You are here

A német-amerikai kapcsolatok jövője és a globalizáció

2006.05.23. | Mladonyiczki Balázs
ETTDK Papers - Nr. 11

Eichstätt, ez az alig 12.000 lelket számláló bajor városka adott otthont Matthew M. Rooney, az Egyesült Államok müncheni konzulja (Generalkonsul) előadásának. A diplomatát jó néhány dolog köti az országhoz: 1988-tól dolgozik Németországban, különféle külügyi feladatokat ellátva mind Bonnban, mind Berlinben dolgozott már, és tökéletesen beszél németül. Előadásának, melynek címe „Die transatlantische Beziehungen, Perspektiven, Chancen und Herausforderungen” (A transzatlanti kapcsolatok: kilátások, lehetőségek és kihívások) a településen működő egyetem - Katholische Universität Eichstätt-Ingolstadt, Németország egyetlen katolikus egyeteme - adott otthont.

A konzul előadásának súlypontját egyrészt a német-amerikai kapcsolatok, másrészt a globalizáció, mint jelenség bemutatása adta. A másfél órás rendezvény legnagyobb részében ez utóbbi volt a fő téma, a két állam kapcsolata inkább ehhez kapcsolódva jelent meg, mintsem a beszéd külön része. A globalizáció jó dolog, noha túl könnyelműen használt fogalom, mely nem csak gazdasági, hanem emberi és filozófiai jelenség. Az ember sosem boldogult egyedül, sosem érezte magát egésznek, s kereste mások társaságát. Rooney szerint ez a globalizáció oka is.

Most azonban a globalizáció válságban van. Ennek oka nem szeptember 11-e, hanem jóval távolabbi: a német egység – akaratlanul ugyan, de - maga idézte elő a problémákat. A konzul kifejtette, hogy a két ország együttműködése (USA és az egykori NSZK) virágzó volt, de az új szabad Európa az unióval megkezdte gazdasági közösségeinek szálait egy politikai közösséggé formálni, mely átlépi a nemzeti határokat. Rooney szerint azonban a világ többi része még nem volt erre kész, ők gazdasági közösségekben gondolkodtak, sőt jópár – közel-keleti – állam még tárgyalni sem kívánt a nyugati világgal.

Így vált szét a két út: Európa gazdasági-politikai közössége más volt, mint Amerika kapcsolatrendszere, mely mögött ugyan rendkívül erős politikai összetartás áll, de másokkal főként gazdasági kapcsolatokat tart fenn, unió szintű szövetséget nem.

Eztán az előadás a globalizáció árnyoldalára, a fejlődő országok helyzetére tért ki. A „Milleneum Challenge” problematikája, hogy ezen államoknak nincs elég tapasztalatuk a nemzetközi versenybe való bekapcsolódáshoz. A vámok csökkentése csak egy lépés. A cél az volna, hogy a két ország – másokkal egyetemben- támogassa ezeket a régiókat, és nem a régi módon, vagyis segélyekkel. Meg kell tanítani őket, hogy jól fektessék be a pénzüket, például az iskolákba. Ennek egyik módja, hogy az ottani szakembereket, vállalkozókat külföldi továbbképzésen kell megtanítani a piac törvényeit. Ez utóbbi hasznos – vallja Rooney -, mert ez a helyi kormányok számára könnyebben elfogadható, mintha valamely külföldi ország bábáskodna felettük, másrészről a pénz nem a helyi kiskirályokat támogatja.

A hallgatók kérdései kapcsán szóbakerült az USA demokráciát terjesztő, sokakban visszatetszést kiváltó politikája. A konzul úgy vélte, hogy ha valóban demokráciát terjesztenek, akkor az már nem imperializmus, valamint utalt arra, hogy a történelem folyamán a demokráciák szinte mindig fegyverrel jöttek létre. A fundamentalizmus bélyege pedig európai reakció, hisz a tengerentúlon jóval gyakrabban emlegetik Istent az elnökök beszédeikben, melynek hosszú történelmi hagyományai vannak.

Tény, a két ország történelme sok ponton kapcsolódik egymáshoz. És ez nem merül ki sem a két ország közti kereskedelemben, sem abban, hogy a második világégés csatáiban a két nép egymás ellen harcolt. Rooney kifejtette, hogy kerülnünk kell a kliséket, mert veszélyes dolgok, és támogatni, szorgalmazni kell a minél széleskörűbb együttműködést. Nagyjából ez a mondat lehetne az előadás összefoglalása is.

Tény az is továbbá, hogy a két ország kapcsolata a közelmúltban sokat változott. Az előző kancellár, Schröder épp Franciaországgal közösen foglalt állást az Államok közel-keleti akcióival szemben. A közelmúltban azonban az amerikai nagykövet, Robert Timken azt nyilatkozta a Stuttgarter Nachrichten című lapnak, hogy mióta Angela Merkel a kancellár, a két ország kapcsolata érezhetően javult, sőt maga Merkel azóta kétszer is járt a tengerentúlon. Május 4-én a két államfő személyesen is találkozott a Fehér Házban. Az amerikai elnök is hangsúlyozta a két állam jó kapcsolatát, valamint együttműködését a biztonságpolitika, a kereskedelem a technológia és a muzulmán világgal való kapcsolatok szorosabbá fűzése terén. Bush hangsúlyozta továbbá Európa és az Egyesült Államok közös történelmi gyökereit, valamint a további együttműködés szükségességét.

Bush üzenete párhuzamba állítható Rooney előadásával, miszerint mindketten az együttműködés mellett törtek lándzsát. Ez nem különösebben meglepő, lévén mindkét fél érdeke a jó kapcsolat megtartása, melynek kinyilvánítására kitűnő alkalmat biztosított a találkozó. A kérdés már csak az, hogy hogyan alakul ez a viszony a továbbiakban és miként befolyásolja közel-keleti helyzet az Államok Európával való együttműködését.

( A Stuttgarter Nachrichten anyagaiból az alábbi oldalon lehet válogatni: http://www.presseportal.de/story.htx?firmaid=39937 )