Cette année, nos héros sont souvent des collectifs, comme ceux des parents des victimes des tragédies de Kočani, en Macédoine du Nord, ou de Cetinje, au Monténégro, ou comme les féministes croates de fAktiv, mais il y a en a beaucoup d'autres et même, venu de Turquie, un Pikachu que l'on a vu brandir le drapeau de la révolte en Serbie et bien d'autres endroits...
- Articles / Personnalités, Albanie, Courrier des Balkans, Moldavie, Monténégro, Roumanie, Grèce, Macédoine du Nord, Slovénie, Bosnie-Herzégovine, Bulgarie, Croatie, Serbie, Kosovo, TurquieTheo Von: Oh, I think it's brave to be able to speak up; sometimes if you're right or wrong, it's brave to try.
Tucker Carlson: It's our obligation to try. I was quiet for 30 years. I shouldn't have been I didn't want to fight but I shouldn't have been
Theo Von: People say like you get information wrong, but if information is given out that's wrong, then how do you expect someone to know accurate information?
The truth is that such tests are not banned--they are regulated, nor is Israel the only country that does this. The fact that such tests exist—and are widely studied—fatally undermines Carlson’s argument. He also betrays a basic ignorance of Jewish diversity. Sweeping claims about “the Jews” ignore well-documented distinctions among Ashkenazic, Sephardic, and Mizrahi populations, all of which have been extensively studied.
According to a 2001 report on the website of the National Library of Medicine
although Ashkenazi Jews were found to differ slightly from Sephardic and Kurdish Jews, it is noteworthy that there is, overall, a high degree of genetic affinity among the three Jewish communities. Moreover, neither Ashkenazi nor Sephardic Jews cluster adjacent to their former host populations, a finding that argues against substantial admixture of malesThe LA Times reported in 2010 on a study of Ashkenazic Jewish ancestry:
Carlson’s final move—arguing that the destruction of the Temple somehow severed Judaism from its own past—is just as foolish. Judaism did not end in 70 CE. It adapted, as living civilizations do. Jewish law, liturgy, language, and communal identity evolved organically from Second Temple Judaism, preserving continuity across catastrophe and exile. To suggest otherwise is not scholarship; it is historical vandalism.
But Carlson is not trying to educate. As with his claim that Benjamin Netanyahu called him a Nazi or that American taxpayers somehow “pay Netanyahu’s salary,” this is pure provocation. He gives his audience what it wants: grievance dressed up as insight, ignorance masquerading as courage.
Tucker Carlson’s performance is not merely uninformed—it is reckless. By presenting his lack of knowledge as a form of bravery, he invites his audience to confuse curiosity with certainty and skepticism with denial. Jews, Judaism, and Israel are not abstractions to be waved away with rhetorical questions and conspiratorial shrugs. They are among the most thoroughly documented continuities in human history. Carlson’s failure to grasp that is not a moral stand. It is a choice—and one that trades truth for applause.
A kettővel ezelőtti podcastunkban a Hunyadi c. tévésorozatról úgy vélekedtünk, hogy a média már amúgy is csámcsogott rajta egy sort, az abban feldolgozott téma pedig nagy vonalakban történelmi alapismeret kellene, hogy legyen, ennek következtében pedig szokásunktól eltérően felesleges részletekbe menő kommentárt leközölnünk arról. Hasonló feltételezéssel élünk ma is, bár eltérő okokból. Abból a valószínű tényállásból következtetünk erre, hogy témánk, a das Boot a Magyarországon legismertebb háborús filmek közé sorolható, és ha ez nem is igaz a teljes közönségre, akkor is biztosan vonatkozik arra az idősebb nemzedékre, amely még másolt/kölcsönzött, és ugyebár sok esetben alámondásos kazettákra volt kénytelen fanyalodni az efféle szórakozás érdekében (persze a nosztalgia ezen a téren is sok mindent megszépít).
Podcastunk 85. adásában a Bors c. Kádár-kori TV-sorozatról többek között megállapítottuk, hogy egyedülálló módon olyan magyar katonákat jelenít meg, akik az I. világháború keleti frontján hadifogságba estek, majd a kommunista hatalomátvétel után a dolgozó tömegeket üdvözíteni hivatott eszme szolgálatába álltak, előbb Szovjet-Oroszországban, majd hazatérésük után „Szovjet-Magyarországon” is. Ilyesfajta életutak valóban léteztek ugyan, de ettől még ezek a konkrét történetek meseszerűek, és a mozgalmár karakterek is természetesen mind valószerűtlenül rokonszenves, agyafúrt, vidám fickók. Ennek megfelelően az egyik ellenszenves bolsevik forradalmár archetípust, a komor, humortalan, szektás inkvizítort sem látjuk benne egyszer sem, noha ritkának az ilyen egyáltalán nem számított akkoriban, sőt történelmi előképei is bőven akadtak.
Az adásainkhoz kapcsolódó ajánlók/kommentárok elkészítésével valószínűleg még sosem volt olyan könnyű dolgunk, mint most. A kedves hallgatók ugyanis kisebb-nagyobb mértékben biztos fel tudják idézni azt a politikai indíttatású, bulváros médiacirkuszt, amely a Hunyadi - A holló felemelkedése c. kertévé-sorozathoz kötődött. A magunk szokásos lusta módján úgy döntöttünk, hogy erről a számunkra el egyébként sem nagyon sumákolható számvetést majd utólag jelentetjük meg, amikor a virtuális pohár vízben tomboló vihar már rég elült. Ennek jött el most az ideje.
Tájékozatlanabb honfitársaink számára talán meglepően hangzik, de a magyar és orosz népek történelmi tapasztalatában legalább egy átfedés is akad. A tatárjárást a Kijevi Rusz fejedelemségei is ugyanúgy elszenvedték, de ráadásul megkapták a nyakukba a közmondásos tatár igát is, ami érthető módon az egyesített Oroszország nemzeti emlékezetében fontos helyet foglal el azóta is. Örökségét alapvetően elhúzódónak és károsnak szokás beállítani, és az erre irányuló külföldi figyelem újjáéledését ill. felélénkülését is meg lehet figyelni az ukrajnai háború kirobbanása óta, ami magától értetődő táptalaja lett a nagyorosz sovinizmus és birodalmi küldetéstudat egyfajta sajnálatos patológiaként, a mongol despotizmusból, bizánci normákból és muszka hazugságokból szárba szökkent elfajzásként való értelmezésének, akár atlantista-liberális, akár kelet-európai nacionalista szemszögből.
A háborús népességpusztulás és nemzethalál kategóriájában a világrekord minden bizonnyal a XIX. századi Paraguayhoz köthető, melynek férfilakossága szinte felfoghatatlan arányban, minimum 70 százalékban veszett oda a napóleoni ambícióihoz ragaszkodó elnökük szolgálatában. (Egy későbbi, 1886-os népszámlálás adatai szerint a 30 évnél idősebb felnőttek között három nő jutott egy férfira.) A latin-amerikai országot letarolták és teljesen megszállták az ellenséges seregek; mint az ismert, ugyanez történt Szerbiával is az első világháborúban – azzal a fontos különbséggel, hogy a végső vereséget sikerült elkerülnie (ami magyar szemszögből mondjuk azért nem volt kifejezetten szerencsés). Ezzel magyarázható, hogy az említett gyászos dobogón is „csak” a második hely jutott számára – öt szerb férfiból átlagosan kettő élte meg a háború végét.