You are here

Blogroll

Polish firm updates Mi-24 for Senegal

CSDP Blog (András István Türke) - Tue, 01/31/2017 - 14:16

Poland’s Lodz-based WZL-1 (Wojskowe Zakłady Lotnicze Nr 1 S.A. (Military Aviation Works No. 1) has completed the modernisation, conducts maintenance, repair, overhaul of a Mil Mi-24V (6W-HCA) attack helicopter for the Senegal Air Force. The secondhand rotorcraft is understood to have been acquired from a former Soviet-era operator.

Acceptance flights were conducted on 12 January by a team of Polish and Senegalese personnel, and witnessed by the customer air force’s commander-in-chief, Brig Gen Birame Diop. This is the first Mi-24 to have been acquired by Senegal, and it is unclear whether the West African nation intends to field additional examples.
Flight Fleets Analyzer records the Senegal air force as already operating a pair of 11-year-old Mi-35s, which it acquired directly from Russia.

WZL-1 is one of the leading aviation companies in Europe. The company established its position on local, national and foreign market thanks to untypical activity which generally covers:
• overhaul, maintenance and modernization of the following helicopters: Mi-8, Mi-14, Mi-17, Mi-24, W-3 Sokół and SH-2G Kaman;
• general overhaul of SO-3/W aviation engines and TW3-117 (III s, M, MT, W) family engines.

Tag: SenegalMi-24Poland
Categories: Blogroll, CSDP

384. A nap versenye: kinek rosszabb?

François Fillon január 29-én, azaz ma nagygyűlést tart és beszédet mond. A gyűlés eredeti célja természetesen az amúgy is lendületet vesztő Fillon-kampány lendületbe hozása lett volna – a legfrissebb vádak fényében azonban Fillon legjobb esetben is csak a kampánya életben tartását érheti el. Nincsenek jobb helyzetben a szocialisták sem: ők is az életben maradásért küzdenek az előválasztásuk második fordulójában. Szó szerint.

Hogy Fillon az életben maradásért küzd, azt könnyű belátni. Ő maga jelezte, hogy ha eljárást indítanak ellene a Penelopegate-ügyben, akkor lemond a jelöltségről – pár napja Nicolas Sarkozy csalódott hívei és a tanácstalanok is azon agyalnak, hogy lehetne túlélni párt-szinten Fillon esetleges távozását, különösen miután Alain Juppé, az előválasztás másik finalistája egyértelműen jelezte, nem kíván beugrani Fillon helyett. 

A szocialisták (PS) esetében nem ennyire egyértelműen látható az életveszély, de ettől még fennáll. Benoît Hamon és Manuel Valls irányvonalai annyira különböznek, hogy egyes támogatóik nagyon rosszul éreznék magukat, ha az ellenfelet kellene majd támogatniuk a kampányban (ne felejtsük, Hamon és hívei Hollande és Valls belső baloldali ellenzéke voltak). Egyes Valls-párti képviselők nyilvánosan azt szeretnék, ha nem kellene résztvenniük egy esetleges Hamon-kampányban. Hamon hívei is közelebb érzik magukat a radikális Jean-Luc Mélenchonhoz , mint Manuel Valls-hoz, vagy éppen a függetlenként induló Emmanuel Macronhoz.

Hogy mi történik ma este, hosszú távon befolyásolhatja a Szocialista Párt jövőjét. Hány képviselő, erős ember mondja azt, hogy nem támogatja a szocialista jelöltet? Nyíltan mondják-e, vagy csendben szabotálnak? Megindulnak-e a sztorik egy történelmi nagypárt széthullásáról? Képes-e ebből esetleges Mélenchon vagy Macron profitálni? Hogy látják ezt a szavazók? Vagy ellenkezőleg, indokolatlannak bizonyul-e az aggodalom és képes lesz-e a majdani jelölt egységet teremteni (ami nem lesz könnyű ügy, hiszen még a győzelemre ténylegesen esélyes Fillonnak sem jött össze)?

Ezek a nap kérdései, ezekre keressük a választ. Nagy figyelemmel.

Ami biztos, hogy jelenleg a két hagyományos nagy pártnak igencsak rossz és a verseny nagyon erős, hogy kinek rosszabb – talán ma a republikánusoknak egy kicsit rosszabb, mert ők egy győztes meccset veszthetnek el egy pillanat alatt, ha nem vigyáznak.

Categories: Blogroll

383. Fillon jelöltsége az összeomlás szélén?

Alain Juppé kijelentette, hogy François Fillon visszalépése esetén nem vállalja a republikánusok elnökjelöltségét – pár óra alatt idáig jutott a Fillon-kampány, miután maga a jelölt azt mondta egy televíziós adásban, hogy ha meggyanúsítják a felesége parlamenti foglalkoztatása ügyében, akkor visszalép.

Azok közé tartozom, akik azt gondolják, hogy a Filonnal szembeni támadás (a felesége kamuállásáról szóló szivárogtatás) házon belülről jött, olyan valakitől, akinek a republikánusok közül rosszul jött a liberális-katolikus jelölt előválasztási győzelme. És ők bizony sokan vannak. Fillonnak másfél hónap alatt sem sikerült teljes egészében rendet és egységet teremtenie az ellenzéki párt soraiban. 

E szivárogtatással azonban már nem a pártegység a fő kérdés, hanem a jelöltség maga, azaz Fillon politikai kövője (a találgatások persze megindultak: kinek lehet érdeke Fillon kiesése, ki akarhat bosszút állni rajta stb.).. 

Folyik a nyomozás

A vita tárgya nem önmagában az, hogy François Fillon a saját feleségét foglalkoztatta, ez Franciaországban önmagában legális. A vita arról robbant ki, hogy Fillon környezetében nem nagyon találkoztak az asszonnyal munkavégzés közben (Fillon maga azt állítja, hogy a felesége emberekkel találkozott, sajtószemléket csinált, információkat hajtott fel neki, rendezvényeken képviselte). 

Egy újságírónőt, aki Fillon-életrajzot írt, pénteken hallgat ki a rendőrség, mivel “Fillonon dolgozva”, Penelope Fillont magát is meginterjúvolva úgy találta, hogy a feleség háztartásbeli, nem dolgozik (az újságíró azt is nyilvánosan jelezte, hogy a republikánusok részéről nagyon durva nyomásgyakorlásokra, telefonokra került sor vele szemben az elmúlt napokban). Korábbi cikkekben sem utalt senki arra, hogy Fillon felesége belefolyt volna férje munkájába, sőt, ennek éppen az ellenkezőjéről – a távolmaradásról – volt szó (2008-ban maga feleség állította, hogy néha elkíséri a férjét, és ennyi a szerepe).

Jelöltsége alapjait kérdőjelezi meg

François Fillon jelöltségének alapjait kérdőjelezheti meg ez a botrány. Fillon ugyanis a tisztesség, a visszafogottság, a takarékosság jelöltjének állította be magát, s ez a vita alapjaiban kérdőjelezi meg a hitelességét, akkor is, ha őt személyesen nem gyanúsítják meg (ha meggyanúsítják, az még rosszabb, erre az esetre már előre levonta a következtetést: akkor nem indul a választáson). 

Emlékezetes, s a francia sajtó is gyakran idézi, hogy Fillon azzal támadta Nicolas Sarkozy-t az előválasztási időszakban, hogy “ki tudná elképzelni De Gaulle tábornokot gyanúsítottként?”, utalva Sarkozy számos folyamatban lévő ügyére. Egy esetleges gyanúsítás teljesen lerombolná a felépített politikai személyiséget. 

Talán érezte Fillon is, aki először nőgyűlölőnek ítélte az ügyet kiteregető cikket, s közölte, hogynem kell magyarázkodnia. Aztán rájött: kell.

Categories: Blogroll

382. Most kezdődik a tánc

Kedd este két durva hír is megjelent, mindkettő nagyon érdemi hatással lehet az elnökválasztás alakulására, mert a három nagy esélyesből kettő kampányának érdemben árthat. 

Az egyik, hogy a Canard Enchaîné nevű szatirikus lap várhatóan azt írja a szerdai számában, hogy az elnökválasztási versenyt jelenleg vezető François Fillon felesége miniszter férje parlamenti helyettesének, illetve férjének is parlamenti asszisztense volt, begyűjtve mintegy félmillió euró fizetést, valójában azonban munkát nem végezve.

Tekintettel arra, hogy Fillon a tisztességes, szigorú és takarékos katolikus családapa képét mutatja, aki nagyon vigyáz az adófizetők pénzére, ez ott üt, ahol a legjobban fáj. Szóval nagyon fiogyeljük, hogy mi lesz a dolog vége, megáll-e a közbeszédben a sztori.

A másik hasonlóan fontos hír Emmanuel Macron volt gazdasági minisztert érinti, akiről a héten jelenik meg egy könyv, amely nem kevesebbet állít, mint azt, hogy – a közpénzt szintén nagyon óvó-védő – Macron 120 000 eurós reprezentációs keretet használt fel idén, még a minisztériumból való távozása előtt – ami a minisztérium éves költségvetésének nyolcvan százaléka. A szerzők azt állítják, hogy Macron ily módon finanszírozta a mozgalmának a létrehozását, illetve annak előzetes munkálatait. A jobboldal természetesen máris ráugrott a témára, hiszen ez egy kellemes téma, amely elviheti a figyelmet arról, hogy Macron éppen lendületben van.

A Le Pen-elnökség esélyeiről szóló cikkemben mondtam, hogy ha jön valami új hír, akkor az könnyen megmozgathatja az elemzésemet. Ha Macronra és Fillonra ráégnek ezek a sztorik, akkor az Marine Le Pennek jópár százalékot jelent a kis elemzésemben. és talán a való életben is…

Categories: Blogroll

381. A Le Pen-elnökség: teljesen esélytelen?

Ma reggel olvastam egy elemzői véleményt, hogy 0% az esélye annak, hogy Le Pen Franciaországban elnök legyen. Még válaszoltam is rá (itt, ha valakit érdekel  ), hogy nem kellene újrajátszani a Trump-Clinton-csatát, és azt mondogatni, hogy Marine Le Pen soha, semmilyen körülmények között nem lehet francia elnök, meg hogy “ez nem történhet meg”. Szerintem megtörténhet, bár tény, hogy 2017-nek nem ő a nagy esélyese. Mondom, hogy hogy gondolkodom, és aztán majd időről időre frissítem az előrejelzést, ahogy új információk érkeznek, meg ahogy finomítom, pontosítom a gondolkodásom.

Többen kérdezték már tőlem, hogy hány százalékot adok annak, hogy Marine Le Pen nyerhet. Mindig mondtam, hogy per has, mindenféle alaposabb végiggondolás nélkül ennek az esélyet 30-40% körülire teszem.

De akkor gondoljuk végig most alaposabban is!

Gondolkodásunk kezdő valószínűségét valóban 0%-ra kell raknunk. Ennek egyszerű az oka: az V. köztársaság történetében még sosem fordult elő, hogy radikális jobboldali jelölt nyert a francia elnökválasztáson (és a többi francia többségi választáson sem – 2014-ben a Nemzeti Front ugyan megnyerte az európai parlamenti választást, de az egy arányos, listás rendszerben történt). A “köztársasági összefogás” eddig általában működött, vagyis a mérsékelt pártok sikeresen fogtak össze a radikálisok ellen. 

Ezzel az összefogással a “nagyok” persze erősitették is a radikálisok elitellenes, populista érvelését, bizonyítva, hogy “azok ott fönn egy banda”. Ez már látszódott a 2015-ös regionális választás előestéjén, amikor a Nemzeti Front az első fordulóban tarolt, és esélyesnek tűnt arra, hogy végül régiót nyerjen (nem nyert, mert a köztársasági összefogás még működött, ha emlékeztek, amúgy is éppen a Bataclan után, emelkedett pillanatban voltunk). A köztársasági összefogás erejét csökkenti amúgy, hogy a szocialista főtitkár 2016 végén pedzegette, a liberálisnak tartott François Fillon nem az a politikus, aki mögé a baloldaliak jó szívvel beállnak Le Pen ellen (a köztársasági összefogással kapcsolatban történetileg Fillon álláspontja sem éppen baráti). E tények figyelembe vételével emelkedik a kiinduló 0%-unk (elemzői értékelés alapján, tehát lehet vele vitázni!) 10%-ra.

Ugyancsak a Front és Le Pen mellett szól, hogy a támogatottsága tendenciájában nő, 2012-ben rekorderedményt ért el, és azóta is lendületben van (2014-ben először megnyert egy országos választást), továbbá az, hogy a párt 2004 óta stratégiai építkezést folytat, ami a visszalépések és megtorpanások ellenére sikeresnek és előremutatónak tűnik (ideértve az ördögűzési stratégiát, a helyi építkezést, a nők, a melegek, a zsidóság, sőt, a muszlimok lépésről lépésre megszólítását, Jean-Marie Le Pen szimbolikus kizárást). Tekintettel erre a gyakran alábecsült munkára, összességében Marine Le Pen esélyeit már 25%-ra értékelem (azért nem magasabbra, mert ez a stratégiai munka még nem ért a végére, ráadásul ebből még ki is vonunk később).

A 2015-ös, 2016-os politikai környezet (menekültválság, az európai politika jobbra tolódása szintén Le Penéket segíti. Az elmúlt hónapokban a migrációs válság és a különböző terrortámadások farvizén számos korábban radikálisnak számító gondolat bekerült a mainstreambe, azaz elfogadható vált. A szavazók pedig könnyen mondhatják, hogy minek a másolat, ha ott az eredeti, aki legelőször mondott ezt vagy azt? Ezért Le Pen esélyeit 32%-ra emelem.

Ezek a strukturális szempontok a pro oldalom. Most nézzük az aktuális szempontokat!

A Brexit-szavazás és Donald Trump elnökké választása ledöntött egy nagyon fontos gátat, azt a választói tudatot, hogy a Frontra vagy a Front jelöltjére (“az elképzelhetetlenre”, a “vállalhatatlanra” stb.) szavazni ciki és / vagy kidobott szavazat, amely nem állhat a győztes oldalon. Ha Donald Trump olyan permanens kampánnyal folytatja a kormányzást (és úgy) ahogy elkezdte, akkor ez a lendület kitarthat áprilisig. Erre tekintettel mondom azt, hogy Le Pen esélye 37% körül van – illetve volt, amíg a párton belüli, választás előtti széthúzás nem lett kifelé teljesen világos, jelezve, hogy Marine Le Pen stratégiája csúszós talajon áll. 

A párt irányvonalát érintő alapvető viták miatt (melyek egyelőre elcsitulni látszanak, és Le Pen mintha visszavette volna a kezdeményezést), a 37%-os esélyt ismét csökkentem  32%-ra.

Mivel Le Penék programjának egy szimbolikus része a Frexitre és eurózóna megbontására épül, érdemes megnézni, hogy mekkora a növekedési potenciál egy ilyen ígéretben. Egy 2016 júniusi mérés szerint a megkérdezetteknek mintegy 33%-a támogatná a kilépést, és ez Franciaországban kisebbségi álláspont (a kilépést pártolók jelentős része már az FN-nél van, illetve kisebb részben a baloldali radikálisoknál). Vagyis a Frexit egy, a bázisnak tetsző, a bázist összetartó javaslat, de nem valószínű, hogy alkalmas további szavazatok megszerzésére, főleg nem nagy számban (sőt, akár taszító is lehet). Ezért a 32%-ot 25%-ra csökkentem.

A republikánus François Fillon programjának a liberális, megszorító jellege miatt azt is feltételezem, hogy Le Pen el tud hozni pár százalékot még a jobboldalról, illetve hogy a kampány során még nőni fog a népszerűsége, ami lendületet ad neki. A 25%-ot így visszatolom 30%-ra, de rögtön le is vonok 2+5 százalékot azért, mert Le Pen kampánya a további szavazatszerzést blokkoló (hiteltelenítő) anyagi problémákkal küzd (orosz hitelek, 6 millió euró Jean-Marie Le Pentől), és mert Emmanuel Macron lendületben van, és ha Le Pen nem kezd el erősödni, könnyen ránőhet, gyakorlatilag nullázva a Front elnökválasztási esélyeit.

Ha tehát ma kérdeznének, azt mondám, hogy Le Pen győzelmi esélye közelebb van a 20%-hoz, mint a 40-hez. Ma 23%-ra rakom. Persze lehet, hogy holnap jön egy új információ, ami erre vagy arra ellöki az elemzést, de ma itt tartok…. Ez a szám látszólag nem magas, de vigyázat, ez annyit jelent, hogy száz elméleti esetből 23-ban Le Pen nyer, bár természetesen az egyetlen várható esetben (a 2017-es választáson) az a valószínűbb, hogy nem ő nyer.(Attention: Donald Trump esélyét a sajtó-konenszus ennél sokkal kisebbre taksálta 2016 novemberében!)

És akkor kérdés: lehet-e, hogy az előzetes feltételezéseim és nyilatkozataim miatt húztam a pro oldalt 40% környékére? Eleget vontam-e le a Nemzeti Frontot feszítő belső viták és a taktikai kihívások miatt? Eleget emeltem-e felfele a taktikai lehetőségek miatt? Előfordulhat-e, hogy bizonyos tényezőket túl- vagy alulértékeltem? Mit gondoltok? Vitára fel!

(Kiemelt kép: az FN egy Frexitet népszerűsítő kampányanyaga.)

Categories: Blogroll

380. François naplója: basszus!

Hogy én mekkora marha vagyok! Hogy hogy lehettem ekkora böszme!

Most, hogy bejelentettem a távozásomat, persze, nő a népszerűségem. Naná! Értékelik a franciák, hogy megértettem, mennyire nem szeretnek, és mennyire eredménytelennek tartják a kormányzásomat…

De az azért már mégiscsak sok, hogy amikor kiesek a játékból, akkor kezdenek el jönni a vállalható, javuló adatok a gazdaságból!

Jó, jó… tudom… én rontottam el… csak az az első két év, csak az ne lett volna! Ha akkor lendületből kirúgtam volna az Arnaud Montebourg, Benoît Hamon és társai féle reformellenes, konzi kört, akkor mára rég megjöttek volna az eredmények. Növekedés, csökkenő munkanélküliség, tűrhető népszerúség… Igen, ha ezektől az uraktól időben megszabadultam volna, akkor ma jelölt vagyok, sőt, esélyes vagyok, és akkor nem a Szocialista Párt szétesése lenne a sajtó kedvenc csámcsija, meg hogy Hamon lehet a jelöltünk. 

Hát ateista létemre mondom, Uram, irgalmazz nekünk!

Kedves Naplóm, elcseszerintettem. Nem kicsit, nagyon. Az sem vígasztal, hogy nem egyedül vagyok böszme a terepen. Például ez a féláruló Valls is – olyan vacak kampányt csinált itt az előválasztáson, hogy azt tanítani kellene!

Persze minden rosszban van valami jó. Ha én leszek az utolsó szocialista francia elnök, tuti benne leszek a történelemkönyvekben. Mármint a kézikönyvek “így nem szabad” fejezetein túl is. Fájna, ha csak Valls elcseszett előválasztási kampányáról emlékezne meg az utókor… a politikusi egó, ugye.

Na ugye.

(Kiemelt kép forrása: Élysée, Hollande elnök hivatalos portréja.)

Categories: Blogroll

HMS Vengeance : serious Trident missile malfunction

CSDP Blog (András István Türke) - Mon, 01/23/2017 - 17:45

Downing Street has been accused of covering up a Trident missile malfunction weeks before a crucial Commons vote on the future of the submarine-based missile system.

A Trident II D5 missile test ended in failure after it was launched from the British submarine HMS Vengeance off the coast of Florida in June 2016. It was the only firing test of a British nuclear missile in four years and raises serious questions about the reliability and safety of the weapons system. But the error was hushed up. The cause of the failure remains top secret, but quotes a senior naval source saying the missile, which was unarmed for the test, suffered an in-flight malfunction after launch.

It was reportedly intended to be fired 5,600 miles to a sea target off the west coast of Africa but may have veered off towards America instead. There was a major panic at the highest level of government and the military after the first test of our nuclear deterrent in four years ended in disastrous failure. In July, MPs voted by 472 to 117 to back the renewal of Britain's Trident nuclear deterrence. The overwhelming vote supported the Government's plans to spend up to £40 billion on four new Successor-class submarines.

Source
http://www.independent.co.uk/
http://www.thetimes.co.uk/

Tag: HMS VengeanceTridentnucléaire
Categories: Blogroll, CSDP

379. Manuel Valls bajban

Kis mintán készült, ezért nem értékeljük túl, de megint kijött egy olyan mérés, amely azt mutatja, hogy Manuel Valls volt szocialista kormányfő bajban van: egyrészt csökkenő támogatottságra számíthat a szocialista előválasztás első fordulójában, másrészt pedig akár Arnaud Montebourg volt gazdasági miniszter mögé szorulhatna az előválaszás második fordulójában (azt viszont már komolyan vesszük, hogy több ilyen mérés is van és nagy mintán is hasonlót mondanak a mérések).

Valls az elmúlt hetekben pocsék kampányt csinált, ami magyarázhatja romló helyzetét: ha valaki a 49-3-as cikkellyel tolja át a parlamenten a munka törvénykönyve reformját, az fél évvel később nehezen mondhatja hitelesen, hogy megszünetetné az egész 49-3-at, és őt egyébként is kényszerítették a használatára… márpedig Valls ezzel próbálkozik. A saját korábbi meggyőződéséhez és kormányfői tevékenységéhez viszonyítva sokkal balosabb program, a saját miniszterelnöki tevékenységétől való elhatárolódás nem mutat túl jól, mert nem telt el elég idő, a körülmények nem változtak meg annyira, hogy ez az érvelés látványosan hihető legyen. A választópolgárok ennyi idő távlatából még emlékeznek…

Ez azt jelenti, hogy Valls vesztésre áll? Talán. Komoly bizonytalansági tényező a részvétel ennél az előválasztásnál is, mint ahogy az is bonyolítja a kérdést, hogy a három fontos vita még előttünk van. Mindenesetre a tendencia azt mutatja, hogy Valls számára ez az előválasztás korántsem lesz fáklyás menet, s ha meg is nyeri a jelöltséget, keményen meg kell harcolnia érte.

Viszont csökkenő támogatottság, erősödő Montebourg és erősödő Hamon mellett egyre inkább afelé megyünk, hogy a szocialistáknál is kialakul a republikánusoknál látott mozgás, mely végül akár “meglepetéshez” is vezethet. Egyelőre érdemes annyit megjegyezni, hogy Valls esik, a verseny nyitott, még bármi megtörténhet, a viták pedig igenis fontosak lesznek. Fontosak lesznek, viszont az már egy más kérdés, hogy a polgárok mennyire tartják majd fontosnak a szocialista előválasztást… merthogy ez is befolyásolhatja a részvételt. A kör bezárult.

Categories: Blogroll

378. Nem értem, ezért jobb, ha nincs?

Az Aujourd’hui en France / Le Parisien szerkesztősége úgy döntött, nem rendel közvélemény-kutatásokat a 2017-es francia elnökválasztás előtt. Hogy miért? Mert a kutatók nem voltak képesek előre megjósolni a Brexit-szavazás és az amerikai elnökválasztás eredményét. Elmondani nem tudom, mennyire felháborít ez a dolog és az indoklása, no meg az is, hogy mindezt releváns hírként tálalják a többiek. Mondom, miért.

Először is, vannak jobb elemzések, meg vannak rosszabb elemzések; és minden elemzőnek vannak jobb és rosszabb napjai. Ez tény. Ha az ember nem teljesen a prekoncepciói és ideológiai őrületei foglya, akkor igyekszik azokat az elemzőket figyelni, akik többször mondanak helyeset, mint helytelent, és esetleg meg is próbálja eltanulni a módszereiket (ehhez egy érdekes és fontos könyv itt).

Én például az amerikai elnökválasztási folyamatban Nate Silver FiveThirtyEight projektjére figyeltem a legjobban, még akkor is, amikor az amerikai baloldali média hangosan kritizálta azért, mert nem elég magas esélyt adott Hillary Clinton várható, tuti győzelmének. Pedig Silverék világosan jelezték, hogy a számok alapján van esélye például annak, hogy Clinton elnyeri a szavazatok többségét, de az elektori kollégiumban alul marad (ez történt, ugye).

Az ismert eredmények után pedig kifejtették, hogy nem a közvélemény-kutatók tévedtek nagyot, a közvélemény-kutatási hibák ugyanis nagyjából megfeleltek a történetileg jellemző hibaszintnek, hanem azok futottak lyukra, akik ezeket a számokat értelmezték, illetve nem értelmezték:

We strongly disagree with the idea that there was a massive polling error. Instead, there was a modest polling error, well in line with historical polling errors, but even a modest error was enough to provide for plenty of paths to victory for Trump. We think people should have been better prepared for it.

írták a választás után, én meg az angolosok kedvéért idézem.

Persze ahhoz, hogy a előrejelzési modelleket értsük, tudnunk kell, hogy például egy, Clinton elnökségét 90%-os esélyre taksáló előrejelzés azt jelenti, hogy tíz esetből átlag egyszer Trump nyer. Nos, Silveréknél a végén 70% körül volt Clinton esélye, ami azt jelenti, hogy tíz esetből egyszer… értitek.

Nem mondom, hogy számomra minden közvélemény-kutatással kapcsolatos módszertani kérdés kristálytiszta, hiszen nem ez a szakterületem és nincs benne napi gyakorlatom. Azt is tudom, hogy minden kritizálható, a módszertan sem mindenható.

Elemi értelmiségi alázat kérdése viszont be- és felismerni, hogy az ember mit tud és mit nem tud, és – atyaég! – esetleg kérdezni, olvasni, nekiállni tanulni. Mostanában jövök rá, a gyakorlati, előrejelzői munkám során, hogy a statisztika, a valószínűségszámítás legalább olyan fontos tudás, mint a közvélemény-kutatás fedőnevű egyetemi tantárgy, vagy éppen az SPSS alkalmazása. Mondjuk nem árt tudni, mit csinál a program, ha hülyeséget dob ki… :). A valószínűségszámításhoz némi analízis sem árt, éppen utóbbival küzdök, azaz komoly erőfeszítéseket teszek, hogy a módszertan – ha tetszik, a politikai előrejelzés – matematikai hátterét is megértsem, feldolgozzam és magamévá tegyem (vesszőfutásom részletezésétől egyelőre eltekintenék, elégedjetek meg azzal, hogy igyekszem ).

Ezért vagyok végtelenül mérges, amikor egy vezető napilap szerkesztősége úgy dönt, hogy nemhogy erőfeszítést nem tesz mindennek a kritikai megértésére, megtanulására, esetleg az alkalmazására, hanem úgy dönt, kidobja az egészet a kukába. És még büszke is arra, hogy így tesz, ahelyett, hogy elkezdené nemcsak megtanulni, hanem esetleg még az olvasóknak is megtanítani, hogy hogy kell egy-egy kutatást értelmezni, mit jelent a valószínűség, mi mit takar a módszertani jegyzetben…

Nem, inkább nem. A jelszó: “ha nem értem, jobb, ha nincs”!

Én meg azt mondom, ez az a bizonyos intellektuális léhaság, amely minden értelmiségire szégyent hoz, ami miatt joggal lehet háborogni és ami miatt az illető “újságírók” helyett is én kérek elnézést.

(Kiemelt kép forrása: pixabay.com)

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok ).

Categories: Blogroll

377. Franciapolitika, már képernyőn is

Ez már bizonyíték, nem ígéret. A HetiTV-vel együttműködésben indul a kéthetente jelentkező új, Franciapolitika című műsorom. Az első adást alább láthatjátok. Fogadjátok szeretettel!

Tehát dobpergés! És íme:

A HetiTV-t az interneten és a MinDigTV applikációjában ingyen tudod fogni.

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok ).

Categories: Blogroll

2017 : A Continental Free Trade Area in Africa?

CSDP Blog (András István Türke) - Sun, 01/01/2017 - 13:25

Under the aegis of the African Union, the 54 states will set up a "Schengen-like" borderless area in 2017 to boost trade. Negotiations for the establishment of a Continental Free Trade Area (CFTA) in Africa were formally launched in June 2015 at the African Union Summit in Johannesburg. A year later, a boost seems to be given to the project, although the project exists since the signing in 1991 of the Treaty of Abuja.

Why now ? In a context of global economic crisis, African states are somewhere forced to accelerate the pace. In 2015 the Tripartite Initiative involving COMESA, EAC and SADC was launched, with a view to the preparation of a large free trade area from Cairo to Cape Town. The Tripartite Initiative, the largest free trade agreement involving 26 countries from three regional economic communities (RECs), Comesa, CEA and SADC, with a total of 530 million inhabitants for a gross domestic product Total of $ 630 billion, more than half of Africa's economic output. This initiative has rekindled the interest of African leaders in broadening the continental free trade area.

Intra-African trade must be saved because it accounts for only 10% of trade on the continent, while in the EU, Asia and North America, intra-regional trade represents respectively 70 %, 52% and 50% of trade. Moreover, the share of Africa in world trade is even more derisory since it represents only about 2%. Implementing such an Africa-wide FTA could boost intra-African trade to the tune of US $ 35 billion annually by 2022. A review of the genesis and functioning of this area of free movement of more than one billion people.

The CFTA is a priority initiative of the AU Agenda 2063. The objective of the CFTA is to create a single continental market for goods and services, to establish the free movement of business people. It also aims to pave the way for the acceleration of the establishment of the customs union in 2022 and an African economic community by 2028. This gradual approach is justified by the fact that integration should be consolidated at regional level, through the creation and the strengthening of regional economic communities (RECs). The RECs would ultimately merge into the African Economic Community. (There are 8 RECs : UMA, CEN-SAD, CEDEAO / ECOWAS, UEMOA, MRU, CEEAC, SADC, COMESA, IGAD.)

The current intra-African trade situation is disappointing. Despite the fact that the free movement of persons, the right of residence and the right of establishment are the founding principles enshrined in Chapter VI of the Abuja Treaty, a truck that delivers supermarkets in Southern Africa needs 1,600 documents, permits and licenses to legally cross borders.In the future, the continental free trade area could just as well require the removal of barriers such as the imposition of visa requirements that restrict the movement of people across national borders. Far from being settled, remains the issue of labor mobility among African countries, one of the most contentious issues for African leaders due to security or political instability problems.

Trade and industry are catalysts for African development for the African Union, once the establishment of the CFTA, the competitiveness of industrial products would be increased by exploiting the potential of economies in a wider continental market . The initiative would also help diversify and transform the African economy, improve resource allocation, reduce prices in countries and make Africa less vulnerable to external trade shocks. In addition, regional integration of the continent should integrate regional markets with efficient infrastructure to attract investment and improve access to better products and services.

Twenty million dollars were raised to finance the initial CFTA projects in the areas of goods and services, investment and intellectual property. Of the amount so far obtained from development partners, the AU Member States contributed $ 3 million for 2016 and $ 4.9 million for 2017.
CFTA can be a paradise for international and african criminality and smuggle, like the Schengen area? Planned for 18 July 2017, the release of an African electronic passport should enable nationals of the 54 African countries to travel visa-free across Africa. For now, the initiative only concerns heads of state, government and foreign ministers. In practice, African citizens would retain their national passports and would be issued an African e-passport by the AU. A first on the world scale. But the billion African citizens will have to wait until 2025 to benefit.

Tag: african continental free trade areaSchengenTripartite InitiativeAbuja Treaty
Categories: Blogroll, CSDP

End of the mission EUPOL Afghanistan

CSDP Blog (András István Türke) - Sat, 12/31/2016 - 00:00

After nearly a decade of support for civilian police in Afghanistan, the European Union Police Mission in Afghanistan (EUPOL) officially closed its activities today, Saturday (31 December 2016) at midnight. In fact, the mission has already slowed down its activities for a few days already. A meeting marking the end of the mission was organized, Wednesday, December 14, a few days after the official end of the mission.

Source

Tag: EUPOL AfghanistanCSDP
Categories: Blogroll, CSDP

376. A politikai halál éve

Év végén szinte kötelező kör végiggondolni, hogy az esztendő kinek vagy minek az éve volt, azaz miről szólt az adott év. Mondhatnám, hogy 2016 Franciaországban a Fillon-meglepetés éve volt, valójában azonban inkább a politikai halálé. 2016 ugyanis – váratlanul vagy nem, de – kivégezte a francia politikai osztály eddigi nagyjainak jelentős részét. Juppé, Hollande, Sarkozy: idén nagy nevek sorának köszönte meg a francia választó a részvételt.

Nem akarom alábecsülni a nizzai terrortámadás, a folyamatos rendkívüli állapot, a foci EB, illetve a munka törvénykönyve módosítása jelentőségét. Természetesen nem. Nyilvánvaló, ezek mind az év kulcspillanatai, fontos eseményei voltak, amelyek az évkönyvekben majd a maguk kiemelt pontjain foglalnak helyet.

De az év mégiscsak arról szólt, összességében, hogy aratott a politikai halál.

Ha 2016 január elején valaki azt jósolja, hogy az év végére sem Alain Juppé, sem Nicolas Sarkozy, sem pedig a hivatalban lévő köztársasági elnök nem számít majd kiemelt politikai szereplőnek, s ilyen-olyan okból mindannyian kiesnek a nagypolitikából, akkor viszonylag mérsékelt, mondjuk 20% esélyt adtam volna a forgatókönyv megvalósulásának. 

Nem tartottam volna lehetetlennek, de inkább szavaztam volna Juppé elnökjelöltségére és Hollande indulására, mint az ellenkezőjére, mert az adott pillanatban, tehát az év elején, úgy álltak a dolgok, erre mutattak a tendenciák. (Csak halkan mondom, hogy Hollande elnök “nem indulása” korántsem annyira egyértelmű, ha tudjuk, hogy 2016 novemberében már harmadik hónapja csökkent a munkanélküliség, amire a válság óta óta nem volt példa…

Mégis, 2016-ban a kisebb esélyű forgatókönyv valósult meg, s a 2017-es elnökválasztás várományosai, a francia politikai életet évekig, évtizedekig domináló figurák sorra estek ki a választók kegyeiből, vagy döntöttek úgy, hogy visszavonulnak. (Az senkit nem lephet meg, hogy Sarkozy vagy Juppé kénytelen visszavonulni, de hogy szinte egyszerre és mindketten?)

És talán még nem vagyunk a dolog végén. A kutatások szerint Manuel Valls és Arnaud Montebourg között nem dőlt el a szocialista előválasztási verseny, jönnek a viták, a fordítási lehetőségek (január 12-én, 15-én és 19-én). Esély van arra, hogy Manuel Valls nem lesz képes kontrollálni a szocialistákat, s a mozgalmat balra tolni kívánó Montebourg képes lesz megszerezni a jelöltséget a második fordulóban (Manuel Valls az első fordulóban nagyon vezet, de kevés, szinte semmi tartaléka nincs a másodikra, a két jelölt között a különbség hibahatáron belüli, ezért fontos lenne a volt kormányfő számára az első fordulós győzelem). 

A Matignon-átok fogalma nem ismeretlen: hivatalban lévő miniszterelnök sosem tudott még átülni az elnöki székbe, s Valls miniszterelnöksége sem olyan távoli, mint hiszi, vagy próbálja elhitetni (joggal szórakoztatja a megfigyelőket, amikor olyan szabályokat akar megszüntetni, amelyeket kormányfőként ő maga is demonstratíve alkalmazott a parlamenttel szemben, vagy amikor a saját jelöltségét egyfajta lázadásként állítja be).

És akkor még nem szóltam Emmanuel Macronról, aki nemcsak népszerű (népszerűbb, mint Fillon), hanem egyenesen a franciák többsége véli róla, hogy jobb elnök lenne, mint Fillon. Fillon kollégái a háttérben azt mondják róla, hogy Macront veszélyes jelöltnek tartják, mert fiatalabb, dinamikusabb, liberalizmusa mellett szociálisan is érzékeny, ráadásul “nem vért és könnyeke” ígért, mint a megszorító programjával turnézó Fillon. És ebben igaza van a Fillon-csapatnak, Macron komoly meglepetéseket okozhat jövőre, különösen akkor, ha sikerül országos mozgalmat építenie és ha a balos Montebourg lesz a szocialisták jelöltje, helyet hagyva a centrumban (ugyanakkor Macron számára a vidéki beágyazottság nem fél hónap alatt épül fel, ezért vagyok egy kicsit szkeptikus a lehetőségeivel szemben). 

Nem is beszélve arról az apróságról, hogy a szociális gaulle-istákat elviheti Henri Guiano és Michèle Alliot-Marie is, akik a jobboldali előválasztás eredményét semmibe véve jelentették be, hogy republikánus létükre indulnak 2017-ben. Vagyis jó eséllyel a most “győztesnek látszó” csapat is megosztott lesz, természetesen egyelőre beláthatatlan következményekkel… A következő hetek és hónapok megfélelmlítésekről és nyomásgyakorlásokról szólnak majd, hogy ezek a jelöltek ne tudják összegyűjteni a jelöltségükhöz szükséges tisztviselői aláírásokat. Az tehát még kérdéses, ki lesz a politikai halál következő áldozata,  de hogy lesz, arra nagy tétekben mernék fogadni.

(Kiemelt kép: pixabay.com)

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok ).

Categories: Blogroll

Australia buys 12 French Barracuda submarines

CSDP Blog (András István Türke) - Tue, 12/20/2016 - 09:14

French Defence Minister Jean-Yves Le Drian inked the inter-governmental agreement (IGA) in Adelaide that will see French shipbuilder DCNS design and build the Shortfin Barracudas. The total cost of the 12 submarines, including separate agreements with US and Australian contractors, will hit Aus $50 billion. The vessels will be a scaled-down, conventionally-powered version of France's 4,700-tonne nuclear-fuelled Barracuda but boast the same stealth capabilities.Australia awarded DCNS the main contract in April, beating off competition from Germany TKMS (ThyssenKrupp Marine Systems) and Japan Mitsubishi Heavy Industries.

The IGA is the last foundation stone needed to ensure Australia is able to develop a cutting-edge sovereign submarine capability, this will be a sovereign defence industry creating 2,800 jobs at the very cutting edge of technology. Design and mobilisation work has already been launched with Australian experts working in Cherbourg while DCNS was to open new offices in Adelaide later Tuesday employing up to 300 engineers.

US defence contractor Lockheed Martin was named in September to fit the combat systems for the Barracudas.

Tag: BarracudaDCNSAustralian Navy
Categories: Blogroll, CSDP

France Creates Cyber Army to Fight Against Foreign Hackers

CSDP Blog (András István Türke) - Wed, 12/14/2016 - 00:00

Since his appointment in 2012, French Defense Minister Jean-Yves Le Drian is concerned about the threats in cyberspace. With reason. CIA suspicions about the role played by Russian hackers in the election of Donald Trump to the fears expressed by the German Chancellor, the "cyber-menace" is now omnipresent. On the occasion of the inauguration on Monday of a skill center on cyber defense in Rennes as well as a new building with 7,000 sensors to house the cyber experiments of the Directorate General of Armaments (DGA) in Bruz (Ille-et-Vilaine), Jean-Yves Le Drian announced in a way the creation of a 4th army, or at least its matrix, that of cyberspace, to complete the army of the last century built on the triptych land, air and sea.

The future cyber force will be based on three missions:
- intelligence (identification of faults, detection of hostile actions),
- protection (building walls of cyber fortress)
- and finally computerized offensive fight (neutralization of tools used by the cyber - opponent).
But Jean-Yves Le Drian goes further: "If a cyber attack is akin to an act of war, notably by the seriousness of its effects, an adequate response must be imposed, even beyond the neutralization of infrastructures alone Involved, in a logic this time of open conflict. "

Clearly, the Minister of Defense warns that in the event of an attack, France reserves the right to retaliate by a cyber or conventional counter-attack. It is the first time that France officially warns its potential opponents that it can qualify a cyber attack in act of war and to respond accordingly. "A major computer attack, given the damage it would cause, could constitute an armed attack within the meaning of Article 51 of the Charter of the United Nations and justify the invocation of self-defense," the Minister said. So to replicate in a "proportional" way, we need a cyber-army.

On Monday, the minister summarized the efforts made and the road ahead. Under the latest military planning law, the force under construction will reach 3,200 people by 2018, double the number in 2012. Given the high level of technical skills required, the minister is also proposing to build a reserve of 4,400 specialists , Of which 400 are capable of offensive action. There, it is a matter of multiplying by ten the effort. Finally, on the side of the DGA, the effort must be multiplied by three to go from 250 to 650 experts. Over 2014-2019, the appropriations devoted to the cyber-war amount to 440 million euros.

Finally, the minister announced the imminent appointment of a new cyber operations commander, a four-star general who will be placed directly under the authority of the chief of staff. In order to carry out military operations, the French army will have its commander-in-chief, which will "have authority over all operational units specializing in cyber defense of the ministry, belonging to all armies, ie 2,600 digital fighters by 2019". Vice-Admiral Arnaud Coustillière, appointed general officer in cyber defense in July 2011, is approached. Decrees and decrees will be promulgated to institutionalize this cyber defense. For the minister, the white collar war is just beginning. In this respect, he often referred to the Stuxnet weapon, the undetectable virus transmitted on Iranian nuclear centrifuges, which delayed Iran's advances in nuclear enrichment by at least two years. 'uranium.

----
Depuis sa nomination en 2012, le ministre français de défense, Jean-Yves Le Drian s'inquiète des menaces dans le cyberespace. Avec raison. Des soupçons de la CIA sur le rôle joué par des hackeurs russes dans l'élection de Donald Trump aux craintes exprimées par la chancelière allemande, la « cyber-menace » est désormais omniprésente. A l'occasion de l'inauguration ce lundi d'un pôle de compétences sur la cyberdéfense à Rennes ainsi que d'un nouveau bâtiment doté de 7.000 capteurs pour abriter les expériences cyber de la Direction générale de l'armement (DGA) à Bruz (Ille-et-Vilaine), Jean-Yves Le Drian a annoncé en quelque sorte la mise sur pied d'une quatrième armée, ou tout du moins de sa matrice, celle du cyberespace, pour compléter l'armée du siècle passé, construite sur le triptyque terre, air et mer.

La future force cyber s'articulera autour de trois missions : le renseignement (identification des failles, détection des actions hostiles), la protection (édification des murs de la forteresse cyber) et enfin la lutte informatique offensive (neutralisation des outils employés par l'adversaire). Mais Jean-Yves Le Drian va au-delà : « Si une attaque cyber s'apparente à un acte de guerre, notamment par la gravité de ses effets, une riposte adéquate s'impose, au-delà même de la neutralisation des seules infrastructures impliquées, dans une logique cette fois de conflit ouvert. »

En clair, le ministre de la Défense avertit qu'en cas d'attaque, la France se réserve le droit de riposter par une contre-attaque cyber ou conventionnelle. C'est la première fois que la France prévient ainsi officiellement ses adversaires potentiels qu'elle peut qualifier une attaque cyber en acte de guerre et y riposter en conséquence. « Une attaque informatique majeure, eu égard aux dommages qu'elle causerait, pourrait constituer une agression armée au sens de l'article 51 de la Charte des Nations unies et justifier l'invocation de la légitime défense », affirme le ministre. Donc pour répliquer d'une manière « proportionnelle », il faut une cyber-armée.

Une réserve de 4.400 spécialistes
Le ministre a dressé ce lundi un bilan des efforts fournis et du chemin qui reste à parcourir. La force en construction atteindra selon la dernière loi de programmation militaire 3.200 personnes à l'horizon 2018, soit le double des effectifs de 2012. Au vu des compétences techniques de très haut niveau nécessaires, le ministre propose aussi de bâtir une réserve de 4.400 spécialistes, dont 400 aptes à des actions offensives. Là, il s'agit de multiplier par dix l'effort. Enfin, du côté de la DGA, l'effort doit être multiplié par trois pour passer de 250 à 650 experts. Sur 2014-2019, les crédits consacrés à la cyber-guerre atteignent 440 millions d'euros.

Enfin, le ministre a annoncé la nomination imminente d'un nouveau commandant des opérations cyber, un général quatre étoiles qui sera placé directement sous l'autorité du chef d'Etat-major. Pour mener des opérations militaires, l'armée française aura son commandant en chef, lequel « aura autorité sur toutes les unités opérationnelles spécialisées dans la cyberdéfense du ministère, appartenant à toutes les armées, soit 2.600 combattants numériques à l'horizon 2019 ». Le vice-amiral Arnaud Coustillière, nommé officier général à la cyberdéfense en juillet 2011, est pressenti. Des décrets et arrêtés vont être promulgués pour institutionnaliser cette cyberdéfense.

Pour le ministre, la guerre en col blanc ne fait que commencer. Il a, à cet égard, souvent fait allusion ce lundi à l'arme Stuxnet, ce virus indétectable transmis sur les centrifugeuses nucléaires iraniennes qui a permis de retarder d'au moins deux ans les avancées de l'Iran en matière d'enrichissement d'uranium.

Tag: cyberattaquecybersecurityarmée françaiseFranceDrian
Categories: Blogroll, CSDP

375. “A nők” bizonyítják: az FN megosztott párt

Néhány elemzésemben, interjúmban már utaltam rá, hogy az FN egy megosztott párt, és házon belül is hatalmi harcok folynak. Az elmúlt napokban számos bizonyítékát láthattuk ennek, hiszen konfliktusok robbantak ki Marion Maréchal-Le Pen és pártelnök nagynénje, valamint Florian Philippot alelnök és Maréchal-Le Pen között is. 

Nemcsak Alain Juppé és François Fillon előválasztási vitájában volt napirenden az abortusz, hanem ezzel párhuzamosan a Nemzetgyűlésben is futott egy törvényjavaslat, amely immáron az elektronikus felületeken is büntetni rendeli az abortuszjog korlátozását, az abortusszal kapcsolatos téves információk terjesztését, gondolva itt a különösen az objektív, hivatalos egészségügyi tájékoztatásnak álcázott abortuszellenességre (a probléma valós, azt például a Le Monde vezércikke is elismeri, de felhívja a figyelmet, hogy a szólásszabadság érdemben sérülhet e szabályozás révén, ráadásul precedenst teremthet más tiltásokra is – valóban, de ez a cikk most nem erről a törvényjavaslatról szól).

A törvényjavaslat vitája kapcsán az FN konzervatív-katolikus szárnyához tartozó Marion Maréchal-Le Pen kifejtette, hogy szerinte a Nemzeti Frontnak javasolnia kell az abortusz teljes tb-visszatérítésének a korlátozását. Nagynénje, Marine Le Pen viszont nyilvánosan ellentmondott neki, mondván – a korábbi véleményét megváltoztatva – most már semmiféle változtatásra nem készül az abortusz dolgában.  Az új stratégia már beérni látszik, az Ifop egy új keletű mérése szerint a megkérdezett nők 38%-a úgy véli, hogy a 2017-es elnökválasztáson Marine Le Pen képviseli a leginkább a nők érdekeit, s csak a radikális jobboldali jelöltet követi Emmanuel Macron és François Fillon 37-37%-kal (a férfiaknál kicsit máshogy alakul a sorrend ugyanerre a kérdésre, de az első háromban itt is benne van Le Pen, s a számok ugyancsak hibahatáron belül mozognak).

Florian Philippot még főnökénél, a pártelnöknél is tovább ment, amikor azt mondta, Maréchal-Le Pen egyedül van és elszigetelődött ezzel az álláspontjával (erre a párt Maréchal-Le Pennel szimpatizáló tagjai, tisztviselői tiltakozásul szolidaritási üzeneteket kezdtek posztolni a Twitteren).

A két politikus ezután még egyszer csattant a nyilvánosság előtt. Maréchal-Le Pen ugyanis agressziónak nevezte Philippot támadását, és kijelentette, hogy nincs egyedül, az FN új vonalát pedig nem a BFMTV (egy hírtelevízió) stúdiójában kell meghatározni. Kifejtette, hogy az érvényes pártprogram közelebb van Maréchal-Le Pen véleményhez, bár a politikus azt is elismerte, nagynénjének joga van ettől eltérő elnöki programot hirdetni.

A pártelnök Marine Le Pen a vitatkozó politikusokat azzal utasította rendre, hogy a franciák ennél ezerszer fontosabb ügyekkel foglalkoznak és nem a belső vitákra kíváncsiak – a belső viták pedig amúgy is lezártnak tekintendők, mivel Marine Le Pen 2011-ben a radikális ellenzékét akarta csak lehiggasztani z abortuszról akkor kifejtett álláspontjával, viszont azóta újraválasztották pártelnöknek, ami implicite, érvelt, az irányváltást is legitimálja.

Ezek a viták illusztrációi annak, hogy a Nemzeti Front nem egységes párt, és a Marine Le Pen által megálmodott normalizálódás belső ellenállásba és vitákba is ütközik. A Marine Le Pen és Florian Philippot-féle populista, neogaulle-ista köztársasági radikalizmus harcban áll a Maréchal-Le Pen által képviselt radikális, konzervatív-katolikus, nacionalista vonulattal, részben a vidéki FN-nel és amúgy az alapító Jean-Marie Le Pen értékrendjével is. A szembenállás és a viták ilyen erőteljes nyilvánossá tétele kettős kommunikációnak elég amatőr lenne, ezért gondolom, hogy a vita érdemi.

A vita lényege pedig az, hogy Marine Le Pen szerint a konzervatív-katolikus-nacionalista irányvonallal kormányozni nem lehet, csak létezni. De ő már nem létezni akar, hanem kormányozni, és ezért kormányozza az FN-t a populista-neo-gaulle-ista balra, sok szempontból a normatív köztársasági értékrend ernyője alá (az vitatott, hogy ez rövid távon, taktikailag hoz, vagy visz szavazatokat, de stratégiailag teljesen logikus). Nyilvánvalóan még mindig sokan vannak az FN-ben, akiknek ez árulás, akiknek ez nem tetszik.

A harc nyitott, majd meglátjuk, miként folytatódik.

(Kiemelt kép: pixabay.com)

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok ).

Categories: Blogroll

374. Itt az első fontos mérés Fillon győzelme után

Na kérem, megszületett az első komolyabb felmérés az előválasztás után, amely a jövő áprilisi első fordulóban Fillonnak 28-34%-ot, Le Pennek 23-26%-ot, aztán másodikban pedig 66-34-es Fillon győzelmet jósol. Néhány apróságot azonban vegyünk figyelembe.

Először is, még senki nem támadta igazán François Fillont és konkrétan a programját, vagyis annak ismertsége nem feltétlenül nagy. Az előválasztási folyamatban Juppé és Sarkozy, de főleg Sarkozy voltak terítéken, Fillon szinte a surranópályán győzött. Kérdés, hogy a program részleteinek bekerülése a közbeszédbe milyen hatással lesz a népszerűségére, különösen akkor…

… ha, másodszor, a Nemzeti Front és Marine Le Pen szociális populizmussal reagál Fillon programjára, azt elitistának és globalistának bélyegzi, a jobboldali jelöltet meg mondjuk a globalizmus, Brüsszel és Berlin helytartójának nevezi. Fillon jobbolali populizmusában van bőven potenciál egy ilyen támadásra.

Egyelőre most úgy tűnik, hogy Le Pen rosszabbul szerepel Fillonnal szemben, mint Juppével szemben szerepelt volna, de várjuk ki a végét, az FN-nek egy hét alatt az egész elnökválasztási stratégiáját újra kellet gondolnia. Most úgy tűnik, hogy a baloldali szavazók a második körben Fillon számára jelentenek tartalékot, és ha az erőviszonyok változatlanok maradnak az első körben (mármint az élen), akkor Le Pen egyetlen feladata a következő hónapokban, hogy a tartalék-problémán változtasson.

Présidentielle 2017 : Intentions de vote (29 novembre 2016) de Kantar TNS

Harmadszor: egy-két nappal Fillon nagyarányú győzelme után még működhet a “győzteshez húzás” is, úgyhogy legyünk ezzel a méréssel óvatosak, mindenesetre már ezekből a számokból is látszik, hogy fél évvel a választás előtt Le Pen komoly jelölt. Fillon tudhatja ezt a legjobban, aki Le Penénél nagyobb hátrányt dolgozott le az előválasztás során, mindössze pár hét alatt (az első fordulóban meg simán hibahatáron belül vannak, ott is indokolt az óvatosság).

Negyedszer, a baloldali jelöltek osztódással szaporodnak, s a szocialista jelölt, ha az a közülük legjobban teljesítő Manuel Valls is, ötödik helyen végezne az első fordulóban (a függetlenként induló Emmanuel Macron viszont a harmadik helyen áll, de 13-17 pontjával a 20%-ot sem éri el).

Még nem tudjuk, hogy Valls egyáltalán indulna-e, és ki ellen… és mit csinál Hollande? Neki ez a mérés azt mutatja, hogy ha el is indul, kivégzéssel felérő vereséget szenved majd. Szóval azt mondom, várjunk, mert még nem tiszta a kép. De pillanatfelvételnek jó ez a netes mérés, legalább látjuk, nagyjából mi a helyzet. Aztán majd figyeljük a tendenciákat…

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok ).

Categories: Blogroll

373. Kormányválság készül Párizsban?

Most, hogy tudjuk, ki lesz a jobboldal elnökjelöltje, jobban figyelhetünk a baloldal helyzetére. Így tesz a francia sajtó is. A napokban exponenciálisan megnőtt azon cikkeknek a száma, amelyek azzal foglalkoznak, újraindul-e Hollande elnök, esetleg Manuel Valls miniszterelnök fellép-e politikailag ellene. Van, aki már az új miniszterelnök nevét is tudni vél. Az érintettek cáfolnak.

Claude Bartolone házelnök és mások bátorítják Manuel Valls miniszterelnököt, hogy induljon el a PS január 22-én és 29-én esedékes előválasztásán. A miniszterelnök egyébként egyre dühösebb a főnökére, különösen az elhíresült botrányos interjúkötet megjelenése óta, és mintha az általa sokat emlegetett lojalitásnak is lassan megtalálná a határait. A hévégén legalábbis nyitottnak mutatkozott a jelöltségre.

Stéphane Le Foll mezőgazdasági miniszter, a kormány szóvivője egy interjúban azt mondta, hogy ha Manuel Valls elindul az elnökségért Hollande-dal szemben, akkor nem lesz miniszterelnök, vagyis ki van zárva, hogy az elnök és a miniszterelnök között politikai versengés legyen. Ez egyénként teljesen jogos, mert egy ilyen csattanás aláásná az intézményrendszer lényegét, azt tudniillik, hogy az elnök a miniszterelnök felettese (a PS szóvivője nyilvánosan fel is háborodott a házelnök álláspontján, ami a párton belüli üzengetés miatt persze elég furcsa). Az állam élén való összecsapást és (furcsa módon a lemondást) Valls kizárta, miután Hollande-dal ebédelt.

Cáfolták azt is, hogy kormányátalakítás készülne, de a sajtó egy része tudni véli, hogy hamarosan új miniszterelnöke lesz az országnak Bernard Cazeneuve jelenlegi belügyminiszter személyében. Máshol arról cikkeznek, hogy Hollande úgy jelentheti be az újraindulását, hogy nem a szocialisták előválasztási folyamatán keresztül, hanem gyakorlatilag a párton kívül teszi. Ez utóbbi forgatókönyv különösen izgalmas, mert ebben az esetben a szocialistáknak dönteniük kellene, hogy beállnak a saját elnökük mögé, a saját szabályaikat és döntéseiket felülírva, vagy megkockáztatják az elnök – párt vitát.

A szocialista előválasztásra december 15-ig jelentkezhetnek a jelöltek, így a következő két hétben azért eldől, hogy lesz-e új miniszterelnök, mit lép Valls és Hollande, ki indul el ki ellen, és az előválasztás keretében, vagy sem. Már nem kell sokat aludni, és minden kiderül.

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok ).

Categories: Blogroll

A cserbenhagyottak: A Trump megválasztása utáni Amerikáról szóló elemzésem a mai Figyelőben

Atlantista (Fehér Zoltán) - Thu, 11/24/2016 - 14:54

"Az Egyesült Államok társadalma a választás óta eltelt három hét alatt teljesen felbolydult, megzavart méhkaptárként viselkedik."

"Trump szavazói... nem rasszisták, szexisták és idegengyűlölők. Többségük egyszerűen úgy érzi: az ország vezetői, a médiaelit, az „establishment” a globalizáció időszakában mind gazdaságilag, mind kulturálisan cserbenhagyta őket."

A többi a mai Figyelőben...


Categories: Blogroll

372. Iszlám, bevándorlás, terrorizmus: a francia tapasztalatok: előadás a Szabadság és Reform Intézetnél

A Szabadság és Reform Intézet Alapítvány (SZRI) Bevándorlás, biztonság és beilleszkedés – Veszélyben van-e Magyarország és Európa? címmel 2016. november 19-én konferenciát tartott.

Többek között Jeszenszky Géza, Göncz Kinga és Bokros Lajos volt miniszterek társaságában beszéltem arról, hogy milyen hatásai voltak Franciaországban a bevándorlásnak.

Az előadásomban hosszan ecseteltem, hogy a francia társadalom és politika miért nem állt készen a multikulturális társadalom kihívásainak kezelésére. A részleteket az alábbi videóban meghallgathatjátok.

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok ).

Categories: Blogroll

Pages