csak nyolc kerül megvásárlásra, a tervezett tizenkettő FREMM-fregattból a francia flotta számára. Ezek közül hat tengeralattjárók elleni, kettő pedig légvédelmi feladatokra lesz „szakosodva” és 2021-ben, valamint 2022-ben kerülnek átadásra. Ez a hajómennyiség még így csökkentve is a legambiciózusabb és legnagyobb európai flottafejlesztési programnak bizonyult.

Görög lapértesülések szerint Athénban elhatározták, további Dassault Rafale vadászbombázókat fognak megrendelni. Így az eddigi 18 példány mellé további 6-ot is be fognak majd szerezni. Bár az előző adásvételi szerződés nem tartalmaz további repülőgépekre vonatkozó opciót, az újabb vásárlást gyaníthatóan nem fogják késleltetni. A további hat, várhatóan újonnan épített vadászbombázó is az F3-R szabvány szerint fog elkészülni.

Törökországban a 2020-as év júniusában elkezdték a hazai fejlesztésű, közepes hatótávolságú hajók elleni MRASM robotrepülőgépbe szánt gázturbina tesztelését. A TEI-TJ300 prototípusát a Turkish Aerospace Industries (TAI), a Roketsan, valamint a TÜBITAK közreműködésével előállították elő. A jövőben még további célokra is felhasználásra kerülő erőforrás Mach 0,9-es sebességhatárig lesz alkalmazható különféle feladatokra szolgáló repülőeszközök meghajtására. A legújabb hírek szerint a még tesztelési szakaszban lévő TEI-TJ300 saját kategóriájában világrekordot ért el. A 230 és 250 milliméteres átmérővel rendelkező gázturbinák kategóriájában eddig a legjobb gázturbina 1250 N maximális tolóerőt volt képes előállítani, 250 milliméteres átmérő mellett. Ezt a teljes egészében török ​​mérnökök által tervezett és fejlesztett TEI-TJ300 1342 N tolóerőre javította, miközben átmérője kisebb, csak 240 milliméter. A TEI-TJ300 sorozatgyártásának elindítását Ankara közvetlenül a próbák befejezte után el szeretné indítani.

Nem tettek le arról a tervről Törökországban, hogy az ország haditengerészete repülőgép-hordozóval rendelkezzen. A TCG ANADOLU (L-408) nevet viselő egység esetében a 2019. április 29-én történt tűzeset ne okozott javíthatatlan károkat. A 27000 tonnás hazai építésű partraszállást támogató helikopter-hordozó hajót, a spanyol a JUAN CARLOS I (L-61) tervei alapján 2016 áprilisában kezdték építeni a Sedef Shipbuilding Inc. Isztambulban lévő hajógyárában, mégpedig a lehető legkorszerűbb hajóépítési technológiával, vagyis másutt legyártott elemekből összeállítva, 68%-ban a hazai ipar által előállított összetevőkből. Egy ideig kevésbé adott okot az örömre az, hogy a 232 méter hosszú, 32 méter széles ANADOLU repülőfedélzetén mi lesz majd megtalálható a 2021-et követő szolgálatba lépéskor. Ugyanis az Egyesült Államokkal folytatott civakodás eredményeként nem biztos, hogy megvalósulnak a Lockheed Martin F-355B Lightning II-es vadászbombázók rendszeresítéséről szőtt álmok.

Ankara komolyan kacérkodott a flottafejlesztéssel pár éve, hiszen 2017 végén érdeklődését fejezte ki a török kormány a brit HMS OCEAN (L12) deszant helikopterhordozó iránt, ami végül Brazíliában kötött ki. A 2013 és 2014 között 15 hónapos modernizációs programon részt vett egységet a Devonport-i hajógyárban korszerűsítették 65 millió font értékben. Akkor a gépészeti berendezések mellett megújultak a kommunikációs rendszerek is. A brit flotta akkori legnagyobb hadrendben álló hajója és egyetlen helikopterhordozója leszerelésre került. A 202 méter hosszú ex-HMS OCEAN 1995-ben lett vízre bocsátva és 1998 februárjában állt szolgálatba, közel 1300 ember, 40 szárazföldi jármű és 18 helikopter szállítására volt képes. No de várhatólag az az év közepén átadásra kerülő ANADOLU fedélzetén a 240 fős legénység, a szállítható 1100 katona, a 100 jármű, a legfeljebb 12 helikopter, valamint a hat partraszállító bárka mellett, a 2021-es év elején megszületett megállapodásnak köszönhetően mégiscsak lesz merevszárnyú repülőgép is.

A már ismert, szárazföldi bázisú, 2014-től hadrendbe állított 650 kilogrammos Bayraktar TB2 pilóta nélküli repülőgépet fogják ugyanis átalakítani hajófedélzeti üzemeltetésűre. Ennek a gépnek a teherbírása 150 kilogramm, így csekély mennyiségű fegyverzet hordozására képes. A TB2 szárnyfesztávolsága 12 méter, végsebessége óránként 220 kilométer per óra, utazósebessége 130 kilométer per óra, legnagyobb repülési magassága 8200 méter, egyhuzamban 27 órán át képes a levegőben tartózkodni az irányító központtól 150 kilométeres távolságban. A Bayraktar TB2 az elmúlt években nagyon hatékonynak bizonyult a harcban. A Bayraktar TB2-t Szíriában, Líbiában, Irakban és Örményországban is használták. A gyártó már dolgozik egy továbbfejlesztésén, a TB3-on, amely erősebb és megbízhatóbb motorral rendelkezik, ennek köszönhetően az több áramot biztosít a fedélzeti berendezések számára is. Amennyiben felhajtható szárnyakkal, valamint erős korrozíó elleni védelemmel is ellátják, a TB3-as alkalmas lehet hajófedélzeti üzemre.

Ballisztikus rakétát imitáló célpont ellen hajtottak végre sikeres lövészetet Izraelben. A célt egy Israel Aerospace Industries (IAI) által gyártott Barak-ER (Extended Range) rakétával küzdötték le. A 150 kilométeres hatótávolságú Barak-ER légvédelmi rakéták megtalálhatók lesznek a négy MAGEN-osztályú korvetten is. A Barak-ER légvédelmi rakétát, melyet a gyártósorról emeltek le a lövészet miatt, a Barak MX harcvezetési rendszer, valamint az MMR rádiólokátor segítette a célpont eltalálásban.

Újabb Dassault Rafale vadászbombázók érkeztek meg Indiába 2021. április 21-én. Az 5. kötelékben, a már jól bevált többszöri légi üzemanyag-felvétellel, három együlésest repültek haza Franciaországból. Ezekkel együtt már 17 Rafale található meg Indiában, ezekből 14 az együléses EH, míg 3 a kétüléses DH változatú. Csak emlékeztetőül, 2020. július 29-én érkezett meg az első 5, majd november 4-én további 3 gép. A 2021-es évben harmadik és a negyedik kötelékben 2021. január 27-én, illetve március 31-én érkezett meg három-három repülőgép. A 2021 áprilisi csaknem 8000 kilométeres útra a BS012, a BS013 és a BS014 jelzésű EH gépekkel tartott volna egy kétüléses DH is, azonban az RB002-et az indulást megelőzően a Dassault hangárjába vontatták. Indiában így már igen közel van az a nap, amikor a második repülőszázad is megkezdheti a típusváltását, ez pedig a 101. század lesz, hiszen egy Rafale századot 18 repülőgép alkot.

A Szingapúri Köztársaság légierejének hat Airbus A330MRTT típusú többfeladatú légi utántöltő/szállító repülőgépei április 20-án elérték a korlátozások nélküli bevethetőséget, így a délkelet-ázsiai régióban soha nem látott stratégiai légi szállítási képességgel rendelkezik a városállam. Az európai típus a 112-es századnál repül a Changi-East légibázison, ahol az első példányt 2018 szeptemberében adták át. A leváltott Boeing KC-135R Stratotanker-hez képest az A330MRTT 20 százalékkal több üzemanyagot, kétszer több rakományt és ötször több utast képes szállítani. Egészségügyi felszereléssel ellátva is minden tekintetben messze túlszárnyalja koros elődjét.

Fatális figyelmetlenség miatt vált repülésképtelenné egy amerikai Rockwell B-1B Lancer szuperszonikus stratégiai bombázó ez év áprilisában, egy jelenleg még meg nem erősített hír szerint. A peches repülő a norvégiai Ørland bázisra áttelepülő négy gép egyike volt. A texasi Dyess légitámaszponton állomásozó 7. Bombázó Ezred raja ez év február vége és március 23. között volt megtalálható Európában. Azaz ez csak a terv volt, hiszen a fent említett példány kicsit tovább időzött az öreg kontinensen. Bár az esetet most még vizsgálják, nem hivatalosan annyit már lehet tudni róla, hogy nem tervezetten új szoftver és hardver is került a bombázó négy F101-GE-102-es hajtóművei közül kettőbe is. A gond csak az, ezek egy táblagép képében érkeztek meg, amit a szívócsatornában felejtettek. Az egyik hajtómű által beszippantott számítástechnikai eszköz által okozott károsodás kiterjedt a mellette lévőre is, így jelentős károkat eredményezve, és mindkét gázturbina cseréjét előidézve. Ennek voltak egyéb következményei is, hiszen a hírek szerint ez az eset a karbantartó század parancsnokának a beosztásából való eltávolítását is magával hozta. Az USAF által nem részletezett ok miatt - talán ez a frissen javított – egy B-1B április 12-én kelt hivatalos sajtóközlemény szerint nem egyenesen hazarepült Európából, hanem tett egy kis kitérőt az Égei-tengerig.

Leállították a repüléseket a Rockwell B-1B Lancer szuperszonikus nehézbombázókkal április 20-án. Az okot egy április 8-ai esemény okozta, amikor a Dél-Dakotában található Ellsworth légibázison a földi ellenőrzésnél üzemanyag-szivárgás veszélyét vették észre a 86-0104-es gyártási számú gépen. Az egyik F101-GE-102 gázturbina utánégetőjét tápláló szivattyú szűrőháza repedt el. A B-1B-k újbóli repülései az átvizsgálások befejeződése után fog folytatódni.

A tervezettnél kisebb kapacitású töltőautomata lesz megtalálható az amerikai hadsereg megnövelt lőtávolságú önjáró tarackjain. Az XM1299-et eredményező ERCA (Extended Range Cannon Artillery) program keretén belül, az eddig meglévő 30 kilométeres lőtávot szeretnék tovább növelni a 155 milliméteres tüzérségi eszközökön. A 70-100 kilométeres lőtávolság elérése nem álom, mivel jelentős változtatásokat eszközöltek több helyen is. Az első mindjárt a csőhossz, ami 183 centiméterrel növekedett meg, lehetőséget biztosítva így a lőporgázok gyorsítóképességének még jobb kihasználásához. Változott a csőszájfék és a hátrarúgást csillapító rendszer is, így az M109-en alapuló önjáró tarackágyú 454 kilogrammos tömegnövekedést volt kénytelen elkönyvelni a 70 kilométeres lőtávolság megvalósulásának áraként. A további 30 kilométernyi hatótávolság elérésében már egy továbbfejlesztett lőszert fognak alkalmazni.

Az optimista tervek azt feltételezték, hogy 2023-ra legalább egy, tizennyolc XM1299-ből (amelyeket szolgálatban M109A8-nak hívnak majd) álló század léphet szolgálatba. 2020. december 19-én az amerikai hadsereg sikeres tesztet hajtott végre az XM1299 önjáró tarack prototípusával, amely három M982A1 Excalibur lövedéket lőtt ki a 70 kilométerre lévő célpontra. A lövészetre az arizonai Yuma lőtéren került sor. Az egyik lövedék közvetlenül a célba csapódott be, míg másik kettő a kijelölt pont közelében. A tesztekhez egy átépített M109A7 Paladin tarackot használtak, amely egy 155 milliméteres XM907 ágyút kapott, 58-as kaliber hosszúsággal, vagyis 9,1 méterrel. A töltőautomatától 31 lövedék befogadási képességét várták el, csakhogy az M109-ben rendelkezésre álló hely nem tette lehetővé az ezeket kezelő töltőautomata beszerelését. Így tehát egy mindössze 23 lövedéket kezelő kisebb méretű töltőautómata fog beépítésre kerülni. A szükséges módosítás miatt módosítani kell a rendszeresítésre kijelölt évet is, ami így 2024 lett.

Megérkezett a második Boeing F-15EX Eagle II vadászbombázó is a floridai Eglin légibázisra április 20-án. Ez a második és egyben utolsó F-15EX, amelyet az Eglin támaszpontra érkezett meg a 2021-es költségvetési évben. Az első március 11-én szállt le Eglin-ben. A két F-15EX a tervek szerint Május 3. és 14. között az Northern Edge 2021 nagyszabású hadgyakorlaton mutathatja meg képességeit. Az Alaszkában megrendezett hadijátékon az amerikai hadsereg, az amerikai haditengerészet és az amerikai tengerészgyalogság repülőeszközei is jelen lesznek.

Csak a 2020-as évben derült ki, hogy a Boeing P-8A Poseidon tengeri járőrgépek fegyverzetébe az amerikai haditengerészet szeretné integrálni a Lockheed Martin JASSM-ER (Joint Air-to-Surf Standoff Missile-Extended Range) alapján kifejlesztett LRASM hajók elleni robotrepülőgépet is. Az integrációs munka hamarosan el is indul, hiszen a Boeing elnyert egy 74 millió dolláros szerződést, amelynek ez a végcélja. Ez a megrendelés biztosítja az LRASM integrálásához szükséges szoftverek és kiegészítő hardverek tervezését, fejlesztését és tesztelését is.

Április 20-án kedden, végrehajtotta első repülését a második korszerűsített Embraer T-27M Tucano (FAB 1426) turbólégcsavaros kiképző repülőgép is. Az első gép (FAB 1446) esetében erre még 2020. október 23-án került sor. A repülés 2 óra 20 percen át tartott. A T-27M műszerezettsége a kor színvonalának megfelelő lett, de a minél hatékonyabb oktatás miatt néhány rendszer szimulációja is megvalósíthatóvá vált a fedélzeten. Első lépésben két prototípus készül majd el, ezek közül az elsőt ez év első felében adják át, míg a várt 42 példánnyal 2022 decemberéig fognak végezni.

Argentína repülőgépek vásárlásának kérelmével fordult Washington-hoz. A dél-amerikai állam 10 darab Beechcraft TC-12B/UC-12B Huron futárgépet szerezne be, kicsit több mint 16,5 millió dollár ellenében, amely magában foglalja a repülőszemélyzet képzését is. Ezek a polgári életben Super Air King néven kerülnek forgalomba, hosszuk 13 méter, szárnyaik fesztávolsága 16 méter, magasságuk 4,6 méter, legnagyobb sebességük 545 kilométer per óra, hatótávolságuk 2690 kilométer. A tíz gép az amerikai flotta által már leállított példányok közül fog kikerülni. A kilenc TC-12B és az egy UC-12B leszállítását 2024-re tervezik.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Dassault Falcon 7X

Lockheed C-5M Super Galaxy

Panavia Tornado F.3

McDonnell Douglas TAV-8B Harrier II

Airbus A400M Atlas

Sikorsky UH-60A Blackhawk

British Aerospace Hawk Mk.127

Boeing B-52H Stratofortress

Eurofighter EF-2000 Typhoon

Lockheed Martin F-16C Fighting Falcon

MiG-29 Fulcrum

Boeing KC-767J

Canadair CL-13B Sabre 6

Northrop T-38C Talon

Dassault Mirage 2000N

Boeing Vertol/Kawasaki CH-47J Chinook

MiG-23MF

Lockheed Martin F-35A Lightning II

Mitsubishi F-2A

Boeing EA-18G Growler

JF-17 Thunder

Rockwell B-1B Lancer

Tupoljev Tu-95MSz

McDonnell Douglas RF-4EJ Phantom II

AIDC F-CK-1D Ching Kuo

Lockheed Tristar KC.1

Changhe Z-10K

Bell/Boeing MV-22B Osprey

Szuhoj Szu-30SzM

Lockheed C-130H Hercules

Airbus KC-30M

McDonnell Douglas F-15J Eagle

Chengdu J-10A

Fairchild A-10C Thunderbolt II

Mil Mi-38T

Bár már három évvel ezelőtt bejelentésre került, hogy az Aero Vodochody új L-39NG típusának első vásárlója Szenegál lesz, a hivatalos megállapodást azóta sem zárták le.

Nappali és éjjeli gépágyús éleslövészeten vettek részt az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis Mi-24P Hind harci helikopterei a köröshegyi lőtéren. A Veszprém-Újmajorból felszálló forgószárnyasokat az Előretolt Repülésirányító Csoport specialistái vezették céljaikra.

2021. április 20-án, kedden, helyi idő szerint 14 óra 30 perc körül lezuhant a Román Légierő egyik MiG-21-es vadászgépe Maros megyében.

Az internetnek köszönhetően nem csak régi ismerőseink nyomára bukkanhatunk, hanem olyan személyes kötődésű dolgainkra is, amelyeket elveszettnek hittünk és talán már végleg le is mondtunk róluk. Igaz, ehhez némi szerencse is kell és olykor egy-egy segítőkész ember. A közelmúltban így járt az Egyesült Államokban élő barátom is. Jeff Manthos rövid írása következik egy családi ereklye megtalálásáról.  

Apám, Atlee G. Manthos azóta vágyott a repülésre, amióta az 1920-as években gyerekként a texasi égen áthúzó kétfedelűeket nézegette. Miután kitört a második világháború, mindent megtett, hogy az álmát megvalósítsa. Haditengerészeti pilóta akart lenni, hogy repülőgép-hordozók fedélzetéről repülhessen, de a Navy elutasította. Túl magas a vérnyomása – mondták neki. Valóban az volt, egy veleszületett szívprobléma egész életében megmaradt. Ez azonban nem állította meg apámat, jelentkezett a hadsereg repülőiskolájába. A légierő akkor még a hadsereg része volt. Itt egy újabb problémával szembesült: túl idős volt a képzéshez. Ez sem rettentette el, a születési anyakönyvi kivonatán megváltoztatta a születése időpontját, két évvel fiatalabbnak tüntette fel magát, hogy a korhatáron belül maradjon. Nyilvánvaló volt, hogy mit csinált és nem hiszem, hogy becsapta a hadsereget, de 1941-ben háborús idők voltak és elfogadták a jelentkezését. Valószínűleg a vérnyomását is olyan lazán kezelték, mint az anyakönyvi kivonatát és elkezdhette a kiképzést. Az évfolyamtársaihoz képest idősebb kora miatt a Pappy becenevet kapta, ami aztán az egész pályafutása során elkísérte.

A repülőiskola után oktatói kiképzést kapott a texasi Wacóban - közel az otthonához - a hadsereg repülőterén. Két legjobb barátja szintén oktató lett, és ők hárman olyan csapatot alkottak, akik szakmailag és emberileg is mindig számíthattak egymásra. (Az egyik növendékük később, a vietnami háborúban Kongresszusi Becsületrendet kapott.) Végül apám ideje is eljött és az angliai Leistonba küldték, ahol a legendás P-51 Mustangon repülhetett. Két barátját is Angliába helyezték, így a szoros kötelék megmaradhatott.   

A harctéri szolgálata során apám számos kitüntetést kapott, többek között az áhított Repülő Érdemrendet (Air Medal), három tölgyfalombbal. Két barátja már csak posztumusz kaphatta meg a sebesülésért járó Bíbor Szív (Purple Heart) kitüntetést. Apám 1980-ban hunyt el és nem volt meglepő, hogy a megannyi szívroham egyike vitte el. Biztos vagyok benne, hogy a nagyteljesítményű gépeken repült közel 5000 óra hozzájárult ehhez (Atlee Manthos a háború után évtizedekig repült sugárhajtású gépeken). Apa halála után a bátyámmal elosztottuk a háborús emléktárgyait. A Repülő Érdemrend a bátyámhoz került, nálam csak a kisebb, a protokoll események során viselt változata maradt. A bátyámnál őrzött érdemrendet 2000-ben, sok más dologgal együtt egy betörés során ellopták és csak a halvány emléke maradt meg.

Szerencsére nagyon sokan foglalkoznak a repülés történetével és a második világháborúval. Egy fiatalember, a hadsereg volt helikopterpilótája az internetet böngészve meglátott egy eladásra kínált Repülő Érdemrendet, a hátulján apám nevével. (Később a nevet megpróbálták kicsiszolni.) A név miatt emlékezett arra, hogy egy görög barátom könyvet írt a görög-amerikai pilótákról és ebben a könyvben egy külön fejezet szólt apámról. A barátom révén a hír idén márciusban eljutott hozzám is, és végül mi hárman elkezdtünk azon dolgozni, hogy még azelőtt megvehessük az érdemrendet, mielőtt egy magasabb ajánlatot tevő elviszi, és végleg búcsút mondhatunk neki. Végül sikerült és huszonegy év „engedély nélküli távollét” után az a Repülő Érdemrend, amelyet 1945-ben adtak és 2000-ben elloptak, visszakerült a családunkhoz és elfoglalta méltó helyét apám repülőmúltjának emlékei között. Mindez az internet jó oldalának és két, más-más féltekén élő önzetlen embernek köszönhető.

* * *

Fotó: Manthos családi archív

A legfrissebb hírek szerint veszélyben a Rigai Repülőmúzeum népszerű, magánkézben lévő gyűjteménye, mivel a reptér infrastruktúrájának fejlesztése miatt a múzeumot el kell költöztetni.

2021. június 18-án Iránban ismét elnökválasztást tartanak. A 2005-2013 között két cikluson át az elnöki posztot betöltő Mahmud Ahmadinezsád újabb indulást fontolgat. Már indulásának szándéka is számos vitát gerjesztett az országban. Bizonyos közvéleménykutatások szerint óriási népszerűségnek örvend, különösen a kevésbé képzett és kevésbé tehetős irániak körében, ami elsősorban kormányzása éveinek nosztalgiájával függ össze, amikor az olajárak magasak, a kormányzati elosztások igen széles körűek voltak. Miközben a Haszan Rouháni elnöksége alatt történt nagy korrupciós esetek miatt Ahmadinezsádra, mint szent emberre tekintenek vissza egyes irániak, vannak, akik őt okolják Irán nemzetközi elszigeteltségének fokozásáért.[1] Megfigyelők szerint azonban az ország legfelsőbb vallási vezetője, Ali Khamenei soha nem engedné meg, hogy Ahmadinezsád ismét elinduljon.

A vallási tekintélyek nyilvánvalóan nem bíznak benne, a kritikusok pedig egy neveletlen gyermekhez hasonlítják, akit nem lehet megszelídíteni. Függetlenül attól, hogy ő végül ismét részt vesz-e a választásokon, sokan azt gondolják, hogy továbbra is befolyásolni fogja a politikát. Saeid Golkar, amerikai Irán-elemző így fogalmazott róla: “Ha a legfőbb vezető meghal vagy a rendszer összeomlik, ott akar lenni, hogy kitöltse a vákuumot.“[2] Sokan úgy vélik, hogy a következő elnök, bárki is legyen az – olyan keményvonalas lesz, mint ő. Jelenleg a járvány ugyan korlátozza Ahmadinezsád politikai tevékenységét, ennek ellenére a szociális médiára támaszkodó populista tevékenysége aktív, sőt, olyan képek is megjelentek róla a médiában, melyeken rajongóinak autogramot oszt.[3]

Az 1979-es iszlám forradalom alapjaiban változtatta meg Irán társadalmát. Az elit és az értelmiség meghatározó része elhagyta az országot, nem sokkal ezután pedig Irakkal folytatott háború (1980-1988) rendkívüli emberveszteségeket okozott, melynek emléke ma is mélyen él az iráni társadalomban. A Khomeini ajatollah által kidolgozott iszlám kormányzás modellje (velájat-e faqíh) egyfajta síita modernizációs kísérletként társadalmi igazságosságot ígért, miközben a népességrobbanás és növekvő urbanizáció tovább alakította a társadalmat.  A lakosság és a vezetés közötti egyre nagyobbra nyíló szakadékot a nagyarányú munkanélküliség is mélyítette. Ez tette lehetővé Mahmud Ahmadinezsád győzelmét 2005-ben, aki társadalmi igazságosságot hirdetett, egyszerű életmódjával és korrupciómentes politikájával pedig hitelessé és népszerűvé vált a tömegek szemében.

Ahmadinezsád fiatal éveiben az iráni Forradalmi Gárda (a rendszer és a forradalom biztonságáért felelős fegyveres erő) egyik különleges egységének, a Baszídzs Milíciának, azaz az Elnyomottak Mobilizációs Erői egységének volt a tagja.[4] Nagyobb ismertségre Teherán polgármestereként (2003-2005) tett szert, a nép egyszerű, konzervatív fiaként, aki átlagemberként öltözködött, kockás inget viselt, egyszerű dzsekijével pedig divatot teremtett. Beszédében az egyszerű emberek szlengjét használta, ami élesen elválasztotta őt a vallási vezető réteg kifinomult, emelkedett szóhasználatától, stílusától. Olyan akciói, mint pl. hogy segített az utcaseprőknek a szemetet eltakarítani, még népszerűbbé tették az egyszerűbb társadalmi csoportokban. 2005-ös megválasztásának hátterében az iráni új politikai osztály katonai-biztonsági rétegének felemelkedése állt, mely fokozatosan szembekerült az 1997-2003 között az elnöki hatalmat gyakorló reformer elnökkel, Mohamed Khátamival. A réteg keményvonalasainak képviselőjeként Ahmadinezsád vitatta Khomeini ajatollah örökségének pragmatista és reformista definícióit és közvetlenül Khomeini forradalmi örökségéhez tért vissza. Populista szlogenjeire hivatkozva 2005-ös győzelmét gyakran úgy jellemzik, hogy „a választást a mártírok vérével nyerte”. Ahmadinezsád és katonai-mobilizációs csapata a populizmust és a társadalmi igazságosságot mutatta be Khomeini örökségének, mint az iszlám forradalom alapvető eleme. Magukat pedig „elvorientáltnak” hirdették, azaz a nép olyan gyermekeinek, akik hűek maradnak a forradalom eredeti elveihez. A disztribúciós igazságszolgáltatás, „az olajpénznek az emberek asztalához vétele” és a gazdasági korrupció elleni küzdelem tehát Ahmadinezsád legfőbb jelszava volt, és hatékonyan mozgósította a korábbi reformista vezetés által elhanyagolt városi és vidéki szegényeket. Ezért nem csak a konzervatívok, hanem a Legfőbb Vezető is támogatta őt a 2005-ös elnökválasztáson.[5]

Ahmadinezsád Irán első és egyetlen laikus elnöke volt,[6] aki kezet csókolt a Legfőbb Vezetőnek, amit elődjei, és Khomeini tanítványai, soha nem tettek meg. Az osztályalárendeltségnek ez a szimbolikus gesztusa rányomta bélyegét Ahmadinedzsád viselkedésére, és ezt mintegy ellensúlyozandó, határozott és erős elnökként kívánt megjelenni, az  új politikai osztály keményvonalas csoportjától körülvéve. Ahmadinedzsád elnökként felélesztette politikájában a forradalmi populizmust, mely a síita iszlámon belül is konzervatívnak számító vallási meggyőződéssel párosult. Meszbáh-Jazdi ajatollah tanítását követve a küszöbön állónak hitte a rejtőzködő imám visszatérését, és arra törekedett, hogy jogalapot szerezzen az imám közvetlen áldására.

Ahmadinezsád külföldön hirtelen és meglehetősen kétes hírnévre tett szert: újonc lévén a külpolitikában, nemzetközi megszólalásai, külpolitikai kijelentései, különösen az első időszakban, komoly feltűnést keltettek forradalmi hangvételük miatt. Rendszeres kirohanásokat intézett az Egyesült Államok, Izrael és az arab országok ellen.[7] Bár az iráni nukleáris program körüli vita és az ENSZ BT szankciói végigkísérték elnöki ciklusait, és ő jelentette be 2006 áprilisában, hogy Irán immáron rendelkezik az urándúsítás képességével,[8] a nukleáris program már az ő elnökségét megelőzően elkezdődött, és utána is folytatódott, míg a megállapodás – mára megkérdőjeleződött dicsősége – már a következő elnök, Haszan Rouháni és külügyminisztere, Dzsavád Zaríf nevéhez fűződik.

Bár Ahmadinezsád második elnökké választásának körülményeit ma is sokan vitatják – emlékezetes, hogy országos tüntetéshullám követte, melynek leverése ellenségei populista rendbontónak nevezték[9] -, Khamenei ajatollah kiállt mellette, de az elnökség végére nyilvánvalóvá vált, hogy Ahmadinezsádnak nemcsak azért kell elhagynia az elnöki posztot, mert az alkotmány értelmében folyamatosan két időszakot tölthet ugyanaz a személy.

A következő, 2017-es elnökválasztás előtt, Ahmadinezsád ismét bejelentette, hogy indulna, de jelölését az Őrök Tanácsa, a jelölteket  ellenőrző (szűrő) testület elutasította.[10] Emellett a Legfőbb Vezető sem támogatta arra hivatkozva, hogy indulása „nem áll Irán érdekében”.[11]  A 2021-es elnökválasztásra készülve az iráni társadalmat legjobban izgató kérdése, hogy vajon ez alkalommal vajon elindulhat-e Ahmadinezsád – azaz nem kap-e ismét ellentétes értelmű tanácsot a Legfőbb Vezetőtől vagy az Őrök Tanácsa nem nyilvánítja-e alkalmatlannak az indulásra -, illetve ha mégis elindulhat, vajon milyen eredményt tud majd elérni. A Donald Trump által elrendelt szankciók és hatásainak terhe alatt, valamint az Iránt sújtó koronavírusjárvány árnyékában esetleges támogatottságának mértéke megjósolhatatlan.

Források:
– Arjomand; Said Amir; After Khomeini; Oxford; 2009
– Al-arabiya.net; Former Iranian president Ahmadinejad will run in next elections if approved: Report; Published: 06 June ,2020.01.17
URL: https://english.alarabiya.net/News/middle-east/2020/06/06/Former-Iranian-president-Ahmadinejad-will-run-in-next-elections-Media-reports
– Economist.com; Does Mahmoud Ahmadinejad want to be president of Iran again?; 2021.02.28. URL: https://www.economist.com/middle-east-and-africa/2021/02/20/does-mahmoud-ahmadinejad-want-to-be-president-of-iran-again
– Fox News; Amy Kellogg, Could former Iranian President Mahmoud Ahmadinejad be back?; 2021.01.28 URL: https://www.foxnews.com/world/could-ahmadinejad-be-back
– Gheissari, Ali, Contemporary Iran, New York 2009.
– N. Rózsa, Erzsébet; Hagyomány és Modernitás; A Nemzeti Közszolgálati Egyetem saját kiadása, Budapest, 2020
– Radio Farda; Behrouz Turani, Ahmadinejad Is Ready For A Political Comeback In Iran- Are You Ready?; 2020.06.07.
URL: https://en.radiofarda.com/a/ahmadinejad-is-ready-for-a-political-comeback-in-iran/30657600.html
– Donya-e-eqtesad.com/ احمدی‌نژاد شورای نگهبان را دور می زند؟/ نامزدهای مدنظر احمدی نژاد در انتخابات ۱۴۰۰
– www.khabaronline.ir/news/ محمود احمدی‌نژاد قطعا در انتخابات ۱۴۰۰ ثبت‌نام می‌کند

[1] Fox News; Amy Kellogg, Could former Iranian President Mahmoud Ahmadinejad be back?; 2021.01.28

[2] Economist.com; Does Mahmoud Ahmadinejad want to be president of Iran again?; 2021.02.28.

[3] Radio Farda; Behrouz Turani, Ahmadinejad Is Ready For A Political Comeback In Iran- Are You Ready?; 2020.06.07.

[4] Economist.com; Does Mahmoud Ahmadinejad want to be president of Iran again?; 2021.02.28.

[5] Economist.com; Does Mahmoud Ahmadinejad want to be president of Iran again?; 2021.02.28.

[6] Al-arabiya.net; Former Iranian president Ahmadinejad will run in next elections if approved: Report; Published: 06 June ,2020.01.17

[7] Economist.com; Does Mahmoud Ahmadinejad want to be president of Iran again?; 2021.02.28.

[8] N. Rózsa, Hagyomány és Modernitás, 101

[9] Economist.com; Does Mahmoud Ahmadinejad want to be president of Iran again?; 2021.02.28.

[10] Al-arabiya.net; Former Iranian president Ahmadinejad will run in next elections if approved: Report; Published: 06 June ,2020.01.17

[11] Economist.com; Does Mahmoud Ahmadinejad want to be president of Iran again?; 2021.02.28.

Írta: Bosnyák Henrietta

Címlapkép: Teherán, 2021. március 11.
A legfőbb iráni vezető hivatala által közreadott képen Irán legfelsőbb vallási és politikai vezetője, Ali Hamenei ajatollah élő adásban mond beszédet Teheránban 2021. március 11-én. Az ajatollah képmutatással vádolta az Egyesült Államokat rijádi kapcsolataik vonatkozásában. Hameini szerint az amerikaiak szüntelen az emberi jogokról beszélnek, de mégis egy bűnözõt támogatnak. Ezzel az amerikai hírszerzés jelentésére utalt, amely szerint Mohamed bin Szalmán szaúdi trónörökös rendelte el 2018-ban Dzsamál Hasogdzsi kormánykritikus szaúdi újságíró meggyilkolását.
(Forrás: MTI/EPA)

A Mahmud Ahmadinezsád, Irán ellentmondásos politikai szereplője – Újra a politika színterén? bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

2020 utolsó negyedéve után 2021 első negyedévében tovább emelkedett a kezelt légiáru mennyisége a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren; a január és március közötti időszakban kezelt 39 529 tonna árumennyiség 19,3%-os növekedést jelent az előző év azonos periódusához képest, és a repülőtér történetének legerősebb negyedévét jelenti.

A húsvét előtti héten kifejezetten feszültté vált a légkör Ukrajna keleti részén, az oroszbarát szakadárok által ellenőrzött Donbasz-régióban. Oroszország jelentős mennyiségű katonát és haditechnikai eszközt vezényelt a térségbe, amellyel ismét a világ vezetőinek látómezejébe került a 2014 óta tartó konfliktus.

Angela Merkel és Emmanuel Macron mellett Antony Blinken, az USA külügyminisztere is aggodalmát fejezte ki a mozgósítás miatt. Joe Biden elnök telefonon biztosította Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt az USA támogatásáról, amennyiben eszkalálódna a szembenállás.

A kérdésben felszólaló orosz és ukrán felek kölcsönösen, de egymástól függetlenül kiemelték, hogy féltik a tavaly július óta az ukrán kormányzati erők és a szakadárok között fennálló tűszünetet, mindkét fél a másik provokatív fellépése miatt aggódik. Dimitrij Peszkov, a Kreml szóvivője és az ukrán elnök is a polgárháború kiújulásától tart, nem egy orosz-ukrán háborútól. Moszkva hangsúlyozta, hogy szeretné elkerülni a szakadárok és a kormányerők újabb összecsapásait. Álláspontjuk szerint erőik nem vettek és nem is kívánnak részt venni a donbaszi összecsapásokban, az egyezmények betartását sem képesek kikényszeríteni, összességében nem jelentenek fenyegetést senki számára. Dimytro Kuleba, ukrán külügyminiszter nyomatékosította, hogy Ukrajnának nem érdeke a krízis további mélyítése, a legkevésbé sincs szüksége az országnak egy háborúra. Kuleba ugyanakkor tájékoztatást adott arról, hogy nem csak Donbasz környékén, de az északi határok mellett és a Krím-félszigeten is megfigyelhető, hogy emelkedik az orosz katonai jelenlét szintje. Szergej Lavrov, orosz külügyminiszter április 1-én arról beszélt, hogy a donbaszi válság eszkalációja végeredményben Ukrajna végét jelentené.

A tűzszünetet egyébként számos alkalommal szegték már meg, csak idén 16 ukrán katona vesztette életét és további 69 szenvedett sérülést, a szakadárok nem közöltek adatokat veszteségeikről. A legkirívóbb eset március 26-án történt, amikor négy ukrán egyenruhás halt meg. A kormányzat véleménye szerint tüzérségi támadás, míg a másik oldal tolmácsolásában taposóakna robbanásának következtében történt az ominózus eset. Érdekes adalék, hogy a kormányerők szerint olyan ágyúkból adtak le rájuk lövéseket, amelyeket a tűzszüneti egyezmények szerint nem birtokolhatnak a felek.

Zelenszkij szerint tipikus, az orosz hadművészetre jellemző mozdulat, hogy határ menti hadgyakorlatokkal feszélyezett helyzetet teremtenek, amellyel akár hibás lépésre is tudják kényszeríteni a másik felet. A NATO álláspontja hasonló a kérdésben, a szövetség provokációként kezeli Oroszország mozgósítását. A Kreml felhívta a NATO figyelmét, hogy amennyiben növelné ukrajnai jelenlétét, válaszlépésekre számíthat. Utóbbi jól mutatja, hogy ebben a szituációban egy ellenmozgósítás csak elmérgesítené a konfliktust. A NATO ennek ellenére növelte az Európában tartózkodó erőinek harckészültségét.

Az, hogy háború készülődik-e egy kifejezetten nehéz kérdés. Egyes szakértők szerint csupán annyiról van szó, hogy a Kreml teszteli Joe Biden-t és a Biden-adminisztrációt. Arra lehetnek kíváncsiak, hogy Washington meddig hajlandó elmenni Ukrajna védelmében. Nem kizárható az sem, hogy a felvonulás egyfajta válasz a májusra tervezett, ukrajnai Defender Europe 2021 NATO-hadgyakorlatra. Április 3-án több orosz politikus is megszólalt az ügyben, egyetértettek abban, hogy a gyakorlat Ukrajnát egy Oroszország elleni háborúra készíti fel.  Figyelemreméltó addíció, hogy az orosz hadsereg kifejezetten aktív volt az elmúlt időszakban, feltűnően sokszor szálltak fel NATO-gépek, hogy Kelet- és Észak-Európa felett orosz repülőket fogjanak el és értesülések szerint három nukleáris robbanófejjel felszerelt rakéta kilövésére alkalmas tengeralattjárót vezényeltek az Északi-tengerre.

Nem kérdéses, hogy olyan szituáció alakult ki Ukrajnában, ami magában hordozza a 2014 óta lezáratlan polgárháború ismételt fellángolásának esélyét. Nehéz megmondani mi lesz az események következménye, az azonban tisztán látható, hogy a donbaszi konfliktus a Biden-adminisztráció első komoly próbája a nemzetközi színtéren.

Címlapkép: Donyeck, 2021. április 9.
Az ukrán elnöki sajtószolgálat által közreadott képen Volodimir Zelenszkij ukrán államfő (j) látogatást tesz a Donyeck térségben 2021. április 9-én. Kijev szerint az orosz hadsereg nagyjából harminc zászlóaljat csoportosított a határ orosz oldalára, az ukrajnai Donyec-medence megszállt területeire és az Ukrajnától a nemzetközi jog szabályainak megsértésével elcsatolt Krím félszigetre.
(Forrás: MTI/EPA/Ukrán elnöki sajtószolgálat)

A Háború készül a szomszédban? bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.