You are here

ETTDK Papers

A 2005-2008 közötti időszak elemzései, melyek az Europa Varietas Intézet előfutárának, az ELTE-ETTDK-nak keretében jöttek létre. Az elemzések keretében megfogalmazott vélemények csak a szerzőket kötelezik és nem feltétlenül esnek egybe az EuVI véleményével.

Az elemzéssorozat folytatásaként tekintse meg az EuVI Elemzéseket.

Nr. 19. Hibernia non coronat ◊ Türke András István (2008.06.18.)

Korainak bizonyult a mini-treaty elfogadása feletti öröm, és egyenlőre jelen elemzés szerzője is “tartalékolja az energiáit”, hogy komolyabb elemzéseket szenteljen a lisszaboni szerződésnek. 2005-ben az alkotmányos szerződésről írt számos kiváló elemzés került a kukába vagy vált egy csapásra irreleváns dokumentummá a francia és holland nem után, melynek okait az ETTDK Papers első számában elemeztük 3 éve. Várható volt ugyanis, hogy az egyedül népszavazó írek elutasítják a javaslatot és kérdéses, hogy a “kifárasztásos szavaztatás” módszerének többszöri alkalmazása beválik-e : az írek ugyanis a nizzai (2001) szerződést is, de utána a némileg módosított szöveget „addig szavaztatták” velük, amíg bele nem fásultak az ellenállásba és néhány szimbolikus engedményt is kaptak. Valóban, a legegszerűbb megoldás most is az íreket okolni a kudarc miatt, mégha a franciák vagy a britek is ugyanígy leszavazták volna, ha lett volna rá alkalmuk, mi azonban inkább a probléma gyökereinek megvilágítására törekszünk...


Nr. 18. Az Európai Unió és a globalizáció ◊ Schlenker Ádám (2007.09.18.)

Az Európai alkotmányt elutasító 2005-ös francia és holland népszavazás után ismételten, sőt mondhatni újult erővel lángolt fel az a szenvedélyes politikai és gazdasági vita, amelynek témája Európa,és azon belül is az Európai Unió viszonyulása a globális világgazdasági rendszerhez és ennek következményéhez. Általánossá vált az a nézet, hogy a második világháború utáni Nyugat –Európai gazdasági –társadalmi környezetet alapvetően meghatározó jóléti állam megszűnőben van, és a helyére az olyan nemzetközi szervezetek nevével, mint például a WTO vagy IMF fémjelzett neoliberális gazdaságpolitika lép, amely a szociális biztonságot drasztikusan felszámolja. Kétségtelen tény, hogy az Európai Unión belül már egy jó ideje, sőt egyenesen a Maastrichti szerződés hatályba lépése óta (1993) politikai irányultságtól függetlenül megkongatták a vészharangot, jelezve, hogy a Szociális Európa létét komoly veszély fenyegeti...


Nr. 17. Új EU-bővítési stratégia - A törékeny konszenzus háttere ◊ Reich Anna (2007.02.10.)

A 2005-ös év nem volt könnyü az európai integráció számára. 2006, EU szemszögből nézve, nyugodtabbnak bizonyult, különösebb válságok nélkül zajlott le. 2006-ban tulajdonképpen az előző évben, az Alkotmányos Szerződés elutasításának nyomán felszínre került problémákkal kellett szembe nézni. Többek között a lassuló gazdasági teljesítéménnyel, az új közös költségvetés elfogadásával, a bővítési stratégia irányával, a migrációs politika, valamint a közvélemény alakulásával. A fenti problémák közül a bővítés annyiban külön kezelendő, hogy gyakorlatilag az egész Unió müködésére hatással van, így teljesítményét gyakorlatilag minden területen befolyásolja. Az Unió tehát 2006-ban nagy figyelmet szentelt a bővítésnek és a mögötte rejlő folyamatoknak, és a decemberi Európai Tanács is javarészt e kérdések megvitatásával telt...


Nr. 16. Audiatur et altera pars! - A nemzetközi rendszerről iszlám szemszögből ◊ Türke András István (2007.01.14)

Alábbiakban a nemzetközi hírű, a nyugati világ által terroristának tartott, iszlám hitre tért és Carlos néven elhíresült Ilich Ramirez Sanchez egy-két figyelemreméltó gondolatát vethetjük össze a médiából napjainkban felénk áramló nyugati álláspontokkal. Természetesen Carlos gondolatai erősen szubjektív indíttatásúak, aligha tükrözik a teljes iszlám világ véleményét, azonban segíthetnek megérteni egy teljesen más értékeken nyugvó gondolatrendszert és szemléletmódot. A venezuelai származású Carlos leginkább azzal a tettével vált ismertté, amikor túszul ejtette 1975-ben az OPEC delegációját Bécsben. A marxista szellemben nevelt, később az iszlám hitre tért forradalmár sokáig a palesztinok harcát segítette az izraeliek ellen. Jó kapcsolatokat tart(ott) fent többek között Hasszan al Turabival, Kadhafival és Bin Ladennel. 1994 óta francia börtönbe került, miután a szudáni állam helyt adott a franciák kiadatási kérelmének. Itt íródott L’islam révolutionnaire (Forradalmi iszlám, 2003 jún. 26.) c. könyve is, mely az úgymond a Nyugat, pontosabban az Egyesült Államok által az iszlám világra kényszerített harc céljait, módszereit igyekszik bemutatni...


Nr. 15. A NATO a rigai csúcsértekezlet után - apró sikerek, nagy kérdések ◊ Varga Gergely (2007.01.03)

Egy sajtókommentár szerint a november végi rigai NATO csúcsértekezletet Irak szelleme kísérte végig, és meg kell jegyeznünk, nem volt ez másképpen a két évvel ezelőtti isztanbuli értekezlet alkalmával sem. Csakhogy egészen más körülmények adhatnak okot eme megállapításra. A két és fél évvel ezelőtti törökországi értekezlet homlokterében az amerikai által a megelőző évben indított iraki háború és egy új Közel-kelet megteremtésének víziója, illetve annak erős európai – értsd: főként francia - kritikája állt. Az akkori amerikai elképzelések szerint - a NATO-nak ha nem is meghatározó, de fontos szerepet kellene játszania a térség demokratikussá tételében. Az isztanbuli csúcs e téren sovány eredményt hozott sikeredett: az ún. Isztanbuli Együttműködési Kezdeményezés (Istanbul Cooperation Initiative), amely a várakozásoknak megfelelően (sajnos) nem sok gyakorlati eredményt tudott felmutatni megszületése óta...


Nr. 14. EURONAVAL-2006 Párizs: Beszámoló a Le Bourget-i európai haditengerészeti exporól ◊ Türke András (2006.10.23)
letöltés

Nr. 13. EU-2006 pillanatkép: kihívások, válságok, víziók ◊ Türke András (2006.10.06.)

2005 május 29-étől az európai alkotmányos szerződés ügye gyakorlatilag parkolópályára került, sokan sokféle javaslatot fogalmaznak meg az okmány teljes vagy részleges elvetésével kapcsolatban, vagy új alkotmányt követelnek. Eközben az integrációs folyamat nagy léptekkel halad tovább, éppen a napokban vált eldöntött ténnyé Románia és Bulgária csatlakozása és Törökország is gyors léptekben halad az integráció felé. Az Európai Unió katonai/rendőri missziókat vezet 2003 óta az PESD/ESDP keretében, a NATO-val együttműködve a Berlin Plusz folyamat keretében, vagy akár az Afrikai Unió csapatait segítve, mint a szudáni Darfúrban. Ezen akciók háttere az unió nemzetközi megerősítése, célja a demokratikus keretek megerősítése vagy éppen gyors, sokszor talán kellő előzmények nélküli bevezetése a Balkánon és Afrikában. Az uniónak a 2003-as stratégiai doktrínában megfogalmazott célok eléréséhez erősítenie kell nemzetközi súlyát egyrészt a világgazdasági és – politikai folyamatokra gyakorolható nagyobb befolyás, másrészt az Európát sújtó energiafüggőség miatt...


Nr. 12. "A hálózat csapdájában" - Ismerkedés az információs társadalommal ◊ Schlenker Ádám (2006.06.22.)

Elemzésünk célja az információs társadalom kérdéskörének és az ahhoz kapcsolódó politikai célkitűzések, elgondolások bemutatása. A szakirodalom egymástól eltérő fogalmakat használt az információs társadalom megnevezésére. Így például felváltva használja a „tudástársadalom „”újító polgári társadalom””posztipari”,”intellektuális (társadalom)„ és „teledemokrácia” fogalmakat. A globalizáció eredményeképpen létrejött internetrobbanás jelenségének leírására a legismertebb és az EU által is hivatalosan használt információs társadalom fogalmat fogom használni. Az információ létének feltétele a nyilvánosság magas szintje (vagyis igény az információra )és emberek egy csoportjára akik körültekintő mérlegelés után az információkat közzéteszik az előzőek számára. Ha fellapozzuk az információs társadalommal foglalkozó könyvek garmadáját akkor a hírekből jól ismert és már közhelyszerűen ismételgetett frázisok sorjáznak elénk. Így például a tömegtermelés, az IT által megváltoztatott világkép, az országhatárok megszűnése, információdömping ,monopolisztikus kapitalizmus kifejezések min-mind korunk jellegét a globalizáció társadalmáét próbálják megragadni...


Nr. 11 A német-amerikai kapcsolatok jövője és a globalizáció ◊ Mladonyiczki Balázs (2006.05.23.)

Eichstätt, ez az alig 12.000 lelket számláló bajor városka adott otthont Matthew M. Rooney, az Egyesült Államok müncheni konzulja (Generalkonsul) előadásának. A diplomatát jó néhány dolog köti az országhoz: 1988-tól dolgozik Németországban, különféle külügyi feladatokat ellátva mind Bonnban, mind Berlinben dolgozott már, és tökéletesen beszél németül. Előadásának, melynek címe „Die transatlantische Beziehungen, Perspektiven, Chancen und Herausforderungen” (A transzatlanti kapcsolatok: kilátások, lehetőségek és kihívások) a településen működő egyetem - Katholische Universität Eichstätt-Ingolstadt, Németország egyetlen katolikus egyeteme - adott otthont. A konzul előadásának súlypontját egyrészt a német-amerikai kapcsolatok, másrészt a globalizáció, mint jelenség bemutatása adta. A másfél órás rendezvény legnagyobb részében ez utóbbi volt a fő téma, a két állam kapcsolata inkább ehhez kapcsolódva jelent meg, mintsem a beszéd külön része. A globalizáció jó dolog, noha túl könnyelműen használt fogalom, mely nem csak gazdasági, hanem emberi és filozófiai jelenség. Az ember sosem boldogult egyedül, sosem érezte magát egésznek, s kereste mások társaságát. Rooney szerint ez a globalizáció oka is...


Nr. 10. TaschenAtlas Europäische Union - Könyvismertető ◊ Mladonyiczki Balázs (2006.05.08.)

Az Európai Unióhoz való csatlakozás a legjelentősebb esemény volt Magyarország számára – legalábbis a rendszerváltás után mindenképpen. Sokan – joggal – a gazdaság fejlődését s vele együtt az életszínvonal emelkedését várták az eseménytől. A 2004. május 1-e óta eltelt csaknem két esztendő. Feltehető azonban a kérdés, hogy mennyit tudunk az unióról, melynek tagjai lettünk? Egyáltalán, honnan, milyen médium segítségével bővíthetjük ismereteinket a témában? Tájékozódhatunk a napi hírekből, hírműsorokból, s az ezekben elhintett morzsákból idővel összeállhat egy kép. Vagy választhatjuk a kissé időigényesebb módot, és a napi sajtó/hírek „elfogyasztása” mellett célzottan keressük az Unióval kapcsolatos információkat. Itt szóba kerülhetnek egyes televíziós műsorok, honlapok, vagy a témát érintő könyvek is. Ez utóbbiak tekintetében van választék, igaz, főként szakkönyvek. Ezen ismertető egy olyan könyv bemutatását tűzte ki célul, amely egy, kis hazánkban talán kevésbé ismert kategóriába sorolható...


Nr. 9. „Találjuk ki az elérhető, szolidáris, finanszírozott szociális rendszer jövőjét” - az ECLAC/CEPAL XXXI. Ülése ◊ Paczuk Miklós (2006.04.09)

A fenti jelszóval szervezték meg a Latin-amerikai és Karib-térségi Gazdasági Bizottság (ECLAC / spanyolul: CEPAL) XXXI. Ülését az uruguayi Montevideo-ban 2006. március 20-24. között, melynek fő témái a szociális védelmi háló átalakítása, valamint a térség fejlesztése voltak. A ma Chilében, Santiago-ban székelő szervezetet (akkor még Gazdasági Tanács néven) 1948-ban hozta létre az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának határozata annak érdekében, hogy regionális szakosított szervként segítsen összehangolni a térség fejlesztési politikáját, s erősítse a latin-amerikai országok közti együttműködést. Mára az ECLAC 43 teljes jogú és 8 társult tagot tömörít, melyek között szerepel az Egyesült Államoktól délre fekvő térség összes állama, valamint a régió gazdasági partnerei közül Japán, USA, Kanada, illetve néhány európai ország. Az ENSZ szakosított szerveként az ECLAC elő kívánja mozdítani a térség gazdasági és társadalmi fejlődését, azáltal, hogy támogatja a tagállamok közti szubregionális, illetve regionális kapcsolatok elmélyítését. Így a globális társadalmi, gazdasági, környezeti problémákat a régión belül kívánja rendezni. Emellett tanácsadó véleményért fordulhatnak hozzá a kormányok, nem-kormányzati szervezetek, valamint konferenciákat (köztük a legfontosabb a kétévente – idén harmincegyedik alkalommal - megrendezésre kerülő üléssorozat), kormányközi és szakértői tárgyalásokat is szervez...


Nr. 8/2. Kísérletek a francia munkaerőpiac rugalmasabbá tételére ◊ Makay Zsuzsanna (2006.03.17)
letöltés

A CPE – Contrat première embauche, (Első munkavállalási szerződés) – célja, hogy a francia munkaerőpiacot rugalmasabbá tegye és így csökkentse a munkanélküliséget. Ezt a problémát sem a 60 éves nyugdíjkorhatár, sem a 35 órás munkahét, sem pedig a baby-boom generációk tömeges nyugdíjba vonulása nem csökkenti észrevehetően és tartósan. Emiatt a mindenre elszánt Dominique de Villepin egyértelmű módszerekhez folyamodik, magára haragítva a leginkább érintetteket. Annak ellenére, hogy volt már példa a bukásra: 1993-ban Edouard Balladur akkor jobboldali miniszterelnök törvénytervezetének hatására több százezer diák vonult ki az utcára. Egy olyan törvényt akadályoztak így meg, mely lehetővé tette volna a vállalatoknak, hogy csupán a minimálbér 80%-át fizessék ki a 25 év alatti munkavállalóiknak. A mostani törvényt a 2005 augusztusában létrehozott CNE – Contrat nouvelles embauches, Újonnan alkalmazottak szerződése – motiválta. Ez a 20 alkalmazottnál kevesebbet foglalkoztató cégekhez szól, és ahogy a CPE, engedélyezi a két éven belüli, ok nélküli elbocsátást. Tavaly 280.000 CNE-t írtak alá, és ennek majdnem felét (46%-át) 25 éven aluliakkal. A CPE egy biztosítékokkal alátámasztott CNE, célja ezen korosztály munkanélküliségének a visszaszorítása...


Nr. 8/1. Háborús helyzet a munka frontján - Munkanélküliség az EU-ban ◊ Orbán István (2006.03.06.)
letöltés

Ötmillió felett a munkanélküliek száma Németországban, meghaladja a két és félmilliót Lengyelországban, és közelít a négyszázezerhez Ausztriában. Utóbbi helyen a II. világháború óta nem volt ilyen magas az állástalanok száma. Európa újabb recesszióba süllyedne? Vagy ez a helyzet a világgazdaság visszaesése miatt alakult volna ki? Mi okozza ezt a válságot? Nem újkeletű az a tény, hogy a kapitalista rendszerekben nincs teljes foglalkoztatottság, mint ahogy az sem, hogy a gazdaság teljesítménye nem egyenletesen növekszik, hanem hullámok vannak benne. A hatvanas évek fellendülése, a jóléti állam kiépülése azt a hitet ültette el a kontinens polgáraiban, hogy lehet olyan általános gazdagodás, amiből mindenki részesülhet. Egyre többen részesültek a korábban csak néhányak számára elérhető anyagi javakban, és ez további fogyasztást generált, ami serkentőleg hatott a gazdaság teljesítőképességére. Aztán beütött a krach az 1973. évi olajárrobbanás képében. A pillanatnyi megtorpanást azonban hamar kiheverte a világ, s benne Európa. Ám az a természeti törvény, hogy ami feldobnak, előbb-utóbb visszahull, a kilencvenes évek végén ismét bebizonyosodott...


Nr. 7. "Habemus büdzsé!" - A Tanács közös álláspontra jutott a 2003-2007-es EU-költségvetési periódusról ◊ Türke András (2005.12.18.)

A Tanács közös álláspontra jutott 2003-2007-es EU-költségvetési periódusról (ámbár még kissé korai azt állítani, hogy megszületett a költségvetés) és mint az lenni szokott kormány és ellenzék, a média és a szakértők mind máshogy látja az elért eredményeket. Az első órák eufórikus kijelentései – tagországok, csatlakozó országok, bizottsági elnök – mellett kritikák is megfogalmazódtak. Lássuk tehát amennyire lehet sine ira et studio mi is a végeredmény, és milyen következtetések vonhatók le a nyilvánosság elé került számok tükrében. Az unió államai végül is 862 milliárd 363 millió eurós keretösszegben egyeztek meg a 2007 és 2013 közötti időszakra. Az Európai Parlament 883 milliárd, az Európai Bizottság pedig 943 milliárd eurós keretet javasolt. Összevetésként, a jelenlegi időszakra (2000-2006) az AGENDA 2000 program 702.780. milliárd eurót irányzott elő a kötelezettségvállalási oldalon 21 tagállamra számolva. A büdzsé az EU GNP-jének 1,27%-án alapult...


Nr. 6. Elefántcsontpart – „Ki jogosult a béke fenntartására?" ◊ Türke András (2005.11.14.)

Többek között a Le Monde 2005 szeptember 1-ei száma egy teljes oldalas cikkben foglalkozik az elefántcsontparti békefenntartás újabb fázisával. A cikk címe is „diadalmasan” hirdeti: „Mbeki közvetítése zsákutcába torkollott.” Lássuk tehát miért váltott ki alig leplezett kárörömöt a franciák részéről az újabb kudarc, illetve mit próbálnak ezzel ellensúlyozni, miután a dél-afrikai győzelmi jelentés az elefántcsontparti folyamatokról a galloknál nem egy helyen enyhén szólva „kivágta a biztosítékot.” Elefántcsontpart gyakorlatilag 2002 szeptembere óta három részre van osztva. Északot Bouaké központtal az Új erők (FN – Forces Nouvelles: lázadók) tartják megszállva, míg a középső „Bizalmi zónában”, mely Északot és Délt elválasztja egymástól, ENSZ kéksisakosok (MINUCI majd 2004 április 4-től UNOCI/ONUCI) és a LICORNE francia erői tartják ellenőrzésük alatt. Dél a kormány ellenőrzése alatt áll, Yamoussoukro fővárossal és Abidjan központtal...


Nr. 5. Különleges bánásmód - Még mindig Törökország ◊ Hudanik Dóra (2005.10.12.)

2005. október 3-án az Európa Tanács által előre megalkotott ütemtervet – éppen hogy - tartva, megkezdődtek a csatlakozási tárgyalások Törökországgal. A 25 uniós tagállam közül egyedül Ausztria húzódozott megkezdeni a teljes jogú tagságról szóló tárgyalásokat, végül az utolsó pillanatban ők is zöld jelzést adtak Törökországnak. Az ország már 1959-ben társult tagságra jelentkezik, amely szerződést 1963. szeptemberében meg is köt az Európai Gazdasági Közösséggel. Hosszú idő eltelte után 1986. szeptemberében felújítják a csatlakozási folyamatot majd 1987. április 14-én benyújtja csatlakozási kérelmét, amit a Közösség elutasít. Majd a társulási szerződésben foglaltakra hivatkozva vámunióról szóló tárgyalásokat kezdeményeznek az EU-val, amit 1995. márciusban kötnek meg. Az 1997-es luxemburgi csúcson meghatározzak azon tagjelölt országok névsorát, akikkel elkezdődhetnek a csatlakozási tárgyalások, de Törökországnak nem adják meg a tagjelölt státust. Erre egészen az 1999. decemberi helsinki csúcsig kell az országnak várnia, de csak 2002. decemberében kapnak ígéretet arra, ha a koppenhágai kritériumokat teljesítik, akkor elkezdik velük a csatlakozási tárgyalásokat...


Nr. 4. Egy elszalasztott történelmi lehetőség - A romániai EU-csatlakozásról magyar szemszögből ◊ Türke András István (2005.09.30.)

Tusnádfürdőn jártam a nyáron és igen érdekes dolgokat hallottam, tapasztaltam. Ottani honfitársaink többsége úgy tűnt ugyanolyan ambivalenciával viszonyul az EU-csatlakozáshoz, mint határon innen 2004 előtt. Egyrészt felháborodnak azon, hogy az EU előírásokkal akarja szabályozni, mondjuk a mezőgazdasági termelés bizonyos szegmenseit („minek avatkoznak bele”). Másrészt viszont Kánaán-váró hangulatban remélik (remélték), hogy igen, majd az EU lesz az a szerv, mely végre beavatkozik és meg fogja adni ("ha akarja") a székelyföldi autonómiát. Kinti barátaink hol kimondott, hol ki nem mondott elvárásai közé tartozott, hogy Magyarország Románia EU-csatlakozásának parlamenti megszavazását e feltételhez kösse. A napokban a magyar parlament végül is megszavazta Románia csatlakozását, közismert eredménnyel. Egyrészt nem szégyen az EU-n belül saját érdekeinket képviselni, ez bármilyen triviálisnak hangzik mégis újra és újra le kell írni. Minden országnak vannak „heppjei” és érzékeny pontjai (Magyarországnak például a nemzeti kisebbségek kérdése.) Ezeket azonban meg kell fogalmazni (politikai szaknyelven: aggregálni és artikulálni kell), méghozzá diplomáciailag is ügyesen kell csomagolva, hogy amennyiben lehetséges, ne tűnjön más állam(ok) kárára tett lépésnek. Az EU-országok (gondolva itt főleg a 15-ös magra) ezt több-kevesebb sikerrel és racionalitással végzik, de legalább gyakorolják magukat e téren...


Nr. 3. Merre tovább Irak? Az amerikai konszolidáció hitele ◊ Türke András (2005.08.19.)

A minap jelent meg a francia Le Figaroban Henry Kissinger, az Egyesült Államok egykori külügyi államtitkárának tanulmánya az iraki helyzetről. A Harvard egyetem professzora felteszi a kérdést: Mivel magyarázható az amerikai kormány határozata az amerikai kontingens 22%-os csökkentésére vonatkozólag, azaz 30.000 ember kivonása Irakból? Netán a helyzet stabilizálódott vagy a robbantásos merényletek csökkenése csupán az ellenfél taktikája, melynek végcélja éppen a külföldi erők kivonása? A szakértő a vietnami háború példáját szem előtt tartva leszögezi: „...az amerikai kontingens konzekvens csökkentése, miközben a háború valójában folytatódik, végzetesen kompromitálhatja esélyeinket a térségben.” A „vietnamizálás” azonban szigorúan csak biztonsági szempontból nézve sikeresnek volt modnható: 1969-72 között 500.000 amerikai katonát vontak ki folyamatosan, helyi erőkkel váltva fel őket. 1968-ban a Tet-offenzíva összeomlása után Vietnamban még merőben jobb volt a helyzet, mint napjainkban a legtöbb iraki városban: az amerikai kontingens fedező kíséret és fegyver nélkül mozoghatott a Saigon által kontrollált terület nagy részén. Három év múlva a helyzet a hanoi konvenciós erők támadása után azonban radikálisan megváltozott: a Watergate botrány idején az amerikai gazdasági és katonai segítség a korábbi 2/3-ára csökkent, ráadásul a Kongersszus megtiltott mindenféle szállítást a szövetséges erők számára...


Nr. 2. Újabb brit támadássorozat körvonalazódik az EU ellen? ◊ Türke András (2005.06.17.)

Az EU csúcs eredménytelenül végződőtt. Az utolsó pillanatban a britek mellé Hollandián kívül Svédország, Finnország és Spanyolország zárkózott fel. Az új tagállamok pédaértékű szolidaritásról tettek bizonyságot. Itt csak annyit jegyeznék meg, hogy a kormányváltás ellenére a hazardírozó spanyol politika úgy látszik folytatódik. (Emlékezzünk: 1992-ben majdnem egész maastrichti terv bukott, a spanyolok a kohéziós alap bevezetésével zsarolták meg az EU-t.) Álláspontjuk nem igazán érthető, hiszen a legnagyobbat érvágást jelen estben a spanyol mezőgazdaság szenvedné el, ha az angolok által szorgalmazott reform az agrárfinanszírozás területén életbe lépne. A soros EU-elnök Jean-Claude Juncker és Tony Blair találkozója ismét megerősítette: Nagy Britannia mindent megtesz az úgymond igazságtalan EU-agrártámogatások jelentős csökkentéséért. Mégis mi magyarázza jelen írás címét, miért lenne itt szó az EU elleni támadásról? Ahhoz hogy a burkolt formában indított támadást megérthessük a dolgok mélyére kell tekintenünk. Az agrártámogatásokról tudjuk, hogy valóban a ’70-es években még az EU büdzsé kétharmadát emésztette fel már akkor eléggé korszerűtlen és csak nagyon lassan átalakuló, még máig sem a lehető legmefelelőbb finanszírozási struktúra keretében. A ’90-es évek végére azonban már az a helyzet állt elő, hogy a költségvetésben bár még mindig a legnagyobb tétel (42%) a KAP, a strukturális akciók közel ugyanakkora tételt jelentenek...


Nr. 1. A francia EU-népszavazás eredménye és következményei ◊ Türke András (2005.05.29.)

A francia népszavazás eredménye az EU-alkotmányról: 54,87 % NEM ; 45,13 % IGEN ; tartózkodás: 30,26%. Az eredmény sajnos magáért beszél. A következő napokban minden bizonnyal sokan sokféleképpen fogják magyarázni. Az európai integrációt új alapokra kell helyezni, vagy éppen vissza kell térni a "tiszta forrásokhoz". Sokak számára már az jelzésértékű lehetett, hogy a közös kulturális alapkora történő megfelelő és pontos hivatkozás kimaradt az alkotmányból... A '90-es évek elhibázott/halogató lépései (pl. nem történhetett bővítés a '90-es évek végén az AGENDA 2000 és az amszterdami szerződés több évig húzódó vitái miatt), végül 2004 elején az egyszerre történő 10-es bővítés sokkját okozták melyhez ekkor már az EU egyre mélyülő gazdasági és monetáris problémái is társulnak. A francia lakosság nagy része még fel sem ocsúdott a 2004 tavaszi bővítésből és 2004 őszén szinte napjainkig kellő előkészítés nélkül - kisebb nagyobb szünetekkel - az egyik legfontosabb politikai kérdéssé a török csatlakozás ügyét lépették, mely az "újbóli elárasztás rémképével" erősen megosztja a franciákat. A kispolgári félelmekre való rájátszás, a NEM-et népszerüsítő kampányban, mesterien összekapcsolta az alkotmány kérdését a török csatlakozás ügyével és a szociális rendszerüket különösen féltő franciák általános ellenérzésével a Bolkestein-doktrinával szemben...