Blogroll

Az Olaszországba érkezők nyolcvan százaléka nem menekült, hanem gazdasági bevándorló, de Itália nem lehet az Európai Unió migránskikötője, az EU-nak segítséget kell nyújtania Olaszország számára – sürgette Emmanuel Macron fellépését az olaszországi migrációs helyzet megoldásában Luigi Di Maio, az ellenzéki Öt Csillag Mozgalom (M5S) miniszterelnök-jelöltje a francia elnökhöz Facebookon intézett üzenetében vasárnap.

Luigi Di Maio a Párizsban zajló francia, német és olasz belügyminiszteri találkozó alkalmából írt nyílt üzenetet Emmanuel Macronnak.

Migráció: nyomás Olaszországon

Az M5S politikusa a közösségi oldalán megjelentetett hosszú bejegyzésben kifejtette, hogy az év eleje óta az EU-ba érkezett 90 ezer migráns mintegy nyolcvan százaléka Olaszországban lépett az unió területére. Hozzátette, az olaszországi partokon kikötők nyolcvan százaléka nem üldözés vagy konfliktus elől menekül, hanem gazdasági bevándorló, tehát nem is lehetne Olaszországban, és – mint fogalmazott – a nemzetközi egyezmények értelmében ki kellene toloncolni.

Luigi Di Maio hangsúlyozta, hogy Olaszország tavaly közel 4,5 milliárd eurót költött a migránsok befogadására, miközben az EU-tól ugyanerre csak “morzsákat”, vagyis 100 millió eurót kapott. Di Maio kijelentette, a tagállam Olaszországot az egész európai közösségnek segítenie kell.

Emlékeztetett a francia elnök korábbi kijelentéseire, miszerint Franciaország nem segít Olaszországnak a gazdasági bevándorlók befogadásában, és ezért fordítja vissza a migránsokat az olasz-francia határról is.

Luigi Di Maio azt írta, ennél Olaszország sokkal többet vár Franciaországtól és az EU-tól: együttműködést például az Olaszországba érkezők azonosításában, amely gyakran hónapokig tartó procedúrát jelent. Az M5S miniszterelnök-jelöltje hangsúlyozta, Olaszország nem lehet az EU migránskikötője, “elérkezett a bátorság ideje, az EU mutassa meg, hogy valóban létezik-e, szálljunk lendületbe a migráció problémájának megoldására”. Belügyminiszteri találkozó Párizsban

Marco Minniti olasz belügyminiszter a párizsi találkozó előtt az Il Messaggero római napilapnak adott interjúban kijelentette, jó lenne, ha a Földközi-tengeren emberéleteket mentő, nem olasz hajók egyszer nem olaszországi kikötőkbe szállítanák a migránsokat. Hozzátette, hogy az Afrikából Európába tartó migrációs útvonalon Líbia tranzitországnak számít. Nem csak Olaszország, hanem egész Európa jövője Afrikában dől el, az afrikai határokon kell fellépni a migráció feltartóztatására – hangoztatta Marco Minniti.

(Szöveg: MTI, kép: pixabay.com, kiemelés: SEP)

The post A migráció ügyében kapott üzenetet Macron appeared first on Francia politika.

Aki követi az elemzéseimet, az sokszor hallhatta tőlem, hogy a nemzetgyűlési választás drámaian visszaeső részvételi adatain egy kicsit azért meglepődtem. Az “alacsony” részvétel problémája régóta napirenden van Franciaországban, de szerintem lassan azt a kérdést is fel kell tenni, hogy a 2000-es naptár-reform, meg az előválasztási folyamat nem rontott-e a helyzeten. De kezdjük az elején!

Részvétel: a demokrácia fokmérője?

Nagyon érdekes, hogy a francia médiamunkások, elemzők és kutatók sokszor nem a részvételre, hanem a távolmaradásra fókuszálnak. Ennek oka, hogy a részvételnek a franciák morális önértéket és rendszer-legitimáló szerepet tulajdonítanak. A távolmaradás így válságjelenség; a növekedő távolmaradás pedig egy erősödő demokratikus válság jele.

Fogadjuk el egy gondolatkísérlet erejéig ezt a normatív keretet! Ha a fentiekből indulunk ki, akkor a 2017-es nemzetgyűlési választás távolmaradási aránya valami egészen rettenetes válságra utal. Az első forduló távolmaradási aránya ugyanis 51,3%, a másodiké pedig 57,36% volt a belügy hivatalos adatai szerint. Ez az adat objektíve is történelmi. Az V. köztársaságban most először csúszott 50% alá a részvétel – bármelyik nemzetgyűlési fordulóban.

Itt egy ábra a Kantar-TNS intézet oldaláról, mely mutatja, hogy 1958 óta hogy alakult a nemzetgyűlési választásokon a távolmaradás (figyelem, nem a részvétel!):

Naptár-hatás?

Nézzük a számokat! A távolmaradás tendenciájában növekszik, de nem nehéz észrevenni, hogy 1997-2002 egyfajta szakaszhatár.

Márpedig ha az 1997-2002-es ciklus egyfajta szakaszhatár, akkor fel kell tegyük a naptár-kérdést: miért?

Van-e annak jelentősége, hogy a nemzetgyűlési választás 2002 óta kiszámíthatóan közvetlenül az elnökválasztás után következik, így az eredménye nagyjából megjósolható? Elképzelhető-e, hogy demobilizálja az állampolgárokat annak a biztos tudata, hogy úgyis az elnök pártja nyer, miközben a többiek a sebeiket nyalogatják? (A választási naptár jelenlegi rendszere az elnöki mandátum 5 évre csökkentésével függ össze, amiről 2000-ben határoztak, de maga a naptár 2002 óta hatályos így.)

És ha már itt tartunk, nem lehet, hogy a nyár kezdetén kicsit nehezebb a polgárokat mobilizálni, mint tavasszal, vagy ősszel? (Ráadásul egy olyan választásra, amelyet a polgárok ösztönösen “kisebb jelentőségűnek” tartanak, mint az elnökválasztást. Ez persze önmagában is megérne egy kiadás jogi-politikai vitát, de tény: az elnökválasztás a lényeg.)

Az előválasztás is a demobilizáló gyanúsítottak között

2017-ben a naptár-ügyön kívül más “gyanúsítottjaink” is lehetnek. Az egyik természetesen a republikánusok és a szocialisták különböző mértékű összeomlása, amely különösen jó helyzetbe az elnöki pártot (értsd: “kormányképes alternatíva hiánya”).

A másik gyanúsított az előválasztás rendszere, amely a maga kifejlett formájában 2016-2017-ben egészen látványos politikai programot kínált az érdeklődő francia polgároknak.

Aki akarta, szépen sorban végigszavazhatta a szocialisták, a republikánusok és a zöldek előválasztásait (3×2 forduló), majd elmehetett szavazni az elnökre (2 forduló), aztán ráadásként a képviselőkre (még két forduló). A bátrabb polgár, ha végigjárta az előválasztás minden lehetőségét, az elmúlt 6-8 hónapban akár tízszer is voksolhatott.

Tehette mindezt úgy ráadásul, hogy egyre kisebb volt a kimenet bizonytalansága és ezzel a tét (az előválasztások egy része meglepő, bizonytalan volt, valóban, ám utoljára az elnökválasztás első fordulójában izgultunk a de facto négyes együttállás miatt).

Vagyis: érdemes lenne azon is elgondolkodni, hogy ez a “több demokrácia” – a nap végén, részben – nem maga is oka-e annak a tünetegyüttesnek, amit széles körben a demokratikus működés válságaként értelmeznek…

Egyelőre nekem is csak gyanúim vannak. A kérdésfeltevést mindenesetre indokoltnak tartom.

(Kiemelt kép: pixabay.com)

The post 480. Előválasztás és társai: biztos, hogy jobb a több demokrácia? appeared first on Francia politika.

Többször jeleztem (például itt), hogy az új Macron-többség legnagyobb problémája az lesz, hogy kezelnie kell a politikai újoncok és amatőrök érkezését. Egy mai hír nagyjából igazolja is a sejtésemet. Ez a kis írás jelent meg a Le Figaro mai online hírfolyamában (a képernyőképet én készítettem):

A cikkecske szerint múlt hétvégén összeültek az új macronista nemzetgyűlési frakció tagjai. A találkozón Richard Ferrand frakcióvezető kijelentette, hogy az elnöknek tíz évre van szüksége a reformmunkához, továbbá / tehát a cél Macron 2022-es újraválasztása.

Aki ismeri a politika, és a politikusok gondolkodásmódját, annak ez az üzenet nem meglepetés, hanem evidencia – persze, hogy az újraválasztás a cél! Ismerjük a közhelyet: a következő kampány a választás másnapján elkezdődik.

Az igazán érdekes azonban az, hogy mennyire megrökönyödnek ezen egyesek. Az egyik frakciótag még le is nyilatkozza, hogy milyen ügyetlen dolog újraválasztásról beszélni, “amikor annyi mindent kell tanulnunk” (kiemelés tőlem)…

Nos, igen, sokat kell tanulniuk az újoncoknak… Első körben azt, hogy a profi politikus az újraválasztásán dolgozik, és ez nem ügyetlen, nem meglepő, hanem ez maga a politikai logika.

(Kiemelt kép: pixabay.com)

The post 481. No, így pislognak az amatőrök, ha politikával találkoznak appeared first on Francia politika.

Bár még nem sokat láttunk Emmanuel Macron gyakorlati Európa-politikájából, egy biztos: megválasztása véget vetett a korszaknak, amelyben Franciaország hagyta, hogy Németország nyílt hegemónként járjon el az Európai Unióban. Ha az történik, amiben az új elnök és a német kancellár májusban megegyeztek, akkor ismét lesz német–francia együttműködés, melyben ezentúl több feladat hárul Franciaországra.

Macron a német kancellárnál töltötte első elnöki munkanapját. A találkozó legfontosabb eredménye az a bejelentés volt, hogy az újjáéledő német–francia uniós motor nyár közepén az integráció jövőjével foglalkozó útitervvel jelentkezik. Ez arról fog szólni, hogy a németek milyen gazdasági-politikai feltételek mellett hajlandók az integráció mélyítésére, az eurózóna közös költségvetésének és parlamentjének létrehozására.

Fontos dokumentum lesz ez, hiszen a mélyítés Macron egyik legfontosabb integrációs ígérete. Ő is tudja, a németek megpuhításához komoly gazdasági reformokat kell végrehajtania. Ezt az európai lapoknak adott első interjújában is hangsúlyozta.

Mire a német választási szezon véget ér, sok minden eldől. Megtudjuk, hogy Macron képes volt-e kordában tartani a költségvetési hiányt, és átütni a francia belpolitikán a munkaerőpiac vállalkozásbarát reformját.

A cikk folytatása a Magyar Nemzet oldalán található.

The post 480. Macron és a V4-ek: vita vita hátán? appeared first on Francia politika.

A szlovákiai Pátria Rádió adásában értékeltük Emmanuel Macron első uniós csúcsát.

A beszélgetőpartner Gyévai Zoltán, a Bruxinfó elemzője. Aki kérdez: Vasik János.

Fogadjátok szeretettel!

(P.S. A témában egy másik elemzésem itt található.)

(A kép és a hang eredeti forrása itt érhető el.)

The post 479. Ilyen volt Macron első uniós csúcsa appeared first on Francia politika.

Emmanuel Macron francia államfő A Köztársaság lendületben (LREM) nevű pártjának frakciója François de Rugy, volt Zöld-párti politikust, a nemzetgyűlés egyik korábbi alelnökét jelölte az új nemzetgyűlés elnöki székébe. A 43 éves tapasztalt képviselőt meg is választotta elnökének keddi alakuló ülésén az alsóház, ahol az elnöki párt abszolút többséggel rendelkezik.

François de Rugy: volt zöld, volt szocialista

A politikust négy jelölt közül az első fordulóban 153 támogatással választotta meg jelöltjének keddi frakcióülésén az LREM 308 képviselője.

A korábban a Zöldeknél politizáló François de Rugy harmadik alkalommal nyert mandátumot a tíz nappal ezelőtt véget ért nemzetgyűlési választásokon, ezúttal az elnöki mozgalom színeiben.

François de Rugy korábban a baloldallal koalícióban kormányzó Zöldek frakciójának társelnöke volt 2016 májusig, amikor is a frakció feloszlott, mert a tagok nem tudtak megállapodni abban, hogy támogassák-e továbbra is az akkori szocialista kormányzatot vagy pedig forduljanak vele szembe. A vitát követően “a baloldali kilengéstől tartva” Francois de Rugy átült a szocialista frakcióba és a nemzetgyűlés alelnöke lett.

François de Rugy januárban indult a baloldal államfő-jelöltállító választásán, de az első fordulóban alig 3,82 százalékos támogatottsággal kiesett. Ezt követően nem a győztes Benoît Hamont, hanem a függetlenként indult Emmanuel Macron támogatta az elnökválasztási kampányban, és a pártjának is tagja, majd képviselőjelöltje lett a nyugat-franciaországi Nantes választókörzetében.

Nemzetgyűlés elnökjelöltté választásakor François de Rugy azt ígérte, hogy irányítása alatt a parlament “demokratikusabb, hatékonyabb és modernebb lesz”.

“Tényleg tapasztalt, mindenki elismeri a kvalitásait, de Emmanuel Macron azt ígérte a kampányban, hogy nő kerül a nemzetgyűlés élére,. Nem tartotta be az ígéretét” – mondta a tizedére zsugorodott szocialisták  frakcióvezetője, Olivier Faure. A volt kormánypárt a korábbi nemzetgyűlésben 314 mandátummal, mostantól azonban csak harminc képviselővel rendelkezik és az ellenzék részét képezi. A frakció egyébként nevet váltott, Újbaloldal lesz mostantól a neve.

Az új nemzetgyűlés alakuló ülésének elnöke a legidősebb képviselő, a 79 éves jobboldali Bernard Brochang, akinek a hat legfiatalabb képviselő segédkezik, köztük a 23 éves Ludovic Pajot, aki a Marine Le Pen vezette Nemzeti Front tagjaként szerzett mandátumot.

Az első, délutáni ülésen titkos szavazással választották meg a képviselők az alsóház elnökét.

Rengeteg frakció

Jóllehet az elnöki pártnak önmagában is megvan az abszolút többsége az 577 fős nemzetgyűlésben, Emmanuel Macron elnök megtartotta politikai szövetségesének a 42 mandátumot szerzett centrista Modemet, amely önálló frakcióban politizál, de az állítólagos fiktív európai parlamenti asszisztensi állások miatt ügyészi vizsgálatok alá került tagoknak távozniuk kellett a kormányból.

A jobbközép Köztársaságiaknak két frakciója lesz a nemzetgyűlésben, az egyik támogatja a kormányt, a másik viszont ellenzékként kíván fellépni.

A szocialisták Újbaloldal néven, a Jean-Luc Mélenchon vezette radikális baloldali Lázadó Franciaország és a Kommunista Párt is saját frakciót alakít, azaz három baloldali ellenzéki csoport lesz az alsóházban. A Nemzeti Front nyolc képviselővel viszont nem rendelkezik önálló frakcióval.

Az 1958-ban alakult V. köztársaság történetében még soha nem volt ilyen sok frakció a nemzetgyűlésben.

A képviselők a követező napokban döntenek az alelnöki és a nyolc bizottság elnöki posztjairól, Edouard Philippe miniszterelnök július 4-én mutatja be a kormányprogramot, amelyet bizalmi szavazás követ a kormányról.

Sajtóhírek szerint Emmanuel Macron hétfőn várhatóan összehívja a kongresszust, azaz a nemzetgyűlés és a szenátus közös ülését a Versailles-i Kastélyban, ahol programbeszédet tart. A kormányszóvivő kedden nem cáfolta az értesülést.

(Szöveg: MTI alapján, kép: pixabay.com)

The post François de Rugy, egy volt zöld politikus lett a Nemzetgyűlés elnöke appeared first on Francia politika.

A múlt héten bemutatkozott európai szinten is az új francia elnök. A V4-ek számára különösen érdekes volt a dolog.

Ugyanakkor nem biztos, hogy a francia elnök dönti majd el, hogy mi történik régiónkban – miközben az eurozónához való csatlakozás perspektívája kihívást jelenthet Szlovákia kivételével minden V4-es tagállamnak.

Utaltam a beszélgetésben erre a cikkre is.

A témában egy másik elemzésem itt található.

És akkor íme a videó!

The post 478. Macron bemutatkozott európai szinten – és más aktualitások appeared first on Francia politika.

Lehet-e újat mondani a Holokausztról? Egyedi és megismételhetetlen-e a Holokauszt? Része-e a történelemnek, vagy kisiklás? Hogy viszonyulnak a franciák ezekhez a kérdésekhez?

Mekkora Vichy és az ellenállás-mítosz súlya az emlékezésen?

Mennyire univerzális tapasztalat a koncentrációs tábor? Mást éltek-e át a nők és a férfiak, az ellenállók, politikai foglyok és az elhurcolt zsidók?

Egy koncentrációs táborba került francia ellenálló, Charlotte Delbo írói munkássága kapcsán beszélgettem ezekről a kérdésekről dr. Marczisovszky Anna irodalomtörténésszel.

Íme a felvétel:

The post 477. Holokauszt-irodalom és emlékezet: Franciapolitika appeared first on Francia politika.

Korábban belengettem, hogy Macron elnök – ha kapott is segítséget az elnökké váláshoz – nem biztos, hogy a segítségért hálás lesz nyílt és/vagy titkos szövetségeseinek. Az elmúlt hét, a Modem minisztereinek távozása bizonyította: Emmanuel Macron minden, csak nem hálás típus. 

Futótűzként ment végig a világsajtón, hogy a várt technikai kormányátalakítás helyett Emmanuel Macron és Édouard Philippe egy komolyabb kormányátalakítást volt kénytelen végrehajtani.

Lemondás sorban

A szövetséges Modem centrista párt miniszterei szépen sorban lemondtak a pozíciójukról (a Modem szinte minden miniszterét korrupciós vádak érték, a gyanú szerint ugyanis szervezetten az Európai Parlament büdzséjéből finanszírozták a párt alkalmazottainak a fizetését).

A Modem minisztereit formálisan nem az elnök rúgta ki. Viszont a gyors egymásutánban bekövetkezett lemondások és a kormányzati kommunikáció arra engednek következtetni, hogy a lemondások nem Macron ellenére, hanem az egyetértésével történtek. Sőt, a tézisem az, hogy a Modem-miniszterek azért mondtak le, mert erre az elnök megkérte őket. Két választásuk volt: kirúgják őket, vagy méltósággal távoznak. Akinek ilyen ajánlatot tesznek, nyilván nem kérdés, hogy melyiket választja…

Erről beszéltem a HírTV szerdai híradójában is:

Az elnöknek egyébként volt arra oka, hogy megszabaduljon a gyanúba keveredett minisztereitől. A centrista frakció által biztosított képviselői létszámot pótolja egy “disszidens”, konstruktív republikánus – mérsékelt jobboldali frakció. Ez a frakció körülbelül ugyanannyi, kicsit kevesebb képviselőt ad az elnöknek, mint amennyit formálisan a Modem adna.

Modem: kockázatos szövetséges

A republikánus frakciószakadásra mindenki számított. Én is többször előrejeleztem. Nem kérdés, hogy az elnök tudott a republikánus mozgásokról, tudott arról, hogy az esetlegesen elvesztett szavazatok pótolva lesznek. MI következik ebből? Az, hogy gyakorlatilag kockázat nélkül kérhette meg a szövetséges Modem minisztereit, hogy távozzanak. (Így már nem volt rájuk szükség, a korrupciós nyomozás miatt viszont kockázatot jelentettek.)

Így gyakorlatilag nagyon egyszerű, ami történt: Emmanuel Macron elnök a kockázatos szövetségest lecserélte egy kevésbé kockázatos szövetségesre, de megtartotta a kormány parlamenti támogatottságának nagyságrendjét. Engedte ugyanakkor, hogy a kockázatos szövetséges méltósággal távozzon.

Lehet, hogy a Bayrou-féle centrista párt az egyik legfontosabb szövetséges volt a kampány alatt, de Macron elnök ezúttal egyértelműen bizonyította, hogy tartja a klasszikus politikai szabályt. Minden, csak nem hálás típus. Politikus.

The post 476. Macron nem hálás típus. Pápá, Modem! appeared first on Francia politika.

Először is szögezzük le, hogy ezért a posztért már megint nem fizet nekem senki. Inkább érdekesség-képpen írom, személyes lelkesedésből. Hetek óta használok egy francia tervezésű okosórát ugyanis. Francia tervezésű órát, mondom, mert a termék immáron átkerült a Nokia tulajdonába

A Withings nevű startup által tervezett Activité Steel óra – lekaptam, a kiemelt képen megtekinthető – látszólag egy szép kis analóg óra, valójában egy viszonylag elegáns, praktikus okosóra. Csak nem látszik rajta. Pont ilyen kellett nekem, nem egy bumfordi okosóra, amin aztán úgysem olvasok emailt!

Az óra éjjel-nappal a karunkon lehet, bevallom, én se nagyon veszem le. Éjszaka ugyanis izgalmas adatokat szolgáltat az alvásminőségünkről. Az adatokat pedig reggel Bluetooth-on keresztül szinkronizálja a telefonunkra telepített ún. Health Mate applikációval. Az applikáció az egésznek a lelke, az igazi trouvaille: pulzust mérhetünk vele, összeköthetjük a kalóriaszámlálónkkal. Az óra és az applikáció figyeli és méri az aktivitásunkat, kiszámolja az elégetett kalóriákat, és természetesen a beépített lépésszámláló által küldött adatokat is rendszeresen feldolgozza. (Az órán a kis mérőkör azt mutatja, hogy az adott napra tervezett lépésmennyiségből mennyit teljesítettünk, én az általánosan ajánlott 10 000 lépést állítottam be.)

Az Activité Steelt elviheti az ember kirándulni, egy üzleti tárgyalásra, s ami a legfontosabb, akár az uszodába is. A karóra ugyanis teljesen vízálló – én még nem próbáltam vízben, csak tusolóban, de ismerős úszott már vele, s az óra megúszta (haha!) szárazon.

Szóval ha valaki azt akarja, hogy az órája ne csak praktikus, szép is legyen, forduljon ehhez a francia tervezésű termékhez bizalommal. Très-très chic !

The post FF14. Egy francia óra: Withings Activité Steel appeared first on Francia politika.

Végre eljutottam oda, hogy megírjam azt a posztot, amelyet jó két héttel ezelőtt ígértem A sóher (Radin !) című filmmel kapcsolatban. Akkor túl fáradt voltam, hogy eldöntsem, tetszett-e a mozi. Bevallom, most sem vagyok előrébb. 

Az első kérdés, amire nem tudok válaszolni, hogy akkor most egy tragikomédiával van dolgom, vígjátékkal, vagy mivel. Nem vagyok moziesztéta, talán nem is dolgom a besorolás, de mégis… A Dany Boon által alakított figura ugyanis annyira kényszeresen sóher, hogy az ember nem is érti, pszichológus helyett miért a bankárához jár ennyire gyakran. Mondjuk ott ki is fekszik a kanapén…

Annyira fájdalmas ez a kényszeresség, hogy az egyáltalán nem vicces. Akinek van kényszere, vagy aki ismer kényszeres embert, az tudja, hogy a dolog lehet humoros, de bizonyos szinten túl inkább fájdalmas, annak is, akinek csak néznie kell. Főhősünk pedig bőven azon a szinten van, hogy a helyzetét nézni fájdalmas.

Abban meg még annyira nincsen semmi vicces, ahogy a gyerekével és annak anyjával bánik, noha a végén úgy tűnik, mintha minden jobbra fordulna (ja, a gyerek úgy jött össze, hogy kiszakadt az igen régen lejárt szavatosságú óvszer)). Legalábbis azt hiszem, félálomban így értelmeztem a dolgot.

Ugyanis a végére már gyakorlatilag aludtam. Fáradt is voltam, de ez a film semmit nem tett annak érdekében, hogy megpróbáljak ébren maradni. Abban sem vagyok biztos, hogy mindenre jól emlékszem a végéről.

Nem mondom, hogy nem érte meg a jegy az árát, mert előfordult, hogy egy-egy helyzeti poénon felnevettem. De csak egyszer vagy kétszer, és jókat röhögni olcsóbban is lehet. Ha megint meg kellene néznem ezt a filmet hivatalból, nem élném meg jutalomként.

 (Ja, ugye mindenki bezárta rendesen az ajtót, és előtte elzárta a gázt?)

(Kiemelt kép: pixabay.com)

The post FF13. Filmajánló: A sóher appeared first on Francia politika.

A májusi elnökválasztás, illetve a mostani parlamenti választások nyomán a pártrendszer alakult át Franciaországban és nem a politikai rendszer – mondta Soós Eszter Petronella politológus az MTI-nek adott hétfői interjújában.

Fillon és a szerencse is kellett

A Franciaország-szakértő szerint Emmanuel Macron elnök, illetve most pártja nagyarányú győzelméhez kellett a szerencse is, kellett François Fillon konzervatív elnökjelölt korrupciós ügye. “Ha a Köztársaságiak ügyesebbek, akkor most nem Macron elnökről beszélünk” – fogalmazott. A történtek ugyanakkor lehetőséget nyújtanak az új elnöknek arra, hogy tartósan átrajzolja a pártrendszert, ami a következő évek nagy kihívása számára.

A Macron-párt, a Köztársaság lendületben és szövetségese, a François Bayrou vezette centrista Modem által szerzett abszolút parlamenti többség a kutató szerint az elnökválasztás következménye. Ezzel kapcsolatban említette a győzteshez való vonzódás tényezőjét, továbbá azt, hogy Macron elkezdett kormányozni, miközben az összes többi párt válságba került. A most szerzett többség ebből kiindulva egyáltalán nem meglepő – vélekedett.

Mi ellen szavaztak, mire szavaztak a franciák?

A választók döntését értékelve Soós Eszter Petronella felhívta a figyelmet, hogy a két elnökválasztási, majd a két parlamenti választási forduló szorosan összefüggött egymással. Az elnökválasztás során – mint emlékeztetett – sok volt a véletlen, a bizonytalanság. Ismételten utalt a Fillon-ügyre, rámutatva, hogy a franciák az ő esetében korrupció ellen szavaztak. A második elnökválasztási fordulóban Macronnak sokat segített, hogy a választók Marine Le Pen, a Nemzeti Front jelöltje ellen fogtak össze.

Ezt követte a nemzetgyűlési választás a győztes támogatásával, és annak elismerésével, hogy Macron eddig viszonylag jól tölti be az elnöki szerepet. 2002 óta – mióta az elnök- és a parlamenti választás ilyen közel van egymáshoz – mindig jellemző volt, hogy a megválasztott elnök megkapta a parlamenti többséget is.

A szakértő szerint a szavazók döntésében nyilvánvalóan szerepet játszott az elitváltás igénye is. “Nagyon hosszú folyamatról van szó, és több oka van annak, hogy melyik forduló miként alakult. A korrupcióellenesség, a győzteshez való húzás és az elitváltás igénye egyaránt szerepet játszott a francia választók döntésében” – vélekedett.

Fontos reformok, európai útiterv, amatőr parlamenti többség

Az új kormányzat legfontosabb bel-, illetve gazdasági feladatai között a szakértő mindenekelőtt a munkanélküliség elleni harcot, a vállalkozók adminisztratív terheinek csökkentését, a közélet erkölcsösségének erősítését, a terrorizmus elleni harcot említette. Utalt arra, hogy az ezt célzó munka a hónap végén megkezdődik, és e célok egy részének megvalósításában Macron számíthat más pártok támogatására. A jobboldali Köztársaságiaknál ugyanakkor fennáll a pártszakadás veszélye. A párt balszárnya ugyanis szeretne együttműködni az elnökkel, egyrészt mert úgy látja, hogy Macron nyitott a Köztársaságiak által fontosnak tartott értékekre, másrészt számít a párt politikusainak közreműködésére. Azt ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a most megszerzett – 351 fős – parlamenti többség “tele van felkészületlen amatőrökkel”. A szükséges politikai ismereteket ezeknek a képviselőknek munka közben kellene elsajátítaniuk – fogalmazott.

Arra a kérdésre, hogy a Franciaországban történtek milyen hatással lehetnek Európára, illetve az Európai Unióra, a szakértő kiemelte: Emmanuel Macronnal és Angela Merkellel ismét működik a “francia-német mozdony”. Ugyanakkor a konkrét lépéseket illetően a szeptember végi német választásokig óvatosnak kell lenni.

Várható viszont, hogy Párizs és Berlin már a közeli jövőben nyilvánosságra hoz az unió reformjára vonatkozó francia-német “útitervet”, amely tartalmazni fog bizonyos irányokat, azokra azonban a német választási kampány miatt várhatóan a berlini törekvések nyomják rá bélyegüket. “Németország világosan megfogalmazhatja, hogy milyen – a franciák által teljesítendő – feltételek mellett nyitott a mélyítésre”. Franciaország és Németország között egyes kérdésekben vannak ugyan nézeteltérések, de megindulhat a munka – vélekedett a szakértő.

Kihívás a V4-eknek, így Magyarországnak is

Ez ugyanakkor – tette hozzá – “nagyon izgalmas” lesz a visegrádi négyek szempontjából. A szakértő szerint mindenkinek “újra kell számolnia” azt, hogy előnyösebb-e az olyan feltételek mellett létrejövő integráció, amely növeli a gazdaságba vetett bizalmat, a beruházásokat, vagy megéri-e megtartani a saját kamat-, illetve árfolyampolitikát. Mindenkinek figyelnie kell, hogy a másik merre megy – vélekedett Soós Eszter Petronella, aki szerint ez elsősorban Csehországra, Lengyelországra és Magyarországra vonatkozik.

A szakértő szerint mindez felgyorsíthatja az euróövezethez való csatlakozás újragondolását is. Ha ugyanis megindul egy mélyebb együttműködés, és kialakul egy “mag-Európa”, akkor ez potenciálisan azt jelentheti, hogy a kinn maradók számára megnő a belépés ára.

Emmanuel Macron azt akarja, hogy erről az útitervről valamennyi uniós tagállamban tartsanak demokratikus vitát. Az új elnök amellett van, hogy legyenek “mélyebb együttműködések”, arra viszont ne legyen mód, hogy ezt bárki megvétózhassa. “Beszéljétek meg, gondoljátok végig, aki jön, az jön, aki nem, az nem” – Marcron ebből indul ki, ugyanakkor érzi “a demokratikus deficit” problémáját. Ezt szeretné ellensúlyozni azzal, hogy minden egyes tagországban tartsanak demokratikus konzultációt.

Még az elnökválasztási kampány idején Macron szankciókkal fenyegette meg azokat az országokat, amelyek – mint fogalmazott – nem tartják tiszteletben az uniós alapértékeket. A szakértő ezt “kampányüzenetként” jellemezte, és felhívta a figyelmet arra is, hogy a parlamenti választási kampány idején e tekintetben az elnök jóval visszafogottabb volt. “Azt gondolom, hogy ezek a kérdések nem Párizsban, hanem Berlinben dőlnek el” – jelentette ki az MTI-nek Soós Eszter Petronella.

(Szöveg: MTI)

The post 475. Minden, amit tudni akarsz a parlamenti választásról: MTI-interjúm appeared first on Francia politika.

Most aztán tényleg vége a választási szezonnak.

Kezdődik a kormányzás, és egy uborkaszezon-mentes nyár.

Kisebb többséggel kicsit nehezebb lesz – de ez is akkora többség, hogy nincs kifogás.

Az elemző most alszik egyet.

A jövő héttől folytatjuk. Új témák új kihívások!

Jó éjt mindenkinek!

The post 474. Vége appeared first on Francia politika.

Air show with an A350 XWB, an A400M, an Eurofighter Typhoon and an H160 helicopter.

Tag: Airbus

Néhány nappal ezelőtt a Franciapolitika blog is beszámolt arról, hogy vizsgálat folyik a centrista Modem nevű párt ellen. Azt feltételezik ugyanis, hogy a Modem fiktív asszisztenseket foglalkoztatott az Európai Parlamentben, akik csak a fizetésüket vették fel, de a munkát a pártközpontban, és nem a képviselők részére végezték. A dolog azért is végtelenül kellemetlen, mert ennek a pártnak az elnöke François Bayrou igazságügyi miniszter. Aki most a nyilvánosság előtt vitatkozik Édouard Philippe miniszterelnökkel…

De kezdjük az elején!

Bayrou telefonál

Amikor kiderült a Modemmel szembeni nyomozás, François Bayrou igazságügyi miniszter úgy döntött, felhívja a Radio France egyik újságíróját, hogy kikérje magának a médiaérdeklődést és a kollégái “zaklatását” (az újságírók a Modem alkalmazottait kérdezgették, hogy kinek, milyen forrásból dolgoztak). Mivel Bayrou állítólag büntetőfeljelentéssel is fenyegetőzött, az illetékes újságíró politikai nyomásgyakorlásnak vette az ügyet az igazságügy-miniszter részéről. A miniszter viszont azt mondta, hogy “állampolgári minőségében” telefonált.

A Modemet érintő nyomozásban Bayrou személyi titkárára is gyanakodnak.

A dolog azért kellemetlen, mert az igazságügyi miniszter a felelős azért a törvényjavaslatért, amely a közélet erkölcsössé tételéről szól majd.

Vita a miniszterelnökkel

Édouard Philippe miniszterelnöknél is rákérdeztek, hogy szerinte rendben van-e, hogy Bayrou újságíróknak telefonálgat egy olyan ügyben, amely potenciálisan őt is érintheti, s a miniszterelnök azt mondta, hogy nem, amikor az ember miniszter, akkor ezt nem teheti. Bayrou ezt a figyelmeztetést figyelmen kívül hagyta a szólásszabadságára hivatkozva, így Christophe Castaner kormányszóvivő is nyilvánosan figyelmeztette, hogy nem egyszerű pártelnök és állampolgár, hanem miniszter is egyben (a kormányülés után viszont jelezte, hogy nincs feszültség a kormányfő és minisztere között).

Komolyabb elemzést nem igényel…

… hogy ez miért kellemetlen a kampány kellős közepén a kormánynak, az elnöknek, a hatalmas győzelem előtt álló elnöki többségnek. Ahogy az sem igényel különösebb magyarázatot, hogy Bayrou gyakorlatilag maga alatt vágja a fát: így kell elveszíteni a sajtó jóindulatát (amit amúgy az elnöki stáb is “darál”, de ez egy másik történet).

(Kiemelt kép: pixabay.com)

The post 473. Egymásnak ugrott a miniszterelnök és az igazságügyi miniszter François Bayrou appeared first on Francia politika.

Szűcs Anita kollégám, a Corvinus Egyetem docense volt a Franciapolitika vendége.

Emmanuel Macron reformjai, gazdasági programja, egyáltalán mit várhatunk a következő hetektől, hónapoktól?

A Franciapolitika új adásában ezekről az – unió jövője szempontjából is fontos – kérdésekről beszélgettünk.

Fogadjátok szeretettel!

A Franciapolitika korábbi adásait pedig – például Medgyessy Péterrel, Mráz Ágostonnal, Ara-Kovács Attilával, Koncz Zsuzsával, Hofmann Rózsával – itt találjátok.

Ne felejtsétek, néhány hete van külön Franciapolitika TV rovatunk is!

The post 472. Gazdasági kilátások, Macron programja: Szűcs Anita a Franciapolitikában appeared first on Francia politika.

A francia államfő és a brit miniszterelnök kedden bejelentett megállapodása az internet biztonságát célozza – mondta Gálik Zoltán, a Corvinus Egyetem docense az M1 aktuális csatornán szerdán.

A szakértőt azzal kapcsolatban kérdezték, hogy Emmanuel Macron francia államfő Theresa May brit miniszterelnökkel folytatott megbeszélése után kedden bejelentette: hazája és Nagy-Britannia “nagyon konkrét akciótervet” indít a terrorizmus elleni küzdelemben. Emmanuel Macron jelezte, hogy az egyik legfontosabb tervezett intézkedés célja a gyűlöletre és a terrorizmusra történő uszítás megszüntetése az interneten.

Cél: az internet biztonsága

Gálik Zoltán ezzel kapcsolatban elmondta: az akcióterv tulajdonképpen az internet biztonságáról szól, az adatvédelemről, a pénzügyi tranzakciók kezeléséről, és arról, hogy a közösségi médiában aktív nagy – főleg amerikai – cégeket rákényszeríthessék arra, hogy ők is védjék a felhasználói adatokat. Az együttműködés kiterjedne arra is, hogy levetethessenek terrorizmussal összefüggő oldalakat. Ehhez megpróbálják a felek összehangolni a törvényi szabályokat – tette hozzá.

Közös érdekek

A szakértő kitért arra is, hogy Nagy-Britannia és Franciaország Európa két legnagyobb hírszerzési közösséggel rendelkező, és a védelempolitikában leginkább eredményeket felmutatni tudó hatalma. Megjegyezte: a Brexit után a briteknek fontos lenne, hogy továbbra is hozzáférjenek az Európai Unió bel- és igazságügyi együttműködésének bizonyos elemeihez, különösen a terrorizmus elleni harchoz szükséges eszközökhöz, az EU-nak pedig az lenne az érdeke, hogy továbbra is hozzáférjenek a britek titkosszolgálati információihoz.

(Szöveg: MTI, kép: pixabay.com)

The post Internet: Macron és May erőteljesebben kontrollt akar, akcióterv jön appeared first on Francia politika.

Édouard Philippe francia miniszterelnök kedden “hasznosnak” nevezte bevezetni az arányosabb választási rendszert a nemzetgyűlési választásokon, amelynek két nappal ezelőtti első fordulóját Emmanuel Macron elnök pártja, A Köztársaság lendületben (LREM) és politikai szövetségese, a François Bayrou vezette, centrista Modem nyerte meg a szavazatok 32,32 százalékával, s ezzel a jövő vasárnapi második fordulóban a parlament 577 fős alsóházába 400-455 képviselőt küldhet.

Hasznosnak tartja az arányosságot a miniszterelnök

“Úgy gondolom, hogy hasznos lenne egy adag arányosságot bevezetni a nemzetgyűlésbe. Azzal megnyílhatna a helyek elosztása olyan politikai mozgalmaknak is, amelyek nem tudják a többségi rendszerben a demokratikus határt megugrani”

– mondta a miniszterelnök a France Info hírrádióban.

“Az adag aztán persze kérdés. Kis adag vagy teljes adag? Na, ez a kérdés” – tette hozzá.

Emmanuel Macron az elnökválasztási kampányban ígéretet tett arra, hogy megválasztása esetén a nemzetgyűlési választási rendszert arányosabbá teszi a pártok támogatottságának jobb képviseletére a parlamenti alsóházban, a képviselők számát pedig harmadával csökkenti.

“Az eredményből arra lehet következtetni, hogy meglesz a többség, ennek örülök. De nagy óvatossággal és nagy alázattal kezelem a franciák választását” – fogalmazott a miniszterelnök.

“Hallom azokat, akik azt mondják, hogy megvan annak a kockázata, hogy túl erős lesz a többség. Jelezném, hogy a francia demokrácia a parlamenti többség mellett más hatalmi pilléreken is nyugszik. A szenátuson például, ahol a (jobbközép) Köztársaságiak vannak többségben” – hangsúlyozta Édouard Philippe, aki szerint a nemzetgyűlés is sokszínű lesz.

“Lesz vita a nemzetgyűlésben is, mert lesznek ellenzékiek” – mondta.

Komoly többsége lesz a kormányoldalnak

Az elnök egy éve alakult mozgalma az első fordulóban aratott 32,32 százalékos győzelemmel az alacsony, alig 49 százalékos részvétel miatt várhatóan több mint kétharmados többséggel fog rendelkezni a vasárnapi második fordulót követően a nemzetgyűlésben.

A legnagyobb ellenzéki párt, a jobbközép Köztársaságiak 21,56 százalékkal került a második helyre, s 70-130 fős frakciója lehet, a Marine Le Pen vezette Nemzeti Front 13,20 százalékot szerzett, s maximum tíz mandátumot szerezhet, amellyel nem tud önálló frakciót alakítani. A radikális baloldali Jean-Luc Mélenchon pártja és a kommunisták együttesen 13,75 százalékot értek el, 10-23 mandátummal, a Szocialista Párt (PS) a szövetségeseivel együtt 9,51 százalékkal és egy 20-35 fős frakcióval kénytelen megelégedni.

(Szöveg: MTI, kép: pixabay.com)

The post Ez a kormány is belengeti az arányosságot a választási rendszerben appeared first on Francia politika.

Ma reggel egy nagyon érdekes kérdést kaptam a Pirkadat című műsorban. Hogy igaz-e, hogy Botka László és Emmanuel Macron hasonlítanak egymásra? Már sokadszor hallom ezt az érvet, de szerintem két nagyon fontos oka is van, hogy Botka László nagyon távol áll Macron potenciáljától.

Botka László más stratégiai helyzetben van, mint Macron

Először is, Emmanuel Macronnal ellentétben Botka László nem a politikai centrumot kívánja összerántani, és nem az aktív középosztályt próbálja megszólítani. Abból a radikalizálódó baloldali politikából, amit Botka képvisel, egészen másfajta lehetőségek és mozgások következnek, mint abból a centrista, jobbra nyitott politikából, amelyet Macron kínált a franciáknak. A Botka-féle politika a saját bázis összerántására alkalmas, hiszen ez a Corbyn-, Sanders-, Hamon-irányvonalba illeszthető baloldali radikalizálódás nyilvánvalóan kedves a baloldali törzsbázisnak.

Ám amikor a kvóta-népszavazás és a CEU-ügy örvén a Fidesz éppen a városi és diplomás szavazók kezét engedi el, joggal merül fel a kérdés, hogy az MSZP helyes stratégiát választ-e a kizárólagos balra húzódással, hiszen utóbbi érdemi és jelentős erősödést, új szavazókat eddig nem hozott a közösségnek.

Másodszor, Emmanuel Macron elengedte a kezét annak a márkának, amely a francia szavazók fülében rosszul csengett: nem volt hajlandó részt venni a Szocialista Párt akcióiban, az előválasztásban, hanem saját, új márkát hozott létre (En marche !). Botka László viszont kísérletet sem tett arra, hogy lecserélje, megváltoztassa, vagy megkerülje a nehéz helyzetbe került márkát, ezáltal viszont a saját növekedési esélyeit is korlátozza.

És akkor íme a videó

Természetesen nemcsak ezek az érvek szerepeltek az elemzésemben, nem akarom lelőni az összes poént – ezért érdemes végignézni :). Fogadjátok szeretettel!

The post 471. Két ok, amiért Botka László nem Emmanuel Macron appeared first on Francia politika.

Azt mondta ma Orbán Viktor az Országgyűlés ülésén, hogy:

“Tájékoztatom a képviselőtársaimat, hogy fel kell készülnünk azokra az őszi vitákra, amelyek Európa jövőjéről szólnak. Magyarország európai ország, az Európai Unió tagja, és az is marad. Ezért az Európa jövőjéről szóló viták a mi jövőnkről szóló viták is.

A hétvégi franciaországi választások azt mutatják, hogy az európai emberek lázadása elérte Franciaországot is. A régi elit pártjait, szocialistákat és néppártiakat egyszerűen letolták a pályáról. Szeptemberben túljutunk a német választásokon, s számíthatunk arra, hogy a két kontinentális nagyhatalom kísérletet tesz majd Európa átalakítására.

Ma még nem látható, hogy ez segíti vagy nehezíti majd a magyar nemzeti érdekek brüsszeli érvényesítését. Ma annyi mondható, hogy az előttünk álló Európát átalakító kísérletek dimenziója széles és mély.”

Igazán figyelemre méltó megállapítás-sor ez – az elemző számára legalábbis biztosan. Mondom, miért.

Orbán Viktor leválik a republikánusokról?

Először is Orbán Viktor “a régi elit” pártjai közé sorolta “a néppártiakat”, vagyis a republikánusokat, miközben a republikánus mozgalom a Fidesz testvérpártja. Úgy tűnt korábban, hogy ennek a testvér-pártiságnak megfelelően megfelelően François Fillon elnökségét támogatta, tanácsadói, a Habony-Finkelstein páros pedig a magyar sajtó beszámolói szerint Nicolas Sarkozy előválasztási kampányába is bedolgoztak. Nyilván nem Orbán akaratától, jóváhagyásától függetlenül. Nem tudom, hogy ez azt jelenti-e, hogy a Fidesz a hazai retorikában leválik a néppártról, a republikánusokról.

Egy dolog biztosan árnyalja a képet: Orbán hivatali partnere a volt republikánus Édouard Philippe, és maga Macron elnök, aki tágra nyitotta az ajtót a republikánusok egy részének is. Elképzelhető, hogy a “Macron-forradalom” ilyen jellegű nyilvános elismerése a kétoldalú kapcsolatok szempontjából üzenet, hiszen korábban már lehetett arról hallani, mennyire bajban van mindenki – nemcsak a magyar kormány – az új elittel való kapcsolatfelvétel dolgában.

Macron is lázadás?

Másodszor, Orbán ügyesen ismerte fel, hogy amikor 2016 végén a “lázadás évét” prognosztizálta 2017-re, az potenciálisan nemcsak Le Penre volt érthető, hanem akár Macronra is, hiszen mindkét politikus sikere a korábbi, stabilnak tűnő politikai- és pártstruktúrák felforgatását jelentheti (persze az eredeti szöveg inkább Le Penre vonatkozott, mint Macronra: “És a legfrissebb elemzések azt mutatják, hogy valami hasonló megy végbe Franciaországban is: a magukra hagyottak, a kiszolgáltatottak keresik a kiutat, és ez a magárahagyatottság válik politikai szavazattá”).

A Macron-győzelem sok módon értelmezhető. Értelmezhető úgy, hogy a városi, liberális, Európa-párti elit megállította a lázadást (ez talán a domináns baloldali-liberális értelmezés); úgy is, hogy a neoliberális, globalista-pénzügyi stb. elit megszállta Franciaországot (ez esetleg a radikális baloldali-jobboldali értelmezés); meg úgy is, hogy teljes elitcsere történt, mert egy bizonyos típusú elitből elegük lett a franciáknak (persze kérdés, hogy milyen típusú az az elit, amelyet a franciák el akartak zavarni?). Politikai szándék kérdése, hogy mit emelünk ki Macron győzelméből, mire helyezzük a hangsúlyt. Orbán Viktor a harmadik interpretációt alkalmazta itt, mert ez illett a Fidesz jelenleg is futó “lázadó” üzenetébe. Orbán eközben retorikailag le is választotta magát “a vesztesekről”, vagyis egyúttal ismét kijelölte a Fidesz pozícióját is: a lázadók mellett áll.

Bizonytalan jövő?

Érdekes a szöveg további része is, mert sugallja, hogy érkezik egy nagyhatalmi uniós reformcsomag, de ennek a csomagnak a tartalma bizonytalan, nem lehet tudni, hogy jó vagy rossz lesz Magyarországnak (erről érdemes beszélgetni, egyre többet, mert ez nemzeti sorskérdés – legutóbb Balázs Pétert kérdeztem erről a Franciapolitika adásában).

Az orbáni szöveg ezúttal nem Brüsszelről beszél, hanem arról, hogy a német választás után a két vezető nagyhatalom megpróbálja felborítani a status quo-t. Úgy értelmezem ezt a szöveget, hogy – nagyon helyesen – Orbán érzi, a német kapcsolatok mellett most felértékelődnek a francia-magyar kapcsolatok is. Elképzelhető, hogy ezért a miniszterelnök adott esetben retorikai gesztusokat tesz a francia elnöknek? Annak a francia elnöknek, aki a kampány hevében egyébként meglehetősen erős, harcos üzeneteket küldött mind a magyar, mind pedig a lengyel kormánynak?

Nem tudom. Nem akarok túl sokat beleolvasni egy ilyen bekezdésbe. De a fenti szempontok alapján fogom figyelni a magyar kormány lépéseit, kommunikációját és a kétoldalú kapcsolatok alakulását a következő hetekben.

(Kép: MTI, Kovács Tamás)

The post 470. Azt mondta ma Orbán Viktor az Országgyűlés ülésén… appeared first on Francia politika.