Biztonságpolitika

Megjelent: 2016. július 10. http://transform.hu/

The Nation, 2016. júl. 6.

(Ford. Szende Gy.)

Ha van ország a világon, amelyről a média a legalapvetőbb újságírási normákat is mellőzve szól, úgy az Oroszország. Az utóbbi hónapban az orosz kormányt vádolták a Demokrata Párt országos bizottságának a számítógépes meghekkelésével, a Brexit vezénylésével, Donald J. Trump jelölésének titkos támogatásával és sok egyébbel.

Június 14.-én Ellen Nakashima a The Washington Post-ban első pillantásra igazi bombát tett közzé, a kibernetikus kor Watergate-botrányát. Azt állította, hogy a demokrata országos bizottság (DNC) számítógépes hálózatába orosz hekkerek törtek be, akik a Trump elleni DNC kutatások adatait lopták el. Nakashima szerint az orosz hekkerek olyan alaposak voltak, hogy a DNC e-mail és chat forgalmához is hozzáfértek. A Crowdstrike cég, amely feltehetően észlelte a betörést, mégis elismerte, hogy “nem biztos abban, hogyan hatoltak be a hekkerek”. Abban azonban egészen biztosak voltak, hogy az oroszok voltak.

Mondani sem kell, hogy az amerikai média ugrott a történetre. A The New York Times azonnal hozott egy cikket, amely azt hirdette, hogy “a DNC közli, orosz hekkerek hatoltak be a fájljaiba, köztük a Donald Trumpra vonatkozó dossziéba.” Adam Johnson, a FAIR (Fairness and Accuracy in Reporting = Igazságosság és pontosság a tudósításban) rámenős médiakritikusa összeállította a nagyobb lapokban a Nakashima-cikk utáni 24 órában megjelent címsorok jegyzékét:

Russian Government Hackers Broke Into DNC Servers, Stole Trump Oppo (Politico, 6/14/16) (Orosz kormányhekkerek törtek be a DNC szervreibe, Trump elleni anyagokat loptak)

Russia Hacked DNC Network, Accessed Trump Research (MSNBC, 6/14/16) (Oroszország betört a DNC hálózatába, hozzáfért Trump kutatásához)

Russians Steal Research on Trump in Hack of US Democratic Party (Reuters,6/14/16) (Oroszok Trumpra vonatkozó kutatást loptak el, betörve az USA Demokrata Pártjába)

Russian Government-Affiliated Hackers Breach DNC, Take Research on Donald Trump (Fox, 6/14/16) (Az orosz kormányhoz tartozó hekkerek törtek a DNC-be, kutatást vittek el Donald Trumpról)

Russia Hacks Democratic National Committee, Trump Info Compromised (USA Today, 6/14/16) (Oroszország betör a Demokrata Országos Bizottságba, Trump-infot ront)

Russian government hackers steal DNC files on Donald Trump (The Guardian, 6/14/16) (Orosz kormányzati hekkerek Donald Trumpra vonatkozó fájlokat lopnak)

Russians Hacked DNC Computers to Steal Opposition Research on Trump (Talking Points Memo, 6/14/16) (Oroszok törtek be a DNC számítógépeibe hogy Trumpra vonatkozó ellenzéki kutatást lopjanak el)

Russian Spies Hacked Into the DNC’s Donald Trump Files (Slate, 6/14/16) (Orosz kémek törtek be a DNC Donald Trump fájljaiba)

What Russia’s DNC Hack Tells Us About Hillary Clinton’s Private Email Server (Forbes, 6/15/16) (Mit mond nekünk Oroszország DNC hekkelése Hillary Clinton magán e-mail szerveréről)

És ez még nem volt minden. Egy magát „volt kémnek“ nevező a The New York Observer hasábjain jún. 18.-án kijelentette, hogy nem csak “a Kreml hekkerműveletei messze túlmennek a DNC-n“, de az Iszlám Állam hekkművelete, az úgy nevezett Kiber Kalifátus ténylegesen, kitalálhatják, az oroszok műve. „A Kiber Kalifátus“ mondta az Observer, „egy orosz, hamis lobogós művelet.“

Még ez sem minden. Rachel Maddow az MSNBC-től belépett ebbe és tovább ment odáig, ami csak dagályos demagógiának nevezhető, azzal vádolva az orosz elnököt, hogy ő maga áll a DNC hekkelés mögött. „Ezek a hekkerek“, jelentette ki Maddow, „az orosz kormánytól, Vlagyimir Putyintól kapták a feladatot“, noha a Nakashima riport ilyesmit nem állított. Csak azt mondta, hogy a hekkelő műveletet „a GRU, vagyis az orosz katonai hírszerzés számára vélik dolgozni, míg a CrowdStrike kevésbé biztos ebben, de úgy gondolja, hogy az FSB szövetségi biztonsági szolgálatnak dolgozhat“ [nagyobb hangsúllyal].

A probléma persze az, hogy nincs szilárd bizonyíték, amely az orosz kormányt és még sokkal kevésbé személyesen Vlagyimir Putyint a DNC hekkeléshez kötné.

Valóban, Nakashima június 15.-én kiegészítette az eredeti riportját, megjegyezve, hogy a Guccifer 2.0 néven működő hekker vállalta a DNC hekket. A Vice Motherboard-nak adott interjúban Guccifer 2.0 azt állította, hogy ő nem orosz, hanem román:

És Ön honnan van?

Romániából.

Dolgozik Oroszországgal vagy az orosz kormánnyal?

Nem, mert nem szeretem az oroszokat és a külpolitikájukat. Utálom, ha orosznak tulajdonítanak.

Miért?

Már megmondtam! És én nagy ügyet csináltam, miért dicsőítik őket?

 

Június 20.-án a Post mégis közzétett egy másik Nakashima-riportot “Kiber kutatók megerősítik, hogy a DNC-be az orosz kormány tört be” címmel, amelyben Nakashima elveti Guccifer állítását a román nemzetiségéről, azt írva, hogy “Elemzők gyanítják, de nincs szilárd bizonyítékuk arra, hogy Guccifer 2.0 ténylegesen az egyik orosz csoport része, amely betört a DNC-be” [nagyobb hangsúllyal].

Csak Nakashima június 20.-I közleménye legvégén tájékoztatták az olvasókat arról, hogy az is lehetséges, “hogy az oroszok mellett valaki más is volt a DNC hálózatában és hozzáfért ugyanazokhoz a dokumentumokhoz.”

* * *

A fentiekből semmi sem lehet meglepetés, hiszen az orosz kormány és az elnök elleni, nem bizonyított állítások néhány éve alkotnak virágzó amerikai média-iparágat. És ha van vezetője ennek az iparágnak, úgy az a The Washington Post. A DNC-betörésről szóló jelentésein kívül a Post egyik sztorit a másik után publikálta arról, hogy Donald Trump közel áll az Orosz Federációhoz és kapcsolatai vannak vele.

Június 17.-én a Post publikált egy anyagot, amely kijelentette, hogy vizsgálja “Trump pénzügyi kapcsolatait Oroszországgal és szokatlan hízelgését Putyinnak.” Azt állította, hogy Trump “kapcsolata Putyinnal és kedvező nézetei Oroszországról az ő elnöki kampányának az egyik legérdekesebb aspektusa,” mivel “az amerikai politikai és nemzetbiztonsági vezetők között túlnyomó egyetértés van abban, hogy Putyin egy pária.” Hogyan egyeztetik ezt össze a tudósítók Kerry külügyminiszter rendszeres találkozóival az orosz külügyminiszterrel vagy Obama elnök periodikus telefonbeszélgetéseivel magával a “páriával”, ezt az olvasók képzeletére hagyták.

Akárhogyan is, a közlemény bűnrészes stílusban figyelmeztette az olvasókat, hogy “az 1980-as évek óta Trump és családtagjai számos kirándulást tettek Moszkvába, üzleti lehetőségeket kutatva”, beleértve ebbe, hogy Trump végül is a mandzsu jelölt lehet a Post lázas képzeletében. Minden hibája ellenére üzletemberként, olyan nagyon különbözik Trump más nagyobb amerikai és nyugati üzleti vezetőktől, próbálva felhasználni üzleti lehetőségeket Oroszországban? Ki tudná elképzelni, hogy a Post mondjuk William Browder elleni vádként használná a korábbi üzleti tevékenységét Oroszországban?

A Post szerint még riasztóbb, hogy “Az orosz követ az USA-ban, megtörve a hagyományt, amely szerint a diplomaták távol tartják magukat a belpolitikától, ellátogatott Trump külpolitikai beszédére” Washingtonban. Nem világos, milyen hagyományra hivatkoznak, de ha az létezik, úgy olyan, amelyet az amerikai követek gyakran megsértenek. Például, az USA ukrajnai követe, Geoffrey Pyatt jelen volt a kormány elleni tiltakozásokon Kijevben, az USA külügyminiszter-helyettes Victoria Nuland oldalán 2013 decemberében, és számos beszámoló van az akkori szíriai USA-követ Robert S. Ford megjelenéséről kormányellenes tüntetéseken szerte Szíriában, 2011-ben.

Egy nappal később, június 18.-án, a Post publikálta Ishaan Tharoor egy cikkét, aki idézte az előző napi Post riportot a Trump és Putyin közötti állítólagos affinitásról és megjegyezte, hogy “a volt reality TV-sztár talán titokban jóváhagyja Putyin némely más megjegyzéseit is.” Talán. Is. Titokban. George W. Bush CIA- igazgatója, George Tenet szavaival, ez egy “biztos találat”.

* * *

A Post mégis aligha van egyedül az Oroszországról szóló, nem dokumentált és szenzációhajhászó cikkek publikálásában. A legostobább példát a The Telegraph brit újság nyújtja, amely június 21.-én feltette a kérdést: “Vlagyimir Putyin vezényli az orosz futball-huligánokat, hogy kilökje Britanniát az EU-ból?” A tudósítás, amelynek széleskörű visszhangja volt az USA-ban, azt állította, hogy a “Kreml vezényelte huliganizmus elszigeteli Angliát és a válogatottja kizáráshoz vezethet a bajnokságból, jelképesen elősegítve a Brexit-kampányt.” A szerzők semmilyen bizonyítékot sem szolgáltattak arra, hogy a Kreml “vezényelte” a futball-huliganizmust (amely minden esetre túlnyomóan angol változat) Lille-ben, az EB-n. Még mielőtt a Brexit szavazás eredménye ismertté vált volna, újságírók már Oroszország feltételezett szerepéről hangoskodtak a kérdésben. A neokonzervatív tudós Max Boot a The Washington Post oldalaira – hová máshova? – lépett június 19.-én, hogy figyelmeztesse az olvasókat: “Nigel Farage, a UKIP vezetője és vezető Brexitet támogató, élesen támadja Brüsszelt, de csak kedves szavai vannak Moszkvának.”

És a Brexit-szavazást követően, a média felgyorsult, próbálva az eredményt a “Kreml ügynökeinek” akcióihoz kötni. Egy reprezentatív cikk a mindig gyermeteg, unalmas BuzzFeed jóvoltából érkezett, amely deklarálta: “A Brexit nagy nyertese Vlagyimir Putyin.” A volt oroszországi USA-követ Michael McFaul, aki a Washington Post megfigyelője és Hillary Clinton külpolitikai tanácsadója lett, azt mondta a BuzzFeed-nek, hogy “a Brexit legnagyobb győztese Putyin.” McFaul szerint “Most már évek óta módot keresett Európa megosztására, beleértve az EU-t és a NATO-t, remélve, hogy az egység Európában ugyanúgy össze fog omlani, mint a Szovjetunióban és a Varsói Szerződésben történt negyedszázaddal ezelőtt.”

Eközben, az UK-ban a Guardian azt állította, hogy Oroszország és – hogy kerek legyen – Irán “megörültek” a Brexit eredményének. De az “örömtől” távol, az orosz elnök ismételten Oroszország semlegességét fejezte ki a szavazás előtti héten és idézték a Guardian riportjában, csak azt mondva, hogy a Brexitnek Oroszország számára “pozitív és negatív következményei” lehetnek.

Eközben, a Kreml inspirálta futball-huligánokról szóló tudósításán felül a The Telegraph közzétett egy cikket, amely a sci-fi birodalmába lép, azt állítva, hogy “Oroszország célja 20 év alatt kifejleszteni a ‘teleportációt’.” Igazi Star Trek! Azonban a Telegraph riport szövegében nem mond ilyent, csak azt, hogy “V. Putyin részére felvázoltak egy stratégiai fejlesztési programot”, amely “törekedni fog kidolgozni a teleportációt 2035-re.” Sehol sem mondják, hogy az orosz kormány ténylegesen ilyesmin dolgozik.

Mindez persze szórakoztató lenne, ha a geopolitikai következmények nem lennének olyan vészt jóslóak. A ténylegesen üres, nem bizonyított vádak végtelen áradata, amely a lehető legrosszabb fényben ábrázolja Oroszországot és elnökét, elősegítette az ügyek siralmas állását, amelyben találjuk magunkat.

És míg Oroszország tovább támogatja a szeparatista harcosokat Kelet Ukrajnában, NATO és amerikai csapatok összpontosulnak Nyugat Ukrajnában még egy “hadgyakorlatra”. Eközben kevesebb, mint egy hét múlva lesz a NATO következő csúcstalálkozója Varsóban. És, bár felelős hangok, mint a német külügyminiszter Frank-Walter Steinmeieré, elítélték a NATO hajlamát a “háború gyújtogatására”, úgy tűnik, hogy minél közelebb vagyunk a csúcstalálkozóhoz, annál messzebb kerül Oroszország képe a médiában a valóságtól.

A médiánkból származó hamis információ erodálja az USA és Oroszország közti bármilyen enyhülés lehetőségét és ütközési pályára állítja a két nukleáris szuperhatalmat Kelet Európa földjén, a Szíria feletti légtérben, a Balti és a Fekete Tengeren.

Ilyen időkben a közönséget jobban szolgálná Oroszországnak és kormányának a kevésbé szenzációs, inkább tényeken alapuló ábrázolása.

Talán tavaly már írtam róla, hogy a dán hadsereg minden évben tart egy kis statikus bemutatót majd éleslövészetet az arra érdeklődőknbek. A helyszín a fő gyakorlótéren van, harckocsi múzeum közelében, Dánia nyugati szegletében. Semmi apropója nincs a mostani képeknek azon túl, hogy épp nézegettem őket. 
Ha jól nézem ez a hadsereg műszaki harcjárműve, egy Leopard 1-es alvázva szerelt technika, a dán rendszerben a Wisent 1. A harcjármű festésén látszik, hogy megjárta Afganisztánt.
A dán kontingens még 2007-ben kapott egy szakasznyi erőt, amelyben négy Leopard 2A5 harckocsi, két M113-as APC (az egyik műszaki változat) és egy ilyen (ha nem ez) Wisent 1 kapott helyet. A dánok egyébként Dél-Afganisztánban, Helmand tartományban voltak a britekkel és az észtekkel. Az Kandahár mellett a legkeményebb hely volt, a tálib mozgalom egyik "szülőhazája".
Magyar szemmel a kép inkább azért érdekes, mert mint látni, nincs agyonbiztosítva a helyszín. A jármű a nap végén épp elhagyja a gyakorlóteret és az emberek is bandukolnak a parkoló felé. A két út egymás mellett meg, egy vékony madzag jelzi, hogy ne lépj az "úttestre. De nincsenek őrök, nincs "élőerő". Ez magyar szemmel lazaságnak tűnik, de Dániában ez szimplán a bizalomról szól. A dán állam felnőttként kezel, aki tud viselkedni és vállalja a cselekedetei következményét, a dán állampolgár meg szabálykövetően viselkedik. Na jó, lehet ez kicsit patetikus lett, de valami ilyen is jellemzi ezt az országot.

Odin 570 néven egy távirányítású tornyot fejlesztett ki a szlovén Valhalla cég. A BAE Systems (eredetileg svéd Bofors) 57 milliméteres gépágyúját fő fegyverzetként alkalmazó tornyot a T-72-es harckocsik alvázára szánták a tervezők, így egy harctámogató járművet hozva létre. Kiegészítő fegyverzetként koaxiálisan egy 5,56 milliméteres, míg légvédelmi célra egy 7,62 milliméteres géppuska került felszerelésre. Az 57 milliméteres, L/70-es gépágyúhoz 100 darab lőszer, míg a géppuskákhoz 2000-2000 darab kerülhet málházásra. A -10° és + 60°-os szögtartományba süllyeszthető, illetve emelhető főfegyverzet tűzgyorsasága 200 lövés percenként, maximális lőtávolsága 17 kilométer.

Korszerűsített W-3PL Gluszec és W-3RM Anakonda helikoptereket adott át a PZL-Swidnik a lengyel fegyveres erők számára. A W-3PL Gluszec modernizálása ezzel lezárul. A gépek pilótafülkéje tükörüveg kijelzőkkel és a műszerfalba épített displayekkel lett modernebb, de az avionika is modernizálásra került. A W-3PL Gluszec példányai várhatólag 2025 és 2030 között kerülnek majd kivonásra.

Finnország tárgyalásokba kezdett Dél-Koreával, használt K9 Thunder 155 milliméteres önjáró tarackok beszerzési lehetőségéről. A használt, de még jelentős hátralévő szolgálati idővel rendelkező tüzérségi eszközök beszerzésétől egy alacsonyabb kiadással megvalósítható fejlesztést remélnek a finn hadsereg vezetői.

Június 27-én első alkalommal hajtottak végre légi üzemanyag felvételt az olasz légierő 61. repülőezredének pilótái, az új T-346A Master kiképzőgépekkel. Az üzemanyagot természetesen egy Boeing KC-767A tartálygép szolgáltatta.

Várhatóan még idén végrehajtja első felszállását a Leonardo-Finmeccanica M-345-ös HET sugárhajtású kiképzőgép, mely az M-311-es továbbfejlesztése. Az haladó pilótaképzésben alkalmazható típust a Williams FJ44-4M-34-es sugárhajtómű emeli majd a levegőbe 10 százalékkal nagyobb tolóerőt biztosítva, mint az M-311-es erőforrása. Az MB-339-es helyére érkező új típusra még várhatólag idén megérkezik Rómából a megrendelés, így azok már 2018 végére hadrendbe állhatnak. A megrendelésre nagy az esély, hiszen ebben az évben az olasz védelmi költségvetés 9 millió eurót tartalmazott a fejlesztési idő gyorsítására.

Az olasz haditengerészet átvette a PIETRO VENUTI TODARO-osztályú (Type U212A) tengeralattjáróját. Az osztály négy megrendelt egységéből a VENUTI a harmadik, de a 101. a tengeralattjárók azon sorában, amelyek a muggianói hajógyárban épültek meg. Ott, ahol már 1907 óta készítenek felszín alatti egységeket is.

Első alkalommal oldottak le egy GBU-48-as kettős irányítási módú (GPS és lézeres félaktív irányítású) bombát egy spanyol Eurofighter Typhoon vadászbombázóról. A kétüléses, Tranche-2-es változatú gép törzse alatti felfüggesztő pontján egy Litening-III-as célmegjelölő konténer került elhelyezésre.

Az orosz védelmi miniszter helyettesétől származó információk szerint az orosz légierő már 2018-ban megkapja az első Szuhoj T-50 PAK-FA lopakodó vadászgépét. A típus berepülési programja idén befejeződik, míg a sorozatgyártásáról döntő szerződés aláírása 2017-re várható.

Július 6-án veszteséglistára került Líbiában egy MiG-23BN Flogger vadászbombázó. A Bengházitól nyugatra földbe csapódó gép a hírek szerint a 8985-ös volt, aminek érdekessége a 4136-al együtt, hogy az orr-rész jobb felső részére egy merev üzemanyag-utántöltő csonkot szeretek fel még a Kadafi-rezsim idején. Az idén áprilisban repülőképessé tett 8985-ös pilótája életét veszítette.

Július elsején teljesítette első repülését Franciaországban, az Egyiptom szánára gyártott első együléses Dassault Rafale EM vadászbombázó. A gép a jövő elején került majd Egyiptomba, ahol 16 kétüléses Rafale DM és 8 együléses Rafale EM beszerzése biztos eddig. Párizs tervei szerint évente 5 Rafale kerül átadásra Kairó számára.

Washingtonban jóváhagyásra került nyolc Sikorsky SH-60F Sea Hawk helikopter eladását Izrael számára. A 300 millió dolláros beszerzésben nyolc GAU-16 12,7 milliméteres géppuska és szintén nyolc M-240 7,62 milliméteres géppuska is beletartozik, mivel a forgószárnyasok elődleges feladata a Leviathan földgázmező körzetének biztosítása lesz hajófedélzetről felszállva, de csapatszállító, valamint kutató-mentő feladatok ellátására is képesek lesznek.

Indában még mindig nem teljes az orosz MiG-29K/KUB haditengerészeti vadászbombázók képessége. Ez azonban nem az orosz gyártó hibája, hiszen a gépek számos olyan Ukrajnában, vagy éppen nyugati országban gyártott alkatrészt tartalmaznának, amit az embargó miatt nem volt lehetőség eljuttatni Oroszországba. Így a gépek ezek nélkül kerültek átadásra és India ezeket külön szerezte be, majd szerelte-szereli be a MiG-ekbe a típus otthonának tekinthető Goa haditengerészeti bázison. Az orosz megrendelésre épülő MiG-29KR variánst az embargó nem érinti, hiszen ebben minden összetevő hazai előállítású lesz.

Az Ausztrál Királyi Haditengerészet úgy döntött, hogy a két CANBERRA-osztályú partraszállást támogató helikopter-hordozójára a Raytheon Phalanx közelkörzeti légvédelmi rendszert szereli fel. A 27500 tonnás vízkiszorítású egységekre három-három Phalanx lesz majd felszerelve, leghamarabb 2018-tól kezdődően.

Argentínában számos lehetőséget találtak a légierő gépállományának növelésére, modernizálásra, de a legfőbb hátráltató tényező a szűkös anyagi lehetőség. Érdekes módon a Lockheed Martin A-4AR Fightinghawk vadászbombázók pótlására Olaszország ajánlott AMX vadászbombázókat. A szomszédos Brazíliában is repülő típus tanulmányozása során megállapítást nyert, hogy képességei nem jelentenének jelentős előrelépést az A-4AR-hez képest, így nem tartottak rá igényt. A hasonló feladatkörben is alkalmazható kínai Hongdu L-15 műszaki okokra hivatkozva került ki az érdeklődésre érdemesnek tartott típusok köréből.

Jelenleg még a Mirage F1, Kfir C10 és C12, Lockheed Martin F-16, Mirage 2000-es, és Chengdu JF-17 gépek esélyesek a megrendelésre, de a svéd Saab JAS-39 Gripen is újra szóba került. A nagyjából 30%-ban Nagy-Britanniából származó összetevőket tartalmazó gép az előző kormány karakán politikája miatt igen rövid ideig tetszeleghetett a jövőbeli argentin légierő típusának dicsfényében. A mosatni vezetés alatt azonban újra esélyessé lépett elő, sőt újra szóba került a hazai gyártás-összeszerelés megvalósításának lehetősége is.  Ebben a Fábrica Argentina de Aviones (Fadea) lenne az érintett, leginkább a fegyverrendszer, futómű, kommunikációs berendezések, szoftverek területén és ez a jövőre nézve igen kedvező megoldás lehet, hiszen a térségben Ecuador és Mexikó is élénken érdeklődik a JAS-39-es iránt.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet.

Dassault Rafale M.

Bell 206B JetRanger II.

British Aerospace BAe-146 C.3.

LTV Aerospace A-7P Corsair II.

NHI NH90 NFH.

Embraer KC-390.

General Dynamics F-16AM Fighting Falcon.

Boeing B-52H Stratofortress.

Dassault Mirage 5BA.

McDonnell Douglas TAV-8B Harrier II.

Eurocopter EC665 Tiger UHT.

McDonnell Douglas F-15DJ Eagle.

Dassault Mirage 2000D.

AIDC AT-3.

McDonnell Douglas CF-188A Hornet.

Eurofighter EF-2000 Typhoon.

Fairfordból üdvözlettel!

Együtt az amerikai légierő 5. generációs összetevői.

A brit GBAD-alájátszók (RAF Speadham) felfújható Sz-300-asa, alig pár száz méterre a statikuson lévő F-35-ösöktől...

Az egyik közel ötven éves mildenhalli tanker mögött tépi magát a Langleyből érkezett Raptor.

Párafüggöny 2.

A VMAFT-101 egyik F-35B-je statikon néhány másodperces napsütésben fürdőzve.

Ugyancsak egy Bravo változat, de ezúttal a vendéglátó RAF színeiben éppen függőleges leszállás közben. A szükséges "ajtó ablak" mellett a fegyverterek ajtajai is nyitva vannak.

Pár perccel korábban még javában hasította a levegőt, szép szárnyvég-örvényeket hagyva maga mögött.

Ismét az Amerikai Légierő Heritage Flightja, itt nem két ötgenerációs típussal, hanem az egyik helyett egy klasszikus Warbird-del, azaz egy kékfarkú P-51D Mustanggal.

Zord

Szerbia légiereje két új Mi-17V-5 típusú helikopterrel erősít.

A Brit Királyi Légierő (RAF) június 20-23. között az MH Pápa Bázisrepülőtérről hajtott végre gyakorlórepüléseket.

Szerzőnk tanszékvezető egyetemi tanár (NKE NETK Nemzetközi Biztonsági Tanulmányok Tanszék).

Pénteken és szombaton (2016. július 8-9-én) tartja az Észak-atlanti Szövetség Szervezete (NATO) a 28. csúcstalálkozóját Varsóban. Magyarország 17 éves tagsága alatt ez lesz a 12. alkalom (1. táblázat), amikor a kormányfő, a külügy- és honvédelmi miniszter részt vesznek a magyar biztonság- és védelempolitikát is meghatározó Észak-atlanti Tanács (NAC) állam- és kormányfői értekezletén. Minden csúcstalálkozónak fontos feladata, hogy megerősítse a szerződés feladatait, értékeit és alapelveit, javítsa a transzatlanti szolidaritást, választ adjon az új biztonsági kihívásokra, megmutassa a változások irányait. A tanácskozáson született döntések egyben politikai és katonai feladatokat jelentenek a szövetség civil és katonai szervei, valamint a tagországok részére, meghatározzák a főerőkifejtést, a tevékenységi sorrendet, a fejlesztés teendőit. Ez alól nem lesz kivétel a varsói csúcs sem. 

A varsói színhely választása szimbolikus értékű. Mivel Lengyelország élharcosa az orosz fenyegetés elleni keményebb fellépést követelő politikának, a lengyel fővárosban tartandó tanácskozás üzenet a „keleti szárny” országainak, hogy a NATO velük van. A csúcstalálkozó NATO logója is ennek szellemében lett megválasztva: a jelképbena híres varsói sellő modern ábrázolása látható. A 600 éves legenda szerint a helyi halászok megmentettek egy sellőt, amely attól kezdve pajzzsal és karddal védi a várost és lakóit.

A NATO főtitkár, Jens Stoltenberg is felidézte ezt a legendát logóavató beszédében, amikor hangsúlyozta, hogy a NATO kész megvédeni Lengyelországot és a szövetség tagjait.[1]

A varsói színhely megválasztása üzenet Moszkvának is. A NATO vezetése abban a fővárosban tanácskozik, ahol 25 évvel ezelőtt megszűnt a Szovjetunió vezette Varsói Szerződés.[2] Amíg a VSZ 36 év beszüntette tevékenységét, a NATO sikeresen alkalmazkodott a megváltozott világhoz, továbbra is garantálja a kibővített szervezet tagjainak biztonságát, eredményesen járul hozzá a nemzetközi béke és biztonság feladataihoz.

A csúcstalálkozók szerepe a NATO-ban

A NATO tagországok vezetői (politikai- jogi berendezkedéstől függően államelnökök, illetve miniszterelnökök) a szövetség létrehozása után először 1957-ben találkoztak, amikor is megerősítették az észak-atlanti szervezet célját és értékrendjét, megtárgyalták a nem-katonai együttműködés (különös tekintettel a gazdasági kooperációra) új koncepcióját. Azóta 27 csúcstalálkozót regisztráltak a NATO történetében, amelyből 10-et a hidegháború alatt, 17-t pedig a kétpólusú világ után tartottak. Ebből is lehet látni, hogy bár a szövetség a csúcstalálkozókat rendszeresen megtartja, a legfelső szintű tanácskozásokra nem regulárisan, állandó időközi gyakorisággal, hanem mindig a nemzetközi és biztonságpolitikai helyzet, a szervezet előtti teendők függvényében kerül sor. Ez a megállapítás még akkor is igaz, ha az utóbbi években igyekszik a NATO a legmagasabb szintű értekezletét kétévente megtartani. Az állam- és kormányfői értekezlet összehívására a NAC nagyköveti tanácsa vagy a miniszteri értekezlet (külügyminiszterek, védelmi miniszterek) tesz javaslatot, az ülést a NATO főtitkára vezeti. Az eddigi 27 ülés napirendje a NATO történeti fejlődésének kortörténeti dokumentuma, amely meghatározta a szövetség fejlődését, bővítését, partnerségi kapcsolatait, a nemzetközi béke és biztonság fenntartásában vállalt szerepét, valamint az átalakulás irányait, fordulópontjait. A rendszeresen megtartott ülések ezért nagyon sokszor sorsfordító jellegűek, mérföldköveket jelentenek a NATO transzformációjában. A NATO legfontosabb politikai és stratégiai kérdései, a szövetség tevékenységét meghatározó kérdések, új kezdeményezések indítása, a bővítés vagy partnerség fejlesztésének ügyei ugyanis mindig a NATO csúcstalálkozókon dőlnek el, formálódnak döntésekké és megvalósítási tervekké. Meghatározó jelentőségű csúcsként tartjuk számon például az 1990. évi londoni tanácskozást, ahol a tagországok döntöttek a szervezet hidegháború utáni helyzethez történő adaptációjáról, az ellenségkép megszüntetéséről, a volt szocialista országokkal való együttműködésről.

A csúcstalálkozókat a NATO mindig szövetségi területen, a brüsszeli NATO Központban vagy valamelyik meghívó országban tartja. Az üléseken a tagországok és partnerországok különböző formációkban tanácskoznak. A döntések jelenleg a 28 tagország keretében születnek. A napirendtől függően tárgyalhatnak a felek az Euro-atlanti Partnerségi Tanácsban (Euro- Atlantic Partnership Council, EAPC), a NATO- Oroszország Tanácsban (NATO- Russia Council, NRC), a NATO- Ukrajna Bizottságban (NATO- Ukraine Commission, NUC), vagy a NATO- Georgia Bizottságban (NATO- Georgia Commission, NGC). Az afganisztáni ISAF művelet feladatainak megbeszélésére a NATO létrehozta az ISAF formációt is, amiben a műveletben részvevő tagországok, partnerországok, Afganisztán és a nemzetközi szervezetek (ENSZ, EU, Világbank) képviselői vettek részt. A helyzettől függően új kooperációs keretek is létrejöhetnek, mint például a NATO tagságot favorizáló (MAP /Membership Action Plan/) országok ülése, az interoperabilitást előtérbe helyező partnerországok (Interoperability Platform) tanácskozása, vagy a védelmi képességek fejlesztésére fókuszáló országok (Defence Capacity Building Initiative) konzultációja.

Az elmúlt másfél évtizedben a szövetség egyre inkább arra törekszik, hogy a helyszínt összekapcsolja a csúcstalálkozó céljával, fontosabb témáival, hogy ezen keresztül is erősítse a tanácskozás napirendjét, döntéseit, nemzetközi üzeneteit. Például a NATO 50. születésnapját ünneplő csúcstalálkozót Washingtonban tartották, ahol a szövetség megalakult 1949. április 4-én. 2004-ben a legfelsőbb szintű tanácskozásra Isztambulban került sor, amely Európa és Ázsia határán fekvő geopolitikai lokációjánál fogva különleges súlyt adott a NATO és a Perzsa-öböl országai kapcsolatait erősítő kezdeményezésnek. A 2014-es walesi helyszín sem volt véletlen, hiszen a csúcs egyik célja a transzatlanti kapcsolatok megerősítése volt, amelyben komoly szerepe van az Egyesült Államokkal különlegesen jó viszonyt ápoló Nagy-Britanniának. A varsói színhely megválasztásának is megvan a maga politikai célja.

A csúcstalálkozó előkészítésében fontos szerepet játszik a NATO főtitkára, aki előkészíti az ülést, egyéni és szervezeti diplomáciával formálja a találkozó napirendjét, segíti a konszenzusos döntések kialakulását, koordinál a tagországok között, megjeleníti a szervezetet a nemzetközi nyilvánosságban.[3] A főtitkár a nemzetközi törzs állományából kikülöníti a csúcstalálkozót előkészítő munkacsoportot, szervezi, irányítja és koordinálja a csúcs előkészítését, illetve a döntések végrehajtását. A csúcstalálkozó döntései nyilatkozatokban, hivatalos jelentésekben és közleményekben öltenek testet. A döntések végrehajtását a NAC-nek alárendelt – nemzetek képviselőit is felölelő – döntéshozó szervek (mintegy 40 ilyen felső szintű döntéshozó szerv van a NATO-ban, amelyek feladat- és hatásköre lefedi az egész szövetség tevékenységét) szervek szervezik, amelyet a nemzetek, illetve a NATO politikai és katonai hatóságai hajtanak végre. Különösen nagy szerepe van a döntések operacionalizálásában a Nagykövet-helyettesi Bizottságnak (The Deputies Committee,)[4] a Politikai Bizottságnak (Political Committee), Partnerségi és Biztonsági Együttműködési Bizottságnak (Partnerships and Cooperation Security Committee), az Erőforrási Főbizottságnak (Senior Resources Board), valamint a Katonai Bizottságnak (Military Committee). A csúcstalálkozó eredményeit a NATO döntéshozó szervei, a NATO Központ, a katonai parancsnokságok, valamint a tagországok „átfordítják” szakpolitikákba, tervekbe, akcióprogramokba, bekerülnek a NATO „üzemszerű” működésébe. A konszenzusos döntéshozatal, a tagországi érdekeltségek, a feladatok nemzeti finanszírozása miatt a végrehajtás nem megy gyorsan, minden újabb feladat végrehajtása jelentős időt igényel. A NATO hidegháború utáni transzformációjáról szóló döntés után például a Szövetségnek 16 hónapra volt szüksége az új stratégiai koncepció megfogalmazásához. Az együttműködés és partnerség 1991. évi stratégiájának megvalósítása is hosszú-hosszú éveket igényelt: az új partnerségi kereteket (PfP, Mediterrán Dialógus) 1994-ben hozták létre, a boszniai békefenntartás 1995-ben kezdődött, az első keleti bővítésre 1999-ig kellett várni. A NATO malmai lassan őrölnek. De ha kialakulnak az eljárások, beindul a „gépezet”, a szövetség messze jobb hatékonysággal tud működni, mint más nemzetközi szervezetek.

A walesi csúcs döntései

A varsói csúcs egyik legfontosabb célja a két évvel ezelőtt (2014. szeptember 4-5) hozott NAC határozatok helyzetének áttekintése, a szükséges döntések meghozatala, jóváhagyások megadása lesz. A walesi döntések – a szervezet politikai és katonai jellegének megfelelően – politikai természetűek voltak, de az ukrán válság miatt számos katonai kérdésben is döntés született (2. táblázat), amellyel a szövetség az orosz fenyegetést kívánta ellensúlyozni.[5] A bővítési szándék már tényként kezelhető, hiszen Montenegróval a NATO már aláírta a társulási szerződést, a tagországok megkezdték a szerződés ratifikációját (Ezt már Magyarország is megtette. Nem várható jelentős változás az ISIS elleni harc ad hoc koalíciós formációban sem. Az egyik központi kérdés viszont nyilvánvalóan a készenléti akcióterv (Readiness Action Plan -RAP) intézkedéseinek áttekintése lesz, amelyek közül nem egy végleges jóváhagyást kap. Az új terv már közvetlenül a NATO keleti határának védelmét szolgálja, olyan intézkedéseket ölel fel, amelyek megerősítik a kollektív védelem garanciáit az Oroszországgal határos országokban. A megerősítő intézkedésekhez harci-technikai eszközök és készletek előretelepítése, határ menti bázisok létrehozása, a katonai infrastruktúra fejlesztése, folyamatos térségi gyakorlatozás tartozik. A csúcson valószínűleg véglegesen jóváhagyják a magas készenlétű (2-7 nap) összhaderőnemi haderőcsoportot (Very High Readiness Joint Task Force, VJTF, 5.000 fő), amelynek feladata a váratlan és meglepetésszerű katonai fenyegetések kezelése lesz. A keretnemzet megvalósításaként kerül sor egy-egy megerősített zászlóaljharccsoport előretolt (rotációs) telepítésére a négy frontországban (Lengyelország, balti államok). A hírek alapján jóváhagyják a tagországok a ballisztikus rakétavédelem elsődleges készenlétének elérését is.

A walesi csúcson több olyan kezdeményezés született, amelyet minden bizonnyal áttekint a varsói fórum is. A pozitív tapasztalatok alapján a partnerségi interoperabilitási program (Partnership Interoperability Initiative, PII) várhatóan tovább erősödik, további országok kerülhetnek be a projektbe. A védelmi képességek fejlesztését (Defence Capacity Building Initiative, DCBI) is bővíteni tervezik Irakban és Líbiában. Várható a partnerségi kapcsolatok további szelektív fejlesztése. Finnország és Svédország is – bár nem NATO tagok – meghívást kaptak Varsóba. A közelmúltban mindkét országgal a szövetség együttműködési megállapodást (Memorandum of Understanding, MoU) írt alá, amely adott esetben lehetővé teszi a NATO erők állomásoztatását és befogadó támogatás nyújtását a skandináv országokban. A szövetség erősíteni kívánja kapcsolatait az arab térségben is.

A varsói napirend  

 A varsói csúcson megtárgyalandó kérdések napirendjét a szakirodalom már régóta találgatja. Az első kísérlet a NATO Defence College volt kutatási igazgatójának, a német Karl- Heinz Kamp[6] nevéhez fűződik, az egyik legutolsót pedig e héten a híres stockholmi kutatóintézet, a SIPRI adta ki.[7] A két különböző időszakban készített elemzések elég jól összecsengenek: téma lesz a keleti és a déli fenyegetés, Oroszországgal való viszony, az elrettentés, a nukleáris fegyverek szerepének, a rakétavédelemnek és a kiberbiztonság áttekintése, de tárgyalnak a NATO és partnerországok a partnerség jövőjéről, a bővítésről, az Afganisztántól Közel-Keleten át Észak-Afrikáig húzódó válságívről, valamint a tehermegosztás kérdéseiről is. A NATO főtitkár hétfői sajtókonferenciája[8] alapján már tudjuk, hogy e témák mind napirenden lesznek. Jens Stoltenberg „gyorsabb, erősebb és jobb készenlétű NATO-t” ígért a csúcs eredményeként. Bár a legfelső szintű tanácskozáson számos döntés előre „borítékolható” (előretolt telepítés, rakétavédelmi készenlét, hadviselés kiterjesztése a kibertérre, az afganisztáni misszió meghosszabbítása, stb), a NATO jövőjét meghatározó kérdésekben (elrettentés és védelem, a keleti szárny belső egyensúlya, partnerség és bővítés, tehermegosztás) továbbra is intenzív diszkusszió várható. A viták a szövetségben fontosak, hiszen csak így lehet elérni a döntéshez, a cselekvéshez szükséges egyetértést. A csúcs előtti főtitkári kötelező optimizmust azonban néhány új elem mindenképpen nyomatékosítja.

Érdekes fejleménynek értékelhető a NATO partnerségi politika megújítása, új, szokatlan elemek beemelése a csúcstalálkozó programjába. Varsóban a NATO 28 + 2 keretben fog találkozni, hiszen az ülésre meghívást kapott Finnország és Svédország is, amelyek kiemelt partnerségi lehetőségeket (Enhanced Opportunity Partners, EOP) kaptak a szövetségtől. Külön súlyt kap a csúcson az Európai Unióval való együttműködés, amely egy megerősített partnerséget rögzítő közös nyilatkozatban is testet ölt. Ezért a tanácskozáson részt vesznek az EU vezetői is (Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke, Jean – Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke, Federica Mogherini külügyi és biztonságpolitikai főképviselő), akik jelenlétükkel hangsúlyozzák a varsói agenda fontosságát az európai biztonság (közös tengeri fellépés, harc a migráció és az embercsempészet ellen, a Földközi tenger középső térségének ellenőrzése) szempontjából. A szövetség a NATO-Ukrajna Bizottság formátumban Petro Porosenko ukrán elnökkel vitatja meg az ország biztonsági kérdéseit. A NATO-Grúzia Bizottság is ülésezni fog, de csak külügyminiszteri szinten. A találkozón a NATO tárgyal a Perzsa Öböl-menti Együttműködési Tanács országaival is a térség biztonsága javításának lehetőségeiről (Kuvaitban egy új NATO Partnerségi Központot fognak megnyitni). Emellett a szövetség Afganisztán vezetőivel megvitatja a NATO misszió (Resolute Support Mission, RSM) további folytatásának teendőit, de tárgyal az új rugalmas együttműködési formákban (Interoperabilitási Platform, Védelmi Képesség-fejlesztési Kezdeményezés) is.

Számos kérdésben további viták várhatók, még az utolsó napokban is folyik az egyeztetés, a közös nyilatkozat finomítása. Bár a csúcs több új fogalmat és ideát fog bevinni a biztonságpolitika elméletébe (pl. előretolt rotációs jelenlét, stabilitás kivetítése, resilience, stb), azonban az mégsem várható, hogy a szövetség vezetői „hozzányúlnak” a stratégiai dokumentumokhoz (2010. évi stratégiai koncepció, a 2012. évi elrettentési és védelmi felülvizsgálat). Ugyanakkor biztosra vehető, hogy több témában tovább folynak a viták a csúcstalálkozón.

Nem tudjuk, hogy a keleti „frontországok” mennyire elégednek meg a júniusi NAC védelmi miniszteri ülésen hozott 4 NATO zászlóaljharccsoport megerősítéssel, megnyugvással tudomásul veszik, vagy további erők jelenlétéért fognak harcolni. Viszonylagos egyensúly-hiány alakult ki a keleti szárny Fekete tengeri térségében, amely bár kap megerősítést (többnemzeti román dandár felállítása, dél-kelet európai NATO hadosztályparancsnokság felállítása), maga a főtitkár is elismerte, hogy további intézkedésekre lesz szükség. Vita várható a nukleáris fegyverek szerepéről is, hogy mennyire jelenjenek meg az új elrettentési koncepcióban. A taktikai atomfegyverek esetleges alkalmazása nemcsak az orosz politikai és katonai retorikában jelent meg, de részét képezi az orosz katonai gyakorlatok forgatókönyveinek is. Nem gondolom, hogy a NATO a csúcson felülvizsgálja nukleáris szakpolitikáját, de valószínűleg megfontolja, hogy az éves válságkezelési gyakorlatokon megjelenjenek-e a nukleáris szcenáriók. Hasonlóképpen diszkusszió várható a ballisztikus rakétavédelem kérdéseiről, mert bár az elsődleges készenlét elérésének deklarálása biztosra vehető, továbbra sem megoldott egy esetleges alkalmazásról szóló döntés politikai ellenőrzése. A tegnapi amerikai döntés fényében, hogy Obama elnök mégsem vonja ki Afganisztánból az amerikai erők többségét, ahogy ez tervezve volt,[9] hanem csak minimális csökkentést hajt végre (9 800 katonából 8 400 fő marad a közép-ázsiai országban), így valószínűleg enyhülni fog az „intervenciós fáradtsággal” kapcsolatos vita. Az persze továbbra is kérdés lesz, hogy a NATO mennyire tud erőteljesebben fellépni a déli fenyegetések (Iszlám Állam, szíriai válság, Líbia segítése, terrorizmus elleni harc, migrációs nyomás kezelése) ellen. Nem kétséges, hogy élénk tárgyalás várható a tehermegosztásról is. A NATO vezetése külön statisztikákat[10] készített azért, hogy meggyőzze az állam- és kormányfőket a költségvetés növelésének szükségességéről. Bár 2015-ben sikerült megállítani a védelmi költségvetések csökkenését, 2016-ban pedig várhatóan 3%-al nő (ez 8 Mrd US dollárt jelent) az európai tagországok és Kanada összesített költségvetése, a szövetség vezetése továbbra sem elégedett az eredményekkel. A walesi „fogadalom” ellenére még mindig vannak tagországok, ahol kurtítják a katonai büdzsét. De különösen elégtelen a rendelkezésre álló forrás, ha a NATO „fordulatváltása” szempontjából nézzük. A szövetség politikai és katonai adaptációjához további erőforrásokra lesz szükség, különben gyengül a megerősített védelmi és elrettentési intézkedések ereje, kisebb lesz hozzájárulása az Európát fenyegető hibrid kihívások és veszélyek kezeléséhez.

Bár nem várhatóak nagy meglepetések, izgalmas NATO csúcs elé nézzünk. Azt csak remélni lehet, hogy a BREXIT – mint a walesi csúcson az ISIS elleni fellépés – nem „lopja el a showt”, a tanácskozás az eredeti „forgatókönyv” szerint valósul meg.

A csúcstalálkozóról többet INNEN.

[1] http://www.mfa.gov.pl/en/foreign_policy/nato_2016/nato_summit_warsaw_2016_logo_unveiled (2016.07.04)

[2] A Varsó Szerződés (VSZ) 1955. május 14-én jött létre Varsóban, a NATO ellensúlyaként. A „barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésnek” 7 ország (Szovjetunió, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, NDK, Románia) volt a tagja (1961-1968 között Albánia is). A VSZ fontos szerepet kapott a szocializmus megőrzésének kollektív felelősségében is. A VSZ a hidegháború után, 1991. július 01-én szűnt meg.

[3] Jens Stoltenberg például július 1-jén 45 perces telefonos megbeszélést tartott Andrzej Duda lengyel elnökkel a csúcs előkészítésének helyzetéről, a napirendről, a várható döntésekről. http://www.msz.gov.pl/en/foreign_policy/nato_2016/president_andrzej_duda_discusses_nato_summit_with_secretary_general_stoltenberg__;jsessionid=59771F5BD2C6E24488D224E626E3ECE5.cmsap1p (2016. 07.04)

[4] A bizottság készíti elő a csúcstalálkozók közleményeit

[5] Szenes Zoltán: Új bor a régi palackban? A walesi NATO csúcs. Hadtudomány, 2014.3-4. szám.8.o. http://mhtt.eu/hadtudomany/2014/3_4/2014_3_4_1.pdf

[6] Karl-Heinz Kamp: The Agenda of the NATO Summit in Warsaw. Bundesakademic für Sicherheitspolitik, Security Policy Working Paper, N. 9/2015. https://www.baks.bund.de/sites/baks010/files/working_paper_security_policy_9_2015.pdf  (2016.07.06)

[7] Ian Anthony, Ian Davis: The 2016 NATO Summit: what will be on the Agenda in Warsaw? June 26, 2016

http://moderndiplomacy.eu/index.php?Itemid=723&id=1529:the-2016-nato-summit-what-will-be-on-the-agenda-in-warsaw&option=com_k2&view=item

(2016.07.06)

[8] NATO Secretary General outlines Warsaw Summit Agenda. 04 July, 2016. http://www.nato.int/cps/en/natohq/news_133063.htm (2016.07.06)

[9] Obama slows US troop drawdown in Afghanistan. The Telegraph, 6 July, 2016. http://www.telegraph.co.uk/news/2016/07/06/obama-slows-us-troop-drawdown-in-afghanistan/

[10] Defence Expenditures of NATO Countries (2009-2016) http://www.nato.int/nato_static_fl2014/assets/pdf/pdf_2016_07/20160704_160704-pr2016-116.pdf (2016.07.07)

A hazai légiforgalmi irányító szolgálat hetente átlagosan két-három alkalommal szembesül azzal, hogy a magyar légtérbe belépő repülőgépek a rádiókapcsolat felvétele nélkül haladnak tervezett útvonalukon. Ilyenkor igyekeznek felvenni a kapcsolatot a repülőgéppel, ami az esetek túlnyomó részében sikerül is. Ha nem, értesítik a honvédség illetékes szolgálatát.

A napi híradások révén a közvélemény előtt sem titok, ha egy közforgalmi repülőgépet a kecskeméti repülőbázis Gripenjei elfognak és kísérnek, amíg helyreáll a kétoldalú rádiókapcsolat a pilóták és az irányító szolgálat között. Az ilyen szituáció kialakulásának megértéséhez érdemes közelebbről megismerni a légiforgalmi irányítás rendszerét, azon belül is a távolkörzeti irányító szolgálatot, amely a rádiókapcsolat nélküli gépekkel szemben intézkedik.

Magyarországon az állami tulajdonú HungaroControl Zrt. végzi az ország légterében zajló forgalom irányítását. Ezért a szolgáltatásért a repülőgépek üzemeltetői navigációs és átrepülési díjat fizetnek, így a HungaroControl nem csak a saját költségeit termeli meg, hanem az állam felé is biztosít bevételt. A bevétel túlnyomó részét az átrepülő forgalom generálja, ami időszaktól függően 2000-3600 gép naponta. Ebből körülbelül 300 gép az, amelyik érinti a közepes forgalmúnak mondható Liszt Ferenc nemzetközi repülőteret.

Az irányítás rendszere az egész világon hasonlóan épül fel, Európán belül még a berendezésekben sincs nagy eltérés. A magyar irányítók egy világszínvonalú rendszerrel dolgoznak, a francia Thales céggel közösen fejlesztett MATIAS-szal (Magyar Automated and Integrated Air Traffic Control System). Ennél korszerűbb rendszer ma nemigen létezik, nélküle nem lehetne kezelni a forgalmat. 

*

Amikor egy gép elindul A-ból B-be, a torony kezeli nagyjából addig, amíg felszáll és behúzza a futót. Ekkor a közelkörzet (Approach) veszi át a gépet. Felelősségi körzetük a repülőtér körzetére boruló sokszög alakú légtér egy adott magasságig. Feladatuk, hogy kivezessék az indulókat a közelkörzet széléhez és átadják a távolkörzetnek, az ACC-nek (Area Control Center) ami a közelkörzeten kívüli ellenőrzött légtérben - beleértve a magaslégtereket – irányítja a forgalmat. Ezek a légterek az országhatárokon összeérnek és az irányítók kézről kézre adják a gépeket. A célországba érkező járatot az ottani távolkörzet besüllyeszti a rendeltetési reptér közelkörzetébe, ahol úgy forgatják a gépeket, hogy megfelelő térközökkel közelítsenek a leszálláshoz, amelyet már a torony utasításai szerint hajtanak végre.

A Budapestről induló kora reggeli járat a Dunát keresztezi.

A pilóták természetesen maguktól is eltalálnak A-ból B-be, de az már az irányítás dolga, hogy a légtérben hemzsegő repülőgépeknek a minimális biztonságos távolságot, vagyis az elkülönítési minimumot biztosítsa. Ez oldalirányban 5 tengeri mérföld (9 kilométer) ami soknak tűnik, de a gépek sebességét figyelembe véve egyáltalán nem az. Ennek töredéke a magassági elkülönítés, 1000 láb (300 méter), ami pontos műszereket és pontos magasságtartást igényel. Ha utasként egy másik gépet látunk szembetartó vagy keresztező irányon, akkor érzékelhetjük, hogy nagyon gyorsan, lövedékszerűen halad el a közelünkben, éjszaka pedig a villogót látva nem tudni, hogy alul vagy felül megy majd el.

Az irányítás másik feladata a szolgáltatás, hogy a repülőgép a felszállástól a leszállásig a leggazdaságosabb profilt követhesse. Egy korszerű utasszállítónak az a tartománya, ahol gazdaságosan tud üzemelni, magasan van és elég vékony. Ezt sok tényező befolyásolja, típustól, felszállósúlytól, magassági széltől, külső hőmérséklettől függően más és más. A pilóta vagy a navigációs részleg a számítógépes program által kiszámolt adatok alapján a repülési tervben megkéri, hogy aznap milyen magasan és milyen útvonalon szeretne repülni. Az irányítás részéről, mint szolgáltatás következik az, hogy a repülőgép ebbe a tartományba mihamarabb eljusson, lehetőleg folyamatos emelkedéssel, megszakítás nélkül. Néha ez nem jön össze, mert más gép útban van, de az irányítók azon dolgoznak, hogy ez működjön és a gép az útvonalon végig ebben a tartományban maradhasson, aztán a számítógép által kiszámolt ponton megkezdhesse a süllyedést a rendeltetési repülőtérre. Ez az optimális, gazdaságos profil.

Egy adott légtérben egy ember egy adott számú gépnél többet nem tud kezelni úgy, hogy megmaradjon a biztonságos elkülönítési minimum, ezért a légteret fel kell osztani. Magyarországon nagyjából a Duna vonalától számítva van egy nyugati és egy keleti légtér. Mindkettőt öt-öt szektorra lehet osztani magasságilag (lower-middle-upper-high-top), tehát tíz szektor van a távolkörzet irányítási rendszerében.

Napi forgalom Magyarország felett - egy-egy piros vonal egy-egy gépet jelent.

A szektorok nincsenek mindig nyitva, a forgalmi igények szerint lehet azokat konfigurálni. Éjszaka sokszor egy is elég, hajnalban már lehet nyitni még egyet és így tovább. A szektorokat a supervisor - ő felel a munkateremben zajló valamennyi tevékenységért és az ott dolgozókért - konfigurálja a forgalmi előrejelzések alapján.

Ezeket az automatikusan érkező forgalmi előrejelzéseket az áramlásszabályozási munkahelyen dolgozó szakember kezeli, aki az egész Európa repülési terveit fogadó brüsszeli adatbázisból válogatja be, hogy melyik járat érinti a magyar légteret. Az ő kijelzőjén megjelenített grafikonokon látni, hogy mekkora lesz a terhelés, ami egy határértéken túl nem mehet. Ha a terhelés túllépi a szektor kapacitását, akkor további szektort kell nyitni. Minden szektorhoz saját irányító, saját berendezés és saját frekvencia tartozik. Az adott szektorban minden repülőgép ugyanazt az VHF (URH) frekvenciát használja, hogy hallja a többieket, így a pilóta fejben is össze tudja állítani a „légi helyzetképet”.

Amikor egy gép elérkezik a szektorhatárra, átküldik a következő szektorba, amely már várja a saját frekvenciáján. Általában ilyenkor történik a frekvenciaváltás elmulasztása, a Comloss (Communication Loss).

*

Egy szektorban két irányító ül. Egyikük a végrehajtó, az EC (Executive Controller), aki a pilótákkal kommunikál. Mellette ül a tervező, a PC (Planning Controller), aki az EC-t segíti azzal, hogy előre tervezi a feladatokat. A PC állandó kapcsolatban van a külföldi irányítókkal is és igyekszik előre megoldani a várható konfliktusokat, például ha keresztező útvonalon repülő gépek között sérülne az elkülönítési minimum. Ezt elkerülendő a MATIAS segítségével egy tervet készít, hogy mikor merre kell majd forgatni a gépeket.

A két szerepkör pontosan le van szabályozva, hogy ki mit csinálhat, mit mondhat egy adott szituációban, hogy ne legyen káosz. A váltásuk is átfedéssel zajlik, nem egyszerre, hogy egyikük mindig „benne legyen” az aktuális helyzetben. Az irányítók 12 órát töltenek szolgálatban, ennek 75 százalékát a munkateremben. Egy EC legfeljebb másfél órát ülhet a monitor előtt, utána át kell ülnie a PC helyére, vagy ki kell mennie a pihenőbe, de 3 óránál többet nem lehet a helyén.

Az EC és a PC előtt ugyanazok a berendezések vannak. Van egy nagyméretű elsődleges kijelző, amin a forgalmat látja az irányító, továbbá egy kommunikációs kijelző, amin más irányítót, más szektort vagy a honvédséget hívhatják. Van egy különálló feldolgozó egységgel rendelkező tartalékrendszer arra az esetre, ha a MATIAS leállna. A tartalék arra jó, hogyha le kell zárni a magyar légteret, akkor biztonságosan kivezessék a forgalmat az ország fölül. A kommunikációs rendszernek is van egy tartaléka továbbá egy meteorológiai monitor, hiszen zivatarok is befolyásolhatnak egy útvonalat.

*

Amikor egy repülőgép közeledik a magyar határhoz, a szomszédos irányítás rendszere automatikusan küld egy adatcsomagot a MATIAS rendszernek. A beérkező adatcsomaggal a HungaroControl ekkor még nem foglalkozik, de rendelkezésre áll, ha rá akarnak nézni.

A szomszédaink fölé is belátó kőrishegyi és püspökladányi radarok képén ekkor már jól látszik a közeledő járat. A repülőgép fedélzeti válaszjeladójának (transzponder) lesugárzott jeleit a rendszer összeveti az adatcsomaggal, majd képez egy radarjelet, felrajzolja a repülőgép útvonalát és mellé tesz egy adatcímkét és a repülőgépet jelző kis négyzetet.

Az egyes gépek adatcímkéjét színlogika alapján is megkülönböztetik: kék, amit éppen irányítanak; fehér, ami bejön majd a szektorba; kék-fehér, ami éppen átadás alatt van két szektor között. Ez a címke az átvétel után kék lesz, ha nem, hívják a szomszédos szektort vagy a határ esetében a szomszéd ország irányítóját. A zöld szín egy koordinációs folyamatot jelöl, ha például a magassági értéket megváltoztatja az irányító, akkor a következő szektort ezzel a színnel informálja. Miután a következő szektor nyugtázza, megváltozik a színe. Ez a csendes koordinációnak nevezett módszer.   

Az adatcímke tartalmazza a hívójelet, jelzi, hogy egy előzetes adat tájékoztató jelleggel elment a következő szektorhoz, kijelzi a típust, a turbulencia kategóriát, a sebességet és a magasságot, jelzi, hogy a gép melyik pontra tart és a rendeltetési repteret. Megmutatja a következő szektor frekvenciáját is, ahova majd át kell küldeni a gépet, ha elér a szektorhatárra.

Az irányító látja, amikor a gép elérkezik a szektorhatárhoz – jelen esetben a magyar államhatárhoz. A szomszéd ország irányítója megadja, hogy a pilóta milyen frekvencián jelentkezzen be a magyar irányítónak. A pilóta nyugtázza, átkapcsol a magyar frekvenciára és bejelentkezik. Az irányító azonosítja és figyeli a gépet. Ha a magyar légtérben tervezett útvonalán nincs konfliktus, akkor különösebb teendő nincs vele. Elérkezve a következő ponthoz átadják a következő szektornak és ez így megy, amíg kilép az országból és átveszi egy szomszédos ország irányítója.

A MATIAS kilistázza és grafikusan, fontosság szerint színnel is megkülönböztetve megjeleníti azokat a gépeket, amelyekre majd oda kell figyelni. A rendszer jelzi, hogy pl. 12 percen belül csak 6 mérföld lesz az elkülönítés. Ez eggyel több, mint a minimum, de oda kell figyelni, mert ez az egy mérföld plusz gyorsan el tud fogyni akár a magassági szél változásából is. Ha konfliktus adódik, az irányító sebességnövelésre, csökkentésre, irányváltásra vagy emelkedésre, süllyedésre ad utasítást.

A gépeknek adott utasításokat be kell vinni a MATIAS rendszerbe, mert különben az nem tudja, hogy mi történik a légtérben. A címkék összes adata interaktív. Például a magasságváltásra szóló utasításhoz lassú lenne beírni a számokat, ezért egy legördülő menüből választják ki a magasságot. A MATIAS jelzi is, hogy a magasságkészletből melyik lenne a legjobb az adott forgalmi szituációban. A színlogika itt is működik, a saját magasságkészlet fehér, a sárga magasságértékek pedig azt jelentik, hogy az adott szektor nem illetékes azokon a magasságokon, azokat a szektor irányítója már nem adhatja ki a gépnek.

A katonai szállítógépek is ugyanazt az eljárást követik mint a közforgalmi gépek.

A repülőgépek S módú transzpondere jóvoltából az irányítók nemcsak a normál adatokat kapják meg, hanem ugyanazokat az értékeket is, amiket a pilóta a műszerein lát. Ha például emelkedésre adnak utasítást és a pilóta a robotpilótán beállítja a kért értéket, az S módú transzponder lesugározza. A rendszer jelzi az irányítónak, ha a beállított adathoz képest a gép esetleg máshova emelkedne.

A magyar rendszer tudja azt, amit Európában még kevesen használnak és csak 2018-tól lesz kötelező. Ez a CPDLC (Controller-Pilot DataLink Communication), amely a MATIAS rendszerbe bevitt utasítást adatkapcsolati rendszeren keresztül feljuttatja a fedélzetre, ahol hangjelzés és szöveges üzenet formájában jelenik meg a pilóták előtti kijelzőn. Ha van ilyen berendezés a gépen, a pilóta nyugtázni tudja, hogy vette.

 *

A rádiókapcsolat elvesztése szinte mindig humán faktorra vezethető vissza. A hosszú távú járatokra jellemző, hogy a pilótáknak nagyon sokszor kell szektort és frekvenciát váltani és ilyenkor becsúszhat egy hiba, akár fáradtságból adódóan is, hiszen a személyzet esetleg már 6-7 órája ül a pilótafülkében.

A rádióhiba igen ritka - ezt a pilóták a transzponderen beállított kóddal jelzik az irányításnak - ráadásul a repülőgépeken több készlet rádió van. Ha a frekvenciaváltás és bejelentkezés nem történik meg, a következő szektor irányítója rádión keresni kezdi a gépet. Az egyik rádiókészlet általában a nemzetközi vészfrekvencián van, bár ez csak az óceán és Afrika feletti repüléseknél kötelező. Az irányító ezen a frekvencián próbálja meg elérni a gépet, ami általában segít, és a pilóta áttér a normál frekvenciára.

Az is megoldás lehet, ha a szektorban van ugyanannak a légitársaságnak egy másik gépe, amely a céges ACARS (Aircraft Communications Addressing and Reporting System) rendszeren keresztül üzenetet küldhet a gépnek. Ez a hívás hangjelzéssel jár a fedélzeten és az üzenet megjelenik egy kijelzőn. Ha van a gépen a már említett CPDLC berendezés, akkor azon is jelezhetnek és az az ACARS-hoz hasonlóan hanggal és szöveges üzenettel jelzi, hogy keresik a gépet.

Ha egyik sem vezet eredményre, az irányítók a harmadik hívási kísérlet után hívják a katonai irányítást, mert amióta a terroristák a repülőgépet fegyverként is használhatják, a légvédelmi rendszerek nagyon érzékenyek a némán repülő gépekre.

Az irányítópult kommunikációs paneljéről közvetlenül hívható a Magyar Honvédség Légi Vezetési és Irányítási Központja. A katonák első kérdése általában az, hogy a gép tartja-e az útvonalát, látszólag rendben van-e. Ha eltér az útvonalától, akkor nem kérdés az azonnali vadászemelés.

Ha a katonai döntéshozatali folyamat eredménye a készültségi gépek emelése, akkor erről a légi vezetési és irányítási központ tájékoztatja a HungaroControl supervisorát. A vadászok felszállása után az irányítónál megjelenik a Gripenek transzponderjele, de a vadászok a vadászirányító frekvenciáján vannak. A polgári irányító közvetlenül tud beszélni a vadászirányítóval, akivel folyamatosan tájékoztatják egymást és koordinálják a manővereket. Az irányítás feladata, hogy szabaddá tegye a vadászgépek útját, nehogy más géppel veszélyes közelségbe kerüljenek.

A készültség felszállása után az irányító - annak reményében, hogy a rádiókapcsolat esetleg helyreállt és a személyzet hallja - továbbra is tájékoztatja a pilótát, hogy elindult a készültség, elfogásra kerül sor.

A vadászgépek megjelenésekor rendszerint villámgyorsan helyreáll a rádiókapcsolat, a pilóták bejelentkeznek a frekvencián. Az irányítók következő feladata, hogy a vadászok süllyedéséhez biztosítsák a tiszta légteret és az élet visszaáll a normál kerékvágásba.

* * *

Fotó: HungaroControl, Szórád Tamás

Az Aeromagazin júniusi számában megjelent cikkem másodközlése. A következő cikkben egy konkrét esetről, a British Airways Dubaj-London járatának április 30-i elfogásáról és azonosításáról lesz szó.

Nagyszerű hírt jelentett be az easyJet.

Folytatjuk sorozatunkat az uniós pályázatok nyilvánosságáról. Jelenlegi cikkünkben a cseh példát mutatjuk be. A GINOP szempontjából a két legjellemzőbb cseh operatív program a Vállalkozási és Bővebben ...

A 2016. évi Kecskeméti Repülőnap elmaradt, viszont a következő airshow már egy innovációs újítást hozhat, melynek ötletét az előző repülőnapok problémái adták. A Silicon Dreams Kft. frissen zárt K+F projektjében létrehozott új termék alkalmas lehet a nagyrendezvényeken alkalmazott óriáskivetítők kiváltására.

BUD 2020 néven 50 milliárd forintos beruházási programot hajt végre a Budapest Airport a következő öt évben.

Linköpingi Visszhang.

Közvetlen koreai charter.

Az MH 86. Szolnok Helikopter Bázissal kapcsolatos hírek elsősorban a helikoptertípusokról szólnak, a közösségről kevesebb szó esik. A szolnoki hajózók és műszakiak továbbra is jelen vannak Afganisztánban, ha feladataik módosultak is, itthon pedig egy névválasztással kapcsolatos teendők egészítik ki mindennapjaikat.

A helikopterbázis Légi Tanácsadó Csoportja (AAT – Air Advisory Team) 2014 őszén, a kilencedik váltással fejezte be a 2011 augusztusában megkezdett feladatát a nyugat-afganisztáni Sindandban. Mindössze három hónapos szünet után, 2015 januárjában, a NATO felkérésére egy újabb AAT csoport kezdte meg a munkáját, de már Kabulban, az Eltökélt Támogatás Misszió (RSM – Resolute Support Mission) keretében. A megbízás egyelőre 2016 végéig szól. A csoport feladatrendszerét Kovács Krisztián őrnagy, a szállítóhelikopter zászlóalj megbízott parancsnoka foglalta össze. A megbízott parancsnok maga is repült és oktatott Sindandban és Kabulban egyaránt.

Missziós feladat

- Kezdjük azzal, hogy a két csoport feladatrendszerében vannak eltérések és hasonlóságok is. A hasonlóság az, hogy még mindig az afgán légierő, pontosabban fogalmazva az afgán nemzeti hadsereg légi hadtestének szállítóhelikopter személyzeteit képezzük, mentoráljuk. Eltérés viszont, hogy már nem alap repülési készségek kialakításával foglalkozunk. Sindandban az afgán légierő repülőiskolájának az üzemeltetésében vettünk részt. Kabulban a Légi Expedíciós Tanácsadó Század részeként működik a csapatunk. Ez a szövetséges katonákból álló század az afgán repülőszázad mellett dolgozik, az ő feladataikat segítve, mentorálva, kiképzésüket támogatva. Itt már nincs alapképzés, továbbképzésről beszélhetünk. Az ide kerülő hajózók között vannak olyanok, akikkel már Sindandban is találkoztunk, akik nem csak, hogy velünk, magyarokkal kezdték a repülő pályafutásukat, de a továbbképzést is tőlünk kapják.

Az afgánok intenzív műveleti tempót diktálnak és a saját jól felfogott érdekük és hosszú távú céljaik figyelembevételével igyekeznek annyit kihozni a képzésből, amennyit csak lehet. Mi alapvetően ebben segítünk nekik.

Amit elindítottunk és jelenleg is zajlik, az a hajózók kiképzése a fegyverrendszer stabil, biztonságos üzemeltetésére. A gyakorlatban ez a függesztett gépágyú konténerrel és a nem irányított rakétával végrehajtott különböző harceljárásokra való felkészítést jelenti. Az ottani expedíciós kiképzőszázad képességei lehetővé teszik, hogy alapkiképzést is folytassunk, vagy a kiképzés más ágában is részt vállaljunk, de jelenleg arra van igény, amit most végzünk.

Az első néhány váltást úgy építettük fel, hogy olyanok menjenek ki, akiknek sindandi tapasztalatuk van. Volt olyan, akinek ez már a harmadik AAT missziója volt. Mivel most már ez egy stabilan működő missziós feladatrendszer, szeretnénk, ha mi is nyernénk ebből és ezért olyan kollégákat is beforgatunk, akiknek ez lesz az első missziós feladatuk.

Az Eltökélt Támogatás Misszió harmadik váltása.

A kabuli AAT misszióra való felkészülés hasonló a Sindandihoz. Egyrészt a Béketámogató Kiképző Központban történik, a harctéri életmentő (CLS – Combat Life Saver) képzés pedig az Egészségügyi Központban. Mindezek mellett kollégáink felkészítést kapnak civil-katonai együttműködési (CIMIC – Civil-Military Cooperation) vonalon is.

A felkészülés része a cseh-horvát-magyar együttműködésben megvalósuló misszió előtti közös kiképzés, amely szimulátoros és valós repüléseket jelentő felkészülést is jelent. Ezek mellett az itthoni repüléseink során is kiemelt figyelmet fordítunk a felkészülés hatékonyságára.

Rajtunk kívül cseh, horvát és amerikai oktatók dolgoznak mindhárom fedélzeti pozícióban, tehát helikoptervezetőként, fedélzeti technikusként és ajtólövészként is és a 311-es század mindenkori parancsnoka is cseh. A fedélzeti összetétel ennek megfelelően vegyes. A pilóta afgán, a másik, aki oktatja, magyar vagy az említett szövetséges országokból érkezett hajózó. A fedélzeti technikus szintén afgán, aki mögött egy magyar vagy szövetséges oktató fedélzeti technikus áll és oktatja. Ha nincs afgán fedélzeti technikus, akkor a középső ülésben közülünk, szövetségesek közül dolgozik valaki. Műveleti területről lévén szó, mindig ajtólövésszel hajtjuk végre a feladatokat. Attól függően, hogy van-e éppen oktatás, afgán lövész és szövetséges oktató az összetétel, ha nincs oktatás, akkor szövetséges ajtólövész van a fedélzeten.

Maga a fedélzeti munka emiatt nem egyszerű. Ha olyan afgán személyzettel repülünk, akiknek az angol tudása megfelelő, akkor egyszerűbb a dolgunk, mert van egy közös nyelv, amin meg tudjuk érteni egymást. Ha nem, akkor egy tolmácsot is vinni kell, és könnyű elképzelni, hogy ez megbonyolítja a fedélzeti kommunikációt. Ezzel már Sindandban is szembesültünk, és az ottani tapasztalatainkat alkalmazva birkózunk meg ezzel a feladattal.

A kabuli mindennapokban a katonai élet szabályai érvényesülnek. A kijelölt személyzetek megjelennek munkakezdésre az afgán hajózószázadnál, pontosítják az előző nap megbeszélt feladatokat, elvégzik a repülés előtti felkészülést és végrehajtják a feladatokat. Tantermi elméleti foglalkozások is vannak vagy szimulátor gyakorlat. Ezután egy ebéd közbeiktatásával folytatódik a nap. Ez heti hatnapos igénybevételt jelent, egy szabadnappal, ami az afgánok kultúrájában a péntek.

Sindanban a reptér körzetében kijelölt légterekben zajlottak a repülések. Ez Kabulban is hasonló, de kiegészül a lövészetekkel. Az ütem nem annyira intenzív, mint Sindandban volt, és ez kevesebb repülést is jelent.

A magyar és afgán műszakiak közösen dolgoznak.

A magyar csapatot két műszaki erősíti. Őket a feladatrendszerhez alkalmazkodva választjuk ki, hogy legyen olyan szakember is, aki a fegyverrendszerre specializálódott. Az ő feladatuk vegyes. Alapvetően a mi repülésünket biztosítják, de segítik az afgán műszakiakat is.

Ahogy Sindandban, Kabulban is a Mi-17V-5-öst repüljük. A gépekben az itthoni Mi-17-esek hajtóművének egy modifikációja van, amivel már találkoztunk. A sárkányszerkezet egy kicsit más, és a súlyponthelyzet is, de ez nem okoz reptechnikai gondot. Alapműszerezettsége ugyanaz, mint az itthoni Mi-17-eseknek, de van eltérés is, például a digitális megjelenítésű irányszög-rendszer. Az afgánok rendelkeznek a Mi-17V-1-essel is, ami egy „klasszik” változat, a mieinkkel megegyezik.

Mi-17V-5

Amit jó látni az az, hogy akik roppant kevés repült idővel kezdték Sindandban, már gépparancsnokként harcérintkezéssel járó bevetéseket repülnek. Ők egy műveleti század, amelynek a minőségi mutatója az a repült idő, amit a szárazföldi alakulataik érdekében repülnek és ez a repült idő egy növekvő érték. Ez az afgán műszakiakat is dicséri, és áttételesen a mi műszakijainkat is, akik felkészítették az afgánokat. A század egy fejlődési vonalon megy végig és annyi hajózószemélyzetük van már, hogy a műveleti tempót fenn tudják tartani. Ebben benne van a munkánk, és erre büszkék lehetünk.

Díszőrség mindenszentekkor az Afganisztánban elesett bajtársak emlékművénél.

*

Hívóneve: RUBIK

A katonai repülő közösségekben a csapatszellemet, a közösséghez tartozást erősítő elemek egyike a választott elnevezés, ami általában a hívónév formájában is megjelenik. A szállítóhelikopteresek a közelmúltig CARGO hívónévvel repültek, de aki fülel az éterben, ma már a RUBIK szót hallja.

A szállítóhelikopter zászlóalj a nemzetközi gyakorlatok során szembesült azzal, hogy az általuk használt CARGO hívónév nagyon elterjedt, sokan használják, ami a levegőben, feladat végrehajtás közben zavaró. Emiatt és repülésbiztonsági okokból is felmerült, hogy kell egy hívónév, ami egyértelműen azonosítja a zászlóalj helikoptereit és nem kell visszakérdezni, hogy kihez beszélt az irányító. Innen indult a zászlóalj kezdeményezése egy olyan név kiválasztására, amellyel mindenki azonosulni tud. 

A névválasztás demokratikus módszerét választották, mindenki beadhatta javaslatát és szavazhatott a beadott nevekre. A javaslatok közül messze a legtöbb szavazatot a RUBIK kapta, ez a név került felterjesztésre a helikopterbázis vezetése felé, akik szintén támogatták a javaslatot.

Amíg a legtöbb embernek a Rubik név hallatán a kocka jut az eszébe, a repülő embereknek azok a repülőgépek, amelyeket az idősebb Rubik Ernő tervezett. Akiknek manapság a repülés a hivatásuk, túlnyomó részben Rubik gépen, leginkább az R-26 Góbén kezdték a repülést. A névválasztás egyfajta tisztelgés is tehát a tervező előtt.

Ugyanakkor a zászlóalj nem feledkezett meg a Rubik névhez kapcsolódó kockáról sem, amelynek megoldása intelligens felfogást és gyors észjárást igényel. A szállítóhelikopteresek feladatrendszerükben gyakran találkoznak olyan feladatokkal, amelyek szintén ilyen hozzáállást igényelnek és ezért azonosulni tudnak vele.

A névfelvétel elképzelhetetlen a Rubik család hozzájárulása nélkül, akik pozitívan fogadták a bázis megkeresését és hozzájárulásukat adták a névhasználathoz. A Rubik név felvétele tehát hívónévnek indult, de a cél, hogy a szállítóhelikopter zászlóalj neve is ez legyen. Az engedélyeztetési folyamatra ebben az évben kerül sor.

* * *

Fotó: Kovács Krisztián, Török Tamás, USAF

Az Aeromagazin 2016. júniusi számában megjelent cikkem másodközlése.

Kifogástalannak értékelték a szervezést és a végrehajtást az EBESZ Magyarországon járt fegyverzetellenőrei.

Július 1-jén, pénteken 11:15 órakor érkezett meg Svédországból a kecskeméti MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázisra a Magyar Honvédség új, 44-es oldalszámú JAS-39D kétüléses Gripen repülőgépe.

„Elismerésünket fejezzük ki a repülő-műszaki biztosítás terén szolgálatot teljesítő valamennyi szakembernek az elmúlt időszakban végzett odaadó szolgálatáért!”

Különleges könyvbemutatót tartanak július 6-án Budapesten, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Campus dísztermében. A Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatóhely (HVTK) Afrikai terrorista és szakadár szervezetek című kötete már a második kiadásánál jár, ráadásul most a nagyközönség számára is elérhető lesz.

Egyezményben garantálták a bolygó vezető államai, hogy nem sajátítják ki a Déli-sarkvidéket és tartózkodnak a bányászattól is. Az 1959-ben megkötött és az 55 évvel ezelőtt, 1961. június 23-án hatályba lépett Antarktisz-egyezmény máig védi a lakatlan kontinenst a kizsákmányolástól.