2006.03.17. | Makay Zsuzsanna
ETTDK Papers - Nr. 8/2
A CPE – Contrat première embauche, Első munkavállalási szerződés – célja, hogy a francia munkaerőpiacot rugalmasabbá tegye és így csökkentse a munkanélküliséget. Ezt a problémát sem a 60 éves nyugdíjkorhatár, sem a 35 órás munkahét, sem pedig a baby-boom generációk tömeges nyugdíjba vonulása nem csökkenti észrevehetően és tartósan. Emiatt a mindenre elszánt Dominique de Villepin egyértelmű módszerekhez folyamodik, magára haragítva a leginkább érintetteket.
Annak ellenére, hogy volt már példa a bukásra: 1993-ban Edouard Balladur akkor jobboldali miniszterelnök törvénytervezetének hatására több százezer diák vonult ki az utcára. Egy olyan törvényt akadályoztak így meg, mely lehetővé tette volna a vállalatoknak, hogy csupán a minimálbér 80%-át fizessék ki a 25 év alatti munkavállalóiknak.
A mostani törvényt a 2005 augusztusában létrehozott CNE – Contrat nouvelles embauches, Újonnan alkalmazottak szerződése – motiválta. Ez a 20 alkalmazottnál kevesebbet foglalkoztató cégekhez szól, és ahogy a CPE, engedélyezi a két éven belüli, ok nélküli elbocsátást. Tavaly 280.000 CNE-t írtak alá, és ennek majdnem felét (46%-át) 25 éven aluliakkal. A CPE egy biztosítékokkal alátámasztott CNE, célja ezen korosztály munkanélküliségének a visszaszorítása.
Nevezetesen a 26 éven aluliaké: a 18 és 25 év közötti aktív lakosság 22,8%-a munkanélküli, míg a teljes lakosság munkanélkülisége nem éri el a 10%-ot. A CPE lehetővé teszi a 20 embernél több alkalmazottal rendelkező vállalatoknak, hogy indoklás nélkül, két éven belül bármikor felmondjanak fiatal munkavállalójuknak. A tűntetések, melyek egyre nagyobb számban érintik a francia egyetemeket és lassan a középiskolákat is, elsősorban a szerződés ezen pontját kifogásolják, mely a fiatal és leginkább érintett generáció szerint teljes bizonytalanságot teremt. Attól tartanak, hogy lehetetlenné válik a hosszú távra szóló elhelyezkedés. Pedig a szerződésnek pontosan ez a hosszú távú célja: a két év leteltével automatikusan korlátlan idejű szerződés lesz belőle, melyet csak bonyolult felmondási eljárással és egyértelmű indokokkal lehet megszüntetni.
Kérdés hogy a fiatalok megmozdulása valóban megalapozott-e. Majdnem 70%-uk esetében az első munkahely határozott idejű szerződés, melynek lejárata után indulhat a keresés az újabb megélhetési forrás után. Sokszor a korlátlan idejű szerződések halmozódnak éveken át, melyek ugyancsak nem nevezhetőek a biztonság forrásának.
A CNE és a CPE minden bizonnyal első lépések egy egységes szerződés bevezetésére, mely rugalmasabbá tenné a munkaerőpiacot, többek között megkönnyítené a vállaltok számára az elbocsátást és így favorizálná új munkaerő felvételét. Kérdés hogy a franciák hajlandóak-e lemondani a híres francia modellről, mely egyértelműen a már munkaerőpiacon lévőknek kedvez.
A CPE-vel kapcsolatos megmozdulások nem ezt hivatottak alátámasztani. Pedig vannak az új törvényben a kiszolgáltatottságot enyhíteni szándékozó intézkedések. A vállalatnál letöltött határozott idejű szerződés ill. gyakorlat levonódik a két éves időszakból, valamint megkönnyítik a fiatal számára a lakásbérlést és a munka melletti szakmai képzést. Ha pedig elbocsátásra kerül sor, akkor az első két hónapban magasabb munkanélküli segélyt jár, valamint segítség új munkahely keresésében. Mely hasonlóan végződhet…
A fiatalok abból indulnak ki, hogy két éven belül sem fizetési követelésekkel nem állhatnak elő, sem bármiféle panasszal a munkát illetően, mert félő hogy az első adandó alkalommal elbocsátják őket. Egyre inkább a már megszavazott törvény visszavonásának követelése kerül a középpontba, melyről a miniszterelnök azonban hallani sem akar. Ennek következtében népszerűsége rohamosan csökken. És nem csak a tüntetők körében: saját pártjában is egyre inkább megkérdőjelezik a határozottság hatékonyságát, mellyel kiáll a törvény mellett. Visszavonásáról hallani sem akar. Emellett a sorozatos, és egyre agresszívebb tüntetések hatására hajlik újabb garanciák bevezetésére. Ilyen lenne például az a biztosíték, hogy az elbocsátott fiatal 3 hónapig még kapja előző fizetését: a munkanélküli segély és a fizetés közötti különbözetet az állam állná.
Ez sem oldaná meg azonban a kérdést az egyetemisták szerint, akik közül nem egy már lassan egy hónapja minden reggel fölöslegesen megy a tüntetők által elbarikádozott felsőoktatási intézménybe.
Makay Zsuzsanna (ELTE-ETTDK, Science Po Paris, Master 2.)
Szóljon hozzá! ettdk@gmx.de
----------------
1., hozzászólás 2006.03.17. 12:07
A fentieket azzal egészíteném ki, hogy a kérdést a közelgő 2007-es választások miatt is kellőképpen átpolitizálja a jobb- és a baloldal. Baloldali érvek szerint a CPE nem más, mint rövid időre (a választásokig) látens csökkentése a munkanélküliségnek, és aztán "utánam az özönvíz" effektus következik: ahogy a fenti cikkben utalás is történt rá, 1-2 éven belül könnyen elbocsáthatóak az így felvett személyek.
A jobboldal pedig azzal érvel, hogy nagyon sokat számít az elhelyezkedésnél, hogy valaki dolgozott-e már valahol (1. munkahely) és ennek lehetőségét a törvény hátrányai ellenére is biztosítja.
A francia fiatalság egyébként is nagyon könnyen mobilizálható akár több százezres csoportokban: 2003-2004 tanévben a bolognai folyamat bevezetése ellen az év nagy részében szünetelt a tanítás a dél-franciaországi egyetemeken. Az akkori oktatási miniszter, Luc Ferry hetente megfordult a Cote d'Azurön. A nevesebb oktatási intézmények hallgatói tiltakoztak az ellen, hogy a felsőfokú diplomák ezúttal egyenértékűek lesznek.
2004-2005-ös tanévben a gimnazista végzős osztályok mobilizálódtak az érettségi reformja ellen (loi de Fillon) sátortáborokkal, iskolablokádokkal. A 13-14 éves korosztály zavarba ejtő céltudatossággal szerveződött: szinte mindenkinél ott volt a törvénytervezet másolata, kommentálták, megvitatták. Profin vezettek akár 20-30 ezres tömegeket, hangszórókkal, transzparensekkel.
2005 tavaszán az EU-alkotmány elleni kampányban is nagy szerepet vállaltak az ifjúsági szervezetek. Elmondható tehát, hogy gyakorlatilag a fiatalság egyfolytában az utcán van évek óta, és egyfolytában csak az újabb ürügyet várják egy újabb "utcai bulihoz."
Türke András István (ELTE-ETTDK, Paris III Sorbonne Nouvelle Ph.D. hallgató)
---------
A rovat korábbi cikkei:
Háborús helyzet a munka frontján - Munkanélküliség az EU-ban (2006.03.06.)
"Habemus budzsé!" - A Tanács közös álláspontra jutott 2003-2007-es EU-költségvetési periódusról (2005.12.18.)
Elefántcsontpart – „Ki jogosult a béke fenntartására?" (2005.11.14.)
Különleges bánásmód - Még mindig Törökország (2005.10.12.)
Egy elszalasztott történelmi lehetőség - A romániai EU-csatlakozásról magyar szemszögből (2005.09.30.)
Merre tovább Irak? Az amerikai konszolidáció hitele (2005.08.19.)
Újabb brit támadássorozat körvonalazódik az EU ellen? (2005.06.17.)
A francia EU-népszavazás eredménye és következményei (2005.05.29.)