You are here

Blogroll

487. Még egyszer Macron és a V4-ek viszonyáról

Az elmúlt napokban több alkalommal is írtam a V4-ek és Macron viszonyáról. Még egyszer térjünk vissza a témára!

Először is, kifejtettem, hogy átfogóan hogy látom ezt a kérdést ebben a cikkben, majd hosszan elemeztem a kiküldött munkavállalók problémáját (ami szerintem az egyik legégetőbb vitakérdés a kelet-nyugat viszonylatban).

Viszont ha valakinek nem volt ideje, vagy nincs ideje ezeket részletesen végigolvasni, akkor szeretettel ajánlom ezt a hétfő reggeli beszélgetést.

A Civil Rádió adásában (FM98) Görög Mása kérdezett.

The post 487. Még egyszer Macron és a V4-ek viszonyáról appeared first on Francia politika.

Categories: Blogroll

486. Milyen elnök Macron?

Milyen elnök Macron? Milyen elnöki szerepfelfogást jelenít meg?

Ezt jártam körül 2017. július 4-én reggel először a Klubrádióban, utána pedig az M1 stúdiójában. Fogadjátok mindkét beszélgetést szeretettel!

És akkor íme a Klubrádión elhangzott anyag:

Itt pedig az M1-es beszélgetés (amelynek az MTI-beszámolóját itt találjátok, ha valaki csak olvasni szeret ).

The post 486. Milyen elnök Macron? appeared first on Francia politika.

Categories: Blogroll

Macron visszatér a monarchikus elnöki szerepfelfogáshoz: elemzésem

Az, hogy üzenetküldés helyett Emmanuel Macron francia államfő beszédet mondott a parlament két háza, a nemzetgyűlés és a szenátus együttes ülésén hétfőn, egyfajta visszatérést jelez a monarchikus elnöki szerepfelfogáshoz – mondta Soós Eszter Petronella Franciaország-szakértő az M1 aktuális csatorna keddi műsorában.

Monarchikus elemek: visszatérés

A szakértő elmondása szerint az elnöki szerep a létrehozásakor a monarchikus és a köztársasági elemek keveréke volt, Nicolas Sarkozy előtt ez is volt a jellemző, és Macron ehhez kíván visszatérni. Ehhez hozzátartozik, hogy az elnök ritkán szólal meg, de akkor súlya van a szavainak, ezt a súlyt adta meg most a versailles-i kastélyba összehívott kongresszus előtti beszéd. Korábban az elnökök írásos üzenetet küldtek a parlamentnek, amit a házelnök olvasott fel a miniszterelnöki programbeszéd előtt, ehelyett tartott most Macron beszédet – jegyezte meg.

Az már vitathatóbb változtatás, hogy a július 14-i nemzeti ünnepen nem ad televíziós interjút az államfő, “meglátjuk, fog-e hiányozni az interjú a franciáknak” – mondta. Az eredeti modell szerint évi két sajtótájékoztatón lehetett kérdezni az elnököt, Soós Eszter Petronella szerint ehhez szeretne Macron visszatérni.

Választási program 2.0.

A szakértő kitért arra: a hétfőn elhangzott ígéretek nem újak, azok mind Macron választási programjából következnek. Az egyik, amely szerint lecsökkentik a képviselők számát és egy bizonyos százalékukat arányosan, tehát valamilyen listás rendszerben választják majd, 20-25 éves ígérete a francia politikának. Persze a rendszert úgy alakítják majd ki, hogy a kisebb pártoknak minél kevesebb mandátumot eredményezzen, hiszen mind a Macron-pártnak, mind a republikánusoknak ez az érdeke – fűzte hozzá.

Az államfő beszédében az Európa iránti vágy újraélesztéséről is szólt. Soós Eszter Petronella ezzel kapcsolatban azt mondta: az elnök Marine Le Pent tartja fő ellenfelének, hiszen ő “az egyetlen és igazán felismerhető euroszkeptikus Franciaországban”. Macron ezzel a Nemzeti Front szavazóihoz szólt, üzenete az, hogy egy olyan, francia vezetésű Európa következik, amelyben megint érdemes lesz franciaként hinni.

Emmanuel Macron francia államfő hétfőn jelentette be a versailles-i kastélyba összehívott parlament előtt, hogy harmadával csökkenti a képviselők és a szentárok számát, valamit a jelenleginél arányosabbá teszi a választási rendszert. Emmanuel Macron a harmadik köztársasági elnök, aki összehívta a kongresszust a versailles-i kastélyba. A jobboldali Nicolas Sarkozy 2009 júniusában a gazdasági válság, míg a baloldali Francois Hollande 2015 novemberében a terrorizmus következményeiről tartott ünnepélyes beszédet a törvényhozás két háza előtt.

(Szöveg: MTI, kép: pixabay.com)

The post Macron visszatér a monarchikus elnöki szerepfelfogáshoz: elemzésem appeared first on Francia politika.

Categories: Blogroll

Párizs, Róma és Berlin szabályrendszert tervez a migránsokat mentő civil szervezeteknek

Az olasz, a francia és a német belügyminiszter szeretne egy szabályrendszert kidolgozni a Földközi-tengeren migránsokat mentő külföldi civil szervezetek (NGO) számára, valamint a líbiai parti őrség megerősítését is szorgalmazza az Olaszországba érkező migrációs hullám feltartóztatására – jelezte hétfőn a francia belügyminisztérium.

Gérard Collomb francia, Thomas de Mazière német, Marco Minniti olasz belügyminiszter és Dimitrisz Avramopulosz migrációs és belügyi EU-biztos vasárnap este Párizsban egyeztetett az EU Tallinnban, július 6-án és 7-én esedékes informális belügyminiszteri találkozója előtt.

A három tárcavezető a javaslatait a 28 uniós tagállam elé terjeszti, és azt is szorgalmazza, hogy az Európai Unió erősítse meg a migránsok hazaküldési stratégiáját a származási országaikba, s ehhez biztosítson további támogatást az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának a líbiai befogadási infrastruktúrák javítására és az európai visszatelepítési intézkedések felgyorsítására – olvasható a találkozóról hétfőn megjelent közleményben.

A vasárnap esti párizsi munkavacsorán az uniós biztos, valamint a francia és a német belügyminiszter szolidaritásáról biztosította Olaszországot, amelynek “az érkezők egyre növekvő számával kell szembesülnie”.

A római kormány azt is szerette volna, ha más európai országok is megnyitnák a kikötőiket a menedékkérőket szállító hajók számára, s egy részüket közvetlenül odaszállítanák. A francia tájékoztatás szerint azonban “a partnerek úgy ítélték meg, hogy ez nem a legmegfelelőbb válasz a jelenlegi helyzetre, mert kontraproduktív lenne, s újabb hívószóként” szolgálna”.

Francia belügyi források szerint a cél az, hogy jobban megfékezzék az illegális bevándorlást és “segítsék az olaszokat a hozzájuk érkezők jobb kezelésében”.

A migránsokat mentő külföldi civil szervezetekre (NGO) vonatkozó szabályrendszert Olaszországnak kell elkészítenie és bemutatnia “annak érdekében, hogy a Földközi-tengeren tevékenykedő NGO-kkal javuljon az együttműködés” – áll a közleményben.

Az olaszországi és görögországi központokban tartózkodó menedékkérők európai elosztásának felgyorsítása is szerepel a tervek között. Ennek érdekében “Franciaország és Németország elkötelezte magát az erőfeszítéseik megerősítésére”.

Róma ezen kívül azt is hangoztatta, hogy Olaszország és az egész EU legszélső határának Líbia, pontosabban Líbia déli határa számít, és Afrika középső térségében kell megfékezni a migrációt. A közleményben ezért az is szerepel, hogy a három ország megerősíti a határellenőrzést Líbia déli részén az illegális migrációs hullám feltartóztatására, és ezt a Líbiával szomszédos országokkal szoros együttműködésben teszi. A líbiai parti őrség támogatását pedig a helyi erők képzésének és anyagi támogatásának növelésével képzeli el a három uniós ország.

A Nemzetközi Migrációs Szervezet és az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának támogatására olyan infrastruktúrák létrehozását tervezi Róma, Párizs és Berlin Líbiában, amelyek az emberi jogok és az életkörülmények szempontjából megfelelnek a nemzetközi normáknak.

(Szöveg: MTI, kép: pixabay.com)

The post Párizs, Róma és Berlin szabályrendszert tervez a migránsokat mentő civil szervezeteknek appeared first on Francia politika.

Categories: Blogroll

A nemzeti ünnepen ölte volna meg az elnököt

Őrizetbe vett a francia rendőrség egy szélsőjobboldali  férfit, aki a nemzeti ünnepen, július 14-én a hagyományos katonai díszszemlén meg akarta ölni Emmanuel Macron államfőt – erősítették meg hétfőn rendőrségi források az RMC rádió értesülését.

A 23 éves férfit június 28-án állították Párizs egyik elővárosában, Argenteuil-ben, s szombaton terrorizmus gyanújával indult ellene eljárás.

A kihallgatáson magát nacionalistának valló férfinak több célpontja is volt, az államfőn kívül “muzulmánokra, zsidókra, feketékre és homoszexuálisokra” akart támadni. A rendőrségnek akkor tűnt fel, amikor videójátékokat népszerűsítő internetes oldalakon próbált meg fegyvert beszerezni. Több internetező is bejelentést tett ellene azon a hatósági platformon, ahol jelezni lehet interneten terjesztett törvénytelen tartalmakat vagy gyanús viselkedéseket.

A rendőrök három konyhakést találtak a gyanúsított gépkocsijában, s a számítógépe átvizsgálása során pedig kiderült, hogy interneten keresett potenciális célpontokat.

A férfinak már volt dolga a rendőrséggel: 2016-ban három év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték rasszista gyűlöletkeltés és terrorizmus dicsőítése miatt, miután a 2011-ben Norvégiában 77 embert meggyilkolt neonáci meggyőződésű Anders Behring Breivik tetteit méltatta.

A gyanúsított profilja és terve a hatóságok szerint emlékeztet Maxime Brunerie merényletkísérletére, aki 2002. július 14-én a katonai díszszemle elején Jacques Chirac akkori államfő gépkocsiját vette célba a párizsi Champs-Elysées sugárúton. A szintén szélsőjobboldali mozgalmakkal szimpatizáló, akkor 25 éves támadó egy gitártokba rejtett 22 mm-es karabélyból adott le nem célzott lövést, amitől senki nem sérült meg. A férfit 2004-ben tíz év szabadságvesztésre ítélték, a perében azt mondta, hogy “valami történelmi dolgot” akart végrehajtani. 2009 augusztusban szabadult.

(Szöveg: MTI, kiemelt kép: pixabay.com)

 

The post A nemzeti ünnepen ölte volna meg az elnököt appeared first on Francia politika.

Categories: Blogroll

485. Néhány gondolat Macron kongresszusi beszédéről

Nem sok radikális újdonságot mondott – a konkrétumok szintjén – Emmanuel Macron a kongresszusi beszédében.

Rögtön le is szögezem: ez nem egy összefoglaló és nem is alapos elemzés. Alig tíz perce, hogy Macron befejezte a mondandóját.

Visszalapozva hevenyészett jegyzeteimet, úgy tűnik, az elnök kongresszusi beszédében gyakorlatilag keretbe helyezte azokat a nagy irányokat, amelyeket a kampányban megígért (intézmények reformja, integráció stb., a törvényhozás reformja különösen súlyos eleme volt a beszédnek).

Intézmények reformja: kongresszusi jóváhagyásra várva

Másfél órás, hosszú kongresszusi beszéd volt. Érződött, hogy minden szónak súlya van. Az egyik legfontosabb szó talán a történelem volt: Macron, sok elődjével ellentétben úgy tűnik, tudja, hogy az elnöknek dolga, hogy kijelölje a maga és kormánya helyét a történelemben. Ugyancsak sokat emlegette a szuverenitást. Hangsúlyozta, hogy arra kapott mandátumot, hogy visszaadja a szuverenitást (önállóságot) a franciáknak,  nyilván a szó minden értelmében.

Az volt az érzésem, hogy a parlament tagjainak jobban tetszett a beszéd második, mint az első része. Nyílt színi taps viszonylag későn volt először, talán nem függetlenül attól, hogy a beszéd első felében az elnök a parlamenti munka racionalizálásáról, illetve a képviselők, szenátorok létszámának csökkentéséről beszélt… Macron ismét megígérte egyébként az arányos választás valamiféle beépítését a francia választási rendszerbe, ami sem Macron pártjának, sem más nagy pártnak nem érdeke. Ezért nem is csinálta meg eddig senki 1986 óta – de mindenki belengette…

Emmanuel Macron az intézményi változásokhoz szükséges alkotmánymódosítást első körben a Kongresszus útján kívánja elfogadtatni (3/5-ös többség kell), de ha nem sikerül így végezni a dologgal, jelezte, lehet a témában népszavazás is.

Franciaország nemzetközi szerepe

A beszéd második fele Franciaország európai és nemzetközi szerepét is tárgyalta. Teljesen egyértelmű, hogy Macron be akar nyomulni abba a térbe, amelyet az Egyesült Államok szabadon hagyott a világpolitikában. Az elnök humanista és a békére fókuszáló programját a világnak ajánlotta, a francia történelmi hagyományoknak megfelelően. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy Franciaország elismeri a szuverenitást, és nem elsősorban beavatkozásokban gondolkodik (bár nem zárja ki őket), viszont a diplomáciája útján ki fog állni a kisebbségekért és a szabadságjogokért. Odaszúrt Donald Trump amerikai elnöknek is azzal, hogy Franciaország minden szövetségét tiszteletben fogja tartani.

Az integrációs kérdések kapcsán kiemelendő annak megismétlése, hogy az év végén az uniós reformprogramról minden tagállam tartson demokratikus konzultációkat, és az, hogy meg kell különböztetni a gazdasági bevándorlókat a menekültektől, s a határok védelméhez erős Európa kell. Mint Macron mondta, Európa nem piaci, hanem szabadság- és békeprogram. Azt mondta, hisz Európában, de a szkepticizmusnak is van oka (Macron európai nézetei árnyaltságának egyébként érdekes példája a kiküldött munkavállalók dolgában kifejtett álláspontja, amelyről itt írtam bővebben).

Az elnök egyébként a beszéd után távozik, a képviselők pedig – szavazás nélkül – megvitatják a hallottakat. Rekord mennyiségű frakció alakult az új Nemzetgyűlésben, úgyhogy ez egy rekord hosszúságú vita lesz…

Én pedig várom a leiratokat és átiratokat, hogy pontosan lássam, mit is kell elemezni, illetve mihez kell viszonyítani Édouard Philippe miniszterelnök holnap nemzetgyűlési programbeszédét.

(Kiemelt kép: saját felvétel a televíziós közvetítésről.)

The post 485. Néhány gondolat Macron kongresszusi beszédéről appeared first on Francia politika.

Categories: Blogroll

484. Kiküldött munkavállalók: ezzel támadja Franciaország a keleti tagállamokat

Demokratikus kérdések ide, demokratikus kérdések oda, Franciaország és a keleti tagállamok – így a visegrádiak – viszonyát egy nagyon alapvető ellentét és vita is strukturálja. Ez pedig a kiküldött munkavállalók (posted workers, trvavailleurs détachés) jogairól szóló uniós irányelv ügye. Miről szól ez a vita, milyen érdekek vannak a háttérben?

Kiküldött munkavállalók: mit mondanak az aktuális szabályok?

A kiküldött munkavállalókról hivatalosan az Európai Parlament és a Tanács 96/71/EK számú, 1996. december 16.-i, “a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről” szóló irányelve rendelkezik. (2014-ben egyébként elfogadtak egy újabb irányelvet, amely a fenti szabályok érvényesítésére dolgozott ki eszközöket.)

A jogszabály pontosan meghatározza, hogy ki számít kiküldött munkavállalónak: “aki munkáját korlátozott ideig egy, a szokásos munkavégzése szerinti tagállamon kívüli tagállam területén végzi“.

És itt jön a lényeg. Az irányelv azt is előírja, hogy a kiküldött munkavállalóra milyen szabályokat kell alkalmazni a fogadó államban. A szöveg a “bérszint” kapcsán kiemeli: a “minimális bérszint fogalmát annak a tagállamnak a nemzeti jogszabályai, illetve gyakorlata határozzák meg, amelynek a területén a munkavállaló kiküldetésben tartózkodik” . Vagyis a kiküldött munkavállalónak az adott fogadóország minimálbérét kötelező kézhez kapnia.

(Már itt, előzetesen felhívom a figyelmet, hogy a Bizottság által javasolt módosítás a “bérszint” fogalmát “javadalmazásra” kívánja cserélni. Utóbbi nyilvánvalóan tágabb fogalom, azaz több kötelezettséget ró a vállalkozásokra.)

A küldő vállalkozás azzal az előnnyel is rendelkezhet, hogy a kiküldött munkavállalónak – ha hat hónapot nem haladja meg a kiküldetése – fő szabály szerint nem kell személyi jövedelemadót fizetnie a fogadó államban, illetve része maradhat a küldő állam tb-rendszerének. Ez összességében az adók és járulékok ügyében jelenthet versenyelőnyt a küldő vállalkozásnak.

2016: az Európai Bizottság módosítást javasol

Az Európai Bizottság 2016-ban a kiküldött munkavállalókról szóló irányelv teljes módosítását javasolta. A testület kiemelte, hogy az “ugyanazon a helyen végezett ugyanazon munkát ugyanúgy kell javadalmazni“. (A keleti tagállamok, így Bulgária, a Cseh Köztársaság, Észtország, Magyarország, Litvánia, Lettország, Lengyelország, valamint Románia szerint ez a piaci működés megcsúfolása, hiszen éppen a relatíve alacsonyabb bérszint adja a versenyelőnyüket.) A módosítást a bizottsági szöveg tanúsága szerint Ausztria, Belgium, Franciaország, Németország, Luxemburg, Hollandia és Svédország kérte. Ezzel tehát nagyjából ki is alakult a két ellenérdekelt tömb.

A Bizottság szerint nincs szó a munkaerőköltségek harmonizálásáról. Az EB szándéka szerint a cél, hogy “a kiküldött munkavállalók kirendelésének idejére a fogadó tagállamban lévő megélhetési költségekhez és normákhoz” igazítsák “a munkafeltételeket“.

A közúti fuvarozás területét külön is említi a bizottsági indoklás. Az elmúlt évek vitáiból is tudjuk, hogy – különösen Németország esetében – ez egy rendkívül fájó, vitás pont a keletiekkel.

A módosítás 24 hónapban maximalizálná a kiküldetés időtartamát. (“Amennyiben a kiküldetés időtartama előreláthatóan vagy ténylegesen meghaladja a huszonnégy hónapot, azt a tagállamot kell a munkavégzés szokásos helye szerinti országnak tekinteni, amelynek területére a munkavállalót kiküldték.“)

Általánosan alkalmazandóvá” tenné továbbá a “kollektív megállapodásokat a kiküldött munkavállalókra az összes gazdasági ágazatban“. Ez a “javadalmazás” szó bevezetésével együtt igazán érdekes, hiszen így elképzelhető, hogy – a minimálbéren túli jövedelmek miatt – jóval többet kell majd fizetni a kiküldött munkavállalónak, mint eddig.

A keleti tagállamok tiltakoztak

A változtatás, mint fentebb említettem, ebben a formában a keleti, olcsóbb munkaerővel bíró tagállamoknak és vállalkozásoknak nem érdeke. Magyarország is azon tagállamok közé tartozik, amelyek tiltakoznak a változtatás ellen. A Bizottság 2016 javaslatának bemutatásakor Magyarország is részt vett abban a parlamenti eljárásban, amely lehetővé teszi, hogy tagállami parlamentnek “sárga lapot adjanak” (subsidiarity control mechanism). Ez végül meg is történt.

A magyar kormányzat honlapján az erről az eljárásról szóló értesítésben teljesen egyértelmű a konfliktus megfogalmazása. Mint írják: “a fennálló rendszert az Európai Bizottság Magyarország számára elfogadhatatlan módon, a magyar munkavállalók és vállalkozások érdekeit egyes „régi” tagállamok érdekeihez képest másodlagosan kezelve kívánja módosítani, és javaslatában kifejezetten tagállami hatáskörbe tartozó kérdéseket szeretne szabályozni“.

(Ehhez annyi pontosítás ide kívánkozik, hogy a munkaadókkal ellentétben a munkavállalóknak egyébként még érdeke is lehetne a módosítás, ha a költségek növekedése miatt nem veszítik el a munkájukat… .)

A Bizottság ugyanakkor a sárga lapos eljárás ellenére fenntartotta a javaslatát.

Franciaország bekeményít a kiküldött munkavállalók ellen

A francia kormányzat és politika hosszú idő óta az egyik legjelentősebb és egyben leghevesebb támadója a kiküldött munkavállalókról szóló irányelvnek. A kiküldött munkavállalók érkezése Franciaország szempontjából “szociális dömpingnek”, jogtalan versenyelőny kiaknázásának számít. Manuel Valls egykori kormányfő – Marine Le Pen álláspontjára jócskán rátromfolva – 2016-ban, még hivatalban odáig ment, hogy ha ebben az ügyben nem történik Franciaországnak kedvező változás, akkor hazája egészen egyszerűen nem fogja alkalmazni az irányelv szabályait.

Ez elég súlyos fenyegetés. Ezzel ugyanis egy alapító tagállam azt ígérte, nyíltan meg fogja szegni a hatályos uniós szabályokat.

Az építőipar területén a franciák különösen rosszul élik meg a helyzetet. Gyakran emlegetik továbbá a postafiók-cégeket, amelyek papíron áthelyezik a székhelyüket egy olcsóbb munkaerővel dolgoztató tagállamba, hogy kibújjanak a hazai szabályok alól.

2017 elején több megyében, régióban olyan szabályokat fogadtak el (“Molière-záradék”), amelyek kötelezővé tették volna a francia nyelv használatát az építési telkeken. Igaz, ez egyértelműen és látványosan jogszerűtlen volt, és az akkori kormány sem támogatta.

Októberre halasztva

A máltai elnökség által benyújtott javaslat sem volt eléggé elfogadható a vitázó felek számára. E szerint a közúti fuvarozást kivették volna a szabályok alól. Előírták volna továbbá, hogy a munkáltatók a helyi normáknak megfelelően szállásolják el a dolgozóikat, amit a fogadó országnak ellenőriznie kell. A máltaiak a “javadalmazás” fogalmát a fogadó ország meghatározásához igazították.

Franciaország, és személyesen Emmanuel Macron francia elnök komoly részt vállalt abban, hogy a máltai javaslatról szóló döntés ne jöhessen létre. Macron ugyanis olyan új követelésekkel állt elő, amelyek nehezítik az elfogadást. Az új francia kérések egyértelműen elfogadhatatlanok a keleti tagállamoknak, ide értve azt a javaslatot is, amely 24 helyett 12 hónapban maximalizálná a kiküldetés hosszát. (Jelenleg a társadalombiztosítási szabályok változnak 24 hónap után, de nincs akadálya a két éven túli kiküldetésnek sem.)

Így a tanácsi döntést októberre kellett halasztani a szükséges többség hiányában. Addig is hatályban maradnak a ma érvényes szabályok.

Francia sajtóhírek szerint egyébként a franciák úgy számolnak, hogy Szlovákiával, Lengyelországgal és Magyarországgal a meggyőzés szintjén sem kell foglalkozniuk. Nem kell teljes egyetértés, az ő szavazataik nélkül is átmehet a reform. Ez – ugyanezen sajtóhírek szerint – kissé aggasztja Németországot, attól tartva, hogy a vita más ügyekben is megnehezíti majd az együttműködést ezekkel a tagállamokkal. Márpedig Emmanuel Macron nem finomkodva lépett az uniós színpadra. Mint emlékezetes, elég hangosan beköszönt – ugyanezeknek a tagállamoknak.

Egészen biztosan folytatása következik.

(Képek és kiemelt képek forrása: pixabay.com.)

The post 484. Kiküldött munkavállalók: ezzel támadja Franciaország a keleti tagállamokat appeared first on Francia politika.

Categories: Blogroll

483. Hollande költségvetési hagyatéka: megszorítások jöhetnek

A francia Számvevőszék megsemmisítő jelentésben elemezte a távozó Hollande-kabinetek költségvetési politikáját. A testület arra jutott, hogy további intézkedések (értsd: megszorítások) nélkül nem tartható a 3%-os hiánycél, amelyre Emmanuel Macron és Édouard Philippe kormánya ígéretet tett. A kormányfő ezek után keményen beleszállt az előző kormányba. Azt mondta, a dolog “elfogadhatatlan”. Philippe úgy fogalmazott: 8 milliárd eurónyi nem finanszírozott ígéret szerepel a költségvetésben.

Kíméletlen a Számvevőszék

A Számvevőszék jelentése a hiány csökkentésének túl lassú voltát és a közkiadások túlzott növekedését kritizálja (2016: 0,2% csökkenés). Úgy véli, Franciaország ezzel lemarad és elmarad az európai partnerektől; majd kifejti, hogy a jelenlegi költségvetési tervek túlbecsülik a bevételeket, s különösen alábecsülik a kiadásokat.

A távozó kabinet 2,8%-os hiányt ígért 2017-re. A Számvevőszék viszont úgy látja, ha nem történik semmi, ha nem kerül sor megszorításokra, akkor a deficit 3,2% körülre szállhat el. A számvevők úgy vélték továbbá, hogy a 2017-es költségvetés és Franciaország uniónak benyújtott stabilitási programját “valótlanságok csúfítják”.

Megszorítások – elsősorban kiadáscsökkentések – jöhetnek

A miniszterelnök azt mondta, hogy már idén 3%-ra szorítják a költségvetés hiányát. Hozzátette, hogy a várható megszorítások nem adóemelések, hanem kiadáscsökkentés formájában érkeznek majd, Az első konkrét részleteket keddi parlamenti programbeszédére ígérte. (Bruno Le Maire gazdasági miniszter egy héttel ezelőtt azért már annyit mondott, hogy minden szektor, minisztérium, közigazgatási szint érintett lesz.)

Nem is nagyon van más lehetősége egyébként a kormánynak, mint a megszorítás, a kiadáscsökkentés. Párizs ugyanis már kétszer kapott két éves türelmi időt Brüsszeltől, és úgy tűnik, most fogyott el a türelem.

Az elnöki programot is befolyásolhatja

A Számvevőszék egyébként még a 2017-esnél is keményebb döntéseket prognosztizál Franciaország számára, ha Párizs tartani akarja a stabilitási programban lefektetett 2,3%-os 2018-as hiánycélt. EZ az elnöki program fényében különösen érdekes információ. A New York Times cikke felhívja a figyelmet, hogy Emmanuel Macron programja 60 milliárd eurós megtakarításokat és 50 milliárd eurós beruházásösztönzést ígért az öt éves mandátumra – ebben a keretben sem kevés az a minimum 5 milliárd euró, amit idén találni kell a hiánycél tartásához.

Emmanuel Macron 2016 augusztusáig gazdasági miniszter  volt François Hollande kormányában, így minden bizonnyal ismeri a helyzet komolyságát, és azt is, hogy Hollande-ék milyen módszerekkel és gondolkodásmóddal készítették a költségvetést. Hogy baj van, azt már idén áprilisban elismerték az akkori gazdasági és költségvetési miniszterek. Feltételezhető, hogy a Philippe-kabinet ezért is kezdte a munkát egy számvevőszéki jelentés megrendelésével.

Jelenleg 64-64% nagyon, vagy inkább elégedett az elnök és a miniszterelnök teljesítményével. Szép kihívás lesz ezt a költségvetési hagyatékot kezelni – a népszerűségi számok totális romlása nélkül…

(Kiemelt kép: pixabay.com)

The post 483. Hollande költségvetési hagyatéka: megszorítások jöhetnek appeared first on Francia politika.

Categories: Blogroll

A migráció ügyében kapott üzenetet Macron

Az Olaszországba érkezők nyolcvan százaléka nem menekült, hanem gazdasági bevándorló, de Itália nem lehet az Európai Unió migránskikötője, az EU-nak segítséget kell nyújtania Olaszország számára – sürgette Emmanuel Macron fellépését az olaszországi migrációs helyzet megoldásában Luigi Di Maio, az ellenzéki Öt Csillag Mozgalom (M5S) miniszterelnök-jelöltje a francia elnökhöz Facebookon intézett üzenetében vasárnap.

Luigi Di Maio a Párizsban zajló francia, német és olasz belügyminiszteri találkozó alkalmából írt nyílt üzenetet Emmanuel Macronnak.

Migráció: nyomás Olaszországon

Az M5S politikusa a közösségi oldalán megjelentetett hosszú bejegyzésben kifejtette, hogy az év eleje óta az EU-ba érkezett 90 ezer migráns mintegy nyolcvan százaléka Olaszországban lépett az unió területére. Hozzátette, az olaszországi partokon kikötők nyolcvan százaléka nem üldözés vagy konfliktus elől menekül, hanem gazdasági bevándorló, tehát nem is lehetne Olaszországban, és – mint fogalmazott – a nemzetközi egyezmények értelmében ki kellene toloncolni.

Luigi Di Maio hangsúlyozta, hogy Olaszország tavaly közel 4,5 milliárd eurót költött a migránsok befogadására, miközben az EU-tól ugyanerre csak “morzsákat”, vagyis 100 millió eurót kapott. Di Maio kijelentette, a tagállam Olaszországot az egész európai közösségnek segítenie kell.

Emlékeztetett a francia elnök korábbi kijelentéseire, miszerint Franciaország nem segít Olaszországnak a gazdasági bevándorlók befogadásában, és ezért fordítja vissza a migránsokat az olasz-francia határról is.

Luigi Di Maio azt írta, ennél Olaszország sokkal többet vár Franciaországtól és az EU-tól: együttműködést például az Olaszországba érkezők azonosításában, amely gyakran hónapokig tartó procedúrát jelent. Az M5S miniszterelnök-jelöltje hangsúlyozta, Olaszország nem lehet az EU migránskikötője, “elérkezett a bátorság ideje, az EU mutassa meg, hogy valóban létezik-e, szálljunk lendületbe a migráció problémájának megoldására”. Belügyminiszteri találkozó Párizsban

Marco Minniti olasz belügyminiszter a párizsi találkozó előtt az Il Messaggero római napilapnak adott interjúban kijelentette, jó lenne, ha a Földközi-tengeren emberéleteket mentő, nem olasz hajók egyszer nem olaszországi kikötőkbe szállítanák a migránsokat. Hozzátette, hogy az Afrikából Európába tartó migrációs útvonalon Líbia tranzitországnak számít. Nem csak Olaszország, hanem egész Európa jövője Afrikában dől el, az afrikai határokon kell fellépni a migráció feltartóztatására – hangoztatta Marco Minniti.

(Szöveg: MTI, kép: pixabay.com, kiemelés: SEP)

The post A migráció ügyében kapott üzenetet Macron appeared first on Francia politika.

Categories: Blogroll

480. Előválasztás és társai: biztos, hogy jobb a több demokrácia?

Aki követi az elemzéseimet, az sokszor hallhatta tőlem, hogy a nemzetgyűlési választás drámaian visszaeső részvételi adatain egy kicsit azért meglepődtem. Az “alacsony” részvétel problémája régóta napirenden van Franciaországban, de szerintem lassan azt a kérdést is fel kell tenni, hogy a 2000-es naptár-reform, meg az előválasztási folyamat nem rontott-e a helyzeten. De kezdjük az elején!

Részvétel: a demokrácia fokmérője?

Nagyon érdekes, hogy a francia médiamunkások, elemzők és kutatók sokszor nem a részvételre, hanem a távolmaradásra fókuszálnak. Ennek oka, hogy a részvételnek a franciák morális önértéket és rendszer-legitimáló szerepet tulajdonítanak. A távolmaradás így válságjelenség; a növekedő távolmaradás pedig egy erősödő demokratikus válság jele.

Fogadjuk el egy gondolatkísérlet erejéig ezt a normatív keretet! Ha a fentiekből indulunk ki, akkor a 2017-es nemzetgyűlési választás távolmaradási aránya valami egészen rettenetes válságra utal. Az első forduló távolmaradási aránya ugyanis 51,3%, a másodiké pedig 57,36% volt a belügy hivatalos adatai szerint. Ez az adat objektíve is történelmi. Az V. köztársaságban most először csúszott 50% alá a részvétel – bármelyik nemzetgyűlési fordulóban.

Itt egy ábra a Kantar-TNS intézet oldaláról, mely mutatja, hogy 1958 óta hogy alakult a nemzetgyűlési választásokon a távolmaradás (figyelem, nem a részvétel!):

Naptár-hatás?

Nézzük a számokat! A távolmaradás tendenciájában növekszik, de nem nehéz észrevenni, hogy 1997-2002 egyfajta szakaszhatár.

Márpedig ha az 1997-2002-es ciklus egyfajta szakaszhatár, akkor fel kell tegyük a naptár-kérdést: miért?

Van-e annak jelentősége, hogy a nemzetgyűlési választás 2002 óta kiszámíthatóan közvetlenül az elnökválasztás után következik, így az eredménye nagyjából megjósolható? Elképzelhető-e, hogy demobilizálja az állampolgárokat annak a biztos tudata, hogy úgyis az elnök pártja nyer, miközben a többiek a sebeiket nyalogatják? (A választási naptár jelenlegi rendszere az elnöki mandátum 5 évre csökkentésével függ össze, amiről 2000-ben határoztak, de maga a naptár 2002 óta hatályos így.)

És ha már itt tartunk, nem lehet, hogy a nyár kezdetén kicsit nehezebb a polgárokat mobilizálni, mint tavasszal, vagy ősszel? (Ráadásul egy olyan választásra, amelyet a polgárok ösztönösen “kisebb jelentőségűnek” tartanak, mint az elnökválasztást. Ez persze önmagában is megérne egy kiadás jogi-politikai vitát, de tény: az elnökválasztás a lényeg.)

Az előválasztás is a demobilizáló gyanúsítottak között

2017-ben a naptár-ügyön kívül más “gyanúsítottjaink” is lehetnek. Az egyik természetesen a republikánusok és a szocialisták különböző mértékű összeomlása, amely különösen jó helyzetbe az elnöki pártot (értsd: “kormányképes alternatíva hiánya”).

A másik gyanúsított az előválasztás rendszere, amely a maga kifejlett formájában 2016-2017-ben egészen látványos politikai programot kínált az érdeklődő francia polgároknak.

Aki akarta, szépen sorban végigszavazhatta a szocialisták, a republikánusok és a zöldek előválasztásait (3×2 forduló), majd elmehetett szavazni az elnökre (2 forduló), aztán ráadásként a képviselőkre (még két forduló). A bátrabb polgár, ha végigjárta az előválasztás minden lehetőségét, az elmúlt 6-8 hónapban akár tízszer is voksolhatott.

Tehette mindezt úgy ráadásul, hogy egyre kisebb volt a kimenet bizonytalansága és ezzel a tét (az előválasztások egy része meglepő, bizonytalan volt, valóban, ám utoljára az elnökválasztás első fordulójában izgultunk a de facto négyes együttállás miatt).

Vagyis: érdemes lenne azon is elgondolkodni, hogy ez a “több demokrácia” – a nap végén, részben – nem maga is oka-e annak a tünetegyüttesnek, amit széles körben a demokratikus működés válságaként értelmeznek…

Egyelőre nekem is csak gyanúim vannak. A kérdésfeltevést mindenesetre indokoltnak tartom.

(Kiemelt kép: pixabay.com)

The post 480. Előválasztás és társai: biztos, hogy jobb a több demokrácia? appeared first on Francia politika.

Categories: Blogroll

481. No, így pislognak az amatőrök, ha politikával találkoznak

Többször jeleztem (például itt), hogy az új Macron-többség legnagyobb problémája az lesz, hogy kezelnie kell a politikai újoncok és amatőrök érkezését. Egy mai hír nagyjából igazolja is a sejtésemet. Ez a kis írás jelent meg a Le Figaro mai online hírfolyamában (a képernyőképet én készítettem):

A cikkecske szerint múlt hétvégén összeültek az új macronista nemzetgyűlési frakció tagjai. A találkozón Richard Ferrand frakcióvezető kijelentette, hogy az elnöknek tíz évre van szüksége a reformmunkához, továbbá / tehát a cél Macron 2022-es újraválasztása.

Aki ismeri a politika, és a politikusok gondolkodásmódját, annak ez az üzenet nem meglepetés, hanem evidencia – persze, hogy az újraválasztás a cél! Ismerjük a közhelyet: a következő kampány a választás másnapján elkezdődik.

Az igazán érdekes azonban az, hogy mennyire megrökönyödnek ezen egyesek. Az egyik frakciótag még le is nyilatkozza, hogy milyen ügyetlen dolog újraválasztásról beszélni, “amikor annyi mindent kell tanulnunk” (kiemelés tőlem)…

Nos, igen, sokat kell tanulniuk az újoncoknak… Első körben azt, hogy a profi politikus az újraválasztásán dolgozik, és ez nem ügyetlen, nem meglepő, hanem ez maga a politikai logika.

(Kiemelt kép: pixabay.com)

The post 481. No, így pislognak az amatőrök, ha politikával találkoznak appeared first on Francia politika.

Categories: Blogroll

480. Macron és a V4-ek: vita vita hátán?

Bár még nem sokat láttunk Emmanuel Macron gyakorlati Európa-politikájából, egy biztos: megválasztása véget vetett a korszaknak, amelyben Franciaország hagyta, hogy Németország nyílt hegemónként járjon el az Európai Unióban. Ha az történik, amiben az új elnök és a német kancellár májusban megegyeztek, akkor ismét lesz német–francia együttműködés, melyben ezentúl több feladat hárul Franciaországra.

Macron a német kancellárnál töltötte első elnöki munkanapját. A találkozó legfontosabb eredménye az a bejelentés volt, hogy az újjáéledő német–francia uniós motor nyár közepén az integráció jövőjével foglalkozó útitervvel jelentkezik. Ez arról fog szólni, hogy a németek milyen gazdasági-politikai feltételek mellett hajlandók az integráció mélyítésére, az eurózóna közös költségvetésének és parlamentjének létrehozására.

Fontos dokumentum lesz ez, hiszen a mélyítés Macron egyik legfontosabb integrációs ígérete. Ő is tudja, a németek megpuhításához komoly gazdasági reformokat kell végrehajtania. Ezt az európai lapoknak adott első interjújában is hangsúlyozta.

Mire a német választási szezon véget ér, sok minden eldől. Megtudjuk, hogy Macron képes volt-e kordában tartani a költségvetési hiányt, és átütni a francia belpolitikán a munkaerőpiac vállalkozásbarát reformját.

A cikk folytatása a Magyar Nemzet oldalán található.

The post 480. Macron és a V4-ek: vita vita hátán? appeared first on Francia politika.

Categories: Blogroll

479. Ilyen volt Macron első uniós csúcsa

A szlovákiai Pátria Rádió adásában értékeltük Emmanuel Macron első uniós csúcsát.

A beszélgetőpartner Gyévai Zoltán, a Bruxinfó elemzője. Aki kérdez: Vasik János.

Fogadjátok szeretettel!

(P.S. A témában egy másik elemzésem itt található.)

(A kép és a hang eredeti forrása itt érhető el.)

The post 479. Ilyen volt Macron első uniós csúcsa appeared first on Francia politika.

Categories: Blogroll

François de Rugy, egy volt zöld politikus lett a Nemzetgyűlés elnöke

Emmanuel Macron francia államfő A Köztársaság lendületben (LREM) nevű pártjának frakciója François de Rugy, volt Zöld-párti politikust, a nemzetgyűlés egyik korábbi alelnökét jelölte az új nemzetgyűlés elnöki székébe. A 43 éves tapasztalt képviselőt meg is választotta elnökének keddi alakuló ülésén az alsóház, ahol az elnöki párt abszolút többséggel rendelkezik.

François de Rugy: volt zöld, volt szocialista

A politikust négy jelölt közül az első fordulóban 153 támogatással választotta meg jelöltjének keddi frakcióülésén az LREM 308 képviselője.

A korábban a Zöldeknél politizáló François de Rugy harmadik alkalommal nyert mandátumot a tíz nappal ezelőtt véget ért nemzetgyűlési választásokon, ezúttal az elnöki mozgalom színeiben.

François de Rugy korábban a baloldallal koalícióban kormányzó Zöldek frakciójának társelnöke volt 2016 májusig, amikor is a frakció feloszlott, mert a tagok nem tudtak megállapodni abban, hogy támogassák-e továbbra is az akkori szocialista kormányzatot vagy pedig forduljanak vele szembe. A vitát követően “a baloldali kilengéstől tartva” Francois de Rugy átült a szocialista frakcióba és a nemzetgyűlés alelnöke lett.

François de Rugy januárban indult a baloldal államfő-jelöltállító választásán, de az első fordulóban alig 3,82 százalékos támogatottsággal kiesett. Ezt követően nem a győztes Benoît Hamont, hanem a függetlenként indult Emmanuel Macron támogatta az elnökválasztási kampányban, és a pártjának is tagja, majd képviselőjelöltje lett a nyugat-franciaországi Nantes választókörzetében.

Nemzetgyűlés elnökjelöltté választásakor François de Rugy azt ígérte, hogy irányítása alatt a parlament “demokratikusabb, hatékonyabb és modernebb lesz”.

“Tényleg tapasztalt, mindenki elismeri a kvalitásait, de Emmanuel Macron azt ígérte a kampányban, hogy nő kerül a nemzetgyűlés élére,. Nem tartotta be az ígéretét” – mondta a tizedére zsugorodott szocialisták  frakcióvezetője, Olivier Faure. A volt kormánypárt a korábbi nemzetgyűlésben 314 mandátummal, mostantól azonban csak harminc képviselővel rendelkezik és az ellenzék részét képezi. A frakció egyébként nevet váltott, Újbaloldal lesz mostantól a neve.

Az új nemzetgyűlés alakuló ülésének elnöke a legidősebb képviselő, a 79 éves jobboldali Bernard Brochang, akinek a hat legfiatalabb képviselő segédkezik, köztük a 23 éves Ludovic Pajot, aki a Marine Le Pen vezette Nemzeti Front tagjaként szerzett mandátumot.

Az első, délutáni ülésen titkos szavazással választották meg a képviselők az alsóház elnökét.

Rengeteg frakció

Jóllehet az elnöki pártnak önmagában is megvan az abszolút többsége az 577 fős nemzetgyűlésben, Emmanuel Macron elnök megtartotta politikai szövetségesének a 42 mandátumot szerzett centrista Modemet, amely önálló frakcióban politizál, de az állítólagos fiktív európai parlamenti asszisztensi állások miatt ügyészi vizsgálatok alá került tagoknak távozniuk kellett a kormányból.

A jobbközép Köztársaságiaknak két frakciója lesz a nemzetgyűlésben, az egyik támogatja a kormányt, a másik viszont ellenzékként kíván fellépni.

A szocialisták Újbaloldal néven, a Jean-Luc Mélenchon vezette radikális baloldali Lázadó Franciaország és a Kommunista Párt is saját frakciót alakít, azaz három baloldali ellenzéki csoport lesz az alsóházban. A Nemzeti Front nyolc képviselővel viszont nem rendelkezik önálló frakcióval.

Az 1958-ban alakult V. köztársaság történetében még soha nem volt ilyen sok frakció a nemzetgyűlésben.

A képviselők a követező napokban döntenek az alelnöki és a nyolc bizottság elnöki posztjairól, Edouard Philippe miniszterelnök július 4-én mutatja be a kormányprogramot, amelyet bizalmi szavazás követ a kormányról.

Sajtóhírek szerint Emmanuel Macron hétfőn várhatóan összehívja a kongresszust, azaz a nemzetgyűlés és a szenátus közös ülését a Versailles-i Kastélyban, ahol programbeszédet tart. A kormányszóvivő kedden nem cáfolta az értesülést.

(Szöveg: MTI alapján, kép: pixabay.com)

The post François de Rugy, egy volt zöld politikus lett a Nemzetgyűlés elnöke appeared first on Francia politika.

Categories: Blogroll

478. Macron bemutatkozott európai szinten – és más aktualitások

A múlt héten bemutatkozott európai szinten is az új francia elnök. A V4-ek számára különösen érdekes volt a dolog.

Ugyanakkor nem biztos, hogy a francia elnök dönti majd el, hogy mi történik régiónkban – miközben az eurozónához való csatlakozás perspektívája kihívást jelenthet Szlovákia kivételével minden V4-es tagállamnak.

Utaltam a beszélgetésben erre a cikkre is.

A témában egy másik elemzésem itt található.

És akkor íme a videó!

The post 478. Macron bemutatkozott európai szinten – és más aktualitások appeared first on Francia politika.

Categories: Blogroll

477. Holokauszt-irodalom és emlékezet: Franciapolitika

Lehet-e újat mondani a Holokausztról? Egyedi és megismételhetetlen-e a Holokauszt? Része-e a történelemnek, vagy kisiklás? Hogy viszonyulnak a franciák ezekhez a kérdésekhez?

Mekkora Vichy és az ellenállás-mítosz súlya az emlékezésen?

Mennyire univerzális tapasztalat a koncentrációs tábor? Mást éltek-e át a nők és a férfiak, az ellenállók, politikai foglyok és az elhurcolt zsidók?

Egy koncentrációs táborba került francia ellenálló, Charlotte Delbo írói munkássága kapcsán beszélgettem ezekről a kérdésekről dr. Marczisovszky Anna irodalomtörténésszel.

Íme a felvétel:

The post 477. Holokauszt-irodalom és emlékezet: Franciapolitika appeared first on Francia politika.

Categories: Blogroll

476. Macron nem hálás típus. Pápá, Modem!

Korábban belengettem, hogy Macron elnök – ha kapott is segítséget az elnökké váláshoz – nem biztos, hogy a segítségért hálás lesz nyílt és/vagy titkos szövetségeseinek. Az elmúlt hét, a Modem minisztereinek távozása bizonyította: Emmanuel Macron minden, csak nem hálás típus. 

Futótűzként ment végig a világsajtón, hogy a várt technikai kormányátalakítás helyett Emmanuel Macron és Édouard Philippe egy komolyabb kormányátalakítást volt kénytelen végrehajtani.

Lemondás sorban

A szövetséges Modem centrista párt miniszterei szépen sorban lemondtak a pozíciójukról (a Modem szinte minden miniszterét korrupciós vádak érték, a gyanú szerint ugyanis szervezetten az Európai Parlament büdzséjéből finanszírozták a párt alkalmazottainak a fizetését).

A Modem minisztereit formálisan nem az elnök rúgta ki. Viszont a gyors egymásutánban bekövetkezett lemondások és a kormányzati kommunikáció arra engednek következtetni, hogy a lemondások nem Macron ellenére, hanem az egyetértésével történtek. Sőt, a tézisem az, hogy a Modem-miniszterek azért mondtak le, mert erre az elnök megkérte őket. Két választásuk volt: kirúgják őket, vagy méltósággal távoznak. Akinek ilyen ajánlatot tesznek, nyilván nem kérdés, hogy melyiket választja…

Erről beszéltem a HírTV szerdai híradójában is:

Az elnöknek egyébként volt arra oka, hogy megszabaduljon a gyanúba keveredett minisztereitől. A centrista frakció által biztosított képviselői létszámot pótolja egy “disszidens”, konstruktív republikánus – mérsékelt jobboldali frakció. Ez a frakció körülbelül ugyanannyi, kicsit kevesebb képviselőt ad az elnöknek, mint amennyit formálisan a Modem adna.

Modem: kockázatos szövetséges

A republikánus frakciószakadásra mindenki számított. Én is többször előrejeleztem. Nem kérdés, hogy az elnök tudott a republikánus mozgásokról, tudott arról, hogy az esetlegesen elvesztett szavazatok pótolva lesznek. MI következik ebből? Az, hogy gyakorlatilag kockázat nélkül kérhette meg a szövetséges Modem minisztereit, hogy távozzanak. (Így már nem volt rájuk szükség, a korrupciós nyomozás miatt viszont kockázatot jelentettek.)

Így gyakorlatilag nagyon egyszerű, ami történt: Emmanuel Macron elnök a kockázatos szövetségest lecserélte egy kevésbé kockázatos szövetségesre, de megtartotta a kormány parlamenti támogatottságának nagyságrendjét. Engedte ugyanakkor, hogy a kockázatos szövetséges méltósággal távozzon.

Lehet, hogy a Bayrou-féle centrista párt az egyik legfontosabb szövetséges volt a kampány alatt, de Macron elnök ezúttal egyértelműen bizonyította, hogy tartja a klasszikus politikai szabályt. Minden, csak nem hálás típus. Politikus.

The post 476. Macron nem hálás típus. Pápá, Modem! appeared first on Francia politika.

Categories: Blogroll

FF14. Egy francia óra: Withings Activité Steel

Először is szögezzük le, hogy ezért a posztért már megint nem fizet nekem senki. Inkább érdekesség-képpen írom, személyes lelkesedésből. Hetek óta használok egy francia tervezésű okosórát ugyanis. Francia tervezésű órát, mondom, mert a termék immáron átkerült a Nokia tulajdonába

A Withings nevű startup által tervezett Activité Steel óra – lekaptam, a kiemelt képen megtekinthető – látszólag egy szép kis analóg óra, valójában egy viszonylag elegáns, praktikus okosóra. Csak nem látszik rajta. Pont ilyen kellett nekem, nem egy bumfordi okosóra, amin aztán úgysem olvasok emailt!

Az óra éjjel-nappal a karunkon lehet, bevallom, én se nagyon veszem le. Éjszaka ugyanis izgalmas adatokat szolgáltat az alvásminőségünkről. Az adatokat pedig reggel Bluetooth-on keresztül szinkronizálja a telefonunkra telepített ún. Health Mate applikációval. Az applikáció az egésznek a lelke, az igazi trouvaille: pulzust mérhetünk vele, összeköthetjük a kalóriaszámlálónkkal. Az óra és az applikáció figyeli és méri az aktivitásunkat, kiszámolja az elégetett kalóriákat, és természetesen a beépített lépésszámláló által küldött adatokat is rendszeresen feldolgozza. (Az órán a kis mérőkör azt mutatja, hogy az adott napra tervezett lépésmennyiségből mennyit teljesítettünk, én az általánosan ajánlott 10 000 lépést állítottam be.)

Az Activité Steelt elviheti az ember kirándulni, egy üzleti tárgyalásra, s ami a legfontosabb, akár az uszodába is. A karóra ugyanis teljesen vízálló – én még nem próbáltam vízben, csak tusolóban, de ismerős úszott már vele, s az óra megúszta (haha!) szárazon.

Szóval ha valaki azt akarja, hogy az órája ne csak praktikus, szép is legyen, forduljon ehhez a francia tervezésű termékhez bizalommal. Très-très chic !

The post FF14. Egy francia óra: Withings Activité Steel appeared first on Francia politika.

Categories: Blogroll

FF13. Filmajánló: A sóher

Végre eljutottam oda, hogy megírjam azt a posztot, amelyet jó két héttel ezelőtt ígértem A sóher (Radin !) című filmmel kapcsolatban. Akkor túl fáradt voltam, hogy eldöntsem, tetszett-e a mozi. Bevallom, most sem vagyok előrébb. 

Az első kérdés, amire nem tudok válaszolni, hogy akkor most egy tragikomédiával van dolgom, vígjátékkal, vagy mivel. Nem vagyok moziesztéta, talán nem is dolgom a besorolás, de mégis… A Dany Boon által alakított figura ugyanis annyira kényszeresen sóher, hogy az ember nem is érti, pszichológus helyett miért a bankárához jár ennyire gyakran. Mondjuk ott ki is fekszik a kanapén…

Annyira fájdalmas ez a kényszeresség, hogy az egyáltalán nem vicces. Akinek van kényszere, vagy aki ismer kényszeres embert, az tudja, hogy a dolog lehet humoros, de bizonyos szinten túl inkább fájdalmas, annak is, akinek csak néznie kell. Főhősünk pedig bőven azon a szinten van, hogy a helyzetét nézni fájdalmas.

Abban meg még annyira nincsen semmi vicces, ahogy a gyerekével és annak anyjával bánik, noha a végén úgy tűnik, mintha minden jobbra fordulna (ja, a gyerek úgy jött össze, hogy kiszakadt az igen régen lejárt szavatosságú óvszer)). Legalábbis azt hiszem, félálomban így értelmeztem a dolgot.

Ugyanis a végére már gyakorlatilag aludtam. Fáradt is voltam, de ez a film semmit nem tett annak érdekében, hogy megpróbáljak ébren maradni. Abban sem vagyok biztos, hogy mindenre jól emlékszem a végéről.

Nem mondom, hogy nem érte meg a jegy az árát, mert előfordult, hogy egy-egy helyzeti poénon felnevettem. De csak egyszer vagy kétszer, és jókat röhögni olcsóbban is lehet. Ha megint meg kellene néznem ezt a filmet hivatalból, nem élném meg jutalomként.

 (Ja, ugye mindenki bezárta rendesen az ajtót, és előtte elzárta a gázt?)

(Kiemelt kép: pixabay.com)

The post FF13. Filmajánló: A sóher appeared first on Francia politika.

Categories: Blogroll

475. Minden, amit tudni akarsz a parlamenti választásról: MTI-interjúm

A májusi elnökválasztás, illetve a mostani parlamenti választások nyomán a pártrendszer alakult át Franciaországban és nem a politikai rendszer – mondta Soós Eszter Petronella politológus az MTI-nek adott hétfői interjújában.

Fillon és a szerencse is kellett

A Franciaország-szakértő szerint Emmanuel Macron elnök, illetve most pártja nagyarányú győzelméhez kellett a szerencse is, kellett François Fillon konzervatív elnökjelölt korrupciós ügye. “Ha a Köztársaságiak ügyesebbek, akkor most nem Macron elnökről beszélünk” – fogalmazott. A történtek ugyanakkor lehetőséget nyújtanak az új elnöknek arra, hogy tartósan átrajzolja a pártrendszert, ami a következő évek nagy kihívása számára.

A Macron-párt, a Köztársaság lendületben és szövetségese, a François Bayrou vezette centrista Modem által szerzett abszolút parlamenti többség a kutató szerint az elnökválasztás következménye. Ezzel kapcsolatban említette a győzteshez való vonzódás tényezőjét, továbbá azt, hogy Macron elkezdett kormányozni, miközben az összes többi párt válságba került. A most szerzett többség ebből kiindulva egyáltalán nem meglepő – vélekedett.

Mi ellen szavaztak, mire szavaztak a franciák?

A választók döntését értékelve Soós Eszter Petronella felhívta a figyelmet, hogy a két elnökválasztási, majd a két parlamenti választási forduló szorosan összefüggött egymással. Az elnökválasztás során – mint emlékeztetett – sok volt a véletlen, a bizonytalanság. Ismételten utalt a Fillon-ügyre, rámutatva, hogy a franciák az ő esetében korrupció ellen szavaztak. A második elnökválasztási fordulóban Macronnak sokat segített, hogy a választók Marine Le Pen, a Nemzeti Front jelöltje ellen fogtak össze.

Ezt követte a nemzetgyűlési választás a győztes támogatásával, és annak elismerésével, hogy Macron eddig viszonylag jól tölti be az elnöki szerepet. 2002 óta – mióta az elnök- és a parlamenti választás ilyen közel van egymáshoz – mindig jellemző volt, hogy a megválasztott elnök megkapta a parlamenti többséget is.

A szakértő szerint a szavazók döntésében nyilvánvalóan szerepet játszott az elitváltás igénye is. “Nagyon hosszú folyamatról van szó, és több oka van annak, hogy melyik forduló miként alakult. A korrupcióellenesség, a győzteshez való húzás és az elitváltás igénye egyaránt szerepet játszott a francia választók döntésében” – vélekedett.

Fontos reformok, európai útiterv, amatőr parlamenti többség

Az új kormányzat legfontosabb bel-, illetve gazdasági feladatai között a szakértő mindenekelőtt a munkanélküliség elleni harcot, a vállalkozók adminisztratív terheinek csökkentését, a közélet erkölcsösségének erősítését, a terrorizmus elleni harcot említette. Utalt arra, hogy az ezt célzó munka a hónap végén megkezdődik, és e célok egy részének megvalósításában Macron számíthat más pártok támogatására. A jobboldali Köztársaságiaknál ugyanakkor fennáll a pártszakadás veszélye. A párt balszárnya ugyanis szeretne együttműködni az elnökkel, egyrészt mert úgy látja, hogy Macron nyitott a Köztársaságiak által fontosnak tartott értékekre, másrészt számít a párt politikusainak közreműködésére. Azt ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a most megszerzett – 351 fős – parlamenti többség “tele van felkészületlen amatőrökkel”. A szükséges politikai ismereteket ezeknek a képviselőknek munka közben kellene elsajátítaniuk – fogalmazott.

Arra a kérdésre, hogy a Franciaországban történtek milyen hatással lehetnek Európára, illetve az Európai Unióra, a szakértő kiemelte: Emmanuel Macronnal és Angela Merkellel ismét működik a “francia-német mozdony”. Ugyanakkor a konkrét lépéseket illetően a szeptember végi német választásokig óvatosnak kell lenni.

Várható viszont, hogy Párizs és Berlin már a közeli jövőben nyilvánosságra hoz az unió reformjára vonatkozó francia-német “útitervet”, amely tartalmazni fog bizonyos irányokat, azokra azonban a német választási kampány miatt várhatóan a berlini törekvések nyomják rá bélyegüket. “Németország világosan megfogalmazhatja, hogy milyen – a franciák által teljesítendő – feltételek mellett nyitott a mélyítésre”. Franciaország és Németország között egyes kérdésekben vannak ugyan nézeteltérések, de megindulhat a munka – vélekedett a szakértő.

Kihívás a V4-eknek, így Magyarországnak is

Ez ugyanakkor – tette hozzá – “nagyon izgalmas” lesz a visegrádi négyek szempontjából. A szakértő szerint mindenkinek “újra kell számolnia” azt, hogy előnyösebb-e az olyan feltételek mellett létrejövő integráció, amely növeli a gazdaságba vetett bizalmat, a beruházásokat, vagy megéri-e megtartani a saját kamat-, illetve árfolyampolitikát. Mindenkinek figyelnie kell, hogy a másik merre megy – vélekedett Soós Eszter Petronella, aki szerint ez elsősorban Csehországra, Lengyelországra és Magyarországra vonatkozik.

A szakértő szerint mindez felgyorsíthatja az euróövezethez való csatlakozás újragondolását is. Ha ugyanis megindul egy mélyebb együttműködés, és kialakul egy “mag-Európa”, akkor ez potenciálisan azt jelentheti, hogy a kinn maradók számára megnő a belépés ára.

Emmanuel Macron azt akarja, hogy erről az útitervről valamennyi uniós tagállamban tartsanak demokratikus vitát. Az új elnök amellett van, hogy legyenek “mélyebb együttműködések”, arra viszont ne legyen mód, hogy ezt bárki megvétózhassa. “Beszéljétek meg, gondoljátok végig, aki jön, az jön, aki nem, az nem” – Marcron ebből indul ki, ugyanakkor érzi “a demokratikus deficit” problémáját. Ezt szeretné ellensúlyozni azzal, hogy minden egyes tagországban tartsanak demokratikus konzultációt.

Még az elnökválasztási kampány idején Macron szankciókkal fenyegette meg azokat az országokat, amelyek – mint fogalmazott – nem tartják tiszteletben az uniós alapértékeket. A szakértő ezt “kampányüzenetként” jellemezte, és felhívta a figyelmet arra is, hogy a parlamenti választási kampány idején e tekintetben az elnök jóval visszafogottabb volt. “Azt gondolom, hogy ezek a kérdések nem Párizsban, hanem Berlinben dőlnek el” – jelentette ki az MTI-nek Soós Eszter Petronella.

(Szöveg: MTI)

The post 475. Minden, amit tudni akarsz a parlamenti választásról: MTI-interjúm appeared first on Francia politika.

Categories: Blogroll

Pages