Afrika

Újabb közép-afrikai országban kezdenek aggasztó jelek mutatkozni a politikai palettán, hiszen például Burundi után ezúttal Ugandában történtek olyan lépések, amelyek olyan irányba indíthatják el ezt az országot is, amely nem igazán nevezhető teljesen demokratikusnak. Történt ugyanis, hogy tegnapelőtt (10.15.) letartóztatták Kizza Besigyét, a Demokratikus Változás Fórum (FDC) mozgalmának egyik vezetőjét, ellenzéki elnökjelöltet, azzal vádolva, hogy illegális megmozdulásokat akart szervezni. Az elnökjelöltként jövőre már negyedik alkalommal induló Besigyét a háza közelében tartóztatták le majd vették őrizetbe, a hivatalos álláspont szerint azért, hogy így őrizzék meg a békét és tartassák be a törvényeket Ugandában – persze az közismert, hogy az ugandai rendőrség a múltban már jópár alkalommal lépett fel kőkeményen a Besigye támogatói által szervezett megmozdulások alkalmával és ehhez nem kell túlságosan messzire visszamenni az időben, a közelmúltban is voltak ilyen kemény fellépések ellenzékiek ellen.

Igen, ellenzékiek ellen, ugyanis nem Besigye az egyetlen “célpont”, a jövő évi választások alkalmával szintén elnökjelöltként induló, néhány hónappal ezelőttig még az elnök fő szövetségesének számító Amama Mbabazi híveivel sem bánnak kesztyűs kézzel a hatóságok. Annak ellenére sem, hogy Mbabazi és Besigye is egyaránt bajtársként küzdött a jelenlegi elnökkel, Yoweri Musevenivel, amikor utóbbi a Nemzeti Ellenállási Mozgalom (NRM) élén küzdött küzdött a nyolcvanas évek Ugandájában a hatalomért. Besigye mellett egyébként Kyadondo megye egyik parlamenti képviselőjét, Ssemujju Ibrahim Ngandát is letartóztatták (a letartóztatásról tudósító újságírók közül többen meg is sérültek, amikor a rendőrök szó szerint félresöpörték őket) és ezzel a hétvégére tervezett megmozdulások Kirekában, Mukonoban és Jinjában is el fognak maradni.

Ugyanez történt egy héttel ezelőtt is, amikor a Masaka-Mbarara közötti úton tartóztatták le az FDC képviselőit (köztük Besigyét is), hogy egy Rukungiriben tervezett tüntetést akadályozzanak meg. A rendőrség már szerdán (10.14.) kijelentette, hogy amennyiben Besigye elindul majd valamelyik megmozdulásra Jinjába vagy Igangába, le fogják tartóztatni és amikor autójával csütörtökön (10.15.) elhagyta házát, pár száz méter múlva a rohamrendőrség tartóztatta fel és vette őrizetbe (őt konkrét fizikai attrocitások nem érték, de az előbb említett Ssemujjut állítólag bántalmazták őrizetbevétele során). Alapvetően a hatóságok érvelése is helytálló, hiszen a választási bizottság állásfoglalása szerint nem lehet kampányrendezvényeket tartani addig, amíg nem nyílik meg az erre vonatkozó periódus a jelöltségek elfogadása után, de ez nem lehet magyarázat a rendőrök erőszakos fellépésére és a bántalmazásokra – az újságírókat például a rendőrség vezetője meg is fenyegette, hogy maradjanak távol a letartóztatásoktól és megmozdulásoktól, különben durván fognak fellépni felük szemben.

A fentebb leírt eseményekkel egyidőben számolt be a BBC Newsnight arról, hogy egy, az Uganda fontos szövetségesének számító Nagy-Britanniában székhellyel bíró cég a legmagasabb kategóriába tartozó megfigyelési eszközököket és technológiákat adott el az ugandai kormánynak az elmúlt évek során, amelyeket állítólagosan Museveniék az ellenzék, például Besigye megfigyelésére használtak fel. A 2016-os ugandai elnökválasztásig mindenesetre fogunk még politikai drámákat látni, legalább olyanokat, mint amelyeket eddig hozott az év, amelynek fő eseménye az volt, hogy a sokak szemében Museveni utódjának tartott Amama Mbabazi összetűzésbe keveredett az elnökkel és elhagyta az NRM-et, hogy független jelöltként induljon majd a voksoláson – az ok egyszerű, Mbabazi nem várta meg Museveni döntését a jövőről, hanem egyértelművé tette, hogy az októberi pártkongresszuson Museveni ellen fog küzdeni az NRM jelöltségéért.

Ahogy a jelenlegi helyzet mutatja, ez egy elhibázott döntés volt, de a 2016-os voksolás igazán különleges lesz, hiszen a korábbi években az Ugandában igen komoly szerepet betöltő (“egy hadsereg országa”) hadseregből jöttek Museveni ellenfelei (Besigye vagy mondjuk az FDC jelenlegi vezetője, Mugisha Muntu és még sorolhatnánk), ami csak erősíti azt a beidegződést és kényszerképzetet, hogy kizárólag erős kézzel, vasmarokkal lehetne irányítani ezt az országot. És mire készül Museveni? Ellenzékiek szerint nagy erővel dolgozik a Muhoozi-projekten, azaz a hatalom átadásán Muhoozi nevű fiának, ami azért is lehet egy sikeres művelet, mert Museveninek minden vád és támadás ellenére komoly reputációja van Ugandában, hiszen ő konkrétan a jelenlegi állam “atyja”, az NRM alapítója, aki bármikor képes előrántani a hazafias ütőkártyát és tízezreket az utcára szólítani maga mellett. Egyben azért biztosak lehetünk: a Dél-Szudában és Szomáliában is bizonyító stabil, erős ugandai hadsereg mellett nem nagyon kell komoly konfliktusokra számítanunk Ugandában, a jelenlegi eseményekről pedig csak azt mondhatjuk – business as usual.

twitter.com/napiafrika

4 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.

Nem sokkal az afrikai ország sztároroszlánja, Cecil halála után egy német vadász orvul ejtette Zimbabwe körülbelül 50 kilós agyarral rendelkező elefántját.

A mellvasalás szokása egyidős Kamerunnal: a női csonkításnak ezen a formáján a kameruni lányok 24 százaléka esik át, és az esetek 58 százalékában a családtagok, főként az anyák végzik el a brutális rituálét.

Afrika jövőjét a következő három évtizedben jelentősen meghatározza majd, hogy miként alkalmazkodik a gyors urbanizációhoz. A jelenség elsőre ijesztő is lehet, de amennyiben a földrész országai jól kezelik a helyzetet, fontos lépést tehetnek egy stabilabb és virágzóbb jövő irányába.

Barack Obama amerikai elnök szerdán értesítette a kongresszust arról, hogy katonákat vezényelt Kamerunba a Boko Haram nigériai iszlamista terrorszervezet elleni harc fokozása érdekében.

Barack Obama amerikai elnök szerdán értesítette a kongresszust arról, hogy felderítő drónokat és mintegy 300 főnyi katonai személyzetet vezényelt Kamerunba a Boko Haram nigériai iszlamista terrorszervezet elleni harc fokozása érdekében.

Néhány nappal ezelőtt a fővárosban, Victoriában tartott sajtótájékoztatón jelentette be a seychelle-szigeteki választási biztottság elnöke, Hendrick Gappy, hogy november 19-én, három nap alatt fog lebonyolításra kerülni a szigetország elnökválasztása, amely azért hoztak előrébb 2016 közepéről, mert James Michel jelenlegi elnök így próbálja a pártján, a Lepepen (a “Nép” kreol nyelven) belüli ellentéteket rövidre zárni. Az alig 93 ezer lakossal bíró országban egyébként azért tart három napig egy ilyen voksolás, mert a kisebb, külső szigeteken (például az alig 80 lakossal bíró Alfonz-atollon vagy az alig egy tucatnyi ember otthonául szolgáló Farquhar-atollon) két napon át fog tartani a szavazás, majd a három nagy belső szigeten zavarják le egy nap alatt – amennyiben szükség lesz második fordulóra, akkor azt az eredmények kihirdetése után két héten belül fogják lebonyolítani.

Mostantól tehát adott lett volna a lehetőség mindenki számára, aki rendelkezik nagyjából 200 ezer forintnyi rúpiával és meg tudja szerezni legalább 500 ember támogatását, hogy jelentkezését beadja október 28.-ig, de valószínűleg erre leginkább csak a harmadik és egyben utolsó mandátumára készülő Michel mellett csak a hét ellenzéki párt jelöltjeinek lett volna esélye – akik most sem képesek ellentéteiket félretenni és egymással is küzdeni fognak a szavazatokért. Illetve ez azért nem teljesen igaz, hiszen vannak érdekes húzások, például az ország történetének első női jelöltje, a Párt a Társadalmi Igazságért és Demokráciáért (SPSJD) vezetője, Alexia Amesbury például függetlenként szeretne majd indulni a megmérettetésen.

És azt se higgyük, hogy egy ilyen paradicsomi helyen nincsenek politikai ellentétek, hiszen az ellenzék egészen az Alkotmánybíróságig vitte azt a vádat (ott mondjuk elutasították ezt a beadványt), mely szerint a szavazói névjegyzék köszönőviszonyban sincs az ország statisztikai hivatalának nyilvántartásával. De hogy miért van szó múlt időről? Nos, azért, mert 1 nappal a fenti sajtótájékoztató után a választási bizottság már be is jelentette, hogy elhalasztják a voksolást és egy későbbi időpontban hirdetik majd ki az új menetrendet, hogy így adjanak időt a pártoknak a jobb felkészülésre. Szóval most várakozás van napirenden, de várhatóan előbb-utóbb majd napvilágot lát az új időpont is, de ha nem alakul ki egy szövetség az ellenzéki pártok között, akkor nem kétséges, hogy Michel be fogja húzni harmadik mandátumát is és ebben a három jelentősebb ellenzéki párt: a Seychelle-szigeteki Nemzeti Párt (SNP), a Seychelle-szigeteki Egységpárt (SUP) és a Népi Demokratikus Mozgalom (PDM) sem fogja tudni megakadályozni.

twitter.com/napiafrika

4 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.

Eurázsiai földművesek vándorolhattak Afrikába 3000 éve - állapította meg egy nemzetközi kutatócsoport, amely egy Etiópiában 4500 éve eltemetett férfi koponyájából kivont ősi DNS elemzésével támasztotta alá a feltevést.

Az Egyesült Államokban pert indítottak több nagy csokoládégyár ellen. A vád szerint a cégek olyan beszállítókkal dolgoznak együtt, akik nemcsak, hogy gyerekeket foglalkoztatnak, de sokszor kényszerítik is őket a munkára.

A Nyugat-Afrikában található Benini Köztársaság hagyományaihoz még ma is hozzátartoznak a bőrbe vésett, törzsi tetoválások, azaz hegek. A különféle geometriai minták jelzik, hogy ki melyik törzshöz tartozik, illetve gyakran a szépség és az erő szimbólumai.

A közel-keleti és észak-afrikai konfliktusok egyre nagyobb terhet jelentenek politikailag és gazdaságilag egyaránt, a globális hatások pedig egyre inkább érzékelhetőek. Ráadásul Nouriel Roubini szerint a Nyugat felelőssége most hatalmas a világ jövőjével és stabilitásával kapcsolatban.

Elővette egy zimbabwei bíróság azt a férfit, aki az ország jelképének számító Cecil nevű oroszlán nyomára vezette az állatot elejtő vadászt. A férfi szerint neki minden engedélye megvolt a vadászatra, nem tett semmi törvénybe ütközőt.

Virtuális séta keretében játhatjuk be a kenyai Samburu rezevártum gyönyörű tájait - mindezt az ott élő elefántcsaládokkal közösen.

Ahogy anno még a nyáron, a felek között megkötött békeegyezség kapcsán is volt róla szó itt a Mindennapiafrikán, az észak-mali konfliktusban nem igazán lehet biztosra menni, hiszen már akkor látszott, hogy az első körben hiányzó aláírások (az egyik fél végül 1 hónappal később tette oda az aláírását a dokumentumra) és valódi elkötelezettség híján túl sok jóra nem lehet számítani a harcokkal kapcsolatban Mali északi részén. És ez így is lett, hiába írták alá az alkut a szembenálló koalíciók, a kormánypárti, ún. Algíri Platform tagjai: az Azawadi Arab Mozgalom egyik kivált frakciója, az Azawadi Népfront és a Hazafias Ellenállási Erők és Mozgalmak Tömörülése (GATIA) valamint az ellenük küzdő és a legismertebb tuareg mozgalmat, az Azawadi Nemzeti Felszabadítási Mozgalmat (MNLA) is magában foglaló Azawadi Mozgalmak Koalíciója (CMA), tegnap (09.20.) ismét kiújultak a harcok a mali-algériai határon, ahol Inafarak települése mellett támadtak egymásnak a kormányközeli platform és a CMA milícistái, ugyanúgy, ahogy a júniusban megkötött alku óta már többször megtették ezen a vidéken.

Például augusztusban közel 20 ember halt meg összecsapásokban Anefis mellett (az Anefis jelenleg a CMA főhadiszállása és csak erős nemzetközi nyomásra vonult innen vissza a platform, hogy alábbhagyjon az erőszakhullám), amikor a szembenálló csoportok összecsaptak – ergó a béke csak nevében volt béke és csak a közvetítők és a konfliktus megoldását már csak tehernek érző nemzetközi közösség képviselői arcán látszott valódi elégedettség az aláírás napján. Ahogy lenni szokott, most sem tudja senki pontosan mi történt, a CMA szerint a GATIA 70 pickuppal érkezett a környékre, hogy felkészüljön egy offenzívára, míg a GATIA szerint őket érte támadás napokkal korábban a CMA részéről és a mostani akció csak védekezés volt.

Ez is tökéletesen mutatja, hogy mennyire komplex itt a helyzet, hiszen a kormánynak és a nemzetközi erőknek a szélsőséges iszlamistákra is koncentrálniuk kell, de közben a tuaregek és az itt élő arabok között is komoly konfliktus áll fenn még mindig, ami valószínűleg inkább a mindennapi megélhetést jelentő csempészútvonalak felügyeletéről szól és rég nem politikai elvekről, célokról. A harcok mellett súlyos fenyegetést jelent az egész békefolyamatra nézve az is, hogy a CMA két hónappal az aláírás után visszalépett az egyezmény végrehajtását felügyelő bizottságban való részvételtől, sőt jelzésértékű, hogy a sokat szenvedett Kidal körül 20 kilométeres biztonsági zónát kellett létrehozni, így biztosítva azt, hogy a település ne kerüljön ismét lázadó kézbe.

A CMA visszalépésének oka elég egyértelmű a nyilatkozatok alapján: ők úgy látják, hogy a kormányközeli platformhoz tartozó egységek továbbra sem adták fel korábbi pozíciójukat, tehát nem teljesítették a vállalásokat, utóbbiak viszont pont a CMA első lépésére várnak-vártak. A kormányhadsereg pedig ebben a sokszereplős történetben csak rohan az események után, nap-nap után jönnek a hírek katonai konvojok megtámadásáról, őrjáratok elleni akciókról, így összefoglalóan nem kell hozzá túl sok bátorság, hogy kijelenthessük – Észak-Maliban továbbra is kaotikus a helyzet, egyedül a nemzetközi békefenntartók által felügyelt részeken létezik valamiféle államhatalom és stabilitás ezen a kietlen vidéken.

És csak azért, hogy felfoghassuk, milyen átláthatatlanul szövevényes az etnikai, vallási alapon szerveződő milíciák hálózata, álljon itt egy újabb hír a poszt végén, amely egy, az év elején feltűnt, a közép-mali fulani populáció által támogatott és a szélsőséges Ansar Dine mozgalmához is kötődő Macina Felszabadítási Frontról szól, ugyanis ez a szervezet a napokban Közép-Maliban lecsapott egy településre. A támadás után, amely 4 halálos áldozatot követelt, a mali biztonsági erők bejelentették, hogy vizsgálják a lehetőségét annak, hogy a Macina Burkina Fasóban hozott létre támaszpontot és onnan hajt végre akciókat mali területeken.

twitter.com/napiafrika

1 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.

Burkina Fasóban sokat változott a világ ahhoz képest, mint amilyen néhány hónappal ezelőtt, 2014. októberében volt tapasztalható az országban, hiszen akkor egész Afrika büszkén és támogatóan figyelte, hogy a burkina fasói nép tömegtüntetésekkel távozásra kényszerítette a 27 éve uralkodó és egyre inkább diktatórikus irányba tolódó Blaise Compaoré elnököt – ezzel szemben most a hangulat egészen más jellegű, ahogy alig 25 nappal a Compaoré távozása óta hatalmon lévő ideiglenes kormány leváltását célzó októberi elnökválasztás előtt az elnöki testőrség puccsot hajtott végre, őrizetbe vette az ideiglenes elnököt, a miniszterelnököt és két miniszterét is.

Azt mindenki tudta, hogy a Diendéré Gilbert tábornok vezette katonai egység nem egyszerű eset, hiszen Compaoré mindig is különleges bánásmódban részesítette őket, a hadseregen belül egyedi elbánásban részesülnek, mások az anyagi juttatásaik is – így ergó, amikor még anno Isaac Zida ideiglenes miniszterelnök meg akarta nyirbálni ezeket a kiváltságokat és a hadseregbe akarta integrálni őket, azonnal fegyveres konfliktusig eszkalálódtak az események és csak törzsi vezetők beavatkozásával sikerült elkerülni a vérontást. Természetesen az akkori alku részeként beígért megemelt pénzügyi juttatásokat a kőkemény pénzügyi és gazdasági problémákkal küzdő állam a mai napig nem tudta teljesíteni, de még fontosabb, hogy a Compaoréhoz mindig is közel álló elnöki testőrség számára egyre sötétebb jövő közeledett a választásokkal, a választásokkal, amelyeken pont azokat az embereket, a Compaoré-vezetés egykori tisztviselőit nem engedték indulni (augusztusban több mint 40 választási jelöltséget utasítottak el), akiktől Diendéré és csapata státuszuk megmentését remélték.

Ráadásként az elnöki testőrség által mindig is támogatott Compaoré illetve magasrangú vezetőtársai ellen hazaárulás, gyilkosság és egyéb vádak kapcsán eljárás indult, szóval a folyamatosan a testőrség feje felett lebegő megszüntetési tervekkel együtt olyan helyzet jött létre az országban, ahol Diendéré számára az egyetlen esély a puccs volt. A puccsisták akciójuk után nem sokkal bejelentették a Diendéré vezette Demokratikus Nemzeti Tanács megalakítását megalakulását és azt is, hogy a választások megtartásra kerülnek majd egy későbbi időpontban, mégis igen feszültnek tűnik most a helyzet, főként, hogy a Nemzeti Ideiglenes Tanács (a testület, amely a békés demokratikus átalakulásért felelt Compaoré után) elnöke, Chérif Sy is elnöknek nyilvánította magát a miniszterelnök Zida házi őrizetbe kerülése után.

Az biztosnak látszik, hogy a nép csak igen véres áldozatok árán fog tudni beleszólni az események alakulásába, hiszen a puccs és egy esetleges Compaoré-rezsim visszatérésének hírére ezrek vonultak utcára tüntetni szerte az országban, de a megmozdulást éles lőszerek alkalmazásával, több halálos áldozat kíséretében az elnöki testőrség elfojtotta első körben. A legfrissebb hírek szerint ugyan Diendéré és a tanács szabadon engedte Michel Kafando ideiglenes elnököt, de ezt a hírt a tanácson kívül mindenki más cáfolta és az is biztos, hogy igen sok katona állomásozik az elnöki palota körül. Az Afrikai Unió túlságosan sokat nem habozott, egy nappal a puccs híre után azonnal bejelentette Burkina Fasó felfüggesztését a szervezetben, felszólított a korábbi helyzet helyreállítására és elrendelte szankciók bevezetését a “terroristáknak” nevezett puccs vezetőivel szemben.

Fentebb már ejtettem szót a puccsisták által túszul ejtett sokmillió emberről, akik viszont a mai napig (09.19.) nem hajlandóak elfogadni az események sorozatát, példának okáért a főváros, Ouagadougou több negyedében (Hamdalaye, Larlé vagy éppen Gounghin) mindenfelé barikádok vannak az utcákon, az emberek az éjszakákat is odakint töltik, Zogona körzetében pedig véres harcok voltak megint a testőrség egységei és a megmozdulók között. A reguláris hadsereg laktanyáinál jelenleg még mindig eléggé csend honol, pedig például Bobo-Dioulasso városában is a laktanyához vonultak az emberek, arra kérve a katonákat, hogy segítsenek az országot fogságba ejtő, hozzávetőleg 1200 katona elűzésében. A poszt végén pedig még egy utolsó kérdés és válasz, avagy hol volt Blaise Compaoré a puccs idején, egyáltalán van-e köze hozzá? Diplomáciai források szerint Marokkóban van ezekben a napokban, ahol július óta állt kórházi kezelés alatt és állítólagosan fogalma sem volt a puccsról, de most érdeklődve figyeli jóbarátjának akcióját és a következő napok fényében dönt majd következő lépéseiről.

twitter.com/napiafrika

3 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.

Tizenhat új afrikai piramist fedeztek fel angol régészek a Kusita Királysághoz tartozó temetőben, a szudáni Gematon ősi városának közelében. Az épületek valószínűleg az uralkodókhoz közel álló személyek számára készültek.

Közeledik az elefántcsontparti elnökválasztás időpontja, és ezzel együtt nő annak a valószínűsége is, hogy ez alkalommal sem sikerül elkerülni az erőszakot.

Eddig öt napig tartott a hajóút Napóleon száműzetésének helyszínére.

Míg Leonardo DiCaprio a Kongói Demokratikus Köztársaság területén veszélyben lévő gorillák mellett kampányol, a gorillavédelem éredekében létrehozott nemzeti parkokból kitelepített, mélyszegénységbe taszított népcsoportokról hallgat a világ.

Majdnem pontosan 25 évvel ezelőtt, az egész ország sorsát meghatározó eseménysorok zajlottak le Libériában, amikor az egy évtizeddel korábban, 1980. április 12-én katonai puccsal hatalomra jutott Samuel Doe elnököt az Elefántcsontpartról Doe ellen (később polgárháborúvá eszkalálódó) gerillaharcot indító Charles Taylorhoz közel álló Prince Y. Johnson emberei 1990. szeptember 9-én elfogták majd videón is látható módon megkínozták (aki ismeri Doe történetét, az valószínűleg látta is a videót, amelyen Johnson sört iszogat, miközben az egykori elnök füleit levágják) és végül kivégezték (“ki kardot fog, kard által vész” – Doe és társai szintén elég brutális módon végeztek puccsuk során a korábbi elnökkel, ifjabb William R. Tolberttel).

Doe uralma a szörnyű vég ellenére is több szempontból egyedi volt Libériában, hiszen az egykori alhadnagy a krahn etnikumból származott, amely egyike volt azon törzseknek az ország területén, amelyek a lakosság többségét adták ugyan, mégis politikai, gazdasági képviseletük minimális volt és gyakran marginalizálta őket az Észak-Amerikából az 1840-es években ide érkező felszabadított rabszolgák leszármazottaiból kialakult elit – nos, Doe Libéria történetének első nem ebből az elitből származó elnöke volt. Sajnálatos módon uralma alatt teljesen ugyanazokat a hibákat követte el, amit már sok helyen láthattunk a fekete kontinensen, azaz a kezdeti lelkes fogadtatása pillanatok alatt diktatórikus irányításba csapott át, miután felfüggesztette az alkotmányt, tömegével kezdte irtani politikai ellenfeleit és ez a leszámoláshullám később etnikai tisztogatásba is átcsapott – ami pedig később aztán az első libériai polgárháború egyik kirobbantó oka is lett.

5 évvel hatalomra jutása után ugyan szervezett egy választást, de azon majdnem nyilvánvaló módon csak csalással tudott nyerni, majd a világban zajló nemzetközi folyamatoknak is köszönhetően (a hidegháború befejeződése) az Egyesült Államok is megvonta támogatásait Libériától és ezen együttes tényezők az etnikai marginalizációval oda vezettek, hogy Taylor és Johnson háborúja Doe ellen igen széleskörű támogatásra tudott szert tenni, majd Doe bukása után még több mint egy évtizeden át tombolt az egyik soha nem gyarmatosított afrikai államban. És pont ez az, amiért még 25 év távlatából is meghatározó időszak Doe uralma és bukása, hiszen ma pontosan azok vannak irányító pozícióban a libériai politikában, akik anno igen sokat tettek Doe megbuktatásáért – például Ellen Johnson Sirleaf jelenlegi elnökről is köztudott, hogy a hadúr, Charles Taylor egyik közvetlen barátja és tanácsadója volt, a Doe kivégzését sörözve végignéző Johnson pedig azóta elnökválasztáson is indult és jelenleg pedig Nimba megye képviseletében szenátori pozíciót birtokol.

Még Doe egykori ellenfelei, uralmát túlélő ellenzéki politikusok sem cáfolják, hogy az egykori katona évtizedes uralma alatt jelentős infrastrukturális fejlesztéseket hajtott végre, mégis főleg neki köszönhető az a fajta etnikai alapú politizálás, amely a polgárháborúhoz vezetett és amelynek hatásai ma is láthatóak a politikában és a társadalmi berendezkedésben. Példának okáért a legtöbb krahn származású libériai a mai napig az ország történetének egyik legjobb vezetőjeként tekint Doe-ra, akit sokan csak egy bábunak tartottak, méghozzá az Egyesült Államok bábjának és halálát is inkább értéktelenné válásához kötik, mintsem politikai módszereihez. Szerepe annyira meghatározó Libéria történelmében, hogy Ellen Johnson Sirleaf egész elnöki pályafutását beárnyékolja a Doe elleni háború támogatásának ügye és sajnálatos módon az azóta eltelt 25 évben sem sikerült túlságosan elszakadni az akkor megtapasztalt súlyos korrupciós terhektől, etnikai alapú politizálástól és megosztottságtól.

twitter.com/napiafrika

3 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.