A Kurdisztáni Regionális Kormányzóság amerikai követe, Bayan Sami Abdul Rahman elmondása szerint Kurdisztán a következő hónapok során népszavazást tarthat az Iraktól elszakadásról, és a helyi lakosság többsége támogatja a függetlenedést.
Az MH Pápa Bázisrepülőtéren befejezéséhez közeledik annak a hangárkomplexumnak az építése, amelyben a Nehéz Légiszállító Ezreden (HAW) kívül a NATO Légiszállítást Kezelő Program Iroda (NAM PO) és a Boeing munkatársai dolgoznak majd. Az irodákba már folyamatos a beköltözés, de a hangárt majd csak ősszel adják át. Akkor már az olyan munkákat is fedett helyen lehet majd elvégezni a C-17-eseken, mint például az éjszakai kerékcsere, amelyet egyelőre a zónában végeznek el a műszakiak, akik között egyre több magyar van.
Reflektorfényben a C-17-es.
A fényszóró fénye átbújik a Pratt & Whitney hajtómű ventilátorlapátjai között.
A kerékcseréhez külön emelő nem szükséges.
Egy oldalon összesen hat kereke van a C-17-esnek, egy-egy főfutószáron kettő plusz egy. Itt éppen a legbelsőt cserélik, a kézikocsit már a kerék alá tolták.
* * *
Fotó: Szórád Tamás
Kapósak lehetnek Portugália feleslegessé vált F-16AM/BM Fighting Falcon vadászbombázói. A gépekből 12 példány már elkelt, Románia lett az új tulajdonos. További egy tucatnyi gép iránt szintén érdeklődik Bukarest, de most konkurencia is felbukkant, ugyanis Bulgária a MiG-29 Fulcrum-ok lecserélésre a napokban 9 F-16 iránt érdeklődött Lisszabonban.
Szintén páros érdeklődésről szólt a héten több médium is a NASAMS (Norwegian Advanced Surface to Air Missile System) közepes hatótávolságú légvédelmi rendszer irányába. Lengyelország mellett Litvániában is akadnak olyanok, akik az AIM-120 AMRRAM légi célok elleni rakétát alkalmazó rendszerrel képzelik el a légvédelem jövőjét. A balti állam már a puhatolózó tárgyalásokat is megkezdte a norvégoknál.
Az utóbbi időben sorozatosan feltűnő viharfelhők miatt nem áll túl jól az Airbus Military A400M Atlas teherszállító repülőgép szénája. A fejlesztés és a gyártás egyik oszlopos tagjánál, Németországban ugyanis egyre inkább erősödik a politikai és a katonai körökben is az a nézet, hogy egy másik típus beszerzésével próbálják meg az Atlas képességeiben meglévő hiányosságokat kiküszöbölni. Az ilyen lehetséges típus egy másik mitikus hős, bár Ő már rég nem gyerek. Berlinben újra a Lockheed Martin C-130J Super Hercules szállító repülőgépek beszerzéséről beszélnek, sőt egyesek azt is tudni vélik, hogy a német légierő akár egy 10 darabos megrendeléssel is jelentkezhet a tengeren túli gyártónál. A típust sújtó legutóbbi problémáról még áprilisban a német BILD napilap tudósított.
Információik szerint, melyek később igaznak bizonyultak, az 11000 lóerős Europrop International TP400-D6-ős hajtóművekhez a General Electric tulajdonában lévő, olasz Avio Aero által 2015 első felében gyártott fordulatszám-csökkentőkben található fogaskerekek anyagszerkezete hagyott kívánni valót maga után. Továbbá a hajtóművek olajrendszerében is felbukkantak fémforgácsok. Azt azért tudni kell, hogy az A400M hajtóműveinek légcsavarjai a törzs egyik, illetve másik oldalán ellentétes irányba forognak és a most fellépett anyagminőségi probléma csak az egyik oldalra szerelt reduktorokat érinti. A gyártó elmondása szerint a gyártási hibás fordulatszám-csökkentőket térítésmentesen lecserélik a probléma megoldásáig - ez akár több hónapig is eltarthat -, valamint ez nem jelenti azt, hogy repülési tilalom alá vonnák a típus eddig átadott példányait.
Az Airbus vezetője, Tom Enders a múlt héten elismerte, eddig alábecsülték a hajtóműveknél tapasztalt probléma mértékét, ami valójában nagyon is komoly. A hiba már a fejlesztés legelején szinte kódolva volt, hiszen egy ezen a téren teljesen tapasztalatlan beszállítót találtak meg a projekt vezetői. Ez a nem túl szerencsés döntés most hozta meg egyáltalán nem várt gyümölcsét, ami abban lesz leginkább kézzelfogható, hogy a 2018-as, de talán a 2019-es évig is jelentős csúszást fog szenvedni a megrendelt példányok átadása, valamint a már meglévők rendelkezésre állása sem lesz az elvárt szinten.
Csapatlégvédelem tárgykörben mutatott be egy igen szép reményeket dédelgető közös fejlesztést a MBDA Deutschland és a Rheinmetall. A rövid hatótávolságú rendszer alapja a Rheinmetall MPC torony, amelyre a Mistral légvédelmi rakétákból került felszerelésre két darab. A rendszer viszonylag könnyű, a tervezésnél használt moduláris megközelítés, egy nem sok gonddal integrálható rendszert eredményezett, amit számos járművön lehet majd alkalmazni.
Zajlanak a Hollandiába érkezett Lockheed Martin F-35A Lightning II-es géppárral a Volkel és Leeuwarden légibázison és környékükön a tesztek. Eddig 28 felszállás során kérték ki a repülőterek környékén lévő kilenc település lakosságának véleményét az új gépek fel-és leszállás során keltett zaj erősségéről. Tény és való, a műszeres mérés is bebizonyította, hogy az ötödik generációs vadászbombázók hangosabbak - még ha 3 decibellel is – mint elődeik. A hang erejének mértékére egy Jelsum faluban található háztető szolgált bizonyítékul, ahol a cserepek kócolódtak össze és hagyták el addig jól megszokott helyüket egy Villám áthaladása után. Persze azt is meg kell említeni, hogy ilyenre az F-16-ok áthaladása során is került sor nem egy alkalommal.
Bő egy hónappal sikerült megelőzni a 2004-es szerződésben foglalt átadási időpontot a Brit Királyi Légierő Voyager (Airbus A300MRTT) tanker/szállítógépeinek estében. Ugyanis a 14 megrendelt példányból az utolsóval is elkészült az Airbus.
Olaszország növelni fogja az amerikai gyártmányú General Atomics Aeronautical Systems (GA-ASI) MQ-9 Predator B távolról irányított repülőgépeinek felderítő képességét. A következő évben alkalmazásba kerülő újdonság, talán nem is annyira újdonság, csak a típus és a pilóta nélküli repülőeszközök világában, hiszen az izraeli Rafael RecceLite felderítő konténere kerül integrációra. Az olasz légierő Tornado és AMX harci repülőgépein már használt RecceLite összekapcsolása az MQ-9-el már folyik a GA-ASI, a Rafael és az olasz légierő tagjai által, ugyanis a szoftveres próbák már elkezdődtek, míg a tényleges felszerelésre és a repülésekre 2017 elején az Amendola légibázison fognak sort keríteni.
Portugáliában a honvédelmi miniszter, José Alberto Azeredo Lopes, engedélyezte a légierő állományában található Lockheed Martin C-130H Hercules szállítógépek korszerűsítési programját. Az öt gépre 29 millió eurót fognak elkölteni 2023-ig bezárólag.
Hat VARSAVJANKA-osztályú (Projekt 636.3) tengeralattjáróval fog erősödni az orosz Csendes-óceáni Flotta. A KILO-osztály javított variánsából egy hat egységet magába foglaló mennyiség már megépült, ugyanis a hatodik egység, a KOLPINO éppen május 31-én került vízre Szentpéterváron, az Admiralitás hajógyárban. Ami még bizonytalan a Csendes-óceáni Flotta tengeralattjáróival kapcsolatosan, az a honi kikötő helye, ezt még nem jelölték ki az illetékesek.
Oroszországban új hatóművet fejlesztenek a Mil Mi-26-os nehézhelikopterek számára. Az Aviadvigatel-nél folyó munka az ukrán Motor Szics D136-os erőforrások kiváltására egy 14500 lóerős teljesítmény leadására képes, PD12V jelzést viselő kétáramú gázturbina kerül megalkotásra. A D136-nál 100 kilogrammal nehezebb a PD12V, azonban üzemanyag fogyasztása 18 százalékkal alacsonyabb. Az új hajtóművek által forgatott rotorok 2017-ben emelhetik majd fel az első Mi-26-ost, míg mindennapossá ez 2018-ban, vagy 2019-ben válhat.
Kazahsztánban BMP-2B9 jelzéssel mutatták be a BMP-1-es alváz és a 2B9 Vasziljok (Búzavirág) 82 milliméteres aknavető összeépítéséből létrejött önjáró aknavetőt. A BMP-1-es tornya leszerelésre került és ennek a helyére, na meg a deszanttérbe került beépítésre a 2B9 aknavető, ami szállítási helyzetben a páncéltestbe süllyeszthető. Tüzelési helyzet eléréséhez a tetőpáncélzaton kialakított két nagyméretű ajtót felnyitva lehet hozni, ezek oldalról nyújtanak némi védelmet a kezelőknek, míg elölről egy páncéllemez óvja őket.
Kazah-török együttműködésben készült el a SHYGYS modernizációs csomag a T-72-es harckocsik számára. A 840 lóerős motor mellett korszerű, termikus képalkotó kamerákat alkalmazó célzórendszer is beépítésre került, de a torony és a páncéltest mellső, valamint oldalsó részére is jutott a plusz páncélzatból. A torony hátsó részére egy Aselsan gyártmányú távirányítású fegyverállvány került felszerelésre, egy NSZVT 12,7 milliméteres nehézgéppuskával. A helymeghatározást műholdas navigációs rendszer, a kommunikációt Aselsan VHF/FM rádió adó-vevő segíti, míg a harckocsi vezetését elől és hátul elhelyezett kamerák könnyítik meg.
Megérkezett Algériába az első két Mil Mi-28NE harci helikopter Oroszországból. A 42 darabos megrendelés első példányait egy Antonov An-124-es gyomrába juttatták el az észak-afrikai országba május 26-án. Algéria így a harmadik állam lett Oroszország és Irak után, amelyik rendelkezik a Mil Mi-28NE harci helikopterrel.
Június 2-án Egyiptom átvehette első MISTRAL-osztályú partraszállást támogató helikopterhordozóját. A DCNS még orosz megrendelésre kezdte építeni az egységet és testvérhajóját, de a politikai okokból kifolyólag a szél kifogásra került ebből a vitorlából is. Egy oroszországi város neve helyett most már Gamal Abdel Nasszer, egykori egyiptomi elnök nevét viselő egység honi kikötője Alexandria lesz. A szeptemberben átadásra kerülő testvérhajó, hacsak változás nem következik be Anwar El-Szadat elnök nevét viseli majd.
Legalább két szenegáli Mil MI-24P Hind harci helikopter kapta meg a Controp DSP-HD elektro-optikai rendszert. Az izraeli gyártmányú célzótorony a P variánsnál gyárilag hiányzó géppuskatorony helyére került felszerelésre az orr-rész mellső-alsó részére. A Controp vezérigazgatója szerint cége a páratlan ár/érték/teljesítmény arány miatt nyerte el a szenegáli megrendelést.
Thaiföld egyre élénkebben érdeklődik a japán Kawasaki P-1 tengerészeti járőrrepülőgép iránt. Tokióban nem zárkóznának el az export elől, éppen ezért a japán védelmi miniszter a következő hét keddjén találkozik a thaiföldi miniszterelnök-helyettessel és a védelmi miniszterrel Bangkokban.
Erősített páncélzattal mutatkozott be az argentin TAM 2C (Tanque Argentino Mediano) harckocsi modernizált változtat. A TAM 2C verzió létrejöttét az izraeli Elbit által készített rendszerek beépítésével valósították meg nagyobb részben. Az izraeli gyártó hőképalkotó kamerája a célfelderítést, míg a lézeres besugárzásjelzője a védelmi képességet növeli. A 105 milliméteres lövegből lehetőség nyílik a 8 kilométeres hatótávolságú Lahat irányított páncéltörő rakéta indítására is. Az argentin a hadsereg 74 TAM harckocsijának izraeli segítséggel történő modernizálásáról tavaly júniusban állapodtak meg.
A 111 millió dolláros program lényeges eleme, hogy abban több alkatrész és rendszer helyi gyártása, összeszerelése is megvalósul. A most bemutatott TAM 2IP külső megjelenésében leginkább a Merkava IV-hez hasonlítható az Israel Military Industries (IMI) által gyártott és a toronyra szerelt élesen döntött páncélzatával. A plusz páncélzat kialakítása lehetővé teszi, az egyébként modernizálásra nem kerülő harckocsikra történő felszerelést is. Az extra súly jelentette teljesítményromlás mértékét a közeljövőben kezdik majd el vizsgálni.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas F-18C Hornet.
Israel Aircraft Industries Kfir C.2.
Az iraki kormány követet küldött Ankarába, hogy tárgyalásokat folytasson az engedély nélkül érkezett török katonák Irakból való kivonásáról.
Idén is megrendezték Kecskeméten a NATO illetékes szerve által biztosított eszközökkel a NATINADS EW integrációs programjának (NEWFIP) gyakorlatát, mely az alföldi helyszín (Cobham DA20, Gripen, a határőrizet miatt rendkívül megcsappant győri lérak csoportosítás) mellett természetesen kiterjedt az 54-esek minden radarjára, illetve környező országokra (Szlovéniára biztosan) is. Fájdalmas volt látni annak jelét, hogy az egyesek számára legnagyobb és legfontosabb szakmai kiképzési rendezvény idejére sem tudják úgy magválasztani a migrációellenes műveletben aktuálisan résztvevő erők összetételét, hogy azon az érintett állomány maximális létszámban részt tudjon venni, és ebből következően a haditechnikai eszközök megszokott számát tudják prezentálni a gyakorlat hatékonysága érdekében. A LégierőBloggernek minden alkalommal nagy öröm látni ennek a szövetségi programnak a folytatását, melyből mindenekelőtt a nemzeti légvédelmi erők profitálnak, de ezúttal nyilvánvalóak azok a jelek, melyek a honvédség magas intenzitású hadviselésre való alkalmasságának degradációját mutatják a politika által diktált belbiztonsági feladat kedvéért. Ez nem jó így! Olyan, mint okostelefonnal szöget beverni.
Akik a nótát húzták...
...és hangszereik. A belső az E/F sávú, a külső az I/J sávú konténer. A szolgáltatás klasszikus PPP-konstrukció.
Nem az a lényeg, amit látunk, hanem amit nem. Sehol P-18, sehol PRV-16.
Nem volt magányos ez a SzURN sem, hiszen vígan ott pöfékelt mellette az agri. Nem is olyan rég még a reptér teljes hosszában felsorakozott mind a négy célcsatorna.
A 40-es pumabőrébe bújt Démon indul komplex, a NEWFIP-nek is alájátszó, CAS-t is gyakorló, valszeg JTAC-et is gyakoroltató bevetésre harmincas irányon.
A kísérő. Dögöljek meg, de én ezen még mindig nem látok ROVER DL antennát. (Igen, tudom, lehet máshogy is megoldva - azaz nem a podon magán -, ahogy anno a ROVER-hőskorban az F-14-eseken is volt). Esetleg valaki felhomályosíthatna :-)
Némi rohanással elértük a túloldalon a tangóleckéből visszatérőket is. A kísérő a vezérnél laposabb besiklása, de ahogy mondani szokták, inkább az elejére, mint a végére. Úgy némileg több idő marad gondolkodni, ha valami elfelejtődött ;-)
Pop-up-os márknyolcvankettes házhozszállítás után kifordulás jobbra a célpont felett...
...egress közben egy hasonlóból, de másik irányba.
Diversitas delectat. A napi második sor, Kobráék már 12-esre jöttek...
...némi tempót itt is be kellett iktatni a feladat sikeres végrehajtása érdekében, de hálistennek elég jó a hátsó út. A Fekete Gólya szolgáltatásainak igénybevétele közben ráadásul kinyílt a felhőzet is, ami miatt a fenti Ghost hívójelű Falcon olyan fakóra sikeredett.
Zord
A LégierőBlogger a napokban a tataiak és tüzérhallgatók lövészetét fotózta a bakonykúti (csörlőházi) lőtéren, mindenekelőtt az irányított páncéltörő rakétatechnika történelmi dokumentálása céljából, későbbi felhasználásra. Köszönet a vkf-nek a lehetőségért, a tataiaknak a felkészítő "foglalkozásért" és a BHK állományának a példaértékű logisztikáért és a biztonsági előírásokat figyelembe vevő, ugyanakkor rugalmas hozzáállásért.
A fedezékből kicsapó D-20 torkolattűz közvetlen irányzású pct. lőfeladat közben a tribün előtt.
Zord
A katonai hajózószemélyzetek kiképzésének része az éjszakai repülés és azon belül egyes feladatok végrehajtása. Nincs ez másként az MH 86. Szolnok Helikopter Bázison sem. Ez egyben azt is jelenti, hogy a repülőműszaki állományra is éjszakai feladatok várnak, a helikopterek előkészítését és kiszolgálását lámpafényben kell elvégezniük.
A szó hétköznapi jelentésétől eltérően éjszakai feladatról beszélhetünk, ha arra napnyugta után kerül sor, függetlenül attól, hogy télen már késő délután sötétedik vagy nyáron csak késő este. Pár nappal a tavaszi óraállítás előtt járunk, a napnyugta valamivel 18 óra utánra esik, de a zárt felhőzet és a szitáló eső miatt már a Szállítóhelikopter Üzembentartó Század műszakijainak 14 órakor kezdődő eligazításakor is szinte szürkület van.
Az eligazítást a századparancsnok tartja. Ismerteti a feladatot, amely egy 16 órától 22 óráig tartó repülés kiszolgálása lesz. Kint ugyan hajtóműveznek egy Mi-17-est a hangárbéli kollégák, de a repülésre most egy Mi-8-as van betervezve.
A századparancsnok megnevezi a géphez szakág szerint beosztott műszakiakat, a hajózók részéről kijelölt koordinátort és a fedélzeti technikusokat, akik váltásban repülnek majd. A hajózók műszeres eljárásokat, bejöveteleket és külsősúllyal végrehajtott csörlést gyakorolnak majd a sötétben.
Miután a helikopter 18.30-kor leszáll a feladatról, ismételt előkészítést kell elvégezni rajta és ötven perccel később, 19.20-kor ismét felszáll. A második feladat manőver útvonal lesz külső helyszínen végrehajtott leszállással, fotólövészettel, iskolakörrel, és műszeres eljárások gyakorlásával majd 22 órakor leszállva befejezik a napi feladatokat. A műszakiakra ekkor még vár a helikopter repülés utáni ellenőrzése és takarása. A napot ők zárják majd valamikor 23 óra tájban.
A századparancsnok még felhívja a figyelmet a szitáló esőre és arra, hogy a gép felülete ettől eredően csúszós, majd jó munkát kívánva befejezi az eligazítást. A helyiség kiürül, mindenki megy a dolgára. Az első felszállásig közel másfél óra van hátra.
*
Fotó: Takács Zsolt
Az előkészített helikopterhez az indítás előtt negyedórával érkeznek a hajózók. A fedélzeti technikus átnézi és átveszi a gépet, indítanak és a tervezett időben felszállnak. Az elkövetkező két és fél órában a RUBIK 3-5 hívónevű Mi-8-as többször le- és felszáll, de leállítani nem kell. A feladatra betervezett gép nagytartályos, nyolcszáz literrel több kerozint tankolhat, mint a többi Mi-8-as, és ez a repült időben is megmutatkozik: egy felszállásból több feladat is végrehajtható, kevesebb ismételt előkészítés kell és ezzel kevesebb a holtidő.
Amikor a gép megérkezik az állóhelyre, még mindig szitál az eső. Az állóhelyet néhány lámpa világítja meg, de fényerejük elmarad a Mi-8-as fényszórói mellett, amelyek most lefelé világítanak, fényárba borítva a betont.
A műszakiak kiérkeznek a géphez és miután leálltak a hajtóművek, a népes csapat megszállja a Mi-8-ast és nekilát az ismételt előkészítésnek. Valamennyien erős fényű fejlámpát viselnek, és azzal világítják maguk előtt a helikopter részeit. A korlátozott látás mellett ugyanazt a munkát kell elvégezniük, mint a nappali fényben és egy esetleges rendellenesség a lámpafényben sem kerülheti el a figyelmüket.
A munka gyors és összehangolt, láthatóan nincs üresjárat benne. A felszerelések többségét, a vontató rudat, tűzoltó készülékeket, féktuskókat egy helyen, a gép orránál helyezték el, de a létrát például az állóhely túloldalán a fűben, mert arra majd a farokrésznél lesz szükség.
Az egyik műszaki máris nekitámasztja a gépnek a faroklégcsavarral ellentétes oldalon és a takarólemez eltávolítása után kicseréli a fedélzeti adatrögzítőt. A fülkében ketten dolgoznak, másik két műszaki pedig a fülke tetején lévő ajtón kibújva már fent is van a gép esőtől csúszós tetején. Pillanatokon belül nyílnak a hajtóműveket és a reduktort takaró lemezek, és fent is megtörténik az ellenőrzés. Ez nappal sem veszélytelen, hiszen nagyjából négy méter magasban dolgoznak, de a sötétben még inkább indokolt az óvatosság és a figyelem, hogy hova lép az ember.
A Mi-8-ast kiszolgáló csapat újabb taggal bővül, mert hát az üzemanyagtöltő kocsi sem magától gurul. A hatkerekű tanker sofőrje úgy áll be a kocsival a helikopter mellé, hogy fényszórói a gépre világítsanak. Nyílik a tanker oldala, a letekert töltőcsövet a helikopter bal oldalához húzzák, beindul a szivattyú és a töltést végző műszaki pótolja a két és fél óra alatt kifogyasztott kerozint. A tartálykocsik és a többi kiszolgáló jármű - műszaki mentő, APA-kocsi – alkotta földi lépcső ott van a kitelepüléssel járó feladatoknál is, biztosítva, hogy a helikopterrel érkező műszakiak a leszállás után azonnal elkezdhessék a gép ismételt előkészítését a következő feladatra.
Az eső továbbra is csendesen szitál, mindössze 6-7 fok van. Az idő gyorsan repül, jönnek is a második felszállás hajózói. Miközben egyikük körbejárja a helikoptert, a műszakiak beírják a gép könyveibe az elvégzett munkát. A könyvek egy vászontáskában kint vannak a helikopternél, hiszen a hajózók bármikor kérhetik azokat.
Közben az üzemanyagos kocsi lassan kihátrál az állóhelyről. Akinek már nincs több dolga a gépnél, visszamegy az épületbe, kint csak a mechanikus marad és a helikopter előtt helyezkedik el. Eközben a hajózók a fülkében ülve az indítás előkészületeit végzik. Egyelőre csak a faroktartó tetején elhelyezett vörös fényű lámpa forog, majd a fülkében ülők bekapcsolják és kiengedik a fényszórót. Fénye most nem a gép alá, hanem hosszan előre világít az esőben. Felkapcsolják a helyzetfényeket, és a forgószárny-lapátok végén lévő kontúrfények is világítanak.
A Mi-17-estől eltérően a Mi-8-asnak nincs segédhajtóműve, amely az indításkor látványos lángcsóvát fúj ki. Az indítás a gép saját akkumulátoráról történik, és ahogy a forgószárnyak forgása gyorsul, a fehér kontúrfények egy kört rajzolnak a helikopter fölé. A mechanikus beadja a lépcsőt, bentről zárják az ajtót. A hajózók lekapcsolják a belső világítást és a helikopter az állóhelyről kifordulva a forgószárnyak csattogásától, a kétoldalt kiáramló gáz dübörgésétől és a sötétben szinte láthatatlanul forgó faroklégcsavar zúgásától kísérve a kék lámpákkal kijelölt gurulóúton elgurul a sötétbe. Éjszakai repülésnél ez az eljárás: amíg nappal az állóhelyről szállnak fel és oda szállnak le, napnyugta után a pályával párhuzamos gurulóútról.
A műszakiak visszavonulnak az épületrészükbe, amelynek bejárata a gurulóút és az állóhely világítás kivételével az egyetlen komolyabb fényforrás a közelben. A folyosó csendes, volt már itt – és remélhetőleg lesz is – nagyobb nyüzsgés. Igaz, a műszakiaknak másfajta nyüzsgésben is volt részük; éjszakánként kerítést építettek és járőröztek a déli határon.
Kint is csend van, az újabb feladaton PHOENIX 3-5 hívónevet használó gép hangja messziről hallatszik. Repüli a feladatot, ami nagyjából olyan hosszú, mint az előző volt. Időnként messze kint megfügg. A sötétben nem látszik, csak külső fényei alapján lehet felbecsülni a méreteit.
*
Ahogy telik az idő, a műszakiak rádióján hallani, amint a hajózók újabb és újabb leszállási majd felszállási engedélyt kérnek a toronytól. 22 óra előtt a PHOENIX 3-5 leszáll a kijelölt gurulóút keresztezésnél és az állóhelyre történő gurulási szándékát közli. Ekkor a műszakiak is szedelőzködnek, kabátot, sapkát vesznek fel és a sötétben elmaradhatatlan fejlámpát.
A Mi-8-as a gurulóút középvonalán közeledik, fényszórói a sárga középvonalat világítják, szemből a piros és zöld helyzetfény egyaránt látszik. A kontúrfényeknek köszönhetően jól látszik az is, hogy meddig érnek ki a forgószárnyak, amelyek szele alaposan megcibálja a gurulóút közelében lévő bokrokat. Guruláskor az orrfutós elrendezésű Mi-8-as a főfutók kerekei körül fordul, ami azt is jelenti, hogy hosszan hátranyúló farokrésze - végén a forgó faroklégcsavarral és az apró fehér helyzetfénnyel - nagy íven „söpör” végig, amikor a helikopter befordul az állóhely felé, és akkor is, amikor szinte helyben megfordul azon. A gép ezután ugyanabban a helyzetben áll meg, mint ahogy elindult. Még járnak a hajtóművek, amikor a műszakiak odamennek a helikopterhez. Az ajtó nyitva, lépcső beakasztva, többen felmennek a fedélzetre.
Mára nem lesz több felszállás, így az ellenőrzés végeztével olyan dolgok is előkerülnek, amelyek az ismételt előkészítésnél nem: a forgószárny-lapátok nyűgöző kötelei, amelyeket egy hosszú rúddal akasztanak a lapátok végébe, a gázelvezető csövek dugói, a fülketakaró, a Pitot-cső takaró, és a földelés. Ismét létra támaszkodik a farokrészhez, újra jön a tanker és tömlő kígyózik a töltőnyíláshoz. A hajózók kiszállnak, elköszönnek és visszamennek az épületükbe.
Miközben ketten elkezdik a gép takarását, ketten még a fülkében dolgoznak, ellenőrzik a kapcsolók és karok állását. Fejlámpájuk fénye átvilágítja a helikopter orrára feltett nagyméretű takarót. Akinek már nincs dolga a gépnél, visszamegy az épületbe. Lassan kiürül az állóhely, csak az alulról megvilágított, betakart Mi-8-as maradt ott.
A hajózók épületrészében már lekapcsolták a villanyt, a műszakiak is gyorsan végeznek. Az üzem- és repült idők bekerülnek a gépkönyvekbe, az adminisztráció végeztével zárják az épületet azután ki-ki autóba vagy biciklire ül és elindul a kijárat felé. A repüléshez szükséges fényeket már lekapcsolták a toronyból, a bázis nagyrészt sötétbe borul, a megvilágított állóhelyeken a helikopterek körvonala sejlik. Utolsóként a műszaki századparancsnok is elköszön a kapuszolgálattól és elhagyja a bázist. 23 óra van.
A mindennapok során szerzett tapasztalat leginkább akkor kamatozik, amikor nem az otthoni környezetben kell a helikoptereket előkészíteni és ellenőrizni. Amikor a műszakiak 23 órakor nem a saját otthonukba indulnak, hanem egy tábori ágyhoz, amelyből jó eséllyel már a hajnali órákban fel kell kelni és kimenni a helikopterhez, azután a megszokottól eltérő körülmények ellenére ugyanúgy előkészíteni az életmentéshez egy ipari katasztrófánál, a homokzsákok emeléséhez egy árvíznél, vagy más, tartós kitelepüléssel járó hadműveleti feladathoz, mint egy kiképző repüléshez otthon, a helikopterbázison.
* * *
Fotó: Szórád Tamás
Az Aeromagazin 2016. májusi számában megjelent cikkem másodközlése.
Az Amerikai Egyesült Államok és Kína közt odáig fajult a területi vita a Dél-kínai-tengeren, hogy utóbbi atom-tengeralattjárókat küld állandó járőrszolgálatra. Peking így próbálja elrettenteni Washingtont a további katonai terjeszkedéstől.