Harminc évvel ezelőtt, 1986 májusában egy különleges film került az amerikai mozikba. A nagyrészt Kaliforniában játszódó történet szereplői rámenős pilóták és vadászgépeik voltak, helyszínéül a haditengerészet vadászpilótáit továbbképző iskolát, a Topgunt választották az alkotók. A lenyűgöző légi felvételeknek köszönhetően a néző úgy érezhette, hogy maga is ott ül egy F-14 Tomcat fedélzetén, a légiharcok kellős közepében…
Az egész a California magazin 1983-as cikkével kezdődött. Ehud Yonay munkája, a Topgun pilóták mindennapjait bemutató, Charles "Heater” Heatley F-14-es pilóta fantasztikus légifotóival illusztrált írás, felkeltette két hollywoodi producer figyelmét. Jerry Bruckheimer és Don Simpson azonnal egy mozifilmet vizionáltak, amelynek középpontjában a Topgun állt.
Megkeresték hát a haditengerészet illetékeseit a Pentagonban, akik áldásukat adták a filmre. Az engedély birtokában a producerek egyeztették az igényeket és a lehetőségeket a csendes-óceáni flotta vadászrepülő századainak műveleti parancsnokával, majd a Topgun parancsnokával, és 1985 tavaszán, két éves előkészítés után elkezdődhetett a munka. A főbb szerepekben az akkor még kevéssé ismert Tom Cruise, Anthony Edwards, Val Kilmer és Kelly McGillis játszhatott. A film címének megtartották az iskola nevét, de az eredeti írásmódtól eltérően két szóban írva: Top Gun.
F-5E Tiger II, mint MiG-28-as
A forgatást különböző külső helyszíneken és a repülőgép-hordozók fedélzetén kezdték, majd nyáron a stáb megjelent a Topgun otthonában, a Miramar tengerészeti légibázison, San Diegóban. A szövegírók addigra már állandó vendégek voltak a Topgunnál, ahol részt vehettek az eligazításokon és az olyan előadásokon, amelyek titokvédelmi szempontból nem voltak minősített foglalkozások. A látottak-hallottak alapján írták meg a párbeszédeket és csiszolták a forgatókönyvet. A színészek is kezdtek fel-felbukkanni, hogy megérezzék a Topgun légkörét, beszélhessenek a hajózókkal, valamint megtanulják azt, hogy hogyan kell mozogni a hajózó felszerelésben és a gépek körül. Az eredeti terv az volt, hogy a színészekről valós repülés közben készült felvételeket használnak majd. Többen repültek is az F-14-es hátsó ülésében, de Anthony Edwards ("Goose”) kivételével egyikük sem volt olyan állapotban, ami vállalható lett volna a mozivásznon. Így a pilótafülke-felvételeket egy makett fülkével készítették el az egyik burbanki stúdióban.
*
A miramari és a nevadai Fallon tengerészeti légibázis közelében végzett forgatásokon természetesen szükség volt azokra a hajózókra, akik a Topgun A-4-eseit, "Viper” (Tom Skerrit) és "Jester” (Michael Ironside) gépeit valamint az ellenséges, feketére festett, a filmben MiG-28-asnak nevezett F-5E és F-5F gépeit repülték. Az egyik kétüléses "MiG” hátsó ülésében, fekete overallban és fekete sisakban Dave "Bio” Baranek ült.
Dave "Bio" Baranek hadnagy
Bio 1980-ban végzett a haditengerészet repülőiskoláján. F-14 Tomcat típusra került, RIO lett (Radar Intercept Officer) és a gép fegyverrendszeréért volt felelős. Első beosztása a Miramarra szólította, a VF-24 Fighting Renegades századhoz került. Századával két tengeri bevetést teljesített a USS Constellation fedélzetén. A második út alkalmával az egyik leszállás során, a fékezőberendezés hibás beállítása miatt gépük nem állt meg a fedélzeten és katapultálni kényszerültek. Néhány nap múlva ismét repülhetett, de az út nem csak ezért lett emlékezetes. Már a bevetés végén jártak, amikor a század vezetése másodmagával kijelölte a Topgun öthetes tanfolyamára.
Miután visszatért századához, egy újabb bevetés várta, ezúttal a USS Ranger fedélzetén. Közeledett az idő, hogy a VF-24-eseket elhagyva betöltse következő beosztását. Korábban azt tervezte, hogy csereprogram keretében egy brit Tornado századhoz kéri magát, de a Topgun öt hete, az iskola professzionális szellemisége, a közösség olyan hatással volt rá, hogy oktatói beosztásba kérte magát az iskolára. Erre egyébként a Topgunnál nyújtott teljesítménye alapján oktatói biztatták is.
Baranek hadnagy neve felkerült a kabintető keretére, de a haditengerészetnél sem voltak személyre szóló gépek és ritkán fordult elő, hogy valaki azzal a géppel repült, amelyre a neve volt festve.
A beosztást megkapta, oktató lett. Az F-14 Tomcat hátsó ülését két és fél évre felcserélte az F-5F Tiger II hátsó ülésére és a tanterem világára. Feladata a flotta F-14-es RIO-inak elméleti és gyakorlati továbbképzése volt. Napi elfoglaltsága mellett 1985 nyarán részese volt a Top Gun forgatásának. Nem csak a légi felvételeknél repült, hanem szakmai segítséget is adott a stábnak. Élményeiről 2010-ben Topgun Days címmel írt könyvet írt. A közelmúltban jelent meg újabb könyve, a Before Topgun Days, amely az F-14-es RIO-képzésről szól.
*
Hogyan fogadták a Topgun oktatók, hogy napi feladataik mellett egy mozifilm készítésének is részesei lesznek?
- Eleinte még nem volt napi téma köztünk. Tudtunk, hogy San Diego környékén forgatnak majd egy filmet, amelyben lesznek F-14-esek is. A Topgun vezetése már korábban kijelölt egy összekötőt, Bob "Rat” Willard F-14-es pilótát, Topgun oktatót. Időnként persze szóba jött, hogy milyen jelenetek lesznek a filmben, milyen lesz a forgatókönyv, de egészen addig, amíg a filmesek 1985 augusztusában meg nem jelentek a Topgunnál és el nem kezdték a forgatást a bázison, addig nem igazán foglalkoztunk vele. Én azután kezdtem érdeklődni a film iránt, miután láttam, hogy a stáb és a színészek milyen komolyan veszik a dolgukat. Igazi profikról beszélhetünk, akik valami fantasztikusat akartak alkotni. A film nyugati parti bemutatója 1986. május 15-én volt, azután visszatértünk a megszokott feladatainkhoz és az életünk ment tovább a régi kerékvágásban.
A Paramount limuzinnal vitte a bemutatóra a Topgun tisztjeit és feleségeiket. Bio a bal szélen áll, a jobb oldalon álló tiszt, "Jaws" Winnefeld hadnagy, később tengernagy lett.
A hajózók kiválasztása hogyan történt?
- Akit kijelöltek a feladatra, de nem akart szerepelni a filmben, az nem volt köteles részt venni ezeken a repüléseken, de emlékeim szerint valamennyi oktató repült legalább egyszer a légi jelenetek forgatásán. A legtöbb F-14-es jelenetet Lloyd "Bozo” Abel repülte, bár eredetileg nem ő volt tervezve a feladatra. Amikor a stáb úgy döntött, hogy a tervezettnél korábban kezdik a légi felvételeket, Bozo százada egy gyakorlaton volt, de Bozo, aki már egy új beosztásra készült és ezért nem vett részt a gyakorlaton, otthon maradt Miramaron. Ezért ő repülte az első olyan jeleneteket, amelyben már az F-14-esre is szükség volt. A rendező, Tony Scott, annyira elégedett volt, hogy Bozo lett az első számú F-14-es pilóta a további felvételekhez.
A légi jelenetek forgatása sokkal inkább szabályozott volt, mint a normál Topgun repülések, ahol jellemzően négy, nyolc vagy akár több gép gyakorolt együtt. Ezek nagyon dinamikus repülések voltak, míg a filmnél előre megírt manővereket repültünk. Arra is figyelnünk kellett, hogy a kamerák látóterében maradjunk és még más dolgokra is, amire a mindennapok során természetesen nem.
Bio Baranek és Rat Wilard a forgatáshoz feketére festett F-5F előtt.
A filmesek minden apróságra figyeltek. Az F-5F hátsó ülésében, mint „ellenséges hajózó”, megpróbáltam a filmhez kapott fekete overall ujját feltűrni, hogy majd később tudjam, mikor vagyok látható a jelenetben. Mielőtt a Learjet fedélzetén lévő kamera forogni kezdett, rám szóltak, hogy „a kétüléses hátsó ülésében ülő RIO hajtsa le az overallja ujját.”
A légiharc-felvételekhez hány repülésre volt szükség?
- A pontos számra már nem emlékszem, húsz vagy valamivel több olyan repülésre volt szükség, amely a Topgun gépeit igényelte, repülésenként 3-4 repülőgépet. A legtöbb feladaton ehhez még hozzájött két Tomcat és további F-14-es repülésekre is szükség volt. A haditengerészet valamennyi repülés költségét, beleértve az üzemanyagot, a kiszolgáláshoz használt anyagokat, a hajózók és a műszakiak fizetését, az utolsó centig kiszámlázta a Paramountnak. Ezt a következő évben a haditengerészet ellenőrizte, és a költségkimutatásokban semmi hibát nem talált.
Hogyan kapcsolódott be a szövegírásba?
- Hetekkel a légifelvételek elkészítése után szóltak, hogy készüljek, mert Hollywoodba utazom, a Paramounthoz. A filmesek ugyanis több légi jelenetet használnak majd fel, mint tervezték és segíteni kell nekik abban, hogy milyen párbeszéd zajlik a hajózók között repülés közben. A kommunikáció nem jelentett gondot, Topgun oktatóként az egyik előadásom az "F-14 Tomcat elfogási eljárások" című volt, amelyben érintettem a hatékony kommunikáció fontosságát is, így ez közel állt hozzám.
Bio az F-14-es hátsó ülésében. A kommunikáció a RIO-k feladata volt.
Az ötlet az volt, hogy John "Smegs” Semcken volt F-14-es pilótát - aki éppen befejezte haditengerészeti pilóta pályafutását, de a tengerészet és a filmesek közötti összekötőként a forgatás idejére még maradt - és engem elküldenek a Paramounthoz, hogy a vágószobában megnézzük a légi felvételeket és kitaláljuk, hogy milyen legyen a szöveg a filmbeli hajózók között. Leültünk a rendezővel és a vágókkal, akik a légi jeleneteket rakták össze. Néhányszor megnéztük a felvételeket, azután Smegs és én szakmai szemmel, mint pilóta és RIO, megbeszéltük a látottakat, majd elmagyaráztuk a lényeget a filmeseknek. A szövegírók ennek segítségével írták meg azt, ami azután a filmbe is bekerült.
A filmbeli és a valódi RIO, azaz Anthony Edwards és Dave Baranek valamint utóbbi felesége egy közös képen. Fotó: Russ Novak
De nem csak mi ketten dolgoztunk a szövegen. A szövegírók is eljöttek hozzánk, beszéltek a pilótákkal és a RIO-kal is, szakmai élményeikről kérdezték őket. A hallottakból néhányat beleírtak a forgatókönyvbe. Magán a történeten és az elkészült szövegen később még tovább finomítottunk.
Visszatérve a repülésekhez, az eligazítások mennyivel voltak mások, mint egy normál Topgun repülés előtt?
- A repülés előtti és utáni eligazítások lényegében megegyeztek a normál eligazításainkkal, a különbség a repülések tervezésében és abban volt, ahogy ezek az eligazítások kezdődtek. Tony Scott megjelent egy köteg kézzel rajzolt vázlattal. Ezek a storyboardok azt ábrázolták, amit ő a mozivásznon látni akart. Gyakran már előre megbeszélte a légi jeleneteket Rat Willarddal, aki Tony elképzelései alapján kidolgozta azokat a manővereket, amelyeket a pilóták később lerepültek a kamerák előtt. A koncepcióját pálcákra szerelt 1/ 72-es repülőgép makettekkel mutatta be nekünk. Ezeket az eligazításokat általában Rat és Bozo tartotta külön-külön vagy közösen.
A Topgun agresszor típusai a nyolcvanas években: F-5F, F-5E és A-4.
A légi felvételekhez használt Learjet pilótája Clay Lacy egykori vadászpilóta, gyorsasági repülőversenyek szereplője és üzletember volt. Az eligazításokon ő is elmagyarázta, hogy mit látnak majd a kamerák, mi fér bele a látóterükbe és elmondta a javaslatait is.
F-14-es Clay Lacy Learjet 35-öse mögött - készül a légifelvétel.
Ahogy említettem, ezek a repülések nem voltak olyan dinamikusak, mint a kiképzési repüléseink, de minden felkészülésnél kiemelt figyelmet kellett fordítani a biztonsági szabályokra is. Nem engedhettük meg magunknak, hogy baleset történjen. Topgun oktatók, F-14-es hajózók voltunk és, hogy a filmben elhangzottakra utaljak, nagyon nem akartunk egy szállítógépen kikötni, ami Hongkongból szállít ezt vagy azt, csak azért mert elszúrtunk valamit a forgatáson!
*
ÉRDEKESSÉGEK A FORGATÁSRÓL
Hajófedélzeti felvételek
A repülőgép-hordozós felvételeket – köztük a nyitó jelenetet - a kaliforniai partoktól 180 kilométerre hajózó USS Enterprise fedélzetén forgatták 1985. augusztus 3. és 7. között, miután a stábot helikopterrel kivitték a hordozóra. Lloyd "Bozo” Abel F-14-esére a Grumman technikusai egy kis kamera-konténert szereltek, hogy felvehessék a katapultos felszállásokat és a fékezőhorgos leszállásokat. Bozo RIO-ja ezen a feladaton Chuck "Silver” Lewis volt. A VF-114 és VF-213-as század F-14-esei közül néhány fiktív századjelvényt kapott. Az Enterprise fedélzetéről indított repüléseken a színészek nem vehettek részt.
MiG-28-as elfogás
Az F-5-ösökkel szimulált „MiG-28-asok” elfogását a Csendes-óceán felett, egy elkülönített légtérben filmezték. A szemberepüléseknél a gépek sokkal közelebb repültek egymáshoz, mint a normál gyakorló légiharcoknál egyébként előírt 150 méteres elkülönítés. A jelenetet három kameraállásból rögzítették. A Learjetből az Astrovision nevű rendszer alsó és felső periszkóp-kameráival, amelyeket a Lear utaskabinjából lehetett távirányítani, miközben az operatőr egy monitoron követhette a felvételt valamint az egyik F-14-esről a már említett kamera-konténerrel és egy kézi kamerával. A kézi kamerát általában az a Charles "Heater” Heatley kezelte, akinek fotóival a filmet inspiráló cikket illusztrálták a California magazinban, de ha feladatai miatt nem ért rá – a VF-124 Gunfighters századnál repült F-14-esen – akkor a légierőtől kölcsönkért filmes kezelte a kamerát.
A fekete sisakos MiG-pilótákról készült közeli felvételeket az F-5-ösökben elhelyezett kamerák rögzítették. A pilóták Bob "Rat” Willard és Ray "Secks” Seckinger voltak. Ugyancsak ebben a jelenetben volt, amikor az F-14-es háton repül az F-5-ös felett. Bár megkísérelték leforgatni úgy, hogy a két gép egymás felett repül, az F-14-es háton, az F-5-ös talpon, végül biztonsági okokból külön-külön vették fel a két gép repülését és az effektesek összehozták a képet.
A Learjet és a Topgun három F-5-öse, úton a forgatásra kijelölt légtérbe. Tony Scott a Learjet fedélzetén kísérte figyelemmel a légi jelenetek forgatását.
Cougar leszállása a hordozóra
A film elején látható jelenetben a forgatókönyv szerint az egyik pilóta - "Cougar” - csak nagy nehézségek árán képes leszállni a hordozóra. Ezt szintén az Enterprise fedélzetén forgatták ’85 augusztusában. Ezt is több nézőpontból vették fel; kamera volt az F-14-esen kívül és a fülkében is valamint a hajó fedélzetén.
Néhány próbálkozás után Tony Scott drámaibb hatást akart, ezért Bozo annyira megcibálta az F-14-est, amennyire csak merte. A vágásnak köszönhetően úgy tűnt, mintha Cougar ebből a megközelítésből szállt volna le, de Bozo valójában minden ilyen hajmeresztő manőver után átstartolt – a leszállásirányító tiszt nem kis megkönnyebbülésére.
Rácsapás a miramari toronyra
Ez a felvétel volt az első, amelyhez F-14-est használtak. A sztori szerint "Maverick” megpiszkálja a tornyot, ami a valóságban természetesen szigorúan tilos. Smegs Semcken, a már említett koordinátor előzetesen egyeztetett a miramari irányítókkal és a szövetségi légügyi hivatal is áldását adta a dologra, azzal a megkötéssel, hogy a vadászgépnek a reptér körzetében kell maradnia és a polgári oldal forgalmát nem zavarhatja.
A jelenetet a VF-51-esek gépével ismét Bozo repülte, RIO-ja Mark "Slick” Schlichter volt. A felszállást idegen tárgy beszívása (FOD) miatt meg kellett szakítaniuk és gépet cseréltek. Tony Scott hangsebesség feletti áthúzást szeretett volna látni, de Bozo meggyőzte, hogy az nem lenne bölcs dolog. A pilóta ugyanakkor jól tudta, hogy kis magasságon a Tomcat még mérsékelt sebességnél is elég gyorsnak tűnik. Ezért a sebességet 560 km/órán tartotta és a jobb vizuális hatás érdekében a szárnynyilazást manuálisan 68 fokra állította, annak ellenére, hogy ebben a konfigurációban a gép az átesés határán repült a szűk fordulókban. A szűk fordulókra azért volt szükség, hogy ne csússzanak ki a reptér légteréből.
A többszöri áthúzást 30 méteren és az alatt hajtották végre, így perceken belül csörögni kezdtek a telefonok és a helyi média is élénken érdeklődött a „megvadult F-14-es pilóta” felől. Ezért Smegs, aki mindig a filmesek mellett volt, leállította az áthúzásokat. Addigra sikerült annyi felvételt készíteni, hogy Tony Scott kiválaszthatta a leglátványosabbat. Az áthúzás utáni emelkedő orsót a pilótafülke-makettel vették fel a burbanki stúdióban.
Gyakorló légiharcok
A gyakorló légiharcok 1985. augusztus 15-26. között kerültek filmszalagra a nevadai Fallon légitámaszpont légtereiben. A Topgun néhány agresszor A-4-est és már feketére festett F-5-öst küldött a Fallonra. A VF-51-esek F-14-eseket küldtek, és Clay Lacy is áttelepült a Learjettel. A bázis körüli hegyes-dombos terepre külön stábok települtek, hogy a völgyekben, szintben elhúzó gépeket filmezzék. Ez is azok közé a felvételek közé tartozott, amit a filmesek és a pilóták – más-más okból – egyaránt nagyon élveztek.
A szürke F-14-eseket nehezen látták meg az operatőrök, ezért azt kérték, hogy a pilóták engedjenek ki egy kis üzemanyagot. A Tomcat mögötti örvényben szétporladó kerozin olyan látványos volt, hogy a filmben is benne hagyták.
Éleslövészet
A film utolsó légiharc jelenetében látható rakétaindításokat a VF-51, VF-111, VF-114 és VF-213-as századok kiképzési repülésein rögzítették. A kamerát ismét Heater Heatley kezelte, akinek a filmszakadással is többször meg kellett küzdenie, helyben, a Tomcat hátsó ülésében orvosolva a problémát.
Emelkedő orsó felszállás közben
A film egyik emlékezetes jelenete, amikor Maverick harcba indul és a katapultos felszállás után végrehajt egy orsót, miközben a kép hátterében a repülőgép-hordozó forog. A valóság egy kicsit másképpen festett.
A felvételhez Bozo kapott pár percet az Enterprise felett, beillesztve a hordozó normál repüzemébe. Bozo az előző napon F-14-esével kirepült a kiképzési célokra is gyakran használt San Clemente szigethez. A sziget távolabbi végében kinézett egy kiszögellést, amit kinevezett a hordozó orrának. Elindította a gépre szerelt kamerát, áthúzott a kiszögellés felett és azonnal emelkedni kezdett, mintha a hordozóról felszállva hajtaná végre ugyanezt. Néhányszor megismételte és visszatért a Miramarra.
Másnap 13 órakor kellett a hordozó fölé érkezni. Ehhez valamivel 12 óra után kellett felszállni, anélkül, hogy látta volna az előző nap készült felvételt. Már a gép ellenőrzésénél tartottak, amikor a Paramount stábja megjelent és hozta a felvételt. Szerencsére a Miramar bázis biztonsági szolgálata is rugalmasan állt a kérdéshez, egy kísérővel beengedték a zónába a filmesek kocsiját, amelyben egy erre szolgáló készüléken meg lehetett nézni a San Clemente felett készített vágatlan felvételt.
Bozo megnézte és nem volt elégedett. A sziget kiszögellése – a hordozó orra - az emelkedő orsó megkezdésekor a kép szélén volt, forgás közben azonban kikerült belőle, majd a végén ismét megjelent. Mindez azért történt, mert a Tomcat elsősorban a szárnyakon lévő spoilerekkel orsózott, amelyek kitéréskor legyezőmozgást idéztek elő. Ennek a mindennapokban nem volt jelentősége.
Bozo a hajóhoz vezető úton kigondolta, hogy az orsó közben hogyan tartsa majd a képben a hordozót. Az Enterprise-hoz közelítve bejelentkeztek az irányításnak és az engedély után alacsonyan áthúztak a hajó felett, majd a fedélzet elejéhez érve Bozo felhúzta a gépet és egy orsót hajtott végre az F-14-essel. A filmen is látszik, hogy mozognak az oldalkormányok. Bozo így küszöbölte ki a legyező mozgást és az Enterprise végig a kép keretein belül maradt. Így készült a felvétel, nem felszállás közben, ahogy a film ábrázolja.
* * *
Fotó: Dave "Bio" Baranek
Az Aeromagazin 2016. májusi számában megjelent cikkem bővített változata.
Kiszivárgott az Egyesült Királyság németországi nagykövetének egy távirata, melyben a diplomata részletezi, hogy Ankara bármikor megindíthat nagyobb migrációs hullámokat, ami a török államfőnek hatalmat ad az Európai Unió vezető politikusai felett.
A CyCon a világ egyik legjelentősebb kiberbiztonsággal foglalkozó szakmai konferenciája, melyet a NATO Kooperatív Kibervédelmi Kiválósági Központ (CCD COE) szervez. A kiberhatalom témája köré épített idei rendezvényre a Nemzeti Közszolgálati Egyetemről Berki Gábor a Katonai Műszaki Doktori Iskola, míg Berzsenyi Dániel a Stratégiai Védelmi Kutató Központ és a Hadtudományi Doktori Iskola képviseletében utazott Tallinba.
A CyCon (International Conference on Cyber Conflict) gyökerei 2009-ig nyúlnak vissza, ezen a néven pedig 2012 óta rendezik meg minden évben, mintegy 500 politikai és stratégiai döntéshozó, katonai vezető és kiberbiztonsági szakember részvételével. A rangos konferenciák egyik ismertetőjele, hogy a vitaindító beszédeket követően az előadások és kerekasztal beszélgetések párhuzamosan folynak több panelben, egy-egy konkrét témakörre fókuszálva, így egyrészt több kérdés alaposabb megvitatására is lehetőség nyílik, másrészt a résztvevőknek lehetőségük van kiválasztani a számukra legérdekesebb témákat. A 2016. május 31. és június 3. között megrendezett konferencia nulladik napja ún. workshop nap volt, ahol a kibervédelmi oktatás és a kiberválságok kezelése mellett napirendre kerültek az okos telefonok kriminalisztikai vizsgálatának gyakorlati aspektusai is.
A konferencia első napján szinte minden előadó és résztvevő azzal foglalkozott, hogy a NATO vezetői a közelgő varsói csúcstalálkozón a hadviselés ötödik dimenziójaként deklarálhatják a kiberteret. Észtország elnöke, Toomas Hendrik Ilves hangot adott várakozásainak, miszerint Varsóban döntés fog születni a kibertérről, amit tovább erősítettek a cseh védelmi miniszter Martin Stropnicky szavai, aki felhívta a figyelmet arra, hogy a hadviselés ötödik dimenziójában is készen kell állniuk a nemzeteknek védelmi képességeik fejlesztésére. A NATO Szövetséges Transzformációs Parancsnokság parancsnok-helyettese (DSACT), Manfred Nielson admirális felszólalásában kitért annak jelentőségére, hogy a hadviselés négy hagyományos dimenziójától elkülönítve kell értelmezni és kezelni a kiberteret. A vitaindító előadásokat a kiber parancsnokok kerekasztal beszélgetése követte, ahol a három katonai vezető egyetértett abban, hogy bár a kibertér újszerű, nem különleges és nem is egyedi. Szintén egyetértés mutatkozott abban, hogy a katonai műveletek során a kiberteret használni fogják, függetlenül attól, hogy deklaráltan a hadviselés ötödik dimenziójává válik, vagy sem. Fontosnak látták azonban a kibertér ötödik dimenzióként történő elfogadását annak érdekében, hogy a NATO átfogó kibervédelmi és kiberműveleti politikát alakíthasson ki. A délutáni előadások többek között foglalkoztak az erő kivetítés lehetőségeivel a kibertérben, a fegyverrendszerek védelmével, az állami hátterű kibertevékenységekkel és a légi közlekedést érintő kiberfenyegetésekkel.
A CyCon második napjának vitaindító előadásain nem kisebb nevek szólaltak fel, mint Thomas Rid a King’s College London professzora, Martin C. Libicki a RAND Corporation posztgraduális iskolájának kutató professzora, valamint Mikko Hypponen számítógép biztonsági szakértő, az F-Secure kutatási igazgatója. Az előadások nyomán a résztvevők megismerhették az emberek és gépek közötti interakciók fejlődését egészen az 1940-es évektől, az információs hadviselés szerepét a jelenlegi konfliktusokban, valamint az elrettentés képességének átalakulását a földrajzi határokkal nem rendelkező internetes világban. Libicki öt jellemző mentén írta le a kiberhadviselést, ami nem kinetikus, rendkívül változékony és nem jelezhető előre, ugyanakkor egy nehezen értelmezhető, de kitartó jelenség. A folytatásban a leköszönő észt elnök több kiberbiztonsági szakemberrel beszélgetett a politikai változásokról, valamint a digitális forradalomról és annak jelentőségéről. Az eszmecsere keretében kitértek az orosz kiberműveletekre, a Snowden szivárogtatás előnyeire és hátrányaira, továbbá az olyan ellentmondásos kormányzati szándékokra, mint a kötelező hátsó ajtók (backdoor) beépítése a különböző rendszerekbe. A második nap délutánján szerephez jutottak az ún. APT-k, vagyis a fejlett állandó fenyegetések, amelyek legtöbbször nem is olyan fejlettek és állandók, hiszen ezek az incidensek (is) gyakran emberi hibára vezethetők vissza és nem szofisztikált technikai támadásokra. A többi szekcióban a kibertérben zajló fegyverkezési versennyel, a kiberfenyegetésekre adható válaszokkal, valamint az anonimitás, a magánszféra és a titkosítás összefüggéseivel foglalkoztak.
A konferencia harmadik, egyben záró napján a résztvevők külön panelben tárgyaltak a kiberkonfliktusok kapcsán eddig megszerzett tapasztalatokról. A beszélgetés során megállapították, hogy sok kormányzat valószínűleg tévesen értelmezi a kiberhatalom fogalmát, aminek eredményeként túlzott hangsúlyt fektetnek a taktikai eredményekre és nem törődnek a műveletek hosszú távú hatásaival. A rövid távú győzelmek kiemelt szerepére utal az is, hogy az incidensek tartós kiberkonfliktus előidézése helyett többnyire kémkedésre, vagy a rendszerek ideiglenes megzavarására koncentrálnak. Az APT-k után a konferencián szerephez jutott egy másik aktuális rövidítés is, az IoT, vagyis a dolgok internete. Az internetre csatlakoztatott hétköznapi eszközök (óra, televízió, hűtőszekrény, stb.) száma egyre növekvő tendenciát mutat, miközben a fejlesztés során kevés hangsúlyt fektetnek a biztonságra. Mindez olyan megbízhatatlan működési környezetet eredményez, aminek következtében az IoT eszközök könnyű célpontokká válnak a támadók számára, ugyanakkor a meglévő biztonsági protokollok alkalmazásával és biztonsági szabványok meghatározásával mindez megelőzhető lenne. A rendezvény záró beszédei során Jan Neutze a Microsoft kibervédelmi vezetője a normák kibertérben betöltött szerepéről beszélt, illetve a kormányzat és az ipar megközelítését hasonlította össze, míg David Sanger az Economist szakírója kiemelte, hogy a kibertérben folytatott fegyverkezési verseny komoly fegyverzet ellenőrzési és elrettentési probléma elé állítja az emberiséget. A CyCon2016 utolsó előadását a Skype alapítója, Jaan Tallinn tartotta, aki előremutató gondolataival hangsúlyozta, hogy a mesterséges intelligencia negatív következményekkel járhat, amennyiben az emberiség nem készül fel időben az alkalmazására.
A négynapos CyCon egyik legfontosabb tanulsága, hogy a kibertérből érkező kihívásokat nem lehet figyelmen kívül hagyni, mert az lemaradást eredményez, ami már rövid távon is nemzetbiztonsági kihívásokhoz és fenyegetésekhez vezethet. Ezeknek a kezelése, a megfelelő védelem kiépítése, a felkészítés olyan erőfeszítéseket igényel, amelyeket a kormányzati szektor egyedül nem, csak az ipari szereplők és az akadémiai szféra bevonásával képes megvalósítani. Amennyiben a NATO varsói csúcstalálkozóján deklarálják, hogy a kibertér a hadviselés ötödik dimenziója, a szövetségen belül olyan változások indulhatnak el, amelyek minden tagállam, így Magyarország kiberképességeit is érintik majd. Ahhoz, hogy a soron következő változásokra és általában a kibertérből érkező kihívásokra felkészülhessünk és képesek legyünk reagálni, elengedhetetlen, hogy az akadémiai szféra stabil alapokon nyugvó, magas színvonalú kiberbiztonsági oktatást és kutatást biztosítson az ipari és kormányzati szereplők számára.
A cikk eredeti forrása: http://uni-nke.hu/hirek/2016/06/08/nato-kibervedelem-varso-elott, a letöltés dátuma: 2016.06.12.
A NATO Cooperative Cyber Defence Centre of Excellence honlapja elérhető INNEN.
A fenti mondat sokszor elhangzik védekezésként, amikor valakit azzal szembesítenek, hogy a weboldalán, Facebook oldalán, blogján vagy éppen promóciós, marketing anyagaiban netről letöltött fotókat, képeket használ fel szerzői engedély és jogdíjfizetés nélkül. Mi az igazság ezekkel a képekkel kapcsolatban?
Forrás: dr. Horváth Katalin ügyvéd / Sár és Társai Ügyvédi Iroda
Az internetről származó képek, fotók kereskedelmi, illetve magáncélú felhasználásával kapcsolatban sok tévhit él még mindig a köztudatban, annak ellenére, hogy a szerzői jogi tudatosság egyre inkább növekszik a felhasználókban is. Nem ritka az a kifogás, vagy némely esetben komoly tévhit, hogy „nem volt rajta a © jelzés/logó/fotós neve/vízjel”, „az interneten találtam”, „a Google dobta ki”, „valaki kitette a közösségi médiára”, „én nem keresek a fotóval, csak a weblapomra/blogomra/közösségi oldalamra kell”, „ha kint van a neten, akkor közkincs”. A személyes kedvencem mégis a „mindenki ezt csinálja”, vagy a „nem ártok ezzel senkinek”, sőt „a szerzőnek még jó is, mert reklámozom” érvelés. Mindezek mellett ott van még „az úgyse történik semmi, ha kiteszem” és a „nem mondták/tudtam, hogy nem szabad” kifogás is.
A tévhitek, kifogások sora határtalan, mint ahogy az is, hogy a szerzői jogokat az internetes környezetben, köznapi értelemben sajnos nem tekintjük értéknek, pláne nem olyannak, amiért fizetni is hajlandók lennénk.
Tévhitek
A fenti érvelések azonban tévhitek, mert nincs különbség egy fotó, kép felhasználásával kapcsolatban aszerint, hogy interneten vagy nyomtatott sajtóban, blogban, weboldalon, promócióban vagy könyvben használják fel. A képek, fotók forrása (keresőmotor, képkereső, képadatbázis, közösségi média, papír alapú fotó) sem teszi önmagában szabadon felhasználhatóvá.
Ezzel ellentétben az alapvetés az, hogy minden fotó és kép (akár grafika, akár számítógéppel bármilyen technikával létrehozott vizuális alkotás, állókép) a szerzői jogi törvény szerint egyéni, eredeti jellegű szerzői műnek minősül, és annak bármilyen felhasználásához a szerző engedélye és a felhasználási engedélyért szerzői jogdíjfizetése szükséges. Ez alól a szabály alól vannak kivételek, ezek a szabad felhasználás esetkörei.
A szabad felhasználás esetei
Így például nem kell a szerzői jogosulttól engedélyt kérni és jogdíjat fizetni, ha a fotóról, képről egy magánszemély saját céljára másolatot készít, ez lehet elektronikus másolat például szkenneléssel papír alapú képről, de lehet papír alapú másolat is, rögzíthető a másolat a számítógépen, CD-n, pendrive-on, telefon memóriájában vagy más elektronikus hordozón is. Ezen típusú szabad felhasználás ellenértéke az ilyen elektronikus, másolásra alkalmas hordozók után fizetett, és ezen hordozók árába foglalt úgynevezett üres kazetta vagy üres hordozó jogdíj, amelyet sokan kritizálnak, mert attól függetlenül fizetendő, hogy kerül-e szerzői mű az ilyen hordozón többszörözésre vagy sem. Az ilyen magáncélú másolás is azonban csak annyiban szabad, amennyiben az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja, nem sérelmes a mű rendes felhasználására és indokolatlanul nem károsítja a szerző jogos érdekeit, valamint, ha megfelel a tisztesség követelményének és nem irányul a szabad felhasználással össze nem férő célra.
A szabad felhasználás csak akkor valósul meg, ha mindezt magánszemélyként tesszük, a saját céljainkra, vagyis a munkahelyi felhasználási célra történő képletöltés vagy a kereskedelmi, üzleti célú letöltés már jogdíjköteles. Ugyanígy külön engedélyt kell kérni akkor is, ha ugyan otthon magánszemélyként, saját célunkra töltjük le a képet/fotót, de azzal közvetlenül vagy közvetve pénzt szerzünk magunknak, mert ezzel megspórolunk költségeket, vagy bevételhez jutunk.
Nem mindent szabad
A szabad felhasználás azonban nem vonatkozik arra, hogy a letöltött képet visszatöltsük az internetre, kitegyük a közösségi oldalunkra, a neten elérhető akár privát, akár üzleti blogunkra, privát vagy üzleti honlapunkra, akár illusztrációként, kísérő képként, vagy a honlap design részeként. Az internetre történő feltétel, elérhetővé tétel, netes megjelenítés a magyar szerzői jog rendszerében nem másolásnak (ahogy a törvény mondja: többszörözésnek), hanem nyilvánossághoz közvetítésnek minősül, ami alól pedig sem a magyar, sem az európai uniós szerzői jogszabályok nem engednek szabad felhasználási kivételt.
Mindez azt jelenti, hogy a neten történő felhasználás mindig engedély- és jogdíjköteles attól függetlenül, hogy azt magánszemélyként, magáncélra végezzük, vagy cégként professzionális üzleti célra. Nem válik közkinccsé a kép/fotó attól, hogy más már feltöltötte az internetre.
Mindezek alapján az ilyen képek csak akkor használhatók fel, ha megszereztük a szerzői jogosulttól az engedélyt az adott típusú felhasználáshoz, és ha a szerző azért kér jogdíjat, megfizettük azt, vagy ha a szerző kifejezetten úgy rendelkezett a művéről, hogy az az ő engedélye és jogdíjfizetés nélkül felhasználható. Ez utóbbinak az ellenőrzése nehézkes, a legtöbb képkereső szolgáltatásnak azonban van olyan beállítási lehetősége, hogy csak azokat a fotókat, képeket jelenítse meg a keresés eredményeként, amelyeknél a korlátlan, nem kizárólagos, bármilyen felhasználást a szerzői jogosult előzetesen ingyenesen engedélyezte.
Inkább jogtisztán
Ha mindenképpen szeretnénk jogtiszta képekkel/fotókkal díszíteni a weboldalunkat, blogunkat, közösségi oldalunkat, promóciós vagy marketing anyagainkat, azt többféleképpen tehetjük meg jogszerűen az ingyenestől a pár filléres megoldáson át a drága egyedi képkészítésig:
A használat is legyen jogszerű
Ha sikerült jogszerűen megszereznünk a képet, akkor is vigyáznunk kell arra, hogy jogszerűen használjuk is fel, vagyis ne sértsük meg a szerzők jogait. A magyar jogszabályok alapján ugyanis a művön (a mi esetünkben a fotón/képen vagy mellette/alatta), és az azzal kapcsolatos kommunikációban (a törvény szövege szerint: a műre vonatkozó közleményen), továbbá ha a művet esetleg át is dolgoztuk, akkor a műből született új művön minden esetben fel kell tüntetni a szerző nevét és a forrást, ahonnan a kép származik (például a fotóügynökséget, ahonnan szereztük).
Figyelnünk kell arra is, hogy a szerzőt megilleti az a jog is, hogy nem lehet művét olyan kontextusban, illetve olyan módosítással felhasználni, ami sérti a szerző becsületét vagy jóhírét, hírnevét. Tipikusan ilyen a pornográf vagy egyéb felnőtt tartalommal összefüggésben történő felhasználás, de ilyen lehet adott esetben a politikai célú hasznosítás is. Nem lehet továbbá még engedély és jogdíjfizetés mellett sem felhasználni úgy a képeket, fotókat, hogy azzal mások jogait megsértsék, és nem védethetjük le az így jogszerűen megszerzett képeket, fotókat saját nevünk alatt, saját védjegyként vagy saját logóként sem.
Biztos, ami biztos
Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy a netről letöltött fotó vagy kép jogtiszta, akkor inkább ne használjuk fel, mivel a szerzői jogsértésnek a közhiedelmekkel ellentétben vannak jogkövetkezményei: komoly kártérítési pernek nézhetünk elébe, de üzletszerű felhasználás esetén akár még bűncselekménynek is minősülhet, amely pedig büntetőeljárás megindításával és rengeteg kellemetlenséggel járhat. Az internetről letöltött fotó felhasználásával kapcsolatban, különösen, ha az honlapunkon, blogunkon, netalán promóciós, marketing anyaginkban kerül felhasználásra, mindenképpen érdemes egy szerzői jogban jártas jogász véleményét kikérni a nagyobb bajok elkerülése érdekében.
* * *
Június 3-án Portugália számára átadta a General Dynamics European Land Systems (GDELS) az utolsó 14 Pandur II-es gyalogsági harcjárműveket a megrendelt 188-ból. A páncélosokat még 2005 februárjában rendelték meg, 260 darabos mennyiségben. Azonban a 390 millió dolláros beszerzés 2012 októberében a megrendelő által vélt késedelmes szállítási időpontok miatt megakadt, de végül egy csökkentett mennyiségben és költségvetéssel valósult meg.
Nem bírják a Perzsa-öböl melegét a brit haditengerészet legmodernebb felszíni egységei a TYPE 45-ös rombolók. Ugyanis a Közel-Kelet térségében hajózva, rendszeresen az integrált elektromos meghajtási (IEP) rendszerek hibájából áramszünetek teszik változatossá a fedélzeti létet.
Izraelben a Golán-fennsíkon tartott hadgyakorlat során a műszaki csapatok már használták a Namer páncélozott szállító harcjármű műszaki változatát. A világnak ez év áprilisában bemutatott variáns elsősorban aknamezők mentesítésére, más páncélosok vontatására és kisebb árkok, vízfolyások áthidalására alkalmazható.
Még egy hír elejéig Izraelben és a páncélosoknál maradunk, ugyanis az Elbit a harckocsik és egyéb páncélos járművek személyzete számára is megalkotta a repülőgépekről és a helikopterekről jól ismert sisakkijelzőt. Az IronVision kamerarendszere 360 fokos, nagy felbontású képek segítségével biztosít valós képi információkat a személyzet tagjai számára nappal, éjszaka, bármilyen időjárási viszonyok között, 150-300 méteres távolságon belül.
Az újonnan kinevezett török védelmi miniszter, Fikri Isik és pakisztáni kollégája Khawaja Muhammad Asif találkozott múlt hét péntekén Iszlámábádban, hogy megvitassák országaik jövőbeli kétoldalú védelmi együttműködési lehetőségeit. A találkozót követő sajtótájékoztatóból kiderült, a megbeszélések során fő szerepet a török T129 ATAK harci helikopter Pakisztán általi beszerzési lehetősége képezte. Ellentételezésként a Pakisztánban gyártott Super Mushshak alapfokú oktató repülőgép török megvásárlási lehetősége került felajánlásra. Haditengerészeti téren is lehetséges a kooperáció, ugyanis a török ADA-osztályú (ismert MILGEM-osztályként is) korvettekből akár négyet is megvásárolna Pakisztán, de a pakisztáni haditengerészet AGOSTA-osztályú tengeralattjáróinak modernizációs programjában is szívesen látnák a török védelmi ipar tagjait.
Mivel a kongresszusi jóváhagyás már 2014-ben megszületett, így Katar véglegesítette 24 Boeing AH-64E Apache Guardian harci helikopter megrendelését, amikkel a felfegyverzett Aerospatiale SA 342 Gazelle helikopterek váltják le. A 3 milliárd dolláros szerződés 2019-re ütemezi az első forgószárnyas átadását, míg az utolsó 2020 májusában érkezik meg a megrendelőhöz. Fegyverzetükben a AGM-114R Hellfire lézeres irányítású rakéták, valamint a FIM-92H Stinger levegő-levegő rakéták is megtalálhatók lesznek.
Jó eséllyel elektromos tűz tette mozgalmassá a dél-afrikai tűzoltók életét a múlt hét péntekén. A lángok ugyanis a fokvárosi kikötőben horgonyzó VALOUR-osztályú fregatt, az SAS AMATOLA fedélzetén csaptak fel és nagyjából 45 percig tomboltak. A tűz oltásában a haditengerészeti tűzoltók mellett a városi tűzoltók is részt vettek. A hírek szerint személyi sérülés nem történt, és fregattban is elenyésző kár keletkezett.
Új időtartam rekordot állítottak fel Kínában, már ami a Tupoljev Tu-16-os bombázók helyi gyártású példányaival történő tenger feletti repülést illeti. A H-6K variánssal ugyanis 10 órán át cirkáltak a Dél-kínai-tenger feletti légtérben, amire ilyen hosszú időtartamban eddig még nem volt példa.
Kanadában a liberális kormány köreiből kiszivárgott hírek szerint a légierő számra a Boeing F/A-18E/F Super Hornet vadászbombázók beszerzését tervezik. Ottawában a döntéshozók még nem hozták meg a végleges döntést a Lockheed Martin F-35-ös program törléséről, de már többször megemlítették nyilatkozataikban ezt a lehetőséget. Persze ezt még nem kell meghozni, jó eséllyel Kanada is azt az utat fogja bejárni, amit Ausztrália. Ott ugyanis az F/A-18A/B Hornet mellé az F-35 Lightning II-es hadrendbe állásáig a jelentősen továbbfejlesztett Super Hornet került beszerzése, a régebbi gépek alapos modernizálása mellett. Kanadában 400 millió dollárt szánnának nagyjából 80 darab CF-18-as korszerűsítésére, amivel egy évtizeddel tovább maradhatnának szolgálatban a gépek.
NETARZENÁL GALÉRIA
AgustaWestland AW-159 Wildcat.
Lockheed Martin F-16CJ Fighting Falcon.
Alenia Aermacchi C-27J Spartan.
A LégierőBlogger erőltetett gépesített menetgyakorlat keretében az Anakonda 2016 légvédelmi lövészeti mozzanatait fotózta a Lengyel Légierő jól ismert ustkai központi lőterén.
A szárazföldi erők 15. goldapi (Kalinyingrádhoz legközelebbi) lérak ezredének 3M9ME rakétája indul.
Ezredkarjelzés.
Az üteg harcálláspont egyik kabinja a tengerparti fenyvesben.
Lobogó a zászlórúdon, dolgozik az üteg 532-es számú SzURN-ja a turzás tetején kialakított állásában. A háttérben az állomány lesi a túloldalt lévő két indítót (mindkettő a SzURN jobb oldalára esett, ez megkönnyítette a fotózást is).
Az aktív SzURN előtt a parton volt egy tartalék SzURN (535) és kettő tartalék indító is, az egyik üresen, a másik (426) gyakorló rakétákkal.
Akár a magyarok esetében, a lengyel Kubokat is a WZU 2 modernizálta, de más, mondhatjuk kevébé jelntős mértékben. Itt a 1Sz11 (felderítő) antenna jobb oldalán elhelyezett interrogátor antennája látszik a gyártó Radwar cégjelzésével.
Amit a modernizáció a magyarokkal szemben nem érintett, az az 1Sz31 célkövető/megvilágító antenna oldalán lévő Karát TV-kamera.
A goldapi ezred konyhása a vendégek étkezősátra előtt.
A célanyagok fele Szu-22-esről indított (RSz-2USz bázisú) SRCP-WR volt, a másik viszont a lengyel fejlesztésű Szogun. Ezek egyik példánya keresztezi itt a tengerpartot a lőtéri Wicko-Morskie repülőteréről felszállva.
A szomszéd, keletebbre elhelyezkedő üteg egyik rakétája az indítófokozat "kiköpésének" pillanatában. Jól látható, hogy míg az indítófokozat alig hagy füstöt, a menethajtómű jól látható fehér füsttel ég.
Az általunk meglátogatott üteg két indítója összesen öt rakétával kezdte a napot, és egy szalvó, valamint egy szóló indítással zárta. Itt a háromból két rakétáját felhasznált 516-os SzPU, szépen megpörkölt indítósínekkel.
Amerikai nemzeti gárdista Stinger már elhagyta indítófokozatát, épp elindult menethajtóműve.
A helyszíni tájékoztatás említett Georgia és Illinois államot, a Humveeken lévő feliratok és...
...a karjelzések alapján azonban a lövők az ohiói gárda 174. légvédelmi dandárjához (ADA) tartoztak.
Málházzák a rakétákat.
Az Army Outlaw MQM-170C G2 célanyaga.
A légvédelmi lövész bezárja a dekket.
MPQ-64 Sentinel radar szolgálta ki az Avengereket.
Itt már a .5-ös géppuska dolgozik. Ezektől találatot nem láttunk...
...viszont a szemünk előtt elindított mindhárom Stinger (az egyik, konténerének felirata szerint 1993-as)...
...telitalálatot ért el...
...az Európában állomásozó amerikai szárazföldi erők parancsnoka, Ben Hodges tábornok gratulál a lövészetet végrehajtó légvédelmi lövésznek és gépkocsivezetőjének.
Ábrándozva néz utolsó útjára indult társa után a légierő 3. lérak dandár 34. osztályának 5V27 rakétája.
Szintén a varsói dandár négy ZU-23-2 gépágyúja össztüzet lő.
Útjára indul a dandár egyik Gromja.
Nemcsak SHORAD. Ustka tőszomszédságában van Slupsk, illetve Redzikowo, melynek egykori vadászbázisán kezdték meg nemrégiben a második AEGIS Ashore építését. (Itt a főkapunál lévő helyi típusok sora, köztük a MiG-23-as, ami miatt a helynek magyar vonatkozása is van. A pápai "kajlák" utolsó lövészetére itt került sor, többek között a kilencvenes évek magyar katonai repülésének mártír párosával, Katovics Balázzsal és Mizsei Mihállyal.)
Zord