Biztonságpolitika

Jó ideje megszokottá vált, hogy a hagyományosan férfiszakmaként számon tartott területeken is jelen vannak a nők. Nincs ez másként a polgári repülésben sem, ahol a pilótafülkékben is egyre több a hölgy, ugyanakkor repülőműszaki területen ma még nem mondható általánosnak a foglalkoztatásuk. A kevés hazai kivétel egyike Ladányi-Ferenczik Barbara repülőgép-szerelő, aki közel tíz éve dolgozik elsősorban az Airbus A320-as típuscsalád gépein.

- Valóban nem sok nő dolgozik ezen a területen – értett egyet a fenti megállapítással Barbara, amikor a pályakezdésről és a motivációjáról kérdeztem. Nálunk a családban sem foglalkozott senki ezzel, viszont közel laktunk a repülőtérhez, és amikor kiálltunk a teraszra és néztük a gépeket, mindig mondtuk a testvéremmel, hogy olyan szakmánk lesz, ami kötődik a repüléshez. Az első diákmunkánk is a reptéren volt, a TNT-nél. Mondták is otthon hogy, ha rendesen dolgozunk, később biztos lesz munkánk a reptéren. Ez végül is bejött. Aztán ez az érdeklődés valahogy abbamaradt, és teljesen más irányú középiskolákba mentünk. Amikor végeztünk, már volt olyan lehetőség, hogy érettségi után egy szakmát térítésmentesen lehetett szerezni. A lehetőségek között ott volt a kétéves repülőgép-szerelő képzés Csepelen, a Kossuth Lajos Két Tanítási Nyelvű Műszaki Szakgimnáziumban. A követelmény mindössze az érettségi megléte volt, és nagyjából mindenkit felvettek, aki jelentkezett. Én is beiratkoztam, és nagyon-nagyon tetszett. Az első évben sokan voltunk, közel negyvenen, de a második évre kevesen maradtunk. A lemorzsolódás oka szerintem az volt, hogy a többséget egyáltalán nem érdekelte ez a szakma. Amikor 2017-ben végeztünk, nagyjából 20-22-en maradtunk és mára talán öten vagyunk a szakmában.

[...] Bővebben!

Amikor a lyoni Gestapo egykori főnökét kiadatása után életfogytiglani börtönre ítélték 1987-ben, a krónikák szerint Párizs és más francia nagyvárosok lesajnált külső kerületeiben a következő falfirka jelent meg az utcákon: "Barbie Franciaországban van! Massu mikor lesz majd Algériában?" A csipkelődő kedvű elkövetők, akik minden bizonnyal algériai származású helyi lakosok voltak - első vagy második generációs bevándorlók -, ugyanarra a körülményre hívták fel a figyelmet, mint Klaus Barbie (egyébként harcos kommunista) védőügyvédje: a véres kezű SS-százados módszerei lényegileg semmiben nem tértek el azoktól, melyeket bő egy évtizeddel később Algírban alkalmazott az ejtőernyős tábornok a függetlenségi háború idején.

[...] Bővebben!

Mexico modernized the legendary Azteca Stadium –now officially known as Banorte Stadium, to host five matches during the 2026 World Cup. However, residents have complained that the urban projects developed in the area do not address their needs, such as access to drinking water and better transportation. Credit: Emilio Godoy

By Emilio Godoy
MEXICO CITY, Jun 15 2026 (IPS)

The construction of an elevated pedestrian bridge connecting central and southern Mexico City –one of roughly 2,000 urban works tied to the 2026 FIFA World Cup, began last October, and, with only days to go before the tournament’s kickoff, remains unfinished.

When work broke ground, the Mexican capital, one of three host cities in this Latin American country, had no environmental plan in place –a requirement under the sustainability framework of the International Federation of Association Football (FIFA), the sport’s global governing body.

The 2026 World Cup spans three North American nations –Canada, the United States and Mexico, where the opening match was played last Thursday 11th at the iconic Estadio Azteca, now officially named Banorte Stadium, in Mexico City.

The unfinished bridge is not an isolated case, as it reflects the broader dynamic in Mexico City, where the local administration has launched some 2,000 construction projects ahead of the tournament, accelerating preparations throughout 2025 for a metropolis of nine million residents –23 million including greater metropolitan areas–.

The 2026 World Cup is the largest in history, featuring 48 teams, 104 matches across 16 cities in Canada, the United States, and Mexico. It is also set to be the most polluting ever, according to two recent studies

The two other Mexican host venues face comparable shortfalls. Zapopan, neighboring Guadalajara in the western Jalisco state, and Guadalupe, on the outskirts of Monterrey in northern Nuevo León, have environmental plans riddled with gaps and not designed for mass events like a World Cup.

In all three cases, sustainability became an afterthought. The absolute priority was speed – ensuring completion before the opening whistle.

FIFA’s sustainability strategy encompasses the social, environmental, economic and governance pillars, and covers all three phases of tournament organization: preparation, staging and post-event activities, from strategy development through to the final sustainability and human rights report. FIFA, headquartered in Zürich, requires host cities to integrate environmental and human rights into their planning.

The strategy includes the prevention and mitigation of adverse environmental impacts, as well as measures to protect the ecosystems and address environmental degradation and its consequences on human rights.

The plan also stipulates protections for groups or populations facing disproportionate risks associated with the World Cup environmental footprint, addressing potential environmental risks related to the tournament’s organization, and tackling the effects tied to modifications made during its preparation.

Its environmental pillar comprises energy efficiency, waste reduction, city-level transport planning, impact prevention and mitigation. However, the strategy does not establish a specific carbon budget or an updated emissions estimate for the tournament.

The environmental factor is critical due to issues such as waste generation and water scarcity –common challenges across all three Mexican cities, as well as ongoing construction projects, particularly in Mexico City.

This reporter filed dozens of public information requests to agencies across all three host municipalities. None possessed estimates for carbon dioxide (CO₂) emissions –the human-generated gas responsible for global warming, energy consumption, traffic volume, waste generation, water use or public transport ridership tied to the World Cup.

The gaps extended across virtually every relevant institution: Mexico’s Office of the Presidency; Mexico City’s Mayor’s Office; the capital’s secretaries for Mobility, Environment and Water Management; local public transit services; and the boroughs of Coyoacán and Tlalpan have no records of these measurements.

The same was true in Jalisco, where the state General Secretary of Government, the Secretaries of Environment and Territorial Development, the general coordination offices of Municipal Services, Public Works, Mobility and Transport, and Strategic Growth and Economic Development; the State Water Commission, the Inter-municipal Water and Sanitation Services System, and Guadalajara and Zapopan local governments confirmed they had no such projections. In Nuevo León, the pattern repeated itself: state and municipal environment and mobility agencies, along with the Monterrey water utility, have failed to produce these projections.

Gabriela Cuevas, a former senator from the opposition National Action Party (PAN) now serving as the presidential delegate for the World Cup, told this reporter her schedule was full and referred the inquiry to the Federal Attorney General for Environmental Protection (Profepa). In a June 4 appearance at President Claudia Sheinbaum’s morning press conference, Cuevas asserted Mexico had met all FIFA requirements. FIFA did not respond to a request for comment.

The Mayor’s Office referred inquiries to the Secretary of Territorial Management, whose communications department stated that the matter fell outside its jurisdiction.

This silence is no accident; the government’s priority is the absolute success of the competition, overshadowing improvisations, mistakes, and complaints.

Streets flooded by heavy rains in the Santa Úrsula neighborhood, in southern Mexico City, home to the Banorte Stadium (formerly Azteca), which will host five World Cup matches.
Credit: Emilio Godoy

Urban window-dressing

Sources consulted for this article doubt on the environmental credentials and the necessity of many of the projects, while also denouncing a lack of public consultation to affected communities in several cases.

Rubén Ramírez, Santa Úrsula local community’s traditional authority –where Banorte Stadium stands, said the works fail to address the area’s most pressing crises, such as water availability, mobility, and the unchecked surge in construction.

“From the two World Cups that have been held (in Mexico), they have made millions, while the town has been left behind”, he said, referring to the 1970 and 1986 tournaments, both of which featured prominently the then-Azteca Stadium.

Mexico City legal framework requires authorities to consult indigenous and traditional communities before carrying out works on their territories –a requirement that was not met in the World Cup preparations, residents say. Locals have also complained of inadequate information and no meaningful response to their concerns.

Amid water shortages, a lack of green spaces, and poor mobility, the Santa Úrsula neighborhood has lived in the shadow of the stadium for half a century, but nothing has compared to this tournament. Its narrow streets are now bracing for thousands of visitors and dozens of public transit units in the so-called “Last Mile” corridor to the arena.

Alejandro Cerezo, who lives within the area of influence of the modernized stadium, considers the works to be mere “showcase projects” with no real environmental benefit.

“They didn’t build infrastructure. The right to mobility is restricted by road closures. It’s their plan, they (the government) execute it, and for everything else, there’s no consultation”, said Cerezo, a human rights defender.

In April, with dozens of projects already underway, Mexico City Mayor Clara Brugada unveiled the “Green World Cup: With Fair Play, the Planet Wins” –a ten-point initiative covering recycling, clean air and sustainable food.

Furthermore, in March, she had announced a Human Rights Agenda for the capital ahead of the tournament, comprising more than 100 actions under six headings, including mobility, non-discrimination, diversity and transparency.

One of these pillars, dubbed “Green Pitch” (Cancha Verde), supports economic, social, cultural, and environmental rights, with an emphasis on promoting circular economy principles and waste reduction.

The capital government has painted the city purple –the city government’s colour of presumed feminist alignment, and has plastered images of axolotls on every corner. The species, endemic to Mexico City, is critically endangered. For the Brugada administration, its ubiquitous image serves as a proxy for environmental credibility.

The true color is gray, the dye of the concrete poured across the city. Simply inserting the words “green” or “environmental” into every official message has not, by itself, made this World Cup any greener.

Mexico City, Guadalupe, and Zapopan—which expect to receive over five million visitors—have focused their efforts exclusively on projects surrounding the stadiums and the transit infrastructure needed to reach them: roadways and public transportation.

The Mexican capital has also tackled hydraulic works, rainwater capture, street lighting, pedestrian mobility and the rehabilitation of avenues surrounding the stadium, which will host five matches. Larger projects include the renovation of the international airport and an upgrade to one Metro public transit system line.

Across all three cities, the population breathes polluted air, faces water access issues, and copes with massive waste generation.

Government propaganda for the soccer World Cup in southern Mexico City. The capital administration has painted the public space purple and covered it with images of the axolotl, an endangered endemic species. However, the ecological credentials of the tournament preparations are nowhere to be seen.
Credit: Emilio Godoy

Insufficient Plans

Guadalupe, Nuevo León –home to BBVA Stadium, which will host four matches — has no specific plan for large-scale events that incorporates environmental and human rights obligations, no equity or environmental justice framework, and no quantifiable targets for emissions, renewable energy or carbon footprint reduction.

The town, which has 635,718 residents –while the Monterrey metropolitan area counts 5.32 million, has a regulation for stationary emission sources. Its Article 129 sets specific environmental guidelines for collection centers and sport fields, as well as frameworks for waste management, ecosystem protection and public participation.

The Guadalupe Programme, announced in 2025, includes cleanup actions, paving, reforestation, improvements to parks and plazas, as well as traffic safety campaigns. The local administration announced a mobility plan in May –one month before kick-off. Civil society organizations had already flagged poor public transport planning in February.

In Zapopan, home to Akron Stadium (host for four games) and located near Guadalajara, the Municipal Climate Action Programme lacks an environmental justice approach, a human rights-environment nexus and any assessment of cumulative impacts from the tournament. Furthermore, it is not designed for large-scale international events like the World Cup.

On the positive side, its ban on single-use plastics and polystyrene in commercial establishments represents a concrete step toward tournament sustainability.

In response to an FOIA request, the municipal council said it was still calculating greenhouse gas emissions and waste projections.

Over the course of this year, human rights organizations have recorded at least 15 protests over mobility issues in Guadalajara, whose metropolitan area totals 5.32 million residents, while Zapopan has 1.58 million.

“There are impacts from the closure of public spaces, not just from construction. We don’t know the environmental impact of the works”, said Denise Montiel, the Centro de Justicia para la Paz y el Desarrollo director, a Guadalajara-based NGO.

The construction of a public electric bus line –originally conceived as a metro track, began in 2025 without local permits. The lane links Guadalajara’s airport to the metropolitan area, with a stop at the stadium.

 

Water for Whom?

Water scarcity is among the most critical issues across all three host cities. Six NGOs warn that consumption could rise 40 to 60 percent during the contest in the three metropolises.

In Mexico City, where one in four households does not receive water daily and nearly four in ten liters are lost to leaks, an estimated 15,000 additional visitors could require some 2,250 cubic meters (m3) of water per day.

Guadalajara faces a similar crisis, as three of the four aquifers supplying the city suffer from a deficit because extraction outpaces recharge. It is estimated that an additional 18 000 people could require nearly 2700 m3 of water per day.

Monterrey is no different. All four of its supply aquifers are in the red, and the city carries a permanent deficit of 2.1 m3 between supply and demand. An estimated 15 000 additional visitors could require daily some 2250 m3.

 

The Dirtiest Cup

The 2026 World Cup is the largest in history, featuring 48 teams, 104 matches across 16 cities in Canada, the United States, and Mexico. It is also set to be the most polluting ever, according to two recent studies.

The 2026 tournament is expected to generate 7,8 million tons of CO2—double the 2022 Qatar World Cup level of 3.6 million –primarily due to fan travel (nearly 88% of the total) across the 16 venues, according to an analysis by Paris-based climate tech consultancy Greenly. The next largest sources are accommodation and stadium modernization.

Meanwhile, London-based Scientists for Global Responsibility and the non-governmental Environmental Defense Fund put the figure even higher, at nine million tonnes.

FIFA has committed itself to halving its climate emissions by 2030 and achieving net-zero carbon emissions by 2040, but this commitment applies to the organization as a whole, rather than to individual competitions. Little evidence of progress has emerged from net-zero tracking platforms. FIFA is expected to rely again on carbon offsets, as it did for Qatar 2022.

In 2023, the Swiss Fairness Commission –Switzerland’s self-regulatory body for advertising and communications, found FIFA’s claim that Qatar 2022 was the first fully carbon-neutral World Cup to be unsubstantiated.

Even before it is kicked, FIFA and the three Mexican host cities have already fouled the ball.

Öngyilkos merénylet Kvettában

Pakisztán legnagyobb és legszegényebb tartományában, Beludzsisztánban hosszú ideje harcolnak a pakisztáni fegyveres erők több beludzs terrorszervezettel. Ezek közül a legjelentősebb a BLA (Baloch Liberation Army), amely a terület teljes függetlenségét tűzte ki céljául és az elmúlt években sorra hajtott végre támadásokat mind civil, mind katonai célpontok ellen.

Február elején egy soha korábban nem tapasztalt terrortámadás-sorozat után a pakisztáni hadsereg már megpróbálta kisöpörni a BLA-t az ország területéről a Radd-ul-Fitna-1 hadművelet keretei között, ez azonban nem járt sikerrel. Igaz, hogy az akcióban több, mint 200 terroristát likvidáltak, több tucat civil áldozat mellett, de a szervezetet nem tudták legyőzni, az azóta is működik.

A BLA a téli harcok után május 24-én hajtotta végre az elmúlt hónapok legnagyobb terrortámadását Beludzsisztán fővárosában, Kvettában. Egy öngyilkos merénylő a város vasútállomásán hajtott bele egy személyszállító vonatba, robbanószerekkel telepakolt autójával. A támadásban legalább 30-an veszítették életüket és több, mint 50 ember került kórházba, közülük sokan súlyos sérülésekkel. Az áldozatok többsége a pakisztáni biztonsági erők tagja volt, akik a közelben állomásoztak.

Az akció időzítése nem volt véletlen, ugyanis Shehbaz Sharif pakisztáni miniszterelnök éppen másnap tárgyalt Pekingben a kínai kormánnyal és Xi Jinping kínai elnökkel. A BLA egyik célja a Kína által finanszírozott Kína-Pakisztán Gazdasági Folyosó infrastruktúrafejlesztési projekt keretein belül Beludzsisztánban épülő beruházásoknak az ellehetetlenítése. Állításuk szerint ezek csak a terület kizsákmányolását jelentik és rendszeresen hajtanak végre támadásokat ellenük.

Shehbaz Sharif miniszterelnök elítélte a támadást, amit gyáva terrorakciónak nevezett. Asif Ali Zardari pakisztáni elnök pedig megígérte, hogy le fogják győzni a terroristákat és mindenkit, aki finanszírozza őket. Régóta emlegetett pakisztáni vád, hogy a szervezet finanszírozásában India is szerepet játszik valamilyen formában, Újdelhi azonban mindig következetesen tagadta ezeket az állításokat.

Veres Máté

 

Izrael                                         

Benjamin Netanjahu miniszterelnök a hónap végén arra utasította az izraeli hadsereget, hogy emeljék meg 70%-ra a gázai övezezt feletti ellenőrzésnek a mértékét. A döntés aggodalomra add okot, mivel ez a lépés nehezíti a béketárgyalásokat.

Az Izrael és Irán közötti feszültség továbbra is fennáll és meghatározó. A tárgyalások lassan haladtak Amerika és Irán között, miközben továbbra is fennáll a térségben egy eszkaláció veszélye. A Hormuzi-szoros körüli bizonytalanság a globális energiaárakra is hatással volt.

Izrael hadiipara bejelentette, hogy új drónelhárító technológiák fejlesztését tervezik, válaszul a Hezbollah által használt pilóta nélkül vezérelt drón támadások növekvő fenyegetésére.

További fontos májusi esemény volt, hogy az Európai Unió új szankciókat fogadott el a ciszjordániai izraeli telepesekkel szemben. Az intézkedések több személyt és szervezetet is érintenek, miközben az EU a Hamász vezetőivel szembeni szankciós rendszert is bővítette. Brüsszel szerint a döntés visszaszorítja a térségben a növekvő erőszakot és megőrzi a kétállami megoldás esélyét. Izrael élesen bírálta a lépést és politikailag motiváltnak nevezte a szankciókat. A vita jól mutatja, hogy 2026 májusában tovább romlott Izrael és több európai partner viszonya a ciszjordániai telepbővítések és a palesztin területeken tapasztalható feszültségek miatt. Emellett hét ország (Franciaország, Németország, Egyesült Királyság, Olaszország, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland) közös nyilatkozatban szólította fel az izraeli kormányt a telepek terjeszkedésének leállítására és a telepesek által elkövetett erőszak visszaszorítására.

Tekula Dóra

 

Szerkesztette: Tekula Dóra

A Közel-Kelet, 2026. május bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

The global financial architecture needs a deeper reset; it should build a country's capacity to withstand shocks and grow over time. Credit: Shutterstock

By External Source
Jun 15 2026 (IPS)

When G7 leaders arrive in Evian-les-Bains this month, France will host more than another summit. It will host a test of whether rich-country coordination can still solve problems that no country can manage alone. Aid budgets are shrinking, debt-service bills are crowding out investment, climate shocks are damaging infrastructure, and private capital remains scarce and expensive where it is needed most.

France has rightly made reducing global imbalances a priority of its G7 presidency. The G7 must show how finance should move differently and with global impact.

The urgent focus is development finance. G7 ministers have acknowledged that many partner countries face repeated crises, structural vulnerabilities, rising debt, food insecurity, and humanitarian needs. France has also placed African investment and the role of public development banks on the G7 agenda.

These issues are not separate. A drought that cuts harvests can weaken revenue, raise debt distress, damage health, interrupt schooling, and make the next investment more expensive. The current Ebola outbreak reminds us how vulnerable we all are to these crises.

The current global financial architecture was built for a world that believed growth could be separated from ecology, projects from systems, and risk from resilience. That world is gone

The dominant development finance paradigm treats each problem in its own box. The world no longer works that way.

That is why the global financial architecture needs a deeper reset; it should build a country’s capacity to withstand shocks and grow over time. Investments should work together. A solar plant that cannot feed a resilient grid, a road washed away by the next flood, or a hospital without reliable water, power, and social services support may look good in a project document and still fail the economy.

First, the world needs a better measure of wealth. GDP is useful, but incomplete. It counts activity; it does not tell us whether a country is building or consuming the assets on which future prosperity depends. A forest cleared for short-term export can raise GDP, and so can rebuilding after a flood.

Neither means that a country is becoming richer if its soils, water, skills, and institutional trust are deteriorating. A reset should ask whether produced assets, natural systems, people’s capabilities, and public institutions are becoming stronger together.

The practical step is not abstract. Finance ministries could require comprehensive wealth impact statements. When a government considers a debt-financed power system, port, irrigation program, or disaster-risk loan, it should show not only the likely effect on deficits and growth, but also the likely impact on water security, land-use management, public health, skills, and future disaster losses.

Creditors and rating agencies should look at the same evidence. A country that protects floodplains, strengthens schools, and reduces energy vulnerability is making itself a safer borrower, even if those gains remain invisible in conventional accounts.

Second, the world needs to appraise investment portfolios, not isolated projects. This is where many well-intentioned plans underperform. A seawall without drainage and mangrove protection may shift risk rather than reduce it.

Climate-smart agriculture without storage, cold chains, and roads leaves farmers exposed. Solar panels without grid upgrades and reliable payment systems can leave generations stranded. The question should not be which project has the highest standalone return, but which combination of investments most improves resilience, productivity, and long-term wealth in the public interest.

This approach would also help mobilize private capital. Investors are often told that developing countries are too risky. But part of that risk reflects weak systems: unreliable power, poor maintenance, exposed supply chains, thin insurance, and fragile public finances.

Coordinated ublic investments should be used to lower these risks at the portfolio level by preparing interconnected pipelines, funding data, providing guarantees, supporting local-currency finance, and strengthening early-warning systems and building the institutions that keep assets working when shocks hit. Capacity building would not be a charity; it would be risk reduction.

Third, states and markets need clearer rules for allocating capital. For policymakers, this means that budgets, debt strategies, and industrial plans should include the assets and vulnerabilities they create. For multilateral development banks, the IMF, credit-rating agencies, and regulators, it means treating climate adaptation, nature protection, social capability, and debt sustainability as one conversation, not four.

Country platforms should bring them into a single investment plan with clear priorities and accountability. For investors, assets that protect water, power, food systems, health, and skills should be viewed as infrastructure for returns, not as ESG decoration.

The G7 can make this pivot at Evian. It could agree that major development-finance packages should include wealth impact statements; that multilateral development-bank country strategies should use portfolio appraisal; that public development banks should standardize guarantees and project preparation for resilience; that debt workouts and new lending terms should reward verified investments that reduce future losses; and that private co-financing should be linked to transparent outcomes. These reforms simply require an acceptance by institutions to judge success differently.

None of this is anti-market, anti-growth, or anti-finance. It is pro-accuracy, pro-stability, and pro-prosperity. The central task is simple: build a financial architecture that strengthens society’s productive capacity and the planet that sustains it, not that merely flatters the next quarter’s accounts.

The current global financial architecture was built for a world that believed growth could be separated from ecology, projects from systems, and risk from resilience. That world is gone.

France’s G7 presidency offers a chance to replace it with a financial system that measures real wealth, funds investments that work together, and rewards countries for reducing the risks that threaten everyone. That is how we move from fragmented finance to resilient prosperity and from short-term gain to long-term global public investment.

 

Hyginus ‘Gene’ Leon is the Executive Director of the Development Bank for Resilient Prosperity and was the sixth President of Caribbean Development Bank (CDB)

Simon Reid-Henry, PhD is a Research Professor at the Peace Research Institute Oslo and Head of Secretariat of the Coalition of Governments (and International Organisations) on Global Public Investment

 

Az Eurosatory 2024 kiállításon mutatkozott be először a nemzetközi közönségnek a Leonardo AW249 Fenice harci helikopter típusa, mely a közeljövőben az egyetlen elérhető európai gyártású harci helikopter. Most, hogy a 2026-os ILA alkalmával sor került az első dinamikus szereplésre is, igencsak megérett az idő egy bejegyzésre róla az elmaradtak pótlására.

Mockup szenzorok és függesztmények.

Az AW249 is hozza az AH-64 megjelenése óta széles körben elterjedt elrendezést. Ez alól kivétel a háromcsövű 20 milliméteres ágyú, mely az ős-harci helikopter, az AH-1 elhelyezését követi.

A jobb szárnycsonk alatt quad irányított páncéltörő rakéta indítókonténerek. Az elődtípus Mangustából a Spike ER következne, de...

 Néha felsejlik a Leonardo többfunkciós terméksorának egy-egy komponense is.

 A pilóta...

 .és az operátor kijelzői.

Első bemutató az Eurosatory 2024 alkalmával.

Ez pedig már a 2025-ös Salon du Bourget, ahol lehetséges fegyvereket is bemutattak a Fenice mellett - hangsúlyozottan referencia gyanánt: anonym cirkáló lőszer és indító konténerei; 70 mm, Akeron LP, Fulgur MANPADS alapú levegő-levegő rakéta és Brimstone.

A vörös pléjbojnyúl-kvartett rejtélye.

Zord

La Société burkinabè de télédiffusion (SBT) joue un rôle stratégique, notamment dans la dynamique de souveraineté en matière de diffusion des programmes radiophoniques et télévisuels en mode numérique. Anciennement rattachée au ministère de la Communication, de la Culture, des arts et du tourisme, la Société burkinabè de télédiffusion (SBT) est passée sous la tutelle du ministère de la Transition digitale, des postes et des communications électroniques, à travers un décret adopté par le Conseil des ministres en février 2026. C'est dans la lancée de ce changement de tutelle, qui vise à mieux arrimer la SBT aux dynamiques du numérique et à renforcer son ancrage dans le secteur des communications électroniques, que la ministre de la transition digitale, des postes et des communications électroniques, Dr Aminata Zerbo, a, dans la journée du mercredi 10 juin 2026, effectué une visite sur des sites à Ouagadougou.

Il s'agit de la station d'émission (site de diffusion pour les régions du Kadiogo et de l'Oubri), située au quartier Kamboinsin ; du centre de distribution numérique (qui est le réseau principal pour la diffusion au Burkina) sis quartier Gounghin, avant d'achever le périple à Ouaga 2000, où se situe l'administration de la SBT. À chaque étape, la ministre de la transition digitale, des postes et des communications électroniques a pu découvrir les infrastructures, les équipements et échanger avec le personnel.

Mme la ministre, suivant la présentation du directeur technique de la SBT.

« Nous avons visité trois sites à travers lesquels nous avons pu voir les installations ; elles sont hautement stratégiques pour la diffusion audiovisuelle sur l'ensemble du territoire national. Aujourd'hui, la SBT, avec ses différentes installations, couvre près de 98% de notre territoire ; ce qui est excellent, même si l'objectif est d'atteindre le taux de 100%. Il est à noter également qu'elle a été impactée par la situation sécuritaire, donc ce taux s'est un peu dégradé. C'est de la fiabilité de ces installations que dépendent la qualité des services et surtout leur continuité sur l'ensemble du territoire. C'est avec satisfaction que je découvre ces infrastructures, ces équipements qui sont aux standards internationaux et qui permettent de pouvoir diffuser des contenus audiovisuels de qualité. C'est également une grande satisfaction pour moi d'avoir échangé avec les travailleurs et de voir que nous avons un personnel très engagé, très professionnel, qui a à cœur de fournir des services de qualité à l'ensemble de nos populations. En plus de cela, nous avons constaté qu'ils (les travailleurs : ndlr) intègrent déjà les directives de la RPP (Révolution progressiste populaire), énoncées par le camarade président du Faso, le capitaine Ibrahim Traoré, en fabriquant des équipements sur place et en implémentant des plateformes maison qui leur permettent d'être plus efficaces. Nous avons également noté, bien entendu, des besoins, notamment en extension d'infrastructures pour permettre à la SBT de répondre aux demandes croissantes de chaînes, en acquisition d'équipements pour renforcer les capacités techniques des équipes dans leurs interventions et dans la maintenance des équipements qui sont répartis sur l'ensemble du territoire national. Ce sont des besoins qui sont très bien notés, je pense qu'il y a déjà des pistes de solutions qui ont été identifiées, nous allons poursuivre les échanges avec la direction générale, dans l'optique de plus de performance de la SBT au service des populations », a, à l'issue de la visite, déclaré la ministre, Dr Aminata Zerbo.

Le directeur général de la SBT, présentant un équipement au centre de distribution numérique.

Elle se réjouit de la dynamique de mutualisation des infrastructures du numérique et du renforcement de la synergie d'action entre les équipes qui s'inscrivent dans l'esprit du transfert de tutelle de la SBT. « Les échanges vont se poursuivre avec la direction générale pour la mise en œuvre diligente de l'ambitieuse feuille de route qui est assignée à la SBT, qui doit aujourd'hui diversifier ses offres de services, notamment explorer la possibilité d'offrir la connectivité. Les équipes sont déjà à pied d'œuvre sur ce chantier et nous espérons avoir le pilote de la mise en œuvre de l'exploitation de ‘'white space'' (comme ils le disent) pour offrir la connectivité à certaines structures de l'administration », a-t-elle ajouté avant d'adresser des félicitations au conseil d'administration, à la direction générale et à tout le personnel de la SBT, pour le travail abattu au quotidien.

Vue partielle de la station d'émission de Kamboinsin.

Une visite que le directeur général de la SBT, Touho Maba David Ganou, entouré de ses proches collaborateurs, apprécie notamment dans le contexte de changement de tutelle et dans la volonté de permettre à la structure de répondre pleinement à ses missions au bénéfice des populations. Il rappelle au passage que la SBT a pour mission de couvrir l'ensemble du territoire par un réseau d'émetteurs et d'assurer la diffusion des programmes télévisuels au Burkina et que, de ce fait, toutes les chaînes de télévision y transitent avant d'être diffusées sur le territoire. « En plus de cela, nous avons la co-localisation, des partages d'infrastructures pour permettre aux chaînes de télé, aux radios, aux fournisseurs d'accès internet de passer à travers notre réseau d'émetteurs implantés sur l'ensemble du territoire pour pouvoir atteindre leurs populations. Nous faisons aussi, pour ceux qui le désirent, des mesures d'audiences, donc de l'audiométrie, et du monitoring pour ceux qui le désirent sur l'ensemble de notre réseau », a décliné le directeur général de la SBT, Touho Maba David Ganou.

Pour le directeur général, Touho Maba David Ganou, cette visite traduit l'intérêt des autorités vis-à-vis de la SBT.

Lire aussi : Société burkinabè de télédiffusion : Les redevances de diffusion sur la TNT connaissent une réduction de 52%

O.L.
Lefaso.net

Le Tribunal de grande instance (TGI) de Bobo-Dioulasso a accueilli, ce mercredi 10 juin 2026, la cérémonie marquant l'entrée officielle de onze clercs de notaire dans l'exercice de leurs fonctions. Réunis à la barre de la juridiction, les impétrants ont ainsi levé la main droite pour jurer de respecter les lois et règlements régissant la profession notariale, tout en s'engageant à accomplir leurs missions avec exactitude, probité et loyauté.

Cette prestation de serment, prévue par les textes encadrant la profession de notaire au Burkina Faso, constitue une étape incontournable avant l'inscription des clercs sur le registre de l'Ordre des notaires. Au-delà du caractère formel de l'acte, la cérémonie a été présentée comme un engagement solennel envers la loi, la justice et les citoyens.

Conformément à l'article 19 du décret n°2022-0515/PRES-TRANS/PM/MJDHRI/MEFP portant application de la loi n°021-2019/AN du 7 mai 2019 relative au statut des notaires, tout clerc de notaire doit prêter serment devant la juridiction compétente avant son inscription au registre professionnel. Le serment prescrit stipule : « Je jure de me conformer aux lois et règlements concernant la profession de notaire et de loyalement remplir mes fonctions de clerc de notaire avec exactitude et probité et d'observer en tout l'obligation qu'elle m'impose ».

Le présidium lors de la cérémonie de prestation de serment

Dans ses réquisitions, le substitut du procureur du Faso près le TGI de Bobo-Dioulasso, Abdoul Gafarou Nacro, a rappelé toute la portée de cet engagement. « Le serment n'est pas qu'une simple formule. Ce ne sont pas juste des mots que l'on prononce. C'est un engagement ferme et solennel. C'est un pacte que vous nouez avec le peuple burkinabè et avec la loi », a-t-il déclaré à l'endroit des nouveaux clercs.

Selon lui, cette obligation légale vise ainsi à faire peser sur les clercs les mêmes exigences professionnelles et éthiques que celles qui incombent aux titulaires de charge. En effet, les clercs participent quotidiennement à la préparation et au suivi des actes authentiques aux côtés des notaires. « Dès l'instant où vous prêtez serment, vous êtes soumis à des obligations. Vous devez avoir des comportements tels que le justiciable qui vous rencontre ait le sentiment d'avoir affaire au notaire lui-même », a-t-il insisté.

Des notaires présents à la prestation de serment dont le président de l'ordre (à l'extrême gauche)

Pour le parquet, cette formalité contribue également à renforcer la confiance du public dans les professions juridiques. Les clercs sont souvent les premiers interlocuteurs des citoyens dans les études notariales. Ils accueillent, orientent et accompagnent les usagers dans leurs démarches. « Les actes notariés sont des actes authentiques qui font foi jusqu'à inscription de faux. Les populations doivent pouvoir avoir confiance en ceux qui participent à leur élaboration », a-t-il indiqué. Le substitut du procureur du Faso a par ailleurs invité les citoyens à demeurer vigilants lorsqu'ils signent des actes, en exigeant notamment des explications claires ou une traduction dans leur langue lorsqu'ils en éprouvent le besoin.

Le substitut du procureur du Faso près le TGI de Bobo-Dioulasso, Abdoul Gafarou Nacro, a rappelé toute la portée de cet engagement

Une exigence légale et déontologique

Président de l'ordre des notaires du Burkina, Maître Yacouba Dembélé a salué cette cérémonie qui répond, selon lui, à une double exigence : légale et déontologique. « Le notaire est un officier public ministériel. Les actes qu'il établit bénéficient d'une présomption de légalité et d'exactitude. Il est donc indispensable que les personnes qui l'accompagnent dans l'accomplissement de ses missions soient elles-mêmes soumises à des exigences élevées de professionnalisme et d'intégrité », a-t-il expliqué.

Maître Yacouba Dembélé a salué cette cérémonie qui répond, selon lui, à une double exigence : légale et déontologique

Pour le président de l'ordre, la prestation de serment participe à l'amélioration de la qualité du service rendu aux populations et à la consolidation de la sécurité juridique. Il a rappelé aux nouveaux clercs les valeurs fondamentales qui doivent guider leur carrière à savoir la loyauté, la confiance, la probité, la discrétion professionnelle et le sens du service. « Tout ce que nous faisons vise à garantir la sécurité juridique des populations. Le serment que vous venez de prêter vous oblige à être davantage professionnels, plus attentifs aux attentes des citoyens et plus engagés dans l'accomplissement de vos missions », a-t-il exhorté.

Des autorités de l'appareil judiciaire ont pris part à cette cérémonie

Des clercs conscients de leurs responsabilités

Du côté des impétrants, la cérémonie a été vécue comme un moment fort de leur parcours professionnel. Clerc de notaire de première catégorie exerçant dans l'étude de Me Karim Kaboré, Anastasie Somda estime que cette prestation de serment constitue un rappel solennel des responsabilités qui incombent aux collaborateurs des études notariales. « Nous travaillons aux côtés des notaires depuis plusieurs années pour certains d'entre nous. Mais ce matin, cette cérémonie nous rappelle de façon solennelle l'importance de notre engagement. Nous repartons avec davantage de détermination à exercer nos fonctions dans le respect de la probité et de la loyauté », a-t-elle confié.

Clerc de notaire de première catégorie, Anastasie Somda estime que cette prestation de serment constitue un rappel solennel des responsabilités qui incombent aux collaborateurs des études notariales

À travers cette prestation de serment, les onze clercs de notaire rejoignent officiellement le cercle des professionnels appelés à contribuer, aux côtés des notaires, à la sécurisation des actes juridiques et à la protection des droits des citoyens.

Romuald Dofini
Lefaso.net

Quelques jours après son installation officielle, le Conseil d'administration de la radio de l'AES, Daandé Liptako, a été reçu par le Premier ministre ce mercredi 10 juin 2026. Au cours des échanges, Rimtalba Jean Emmanuel Ouédraogo a insisté sur le rôle stratégique de ce média confédéral dans la lutte informationnelle et la promotion d'un récit porté par les peuples du Burkina Faso, du Mali et du Niger.

Composé de neuf membres issus des ministères en charge de la Communication, des Affaires étrangères et des Finances du Burkina Faso, du Mali et du Niger, le Conseil d'administration a un mandat de trois ans, renouvelable une fois.

La présidente du Conseil d'administration (PCA), Moussokoura Konaté, a rendu compte au Chef du Gouvernement des travaux de la première session.

"Nous avons adopté huit projets de délibération. Il s'agit de textes stratégiques qui concernent l'organisation et le fonctionnement de la Direction générale, le budget de démarrage, la feuille de route éditoriale, le statut du personnel. Désormais, la direction générale dispose d'une boussole, d'un cadre légal, réglementaire et stratégique pour lancer officiellement les activités", a-t-elle indiqué.

Le Premier ministre a salué le travail abattu et encouragé le Conseil à traduire en actes concrets la vision des chefs d'État du Burkina Faso, du Mali et du Niger.

"Nos plus hautes autorités ont compris que le combat engagé ne peut être gagné sans des outils pour contrer la guerre informationnelle. Vous avez un rôle stratégique de gouvernance et d'orientation. Vous jetez les bases de la radio confédérale. Vous êtes les pionniers d'une aventure historique", a-t-il déclaré.

Pour lui, l'enjeu est clair : l'AES doit imposer son propre narratif, fondé sur la paix, la fraternité, la cohésion, la souveraineté et la reconquête de la fierté des peuples du Sahel.

"Le narratif de la neutralité absolue s'écroule comme un château de cartes. Chaque média défend une cause. Dans un contexte où l'on veut diviser les peuples du Sahel, la radio ne sera pas jugée sur sa neutralité, mais sur sa capacité à porter la cause des peuples de l'AES", a-t-il affirmé.

Réaffirmant l'engagement des plus hautes autorités à accompagner le média, le Chef du Gouvernement a conclu : "Nous ferons en sorte que la radio s'impose par la qualité de son contenu. Nous avons la conviction qu'on va y arriver. Affranchissez-vous des vérités d'école. Laissez-vous guider par les réalités géostratégiques de notre espace confédéral".

Avec cette audience, l'AES confirme sa volonté de se doter d'outils de communication souverains, capables de produire et de diffuser son propre récit.

Lefaso.net

Source : DCRP/Primature

A Szolnok-Szandai repülőtéren zajló Hüse Károly ejtőernyős emlékverseny apropóján kaptunk lehetőséget a Mi-17-essel MH színekben valószínűleg utolsó repülésre, és nem mellékesen a típus fotózására a növekvő felhőzet nyújtotta nagyon szerencsés, szűrt fény közepette. Köszönet azoknak, akiket illet, különösen az MH86-ot a mai napért! 

"Műveleti" stílusban a Tisza medre felett.

A rendezvény kellékei között az "igásló". Kevés olyan jól hasznosult típust, vagy típuscsaládot az honvédség légierő történetéből, mint a Mi-8 (Mi-17) közepes szállító helikoptert.

Kb. 2000-en történő gépelhagyást követően nyílnak a légcellás ernyők Szandaszőlős felett.

A Mi-17-es közelgő távozásával a teljes Mi-8-as családra jellemző, rutinszerű gurulásból történő felszállások látványának is búcsút inthetünk. Itt egy különösen szép, orrfutóról történő elemelkedés pillanata.

Azt hiszem, ezt nevezik élő emlékezetnek. Elmondhatatlanul könnyebb a kapcsolódás az ilyen hősökhöz.

Zord

 

László Ferenc pályafutása a mezőgazdasági repülésben eltöltött időszakot követően a légimentésben teljesedett ki. A 47 év repülést, 62 429 felszállást és 9007 óra 58 perc repült időt magába foglaló szakmai életútról folytatott beszélgetésünket ezzel a másfél évtizedes időszakkal zárjuk.

Korábban volt rálátásod a helikopteres légimentésre?

- 1990-ben az Aerocaritas légi mentőszolgálatnak dolgoztunk be MD 500-assal, de a típussal érdemben nem tudtunk segíteni. Kivittük a helyszínre az egészségügyieket, akik besegítettek a mentőknek, aztán hazarepültünk. Az MD 500-as egy kiváló helikopter, de légimentésre nem alkalmas a kis mérete miatt. Lett némi elképzelésem a légimentésről, de ez nagyon kevés volt. Nekem ez az időszak márciustól május elejéig tartott. Sajnos a hírközlés kezdetleges volta miatt nagyon kevés feladatot kaptunk.

Egy volt évfolyamtársad, Érseki György jóvoltából 2006-ban kerültél a valódi légimentéshez. Ott milyen típusokon volt lehetőséged repülni?

- Miután felvettek, Mi-2-es típustanfolyamon vettem részt, amit egy szerelő tartott a Markó utcában. Ekkor mutatta meg a főpilóta, Érseki Gyuri egy laptopon az EC135-öst, azzal, hogy ez a jövő, de oda a Mi-2-esen át vezet az út. Az EC135-ös beszerzés hátterét nem ismertük - csak annyit tudtunk, hogy osztrákoktól bérelt, alig használt gépekkel repülhetünk - de istenigazából nem is érdekelt minket, csak az, hogy rövidesen ilyen géppel dolgozhatunk majd. Az elmélet után Budaörsön volt a Mi-2-es gyakorlati átképzés. Összesen hét óra volt, de sokszor nem volt üzemanyag, és nagyon elhúzódott. Hármunknak kellett az átképzés, mert a légimentéshez jelentkező volt katonai pilóták már addig is repülték a Mi-2-est. Ők oktatóval repültek néhány mentési feladatot és utána önállóan dolgozhattak. Mi egy pénteki napon fejeztük be a képzést és akkor szólt a Gyuri, hogy hétfőn három embert várnak Wiener Neustadtban EC135-ös átképzésre. Nekem nem volt még meg az éjszakai képzésem, ezért más ment helyettem, én pedig Miskolcon megszereztem a mentős jogosítást és megcsináltuk az éjszakait is. A pécsi légimentő bázisra kerültem, ahol először oktatóval mehettem menteni a Mi-2-essel, majd 2006 szeptemberétől önállóan is. Érdekesen alakult az élet a továbbiakban, nagy lelkesedéssel ismerkedtem az új feladatokkal és az új típussal. Közben felhívták a figyelmünket, hogy foglalkozzunk sokat az angol nyelvvel, mert az EC átképzés angolul folyik és a típus szakirodalma sem lesz magyarra fordítva, ahogy az eddig repült típusoknál történt. A nyelvi felméréshez felrendeltek minden érintettet Budaörsre és a HeliAir képzésvezetője mindenkivel beszélgetett fél órát. Bemutatkozás után beülve a helikopterbe találomra felnyitotta a légiüzemeltetési utasítást és elmagyarázta az adott oldalon levő dolgokat, majd visszakérdezett. Nyelvvizsga meglétét nem kérte senkitől, majd megállapította, hogy boldogulni fogunk a későbbiekben.

[...] Bővebben!

Szerencsésen szép illusztráció a feltörekvő Törökországhoz, mely nélkül - egyre több példával alátámasztottan - immár nincs meg, nem is nagyon lehet meg az évődő európai védelmi szektor. Legyen szó technológiáról, kapacitásokról, vagy magáról a "délkeleti bástyaságról". 

Zord

- Agenda / Albanie, Région parisienne

A török-görög konfliktus évszázadok óta tartó feszültségekre vezethető vissza, amelyek főként történelmi és kulturális gyökerekkel bírnak. A két ország közötti területi viták, a tenger megosztása, illetve a migrációs áramlatok kezelése még inkább megnehezíti a két nép békés együttélését a térségben. Az elemzés célja bemutatni az ellentét geostratégiai hátterét, különös tekintettel a tengeri viszonyokra, továbbá felhívni a figyelmet a helyzet stabilizálásának szükségességére.

A két ország közötti összetűzések kiemelt figyelmet érdemelnek, mivel a növekvő feszültség nem egyszer közel eszkalációhoz vezetett az elmúlt években. Mindkét ország fontos tagja a NATO-nak, illetve az Európát célba vevő illegális migráció elleni védekezésnek.

Törökország jelenleg a legtöbb menekültet befogadó állam a világon[1], amelynek egyik fő oka nem más, mint az ország földrajzi elhelyezkedése. Az öt országból, amellyel közös szárazföldi határai vannak (Szíria, Irak, Irán, Örményország és Georgia) több államban jelenleg is fegyveres konfliktus folyik.

2015 őszén az Európai Unió együttműködést kezdeményezett a menekültáradat tekintetében frontországgá vált Törökországgal. Az együttműködés keretein belül megszületett egy megállapodás, amelyben Ankara vállalta, hogy megfékezi a menekülthullámot, az EU pedig ehhez anyagi forrást biztosít. A török kormányfő azonban 2020 elején bejelentette, hogy megnyitja az európai határait, arra hivatkozva, hogy az Unió nem tartotta be a megállapodás rá eső részét – például, hogy felgyorsítja az ország EU-csatlakozását, vagy, hogy hatékony segítséget nyújt a menekültügyi helyzet kezelésében. A döntés következtében tavasszal többezer ember ragadt az Égei-tengeren, mivel a görög hatóságok nem engedték kikötni a hajóba ültetett menekülteket a szigeteken, a török hatóságok pedig nem voltak hajlandóak visszafogadni őket. A kialakult migrációs válság megfelelő kezelését igencsak megnehezítette a járványhelyzet és az azzal összefüggésben bevezetett korlátozások.

2020 több szempontból is kritikus évnek mondható a két ország viszonyát tekintve, gyakorlatilag 1974 óta nem volt ilyen súlyos a helyzet. Januárban Görögország megállapodást írt alá Ciprussal és Izraellel a Kelet-Mediterrán Gázvezeték (East Med pipeline deal) megépítéséről, amely projekt célja Törökország szerint az, hogy kizárják őt a régióban található energiaforrások felhasználásából. Görögország ezt követően 2020 nyarán az olaszokkal is olyan tengerjogot érintő megállapodást kötött, amely lehetővé teszi szigeteinek teljes kizárólagos gazdasági övezet alá vonását (ezen fogalmak jelentését a későbbiekben részletesen tárgyaljuk), mely ismét török felháborodást váltott ki. Időközben a törökök – válaszul a görög lépésekre azzal fenyegetőztek, hogy olaj- és gázkutatást végeznek a görög tengeri területeken, majd az Oruç Reis elnevezésű hajóval megsértették a térség szabályait. A fenyegetések, illetve a kölcsönös etikátlan cselekmények júliusban elindították a két ország teljes haditengerészeti állományának telepítését az Égei-tengerre. Augusztusban egy látszólagos balesetben a görög Limnos és a török Kemal Reis hajók összeütköztek, utóbbi meg is sérült. Ekkor a francia elnök jelezte, hogy átmenetileg fokozza katonai jelenlétét a térségben, tekintettel a növekvő feszültségre. Még e hónap végén Görögország új tengeri-területi igényt fogalmazott meg, melyet szintén a későbbiekben fogunk tárgyalni. A jogosulatlannak tekintett török fúrásokat az EU sem hagyta válasz nélkül: nyár végén egy szankcióscsomagot dolgoztak ki Törökország ellen, amelyet ősszel életbe is léptettek.

Ekkor lépett be a konfliktusba a NATO. A főtitkár találkozóra hívta a két ország képviselőit, hogy megvitassák a lehetséges megoldásokat, megállapodás azonban nem született. Ekkor Athén tizenkét év után először bejelentette, hogy növeli az ország védelmi kiadásait. A fegyverkezési tervekről készült jelentés alapján az elképzelések megdupláznák az ország védelmi beszerzési költségvetését. Októberben Brüsszel bejelentette: újragondolja a szankciókat, bizonyos feltételekkel, erre a török válasz a ciprusi Varószia nevű város elfoglalásával való fenyegetőzés volt. A hónap végén Görögország bejelenti, hogy párbeszédet kezdeményez Törökország NATO-beli ellenfelével, az Egyesült Államokkal. A diplomáciai lépésnek meg is lesz az eredménye; év végén az USA szankciókat bocsát ki a Török Védelmi Ipar Elnöksége ellen.

A szembenállás legkritikusabb pontja: a tenger

A két ország közötti ellentét egyik alappillére kétségtelenül a tengerjogban rejlik. A tenger stratégiai jelentősége kiemelkedő; meghatározza egy ország kereskedelmi kapcsolatait, gazdaságát, közlekedési lehetőségeit, energia- és védelempolitikáját, gyakorlatilag egy ország geopolitikai mozgásterét.

A tengeri határviták gyökerei a II. világháborúra vezethetők vissza, egyik legfontosabb forrása jelenleg az ENSZ Tengerjogi Egyezménye, amelyet Görögország aláírt és ratifikált, Törökország azonban nem. Mi több, a Görögország által megfogalmazott igényt, miszerint a térségben érvényben lévő 6 mérföld helyett 12 tengeri mérföldig terjedhetnek a felségvizek, és ezt a szigetek tekintetében is érvényesíteni kívánja, a török kormányfő egyenesen casus bellinek nevezte. Érdekes nyilatkozat, tekintettel arra, hogy más területeken Törökország határozottan ragaszkodik a 12 mérföldes szakaszhoz. Az Égei-tengeren azonban amennyiben érvényben lenne a szabályozás ezen pontja, Törökországnak gyakorlatilag nem lenne szabad kijárata a tengerre, ezzel pedig Görögország is tisztában van.

A Tengerjogi Egyezmény 121. cikk (2) bekezdése értelmében minden szigetnek[2] joga van a felségvizekhez, kizárólagos gazdasági övezethez és kontinentális talapzathoz, mielőtt azonban a törvény alkalmazását illető viták vizsgálatába belekezdenénk, nem árt tisztázni, mit is jelentenek pontosan ezek a fogalmak. A parti tenger az alapvonaltól mért 12 tengeri mérföld (22,2 km) hosszan nyúló övezet, ennek külső szélétől kifelé terül el a csatlakozó övezet, amelyen belül az állam korlátozott ellenőrzést gyakorolhat a saját területén, illetve a parti tengeren. Az ellenőrzés jellemzően a vámügyi, bevándorlási, vagy egészségügyi jogszabályok megsértésének megelőzésére vagy szankcionálására vonatkozik. Az alapvonaltól mért legfeljebb 200 tengeri mérföldig (370,4 km) terjedhet a kizárólagos gazdasági övezet, amelyen belül a parti ország ellenőrzi az összes gazdasági forrást – melyek jellemzően a halászat, bányászat és az olajkutatás-, illetve ezek esetleges környezetszennyezését is. Végül az igénylés alapján megállapított kontinentális talapzat, amely voltaképpen a kontinens tenger alatti folytatása, az a perem, amely a szárazföld felől a tenger alá nyúlik. Mivel a konvenció kimondja, hogy a felosztás minden szigetre érvényes, a görög álláspont szerint a szokásjog következtében az azt alá nem író államokra nézve is kötelező. Azokon a területeken, ahol a szigetek közelsége miatt területi kérdések vetülnek fel, ott a megállapodás szerint az egyenlő távolság elve alapján kell szabályozni és egy középvonalat találni.[3] Míg azonban Görögország a nemzetközi partvonalat tekinti kiindulópontnak a határok számításánál – ezzel a szigeteket is figyelembe véve, addig Törökország a kontinentális talapzattól kifelé számolja a középvonalat. Érzékelhetjük, hogy a két számítás adta eredmény jelentősen eltér egymástól. A zóna felosztása tekintetében a görög érvelés ugyan szilárdabb nemzetközi jogi alapokon nyugszik, egyelőre egyetlen nemzetközi fórum se ismerte el. Közben a törökök rendre megsértik az Egyezmény egyes rendelkezéseit azzal, hogy haditengerészeti járőrözést, illetve kutatómunkát folytatnak a térségben. Erre válaszul a görög hajók az Egyezményre hivatkozva nem végeznek sem kutatást, sem pedig fúrásokat, helyette inkább a török hajókat követik.

Érdemes megfigyelni azt is, mi állhat az agresszív török külpolitika hátterében is, így jutunk el a „Kék Haza” (’Mavi Vatan’) doktrínához. A doktrína szerint Törökország elsődleges érdeke és célja, hogy a tengeri térség vezető hatalmává váljon, vagyis ellenőrzése alá vonja a Földközi-, az Égei- és a Fekete-tengert, azon belül is kiemelt figyelmet fordítva a tenger adta erőforrásokra: a kőolaj- és földgázlelőhelyekre. Az évek során ez komoly biztonságpolitikai kihívássá vált a térségben[4], melynek kapcsán Törökország összetűzésbe keveredett a régió országaival, az Európai Unióval és az Egyesült Államokkal is. Görögország válaszul a törökök diplomáciai elszigetelődésére igyekszik megerősíteni a pozícióját, így megállapodást kötött Egyiptommal, melyben egyhangúan elítélik a tengeri határkijelölést érintő török álláspontot. A megállapodásban azonban Athén olyan területi követeléseket támasztott, melyeket még Egyiptom sem volt hajlandó maradéktalanul elfogadni, hogy elkerülje a törökökkel való konfrontációt, illetve ezeket az igényeket az Európai Unió is jogellenesnek találta, így amennyiben Görögország is agresszív külpolitikát kíván folytatni, könnyen elveszítheti Brüsszel támogatását a kérdésben.

Ciprus szerepe a konfliktusban

Nem lehet úgy beszélni a török-görög ellentétekről, hogy ne tennénk említést a Ciprusi Köztársaságról.

Történelmi alapokon nyugszik mindkét ország ragaszkodása a szigethez, így vált a görög és török nacionalista törekvések középpontjává. Bár a szigetország 1960-ban függetlenné vált, a többségi görög lakosság körében már ekkor széles körben elterjedtté vált a Görögországgal való egyesülés gondolata. Mi több, a szélsőséges „Megali eszme” szerint a földközi-tengeri szigetvilágon túl minden, jelentős görög lakossággal bíró területet egy Nagy-Görögországban kellene egyesíteni. Az elképzelés ráadásul Konstantinápolyt (Isztambul) jelöli meg fővárosnak. Az ezzel szemben álló török álláspont sem kevésbé szerény: az ötvenes években az akkori török miniszterelnök kormánya kijelentette, hogy Ciprust „Anatólia déli meghosszabbításának” tekintik, ennek értelmében tehát Törökország területe. A Köztársaság létrejöttét követően folyamatosak voltak a két etnikum közötti atrocitások, a legsúlyosabb esztendő 1974 volt, amikor a szigeten kialakult belpolitikai válságra Törökország katonai intervencióval válaszolt. A helyzet NATO-beavatkozásig fajult, végül létrejött a mai napig egyfajta határként működő „Zöld Vonal”. A sziget teljes története a Köztársaság létrejöttéig külön tanulmányt érdemelne, most azonban koncentráljunk arra, miként mélyíti a  két ország közötti konfliktust, illetve milyen stratégiai szereppel bír a szigetország.

Földrajzi elhelyezkedése teszi kiemelt jelentőségűvé: kiváló bázis a Közel-Kelet felé irányuló műveletekhez, illetve rendkívül fontos földgázlelőhely. 2011-ben a két ország bizonyított gázkészletét jelentős mértékben meghaladó földgázkészletet találtak a sziget déli környékén. Persze európai tekintetben az orosz függésen ez a mennyiség sem tudna változtatni, de új gazdasági lehetőségeket teremtene. A gázlelőhely mellett más szempontból is kedvező helyet foglal el a térképen, a sziget ugyanis a Szuezi-csatorna előterében helyezkedik el, amely a világkereskedelem egyik legfontosabb hajózási útvonalának számít.[5] Érthető tehát a két ország befolyás megszerzésére irányuló törekvése.

A konfliktus szerepe a nemzetközi kapcsolatokban – sürgős megoldás kell

Most, hogy áttekintettük az ellentét főbb geopolitikai mozgatórugóit, vizsgáljuk meg, miért lenne elengedhetetlen a kérdés rendezése a nemzetközi kapcsolatok tekintetében.

A konfliktus egy EU tagállam és egy csatlakozó ország között áll fenn, ami azt eredményezi, hogy a régió stabilizálásához EU érdek is fűződik. Brüsszel nem engedheti meg magának, hogy Törökország diplomáciai értelemben még jobban eltávolodjon a Nyugattól, mivel az hasonló következményekkel járhat, mint amit a 2020-as migrációs válság idején láthattunk. Ezzel Athénra helyezik a fókuszt, szorgalmazzák aktív külpolitikai szerepvállalását és minden olyan kísérletet támogatnak, amely csökkentheti a feszültséget. Görögország szerepe az orosz-ukrán háború okán különösen felértékelődött, szóba került ugyanis lehetséges energiaelosztó-szerepe, amely megköveteli, hogy békés megoldásra törekedjenek.

Kritikus pont továbbá, hogy a feszültség két NATO tagállam között áll fenn, egy esetleges eszkaláció tehát automatikusan kihatással lenne a szövetség valamennyi tagjára. A törökök Ciprus kapcsán korábban összetűzésbe keveredtek az Egyesült Államokkal is, a konfliktust lezáró fegyverembargó pedig hatalmas lökést jelentett a hazai védelmi iparnak. Ankara jelentősen megnövelte a haderő fejlesztésére fordított kiadásokat, így létszámát tekintve jelenleg a második legnagyobb fegyveres erővel rendelkezik a szövetségen belül. A tagállamok közötti viták alapvetően nem számítanak kivételesnek, magukban hordozzák azonban annak veszélyét, hogy a politika szintjén megjelenő konfliktusok túlzottan előtérbe kerülnek, amely negatív hatással lehet a katonai-szakmai együttműködésre. Geostratégiai szempontból Törökország a NATO számára is kulcsfontosságú szereplő, két súlyos biztonságpolitikai kérdéskörben is meghatározó: tranzitország az energiapolitika területén és szigetelő állam szerepét tölti be az illegális migráció tekintetében.

A ciprusi helyzet egyébként az EU és a NATO együttműködésének is gátat szab. A szigetország az előbbi szervezetnek tagja, míg az utóbbinak nem, Törökország esetében pedig pont fordítva. Az évek során egyfajta kettős vétó rendszere alakult ki, mindkét ország abban a szövetségben, amelyben tagállam, rendre megvétózza a másik felet előnyösen érintő kezdeményezéseket és javaslatokat.

A két ország vezetői mindeközben semmilyen hajlandóságot nem mutatnak a konfliktus békés rendezésére. Erdoğan rendszeresen katonai lépésekkel fenyegetőzik. 2022-ben az ország megkezdte saját rövid hatótávolságú ballisztikus rakétáinak fejlesztését, ami a kormányfő szerint „megijeszti a görögöket”. Az évek során többször fogalmazott meg expanziós törekvéseket, rendszeressé váltak az olyan hírek, amelyek szerint török hadihajók lövéseket adnak le a Földközi-tengeren, hol Ciprus közelében, hol pedig a görög kizárólagos gazdasági övezeten belül. Törökország továbbá 2017-ben bejelentette, hogy Oroszországtól fegyvert vásárol, sikeresen be is szerezték az Sz-400-as légvédelmi rakétarendszert, amely növeli a feszültséget.

A konfliktus sokkal kevesebb nemzetközi figyelmet kap, mint amennyit jelentősége alapján érdemelne. A török agresszió és az erre adott etikátlan görög válaszok megnehezítik a nemzetközi együttműködést, és olyan biztonságpolitikai kérdéseket vetnek fel, amelyek sürgősen megoldásra szorulnak.

 

 

Irodalomjegyzék

• ENSZ Tengerjogi Egyezmény [UNCLOS] https://eur-lex.europa.eu/HU/legal-content/summary/united-nations-convention-on-the-law-of-the-sea.html
• Mavi Vatan https://www.mfa.gr/images/docs/maps/en/map8.pdf
• Csorba Éva, 2024. A görög-török tengerjogi viták alakulása Kiriákosz Micotákisz kormányzása időszakában https://journals.lib.pte.hu/index.php/polusok/article/view/7487/7012
• Kacziba Péter, 2013. A ciprusi földgázkincs szerepe a Kelet-Mediterráneum geopolitikai átrendeződésében 4. o. https://www.researchgate.net/profile/PeterKacziba/publication/305776247_A_ciprusi_foldgazkincs_szerepe_a_Kelet-Mediterraneum_geopolitikai_atrendezodeseben_KUL-VILAG_ONLINE_No_3-4_pp_20-41_2013/links/57a1100708aeef8f311c7d3a/A-ciprusi-foeldgazkincs-szerepe-a-Kelet-Mediterraneum-geopolitikai-atrendezodeseben-KUeL-VILAG-ONLINE-No-3-4-pp-20-41-2013.pdf
• Petrus Szabolcs: Határvita a Földközi-tenger keleti medencéjében https://jogaszvilag.hu/vilagjogasz/hatarvita-a-foldkozi-tenger-keleti-medencejeben/
• Al Jazeera Annus Horribilis: Key Greek-Turkish Developments in 2020 https://www.aljazeera.com/news/2020/12/23/annus-horribilis-key-greek-turkish-developments-in-2020

[1] A mai NATO szerk.: Szenes Zoltán, Zrínyi Kiadó 2021. Pénzváltó Nikolett: Törökország és a NATO 100. o.

[2] Kivétel ez alól az olyan sziklaszirt, mely nem képes emberi lakóhelyet, illetve saját gazdasági életet fenntartani

[3] ENSZ Tengerjogi Egyezménye [UNCLOS] https://eur-lex.europa.eu/HU/legal-content/summary/united-nations-convention-on-the-law-of-the-sea.html

[4] Csorba Éva 2024.

[5] Kacziba Péter 2013.

A Együttélés és szembenállás – A török-görög konfliktus bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Rückblickend schütteln wir nur den Kopf: Wie bloss konnte so ein Auto passieren? Hier kommen sieben Automodelle, die ihre Hersteller fast oder völlig ruinierten.

Der ehemalige Speed-Spezialist Peter Fill verliert seinen Trainerposten im italienischen Skiverband. Auch für den Südtiroler selbst kommt der Entscheid überraschend.

700 Tote in 70 Jahren: Der Lake Lanier in Georgia gilt als einer der tödlichsten Seen der USA. Unter der Wasseroberfläche liegen alte Strassen, Bäume und die dunkle Geschichte eines versunkenen Ortes. Dazu kommen Geistergeschichten und reale Gefahren.

Im Nahen Osten fallen weiter Bomben, Welthandel leidet – und US-Präsident Trump verharmlost den Iran-Krieg. «Keine grosse Sache für uns», sagt er im Oval Office. Während jetzt selbst Republikaner gegen ihn drehen, spielt er den Flächenbrand klein.

Terence Hill wagt im Kurzfilm «Socceritos» von Denner ein Comeback. Die Filmemacher verraten, wie die Zusammenarbeit mit dem Kult-Schauspieler zustande kam.