Biztonságpolitika

Le critique de cinéma Anis Koussim a réagi à la plainte déposée par le Syndicat national des praticiens de la santé publique auprès de l’Autorité […]

L’article Polémique feuilleton « El-Mouhadjir » : un critique de cinéma descend en flammes le SNPSP est apparu en premier sur .

Chaque année, le prestigieux magazine Condé Nast Traveler relève le défi de désigner les sept nouvelles merveilles qui marqueront l’année à venir. Si la Grande […]

L’article Algérie, Italie, Canada… Les 7 merveilles modernes de 2026 selon Condé Nast Traveler est apparu en premier sur .

Face à la recrudescence de l’absentéisme, notamment chez les candidats au baccalauréat avec l’entame du mois de Ramadan, la tutelle rappelle fermement à l’ordre les […]

L’article Éducation : Le ministère tape du poing sur la table contre ce phénomène durant le Ramadan est apparu en premier sur .

The article examines how citizens’ expectations in social contracts lead them to take to the streets for contentious collective action. It draws on original, nationally representative telephone surveys in Tunisia and Lebanon that we commissioned in late 2020 and unpacks popular preferences about the social contract and states’ obligations to deliver social service provision, protection, and political participation. We measure empirically whether participation in protest can be explained predominantly by people’s grievances with their states’ social contract obligations or the position of people in society. Findings reveal intriguing differences between the two countries, but also among social groups within societies. We find that socially privileged people are more likely to take to the streets in pursuit of their demands, lending support to theories that identify society’s middle classes as drivers of protest action. We believe that the article’s findings will have significant implications for studies of contentious state society relations in the MENA region and beyond.

The article examines how citizens’ expectations in social contracts lead them to take to the streets for contentious collective action. It draws on original, nationally representative telephone surveys in Tunisia and Lebanon that we commissioned in late 2020 and unpacks popular preferences about the social contract and states’ obligations to deliver social service provision, protection, and political participation. We measure empirically whether participation in protest can be explained predominantly by people’s grievances with their states’ social contract obligations or the position of people in society. Findings reveal intriguing differences between the two countries, but also among social groups within societies. We find that socially privileged people are more likely to take to the streets in pursuit of their demands, lending support to theories that identify society’s middle classes as drivers of protest action. We believe that the article’s findings will have significant implications for studies of contentious state society relations in the MENA region and beyond.

The article examines how citizens’ expectations in social contracts lead them to take to the streets for contentious collective action. It draws on original, nationally representative telephone surveys in Tunisia and Lebanon that we commissioned in late 2020 and unpacks popular preferences about the social contract and states’ obligations to deliver social service provision, protection, and political participation. We measure empirically whether participation in protest can be explained predominantly by people’s grievances with their states’ social contract obligations or the position of people in society. Findings reveal intriguing differences between the two countries, but also among social groups within societies. We find that socially privileged people are more likely to take to the streets in pursuit of their demands, lending support to theories that identify society’s middle classes as drivers of protest action. We believe that the article’s findings will have significant implications for studies of contentious state society relations in the MENA region and beyond.

Ahogy látszólag elég illogikus volt Olaszország első világháborúba való belépése korábbi szövetségesei ellen, ugyanolyan érthetetlennek tűnik, hogy 1940-ben annak az országnak az oldalán léptek ismét háborúba, melyet Mussolini alig öt évvel korábban még „a gyilkosok és a pederaszták országának” nevezett, uralkodó ideológiájáról pedig kijelentette, hogy az „az őserdei germán törzsek forradalma Róma latin civilizációja ellen”.

Az események ilyetén alakulása ezúttal nem csupán a Duce ideológiai flexibilitásának volt köszönhető, hanem az angol külpolitika ostobaságának is. Nagyrészt az ő szűklátókörűségük és beképzeltségük sodorta át Mussolinit annak az embernek az oldalára, akit nem sokkal korábban még „borzalmas szexuális degeneráltnak” minősített, és akit 1934-es találkozójuk után röviden így jellemzett: „Micsoda bohóc!”

Akármennyire is megvetette Hitlert, Mussolini mindig is elismerte az első világháború utáni békeszerződések igazságtalanságát, és szorgalmazta azok revízióját, már csak azért is, hogy Németország jogos követeléseit legalább részben kielégítve kihúzzák a német nacionalizmus és revansizmus méregfogát. 1933-ban egy négyhatalmi konferencia összehívását javasolta, melyen Anglia, Franciaország, Olaszország és Németország részvételével megvitatták volna a békeszerződések felülvizsgálatát, és békés korrekcióját. A javaslatot, melyhez a Duce nagy reményeket fűzött, Anglia és Franciaország azonnal elutasította, és élénken tiltakoztak ellene a háború legnagyobb nyertesei, a puszta létezésüket is a versaillesi szerződéseknek köszönhető kisantant államok is.

[...] Bővebben!

O que você imagina quando pensa no Ártico? O que você imagina quando pondera sobre a crise climática? Para muitos, a resposta para ambas as perguntas é simples: ursos-polares. Os ursos-polares há muito tempo atuam como embaixadores do Ártico
e, nas décadas mais recentes, da crise climática. Embora os ursos-polares sejam os representantes mais conhecidos da região polar, outros animais do Ártico — como focas, morsas ou baleias — podem assumir papéis representativos semelhantes. 

O que você imagina quando pensa no Ártico? O que você imagina quando pondera sobre a crise climática? Para muitos, a resposta para ambas as perguntas é simples: ursos-polares. Os ursos-polares há muito tempo atuam como embaixadores do Ártico
e, nas décadas mais recentes, da crise climática. Embora os ursos-polares sejam os representantes mais conhecidos da região polar, outros animais do Ártico — como focas, morsas ou baleias — podem assumir papéis representativos semelhantes. 

O que você imagina quando pensa no Ártico? O que você imagina quando pondera sobre a crise climática? Para muitos, a resposta para ambas as perguntas é simples: ursos-polares. Os ursos-polares há muito tempo atuam como embaixadores do Ártico
e, nas décadas mais recentes, da crise climática. Embora os ursos-polares sejam os representantes mais conhecidos da região polar, outros animais do Ártico — como focas, morsas ou baleias — podem assumir papéis representativos semelhantes. 

Délaissées par les pouvoirs publics, les personnes sans solution d’hébergement ne cessent d’être plus nombreuses à devoir survivre dans les rues de Paris. Selon le nouveau bilan de la Nuit de la solidarité, publié mercredi 18 février, 3 857 personnes ont été recensées dans la capitale et 1 083 dans 33 communes de la métropole.

Arnaud Miranda décortique le renouveau de la pensée réactionnaire aux États-Unis, dont l’élection de Trump n’est qu’une manifestation.

Avec Menaces 2035. Qui veut la paix prépare le futur (Robert Laffont, 2025), le programme Radar, successeur de Red Team Défense, ne se contente plus d’imaginer des scénarios extrêmes : il cherche à orienter concrètement l’innovation stratégique à un horizon de quinze ans, tout en acculturant le grand public aux nouvelles conflictualités. Nous connaissons le « cygne noir » de…

Common EU borrowing would have substantial benefits. But the subject remains neuralgic in some member states, who fear of being drawn into a fiscal union in which countries become responsible for each other's debts