You are here

Afrika

Egyre élesebben kirajzolódó etnikai ellentét bukkant fel Burundi politikai krízisében

Mindennapi Afrika - Mon, 17/08/2015 - 11:00

Alapvetően eredetileg a Burundiban látható politikai és társadalmi feszültség kapcsán az etnikai vonal eléggé háttérbe szorult, hiszen látható volt, hogy főként Pierre Nkurunziza elnök harmadik, elvileg alkotmányellenes mandátuma miatt sodródott a tönk szélére ez a sokat szenvedett közép-afrikai ország, nem pedig azért, mert újra fellángolni látszott valamiféle tuszi-hutu ellentét. Nos, ez már a múlté, ugyanis az elmúlt hetek gyilkosságai egyértelműen azt mutatják, hogy a feszültség egyre inkább etnikai irányba tolódik el, amelyet biztosan állíthatunk Jean Bikomagu egykori vezérkari főnök augusztus 15-én történt meggyilkolása után, hiszen Bikomagu anno azt a tuszi többségű burundi hadsereget vezette, amely az 1993-ban kezdődött burundi polgárháborúban a főként hutu érzelmekkel bíró Erők a Demokrácia Védelméért (FDD – a jelenlegi kormánypárt, a CNDD-FDD katonai szárnya) lázadói ellen vívott egy évtizeden át véres harcot.

Bikomagu meggyilkolása valószínűleg válasz volt a két héttel korábban történt gyilkosságra (de egyéb elméletek is keringenek, lásd lentebb), amelyben a Nkurunzizához igen közel álló tábornokot, az egykori FDD lázadó hutu Adolphe Nshimirimanát ölték meg ismeretlenek. Ezzel pedig a nemzetközi közösség, a lakosság és minden józan lelkületű Afrika-szerető legnagyobb félelme került igazolásra, hiszen a burundi főváros, Bujumbura Kabondo névre hallgató negyedében lelőtt Bikomagu elleni támadás tökéletesen mutatja a hadseregen belül kialakult komoly etnikai megosztottságot, amely miatt a józanul gondolkodó burundi elit azonnali lépéseket sürgetett – hangsúlyozva, hogy itt már nem csak Burundi, de az egész közép-afrikai régió sorsáról van szó, hiszen errefelé a tuszi-hutu szembenállás százezrek életét követelő villongásokba csaphat át pillanatok alatt.

Persze reálisan gondolkodva egy újabb borzalmas népirtásra csekély az esély, hiszen egyrészt a lakosság is egészen másképp áll már a helyzethez, mint két évtizeddel ezelőtt, másrészt az Afrikai Unió és a régiós szervezetek is sokkal nagyobb erővel bírnak mint korábban. Annak ellenére viszont, hogy a korábbi brutális mészárlássorozat megismétlődésétől nem kell talán tartani, a polgárháború esélye reálissá vált az országban, főként, hogy a hadseregen belüli, állítólagosan kormányellenes frakciók az elmúlt hónapokban legalább 7 CNDD-FDD tisztviselő ellen hajtottak végre halálos támadást és sokak szerint a Burundi biztonsági főnökének, az elnök jobbkezének számító és az ellenzéki megmozdulások elfojtójának tartott Nshimirimanát is egy ilyen, belső csoport ölhette meg (erre utal a legfőbb ügyész azon nemrégiben tett bejelentése, mely szerint több katonát letartóztattak a gyilkossággal kapcsolatban) – az ezekben az években a politikától már eltávolodott és kizárólag az egykori polgárháború tuszi hadseregének jelképét jelentő Bikomagu megölése pedig valószínűleg válasz volt ezekre a támadásokra. Emellett persze léteznek a burundi közösségi médiákban elég gyakran publikált összeesküvéselméletek is, melyek közül kettőt most be is mutatnék itt:

1. Feltételezve, hogy nem Nshimirimana családjának, közeli támogatóinak köréből került ki a gyilkos (ezt azért feltételezhetjük, mert 2005-ben a két egykori katonai vezető elásta a csatabárdot a hagyományos burundi tehénajándékozással), akkor valószínűleg inkább kormányközeli körökben kell keresni a valódi tettest, hiszen Bikomagu az elmúlt hetekben elég komoly kormányellenes kritikáknak adott hangot, plusz elhallgattatásával egy lehetséges kormányellenes szerveződés egyik pillérét sikerült eltávolítani.

2. Sokan úgy gondolják, hogy a mostani gyilkosságnak köze lehet az 1993. október 21-én, az akkori elnök Melchior Ndadaye ellen végrehajtott és az elnök halálával végződő puccshoz is, amelyben állítólag Bikomagu elég komoly szerepet játszott, mint végrehajtó – az azóta is homályos részletek okán, akár az akkori puccs kitervelőinek is érdekében állhatott az egyik kulcsjátékos eltávolítása.

Reálisan nézve azonban ezen elméletek egyikére sincs semmiféle komoly bizonyíték, így a távolból az eseményeket követők számára nem marad sokkal több, mint a reménykedés, hogy semmi nem fog megvalósulni azokból a sötét jövőképekből, amelyeket a konfliktus kapcsán festenek Burundi elé egyes szakértők és politikusok.

twitter.com/napiafrika

5 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.
Categories: Afrika

Az Iszlám Állam fegyveresei keresztre feszítettek tizenkét embert

Kitekintő / Afrika - Sun, 16/08/2015 - 13:04
Az Iszlám Állam (IÁ) fegyveresei szombaton tizenkét embert fejeztek le és feszítettek keresztre, akik a líbiai Szirt városáért folytatott harcokban vettek részt.
Categories: Afrika

Évek óta a szakadék szélén a busman-nyúl: a fajnak maximum évei vannak hátra

Mindennapi Afrika - Sun, 16/08/2015 - 08:13

Már volt itt szó többször az északi szélesszájú orrszarvúról, amely valószínűleg vadon már teljesen kihalt, de a fogságban lévő populáció számát és terméketlenségét figyelembe véve teljes egészében kipusztulás előtt állónak tekinthető – erről a fajról tehát tudjuk már, hogy sajnálatos módon mi vár rá, de vannak jóval ismeretlenebb, kevésbé nagy médianyilvánosságot kapó élőlények is a fekete kontinensen, amelyek már a 24. órában vannak, már ami az életbenmaradásukat illeti (sőt, vannak ennél jóval szomorúbb helyzetek is, hiszen naponta tűnnek el fajok bolygónkról úgy, hogy észre sem veszi nagyjából senki).

Úgyhogy most tanulási és figyelemfelkeltési célzattal következzen a dél-afrikai folyami nyúl vagy másnéven busman-nyúl története, amely tökéletesen megmutatja, hogy tűnhet úgy el egy élőlény a világunkból, hogy az első megmentési kezdeményezések valamikor már csak a faj utolsó pillanataiban indulnak el. A Wikipédia szócikke szerint úgy 250 példánya élhet ennek a nyúlnak a dél-afrikai Karoo-sivatagban, de ez valószínűleg egy eléggé túlzó, régi szám, hiszen a folyami nyúl a Karoo nem természetvédelmi területein (vagyis erről még majd később), kizárólag folyók vízgyűjtő területein él, ráadásul nem is túlságosan szapora állat más nyulakhoz képest, hiszen évente maximum egy utódja születik egy nősténynek, amely annyira magatehetetlen, hogy egyetlen afrikai nyúlként a folyami nyúl utódai a föld alatt születnek és élnek egészen addig, amíg nem válnak teljesen önellátókká.

A dél-afrikai folyami nyúl először a “nyugati” tudósok számára 1902-ben vált ismertté, de az ezt követő évtizedekben néhány észlelésen kívül nem volt több kapcsolat a fajjal és az első komolyabb felmérésre is csak az 1980-as években került sor, amikor két jelentősebb csoportot fedeztek fel Calvinia és Deelfontein közelében, de a 21. század elejére a kutatók becslése szerint már kizárólag magántulajdonban lévő farmok ártéri területein élhetett Karoo déli részén, Beaufort West és Williston környékén. Mostanában is csak ezen a környéken élnek a megmaradt egyedek, de a kérdés csak az, hogy meddig, hiszen a mezőgazdaság számára igen csábító ártéri területek egyre nagyobb részét vonják művelés alá – friss műholdas felvételek szerint az elmúlt évtizedekben az eredeti életterének 70%-át már elveszítette a folyami nyúl, szerencse a szerencsétlenségben, hogy a meghiúsult állami öntözési programoknak köszönhetően ez a folyamatos veszteség mára megállt és állandósulni látszik a területek nagysága.

A másik nagy veszélyt a fajra értelemszerűen a többi állat és az ember jelenti, előbbiek kóborló kutyák képében, utóbbiak pedig csapdák kihelyezésével és vadászattal járulnak hozzá az egyedszám csökkenéséhez. A kérdés feltételezhetően mindenkiben felmerül: mit lehet tenni, egyáltalán tesz valaki valamit a faj megmentéséért? Nos, egy-két farmer a Karooban már kijelölt védett területeket saját területén, ahol nem zargatják a nyulat, másrészt Pretoria mellett a De Wildt farmon szaporítási projekt zajlik, amelynek keretében folyami nyulakat próbálnak visszatelepíteni természetesen élőhelyükre. És szerencsére van egy-két jó hír is, például az, hogy 2013-ban jelentősebb populációt találtak egy természetvédelmi területen, az Anysberg Nemzeti Parkban – azaz végre először védett területen is sikerült megerősíteni létezésüket, amely megerősítést 2014-ben kutatók ismételten bizonyítani tudtak, pluszban két nonprofit, természetvédelmi csoport is szárnyai alá vette a busman-nyulat – de lehet, hogy már későn.

twitter.com/napiafrika

6 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.
Categories: Afrika

Elmélkedés a Csád-tó utolsó utáni esélyeiről és a Boko Haram hatásairól

Mindennapi Afrika - Fri, 14/08/2015 - 20:56

Nigéria, Kamerun, Csád és Niger országának több, igen égető közös problémája is van, ezek közül értelemszerűen a legismertebb és legégetőbb a Boko Haram szélsőséges csoport jelentette fenyegetés, de ehhez valamilyen szinten kapcsolódva muszáj beszélni a négy ország által megosztottan birtokolt Csád-tóról is, amelynek kiszáradása sokkal több ember életét sodorhatja veszélybe, mint a Boko Haram által valaha jelentett legnagyobb fenyegetés. A régióban ugyanis ez a fő forrása az édesvíznek, úgy az emberek, mint a mezőgazdaság számára és becslések szerint nagyjából 30 millió ember élete függ közvetlenül a tó állapotától.

Eddig alapvetően az volt a megközelítés, hogy az 1963-ban mért 25 ezer négyzetkilométeres mérethez képest a 2000-es évekre azért csökkent le alig 1500 négyzetkilométerre a mérete, mert a klímaváltozás és a szárazság, elsivatagosodás hatása a mértéktelen és kontrollálatlan használattal együtt túl nagy terhet rótt erre az ökoszisztémára – korábban évközben is gyakran változott a tó mérete, de a hatvanas évektől kezdve elindult egy olyan folyamat, amely nem igazán látszik visszafordulni és egyes kutatók ma már teljes környezeti katasztrófával riogatnak. Ennek megérkezését a Boko Haram jelentette fenyegetés csak felgyorsította, hiszen a több mint egy millió menekült a Csád-tó térségében csak növelte az erre a vízforrásra nehezedő nyomást, hiszen még több ember küzd azért, hogy élelmet, vizet, megélhetést találjon a Chari folyó által táplált tó környékén.

Elvileg lenne egy regionális szervezet, amelyet a tót birtokló négy ország hozott létre, hogy megmentsék, életben tartsák ezt az igen törékeny rendszert, de az elmúlt években végig azt lehetett látni, hogy hiába voltak ígéretes programok, annyira alulfinanszírozott a szerveződés, hogy esélytelen a kitűzött célok töredékét is megvalósítani – tavaly például a 15 programra igényelt közel 1 milliárd dollár 10%-a sem jött össze. Amúgy ha jobban belegondolunk és utánaolvasunk, akár azt a konkluziót is megengedhetjük magunknak, hogy nem a Boko Haram nehezíti meg még jobban a Csád-tó helyzetét, hanem inkább a tó iszonyú rossz állapota vezetett a szélsőségesek előretöréséhez, hiszen Nigériában egyre nehezebbé vált a farmerek, gazdálkodók élete, ergó egyre több ember élete vált kilátástalanná – ezáltal pedig nyitottá váltak mindenféle radikális eszmékre is, hiszen valamiből meg kell élni mindenkinek (hogy ez nem földtől elrugaszkodott gondolat, azt bizonyítja, hogy ezt az elméletet a napokban előhozták egy nigériai biztonsági helyzetről tartott konferencián Abujában is).

És hogy mi lenne a hosszútávú megoldás? Nos, a kutatóknak van egy igen jó elmélete, amelyhez kizárólag pénz kellene: 15 milliárd dolláros projekt keretében a Bangui-folyó vizét kellene eljuttatni a Csád-medencébe és így nem csak fenntartható lenne a Csád-tó mostani 1500 négyzetkilométeres mérete, de elkezdődhetne a növekedés is. Persze ennek útjában több dolog is áll, a közös politikai akarat, a biztonsági helyzet, a finanszírozása megoldatlansága és a régiós stabilitás hiánya.

twitter.com/napiafrika

4 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.
Categories: Afrika

Miért ennyire szegény az ország?

Kitekintő / Afrika - Fri, 14/08/2015 - 14:38
Mi állhat annak hátterében, hogy a „rézkanállal a szájában született" Zambia jelentős ásványkincsei ellenére a mai napig ilyen szegény?
Categories: Afrika

Komoly csapásokra számíthat az afrikai vadászati szektor

Kitekintő / Afrika - Fri, 14/08/2015 - 12:12
Cecil kilövése kapcsán kiújult a vita arról, hogy miként is kellene kezelni a komoly pénzekért Afrikába induló vadászok kérdését.
Categories: Afrika

Jó kis szakállat növesztett Harry herceg

Origo / Afrika - Thu, 13/08/2015 - 17:19
Régen láttuk már szakállasan a brit trónörököst, aki jelenleg Afrikában végez önkéntes munkát.
Categories: Afrika

Biztosan nem az év lépése volt: Vaz menesztette a bissaui kormányt

Mindennapi Afrika - Thu, 13/08/2015 - 13:02

Alapvetően eléggé közismert tény Guinea-Bissau gyönyörű kis országáról, hogy a hadsereg és a politikai elit az ország 1974-es függetlenné válása óta folyamatos konfliktusban áll, négy elnök bukását idézte elő közvetlenül katonák akciója és az állam történetében még egyetlen elnök sem töltötte ki teljesen mandátumát – ilyen előzmények után több mint aggasztó az a tegnap esti (08.12.) bejelentés, amelyet a jelenlegi elnök, Jose Mario Vaz tett az állami rádióban és amellyel menesztette a Domingos Pereira miniszterelnök által vezetett kormányt. De nehogy azt gondoljuk, hogy a dolog hátterében az emberek életszínvonalának, életkörülményeinek javítási célja áll, egyszerűen Vaz és Pereira között már azóta komoly konfliktus áll fenn, hogy egy 2012. áprilisában végrehajtott puccs után néhány hónappal, 2014. nyarán Bissau-Guinea visszatért a demokratikus állami struktúrához – a problémás pontok főként a segélyekből származó bevételek felhasználása és a hadsereg vezetőinek személye.

A konfliktus elég sok témában megmérgezte a két politikus munkáját és így Vaz szerint veszélybe sodorta a már láthatóan elindult bizonyos mértékű fejlődést, de valószínűleg lépése inkább visszaüthet, mint az ország előnyére válhat, hiszen a Bissau-Guineát mindig is támogató Portugália első reakciójában már fenyegetőleg lépett fel és rámutatott, egy instabil politikai rendszerben minimális az esély arra, hogy a nemzetközi közösség tovább biztosítsa azt az idén márciusban beígért 1 milliárd eurós segélyt, ami konkrétan életben tartja a bissaui államot, az intézményeket és a nem túl acélos infrastruktúrát (Vaz hatalomra jutása óta időnként egészen sokáig van áram és néha még telefonálni is sikerülhet). A nemzetközi közvélemény és az ENSZ Biztonsági Tanácsa is a riválisok közti megegyezésre szólított fel, hangsúlyozva, hogy egy ilyen rivalizálás alááshatja a belső stabilitást – tökéletes indikátora ennek a veszélynek, hogy a menesztett Pereira üzenetben szólította fel Bissau lakosságát a nyugalomra.

A helyzetet mindenképpen az ország függetlenségét kivívó és az azt azóta is irányító politikai mozgalomnak, a PAIGC-nek (Afrikai Párt Guinea és Zöld-Fok függetlenségéért) kell megoldania, hiszen mindkét politikus ehhez a párthoz tartozik (Pereira konkrétan vezetője) – és ahogy az napvilágot látott, rövidesen közgyűlésre kerül majd sor, hogy így próbálják meg a felek közötti ellentéteket orvosolni, tisztázni többek között a szerepeket az alkotmány értelmezése alapján (erre még külön bizottságot is létrehozott a párt). Szóval most már nem kérdés, Vaz beváltotta az ígéretét, amelyről még egy hete Pereira beszélt, aki szerint az elnök már többször kilátásba helyezte a kormány menesztését és a helyzet komolyságát akkor is tökéletesen mutatták azok a megbeszélések, amelyeket Szenegálban tartottak a szenegáli és a guineai elnök részvételével.

Sajnos azt még megjósolni sem lehet jelenleg, hogy ennek a lépésnek milyen következményei lesznek, de a legnagyobb ellenzéki erő, a Társadalmi Megújulás Pártjának (PRS) szóvivője szerint ezzel ismét a szakadék szélére sodródott az ország, ahogy ezt erősítették meg azok a több hete a konfliktus feloldásáért az elnöki palotánál tüntető civilek is, akiken a bejelentés óta láthatóan feszültség lett úrrá. Az alaptörvény szerint most 90 napon belül választásokra kell, hogy sor kerüljön, de megvan az esély arra, hogy ezen időszakon belül erőszakos megmozdulásokat is láthatunk majd Bissauban, hiszen az ország életére mindig is komoly hatással bíró hadseregen belül is elég jelentős a megosztottság és nem lehet tudni, hogy a Pereirához húzó erők miként fognak reagálni – ez pedig igen fontos kérdés egy olyan országban, ahol 2009-ben az elnökkel konkrétan katonák végeztek.

twitter.com/napiafrika

1 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.
Categories: Afrika

Hazájukba küldené a migránsokat a brit külügyminiszter

Origo / Afrika - Sun, 09/08/2015 - 20:12
A bevándorlók millió fenyegetést jelentenek az európai életszínvonalra és a társadalmi struktúrákra, és Európa nem lesz képes megőrizni a mostani életszínvonalat, ha menekültek millióit kell befogadnia ? fogalmazott Philip Hammond, brit külügyminiszter.
Categories: Afrika

Az afrikai vadászati szektor komoly csapásokra számíthat – paradox módon ez az orvvadászat növekedését fogja előidézni

Mindennapi Afrika - Sat, 08/08/2015 - 22:01

Az 50 ezer amerikai dollárért Zimbabwéban kilőtt Cecil nevű oroszlán esete kapcsán ismét fellángolt a vita a nemzetközi sajtóban és az ilyen jellegű szolgáltatásokkal érintett afrikai országokban a pénzért történő vadászat előnyeiről és hátrányairól és bár meglepő, elég sokan kardoskodnak amellett, hogy nem szabad betiltani az ilyen vadászatot – bármit is írjanak a hirtelen jött propagandától és médiavisszhangtól vérszomjassá vált aktivisták. És nem kell messze menni egy példáért, Botswana például már két éve betiltotta a pénzért történő kilövéseket, de a vidéki közösségek, falvak nem igazán örültek ennek a tiltásnak, főként azért, mert az amúgy is nehéz gazdasági körülmények között élő és magas munkanélküliséggel sújtott falusi lakosság jelentősebb bevételtől esett így el, amelyet ugyanezen vadászatok illegális megszervezésével és orvvadászattal igyekeznek pótolni.

Tehát a konkluzió az, hogy az állam adót veszített, az ilyen vadászoknak illegális utakra kell lépniük és a falusiak is legális munkalehetőségektől esnek el (vezetőként, hordárként, az elejtett állatok aprópénzért felvásárolt tetemének feldolgozásából stb.). Egyesek azt a példát is gyakran felhozzák, hogy abban a Dél-Afrikai Köztársaságban, ahol működik a pénzért való vadászat, minimális mértékben, de néhány faj egyedszáma emelkedést is tud mutatni – hiszen a közösségek védik azokat az állatokat, amelyekből hasznuk származik. Erre ott a válasz, hogy miért nincsenek egyszerűen fotós, kamerás szafarik, amelyekből ugyanúgy lehetne pénzt keresni – nos, ilyenekből hatalmas a kínálat, jóval kisebb a bevétel, tehát a pénzes vadászat támogatói szerint meghatározott keretek közé szorítva az ilyen kilövések még hozzá is járulhatnak egy ország fejlődéséhez és az állatok védelméhez.

Ő lenne Cecil.

És erre még példa is van az 1970-es évek Kenyájából, ahol az elefántok egyedszámának csökkenése után teljesen betiltották vadászatukat. Az eredmény kitalálható: a vadászat ugyanúgy folytatódott a korrupciónak és a szegénységnek köszönhetően, ráadásul mivel a tiltás bejelentése megugrasztotta az elefántcsont árát, még több állatot lőttek ki, mint a teljes vadászati tilalom előtt. Valami olyasmi rendszer lehetne működőképes, mint amilyen a világ legtöbb országában létezik a vadászatra vonatkozóan, tehát a veszélyeztetett fajok egyértelműen kikerülnek a lehetséges prédák listájáról (ahogy Dél-Afrikában több helyen is látható, a veszélyeztett fajok vadászata tiltott és üldözött), viszont a nem veszélyben lévő állatoknál államilag teljes mértékben felügyelt és kontrollált norma és szabályrendszer szerint kellene mennie a kilövéseknek, értelemszerűen egy igen húzós összegért.

És nem kell túlságosan felháborodni, hiszen miben különbözik egy hagyományként elfogadott szarvasvadászat egy oroszlán lelövésétől – ha a két faj helyi egyedszáma bőven a megszokott szint felett található. A negatív hatásokat Zimbabwében is már látni, tucatnyi vadászatot mondanak le minden nap, több légitársaság jelezte, hogy nem fognak trófeákat szállítani többé és több, vidéki közösségeket támogató non-profit szervezet jelezte, hogy anyagi gondjaik lesznek a vadászatból származó bevételek nélkül (Zimbabwéban például minden vadászat után néhány cent egy vidéki gyermekeket segítő alapítványhoz került).

Ahogy látható, az internet először Cecil levadászása miatt robbant fel és követelte az amerikai vadász kivégzését, meglincselését, aztán egy-két nap múlva már az afrikai vadászati szektor miatt aggódó cikkek, hozzászólások jelentek meg túlnyomó többségében a Cecil ügyéhez kapcsolódó részletek mellett, de akárhogy is vélekedünk ebben a kérdésben, az biztos, hogy a teljes tiltás és az ellenőrizetlen vadászat nem lehet megoldás, az érintett országoknak meg kell próbálniuk kialakítania egy igen limitált számú kilövést lehetővé tevő, rendkívül kontrollált rendszert – persze nem most, mert most túlságosan nagy a felháborodás, de a szükséges lépéseket mielőbb meg kell tenni, hiszen a vadászati szektor összeomlásával felgyorsulhat az állatok kiirtása – csak akkor már nem is fogunk tudni róla.

twitter.com/napiafrika

1 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.
Categories: Afrika

Fegyveresek megtámadtak egy szállodát Maliban

Kitekintő / Afrika - Sat, 08/08/2015 - 10:12
Legalább hét ember meghalt, amikor ismeretlen fegyveresek Mali középső részén rátámadtak egy szállodára.
Categories: Afrika

Így járnak az oroszlánok, akik vízilovakat akarnak megtámadni

Origo / Afrika - Fri, 07/08/2015 - 19:21
Pórul jártak azok az oroszlánok, akik egy elkóborolt vízilóborjat akartak levadászni. 
Categories: Afrika

Az afrikai kontinens egyik stabil, biztonságos pontja, Dzsibuti újabb menekülthullámmal küzd

Mindennapi Afrika - Wed, 05/08/2015 - 21:30

A mostanában igencsak nagy médianyilvánosságot kapó menekültáradat és migrációs probléma nem csak Európa országait sújtja, de az alapvetően önmagában is elég sok migránst adó afrikai kontinensen is vannak komoly menekültáradattal küzdő államok, főként a konfliktusok közelében (lásd például a mali konfliktus vagy éppen a nigériai Boko Haram miatt kialakult migrációs mintákat), de a kontinensek közötti vándorlás/menekülés is igen komoly hatásokkal van egyes országokra, például Dzsibutira, amely apró méretei és alacsony lakosságszámára ellenére hatalmas jemeni menekültáradattal kénytelen megküzdeni ezekben a napokban.

Március 26.-a óta, amikor Jemenben elszabadult a káosz és polgárháború robbant ki a houthi lázadók és a Szaúd-Arábia által támogatott kormányzat között, hetente legalább három-négy hajó érkezik Dzsibutiba a Mandeb-szoros túloldaláról, amelyek 50-60 embert is szállítanak alkalmanként. A legóvatosabb becslések szerint a 800 ezres afrikai ország a március óta eltelt időszakban több mint 10 ezer menekültet fogadott már be és úgy tűnik, az áradatnak nem nagyon látszik a vége – nem csoda, hogy a dzsibuti hatóságok és civil szervezetek bejelentették, hogy erejük végéhez közelednek és sokkal több menekülőt már nem tudnak megfelelően ellátni.

A menekültek általában Obock északi kikötőjét célozzák meg 16-18 órás hajóútjuk végén (attól függ, honnan jönnek – a többség Ádenből érkezik), ahonnan a hatóságok és az ENSZ közreműködésével a Markasi-táborba kerülnek, ahol jelenleg is közel 2 ezren vannak elszállásolva, további sorsukra, esetleges hazatérésükre várva. Mivel azonban a háború vége nem is látszik és tovább özönlenek az életükért aggódók, hozzátartozóikat elvesztett emberek, sokakat egyszerűen szélnek eresztenek a Markasiból, hogy így legyen legalább egy kis hely az új érkezőknek. És sajnos a hatóságok tökéletesen látják a jemeni helyzetet, nem nagyon várható a helyzet javulása, sőt, inkább romlásra van kilátás, miután a houthi lázadók a napokban nehézfegyverekkel erősítették meg állásaikat a nagyjából 30 kilométer széles Mandeb-szoros kis szigetein és a szoroshoz közel eső szárazföldi területeken – a harc további súlyosbodása várható tehát.

Ahogy azonban egy-két sajtóorgánum már említést tett róla, egyes embercsempészek rengeteg pénzt keresnek azzal az átveréssel, amellyel etiópiai munkavállalókkal hitetik el, hogy a jemeni konfliktus végetért és ezért érdemes próbát tenniük az arab országban (több ezren lehetnek ilyen helyzetben már most is). Hétfőn (08.03.) a dzsibuti elnöki hivatal szóvivője, Naguib Ali Taher felszólította a nemzetközi közösséget, hogy mielőbb nyújtsanak segítő kezet országának a helyzet kezelésére és hangsúlyozta, hogy a régióban nem túl sok olyan ország van, amely Dzsibutihoz hasonlóan megnyitotta kapuit a jemeni menekültek előtt, akik sok más migránssal szemben tényleg egy szál semmiben menekülnek a bombázások és a háború elől.

És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy a kis ország már most is közel 30 ezer szomáliai menekültről gondoskodik (Szomália egyébként jemeni menekültek számára célállomássá is lett), szóval igen jogos a félelem és az aggodalom a jövőt illetően.

twitter.com/napiafrika

2 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.
Categories: Afrika

„A Boko Haram a tudatlanság megnyilvánulása"

Kitekintő / Afrika - Tue, 04/08/2015 - 12:14
Déli nyitás, magyar-nigériai kapcsolatok és Boko Haram. Interjú Eddy Onuohával, a Nigériai Szövetségi Köztársaság nagykövetével.
Categories: Afrika

Felvillanó reménysugár a dél-líbiai sakkjátszmában

Kitekintő / Afrika - Tue, 04/08/2015 - 08:03
Mi állhat a líbiai tuaregek és toubouk ősszel kirobbant konfliktusa mögött?
Categories: Afrika

Diplomáciai konfliktus Réunion szigetén, a sport ünnepén

Mindennapi Afrika - Mon, 03/08/2015 - 21:37

Az Indiai-óceáni Szigetek Játéka (érdemes megemlíteni a sokkal ismertebb francia eredetit: Jeux des îles de l’océan Indien) egy miniolimpia, amelyet négyévente rendeznek meg az Indiai-óceán szigeteinek legjobb sportolói számára már 1976 óta a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Égisze alatt – az eseményre Mauritius, a Seychelle-szigetek, a Comore-szigetek, Madagaszkár, Mayotte, Réunion és a Maldív-szigetek versenyzői hivatalosak (eredetileg az alapítók között volt Srí Lanka is, de ők később kiszálltak). Csak azért, hogy a nagyságrendekkel és a rendezvény fantasztikus közösségépítő erejével tisztában legyünk, elég ha csak a legfontosabb számokat megemlítjük: több mint 2000 sportoló vesz részt az idei, Réunion szigetén megrendezésre kerülő tornán 14 különböző sportágban egy héten keresztül (augusztus 1. és 8. között).

És bár az azóta eltelt időben már a tényleges sportról is esett szó és nagyon szép maldív-szigeteki sikereknek lehettünk szemtanúi (vezetik is az éremtáblázatot), sajnos a megnyitó ünnepséget és valószínűleg az egész tornát beárnyékolta a Comore-szigetek csapatának teljes bojkottja, akik ugyan már a megelőző napokban tiltakoztak különböző dolgok miatt (vízumproblémák és csomagproblémák), de erre a politikailag motivált húzásra nem nagyon lehetett számítani. Szombat délután (08.01.) közel 8 ezer ember tömörült össze a Saint-Paulban található Olimpiai Stadionban, hogy végignézze a megnyitót és azt, ahogy a játékok kabalája, Ti Bayoun után bevonulnak a résztvevő országok versenyzői – a sort pedig a francia tengerentúli területek, Mayotte és Réunion zárták, mindkét sziget francia zászló alatt.

Ahogy ezt a Comore-szigetek különítménye meglátta, azonnal a gyepen átszáguldva elhagyták a stadiont és még a Comore-szigeteki Nemzeti Olimpiai Bizottság elnökének, Ben Alinak a közbelépése sem tudta megmenteni a helyzetet. Az ok egyértelmű: a Comore-szigetek mindig is saját szigetországához tartozóként tekintett Mayotte szigetére (elhelyezkedését tekintve persze ez nem is kérdés, viszont utóbbi sziget lakosai maguk döntöttek a francia csatlakozás mellett), így a francia zászlós bevonulást arculcsapásként élték meg. Kisebb kihagyással aztán folytatódott a megnyitó, eskütétel, beszédek és az olimpiai láng meggyújtása voltak még a program részei de azért a többség számára eléggé elvitte az ünnepség ízét a comore-szigeteki küldöttség jelenete.

A szigetország sportminisztere egyébként ma (08.03.) be is jelentette, hogy a comore-szigeteki sportolók elhagyták Réunion szigetét, tehát a visszalépés végleges. Persze valószínűleg mindenkiben felmerülhet a kérdés, hogy eddig hogy mentek akkor ezek a dolgok a játékokon: nos, a magyarázat eléggé egyszerű, a játék megalapításakor is volt már egy megegyezés, miszerint Mayotte részvételét a Comore-szigetek csak úgy fogadja el, ha előbbi semmilyen körülmények között nem használja a francia állam szimbólumait, amivel ezidáig nem is volt gond. Most a játékot szervező bizottság több tagja is tiltakozott a mayotte-i lépés miatt, sőt, a kevés többi résztvevő közül is volt, aki visszalépéssel fenyegetőzött. A másik oldal viszont csak megértést és a többi szigetország lakóinak barátságát kérte, hangsúlyozva, hogy mostantól kezdve Mayotte versenyzői francia zászló alatt lépnek majd színre és győzelmük esetén a francia himnuszt fogják szívükre tett kézzel végighallgatni.

twitter.com/napiafrika

2 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.
Categories: Afrika

Benin is katonákat vet be a Boko Haram ellen

Kitekintő / Afrika - Sun, 02/08/2015 - 10:15
Benin nyolcszáz katonával járul hozzá a Boko Haram nigériai iszlamista terrorszervezet ellen harcoló nyugat-afrikai nemzetközi haderőhöz.
Categories: Afrika

Felvillanó reménysugár a dél-líbiai sakkjátszma két bábuja közötti háborúban

Mindennapi Afrika - Sat, 01/08/2015 - 21:45

A líbiai konfliktusról kialakult nemzetközi kép alapvetően elég egyoldalú, a folyamatosan zajló konfliktusoknak egy része alig vagy egyáltalán nem ismert a nagyvilág számára, hiszen például azt tudjuk, hogy milyen véres küzdelem zajlott-zajlik a partmenti nagyvárosokért és az északi területekért a nagyjából két szembenálló félre lebontható háborúban – az már kevéssé ismert, hogy hasonló konfliktus más szereplőkkel, egyáltalán nem barátságosabb körülmények között zajlik Líbia déli, szinte teljességgel sivatagos (az ország területének több mint 90%-a sivatag!) részén, ahol az eléggé megosztott tuaregek vívnak véres harcokat a touboukkal (vagy tubukkal, tebukkal, kinek hogy tetszik). A cél értelemszerűen az olajban és földgázban gazdag déli részek feletti kontroll megszerzése, kiegészítve az évtizedes sérelmek orvoslásával és a két kormányzat (Tobruk illetve Tripoli) irányvonalainak követésével.

A tuaregek sem egységesek, alapvetően egy részük a Haftar tábornok által irányott és a nemzetközileg is elismert tobruki kormány által felhatalmazott katonai küldetést támogatja az iszlamisták ellen, másik részük viszont inkább a tripoli kormány felé húz (főként mert onnan számíthatnak valamiféle támogatásra) – ezzel szemben a túloldalon egy alig pár százezres, klánokba tömörülő, állattenyésztő félnomád törzs áll (akik többségében Csád északi részén élnek), akik Gaddafi egész vezetése során igen erős diszkriminációval voltak kénytelenek szembesülni. Visszaugorhatnánk a kilencvenes évek végén történt eseményekhez is, de inkább maradjunk a közelmúltban, hiszen 2008-ban a toubouk lázadó mozgalma (Toubou Front Líbia Megmentéséért) harcot indított Tripoli ellen, miután Gaddafi utasítására többségüket megfosztották líbiai állampolgárságuktól, sőt otthonuktól is (az indok az volt, hogy ők csádiak, ezért menniük kell az országból) – a harcot alig néhány nap alatt elfojtotta a líbiai hadsereg, de ez és az ezt követő tüntetéssorozat is tökéletesen mutatta a touboukban forrongó feszültséget.

Nem csoda, hogy a 2011. februárjában kezdődő líbiai polgárháborúban ezek a kemény emberek a Gaddafi-ellenes oldal mellé tették le voksukat és jelentős szerepük volt Qatrun és Murzuk elfoglalásában is. És bár később ismét súlyos harcokba bonyolódtak arab törzsekkel (akiket mindig azzal vádoltak, hogy a Gaddafi-rezsim őket részesíti előnyben), a tuaregekkel szemben sokáig egyetlen fegyver sem dördült el, ami főként a múltból eredeztethető “Midi-Midi” alkunak is betudható, azaz a két elnyomott etnikum a közös ellenséggel szemben összefogott. Ez még a polgárháború alatt sem változott meg túlságosan sokszor, hiába támogatták a tuaregek (vagyis egy részük) Gaddafit, a toubouk pedig a lázadókat,azonban rövidesen, tökéletesen illusztrálva a folyton változó líbiai hatalmi palettát, a két törzs egymás ellen fordult egészen fordított szerepben: ezúttal a tobruki kormány állt a toubouk, a tripoli pedig a tuaregek mögé, hogy így próbálják meg a felek megszerezni a déli olajmezők feletti felügyelet és ezáltal a bevétel jogát is.

 

Nem is kell nagyon szerintem részletezni, hogy ebből az egy mondatból is nyilvánvalóvá váljon, a tuaregek és a toubouk csak sakkbábuk egy politikai játszmában, amelyben a felek megpróbálják a törzsek megosztásával irányításuk alá vonni ezt a politikailag mindig is feszült, ám gazdaságilag igen fontos régiót – a tuareg és toubou törzsek konfliktusa tavaly szeptemberben kezdődött a délnyugati Ubari oázisában (amely amúgy a világ egyik legszárazabb helyének számít, évtizedek is eltelhetnek két esőzés között) és nagyjából azóta is tart, a turisták által elég sokszor felkeresett, egykoron 35 ezres városka pedig a teljes pusztulás útjára lépett, az üzletek többsége bezárt, sok házat leromboltak, tuareg, toubou és arab családok ezreinek kellett menekülnie és valahogy egyik szembenálló fél sem került még csak a közelébe sem annak, amit anno Gaddafi illetve a másik oldal ígért nekik. Pedig aztán a líbiai konfliktus leginkább sújtott áldozatai a tuareg és toubou emberek voltak, még kevesebb munka, még nagyobb káosz, még kisebb esély a szebb jövőre.

Mindkét oldal kap támogatást “fentebbről”, a tripoli vezetés misratai milíciáin keresztül benzint és egészségügyi ellátást ad a tuaregeknek, a toubouk pedig pénzügyi támogatásban részesülnek Tobrukból – mégis ez a támogatás éppen csak ahhoz elég, hogy a konfliktus megmaradjon, de győzelemre nincs esélye egyik félnek sem. Talán most azonban megváltozhat valami, hiszen ismételten egyezményt írtak alá a felek július 30-án (nem ez az első ilyen alku, úgyhogy kétkedve fogadjuk a hírt), hogy párbeszédet kezdeményeznek Ubari és a két törzs szembenállásának jövőjéről, ami ugyan nem békemegállapodás, de jóval több, mint amire pár hete számítani lehetett.

twitter.com/napiafrika

1 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.
Categories: Afrika

Tunéziában meghosszabbították a szükségállapotot

Kitekintő / Afrika - Fri, 31/07/2015 - 18:13
Két hónappal meghosszabbították Tunéziában a július elején bevezetett szükségállapotot – jelentette be pénteken az elnöki hivatal.
Categories: Afrika

Jelenthet-e számottevő változást a tanzániai politikai erőviszonyokban Lowassa átállása?

Mindennapi Afrika - Wed, 29/07/2015 - 21:26

A világon mindenhol, így az afrikai politikai életben is pillanatok alatt, egyszerű érzések alapján születnek sokszor a meghatározó döntések, amelyek hatásai kezdetben még nem is teljesen láthatóak – így van ez most Tanzániában is, ahol nem sokkal azután, hogy az október 25-én esedékes általános választásokra a kormányzó Chama Cha Mapinduzi (CCM) pártja a 42 induló közül kiválasztotta elnökjelöltjét, az erős személyiségként megismert, a realitások talaján járó politikusnak tartott John Magufulit, akiről Jakaya Kikwete jelenlegi elnök is rendkívül elismerően nyilatkozott, bejelentette kilépését a CCM-ből az egykori miniszterelnök, Edward Lowassa.

A CCM vezetését diktatórikus, elnyomó hatalomként jellemezte majd bejelentette azt is, hogy csatlakozik az ellenzéki CHADEMA (Chama Cha Demokrasia na Maendeleo) pártjához – nem kérdés, hogy leginkább az bánthatta, hogy a 42 induló közül végül nem ő lett a kormánypárt hivatalos jelöltje. A párt közgyűlésén tartott voksoláson egyébként a fentebb említett Magufuli elsöprő többséggel, 87%-os aránnyal nyert Amina Salum Ali nagykövet előtt, aki mindössze a párttagok 10%-ának támogatását tudta elnyerni. Lowassa kezdetben nagy esélyesnek számított, de miután végül teljes kudarccal fejezte be küldetését (főként több korrupciós botránya miatt), azonnal támadásba ment át és hataloméhes diktátorok gyülekezetének nevezte a CCM-et, a pártot, amely jogelődjével együtt már 1964, azaz Tanzánia függetlenné válása óta dominálja a politikai életet és jelenleg is kétharmados többséggel bír az 50 milliós ország parlamentjében.

Persze a megdöbbentő váltás nem történt teljesen “ingyen”, hiszen alighogy megtörtént Lowassa átállásának bejelentése, az is napvilágra került, hogy a CHADEMA illetve a CHADEMA-hoz csatlakozott többi ellenzéki párttal (például a Polgári Egységfront vagy a Nemzeti Demokratikus Liga) együtt alkotott UKAWA ellenzéki szövetség hivatalos elnökjelöltje is az egykori miniszterelnök lesz, ami sok szakértő szerint történelmi kihívás lehet a CCM számára (józanul gondolkodva persze gyorsan be lehet látni, hogy ez nem reális kihívás, de pánikkeltésnek és példányszámnövelésnek tökéletes az elmélet). De ez az ügy sem ment ennyire könnyen, mint ahogy az előző mondat alapján tűnhet, hiszen vasárnap (07.26.) az ellenzéki pártok képviselői szétszedték Lowassát, kérdésekkel bombázták múltbeli állítólagos korrupciós ügyei okán és jópárszor megkapta azt a kérdést is, hogy miben tud ő segíteni az ellenzéki szövetségnek.

Míg az előbbi kérdés esetén a válasz inkább csak a mosakodás és a tagadás volt, addig utóbbinál azért jóval könnyebben látható, hogy egyrészt pénzt, másrészt szavazókat hozhat magával a másik oldalról, a kérdés csak az, hogy a korrupciós ügyek nem fogják-e elmosni azt a pluszt, amit az ő személye és múltbeli tapasztalata jelenthet. Mert ugyebár a CCM-nél is pont emiatt nem tudott eljutni a jelöltválasztási verseny végéig, sokan ugyanis attól tartottak, hogy korrupciós botrányai a CCM győzelmébe kerülhetnek. Úgyhogy ha nem történik változás az ellenzéki oldalon, akkor mostantól az UKAWA szövetség kőkemény munkába fog kezdeni, hogy lemossák Lowassáról a 2008-ban a lemondásához vezető Richmond-ügy hatásait (állítólag vesztegetés után adott állami áramszolgáltatási koncessziót egy amerikai cégnek), de bőven elképzelhető az amúgy sem túlságosan kiegyenlített esélyek okán, hogy ez a biztos vereséget jelentheti a kormánypárt megbuktatásáért küzdők számára.

Mert a tanzániai mindennapokat ismerők számára az nem nagyon lehet kérdés, hogy a korrupció az egyik legfontosabb téma lesz a választási kampányok során, mindkét oldal számára, hiszen a relatív békés évtizedek és a több mint 5%-os gazdasági növekedés ellenére az országban sokban a korrupciónak is köszönhetően 35 millióan mélyszegénységben élnek – és ezek nem hangzatos szavak csak, hiszen tavaly is több száz millió dollárnyi nemzetközi segélyt függesztettek fel, amikor kiderült, hogy miniszterek lopnak a központi bank számláiról. Egyes cikkekben már olyan hasonlatokat használnak ellenzéki aktivisták, mint a “nigériai út”, azaz egy olyan állami rendszer, ahol nagyon kevés embernek van sok és nagyon soknak kevés. Hogy ez ne így legyen, ahhoz közös politikai akaratra és teljes megújulásra van szükség – ez pedig olyasvalami, ami most nem is nagyon látható.

twitter.com/napiafrika

1 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.
Categories: Afrika

Pages