A Yamato osztályú csatahajókon használt 460 mm-es kaliberű lövegek a modern csatahajókon beépített legnagyobb kaliberű fegyverek voltak. (Ehhez hasonló, 457 mm-es kaliberű ágyúkkal csak az angol Furious csatacirkálót szerelték fel 1917-ben, de csak egy rövid időre.) A löveget hivatalosan a „40cm/45 Type 94” jelzéssel látták el, hogy kalibert illetően megtévesszék a többi haditengerészetet. Ez olyan jól sikerült, hogy az amerikaiak a háború végéig meg voltak győződve arról, hogy a hajók 406 vagy 410 mm-es ágyúkkal vannak felfegyverezve.
A különösen nagy kaliberű ágyúk kifejlesztését a japánok azért tartották szükségesnek, mert számítottak rá, hogy hajóiknak számbeli fölényben levő ellenséggel kell megküzdeniük, és ezért nagy jelentőséget tulajdonítottak annak, hogy a mennyiségi fölény híján legalább a minőségi fölényt, azaz ebben az esetben a nagyobb tűzerőt a magukénak tudhassák. Már az első világháború alatt, 1916-ban nekiálltak egy 48 cm-es kaliberű ágyú kifejlesztésének, ám végül úgy találták, ez az űrméret túl nagy a csatahajókon való használatra, és a tervezett új csatahajók részére inkább a 46 cm-es kalibert választották. Egyébként ennek a 48 cm-es kísérleti lövegnek éppúgy, mint a Nagato osztályon használt 410 mm-esnek, vagy a Yamato osztályra beépített 46 cm-esnek, az angol 380 mm-es Mark I hajóágyú szolgált mintaként, melyből a tervezők kiindultak. (Az első világháború után az amerikaiak is tervezték ilyen kaliberű ágyúk rendszeresítését, de a fejlesztést leállították, mielőtt még az első prototípus elkészült volna.)
A Massachussetts Légi Nemzeti Gárda 102. vadászezredének F-15-ösei voltak az első katonai repülőgépek, amelyek a World Trade Centert 2001. szeptember 11-én ért támadás után New York fölé érkeztek. Az USA kontinentális területének légterét hagyományosan a Légi Nemzeti Gárda védte, egységei közül az Otis 102. vadászezrede repülte elsőként az F-15 Eagle típust.
Az esemény 25. évfordulója alkalmából egy korábbi írásomat ajánlom az olvasó figyelmébe.
***
Fotó: USAF / 102nd Fighter Wing
Aktív, passzív, cél egy képen. Akármilyen légi célok is dominálják egy adott kor és egy adott helyzet hadviselését, sose fölösleges a légvédelem különböző működési elvű szenzorairól elmélkedni. Így az ehavi hírbejegyzés képéhez kapcsolódóan sem.
Zord
Miután az eredetileg tervezett 294 méteres hosszúságot racionális megfontolások miatt erősen csökkenteni voltak kénytelenek, a hajók végül egy rendkívül széles, zömök hajótestet kaptak. Ennek ugyan számos előnye volt, viszont a széles hajótest nagy ellenállása komoly kihívást jelentett a tervezőknek, hogy ezzel is elérjék az eredetileg kitűzött 27 csomós sebességet, ugyanis a kezdetben hagyományos orrkialakítással tervezett hajók a számítások szerint ennél jóval lassabbak lettek volna. A megoldást végül a hosszú és komoly kutatómunkával kifejlesztett bulbaorr jelentette, amely teljes sebességnél több mint nyolc százalékkal csökkentette a hajótest ellenállását, és így a rendelkezésre álló teljesítmény mellett is lehetővé tette a kívánt sebesség elérését.
Az előtervekben szinte az utolsó pillanatig vegyes, turbina/dízel meghajtással kalkuláltak a mérnökök, és a már ismertetett okok miatt csak közvetlenül az építések megkezdése előtt tértek át a tisztán turbinás meghajtásra. A hajtóműveknél a japánok nem kísérleteztek semmilyen újítással. A csatahajók a japán haditengerészet standard típusának számító Kampon Mark R0 kazánokat, és a szintén Kampon gyártmányú turbinákat kapták.
Május 15-én egy kis csapat gyűlt össze a HungaroControl Igló utcai épületében, hogy élve a nem mindennapi lehetőséggel, a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér ikonikus irányítótornyának teraszáról dokumentálja a péntek délutáni forgalmat. Erre a napra nyoma sem maradt az addig verőfényes májusi időjárásnak. Az idei év első komolyabb zivatarrendszere borult időt és esőt ígért, de ki az, akit egy kis csapadék elrettent egy ilyen lehetőségtől?
Ahhoz, hogy az Igló utcából eljussunk a toronyba, a HungaroControl minibuszába szállunk és belépünk a repülőtér üzemi területére. Ez nem egy „rendben, hajtson tovább” mozzanat és éppen úgy zajlik, mintha repülőgépre szállnánk: minden nálunk lévő csomag és tárgy – beleértve a nadrágból kihúzott övet is - tálcára kerül, jómagunk pedig átballagunk a detektoros kapun. Minden rendben találtatik, elköszönünk a kedves hölgyektől, és visszaülünk a buszba. A toronyhoz vezető szervizút megkerüli az 1-es pálya város felőli végét, a 13R küszöböt. A túloldalon haladva elmaradt mellettünk a kompenzáló betonon parkoló Airbus A340-es, a bozót mellett hasaló ex-Malév Boeing 767-es, a tűzoltógyakorlatokra használt, hajtóműveitől megfosztott A321-es és végül leparkolunk az irányítótorony lábainál.
Kellemes hangulatú, mondhatni családias és szerencsére jóidős repülőnapot rendeztek idén is Pöstyénben északi szomszédaink - nem mellékesen ingyenes részvétellel és ingyenes parkolással az érdeklődő adófizetők számára.
A rendezvény igazi újdonsága az IAI-ELTA ELM-2138M mobil légtérellenőrző/(V)SHORAD/C-RAM/C-UAS radarjának szlovákiai debütálása volt.
A négy aktív fázisvezérelt antennapanelből felépített antennarendszer tetején egy forgó rendszerű azonosító antenna kapott helyet.
Oldalnézetből a Tatra 4x4 alvázra telepített, kiemelhető antennás megoldás.
A háttérben Temetvény (Tematín) vára.
A szeptemberi hírbejegyzésből már ismerős, zsírúj aktív-passzív "kombó". Azt nyilván nem tudhatjuk, hogy milyen módon zajlik az integrációja a különböző szenzoroknak egy adott rendszerben.
Lengyel MiG-15 suhan a háttérben. Akármi is a célanyag, a diverzitás leckéjét észben kell tartani, ezt illusztrálja így egymás mellett a két rendszer.
A passzív (PET) eszközt az ERA Vera-NG képviselte. A beérkezési időkülönbség elvén (TDOA) működő rendszernek ez itt az egyik oldalsó- vagy slave állomása. Az elődöket a szlovák haderő a közös csehszlovák örökségnek hála régóta alkalmazza, de az új rendelésnek tudtommal ez az első megjelenése.
A rendkívül gyorsan, az ELM lokátorok "farvizén" lebonyolított Barak-MX ügylettel a ténylegesen nagy hatótávúként elfogadható képesség (ABT - 75 km) gyorsan bővíthető lesz a hadszíntéri ballisztikus rakétavédelemmel (TBMD) is.
Kísért a múlt. Szlovákia hajdanvolt Sz-300PMU osztályának TPK-I, és a rendszerhez haszált gépkocsivezető kiképző MAZ-543, mely eredetileg még az ugyanilyen hordozójárművet használó Scudokkal (8K14) került beszerzésre másfél évtizeddel korábban.
Ùjabb kalandokra kész a 0476-os céges "Engéčko".
FZ800 típusú, 70 mm-es indítókontêner a szárny alatt.
SiNAB Phoenix ausztrál JTAC kiképző TGP a tűzvezetéshez.
Surfin' Orcan :-)
Balti méhecskére szigorúan csíkos lepkefogóval kell menni.
Zord
Szeptember 6-án tartanak tartományi választást a németországi Szász-Anhalt (Sachsen Anhalt) tartományban. Szász-Anhalt tele van történelmileg jelentős helyekkel, itt található például Wittenberg, a reformáció bölcsője, valamint Quedlinburg és Magdeburg csodálatos városai, melyek a középkori Németország, a Német-Római Császárság ékkövei voltak.
A sajtó figyelmének középpontjába azonban nem a régió szépsége vagy a választás puszta ténye repítette a tartományt. Történelmi jelentőségét az adja ennek a választásnak, hogy először fordulhat elő olyan, hogy a hagyományos pártoktól jobbra található csoportosulás egyedül kormányozzon egy tartományt. Az AfD most erre készül. A jelenlegi felmérések alapján reális esélye lehet a pártnak a szükséges mandátumok összegyűjtésére. Az INSA legfrissebb felmérése szerint az AfD 43%-on, a centrumban elhelyezkedő CDU 22%-on, a szélsőbaloldali Linke 12%-on, míg a szociáldemokrata párt 7%-on áll. Ők úgy tűnik, biztosan bekerülnek a tartományi döntéshozásba. Akiknél ez még kérdés, azok a Zöldek (5% körül), valamint a szélsőbaloldali BSW (4%).
Az Alternatíva Németországért párt népszerűségének hátterében a mainstream pártokkal szembeni elégedetlenség áll. A német választók szerint az elmúlt évtizedek CDU-SPD kormányzata nem adott megfelelő választ a migráció, a klímaváltozás, az orosz–ukrán háború, valamint az európai versenyképesség helyzetét érintő kérdésekre. A rendelkezésre álló információink alapján kétféle eredménye lehet ennek a választásnak. Vagy az AfD sikeresen megszerzi a mandátumok 50%-át (42 helyet a 83-ból), vagy az összes többi párt összefogva (CDU-Linke-SPD-Zöldek) próbál meg valamiféle tartományi kormányzást végezni. Az AfD sikere a központi források elvesztésével járhat, míg a négypárti koalíció a tartományi stabilitás teljes felszámolásával (ahogy látjuk azt Türingiában, ahol a legutóbbi választáson 30% feletti eredménnyel az AfD nyert, de kormányt nem tudott alakítani, azóta pedig már bőven 40% felé mérik a pártot helyben).
Sokaknak furcsa lehet, hogy miért kell az AfD-nek a mandátumok 50%-át megszerezni, miért nem fog össze inkább valamelyik kisebb párttal a szükséges mandátumok megszerzése érdekében. Erre a válasz igen egyszerű: a német politikából ismerős kifejezés, a tűzfal (Brandmauer). Ez a mainstream pártok által felállított fal arra szolgál, hogy az AfD-t távol tartsák a hatalomtól. A német média és a mainstream pártok által szélsőségesnek vélt AfD-vel ennek okán senki nem kíván együttműködni, vagy koalícióra lépni.
Biztonságpolitikai szempontból is érdemes megközelíteni a kérdést. Németország Európán belül az egyik leghatározottabban Oroszország-kritikus ország, ezzel szemben az AfD pragmatikusabb Oroszország-politikát követel, valamint a kapcsolatok újraértelmezését, az északi gázvezetékek újbóli megnyitását. Különösen érdekes helyzetet teremthetne tehát, ha a központi Ukrajna-politikától lényegesen eltérő nézetrendszerrel rendelkező párt kerülne hatalomra. Sajtóinformációk szerint a berlini kormányzat már kidolgozott egy potenciális cselekvési tervet egy AfD-győzelemre. Ebben a forgatókönyvben a központi kormányzat szövetségi kényszert (Bundeszwang) alkalmazhat a tartománnyal szemben, amennyiben az nem hajlandó eleget tenni az ország NATO-vállalásainak (például nem engedi át a fegyvereket, vagy nem támogatja külföldi katonák állomásoztatását). Érdemes azonban megjegyezni, hogy a honvédelem és a külpolitika Németországban kizárólagos szövetségi hatáskör (Bundessache), így egy tartományi kormánynak jogilag nagyon minimális mozgástere van a nemzetközi biztonságpolitikai és katonai kötelezettségek blokkolására.
A választás eredményétől függetlenül a kérdés marad: meddig tartható távol az AfD a hatalomtól, és vajon a vele szemben felállított tűzfal nem hajtja-e a vizet inkább a jobboldali párt malmára? Nem tudjuk, de a választás kapcsán ma este okosabbak leszünk.
– Nagy-Bato Jonatán Imre
A Történelmi választás Németországban bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.