Blogroll

Üdvözlet az atlantistáknak!

A Fletcher School of Law and Diplomacy-ban elindítottuk a Stratégiai Tanulmányok Központját (Center for Strategic Studies - CSS). A központ felállításában tudományos munkatársként én is részt veszek. Fő feladatom a CSS "Kutatás és Politika Szeminárium" sorozatának szervezése, amelynek keretében saját kutatóink és vendégprofesszorok mutatják be még írás alatt álló tanulmányaikat, amelyeket a CSS-hez tartozó oktatók, posztdoktori ösztöndíjasok és doktoranduszok kritika alá vesznek. Első szemináriumunk, egyben a CSS Nyílt Napja alkalmából igazgatónk, Monica Toft (képünkön) tartott előadást "Pozitív jövőkép az amerikai külpolitikának és stratégiának." Az előadásról szóló összefoglalóm most jelent meg a CSS nemrég indult új blogján, amelynek címe: Elephants in the War Room (magyarra szerintem lefordíthatatlan, de ha valakinek jó ötlete van, jelentkezzen).

https://sites.tufts.edu/css/css-research-policy-seminar-monica-toft-a-positive-future-for-us-foreign-policy-and-strategy/

Jó olvasást!

Üdvözlet az atlantistáknak!

A Fletcher School of Law and Diplomacy-ban elindítottuk a Stratégiai Tanulmányok Központját (Center for Strategic Studies - CSS). A központ felállításában tudományos munkatársként én is részt veszek. Fő feladatom a CSS "Kutatás és Politika Szeminárium" sorozatának szervezése, amelynek keretében saját kutatóink és vendégprofesszorok mutatják be még írás alatt álló tanulmányaikat, amelyeket a CSS-hez tartozó oktatók, posztdoktori ösztöndíjasok és doktoranduszok kritika alá vesznek. Első szemináriumunk, egyben a CSS Nyílt Napja alkalmából igazgatónk, Monica Toft (képünkön) tartott előadást "Pozitív jövőkép az amerikai külpolitikának és stratégiának." Az előadásról szóló összefoglalóm most jelent meg a CSS nemrég indult új blogján, amelynek címe: Elephants in the War Room (magyarra szerintem lefordíthatatlan, de ha valakinek jó ötlete van, jelentkezzen).

https://sites.tufts.edu/css/css-research-policy-seminar-monica-toft-a-positive-future-for-us-foreign-policy-and-strategy/

Jó olvasást!

Freedom of expression is the right of every person to think as he wishes and to be able to express his opinions by any means he deems appropriate in the fields of politics, philosophy, religion, morals. Freedom of expression in a democratic country of the European Union is considered illegal. In a EU that never hesitates to give lessons in human rights and democracy, for example to African or Balkans countries.

According to Barcelona, the YES has won with 90% of the votes. Some 2.26 million people voted and 2.02 million voted in favor of independence. These figures represent a participation of almost 42.3%, Catalonia counting 5.34 million voters.

The referendum is quite illegal under the Spanish Constitution and the interpretation given to it by the Spanish Constitutional Court. ("It is not within the competence of the autonomies to hold consultations ... which have an impact on the fundamental issues resolved by the constitutional process.") But it is legal according to the Catalan law.

Preview on China’s 19th National Congress

With 2,300 delegates in attendance, October 18 will see the opening of the 19th National Congress. Being held only twice every ten years, we are expected to see Chinese President Xi Jinping consolidate his rule, moreover extending his reign for another five years and potentially even longer.
Ever since Xi’s rise to power, one of his main agenda was the fight against corruption. Most of the officials investigated were removed from office and faced accusations of bribery and abuse of power, although the range of alleged abuses varied widely. As of 2016, the campaign has 'netted' over 120 high-ranking officials, including about a dozen high-ranking military officers, several senior executives of state-owned companies, and five national leaders. Besides removing high-ranking officials, Xi has also started to strengthen his public profile, this act previously being unimaginable to Chinese presidents.

Already, the power plays have commenced in the lead up to the congress. Sun Zhengcai, the youngest member of the Politburo and one of the main politician of Chongqing, was dumped and placed under investigation in July. Recently, two generals, Fang Fenghui and Zhang Yang, both members of the key 11-member Central Military Commission, were removed from the delegate list for the congress.
Based on their age, only two of the seven member standing committee - Xi and premier Li Keqiang - are expected to stay on. But there is speculation that Xi's close ally and corruption fighter, Wang Qishan, may beat convention and stay.

The Politburo, one of the party’s elite ruling bodies, deliberated a draft amendment to the constitution to be discussed at the congress that would include “major theoretical viewpoints and major strategic thought”, the official Xinhua news agency said. (1)
In fact, the real question is whether Xi’s name will be included in the amendments, since only the names of Mao Zedong and Deng Xiaoping, together with the names of Marx and Lenin, have been attached to their political philosophy in the CCP’s constitution so far. Neither of Xi’s predecessors, Jiang Zemin nor Hu Jintao, had added their names directly. However, Jiang had his thoughts — the “Three Represents” — and Hu had his theory — of “scientific development” — written into the constitution. A key measure of Xi’s power will be whether he manages to have his name “crowned” in the constitution, elevating him to the level of previous leaders exemplified by Mao Zedong Thought and Deng Xiaoping Theory.

Another significant question is whether the revised constitution will restore the position of “Chairman of the Central Committee.” Mao Zedong held the position of “chairman,” who was the paramount leader of the CCP. After the Cultural Revolution, in 1982, to get rid of absolute power, the CCP removed the position of “chairman” and replaced it with “general secretary,” which is the position Xi holds now.
The amended constitution should fully represent the latest “sinicisation” of Marxism, new governance concepts and “the fresh experiences in adhering to, and strengthening, Party leadership, and in strict Party governance”, Xinhua said.
The draft amendment will be submitted on Oct. 11 to a party plenary meeting, it added, a smaller scale gathering of about 200 of the most senior leaders to finalize the agenda for the congress.

---
(1) Spotlight: How China's diplomatic approach is creating a more inclusive world. XinhuaNet. Forrás: http://news.xinhuanet.com/english/2017-08/30/c_136568929.htm

Welcome to my blog.

My name is Marcell Nagy, I’m a third year Chinese Studies student at Pázmány Péter Catholic University, with an International Relations BA already in my backpack. I'm a Member of the Internation Diplomatic Student Association (IDSA), which is a Budapest-based Model United Nation (MUN) organizer team. Over the last years, we have been to various internation conferences inside and outside of Europe. We have our own annual conference called MUNAPEST, with over 200 participants every year.

I launched this blog to share my take on everything that is China (but mainly politics, foreign policy) and the wider Asia-Pacific region, hence the blog's name - one of the main group of islands in the South China Sea, currently claimed by various neighbouring countries.

Üdvözlöm a blogon!

Nagy Marcell vagyok, harmadéves kínai szakos hallgató a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Már rendelkezek egy nemzetközi tanulmányok BA-val. Tagja vagyok a Budapesten működő International Diplomatis Student Association-nek (IDSA), amely által az elmúlt években tucatnyi nemzetközi konferenciát szerveztünk meg. Legnagyobb éves ENSZ modellező (MUN) konferenciánk a MUNAPEST, melyre minden évben 200-nál is több résztvevő látogat el.

Ezen blogon keresztül írok mindenről ami Kína (leginkább politika, külpolitika lesz terítéken), továbbá ami a szélesebb csendes-óceáni térség - ezért is lett a blog címe Paracel, mely eredetileg egy szigetcsoport a Dél-kínai-tengeren, ahol minden négyzetcentimétert legalább három állam magának követel.

Forró őszre számítottunk, de a francia politikában mintha csend lenne. Macron folytatja a külpolitikai programját, folyik a munkaügyi reform, de az ellenzék mégis csendes. Nem sikerül karakteres üzenetekkel “robbantani” az évkezdetet. Bár holnap sor kerül egy szakszervezeti mobilizációra, és a radikális baloldal is aktív, bevallom, ennél sokkal nagyobb hangzavarra számítottam én is. Ehelyett a francia sajtó Irmáról ír a legtöbbet – ez a kitettség és a franciaterületeket ért súlyos károk miatt érthető is -, de belpolitikai hírrel alig találkozni Mi van itt?

Azt hiszem, a relatív csendet az ellenzék gyengesége okozza. Amikor máskor elindul az évad, a francia politikai pártok hangos “nyári egyetemekkel” nyitnak, amolyan évadnyitó szeminárium-fesztiválokkal, amelyeken mindenki – főleg a sajtó és az elemzők – fel tudja mérni, hogy hogy változtak az erőviszonyok a nyári szünetben. Olyasmi gyakorlat ez, mint nálunk a kihelyezett frakcióülések: megadják az alaphangot a közelgő időszakra.

Most azonban a szocialisták nem rendeztek ilyet (anyagi okokból), a republikánusok viszont több ilyen évadnyitót is csináltak – ki-ki a kedvenc elnökjelöltjének a rendezvényére ment. A republikánusok ugye csak decemberben választanak új elnököt, szóval nem is várható, hogy addig nagyobb lesz náluk a rend és az egység. Nem csoda, hogy a hangzavarból nem lett egységes üzenet. Talán a Nemzeti Front évadnyitója volt “szokásos” (Le Pen legalább “bejelentkezett” valamiféle üzenettel), de a belső feszültségek és a programviták miatt ott sem sikerült érdemi alaphangot adni.

Nem tudom, hogy a szakszervezetek tiltakozása mennyire lesz sikeres 12-én (a szocialisták ezer felé hullottak ebben az ügyben is, a republikánusok meg alapvetően szeretik ezt a munkaügyi reformot, így alapvetően a bal- és jobboldali radikálisok mobilizációjára kell majd figyelni). Azt sem tudom, hogy radikális baloldali pártok tüntetése 23-án mekkora lesz.

Mindenesetre Emmanuel Macronnak ez a helyzet igen kényelmes. Gyengülve, de továbbra is uralja a mérsékelt centrumot, mérsékelt ellenzéke gyenge, szemben vele pedig ott vannak a radikálisok, akiket mindig fel lehet mutatni potenciális ellenfélként, veszélyként. Ez az a bizonyos centrális erőtér francia módra, amelyről már beszéltem itt a blogon.

Macron nem áll jól, népszerűtlen, és elhasználta a politikai tőkéje jelentős részét – de ebből a szempontból nem áll rosszul sem. Nyilván célja, hogy a szocialisták és a republikánusok minél több időt töltsenek a káoszban.

(Kiemelt kép: Élysée)

The post 505. Vihar alatti csend appeared first on Francia politika.

Nagyon nagy az érdeklődés Macron közép-európai körútjával kapcsolatban, egyrészt mert Magyarországot és Lengyelországot kihagyta, másrészt meg mert mintha sikerült volna éket vernie a V4-ek közé. Valóban ez történt?

A múlt héten több sajtóorgánum is megkérdezett erről, a főbb megállapítások mindenhol ugyanazok voltak (még jó   ).

(Egyébként készítettem egy írásos elemzést is, amely hamarosan megjelenik az egyik napilapban, erről természetesen jelezni fogok   ).

Interjú a KarcFM-en.
Interjú a Kossuth Rádión.
Interjú a HetiTV-ben (ezt be is szúrom), mert videó:

The post 504. Három beszélgetés Macron közép-európai körútjáról appeared first on Francia politika.

Édouard Philippe francia miniszterelnök (a munkaügyi miniszter társaságában) augusztus 31-én csütörtökön bemutatta azokat a munkaügyi rendeletterveket, amelyek a Munka Törvénykönyve újabb reformját tartalmazzák. Ezekről a rendeletekről a következő hetekben sokat fogunk beszélni. Most inkább csak a fogadtatás egy érdekességére hívom fel a figyelmet.

Csütörtök este nyilvánosságra hoztak egy közvélemény-kutatást, mely szerint a megkérdezettek többsége támogat az öt kulcsintézkedésből négyet (a szociális párbeszéd reformját, az üzemi szintű demokratikus döntéshozatal kiterjesztését, a projekt-alapú határozott idejű szerződés bevezetését…). Ugyanebben a mérésben viszont 58% ellenzi a jogtalan elbocsájtások után járó kártérítés mértékének maximalizálását. A felmérést a rendeletek tartalmának a pontos bemutatása előtt készítették.

Erre a felmérésre én is hivatkoztam egy reggeli interjúban. (Egyébként vasárnap találkozhatnak a beszélgetéssel a Kossuth Rádió hallgatói, bár nem ez volt a fő téma, hanem Macron külpolitikája.) Ezekből a számokból értelemszerűen arra a következtetésre jutottam, hogy viszonylag izolálható a társadalmi elégedetlenség. Azaz: nem arról van szó, hogy a társadalom egy emberként utálná a munkaügyi reform tervezett intézkedéseit.

És itt jön a fordulat, pontosabban az árnyalás. A rendelettervezetek nyilvánosságra kerülése után egy másik intézet is készített kutatást. Az adatfelvételre itt már a sajtótájékoztató után került sor. A kulcsintézkedések közül konkrétan itt is csak a kártérítési összegek maximalizálását utasítja el a többség. (A többi intézkedés itt is többséget kap, elsősorban Macron és Fillon szavazóinak köszönhetően, ami megint csak az elégedetlenség lokalizálhatóságára utal.)

Ugyanakkor utóbbi mérésből mást is ki lehet emelni. A sajtó ki is emelte. Például azt, hogy támogatja-e a megkérdezett a Munka Törvénykönyve módosítását. Átfogóan! Itt jelentős többség, 58% mondta azt, hogy nem. A megkérdezettek többsége továbbá más kérdéseknél is kifejezte kétségeit a reform hatásosságát és eredményét illetően (munkanélküliség csökkenése, versenyképesség növekedése, dolgozók munkakörülményei).

Ebből két dolog következik. Egyrészt Macronéknak az az érdekük, hogy az átfogó tiltakozással szemben a konkrét javaslatokra helyezzék a hangsúlyt, mivel azokat támogatja a többség. Másrészt pedig az elnöknek és a kormánynak alapvető érdeke, hogy eredményekkel bizonyítsák, hogy a reform hatásos. Hiba lenne azt hinni, hogy kommunikációval meggyőzhetők a hatékonyságban kételkedő megkérdezettek. Régóta mondogatom, hogy Macron csak akkor lehet sikeres, ha eredményeket szállít, és ez a mérés egy újabb bizonyíték!

A harmadik tanulság az elemzőnek és az olvasónak szól: nem mindegy, hogy egy közvélemény-kutatásból mit emelünk ki.

(Kép: pixabay.com)

The post 503. A Munka Törvénykönyvéről és az óvatosságról appeared first on Francia politika.

Kedves Mindenki!

Ahogy Donald Trump, úgy a francia politika blog is nyári szabin van. Augusztus végén jelentkezem, addig is szép nyarat mindenkinek!:)

The post Nyári szabadság appeared first on Francia politika.

Diplomáciai nagyhéten van túl Párizs, és körvonalazódik Macron külpolitikája.

Angela Merkel, a német kormány és Donald Trump után a francia fővárosba látogatott az izraeli miniszterelnök.

A napokban az is kiderült, Emmanuel Macron jön Budapestre (a viharos kezdet után).

Igen fontos kérdésről fognak tárgyalni, tudniillik a kiküldött munkavállalók helyzetéről – vigyázat, ez nem a külföldön munkát vállalókat takarja.

A Pirkadat című műsorban hosszan beszéltünk e találkozókról:

A Lánchíd Rádiban pedig kifejezetten részletesen tárgyaltunk a V4-es aspektusról:

The post 502. Macron külpolitikája: Trump, Izrael, V4-ek appeared first on Francia politika.

Védjeggyel igazolja a biztonságot a párizsi prefektúra az ellenőrzött turisztikai helyeken a francia fővárosban annak érdekében, hogy ismét minél több turista látogasson Párizsba, és érezze magát ott biztonságban.

Az erről szóló megállapodást hétfő este írta alá Michel Delpuech párizsi prefektus a turisztikai ágazat vezetőivel.

“A turizmus hazánk hírnevének egyik meghatározó eleme, és abban Párizs hatalmas szerepet játszik, annak motorja” – mondta a párizsi prefektus az egyezmény aláírását követően.

A Sécuri-site (Biztonságos létesítmény) nevű védjegy megszerzéséhez a kerekedőknek, vendéglátósoknak meg kell felelniük a prefektúra által meghatározott biztonsági előírásoknak. A rendőrség egyebek mellett biztonsági őrök alkalmazását várja el egy-egy létesítménytől, illetve azt, hogy térfigyelő kamerákkal szereljék az üzleteket és éttermeket, illetve a nem kívánt behatolást betontömbökkel vagy egyéb eszközökkel nehezítsék meg.

A 2015-ben elkövetett terrortámadások miatt tavaly visszaesett a turizmus a fővárosban, de a sokk már távolodóban – hangsúlyozta a prefektus. Kiemelte, hogy erről tanúskodnak a 2016 vége óta folyamatosan emelkedő mutatók.

“Látjuk, hogy Párizs ismét biztonságos városként jelenik meg nemzetközi összehasonlításban. Ez is eggyel több ok arra, hogy még inkább kiszélesítsük a munkánkat a turisták biztonsága érdekében”

–  tette hozzá.

A külügyminisztérium előrejelzései szerint Franciaországba 2017-ben rekordszámú, mintegy 88-89 millió turista látogat, ami 5-6 százalékos emelkedés 2016-hoz képest. Már az év első felében visszatért a 2015-ös látogatottsági szint, ami az előző rekord volt. Franciaországba tavaly 83 millió külföldi turista látogatott, míg 2015 végéig 85 millióan keresték fel az országot.

A visszaesést az előző kormány a párizsi és nizzai iszlamista merényletekkel, az áradásokkal és a munkajogi reform elleni, zavargásokba torkolló tavaszi tüntetéssorozatokkal magyarázta. Szakemberek szerint az idén jelentős növekedés tapasztalható már az év eleje óta, Franciaország továbbra is a világ első számú turisztikai célpontja.

(Szöveg: MTI, kép: pixabay.com)

The post Párizs: védjegyet kapnak a biztonságos turisztikai helyek appeared first on Francia politika.

A párizsi ügyészség kiterjesztette az állítólagos fiktív európai parlamenti asszisztensi állások ügyében indult vizsgálatot Jean-Luc Mélenchonra, a radikális baloldali Lázadó Franciaország vezetőjére – erősítette meg szerdán a vádhatóság a Le Parisien című napilap értesülését.

A francia radikális baloldali ellenzék vezetője ellen június 27-én Sophie Montel, a Nemzeti Front EP-képviselője tett panaszt, akinek egy korábbi feljelentése alapján a párizsi ügyészség március 22-én mintegy húsz francia EP-képviselő ellen indított bizalommal való visszaélés gyanúja miatt előzetes vizsgálatot.

Sophie Montel újabb feljelentése alapján a vádhatóság Jean-Luc Mélenchon mellett, aki 2009 és 2017 között volt európai parlamenti képviselő, négy korábbi asszisztensére is kiterjesztette a vizsgálatot.

“Egyik asszisztensemnek sem volt semmilyen politikai szerepe sem a Baloldali Pártban (Mélenchon előző pártjában), sem a Lázadó Franciaországban, egyiküknek sem, soha az európai parlamenti időszakom alatt, nem is tudom, mit akarnak tőlem” – mondta kedden Jean-Luc Mélenchon a nemzetgyűlésben tartott sajtótájékoztatóján.

Az ügyben a párizsi ügyészség indított előzetes eljárást, s arra keresi a választ, hogy a francia politikai pártok a Franciaországban dolgozó alkalmazottaikat uniós pénzekből, színlelt európai parlamenti asszisztensi szerződések alapján fizették-e.

A vizsgálatban szinte minden párt képviselői érintettek, a jobbközép Köztársaságiak részéről Brice Hortefeux és Michele Alliot-Marie korábbi miniszterek, a szocialistáktól Edouard Martin vagy a zöld-párti Yannick Jadot is.

A Marine Le Pen vezette Nemzeti Frontban nemcsak a képviselők, hanem a párt ellen is folyik egy külön vizsgálat, miután felmerült a gyanú, hogy a párt egy teljes rendszert épített ki az alkalmazottaknak uniós pénzekből történő kifizetésére. Ebben az ügyben a pártelnök ellen június végén már vádat emeltek bizalommal való visszaélés gyanúja miatt. Le Pen kabinetfőnöke, Catherine Griset ellen február 22-én emeltek vádat. Azzal gyanúsítják, hogy 2009 és 2016 között az EP-ben vett fel asszisztensi fizetést, holott ezalatt valójában Franciaországban töltött be tisztséget a pártjában. A párt egyik másik alkalmazottja, a párizsi pártszékházban grafikusként foglalkoztatott Charles Hourcade ellen is eljárás indult már, amiért uniós asszisztensi fizetést vett fel.

Egy harmadik vizsgálat is folyik fiktív uniós állások miatt, mégpedig a centrista Modem párt ellen, aminek következményeként a párthoz tartozó három miniszter júniusban távozásra kényszerült az Emmanuel Macron államfő által májusban kinevezett első kormányból.

(Szöveg: MTI, kép: pixabay.com)

The post A radikális baloldali Mélenchon ellen is nyomoznak a fiktív állásos ügyben appeared first on Francia politika.

Látva a kongresszusi erődemonstrációt, illetve legújabban a vezérkari főnökkel folytatott vitáját, a vezérkari főnöknek küldött ellentmondást nem tűrő üzeneteit, megjelentek azok a kritikai hangok, amelyek autoriter hatalomgyakorlással vádolják Emmanuel Macron köztársasági elnököt.

Régen volt már Jacques Chirac “én döntök, ő végrehajt” megjegyzése, mert úgy látszik, kevesen emlékeznek rá. Pedig ezzel rakta helyre az akkori köztársasági elnök Nicolas Sarkozy akkori belügyminisztert. És a francia rendszer valóban ilyen – főleg a gyakorlatban és a hagyományok szerint. (Az elnök a gyakorlatban jóval nagyobb hatalommal bír, mint amennyit az alkotmány papíron előír.)

Persze alkotmányosan sem semmi a helyzet. Ha nagyon kifeszítjük a dolgokat, akkor még a parlament is rákényszeríthető, hogy azt tegye, amit az elnök és kormánya akar. (Baj egyedül akkor van, ha a kormányfő szembefordul az elnökkel, és mondjuk nem hajlandó felszólításra lemondani. Sosem történt ilyen, a hagyomány a lemondás.)

Amikor Macron azt üzeni, hogy vele csak zárt körben vitatkozhatnak a munkatársai, illetve ha egy beosztottja tartósan szemben áll vele, akkor mennie kell, valójában semmi sokkolót nem mond. Ez nem autoriter, hanem profi és fegyelmezett dolog. Ráadásul ez a politikailag racionális is, a belső vitákat csak amatőr politikusok és politikai szervezetek viszik ki a nyilvánosságba. (Macron az elnöki kommunikációt is kőkeményen fogja, a Hollande-féle fecsegés és a Sarkozy-féle túlmozgás után elégedetlen is vele a korábban barátságos sajtó, de nagyon.)

Hollande – gyenge vezetést felmutató – elnöksége után persze Macron autoritás-demonstrációja valóban meglepő és szokatlanul erőszakos. Ugyanakkor ez az autoritás-demonstráció – a fentiek miatt – alapvetően racionális és a hagyományoknak megfelelő. Nem lennék azonban meglepődve, ha néhány ellenzéki elem felerősítené a “személyi vezetéssel” szembeni kritikáit – De Gaulle-t is támadták ezzel, meg azzal is, hogy személyi diktatúrát épít. 1981-ben aztán jött egy bizonyos Mitterrand elnök, aki baloldaliként beült az elnöki székbe. Elfoglalta és élvezte. A rossz nyelvek szerint “Isten” volt a beceneve…

De azért vannak itt kockázatok is. Emlékezzünk, hogy Charles de Gaulle-nak is volt csatája a hadsereggel, 1961-ben még egy tábornokpuccsra is sor került. Van, aki azt mondja egyébként, hogy az elnök és a sereg közötti bizalom 1961 óta soha nem volt olyan alacsonyan, mint most, ami viszont tényleg komoly kockázat, hiszen Franciaország külföldi hadműveletekben vesz részt, az utcán mozgatja a sereget a Sentinelle-hadművelet keretében stb. Nyilván figyelni fogom, hogy a bizalomhiány okoz-e további problémákat.

Végül: azt sem tartom kizártnak, hogy egy 39 éves fiatalembernek egyfajta belső, pszichológiai kényszert is ki kell szolgálnia: bizonyítania kell (magának is), hogy ő a főnök. Ha így van, akkor ezt a politikai vezetés pszichológiai kockázatai közé sorolom. Meglátjuk.

(Kiemelt kép: Macron a kongresszusi beszéde alatt)

The post 501. Autoriter-e Macron? appeared first on Francia politika.

Igen, ez már az 500. poszt a Francia Politika blogon. Ez sokat jelent nekem. 2011 késő tavaszán, kora nyarán indítottam ezt a blogot, amikor Dominique Strauss-Kahn-t letartóztatták. Még Sarkozy volt az elnök! Hú, de rég volt! Tehát hat éve gondozom nagy szeretettel és elkötelezettséggel ezt a platformot – ami természetesen sok és rendszeres munkát jelent számomra.

Hiszek benne, hogy ez az elmúlt hat év a maga szerény eszközeivel tett valamit a francia-magyar barátság elmélyítéséért.

Persze a számozottak csak a saját elemzések, a saját tartalmak, a többit nem is számolom, nem is számozom. Szóval a valóságban egészen biztos, hogy sokkal több anyag jelent meg itt a blogon.

Mindenesetre az 500. akkor is egy kerek pillanat. Ennél megállok egy percre. A sok munkát meg kell ünnepelni.

Személy szerint egy nyugis, olvasós délutánnal és a silverstone-i Forma 1-es futammal abszolválom ezt a feladatot (full disclosure, mielőtt megkérdeznétek: mivel a nagy kedvenc Schumachert és a kis kedvenc Rosberget nélkülözni vagyok kénytelen, a Bottas-Alonso-Verstappen-hármas ténykedését figyelem szimpátiával).

És akkor álljon itt pár “ünnepi” elemzés is :-). Ez a beszélgetés péntek reggel (július 14-én) született, természetesen Trump és Merkel párizsi látogatásairól volt szó a Kossuth Rádióban:

Ez pedig július 15-én este, az M1 adásában született. Itt már bővebben beszéltünk arról, hogy mit tudunk Macron külpolitikájáról úgy összességében:

The post Igen, ez már az 500. poszt! Ezek meg “ünnepi” elemzések :-) appeared first on Francia politika.

A kormányzati megszorítások – 4,5 milliárd összesen – a védelem területét is érintik: csak idén 850 millió eurót kell találnia a tárcának. Pierre de Villiers vezérkari főnök nyilvánosan kritizálta emiatt a kormányzati politikát, ám az elnök szárazon és kíméletlenül tette helyre beosztottját.

De Villiers egy parlamenti bizottság előtt rohant ki a pénzügyi megszorítások ellen (a nyomdafestéket nem tűrő résztől most megkímélem az olvasót, de a b-betűs szóra kell gondolni). A megszorítások egyébként konkrétan azt jelentik, hogy a tárca 2017-es költségvetése megmarad – viszont a tárcának kell megtalálnia a forrásokat a külföldi beavatkozások és a Sentinelle-hadművelet túlköltéseire.

Bonyolítja a dolgokat, hogy közben maga Emmanuel Macron jelentette be, 2018-ba növekedni fog a védelmi költségvetés. A védelmi költségvetés jelenleg 32,7 milliárd euró, ez emelkedik jövőre 34,2-re. Ez utóbbi bejelentés összhangban van a választási ígéreteivel – 2025-re szeretné Franciaország elérni, hogy a GDP 2%-át költse védelemre. A bejelentést ugyanakkor Macron egyfajta “helyrerakás” keretében tette meg: ő a főnök, nincs szüksége kioktatásra, az ígéreteit tartani fogja…

Egy vasárnapi interjúban Macron még brutálisabb üzenetet fogalmazott meg: ha az elnök és a vezérkari főnök szemben állnak egymással, akkor a vezérkari főnök megy, mondta. Macron és a vezérkari főnök július 21-én találkoznak az Élysée-ben, a találgatások addig folytatódhatnak de Villiers jövőjével kapcsolatban. A megbízatása jövőre járna le.

Macron választási ígérete volt továbbá a sorkötelezettség – egy egy hónapos szolgálat – visszaállítása a 18-21 évesek számára. Ez évi 2-10 milliárd euró pluszköltséget jelenthet, nem véletlen, hogy a katonák aggódnak az ígéret miatt.

Armées : le bras de fer entre Emmanuel Macron et le chef de l’état-major

Mindenesetre július 14-én a két tisztviselő együtt jelent meg a hagyományos katonai parádén a Champs-Élysée-n. Ugyanakkor kérdéses, hogy ez milyen hatással lesz Macron és a hadsereg viszonyára, mivel egyes katonák úgy érezték, Macron nem egyszerűen helyre rakta, hanem meg is alázta beosztottját.

(Kiemelt kép: pixabay.com)

The post 499. Lemondással fenyeget a vezérkari főnök, de ki is rúghatják appeared first on Francia politika.

Hol tart a munka törvénykönyve reformja? Miközben Macron megjárta a G20-as csúcsot, fogadta Merkelt és a német kormányt, és persze parádézott Donald Trumppal, sok minden történt belpolitikai szinten is. Az újabb ígért menekültügyi reformról, az érdekesnek ígérkező adóreformról és a költségvetési megszorításokról már korábban hírt adtam itt a blogon, most jöjjön a munka törvénykönyve!

Emmanuel Macron egyik legfontosabb választási ígérete volt, hogy folytatja a 2016-os munkaügyi reform által megkezdett utat, méghozzá úgy, hogy rendeleti úton nyúl hozzá a szabályozáshoz. És nem a ciklus végén, ahogy Hollande tette. Nem ám, hanem a ciklus elején. Ez természetesen politikailag is racionálisabb, mint egy évvel a választás előtt utcára csődíteni az összes szakszervezetet…

Macron programjában tehát, még egyszer, nem egyszerűen a munka törvénykönyve reformja szerepelt. Azt is ígérte, hogy a szóban forgó reformokat rendeleti úton vezeti majd be, nem a hosszadalmas parlamenti úton. (Persze ehhez be kellett nyújtani egy felhatalmazási törvényjavaslatot, vagyis a parlament teljes kikapcsolása így sem lehetséges. A rendeleteket később ugyancsak a parlament emeli törvényerőre.)

Macronék szándéka, hogy több rugalmasságot adjanak a cégeknek, de egyben biztonságot is a munkavállalóknak. (Csomagban gondolkodnak egyébként, hozzányúlnak a szakképzéshez, a munkanélküli segélyezéshez, a nyugdíjakhoz is.) A L’Express, illetve a France Info a törvényjavaslat kormány elé kerülésekor elég jól összeszedté, hogy melyek a legfontosabb pontok, amelyeket a munka törvénykönyve reformja során Macronék rendezni akarnak, és ezek közül a legszimbolikusabbak a következők:

• Átalakítják a jogforrási hierarchiát. Az ágazati megállapodás nem minden esetben lesz magasabb rendű a céges megállapodásnál. (A munkaidő ügyében ezt már Hollande-ék is meglépték. Ennek a kiterjesztése következik most, ugyanakkor meghatároznák, hogy milyen témákról kötelező ágazati szinten dönteni.)
• Akár a munkaadó is kezdeményezhetne céges szavazást a kollektív megállapodásról (nemcsak a szakszervezetek), legalábbis ez volt Macron ígérete.
• A zaklatásos és diszkriminációs eseteket, a munkaadó súlyos hibáját kivéve legkisebb és legnagyobb kártérítési összegeket is meghatároznak a jogtalan elbocsájtások áldozatainak a munkaügyi perekben.
• Átalakítanák azokat a szempontokat, amelyek alapján a bíróság a nemzetközi cégek elbocsájtásait elemzi.
• Tovább könnyíthetik a vasárnapi munkavégzést.
• Az éjszakai, kockázatos vagy ismétlődő munkákat végző munkavállalók a Hollande-ciklus óta nyugdíjkedvezményt kapnak egy pontrendszer alapján, ezt a rendszert egyszerűsítik.
• Ebben a törvényjavaslatban szerepel egy nem idetartozó, de fontos dolog is: eltolják egy évvel a személyi jövedelemadó forrásadóként levonását (a polgár most a bruttó fizetését kapja, és takarékoskodik az adófizetésig).

Az sem utolsó dolog, hogy a kormánytöbbség nagyon fegyelmezett ebben a kérdésben: a bizottsági szakaszban éppen 0%-ban fogadtak be ellenzéki módosítókat… A felhatalmazási törvénytervezet hamarosan a Szenátus elé kerül, a Nemzetgyűlés már elfogadta.

A reformmal kapcsolatos egyeztetések ettől függetlenül egész nyáron folynak. Így persze még sok minden változhat. Maguk a rendeletek is csak augusztus végén jönnek, s az egész véglegesítésére szeptember végéig kerülhet sor. Úgy tűnik, hogy – egyelőre legalábbis – az egyeztetések érdemiek. Bár a radikális baloldali CGT szakszervezet szeptember 12-ére megmozdulást szervez, a másik radikális szakszervezet, a Force Ouvrière (FO) egyelőre konstruktívnak mutatkozik.

A munkaadók (konkrétan a Medef) viszont azért elégedetlenek, mert szerintük nem megy elég messze a reform. Nyilván ez is változhat, de most ezek a pozíciók, amelyeket osztani kell, hiszen a nyomásgyakorlás létező tárgyalási technika. Az elmúlt napokban szivárogtak olyan hírek (pl. a KKV-kra vonatkozó esetleges új szabályok kapcsán), amelyek arra engednek következtetni, hogy az egyelőre békés szakszervezetek – befolyásukat féltve – akár még fel is idegesíthetik magukat.

Egyébként ahogy a Hollande-reform esetében, a szakszervezetek politikai önérdeke itt is fontos lesz. Érdemes figyelni. Ha a munkavállaló közvetlen szavazáson demokratikusan dönthet, a szakszervezet kihagyásával, könnyű belátni, hogy az a szakszervezetnek nem jó. Lehet, hogy a munkavállalónak jó lehet (ha a titkosság garantált, és nincs megfélemlítve), de hogy a szakszervezetnek rossz, az egészen biztos.

A dolgoknak külön izgalmas pontja, hogy a törvényjavaslatot hivatalból képviselő Muriel Pénicaud munkaügyi miniszterig, a Business France egykori igazgatójáig is elérhet az a nyomozás, amely Macron tavalyi Las Vegas-i utazásának szervezése miatt – illetve a közbeszerzés hiánya miatt – indult.

(Kiemelt kép: egy tavalyi CGT-plakát a munka törvénykönyve akkori reformja ellen)

The post 498. Hol tart a munka törvénykönyve reformja? appeared first on Francia politika.

Trump Párizsban, Trump a július 14-i parádén: mit játszik Macron? Emmanuel Macron az elszigetelődő Trump összekötője akar lenni Európával, egy “híd”. Ezt mondják a francia elnök tanácsadói. Ha ehhez a jó személyes kapcsolat a feltétel, akkor ennek a kiépítése elég jól sikerült Macronnak. Úgy tűnik, a francia elnök megértette az amerikai elnök pszichéjét, és használja a saját céljaira.

Érdekes ez a CNN-cikk, amely arról szól, hogy különböző vezetők hogyan és milyen körülmények között fogadják Trump elnököt. Úgy tűnik, Angela Merkel sok szempontból kivétel, ő másokkal ellentétben nem akarja “meghódítani” az amerikai elnök szívét.

Leszámítva és beszámítva, hogy a CNN nem Trump barátja, így sok jót nem fog írni róla, én is azt gondolom, hogy a pompával, a Trump által annyira szeretett katonai parádéval, a rendkívül szívélyes vendéglátással és a személyes kapocs kialakításával Macron egy nagyon szubtilis manipulációs játékot játszott.

Különösen érdekes fordulat ez annak fényében, hogy a francia külügy, és személyesen Macron is “széttrollkodták” Trump párizsi klímaegyezményből kilépő döntését.

Az elhíresült keménykedős kézfogásos jelenet után a francia elnök ismét kihasználta Trump személyiségének a jellegzetességeit. Őszintén szólva most nagyon szeretnék légy lenni a falon, és látni azt a profilt, amit Macron elnöknek összeállítottak a vendégről – mit érdemes mondani neki, milyen hangsúllyal és keretben, ahhoz, hogy elérd nála, amit akarsz…

Nyilvánvaló, hogy Trumppal máshogy lehet beszélni, mint Putyinnal, és Trumpnak más kellett, mint Putyinnak – látványosan mást is kapott.

Mindenesetre Macron azt ezzel a meghívással mindenképpen elérte, hogy az USA és Trump – a G20 alatt is megfigyelhető – izolációját kicsit, ha máshogy nem, személyes szinten áttörje. Márpedig az efféle személyes jó viszony és bizalom sokszor felülírja a nyers érdekeket. Vagyis később még jól jöhet.

És mit ért el Trump Párizsban? Valószínűleg ugyanazt, amit Macron, a jó személyes kapcsolatot. Ez neki is jól jöhet, látva, hogy mennyire visszafogott a “Trump rajongói klub” kiterjedtsége Európában. De Macronnak ebből egy kicsit több előnye lehet, mert ő – vagyis Franciaország – a kisebb és gyengébb.

(Kiemelt kép: részlet a beágyazott videóból, youtube)

The post 497. Trump Párizsban: mit játszik Macron? appeared first on Francia politika.

Franciaország és Németország megállapodott abban, hogy “közös európai légi harci rendszert” fejleszt ki a jelenlegi harci repülőgépek hosszú távú lecserélésére – közölte csütörtökön a francia elnöki hivatal a két ország együttes párizsi kormányülését követően.

“A két partner szeretne kidolgozni egy (erről szóló) közös útitervet 2018 közepéig” – olvasható a közleményben.

“Ez alapvető forradalom, de nem félünk a forradalmaktól, amikor azok békés úton mennek végbe, kidolgozva és megfontolva” – mondta Emmanuel Macron francia államfő az Angela Merkel német kancellárral a francia elnöki hivatalban tartott közös sajtótájékoztatóján. “Az a célunk, hogy a harci repülőgépek közös, új generációjával rendelkezzünk”, ellentétben “a jelenlegi generációval, amelyet különböző, részben európai, részben nemzeti vállalatok” gyártanak – tette hozzá.

“Le kell csökkenteni, egyszerűsíteni a dolgokat, hogy sokkal hatékonyabbá váljanak (…) Ezek nagyon nehéz tervek a hadseregeink számára és a kormányaink számára, amelyeket majd exportálni is kell” – hangsúlyozta a francia elnök. Hozzátette: “Az a cél, hogy közös kutatást és fejlesztést indítsunk be és összehangoljuk a témában az exportot”.

A francia hadsereg jelenleg a hazai gyártású Rafale és Dassault vadászgépekkel van felszerelve, míg Németország két harci repülőgéppel rendelkezik, az Eurofighter Typhoonnal és aTornadóval.

Angela Merkel a sajtótájékoztatón “üdvözölte az elképzelést”, s felhívta a figyelmet olyan más projektekre, nevezetesen az Eurodrones-ra, amelyben Franciaország és Németország már most együtt vesz részt a műholdas, a digitális együttműködés és kibervédelem területén.

A francia elnöki hivatal tájékoztatása szerint a két ország abban is megállapodott, hogy a Tigris helikopterek következő típusának fejlesztésében is együttműködnek, valamint egy közös légvédelmirakéta-programon is együtt dolgoznak.

A francia és a német védelmi miniszter 2017 októberben és decemberben találkozik legközelebb, hogy egyeztessen a közös akcióterv előrehaladásáról.

Angela Merkel német kancellár újságírói kérdésre válaszolva jelezte, nem ellenzi, hogy az eurózónának közös költségvetése és külön pénzügyminisztere legyen.

“Nem vagyok az ellen, hogy az eurózónának legyen költségvetése. (…) Az európai pénzügyminiszterről is beszélhetünk” – mondta a német kancellár, és arra is emlékeztetett, hogy 2012-ben ő maga is javasolta, sikertelenül, hogy az eurózónának legyen egy “kisebb költségvetése”. Ugyanakkor hozzátette, hogy az eurózóna minden “ilyen alapvető fejlesztéséhez” Németországban előzetesen parlamenti felhatalmazásra van szükség.

A kérdés azért merült fel, mert Emmanuel Macron egy csütörtökön megjelent francia lapinterjúban úgy vélte, hogy az eurózóna sok szempontból “nem működik”, és ebből Németország húz hasznot.

Az elnök májusi megválasztása után azt javasolta, hogy az eurózónának legyen külön pénzügyminisztere és közös költségvetése. Angela Merkel akkor óvatosan reagált erre, Berlin attól tart, hogy végül a német adófizetőknek kell állniuk a közös adósságokat. Erre Macron ismét elmondta, hogy nem akarja a nemzeti adósságokat beleöntetni egy közös zsákba.

A francia és a német pénzügyminiszter a két kormány együttes ülésén bemutatott egy útitervet a társasági adók összehangolására is, amelyet az év végéig dolgoznak ki.

(Szöveg: MTI, kép: pixabay.com)

The post Közös német-francia kormányülés: erre jutottak appeared first on Francia politika.